ZENEI ISMERTETŐ DEBRECEN

ZENEI ISMERTETŐ DEBRECEN 1980-81

. DEBRECEN MEGYEI VÁROSI TANÁCS V. B. MŰVELŐDÉSÖGYI OSZTÁLYA ÉS AZ ORSZÁGOS FILHARMÓNIA kiadása ban Szerkesztette: STRAKY TIBOR

HANGVERSENYNAPTÁR 1980. HANGVERSENY KORTÁRS MAGYAR SZERZŐK október 1. MÜVEIBŐL október 6. október 8. október 17. október 21. október 28. (Korunk zenéje I.) KISTÉTÉNYI MELINDA ORGONAESTJE (Kamara-orgonabérlet I.) LONDON SINFONIETTA (Anglia) Vezényel: RÖNALD ZOLLMANN (Korunk zenéje II.) OT ÉV MAGYAR ZENÉJE Vezényel: SZABÓ LÁSZLÓ (Korunk zenéje Hl.) MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR Vezényel: ERDÉLYI MIKLÓS Közreműködik: VASARY TAMAS (zongora, Anglia) (Nagyzenekari bérlet I.) FISTULATORES ET TUBICINATORES VARSOVIENSES (Lengyelország) Művészeti vezető: KAZIMIERZ PIWKOWSKI (Kamara-orgonabérlet II.) november 4. A SZOVJETUNIÓ ÁLLAMI AKADÉMIAI HANGVERSENYZENEKARA Vezényel: VLAGYIMIR VERBICKIJ (Nagyzenekari bérlet II.) november 6. VLAGYIMIR SZPIVAKOV HEGEDŰESTJE november 24. november 25. Zongorán közreműködik: BORISZ BEHTYEREV (Kamara-orgonabérlet III.) DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: LUKACS ERVIN Közreműködik: NAGY SÁNDOR (mélyhegedű) és a DEBRECENI KODÁLY KÓRUS (Karigazgató: GULYÁS GYÖRGY) és énekművészek (Nagyzenekari bérlet III.) A november 24-i hangverseny megismétlése (Egyetemi bérlet I.) 3

december 3. ZENEMŰVÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLA ZENEKARA Vezényel: SZATMÁRI ENDRE Közreműködik: IRMAI KÁLMÁN (zongora) és énekművészek (Tanári bérlet I.) december 8. DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: NÉMETH GYULA Közreműködik: KISS VILMOS PÉTER (hegedű) SZEGEDI ANIKÓ (zongora) (Nagyzenekari bérlet IV.) 1981. FAILONI DONATELLA ZONGORAESTJE január 12. (Zongorabérlet I.) január 21. január 26. január 27. MOZART-HANGVERSENY (Tanári bérlet II.) DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR DEBRECENI KODÁLY KÓRUS Vezényel: GULYÁS GYÖRGY Közreműködnek énekművészek (Nagyzenekari bérlet V.) A január 26-i hangverseny megismétlése (Egyetemi bérlet II.) február 9. NIKOLAJ DEMIDENKO (Szovjetunió) ZONGORAESTJE (Zongorabérlet II.) február 10. február 18. MISKOLCI SZIMFONIKUS ZENEKAR Vezényel: MURA PÉTER Közreműködik: FISCHER ANNIÉ (zongora) (Nagyzenekari bérlet VI.) BARTÓK-EMLÉKHANGVERSENY (Tanári bérlet III.) február 26. A BARTÓK VONÓSNÉGYES HANGVERSENYE (Kamara-orgonabérlet IV.) március 2. DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR VezényeJ: SZABÓ LÁSZLÓ Közreműködik: STEFAN RUHA (hegedű, Románia) (Nagyzenekari bérlet VII.) március 3. A március 2-i hangverseny megismétlése (Egyetemi bérlet III.) március 9. A MOSZKVAI VONÓSNÉGYES HANGVERSENYE (Kamara-orgonabérlet V.) 4

március 18. március 23. FRANCIA MESTEREK MUZSIKÁJA (Tanári bérlet IV.) DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: GOTTHARD LIENICKE (NDK) Közreműködik: MATUZ ISTVÁN (fuvola) MAROS ÉVA (hárfa) (Nagyzenekari bérlet VIII.) március 24. március 27. március 30. április 13. április 29. A március 23-i hangverseny megismétlése (Egyetemi bérlet IV.) KOCSIS ZOLTÁN és RÁNKI DEZSŐ ZONGORAESTJE (Zongorabérlet III.) CONSTANTIN I. VOVU (Románia) ZONGORAESTJE (Zongorabérlet IV.) DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: SZABÖ LÁSZLÓ Közreműködik: GOMÖRI ATTILA (klarinét) és a DEBRECENI ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLA LEANYKARA (Karigazgató: SZESZTAY ZSOLT) (Nagyzenekari bérlet IX.) AMADEUS WEBERSINKE (NDK) ZONGORAESTJE (Zongorabérlet V.) május 6. GABOS GÁBOR ZONGORAESTJE május 19. május 25. (Zongorabérlet VI.) BUDAPESTI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: OBERFRANK GÉZA Közreműködik: KISS VILMOS PÉTER KEDVES TAMÁS IRMAI KÁLMÁN (Nagyzenekari bérlet X.) VIRÁG ENDRE ORGONAESTJE (Kamara-wrgonabérlet VI.) 5

A HANGVERSENYEK ESTE FÉL 8 ÓRAKOR KEZDŐDNEK O K T Ó B E R 1980. október 1-én, szerdán a Zeneművészeti Főiskolában HANGVERSENY KORTÁRS MAGYAR SZERZŐK MŰVEIBŐL Közreműködnek: SZERDAHELYI ÉVA (ének) KISS VILMOS PÉTER (hegedű) IRMAI KÁLMÁN (zongora) KEDVES TAMÁS (gordonka) ÁDÁM KÁROLY (gordonka) PETZ PÁL (trombita) és a MAGYAR BAROKK TRIÓ (Csetényi Gyula, Bartha Zsolt, Végvári Csaba) M ű s o r : BOZAY ATTILA: Papírszeletek DURKÓ ZSOLT: Iconography I. LÁNG ISTVÁN: Poco á poco... Gordonka-szólószonáta KOCSÁR MIKLÓS: Repliche No. 1. SZOKOLAY SÁNDOR: Jeremiáda MADARÁSZ IVÁN: Párhuzamos monológok 1980. október 6-án, hétfőn a Nagytemplomban KiSTÉTÉNYI MELINDA ORGONAESTJE 1980. október 8-án, szerdán fél 7 órakor a Zeneművészeti Főiskolában LONDON SINFONIETTA (Anglia) Vezényel: RONALD ZOLLMANN M ű s o r : HARRISON BIRTWHISTLE: Carmen Arcadiae Mechanicae Perpetuum (1978) LIGETI GYÖRGY: Tíz darab fúvósötösre PAUL PATTERSON: Cracowian Counterpoints (1977) OLIVÉR KNUSSEN: Coursing (1979) PETER MAXWELL DAVIES: A Mirror of Whitening Light (1977) 6

1980. október 17-én, pénteken a Zeneművészeti Főiskolában ÖT ÉV MAGYAR ZENÉJE" A MAGYAR RÁDIÓ ÉS AZ ORSZÁGOS FILHARMÓNIA KÖZÖS RENDEZÉSŰ HANGVERSENYE DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR DEBRECENI MARÓTHI KÓRUS (Karigazgató: CZÖVEK LAJOS) Vezényel: SZABÓ LÁSZLÓ Közreműködik: SZÖKEFALVY-NAGY KATALIN, FÜLÖP ATTILA, NÉMETH GÁBOR, KOVÁCS PÉTER M ű s o r : SÁRAI TIBOR: II. szimfónia SARAI TIBOR KARINTHY FRIGYES: Krisztus vagy Barrabás PROKOFJEV: Rómeó és Júlia II. szvit 1980. október 21-én, kedden a Bartók Teremben MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR Vezényel: ERDÉLYI MIKLÓS Közreműködik: VÁSÁRY TAMÁS (zongora) (Anglia) M ű s o r : STRAUSS: Don Jüan szimfonikus költemény LISZT: Esz-dúr zongoraverseny A-dúr zongoraverseny SCHUBERT: V. szimfónia. B-dúr, D. 485

1980. október 28-án, kedden a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola termében FISTULATORES ET TUBICINATORES VARSOVIENSES (Lengyelország) Művészeti vezető: KAZIMIER PIWKOWSKI M ű s o r : Régi lengyel Mária-dalok" Ismeretlen szerzők művei a XV. századból: Angelus ad Virginem missus Szöveg nélküli mű Maria en mitissima Virginem mire pulchritudinis Salve sancta parens ó kedves virág O Maria dulcor florum Maria amphioribus Ave, Mater o Maria Légy boldog ifjú szűz MIKOLAI RADOMSKI: Szöveg nélküli mű Magnificat SEBASTIAN Z MELSZTYNA (1480 1549): Feliy es, sacra virgo Maria MIKOLAI Z KRAKOWA (kb. 1540): Salve, Regina Ó, legnevezetesebb Szűz DIOMEDES CATO (1570 1615): Két fantázia SEWERYN KON (kb. 1540): Hangszeres darab Ismeretlen szerző (kb. 1580): Mint rózsa a szúrós tövisek között 8

ÁDÁM KÁROLY Ádám Károly gordonkaművész 1939-ben született. Alsó és középfokú zenei tanulmányait a tatabányai zeneiskolában, a békéstarhosi, budapesti és debreceni zeneművészeti szakiskolában végezte. 1958-ban felvételt nyert a Zeneművészeti Főiskolára, ahol Friss Antal növendékeként nyert művésztanári oklevelet 1963-ban. 1960 óta a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola, majd a Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának tanára. 1974 óta az Országos Filharmónia szólistája. Aktívan részt vesz több mint egy évtizede Debrecen és a Tiszántúl zenei életében zenekari estek szólistájaként, önálló és kamarazenei esteken. 1975-ben Bulgáriában völt vendégfellépése. Több ízben mutatta be magyar és külföldi kortárs zeneszerzők műveit és jelentős kamarazenei működése is. KEDVES TAMÁS 1964-ben kitüntetéses gordonkaművész-tanári diplomát nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. A Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának szólógordonkásaként és a szegedi szakközépiskola tanáraként kezdte működését. 1966-tól a Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának tanára és 1972-től a tagozat vezetője lett. 1976-tól a debreceni tagozat igazgatója. Szólistaként és kamarazenészként az Országos Filharmónia hangversenyein rendszeresen fellép. Hangversenyezett Jugoszláviában, Bulgáriában, Lengyelországban, Finnországban, Ausztriában. Rádiófelvételt készített vele az Osztrák és a Magyar Rádió. KEDVES TAMAS 9

KISS VILMOS PÉTER Budapesten született 1937-ben. Zenei tanulmanyaít Budapesten végezte a Fővárosi Zeneiskola Szervezetben, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában Lányi Margitnál, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Bihariné Kádár Klára osztályában. 1961-ben hegedűművész-tanári diplomát kapott. 1960 1964-ig a pécsi Zeneművészeti Szakiskola, 1964 71-ig a debreceni Zeneművészeti Szakiskola hegedűtanára volt. 1967-től a Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának adjunktusa, 1971-től a debreceni MÁV Filharmonikusok első koncertmestere, 1978. január 1-től az Országos Filharmónia szólistája. Hazai koncerteken ifjúsági, nagyzenekari és kamarahangversenyeken szerepeli Budapesten és vidéken egyaránt versenyművekkel, szóló- és kamaraművekkel. Külföldön szólistaként Lengyel- és Finnországban vendégszerepelt. A Debreceni MÁV Szimfonikusok koncertmesterének minőségében az NSZK-ban és Lengyelországban járt. IRMAI KÁLMÁN 1942-ben született. Tanulmányait Budapesten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta. Tanárai Kadosáné Szabó Márta, Ferenczy György és Solymos Péter voltak. 1966-ban nyert művésztanári diplomát. Azóta Debrecenben él. Főiskolai és szakközépiskolai tanársága mellett számottevő koncerttevékenységet folytat. Szóló és zenekari hangversenyei mellett kamaramuzsikusként szerepel gyakran. Debrecenben és más magyar városokban történt fellépései mellett Finnországban és a Szovjetunióban vendégszerepelt. IRMAI KÁLMÁN 10

NAGY SÁNDOR 1952. szeptember 5-én született Budapesten. 6 éves korától hegedülni tanult. A budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségizett 1971-ben, Ezután kezdett brácsázni: a Zeneakadémián Lukács Pál volt a mestere. 1978-ban jeles tanári és művészdiplomát kapott. 1974 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatán tanít, jelenleg adjunktusként. Emellett a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola brácsatanára. A budapesti nemzetközi brácsaversenyen 1975-ben a Kulturális Minisztérium különdíját, 1979-ben a Fővárosi Tanács különdíja mellett I. díjat nyert. Mint szólista, sikerrel szerepelt Genfben, Moszkvában és Helsinkiben. SZERDAHELYI ÉVA NAGY SÁNDOR 1973-ban nyert énekművész tanári diplomát a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének főtanszakán Sziklay Erika növendékeként. Számos filharmóniai és egyéb koncerten lépett fel dal- és oratóriumszólistaként Budapesten, vidéken és külföldön egyaránt. 1971-77-ig állandó szólistája volt a Magyar Rádió Éneklő Világ" című sorozatának. 1972 75-ig tagja és szólistája volt a Szekeres Ferenc által vezetett Budapesti Madrigál Kórusnak. Énekelt Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban, Svájcban, Ausztriában, Belgiumban, az NSZK-ban, majd 1977-ben Finnországban, 1978- ban pedig az NDK-ban koncertezett. 1974 óta kinevezett tanársegéd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozata ének főtanszakán. 11

