Hit és cselekvés Avagy evangelizáció a Bodoki hegyek lábánál

XI. ERDÉLYI TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIA Kolozsvár, 2008 május 23-24 Hit és cselekvés Avagy evangelizáció a Bodoki hegyek lábánál Témavezető: Dr. Zamfir Korinna Adjunktus Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kar Előadó: Dénes Gabriella Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kar Teológia-didaktika I. év Kolozsvár 2008

Tartalomjegyzék Bevezető... 3 1. Két út van... az ökumenizmus kezdetei... 4 2. Felekezetközi párbeszéd az ekkléziológiáról... 6 3. A Szentírás katolikus és protestáns szemmel... 7 4. Egy erdélyi kezdeményezés: az alsócsernátoni Báránykák Evangelizációs Gyermektábor... 8 4.1 Kezdeményezők... 8 4.2 Helyi szervezők... 9 4.3 Az evangelizációs rendezvény... 9 4.4 A napi program... 11 4.5 A Szentírás felhasználása... 11 4.6 Nehézségek a tábor kapcsán... 12 4.7 Kézzelfogható eredmények... 12 5 Kiértékelés katolikus szemszögből... 13 Bibliográfia... 16 2

Hit és cselekvés avagy evangelizáció a Bodoki hegyek lábánál Bevezető Jelen dolgozatom célja, hogy bemutassak egy ökumenikus jellegű gyermekevangelizációs programot. Ez a rendezvény nem csupán a keresztény értékek közvetítéséért jött létre, bár elsődleges célja ez. A téma, a keresztény felekezetek gyakorlati együttműködése, az egységtörekvés aktualitása vitathatatlan. Ez egyrészt abból adódik, hogy egy vallási értékektől mentesített társadalomba kell visszavinni Istent és a vallást. Másodszor pedig több felekezet van, ezért mindezt úgy kell megtenni, hogy a különbségek megléte ne megbotránkoztató legyen, hanem kihangsúlyozódása által meggyőzővé váljon, hogy a sokféleség ellenére együvé tartozunk. A meglévő keresztény felekezetek mindegyike igényli az elismerést, hogy ők Krisztus igazi örökségének hordozói. Ezt a nézőpontjukat hirdetik a világban és sok embert képesek meggyőzni erről. Ez nyilván a vallási tudatlanságnak is tulajdonítható, hiszen sokan nincsenek tisztában olyan alapvető kérdésekkel, amelyek fontosak a tisztánlátáshoz. Gondolok itt elsősorban a dogmatikai, ekkléziológiai, krisztológiai és szentségtani vitákra. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a megosztottság botránkoztatja a világ keresztényeit és (főleg) nem keresztényeit. Továbbá ez a magatartás nem is felel meg a krisztusi óhajnak (...úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem Jn, 17,21b). A 20. század elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a megosztott egyház képtelen teljesíteni krisztusi küldetését. Ezért, először protestáns körökben, majd néhány évtized múlva katolikus körökben is, megfogalmazódott az egységtörekvés fontossága. A katolikus egyház a II. vatikáni zsinaton kötelezte el magát e mozgalom mellett. 1 Zsinati dokumentumok születtek, melyek ezt a kérdéskört tárgyalják, és leszögezik az ezzel kapcsolatos katolikus elveket és célkitűzéseket. A Lumen Gentium (továbbiakban LG) dogmatikus konstitúció az egyháztani alapokat határozza meg, az Unitatis Redintegratio (továbbiakban UR) határozat az ökumenizmus katolikus elveiről szól, míg a Dei Verbum (továbbiakban DV) a Szentírás értelmezésének kérdéseit és ezek felekezetközi 1 UR 1, LG 1 (megj. A zsinati dokumentumok, az ökumenikus direktórium és a pápai megnyilatkozás esetében a Diós István által fordított szövegeket használtam: Lumen Gentium, in: A II. Vatikáni zsinat dokumentumai, Szent István Társulat, Budapest, 2000, 111-207 Unitatis Redintegratio, in: A II. Vatikáni zsinat dokumentumai, Szent István Társulat, Budapest, 2000, 239-269 Dei Verbum, in: A II. Vatikáni zsinat dokumentumai, Szent István Társulat, Budapest, 2000, 407-441 II. Ökumenikus Direktórium,, Szent István Társulat, Budapest, 1996 Ut unum sint, Szent István Társulat, Budapest, 1996) 3

