IPARMÛVÉSZETÜNK SZECESSZIÓJA A Mûhely mûvészeti egyesület megalakulása és elsô kiállítása

Tímár Árpád IPARMÛVÉSZETÜNK SZECESSZIÓJA A Mûhely mûvészeti egyesület megalakulása és elsô kiállítása A progresszív mûvészet szecessziója Magyarországon is napirenden volt a 20. század elsô évtizedében, a kivonulás, a szakítás a konzervatív mûvészet intézményeivel azonban egyre halasztódott. A folyamatok akkor gyorsultak fel, amikor 1907 márciusában megnyílt a Nemzeti Szalon új kiállítási helyisége az Erzsébet téren, és Ferenczy Károly megrendezte benne Malonyay Dezsô megfogalmazása szerint a modern magyar festôk elsô csoportkiállítását. A kimaradtak, a sértettek álláspontját képviselô kritika szerint Ferenczy a Szalon alapszabályát figyelmen kívül hagyva kisajátította szûkebb mûvészköre számára a kiállítást. A tagság konzervatív többsége a Szalon májusi közgyûlésén azután botrányos körülmények közepette kibuktatta a vezetésbôl a modern mûvészeket és támogatójukat, Rózsa Miklós titkárt is. A Nemzeti Szalon botránya nyomán megélénkültek a modern szemléletû mûvészek önállóságra, elszakadásra irányuló törekvései. A szervezkedést nyilvánvalóan külföldi példák is inspirálták, ahogy a festészet-szobrászat területén a párizsi szalonok (a Salon des Indépendants és a Salon d Automne) vagy a müncheni, bécsi és berlini szecesszió létrejötte, úgy az iparmûvészet terén elsôsorban az angol kézmûves mûhely-mozgalom és az 1903-ban alapított Wiener Werkstätte hatott követendô példaként. 1907 októberében magalakult a Miénk mûvészcsoport, elsô önálló kiállításukat 1908 januárjában rendezték, ugyancsak 1907 októberében alakult meg a Kéve egyesület, az ô elsô kiállításuk 1908 februárjában nyílt meg, 1908 februárjában Rózsa Miklós is alapított egy új szervezetet, Magyar Mûvészet Mûkereskedés néven, amely elsôsorban vidéki kiállítások szervezését tüzte ki céljául. Mindezekkel egyidejûleg az iparmûvészet terén is megjelent az elsô önálló, az Iparmûvészeti Társulattól és az Iparmûvészeti Múzeumtól független képzôdmény, a Mûhely 1 nevet választó egyesület. 1908 januárjában több budapesti napilapban is megjelent az a közlemény, amely hírt adott az új mûvészeti társulás létrejöttérôl: Mûhely név alatt festôk, szobrászok, építészek és iparmûvészek csoportot alkottak, amely csoport a kiállításokon egységesen fog fellépni és külön kiállításokat is rendez. A Mûhely fô célja az, hogy olcsó és artisztikus munkával annak a publikumnak az igényeit elégítse ki, amely publikum az iparmûvészet terén újabban fölbukkant luxust nem bírja meg. A közlemény beszámolt az egyesület bemutatkozásának, elsô kiállításának tervérôl is: A legközelebbi kiállítás

392 február 15-én fog megnyílni az Uránia Kígyó téri helyiségeiben. Hét teljesen berendezett szoba és apróbb iparmûvészeti és képzômûvészeti tárgyak gyûjteménye lesz az elsô kiállításon. 2 Az Uránia mûkereskedést 1906-ban 3 hozták létre, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kezdeményezésére és támogatásával. Alaptevékenysége mellett alkalmi tárlatoknak is otthont adott: ebben a kiállítóhelyiségben rendezték meg például 1907 márciusában a korszakos jelentôségû Márffy Gulácsy kiállítást. 4 Az elôzetes híradásban a résztvevô mûvészek, mûiparosok között ekkor még nem említették a MIÉNK csoportjához tartozó festôket. Elsô helyre Thoroczkai Wigand Edét és Lakatos Artúrt sorolták, korábbi munkásságuk alapján nyilván az ô nevüket ismerte a legjobban a közönség. 5 Egy január 22-i közleményben azonban már még nevek nélkül ugyan, de határozott szándékként szerepel festôk és grafikusok bemutatása is: Az Uránia helyiségeiben februárban enteriôr kiállítás nyílik meg, amelynek keretén belül az olcsó polgári szobák mellett egy»magán galéria«, egy amatôr lakásának részlete lesz berendezve. Ebben a helyiségben két periodikus kiállítás kerül bemutatásra; az egyik modern magyar mesterek mûveibôl, a másik magyar grafikusok java munkáiból fog állani. 6 A kiállítás a bejelentett idôpontban, február 15-én nem nyílt meg az enteriôrök kialakítása nyilván bonyolultabb feladatnak bizonyult, mint a szokásos képzômûvészeti tárlatokon a képek, szobrok elhelyezése. 7 Szükségesnek tartották azonban, hogy a közvéleményt folyamatosan tájékoztassák: a munkálatok töretlenül folytatódnak, sôt újabb mûvészek csatlakoztak a csoporthoz. Kitûzték a megnyitó újabb idôpontját is: A»Mûhely«kiállítása február hó 29-én nyílik meg az Uránia Kígyó téri helyiségeiben. A kiállításhoz legújabban Körösfôi Kriesch Aladár festômûvész is csatlakozott mint vendég, ki a gödöllôi szövôtelep szônyegeivel vesz részt. A csoportba belépett Rippl-Rónai József is, aki iparmûvészeti munkáival szerepel. Az enteriôrök dekorálására a legmodernebb mûvészeink küldtek képet. A részletes mûsort a»mûhely«legközelebb közhírré teszi. 8 Egy következô, február 28-i közlemény azután már a sajtóbemutató és a megnyitó végleges idôpontját adta hírül, közvetve beismerve ezzel az újabb halasztást: A Mûhely kiállításának rendezése az»uránia«kígyó téri szalonjában csaknem egészen készen van. [ ] A sajtó képviselôinek március 2- án, hétfôn mutatja be a Mûhely elsô kiállítását; míg az ünnepélyes megnyitás melyre a meghívók szolgálnak belépôjegyül kedden lesz. 9 A részletes mûsor, a bemutatott enteriôrök leírása és a résztvevô mûvészek, iparosok valamint a belsô dekorációt szolgáltató legmodernebb mûvészek névsorának közzététele végül is katalógus formájában történt meg. 10 A kiállítás március 3-án valóban megnyílt, 11 a katalógus is elkészült idôben ezt egyértelmûen bizonyítja az a tény, hogy már az elsô kritikák idéztek belôle, ebben felsorolták az egyesület tagjait, megjelölve tisztségüket,