IONDON SINFONIETTA Az együttes 1968-ban alakult Dávid Atherton vezetésével. A Wigmore Hallban mutatkozott be a fiatal muzsikusok csoportja, yj zenei hangversenyen. Azóta számos zeneszerző működött közre hangversenyein saját kompozíciójának előadásában: Luciano Berio, Harrison Birtwistle, Witold Lutoslawski és Michael Tippett. Századunk zenéjének klasszikusait és a még ismeretlen, új zeneszerzőket tűzi műsorára az együttes, SZABÓ LÁSZLÓ 1937-ben született Huszton. Zenei tanulmányait a debreceni zeneművészeti szakiskolában, majd a zeneművészeti főiskolán végezte. Itt zeneszerzés szakon Szervánszfcy Endre, a karmesterképző szakon Kóródi András volt a mestere. 1963-ban a debreceni Csokonai Színház karmestere lett. 1967 1970 között a Pécsi Nemzeti Színháznak volt karnagya. 1970-ben visszatért Debrecenbe, ahol jelenleg a MÁV Filharmonikus Zenekar vezető karmestere és a Csokonai Színház zeneigazgatója. Fellépett Finnországban, az NDK-ban, az NSZK-ban, Romániában, Lengyelországban, Jugoszláviában, Bulgáriában. 1975-ben elnyerte Debrecen város művészeti díját, a Csokonai-díjat. Vezényletével 1978- ban hanglemezfelvételt készített a MÁV Filharmonikusokkal a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat északi zeneszerzők műveiből.

CZÖVEK LAJOS Zenei tanulmányait Debrecenben és a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. Hajdúnánás és Karcag után Debrecenben fejtette ki pedagógiai munkáját elsősorban a tanítóképzés területén. Jelenleg is a Tanítóképző Főiskola tanára. Működésének kezdete óta vezet kórust, karvezetői eredményei elismeréséül négyszer részesült a Szocialista Kultúráért kitüntetésben, 1969-ben megkapta Debrecen város és Hajdú-Bihar megye művészeti díját, 1976-ban a Bartók Béla nemzetközi kórusverseny karnagyi díját. Tevékenysége szorosan összefügg a Debreceni Népi Együttesből 1959-ben különvált Maróthi kórus vezetésével. Harmincéves karnagyi működése alatt a kórus 1953-ban Bukarestben VIT-díjat, Eisenach-ban (1969), Várnában (1972) és Tallinnban (1975) diplomát nyert. 1970-ben és 1976-ban elnyerte a Kiváló Együttes kitüntetést. A kórus legnagyobb sikere a Hágában tartott nemzetközi kórusverseny első díja 1979-ből. Számos új magyar művet mutattak be, oratóriumokat is előadtak. Czövek Lajos karnagyi tevékenységén túl kórusműveket is írt, elsősorban népdalfeldolgozásokat. Kórusával legutóbb Finnországban tett hangversenykörutat, 1980 szeptemberében. CZÖVEK LAJOS 13

MARÓTHI GYÖRGY KÓRUS 1950-ben alakult a Debreceni Népi Együttes keretében. 1959-ben történt önállósulása óta a Maróthi György Kórus nevet viseli. Számos sikeres hazai szereplés után első nemzetközi díját á VIT-díjat Bukarestben kapta meg 1953-ban. Diplomát nyert 1969-ben Eisenachban, 1972-ben Várnában és 1975-ben Tallinnban. Vendégszerepélt Lengyelországban (1967), Finnországban (1970, 1976, 1980), a Szovjetunióban (1973), Angliában (1977), az NDK-ban (1977, 1978). A hágai nemzetközi kórusversenyen, Hollandiában a kórus első díjat nyert 1979-ben. Repertoárján fontos helyet biztosít Kodálynak, Bartóknak és a mai magyar zeneszerzőknek. Utóbbiak új műveit több ízben mutatta be. A kórus ma Debrecen zenei életének fontos tényezője, mint valóban amatőröket, a zene barátait tömörítő, harminc éve töretlenül fennálló együttes. MARÓTHI GYÖRGY KÓRUS PROKOFJEV: RÓMEÓ ÉS JÚLIA A világ balettszínpadainak egyik legnagyobb sikerű darabja a Shakespeare tragédiájára írt Prokofjev-mű. Az 1935-ben bemutatott balett zenéje először hangversenyen szólalt meg Moszkvában. A szerző ket szvitet állított össze a hangjáték zenéjéből. Ezek tételrendje a cselekménynek megfelelően alakul. A hangversenyünkön szereplő II. szvit tételei: A Montague-k és Capuletek; Júlia fiatal lány; Lőrinc bárát; Tánc; Rómeó és Júlia búcsúja; Antillái leányok tánca; Rómeó és Júlia sírja. Prokofjev egyik legnépszerűbb kompozíciójává vált ez a balettzene, amit meleg lírája, őszinte szenvedélye és a felhasznált zenei eszközök jellemző ereje érthetővé tesz. 14

DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR A zenekar 1923-ban alakult meg, nagyrészt vasutasokból. Első karmestere Ábrányi Emil volt. 1934-ben Olaszországban szerepelt nagy sikerrel. Ekkor már nagy tekintélye volt a vidéki zenekarok között. 1945-ben szinte a semmiből keltett újjáteremteni, mivel kottatára és hangszertára is szinte teljes egészében -elpusztult. 1947-ben a Magyar Rádió kérte fel szereplésre. 1948-ban a magyar vidéki, zenekarok közt első, az összes magyar zenekarok közt negyedik lett. 1952-ben függetlenített, hivatásos együttes lett. Tevékenysége ettől kezdve kétirányú lett: szimfonikus koncertekkel és operaelőadások zenekaraként segíti a Tiszántúl, de az egész ország zenekultúrájának fejlődését is. Az együttes a hagyományos zenei feladatok ellátása mellett nagy súlyt helyez a magyar zenekultúra nemzetközi tekintélyének emelésére, a kortárs magyar zeneszerzők népszerűsítéséré. A zenekar sokat köszönhet Rubányi Vilmos karnagynak, aki több mint 20 éven át történő művészi vezetésével a zenekarnak rangot és nevet adott. Az utóbbi évtizedben a zenekart úgyszólván valamennyi jelentős magyar karmester vezényelte és egy sor külföldi dirigens is, köztük Carlo Zecchi, Henryk Czyz, Lamberto Gardelli, Roberto Benzi, Karel Ancerl, Kari Garaguly, Hirojuki Iwaki, Arvid Jqnszonsz, Mario Bonaventura, Kobajasi Kenicsiro. Szabó László közel egy évtizede vezeti a zenekart. A zenekar évente csaknem 60 koncertet és mintegy 110 operaelőadást tart, és ezzel Debrecenen kívül az ország jelentős részének zenei igényét is kielégíti. Egyre többször szerepel a rádióban. 1979 szeptemberében volt utolsó televíziós felvétele. Rendkívül nagy cr jelentősége az operakultúra vidéki terjesztésében, valamint az ifjúság zenei nevelésében. Az együttes külföldön Ausztriában, Bulgáriában, Hollandiában, Olaszországéban, Lengyelországban, Romániában, az NSZK-ban, Csehszlovákiában és Franciaországban szerepelt. 1978-ban hanglemezfelvétele volt a Hungarotonnál. DEBRECENI MAV FILHARMONIKUS ZENEKÁR 15

MAGYAR ALLAMI HANGVERSENYZENEKAR Az együttes múltja tulajdonképpen több mint fél évszázadra nyúlik vissza, közvetlen elődjét 1923-ban alapították Székesfővárosi Zenekar néven. A II, világháború nagy veszteségei után Fricsay Ferenc és Somogyi László szervezte újjá a zenekart. 1949-ben vették fel a Magyar Állami Hangversenyzenekar nevet. 1952 óta Ferencsik János főzeneigazgató az együttes vezető karnagya. A magyar szimfonikus zene területén kifejtett munkásságuk elismeréseként 1955-ben a zenekart a legmagasabb állami díjjal tüntették ki. A zenekar magas művészi színvonala kivívta a közönség, és a kritika elismerését itthon és külföldön egyaránt. Fennállásuk alatt a világ úgyszólván valamennyi jelentős művésze megfordult vendégként az együttes élén. A vendégkarmesterek közül megemlíthetjük: Ernest Ansermet, Sir John Barbiroli, Leopold Stokowski, Carlo Maria Giulini, Zubin Mehta, Pablo Casals nevét. Külön említést érdemel Ottó Klemperer, akinek pálcája alatt a zenekar 41 hangversenyt adott. A vendégszólisták közül megemlíthetjük Dávid Ojsztrach, Yehudi Menuhin, Szvjatoszlav Richter, Arthur Rubinstein nevét. A zenekar nagy sikerű turnékat bonyolított le Ausztria, Ausztrália, Belgium, Anglia, Bulgária, Csehszlovákia, Franciaország, az NDK, az NSZK, Görögország, Hollandia, Olaszország, Japán, Lengyelország, Románia; Singapore, a Szovjetunió, Spanyolország, Svájc, az USA több városában és Jugoszláviában. Ahol az együttes már járt, oda többször is visszahívták, így jött létre legutóbbi, angliai és spanyol turnéjuk is. Ezt megelőzően Le Havre-ban a magyar művészeti hetek nyitókoncertjén szerepeltek. A Hungaroton Vállalattal készített száznál több hanglemez is a Magyar Állam^ Hangversenyzenekar kiváló művészi kvalitásairól tanúskodik. E lemezek sorában külön megemlíthetjük az egyik legutóbb készült sorozatot: Beethoven összes szimfóniáját Ferencsik János vezényletével. ERDÉLYI MIKLÓS Erdélyi Miklós karmester zenei tanulmányait zongoristaként kezdte, majd a Zeneművészeti Főiskolán, Ferencsik János irányításával karmesterszakot végzett. A főiskolán orgona- és zeneszerzési szakon is folytatta párhuzamosan a karmesterszakkal zenei tanulmányait. 1949-ben részt vett a rádió énekkarának szervezésében, amelynek 1951-ig helyettes vezetője volt. 1951-től az Állami Operaház karmestere. Repertoárjában számos opera szerepel, számos bemutató és felújítás fűződik operai tevékenységéhez. Erdélyi Miklós szimfonikus repertoárja is igen gazdag, emlékezetes oratórium-hangversenyeket vezényelt és a bécsi klasszikusok szimfonikus alkotásai állnak tevékenységének középpontjában. Tevékenyen részt vesz az ország zenei életében, gyakran vezényel a fővárosban és a vidéki városokban egyaránt. Gyakran vendégszerepel külföldön és számos hanglemezfelvétele készült. 1960-ban a Liszt-díj II. fokozatát, 1967-ben az érdemes művész címet nyerte el. 1975-ben Kossuth-díjat kapott. 16

VÁSÁRV TAMÁS 1930-ban Debrecenben született. Hatéves korában kezdett zongorázni és két év múlva már egy Mozart-koncert szólistájaként lépett fel. Egy éy múlva szülővárosában már szólóhangversenye volt. Nem sokkal később bemutatták Dohnányinak, aki továbbvezette pályáját zongora és zeneszerzés terén. 1953-ban Hernádi Lajos növendékeként kapta meg oklevelét és tanársegédje lett Kodálynak. 1956-ban előbb Svájcba, rrjajd Belgiumba távozott. A Deutsche Grammophon Gesellschaftnál készült első kiváló felvételeinek köszönhető, hogy Londonban 1961-ben koncertezhetett, sőt Széli György vezényletével az USA-ban a híres Carnegie Hallban is játszhatott. Nemsokára egész Európában, majd az egész világon híressé vált. Számos koncertsorozatot adott. A salzburgi fesztiválon az Aranyjubileum évében vett részt, de játszott Edinburgh-ban és Berlinben is szintén fesztiválokon. Lemezfelvételei közt a nyolc darabból álló Chopin-albuma, Liszt-, Debussy-művek, Rachmanyinov összes zongoraversenye (London Symphony Orchestra Purij Ahronovics vezényletével) a leghíresebbek. Vásáry előszeretettel játszik kamarazenét is, vállal zongorakísérést, sőt újabban dirigálást is. Dietrich Fischer-Dieskau koncertjeinek partnere volt Berlinben, Koppenhágában és Párizsban. Első karmesteri hangver- Senykörútja a Liszt Ferenc Kamarazenekarral volt Franciaországban, ahol a mentoni fesztiválon (1972) is kimagasló sikert aratott 1974-ben igen nagy sikerrel vendégszerepelt Budapesten. 19 VASARY TAMAS

