S.O.S.! FÖLD HÍVJA KRISZTUST! MÁRK EVANGÉLIUMA 4:38 2011. március 19. 17 00 Mályinka
1. Gyülekező ének: MRÉ 42. zs. 2. v.: Könnyhullatásim énnékem Kenyerem éjjel-nappal 2 2. Köszöntés: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen. 3. Fennálló ének: MRÉ 42. zs. 3. v.: Én lelkem, mire csüggedsz e? mmit kesergesz ennyire? 4. Nagy ének: MRÉ 299. d.: Jézus hív, bár zúg, morajlik életünk vad tengere 5. Könyörgés: 6. Igeszakasz és alapige: Jézus lecsendesíti a tengert (Mk 4.35-41) Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra." Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"
Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Márk evangéliuma 4:38 7. Igehirdetés Kedves Testvéreim! BEVEZETÉS: A KÉTELKEDŐ Ha lenne kivetítőnk, akkor én ma bevezetésként nem mondanék, hanem mutatnék nektek valamit. Mutatnék nektek egy pár képet. Néhány műalkotást, amelyeknek egy része nagyon is ismerős lenne. 3 Sőt én azt hiszem, hogy legelőször nem is egy képet, hanem egy szobrot mutatnék nektek. Egy nagyon híres szobrot. Olyan szobrot, amelyen egy férfi ül meredten és néz maga elé, a fejét eközben pedig a kézfejére támasztja. A másik keze eközben pedig a jobb térdén nyugszik, ő pedig csak szüntelen réveteg, gondterhelt, valahol máshol lévő tekintettel néz előre. A világ talán máig is egyik leghíresebb szobáról van szó: Rodin Gondolkodójáról. Arról a szoborról, amely a gondolkodásunk pillanatát kapta el. Azért, mert, hogy ránk ez jellemző: gondolkodó lények vagyunk. De vajon csupán csak gondolkodásra tudjuk használni az agyunk? Vajon egyedülállóan igaz az régi francia mondás: Gondolkodom, tehát vagyok. 1, vagy mellé illik 1 René Descartes, 1596-1560
az is: kételkedem, tehát vagyok? Legyen ma ez az, aminek a tanítványok kérdése alapján utána járunk! 1. AZ EMBEREK A GONDOK IDEJÉN GYAKRAN MEGKÉRDŐJELEZIK ISTEN HATALMÁT Most pedig, amikor elkezdjük a bibliai felfedező utunkat, akkor hadd kérdezzem meg legelőször is azt, hogy szokott-e a mai ember kételkedni és ha, igen, akkor miben? Szokott-e az ember kételkedni az időjárás előrejelzésben, vagy csak az ábrándjait fejezi ki, amikor úgy van vele, hogy felnéz az égre, és azt mondja, hogy: na, ezt most nem jön majd be! 4 Szokott-e az ember kételkedni az adott szóban, a másikban, vagy magában? Szokott az ember úgy lenni, hogy bízik is valakiben is meg nem is? Kétkedik-e, és ha igen mindösszesen azért, mert megtanulja, hogy a ma világában nagyon kevés biztos dolog van, és az a mondás, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, az mára csak elméletté lett? Sajnos igen. Sajnos szokott az ember kétkedni, és van, hogy nem is kevéssé. Sőt azt lehetne mondani, hogy az ember valahol olyan, mint a tanítványok. Amikor magára hagyják és jönnek a problémák, akkor az ember képes mindent megkérdőjelezni. Hiszen a mai történetünkben is egyedül maradtak Jézussal a tanítványok és bár mentek velük csónakok, de a segítség hozzájuk képest távol voltak. És, amikor ott maradnak a tanítványok magukban, akkor eljutnak arra a szintre, hogy még Jézus hatalmát is megkérdőjelezik. A kétségbeesés, és a kétségek közepette azt mondják, hogy Mester, nem törődsz azzal, hogy
