fókuszban a Nemzeti vidékstratégia Vége van a roadshow -nak A vidékfejlesztési stratégia koncepciója végigjárta az országot Pontosabban a koncepció megalkotói, akikhez több minisztérium részéről is magas vezetői szinten csatlakoztak. Az Agrofórum valamennyi helyszínre meghívást kapott, de csak kettőn tudtunk részt venni, a budapesti csúcson, és hivatalból lapkiadónk székhelyén, Szekszárdon. Hát, mit mondjak, megadták a módját. Az elmúlt évtizedekben sajnos megszokhattuk, hogy az agrárium ügyei nem nagyon érdekelték a társadalmat, és pláne nem a főhivatalosságokat. Most azonban mintha változni látszana a dolog, különben nem sikerült volna az érdeklődést néhány miniszter, államtitkár, sőt egy miniszterelnök-helyettes közreműködésével is a mezőgazdaság és a vidék ügyei felé fordítani. Már-már úgy tűnt, hogy csak az államelnök, meg a miniszterelnök hiányzott a teltházas eseményekről. Ott voltak viszont a gazdák, politikai értelemben jobbról is, meg balról is. És láss csodát! Egyik sem akarta agyonütni a másikat, sőt még a pártos felszólalók sem, de erről majd később Budapest, május 18., a Vidékfejlesztési Minisztérium színházterme magyarázni, de ettől mi még hiányolhatjuk a szakmai megnevezést persze nem sokan csak velünk együtt azok a százezrek, akik ebből élnek. De nézzük inkább a programot! Az Országgyűlési Nyílt Nap társadalmi vitáját Font Sándor, az OGY Mezőgazdasági Bizottságának elnöke és Jávor Benedek, az OGY Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke nyitotta meg. Ezt követően a Nemzeti Vidékstratégiai Koncepciót Fazekas Sándor, vidékfejlesztési miniszter mutatta be. Súlyos kritikával illette az elmúlt kormányok tevékenységét, majd felvázolta azt a nyolc pontból álló célkitűzést, amely mentén a jövőben az agrárkormányzat működni kíván. Részleteiben: a vidéki munkahelyek megőrzése, gyarapítása; a vidéki népesség megtartása, a demográfiai egyensúly helyreállítása; az élelmezési- és az élelmiszer-biztonság szavatolása, a kiszolgáltatottság megszüntetése; agrár- és élelmiszer-gazdaságunk életképességének növelése, piaci pozícióinak javítása, a növénytermesztés és az állattartás egyensúlyi arányának helyreállítása; az ivóvízbázisok védelme, a vízkészletek, a talajok, továbbá a természetes élővilág és a tájak megőrzése, a környezetbiztonság növelése; helyi erőforrásokra és rendszerekre támaszkodó energiaellátás, energiabiztonság, a kiszolgáltatottság csökkentése; a vidéki életminőség javítása, a vidéki gazdaság több lábra állítása; a város és vidéke szoros kapcsolatának helyreállítása. Ezek után a miniszter arra is kitért, hogy miért van szükség a Nemzeti Vidékstratégiára: mert a XXI. században a nemzet csak akkor érezheti magát biztonságban, ha erős vidékre támaszkodhat; hogy 2020-ig kézzelfogható javulás következzen be a vidék társadalmi és gazdasági életében; Kérem, ne vegyék rossznéven, ha arra kérem Olvasóinkat, hogy álljunk meg egy szóra! Bocsássák meg nekem, de rendre elakadok a minisztérium új nevénél, és tessék elhinni, hogy még nem találkoztam egyetlen gazdálkodó gazdával vagyis tényleges termelővel sem, aki a minisztériumunk új elnevezését ne kifogásolta volna, vagyis, hogy miért nem maradhatott a földművelésügyi vagy mezőgazdasági megnevezés is, a vidékfejlesztés mellett, illetve előtt. Tudom én miniszter úr is elmondta anno, a vele készült interjúban, hogy a vidék az tágabb értelmezést jelent. Ez nyilván így van, meg is lehet 2011. július Fazekas Sándor, vidékfejlesztési miniszter mutatja be a Nemzeti Vidékstratégiai Koncepciót Fotó: Tóth Ernő 11
