Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.215/2014/8. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2014/148 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Fővárosi Bíróság ítélete KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: 2014.12.19. Iktatószám: 26489/2014 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.215/2014/8. szám A bíróság a Papcsák Ügyvédi Iroda (1245 Budapest, Pf.: 1085) által képviselt ZÖFE Korlátolt Felelősségű Társaság (1119 Budapest, Thán Károly utca 3-5. szám alatti székhelyű) beavatkozó által támogatott a dr. Kelemen Balázs ügyvéd (7621 Pécs, Jókai Mór utca 30. szám) által képviselt BIOKOM Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (7622 Pécs, Siklósi út 52. szám alatti székhelyű) felperesnek - a dr. Varga Levente ügyvéd (7621 Pécs, Teréz utca 11-13. szám) által képviselt Lukács Trade Korlátolt Felelősségű Társaság (7631 Pécs, Füzes dűlő 34. szám alatti székhelyű) beavatkozó által támogatott, a dr. Dajka Gabriella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5. szám alatti székhelyű) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi ítéletet: A bíróság a keresetet elutasítja. 1
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 (tizenöt) napon belül az alperesnek 10.000,- (tízezer) forint-, míg az alperesi beavatkozónak pedig 25.400,- (huszonötezer-négyszáz) forint perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak, az illetékes adóhatóság külön felhívására, a felhívásban közölt módon és számlára 30.000,- (harmincezer) forint feljegyzett illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A bíróság az alábbi tényállást állapította meg: A felperes Pécs, Mecseki és Malomvölgyi Parkerdők zöldterületi munkáinak ellátása, valamint Pécs, Kertváros keleti és Kertváros nyugati parkjainak gondozása és zöldterületi munkáinak ellátása tárgyú, nyílt közbeszerzési eljárást indított ajánlatkérőként. Az eljárást megindító részvételi felhívás feladására 2014.03.12. napján került sor. A felperesi beavatkozó által tett ajánlatban a felperes, mint ajánlatkérő által elvárt napi normát tüntette fel, mint saját megajánlását, napi elvárt normaként 28 db/fő/napot jelölt meg, összes költségként 980 Ft/db árat. A felperes, mint ajánlatkérő az aránytalanul alacsony ár megállapítását követően indokolást kért a felperesi beavatkozótól. Ebben arra hívta fel a felperesi beavatkozót, hogy adjon részletes indokolást a referenciaártól való jelentős eltérésre. Arra is felhívta, hogy amennyiben a teljesítésnek az ajánlattevő számára kivételesen előnyös körülményei fennállnak, ezeket a körülményeket is részletezze. A felperesi beavatkozó ezt követően a megadott határidő alatt megadta az indokolását, de ebben már eltérően az eredeti ajánlatától azt rögzítette, hogy a napi elvárt norma 28 db/fő/nap, a tényleges norma 42 db/fő/nap. Ezzel a felperesi beavatkozó eltért az eredeti ajánlatától, ahol csupán az elvárt napi normát jelölte meg az ajánlati árat bontásban bemutató táblázatában, és az indokolásban teljesen más normára hivatkozva indokolta meg az ajánlati árat. Ezt követően a felperes, mint ajánlatkérő nem kért további tájékoztatást arról, hogy mi az oka a felperesi beavatkozó által tett ajánlat és a felhívásra megtett indokolás normái közötti eltérésnek, hanem elfogadta a felperesi beavatkozó ajánlatában és az indokolásban foglaltakat, és 2
