7 Források: Kecskés L.: EK jog és jogharmonizáció, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1995 Kende T.:Európai Közjog és Politika, Osiris, Budapest, 1998 Craig-De Burca: EU Law Text, Cases and Materials, Oxfor University Press, 1998 A Van Gend & Loos ügy a vertikális közvetlen hatály és a közvetlen alkalmazhatóság A Szerzıdések közvetlen hatálya 1963: Van Gend en Loos v. Nederlandse Administratie der Belangisten ügyben rendkívül nagy hatású ítéletet hozott az Európai Bíróság. Az ítélet lényege: A Közösség olyan új jogi rendet hoz létre, amely jogokat ruház az egyénekre is. 1
A Van Gend & Loos ügy A közösségi jog által az egyének számára adott jogok érvényesülését a tagállamok bíróságainak biztosítania kell tekintet nélkül arra, hogy a valamely tagállam megtette azokat az intézkedéseket, nemzeti jogalkotási lépéseket, amelyek a közösségi jog nemzeti transzformálásához esetleg szükségesek. A Van Gend & Loos ügy A háttér: A Van Gend en Loos szállítmányozási vállalat amiatt tett panaszt a holland vámhatóságnál, majd az illetékes holland nemzeti bíróságnál, hogy az általa importált vegyiárura (formaldehid származékra) a korábbi 3% helyett 8% beviteli vámot rótt ki a holland vámhatóság az EGK szerzıdés hatálybalépését követıen kibocsátott holland vámelıírások szerint. 2
A Van Gend & Loos ügy A jogvita alapját azt képezte, hogy az EGK Szerzıdés szabályai, a Szerzıdés hatálybalépésével, közvetlenül alkalmazható szabálynak minısülnek-e a tagállamokban, és hogy az EGK Szerzıdés szabályai által a tagállamokra rótt kötelezettségekre alapítottan magánszemélyeknek keletkezhet-e jogosultsága. A Van Gend & Loos ügy Az ütközı szabályok A holland vámtarifa szabály Az EGK Szerzıdés vonatkozó rendelkezése (12. Cikk): a tagállamok egymás között sem új beviteli, sem kiviteli vámokat, illetve velük egyenértékő díjakat nem vezetnek be, sem pedig az egymás közötti kereskedelmi kapcsolataikban már alkalmazottakat nem emelhetik. 3
A Van Gend & Loos ügy Az álláspontok: A Van Gend en Loos társaság és a Bizottság közvetlen hatályt tulajdonítottak az EGK Szerzıdés 12. Cikkének. Az eljárásba beavatkozó tagállamok (Belgium, Németország és Hollandia) viszont azon az állásponton voltak Roemer fıügyésszel együtt hogy a 12. Cikknek nincs közvetlen hatálya, vagyis ezen rendelkezés alapján jogvita is csak a tagállamok és a Bizottság között merülhet fel. A Van Gend & Loos ügy A döntés: Az Európai Bíróság számára az ügy eldöntésénél egy bizonyos Európa eszme vált irányadóvá. A kommentátorok szerint ez az eszme határozta meg az Európai Bíróságnak a közösségi jog, adott esetben az EGK Szerzıdés egyik rendelkezése közvetlen hatályát elismerı döntését, nem pedig az a jogtechnikai nézıpont, melynek érveit a közvetlen hatályt el nem ismerık felsorakoztattak. 4
A Van Gend & Loos ügy Részlet az ítéletbıl: - Az EGK Szerzıdés célja, hogy létrehozza a Közös Piacot, amelynek mőködése közvetlenül kapcsolódik a Közösségben érdekelt felekhez, ez a Szerzıdés több annál, minthogy csupán az érdekelt államok között hozzon létre kölcsönös kötelezettségeket. A Van Gend & Loos ügy Ezt a nézıpontot erısíti a Szerzıdés preambuluma, mely nemcsak a kormányokra, hanem a népekre is hivatkozik. Ezt azzal is különösen megerısíti, hogy olyan intézményeket állít fel, amelyeket szuverén jogokkal ruház fel, és ezen jogok gyakorlása a tagállamokat és azok állampolgárait egyaránt érinti. 5