KICHARD STRAUS$: DON JÜAN A későromantika búcsúzó mesterének fiatalkori alkotása ez a szimfonikus költemény, egyben az első műve, amelyben már saját zenei hangja szólal meg. A hangszerelés nagy mestere, aki a huszadik század sok fiatal zeneszerzőjére többek közt a fiatal Bartókra is hatott, ebben a művében már előttünk áll. Olyan témát dolgoz fel, amelynek neves irodalmi és zenei előzményei vannak, őt Nikolaus Lenau Don Jüan c. költeménye ihlette meg. Az energikusan fölfelé lendülő, a művet indító téma az egész alkotásra jellemző hangot üt meg. Don Jüan féktelen szenvedélye, minden akadályon áttörő életereje szólal meg a szimfonikus költeményben. Tehát nem a kalandok eseményszerű felsorolása jelenti a zenei programot, hanem ennek az elemi erőnek zenei ábrázolása. Közben megjelennek a nőalakok, akik az érzelmek különböző árnyalataival ellenpontozzák ezt a féktelen, mindent legyőzni kívánó indulatot. A zenei megvalósítás más-más formában történik meg, aszerint, milyen szikra lobbantja éppen lángra a hős szenvedélyét, de a mondanivaló lényege tulajdonképpen már a kezdő és többször visszatérő zenei fő gondolatban benne foglaltatik. LISZT: ESZ-DÚR ZONGORAVERSENY A zongoraverseny Liszt Ferenc kezében változásokon ment át. Mindkét koncertje szabadon formált alkotás, lényegében több részből álló, de tételenként szét nem váló zongorás-zenekaros szimfonikus költemény az A-dúr és az Esz-dúr verseny is. Ez utóbbi különösen kitűnik azzal, hogy poétikus tartalma mellett sok lehetőség van a csillogó, virtuóz zongorahangzás érvényesítésére. Liszt 1855-ben mutatta be művét Weimarban. Négy egymásba épült tétel alkot szoros egységet: a visszatérő témákat figyelembe véve. tulajdonképpen szabadon formált rondával van dolgunk. Markáns, energikus zenekari téma vezeti be a művet. Ehhez kapcsolódik a zongora szólója, amely méltán megérdemli a grandioso" jelölést. A virtuóz, kadenciális bevezetés megadja a tétel alapkarakterét, csak egyetlen gyengédebb téma bukkan fel rövid időre. A II. tétel őszintén érzelmes témája előbb a szordinált vonósokon bukkan fel, majd átveszi a zongora. A dallam egyre szeméjyesebbé válik, amíg a második főmelódia meg nem jelenik a fuvolán. Majd egy sóhajszerű idézet az első témából és a triangulum néhány figyelmet felkeltő ütése jelzi a III. tétel elindulását. Rendkívül szellemes, szikrázóan ötletes scherzo-zenét hallunk ebben az Allegretto-tételben, Liszt hangszín-fantáziájának meggyőző bizonyítékát. Átmenet nélkül érünk el az indulószerűen kezdődő, harcias témájú zárótételhez. Ez a téma nem új: Liszt a második tétel ábrándosan lírai dallamát formálta át keményveretű indulózenévé. A tétel végén még egyszer feltűnik az I. tétel energikus főtémája és megszólal a scherzo játékos zenei figurája is. Mintha még egyszer végigtekintene a szerző; büszkén és boldogan, az elhangzott napfényben szikrázó alkotáson. 19

LISZT: Á-DÚR ZONGORAVERSENY Az Esz-dúr versenyműhöz hasonlóan a végleges formáját 1861-ben elnyert A-dúr koncert is egyetlen központi gondolatra épül, de ez még következetesebb, mint az Esz-dúr műben. Kevesebb a virtuozitás is: mélyebben járnak a zeneszerző gondolatai, líraibb a zene, árnyaltabbak a tónusok. Az első vázlatok 1839-ből, világjáró művészi korszakából valók és az 1857-ben tartott weimari bemutatón sem a végleges, ma hallható formájában hangzott el. Jellemző érdekesség, hogy ezen a bemutatón Liszt nem a zongoraszólót játszotta, hanem az előadás karmestere volt. Mintha ezzel is jelezni kívánta volna a zongorának a szimfonikus hangzásba való beilleszkedését, és azt, hogy ő itt nem virtuóz babérokat akar aratni. A mű különben mesteri példája annak, mi mindenre képes egy néhány ütemes zenei téma, ha van, aki feldolgozza. Az ábrándosan, kissé fájdalmasan induló téma később szenvedélyes kitörések hordozójává lesz, valóságos harci riadó is megszólal hangjaiból, de a scherzo játékosságát is elbírja az uralkodó zenei gondolat. A különböző hangulatokat szerves egységgé kovácsoló alkotás diadalmas kicsengéssel zárul, a liszti zongora- és zenekari hangzás teljes pompájában. SCHUBERT: V. (B-DÚR) SZIMFÓNIA A napsugaras, derűs mű Mozart világát juttatja eszünkbe, mégis sajátosan schuberti muzsika. Keletkezéséről csak annyit tudunk, hogy 1816-ban adta elő egy műkedvelő zenekar (Schubert még csak 19 éves!). Alighanem ennek tudható be, hogy lejátszása viszonylag nem jelent nehéz feladatot a muzsikusok számára és talán az üstdob kihagyása is a zenekar adottságaihoz szabott szempont volt. A nagy mester éppen ezért itt úgy nyilatkozik meg, hogy egyszerű formában, világosan érthető módon, ökonomikus szerkesztéssel tudott nagyon is szép zenét írni, maradandót és máig is igen kedveltet. Lassú bevezetés nincs: néhány rávezető akkord után megszólal a kedvesen daloló főtéma. Az első tétel egyszerű derűje nem zárja ki, hogy a tételben imitációs feldolgozásmódot ne alkalmazzon. A nyugodt menetű, rondóformájú tétel sem tagadhatja meg a dalkomponálás művészét. Mozart g-moll szimfóniájának menüettje jut eszünkbe a g-mollban írt III. tétel drámai indításáról. A zárótétel hangvétele, eleven mozgása Haydn zenéjét idézi emlékezetünkbe. 20

N O V E M B E R 1980. november 4-én, kedden a Bartók Teremben A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON" A SZOVJETUNIÓ ÁLLAMI AKADÉMIAI HANGVERSENYZENEKARA Vezényel: VLAGYIMIR VERBICKIJ Közreműködik: VALERIJ KLIMOV (hegedű) 1980. november 6-án, csütörtökön a Zeneművészeti Főiskolában A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON 1 ' VLAGYIMIR SZPIVAKOV HEGEDŰESTJE Zongorán közreműködik: BORISZ BEHTYEREV Műsor: MOZART: A-dúr szonáta, K. 526. STRAVINSKY: Olasz szvit YSAYE: VI. szonáta C. FRANCK: A-dúr szonáta 1980. november 24-én, hétfőit és 25-én, kedden a Bartók Teremben DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: LUKACS ERVIN Közreműködik: NAGY SÁNDOR (mélyhegedű) a DEBRECENI KODÁLY KÓRUS (Karigazgató: GULYÁS GYÖRGY) és énekművészek Műsor: BARTÓK: Táncszvlt Brácsaverseny Cantata Profana 51

A SZOVJETUNIÓ ÁLLAMI AKADÉMIAI HANGVERSENYZENEKARA 1936, október 5-én a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium nagytermében mutatkozott be első hangversenyével a Szovjet' Állami Hangversenyzenekar. Az eltelt több mint negyven év folyamán művek százait adta elő több ezer hangverseny alkalmával. Európa, Amerika és Ázsia fontosabb városaiban több ízben szerepelt. A zenekar hangszeres művészeinek összetételénél fogva egyike a világ zenei élete egyik legjelentősebb zenekari együttese. Előadóművészek, karmesterek és zeneszerzők a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoznak az együttes művészi munkájáról, fegyelméről, rendkívüli technikai felkészültségéről és legendás hírű munkabírásáról. Jevgenyij Mravinszkij, Natan Rachlin, Konsztantyin Ivanov vezetőkarmesterek mellett olyan nagy mesterek dolgoztak a zenekarral, mint pl. Nyikolaj Anoszov, Ottó Klemperer, Erich Kleiber, Ernest Ansermet, Franz Konwitschny, Charles Munch, Lórin Maazel és mások. 1965-től Jevgenyij Szvetlanov áll a Szovjetunió Állami Hangversenyzenekara éjén. Több mint tíz éven át a moszkvai Nagyszínház karmestereként tevékenykedett, majd a zenekar őt választotta első karmesterévé. Jevgenyij Szvetlanov 1965-től vezeti a zenekar művészi munkáját, a klasszikus repertoár mellett számos XX. századi műnek bemutatását Is vállalta, Vezényletével a zenekar vendégszerepelt Lengyelország, Magyarország, Románia, NDK, NSZK, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Mexikó, Belgium, Olaszország, Svájc, Hollandia, Franciaország, Anglia, USA, Kanada Japán, Spanyolország, Ausztria és Libanon városaiban. 22

VLAGYIMIR SZPIVAKOV Vlagyimir Szpivakov fiatal szovjet hegedűművész egyike a szovjet hegedűiskola legjelentősebb egyéniségeinek. Zenei tanulmányait a leningrádi zeneiskolában kezdte, ahol L. Szigál volt első tanára. Főiskolai tanulmányait a moszkvai Konzervatóriumban végezte Jankilevics professzor osztályában. A fiatal hegedűművész nemzétközi sikerei tanúskodnak kitűnő előadóművészi erényeiről. 1^65-ben íll. díjat nyert a párizsi Marguerite Long-Jacques Thibautversenyen, II. díjat a genovai Paganini-versenyen, I. díjat 1969-ben Montrealban, II. díjat 1970-ben a moszkvai Csajkovszkij-versenyen. Vlagyimir Szpivakov tevékeny részt vesz a Szovjetunió hangversenyéletében, számos külföldi fellépésén a legnagyobb sikereket és elismerést váltja ki a közönségből és kritikusokból egyaránt. Magyarországon több alkalommal nagy sikerrel vendégszerepelt. Külföldi hangversenykörútjai során fellépett Japán, Olaszország, Franciaország, Észak- és Dél-Amerika', Finnország, Bulgária, Csehszlovákia, Ausztria, Svédország, Norvégia, Svájc, Jugoszlávia és Kuba zenei központjaiban. Szpivakov hegedűművészi adottságait mély muzikalitás, tökéletes stílusérzék, sodró erejű temperamentum, virtuóz technikai felkészültség, hatalmas repertoár és tökéletesen szép, gazdag kifejezőerejű hegedűhang jellemzik. VLAÓYIMIR SZPIVAKOV 24

LUKÁCS ERVIN Lukács Ervin karmester 1950-ben nyert felvételt a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol zeneszerzés és karmestérképző tanszakon végezte tanulmányait. 1956-ban, diplomája megszerzése után az egyik legnagyobb magyar vidéki város operájának vezető karmestere lett. 1958-ban meghívták a Magyar Állami Operaházhoz karmesternek és ezzel egyidejűleg a Zeneakadémia karmesterképző tanszakára tanárnak. Nemzetközi hírnevét az 1962-es Római Nemzetközi Karmesterversenyen elnyert I. díja alapozta meg. Az élvonalbeli magyar zenekarokkal adott hazai hangversenyei mellett vendégművészként megfordult többek között Ausztrália, Bulgária, Csehszlovákia, Japán, Jugoszlávia, Kína, az NDK és NSZK, Olaszország, a Szovjetunió és az USA jelentősebb koncertdobogóin is. 1975-ben 15 hangversenyt adott a Japán Filharmónia Szimfonikus Zenekara élén Japán legnagyobb városaiban. 1964-ben Liszt-díjat kapott, 1974 óta érdemes művész. LUKACS ERVIN 25

GULYÁS GYÖRGY Gulyás György a Debreceni Kodály Kórus vezető karnagya. Zenei tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte, ahol 1941-ben zeneszerzési, 1942- ben középiskolai énektanári és 1943-ban taníióképző intézeti" ének- és zenetanári oklevelet szerzett. 1942-től 1946-ig a debreceni tanítóképzőben volt zenetanár. 1946-tól 1954-ig igazgatója a békéstarhosi zenegimnáziumnak, amelyet az ő tervei szerint hoztak létre. 1954 októberétől a debreceni Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatójaként működött 1966-ig, míg 1966 szeptemberétől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának volt igazgatója. Karnagyi működése első idejében vezette a Békéstarhosi Kórust, majd 1955- ben megalapította a Debreceni Kodály Kórust. Karmesteri működése nemcsak a capella művek vezénylésére, hanem az oratóriumok és kantáták előadására is kiterjed. A Debreceni Kodály Kórus együttműködött a következő zenekarokkal: a debreceni MÁV Filharmonikusok, a budapesti MÁV Szimfonikusok, a berlini, a hamburgi és rigai rádió zenekara, a budapesti Postások Szimfonikus Zenekara, a debreceni zenekonzervatórium zenekara. Mint vendégdirigens vezényelte a hamburgi Monteverdi Kórust, a Tours-i Ockeghem Kórust, az Oxfordi Egyetemi Kórust, a Sassari Canepa Kórust. A Debreceni Kodály Kórussal több alkalommal szerepelt nemzetközi versenyeken, fesztiválokon és koncertkörutakon: Angliában, Olaszországban, Franciaországban, NDK-ban, NSZK-ban, Lengyelországban, Szovjetunióban, Bulgáriában, Finnországban, USA-ban, Fülöp-szigeteken, Spanyolországban, Portugáliában. GULYÁS GYÖRGY 26

