Micsky család. folytatott birtokperben. Mihálynak csupán egy leánya volt : Panna (Bogár Istvánné) s igy a

1 A Kismányai A különösen Komárom vármegye közéletében szerephez jutott Kismányai Micsky vagy amint régebben általában hivták: Mányay csaiád Nyitra vármegyéből ered s ott már a V. században feltűnt a neki nevet adó Kismánya zsitvamenti faluban. Első ismert őse az a Kismányai Pál, aki 1478-ban kismányai kúriája megrohanása és egy jobbágyának elhurcolása, 1479-ben pedig több Nyitra- és Bars vármegyei birtok miatt perben áll felesége : Szentmártonfüssi Krisztina (György leánya) rokonaival. Az ö fiai lehettek Ákos és Mátyás testvérek, akiknek utódai 1596-ban nádori adományt kaptak a már Pál által is birí jószágokra. E két testvérrel a család két főágra szakadt és mig Mátyás leszármazottjai végig megmaradtak a Mányay név mellett, Ákos és utódai csakhamar felveszik a Micsky nevet s azt egy darabig a Mányay név mellett, utóbb pedig annak mellőzésével magában használják I. A Micskyek. A Micskyek őséről, Micsky máskép Mányay Ákosról csak azt tudjuk, hogy 1529. előtt halt meg és öt gyermeke maradt : János, Mihály, Ferenc, Imre és Katalin. 1529-ben özvegye Zsófia és fiai elzálogosították kismányai malomilletőségüket Tőrei Tóth Antalnak 12 forintért. Ezen alkalommal Katalin nem szerepel, valószínűleg, mert már férjnél volt és igy a családból kivált. 1536-ban Kismányai Micsky Mihály és nőtestvére Katalin (Kisendrédi Szobonya Miklósné) eladják kismányai kúriájuk felét Tajnay Mihálynak 50 forintért és 3 mérő búzáért. Nevezetes tagja a családnak a már 1573-ban (egy ügyvéd vallás alkalmából) feltűnő Ambrus (Ákos unokája, hihetőleg Mihály fia), aki 1596-ban nádori adományt kapott Kismánya egész helységre és Peted pusztára a maga, néhai nővére Katalin (Gúthay Tamásné) gyermekei, továbbá nagy atyja, Mányay Ákos testvérének, Mátyásnak leszármazottjai számára. Felesége Medencés Anna volt és három fiáról tudunk. Közülök Ferencről csak 1578. és 1593. között történik emlités és úgy látszik, utódok nélkül halt el. Másik két fia, Mihály és János 1614-ben egyezséget kötnek a Guthayak ellen Micsky család. folytatott birtokperben. Mihálynak csupán egy leánya volt : Panna (Bogár Istvánné) s igy a családot csak János folytatta. János, aki már 1593-ban és 1620-ban is szerepelt, azonosnak látszik azzal a Micski (Mizki) Jánossal, aki Magyarbéli Bosnyák Tamás föasztalnok temetésén (Nyitrán 1634. december 19.) nyolcadmagával az öreg fa epitaphiumot vitte. 1635-ben végrendelkezett (s ekkor idősb Micsky Jánosnak irta magát) elosztván javait fiai, István és Mátyás között. Mátyás még 1657-ben élt, de maradékairól nem tudunk. Istvánnak két felesége volt 1. Velkenyey Anna és 2. Leves Magdolna, aki később Bolományi (Boleman) Andráshoz ment nőül. Maradékai 1657-ben osztoztak meg. Első feleségétől származtak Katalin, Zsuzsanna, Fruzsina és az 1657-ben már nem élő Mágocs (Váradi Mihályné), a másodiktól János és Judit (utóbb Hangyás Mihályné). Ez utóbbiak még 1660-ban kiskornak voltak. István fia, János 1700. február 6. kelt végrendeletében megemlíti, hogy hat gyermeke közül Erzsébet, Katalin és Mágocs leányait már szabad szárnyukra eresztette, mig Jancsi, Istók és Panna még neveletlenek és ezek gyámjául anyjukat, Nagy Zsuzsannát rendelte. Fiai közül csak István alapított családot. Ez 1715-ben kezd szerepelni és a VIII. század 70-es éveiben halt meg. Állítólagos sírkövét mutogatják ugyan Kismányán, azonban azon felírásnak már semmi nyoma. Ellenben még fennáll a mestergerenda felirata szerint 1718-ban épült lakóháza. Feleségétől Szabó Annától hét gyermeke maradt : a) Anna, Máthéffy Jánosné), b) János + 1772. (1. alább), c) József 1739-1809. (1. alább), d) Mihály 1741 1804., e) Sára (Dömötör Istvánné), f) Károly 1748 1808 (I. alább, g) Zsuzsanna 1749-1794. ben osztoztak meg. A négy fiu közül agglegény maradt, mig a másik három Mihály (Veres Istvánné). Ezek, illetőleg utódaik 1779- különkülön ágon terjesztette a családot. Ezeket az ágakat alapitójuk, illetőleg utódaik föszereplési helye után csépi, ógyalla-felcsuti és ágaknak nevezhetjük. kismányai

2 a) A csépi ág. A csépi ág- Őse István legidősebb fia, aki 1759-ben vette nőül Szomori és Somodori Pázmándy Gergely és Kiscsejtei Csejthey Julianna leányát : Krisztinát, és mindjárt felesége jószágára is költözött Csépre, ahol palócos beszédje miatt tót prókátornak hivták. Itt halt meg 1772. jan. 21-én. Utódai közül kerültek ki a család legkiválóbb tagjai : Dániel (János fia) annyira vendégszerető volt, hogy még gyászjelentésében is mint ingyen kocsmárosról emlékeztek meg- róla. Lajos (Sándor fia, János unokája) Komárom vármegye föpénztárnoka ; sírkövén olvashatók eme maga készítette, minden időkben megszívlelhető sorok : Aki komoly szívvel, igazán kívánja. Hogy sok ezer évet éljen szép hazája, Csak ugy járul ehhez bármily tanult ésszel. Ha holtig szolgálja szeplőtelen kézzel. Ahol nem jó erkölcs a tudás alapja. Ott a közügy mindig az önérdek rabja. Az ilyen országban a boldogulásnak Romlottság és Önzés mielőbb sirt ásnak Lajos fiai közül Sándor 1848-49-ben zászlóaljparancsnok volt s a kácsi-csatában 17 sebet kapott; Lajos, Komárom vármegye föszolgabirája, majd több cikluson át a nagyigmándi kerület országgyűlési képviselője. Az ágazat részletes leszármazását illetőleg utalok a mellékelt családfára. h) Az ógyalla-felecsuti ág. A családnak már kihalt ógyalla-felcsuti ágát Micsky István és Szabó Anna második fia, József alapította. Ez 1809-ben halt meg 70 éves korában és feleségével Réthei Prikkel Juliannával 1769-ben esküdött. Fia Sámuel Ogyallán, unokája Zsigmond pedig relcsuton telepedett meg. c) A kismányai ág. A még virágzó és népes kismányai ágat, melynek részletes leszármazását szintén a mellékelt táblázat tünteti föl, Micsky István és Szabó Anna legifjabb fiának Károlynak leszármazottjai alkotják. Az ág öse Károly, aki legkisebb fin létére, a szokásnak megfelelőleg az ősi házat is örökölte, Kismányán kivül felesége, Konkoly Thege Teréz révén Ogyallán is közbirtokos volt, az ógyallai jószágok azonban a leányági utódokra szálltak, a fiu utódok mind Kismányán szerepeltek. A Mányayak. Mig a Micskyek leszármazását a fentiekben illetőleg a mellékelt családfán meglehetős teljességei ismertettük, addig a család másik főágáról a Mányayakról, a rendelkezésre álló adatok hézagos volta következtében csak felette töredékes képet Ezen ág öse a Micskyek ősének, nyújthatunk. Mányay Ákosnak testvére, Mátyás. Ennek a fia volt Tamás, ennek gyermekei pedig : a) Sebestyén, b) Anna (Sélleyné, máskép Mányay né), c) Demeter (vagy Demjén, akit máskép Velkenyeynek is hivtak), d) Fruzsina (Szalapataky, máskép Szabó Balázs felesége, illetőleg 1585-től kezdve özvegye), e) Katalin (Nagygyörgyi Ferencné) és f) Ilona (Bajcsy Ferencné). Mindezek nevei benne foglaltatnak a Micsky Ambrus szerzetté és fentebi) már einlitett 1595. évi adománylevélben. Mányay Sebestyén 1578 1593. között több izben szerepel az írásokban. 1596-ban már nem élt. Egyetlen fia. az adománylevélben is felemiitett Gáspár 1602-ben zálogba adta kismányai kúriájának felét Anda Istvánnak száz forintért. 1644. előtt halt meg; gyermekei: István és Katalin (Hangyás Boldizsárné) ebben az évben osztoztak meg atyai örökségükön. Istvánnak egy fia maradt, ugyancsak István, ennek pedig kettő : György és István. György gyermekei : István és Judit. Ez utóbbi (1720-ban Molnár Adám özvegve, később Ács János felesége) 1756-ban végrendelkezett gyermekei, József és Erzsébet Mányay István javára. Valószínűleg az adománylevélben is szereplő és Velkenyeynek is nevezett Mányay Demeter fia volt az a Mányay máskép Velkenyey János, kivel először 1620-ban találkozunk, mikor is felesége, Szerdahelyi Fruzsina elzálogosítja bizonyos kismányai jószágát Hulli Balogh (Baliok) Andrásnak 40 forintért, ami ellen Micsky János, mint érdekeli, tiltakozik. 1634. december 19. Bosnyák Tamás temetésén a bársonba öltöztetett" lovat vezette. Gyermekeik : Mihály és Katalin (Mészáros Mátyásné) 1651-ben osztoztak meg szüleik hagyatékán és még ugyanebben az esztendőben zálogba vetették kismányai fél udvarhelyüket. Mihály még 1657- ben élt és tanuként szerepelt Micsky István örököseinek osztozkodásánál.