vonzatát tárgyalja. Ezekben a dokumentumokban is megfogalmazódik mindaz, amire a protestáns egyházak az ökumenikus mozgalom kezdetekor jutottak ezzel kapcsolatban, hogy nem elég csupán a gyakorlati együttműködés, hanem hitbeli közösségre kell törekedni. 2 A hitbeli közösséghez pedig a közös alap, a Szentírás az egyik legrövidebb út. 3 Ezért a továbbiakban egy olyan rendezvényt szeretnék ismertetni, amely egyrészt a gyakorlati együttműködésre fektet hangsúlyt, másrészt viszont a hit közös alapjára, a Szentírásra épít. Két út van... az ökumenizmus kezdetei Az egységtörekvés nem újkeletű, gyakorlatilag egyidős a kereszténységgel, azonban nem minden korban mondható sikeresnek, vagy ökumenikusnak. De mit is értünk ez utóbbi fogalmon? Az ökumenikus szó eredetije az oikumené, amely az ókorban az egész emberlakta földet jelentette. Mai értelemben különféle felekezetekhez tartozó keresztények egységtörekvése, melynek célja az egyetemes egység helyreállítása. 4 A mai ökumenikus mozgalom gyökere protestáns eredetű. 1910-ben Edinburghben a Nemzetközi Missziós Konferencián fölvetődött a megoszlás miatt tarthatatlanná vált helyzet problémája. Ennek hatására létrejött két ágazat, az egyik, az egyházak hitbeli egységét célzó mozgalom (Hit és Egyházi Alkotmány, Faith and Order). Ez a hit tanítása, az istentisztelet és a papi szolgálat kérdéseiben törekszik az egyház eredeti egységének helyreállítására. A másik mozgalom az Élet és Cselekvés (Life and Work). Ennek a célkitűzése volt, hogy az áthághatatlannak tűnő teológiai különbségek ellenére a különböző egyházakba tartozó keresztények együttműködjenek a világ problémáinak orvoslása érdekében. Az egység felé törekvő két, teljesen különböző út láttán joggal felmerült nemsokára a kérdés is, hogy az egységnek miben kell megnyilvánulnia. Elég csupán a társadalmi együttműködés, vagy szükséges a hitvallási és a liturgikus-szakramentális téren létrejövő szerves testületi egység is? A kérdésfelvetés nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy lehetetlen az egység megvalósítása egy olyan szervezet nélkül, amely koordinálja ezt a két irányzatot. E fölismerés eredményeképp hozták létre az Egyházak Ökumenikus Tanácsát (EÖT). 5 2 UR 4, 7,11,20; LG 15,17 3 UR 21, LG 15, ÖD 183-186 4 BÉKÉS Gellért, Krisztusban mindnyájan egy Keresztények egysége- utópia,bencés kiadó, Pannonhalma, 1993, 6 5 Vö: KRÁNITZ Mihály: Legyenek mindnyájan egy. In: Új Ember, 2002. dec.-jan. III. évf. 12-1. szám BÉKÉS, Krisztusban mindnyájan egy, 20 4

A katolikus egyház egészen a 20. század közepéig elutasítóan viszonyult a nagyobbrészt protestáns kezdeményezésekkel szemben. Ez a fagyos hangulat az idő előrehaladtával egyre inkább felengedett, a II. vatikáni zsinat (1962-1965) pedig döntő fordulatot hozott az ökumenizmus értékelésében. Ekkor vetették el a korábban, XIII. Leó pápa (1878-1903) által kijelölt utat, mely az unionizmus nevet viselte, s amelynek értelmében a keresztények egysége kizárólag a római egyházhoz való visszatérés formájában volt elképzelhető, ehelyett a zsinat régi-új utakat nyitott meg. Arra a kérdésre, hogy elégségese a gyakorlati együttműködés, vagy szükséges a hitbeli egység is, a katolikus egyház is hasonló következtetésekre jutott, mint a protestáns testvérek. Az egységtörekvés mozgalmának alapja a lelki ökumenizmus ( a szív megtérése 6 ) kell legyen, a dialógusnak és a gyakorlati együttműködésnek pedig erre kell épülnie. A szívbéli megtérést a keresztények egységéért mondott könyörgésekkel együtt az egész ökumenikus mozgalom alapjának kell tekinteni, és jogosan nevezhető lelki ökumenizmusnak is. 7 A szívek megtérése a szeretet által valósul meg, mely elsősorban Isten felé irányul, s ezáltal minden testvér felé is. Ennek legmélyebb megnyilvánulása a közös imádság, mely jelzi, hogy van összekötő kapocs a katolikus és a különvált testvérek között. 8 Az ökumenikus dialógus pedig a közös imára, mint az ökumenikus megújulás és egységtörekvés alapjára kell épüljön. 9 Ennek alapján első lépésként a másik egyházakat sértő állításoknak és cselekedeteknek a kiküszöbölését határozza meg az UR. S mivel az ima a dialógus alapja, ezért egyben lelkiismeretvizsgálatnak is kell lennie. Itt nem csak a személyes bűnök beismerése az, aminek igazán hangsúlyt kell kapnia, hanem a szociális bűnöknek, a bűn struktúráinak is, amelyeknek részük lehet a megoszlásban és a megmerevedésben. 10 Ugyanakkor a dialógus annak is természetes eszköze, hogy a keresztények közötti teljes egység akadályairól szóba kerüljenek, azokról tárgyalás folyjon. A gyakorlati együttműködés magának Krisztusnak a megnyilvánulása, illetve az ökumenizmus igazi iskolája, út az egység felé. A cselekvés egysége elvezet a hit egységéhez. 11 A 6 UR 7 7 UR 8, UUS 21 8 CONGAR Yves, Szeretem az egyházat,(ford. FARKAS Mária), XX. századi keresztény gondolkodók V, Vigilia Kiadó, Budapest, 1994, 83-84 9 UUS 28 10 UUS 34 11 UR 12, UUS 40 5

