MI ÚJSÁG? MAMI,...A KOĽKO RÁZ EŠTE MUSÍM ÍSŤ SPAŤ KÝM PRÍDE JEŽIŠKO? Az egyházfai plébániaközösség lapja. IV. évfolyam, 17. szám. 2007. december 23., ádvent 4. vasárnapja. Časopis farského spoločenstva v Kostolnej pri Dunaji. IV. ročník, 17. číslo. 23. decembra 2007, 4. adventná nedeľa. TARTALOM: A nagyborsai kápolna jubileuma: 2-3 XVI. Benedek pápa új enciklikája: 5 Keresztelő szent Jánosról: 10-11 Karácsony ünnepére: 14-15 Plébániánk néhány pasztorációs terve: 16 Róbert atya megköszöni: 20 Prepáčte, že opäť začnem spomienkou na detstvo. Fakt neviem čím to je, že práve tam nachádzam najviac inšpirácií; asi už ozaj starnem... Keď sa rozpomínam, ako som zvykol prežívať advent, vždy sa mi vybaví tá otázka, ktorú pozná azda každá mama:...a koľko ráz ešte musím ísť spať kým príde Ježiško? Ako som vedel, tak som na malých prštekoch odratúval dni, ktoré ma delili od tej tajomnej chvíle plnej napätia, ale aj radosti z nových hračiek. Bratia a sestry, zapálením prvej sviečky na adventnom venci sme vstúpili do adventu. Pripravujeme sa na oslavu prvého Pánovho príchodu na Zem a presne vieme, koľko bude táto príprava trvať. Vďaka tomu si ju môžeme časovo veľmi presne rozvrhnúť. A tak si vyhradíme čas a peniaze na darčeky, na upratanie domu, na pečenie zákuskov, na spoveď..., všetko si môžeme veľmi presne naplánovať. Avšak význam adventu sa neobmedzuje len na prípravu oslavy Ježišovho prvého príchodu na svet; chce byť zároveň výzvou pripravovať sa aj na Jeho druhý príchod na konci sveta. A tu je problém! Tu totiž nemáme ani zďaleka tak jasné, koľko to asi bude trvať; ba vôbec nevieme, kedy to bude. A preto aj našu prípravu na túto veľkú udalosť si nemôžeme jednoznačne naplánovať. Pýtame sa, možno ako kedysi v detstve: Koľko ráz ešte pôjdeme spať, až príde Ježiš na konci sveta, alebo až príde ten náš koniec sveta? A odpoveď je veľmi vyhýbavá:...o tom dni a o tej hodine nevie nik, ani nebeskí anjeli, ani Syn, iba sám Otec... (Mt 24,36). Darmo, ak nechceme v tej nepredvídateľnej chvíli prísť o všetko (a tým všetkým myslím najmä večný život), nezostáva nám nič iné, ako byť stále pripravení. Stále mať nakúpené darčeky, dobrých skutkov, pekne zabalené, že by sme neprišli pred Pána s prázdnymi rukami; stále mať pekne upratané mať poriadok v duši, nie hriech; a stále žiť v očakávaní, že ku tomuto stretnutiu môže dôjsť hocikedy. Bratia a sestry, naozaj nevieme ktorá svieca nám práve horí, či ešte len tá prvá, či druhá, tretia alebo už tá posledná. Celý tento život je jeden veľký advent a preto ho treba prežívať vo veľkej zodpovednosti a stálej pripravenosti, lebo kto vie, či dnes nepôjdeme už posledný raz spať kým príde Ježiško...!? M I N D E N K E D V E S O L V A S Ó N A K - róbi atya - ÁLDÁSOS ÉS BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET, VALAMINT ISTEN KEGYELMEIBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!
MI ÚJSÁG? 2 IV. évfolyam, 17. szám ÉS A CSODA MEGTÖRTÉNT NAGYBORSÁN IS Kora tavasszal, egy köznapi szentmise után hozzám szólt Matus Mária Szerafína, ferences rendi nővér: Lajoska, a szentségházat a szentélyben egy kicsit meg kellene emelni, mert a sarokban el van dugva. Ez szöget ütött a fejemben Mennyire igaza van! Hiszen idén októberben a kápolna 70 éves lesz. De szép ajándék is volna ez, ha megvalósulhatna, és az ünnepen fel is szentelhetnénk! Azonnal meg is beszéltem Kučerák Róbert atyával. Pénzünk, az nem sok volt, de ahogy mondani szokás, nekivágtunk. Fel is kerestem a helybéli asztalost, Kučera Pityut. Megbeszéltük, s ő papírra vetette az elképzeléseinket a szentélyt illetően. Megtervezte és az egészet meg is valósította. Patináns szentségházat alakított és a szentélyt is körbedeszkázta. A ministránsok számára új ülőkéket készített, a mennyezetre pedig keresztet csinált, melynek mind a négy sarkába lámpa került, így az Úr asztala pompás fényben úszik. A villannyal kapcsolatos munkálatokat Klenovský Pista vállalta és meg is csinálta. A kárpitos munkát szintén a helyi származású Stranovský Tamás végezte. Tornyai Mihály és jómagam kifestettük a szentélyt és a sekrestyét. Amikor már azt gondoltam, ez megvan, megállított Szabó Erzsi néni: Lajoska az ablakokat mikor akarod végre kicserélni?! Hegysúron milyen szép lett a kápolna! Ajaj, arra már igazán nincs pénzünk! mondtam. Mire ő azt válaszolta: Összeszedünk, ne félj! Úgy is lett. Mint kántor, sok templomban megfordulok és mondhatom, hogy a templomok és a kápolnák csodásak. Hát akkor azt kérdeztem magamban, a miénk miért nem azonosulhatna ezekkel a csodaszép templomokkal és kápolnákkal? Bevallom öszintén, hogy egy kicsit féltem. Szentmisékre nálunk nem sokan járnak, többnyire csak az idősebb korosztály, a nyugdíjasok. De ahogy már említettem, nekivágtunk és Hegysúron meg is rendeltük az ablakokat Farkas Norbinál. Egyszer csak csörög a telefon és a vonal túlsó végéről ifj. Petheő Imre kéretett a kápolnához. Édesapjával együtt várt. Közölték szándékukat a kápolna 70 éves jubileuma kapcsán. Belémfagyott a szó, meg sem tudtam szólalni. Nem hittem a fülemnek. Akadtak az elmúlt időszakban olyanok, akik akartak valami nagyot csinálni, csináltatni a kápolnával. De általában csak a szavaknál maradtak. Id. és ifj. Petheő Imre megrestauráltatták a Szent Rozália védőszentünk képét. A sekrestye belső ajtajához harangocskát vettek, a kápolna bejárata fölé esővédő tetőt készíttettek. A kápolna bejáratát és környékét kövezettel rakatták ki. Hátul a lépcsőket kicsempéztették. Meglepetésül hatalmas Győzedelmes Jézus szobrot ajándékoztak (15-en alig tudtuk felállítani; lásd a képen). Körülötte a három padot és a keresztet szintén a mi asztalosunk, Kučera Pityu készítette. És a csoda folytatódott. Az ablakok kicserélése után nekikezdtünk a kápolna külső festésének. Itt szeretném megköszönni Tornyai Mihály és Pavlovič Józsefnek, hogy az összes munkálatoknál oroszlánrészt vállaltak, nap mint nap jelen voltak, bérmentesen dolgoztak, ahogy a többiek is. Nélkülük nem nagyon lehetett volna megvalósítani a csodát. Sürgetett az idő, de mégis sikerült belülről is kifesteni a kápolnát. A festés utáni nagytakarítást Szabó Erzsébet, Németh Erzsébet és Tornyai Aranka végezték. Az utóbbi még az ünnepség előtti héten még egyszer kitakarított. 2007. október 21-én vasárnap volt a nagy nap. A községi hivatal nagy díszes sátrat állíttatott, felkészülve az időjárás