393 1. A Mûhely kiállítása. Úri dolgozószoba. Tervezte Fejérkuthy és Dósa. Készítette Hosszú István (Fotó: Magyar Iparmûvészet, 1908. 174. lap) lakcímüket is, 12 továbbá a vendégként kiállító festôket, 13 ezt követte a hét enteriôr részletes leírása. A Belépô -ben bôrdíszmû-tárgyakat, csipkéket, fémtárgyakat, ékszereket mutattak be, a Magánképtár -nak nevezett helyiségben feltehetôen nagyobb számban szerepeltek a meghívott festôk, a katalógusban azonban errôl nem esett szó, apróbb tárgyak, cserepek, tányérok, fújt üvegek mellett viszont részletesen leírtak két Rippl-Rónai-mûvet, az egyik: Stilizált tökinda. Tervezte Rippl-Rónai József. (Supra porta). Broderia, (Point de Hongrie). A másik: Tulipánok. Eredeti tapisseria, tervezte: Rippl-Rónai József, kivitte a mûvész neje, szül. Baudrion Lázárin. Applikálható eredeti öltésekkel, faldísznek vagy kályhaellenzônek. 14 A következô szobabelsô elnevezése Úri dolgozó-szoba. Itt, és még a két következô enteriôrnél is ( Legény-szoba és Leány-szoba ) külön kiemelték, hogy A szônyegeket Körösfôi Kriesch Aladár festômûvész-tanár vezetése alatt álló Gödöllôi Szônyegszövôtelep készítette. 15 Mindhárom szobát Fejérkuthy Bálint és Dósa Lukács tervezte. A hatodik és hetedik helyiségben egy kétszobás Berendezett tisztviselô-lakás -t mutattak be. Ezt Lakatos Artúr tervezte. Egész sor iparmûvészeti alkotásnál nemcsak a tervezôket, hanem a kivitelezô mesterembereket 16 is megnevezte a katalógus. Egy szobrász Pásztor

394 János is részt vett a kiállításon, az ô mûveit külön jegyzékben 17 sorolták fel, a szobrok címét, anyagát és eladási árát is feltüntetve, de hogy hogyan voltak elosztva a termekben, nem tudható. Képeket, reprodukciókat nem tartalmaz a katalógus, sem az enteriôrökrôl, sem a kiállított mûalkotásokról. A kiállításnak igen tekintélyes méretû sajtóvisszhangja volt, napilapok, folyóiratok is közöltek ismertetéseket, bírálatokat, sôt két lapban még enteriôr-fotók is találhatók. 18 A nagyszámú kritika és rövidhír segítséget ad ahhoz is, hogy a kiállított mûvekrôl a katalógusban közölteknél jóval többet tudjunk meg. Az Ujság február 14-i közleményébôl például kiderül, hogy egész kollekciót állítanak ki Rippl-Rónai Józsefnek Párizsban készült litográfiáiból, meg Wigand Edének magyar falusi házterveibôl. 19 A Magyarország bírálatából kiderül, hogy az elsô helyiségben a Lakatos Artúr tervezte berakásos bôrdíszmû-tárgyak tûnnek elôször szemünkbe, amelyeket a kassai javítóintézetben készítettek. Ízlés, finom kivitel és bámulatos olcsóság jellemzik ezeket a kedves ridikülöket, cigaretta- és pénztárcákat. A Magánképtár festményeirôl is megtudhatunk valamit: Rippl-Rónai, Fényes, Márffy, Szinyei Merse, Gulácsy szebbnél szebb képei, Rippl-Rónai gyönyörû tulipános tapisszeriája [ ] díszítik ezt a kis termet. 20 A Népszava írása is sok részletet elárul: A festômûvészek közül Rippl-Rónai József szerepel a legtöbb képpel. Briliáns technikával megalkotott képei sokszorosan érvényesülnek az intim és stílusos környezetben. Jánoshegyi részlete és osztendei képe újabb lépcsôfokot jelent mûvészi pályáján. Nagyon sokat tanult legutolsó kiállítása óta Gulácsy Lajos. Csupa nyugalom és komolyság az»ezüstreggel«címû képe. Nôi portréja és rajzai szintén magas színvonalon álló munkák. Nagy tehetséget és erôs akaratot tükröz vissza Czóbel Bélának az elsô teremben lévô képe, hol ugyancsak nívós munkákkal szerepel Rudnay Gyula. Grafika felé hajlik inkább, de így is nagyon erôsen hatnak kevés színnel megkonstruált és mélyített tónusú lapjai és vásznai. Fényes Adolf, Grünwald Béla, Ferenczy Károly is állítottak ki. Róluk igazán nem lehet újat mondani. Megszokott magas színvonalon állanak. Tarján Oszkár egész szekrényt megtöltött ízléses ékszereivel és bronzaival. Néhány bútor funkciójáról is megtudunk valamit: Fejérkuthy Bálint és Dósa Lukács tervezték együttesen a bútorokat. Könyves-szekrényük és szerfölött praktikus térbeosztású szekrényük, íróasztaluk és lócájuk a mûvészi ízléssel párosult gyakorlati érzék nagyon sikerült dokumentumai. 21 A Hét címû hetilap ismertetésébôl pedig a gödöllôi szônyegekrôl kapunk közelebbi adatokat: Vannak itt poétikus szônyegek Krieschtôl, Lakatostól, Undi Mariskától és Nagy Sándortól, [ ] 22 Egy másik, részletesebb kiállítás-bírálatból nagy valószínûséggel arra lehet következtetni, hogy a Magánképtár katalógusbeli leírásában szereplô Eredeti modellek nagy szervizkészítéshez tárgyai szintén Rippl-Rónai munkái. 23 Valami keveset elárul ez az írás a festôk alkotásairól is: A kiállítást sok kép és rajz tarkítja. Amazok közt megkapó a Szinyei Merse Pál régi