világ szemében a keresztények együttműködése a közös kerestény tanúságtétel dimenzióját ölti magára és az evangelizáció eszközévé válik mindkét rész javára 12 A Szentírás az ökumenikus párbeszéd alapja, 13 ugyanakkor a keresztények egyik közös értéke. 14 A II. ökumenikus direktórium pedig gyakorlati útmutatást nyújt az együttműködéshez, többek között a Szentírás alkalmazásairól és a közös imáról is. Eszerint, ha együtt olvassák a Szentírást erősíti az egység már meglévő kötelékét, kitárja a lelkeket Isten egységesítő tevékenysége előtt, a nagyobb erőt ad közös tanúságtételüknek. 15 A közös ima hatékony eszköz az egység kegyelmének kiesdésére, 16 a gondok és bajok Isten elé vitelére. 17 Felekezetközi párbeszéd az ekkléziológiáról Az egyház megléte óta minden korban jelentkeztek problémák vele kapcsolatban. Az egyház Isten szeretetének szentségi jeleként is mindig csupán emberek közössége, emberi intézmény maradt, s mint ilyen, csak töredékesen teljesíti a neki szánt isteni küldetést. Ahol azonban a fölmerülő problémákkal komolyan és állhatatosan szembenéznek, ott új esélyek nyílnak az egyház számára. 18 A mai egyháztani problémák többsége az egyháznak a modern világban elfoglalt társadalmipolitikai helyzetéhez kapcsolódik. Az egyház értelmezésében azonban nem csupán a közvetlen társadalmi összefüggésrendszerből adódnak nehézségek, hanem a többi egyházakhoz és vallásokhoz fűződő viszonyából is. 19 A keresztény egyházak felekezetközi párbeszédében is nagy előrelépés történt a II. vatikáni zsinat után. A katolikus egyház megfogalmazta önmagát, feladatát és küldetését a Lumen Gentium dogmatikus konstitucióban. Egyes nehéz kérdések kapcsán is meglepően széles területen közeledtek egymáshoz a katolikus és nem katolikus teológiai álláspontok. Azonban a legjelentősebb közeledési kísérletekben is maradtak fenn jelentős teológiai különbségek. Ez arra enged következtetni, hogy az eddig elért egyetértések ellenére, az egyházakat mégis jelentős különbségek választják el egymástól. 12 UUS 40 13 UR 21, ÖD 183-183 14 LG 15 15 ÖD 183. 16 ÖD 108. 17 ÖD 109. 18 WIEDENHOFFER, Siegfried, Ekkléziológia. In: A dogmatika kézikönyve II, szerk. SCHNEIDER Theodor, Vigilia Kiadó, Budapest, 1997, 5o 19 WIEDENHOFFER, Siegfried, Ekkléziológia, 51 6

Ez az ellentmondásos ökumenikus helyzet konkrétan hat az egyház értelmezésére, amely a központi teológiai vitakérdések közé tartozik. Wiedenhoffer megfogalmazza az ekkléziológia feladatát: az egyháztannak elsődlegesen a felekezetek közti párbeszéd kereteiben kell kialakulnia, azaz szolgálnia kell a keresztény egyházaknak és egyházi közösségeknek egységét. 20 Azonban minden ekkléziológiai egységre való törekvés csak akkor eredményes, ha a különböző egyházak együtt cselekszenek, azaz kölcsönösen részt vesznek egymás istentiszteletein, hogy eljussanak a gyakorlati együttműködésre. 21 A Szentírás katolikus és protestáns szemmel A Szentírás tisztelete alapvető kötelék a keresztények között; olyan kapcsolat, mely akkor is megmarad, amikor a keresztény egyházak és egyházi közösségek nincsenek teljes közösségben egymással. 22 A Dei Verbum dogmatikus konstititúció szerint Isten az Ó- és Újszövetségben kinyilatkoztatta magát és akaratának titkát. 23 Továbbá elrendelte, hogy a kinyilatkoztatás sértetlenül megmaradjon, és csorbítatlanul továbbadasson. Ezért az apostolok utódokat hagytak hátra maguk helyet, átadták Tanítóhivatalukat. 24 Miközben átadták, amit maguk is kaptak, intették a híveket, hogy ragaszkodjanak azokhoz a hagyományokhoz, melyeket akár élőszóval, akár levél útján tanultak 25 (2Tesz2,15). Ez a fajta hagyomány a Szentlélek segítségével bontakozik ki az Egyházban. E hagyomány közvetíti az Egyház számára a szent könyvek teljes kánonját, általa értik meg mélyebben és hatékonyabban a Szentírást. 26 Ezért egyazon áhitattal és megbecsüléssel kell elfogadni és tisztelni mindkettőt. 27 A protestáns álláspont a hagyománnyal kapcsolatban az, hogy a Biblia az eleven szó írásba foglalt okmánya 28, a kinyilatkoztatás egyetlen forrása (Sola Scriptura), ez teológiájuk meghatározó elve ez. Paul Tillich viszont arról beszél, hogy a bibliai üzenetet nem érthetnénk meg és nem fogadhatnánk el, ha nem lett volna semmilyen előkészítő előzménye (hagyománya). Maguk a reformátorok is nagymértékben függtek attól a hagyománytól, amely ellen tiltakoztak. Az egyházi hagyomány 20 Uo. 21 WIEDENHOFFER, Siegfried, Ekkléziológia, 121 22 ÖD 183. 23 DV 2. 24 DV 7. 25 DV 8. 26 Uo. 27 DV 9. 28 TÖRÖK István, Dogmatika, Free University Press, Amsterdam, 1985, 77 7