megállapította az eljárás eredményét, kihirdetve a felperesi beavatkozót nyertes ajánlattevőnek. Az alperesi beavatkozó szintén ajánlatevő volt az eljárásban, és vitarendezési kérelmei felperesi elutasításait követően, mint kérelmező 2014.06.12. napján jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez, melyben kérte az általa megjelölt jogsértések megállapítását, az eljárást lezáró döntés megsemmisítését, a felperes kötelezését az igazgatási és szolgáltatási díj és az eljárás során felmerült 250.000,- Ft eljárási költség viselésére. Megsértett jogszabályi rendelkezésként a kérelmező a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 74. (2) bekezdés, 74. (2) bekezdés a) és ezen keresztül a Kbt. 69. (5) bekezdését jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint az érvényes ajánlatot adó ajánlattevők közül a felperesi beavatkozó és a Garden Kertészeti és Erdészeti Szolgáltató Kft. a megajánlott bírálati szempontok közül a 7.23. bírálati szempontokra aránytalanul alacsony ajánlati árat ajánlottak meg, majd az előzetes vitarendezési kérelmében előadott hivatkozásai alapján az ajánlatkérő felperes ismételten felhívta a ZÖFE Kft.-t, és a Garden Kertészeti és Erdészeti Szolgáltató Kft. ajánlattevőket arra, hogy a korábban benyújtott indokolásaikat az előzetes vitarendezés ükben foglaltak szerint egészítsék ki, és annak megfelelően tegyenek nyilatkozatot. Erre a Garden Kertészeti és Erdészeti Szolgáltató Kft. megfelelő nyilatkozatot határidőben nem tett, és a második vitarendezése alapján kérelmezett TAGE Kft. ajánlatát érvénytelennek nyilvánította. Így a felperes a módosított összegzésben tévesen és a Kbt.-be ütköző módon a felperesi beavatkozót hirdette ki nyertes ajánlattevőként, míg az alperesi beavatkozót a nyertes ajánlatot követő legkedvezőbb ajánlatot tevőként. Az első kérelmi elem tekintetében az alperesi beavatkozó arra hivatkozott, hogy a nyertes ajánlattevő, a felperesi beavatkozó által az ismételt tájékoztatáskérésre adott nyilatkozatában előadott indokolást nem lehetett volna a felperes részéről elfogadni. Alperesi beavatkozó szerint az a hivatkozás elfogadhatatlan, hogy mivel brigádban végzik a munkát, ezért a norma háromszorosát tudnák ellátni, ez napi 126 fát jelentene, amely szakmailag elfogadhatatlan. 3
A második kérelmi elemben azt adta elő, hogy a gallyazás során az eltávolított gallyak sebeit megfelelő módon kell kezelni, márpedig a nyertes ajánlattevő felperesi beavatkozó által bemutatott sebkezelő szer az általa meghatározott 150 fára nem elegendő. A harmadik kérelmi elem arra vonatkozott, hogy a szállítás és aprítékolás költségeivel kapcsolatban a nyertes ajánlattevő által megjelölt alvállalkozó, aki a szállítást végzi, az indokolás szerint az aprítékolásban is részt vesz, márpedig a nyertes ajánlattevő felperesi beavatkozó ajánlatában a gazdasági szereplő csak és kizárólag szállításra lett megjelölve, és az aprítékolás, mint feladat, nem szerepelt a megjelölt munkanemek között. A felperes a kérelem elutasítását kérte. Az alperes a 2014.07.28. napján meghozott D.289/19/2014 számú határozatával az alperesi beavatkozó által a felperes ellen közbeszerzési eljárás 3. része ellen benyújtott jogorvoslati kérelmének részben helyt adott, és megállapította, hogy a felperes az első és a második kérelmi elem tekintetében megsértette a Kbt. 121. (1) bekezdés b) pontja alapján alkalmazandó Kbt. 69. (3) bekezdését, ezért a felperes eljárást lezáró döntését megsemmisítette. A harmadik kérelmi elem