395 kis festménye, Fényes Adolf néhány kisebb tájképe, Czóbel Béla szép csendélete, ezek közt kiválóak Rippl-Rónai tollrajzai és Rudnay Gyula pompás rajzai. 24 A Szinyei-kép jelentôségének hangsúlyozását egyébként több kritikus is fontosnak tartotta: Külön kell felemlítenünk a kis tárlat szenzációját, az örökifjú ôsz mesternek, Szinyei Merse Pálnak egy 1873-ban festett képét, a»hintázó nôk«-et, melyet eddig csak a mûvészet gurmanjai ismertek, s amely ma is frissebben hat, mint sok-sok modern alkotás, mely nagy büszkén a holnap számára készül. Maga ez a kép, de a Szinyei egész életének példája is bizonyság íme reá, hogy nem az a legmodernebb mûvész, aki kora ízlését leghívebben tudja tolmácsolni. Az igazi mûvészzsenik mindig elôbb jártak koruknál, mint ahogy Szinyei is megelôzte 30 évvel a maga korát. 25 A kép kiválóságát és addig ismeretlen voltát emelte ki Sztrakoniczky Károly is, bár keletkezési idejét kissé elnagyoltan határozta meg: De van itt az ôsz mesternek, Szinyei Merse Pálnak egy képe, amelyet vagy két évtizeddel ezelôtt festett Münchenben: a»hintázó nôk«. Ritka mûvészi alkotás, mely idáig ismeretlen volt. 26 A cikkek nem említették, de más forrásból Rippl-Rónai emlékezéseibôl tudjuk, hogy a mû ekkor Rippl tulajdonában volt, így kerülhetett be erre a kiállításra. 27 A katalógusban egyébként az enteriôrök leírása és a közremûködôk felsorolása elôtt rövid program is olvasható. Ezt a bevezetôt nyilván ismerve és figyelembe véve a társulás mûvésztagjainak tapasztalatát és véleményét Márkus László 28 írta. Ebben megfogalmazta közös céljaikat, elveiket a Mûhely programját, érintve a modern iparmûvészet kibontakozását gátló tényezôket is. Az egyik feloldandó ellentmondást abban vélte megtalálni, hogy a mûvész gondolatait költséges és üzleti kockázattal járó ipari munka realizálja s így a mûvészt lenyûgözi, esetleg lehetetlenné teszi az iparos üzleti érdeke. Olyan viszonyokat kell tehát teremteni, amelyekben az a két látszólagos ellentétes érdek, a publikum ízlésétôl független mûvészi termelés és a publikum ízlésével operáló ipari termelés érdeke kiegyenlítôdjék. 29 A program utalt arra a szándékra is, amelyet már a megalakuláskor kiadott közlemény is hangsúlyozott, hogy ti. nem luxus-igényeket kívánnak kielégíteni: célul tûzte ki magának a Mûhely, hogy az anyagok luxusa nélkül fog mûvészetet csinálni, és a kevésbé vagyonosak által hozzáférhetô anyagokat fogja mûvészi lélekkel átlelkesíteni 30 A kritikák többsége elismerte, támogatta a csoportnak ezt a törekvését, hogy a mûvészet ne legyen a high life kiváltságos szórakozása, hanem megfelelve szociális feladatának a nép, az egész társadalom közkincsévé váljék, 31 írta például Sztrakoniczky Károly. nem a kiválasztottak, nem csupán a nábobok számára mûvészkednek: alkalmazkodni kívánnak a mi szerényebb viszonyainkhoz, mûvészetet akarnak vinni az egyszobás legénylakásba, s a mûvészettel óhajtják boldogabbá tenni a kétszobás kis tisztviselôi otthont írta Malonyay Dezsô is, majd így folytatta: Helyesen indul a Mûhely. Számot vet a magyar zsebbel.

396 Lapos bíz az, s amelyik duzzad, abban fogyatékosabb a magyar érzés. Csinálnak hozzáférhetô áron mûvészetet, amit meg lehet csinálni, ha takarékoskodik az anyagon. Ád a mûvészet, az igazi, értéket az egyszerûbb anyagnak is. 32 A Független Magyarország kritikusa szerint is Polgári és mindennapi igényeknek megfelelô enteriôröket látunk, melyeknek megvalósítása nem illuzórikus többé. 33 Magyar Elek szerint az anyagok luxusa nélkül csinálnak mûvészetet, megmutatják, hogy a mûvészet ad értéket az anyagnak, és egy jól berendezett szobának az artisztikus harmónia, a szolid munka az anyag értékétôl függetlenül is megadja a maga becsét. Ez az eszköz persze igen jó arra, hogy a kevésbé vagyonos embereket is belevigye a mûvészet megértésébe, szeretetébe. 34 Az is nagyon fontos eleme a programnak, hogy egyértelmûen szolidáris a rokon képzômûvészeti törekvésekkel. Bár Márkus már az elôszó elsô mondatában kinyilvánította, hogy a Mûhely programjában nincs semmi harcos szándék, csupán dolgozni akar és [ ] meg akarja teremteni az intenzív munka lehetôségét. ellenfeleket, legyôzendôket tehát nem nevezett meg, de hogy a mûvészeti közéletben hol a helyük, kikkel szimpatizálnak, azt egyértelmûvé tette: a Mûhelyre szükség van, s midôn a képzômûvészet paralel törekvésû mûvészeivel kontaktusba lépve munkájának elsô eredményeit bemutatja a közönségnek, biztos hittel hiszi, hogy nem romantikus ábrándozás, hanem reális érték az a gondolat, amely tagjait szolidaritásba kapcsolja össze. 35 Hogy mire vonatkozik ez a paralel törekvésû kifejezés, azt hamarosan leleplezte Kézdi-Kovács László, aki a Nemzeti Szalon alapítása óta nagyon éberen és gyanakodva figyelt minden lázadásra, kivonulásra, elszakadásra utaló megmozdulást. Ha elítélôleg is, de ô volt az, aki nevén nevezte az iparmûvészek mozgalmát: A»Mûhely«tulajdonképpen az iparmûvészeti társulat szecessziója a»miénk«tagjaival felhígítva. Ezzel mindent meg is mondottunk. 36 Megjegyzendô, hogy Kézdi-Kovács ellenszenve elsôsorban a MIÉNK törekvéseire vonatkozott, a festôket és iparmûvészeket megpróbálta szembeállítani egymással: Azt az igazságot mégis szívesen konstatáljuk, hogy a kiállítás iparmûvészeti része szédületes magasságban áll a falakra kiakasztott képzômûvészeti»alkotások«-kal szemben. A tárlat iparmûvészeti részét mûvészi ôszinteség és tisztult ízlés jellemzi, amit a legnagyobb jóakarattal sem mondhatunk a falakra kifüggesztett ízlést rontó»alkotások«-ra. De még a festôk közül is kiemelt egyet s szembeállította a többiekkel: Szellemes a Tátray Lajos magánképtári helyisége is. E képtárban az összes»miénk«mesterek közül fennen magaslik ki Gulácsy Lajos»Ezüstkék reggel«-e. Ha még Dékáni Árpád meseszép csipkéit és Körösfôi Kriesch Aladár szônyegeit megdicsérjük, ezzel be is fejezhetjük lelkesedésünk kitörését. 37 Megjegyzendô, hogy Kézdi-Kovács egyedül állt azzal a véleményével, hogy a Mûhely radikális szecesszió -t, látványos szakítást, kivonulást jelentett volna, sem a progressziót támogató kritikusok, sem a konzervatív szemléletûek nem mondtak semmi ehhez hasonlót. Margitay Elemér például, akinek