Több ízben részt vett a különböző nemzetközi kórusversenyek zsűrijében: Cavalcata Sarda Sassari, Arezzo, Montreux, Llangollen, Tours és Debrecen. Kezdeményezésére jött létre a debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny, amely a kortársi zene népszerűsítését tűzte ki céljául. Kóruskarmesteri tevékenységéért 1959-ben a Liszt-díj I. fokozatát kapta meg, míg 1970-ben elnyerte a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze, 1979-ben pedig a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze kitüntető címet. DEBRECENI KODÁLY KÓRUS A Debreceni Kodály Kórust 1955-ben alapította Gulyás György, aki az együttesnek jelenleg is vezető karnagya. 1957-ig leánykórusként működött, 1958-ban a leánykórus az angliai Llangolleni Nemzetközi Kórusverseny I. díját nyerte el. Ezt követően még ez évben megalakult a férfikar is. Kodály Zoltán életében elsőként adta nevét a vegyeskarnak, mely Debreceni Kodály Kórus néven működik azóta is. 1959-ben az olaszországi Arezzóban a női kar I. díjat, míg a fiatal vegyeskar II. díjat nyert. Ettől kezdve a kórus állandó résztvevőjévé válik hazai hangversenyéletünknek és sok ország kórusfesztiváljának. Hazai és külföldi szaktekintélyek nagy elismeréssel nyilatkoznak a kórusról és az előadott kórusművek színvonaláról. A kórus a művészi produkciókon át igyekezett a magyar kóruskultúra szószólójává válni a külföldi országokban. A kórus 68 tagú, oratóriumok esetében 80 főre bővíthető. A teljes kórusból 42 fős a női kar. Kisebb létszámmal is szerepel a kórus, különösen a'capella formában. Hazai és nemzetközi sikereinek elismeréseként a kórus 1971-től hivatásos együttes. Évente 70 80 koncertet ad hazánkban és külföldön. 1000. hangversenyét 1978. november 9-én Swansea-ban (Anglia) adta. DEBRECENI KODÁLY KÓRUS 27

Megalakulása óta vendégszerepelt: Angliában, Belgiumban, Olaszországban, Franciaországban, Nyugat-Németországban, az NDK-ban, Lengyelországban, Bulgáriában, a Szovjetunióban, Ausztriában, Finnországban, Romániában, az USA-ban, Jugoszláviában, Dániában, a Fülöp-szigeteken, Spanyolországban és Portugáliában. BARTÓK: TÁNCSZVIT 1923 két korszakos jelentőségű magyar zenemű születési éve. Pest-Buda egyesítésének 50. évfordulójára írta Kodály Psalmus Hungaricusát és Bartók Táncszvitjét. Az ellenforradalmi hangulatú fővárosban megszólal a különböző népek tánczenéjét nagyzenekari műben egyesítő, a népek megértését hirdető alkotás. Szerzője előző nap Ady síremléke javára adott hangversenyen lépett fel és életműve eddig is azt hirdette, hogy Dunának, Oltnak egy a hangja". A hattételes mű bevezetése a zene és a tánc őselemét, a ritmust szinte a szemünk előtt hozza létre apró dallamtöredékekből. A magyar, arab, román és szlovák népdalok hangjait idéző táncdallamok nagy szerkesztő művészettel öszszekapcsolva juttatnak el a zárótétel forgatagához, amely a tánc valóságos apotheózisa. A szerkezet egyébként hármas tagozódású. A részeket állandóan visszatérő ritornell rész köti egybe. A három nagy alkotórész első tagja tulajdonképpen az I., II. és III. tételt foglalja magában. Ezt követi a lassú tétel a IV., majd a rendkívüli feszültséget magában hordozó ötödik tétel képezi az átmenetet a magában is háromrészes fináléhoz. BARTÓK: BRÁCSAVERSENY Bartóknak utolsó műve William Primrose brácsaművész felkérésére 1945 elején készült el, részben csak vázlatokban. Tanítványa, Serly Tibor egészítette ki a vázlatokat és végezte el a hangszerelést, ami egyben azt is jelenti, hogy a mű ilyen módon nem teljesen Bartók alkotása. Ezt azért fontos tudni, mert Bartók már kéziratban elkészült művein is sokat változtatott még a nyomdába adás előtt, itt pedig maga a kézirat sem készült el. A versenymű az utolsó korszak melegen melodikus, klasszikus tisztaságú művei közé tartozik. Bartók a hangszerelést a hegedűversenynél is áttetszőbbnek tervezte, igyekezve a hangszer sötétebb, férfiasabb tónusát a mű karakterével egybehangolni. Jelezte azt is, hogy egyes helyek technikailag nehezek lesznek, de ezeket majd Primrose-zal megbeszéli. Halála ebben megakadályozta. Az I. tétel (Moderato) a brácsán felhangzó széles ívelésű, virtuóz futamokkal színesített főtémával kezdődik. Ez a téma lesz a kidolgozási rész kizárólagos anyaga is. A kadencia a visszatérés előtt szólal meg, a szólóhangszer a főtémának a zenekarban való újrafeltűnése alatt még folytatja f"íl és alá száguldó futamait (akárcsak Mendelssohn hegedűversenyében). A szabadon kezelt repríz után sebes mozgású kromatikus futamokba torkolló, fájdalmas, rövid Lento következik, amely átvezet a következő tételhez. A II. tétel (Adagio religioso) ugyanazt a feliratot viseli, mint a korban hozzá közel álló III. zongorahangverseny második tétele. Az áhítatos, bensőséges hangvétel itt is Bartók személyes vallomásának mélységét, őszinteségét jelzi. A zenekar kitartott leheletfinomságú hármashangzatai fölött bomlik ki a melegen lírai dallam, majd ezt a zenekar sejtelmes tremolóitól kísért, megindultan zokogó középrész (Poco agitato) váltja fel. A visszatérés inkább csak 28

hangulati jellegű. Utána rövid, markáns Allegretto-átvezetés következik (a Fából faragott királyfi táncára emlékeztet) az attacca megszólaló III. tételhez. Az Allegro vivace mámoros, felszabadult hangulatot áraszt. A zenekar üres kvintjei felett pergeti a brácsa a főtémát. Táncosan formált az egész tétel, üde, népi hangulattal. Mintha a halálosan beteg Bartók még egyszer felidézné ifjúkori gyűjtéseinek szép tájait, a honvágytól gyötört művész újra átélné az őt útjára bocsátó haza életének szépségeit. Három, egymással rokon téma képezi a tétel alapanyagát, ezek rondószerűen váltakoznak. Bartók szerkesztése, főleg motivikus munkája az általa nagyra becsült barokk mesterek kompozíciós technikájára emlékeztet. BARTÓK: CANTATA PROFANA Bartók egyetlen oratorikus műve életművének egyik legnagyobb remeke. Valóságos emberi és művészi hitvallás: egyfelől, menekülés a kor sivár és embertelen valóságából a természet megtisztító nyugalmába, másfelől az élet megszépítésébe vetett bizalom kifejezése. 1930-ban, a Cantata komponálásának idején Bartók méjy lelki válságot élt át, megcsömörlött az őt körülvevő világtól és a tisztább emberség után vágyódott. A román karácsonyi énekek kolindák nyomán írt mű alapgondolata: csak tiszta forrásból! Azóta valósággal jelmondattá vált ez a gondolat és szinte minden művészeti alkotás alaptörvényének ismerjük el. Maga a természetbe való menekülés az emberiség reménytelen jövőjére is utalhatna, ha a Cantata végső megnyugvásában nem éreznénk ott a humánum biztató ígéretét, amely Bartók utolsó műveiben már művészi formában is testet ölt. A Cantata Profana világi, profán kantáta vegyeskarra, nagyzenekarra, tenor- és baritonszólóra készült. A cselekmény röviden arról szól, hogy egy apának kilenc fia, szarvasra vadászva maga is szarvassá vált. A fiait hazahívó apa kérésére ezek nem hajlandók hazatérni, mivel a megízlelt szabadságot már nem adják fel: A mi szarvunk ajtón be nem férhet, csak befér a völgyekbe; a karcsú testünk gúnyában nem járhat, csak járhat a lombok között; a lábunk nem lép tűzhely hamujába, csak a puha avarba; a szájunk többé nem iszik pohárból, csak tiszta forrásból." A kompozíció három részre tagolódik. Az I. rész (Molto moderato) zenekari előjátéka a kusza ősrengeteget idézi. A kettős kórus megkezdi a balladamondást. A több szólamú kartétel az ún. vadász-fugatoba torkollik (Allegro molto), majd homofon kartétel következik. Amikor a vadászok eltévednek az erdőben, a lehalkuló zene is festi bizonytalanságukat. Majd a zenekar sejtelmes hangzása fölött megtudjuk a kórustól, hogy az ifjak szarvassá változtak. A II. rész (Andanta) az apát mutatja be (baritonszóló), aki szorongó érzéseit követve, elindul fiai keresésére. Amikor a kilenc szarvast kilenc fiát meglátja, célba veszi őket; a legnagyobb fiú (tenorszóló) megszólal és elmondja, hogy ők már nem térnek haza. A szólókat kórustételek kötik öss-e. A zene jelzi a dráma csúcspontját, a konfliktus kiteljesedését, amikoris kiderül, hogy nincs visszaút a szabad életből a bilincsekbe szorított emberi közösségbe. A Moderato tempójú III. rész tulajdonképpen összegezi a mondanivalót. A felgyorsuló fugatóban mintegy helyeslő véleményét fejezi ki a fiúk elhatározásáról. Ezután nagy nyugalom ömlik el a zenében: a még egyszer felhangzó, díszítéses tenordallam után tiszta, békés konszonanciában ér véget a mű a kórus és a zenekar tolmácsolásában. 29

DECEMBER 1980. december 3-án a Kodály Teremben KODÁLY ZOLTÁN ZENEMŰVÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLA ZENEKARA Vezényel: SZATMÁRI ENDRE Közreműködik: IRMAI KÁLMÁN (zongora) énekművészek Műsor: GLUCK: Don Jüan balettzene MOZART: Zerlina és Don Giovanni kettőse a Don Giovanni című operából CHOPIN: Variációk zongorára és zenekarra Mozart La ci darem la mano" (Don Giovanni) témájára, op. 2. CHOPIN: Grandé Polonaise brillanté, op. 22. SCHUBERT: Rosamunde, D. 797. tételek 1980. december 8-án, hétfőn a Bartók Teremben DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: NÉMETH GYULA Közreműködik: KISS VILMOS PÉTER (hegedű) SZEGEDI ANIKÓ (zongora) Műsor: MUSZORGSZKIJ: Éj a kopár hegyen C. FRANCK: Szimfonikus változatok zongorára és zenekarra RIMSZKIJ-KORSZAKOV: Seherezádé 30

NÉMETH GYULA karmester, Budapesten született. Tanulmányait Budapesten kezdte a Bartók Béla munkáskarnagy-képzőben, majd a Szovjetunióba került, ahol a főiskola elvégzése után opera- és szimfonikus karmesteri diplomát nyert. Később a leningrádi Filharmonikus Zenekarnál J. A. Mravinszkij mellett mint asszisztens működött. A leningrádi filharmonikusokon kívül sok városban hangversenyezett. Tanulmányai befejeztével visszatért Magyarországra; a Filharmónia szerződtetett karmestere lett, majd az Állami Hangversenyzenekar karnagya. Azóta egyike a legjelentősebb magyar karmestereknek, aki hazai és külföldi zenekarok élén számos országban lép fel nagy sikerref. SZEGEDI ANIKÓ Budapesten született. Tízéves korában felvették a Zeneművészeti Főiskolára, ahol Solymos Péter növendéke volt. 1960-ban kitüntetéssel végezte a főiskolát. Főiskolai évei alatt részt vett a bolzanói Busoni zongoraversenyen és a bukaresti Enescu nemzetközi zongoraversenyen. 1967 óta a Filharmónia szólistája. 1963-ban részt vett a zwickau-i Nemzetközi Schumann-versenyen, ahol III. díjat nyert. 1964-ben és 1965-ben részt vett Anda Géza luzerni mesterkurzusán. Állandóan fellép mind budapesti, mind vidéki hangversenyeken. Turnén volt Csehszlovákiában, az NDK-ban, a Szovjetunióban, Rómában; Bécsben Kovács Dénessel volt szonátaestje 1966-ban, valamint Genfben egy ENSZhangversenyen vettek részt; Párizsban 1966-ban, Cannes-ban 1968-ban koncertezett. A Hanglemezgyártó Vállalat önálló lemezeket készített vele: Beethoven, Schumann műveit játszotta. 1973-ban a Liszt Ferenc-díj II. fokozatával tüntették ki, 1974 óta a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára. MUSZORGSZKIJ: ÉJ A KOPÁR HEGYEN A programzene egyik kimagasló alkotása az orosz zenetörténet legeredetibb komponistájának ez a szimfonikus képe, amely Gogol Szentivánéji álom című drámájától kapta ihletését. Rimszkij-Korszakové a hangszerelés érdeme. Lényegében a sötétség és a világosság erőinek harcáról van szó, amelyben természetesen az utóbbiak győznek. Afféle boszorkányszombat zajlik le a kopár hegyen, de az igen kifejező zene lassan elhalványul - és a megtisztulás békéjének hangulatában zárul a mű. Programját a szerző így adja meg: Természetfölötti hangok föld alatti zaja. A sötétség szellemeinek, majd magának a Sátánnak feltűnése. A Sátán dicsőítése és fekete mise. Boszorkányszombat. Az orgia tetőpontján megkondul a távolban egy falusi templom harangja, amely elűzi a sötétség szellemeit. Virradat." 31