2007. december 23. 3 MI ÚJSÁG? viszontagságaira. Szerencsére nem esett az eső. A meghívott vendégek között ott voltak a Petheő és a Farkas család leszármazottai, akik a telket még 1937-ben ajándékozták. Vendégeink voltak a plébániaközösséghez tartozó egyházfik, polgármesterek kedves feleségeikkel, valamint a nagyborsai képviselőtestület tagjai. Vidra Ladislav Nagyborsa polgármestere meleg szavakkal üdvözölte az ott egybegyült hívő sereget és a vendégeket. Utána a szentély felszentelésére került a sor. A főcelebráns ThDr. Turányi Miklós érseki tanácsos, nagyfödémesi plébános volt (a képen középen). Közben harsogott az Uram, jó nekünk itt lenni című gyönyörű ének. Szentbeszédé- ben kiemelte, hogy már mennyi kegyelmet kaptunk és szüntelen kapunk itt, az Isten házában. A legszentebb Eucharisztikus áldozatot további hat pappal együtt mutatta be (a képen balról: Kučerák Róbert, mons. Oravec Szilveszter, Szlezák Szilveszter, Fóthy Zoltán, Puss Sándor SJ, Vittek Juraj). A pápai himnusz után került sor a Győzedelmes Jézus szobor megszentelésére, amely szintén nagyon megható volt. A harang zúgása közben ott imádkoztuk el az Úrangyala imádságot. A szentmise olvasmányait Papp Martinka és Tengeri Romilda olvasták fel. A ministránsok pedig Németh Filip, Papp Martin és Slovák Marek voltak. és megtörtént a csoda Nagyborsán is. Beteljesült egy gyönyörű álom, egy valóság. Most már irigységre méltó a mi kis templomocskánk is. És lehet, hogy megtörténik a csoda a mi szívünkben is, valahol a lelkünk mélyén, amely majd csak lassan kibontakozik, a felszínre tör és betérít ebbe a gyönyörű kápolnánkba. Az ünnepélyes szentmise után került sor az ünnepi ebédre, melyet Vlahy Piroska, Tornyai Aranka és Klúcsik Magdolna készítettek. Az ebédet Snoha Mónika (a helyi óvoda igazgatónője), Vlahy Nikolka és Krisztínka, Valová Laura és Klúčik Teréz szolgálták fel. A kápolna körüli munkálatoknál még részt vettek jópáran, akiket még eddig nem említettem. Név szerint: Ravasz József - csempézés, Anderkovics István a festésnél. Az egyéb munkálatoknál: Vlahy Miklós, Németh Imre, Klúcsik Tibor, id. Kučera László, Klúčik Péter, ifj. Vlahy László és Krisztián. Támogatók: a nagyborsai községi hivatal - az ünnepi terem és a konyha díjmentes kölcsönzése, továbbá ajándék - 10.000,- Sk; elhunyt mons. Paxy László atya hagyatéka - 10.000,- Sk; Vidra Martin - rángatókút áthelyezése és az alkatrészek ingyenes ajándékozása; Tornyai Tibor - cukrászsütemények ajándékozása; Snoha család - sertéshús és pogácsák; Klúcsik család - kacsák, burgonya, bor, stb. ajándékozása; özv. Martinec Anna - levestészta ajándékozása; özv. Szabó Erzsébet - szőnyegek ajándékozása; özv. Bittera Margit (jókai lakos) - arannyal hímzett terítő a szentségházba; Ivančo Juraj mérnök (szenci lakos) - száraz malter ajándékozása; Keszőcze Imre (szenckirályfai lakos) - díszbokrok ajándékozása. A hívők adományai az ablakok készítéséhez: 29.790,- Sk. További háromszori ofera gyűjtés: 1.450,- Sk; 1.200,- Sk; 3.590,- Sk; ami összesen 6.240,- Sk. A jó Isten fizesse meg a kedves hívek nagylelkűségét! Hálásan köszönjük a kedves hívők segítségét, jelenlétét, és ezúton szeretnék kívánni kedves mindnyájuknak kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket, áldásos, békés új esztendőt! Dicsértessék az Úr Jézus Kristus! Köszönettel: ifj. Klúcsik Lajos - kápolnagondnok, egyházfi és kántor
MI ÚJSÁG? 4 IV. évfolyam, 17. szám LENNI MINT JÉZUS Jézusom, a Te szemeddel nézni és látni! A Te figyelmességeddel látni az embereket, a kínokat, a bűnöket, a szenvedőket. Hordozni a Te irgalmadat az irgalmatlan világban! Kenyérré lenni, és táplálni másokat! Keresztet hordozni, Veled megfeszülni, Veled élni és Veled halni! Apostolod lenni... örök Főpap! Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket (Jn 20,21). A papokat az egyházi rend szentsége az egyetlen papi rend tagjává teszi. Egymáshoz fűzi őket a szentségen alapuló testvériség kapcsolata. Külön is egységes testületet alkotnak a papok püspökük vezetése alatt abban az egyházmegyében, melynek szolgálatára szentelték magukat. Október 24-én a mi egyházközösségünk templomában is összegyűltek egyházmegyei szinten lelkipásztoraink rekollekcióra. Rekollekció munka jellegű találkozás a paptestvérekkel. Ez a találkozás szentmisével kezdődött, mely nyilvános a hívek számára is. A szentmise közös imával kezdődik és éppúgy közös imával is végződik. A szentmise fő celebránsa Dubovsky nyugalmazott jezsuita püspök atya volt, aki a szentbeszédében a családot jellemezte. A saját családjáról példázott. Öten voltak testvérek. Az édesapjuk elvesztése után sokat segített édesanyjának a munkában és természetesen a testvérei nevelésében is. Egyúttal felelősséget vállalt a testvéreiért. De ha az édesapja nem hunyt volna el idő előtt, nem lett volna belőle pap. A püspök atya hangsúlyozta, ahogy az anyák és az apák felelősek az Isten előtt, úgy a papok is felelősek a rájuk bízottakért. Kérte, hogy imádkozzunk a papokért, hogy vezessenek és neveljenek az Isten előtti felelősségre. Legyünk olyanok, hogy Krisztus bennünk és általunk másokat is szerethessen. Így a kereszthordozás könnyebb, kötelességteljesítésünk pedig gyümölcsözőbb lesz. A szentmise befejeztével Róbert atya megszentelő imát mondott a lelkiatyákért, akiket Jézus Szentséges Szívébe ajánlott. Takács Regina néni megköszönte a lelkiatyák jelenlétét egy szál fehér virággal. A püspök atyának vörös színűt nyújtott át és köszöntött neki: Laudetur Jesus Christus! (Dicsértessék a Jézus Krisztus!). In aeternum. Amen. (Mindörökké. Amen) - válaszolta a püspök atya, aki megkérte Regina nénit, hogy köszönje meg a hívek figyelmességét az ő nevében. Regina néni pedig azt kívánta a püspök atyának, hogy az orcája mindig maradjon olyan piros színű, mint az a virág, melyet átnyújtott neki. Ezután a lelkiatyák a plébánián folytatták a megbeszélésüket. Befejezésül Ars szent plébánosát idézném, aki eképpen nyilatkozott a papokról: A pap az, aki a földön folytatja a megváltás művét. Ha jól megértenék, mit jelent a pap a földön, nem rémüldöznének tőle, hanem szeretnék. A pap nem más, mint Jézus Szívének szeretete. Duray Márta Őáltala, ővele és őbenne!