397 2. A Mûhely kiállítása. Ebédlô. Készült a Kassai Kir. Javítóintézetben (Fotó: Magyar Iparmûvészet, 1908. 174. lap) értékrendje nem kevésbé konzervatív, mint Kézdi-Kovácsé, az ellentétek tompítását, a szembenállás elmaszatolását tartotta feladatának: A Mûhely kiállítását csak komolyan lehet tárgyalnunk, mert tagjainak legnagyobb része az Iparmûvészeti Társulat különbözô kiállításain kiállotta a tûzpróbát, igen soknak közülök mûvészi múltja van, amelyet megtagadnunk nem szabad, de nem is lehet. 38 De nemcsak az elszakadás mértékét, hanem a törekvések mûvészi értékét, eredetiségét, újszerûségét is nagyon különbözôképpen ítélték meg a kritikusok. A legszélsôségesebben elutasító véleményt a Magyar Hirlap kritikusa, Márkus Géza fogalmazta meg. A cél nagyon szép, de az eredmény és a forma, amelyben ma a kiállítás bemutatkozik, nagyon elszomorító. A hangzatos cím és a nagyhangú reklám után igazán vártunk valamit. Nem nagy dolgot, mert arra már el vagyunk készülve, hogy mûvészi produkciót ezektôl a minden héten megnyíló vásári végeladásoktól úgy sem kapunk. De a mûvészietlenség ilyen hihetetlen méreteire mégsem voltunk elkészülve. [ ] ilyen minden invenciót és minden eredetiséget nélkülözô kiállítással nem szabad a nagyközönség elé lépni. Ez a kiállítás diszkreditálja a feladatot és a célt: a magyar közönségnek mûvészek által tervezett, mûvészi lakásokat bemutatni. Mert amit ma itt látunk, az nem egyéb, mint az osztrák és bécsi mûvé-

398 szeti egyesületek által már számtalanszor megcsinált és számtalanszor bemutatott kiállításoknak rossz másolata. Az egész kiállításon nincs egy tervezômûvész, akinek a dolgai eredetiek vagy magyarosak lennének. A bútorok rossz bécsi utánzatok, az üvegezések ízléstelen és kezdetleges tapogatózások; a cserepek rosszak és drágák: elhibázott színükkel és hamis ornamentikájukkal egy szerencsétlen kísérlet benyomását keltik. 39 Az ismertetések, bírálatok nagy többségének jóindulatú, megértô hangnemét 40 figyelembe véve nem tûnik igazán indokoltnak ez a radikális elutasítás. Ma már nehéz persze kideríteni, mi motiválta Márkus Géza véleményét, 41 mi indokolta bírálatának ingerült, kifejezetten ellenséges, már-már durva, még a legkonzervatívabb kritikusok szokásos kirohanásait is túlszárnyaló hangnemét. Mindent elutasított, minden eredményt, érdemet kétségbe vont. A kiállított vitathatatlan színvonalú képzômûvészeti alkotásokról pedig egyetlen szava sem volt. Az egyesület nevét, az elnevezés jogosultságát, a Mûhely mûhely jellegét persze más kritikusok is vitatták. Volt, aki csak egy bécsi egyesület utánzatát látta benne: Olyanféle egyesülés, mint Bécsben a hamarosan híressé lett Wiener Werkstätte. A mûvészet és a mesterség egységes alkotásra törekszik benne. Festôk, szobrászok, tervezôk, építészek, mindenféle matériának földolgozói, stilizálásban kéjelgôk, a fantázia megvalósításában gyönyörködôk a mûhelyt mûteremmé, a mûtermet mûhellyé alakítják, [ ] 42 írta Gerô Ödön, aki nemcsak az egyesülési forma eredetiségét vitatta el, de azt is kétségbe vonta, hogy sikerült nekik a korábbiaknál lényegesen magasabb mûvészi színvonalat elérniök: A szép és értékes programból ezúttal csak keveset valósítottak meg. Egyelôre nem tettek egyebet, csak bemutattak néhány jobb és néhány éretlen iparmûvészeti tárgyat. Kicsinyben megismételték azt, amit az Iparmûvészeti Kiállítások nagyobb méretben produkálnak. Sem egységesség, sem valamelyes vezetô szellem, sem domináló sajátosság, de még különösebb érdekesség sem nyilvánul a kiállításban, tehát a Mûhely munkájában. 43 Bányász László a tervezésnek és a kivitelezésnek a mûhely-jellegbôl következô nagyobb összhangját hiányolta: Mûvészek, iparmûvészek, jó mesteremberek s ambiciózus mûbarátok mint a Mûhely tagjai még nem forrtak össze eléggé, s amit az egyik jól megtervez, a másik kevésbé jól fogta föl, 44 Az igazi mûhelynek a korábbi céhekre de talán az angol iparmûvészeti mozgalmakra is emlékeztetô vízióját vázolta fel Lengyel Géza a Nyugatban: Én jobban szeretnék magáról a mûhelyrôl írni, az igaziról, ahol asztalt gyalulnak, bôrt simítanak, csipkét vernek, ahol megfogható anyagból kigondolják, összerakják a bútort, a lakást, a tintatartót, nemcsak lakássá és tintatartóvá, hanem színek és formák kellemes és változatos hordozójává. Mûtárggyá, amint az esztétikusok mondanák, igazságtalanul, mert éppen az a hangsúlyozandó, hogy nem mûtárgyról van szó, hanem olyan tintatartóról, amely írásra fekete folyadék elzárására jobban használható, mint szokvá-