CÉSAR FRANCK: SZIMFONIKUS VARIÁCIÓK Az 1885-ben megjelent mű sok tekintetben előkészíti a négy évvel később megjelent d-moll szimfóniát. Nem igazi versenymű, hanem zenekarra, zongorával" írt alkotás. A szólisztikus zongorát a szerző szinte elrejtette a szimfonikus hangzásban és bár a változatok pianisztikus fogantatásúak, a legsajátosabb zongorafigurációkban sem lépnek ki virtuóz módon a zenekari szövetből. A vonóskar erőteljes, pontozott ritmusú unisonója után szólal meg az álmodozó, lírai téma a zongorán. A változások nem hoznak lényegesen eltérő karaktereket, a lírai jelleg végig uralkodó marad. Hármas tagozódás teremt bizonyos formai keretet a variációsorozatnak: ezt a poco allegro molto piu lento allegro non troppo tempójelzések mutatják. A téma nem tér vissza a mű végén, helyette gyorsuló tempó és a fisz-mollból fisz-dúrba kiviláaosodó hangzás biztosítja a hnnnulatnak finálészerű emelkedését. RIMSZKIJ-KORSZAKOV: SEHEREZÁDE Az orosz ötök kimagasló tagjának, Rimszkij-Korszakovnak különös érzéke volt a mesevilág, azon belül is a keleti mesevilág iránt Dús zenei színfantáziájával meg is tudta eleveníteni ezt a világot, hiszen komponálási művészetében kiemelt helye van ragyogó hangszerelő képességének. Ennek egyik legékesebb bizonyítéka az 1888-ban alkotott Seherezáde-szvit is. A mű színpadi balett formájában is életre kelt. Cselekményét az Ezeregyéjszakából vette a szerző. A kegyetlen Sahriár szultán, felbőszülve a női nem állhatatlansógán, megesküszik, hogy a nászéjszaka után minden feleségét megöli. Az új szultána, Seherezáde, hogy ura figyelmét lekösse, 1001 éjszakán át meséket mond neki, s ezzel végleg megbékíti a szultánt, aki megkegyelmez neki. A szvit öt mesét dolgoz fel. Bevezetésként a két főhőst jellemző motívum szólal meg: a szultán kemény, erőteljes témája a zenekarban és Seherezáde gyöngéd, behízelgő melódiája a szólóhegedűn. Ezek a dallamok a hangulatváltozásnak megfelelő átalakulásokon mennek keresztül a darab folyamán, amelynek minden tételében megszólalnak. Az egyes tételeknek természetesen szintén megvannak a jellemző motívumai. Az első ^s az utolsó mese Szindbádról, a bátor hajósról szól. A másodiknak hőse a bohókás Kalender herceg, akinek kalandjain jól mulat a szultán. A fiatal herceg és hercegnő érzelmes története gyengéd, finom színekkel szólal meg a harmadik tételben. A negyedik tétel első meséje a színes, forgatagos bagdadi vásárba visz el, majd ezt követi a Szindbád hajójának pusztulásáról szóló utolsó történet. A mű Seherezádénak és ezzel együtt a szebb, nemesebb érzelmeknek a durva erőszak feletti győzelmével zárul: a hegedűszóló magasba ívelő, fokozatosan a semmibe vesző dallamával ér véget ez a zenei varázslat. 32

J A N U Á R 1981. január 12-én, hétfőn a Zeneművészeti Főiskolában FAILONI DONATELLA ZONGORAESTJE Műsor: CIMAROSA: Hat szonáta BEETHOVEN: C-dúr (Waldstein) szonáta, op. 53. CHOPIN: c-moll polonaise, op. 4. No. 2. Három keringő, op. posth. DEBUSSY: Pour le Piano Prélude Sarabande Toccata BARTÓK: I. román tánc 1981. január 21-én a Kodály Teremben MOZART-HANGVERSENY Megemlékezés MOZART születésének 225. évfordulója alkalmából Közreműködik: PALLAGI TAMÁS, RŐMER OTTÓ (hegedű) NAGY SÁNDOR (mélyhegedű) PAPP LÁSZLÓ (gordonka) KOÓS GÁBOR (fagott) DARÁNYI LAJOS, HALÁSZ ILDIKÓ, RÖMER MÁRTA (zongora) Műsor: B-dúr dui hegedűre és mélyhegedűre, K. 424, B-dúr fagottverseny B-dúr zongoraszonáta, K. 454. B-dúr zongoratrió, K. 542. 1981. január 26-án. hétfőn és 27-én, kedden a Bartók Teremben DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR DEBRECENI KODÁLY KÓRUS Vezényel: GULYÁS GYÖRGY Közreműködnek: énekművészek Műsor: HAYDN: Nelson-mise BRUCKNER: Te Deum 33

FAILONI DONATELLA Milánóban született, de tanulmányait Budapesten végezte. Tanárai a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában Fischer Magda és- Máthé Miklósné voltak. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pálnál és Kurtág Györgynél tanult. Többször veit részt Salzburgban és Taorminában Carlo Zecchi és Nikita Magaloff nyári mesterkurzusain. 1968-ban sikerrel vett részt a Magyar Rádió zongoraversenyén, 1968 nyarán a taorminai Petrof zongoraversenyen és 1971- ben a seregnoi (Milánó) Pozzeli zongoraversenyen ezüstérmet nyert. Jelenleg az Országos Filharmónia szólistája; rendszeresen vesz részt magyarországi hangversenyeken és külföldi koncertkörutakon. HAYDN: NELSON-MISE A hagyomány szerint úgy kapta nevét az 1798-ban írt d-moll mise, hogy Haydn a Benedictus győzelmi fanfárjait akkor vette be a tételbe, amikor az angol admirális abukiri győzelmének híre elérkezett hozzá. (Haydn hagyatékában egyébként megtalálták az abukiri csata térképvázlatát.) Amikor a győztes tengernagy 1800-ban Kismartonba látogatott, tiszteletére ezt a misét adták elő. A mű alcíme: Missa in angustiis (mise a szorongattatásokban). Ez is jelzi, hogy a napóleoni háborúk feszült légkörében készült a mű. Egyike annak a hat"~ nagymisének, amelyeket Haydn 1796 és 1802 közt írt Esterházy II. Miklós kastélytemploma számára. Ezek a misék szerzőjük alkotóerejének tetőpontján születtek, a műfaj remekei, amelyek körülbelül egy évszázadig még mintául szolgáltak az egyházi kompozíciók számára. Megszűntek a külön áriák és kartételek, a misék átkomponáltak, a négy szólista és az énekkar egyenrangú szerepet kap a megszólaltatásban. A klasszikus formaszerkesztés nem zárja ki a nagyszabású karfugák jelenlétét. A miseszöveg szavai mögött rejlő tartalmat Haydn drámai erővel, az érzelmek gazdag ábrázolásával bontakoztatja ki. A mise öt fő része tizenkét tételre oszlik. A sötét d-moll hangnem a mü nagy részében uralkodik és mintegy jelzi a vészterhes időket. Már a Kyriében megjelenik a szoprónszólista vezető szerepe, a többi szólista inkább csak hátteret ad. Érdekes, hogy a Christe eleison invokáció csak egyszer hangzik el. A tétel fó zenei gondolatára a hangismétlés jellemző. A Glória-szakasz három részből áll: a Glória, a Qui tollis és a Quoniam tu solus kezdetűekre. A nagy formán belül ezek a tételek is, a szöveg változásainak megfelelően, különböző karakterű kisebb részekre bomlanak. Érdekes, hogy a tétel végén Haydn visszaidézi az Et in terra pax (és békesség a földön) lirikus-pasztorális motívumát, önkénytelenül is Kodály Missa brevise jut eszünkbe: ott is háborúság közepette kap külön hangsúlyt a béke gondolata. Nyolcütemes zenekari unisono nyitja a Credo-tételt és adja meg egyben a tartalmilag leginkább összetartozó miserész zenei alapgondolatát A három- 34

részes tételben archaikus vonásokat is találunk, még gregorián korálisra emlékeztető részek is vannak. A dinamikailag és ritmikailag is egységes tételből sajátosan emelkedik ki az Et incarnatus est lírikus dallamvilága, finom színkezelése. Rövidségében is megrázó a Sanctus-tétel. Ezt követi a sajátos szövegértelmezést magában hordó Benedictus, amelynek hallatán az az érzésünk, hogy nem is Krisztus az áldott, aki az Úr nevében jön", hanem a győztes hadvezér. A fanfárok nem a leginkább megszokott hangszerek ebben az általában lágyabb színezetű tételben. A Benedictushoz az Osanna kapcsolódik a Sanctust záró fugato rövid megismétlése, majd a kétrészes Agnus Dei zárja a művet. Az első részt a négy szólista énekli. A Dona nobis a második rész két zenei szerkesztési módszer virtuóz összekapcsolása. A zenekar szimfonikus hangzásban tematikus zenét játszik, az énekkar fugát énekel. Néha már Mendelssohnt előrevetítő tündérzene" szólal meg, a béke megnyugtató hangján. Kíséret nélküli pianissimoba torkolló énekkari unisono emlékeztet a szorongások idejére, de megszólal a tündérzene is, amely a nyomasztó visszaemlékezést feloldja. BRUCKNER: TE DEUM Anton Bruckner, mint sokáig templomi orgonista, ezen tiszténél fogva kezdetben sok egyházi művet írt 44 éves korában (1868) Bécsbe történt költözése utón sokáig nem ír egyházzenei művet: ekkor születnek meg nagyméretű szimfóniái, alkotásának legjelentősebb emlékei. Tulajdonképpen csak az 1884- ben befejezett Te Deum tekinthető jelentős egyházzenei műnek a Bécsbe költözés utáni időből. Ez a leggyakrabban előadott vokális műve: befejezetlenül maradt IX. szimfóniája után is szokták játszani, mintegy annak zárótételeként. Szimfóniáinak bőbeszédűségéhez, nagy terjedelméhez és hangzásához képest Te Deuma egyszerűbben megfogalmazott, szűkszavúbb zenei alkotás. A himnusz egyes részei külön formaegységeket alkotnak, de visszatérő melodikus anyag biztosítja az egész mű homogenitását Az első nagyobb rész a kezdettől a Judex crederis esse venturus-ig a homogén formálás ritka következetes példája. Egy egyszerű tematikus sejt szinte minden ütemben ott kopog, amelyet Várnai Péterrel a klasszikus muzsika alapgesztusának nevezhetünk: a hangnem alaphangja és dominánsa (V. foka). A nyugvópont és a feszültség. Ez a kis mag tartja állandó feszültségben ezt a szakaszt, szóljon az fortissimóban vagy pianissimóban. Már maga a kezdótéma is erre a két hangra épül. A fő mondanivalót egyébként a kórus hordozza. A Te ergo quesumus szint mindenben ellentéte a kezdő szakasznak: lassú a tempója, sötét (f-moll) a hangneme a világos C-dúrral szemben, a dallamokat a szólisták éneklik. Az Aeterna fac új tematikus anyaggal, de azonos hangulattal idézi vissza a kezdő szakaszt. Per singulos dies: itt kezdődik a visszatérés, a rövidített alakban visszahozott kezdótétel. A záróima In te, Domine, speravi a mű csúcspontja akárcsak Kodály Budavárijánál. A zárásban különböznek: Brucknernál a könyörgő ima után következik a nagyszabású zárófúga, amelybe a szerző egy korábbi művének. IV. szimfóniájának egyik gyászinduló-dallamát is beleszövi. A mű az alaphang-domináns sejt fényesen csillogó visszaidézésével zárul. 35

FEBRUÁR 1981. február 9-én, hétfőn a Bartók Teremben MISKOLCI SZIMFONIKUS ZENEKAR Vezényel: MURA PÉTER Közreműködik: FISCHER ANNIÉ (zongora) Műsor: Nyitány MOZART: Zongoraverseny BARTÓK: III. zongoraverseny 1981. február 10-én, kedden a Zeneművészeti Főiskolában NIKOLAJ DEMIDENKO (Szovjetunió) ZONGORAESTJE 981. február 18-án BARTÓK-EMLÉKHANGVERSENY a Kodály Teremben Megemlékezés Bartók Béla születésének 100. évfordulójára. Közreműködnek: MEDGYES TERÉZ (hegedű) SIKLÓSINÉ DOBOS MARTA (hegedd DARÁNYI LAJOS (zongora) DR. CSEPURANÉ FOGARASSY ANNA (zongora) HELYES ERZSÉBET, SZENDERY ÁGNES (zongora) PAPP LÁSZLÓ (gordonka) POTÁK FRIDOLIN (ének) és a DEBRECENI DTÖSEGYUTTES tagjai Műsor: Hegedű-duók Bagatellek Szomorú nóták I. Rapszódia Szonáta két zongorára és ütóharvgszerekre 36