vonatkozásában a jogorvoslati eljárást megszüntette, a felperest pedig 500.000,- Ft bírság megfizetésére kötelezte. Az alperesi jogerős határozat indokolásában hivatkozott arra, hogy a felperesi beavatkozó, mint nyertes ajánlattevő, az eredeti ajánlatához képest a felperes felhívására megadott indokolásában eltért az ajánlattól, a felperes pedig akkor járt volna el megfelelően, ha tételesen megvizsgálja a benyújtott ajánlatokat, az eljárásban a Kbt. 69. (1) bekezdése alapján kért indokolás tényeit és adatait, és ezek alapján dönt a további tájékoztatás, vagy az érvényesség, illetve az érvénytelenség kérdésében. Alperesi álláspont szerint a felperes nem járt el megfelelően akkor, amikor nem kért további tájékoztatást a felperesi beavatkozótól, hogy mi az oka az ajánlat és az indokolás normái közötti eltérésnek. Ennek hiányában nem lehetett volna elfogadni a felperes által a felperesi beavatkozó ajánlatában és az indokolásában foglaltakat, és nem lehetett volna megállapítani az eljárás eredményét kihirdetve nyertes 4
ajánlattevőként a felperesi beavatkozót. A felperesi beavatkozó ugyanis az ajánlatban egy főre vetített költségeket ajánlott meg, azonban arra nem nyilatkozott, hogy az ajánlati árat két-háromfős brigádokban történő munkavégzés esetén hogyan kalkulálta az egy főre vetített költséget, és azt hogyan kell a brigád többi tagjára értelmezni. Ezért az alperes megállapította az első kérelmi elem tekintetében, hogy az ajánlatkérő az ajánlati-, és az indokolási tájékoztatása eltérő és hiányos adatai ellenére nem kért további tájékoztatást az aránytalanul alacsony ár tekintetében hozandó megalapozott döntéséhez, és ezzel megsértette a Kbt. 121. (1) bekezdés b) pontja alapján alkalmazandó Kbt. 69. (3) bekezdését is. A második kérelmi elemben a sebkezelőanyag mennyiségét kifogásolta az alperesi beavatkozó, és azonosan az első kérelmi elemnél levezetett álláspontja alapján a felperesi beavatkozó ajánlata érvénytelen. Az alperesi határozat kifogásolta e körben azt, hogy a felperes az eljárásban azt írta elő a 7.23. alszempont műszaki tartalmában, hogy a metszett területek sebkezelését növényi-olaj alapú sebkezelő anyaggal kell elvégezni. A felperes azonban a felperesi beavatkozó, mint nyertes ajánlattevő vonatkozásában csak az első összegzést követő tájékoztatáskérésében kérdezett rá a felperesi beavatkozónál a sebkezelőszer költségére, és arra, hogy mint nyertes ajánlattevő, ezt melyik költségelemnél kalkulálta. A felperesi beavatkozó a sebkezelő szer költségét, amely 24 HUF/db volt, a rezsiköltségekben szerepeltette az általa megadott tájékoztatás szerint. E tájékoztatást a felperes elfogadta, és a második összegzésben is nyertes ajánlattevőnek nyilvánította. E körben azonban az alperesi határozat kifogásolta, hogy a felperesi beavatkozó a közbeszerzési eljárásban semmilyen konkrét adattal, ténnyel nem támasztotta alá, hogy a sebkezelő szer tekintetében milyen alapadatokkal kalkulált. Így az ajánlatkérőnek e körben - annál is inkább, mert a sebkezelőszer nem tartozik a rezsiköltségekhez - további tájékoztatást kellett volna kérnie. Ezzel a felperes megsértette a Kbt. 121. (1) bekezdés b) pontja alapján alkalmazandó Kbt. 69. (1) bekezdés b) pontja alapján alkalmazandó Kbt. 69. (3) bekezdését. A harmadik kérelmi elem tekintetében az alperesi határozat a közigazgatási hatósági eljárás és 5
szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 139. (4) bekezdése alapján az eljárást megszüntette. A felperes keresetében a jogerős határozat Kbt. 160. (3) bekezdése alapján történő megváltoztatását kérte. Kérte az alperesi beavatkozó által előterjesztett kérelemnek, mint alaptalannak az elutasítását, a bírság kiszabásának a mellőzését, a már megfizetett bírság és igazságszolgáltatási díj és eljárási költség visszafizetésére való alperesi kötelezést. Másodlagosan kérte a jogerős határozat annyiban történő megváltoztatását, hogy a bírság kiszabását mellőzze a bíróság. A felperes kifogásolta az első kérelmi elem vonatkozásában, hogy az alperes úgy adott helyt az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmének e körben, hogy a nyertes ajánlattevő felperesi beavatkozó által megajánlott napi norma teljesíthetőségét nem is vizsgálta, azaz nem az ajánlati ár megalapozottsága kapcsán döntött, hanem a felperes mulasztását állapította meg egy olyan cselekmény kapcsán, melynek további gyakorlását a kérelmező alperesi beavatkozó egyébként jogszerűtlennek minősítette. A felperesi álláspont szerint a határozatban szükséges lett volna megállapítani a napi norma teljesíthetőségét, tekintettel arra, hogy adott esetben az alperes a 42 db/fő napi normát irreális vállalásnak tekinti, további tájékoztatáskérése szükségtelen elvárás az ajánlatkérővel szemben. A felperes szerint a nyertes ajánlattevő felperesi beavatkozó által a felperesi felhívásra megküldött tájékoztatásban egyértelműen rögzítette, hogy a bérköltséget és a napi normát egy főre vetítve adta meg, aki elvégzi a gallyazást, sebkezelést, és a terület takarítását. A felperes hivatkozott arra, hogy több éves szakmai tapasztalata alapján egyértelműnek tartotta, hogy egy 2-3 fős brigád egy szakembert (gépkezelőt) valamint 1-2 fő a gépkezelőt kiszolgáló segédmunkást jelent és a 2014. évre irányuló szakmunkás és általános segédmunkás minimálbér-összegét átlagolva a nyertes ajánlattevő által a 42 db/fő napi norma alapján meghatározott 7.739,76 HUF összegű napi munkabérköltség kellő fedezetet nyújtott, így további tájékoztatáskérésre nem volt szükség. 6
A napi norma kapcsán fennálló ellentmondás vonatkozásában a felperes előadta, hogy a Kbt. 69. (3) bekezdése szerinti további tájékoztatás kérését nem tartotta indokoltnak, mivel a nyertes ajánlattevő indokolásában és tájékoztatásában is kétséget kizáróan kifejtette, hogy 42 db/fő mértékű napi normával kíván számolni. A felperesi álláspont szerint az alperesi határozatban a napi norma indokolás/tájékoztatás során történő módosítását a Kbt. 67. (8) bekezdés alapján el kellett volna fogadnia, vagy megállapítani az ajánlat érvénytelenségét, de semmiképpen sem a Kbt. 69. (3) bekezdése szerinti tájékoztatáskérését elrendelni a felperes részére, mely egyébként az ellentmondás feloldására nem alkalmazható. A felperes keresetében a 2. kérelmi elem vonatkozásában tett alperesi megállapításokat is vitatta, és szintén kifogásolta, hogy az alperesi határozat a felperes mulasztását állapította meg olyan információ beszerzése kapcsán, amely a felperes szakmai tapasztalatára tekintettel szükségtelen lett volna, hiszen a felperes több éve végez, illetőleg végeztet a beszerzést érintő munkaterületen fametszési munkákat, az állomány jellemzőivel tisztában van, ezért olyan jellegű információk, alapadatok beszerzésére, mint pl. az állományban található fák fajtái, illetve ezek kezelési módszere, nincs szükség. A felperes a sebkezelési díj és a megadott