elveszünk? Az izgalmuk, a kétségbeesésük, a tudatlanságuk, mind nagyobb lesz, mint a hitük és ez valahogyan kicsúszik a szájukon, de egyszer s mind komolyan is gondolják ezt. A kérdés csak az, hogy a tanítványok viselkedése és kérdése ismeretlen-e a mai ember számára, vagy ma is nap, mint nap visszatér? Vajon, ma, amikor egy országot Richter skála szerinti 8,9-es földrengések, 7,3-as és 7,9 utórengések, és 8-as tzunamik sújtanak, a szakemberek pedig a levegőbe került sugárfertőzéstől tartanak, akkor vajon nem visszhangzik-e úgy a tanítványok kérdése, ahogyan a 42. Zsoltár írja? Vajon ilyenkor nem kérdezik-e meg tőlünk, hogy most hol van az Istened? Vajon, ilyenkor nem kérdezik meg az tőlünk, keresztyénektől azt; hogy, vajon, ha van, Isten miért engedi, hogy mindezek megtörténjenek? Vajon nem kérdezték-e már meg tőlünk azt, hogy, ha létezik Isten, akkor miért nem lép közbe? Akkor miért engedi azt, hogy háborúk legyenek, és Libiában most is polgárháború dúljon a hatalomért? Miért engedi azt meg, hogy tudósítókat erőszakoljanak meg, a vagyonos bűnözők megússzák a börtönbüntetést, meg a bitófát, a szegények meg egy-egy megélhetési stikli miatt kerüljenek rács mögé, vagy veszítsék el mindenünk? 5 Ugye megkaptuk már ezeket a kérdéseket a többiektől és az élettől? És ugye ha így, ilyen zsoltárosi formában találkozunk az emberek kétkedésével, hogy na, vajon ilyenkor, hol van a te Istened?, akkor ugye így már ismerős a tanítványok kérdése? Így talán már ismerős az a kérdés, hogy Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Nem más ez, mint a kétkedés kérdése. Egy olyan egyszerű kérdés, amit mindegy, hogy hogyan, milyen formában tesznek fel az
emberek, de máig is a kétkedésüket fejezik ez ki. Azt, hogy nem mindenki képes teljesen bízni Istenben, és bizony az élet megpróbáltatásai és nehézségei közben mi is olyanok tudunk lenni, mint azok a tanítványok, akik hirtelenjében megfeledkeztek arról, hogy aki velük van, az nem csupán egy zsidó rabbi, hanem Isten Fia. 2. AZ EMBER OLYKOR MAGA IS MEGKÉRDŐJELEZI ISTEN HATALMÁT A kérdés csak az, hogy ha, mi ma szívünkre tesszük a kezünket, akkor azt tudjuk-e mondani, hogy csak a világ kérdez-e olykor ilyeneket? Vajon nem fordult-e elő az, hogy amikor olyan megpróbáltatáson és nehézségen mentünk keresztül, ahol magunkra maradtunk, elfeledkeztünk Istenről, és ima helyett inkább számon 6 kértük őt? Vajon nem hagyta-e el az valaha is a szántak, hogy Istenem, most mondd, miért engeded, hogy mindez megtörténjen énvelem? Istenem miért engem versz, miért engem sújtasz? Vagy nem jártunk-e már úgy mi magunk is, hogy amikor láttuk a családunk vagy mások katasztrófáit, akkor nem az futotta el a szánkat, hogy Istenem ezt miért hagytad? miért kellett ennek megtörténnie? És vajon, amikor mi magunk vagyunk kiszolgáltatott helyzetben, és nem látunk semmi kiutat, semmi reményt, akkor nem tesszük-e olykor fel azt a kérdést, amit a tanítványok? Nem mondjuk-e azt, hogy Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Nincsen-e olyan életérzésünk ilyenkor, hogy Istenem eddig megannyi áldást adtál, most elfeledkezel rólunk? Istenünk hát nem látod, hogy mi magunk éhezünk, és szomjazunk és napról-napra élünk, amíg van hol élnünk? Istenünk hát nem veszed észre?