Mindössze ennyi az, amit a különben tudtommal kihalt Mányayak leszármazásáról Összefüggően közölhetek, de a felsoroltakon kivül találkozunk más Mányayakkal is, akikről nem tudjuk, hogy milyen kapcsolatban állnak az eddig emiitettekel. igy szerepelnek: 1483-ban Mányay Simon; 1572, 1576, 1578-ban Kismányai Mányay Péter (László fia ; 1585-ben már néhai) ; 1574-ben Mányay Benedek, kinek felesége Tajnay Anna volt; 1578-ban Mányay Pál, Mányay László; 1593. 1604. 1615. Mányay Miklós ; 1599. Nagyköröskényi Mányay Péter szolgabíró; 1610. Mányay János árvái és Mányay László árvái; 1618 Mányay György, ki ebben az évben címeres levelet kap; 1710 Mányay István kuruc tiszt ; 1730. Mányay Klára (Dicskei Kovács Imréné). * A Micsky (Mányay) család ősi birtoka, melyet már a V. században kezén találunk : Kismánya a Mátyusföldön. Ezen kivül azonban tagjai már a legrégebbi időkben több más Nyitra és Bars vármegyei jószágot is birtak. így már a család őse Pál kismányai, szentmártonfüssi, gödörfüssi, bárki, szilvakózi és pozbai birtokok miatt perel. Mányay Sebestyén 1578-ban Szöllösön birtokos. Az 1596. évi adománylevél Kismányára és Petedre szól. 1644. Mányay Gáspár gyermekei kismányai, kisvalkházi, kisrendeki és petedi jószágokon osztoznak. Micsky Mihály Kismányán és Kisvalkházán kivül Szentmihályűron is birt. Ez utóbbi helyen levő kúriáját unokája Sury István né (Bogár Mágocs) 1657-ben zálogosította el. E jószágok azonban leányági utódok kezére kerültek (a Kismánya környékbeli köznemesség nagyrészt Micsky utódokból áll) s ama élő ágak közvetlen ősének, Istvánnak, hagyatékában már csak kismányai földek szerepelnek. István fiai közül János és József maradékai végleg elszakadtak Kismányától, az előbbi utódai Csépen, az utóbbié előbb Ógyallán, utóbb Felcsuton telepedtek le, az ősi kismányai birtokok a legifjabb ág kezén maradtak. A család legnagyobb szerzői a csépi ágból kerültek ki. Ennek őse, János, feleségével Csépen, Kömlödön és Tagyoson, fia Sándor pedig Ajkán kapott jelentékeny birtokot. Sándor fia : Lajos, aki felesége révén Bönyön és Nemesócsán is közbirtokos volt, vételek utján csépi örökségét tetemesen növelte fiai ; közül Sándor Dánoson, Lajos Etén szerzett nagyobb birtokot. A Micsky család nemessége minden időkben kétségen felül állott ; tagjai külön nemes levél szerzését nem is tartották szükségesnek. Az 1596. évi adománylevél is a család felsorolt tagjait mind nemeseknek mondja és később is minden nemesi összeirásban szerepel a család, így a ma élő ágak közös őse. Micsky István is fel van véve az 1754 5 évi összeirásban. Nagy Iván ugyan azt mondja, hogy a család nemes levele a pannonhalmi főapátság levéltárában van, a család tagjai számára kiadott vármegyei nemesi bizonyságlevelek azonban mindig csak az 1596. évi adománylevélre hivatkoznak és sohasem az állítólagos armálisra s az a Mányay György, aki 1618-ban ilyen cimeres nemeslevelet kapott, aligha Mányay Pál utóda. A család nemessége Nyitra vármegyén kivül Komárom és Fejér vármegyékben is kihirdettetett. Komárom vármegye 1731-ben Micsky János, 1782-ben Micsky József és Károly, továbbá József fia Sámuel és néhai János fia Sándor és Dániel, 1821-ben Micsky Sándor (János fia) csépi lakos és fia Lajos valamint Micsky Sámuel (József fia) ógyallai lakos és fiai, Zsigmond és András, végre 1825-ben ismét Micsky Sándor és fia Lajos számára, Fejér vármegye pedig Sámuel fia Zsigmond számára állitott ki testimoniálist. Ami a család címeiét illeti, cimeres nemeslevél hiányában csak a pecsétlenyomatokra támaszkodhatunk. Nagy Iván szerint a család cimere kékben koronás zöld halmon balra fordított páncélos kar karddal, sisakdisz a paizsbeli kar jobb felé fordítva ; takaró kék-arany, vörös-ezüst. Ezzel szemben azonban a család tagjainak pecsétjein levő címerben oroszlánt látunk, a sisakdisz pedig általában páncélos kar karddal, egy állítólag Micsky Jánostól, a csépiek ősétől származó pecsét nyomón azonban meztelen női alak fátyollal. Dr. Edelényi-Szabó Dénes.