famennyiség alapján képes megállapítani, hogy a sebkezelőszer ajánlott díja kellő fedezetet nyújt-e annak az elvégzésére. Hivatkozott arra, hogy a nyertes ajánlattevő felperesi beavatkozó az egyéb rezsiköltségek között szerepeltette a sebkezelési díjat, ezt az alperes alap nélkül kifogásolta, hiszen helyesen szerepeltette ezen egyetlen értelmezhető költségsoron azt. Hivatkozott a felperes arra is, hogy a nyertes ajánlattevő felperesi beavatkozó korábban 920 HUF/db áron végezte el az ajánlati dokumentációban meghatározott tevékenységet, ehhez képest, figyelembe véve a KSH által közzétett infláció mértékét, a nyertes ajánlattevő által megajánlott 980 HUF/db gazdasági és szakmai szempontból megalapozottnak tűnt. A felperes a bírság összegét is kifogásolta. Álláspontja szerint a Kbt. 152. (5) bekezdésében foglalt bírságfeltételek nem álltak fenn, érdeksérelem nem történt, a jogsértés súlya csekély volt, a 7
szándékosság pedig nem volt megállapítható, így a bírság kiszabására egyáltalán nem kellett volna sor kerülni. A felperesi beavatkozó a keresettel egyetértve kérte az alperesi határozat megváltoztatását. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Fenntartotta a jogerős határozatban foglaltakat. Az alperesi beavatkozó az alperes határozatával csak részben értett egyet, a jogalap vonatkozásában a Kbt. 69. (3) bekezdése helyett álláspontja szerint az (5) bekezdésre kellett volna alapítania a határozatot, és felperesi beavatkozó, mint nyertes ajánlattevő ajánlatát kellett volna érvénytelenítenie az alperesnek. A felperes érdekében pedig annyit kívánt előadni, hogy a kiszabott bírság mértékét eltúlzottnak tartotta. A kereset alaptalan. A bíróság a tényállást a peres felek előadása és a közigazgatási iratok tartalma alapján állapította meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. (1) bekezdése szerinti értékelésével. A Kbt. 69. (3) bekezdése értelmében az ajánlatkérő az indokolás és a rendelkezésre álló iratok alapján köteles meggyőződni az ajánlati elemek megalapozottságáról. Ha az indokolás nem elégséges a megalapozott döntéshez, az ajánlatkérő írásban tájékoztatást kér az ajánlattevőtől a vitatott ajánlati elemekre vonatkozóan. Az ajánlattevő kötelessége az ajánlati ára megalapozottságára vonatkozó minden tényt, adatot, kalkulációt ajánlatkérő rendelkezésére bocsátani ahhoz, hogy megfelelő mérlegelés eredményeként az ajánlatkérő döntést hozhasson az ajánlati ár megalapozottságáról. Az első kérelmi elem vonatkozásában megállapítható, hogy az alperes jogszerűen rögzített határozatában a Kbt. 69. (3) bekezdésének a megsértését. A felperes keresetében e körben tett kifogási alaptalanok az alábbiak miatt. Nem az alperes feladata, hogy a napi norma teljesíthetőségét határozatában meghatározza. Perbeli jogszabálysértés esetében ugyanis elegendő volt annak megállapítása, hogy a felperesi beavatkozó által tett ajánlat és a felperes felhívására adott indokolás között ellentmondás feszült: az indokolásban ugyanis a felperesi beavatkozó egyértelműen eltért az ajánlattól, ahol csupán az elvárt napi normát jelölte meg, az ajánlati árat a bontásban vagy bontható táblázatban, ezt követően azonban a felperesi felhívásra tett indokolásban már teljesen más normára hivatkozva indokolta meg az ajánlati árát. A Kbt. 69. (3) bekezdése nem adott lehetőséget arra a felperesnek, mint ajánlatkérőnek, hogy a 8