399 nyos társai. [ ] ez a Mûhely nem mûhely, csupán szerencsésen megválasztott címe egy egyébként nagyon derék, nagyon érdemes kiállításnak. [ ] a közös levegô, az eszmék együtt érése, a céhbeli összeszokás, a mûhely közös levegôje nincs sehol és ez az elsô csalódás amaz avatatlanoknak, akik azzal a feltevéssel lépnek a Mûhely szobáiba, hogy a magyar föld kényszerítô szükség híján is létrehozta ezt a közös konyhát, közös kertet. [ ] Nem mûhely, nem céh. [ ] A régi céhbeli mûhely nyomán nem nehéz elképzelni, hogy az iparmûvészet legkiválóbb formái sem a rajztáblán születnek meg, hanem munka közben, a gyalupadon, az üllôn. [ ] A mûhely, egy fedél alatt dolgozó, fúró-faragó mûvészek gyülekezete nem Gödöllôrôl, Kassáról, Budapestrôl, papírosról, rajztábláról összehordott szép ötletek társasága. 45 Volt persze olyan kritikus is, aki elismerte a mûhely-jelleg valamilyen mértékû megvalósulását: A Mûhely neve kész program, s az elsô pillanatra is elénkbe tárja azt a fegyvert, amellyel tagjai érvényesülni és alkotni akarnak: a munkát. A tiszta, becsületes mûvészi munkát. Ezt a programot a Mûhely tagjai is fennen hangsúlyozzák, de hitvallásuk rejt magában még valamit, amit maguk a mûvészek szóval nem fejeztek ki, de tetteikben megvalósítottak, ti. a mûvészet és ipar bensô egyesülését 46 írta Sztrakoniczky Károly. Nagyon sokféleképpen vélekedtek a bírálók az enteriôrök összhatásáról is. Volt, aki azt hangsúlyozta, hogy ez a kiállítás volt az elsô, igazi enteriôr-kiállítás : a Mûhely nem speciális, gyûjteményes tárlaton mutatta be munkájának eredményét, hanem valami újat és nálunk még sajnos ritkát produkált: enteriôr-kiállítást. Mûvészi szobaberendezéseket mutat be, artisztikusan összeállított enteriôröket, 47 Volt, aki viszont az enteriôrök harmonikus egységét vitatta. Margitay Elemér szerint: Ahhoz, hogy egy szobának hangulata legyen, kell hogy színben, vonalban, felfogásban és mûvészeti nívóban harmonikussá váljék. Ez nem sikerült, mert nem egymáshoz való emberek kerültek össze. Ezért volt nyugtalan a szobák belseje, ahol bútor, kép, szônyeg, szobor civódtak egymással. 48 A szembeállítás itt is Kézdi-Kovács véleményéhez hasonlóan iparmûvészek és modern festôk feltételezett összeférhetetlenségére utal. De volt olyan bírálat is, amelyik éppen a képek és a lakrészek harmonikus összhangját hangsúlyozta. A Vasárnapi Ujság szerint: A falakon néhány kép. Nem úgy, mint a kiállításokon, összezsúfolva, egymás mellé préselve, hanem mint szerves részei az egyes szobáknak. A tegnapi és mai modern mûvészet legerôsebb gárdája sietett az ifjú iparmûvész-csoport segítségére, mintegy beigazolni akarván, hogy a két mûvészet között nincsen értékkülönbség. 49 Hasonlóképpen vélekedett Márkus László is: Értelmes kiállítást csak kis méretekben, de válogatottan jó dolgokból lehet rendezni, ezenfelül pedig az is bizonyos, hogy a képeknek bele kell jutni természetes elemükbe, a berendezett, az otthonos szobába, hogy olyanokul mutatkozzanak, amilyenek valójában [ ] A lakás mint egységes mûalkotás és az egyes mûtárgyak elhelyezése ennek a magasabb rendû egységnek a keretében: ez a Mûhely programjának

400 vezérlô motívuma, [ ] talán az a leghízelgôbben jellemzô erre a kiállításra, hogy ezek a képek igen jól érzik magukat a kis szobák színes, puha, virágos intimitásában. 50 Nyitray József szerint viszont: csakis a kiválasztottakat, a Gulácsy fehér rajzait, a Fényes, Rippl-Rónai, Kernstok, Márffy legvilágosabb tónusú alkotásait tûri meg, míg ugyanezeknek más, erôsebb színû alkotásait innen kérlelhetetlenül kizárja az enteriôrök általános harmóniája. 51 Sztrakoniczky Károly nemcsak a harmóniát, hanem a kölcsönös egymásrautaltságot is hangsúlyozta: S amint a Makart-csokor poros szürkeségét örökre számûzi a mûvészi szoba szentélyébôl az eleven, színes virág, úgy kerekedik felül a színtelenségen az erôtôl duzzadó, fiatal, modern festészet. S beigazolja azt, hogy ha talán a galériák egyhangúságában idegenszerûen fest egy-egy nagyon is modern piktúra, a szobában ellenállhatatlan hatású. A modern képek üdesége, színharmóniája nélkül nem is volnának talán oly szépek ezek a szobák, mint amilyenek. A modern festészet mindenesetre nagy fölényben van, amint elhagyja a galériákat és kilép az életbe, az otthonba, a szobába. És ez a másik momentum, amelyet a Mûhely kiállítása beigazol. 52 Bár az egyesület programja elsôsorban gyakorlati célokat jelölt meg, az iparmûvészet nagy elvi kérdéseivel nem kívánt foglalkozni, de maga a kiállítás ténye, a független kezdeményezés provokatív jellege alkalmat adott arra, hogy a bírálók általánosabb kérdéseket is szóba hozzanak. Több cikk is felvetette az iparmûvészet egyenrangúságának problémáját, ill. egyenrangúsításának igényét: Azon a koron, amely az iparmûvészetet a tulajdonképpeni mûvészetek háta mögé, a második sorba számûzte, talán már mi is túlvagyunk. Az összes mûvészetek nagy szerves egységbe olvadtak össze, [ ] A Mûhely tagjai nem exkluzív, pózoló mûvész-félistenek, hanem szorgalmas, becsületesen dolgozó iparos-mûvészek és mûvész-iparosok. Olyan emberek, akik tudják, hogy a kalapács semmivel sem alacsonyabb mûvészi eszköz, mint a rajzón vagy az ecset, hogy az elsô- és másodrendû mûvészetek közti megkülönböztetés lomtárba való ócska teória 53 írta például Sztrakoniczky Károly. Hasonló véleményen volt a Vasárnapi Ujság kritikusa is: Az a babona, hogy bizonyos rangsor van a mûvészetek között, hogy a»nagy mûvészet«valami magasabb rendû, mint az, mely gyakorlati célokat szolgál, szerencsére ma már a múlté. A modern esztétika ilyesféle megkülönböztetéseket fel nem állít, sôt éppen ellenkezôleg: a mûvészet annál könnyebben véli ma teljesíthetni a maga instruktív céljait, mennél szervesebb egészbe olvadnak össze az összes mûvészetek. A mûvészetek demokratizálódásának ez az egyetlen útja, s ha igazán akarjuk, hogy a mûvészet ne csak a felsôbb tízezrek szórakozása legyen, de közös kincsévé váljék minél szélesebb rétegeknek, elsôsorban ott kell a mûvészileg szépet applikálnunk, ahol az állandóan szeme elôtt van a közönségnek. Ez a hely kétségtelenül a lakás, [ ] 54

3 4. A Mûhely kiállítása. Leányszoba. Tervezte Fejérkuthy és Dósa. Készítette Mocsai József (Fotó: Magyar Iparmûvészet, 1908. 175. lap) 401