Vajon nem volt-e már nekünk is ilyen kérdésünk Istenhez? Azért, mert ha igen akkor megáll az a mondás, hogy kételkedem, tehát vagyok. Sőt, mi több! Akkor talán máig is igaz, a mai bibliai történetünk és a tanítványok kérdése. És a szomorú igazság az az, hogy sajnos igaz ez. Sajnos van, hogy mi is hagyjuk, hogy az egyedül megélhető problémáinkban először a kétségbeesés legyen úrrá rajtunk, és úgy hirtelenjében mindent elfelejtve megkérdőjelezzük az Úr hatalmát. Sajnos, van, hogy a történtek, a többiek láttán, vagy a saját kiszolgáltatottságom láttán máig is él a tanítványok Krisztushoz kérdése, és van, hogy nem csak a többi ember ajkán, hanem olykor a miénken is. 3. AZ EMBER HIÁBA KÉRDŐJELEZI MEG ISTEN HATALMÁT De vajon joggal kételkedünk-e, vagy csak okkal és teljesen hiába? Vajon amikor számon kérjük Istent, akkor azt jól tesszük-e? Vajon, amikor, azt kérdezzük Tőle neki, hogy miért nem törődsz velünk, az jó-e, és közben nem elfelejtünk-e el valamit. 7 Hiszen a tanítványok is elfelejtettek valamit, az csónakútjuk nagy hullámai közt. A tanítványok először megpróbáltak egyedül úrrá lenni a vízen. Nem azt olvassuk, hogy a tanítványok rögtön mentek és felkeltették volna Jézust, hanem azt hogy, akkor keltették fel, amikor már a hajó megtelni látszott a vízzel. Biztos az munkált velük, hogy vannak köztük halászok, majd csak megbirkóznak ők ezzel a viharral. A gond csak az volt, hogy ez nem ment, és a tanítványokon úrrá lett a kétségbeesés, és a félelem. Aztán pedig mit sem tudva számon kérték Jézust, hatalmát megkérdőjelezve. De vajon nem ismerős-e ez az emberi viselkedés?
Az élet csónakútján, amikor jönnek a problémák, nem vagyunk-e úgy velük, mint a tanítványok? Nem fordul-e az meg a fejünkben, hogy elegek leszünk ide mi, ide nekünk az oroszlánt, majd mi ügyesek leszünk és megoldjuk a gondjainkat!? Vajon megannyi gond nem fordul-e az elő, hogy mi elfeledkezünk arról, hogy keresztyén életünkben ott van az ÉLET ura, és mi lenne, ha ideje korán felébresztenénk, megbeszélnénk vele dolgokat? Vajon nem lehetségese az lenne a vége, hogy Krisztust bizonyos esetekbe parkoló pályára állítottuk, meg elküldtük aludni, és csak akkor szólunk neki, akkor kérünk segítséget, és akkor okoljuk, amikor már félünk, kétségbe esünk, és a hullámok összecsapnak a fejünk fölött? És vajon jó-ez, ha ilyenkor még számon is kérjük? 8 Én azt hiszem, hogy ez talán nem a legjobb módszer az emberi problémáinkhoz. Már csak azért sem, mert Krisztus hagy el minket, és nem Ő nem gondoskodik rólunk ilyenkor, hanem mi akarunk annyira nagyfiúnak látszani, hogy kihagyjuk őt a döntéseinkből. Aztán amikor gond van, akkor kétkedünk a hatalmában. Pedig igazából mi engedtük segíteni. És, hogy miért is mondtam azt, hogy nem a legjobb módszer ez-a problémáinkra? És, hogy miért sem a legjobb kétkedéssel menni Krisztus elé, még akkor, sem ha már összecsapnak a fejünk fölött a hullámok? Hát azért, mert Krisztus nem felejtett el minket! Krisztus igenis gondoskodott rólunk! Olyannyira gondoskodott rólunk, hogy egyáltalán nem hagyott minket elveszni. Olyan szinten sem hagyott elveszni minket, hogy inkább saját életét adta a bűneinkért. És amikor azt mondom, hogy nem hagyott minket elveszni és gondoskodott rólunk, akkor azt a Biblia szavaival élve szó szerint értem. Azokkal a