saját szakmai tapasztalatára hivatkozva hozzon megalapozott döntést. Kötelessége lett volna ellenőriznie, hogy az ajánlattevő a Kbt. 69. (3) bekezdés második fordulatában előírt kötelezettségét teljesítette-e, azaz ajánlati ára megalapozottságára vonatkozó valamennyi tényt, adatot, kalkulációt a felperes rendelkezésére kellett volna bocsátania ahhoz, hogy a felperes megfelelő mérlegelés eredményeként hozhasson megalapozott döntést az ajánlati ár tekintetében. Ekkor lehetett volna eljárása a Kbt. alapelveivel összhangban kellően transzparens, átlátható (Kbt. 2. (1) bekezdése). Az alperes által a jogsértés megállapításához tehát elegendő volt annak rögzítése a határozatban, hogy a nyertes ajánlattevő felperesi beavatkozó által tett ajánlat és indokolás között nincs meg az összhang, a nyertes ajánlattevő nem tett eleget a Kbt. 69. (3) bekezdés második fordulatában előírt kötelezettségének, a felperes, mint ajánlatkérő pedig ennek ellenére további hiánypótlást nem rendelt el. A felperes saját szakmai tapasztalatára való hivatkozása olyan körülmény, amely az ajánlattevők előtt nem lehet ismert. Ahhoz, hogy az átláthatóság biztosítva legyen, valamennyi ajánlattevő vonatkozásában a felperes kötelezettsége lett volna a Kbt.-nek a nyertes ajánlattevő megfelelő, minden résztvevő számára egyértelmű ajánlat megtételére való szorítása. Ez nem vitásan nem történt meg, így nincs jelentősége annak sem, hogy a felperesi kalkuláció szerint a nyertes ajánlattevő felperesi beavatkozó által megtett ajánlatot a felperes állítása szerint értelmezni tudta több éves szakmai tapasztalatára figyelemmel, valamint olyan adatokra figyelemmel, mint pl. a 2014. évi szakmunkás és általános segédmunkás minimálbér összegének az átlagolása. A felperesnek, mint ajánlatkérőnek ugyanis az eljárását úgy kell lefolytatnia, hogy a végső döntése megalapozottsága valamennyi ajánlattevő és egyéb gazdasági szereplő által ellenőrizhető legyen. A Kbt. 67. hatályban volt (8) bekezdésére való felperesi hivatkozás sem alapos. E szerint a (7) bekezdés b) pontjától eltérően a hiánypótlás vagy felvilágosítás megadása során javítható az ajánlatban előforduló olyan nem jelentős, egyedi részletkérdésre vonatkozó hiba, amelynek változása a teljes 9
ajánlati árat, vagy annak értékelés alá eső részösszegét, az ajánlattevők közötti verseny eredményét, és az értékeléskor (63. (4) bekezdése) kialakuló sorrendet nem befolyásolja. A (7) bekezdés b) pontja értelmében ugyanis a hiánypótlás vagy a felvilágosítás megadása nem járhat az ajánlati kötöttség megsértésével, az a beszerzés tárgyára, vagy a szerződés feltételeire adott tartalmi ajánlat módosításával. Ezzel szemben a határozat helytállóan rögzítette azt, hogy az indokolásban már a felperesi beavatkozó eltért az ajánlattól, mert ott csak az elvárt napi normát jelölte meg az ajánlati árat bontásban bemutató táblázatban, az indokolásban azonban már teljesen más normára hivatkozva indokolta meg az ajánlati árát. Így a 67. (8) bekezdését nem lehetett alkalmazni. Ezért meg volt állapítható a 69. (3) bekezdésének a megsértése, miután az indokolás nem volt elégséges a megalapozott döntéshez. A felperesi álláspont szerint a Kbt. 69. (3) bekezdése szerinti tájékoztatáskérése nem alkalmazható jogintézmény az ellentmondás feloldására. Ezzel szemben fenti rendelkezés egyértelműen az indokolás nem elégséges volta esetén írja elő az írásbeli tájékoztatás kérését a vitatott ajánlati elemek vonatkozásában. Tehát ez az a jogintézmény - felperesi