4 j. Tábla. t 1;'i29 előtt Zsétf'ia Kismányai l'ál 1478 Szenlmárlonlüssi Krisztina Mátyás Tamás «Mányay«Sebestvén Anna Demeter Fruzsina Katalin,.,,. ir>78 Sz'őllős 1596. 1596. 1596. 1596. Katáin^ t.n h %r i - 5 T l Imre % o + 1596 előtt-séllyey aliter - S x a l a p a t a k y a g y 152!». loíft lo.il>. Iu29 lo20. ^ ( N.wiMiyey* aliter gyorgyi Kisendiédi, rt^~ ' ~ Szabó Férem Szobouva (láspár Ambrus Katalin János, í :, l i l / Miklós" I59li. 1602. 1620. UiHi.!, V'tH 1596. + 1596 előtt aliter Medeiu/.és (iuthay i'mii-sky* «'s»velkenyey* Anna Tamás István 164Í István.M ilml v -lanus Ferenc 1*514.' 1593. 1635. v.'-íri 1578. 1593. - T ^ Anna István - Kopár T '657. István l)velkenye\ Anna 21 Leves Magdolna 1-től: Magdolna T 1657 előtt. \ ;'ii;uli Mibál\ Kizsebel 170r>. Anna Máihéiiy.1 áiiit*; Matvris 1635 István Jó/.set 1756 (Ijúbb Kob-man AmlráMié) Kr zsebel 1756 Katalin 1644. Hangyás Moh li/.sár. -, Szerdahelyi Fruzsina Mibálv _ 1651. István Judit 1756. végr. 1! Molnár Ádám 2) Ács János 2-től: Katalin Fruzsina Zsuzsanna János Judit 1657 1657 1657. 1657 1700. vég,- 1657. agy Hangyás Z>irzsánna Mi hál v Katalin 1700 János v 1772. t Isep. I. a 11. táblán Magdolna 1700..lóz-rl' Mibálv 1739 1809 I741 I 40j. Frikk.l Julianna 1748-1788. Ksk. I769. János István Anna 1700. 170». kiskorú 1700. y 1 778 előli kiskorú. Szabó Anna. >a ra Dömötó Istv án Károlv 1748-1808. 1. a III táblán Ilona 159«. Bajcsy 1,Őrinc Katalin 1651 Mészáros Mátyás Zsuzsanna 1749-1794. Veress István.1 ulian na 1771-18*5. F.krrs Sán.lm Ksk. 1803 Kutalin 1774 1831. Donién v Sándor Ksk 1799. Ógyalla Amlráskovies Katalin Rozália 178*. - Lénárl István Ksk. 180Í Zsigmond Kídrsut Flórián Julianna András Zsigmond 1821 1883. Dcviis Parolla (üzella 1841-1895. C.sélalvay Árpáil

-JrV-il^iÉ _ es ~* 1, ^ -t- i g ~ i -Sa 5 3i 5 vi IT i"- I - - is5»í3 - w 2?i - c < ir. >. n - -> «35 Î, ~. Ï. (M ' : ; i 4 ; * ri 1 73.2 to _ = _ r T s 3 -ça 13 3 ^ - > re i-1 I i oh - 1 :» 2 H-.«- Ä -je =» 3-' = _. - = * 5 ~ -t= = í =x "J5 >, ís JL» r_ _ ^_ 1.. 3- io N L* ös - ; - ; - c -r - - zt: - 31. C T2 ai í - 5 *i - r.- c ~.2 w 12 * :» 3 " -S * -2 HI es '/ V - c I -5a E= i 3 tú -i ^ i: - ÍC ^ 5 si = C-22 O < ; ^ x Sí 3 S 1".5 ** - ^ M 5 2 1) es *~* C CM - O - s ^ - /) rí ~ < Uli I 5T 3s - H 1 =

7 Nemessség igazolás Nyitra vármegyében 1754 55-ben. Ötödik közlemény. Kelemen. Kelemen János Cabajon, fiai József és Antal, testvérei András Soókon és annak fia József, azonkívül István, most katona és Alajos Nagyszombatban, nemkülönben a meghalt Györgytől származó szintén György nevében bemutatta Lipót királynak Bécsben 1663. április 10-én kelt, Szabó András, Ilona, Anna, Zsuzsanna, és testvére Gál részére adományozott és ugyanazon évben május 2-án Hont várrmegyének Korponán tartott közgyűlésében kihirdetett cimeres levelét. Ami a leszármazást illeti, a nemeslevél szerző Andrásnak fia szintén András volt, ez az armálisból tűnik ki ; hogy ezen Andrásnak volt egy János nevű fia, aki az esedezök közös atyja volt, ezt egy 1754. november 12-én Kossuthon (Pozsonyin.) kelt tanuvallatás igazolja. A tiszti ügyész észrevételei : igaz ugyan, hogy János fia volt Kelemen Andrásnak, de az armálist idősebb Kelemen András kapta és Hontmegyében hirdették ki, ifjabb András pedig az inquisitio szerint 60. év előtt Pozsony vármegyébe tette át lakását, igazolni kell tehát, hogy ez az András a nemeslevél szerző Andrásnak a fia volt, már azért is, mert nem tűnik ki tisztán, hogy az Hont megyéből Pozsony vármegyébe költözött ; hozzájárul még az is, hogy az említett ifjabb János Pozsony vármegyében Szabónak neveztetett, habár az esedező mondja, hogy ez a név csupán a mestersége miatt ragadt rá, a tiszti ügyész mégis igazolandónak tartja a személyazonosságot és a Hont megyéből való eredetet, azután a nemességi jog használata is igazolandó. Az inquisitioban felsorolt tanuk igazolták, hogy Kelemen András 60 év előtt Kossuth községbe jött át, a tanuk ismerték öt, attól származott János, az esedező atyja, azt is igazolták, hogy a Szabó nevet csak mestersége után kapta. Nemességük további használatában meghagyattak. A család cimere : Fehér pajzs, fölötte emberi kar kék karmantyúval kardot tart, annak hegyén török fej látszik, nyilt sisak feletti koronán másik kar, mint a pajzs alak. Takarók mindkét oldalon fehér-kék. V. 145. és Doc. Paria A. 550. Keller. Keller András, Krencsen, fiai István és András, testvére János, aki Trencsén megyében lakik bemutatta eredetben függő pecséaíatt Lipót királynak Keller János, neje Komáromy Erzsébet és huga Keller Erzsébet részére Bécsben 1663. április 10-én adományozott és május 2-án Hontvármegyében kihirdetett cimeres nemesitő levelét, a genealógiai leszármazásra vonatkozólag bemutatta Trencsén városának 1728. december 18-án kelt testimonialisát, amelyből a fokozatos leszármazás a nemeslevél szerzőjéig kitűnik, bemutatott továbbá egy trencsénmegyei periratot, protestatio alakjában, A tiszti ügyész nem találja elégségeseknek ezeket a bizonyítékokat. A trencsén-városi testimoníális szerint Keller János, Ádám fia, Keller János fia Komáromy Erzsébettől; ez idősb János Hont megyéből származott át és a forradalmi időkig Trencsénben lakott, ifj. Keller János Omaszta Annától született. Atyja Keller Ádám Trencsénben lakott és igazi, kétségtelen nemes volt, akinek fiai András és az említett János voltak. A protestatio szerint András, néhai Adám fia, aki néhai János fia. Miután ezen András már régóta a nemeslevél birtokában van és leszármazását a nemeslevél szerzőtől beigazolta, nemesi jogainak használatában meghagyatott. A család cimere: Fehér szinü pajzs, benne piros ujjú kar kardot villogtat, amelyen átszúrt török fej látható, nyilt sisak feletti koronán másik könyöklő kar, mint a pajzsalak. Takarók : mindkét oldalon fehér-píros. II. 268. és VI. 19. Kemenczey. Kemenczey Miklós, fia Mihály, valamint testvérei: Ádám, Mihály és Tamás és ennek fia János, azonkívül unokatestvérei, György, Tamás és János néhai János fiai, aki emiitett Miklósnak testvére volt, Nagyapponyban lakik, bemutatta Lipót királynak ifj. Kemenczey János, (atyja szintén János) és testvére Kemenczey Miklós részére Bécsben 1688-ban Vágújhelyen kihirdetett cimeres nemesitő levelét, A genealógiai leszármazásra vonatkozólag bemutatta Nyitra vármegyének 1755. január 20-án Nagyapponyban kett inquisitióját, mely

szerint ifjabb Kemenczey János, másik Jánosnak a fia és ifj. Kemenczey Jánosnak a testvére Miklós. Emiitett ifj. Kemenczey János a maga, az atyja és Miklós testvére részére Lipót királytól armálist szerzett. Ifjabb Kemenczey Jánosnak két fia volt, az egyik még kis korában meghalt, a másik fia pedig Ferenc, Kisapponyban gazdálkodott, azután boldogult Apponyi Miklósnak özvegye adott neki házat Strázsán, ahol azután lakott is. Kemenczey Miklósnak pedig öt fia volt és pedig János, Miklós, Ádám, Tamás és Mihály. A leszármazás a nemességszerzötöl beigazolódván, kétségtelen nemességüket elismerték. A család címere : Kék szinü pajzs, alján tágas zöld mező, azon piros ruhás vitéz, sárga csizmában, piros nyestbörrel övezett kucsmával fekete sastollakkal, jobbjában kilőtt puskát tart, nyílt sisak feletti koronából növő vitéz, mint a pajzsalak. Takarók nincsenek. II. 303. és III. 166. (armális) Kemenczey. Kemenczey József Vágujhelyen bemutatta Lipót királynak ifj. Kemenczey János, atyja idősb Kemenczey János és testvére Miklós részére Bécsben 1687. július 10-én adományozott és 1688. szeptember 24-én Nyitravármegyében kihirdetett armálisát. Hogy az armálisban előforduló Jánostól Ferenc származik, azt egy 1731. február 23-án Verbőn felvett inquisitioval igazolta, hogy pedig ezen Ferencnek és nejének Erzsébetnek a fia, az esedező József, aki Osztrón született 1728. március 7-én, azt a bemutatott hiteles keresztlevelével igazolta A nemeslevél szerzőtől való leszármazás beigazolódván, kétségtelen nemesnek ismerték el. A család cimere közölve az előbbi Kemenczey Miklósnál. 