A tagállamok állampolgárai a Szerzıdésben arra lettek felhívva, hogy mőködjenek együtt e Közösség keretében az Európai Parlament, valamint a Gazdasági és Szociális Tanács közvetítésével. A Van Gend & Loos ügy Az Európai Bíróság számára a Szerzıdés 177. Cikkében kijelölt feladatnak az a célja, hogy a Szerzıdés egységes értelmezése, a nemzeti bíróságoknál is biztosítva legyen. A tagállamok ezáltal elismerték, hogy a közösségi jognak olyan hatalma van, amelyre a tagállamok állampolgárai bíróságok elıtt is hivatkozhatnak. 6
A Van Gend & Loos ügy A Bíróság megállapítása: Nemcsak akkor keletkeznek jogok az egyének számára a közösségi jogból, ha a Szerzıdés kifejezetten biztosítja azokat, hanem akkor is, amikor a Szerzıdés világosan meghatározott módon kötelezettségeket ró az egyénekre, éppúgy mint a tagállamokra és a Közösség intézményeire. A Van Gend & Loos ügy További fejlemények: Az ügyben a holland (és a belga) állam nem csak a közösségi jog közvetlen hatályát vonta kétségbe, hanem az Európai Bíróságnak az eljárási hatáskörét is. 7
Érdemi védekezésként azzal érvelt Hollandia, hogy nem került sor vámtarifa emelésre, hanem csupán annyi történt, hogy egy másik magasabb vámtételő árkategóriába sorolta át a vita tárgyát képezı terméket. A Van Gend & Loos ügy A Bíróság megállapította, hogy a termékeknek olyan vámtarifa kategóriába való átsorolása, amelynek révén magasabb vámok kerültek megállapításra, ugyanúgy minısül, hogy, mintha magát az alkalmazott vámtételt emelték volna meg. 8
A Van Gend & Loos ügy A Van Gend en Loos ügyben a közvetlen hatályosság elve úgy mőködött, hogy az EGK Szerzıdés alapján jogokat biztosított a felperesnek, a Van Gend en Loos nevő magántársaságnak, amelyeket a az a holland vámhatóság ellen érvényesíteni tudott. A Van Gend & Loos ügy A Bíróság kimondta ebben az ügyben, hogy csak egyértelmő, feltétlen, önálló, negatív tartalmú rendelkezés lehet közvetlenül alkalmazható. 9
Ezt a korlátozást késıbb a Lütticke-ügyben felszámolta. Magánszemélyek közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti bíróság elıtt az alperes tagállammal szemben a cselekvési kötelezettséget tartalmazó rendelkezésre is, ha az az idıszak, amely alatt a tagállamnak a közösségi rendelkezés végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségnek eleget kellett volna tennie, már eredménytelenül eltelt. A Van Gend & Loos ügy Ha a kötelezettség egy tagállamot érint és arra magánszemély hivatkozik, akkor a közvetlen hatály függıleges (vertikális dimenziójáról van szó. 10
Defrenne v. Sabena ügy a horizontális közvetlen hatály Kérdés: Elıfordulhat, hogy a közösségi jognak valamely tagállamot kötelezı elemére magánszemély magánszeméllyel szembeni igényt akar alapítani. A közösségi jog közvetlen hatálya érvényesül-e az ilyen vízszintes (horizontális) viszonylatban is? Defrenne v. Sabena ügy Háttér: A felperes, Defrenne kisasszony légi utaskísérı volt a belga Sabena légitársaságnál. Pert indított a Sabena ellen az EGK Szerzıdés 119. Cikke alapján. Mindegyik tagállam köteles az elsı idıszakban biztosítani és a továbbiakban gondoskodni annak az elvnek az alkalmazásáról, hogy a férfiak és nık egyenlı munkáért egyenlı bért kapjanak. 11
A Defrenne v. Sabena ügy Az Európai Bírósághoz beterjesztett kérdések lényege az volt, hogy vajon a 119. Cikk milyen összefüggésben hatályos közvetlenül. A Sabena azzal érvelt, hogy az addig közvetlenül hatályosnak tekintett cikkek (mint pl. a 12. Cikk is) az állam és állampolgárai közti viszonyokra vonatkoztak, azonban a 119. Cikk elsısorban az egyének közti viszont érinti, így pedig a közösségi jog közvetlen hatálya nem vethetı fel. Defrenne v. Sabena ügy Az Európai Bíróság, Tabucci fıügyész véleményére is hivatkozva, nem értett egyet a Sabena álláspontjával. a férfiak és nık közti megkülönböztetés tilalma nemcsak az állami hatóságok eljárására vonatkozik, hanem kiterjed minden olyan megegyezésre, amelynek at a célja, hogy kollektíve szabályozza a fizetett munkavégzést, és az egyéni munkaszerzıdésekre is. 12