2007. december 23. 5 MI ÚJSÁG? ÚJ ENCIKLIKA A KERESZTÉNY REMÉNYRŐL XVI. Benedek pápa Spe salvi kezdetű, 2007. november 30-án aláírt és a sajtónak bemutatott enciklikájának témája a keresztény remény. A dokumentum címzettjei a pápa tavaly tavasszal megjelent, Deus caritas est kezdetű, keresztény szeretetről szóló enciklikájához hasonlóan a püspökök, a papok, a diakónusok, a szerzetesek mellett minden krisztushívő. Az enciklika közreadásának dátuma fontos üzeneteket tartalmaz. Egyrészt a Megváltó születését megelőző adventi várakozás küszöbén ajándékozza meg a keresztény világot a Szentatya a természetfölötti reményről szóló elmélkedésével, másrészt jelentőségteljes gesztus az ortodox keresztények felé, hogy az enciklikát az általuk különösen tisztelt Szent András apostolnak, Szent Péter fivérének ünnepén jelentette meg Őszentsége. A mintegy harminc kéziratoldal terjedelmű új enciklika bevezető részében a pápa leszögezi, hogy a bibliai hitnek a remény olyannyira központi fogalma, hogy tulajdonképpen a hit és a remény egyenértékű kifejezések. A keresztény hit nem egyszerűen örömhír, hanem remény a megváltás által nekünk ajándékozott új életben, az örök életben. Miután a pápa áttekinti az Újszövetség és az ősegyház remény felfogását, a következő kérdésekre keresi a választ: mi is valójában az örök élet, a keresztény remény individualistae, valamint korunk eszmei irányzatai között milyen hatások érik a keresztény hit-reményt. A megváltás, az üdvösség a keresztény hit szerint nem pusztán tényadat. A számunkra Krisztus által felajánlott megváltást tőle kapott reményként birtokoljuk. Benedek pápa az enciklikában felvázolja a keresztény remény igazi természetrajzát. Mindannyiunknak szüksége van kisebb-nagyobb reményekre mindennapi életünkben, de ezek a remények nem elegendők a nagy remény nélkül, ami nem más, mint maga a világmindenséget magához ölelő személyes Isten. Mert kizárólag tőle kaphatjuk meg mindazt, amit önmagunktól el nem érhetünk. Az emberarcú Isten tehát a reménységünk alapja. Az enciklika további részében a remény gyakorlásának és megtanulásának helyszíneit tekinti át a pápa: így az imádságot mint a remény iskoláját, a cselekvést és a szenvedést mint a remény elmélyítésének lehetőségét. Az utolsó ítéletre készülés a keresztény ember életében szintén a remény iskolája. S itt válaszol a pápa a keresztény individualizmussal kapcsolatos, korábban feltett kérdésére: Nekünk keresztényeknek sosem szabad kizárólag azt kérdeznünk, hogy önmagunk hogyan üdvözülhetünk. Hanem azt a kérdést is meg kell fogalmaznunk, hogy mit tehetünk mások üdvösségéért, s kérnünk kell, hogy mások számára is felragyogjon a remény csillaga. A Szentatya enciklikája záró fejezetét Máriának, a remény csillagának szenteli. Ő a remény, mindannyiunk reményének anyja. Szűzanya, Isten anyja, mi anyánk, taníts minket a hitre, a reményre és a szeretetre! Vezess el minket Fiad országába! Tengernek Csillaga, világíts nekünk és vezess minket utunkon! - kéri XVI. Benedek pápa Spe Salvi kezdetű új enciklikájának befejező soraiban. Forrás: MKPK Sajtóiroda...várjuk testünk megváltását. Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is türelemmel (Róm 8, 23-25).
MI ÚJSÁG? 6 IV. évfolyam, 17. szám A ZENE BŰVÖLETÉBEN Október végén résztvettünk a Béke együttes féli bemutató-koncertjén, mely telt ház és lelkes ifjúság előtt zajlott le. Kemény munka s próbák árán jutottak el e sikeres fellépésükig. Csodálatos összjátéknak lehettünk fültanúi. A gitárok váltakozó játéka, a basszusgitár kisérete, a dobos fergeteges játéka; szaxofon-, furulya- és hegedűszólók, a remek hangú énekesek mind-mind nívós maradandó előadást nyújtottak számunkra. A zenei érzék Istennek egy csodálatos alkotása bennünk! Az Istent dicsérő dallamokra lelkünk horizontja kitágul, s új távlatok nyílnak meg előttünk a szépnek s a jónak befogadására. Szívből gratulálok! Isten áldását kérem a további sikeres fellépésükre. OBNOV MÔJ DOM - II. FÁZA REKONŠTRUKCIE SRDCA Joli néni Utíchol zvuk kladív v našom farskom kostole, rozobralo sa lešenie, zmizol prach zo stien, ba aj kontajner spred kostola. Oltár sa opäť vrátil do svätyne a aj ostatné zariadenie. Cez otvorené staré dvere za hlavným oltárom začal prúdiť kostolom čerstvý vzduch. Ten vlhký, zatuchnutý musel ustúpiť a ustúpiť musí aj nadmerná vlhkosť v murive. Toto bola, bratia a sestry, veľmi dôležitá časť prvej fázy rekonštrukcie nášho farského kostola. Dôležitá, ale nie najpodstatnejšia. Ešte dôležitejšie, ako umožniť nadmernej vlhkosti z muriva odísť, je zamedziť jej ďalšie prenikanie do muriva; teda odstrániť príčiny navĺhania a nie len dôsledky. Zaiste, tento krok si vyžaduje spracovanie odbornej dokumentácie, v ktorej bude jasne zadefinovaný stupeň navlhnutia, príčiny a navrhované postupy. Musí to urobiť človek, ktorý sa tomu rozumie a hlavne ktorý má takú pečiatku, čo poznajú aj na pamiatkovom úrade, aby nám podľa toho dovolili ďalej robiť. No aj keď nemám dosť rozumu na to, aby som presne vyrátal vplyv tlaku váhy stavby na matku zem, čo spôsobuje vzlínanie spodnej vlhkosti do muriva, predsa keď vidím, ako dažďová voda z rín špliecha na základy kostola a márne sa snaží odtiecť, lebo do kopca ešte stále nevie, je mi jasné aj bez drahého projektu, čo tu treba robiť. Preto ak dažďovú vodu zo striech neodvedieme čo najďalej od múrov, môžeme odvetrávať donekonečna. Ale veď nám to pamiatkári hovorili hneď, už pri prvej obhliadke, ba aj sami sme to vedeli; a predsa sme s tým nič neurobili. Prečo? Že by sme si až tak potrpeli na žblnkot vody v rýchlo sa tvoriacich mlákach pri stenách kostola? Alebo je to súcit s drevinami, ktorým sa v blízkosti týchto vodných zdrojov tak dobre darí? Nevedno. Jedno je jasné, to najpodstatnejšie sme ešte stále nespravili. Koho je to chyba?... Už som v tejto veci oslovil klampiara, no viete ako to chodí - každý má dnes toho vyše hlavy... a kostol počká. Vydržal stáročia, nejaký ten čas ešte vydrží... Kostol vydrží, počká, ale naše srdce nie. Chrám nášho srdca nie je ani zďaleka taký imúnny voči nadmernému vplyvu zla ako hrubé steny kostola voči vode. Skúsme preto teraz opäť trošku pouvažovať nad tým, čo urobiť pre rekonštrukciu nášho srdca vzhľadom na náš vzťah k Bohu. V minulom čísle sme si povedali, že tak ako múry kostola, aj naše srdce je do značnej miery nasiaknuté najmä konzumným myslením sveta, čo sa navonok prejavuje hriechom. Povedali sme si, že je treba postŕhať tie masky zdanlivej bezúhonnosti, odhaliť tie zavlhnuté miesta, zobrať kladivo