Fókuszban a Nemzeti vidékstratégia hogy megállítsuk az elmúlt évek döntéseinek tulajdonítható katasztrofális folyamatokat; hogy világos, hosszú távú jövőkép és cselekvési programok alapján gyors és alapvető fordulat induljon el; hogy újra büszkeség és öröm legyen vidékinek lenni és vidéken élni; hogy a vidék az egész magyar gazdaság motorjává váljék. A stratégiának két fő iránya van mondta a miniszter, a térségekre irányuló, komplex vidékfejlesztési programok és a nemzeti stratégiai programok. Részletesen beszélt a birtokpolitikáról, amelynek kettős célja van: a földek magyar kézben tartása, illetve a Nemzeti Földalapból elsődlegesen a fiatal gazdák támogatása. Következtek a főtisztviselők hozzászólásai Elsőként a profetikus alkatú Ángyán József professzor (vele majd a koncepció összegzése után tervezünk interjút készíteni) mondta el kendőzetlenül a véleményét, amellyel nem hinném, hogy az agrárium valamennyi szereplője egyetért, sőt a birtokszerkezettel kapcsolatban erős ellenvélemények is elhangzottak, de leginkább csak egymás között, fülbe súgva. Néhány momentum a parlamenti államtitkár beszédéből, amelyben hogy őszinte legyek nem nagyon találtam kivetni valót: Kifogásolta, hogy az állami földek 80 %-a tőkés társaságok tulajdonában van, amelyek minimális bérleti díjat fizetnek az államnak, és amelyeknek egyetlen célja a profit, mindenféle szociális érzék nélkül. Hangsúlyozta a demográfiai földprogram fontosságát, vagyis a fiatal gazdák földhöz juttatását, amely együtt jár a gyermekvállalási kötelezettséggel is. Kifejtette, hogy a mezőgazdaságban a termelés, a kereskedelem, a feldolgozás és a piacra jutás vertikumát akarják megteremteni, mert csak a kölcsönös érdekeltség adhatja meg az agrárium szereplőinek a létbiztonságot és az eredményes működés feltételeit. Végül, kiemelte az összefogás, a szövetkezés fontosságát (Nincs új a nap alatt. Almássy Elemér már az ezernyolcszázas évek végén is ennek szellemében szervezte Gróf Károlyi Sándor megbízására a Hangya szövetkezetet.) Kardeván Endre élelmiszerbiztonságért felelős államtitkár, áttételesen ugyan, de mégis népegészségügyi kérdésekkel foglalkozott. Beszélt a mezőgazdaságot, illetve élelmiszereket sújtó, és indokolatlanul magas, 25 %-os áfáról. Kifejtette, hogy ennek csökkentésére vonatkozó javaslatukat rövidesen a kormány elé terjesztik. Foglalkozott a halászat, a vadászat és az erdőgazdálkodás problémáival is, amelyek fejlesztésére vonatkozóan konkrét javaslatokról számolt be. A kormánypárt prominensei követeztek A politika természetéből következik amelytől szeretnénk ugyan távol tartani magunkat, de az eseményekről, és azok fogadtatásáról mégis csak kötelességünk beszámolni, hogy a kormánypárt dicsér, az ellenzék meg kritizál. (Ezt néhai Antall József ennél pontosabban megfogalmazta.) Most sem történt másként. Unalomgerjesztő lenne, ha részleteznénk az egyetértő hozzászólásokat. Ezért csak nagy vonalakban: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a stratégia határon túli magyarokra is kiható jelentőségéről beszélt. Hende Csaba honvédelmi miniszter, a honvédség élelmiszerrel való biztonságos ellátásának oldaláról közelítette meg a stratégiát. Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős egyébként a minisztériumunk társbérletében lévő államtitkár, elsősorban a cigánykérdéssel foglalkozott. Hatalmas feladat mondta visszavezetni, vagy inkább bevezetni azt a generációt a munka világába, amelyik a szüleit sem látta soha dolgozni. Ezután energetikai kérdésekről hallottunk. A lényeg: nem nagy állami beruházásokra van szükség, hanem ún. minierőművekre, biogáztelepekre, biodízelüzemekre. Jakab István, a MAGOSZ elnöke, aki nem tudom mi okból haragszik folyamatosan a világra, most is kellő vehemenciával mondta el, hogy miért támogatják a stratégiát. Lezsák Sándor, a rendszerváltozás emblematikus alakja, a népi Magyarországról beszélt, az elszegényedett puszták népéről, akiknek reményt nyújthat ez a stratégia. Támogatók és mérsékelten megnyilvánuló kritikusok Font Sándor már a bevezetőben elmondta gondolatait. A KDNP-s Sáringer-Kenyeres Tamás nyilvánvalóan támogatóan nyilatkozott. Amikor az ellenzéki politikusok hozzászólására került sor, azt gondoltam, most fog robbanni a bomba. Ezután következett Ficsor Ádám az MSZP képviseletében. Az egykori államtitkár legnagyobb meglepetésemre kijelentette, hogy üdvözlik a stratégiát, amelynek elkészítésére egyetlen korábbi kormány sem vállalkozott. Kifejtette, hogy egyetért