bizonyos elemeit állították szembe más elemekkel, hogy leküzdjék azokat a torzulásokat, amelyek az egész hagyományt megfertőzték. 29 A Szentírás értelmezésével kapcsolatban is eltérések mutakoznak. Protestáns nézőpont szerint a Szentírás önmagát értelmezi, mivel a Szentlélek megvilágítja azt, aki olvassa. 30 Nincs kifejezetten tanítóhivataluk, amely a Biblia értelmét meghatározná. A lutheri Sola Scriptura abszolutizálása mintegy kiiktatni látszik az egyház magyarázó szerepét. A protestáns egyházak attól tartanak, hogy a tanítóhivatal kisajátítja a Szentírás értelmezését, és azzal, hogy a Szenthagyományt is úgy kezeli, mint a kinyilatkoztatás önálló forrását látszólag Isten igéje fölé helyezi az emberi hagyományokat és hivatalokat. 31 A katolikus egyház hivatalos tanítását a Tanítóhivatal közli. Fontos kiemelni, hogy a Dei Verbum szerint, a tanítóhivatal nem áll Isten szava fölött, hanem annak szolgálatában van. 32 Egy erdélyi kezdeményezés: az alsócsernátoni Báránykák Evangelizációs Gyermektábor Kezdeményezők A rendezvény kezdeményezője a KOEN (Kinderweerk Oost Europa Nederland) alapítvány, amelynek célja, hogy kelet-európai országokban szervezett Vakációs Bibliaheteket támogasson. 33 A Bibliahét célját egyik munkafüzet így határozza meg:,,jó alkalom a Bibliahét arra, hogy olyan gyermekekkel ismertessük meg az evangéliumot, akik még soha nem hallottak róla. Azoknak a gyerekeknek, akik már találkoztak az evangéliummal, jó alkalom ez arra, hogy hívő társaikkal találkozzanak: így láthatják, hogy nincsenek egyedül. A gyülekezeti tagok számára jó mozgatórugó, hisz sok emberre van szükség a szervezéshez és a kivitelezéshez. Jó dolog együtt munkálkodni. A közösség vagy a városnegyed lakói számára pozitív esemény ez, főleg akkor, ha a különböző felekezetű egyházak működnek együtt. 34 29 TILLICH, Paul, Rendszeres teológia,(ford. SZABÓ István), Osiris Kiadó, Budapest, 1996, 46-47 30 ZAMFIR Korinna, A katolikus-protestáns egyháztani párbeszéd eredményei, Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, 2007, 68 TÖRÖK István, Dogmatika, 102 31 ZAMFIR Korinna, A katolikus-protestáns egyháztani párbeszéd eredményei, 62-63 32 DV10. 33 http://www.stichting-koen.nl/home.htm 34 http://www.koen.ro/02_02.php 8