2007. december 23. 7 MI ÚJSÁG? úprimnosti a cez poriadne pokánie odstraňovať všetko čo je choré. Keď takto dôjdeme až k jadru, k murivu srdca, treba ho nechať vysúšať vetrom Ducha Svätého, aby On z nás dostal tú vlhčinu hriechu. Toto všetko je veľmi dôležité a treba v tom vytrvať, avšak bolo by to rovnako zbytočné, ako obiť múry kostola a nechať ich oblievať vodou, ak by sme sa nesnažili zamedziť prísun nového zla do nášho srdca. To je to podstatné čo si vyžaduje snaha o zdravé srdce a zdravý vzťah lásky k Bohu. Nemôžeme rozkázať mrakom, aby nepršali, ani kostolu, aby ušiel pred dažďom; môžeme ale zabezpečiť kvalitnou strechou s dobrými žľabmi a rínami, aby bola dažďová voda odvedená do neškodnej vzdialenosti od múrov. Rovnako nemôžeme zabrániť zlu, aby na nás nevplývalo, to by sme museli odísť na opustený ostrov a dať zavrieť peklo. Môžeme ale pomocou dostatočne umŕtvených zmyslov a presne smerovanej modlitby odviesť ten nápor vonkajšieho zla do bezpečnej vzdialenosti od nášho srdca. Preto je potrebné, aby už rodičia svoje deti vychovávali k čnostiam, pomocou, ktorých dokážu umŕtvovať svoje zmysly. Je to najmä čnosť miernosti. Naučiť ich, že nemusia všetko vidieť, všetko počuť, o všetkom vedieť, všetko mať... Miernosť je strecha, ktorá zachytí nápor všetkých tých ponúk, ktorými svet okolo nás doslova zalieva naše srdcia. A potom je to modlitba spojená s uvažovaním, v ktorej dokážeme túto spŕšku bezpečne uzemniť. Práve v uvažovaní nad tým, čo je podstatné v živote, čo mi prináša pokoj a radosť, môžem sa pohotovo vzdávať všetkého toho, čo mi chce svet nanútiť ako svoju víziu šťastia. Boh nám ku tomu ponúka jeden veľmi silný prostriedok - je ním Jeho Slovo. Áno, práve vo Svätom Písme môžem nájsť motívy silnejšie ako moc reklamy či verejnej mienky. Motívy, ktoré mi môžu pomôcť udržať srdce slobodné pre Pána a pre to, čo buduje môj vzťah k Nemu. Drahí rodičia, preto popri výchove ku čnostiam, veďte svoje deti k láske k Svätému Písmu. Vkladajte im ho do rúk namiesto tých tisícerých hračiek, ktoré sa im aj tak po pár dňoch zunujú a chcú nové, namiesto tých nezmyselných plejstejšnov či ovládačov od TV a DVD. Kŕmte ich duše Božím Slovom viac ako ich telá Kinder-sprostosťami. No položme si otázku: Môžeme dať druhým, to čo sami nemáme? Preto sa treba zamerať v prvom rade na sebavýchovu, urobiť si poriadok na tej vlastnej streche, vyčistiť tie vlastné žľaby, oprášiť náš vzťah k Božiemu slovu a možno aj našu vlastnú Bibliu. Ak sa nezačneme viac vedome napĺňať dobrom, nezabránime nášmu srdcu, aby nenasakovalo do seba zlo; nemôže totiž zostať prázdne. A potom darmo budeme odbíjať z mokrého muriva stále viac, darmo budeme vetrať, stále to bude smrdieť stuchlinou, lebo hriechom nasiaknuté srdce vždy smrdí. Nech nám všetkým Boh pomáha pri tejto ďalšej etape rekonštrukcie nášho srdca, našej lásky k nemu, ale aj k blížnym. K tomu vám všetkým so srdca žehnám! - róbi atya - A DICSÉRET az az imaforma, mely egész közvetlenül Istennek ismeri el Istent. Önmaga miatt énekel Neki, dicsőíti Őt, nem azért, amit tesz, hanem, mert Ő VAN. Részesedik a tisztaszívűek boldogságában, akik a hitben szeretik Őt, még mielőtt a dicsőségben látnák. A dicséret által a Lélek társul a lelkünkhöz, és tanúsítja, hogy Isten gyermekei vagyunk; tanúságot tesz az egyetlen Fiúról, akiben gyermekké fogadtattunk, s aki által dicsőítjük az Atyát. A dicséret összefogja a többi imaformát és elvezeti ahhoz, aki forrásuk és céljuk: az egy Istenhez, az Atyához. Tőle származik minden, és mi Őérte élünk (1Kor 8,6). (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2639)
MI ÚJSÁG? 8 IV. évfolyam, 17. szám CSERKÉSZEK A KŐHÍDGYARMATI LELKIGYAKORLATON A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség minden évben ádventi lelkigyakorlatot rendez tagjai részére, amelyet mindig más cserkészcsapat szervez meg. Idén a 68. számú Apor Vilmos cserkészcsapat vállalta magára, hogy helyet biztosít a lelkigyakorlatnak és vendégül látja felvidéki cserkésztestvéreit. A lelkigyakorlat témája az Emberebb ember - A hit cselekedetek nélkül halott gondolat volt. A háromnapos lelki program vezetője Ferling György atya volt Magyarországról. Az első nap, december 7-én a jelenlevő cserkészeket Nagy Gábor helyi lelkiatya és Retkes Darina a helyi cserkészcsapat parancsnoka üdvözölte, majd az esztergomi belvárosi plébánia énekkara adott koncertet. Az esti szentmise után pedig a résztvevők megtekintették A muzsika hangja c. filmet. Másnap, december 8-án, Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén az első elmélkedés a Tudjuk honnan jövünk és hová tartunk címet viselte, amelyet György atya tartott. Elmondta, hogy az ember élete hasonlít ahhoz a madárhoz, aki a sötétségből berepül egy világos szobába, átrepül rajta majd ismét az ismeretlenbe távozik. A kiscsoportos beszélgetések következtében, melyeket felnőtt cserkésztisztek tartottak, mindenki hozzászólhatott és saját gondolataival gazdagíthatta az elmélkedést. A sok odafigyelés is fárasztó lehet, ezért népi játékokkal igyekeztek felfrissíteni a hallgatóságot a rendezők, valamint vallásos dalokat énekeltek és gyakorolták a szentmisére az énekeket. Az ebéd után sem voltak tétlenek a cserkészek és a testi táplálék után a lelkiekre koncentráltak. György atya második elmélkedésében a Ha már tudod hová akarsz jutni, akkor hogyan élhetsz minőségi életet? kérdésre kereste a választ, majd a kiscsoportos beszélgetések keretében a cserkészek is megtárgyalták ezt a kérdést. Végezetül összegezték a 6 csoportban összegyűlt válaszokat. A lelki csemege keretében a szentáldozás fontosságáról szólt a lelkigyakorlat vezetője és a jelenlevőknek lehetőségük is nyílott rá, hogy elvégezzék a szentgyónást, mely az áldozás előfeltétele. György atya segítségére érkezett két cserkészlelkipásztor is, Farkas Zsolt garamkövesdi és Balogh Károly perbetei lelkiatya. A szentmisére a helyi plébániatemplomban került sor, ahol a lelkes fiatalok Ádvent 2. vasárnapjának előestéjén közösen imádkoztak és a templom falai között átgondolhatták aznapi tevékenységüket. A késő estébe nyúló beszélgetések jelezték, hogy a fiatalok nyitottak a kölcsönös párbeszédre és ha meghallgatják őket, akkor kinyitják szívüket és lelküket. A vasárnapi szentmisével zárult a Szövetségi lelkigyakorlat. Retkes Darina, a kőhídgyarmati csapat parancsnoka és a rendezvény főszervezője elmondta, hogy az idei lelkigyakorlatra több helyről érkeztek cserkészek (Kéménd, Szőgyén, Bős, Udvard, Marcelháza, Komárom, Érsekújvár, Nagymegyer, Győr) és Ferling György atya olyan példákat állított a fiatalok elé, amelyekkel az életben is gyakran találkozhatnak. Az atya közvetlensége pedig mindenkit magával ragadott. Karaffa Attila A világiaknak, mert - mint minden hívő - a keresztség és bérmálás erejében megbízást kaptak Istentől az apostolkodásra, joguk és kötelességük, hogy mind egyénileg, mind társult formákban fáradozzanak azért, hogy a Földön minden ember megismerje és befogadja az üdvösség isteni üzenetét. Ez a kötelezettség fokozottan sürget, amikor az emberek csak általuk hallhatják az Evangéliumot és ismerhetik meg Krisztust (KEK 900).
