A latin inflexiós morfológia A klasszikus latin inflexiós morfológia teljes leírása (elsısorban allomorfiák tekintetében) A fonológiai környezetek egységes rendezése alapján (magánhangzós skála) Lényegesen egyszerőbb leírás, mint ami az irodalomban található Heteroklízis fı típusai? Mi ebben az új? Az intuíció régóta jelen van, vö. a tıtípusok osztályai (a-tövek, i-tövek, msh-tövek...) Hagyományosan etimológiai alapú osztályozás, ezért nem egységes és tele van irreleváns információval Az újabb irodalomban helyenként indokolatlanul bonyolult morfológiai szerkezet, és/vagy a fonológiai környezetek indokolatlanult bonyolult leírása Itt: Mi ebben az új? Igei és névszói morfológia egységes leírása Az összes allomorfia binárisként való elemzése A környezetek egységes kezelése Σ: lényegesen egyszerőbb elemzés a korábbiaknál + A magánhangzók szonoritásának szokatlan funkciója? Az ige: általánosságok Minden finit igealak két tı valamelyikébıl (imperfectum, perfectum, + supinum tı, abból csak nem finit alakok) A tövek végén levı szegmentum néha tekinthetı képzınek, de csak néha, és az inflexió szempontjából teljesen mindegy (1 kiv.) secare vág : csak impf, amare szeret : csak ige, nare úszik : mindig, fugare megfutamít : fn-képzı, denominális ige Tematikus mgh-nak nevezni (impf) szokás, de félrevezetı A három tı viszonyával nem foglalkozunk Az imperfectumi alakok szerkezete A perfectumi alakok szerkezete 1
Allomorfia közvetlenül impf-tı után Tıosztályok: -ā (I.), -ē (II.), -ī (IV.), -i, -u, -C (III.) i e / _# (capi cape) i e / _r (capi+re capere...) a / _V (ama+e-, ama+o ame-, amo) capī) i / _ī (capi+ī 2
A tıvégi szegmentumok mint környezetek A 14-bıl 11 két nagy típus valamelyikébe esik: 1. típus 2. típus C_ u_ i/ī_ ē_ ā_ NB. Az u-tövőek egyáltalán nem viselkednek magánhangzós tövekként: tribuunt osztanak..., [uw]? Vö. még fu-/fore lenni Az i-tövőek elemzése A fentebbi négy fonológiai kiigazításból három az i-tövőeket érinti Nincs egyetlen alakjuk sem, ami ne esne egybe vagy az ī-tövőek, vagy a msh-tövőek megfelelı alakjával Tehát elemezhetık heteroklitikus igékként Nincs i-tövő ragozás, hanem az ī-tövőek egy részhalmaza bizonyos alakokban szisztematikusan msh-tövő (tkp. az ókorban is valahogy így írták le) Allomorfia közvetlenül impf-tı után, 2. verzió/1 (vö. kiosztvány 3) Allomorfia közvetlenül impf-tı után, 2. verzió/2 (vö. kiosztvány 3) : formai típusok (vö. kiosztvány 2) 3
: tıvégzıdések Az impf.-ban lexikális tulajdonság, hogy mire végzıdik a tı nagyobb változatosság A perf.-ban kisebb: a tı csak msh-ra vagy [u]-ra végzıdhet, és van két [ī]: ī- megy (ire), desī- abbahagy (desinere) Egyéb mgh-s tıvég csak a fakultatív v-törlés miatt alakul ki: dēlē(v)- eltöröl, nō(v)- tud, probā(v)- elismer Lexikálisan variábilis a hajlandóság a v-törlésre, de csak akkor lehetséges, ha toldalék 4
Ugyanaz a két nagy típus, mint impf-ban: A nem alternáló toldalékok /1: -ī, -it 1. = is- 2. = er- C_ u_ i/ī_ ē_ ō_ ā_ Lehetséges elıttük a v-törlés, de csak -īv- végő perf. töveknél: audīvi(t) ~ audii(t) hallotta(m) finīvi(t) ~ finii(t) befejezte(m) novi(t) tudta(m) amavi(t) szerette(m) A nem alternáló toldalékok /2: -imus Nem lehetséges elıtte a v-törlés, de -ī- végő perf. töveknél rendszerint -mus: abī-mus elmentünk, de audīv-imus hallottunk tkp. marginálisan alternáló toldalék, vagy alternáló toldalék, csak nem jöhet létre magánhangzós környezet a számára (kiosztv. 4) még két apróság: az abiisse-típusú alakok marginálisan léteznek s-szel toldalékolt perf. töveknél marginálisan elıfordulnak az is-toldalékok mgh utáni variánsai: divisisse ~ divisse felosztani, dixisti ~ dixti mondtad, traxisse ~ traxe húzni (a többszörös s-ek törlése vagy szótagszerkezeti kiigazítás, vagy a perf. -s- toldaléka is törlıdik ugyanúgy, mint a -v-) 5
