Mindig van választás! 2014. május 12. Üdvözöllek benneteket. Quan Yin vagyok. - Üdvözlünk. Nagyon, nagyon örülök, hogy itt vagy. Rövidke jelenléttel készültem, ámde annál fontosabbal. Az emberi létetek legfontosabb kérdése most az, hogy tudjatok róla, minden másodpercben választhattok. Amit némiképp rosszul láttok, az az, hogy a cselekvések közötti választást vélitek választásnak, vagyis hogy a választást döntésre akarjátok fordítani. Valójában a választás arról szól, arról az egyszerű dologról szól, hogy valamit milyen érzelmi állapotból, vagy inkább úgy mondom, milyen energetikai mezőből nézel vagy látsz, vagy élsz meg. Ez lehet félelem, ez egy súlyosabb, alacsony rezgés. Vagy lehet bizalom, ami elvezet a szeretethez, ami a mostani mező alaprezgése. Ezért minden esetben, amikor azt érzed, hogy kiesel a bizalom vagy szeretet mezejéről, vagy frekvenciájáról, gondolj arra, hogy ez a Te választásod. És bármikor visszatérhetsz, és jó is, hogyha visszatérsz a bizalom, vagy a szeretet energiamezejére. És mivel ezek hullám természetűek, ez így van, ez egy hullámlovaglás. De minél gyakrabban választjátok a bizalom mezejét, annál inkább innen fogjátok látni az életeteket. Ennyi tulajdonképpen a mai üzenet vagy mondás. - Jó kis esszencia. Én még annyit fűznék hozzá, hogyha jól látom, akkor a bizalomból könnyebb beleesni a félelembe, mint a félelemből felhúzódzkodni a bizalomba. - Jól látod! A magasságuk miatt, semmi másért De az is lehet, hogy azért mert erre vagytok tréningezve, amire a közeg felhívja a figyelmet: a hiányra, azokra a dolgokra, amik a problémát mutatják meg, és nem arra, ami nap, mint nap a bizalom és a szeretet felé mutat. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy egyre többen élitek és élik ezt a választást, a jó értelemben. De az biztos, hogy a szokások és a környezet még vissza tud pottyantani ebbe a helyzetbe.
Az is biztos, hogyha folyamatosan csak a félelem, vagy a lehúzó kétely mezejében forog valaki, akkor a szokások is a köré rendeződnek, és már nem látja meg a más irányba húzódó kiutat. Ennyi a dolog. - Akkor essünk bele a bizalomba. Ez is egy jó gondolat. Engedjük magunkat belekavarodni a bizalom örvényébe. És ezt jól látod, hogy a körétek tartó mező, és az univerzumnak az alaprezgése ez. Tulajdonképpen azt gondolom, hogy valóban csak a megengedés kérdése. A negatív gondolatokhoz gyűjtött tapasztalatok és ezt nem véletlenül mondom így inkább ezt jelzik. Nem igaz, hogy a negatív tapasztalatokat gyűjtő pontok gyakoribbak, csak azokat világítjátok meg többnyire. Mondok rá példát: mondjuk, hogy valami sérülésed keletkezett. Ugye rögtön azt mondod el, hogy megvágtam az ujjam. Mert, hogy a hiányra, a félelemre, a fájdalomra irányítod az összes energiád fókuszát. És azt nem mondogatod magadnak percenként, hogy jól vagyok, nincs semmi bajom, egészséges vagyok. Pedig ha alapvetően ezekre irányítanátok a figyelmetek illetve energiátok fókuszát, akkor az a kicsi dolog, ami az ujjad megvágásából következik, könnyen átpörgethető helyzetté válna. - Igen. Abszolút. Úgyhogy hívjátok fel a többiek figyelmét is erre, hogy: MINDEN RENDBEN VAN, a világ jó irányba tart, és a bizalom és a szeretet mezeje rendelkezésetekre áll, ez csak a Ti választásotok kérdése, hogy mikor melyikhez kapcsolódtok, illetve hogy mikor melyik rezgést veszitek fel. Ezért volt fontos a Tórusz. - Köszönjük! Van-e kérdésetek? - Nekem egy más típusú kérdésem van. Néhány kényszerekkel küzdő ember megtalált engem az utóbbi időben. Van-e esetleg valami komplexebb dolog, általános eredő, amire felhívnád az ilyen problémákkal küzdő emberek figyelmét. Változtasd meg a nézőpontodat! Ez a kérésem. Ugyanis azt gondolom, hogy nagyon sokan autóval járnak dolgozni, ez már-már kényszeressé fajult. Ezzel veszélyeztetik a saját földi életüket, és másokét is. Tehát mit értünk kényszeresség alatt? - Hát például rengeteg kézmosást. Vagy valaki nem mer fölvenni pulóvert, mert attól fél, hogy egy üvegszilánk megsérti, vagy attól fél, hogy árt az ő egészségének a bacilus.