2007. december 23. 9 MI ÚJSÁG? FARA ODPOVEDÁ NA DNEŠNÚ OTÁZKU: Pán farár, prečo ste tento rok neprišli medzi nás na Mikuláša? (vaši najmenší farníci) Chcem sa vám, deti, za to ospravedlniť. Bola to chyba mojej komunikácie so starostom. Po našom vzájomnom rozhovore ako to urobiť, ako zladiť detskú omšu z príležitosti sviatku Sv. Mikuláša a stretnutie s Mikulášom na obecnom úrade, nebolo úplne jednoznačné ako to bude. Potom sme sa už nestretli, ani si nezavolali. A tu sa stala podstatná chyba. Pán starosta to moje mlčanie zobral tak, že nechcem podporiť obecnú akciu a preto poprosil iného, aby robil Mikuláša. Ja som bol rozhodnutý, že do toho predsa len idem, preto som aj sv. omše posunul na skoršiu hodinu, a myslel som, že to stačí ako potvrdenie svojej účasti. Keď mi pán starosta napokon pár minút pred akciou povedal, že už má na to iného, myslel som si, že sa na mňa nahneval a preto oslovil iného. A hoci ma aj pozval, aby som prišiel, predsa sa ma to tak dotklo, že som nedokázal prísť. Viem, že vy za to nemôžete a preto sa vám ešte raz ospravedlňujem za svoju neúčasť. Tešil som sa na vás a chcel som spolu s vami prežiť radosť so stretnutia sa s Mikulášom, z jeho darčekov, ale aj radosť z kamarátov, s ktorými ste sa tam mohli stretnúť. Zároveň som vás chcel osobne pozvať na druhý deň na detskú sv. omšu, kedy má Sv. Mikuláš narodeniny. Preto vám ani nevyčítam, že skoro nikto z vás na nej nebol a nehnevám sa. Nehnevajte sa ani vy na mňa. Jedno staré latinské príslovie hovorí: Clara pacta = boni amici Jasné dohody = dobrí priatelia Zoberme si z toho všetci poučenie: dobrá spolupráca predpokladá jasné dohody. Zároveň sa ospravedlňujem aj pánovi starostovi, že som mu takto skomplikoval organizáciu tohto milého podujatia a verím, že to negatívne nepoznačí našu ďalšiu spoluprácu. Váš - róbi atya - NE FÉLJ, MÁRIA!... Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél (Lk 1,31). Mily nagy dolog kegyelmet találni Istennél! Mária méltó volt rá, mivel lelke, szíve, teste ragyogó tisztaság, bűn nélküli, szeplőtelen. Én hozzá sem hasonlíthatom magam. A Szentírás szerint az igaz ember naponta 7-szer esik, vétkezik. A 7-es szám szimbólikus. Mit mondjak én? Minnyire szükségem van az Úr irgalmára, megbocsátására a nap 24 órájában! Tartsatok bűnbánatot, mert közel van az Istan országa. Az ádvent az előkészülődés ideje. Nemcsak külsőleg, hanem méginkább bévülről. A bűnbánat mindig aktuális. Naponta mennyi bűnt követünk el és mennyit teszünk csak jóvá. Ha csak a gondolatokban, szavakban, tettekben és a jónak az elmulasztásában teszünk lelkiismeret-vizsgálatot, van min elgondolkodni. E napot, Uram, Veled kezdem; állj mellettem, hogy ne vétkezzem! De mégis van remény. Az Úr Jézus nem az igazakért jött, hanem a bűnösökért, hogy felemeljen, meggyógyítson, megtisztítson, megbocsásson. Ha ezt megértem és elfogadom, végtelenül boldog vagyok minden nap. Nemrég hallgattam egy éneket a Gável Testvérektől. Azt a dalt már több mind 100-szor hallottam (nem túlzom), de talán a 101. hallgatásnál oly nagyon megérintett. Csak 1 mondat (3 szó), amit Jézus mondott a Testvérek által személyesen nekem: Életem adtam szívedért. Megértettem, hogy mennyire szeret engem. Ha hozzáhasonlítom egy isteni életet egy ember szívéhez, milyen nagy a külömbség, az ellentét. Csak egypár hasonlat jut most eszembe: az óceán (Isten) - vízcsepp (ember); Nap (Isten) - pislákoló láng (ember). Mindenek ellenére, mégis hiszem, és biztos vagyok benne, hogy így is szeret engem az Isten. Sajnos bűnös vagyok, egyre csak vétkezem. Add szent kegyelmedet, hogy csak a jót tegyem! Ha Te nem vagy velem, én csak koldus vagyok, de így Veled gazdag, nagyon gazdag vagyok. Amen. Mária Szerafína nővér
MI ÚJSÁG? 10 IV. évfolyam, 17. szám KERESZTELŐ JÁNOS GYERMEKKORA Keresztelő szent János az utolsó ószövetségi próféta. Nagyobb mint összes elődei együttvéve. Nemcsak prédikált a Messiásról, akinek el kell jönnie, hanem ujjaival rá is mutatott arra, aki már eljött. Kemény, önmegtagadó élete, szigorúan hangzó prédikációi, igen sok embert vonzottak. Sok hallgatója és híve Messiásnak tartotta. Többször vita kerekedett János hívei és Jézus követői között a Messiás-kérdésről. Meg kell hagyni, János úgy viselkedett, mint igazi próféta. Nyíltan bevallotta, hogy nem ő a Messiás, hanem csak szolgája. Ennek ellenére is rendkívül népszerű volt. Még halála után is sokan hívei maradtak. Nemcsoda tehát, ha élettörténete és tanítása nem ment feledésbe. Ugyanúgy terjedt, mint Jézus gyermekkorának története. Életrajzát egykori hívei tovább adták és kiegészítették színes csodálatos eseményekkel. A Lukács-evangélium szerkesztője pedig - éppen úgy, mint Jézus gyermekkorának történetét - Keresztelő Jánosét is összegyűjtötte és beledolgozta művébe. Egymás mellett összeillően olvasható a két csodálatos gyerek története. A régiek úgy gondolták, hogy Isten embereinek még gyermekkora sem lehet közönséges. Sőt, akit Isten kiválasztott, azt rendkívüli jelek kísérik már a születése előtti időktől kezdve. János történetében is keveredik a szószerinti igazság, a tisztelet szülte legendás elképzelésekkel. De távolról sem mondhatjuk, hogy a Szentírás szövege kitalált mese. Sőt még a szószerinti igazságnál is sokkal magasabbszíntű és fontosabb tanítást ad. A szavak mögül azt kell kiolvasnunk, hogy ha valakinek ti. Jézusnak ilyen csodálatos nagy és híres előfutára volt, milyen nagy valaki lehetett ő maga, a Messiás. Kezdjük elején a történetet. Az események, a templom szentélyében kezdődnek, a tömjénező oltár mellett. Tömjénezés a mi szertartásunkban tiszteletet fejez ki. Az Ószövetségben még többet jelentett a tömjén áldozat. Egy külön oltáron izzott a szén és minden reggel meg este, zsoltárok imádkozása közben tömjént, kellemes illatú füstölőszert hintettek a parázsra. A tömjénáldozat alkalmával mondott imádságban a pap, esetünkben Zakariás, azt kérte, hogy amint a tömjén kellemes illata a magasba száll, úgy szálljon fel Istenhez és találjon szíves fogadtatásra az emberek imája. A régiek úgy képzelték, hogy Isten fontos üzenetét csak külön e célra kijelölt személy adhatja át. Rendkívüli futár, aki először félelmetes, majd jóságos, megnyugtató. Így szól a leírás a Máriának adott üzenetről is. A Szentírás itt ugyancsak Gábriel angyal megjelentetésével és szavaival mondja el a jövendőt: Zakariásnak és feleségének gyermeke születik. Fontos személyiség lesz az egész nép számára. A Magasságbeli hatalmas prófétáját tarthatja majd édes gyermekének az angyali látomástól remegő édesapa. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a régiek annak, hogy milyen nevet visel valaki. A név egyúttal hivatást jelentett. Feladatot, amelyet viselőjének be kell töltenie. A nagy emberek nevének az égben van eredete, ahonnét a hivatást kapják. Zakariás fiának nevét az angyal állapítja meg. A János név magyarul azt jelenti, hogy megkönyörült az Isten. Igaz név volt. Elsősorban az idős szülők, majd az egész választott nép érezhette Isten könyörületét: legnagyobb prófétáját küldte el Szt. János személyében. Az üzenet szerint János éppen úgy, mint a többi ószövetségi szent, szigorú önmegtagadó életet él majd. Istennek szenteli egész életét. Viszonzásul Isten igen nagy emberré teszi. Hatása lesz szavainak. Hallgatnak rá a jószándékú emberek.