állásponttal szemben -, amelyet alkalmazni kellett volna. A második kérelmi elem, a sebkezelőszer vonatkozásában szintén alaptalan a felperes kereseti kérelmet. E körben szintén nem az alperes kötelezettsége volt a sebkezelőszer meghatározott mértékű alkalmazhatóságának a megállapítása, hanem elegendő volt annak rögzítése, hogy e körben is mulasztott a felperes akkor, amikor a nyertes ajánlattevő felperesi beavatkozó vonatkozásában nem kért további tájékoztatást. A második kérelmi elem vonatkozásában sincs a felperesi ajánlatkérő szakmai jártasságának jelentősége, hanem azt kellett volna a felperesnek vizsgálnia a nyertes ajánlattevő tekintetében, hogy milyen konkrét adattal, ténnyel tudja alátámasztani a sebkezelőszer általa megajánlott költségét. Az is egyértelműen megállapítható, hogy a rezsiköltségek közé a sebkezelés költsége tévesen került a nyertes ajánlattevő felperesi beavatkozó által feltüntetésre, figyelemmel arra, hogy a 10
rezsiköltség mindig egy olyan állandó fix költség, amely a termelő vagy szolgáltató költségeinek azon része, amely nem függ közvetlenül az aktuálisan előállított terméktől, vagy szolgáltatásnyújtástól, azaz olyan költség, amelyet a konkrét A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.215/2014/8. szám tevékenység elvégzésétől függetlenül mindenképpen ki kell fizetni. Ez alá nem sorolható be konkrét tevékenységgel összefüggő sebkezelési díj. A felperes kifogásolta, hogy az alperesi határozatban a sebkezelőszer tekintetében az alperes alapadatokat hiányolt, de nem nevezte meg, hogy mit tekint azoknak. Miután a nyertes ajánlattevő ajánlatában a sebkezelőszer vonatkozásában semmilyen adat nem szerepelt, így minden olyan adatot érteni kell ezen, amely a megalapozottság vizsgálatát más résztvevők számára is egyértelmű, transzparens módon ellenőrizhetővé teszi. Amúgy éppen a felperes keresetének 4. oldal ötödik bekezdésében saját maga részletezte, hogy milyen adatok szükségesek a sebkezelőszer mennyiségének a kiszámolásához: ezek éppen azok az adatok, amelyek a nyertes ajánlattevő felperesi beavatkozó ajánlatából hiányoztak, és amely hiányok pótlására jogszabálysértő módon a felperes nem kerített sort. Nincs jelentősége a nyertes ajánlattevő korábbi ajánlatának, és az infláció mértékének sem. Perbeli esetben ugyanis az alperes nem azt állapította meg, hogy a felperes eljárása azért volt jogszabálysértő, mert a nyertesnek kihirdetett ajánlattevő ajánlati ára megalapozatlanul alacsony volt, hanem azt, hogy az ajánlati ár megalapozottságára vonatkozó körülményeket a felperes elmulasztotta feltárni akként, hogy további hiánypótlásra, nyilatkozattételre hívta volna fel a felperesi beavatkozót. A Kbt. 152. (5) bekezdése értelmében a Közbeszerzési Döntőbizottság annak eldöntésében, hogy indokolt-e a bírság kiszabása vagy a gazdasági szereplőnek a közbeszerzési eljárásban történő részvételtől eltiltása, valamint a bírság összegének, illetve az eltiltás időtartamának megállapításában az eset összes körülményét - így különösen a jogsértés súlyát, a közbeszerzés tárgyát és értékét, a jogsértésnek a közbeszerzési eljárást lezáró döntésre gyakorolt befolyását, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítását, a jogsértőnek az eljárást segítő együttműködő magatartását, a 11