1. 289. és III. 165. Kerek. Kerek Ferenc Nagykéren, fia Ignác, testvérei : István, János, András és Imre bemutatták III. Ferdinánd királynak Pozsonyban 1649. május 25-én kelt, hiteles pecsét alatt Kerek István alias Szabó, fia Ferenc, nemkülönben testvérei Mihály és János részére kiadott és 1650. március 17-én Kis-Tapolcsányban, Bars vármegyében kihidetett armálisát. Ami a genealogiát illeti: bizonyítja egy 1679. március 25-én Berencsen kelt recognitióval és egy 1703. évi nyitrai káptalani okmánnyal, hogy a nemeslcvélszerzö Istvánnak fia Ferenc volt, ettől pedig az esedező Ferenc származott. Az 1679. recognitio szerint Kerek Istvánnak özvegye Szabó Borbála volt, ezek fia pedig Kerek Ferenc, néhai idb. Kerek Ferenc fia voltak. A nemeslevél szerzőtől való leszármazásukat beigazolván, nemesi előjogaik további élvezetében meghagyattak. A nemeslevelet Kerek István, alias Szabó Borbála, gyermekei Ferenc és Katalin és testvérei Mihály és János kapták. V. 142. Kerekes. Kerekes János, néhai László fia, Szenicen, Berencsen és másutt levő ősi birtokjoga alapján kétségtelen nemes. II. 550. VII. 2. Keresztes. Keresztes János Ivánkán, fia Jónás és ennek fiai Pál, Gáspár, János és István bemutatta Trencsén vármegyének 1755. június 27-én kelt testimoniálisát, mely szerint Trencsén megyéből Nyitra megyébe jött át, testvére Keresztes György, aki Nemcsicen (Trencsén m.) lakik őt édes testvérének ismerte el. A Keresztes-család Trencsén-megyében kétségtelen nemes. 1. 161. és V. 111. Keszy. Keszy Ádám, Pálnak a fia Szenicen és fia János, a régi nemesi Összeírások alapján kétségtelen nemes. II. 634. és VII. 10. Kincsy. Kincsy József és fiai Mihály és Lőrinc Kisvicsápon, a nemesség folytonos használatában levén és Kisvicsápon levő ősi birtokjoga alapján kétségtelen nemes. II. 351. IV. 3. Kirin. Kirin Pál Rohón, testvérei István és János, bemutatta III. Ferdinánd királynak Regensburgban 1653. április 21-én kelt Kirin Márk és fiai Mátyás és Mihály részére adományozott és 1656-ban Nyitra vármegyében kihirdetett címeres nemesítő levelet. A leszármazásra vonatkozótag kijelentik, hogy Jánosnak a fiai és az armálisban előforduló Mihálynak unokái, erre nézve bemutatnak egy 1755. április 16-án Szenicen kelt tanuvallatást, amely szerint néhai Mihály Rohón lakott és hogy Kirin István, János és Pál Jánosnak a fiai és Mihálynak az unokái. Miután a nemeslevél szerzőtől való leszármazásukat beigazolták, kétségtelen nemeseknek ismerték el őket. A család cimere: Kék szinü pajzs alján zöld mező, jobbról búzakéve, balról szőlőtő sok érett fürttel jobbra hajlik, nyílt sisak feletti koronás páncélos könyöklő kar kivont kardot villogtat. Takarók : piros-fehér, sárga-kék. A nemes levelet Kyrin Márk, fiai Mátyás és Mihály, neje

9 Zgurich Krisztina, leányai Katalin, Dorottya, Anna és Borbála kapták. II. 693. VI!. 21. és VII. 175. Kiss. Kiss Ferenc és Mihály Ürményben, bemutatták II, Mátyás királynak eredeti, függő pecsétes, Bécsben 1615-ben Kiss Gáspár, Péter Péter és Ferenc testvérek részére kiadott armálisát, melyet 1616-ban Nyitra vármegyében hirdettek ki. A leszármazásra vonatkozólag előadják, hogy a nemeslevél szerző Kiss Ferencnek fia, György volt, ezt egy 1753. Vecsén kelt inquisitióval igazolták; hogy az esedezök ezen Györgytől származnak, erre nézve bemutatják saját anyakönyvi kivonataikat. M. tiszti ügyésznek több ellenvetése van. Az inquisitióban előforduló tanú, Sándor István állítja, hogy Kiss Ferenc 1706. körül, a Rákóczi forradalom idejében (sub revolutionibus quippe Rakoczianis) nála szállt meg Kis-Magyaron, az esedezök azt állítják, hogy ez volt az ö dédapjuk (proavus) és a nemeslevél társszerzője, ez bővebben igazolandó. Második ellenvetése, hogy ama Ferencnek, miután az armális Ferencnek hűséges szolgálataiért adatott, legalább is 12 évesnek kelleti lennie és igy 1706-ban 103 éves lett volna, elképzelhetetlen, hogy ezen Ferenc 1706-ban 91 éves kora dacára mint zászlótartó (vexillifer) harcolhatott volna. Ennélfogva az a Ferenc, kiről a tanú beszél nem lehet az, aki az armálisban bennfoglaltatik; harmadszor az első tanú csak hallomásból beszél, ilyen vallomás nem hiteles érvényű. Hosszas vita után a vármegye úgy határozott, hogy a nemesség bővebb igazolására utasittassék. II. 1. V. I. Kiss. Kiss István, Ferenc, János és Mihály Örményben, kik az előbbi nemességi vizsgálat alkalmával a helytartótanácshoz utasíttattak bővebb igazolásra, most bemutatnak egy 1755. május 6-án kelt pozsonyvármegyei testimoniálist, amely szerint Kiss István, Ferenc, János és Mihály, Kiss Mihálynak a fiai, akik Nyitra megyében tartózkodnak. Kiss Gáspár Bervaton (Pozsony) az emiitett esedezőkkel a nemességvizsgálati küldöttség előtt bemutatta II. Mátyás királynak Bécsben 1615. április 19-én kelt, 1616. évben Nyitra vármegyében kihirdetett Kiss Gáspár, Péter és Ferenc részére adományozott armálisát, tanúvallomásokkal pedig igazolta, hogy az armálisban előforduló Pétertől született Gáspár, ettől pedig a fentemiitett Gáspár, aki esküvel igazolta, hogy az esedezök Györgynek az unokái, aki testvére volt Gáspárnak, az ő atyjának. A tiszti ügyész Kiss Gáspár recognitióját nem tartja elégségesnek. Az esedezök ügye Pozsonymegyéhez tartozik. I. 149. V. 124. Kiss. Kiss András, István fia Kishinden és fiai : Mihály és István, testvére János és fiai János és István és az emiitett Andrásnak unokatestvére, Mátyás, Ádám fia, ősi birtokjoga alapján kétségtelen nemes. I. 6. és V. 162. Kiss. Kiss István Egyházszegen, fiai János és István, bemutatta eredetben Lipót királynak Csebe Márton neje Kiss Krisztina, nővére Katalin, testvérei Ferenc és János és sógora Kiss János részére Bécsben 1665. június 21-én adományozott és 1666-ban Pozsonyvármegyében, 1667-ben pedig Komárom vármegyében kihirdetett armálisát. A genealógiára nézve, miután a nemes levélben előforduló Jánosnak a fia, kéri magát a nemesség további használatában meghagyatni. Miután a kérelmező körülbelül 60 éves és az armális birtokában van, nemesi előjoga elismerteti. A család címere közölve a Chebe családnál 1 II. 450. és V. 55. Kiss. Kiss János Alsószőllösön, András fia, János fia, fiai János és István, testvérei István és András (Tolna megyében) kétségtelen nemesek. I. 13. és V. 168. Kiss. Kiss Márton, néhai János fia Uninban, bemutatta Lipót királynak emiitett atyja, János, alias Szabó részére Bécsben 1700. július 29-én adományozott és 1701-ben Nyitra vármegyében kihirdetett armálisát. Miután a kérelmező a nemességszerző Jánosnak a fia, további igazolás nem szükséges A család címere: Kékszinü pajzs, alján hármas szikla, a középső kimagasló sziklán sólyom látható, csőrében három buzakalásszal, kiterjesztett szárnyakkal és lefelé álló farkkal, nyilt sisak feletti koronából növő kék ruhás angyal, fehér szárnyakkal, mellén keresztben álló piros pólyával, oldalán is azzal övezve, jobb kezében kettős ezüst keresztet tart, bal kezét csipőjére támasztja és a pajzs jobb oldala felé fordul. Takarók : sárga-kék, fehér-piros. I. 451, VII. 30 és VII. 217. ' 1. Levélt. Lapja I. 1 vf. 78. 1.