2007. december 23. 11 MI ÚJSÁG? A Szentírás elbeszélésében a névadással nem érnek véget a csodálatos események. Az angyal szinte szemmel látható módon bizonyítja be, hogy igazat beszél. Hinni kell szavának. Zakariást kételkedéséért a helyszínen némasággal bünteti. A néma édesapa figyelmeztető jel a készülődő családi eseményre. A templomban és odahaza, akik csak látták, gondolhatták, nagy dolgok következnek ezután. A Szentírás elmondja a két gyermeket váró édesanyának, Máriának és Erzsébetnek a találkozását. Mária ugyanis, amikor értesült mi készül a rokonainál, elsietett hozzájuk. Segítségére akart lenni az idős Erzsébetnek. Egy kisbaba születésének idején igen sok a házimunka, sok a teendő. Erzsébet nehezen tudott volna mindent jól ellátni. A látogatás, ahogyan a Szentírás beszámol róla, nemcsak a rokoni szeretet bizonyítéka. Már itt eldől a vita a két még meg nem született gyermek elsőbbségét illetően. Erzsébet köszönti Máriát, és köszöntésével elismeri, hogy Mária az ő urának, azaz Megváltójának az anyja. Megvallja, hogy Mária jövendő gyermeke, Jézus előbbre való, mint az a fiú, akit ő - Erzsébet vár. Elérkezett Keresztelő János születésének ideje. Emlékét szent Iván éje néven emlegetjük és június 24-én ünnepeljük. Helyenként, manapság is, akárcsak karácsonykor nagy ünnepségeket tartanak, sőt örömtüzeket gyújtanak ezen az éjszakán. A Szentírás is mint igazi nagy örömünnepet tartja számon. Megszűnt Zakariás némasága, mert beleegyezett, hogy gyermekét úgy hívják, ahogy az angyal előre megmondotta. Nemcsak a szülők, hanem a rokonság és az ismerősök is örvendeztek. Sőt Zakariás hálaéneke szerint az egész nép, mert szabadítót küldött az Isten. Ez röviden Keresztelő János születéséről szóló szentírási rész magyarázata. Mit tanulhatunk belőle? Mit üzen az Isten a Szentírás megértett szavaival? Ha Keresztelő János túlzó hívei annak idején másként is gondolták, mesterük valójában azért volt olyan nagy, mert az Üdvözítőnek volt előfutára. Előfutárnak nevezték a régiek a hírvivőt, a követet. A király látogatása előtt érkezett a városokba, hogy megmondja az embereknek: Készülődjetek, közeledik uralkodótok. Keresztelő János Jézus közeli érkezését jelentette be. Szent feladat, melyet csak szent ember teljesíthet. Ha szépen végzi, mégjobb, még szentebb lesz. Keresztelő Jánostól tanuljuk meg a helyes sorrendet. Életünkben első Isten, vele együtt, akit küldött Megváltónk, Jézus. Utána következünk mi, emberek. Sajnos vannak, akik megfordítják a sorrendet. Én, és csak azután Isten. Mindig baj adódik, ha így gondolkodik valaki. Milyen szépen tanít Jézus: szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod. Talán, aki az életében Istent tartja a legfontosabbnak, az kisebb lesz? Tévedés! Az ilyen embert az Isten magához emeli, lélekben naggyá teszi. AZ ÚR JÉZUS NEVÉNEK JELENTÉSE Solt Jenő: Így értsd az Újszövetséget c. könyve alapján: -vt- Jézus héberül azt jelenti, hogy 'Isten megszabadít'. Az angyali üdvözletkor Gábor angyal adja neki a Jézus nevet, mely kifejezi, hogy ki ő és mi a küldetése. Mivel senki nem bocsáthat meg bűnöket, csak egyedül Isten (Mk 2,7), Jézusban, az Ő emberré lett örök Fiában Ő az, aki megszabadítja népét a bűneitől (Mt 1,21). Így Jézusban Isten összefoglalja egész üdvözítő művét, melyet az emberért tesz. Jézus neve jelzi, hogy maga Isten Neve van jelen az Ő emberré lett Fiának személyében, aki emberré lett a bűnök egyetemes és végső megváltására. Jézus az az isteni Név, amely egyedül hoz üdvösséget, és ezek után mindenki segítségül hívhatja, mert Ő a megtestesülés által minden emberrel eggyé lett, annyira, hogy nem adatott más név az emberek között, melyben üdvözülnünk lehetne (ApCsel 4,12). A Katolikus Egyház Katekizmusa nyomán (430; 432)
MI ÚJSÁG? 12 IV. évfolyam, 17. szám KEĎ SI ÚPLNE NA DNE, BOH VŽDY S NIEČIM PRÍDE... Mladá žena vyskočila z kresla ihneď ako uvidela chirurga vychádzať z operačnej sály. Pýtala sa: Ako sa má môj synček? Bude v poriadku? Kedy ho môžem vidieť? Chirurg odvetil: Je mi ľúto, robili sme, čo bolo v našich silách, ale váš syn to neprežil. Anna sa v náreku pýtala: Prečo malé deti dostanú rakovinu? Vari o ne už Boh nedbá? Kde si bol Bože, keď ťa môj syn potreboval?! Chirurg sa spýtal: Chcete byť na chvíľu osamote s vašim synčekom, predtým než ho odvezú na univerzitu? Anna požiadala sestričku, aby zostala s ňou, pokiaľ sa nerozlúči so svojim synom. Milujúco prebehla svojimi prstami cez červené kučeravé vlasy. Chceli by ste si nechať na pamiatku pramienok vlasov? - pýtala sa sestra. Anna naznačila áno. Sestra odstrihla chlapcovi pramienok vlasov, vložila do plastového vrecka a podala ho Anne. Bol to Tomášov nápad darovať svoje telo pre univerzitnú nemocnicu na štúdium. Hovoril, že by to mohlo pomôcť niekomu inému. Najprv som povedala nie, ale Tomáš povedal: mami, ja už telo nebudem potrebovať, keď zomriem. Možno to pomôže inému malému chlapcovi, aby mohol stráviť s mamou viac dní ako ja... Môj Tomáš mal zlaté srdce. Vždy myslel na iných. Vždy chcel pomôcť iným, ak mohol... Anna prešla nemocnicou posledný raz, po tom čo tam strávila skoro šesť mesiacov. Tašku s Tomášovými vecami položila na