402 A program egyetlen szóval sem érintette ugyan a nemzeti mûvészet, a magyaros stílus kérdéskörét, a kritikákban ez a szempont mégis felmerült: bírálatként és elismerésként egyaránt. Márkus Géza szerint Mi egy egyesülettôl, amely ma Magyarországon alakul, ôszinteséget és nemzeti stílust követelünk. A»Mûhely«címû mûvészeti humbug ma megbukott. 55 Malonyay Dezsô is követelményként, megoldandó feladatként fogalmazta meg a magyarosságot: az úgynevezett budapesti»szecesszió«nyakatekert furcsaságai mennyire kapósak! Ezt a kedvet kell mûvészivé nevelni, s ezt kell igazán mûvészettel, magyaros mûvészettel kielégíteni és kihasználni! 56 Más kritikusok viszont alaposabb elemzés és érvelés nélkül ugyan, de határozottan deklarálták a Mûhely törekvéseinek nemzeti vagy magyar jellegét. Európai színvonalon álló, de azért színmagyar munka az egész 57 írta például Magyar Elek. Csányi Károly szerint is Ízlésesen berendezett, s amit elsôsorban dicsérünk, magyarságra törekvô ízléssel berendezett apró helyiségekben, bizonyos otthonszerû keretben adja ki-ki a maga mûvészetét 58 A Vasárnapi Ujság írása is kitért erre a problémára: Fiatal festôk, szobrászok és iparmûvészek, egyesülve néhány jó ízlésû és életrevaló derék iparossal, külön csoportba verôdtek, hogy bemutassák a modern lakás berendezésének s általában a modern iparmûvészeti törekvésnek nemzeti irányban való fejlôdését. [ ] Az úriszoba és a dolgozószoba különösen magyarságukkal és szinte dekadens kényelmükkel tûnnek ki. 59 Ezzel a kérdésfelvetéssel csupán a Népszava kritikusa, Bálint Aladár szállt közvetetten szembe, a modernséget és a nyugati jelleget hangsúlyozva: Az újonnan alakult Mûhely-társaság elsô kiállításával egy darab Nyugat vonult be diadalmasan a Kígyó téri»uránia«mûkereskedés termeibe. [ ] A modern mûvészet zászlója alatt csoportosulók színe-java fogott össze ezúttal, és eltérô formanyelvük dacára is megérezhetô a kiállítás minden egyes tárgyában rejlô bensô kapcsolat. 60 A kiterjedt sajtóvisszhang mellett a hivatalos elismerés sem maradt el. Már az egyik elôzetes híradás tudni vélte, hogy egy lakásberendezést a kormány kiküld a londoni magyar kiállításra. 61 Érdekes színfoltja ennek az elismerésnek, hogy gróf Apponyi Albert kultuszminiszter is meglátogatta a kiállítást. Több lap hírt adott errôl, volt amelyik csak azt hangsúlyozta, hogy Apponyi tüzetesen nézett végig mindent és tetszését nyilvánította a kiállított tárgyak minôsége és szépsége, valamint olcsósága felett. Különösen a legényszoba célszerûsége vonta magára a figyelmét. Távozásakor nagy érdeklôdéssel tudakozódott a tárlat sikere felôl és a legnagyobb örömmel hallotta, hogy az úgy anyagilag, mint erkölcsileg teljesen kielégítô. 62 Egy másik lap azonban Apponyi fenntartásairól is beszámolt: Gróf Apponyi Albert, akinek mûvészi kérdésekben tudvalevôleg önálló nézetei vannak, mindenesetre kitüntette a kiállítást, midôn legnagyobb tetszésének adott kifejezést a látottak fölött. Különösen a legényszoba

403 nyerte meg tetszését, de nem titkolta el, hogy a kiállított festményeknek nem mindenike nyerte meg tetszését. Úgy nyilatkozott, hogy a festészetnek vissza kell a mai dadogó modern túlzásból térni abba a korszakba, mikor a mûtermékek önmagukat magyarázzák, és nem szorulnak erôszakolt értelmezésekre. 63 Figyelembe véve tehát mind a hivatalos reagálások felemásságát, mind a széles körû sajtóvisszhang sokféleségét, a Mûhely megalakulását és elsô kiállítását nem tekinthetjük ugyan radikális szecesszió -nak, de helye van azoknak a kissé bátortalan lázadásoknak a sorában a Miénk, a Kéve, a Rózsa Miklós szervezte Magyar Mûvészet Mûkereskedés mellett, amelyek a modern magyar képzômûvészet kibontakozásának fontos állomásai a 20. század elsô évtizedében. JEGYZETEK 01 Bár a Mûhely mûvészegyesület 1908-ban két önálló, katalógussal is megtámogatott kiállítást rendezett, továbbá önálló csoportként részt vett az elsô egyházmûvészeti tárlaton is, s ezekrôl a szakmai fórumokon kívül a napilapok és folyóiratok is bô terjedelemben beszámoltak, a csoport híre és emléke ennek ellenére kikopott a szakmai köztudatból. Az elmúlt csaknem száz esztendôben sem a lexikonok, sem a történeti összefoglalások nem tartották említésre méltónak a Mûhely tevékenységét. 02 Új mûvészeti egyesület. Egyetértés 1908. jan. 11. 10. Magyar Szó 1908. jan. 12. III. Rövidebb változata: Budapesti Hirlap 1908. jan. 11. 11. 03 Az Ujság címû napilap 1906 februárjában adott hírt arról, hogy bemutatták a sajtónak a Molnár Viktor államtitkár buzgólkodása folytán létrejött Uránia-mûkereskedést, a király házában. Ez a mûkereskedés tudvalevôleg azért alakult, hogy a magyar mûvészeken segítsen, mûveiknek újabb piacot teremtsen, (Az Ujság 1906. febr. 11. 17.) 04 A kiállítás rangját, jelentôségét bizonyítja az a mintegy harminc ismertetés és bírálat, amely a korabeli sajtóban megjelent. 05 A felsorolt mûvészek: Wigand Ede, Lakatos Artúr, Muhits Sándor, Dósa Lukács, Fejérkuthy Bálint, Janszky Béla, Tátray Lajos, Kopits János, Tarján Oszkár, továbbá a mûiparosok: Mayböhm Károly üvegfestô, Mocsay József és Hossz István asztalosok, a kassai javítóintézeti ipariskola, Imregh Pál mûlakatos, Fischer Emil majolika-gyáros Kopits János kivételével mindanynyian részt vettek a megnyílt kiállításon is. A kezdeményezés elôzményének tekinthetô az Iparmûvészeti Társulat több lakberendezési bemutatója és karácsonyi vására mellett a Mûbarátok Körének 1905-ben rendezett enteriôr-kiállítása, ahol többek között Thoroczkai Wigand Ede, Undi Mariska és Kriesch Aladár tervezte bútorokat állítottak ki, a kivitelezésben pedig Mocsay József asztalos is közremûködött, láthatók voltak továbbá Mayböhm Károly üvegfestményei, Belmonte Leó bôrmunkái és Beck Ö. Fülöp plakettjei is. Interieur-kiállítás a Mûbarátok Körében. Az Ujság 1905. ápr. 4. 10. 06 A Mûhely kiállítása. Magyarország 1908. jan. 22. 13. Pesti Hirlap 1908. jan. 22. 15. Az Ujság 1908. jan. 22. 12. 07 Erre a problémára egy késôbbi kiállítási beszámoló utalt is: A kezdet nehézségeivel minden téren küzdeni kell, a Mûhely elszámította magát és kétszer is elhalasztotta a megnyitás kitûzött terminusát. [ ] Tolnay Ákos igazgató [festômûvész, az Uránia igazgatója] például egyik napról a másikra tehát egy éjszaka alatt komplettül rendez be kiállításokat. Valószínûleg