A KOEN Alapítvány minden évben egy új programot állít össze, fordíttat le magyar nyelvre és gondoskodik a programhoz tartozó segédanyagokról is (makettekről, játékokról, énekekről, stb). Mindezt a holland egyházak adományaiból szerzi be. 35 A szervezet néhány önkéntes tagja, valamint a romániai KOEN Alapítvány tagjai bemutató napokat tartanak Erdély 6 városában is. Ezekre a bemutató napokra tavasszal, általában áprilisban kerül sor. Minden csoportból maximum két személy részt vehet a bemutató napon, ahol megkapja a programot a munkafüzettel együtt. A csoportok képviselői egy bejelentkezési lapot töltenek ki, amelyben lejegyzik nevüket, a gyülekezet nevét, a lakcímet, a telefonszámukat és, hogy körülbelül hány gyerek jelenlétére számítanak. Az anyagok június elejére mindig megérkeznek a koordinátorok címére. Ezután meghívják a csoportvezetőket, hogy vegyék át a csoportjaik számára összeállított csomagokat. Így jut el a program a különböző csoportokhoz, többek között a bemutatásra kerülő programra is. 36 Helyi szervezők Csernátonban 1990 óta működik egy ifjúsági csoport a református egyház védnöksége alatt, melynek rendezvényein bárki részt vehet felekezetre való tekintet nélkül. Amikor a csapat csatlakozott az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesülethez 37 ezt néhol furcsállták, mivel ez az ernyőszervezet is ökumenizmust hírdet, azonban jobbára protestáns tragjai vannak. A furcsaságra okot az adott, hogy Csernátonban az alapemberek közül nagyon sokan tartoztak és tartoznak a katolikus egyházhoz, sőt a mai stabil tagok számbeli megoszlása ez: 18 katolikus, 13 protestáns (3 baptista, 10 református). A fiatalok gyakorló keresztények, istentiszteletre/misére járnak rendszeresen. A csoporton belül erős a felekezeti identitástudat, nincsen összemosódás. A fiataloknak lenne igényük saját felekezeti bibliaórákra is, azonban ez egyelőre még várat magára. Az evangelizációs rendezvény A csernátoni ifjúsági csoport által szervezett, immár rendszeressé vált evangelizációs gyermektábor Alsócsernátonban zajlik, immár 7. éve, évi rendszerességgel. A fiatalok találó nevet is adtak időközben rendezvényüknek: Báránykák Evangelizációs Gyermektábor (BEGY). A rendezvény névadói abból a szentírási részből indultak ki, hogy Jézus a jó pásztor (Jn10,1-30), a 35 http://www.koen.ro/02_02.php 36 http://www.koen.ro/02_02.php 37 Transilvanian YMCA, 9

hívek pedig a bárányok. S mivel a gyerekek is a hivek csoportjába tartoznak, ezért e szimbolikus névadás, hogy Báránykák. Az evangelizációs szócska pedig a rendezvény céljára utal. Az elmúlt évek alatt csupán a tábor résztvevői, tematikája és helyi támogatottsága változott. Célkitűzése a gyerekekkel megismertetni a Szentírást. Résztvételi kritériuma az életkori behatároltság. A program szerkezete az elmúlt évek alatt ugyanaz maradt. A munkatársak személye változott, de a szívből fölajánlott önkéntes munka jellemző mai napig is. A rendezvény a helybéli gyerekekért jött létre, azonban soha nem utasított el senkit sem. Mára, a tábor résztvevőinek körülbelül 25 %-a nem helybéli. Volt már a tábornak budapesti, zilahi, kolozsvári, brassói résztvevője, illetve a környező falvakból szintén jöttek és jönnek a rendezvényre. A táborban foglalkoznak a szociálisan hátrányos helyzetű családok gyerekeivel, akik katolikusként, nem ritkán itt tanulnak meg keresztet vetni, imádkozni, sőt evőeszközt használni is. A jelentkezők nagy száma, és a korosztályok közti eltérések miatt 4 évvel ezelőtt kettéválasztották a tábort, és az óvodáskorúaknak külön időpontban szerveznek egy 3-4 napos kis rendezvényt. A tábor ökumenikus jelleggel bír mivel: résztvevői bármelyik felekezethez tartozhatnak (általános tapasztalatom, hogy több a katolikus gyerek, mint a protestáns), a Szentírás megismertetése az elsődleges célja (nem csupán elméleti szempontból, hanem gyakorlati alkalmazását is), különböző felekezetű keresztények együtt imádkoznak, illetve minden csoportban van legalább egy katolikus és egy protestáns csoportvezető is. A csoportvezetők a falu keresztény értelmiségéhez tartoznak, tanárok, egyetemisták és diákok soraiból kerülnek ki. Hogy a csoportokhoz ne kerüljenek felkészületlenül, a tábort megelőzően a vezetők egyhetes felkészítőn vesznek részt. Itt protestáns lelkészek és vallástanárok, illetve katolikus vallástanárok és teológiai hallgatók vezetésével feldolgozzák a témákat. Ezek az előkészítő alkalmak nem csupán a tárgyi tudás bővítését szolgálják, hanem a különböző felekezetű fiatalok ezáltal tanulhatnak egymástól és egymásról. Tanulmányozzák a másik fél gondolkodásmódját és érzésvilágát, hogy megértsék egymást, a hagyományok okait, hátterét. 38 Ez nem csupán pillanatnyi együttdolgozásuk miatt hasznos, hanem azért is, mivel a gyerekcsoportok sem felekezet szerint oszlanak meg. Így pedig mindahány felekezettel kell foglalkozniuk, lehetőség szerint úgy, hogy a gyerekek ne szenvedjenek semmilyen hátrányos megkülönböztetést. Ezért minden csoportba kerül legalább egy katolikus nevelő is, aki arra vigyáz, hogy a felekezeti sajátosságok ne tűnjenek el (például ima előtti keresztvetés stb). 38 Vö: BÉKÉS, Krisztusban mindnyájan egy, 96 10