Kiszely de Benedekfalva. Kiszely Mátyás és András Vágujheíyen, néhai Kiszely András fiai, bemutatták Liptó vármegyének 1724. szeptember 5-én ifj. Kiszely János de Benedekfalva részére kiadott nemesi bizonyságlevelet, amelyben Liptó vármegye a régi birtokos Benedekfalvi Kiszely családból való származását igazolja. Hogy pedig az esedezők Kiszely András fiai, aki a fenti nemesi bizonyítványban foglalt János fia, azt az 1754. december 10-én Csejtén felvett tanuvallatási jegyzőkönyvvel igazolták. Miután leszármazásukat beigazolták, kétségtelen nemességüket Nyita vármegye is elismerte I. 317. és III. 193.' Klassovics. Klassovics János, másik néhai János fia Sasváron és fia Lázár, a legrégibb nemesi összeírások alapján kétségtelen nemesek. II. 625 és VII. 7. Klestyinszky. Klestyinszky János, néhai András fia Holicson és fiai és pedig: László Haller-gyalogezredben kapitány, János a Károlyilovasezredben és Anta! emlitett az Haller-gyalogezredben hadnagy, végül József, ki Kassán lakik, a legrégibb nemesi összeírások alapján kétségtelen nemesek. II. 623. és VII. 7. Klimo. Klimo János, testvérei Ádám és Márton Vészelén hivatkoznak az akkor uralkodó Mária Terézia királynétól kapott armálisra, melyet 1753-ban hirdettek ki Nyitra vármegyében. Ennek alapjai: kétségtelen nemesek. 11. 479. III. 72. Klucsovszky. Klucsovszky János Vágujhelyen nemességél igazolandó bemutatja Lipót királynak néhai Klucsovszky György részére Pozsonyban 1687. november 25-én adományozott és 1688-ban Vágujhelyen kihirdetett armálisát. Az armálist Szlukovszky György és neje Galbacsovics Erzsébet kapták Az armális szövegének végén ez a szószerinti megjegyzés áll : Hae Armales sonant pro Georgio Klucsovszky non autem Sztukovszky, et ideo tamquam vitiatae in Archivo Trenchiniensi retinentur. 13. Julii 1747, Signatum per Christophorum Ordódi Juratum Comitatus Threncsiniensis Notarium mp. (Ez az armális Klucsovszky György, nem pedig Sztukovszky György részére szól és ezért, mint hibás, Trcncsén vármegye levéltárában őriztetik.) 1760. november 10-én visszaadták Klucsovszky Jánosnak. Leszármazása igazolásául bemutatja a vágujhelyi egyház anyakönyvi kivonatát, mely szerint Klucsovszky György 1692. augusztus 6-án halt meg, fia István 1720. március 19-én és másik fia, János 1722. március 13-án Vágujheíyen haltak meg. Ugyanott március 13-án született Klucsovszky János, ami a vágujhelyi prépostság születési anyakönyvéből tűnik ki. A család cimere : Kék szinü pajzs alján tágas zöld mező, azon magyar vitéz áll, kinek fejét babérkoszorú övezi, bal kezében érett szőlőfürtöt, jobbjában cölöpöt (palum) tart, a pajzs jobb oldala felé fordulva, nyílt sisak feletti koronából növő vitéz, mint a pajzsalak. Takarók : sárga-kék, fehér-piros. III. 389. Knyezik. Knyezik Antal Sztrázsán, fiai Imre, Mátyás és Antal, testvérei Mihály, József, Sándor és János bemutatta Lipót királynak Bécsben 1666. március 26-án Knyezik neje Rudics Katalin, fiai Márton és Mihály részére adományozott Márton, és 1666-ban Nyitra vármegyében Vágujheíyen kihirdetett armálisát. Az esedezők az armálisban előforduló Mártonnak fiai, ami nem szorul igazolásra. A család cimere : Kék szinü pajzs, alján tágas zöld mező, a fölött sárga oroszlán szétterpesztett hátulsó lábakkal, tátott szájjal, kioltott piros nyelvvel, hátrahajtott kettős farkkal, mellső bal lábával pálmát tart, jobbjában kivont kardot villogtat, a pajzs jobb oldala felé fordulva, nyílt sisak feletti koronából növő másik oroszlán, mint a pajzsalak. Takarók: sárga kék, fehér-píros. II. 608. VII. 12. VII. 165. Kochanovszky. Kochanovszky Imre Vágujhelyen, fiai Ignác, József és Miklós hivatkozik a 60 éven felüli nemesi összeírásokra, amelyekben őse (antenatus) Kochanovszky Ádám benfoglaltatik. Ettől származott megint Ádám, Ádámtól pedig Imre, amit 1731. február 26-án Vágujheíyen kelt inquisitióval igazol ; eszerint nemes Kochanovszky Judit 70 éves Zitkovszky János neje és Boross Katalin szintén körülbelül 70 éves, néhai nemes Gondos György özvegye Vágujheíyen eskü alatt vallották, hogy néhai Kochanovszky Miklósnak, aki az armálist szerezte, fia volt Adám, ennek Ádám nevü fia volt és ezen Ádámnak a fia Imre, aki bemutatta az armálist, valamint ezen Imre okmányokkal is igazolta Miklóstól való

11 leszármazását. Kétségtelen nemesnek el. 11. 520. és HL 131. ismerték Kocsy alias Horváth. Horváth Gábor alias Kocsy Vágujhelyen lásd Horváth alias Kocsy 1. Kolányi, (Kollányi). Kolányi Ferenc Sasváron, fiai György és László, bemutatta Lipót királynak Bécsben 1701. március 24-én atyja Kolányi Pál és ennek testvére György részére adományozott és 1701 -ben Nyitrán kihirdetett armálisát; a nemeslevél szerzőtől való közvetlen leszármazás nem szorul bővebb igazolásra. A család cimere: Kék szinü pajzs, alján zöld mező, azon két sárga oroszlán egymással szemben áll, nyitott szájjal, kiöltött piros nyelvvel, hátra hajtott kettős farkkal, szétterpesztett hátulsó lábakkal, mellső lábaikkal egymással viaskodva, nyílt sisak feletti koronán fehér pelikán kiterjesztett szárnyakkal fészekben ülő fiait táplálja. Foszlányok 653. VII. 38. VÍI. 197. sárga-kék, fehér-piros. II. Kolecsányi dr Kiskolacsin, Kolecsányi János Lapásgyarmaton és fia Mihály, bemutatta Trencsén vármegyének 1730. augusztus 30. Kolecsányi Ádám és Pál részére kiadott testiinonialisát, amelyből kitűnik, hogy azért adták ki ezt a testimoniálist, mivel János a vármegye szine előtt bemutatta néhai Mátyás királynak 1464. évben a Kolecsányi család részére Kiskolacsinról adott donatióját és hogy ez a János ujabban Kolecsányról jött át, köztudomású dolog. Miután a nemesi bizonyítvány szerint a családnak ősi birtokjogai vannak és a donatiós levél birtokában is van, régi kétségtelen nemességük elismertetett. A nemesi bizonyítvány szerint Kolecsányi Ádám és Pál de eadem Komárom megyében telepedtek le, a család Kis- Kolocsányt vagy Kolacsényt Mátyás királytól királytól királytól kapta donatioba 1464-ben és pedig de Kis Kolacsány Miklós és ezen birtokba be is iktattatott, amely statuciót (birtokba való beiktatás) a közgyűlés előtt is igazolták és tényleg bírják is ezt a birtokot, részint azon oknál fogva is, hogy Kolecsányi János, aki ugyanazon Kis-Kolacsinban lakik és birtokol és másik Kolecsányi János Kis Sztankócon, ki Kis Kolacsinban levő birtokát másnak adta