404 így lesz ez a Mûhelynél is késôbb. BÁ- NYÁSZ László: A Mûhely kiállítása. Ország- Világ 1908. márc. 8. 195. 08 Egyetértés 1908. febr. 15. 14. 09 Budapest 1908. febr. 28. 12. 10 A Mûhely kiállítása. Katalógus. [Bp. é. n.] [a továbbiakban: Kat.] A katalógus egy példánya megtalálható az OSzK-ban (321744 kat.sz.-on) 11 Ez a kiállítás is megkapta a rangjának megfelelô állami szertartást: A Mûhely elsô kiállítását ma délután öt órakor nyitotta meg Molnár Viktor államtitkár, akit Tolnay Ákos, az Uránia és Benkó Lajos, a Mûhely igazgatói fogadták és kalauzolták. Az egyes enteriôröknél bemutatták a tervezômûvészeket, Fejérkuthy Bálint, Dósa Lukács, Lakatos Artúr és Tátray Lajos mûipari tervezôket, úgyszintén a készítô iparosokat is. Az államtitkár teljes megelégedését fejezte ki a vezetôségnek. Mint kiállító szerepel a kassai javítóintézeti áll. ipariskola is, melynek részérôl Fürst Sándor fômérnök jelent meg s kalauzolta az igazságügy-minisztérium képviselôit, kik közül ott voltak: Bernáth Géza kúriai másodelnök, Pickl Gyula min. tan. dr. Kun Béla min, tan. és Láday István kir. ügyész. A megnyitásra nagy és elôkelô társaság sereglett össze. Günther Antal igazságügy-miniszter holnap tekinti meg a kiállítást, (Budapest 1908. márc. 4. 10.) 12 A sajtóban nincs nyoma annak, hogy mikor alakult szabályos egyesületté a csoportosulás. Nem tudjuk, volt-e egyáltalán közgyûlés, választás, készítettek-e alapszabályt, hivatalosan bejegyeztették-e a szervezôdést, a közölt névsorból ( A HÛHELY tagjai: Kat. 5.) azonban megtudható, hogy a kiállítás megnyitásának idôpontjában az egyesületnek megvoltak a szokásos tisztségviselôi: elnöke Rippl-Rónai József, alelnöke Márkus László, titkára Csorba Béla, pénztárosa Lakatos Artúr, igazgatója Benkó Lajos, ügyésze dr. Battlay Dezsô volt. A Mûhely -ben összesen tizenhatan voltak, az eddig felsoroltakon kívül tag volt Bobitsch Artúr szobafestô, aki a katalógus tanúsága szerint az összes installációs munkálatokat végezte, Dékáni Árpád tanár, aki a csipkéket és függönyöket tervezte és készítette, Dósa Lukács és Fejérkuthy Bálint, mindketten bútorokat, szobabelsôket és fémtárgyakat is terveztek. Tag volt Jánszky Béla építész is, de mûve ezen a kiállításon nem szerepelt. Mayböhm Károly üvegfestô viszont több szoba számára is készített üvegfestményeket, ezeket a szintén alapító tag Muhits Sándor festô tervezte. Tag volt továbbá Tarján Oszkár szobrász-ötvös, ô a maga tervezte ékszereket és bronzöntvényeket állította ki, Tátray Lajos festô pedig a Magánképtár címet viselô enteriôr tervezôjeként és a dekorációt szolgáltató mûvészek sorában is szerepel. Végül, tizenhatodikként Thoroczkai Wigand Edét említi a tagnévsor Gödöllô Marosvásárhely tartózkodási hely megjelöléssel. Ô az elôzetes várakozásoktól eltérôen csupán néhány szerény vázlat - tal képviseltette magát a kiállításon. 13 A kiállítás helyiségeinek dekorálására szolgáló képek a következô festômûvészek munkái: Czóbel Béla, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Gulácsy Lajos, Grünwald Béla, Kernstok Károly, Lakatos Artúr, Márffy Ödön, Rippl-Rónai József, Rudnay Gyula, Szinyei Merse Pál, Tátray Lajos, Vaszary János. (Kat. 15.) A kiállított képekrôl azonban semmi közelebbi sem számuk, sem címük, sem méretük, sem technikájuk nem tudható meg a katalógusból. 14 Kat. 18. A Magyar Nemzeti Galéria nagy Rippl-Rónai-kiállításán 1998-ban látható volt egy, még ma is magántulajdonban lévô textil-kép, Nôi fej virágokkal címen, amelyen egyébként a vörös tulipánok dominálnak. A mûvet magyarázó katalóguscikk felsorolta, hogy korábban két alkalommal volt kiállítva hasonló témájú hímzés, 1898-ban Piros tulipánok, 1911-ben Vörös tulipánok címen. De nem dönthetô el, hogy minden alkalommal ugyanarról a mûrôl volt-e szó, ill. hogy az egyetlen ránk maradt példányra vonatkozik-e mindegyik adat. (Rippl-Rónai József gyûjteményes kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1998. Szerk. BERNÁTH Mária és NAGY Ildikó. 462. LÁSZLÓ Emôke szócikke.) Természetesen az sem dönthetô el egyértelmûen, hogy az Urániában kiállított példány milyen viszonyban van a többi említéssel.