,'981. február 26-án, csütörtökön a Zeneművészeti Főiskolában A BARTÓK VONÓSNÉGYES (Komlós Péter, Devich Sándor, Németh Géza, Mező László) HANGVERSENYE Műsor: BEETHOVEN: c-moll vonósnégyes, op. 18. No. 4. BARTÓK: I. vonósnégyes WORÁK: F-dúr (Amerikai) vonósnégyes, op. 96, 37

NIKOLAJ DEMIDENKO Szovjet zongoraművész, a Moszkva melletti' Aniskinoban született. Hétéves korában kezdett zongorázni tanulni a moszkvai Gneszin Intézetben. 1973-ban a Konzervatóriumon Dimitrij Baskirov növendéke lett. 1976-ban második díjat nyert a montreali nemzetközi versenyen, 1978-ban harmadik díjat és bronzérmet a moszkvai Csajkovszkij-versenyen. NIKOLAJ DEMIDENKO MURA PÉTER Zenei tanulmányait a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. 1945-től 1950-ig az Állami Operaház korrepetitora volt.'1950 és 1952 között a Gördülő Opera zenei vezetője volt. 1953 és 1957 között a miskolci színház zeneigazgatójaként működött, melynek során új operatársulatot szervezett. 1957-ben Lengyelországban a varsói, majd a katowicei operáknál dolgozott. Karmesteri működése 1961-től számítható. Ez idő óta igazgatója és első karmestere a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak. E minőségben végzett munkája elismeréseképpen 1966-ban Liszt-díjjal tüntették ki. 38

MURA PÉTER FISCHER ANNIÉ világhírű zongoraművésznő. Mozart, Beethoven, Schumann műveinek világszerte nagyrabecsült, zseniális előadója. Budapesten született, 1922-ben itt lépett először nyilvánosság elé. Első külföldi sikerét 12 éves korában Zürichben aratta Mozart: A-dúr és Schumann: a-moll zongoraversenyeinek előadásával. A Zeneművészeti Főiskolán Székely Arnold és Dohnányi Ernő tanítványa volt és 1933-ban elnyerte a Budapesti Liszt Ferenc zongoraverseny I. díját. A következő években már Európa legszámottevőbb városaiban hangversenyezett. 1941 1946-ig Svédországban tartózkodott, aztán visszatért Magyarországra. Művészi munkásságáért Kossuth-díjjal tüntették ki. 1945 óta a következő országokban vendégszerepelt, mindenütt osztatlan sikert aratva: Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária, Jugoszlávia, NDK, NSZK, Svájc, Franciaország, Anglia, Finnország, 1961 telén Észak-Amerikában és Kanadában turnézott, európai koncertjeihez hasonlóan mindenütt nagy sikereket aratva. Azóta is a világ minden táján dicsőséget szerez hazánk művészetének. Játékát számos főleg külföldön felveit hanglemez örökíti meg. 39

BARTÓK: III. ZONGORAVERSENY Az 1945 nyarán, közvetlenül Bartók halála előtt megírt mű a szerző életművének egyik kimagasló alkotása. Stílusának végső összegezését éppen úgy megtaláljuk benne, mint a két első zongoraverseny magasabb szintű folytatását. A szerző maga már nem hallhatta művét, hiszen az utolsó ütemek hangszerelése is tanítványára, Serly Tiborra maradt. Az I. tétel a vonósok finom hullámzása fölött megszólaló, verbunkos ihletésű főtémával indul. A hegedűsök átveszik a témát, majd ismét a zongoráé a szó, hogy a grazioso" jelzésű melléktémát megszólaltassa. A tréfásan évődő zárótéma is a szólóhangszeren jelenik meg. A kidolgozási részben új éneklő hangú téma szólal meg a fafúvókon, a zongora futamaitól körülövezve. A visszatérés teljesen szabályos. Rövid kóda zárja a tételt. A II. tétel (Adagio religioso) a bartóki lélek legbensőségesebb vallomása. Koráidallama a végtelen megnyugvás zenéje: erre a részre illik leginkább Ujfalussy József megállapítása a műről, amely szerinte a géniusz megbékélése a világgal". A tétel közepén megélénkül a muzsika, mintha egy sereg madár repülne fel és az ember a zongora hangjain át boldogan felelne dalukra. Bartók természetpoézisének utolsó, gyönyörű megnyilatkozása ez a közjáték. A halk sóhajtással záruló második tétel átmenet nélkül megy át a táncos, vidám III. tételbe. Szilaj, erőteljesen ritmizált téma jellemzi ezt a tételt, amely az életöröm szenvedélyes megnyilatkozása. Fel kell figyelnünk az üstdob fortissimója után kezdődő, a zongorán megjelenő kétszólamú fúgára, amelyet fokozatosan átvesz a zenekar. Kétütemes szünet vezeti be a záró Prestot, amely viharos lendülettel tesz pontot a mű végére. BARTÓK VONÓSNÉGYES A kvartett 1957-ben alakult, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola akkori növendékeiből. Tanárunk Weiner Leó, a világhírű kamarazene-professzor volt. Első jelentős nemzetközi sikerük: 1959-ben budapesti nemzetközi Haydn-verseny II. díj, 1964-ben I. díj Liege-ben (Belgium) a nemzetközi vonósnégyesversenyen. Csaknem valamennyi európai országon kívül hangversenyeztek a Szovjetunióban, az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, Új-Zélandban, Japánban. Néhány jelentős fesztiválszereplés: Helsinki (Sibelius-fesztivál), Spoleto, Montreal (Expo '67), Schwetzingen, Edinburgh, Ascona, Adelaide (Ausztrália), Aix-en Province, Mentőn. 1965-ben elnyerték a Liszt-díj I. fokozatát. 1970-ben a Magyar Népköztársaság legmagasabb művészeti kitüntetését, a Kossuth-díjat nyerték. Ugyanebben az évben fellépnek New Yorkban, az Egyesült Nemzetek székházában, az emberi jogok napja alkalmából rendezett gálahangversenyen. Lemezeik: Haydn, Mozart, Schubert, Brahms, kortárs magyar szerzők művei, valamint Beethoven összes vonósnégyese, a Magyar Qualiton Hungaroton Bartók Béla összes vonósnégyese a Francia Erato számára. Ez utóbbi 1969- ben elnyerte a nyugatnémet és az olasz lemezkritikusok díját. 41

MÁRCIUS 1981. március 2-án, hétfőn és március 3-án, kedden a Bartók Teremben DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: SZABÓ LÁSZLÓ Közreműködik: STEFAN RUHA (Románia) hegedű Műsor: BARTÓK: Két kép Hegedűverseny Concerto 1981. március 9-én, hétfőn a Zeneművészeti Főiskolában A MOSZKVAI VONÓSNÉGYES (Mihail Szekler, Borisz Kusnir, Igor Szuliga, Alexandr Oszokin) HANGVERSENYE Műsor: HAYDN: Esz-dúr vonósnégyes, op. 76. No. 6. PROKOFJEV: II. vonósnégyes, F-dúr, op. 92. SCHUBERT: a-moll vonósnégyes. D. 804. 1981. március 18-án a Kodály Teremben FRANCIA MESTEREK MUZSIKÁJA Közreműködik: FEKETE FERENC (gordonka) FASANG ZOLTÁN (fuvola) DARÁNYI LAJOS (zongora) HALÁSZ ILDIKÓ (zongora) RŐMER MÁRTA (zongora) STRAKY TIBOR (zongora) Műsor: DEBUSSY: Imoges I. Gordonka-zongora szonáta Pour le Piano RAVEL: Szonatina C. FRANCK: A-dúr hegedű-zongora szonáta 42

1981. március 23-án, hétfőn és 24-én, kedden a Bartók Teremben DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: GOTTHARD LIENICKE (NDK) Közreműködik: MATUZ ISTVÁN (fuvola) MAROS ÉVA (hárfa) Műsor: MOZART; Nyitány olasz stílusban Fuvola-hárfa verseny, C-dúr, K. 299. C-dúr (Linzi) szimfónia, K. 425. 1981. máreius 27., a Bartók Teremben KOCSIS ZOLTÁN és RÁNKI DEZSŐ ZONGORAESTJE Műsor: BARTÓK KOCSIS: Két kép Preludlo és Scherzo a Négy zenekari darabból BARTÓK: Hét darab a Mikrokozmoszból DEBUSSY RAVEL: Felhők ünnepek DEBUSSY KOCSIS: Szirének BRAHMS: Variációk egy Haydn-témára, op, 24. 1981. március 30-án, hétfőn a Zeneművészeti Főiskolában CONSTANTIN I. VOVU (Románia) ZONGORAESTJE 43

BARTÓK: KÉT KÉP 1910-ben fejezte be ifjúkori művét Bartók és három évvel később volt a bemutató. A kéttételes zenekari darabon félreérthetetlenül megtalálható Richárd Strauss hatása, ami elsősorban a nagy zenekari apparátusban mutatkozik meg. Ugyanakkor nem hat a zsúfoltság érzetével, mivel Bartók az egyes szólomoknak önálló életet biztosít, s így óttörtebb lesz a hangszerelése, mint az ifjúkori példaképéé. A szerzőnek a paraszti zene iránti érdeklődése is nyomot hagyott a műben, elsősorban a falu táncát ábrázoló második tételben. Az első kép címe: Virágzás. A megújuló természet tavaszi szépségeit árasztja a zene. Bartók természet-poézisének első jelentős megnyilatkozásával állunk szemben. A mélyvonósok unisono zsongása fölött szólal meg a természetben való gyönyörködést érzékeltető fafúvós dallam. Nagy fokozással emelkedik a tetőpontra a hangzás, a hegedű ujjongó dallamát átveszi az egész zenekar. A fokozatos elhalkulás mintegy visszhangját jelenti az elmúlt élményeknek és d pp-ban megszólaló vonóskíséret fölött lassan elfolyó, ismét fafúvókon fölljangzó dallamtöredékekkel ér véget a tétel. A második kép: A falu tánca. Nagyrondó formájú, elemi erejű tétel. A falvakat járó, népzenét kutató Bartók ugyan nem használ föl benne népi dallamot, de a hangulat mégis népi mulatságot idéz. Mindjárt ilyen jellegű a kemény kötésű főtéma is. A hangszerelés puritánul egyszerű, bizonyos szándékolt primitívség van a tételben, amely azonban ugyanakkor nyersen duzzadó életerőt is mutat-új, forradalmi hang ez a századforduló elbágyadó romantikájának, élettől elforduló irányzatainak korában. BARTÓK: HEGEDŰVERSENY Székely Zoltánnak, a néves hegedűművésznek ajánlotta időrendben második hegedűversenyét Bartók Béla. (A Geyer Stefinek ajánlott korábbi mű csak a művésznő halála után 1958-ban került kiadásra, így a másodikat nevezzük a" Bartók-hegedűversenynek.) 1938-ban mutatta be Székely a művet Amszterdamban. A hegedűverseny a szerző utolsó, összegező alkotó periódusának elején áll. Nenh kis feladatot ró előadójára egyes részeinek bonyolult szólam vezetése, éles disszonanciája, nyugtalan harmóniavilága. Az első és a harmadik tétel zenei anyaga szorosan összefügg egymással a dallami és harmóniavilág, a formai megoldások rokonságával. Az első tétel páros ütembeosztása a zárótételben páratlanná változik. Egyébként a hegedűverseny a variálás művészetének mesterműve. Régi emberi egyben zenei ösztön megnyilvánulása ez: egyből ugyanazt és mégis mást csinálni; felismerni valami hallottat, de újat is felfedezni benne. A második tétel önmagában is variációsorozat. A harmadik pedig tulajdonképpen az elsőnek hatalmas változata. Bartók ideálistorz" értelmezésében ez a tétel az elsőnek démoni arculatát mutatja. Bartók érett művészetének számos jellemzőjét megtaláljuk a Hegedűversenyben. Dallamainak egyéni varázsa van, szerkesztése következetes és minden kromatikája, merész hangzásai ellenére is ráismerünk a népzenén nevelkedett Bartókra egy-egy jellegzetes fordulatban, ritmusban. A hegedű dallamossága különösen a második tételben érvényesül szépen. Korunk zenéjében alig találjuk párját ennek a vallomásszerű hangnak. 44

BARTÓK: CONCERTO Két évvel a szerző halála előtt, 1943-ban született nagy összefoglaló zenekari műve, a Concerto. A betegség már igen meggyötörte az amerikai emigrációban élő mestert, mégis szinte csodálatos gyorsasággal, két hónap alatt írta meg, A bemutató 1944 decemberében volt, a bostoni szimfonikus zenekart Serge Koussevitzky vezényelte. A cím tulajdonképpen arra a barokk műfajra utal, amelynek jellemzője a kisebb és nagyobb hangszercsoportok szinte versengésszerű szembeállítása. Bartók művében is vannak szólisztikusan vagy kis csoportokban foglalkoztatott hangszerek, a mű jellege azonban egyáltalán nem emlékeztet a barokk concertora. Egy élet élményeinek, konfliktusainak, a megoldás reményének zeneműbe foglalása ez a hatalmas, öttételes alkotás, amelyben a versengés" legfeljebb mint a XX. század rohanó nyugtalanságának áttételes értelmezése játszhat szerepet. Az első tétel mintegy a káoszból bontakozik ki és a bevezetés utáni lendületes indítás az alkotás elszánt akaratát látszik szimbolizálni. A II. tétel Páros játék, amelyben egy kopogó dobritmus fölött párosan megszólaló, humoros hangszerkettősök fognak közre egy koráldallamot. A harmadik tétel Elégia megrázó hangú zene, amelyben nz egyén tragikus magánya, sőt honvágya is hangot kap. A IV. tétel Félbeszakított közjáték először játékos hangot üt meg, de azután maró szatírával idézi a silány emberek silány zenéjét, amelyet szembeállít egy őszinte érzelemmel daloló, nyugodt hangú témával (a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország c. dallal való egybevetés ma már utólagos belemagyarázásnak számít). Az V. tétel, a finálé a maga nagyszabású formálásával, táncos ritmusok idézésével és optimista hangjával az emberiességbe vetett hit himnuszaként zárja századunk egyik legnagyobb szimfonikus zenekari alkotását. STEFAN RUHA 45