jogsértés megtörténte és a jogorvoslati eljárás megindítása között eltelt hosszú időt, a támogatásból megvalósult beszerzés esetén azt a körülményt, hogy a jogsértéshez más szerv eljárásában a támogatás visszafizetésére vonatkozó szankció kapcsolódhat - veszi figyelembe. A bírság összegének és az eltiltás időtartamának megállapításakor figyelembe kell venni azt is, ha a jogsértés nyilvánvalóan szándékos volt. Az eltiltásra vonatkozó döntés kérdésében a külön jogszabályban foglaltakat is figyelembe kell venni. A Pp. 339/B. -a értelmében a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűséget kitűnik. A bíróság álláspontja szerint az alperes mérlegelési kötelezettségének eleget tett, részletesen indokát adta annak, hogy miért alkalmazott a felperessel szemben pénzbírságot, és a pénzbírság összegszerűségének a meghatározásához miből indult ki. Az egyértelmű szándékosság valóban nem állapítható meg, ugyanakkor a jogsértés súlya jelentősnek volt mondható. A jogsértésnek a közbeszerzési eljárást lezáró döntésre gyakorolt befolyása pedig szintén megállapítható, figyelemmel arra, hogy a felperes eljárást lezáró döntését a jogsértés következtében meg kellett semmisíttetni. Helytállóan vette figyelembe ezen túlmenően az alperes a pénzbírság kiszabása során a becsült érték nagyságát, amely jelentős összeg, 28.600.000,- Ft volt. A jogsértés következtében megállapítható a Kbt. egyik fent felhívott alapelve (2. (1) bekezdés), az átláthatóság biztosításának a megsértése, illetőleg az is, hogy az által, hogy a felperes, mint ajánlatkérő nem győződött meg a győztes ajánlattevő ajánlati árának a megalapozottságáról, olyan súlyos jogsértés, amely a bírság jogalapját és összegszerűségét is megalapozta. Fentiekre figyelemmel a bíróság a felperes keresetét nem találta teljesíthetőnek, a határozat megváltoztatására nincs mód. Az alperesi beavatkozó nyilatkozatával összefüggésben a bíróság utal arra, hogy az alperesi beavatkozónak is lett volna módja a felperes által támadott 12
alperesi jogerős határozat bírósági felülvizsgálatát kérnie, e lehetőségével azonban az alperesi beavatkozó nem élt. Beavatkozóként azonban nem kérhette semmilyen módon a jogerős határozat bíróság által történő megváltoztatását. Beavatkozóként kizárólag az azonos érdekű alperes pernyertességének az előmozdítására volt jogi lehetősége (Pp. 54. (1) bekezdése). A bíróság döntése folytán a felperes pervesztes lett, melynek eljárásjogi következménye, hogy köteles az alperes valamennyi, a Pp. 75. -a szerinti költségét a Pp. 78. (1) bekezdése alapján megfizetni. Az alperesnél csak az alperest képviselő jogtanácsos munkadíja merült fel költségként, amelyet a bíróság a 32/2003 (VIII. 22.) IM. rendelet 3. (2) bekezdés a) pontja alapján állapított meg. Az alperest támogató beavatkozó is pernyertes lett, így a Pp. 83. (1) bekezdése alapján a beavatkozó perköltségének a megfizetésére is köteles, amely ügyvédi munkadíjból áll, és szintén a fenti IM rendelet 3. (2) bekezdés a) pontján és 4/A -án alapul. A felperes oldalán beavatkozó nyertes ajánlattevő beavatkozásával többletköltséget nem okozott, így e vonatkozásban a bíróságnak döntenie sem kellett. A feljegyzett illeték viselésére is a pervesztes felperes köteles. Az erre vonatkozó rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. (3) bekezdése hídján alkalmazott 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. (2) - és 15. (1) bekezdésén alapul. Az ítélet elleni fellebbezést a Kbt. 160. (5) bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Pécsett, 2014. november hó 26. napján. Dr. Sipos Balázs s.k. bíró 13