a feldolgozóipar termelőkhöz való integrálásával, a GMO-k tiltásaival, a szövetkezés gondolatával, és a földkérdés tervezett rendezésével is. Problémaként vetette fel, hogy nem látja biztosítottnak az állattenyésztés fejlesztését és az erdősítés feltételeit. Kijelentette, hogy a stratégia nem foglalkozik a költséghatékonysággal, és kifogásolta, hogy sok a programpont, illetve, hogy nem látja a megvalósításhoz szükséges pénzeszközök biztosítását. A jobbik képviselője, Varga Géza a stratégia fő irányaival egyetértett. Hiányolta a stratégiából a rendszerszemléletet. (Valószínű, hogy ezt mások értették, én sajnos nem.) Hiányolta a KAP-pal való harmonizációt, és a stratégia programpontjainak ellenőrizhetőségét. Szabó Rebeka az LMP részéről üdvözölte a stratégiát. Ezt követően viszont a kifogásait sorolta. Szerinte nem kapott kellő súlyt a tájgazdálkodás és a vízgazdálkodás. Határozottabb birtokpolitikát sürgetett, és a külföldi földspekuláció visszaszorítását. Ugyanakkor egyetértett a többfunkciós mezőgazdaság gondolatával. (A mellettem ülő odasúgta: Szerinted ez a magas sarkú cipős lány járt már Budapest határán kívül?) Ezt követően különböző civil szervezetek, önkormányzatok, szövetségek, egyesületek képviselői szólaltak fel zömmel támogatólag. 12 2011. július
fókuszban a Nemzeti vidékstratégia Szekszárd, május 19., Illyés Gyula Főiskolai Kar Szekszárd város polgármestere, Horváth István nyitotta meg a rendezvényt. Ángyán József túl a roadshow nehezén a jelenlévők többségének tetszésére kicsit populista módon bontakozott ki. Szidott és dicsért. Vádolta a múltat, a multikat, és felvázolta az ígéretes jövőt. (Erről azért megoszlottak a vélemények, már ahogy a szünetbeli beszélgetésekből ez leszűrhető volt.) Illés Zoltán államtitkár előadását hogy sértődés ne legyen, és finoman fogalmazzak mérsékelt szimpátiával fogadták. Szócska Miklós egészségügyi államtitkár, mint afféle egészségmenedzser, az egészséges életmódra hívta fel a figyelmet. A társadalomnak egészséges emberekre van szüksége. Az egészséges életmód az ország számára olcsóbb, mint a betegellátás. Az egészséges magyar élelmiszerek előállítása és növekvő mértékű fogyasztása elemi érdekünk mondta az államtitkár. Egyértelmű támogatásáról biztosította az agrárstratégiát. Személyes megjegyzések Lehet, hogy nem illő személyes dolgokkal előhozakodni, de a stratégiának van két olyan pontja, amelyeket nem hagyhatok vélemény nélkül. (Elvégre mindenkinek joga van a véleményalkotásra a VM felhívás alapján.) Az egyik a GMO ügy. Azt elfogadom, hogy a tárca különféle érdekekre hivatkozva elutasítja a genetikailag módosított növények hazai termesztését, sőt azt is, hogy az EU a tagországaira bízza, hogy miként állnak a kérdéshez, de azt már elnézést aggályosnak tartom (bárki is javasolta), hogy az alkotmányba is beerőltették a GMO szervezetek tilalmát. Talán jobb lett volna ezt a tudósok felelősségi körében hagyni. Az is felvetődött bennem, hogy amikor évente 500-600 ezer tonna, zömében GM (vagy legalábbis ismeretlen eredetű) szójadarát hozunk be az állattenyésztés számára, akkor alkotmányellenes tevékenységet folytatunk-e? A kérdés költői, de ha komolyan vesszük, akkor úgy vélem életszerű. A másik pontosan az előző témához kapcsolódóan a takarmányfehérje kérdése. Örömmel tapasztaltam, hogy bekerült az agrárstratégiába. Sokakban felébredhet a múlt, vagyis az OMFB Fehérje és Biotechnológiai Irodája iránti nosztalgia (megszemélyesítve Kralovánszky U. Pál és Manninger Sándor). Évtizedekig pusztába kiáltott szó volt, hogy rossz a vetésszerkezetünk. Többletet termelünk az esetenként rosszul értékesíthető gabonafélékből, ugyanakkor jelentős fehérjehiányunk van, amelyet csak drága importtal tudunk pótolni. Most sokunk megelégedésére látszik az alagút vége. Reményeink szerint lesz hát újra fehérjeprogram. B. L. U. i.: Úgy vélem, ezt a stratégiát is mint minden mást az életben ki-ki, aszerint ítéli meg, hogy számára mi a jó, vagy mi a rossz benne. Ez alól én sem voltam kivétel. 2011. július 13