STEFAN RUHA Magyar származású román hegedűművész. 1931-ben Kolozsvárott született és ugyanott Balogh Ferencnél tanult Oklevelét a kolozsvári Konzervatóriumban szerezte. Több ifjúsági hangversenyen díjat nyert majd o kolozsvári Operaházhoz került. Később a kolozsvári Filharmonikusok szólistája lett 1958-ban a moszkvai Csajkovszkij-versenyen, a bukaresti Enescu-versenyen, majd a párizsi Long-Thibaud-versenyen díjat nyert. Rendkívül sokat hangversenyezett a népi demokratikus államokban, hazánkban majdnem minden harmadik évben szerepel. Ezenkívül Párizsban és más nyugati városokban adott koncerteket. Japánban 22 hangversenye volt MOSZKVAI VONÓSNÉGYES Tagjai: Mihail Szekler I. hegedű, Borisz Kusnir II. hegedű, Igor Szuliga mélyhegedű, Alekszandr Oszokin gordonka. Ritkán fordul elő, hogy fiatal együttes rövid idő alatt kimagasló művészi eredményt érjen el a vonósnégyes kamarazene előadásában. A Moszkvai Vonósnégyes valamennyi togja a moszkvai konzervatórium növendéke volt tanulmányaik befejezése után többen nemzetközi díjat nyert hangszeres művészek alakították az együttest amely nem sokkal ezután, 1971-ben megnyerte a belgrádi nemzetkőzi vonósnégyes verseny két I. diját Ezt az eredményt újabb nemzetközi sikerek követték (UNESCO '72 Pozsony, Szófiai Zenei Hetek 1973, hangversenykörút Lengyelországban 1975, Várnai Nyár 1975). A Moszkvai Vonósnégyes 1971 óta rendszeresen hangversenyezik külföldön, repertoárjában klasszikus, romantikus mesterek és a fiatal szovjet szerzők művei szerepelnek. Az együtthangzós szépsége és tisztasága, a biztos stílusérzék, az aprólékosan kimunkált technikai felkészültség és sokoldalú muzikalitás jellemzi a vonósnégyes magas művészi színvonalú játékát MATUZ ISTVÁN Matuz István fuvolaművész fiatal kora ellenére már rendkívüli eredményekben gazdag szakmai múltat mondhat magáénak. Tanulmányait szülővárosában, Nagykőrösön kezdte, majd Szegeden középfokú és a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán felsőfokú zenei képzést nyert Szegeden a fuvola mellett zeneszerzést is tanult A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kovács Lóránt növendékeként szerezte meg vörös diplomáját 1970-ben. Ezután állami ösztöndíjjal a brüsszeli konzervatóriumban tanul és 1971-ben megszerzi a Diplome Supérieur-t 1971 nyarán részt vesz a Brighton-i zenekari kurzuson, 1972 nyarán pedig a darmstadti modern zenei kurzuson. Fontosabb díjak: 1963 és 1965 Erkel Diákünnepek, Gyula, aranyérem; 1969 1970 : a Szerzői Jogvédő Hivatal nívódíja mai magyar művek bemutatásáért. 1971 Gaudeamus Nemzetközi Modernzenei Verseny Rotterdam II. dija. 1971 Brüsszeli Rádió Zenei Versenye I. díj. 1972 Nemzetközi Modernzenei Fuvoloverseny Royan, Franciaország III. díj. 1972 Nemzetközi Fuvolaverseny Barcelona I. díj. 46

Nyugat-franciaországi nemzetközi fuvolaverseny nagydíja 1978-ban. A fuvölairodalom valamennyi stílusának előadásában kiválóan jártas fiatal művész különös érdeklődéssel fordul a kortárs zene felé. Az e kategóriába tartozó művek egyedülállóan tökéletes, magas művészi színvonalú előadásával már nemzetközi hírnevet szerzett. Rendszeres szólistája az Országos Filharmónia hangversenyeinek, hanglemez- és rádiófelvételei készültek többek között a Hungarotonnál és Rotterdamban, a Magyar Rádióban, a brüsszeli, a stockholmi rádiótársaságoknál, Londonban a BBC-nél, Utrechtben és Helsinkiben. Szólista tevékenysége mellett kiterjedt pedagógiai munkásságot is folytat. Tanított a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában, a Bruxelles-i Conservatoire de Musique-ben. 1975 szeptemberétől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának tanára. MATUZ ISTVÁN MOZART: NYITÁNY OLASZ STÍLUSBAN Az 1779 áprilisában Salzburgban komponált nyitányt állítólag a Thomaskísérőzene bevezetőjének szánta Mozart: más feltevés szerint a Zaide c. francia stílusú Singspieljéhez írta. A G-dúr nyitány (siirfonia) olasz előképeihez hasonlóan gyors rész között felhangzó lassú zene: hangvételét tekintve már inkább szimfónia, amelynek témáit tervszerű koncepcióval sorolja egymás mellé és hozza egymással kapcsolatba a zeneszerző. (Párldi Marianna) 48

MOZART: C-DÚR VERSENYMŰ FUVOLÁRA ÉS HÁRFÁRA 1778-ban Guines herceg versenyművet rendelt a maga és lánya számára. Az apa fuvolázott, lánya pedig hárfázott: így született meg a fuvolára és hárfára írt koncert. Inkább zenetörténeti érdekességű és a korra jellemző, hogy a herceg a maga rendelte versenymű árát, valamint lánya taníttatási díját sohasem fizette ki a komponistának, aki viszont a lány eljegyzésével lezárult zeneleckék után felajánlott, szinte koldusnak való összeget felháborodva- visszautasította. Könnyed és elegáns társas muzsika a fuvola-hárfa verseny. Formálása laza, sok teret enged egy-egy virtuóz koncertáló szólamnak, különösen az első tétel átvezető részében. A tematikus elemeket általában inkább a hárfa szólaltatja meg, viszonylag szabadabban kezeli a fuvola szólamát. A zárótétel témája olasz eredetű, franciás gavotte-ritmusban megszólaló dallam, amely végleges formáját évekkel később a Kis éji zene románcában nyeri el. MOZART: C-DÚR (LINZI) SZIMFÓNIA Saját szavai szerint hanyatt-homlok" írta Mozart ezt a salzburgi látogatása után keletkezett szimfóniát, amikor 1783-ban hazalátogatott apjához, aki neheztelt rá házassága miatt. E látogatást követően lakott rövid ideig Linzben és az ott adott hangversenyre született e sebtében írt kompozíció. Értéke azonban több, mint amit ezek után várnánk. A Haydnra emlékeztető lassú bevezetést gyorsan pergő és frissen pezsgő, nyitótétel követi, majd a második tétel áhítatos és megható szerenádmuzsikája. A vaskos humorú menüett e műfajnak a népihez közelebb álló fajtáját reprezentálja. A zárótétel valósággal káprázatos pompával, az operafinálékra emlékeztető fénnyel idézi fel a mozarti életörömöt, amely a fiatal pár linzi tartózkodásának napjait is bearanyozta. KOCSIS ZOLTÁN Zongoraművész, hároméves korában kezdett zongorázni, öt és fél éves korától tanul rendszeresen. Először a Fővárosi Zeneiskola Szervezet keretében Szmrecsányi Magdától, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában Fülep Tqmástól. 1968-ban 16 éves korában vették fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Itt Kadosa Pál növendéke lett. 1970 márciusában a Magyar Rádió Beethoven zongoraversenyének győztese lett. A győztesek záróhangversenyén Lukács Ervin vezényletével Beethoven: G-dúr zongoraversenyét játszotta. Több szólóestje volt Budapesten és vidéken, külföldön 1970 szeptemberében a Drezdai Filharmonikusokkal Bartók II. zongoraversenyét játszotta. Európa szinte valamennyi országában vendégszerepelt. 1971 őszén szólistája volt az Egyesült Államokban vendégszereplő rádiózenekarnak. 1972 tavaszán Párizsban a Théatre de la Ville-ben Ránki Dezsővel adott közös nagy sikerű hangversenyt. Az Humanité szerint nincs a világon még egy ilyen kettős, mely ilyen mély átérzésről, technikai tökéletességről tanúskodna. A két magyar művész játékára még sokáig vissza fognak emlékezni a párizsiak és remélhetőleg újabb hanglemezeik jelennek meg." 1973-ban a Liszt Ferenc-díj II. fokozatával tüntették ki. 1973 óta Kadosa Pál tanársegédje, 1.978-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 49

RÁNK] DEZSŐ 1951-ben született Budapesten. Már 8 éves korában bekerült a Zeneművészeti Főiskolára a rendkívüli tehetségek számára szervezett osztályba. 13 éves korában a Bartók Béla Zeneművészeti' Szakiskola növendéke lett, majd 1969-ben főiskolai hallgató. Ekkor nyeri el magas pontszámmal a Róbert Schumann Nemzetközi Zongoraverseny első díját, ami egyszeriben ismertté teszi nevét. Tanárai Máthé Miklósné, Kadosa Pál és Rados Ferenc voltak. A Schumann-verseny után megindult felé a világ különböző országaiból érkező meghívások áradata. Koncertturnéi során Giesekinghez, Richterhez, Cziffrához, Lipattihoz, Rubinsteinhez hasonlították tehetségét. Anda Géza 1971-ben meghívta Zürichbe mesterkurzusára. Olaszországban felkérték a megbetegedett Rubinstein helyettesítésére. Kiterjedt vendégszereplései vannak Ausztriában, Angliában, Bulgáriában, Finnországban, Franciaországban, az NDK-ban, az NSZK-ban, Hollandiában, Olaszországban, Svájcban, Spanyolországban, az USA-ban és a Szovjetunióban. A magyar zenekarokon kívül szólistája volt a Berlini Filharmonikusoknak, a Lipcsei Gewandhaus Orchester, az Amszterdami Concertgebouw zenekarnak. Számos hanglemeze készült, amelyek közül a Chopin op. 10-es etűdjeiről és a két balladáról készítettet a French Cros Academy 1972-ben nagydíjjal tüntetett ki. Kiváló művészi munkássága elismeréseként 1973-ban elnyerte a Liszt-díjat. 1978-ban pedig a Kossuth-díjat. 51

CONSTANT1N IONESCO VOVU A román zongoraművész kitüntetéssel nyerte el diplomáját a Ciprian Porumbescuról elnevezett bukaresti konzervatóriumban, amelynek azóta tanára. Tanulmányai befejezése óta jelentős művészi tevékenységet folytat mind hazájában, mind külföldön. Megfordult többek közt a Szovjetunióban, Svájcban, Franciaországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, az NSZK-ban, Hollandiában. Részt vett az 1967. évi varsói őszön. Szívesen mutat be- kortárs 'Zenei műveket; Aurél Stroe neki ajánlotta zongorára, ütőkre és rézfúvókra írt versenyművét. Fellép kamaramuzsikusként is. Számos hanglemez örökíti meg zongorajátékát. 53

Á P R I L I S 1981. április 13-án, hétfőn a Bartók Teremben DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: SZABÓ LÁSZLÓ Közreműködik: GÖMÖRI ATTILA (klarinét) és a DEBRECENI ZENEMŰVÉSZETI TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA LEÁNYKARA (Karigazgató: SZESZTAY ZSOLT) Műsor: BIZET: Az Arles-i lány DEBUSSY: Klarinétrapszódia Három nocturnes Felhók ^ ünnepségek Szirének DUKAS: A bűvészinas II. szvit 1981. április 29-én a Zeneművészeti Főiskolában AMADEUS WEBERSINKE (NDK) ZONGORAESTJE 54

SZESZTAY ZSOLT 1935-ben született Nyíregyházán. Szülővárosában, Debrecenben és Budapesten végzett zenei tanulmányai befejeztével 1959-ben nyert karvezetői és középiskolai énektanári oklevelet a Zeneművészeti Főiskolán, mint Vásárhelyi Zoltán növendéke. 1974-ig Pécsett tanított (zeneművészeti szakközépiskola, majd a főiskola pécsi tagozata), zenei általános iskolai kórust is vezetett. Kodály Zoltán hozzájárulásával készített gyermekszínpadi átiratait (Háry János, Székelyfonó) más gyermekoperákkal együtt mutatta be Pécsett. 1974-ben került a Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatára, amelynek leánykarát 1975-ben alapította meg. Vezetésével a kórus elnyerte a debreceni Bartók Béla nemzetközi kórusverseny első (1978), illetve harmadik (1980) díját, valamint az 1979. évi BBC-verseny II. díját. Cikkei jelennek meg a Parlandoban, a Muzsikában, a Hajdú-Bihari Naplóban. Az, Ifjú zenebarátok pécsi és a Kodály-szeminárium kecskeméti tanfolyamain több ízben tanította a nemzetközi hallgatóságot. Országos jelentőségű tevékenységet fejt ki tantervi bizottságok vezetőjeként és továbbképzési tanfolyamok előadójaként. A debreceni pedagógus női kar karnagya. SZESZTAY ZSOLT ÉS A ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLA DEBRECENI TAGOZATÁNAK LEÁNYKARA 55