Allomorfia bıvített tı után Az igei allomorfiák összefoglalása Azaz személyragok nem közvetlenül impf. vagy perf-tı után; csak [r b i āē], tehát 1. típus: Az igei allomorfiák (helyi anomália / 1) Az igei allomorfiák (helyi anomália / 2) Fut.Ind. -e- (*agem h.) agam agam Coni. -a- Fut.Perf. -er- egero egerim Praes.Perf.Coni -eri- ages agas egeris egeris aget agat egerit egerit agemus agamus egerimus egerimus agetis agatis egeritis egeritis agent agant (*egerunt h.) egerint egerint A névszóragozások szerkezetileg egyszerőbb, mint az igeragozás (nincsenek bıvített tövek, csak tı+eset/számrag) morfofonológiailag viszont bonyolultabb (a nyelvtani nem jelölésérıl itt most nem lesz szó) lehetséges tıvégzıdések: A névszóragozások -ă -ŏ/ŭ -ē -ū/ŭ -ĭ -C az i-tövőek heteroklitikusak: civi- ~ civ- polgár, urbi- ~ urb- város... de máshogy, mint az igék, mert nem rendszeres (kiszámíthatatlan, hogy konkrétan mely alakok milyenek) nem szimmetrikus (nincs tiszta i-tövő névszó) (NB. itt sem etimológiai alapon osztályozunk! pl. -ēs) 6
Sing Nom és Acc (kiosztvány 6) Sing Gen, Dat és Abl (kiosztvány 7) Plur Nom és Acc (kiosztvány 8) Plur Gen és Dat/Abl (kiosztvány 9) A névszói allomorfiák összefoglalása Névszói + igei inflexió együtt (kiosztvány 10) 7
A magánhangzós skála a o(/u) e i,u C Kérdés: ez azonos-e a hangzóssági skálával (szonoritás)? mi a helyzet a zárt magánhangzókkal? Fonológiailag: alsó felsı kontraszt, centrális szélsı kontraszt Fonetikailag: intenzitás, idıtartam, toldalékcsı nyitottsága, akusztikai energia, szájüregi nyomás Funkció/megnyilvánulás: szótagsúly (moraikusság), hangsúlyozhatóság, zöngétlenedés A latin magánhangzós skála? Fonológiailag: alsó felsı kontraszt igen centrális szélsı kontraszt nem releváns Fonetikailag: intenzitás, idıtartam, toldalékcsı nyitottsága, akusztikai energia, szájüregi nyomás ezek nem vizsgálhatók, bár némi jele mintha volna annak, hogy a felsı mgh-k (legalábbis az [i]) rövidebbek voltak, vö. Sen (2014) A latin magánhangzós skála? Funkció/megnyilvánulás: szótagsúly (moraikusság), hangsúlyozhatóság ezek irrelevánsak, az összes mgh egyformán viselkedik (eltekintve a hosszúságtól) zöngétlenedés a latinban nincs a skála egyetlen funkciója az inflexiós morfológiában figyelhetı meg, annak tkp. a központi szervezı elve Hasonló példák nehezen találhatók; udihe (tunguz): más allomorfok felsı és nem felsı mgh-k után ez 1 db bináris kontraszt finn: PlurGen rag variabilitása a mgh nyíltságának függvénye ez egyetlen rag egy gazdag inflexiós rendszerben, és más tényezık is szerepet játszanak (szóhosszúság, szótagsúly) De a nyíltság központi szerepe és az egyszerőség amellett szól, hogy ezt a mgh-s skálát és a szonoritást ne tekintsük két külön dolognak szokatlan funkció! A felsı nyelvállású magánhangzók hogyan viszonyulnak egymáshoz? 8
Névszói + igei inflexió együtt (kiosztvány 10) A felsı nyelvállású magánhangzók hogyan viszonyulnak egymáshoz? Ha nem ugyanakkora a hangzósságuk, akkor az [u]-nak kellene, hogy nagyobb legyen a névszóknál mindig egyformán viselkedik az [i]- vel az igéknél mindig egyformán viselkedik a mássalhangzókkal ha az igéknél ezek a tövek [uw]-ra végzıdnek, akkor a probléma eltőnik, szon [u] = szon [i] Összefoglalás A latin nyelv teljes inflexiós rendszere leírható a magánhangzók szonoritási skálája alapján lényegében bináris allomorfiák halmazaként amelyeket az egybefüggıség (kontiguitás) jellemez vagyis ha a skálán két nem szomszédos környezethez ugyanaz az allomorf tartozik, akkor a köztük lévı összes környezethez ugyanaz az allomorf tartozik 9