zálogba, említett esedező Ádámot!. Levélt. Lapja II. évi. 41, lapon. és Pált ugyanazon családból származóknak ismerel és pedíg azon ágából mely 1616-ban a nyitrai káptalan előtt cambiumra lépett, amelynek értelmében a Nyitra vármegyében fekvő Nagy Jác birtokot kapták Kis Kolacsinban fekvő birtokuk helyett. II. 79. V. 29. és Doc. paria A. 661. Kolecsányi de Borcsán. Kolecsányi József és fia Elek Borcsánban. Ősidők óta a nemesség folytonos használatában lévén és Borcsánban lévő Ősi birtokjoga alapján kétségtelen nemes. II. 355. IV. 8. Kolecsányi de Kis Kolacsán. Kolecsányi Pál Nemes Jácon, fiai Imre, János, Sándor és József, nemessége igazolására bemutatta Trencsén vármegyének 1730. augusztus 30-án Kolecsányi Adám és Pál részére kiadott testimoniálisát. A bizonyítvány ugyanaz, mint Kolecsányi Jánosnál (Lapásgyarmat) van emlitve. II. 403. IV. 86. Koller. Koller Mátyás, János, Gvörgy Holicsi császári várkapitány és fia János és Ferenc bemutatta Mária Terézia uralkodó királynénak Pozsonyban 1741. október 23-án kelt a Baranya megyében fekvő Gödri pusztára szóló donatiós levelét, melyet Koller Mátyás, János, György nyert Mária Teréziától férje, Ferenc István iránt tanúsított hűséges szolgálataiért. Ennek alapján a vármegye nemesei közé soroztatott. VII. 33. és 223. Kolmár. Kolmár János és Ferenc testvérek, János fiai: János, Pál, Sándor és Gáspár, Ferenc fiai pedig Ferenc, Mihály és István, azonkívül unokatestvére János, Istvánnak a fia, aki az emiitett Jánosnak és Ferencnek édes testvére volt, Negyeden, kétségtelen nemesek, miután elődeik a vármegye régi nemesi összeirásaiban benfoglaltatnak, és nemességüket senki kétségbe nem vonta. V. 158. Kolok. Kolok András Ratnócon, fia István, testvére János és ennek fiai: Máté és Tamás hivatkoznak a vármegye régibb, 60 évet meghaladó nemesi összeírásaira, (amelyekben elődeik Kolok János, Mihály és Pál benfoglaltatnak; mivel ők Pálnak az utódai, a kétségtelen nemesek sorába fel vétettek. I 349. és III. 255. Komárnyánszky, Komárnyánszky József Attrakon, ős idők óta a nemesség folytonos

JL 12 használatában lévén és ősi birtokjoga alapján kétségtelen nemes. II. 353. és IV. 5. Komáromy. Komáromy János Tolna Szt. Györgyön, nemessége igazolásául hivatkozik a vármegye nemesi összeírásaira, ahol még a mult században nagyatyja, Komáromy István Alsószöllősön nemesként van összeírva. Annak fia volt Mihály, aki az ő atyja, amit Tolnavármegyének Duna Szent Györgyön 1753. július 14-én kelt inquisitiójával igazol. Nemes jogainak használatában továbbra is meghagyatott. I. 33. II. 129. és V. 42. Komáromy. Komáromy Péter, András fia Kismányán, fiai Ferenc és József, és testvére István bemutatta Lipót királynak Bécsben 1699. április 3-án kelt Komáromy István, neje Rácz Ilona, testvére Komáromy János neje Biczó Ilona, István, fiai, Ferenc és András, János fia pedig András és Miklós részére adományozott és régi nemességüket megerősítő armálisát, amelyet 1700-ban Uj-Galgócon hirdettek ki. Az esedezők első fokú leszármazottjai a nemességszerzőknek, ez bővebb igazolást nem igényel. A család címere : Kék szinü pajzs alján zöld mező, azon természetes szinü daru, a pajzs jobb oldala felé fordulva bal lábán áll, jobbjában pedig kövecset tart, nyilt sisak feletti koronából növő két fekete sasszárny. Takarók: sárga-kék, fehér-piros. I. 46. és V. 46. Komjáthy, Komjáthy Mihály Csányban, Csongrád megyében, fia Ferenc, Péter, most Komáromban, fia Péter, testvérek, nemkülönben Ferenc, Mátyásnak, emiitett Mihály és Péter testvérének a fia Cabajon, nemességüket igazolandók hivatkoznak a Komáromy Mátyás és fiai Mihály, Ferenc és Dávid által szerzett armálisnak 1636. évben történt publicatiojára, mely a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvben olvasható, a genealógiai leszármazásra vonatkozólag pedig, hogy az emiitett Dávidtól másik Mátyás származik, igazolja egy 1689. április 10-én kelt nyugtával, ennek a Mátyásnak a fiai voltak pedig Mátyás, Mihály és Péter, igazolja Komjáthy Mátyásnak 1721. febr. 4-én Komjáton kelt végrendeletével, e szerint Mátyásnak az atyja Dávid, anyja Horváth Erzsébet, nagyanyja pedig Egyed Anna volt és 1756. január 17-én Kiskéren kelt inquisitióval. Ezek alapján nemességük további használatában meghagyattak. V. 154. Koncsek. Koncsek György, András fia Alsóköröskényben, és fia András, továbbá Istvántól származott unokatestvére László Felső Köröskényben., nemkülönben testvére Imre, és fiai Imre és Ferenc, azután Mihály, János fia, és fia József Felsőköröskényben, testvérei Pál és Ferenc, és emlitett Pálnak a fia, János, kétségtelen nemesek. V. 169. Kopcsányi. Kopcsányi János A. Elefánton és fia Tamás és ezen János testvérei : Antal, István és József és ennek fia László, azonkívül Márton, Györgynek a fia Alsóelefánton kétségtelen nemesek. I. 12. V. 161. Korenchy. Korenchy István és fiai János és Mihály, János pedig fiaival: másik Jánossal és Józseffel Szent Péterről, bemutatta II. Ferdinánd királynak Korenchy Mihály és és testvére Korenchy Péter részére Bécsben 1631. május 3-án adományozott és 1632-ben Nyitra vármegyében kihirdetett armálisát, Mihálytól való leszármazását egy inqusitióval igazolta. Eszerint Korcnchik Mihálynak, a nemeslevél szerzőnek a fia György, ezen Györgynek a fiai pedig István és János esedezők. Korenchy Mihály a tanú állítása szerint igen öreg ember volt, aki helyéről már mozdulni sem tudott, és a Rákóczi forradalom első éveiben Drahócon halt meg és temettetett el. A leszármazást ekként beigazolván kétségtelen nemeseknek ismertek el őket. II. 470. és III. 54. Korláth de Tornác et Gutor. Korláth István és fia Antal Kaplathon, régi nemessége és Tornócon és Gutoron levő ősi birtokjoga alapján kétségtelen nemes. II. 439. és III. 419. Koromzsay. Koromzsay Ferenc és fiacskája, Mihály bemutat egy perennalis fassíót, mely hiteles helyen, a váci káptalan előtt 1701. december 3-án Vácon kelt, mely szerint Koromzsay János és fia István nevében is Dunaharaszti községben, Pest megyében levő részbirtokát 500 Rhen. forintért és az erről szóló donationális és statutorialis levelét, hasonlóképen Saáry, Podharasztyn és Podredegyháza névő Pestmegyében fekvő birtokait összes tartozékaival együtt 450 írtért Volater Kristóf örök áron eladta. Ezen János nagyatyja volt