Ezek a lehúzó elmeprogramok, amikhez meglehetősen földi módon nyúltok. Amikor a pszichés problémákkal jelentkezik valaki, akkor jellemzően azt lehetne mondani, nem kap figyelmet és szeretetet, és ehhez kitalál játékokat magának. És ezekben a játékokban ti nagyszerűen részt vesztek. Egy kicsit eltereli a figyelmet a valódi kérdésről. Azt gondolom, hogy azzal lehet segíteni, hogy hordjon inget. Ezek az ő játékai, ezt akarom mondani. Ott kezdődik, hogy valahol elvesztette a figyelmet és a szeretet, de leginkább maga iránt. Magára nem tud figyelni, önmagát nem szereti, ezért gondol ki olyan helyzeteket, amik már az adott társadalmi mintában elfogadhatatlanná válnak. A nehézséget leginkább az jelenti, hogy ebben a játékban sokan részt vesznek, részt vesztek. Senki nem hülye. Igen. - Igen. Senki nem jószántából hülye. - Értem. Köszönöm. - Az elmúlt egy hónapban nekem kialakult egy fura tünetem: a pánikolás, a pánik betegség, amikor utazom tömegközlekedéssel. Van-e rálátásod hogy mi történik Velem? Milyen kiút létezik? Amiket Ti úgy hívtok, hogy pánikbetegség, az megint csak a figyelmetlenség. Ilyenkor az életetekben történt valami, ami számodra, vagy mások számára ijesztő. Csak a helyzet, amikor éppen történt, cselekvési energiát igényelt. Ezért azt a pánikreakciót, amit kitoltok, vagy kitolsz máshova, azt nem ott élted meg. A helyzet olyan értelem ijesztő, hogy huuu ijesztőnek élted meg. És ezt vezeted le utólag. Amitől öngerjesztő, hogy ezeket a kicsi pánikokat újra és újra megéled, mert ez az utólagosság elhúzódhat egy ideig. Hogyha ezt kifutásnak tekinted, akkor elmúlik. Mondok példát: tételezzük fel, hogy nagy fizikai igénybevételnek teszed ki a tested, olyan nagynak hogy izomlázad lesz. Az izomlázat nem akkor érzed, amikor futsz, dobsz, sportolsz, hanem utána. Utána jól megijedsz, és utána elkezded húzni-vonni végtagjaidat, amitől azok a szegény végtagjaid újra és újra beakadnak, tejsavat képeznek. Ha pedig egy laza jelenléttel tudomásul veszed: Ja! Izomlázam van. Valószínűleg azért, mert pár nappal ezelőtt megfeszített módon sportoltam, akkor az önkéntes, önfenntartó Tóruszod szépen regenerálja magát. - Már csak azt szeretném tudni, mi volt az az esemény. Hát az bizony fontos. Fontos, hogy ne Én mondjam meg. - Nekem úgysem hiszed el. És ez a lényeg. - Saját magának kell rájönnie, mert bárki, bármit mondhat, úgysem fogadja el.
Így van. Kérlek, hogy ezt higgyétek el a gyógyítók, segítők, támogatók, NEM mondhatják meg a másiknak, hogy mi az Ő kiváltójuk, mi az Ő helyzetük. Mert akkor ettől válnak függővé. - Értem. Akkor később nem lesznek hajlandók utána nézni, hanem mindig mástól várják a megoldást. Igen. És ez így megy mindennel. Más mondja meg hogy miért. Én kerültem ilyen helyzetbe? Én nem. De hát elég könnyen, a tünetek elvisznek a helyzet felé. Tulajdonképpen, ha megérkezik az a pillanat, amitől a hőkölés történt, akkor a kifolyás, a kimenet egy pillanat alatt rendeződik, mert az agy azt a parancsot adja ki, hogy minden rendben van. Amíg ez a parancs nem érkezik meg a sejtekhez a végtagodhoz, addig még újra és újra előhozza, hogy önrendeződő módon helyreállítsa a rendet. Tehát tulajdonképpen a sejt, az anyag lassabban dolgozik. Még azt a parancsot rakja rendbe, amit akkor adtál. Tehát ha új parancsot kap, akkor helló, minden rendben van, akkor egy pillanat alatt rendbe hozza. - Köszönöm. - Köszönjük szépen. Annyit mondj, hogy hogy vagy, mert olyan régen hallottam a hangodat a szólón keresztül? Köszönöm szépen jól vagyok, drukkolok nektek, hogy éljétek meg ezt a csodás világot. Érezzétek meg, hogy itt az univerzum átáramlik rajtatok, és érkezzetek be minél többet a szeretetmezőbe, mert sok megfürdőzés hozza meg az extatikus boldogág állapotát, ami valóban nem az események, cselekvések és helyzetek láncolata. - Köszönjük, hogy jöttél hozzánk. Örülök, hogy itt voltál. Csak el kell küldeni a meghívót. Szeretetteljes napokat Nektek!