A napi program A gyerekek 9 órakor gyülekeznek a helyi református templom kertjében. A félórás várakozási idő alatt énekelnek, játszanak, ezt áhitat követi a templomban. Ugyanekkor tanulnak új énekeket is, amelyeket szintén a délelőtti tevékenységen mélyítenek el. A reggeli elmélkedés után korosztály szerint csoportokra oszolnak, és ott folytatódik a tevékenység. A délelőtti csoporttevékenységek keretén belül mindennap különböző bibliai történetek feldolgozására, megbeszélésére, aktualizálására, lerajzolására, rajzos szemléltetésére kerül sor. Ekkor a gyerekek nem csupán az adott szentírási részlettel ismerkednek meg, hanem magával a Szentírással is. (Tapasztalat az, hogy a gyerekek nagyrésze 12 évesen még nem ismeri a Bibliát, illetve annak szerkezeti sajátosságait.) Illetve a napi téma kapcsán aktuális problémákat vetnek föl, vitát indítanak a napi téma kapcsán. Az ezt követő ebéd után a gyerekek már kötetlenül választhatnak a különböző lehetőségek közül: foglakozhatnak különböző kézműves tevékenységekkel, változatos sporttevékenységek, csapatépítő játékok, társasjátékok várják az érdeklődőket. A kézműves tevékenységek főtémája is megegyezik az aznapi Szentírási résszel, de nem kizáró jellegű. Szintén a délutáni tevékenység része, hogy egy, vagy két alkalommal csapatversenyt szerveznek, amelyek során ügyességi, illetve a héten elhangzott anyag kapcsán megfogalmazott feladatokat kell megoldaniuk a csapatoknak. A napi program zárásaként mindannyian összegyűlnek egy közös éneklésre a templomkertbe, ahol a régi és új énekek ismétlése mellett búcsút vesznek egymástól, illetve a csoportvezetőktől. A tábor zárónapján este a gyerekek bemutatják szüleiknek az alkotásaikból készült kiállítást, illetve az esti tábortűz mellett az énekeket, illetve kis jeleneteket amiket a tábor ideje alatt tanultak. A rendezvényt követő vasárnapon a gyerekek a szentmise, illetve istentisztelet után a református templomban még egyszer számot adnak az egy hétről, amelyet a fiatalokkal töltöttek. Itt is bemutatják az énekeket és a kis jeleneteket, amelyekkel az egy hét alatt foglalkoztak. A Szentírás felhasználása A tábor ideje alatt a Szentírás elméleti és gyakorlati megismertetésére fektetnek hangsúlyt. A reggeli elmélkedésen, még a bibliai rész ismertetése előtt, a szöveg mondanivalóját egy rövid aktualizált szerepjátékkal vezetik be. Ezután a plébános, vagy a tiszteletes, vagy a csoportvezetők közül valaki, fölolvas és bemutat röviden egy szentírási részt. Ez a rész nem tetszőlegesen választják, hanem a KOEN (Kinderwerk Oost Europa Netherland) alapítvány által meghatározott program alapján haladnak. Az elmúlt évek alatt, e tematika szerint, volt szó már Dánielről, Dávidról, 11

Illésről, Gedeonról, újszövetségi példabeszédekről, stb. Az idei év témája Végtelen utazás Pál apostol élete és útjai. A holland program által javasolt tematikát követve az elmélkedést vezető személy a felolvasás után, belátása szerint bemutatja a történetet. Ez történhet báb-, vagy szerepjátékkal esetleges rajzos szemléltetéssel. Ezután a kiscsoportokban foglalkoznak tovább az aznapi szentírási résszel. A csoportvezetők ismételten elmesélik, elmeséltetik a történetet. Kérdéseket vetnek fel és aktualizálják a történeteket, hogyha lehetséges, a gyerekek érdeklődési körét figyelembe véve. A gyerekeket megtanítják, hogyan kereshetik meg az adott részt a Bibliában, és ezáltal megtanítják őket a Szentíráshasználatra is. Megfigyelések alapján, a 12 éves gyerekek kevesebb mint 20%-a fogott már a kezében Bibliát. Nehézségek a tábor kapcsán A tábor kapcsán felmerülő nehézségek közül kiemelném azt, hogy egyik helybéli lelkipásztor sem szívesen támogatja a rendezvényt, mivel az nem felekezeti jellegű. És mivel gyakran nyíltan is véleményt nyilvánítanak a lakosság előtt,(és ezt nem pozitíve) ezért a helybéliek egyrésze rossz szemmel nézi a kezdeményezést, nem engedi a gyerekét a táborba. Előfordult már olyan is, hogy fiatalok akartak besegíteni a rendezvényen és a fenti ok miatt a családjuk nem engedte őket. Kritikus kérdés még az is, hogy melyik fordítását használjuk a Szentírásnak. A protestáns egyházakban a Károli féle változatot használják, és az a megszokott, a KOEN magyar tagozata viszont egy újabb fordítást javasol, illetve a katolikus felekezetűek mást használnak. A rendezvény előkészítésekor a KOEN által javasoltat használják, azonban a rendezvényen általában a Károli változat a domináns, annakellenére hogy a résztvevők több mint fele nem protestáns. Ez inkább annak tudható be, hogy a tábor támogatottsága protestáns részről valósul meg leginkább gondolok itt elsősorban az eszmei támogatásra. Természetesen a katolikus csoportvezetők nagyrésze előnyben részesíti, és szívesen használja a Jeromos Bibliatársulat által megjelentetett Káldi Neovulgáta fordítást. Kézzelfogható eredmények A gyerekek nagy százaléka évről-évre visszatérő vendége a tábornak. Van aki azért jön, hogy éneket tanuljon, van aki a kézművesség miatt, vagy mert jó a társaság, de akadnak szép számmal olyanok is, akik a másfajta hittanórák miatt jelentkeznek. Nagyon sok visszajelzést kapnak a szervezők mind a szülőktől, nevelőktől, mind a gyerekektől. Ezek tanúsítják, hogy a gyerekek nagyon sokat tanultak a táborok ideje alatt. Mind a bibliai 12