13 az esedező Ferencnek és fia Istvánnak, továbbá bemutatta atyjának Istvánnak 1700. július 18-án Bölgyénben (Nyitramegye) záloglevelét, (pignoratítias) mely szerint Koromzsay István, Kata és öccsük, János felvettek Berényi Ferenctől és nejétől Loksay Évától 35 frtot és ennek ellenében zálogba bocsátották osztályrészül jutott portájukat. Ősi birtokjog alapján kéri magát a kétségtelen nemesek sorába felvétetni. A tiszti ügyész ellenveti, hogy az első helyen emlitett donationális levélről nem tudni, vajjon királyi vagy nádori donatióról van-e szó és vajjon alkalmas-e a nemesség igazolására, egyébbként is ezen vármegye területén kivül fekvő birtokokról van szó. Az sincsen igazolva : vajjon a nemesség igazoló Ferenc fia-e azon Istvánnak, aki a nemeskürthi birtokot elzálogosította. Az esedező bemutat egy donatiót II. Ferdinánd királytól 1650. június 10-röl Saffyháza puszta és Láz Nógrádmegyében fekvő birtokra vonatkozólag Koromzsay János részére, mely a szükséges statutióval is meg van erősítve. Hogy ez az ifjabb János nemzette Istvánt, azt igazolja az első helyen említett fassio, ezen Istvánnak a fia pedig Ferenc, igazolja az 1755. október 31-én Nyitrán kelt inquisitio, mely szerint Koromzsay Ferenc, néhai Koromzsay Istvánnak Szentmihály Juliánnától született fia, Koromzsay István Losoncról szakadott e tájékra Nyitra-alsóvárosba a kuruc világban, s midőn Eugenius herceg alatt Lándor Fehérvár alá takarodott a kereszténység; feleségét és jelentett fiát elhagyván lement a vitézlő néppel, s oda is veszett." Nyitrán telepedett le és itt házasodott Szentmihály Juliannát vévén feleségül, akitől született Ferenc nevü fia, akinek a nemességét régi birtokjoga és igazolt leszármazása alapján elismerték I. 128, V. 118. Koron. Koron Mihály és Márton Boriban, bemutatták II. Ferdinánd királynak Koron Miklós András és György részére Bécsben 1623 augusztus 15. Koron András és György testvérek részére adományozott és 1624-ben Nyitra vármegyében kihirdetett armálisát. Hivatkoznak ezen vármegye régebbi nemesi összeírására, amelyekben az esedezők atyja, Mátyás benfoglaltatik. ettől való leszármazásukat pedig egy 1731. február 13. Halicson kelt inquisitiójával igazolták, mely szerint Koron Mátyás, Mihály és György a néhai armális szerző Miklósnak az unokái, ezen Miklósnak a fia pedig Mátyás, az Ő atyjuk. A nemesek sorába felvétettek. A család cimere: Piros szinü pajzs, alján hármas szikla, a két szélső csúcson természetes szinü oroszlán áll szétterpesztett lábakkal, kettős farkkal, nyitott szájjal, kiöltött piros nyelvvel, melső lábaival kifelé fordulva, nyilt sisak feletti koronából növő másik orosz- Ián, mint pajzs alak. Takarók : sárga-kék, fehérfekete. III. 401. Koronthály de Kis-Vicsáp. Koronthály Ignác Dojcson, fiai Ferenc és György Kis Vicsápon és másutt levő ősi birtokjoga alapján, és a nemesség folytonos használatában lévén, kétségtelen nemes. II. 553. és VII. 4. Korossy de eadem et Helbény. Korossy Ferenc F. Helbényben, a nemesség régi használatában lévén és ugyanott Felső Helbényben, valamint Koroson levő ősi birtokjoga alapján kétségtelen nemes. II. 356. és IV. 9. Korpács. (Korpás) Korpács Péter Cabajon, testvérei István, és ennek fiai Mihály és István, továbbá András, János és Ferenc és ennek fia ismét Ferenc, végül Korpács János' kétségtelen nemesek. 1. 40. V. 161. Korpás Otrubny. Korpás János Nagy Dovoránban, fiai László és György, nem különben Antal, Mátyás fia bemutatta Lipót királynak Linzben 1681. február 18-án Otrubny Pál, valamint fiai : János, György, Miklós és Mátyás részére adományozott, és 1681-ben Pöstyénben kihirdetett armálisát. János, Györgynek a fia, Antal pedig Mátyásnak a fia, akik az armálisban benfoglaltatnak. A tiszti ügyész észrevétele, hogy az armális Ottrubny, és nem Korpás család nevére, családra szól. A kérelmezők erre megjegyzik, hogy ők az armálist a megszerzés idejétől kezdve birják, Őseik és ők a nemesség folytonos használatában voltak, Korpás és Otrubny név egyet jelent magyarban és tótban, és miután kiskorukban csúfolták Őket,felvették a magyar Korpás nevet. Miután a régebbi nemesi összeírásokban Otrubny néven fordulnak elő és az armális birtokában

vannak, nemesi joguk körül semmi kétely nem merült fel. I. 261. és IV. 191. Korponay. Korponay Miklós Lapásgyarmathon, fia József hivatkozik a vármegyei nemesi összeírásokra, melyekben atyja Korponay vagy Trombitás János 60 év előtt benfoglaltatik. A tiszti ügyész észrevétele, hogy Trombitás János Alsószöllősön fordul elő 1693-tól kezdve, d' j Korponay Jánosról nincsen emlités, tehát bizonyítsa be az esedező, hogy ö azon Trombitás Jánosnak a fia, aki a nemes jegyzékben, vagy hogy azonos Korponay Jánossal, kinek a neve ismeretlen. Az esedező válasza : hogy atyja Korponay János Alsó Szöllösön lakott, hogy a Trombitás név csak ugy ragadt rá (ex notitia artis) és habár ez a körülmény közismeretü dolog, mindannak dacára bemutat egy inquisitiót, amellyel igazolva van, hogy a Trombitás név csak ugy ragadt rá. Nemességét elismerték. V. 77. Kostyál de Tarnó. Kostyál András Verbón, fiai András, János és György, bemutatta Turóc vármegyének Kostyál András és fia András és János részére 1750 május 17-én kiadott testimoniálisát, és kéri a vármegye kétségtelen nemesei sorába való felvételét. A nemesi bizonyítvány szerint Kostyál András Turóc vármegyében lakik, a maga és fiai András részére, a ki Trencsénben lakik, és János részére, aki Verbón lakik, nemesi bizonyítványt kér. Az első helyen emiitett Kostyál András már 1716-ban kapott Turóc vármegyétől nemesi bizonyítványt, 1720. május 26-án Beckón két nemes személy aláírásával megerősített okmánnyal igazolta, hogy Ő György fia, aki Kostyál Ferenc de Tarnó (Turócm.) fia, azután bemutatott egy recognitionálist néhai Tarnói Kostyál Györgytöl, a turóci konvent akkori hites jegyzőjétől és Turóc vármegye ülnökétől Tarnóc 1625. június 7-ki kelettel, amely szerint emlitett Ferencnek az atyja Ádám volt, és hogy az emlitett Kostyál család de Tarnó ősi, valódi birtokos család, amely királyi donatiót kapott. A család Tarnón ősi birtokos és az esedező Andrásnak ezen családtól való leszármazása beigazolódván, kétségtelen nemesnek ismerték el. I. 351. III. 262. Kostyál alias Menyhey. Kostyál János alias Menyhcy Menyhén és fia Ádám, továbbá testvére Mihály és másik testvére Miklós és annak fia András, valamint néhai