sedadlo v aute vedľa seba. Jazda domov bola veľmi ťažká, ešte ťažšia bolo vkročiť do prázdneho domu. Tomášove veci a igelitové vrecko s vlasmi doniesla do synovej izby. Csenkey Krisztina rajza Začala ukladať modely autíčok a ostatné osobné veci v jeho izbe presne na miesto, kde si ich vždy odkladal on. Ľahla si naprieč jeho posteľou, pritlačila k sebe jeho podušku a vyplakala sa. Od únavy zaspala. Bolo okolo pol noci, keď sa Anna zobudila. Vedľa nej na posteli ležal zložený list. V liste stálo: Viem, že ti budem veľmi chýbať, ale neboj sa, že na teba niekedy zabudnem, alebo prestanem ťa mať rád len preto, že nie som vedľa teba, aby som ti povedal: Mám ťa rád. Stále ťa budem milovať, mami. Dokonca každý deň viac a viac. Jedného dňa sa opäť uvidíme. Dovtedy, ak by si chcela, mohla by si si adoptovať malého chlapca, aby si nebola tak sama; mne by to nevadilo. Mohol by mať moju izbu a všetky moje staré veci, aby sa s nimi mohol hrať. Ale ak by si sa rozhodla pre Drahá mamička! dievčatko, asi by sa jej nepáčili tie isté veci ako chlapcom. Musíš jej kúpiť bábiky a dievčenské veci, veď vieš. Nesmúť nado mnou. Toto je tu skutočne nádherné miesto. Dedko a babka sa so mnou zvítali hneď ako som sem prišiel a ukázali mi to tu naokolo, ale bude mi trvať veľa času, než to všetko spoznám. Anjeli sú takí správni. Veľmi rád na nich pozerám, keď lietajú. A vieš čo? Ježiš nevyzerá ako na žiadnom obrázku. Áno, keď som ho uvidel, hneď som vedel, že je to on. Sám Ježiš ma vzal vidieť Boha Otca. A hádaj čo, mami! Sedel som Bohu na kolenách a rozprával som sa s ním, ako keby som bol niekto dôležitý. To bolo vtedy, keď som mu povedal, že ti chcem napísať list, aby som ti povedal zbohom a všetko ostatné. Ale ja som hneď vedel, že to nie je dovolené. No, ale vieš čo, mami? Boh mi podal jeho vlastné pero a papier, aby som ti mohol napísať tento list. Ten anjel, čo ti ho má doniesť, sa tuším volá Gabriel.
2007. december 23. 13 MI ÚJSÁG? Boh mi povedal, aby so som ti dal odpoveď na jednu otázku, ktorú si sa ho pýtala: kde bol, keď som ho ja potreboval? Boh mi povedal, že bol na tom istom mieste so mnou, tak ako bol so svojím synom Ježišom, keď bol on na kríži. Bol presne tam, a tak je vždy so všetkými jeho deťmi. Mami, nik iný nemôže vidieť, čo som ti napísal, len ty. Pre všetkých ostatných je to len kus bieleho papiera. Nie je to super? Musím už vrátiť Bohu jeho pero späť. Musí písať ďalšie mená do Knihy života. Dnes musím zasadnúť na večeru za stôl s Ježišom. Som si istý, že jedlo bude vynikajúce. Oh, skoro som ti zabudol povedať, že už ma nič nebolí. Všetka tá rakovina zmizla. To ma teší, lebo som už nemohol viac vydržať tú bolesť a Boh už tiež nemohol vidieť, ako sa kvôli bolesti trápim. To bolo vtedy, keď ku mne poslal Anjela milosrdenstva. Anjel mi povedal, že som špeciálna zásielka. To je čo? Podpísané S láskou od Boha Otca, Ježiša a odo mňa Poslala: Romilda Tengeriová LÁSKA A TICHO - JEDINEČNÁ A TICHÁ PANNA PANIEN Tichosť je rýdzo Božské správanie, je korunou kresťanských čností. Tichosť je panenská, je materská, ktorá pozostáva z trpezlivosti a úcty. Duša si nezachová krásnu tichosť, ak sa nerozhodla vzdávať sa svojho práva, trpieť každý deň a niekedy ukrutne. Duša je taká chúlostivá, že sa jej môže dotknúť iba Boh. Na sviatok Nepoškvrneného počatia Bohorodičky nás Matka Božia priťahuje k sebe. Jej život je vyznačený vernosťou a oslavou Boha, čo nás povzbudzuje, aby sme ju nasledovali v jej čnostiach. Aj jej podrobenie Božej vôli nás učí prijímať všetko z Božích rúk. Nech sa mi stane podľa Tvojho slova (Lk 1,38) - Panna Mária sa stala príbytkom Božieho Syna, jej srdce je tým miestom, ktoré si Boh vybral pre sľúbeného Mesiáša a nášho vykupiteľa. Dáva nám príklad, ako máme prijímať nielen radostné udalosti života, ale i oddane niesť ťarchy, ktoré na nás doliehajú. Od nej sa máme učiť kráčať po ceste svätosti, ktorá síce nie je taká rovná a ľahká, ale s jej ochranou a milosťou jej Syna Ježiša Krista ju môžeme prekonať. Panna Mária, ako čistá a plná milosti, ako Matka nášho Boha, nám ukazuje toho, ktorý sa podľa tela počal pod srdcom Márie, na príchod ktorého túžobne čakáme. Teda tento sviatok, Nepoškvrnené počatie Panny Márie, je predovšetkým oslavou tajomstva, ktorý urobil mocný Boh požehnanej medzi ženami (porov. Lk 1, 42). Zakaždým, keď Boh chce urobiť niečo veľké, hľadá skryté miesto, čistý a tichý príbytok, kde môže byť jeho čin bezvýhradne prijatý a ničím nerušený. V sústredenosti sa v modlitbe a odriekaním musíme dbať na ochranu panenstva svojej duše, aby dostal život milosti a zabezpečil svoj rast, až kým v ňom nebude žiť sám Kristus. Spolupracujme na najvyššej túžbe Boha dať svojmu Synovi nový život v našej duši! Robme všetko oddane a úslužne ako čosi navyše! Láska v nás nemôže horieť bez toho, aby zapálila mnoho iných sŕdc. A vtedy plamienok lásky zapáli aj tých, ktorí sú okolo nás. Jedine láska dáva radosť. Nech Panna Mária, skrytá a tichá v betlehemskej jaskyni nám pomôže, aby sme ju napodobňovali vo veľkorysosti matky duší. Nech nám od svojho božského dieťaťa vo sviatok jeho zjavenia vyprosí vnútorné oslobodenie a jeho večné ovocie. D. M.