történetekre, mind a feldolgozásokra emlékeznek, és sokszor vallásórákon is felhasználják ezeket az ismereteket. A tábor fontosságát és hasznosságát bizonyítja, hogy még vakáció elején, amikor még egyetlen plakát sincs kifüggesztve, már az utcán, vagy a mise után érdeklődnek, szülők és gyerekek egyaránt, hogy mikor lesz majd a tábor, mert a nyaralást akkor úgy időzítik, hogy a gyerek tudjon menni a táborba, mert ott sok hasznos dolgot tanulhat amit nekünk nem tanítottak soha. A tábor egykori növendékei közül akadnak olyanok is, akiknek megtetszett az ifjúsági tevékenység azon perspektívája, amit láthattak, tapasztalhattak a tábor alatt, és úgy döntöttek, kinőve a tábort, csatlakoznak a szervezőcsapathoz. Ilyen módon 10 új tag került be a csoportba. Kiértékelés katolikus szemszögből Többször szegezték a fiataloknak az a kérdés, hogy miért közösködnek a másik felekezetekkel, miért nem szerveznek kimondottan katolikus, vagy református rendezvényt a gyerekeknek. A válasz igencsak egyszerű. Csernáton egy vallási szempontból eléggé megosztott falu, hat felekezet van jelen, ebből kettő az igazán domináns: a református és a római katolikus. Ha a felekezeti tábor mellett döntenek, nagyon sok gyerektől elvették volna a résztvétel lehetőségét. A rendezvény célja azonban, hogy vallásra való tekintet nélkül a gyerekekkel megismertesse a kereszténység alapját. A tábor laikus kezdeményezésre alakult meg, amelyet javasol és helyesel a II. Vatikáni zsinat is. 39 Esetünkben laikus kezdeményezés nélkül nem beszélhetnénk a jelen rendezvényről. Alapja a Szentírás, amelyet közösen használnak, tanúságot téve arról, hogy a szolgálat egyesít 40 az Egyházban és a világ javára. 41 A fiataloknak alkalmuk van megismerni egymás értékeit, és a többszázados szembenállás alatt tudatunkba ivódott gyanakvást és ellenszenvet legyőzniük magukban, az együttműködés által. Békés Gellért OSB hangsúlyozza, hogy a helyi csoportoknak és szervezeteknek támogatniuk kell egymást és a kor problémáira együtt kell válaszolniuk. És akik ily módon együtt tevékenykednek, azok megtanulják egymást becsülni, és könnyebben fölfedezik egymásban a keresztény értékeket. Az egység ügyét a szeretet élő tetteivel kell átitatni, anélkül hogy az egyházi közösségtudatunk csorbát szenvedne. A Szentírási részek semlegesek az eltérő magyarázási lehetőségek miatt. Azaz a kevésbé vitatott témák kerülnek feldolgozásra, éppen azért mivel fentebb említettem, hogy a lelkipásztori 39 LG 33. UR 5. 40 Ez már Békés Gellért is megfogalmazta vö: Békés, Krisztusban mindnyájan egy, 18 41 UR 22.23. 13

