A bűnbocsánat szentsége 1 A keresztségben Isten gyermekei lettünk visszakaptuk mindazt, amit az ember az eredeti bűnnel elvesztett: a szentség lehetőségét. De természetünk gyenge és törékeny, állandóan kísértést szenvedünk, hogy válasszuk a kényelmesebbnek tűnő utat. Sokszor megfeledkezünk Istenről, vagy egyszerűen nem hallgatunk rá. Így követünk el bűnt: megszakítjuk a barátságot Istennel és embertársainkkal. Ha valaki megsért, vagy megfeledkezik rólunk, szeretnénk visszaadni neki a sértést, a megbántást, nehezünkre esik a megbocsátás, de Isten nem ilyen! Amikor megbántjuk Istent, vétünk ellene, akkor Ő mindig kész megbocsátani és helyreállítani velünk a barátságot. Egy nap Jézus, hogy megértsük, milyen jó a mi Mennyei Atyánk, mennyire szereti az ő gyermekeit a következő történetet mondta el: Egy embernek két fia volt. A fiatalabb egy napon így szólt: "Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét!" Erre szétosztotta köztük vagyonát. A fiatalabb pedig összeszedte mindenét, és más vidékre költözött. Ott eltékozolta mindenét, majd nélkülözni kezdett. Elszegődött egy gazdához, aki kiküldte a mezőre, hogy a sertéseket őrizze. Még az állatok ételéből is szívesen evett volna, de nem adtak neki. Ekkor magába szállt és megbánta, amit tett, s arra gondolt: "Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz..."
2 Ezzel elindult hazafelé. Apja távolról meglátta és megsajnálta. Eléje sietett, magához ölelte és megcsókolta. A fiú ezt mondta: "Apám vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be." Apja azonban előhívta szolgáit: "Adjátok rá a legszebb ruhát, húzzatok gyűrűt az ujjára, sarut a lábára... együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült." (Vö. Lk 15,11-32.) 1. Mi mindent tett a tékozló fiú, hogy újra atyja házába kerülhessen? Először: Másodszor: Harmadszor: Negyedszer: Mi is gyakran járunk hasonlóan, mint a tékozló fiú, hiszen Sokszor a rossz egyszerűbbnek, kívánatosabbnak, vonzóbbnak mutatkozik, mint az, ami jó, helyes. Ez a kísértés. Az ember a hallgathat a lelkiismeretére, amely Isten szava bennünk, így meg tudja különböztetni a jót a rossztól, de van, amikor a kísértés győz, ekkor követünk el bűnt, tudjuk, hogy mi a helyes, de mégis a rosszat akarjuk tenni. A bűn azonban mindig megsebzi a szeretetet. Ilyenkor súlyos szomorúság leple nehezedik a szívünkre. Bűnt követve el saját boldogtalanságunkat építjük. Hogyan orvosolhatjuk a bajt?
A BŰNBOCSÁNAT SZENTSÉGE ÁLTAL!!! 3 A szentség, amelyben Jézus megajándékoz minket a megbocsátásával a bűnbocsánat szentsége, vagy egyszerűbb nevén a gyónás. A feltámadás után, Jézus az apostoloknak ajándékozta a Szentlelket, ezért a papok, püspökök képesek arra, hogy feloldozzanak a bűn rabságából az Úr Jézus nevében. Amikor vétkezünk és tudjuk, hogy többé nem lehetünk igaz barátságban Istennel, akkor elmegyünk a paphoz, aki Jézus nevében megbocsátja bűneinket és feloldoz minket. Ha jól szeretnénk felkészülni a gyónásra és jól szeretnénk azt elvégezni, akkor nincs más dolgunk, mint követni a tékozló fiú példáját. Meg kell vizsgálnunk a lelkiismeretünket. Meg kell bánni a bűneinket. Meg kell ígérni, hogy többé nem vétkezünk Meg kell vallanunk a bűneinket. A pap az Egyház szolgálata áltál feloldoz minket. És el kell végeznünk azt a jócselekedetet, elégtételt, amit a pap ad.
4 TEHÁT ÍGY GYÓNUNK: A szentgyónás előtt A gyónás előtt, még otthon megvizsgáljuk a lelkiismeretünket: Mennyire sikerült megvalósítanom az Úrnak tett ígéreteimet, miben vétettem a Szeretet ellen? Legjobb, ha előveszed a te kis szövetségedet, ígéretedet és pontról-pontra végig gondolod, miben nem sikerült teljesítened őket. Megbánjuk a felismert bűneinket: Amikor sikerült felismerned a bűneidet, mikor, hányszor és miben vétettél az Isten és ember szeretet ellen tudva és akarva, akkor bánd meg azokat a szívedben. Aki nem bánja meg a bűneit, az nem kapja meg a megbocsátás ajándékát, nem tud érvényesen gyónni. Erősen megfogadjuk, hogy többé nem akarunk bűnt elkövetni és a bűnre vezető alkalmat is elkerüljük. Ha már bánod a rosszat, amit tettél, akkor ígérd meg, hogy a jövőben nem fogsz ilyet tenni. Ez az ígéret is nagyon fontos! Ezekkel végezve készültél fel arra, hogy megkapd a megbocsátás ajándékát, tehát most már bátran lépj be a gyóntatószékbe! A gyónás alatt, a gyóntatószékben Belépve a gyóntatószékbe vagy gyóntatóhelyiségbe köszönünk: -- Dicsértessék a Jézus Krisztus! Letérdelünk (vagy leülünk) és keresztvetéssel kezdjük: -- Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
5 A lelkiatya szavai után így valljuk meg bűneinket: Gyónom a Mindenható Istennek, és neked, lelkiatyám: Utoljára gyóntam:... Áldozni szoktam:... Ezeket a bűnöket követtem el: (Ezután el kell mondani az elkövetett bűneinket.) Végül ezt mondjuk: Más bűnömre nem emlékszem. Meghallgatjuk a lelkiatya szavait, válaszolunk esetleges kérdéseire, végül elfogadjuk az elégtételt. Ezután újra megbánjuk bűneinket: Istenem, szeretlek téged, és ezért teljes szívemből bánom, hogy bűneimmel megbántottalak. Kérlek, bocsáss meg nekem. Ígérem, hogy ezentúl a jóra törekszem, és a bűnt kerülöm. --Keresztvetéssel fogadjuk a gyóntató feloldozását, s felelünk: Amen. A pap szavaira: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk! -- Mert örökké szeret minket.-- válaszoljuk. Ezután felállunk, köszönünk és távozunk. A gyónás után Ülj le, vagy térdelj le a padba, teremts csöndet magadban, és teljes szívedből mondj egy nagy köszönöm -öt Istennek! Ha teheted, akkor még ott rögtön a templomban végezd el az elégtételt. Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság. Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival. (32. zsoltár)