szavakkal, hogy annyira szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 2 És amikor azt halljátok ebben az igeversben, hogy el ne vesszen, az az eredeti nyelvben is ugyanaz a szó, mint amivel a tanítványok azt mondják, hogy Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Ami valahol azt is jelenti, hogy igen a Mester törődött és törődik a tanítványaival! Olyannyira, hogy inkább az életét adja értük, de nem hagyja elveszni azokat. Így hát a tanítványok kérdésére Krisztusnak, most a tengeren és később a kereszten sem a szó, hanem a tett lesz válasza. Egy olyan, ami miatt nekünk nem szabadna abba a hibába esni, mint a tanítványoknak, és jobb lenne számon kérnünk. Azért, mert Ő már gondoskodott rólunk, ott a Golgotán. És innentől hiába kételkedünk benne, mert Ő már választ adott minden kételyünkre. 9 ÖSSZEGZÉS: HITED ELŰZI KÉTSÉGEID Mégpedig a kétkedéseinkre Ő a saját értünk vállalt áldozatával adott választ. Azzal a kegyelem, ami a mi személyes hitünk alapja is egyben. Így hát, ha belé vetjük a hitünket, akkor tényleg nincs miért kételkednünk, csak észre kell vennünk Őt. Ugyanúgy ahogyan észre kell vennünk, a vele való találkozások alkalmait is. Egy ilyen alkalom a holnapi úrvacsora alkalma is, ahol az úr asztalánál megállva a feltámadott Krisztussal lehetünk közösségben. És ilyenkor talán az egyik legnagyobb kétely az, hogy vajon én elég méltó vagyok arra, hogy az Úr asztalához lépjek? A válaszom pedig az, hogy ne kételkedj, igen méltó vagy rá. Igen az Úr asztala ma rád is 2 János evangéliuma 3:16
rád, tenéked terítetett meg. És, ha Krisztus elkészíti a vele való találkozás alkalmait, akkor ne kételkedj, és ne félj, hanem higgy! Higgy, mert ő nem csak az életedről gondoskodott, hanem arról is, hogy holnap az úrvacsora alkalmával találkozhass Ővele! Készítsd hát lelked erre a találkozásra, és hited szabjon ez által gátat minden kételyednek! Ámen. 10 8. Imádság 9. Úri imádság: Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. 10. Megáldás Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg tégedet! Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját terajtad és könyörüljön terajtad! Fordítsa az Úr az Ő orcáját terád, és adjon néked békességet! Ámen. 4Mózes 6:24-27 11. Hirdetések: Adakozás lehetősége: a jókedvű adakozót szereti az Isten. Igés kártyák a kijáratoktól elvihetőek. Az egyházfenntartói járulékok befizetésére ezen túl szokott módokon nyílik majd lehetőség. Az idei egyházfenntartási hozzájárulás ajánlott minimum mértéke 5.000,- ft/fő.
Holnap, március 20-án böjt kezdő úrvacsorát tartunk, amire mindenkit szeretettel hívunk és várunk. Az elmúlt évek folyamán az úrvacsora adók listája mindig már év elején betelt, vagy az előző éven volt, aki már feliratkozott az eljövendő esztendőkre. A 2011. évi úrvacsora adás alkalmai azonban még üresek, így arra kérjük a gyülekezetet, hogy, akit arra indít az Isten, az iratkozzon fel a listára, legyen akár jövő hétről, akár pedig karácsonyról szó. (Üres úrvacsorai alkalmaink: pünkösd, gyülekezeti nap, újkenyér, újbor, karácsony.) Kórus szombat, 16 óra. ISTENTISZTELETI ÉS GYÜLEKEZETI REND MÁRCIUS 6.-20.: márc. 20., vasárnap böjt kezdő úrvacsorás istentisztelet 10 00 12. Záró ének: 11 MRÉ 42. zs. 7. v.: Én lelkem mire csüggedsz el, mit kesergesz ennyire? 13. Záró ima: Házamba is jöjj el velem, Tedd templomoddá Istenem, Ha áldott volt bejövésem, Legyen áldott kimenésem. Ámen.
12