támogatás hiányzik, illetve eléggé egyoldalú. Ezért a vitás témák feldolgozásának, a félre-, illetve egyoldalú magyarázásának elkerülése helyesnek tartandó, annak ellenére, hogy a Direktórium bátorít a különböző magyarázatok megismerésére, hogy a résztvevők rádöbbenhessenek arra, hogy mennyire közel állnak egymáshoz a keresztények. 42 A közös alapvető katekézis tanításában gazdagíthajuk az egyházainkat, és talán egy lépést teszünk előre a közös tanúságtétel felé. A közös imák témája általában az aznapi szentírási részhez kapcsolódik, illetve közös hálaadás a Teremtőnek, és segítségkérés a további programokhoz, együttműködésekhez. 43 A II. Ökumenikus Direktórium által oly sokszor hangsúlyozott püspöki felügyelet sem valósul meg, sajnos. Igazából protestáns kezdeményezés, ezért érthető is, hogy a katolikus felügyelet egyelőre várat magára. Hogy a református egyház miért nem vesz tudomást a táborról, az más kérdés. Pedig ha az egyházak képviselői más szemmel tekintenének erre a rendezvényre, akkor valószínűleg a kívülállók is más véleményt alkotnának róla. Még népszerűbbé válna, és talán más közösségek is szerveznének hasonló jellegű rendezvényeket. Mert a nagy dolgok kiindulópontja mindig egy finom gesztus, mozdulat. Nem a nagy, szép szavak kellenek. A cselekedeten van a hangsúly. A rendezvény élő példa arra, hogy hittel, akarattal, összefogással és szeretettel megvalósíthatóak azok a dolgok amelyekre a Lélek indít, még akkor is, ha kemény falakba ütközik is a kezdeményezés. Valamilyen különös oknál fogva sok erdélyi lelkipásztor nem foglakozik ilyen jellegű kezdeményezéssel. Természetesen ez nem erőltethető, azonban az az ellenkező magatartás, amelyet tanúsítanak egymással szemben a felekezetek, az egyházak szavahihetőségét csökkenti. Nyilván nem vagyunk, nem is lehetünk teljesen egyformák minden területen, de az előítéletek legyőzése fontos az együttműködésben, és hogy az egység megvalósulhasson. Ha mindig csak a múlt hibáira koncentrálnak a vezetők, akkor nehezen épülhet a közösség, melyet vezetnek. És hiába a laikus kezdeményezés, ha a lelkipásztor elutasító a kezdeményezéssel szemben, ez negatívan befolyásolhatja a közösséget is. A tábor mintegy tanúságtétel amellett, hogy a felekezeti öntudat és az ökumenikus mozgalom, tevékenység nem áll szöges ellentétben egymással, hanem együtt érvényesíthető. És a felekezetek saját értékeikhez ragaszkodása gyarapíthatja az ökumenikus tevékenységen belüli egyházak életét. 42 ÖD 100. 43 UR 8 14

Láthatjuk, néha a szabályokat, amelyeket hasonló esetekre előírnak, képtelenség betartani, de kiskapus megoldásokkal lehet dolgozni. Valahogy úgy van, hogy ha hatékony, eredményes a munka, majd megoldódik a probléma is. A bemutatott együttműködés alapján arra lehetne gondolni, hogy milyen nagyszerűen, zökkenőmentesen és egyetértésben működik a csoport. Ez nem így van. Makacs protestánsok és erőteljesen katolikus felek dolgoznak együtt, úgy hogy közben megismerik és elfogadják a egymást. Így lépnek ők az egység útjára, az összefogás és cselekvés által. 15

Bibliográfia Egyházi dokumentumok 1. A II. Vatikáni zsinat dokumentumai, (ford. DIÓS István) Szent István Társulat, Budapest, 2000 2. II. Ökumenikus Direktórium, (ford.diós István), Szent István Társulat, Budapest, 1996 3. Ut unum sint, (ford. DIÓS István), Szent István Társulat, Budapest, 1996 Dogmatika, Ökumenizmus 4. BÉKÉS Gellért, Krisztusban mindnyájan egy Keresztények egysége-utópia? Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1993 5. CONGAR Yves, Szeretem az egyházat,(ford. FARKAS Mária), XX. századi keresztény gondolkodók, V, Vigilia Kiadó, Budapest, 1994, 6. KRÁNITZ Mihály: Legyenek mindnyájan egy. In: Új Ember, 2002. dec.-jan. III. évf. 12-1. szám (http://magazin.ujember.katolikus.hu/ Archivum/2002.12/30.html) 2008. 05. 13. 7. SCHNEIDER, Theodor (szerk.): A dogmatika kézikönyve 2, Vigilia Kiadó, Budapest, 1997. G. fejezet: WIEDENHOFFER, Siegfried, Ekkléziológia. 8. TILLICH, Paul, Rendszeres teológia, Osiris Kiadó, Budapest, 1996 9. TÖRÖK István, Dogmatika, Free University Press, Amsterdam, 1985 10. ZAMFIR Korinna, A katolikus-protestáns egyháztani párbeszéd eredményei, Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, 2007 11. ZAMFIR Korinna, Ökumenikus teológia, Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, 2007 Honlapok 12. http://www.koen.ro/02_02.php, 2008. 05. 14 13. http://www.stichting-koen.nl /, 2008. 05. 14 16