Teremtés Legyen világosság! Így kezdődött minden, Mikor a világot megalkotta Isten. Nappal és éjszaka, fényesség és sötét: Legelső nap ezeket választotta szét. Második nap fenti-lenti vizek kettéváltak, De még mindent víz borított, nem látszott a száraz. Harmadik nap alkotott meg tengert s szárazföldet, És a földön mindenütt növények zöldültek. Negyedik nap létrejöttek világító testek, Nap, hold és csillagok mind ekkor születtek. Ötödik nap madarak röppentek az égen. Vízi állatok nyüzsögtek lenn a tengermélyben. Hatodik nap megjelent sok csodálatos állat, Csúsztak, másztak vagy futottak, sőt a fára másztak. És e napon született meg legvégül az ember, Akit Isten porból formált nagy-nagy szeretettel. Hetedik nap a munkáját Isten befejezte: Csodaszép lett ez a világ! Gyönyörködöm benne! Ádám és Éva Gyönyörű kertben különös fa, Ádám, Éva alatta. Sziszeg a kígyó, susog a lomb, Szedjetek bátran, nem lesz gond! Édes a gyümölcs, roppan a héja, Szomorú most már Ádám, Éva. Ne együnk róla, Isten kérte Mert nagy bánat lesz a vége! Lemegy a nap, csöndes az este, Isten sétál lenn a kertbe'. Ádám, hol vagy? Most légy bátor! Csak nem ettél arról a fáról? Az asszony tette, a kígyó mondta, Így kerültünk mind nagy gondba. Isten szomorú, most már tudja, Az ember nem Őt választotta. Ádám, Éva nem néz hátra, Éden kapuja be van zárva.
Isten vigasztal: Nem kell félni! Egyszer eljön majd egy férfi, Aki eltöröl minden rosszat, Isten és ember találkozhat! Jákób álma Egy angyal, két angyal, Három angyal, négy... Fel-le járnak a létrán, Megnyílik az ég. Öt angyal, hat angyal És a hetedik Isten trónusához Most megérkezik. Nyolc, kilenc és tíz angyal Egymás után lép. Véget ér az álom, Eltűnik a kép. Különleges ez a hely, Álmom is csoda! Bizony Isten Háza ez, A Mennynek kapuja! Jerikó a hetedik nap Jerikó hatalmas város, Falai alatt áll most Izráel kicsike népe. Hogyan is vehetné be? Körbejárják egyszer nem zörög a fegyver. Körbejárják kétszer szívükben nincs kétely. Körbejárják háromszor tudják: Isten ránk gondol!" Körbejárják négyszer nagy a fal, ne nézz fel! Körbejárják ötször körbe kell még többször! Körbejárják hatszor az Úr értük harcol! Körbejárják hétszer hittel kiált a nép fel. Kürt szava harsan, ledől a fal, Csakis az Úré a diadal! Jézus* Jöhetnek hozzád a gyerekek! Öledbe ülnek, megáldod őket, Meggyógyítod a betegeket!
A sánták járnak, a vakok látnak! Megkeresed az elveszettet, Karodba veszed és hazaviszed, Isten gondoskodik* Ki ad enni a kismadárnak? A nagy és csodás Isten, Aki minden teremtményről Gondoskodik itt lenn! Ki varr ruhát a virágoknak? A színes-kedvű Isten, Aki minden teremtményét Öltözteti itt lenn! Ő ad nekünk enni-inni, Ő ad nekünk szép ruhát. Tudja, mire van szükségünk, Nem kell aggódnunk tehát! Két építő* Kipp-kopp, kalapács! Épül már a kicsi ház! Alapja lesz a homok, Téglát rakok, vakolok. Zirr-zurr, jön az ár! Kicsi házam meddig áll? Jön a vihar, vad szelek, S a homok nem tartja meg. Kipp-kopp kalapács! Épül már a kicsi ház! Alapja lesz a szikla, Arra kerül a tégla. Zirr-zurr, jön az ár! Kicsi házam meddig áll? Jöhet vihar, vad szelek, A szikla meg se remeg! Egy kedves idegen Egy bátor utazó!
Hegyek között visz az út, Jaj, de fárasztó! Egy csapat bandita! Jól megveri a férfit És sorsára hagyja. Egy pap a templomból. Nem segít az emberen, Továbbgyalogol. Egy templomi szolga. Meggyorsítja lépteit, Túl sok a dolga. Egy samáriai. Lehajol az emberhez És felemeli. Miért ő? Miért ő? Ki ellenség neki? Bekötözi a sebét, Szamárra teszi. Mi az ott? Mi az ott? Csak nem egy fogadó? Beteg emberünknek itt Megpihenni jó. Mit látok? Mit látok? Csak nem aranytallért? Ez a kedves idegen Fizet mindenért! Színes örömhír (szemléltetőeszköz: színes lapozókönyv) Aranyszín volt a csillag, Mikor megszületett, Pásztorok ülték körbe A pirosló tüzeket. Kék volt, mint a tenger A Genezáreti tó, Amin Jézust vitte Egy-egy barna hajó. Zöld volt ott a fű, Ahol ötezer ember
Csodásan jóllakott Hallal s kenyerekkel. Szürke volt a szamár, Ami hátán vitte, Mikor a sokaság Királyának hitte. Fekete volt az éj, Mikor sírba tették. Húsvét hétfőn nem találták Csak hófehér leplét. Életre kelt Jézus, Sokaknak megjelent, S mikor elbúcsúzott Az Aranyvárosba ment! Saulból Pál Saul siet a lován, Embert üldöz szaporán éles a szeme. Aki Jézust követi, azt ő börtönbe veti gonosz a szeme. De az úton hirtelen, egy erős fény megjelen' káprázik a szeme. Jézus szólítja meg őt, Lenn a porban remegőt megvakul a szeme. Bekísérik a városba, Ott ül magába roskadva könnyes a szeme. Eljön hozzá egy új barát, Imádkozik és újra lát megnyílik szeme. Jézus hírét viszi most már, Hová Isten küldi, ott jár ragyog a szeme! Veled vagyok* Ne félj, mert én veled vagyok, Fenn az égen Nap ha ragyog! Vigyázok rád, őrzöm lépted. Tenyeremen hordlak téged! Ne félj, mert én veled vagyok, Mikor Hold és Csillag ragyog! Amíg alszol őrzöm álmod, Bennem békéd megtalálod!