Györgytől, testvérüktől származott fiaik, András és János kétségtelen nemesek. V. 163. Kostyán. Kostyán Sándor és fia szintén Cabajon, hasonlóképen Kostyán Mihály és fia Gábor és Mihály, nemkülönben Kostyán Miklós és fia János Pest megyében, Örményben és másutt levő ősi birtokjoga alapján kétségtelen nemes. I. 2. Kostyánszky. Kostyánszky György és János, idb. György fiai Vágujhelyen hivatkoznak a 60 éven felüli régebbi nemesi összeírásokra, amelyekben néhai Kostyánszky András benfoglaltatik, hogy ennek fia György, annak fiai pedig a fenti György és János, igazolta 1754. december 10-én kell inquisitióval. Ezek alapján kétségtelen nemesek. I. 317. és III. 192. Kosztolányi de Nemes Kosztolány. Kosztolányi Imre és Illés féltestvérek néhai György fiai Felső Szelőcén, kiknek elődei ős idők óta a nemesi előjogok használatában voltak és jelenleg is élvezik, köztudomású dolog, hogy ezen családnak a szomszéd Bars vármegysben fekvő Nemeskosztolányban valamint itt Felső Lelócon ősi nemes birtokaik vannak. Ezek alapján kétségtelen nemesek. II. 259. és VI. 6. Kovách alias Turánszky. Kovács Márton alias Turánszky, Márton fia Ripkén és fia, Pál bemutatta II. Ferdinánd királynak Bécsben 1632. március 17-én Kovách Péter és Péter Ambrus és János testvérek részére adományozott és 1633. január 31-én Göncön, Abauj vármegyében kihirdetett armálisát. A tiszti ügyész véleménye, hogy a bemutatóit armális nem bizonyit semmit, hacsak a nemesség szerzőtől való leszármazást, vagy a nemességnek 60 éven át való használatát nem igazolják. Ennek folytán bemutat Tomka János alszolgabiró és Medveczky György esküdt által 175 3 november 29-én Szenicen felvett tanuvallatási jegyzőkönyvet, melyben igazolja Kovács Márton, hogy ő másik Mártonnak a fia, és hogy ugy ö mint atyja a nemességüket 60 éven át gyakorolták, továbbá egy másik fassiót, melyet néhai Benyovszky János tett Demkovics István megyei perceptor (adószedő) előtt 1737-ben, mely szerint igazolja, hogy ő másik Mártonnak

15 a fia, és néhai Kovács Péter unokája, aki Berencsen várnagy (castellanus) volt és hogy ez a Péter Turolukáról bizonyos Belanszkich nevű asszonyt vett feleségül, és ezért ugy Pétert, mint fiát Mártont, esedező Mártonnak az atyját Turánszkynak hittak, pedig az ő valódi nevük Kovácsy és régebben is az volt. Az ügyész kifogásolja, hogy a tanuk 66 és 70 éves életkoruk miatt nem igazolhatják a 60 éves ncmességi használatot, mivel csak 6 illetve 10 évesek voltak. Az esedezők erre azt mondják hogy a régi nemesi összeírásokban előfordul a család, ami a tanuk vallomását megerősíti- A 66 éves Rohón lakó tanú, nemes Krokovics György igazolja, hogy az esedező Kovács Márton és annak hasonnevű atyja a nemesi előjogok gyakorlatában volt, hogy még a Rákóczi mozgalmak idejében a tanú az esedezővel, mint más nemesek is, a császári hadseregben harcolt és más nemesekkel együtt taxát fizetett a vármegye pénztárába, nem különben a mult években más nemesekkel együtt részt vett a poroszok elleni felkelésben, és taxát is fizetett a legújabb ideig, a többi tanuk hasonlóan vallottak. Miután csak az 1699. nemesi összeírásban fordul elő Kovács Márton aliter Turanszky és igy a 60 évhez még 4 év hiányzik, ennélfogva az esedező ügyében ö felségéhez forduljon. A család cimere : Kék színű pajzs, azon két könnyű fegyverzetű katona, az első egy török három színű lovon ül, sárga csizmában, zöld köntösben (tunica) fején turbánnal (cydari) kezeit magasra emelve, jobbjában kivont kardot villogtat, a másik pedig keresztény, fehér lovon ül, szintén sárga csizmában és piros köntösben, fején fekete kucsma darutollal diszitve, bal kezével a kantárt, jobbjában pedig lándzsát tart oldalához szoritva, a törököt átdöfi, a pajzs jobb oldala felé fordulva, szalad mind a kettő; nyilt sisak feletti koronából növő másik piros ruhás vitéz fején darutollas fekete kucsmával, jobb kezével lándzsát tart piros fehér zászlócskával, baljában kivont kardot rajta átszúrt török fejjel, a szemlélővel szemben emelkedik. Takarók : mindkét oldalon fehér-piros. II. 634. VII. 19. és VII. 203. Kovács. Kovács Pál néhai Péter fia Szomolánkán és fiai: János és József, nemkülönben ugyanott lakó testvérei: János, Ferenc, Mihály és Imre továbbá Brockán lakó unokatestvérei, úgymint István, Márton fia és ennek fia, János* nemkülönben János, Márton István, Ignác és László, Mártonnak a fia, aki emiitett Istvánnak testvére, valamint másik István Pozsonyvármegyében Kuklón, Lőrincnek a fia, és ennek fiai István és Mátyás, végül József, néhai Pál fia, a nemesség folytonos használatában lévén és 60 évet felülhaladó nemesi összeírásokban előfordulván, kétségtelen nemesek. II. 629. VII. 8. Kovács. Kovács István N. Emőkén és unokatestvére, Péter és ennek fiai Pál, György és András Nagy-Emőkén lévő Ősi birtokjoga alapján kétségtelen nemesek I. 3. V. 159. Kovács alias Mártony. Kovács István Ürmény, fiai András és Imre és testvérének, Andrásnak unokája István és másik testvérének Imrének a fia János, hivatkozik az 1669. és 1693. évi nemesi összeírásra, ahol nagyatyja, Mihály és a későbbiekben atyja, Márton benfoglaltatik, valamint bemutatott egy 1755. évi január 5-én kelt inquisitiót, amelyből kitűnik, hogy azért hivták Kovács Istvánt alias Mártonynak, mert atyja Márton volt. I. 97. és V. 115. Kovács alias Pintér. Kovács György alias Pintér Tolnavármegyében Dunaszentgyörgyön, fia György, János, Mihály és István, bemutatott egy hiteles inquisitiót 1754. június 21-ről, ahol Kovács Márton alias Pintér elismeri, hogy az esedező Györgynek atyja szintén György volt, aki testvére volt Mihálynak, a tanú, (Kovács Márton) atyjának, az iinvestigationalis aktákból pedig köztudomású, hogy az emiitett ősi birtokjoga alapján a kétségtelen nemesek közé közé soroztatott. ennek folytán Kovács György nemessége is kétségtelen. V. 114. Kovács. Kovács Márton alias Pintér Urményben és fiai Miklós, Imre, János, Ferenc és András, továbbá József és fia József, nemkülönben emiitett Imrének Márton fiának a fiai: István és János kétségtelen nemesek. V. 161. Kovács. Kovács András, Benedek fia Peteden, fiai Ferenc és Sándor, testvére János, és fiai: István, Pál és János, nemkülönben azok testvérétől, néhai Istvántól származott fia, János végül György testvérüktől származott Mihály, György, Ambrus és András kétségtelen nemesek. V. 167.