Costa v. ENEL ügy - a közösségi jog elsıdlegessége A Háttér: 1962-ben az Olasz Köztársaság egy törvénnyel államosította az elektromos áram termelésével és elosztásával foglalkozó olasz vállalatokat, létrehozták az Ente nazionale Energia ellttrica impresa gia della Edisonvolta -t, az ENEL-t. Az ENEL mint jogi személy megkapta valamennyi államosított vállalat telepét. Costa v. ENEL ügy Flamino Costa minálóni ügyvéd pedig, aki az egyik államosított vállalat, az Edisonvolt Rt. részvényese volt, megtagadta, hogy az ENEL-nek áramszámlát fizessen. 13
Costa azzal érvelt, hogy az ENEL követelése, illetve az annak alapjául szolgáló olasz törvény sértette az EGK jogát. Az egyik milánói bíróságon folyó perben Costa indítványozta, hogy a bíróság kérjen elızetes állásfoglalást az Európai Bíróságtól. Costa v. ENEL ügy Costa álláspontja szerint az olasz államosítási törvény ellentétes volt az EGK Szerzıdéssel, sértette annak 37., 53., 93. és 102. Cikkeit. 37. Cikk: kereskedelmi jellegő állami monopólium létrehozásának a tilalma. Az ENEL a lex posterior elvre hivatkozott, lévén, hogy a villamossági céget államosító olasz törvényt késıbb hozták, mint az EGK Szerzıdést ratifikáló olasz törvényt. 14
Costa v. ENEL ügy Az Európai Bíróság megállapításai: - A közösségi jog abban különbözik a nemzetközi jog szokásos szabályaitól, hogy az EGK Szerzıdés olyan saját jogrendet hozott létre, mely hatálybalépésével a tagállamok jogrendszereinek részévé vált és a nemzeti bíróságok által alkalmazható. Costa v. ENEL ügy - A közösségi jog szabályai kötelezik mind a tagállamokat, mind azoknak polgárait. - A tagállamok szuverenitásuk egy részét átruházták a Közösségre, joghatóságuk korlátozott. -A nemzeti jog szabályai nem akadályozhatják a közösségi jog alkalmazását, ellenkezı esetben veszélybe kerülne az EGK Szerzıdés 5. (2) bekezdésben meghatározott célok 15
-A nemzeti jog szabályai nem akadályozhatják a közösségi jog alkalmazását, ellenkezı esetben veszélybe kerülne az EGK Szerzıdés 5. (2) bekezdésben meghatározott célok megvalósulása. Costa v. ENEL ügy - A közösségi jog nemzeti joggal szembeni elsıdlegességét az EGK Szerzıdés 189. Cikke is megerısíti. Az ebben foglalt kötelezı jelleg és közvetlen érvényesülés ugyanis fölösleges lenne, ha a tagállamok törvényhozói aktusokkal, amelyek a közösségi jog normáit megelızik, egyoldalúan megfoszthatnák hatályuktól a közösségi jog szabályait. 16
A Leoniso v. Italian Ministry of Agriculture and Forestry eset - a rendeletek közvetlen hatálya Leoniso asszony olasz farmer volt, aki egy közösségi rendelet elıírásainak eleget téve levágta teheneit, de mégsem kapta meg a rendelet által elıírt bonuszt, mivel az olasz kormány nem tette meg az ehhez szükséges költségvetési intézkedéseket. Az eljárásban az olasz kormány azzal védekezett, hogy a kérdéses rendelet nem hozott létre szubvenció követelése iránti jogot ott, ahol a nemzeti törvényhozás nem hozott létre pénzügyi alapot erre a célra. 17
A Leoniso v. Italian Ministry of Agriculture and Forestry eset Az Európai Bíróság 1972-ben hozott ítéletében arra hivatkozott, hogy a vonatkozó közösségi rendeletek kimerítıen lefektetik azokat a feltételeket, amelyektıl a kérdéses egyéni jog létesítése függ és azok nem tartalmaznak költségvetési szempontokat. A közösségi jog érvényesülését nem zavarhatják a helyi rendelkezések és gyakorlatok. Egy tagállam költségvetési rendelkezései nem lehetnek gátjai a közvetlen alkalmazhatóságnak és a közösségi rendelkezések által létesített egyéni jog következetes gyakorlásának. 18