405 (A MNG katalógusa egyébként a mû Uránia-beli kiállításáról nem tud.) 15 Kat. 20 21. 16 Az eddig említetteken kívül kivitelezôként megnevezi a katalógus Imregh Pál mûlakatost (Kat. 17., 19., 20., 21.), Fischer Emilt, kerámiatárgyak készítôjeként (Kat. 18.), Jankovszky és Peterka kárpitosokat (Kat. 19.), Hosszú István asztalost (Kat. 19.), Mocsay József asztalost (Kat. 20., 21., 22.), Kulcsár Sándor csillárgyárát (Kat. 22.), valamint a Kassai M. Kir. Javítóintézet bôripari és faipari iskoláját (Kat. 17., 22.). Ez utóbbiakban Lakatos Artúr volt a szaktanár. 17 Kat. 23.: Szobrok: Tervezte: Pásztor János. Csárdás, bronz. Ára 180 K. Enyelgés, bronz. Ára 180 K. Engesztelés, bronz. Ára 180 K. Ôrtetôn, gipsz. Ára 75 K. Bányász, gipsz. Ára 50 K. Baba, gipsz. Ára 50 K. 18 Magyar Iparmûvészet 1908. és Vasárnapi Ujság 1908. 19 Az Ujság 1908. febr. 14. 11. 20 (m. e.) [MAGYAR Elek]: A Mûhely lakásmûvészeti kiállítása. Magyarország 1908. márc. 4. 10. 21 B-t. [BÁLINT Aladár]: A Mûhely lakásmûvészeti kiállítása. Népszava 1908. márc. 4. 5. 22 [MÁRKUS László]: A Mûhely. A Hét 1908. márc. 8. XIX. évf. 10. sz. 160. 23 Rippl-Rónai József tapiszeriái és szervizmintái ismeretesek. Már a mûhelyen kívül is tetszettek. (g.) [GERÔ Ödön]: A Mûhely kiállítása. Pesti Napló 1908. márc. 4. 14 15. 24 uo. 25 Vasárnapi Ujság 1908. márc. 15. 55. évf. 11. sz. 214 215. [a továbbiakban: VU] A kép keletkezési idejének meghatározása nem pontos, a nevezetes 1873-as év a Majális befejezésének idôpontja, a szakirodalom mai álláspontja szerint a Hintázó nôk 1869-ben készült. (SZINYEI MERSE Anna: Szinyei Merse Pál élete és mûvészete. [Bp.] 1990. 187. Szinyei Merse Pál festményeinek jegyzéke, 71. sz. Hinta címmel.) Szinyei nagybecsû képé -t BÁNYÁSZ László is kiemelendônek tartotta. (BÁNYÁSZ i. m.) 26 SZTRAKONICZKY Károly: A Mûhely. A Mûhely lakásmûvészeti kiállítása az Uránia mûkereskedés helyiségeiben. Alkotmány 1908. márc. 4. 1 2. 27 a tôle kapott Szinyei-féle Hintázókat én is féltô gonddal ôrzöm, s kiállításokra is, ha kérik, csak azért engedem át, mert tudom, hogy mesterük nagy mûvészi sikereket arat vele. RIPPL-RÓNAI József emlékezései. Bp., 1957. 60. 28 Márkus László már korábban is írt részletesen és elismerôleg olyan kiállításokról, ahol a mostani egyesületben mûködô mûvészek és iparosok közül többen is részt vettek. Az Iparmûvészek kiállítása címû kritikája az Iparmûvészeti Társaság karácsonyi kiállítása kapcsán méltatta például Wigand Ede, Dósa Lukács, Fejérkuthy Bálint és Mayböhm Károly teljesítményét. (Alkotmány, 1904. dec. 10. 1.) Az Egy modern lakás címû írás pedig a Mûbarátok Körében rendezett enteriôr kiállítást az elsô merész kísérlet -nek nevezte, megdicsérve Wigand Ede, Mayböhm Károly, Kriesch Aladár, Mocsay József és Imregh Pál munkáját. (Alkotmány, 1905. ápr. 5. 1 2.) 29 Kat. 7 8. 30 Kat. 10 11. 31 SZTRAKONICZKY i. m. 32 (Md.) [MALONYAY Dezsô]: A Mûhely kiállítása. Budapesti Hirlap 1908. márc. 4. 13. 33 (r. ô.) [ROTTENBILLER Ödön]: Mûhely. Mûvészies lakásberendezés az Urániában. Független Magyarország, 1908. márc. 4. 11. 34 MAGYAR i. m. 35 Kat. 7., 13 14. 36 (Kézdi.) [KÉZDI-KOVÁCS László]: A Mûhely kiállítása. Pesti Hirlap, 1908. márc. 4. 9. 37 KÉZDI-KOVÁCS i.m. 38 MARGITAY [Elemér]: A Mûhely kiállítása. Magyar Iparmûvészet 1908. 180 181.) 39 m. g. [MÁRKUS Géza]: A Mûhely kiállítása. Magyar Hirlap 1908. márc. 3. 11. 40 Pompás munkát végzett Rippl-Rónai József, Tolnay Ákos és Lakatos Artúr vezetése alatt néhány fiatal mûvészünk; [ ] Egészséges, pártolni való program a Mûhely programja. írta például Malonyay Dezsô (MALONYAI i. m.) igazán figyelemre

406 méltó kiállítást mutattak be [ ] Európai színvonalon álló, de azért színmagyar munka az egész. vélekedett Magyar Elek. (MAGYAR i. m.) Rendkívül érdekes, artisztikus s minden tekintetben harmonikus kiállítás nyílt meg az Uránia helyiségeiben, a király házában, a»mûhely«kiállítása, olvasható Nyitray József cikkében ((Y-n.) [Yartin / NYITRAY József]: A Mûhely kiállítása. Az Ujság 1908. márc. 4. 10.) [a továbbiakban: NYITRAY]. Intim, kis szobákba lép az ember, melyek melegséget, jólesô érzést s elsôsorban mûvészetet nyújtanak. A látogató otthonosan érzi magát bennük, írta Bányász László (BÁNYÁSZ i. m.) Az a négy szoba, melyet Rippl-Rónai József és Márkus László vezetése alatt egy csoport fiatal mûvész berendezett, minden esztétikai magyarázatnál ékesszlóbban beszél a modern iparmûvészeti törekvésekrôl. olvasható a Vasárnapi Ujság aláírás nélkül megjelent ismertetôjében. (VU i. m.) 41 Margitay Elemér a Magyar Iparmûvészetben utalt ugyan arra név nélkül persze, hogy Ezt a kiállítást a kritikusok kétféleképpen tárgyalták. Az egyik rész vállveregetô jóindulattal, a másik rész, az üzleti konkurencia szempontjából, elfogult szemmel. De hogy ez vonatkoztatható-e Márkus Gézára, ill. az ô esetében milyen üzleti érdekrôl lehetett szó, nem tudjuk. (MARGITAY i. m.) 42 GERÔ i. m. 43 uo. 44 BÁNYÁSZ i. m. 45 LENGYEL Géza: A Mûhely. Nyugat, 1908. márc. 16. I. évf. 6. sz. 346 349. 46 SZTRAKONICZKY i. m. 47 Uo. 48 MARGITAY i. m. 49 VU i. m. 50 MÁRKUS László i. m. 51 NYITRAY i. m. 52 SZTRAKONICZKY i. m. 53 UO. 54 VU i. m. 55 MÁRKUS Géza i. m. 56 MALONYAY i. m. 57 MAGYAR i. m. 58 Csk. [CSÁNYI Károly]: A Mûhely kiállítása. Építô Ipar 1908. márc. 8. XXXII. évf. 10. sz. 102. 59 VU i. m. 60 BÁLINT i. m. 61 Budapest, 1908. febr. 28. 12. 62 Apponyi a Mûhely kiállításán. Budapest 1908. márc. 14. 11. 63 Apponyi a Mûhely kiállításán. Alkotmány 1908. márc. 15. 10. Készült az OTKA 042 544 sz. pályázat támogatásával.