GÖMÖRI ATTILA 1942-ben Debrecenben született. Zenei tanulmányait a debreceni zeneművészeti szakiskolában végezte; ahol 1963-ban nyert klarinéttanári oklevelet. Kezdetben elsősorban pedagógiai munkát végzett, néhány évig a Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatán is tanított. Működési idejének legjelentősebb részét a MÁV Filharmonikus Zenekarnál töltötte, amelynek jelenleg is klarinét szólamvezetője. Alapításától kezdve tagja a Debreceni Fúvósötösnek, amelyben több új magyar fúvós kamaramű bemutatásának közreműködője volt. A fúvósötössel Litvániában vendégszerepelt 1974-ben. Egy évvel később kapta meg a Hajdú-Bihar megyei Tanács Csokonai-díját. 1980-ban Csenki Imre Klarinétrapszódiája magyarországi hangversenytermi bemutatójának szólistája volt. GÖMÖRI ATTILA 56

BIZET: AZ ARLES-I LÁNY II. SZVIT A Hasonló című drámához írt kamarazenekari kísérőzenét a Carmen kiváló szerzője. A zenei anyagból kiválasztott négy részletből utóbb szvitet alakított ki, amelyet ma az I. szvit címén játszanak. Az Arles-i lányból készített II. szvit már nem saját összeállítása, hanem egyik barátja állította össze a kompozíció más részeiből. A két szvit természetes, közvetlen hangon szólal meg. Bizet igen ötletesen használja ki a kamarazenekar szűkebb hangzási lehetőségeit. A tételek: I. Andante sostenuto dudabasszussal kísért hegyi pásztortánc, középen spanyolos hangulatú tánctétellel, II. Andante moderato ma con moto zenekari közjáték. Erőteljes, patetikus témával indul, majd az Agnus Dei szövegével énekváltozatban is ismert dallam következik. III. Menüett hárfa-fuvola párbeszéddel indul és zárul (utóbbi részben szaxofonnal), közben erőteljes zenekari t'jtti jelenti a hangulati ellentétet, IV. Allegro deciso: dél-francia népi tcnctéma, farandole-dallam szólal meg, miután az első tétel indulótémáját visszaidézte a szerző. A zárótétel szilajon sodró, lendületes táncmuzsika. DEBUSSY: I. RAPSZÓDIA KLARINÉTRA ÉS ZENEKARRA A kompozíció 1910-ben készült el. A párizsi Conservatoire versenyeinek zsűrijébe rendszeresen meghívták a mestert, aki ezt az énekversenyek esetében sokszor tehernek érezte, a fúvósokat azonban szívesen hallgatta. Igy figyelhette meg, hogyan érlelődnek hozzá a klarinétosok, fuvolások, oboások és fagottosok az ő műveiben megszabott, új hangzásokat követelő feltételekhez. Egy ilyen versenyre készült az I. klarinétrapszódia is. Álmodozóan lassú bevezetés indítja a művet. Ezt két különböző scherzo rész követi, köztük pár ütemnyi hangulati átvezetés van. A lassú bevezetés ezután visszatér, s egy stringendoval az Asz-dúr scherzo témába megy át. Ezzel zárul a rapszódia, amely különben zenei és technikai szempontból is igényes, meglehetősen ritkán játszott alkotás. DEBUSSY: HÁROM NOCTURNE Az 1893 99. évben íródott noktürnökhöz Debussy konkrét programot írt, amelyet a bemutató közönsége kézhez kapott: A Noktürnök elnevezés ezúttal általánosabb, elsősorban dekoratívabb jelentésében értendő. Tehát nem a nocturne megszokott formájáról van itt szó, hanem mindarról, amit ez a szó sajátos benyomásokban és megvilágításokban magában foglal. Felhők: az ég mozdulatlan képe a felhők lassú és melankolikus vonulásával, amely halvány, fehéres szürkében hal el. ünnepek: a mozgás, a levegő táncoló ritmusa, rikító fények fellángolásával; ugyanakkor egy felvonulás epizódja (vakító, kísérteties látomás), amely az ünnepség közepette zajlik le, abban elvész, és miközben a háttér mozdulatlan marad, tovább zajlik az ünnepség, minden mozgalmasságával, zenével és táncoló fényeivel, mindent átfogó ritmusával. Szirének: a tenger, végtelen ritmusával; a holdfényben ezüstösen ragyogó hullámokból a szirének titokzatos éneke csendül ki, kacag, majd elhal." A mű érdekessége, hogy a Szirének-ben női kar is megszólal. 57

PAUL DUKAS: A BŰVÉSZINAS Goethének oz öreg boszorkánymesterről szóló balladája német nyelvi iskolai tanulmányainkból ismeretes. A magabiztos bűvészinas azt hiszi, hogy mindent megtanult már mesterétől és annak távollétében a varázsszóval rábírja a seprőt, hogy vizet hordjon a fürdővizéhez. Csakhogy a másik varázsige, amellyel a seprőt megállíthatná, nem jut eszébe. A már a teljes házat elöntő árvíz" elől a háztetőre menekül, és csak a szerencsére még idejében hazaérkezeit mester menti meg a kellemetlenebb következményektől. Örök példázat arra, hogy idő előtt ne bízzuk el magunkat, mert bajt hozunk a fejünkre. Nagyszerű lehetőség arra is, hogy zenei zsánerképet, Dukas esetében színpompás scherzot lehessen belőle csinálni, amelyben különösebb előképzettség nélkül is híven lehet követni a zenében a lezajló cselekményt. A szó legszorosabb értelmében vett programzene ez a kis remekmű. AMADEUS WEBERSINKE Német zongora- és orgonaművész (NDK). Születési helye Csehszlovákiában van. Még növendékkorában versenyeken vett részt Prágában és Londonban. 1938 40 közt Lipcsében Kari Straubenél, Johann Nepomuk Dávidnál és Ottó Weinreichnél tanult. 1946-ban a Lipcsei Zeneakadémia docensévé nevezték ki, majd 1953-ban ugyanott tanárrá. 1966 óta Drezdában a Carl Maria von Weber Főiskola tanára (zongora). 1950-ben a 200 éves Bach-évforduló alkalmával első díjat nyert orgonajátékávai, s ugyanez év őszén nemzeti díjban részesítették. Ennek ellenére elsősorban a zongorázásnak él, 1953-ban Carl Martienssennél képeztette magát tovább. Vendégszerepelt minden népi demokratikus államban (hazánkban többször), Svájcban, Ausztriában, Svédországban, NSZK-ban. Különösen Bach-játékával tűnik ki (1964-ben nagy sikerrel játszotta Budapesten a Goldberg-variációkat). 1965 óta újra sokat -foglalkozik Bach orgonaműveivel. 58

M Á J U S 1981. május 6-án a Zeneművészeti Főiskolában GABOS GÁBOR ZONGORAESTJE Műsor: BEETHOVEN: E-dúr szonáta, op. 109. BARTÓK: Szonáta MUSZORGSZKIJ: Egy kiállítás képei 1981. május 19-én, kedden a Bartók Teremben BUDAPESTI MÁV SZIMFONIKUSOK Vezényel: OBERFRANK GÉZA Közreműködik: KISS VILMOS PÉTER (hegedű) KEDVES TAMÁS (gordonka) IRMAI KÁLMÁN (zongora) Műsor: BEETHOVEN: Versenymű heaedűre, gordonkára és zongorára, op. 56. MAHLER: I. szimfónia 1981. május 25-én, hétfőn a Nagytemplomban VIRÁG ENDRE ORGONAESTJE 59

GABOS GÁBOR Gabos Gábor 1930-ban született Budapesten, diplomája megszerzése után gyors egymásutánban három jelentős nemzetközi yersenyen ért el kiváló eredményeket: a párizsi Marguerite Long versenyen, 'a brüsszeli Queen Elisabeth versenyen és az 1961-es budapesti Liszt Bartók versenyen. Kiváló művészi eredményei elismeréseképpen a Liszt-díjjal jutalmazták. Kiterjedt vendégszereplő körútjai felöleltek számos európai és tengerentúli országot. Járt hangversenykörúton a Szovjetunió bari, Bulgáriában, Olaszországban, Jugoszláviában, Kínában, Kubában, Luxemburgban, az NDK-ban és Svájcban. 1969-ben bejárta Japán főbb városait, 1970-ben pedig az athéni fesztivál vendégművésze volt. Hanglemezei készültek a Deutsche Grammophon, a Pathé-Marconi és a Qualiton Hungaroton céggel. Bartók Béla három zongoraversenyéről készített lemeze 1968-ban nagydíjat nyert a Japán Record Academynél. 1977-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze lett. OBERFRANK GÉZA 60

OBERFRANK GÉZA Karmester, csak nagyon későn, 16 éves korában kezdett zenével foglalkozni. A konzervatóriumban zeneszerzési szakra jelentkezett, ahol Sugár Rezső volt a professzora, de tanult zongoraszakon is. A konzervatórium után jelentkezett a Zeneakadémia karmester szakára, ahol Kórodi András volt a tanára. A főiskola elvégzése után mint ösztöndíjas, az Állami Operaházhoz került és először, a C'est la guerre és a Brankovits előkészítésében vett részt. 1963-ban mutatkozott be először mint karmester. 1970-ben Liszt-díjjal tüntették ki. 1974-től a berlini Komische Oper-ben vendégkarmester. 1976 tavaszán a budapesti MÁV Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere. BEETHOVEN: C-DÚR HÁRMASVERSENY Ez a viszonylag ritkán játszott Beethoven-alkotás is példa arra, hogy gyakran az előadó apparátushoz kell szabnia a zeneszerzőnek műve technikai nehézségi fokát. Rudolf főherceg Beethoven pártfogója és tanítványa volt: a zongoraszólamot az ő tudásához kellett igazítania. A két vonós szólamot játszó muzsikus kiváló virtuóz volt, ők igényesebb szólamot is kaptak. 1808-ban mutatták be a művet A hármasversenynek van egy jellegzetes ritmikai eleme, a mindvégig uralkodó pontozott ritmus. Ezt találjuk az első tétel indulójellegű témáiban, a lassú tétel meghitt kamarazenéjében és a művet záró Polacca táncos, friss muzsikájában. Ha nem is a legnagyobb Beethoven-kompozíció, megérdemli időnkénti műsorra tűzéséi. MAHLER: I. SZIMFÓNIA Gustav Mahler első szimfóniáját Jean Paul romantikus költeménye (A titán) ihletésére írta. A szimfónia két részre oszlik. Az I. rész címe: Az ifjúkor napjaiból, erények, gyümölcsök és tüskék. A zene számos esetben utal vissza a szerző híres dalciklusára, a Vándorlegény dalaira. Ugyanaz a természetélmény, a népdal hangulatvilága hatja át az I. tételt. A II. tétel vaskos humorú scherzo, amelyben az alpesi falu legényei lendületes Lflndler-témára táncolnak.. A II. rész i. tétele (az egész mű III. tétele) tulajdonképpen gyászindulóparódia (a II. rész egyébként a Commedia umana" alcímet viseli). Az erdő vadjai gyászolják az elhunyt vadászt, amint azt a múlt század végén számos kispolgári otthonban egy metszet ábrázolta. Tulajdonképpen a giccs korci kigúnyolása ez, metsző, éles iróniával. A zárótétel viharos, sokszínű tabló, amely a későromantika gazdag hangszerelésével ábrázolja természeti elemek vad tusakodását. A szelíd melléktéma csak rövid időre hoz enyhülést. Sok más komponistához hasonlóan Mahler is alkalmazza a megtett úton való visszatekintésnek azt a módját, hogy ismét felidézi az elhangzott témákat. A mű a főtémát felhasználó, fényes csengésű kódával zárul. 61

VIRÁG ENDRE Virág Endre orgonaművész, tanár és karnagy Budapesten született. 1946-bdn vették fel a Zeneművészeti Főiskola karnagyképző szakára, ahol 1951-ben diplomát szerzett. 1955-ben pedig orgonaművészi és tanári oklevelet kapott. Tanulmányai befejezése után Marcel Dupré, Jiri Reinberber és Fernando Germani professzoroknál tökéletesítette tudását. 1955 óta az Országos Filharmónia rendszeresen foglalkoztatja, mint orgonista szólistát, kísérőt és continuó-játékost. 1955 óta a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola orgonatanára, 1961 óta pedig a budapesti Belvárosi Főplébánia templomban ahol állandó ének- és zenekar működik orgonaművész és karmester. VIRÁG ENDRE 62

Felelős kiadó: Dr. Demeter Lajof Készült: 2000 példányban - Terjedelme: 4 (A/9) fv 80.11.793 Mo*i Nyomda, Debrecen