MI ÚJSÁG? 14 IV. évfolyam, 17. szám MIT ADNI AZ ISTENNEK? Pál apostol a Rómaiaknak írt levelében (12,1) írja: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Sokszor halljuk, hogy a szívünket és az életünket adjuk át az Istennek. Hát akkor Pál apostol miért összpontosítja a figyelmet a testre? Mivelhogy szeretnénk teljesíteni Isten akaratát, azt csakis a saját testünkkel tehetjük. Az emberektől gyakran halljuk, amint a lelkiatyának mondják: ezen a vasárnapon nem lehetek ott a szentmisén, mert víkendezni megyek; de lélekben veletek leszek! Ez ugyan mind szép és csodálatos! De a lélek semmivel sem járul hozzá a szentmise légköréhez. A szentmisén, - tudatosan, tevékenyen és áhítattal vegyünk részt. Adjuk oda Istennek testünket feleletként az Ő szeretetére. Ne hagyj kicsomagolatlanul és használatlanul semmit sem az Isten ajándékaiból! Nem hiszem, hogy el tudnánk képzelni egy gyermeket is, aki karácsony estéjén az ajándékait kicsomagolatlanul hagyná! Emberek milliói cselekszenek hasonlóan, amikor nem veszik figyelembe vagy elutasítják Jézus Krisztust mint saját Megváltójukat. Minden ajándéknak van névkártyája, amelyre rá van írva: kinek? (a Te neved), kitől? (az Úr Jézustól). Tengeri Romilda rajza Ezt az ajándékot csak bűnbánattal és hittel nyithatjuk ki! Karácsonykor újraemlékezünk arra, hogy Isten a legnagyobb ajándékot adta a világnak, amikor elküldte az Ő egyszülött Fiát. Az idei karácsonykor adjunk valami csodálatosat az Istennek! Kínáljuk fel a saját szívünket, lelkünket, gondolatainkat, a testünket - egyszóval SAJÁT MAGUNKAT! Boldog karácsonyi ünnepeket! D. M. XIII. SZÁZADI LATIN KÖLTŐ: KARÁCSONY Siessünk Betlehembe, szeretet szárnya, szállj, hogy a szép Újszülöttre mihamar rátalálj! Kit már századok óta buzgón áhítozunk, hogy meghozza ez az óra imádott Jézusunk. A teremtés királya, Úr téren és időn, a sáros földre szálla sorsunk tetvére lőn. Hozzá hív most a hála, hisz emberi nemünk megváltást kapott nála, s benne jobbak leszünk. Mit adhatok azért én édes Jézus neked? A szeretetnek éjén örök szeretetet, magamat istállónak, alomnak testemet és a szívem jászolnak engedem át neked.
2007. december 23. 15 MI ÚJSÁG? Gyermek született, Fiú adatott nékünk, és a neve lészen Emmánuel. Az Atya küldte őt, és engedelmes lett, és értünk adta életét. Áldott és kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket, és békés, boldog új évet kívánnak a Béke énekkar tagjai. VIANOCE NECH SÚ PRE VŠETKÝCH...... sviatkom pokoja a radosti: radosti z narodenia Spasiteľa, Kniežaťa pokoja. Tak ako pastieri, zrýchlime naše kroky smerujúce k Betlehemu. Uprostred Svätej noci potom aj my budeme môcť kontemplovať «dieťatko zavinuté do plienok a uložené v jasliach», spolu s Máriou a Jozefom. Vyprosujme si od Pána, nech otvorí naše srdce, aby sme mohli vstúpiť do tajomstva jeho narodenia. Mária, ktorá darovala svoje panenské lono Božiemu Slovu, ktorá kontemplovala dieťa vo svojom materinskom náručí a ktorá ho neprestáva ponúkať všetkým ako Vykupiteľa sveta, nech nám pomáha urobiť z týchto Vianoc príležitosť pre rast v poznaní a v láske Kristovej. Toto je moje prianie, ktoré vyslovujem zo srdca všetkým vám tu prítomným, vašim rodinám a vašim drahým. Požehnané Vianoce vám všetkým! (Benedikt XVI.) DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN ISTENNEK! E gyermek (Jézus) dicsősége a Magasságbelinek. Igen, az. Az ég nem úgy, a virágos föld nem úgy, mint ez az emberség. A legkedvesebb isteni vonások e lélekről váltak le. Tükrözés, ragyogás, meleg. Érte áldjuk leginkább az Urat! Dicsőség annyi, mint elismerni s hirdetni valakinek kiválóságát. (...) Dicsőség abban van, mikor a lélek eltelik ámulattal, s ajkáról ellebben a fohász: Uram, én Uram, mily csodálatos a te neved az egész földön! Arra való a lelkem, hogy az Isten dicsősége gyulladjon ki rajta, s az Isten dícsérete csengjen meg benne. Memnon szobra minden lélek, a napsugár rajta zenévé olvad. Kulcsa a létnek; értelmetlen nélküle a lét. Mily nagy a kötelessége Istent dícsérni, műveit csodálni, csillagain, virágain éldelegni s önmagában is Isten dicsőségévé válni! (Prohászka)
MI ÚJSÁG? 16 IV. évfolyam, 17. szám AZ ÚJ ÉVBEN IS JÉZUS LELKÉVEL Január - a naptár szerint az új év kezdete. Minden új kezdet önmagában hordozza az új lehetőségek magvát. Mindannyian éhezünk valami új után, talán nem is azért, mert az új dolgok önmagukban értékesek, hanem inkább azért, mert az új valami frisseséget hoz életünkbe, és kizökkenthet a megszokott hétköznapi hangulatunkból. Amit elhatároztunk, és amiért döntünk valami mellett, gyakran tesznek tanúságot arról a lélekről, amely bennünk él. De vajon Jézusban milyen lélek élt? Mi hajtotta őt? Jézus Lelke valójában az ő embermivoltának szülője. Jézus Lelke ugyanaz a Lélek, aki keresztsége alkalmával megerősítette az elkövetkezendő harcra a Sátánnal a sivatagban. Jézus Lelke az, aki a haláltusájában megbocsátást adott a bűnös világnak. Jézus Lelke az a Szentlélek, aki rögtön ráismert a gonosz lélekre, mert az a lélek nem volt egészséges, nem volt szent, nem volt életre való. A Jézusban élő Szentlélek mindig az életet választotta, azt az életet, mely az Atyához vezet, és a szeretet, megbocsátás útja egymás szívéhez is. A Jézusban élő Lélek tehetséget öntött tanítványaiba, akik kimentek, és csodákat műveltek az Ő nevében. Jézus Lelke az Úr Lelke, aki rajta van, és küldi, hogy örömhírt hozzon a szegényeknek, hirdessen szabadulást a foglyoknak, látást a vakoknak, felszabadítást az elnyomottaknak, (Lk 4, 18). Hogy ez miért fontos? Azért, mert nekünk a élet döntéseiben, a kis és nagy döntéseinkben tanúskodni kell erről a Szentlélekről. És ha meg akarjuk határozni ennek a mércéjét, akkor Jézus életére kell tekintenünk, és megkérdezni magunktól: döntéseimben, elhatározásaimban hogyan folytatom az örömhír hirdetését másoknak? Hogyan enyhítek a szegények szenvedésén? Döntéseim hogyan adnak látást másoknak? Jézus elküldte Lelkét - kilehelte Lelkét a kereszten, s mi is ezzel a Szentlélekkel lettünk megkeresztelve. Jézus lelke a miénk. Ő bennünk akar élni, hogy szentek legyünk. Most, az új év kezdetén elhatározhatjuk, miben fogunk vagy szeretnénk változni, hogy életünk jobban tükrözze Jézus életét. Döntsünk Jézus Lelke mellett, aki számunkra nemcsak egy másik Lélek, hanem mindig új, mindig friss, mindig erőteljes. Ha már kaptunk egy új esztendőt, legyenek új döntéseink is. Jézus Lelke hadd szabadítson ki a régi, megszokott unalomból, és hadd tanítson meg másokért élni! Hadd legyen számunkra ez az új év valóban a Szenlélek éve! Forrás: Reith J.: Január szentjei PASTORAČNÉ AKTIVITY VO FARNOSTI V NOVOM ROKU: Vzhľadom na výzvu otcov biskupov viac v tomto roku študovať Sväté Písmo, chcel by som rozbehnúť biblické katechézy: naučiť sa pracovať so sv. Písmom a postupne si preberať niektoré vybrané časti. Očakávam vašu podporu nielen v modlitbách, ale aj v záujme a prípadne v konkrétnych návrhoch, čo sa týka napr. času alebo tém. Ďalej niekedy v januári by som chcel pozvať do našej farnosti pána dekana Rudolfa Galgóczyho zo Želiezoviec, ktorý je zodpovedný za šírenie diela Legio Mariae (Máriina légia), aby prišiel a predstavil nám toto hnutie, s ktorým som sa stretol ako kaplán práve