K Ö Z L EM É N Y EK 289 A M A G Y A R N É P S Z Á M L Á L Á S O K C S A L Á D I ÉS H Á Z T A R T Á S I K É R D É S E I S A D A T FELDO LG ОZ Á S A I A népszámlálások általában lakásonként, a lakásokon belül pedig családok, háztartások szerint haladó sorrendben írják össze a népességet. Kézenfekvő, vagy legalábbis kézenfekvő volna tehát, hogy a népszámlálási adatfelvétel és feldolgozás ne csak a népességre, hanem a szükséges részletezésben a családokra, háztartásokra is kiterjedjen. A magyar népszámlálások története ezzel szemben arra mutat, hogy a háztartás, különösen pedig a család kérdése számos külföldi, főleg korábbi népszámláláshoz hasonlóan a mi népszámlálásaink alkalmával is meglehetősen a háttérbe szorult.1 Inkább csak újabban, a családnagyság megkisebbedése következtében nyilvánultak meg határozottabb törekvések a családi, háztartási viszonyok és jellegzetességek behatóbb népszámlálási feltárására. Ezt a folyamatot népszámlálásaink adatgyűjtési és feldolgozási rendszerének futólagos áttekintése világíthatja meg a legjobban. A családi, háztartási kapcsolatok kutatásának jelentőségét tulajdonképpen már Keleti Károly, az országos (statisztikai szolgálat megszervezője és első vezetője is hangoztatta ąz l 869. évi első valóban magyar népszámlálásról kiadott közleményt bevezető tanulmányban. De idevonatkozó kérdést az adatszolgáltatás akkori nehézségei miatt az országos kérdőmintaí 1869-bán még nem tartalmazott. Minthogy azonban a népességi adatokat lakások egyben háztartások (családok) szerint haladó, előre megszabott sorrendben (családfő, feleség, gyermek stb.) kellett a népszámlálási lajstromba bejegyezni, a feldolgozás során ezen az alapon a háztartásoknak (az elkülönözött háztartással bíró ún. lakófeleknek ) legalábbis a számát megállapították.12 Idevágó közvetlenebb kérdés országosan elsőízben a következő 1880. évi népszámlálás ún. házi gyűjtő lajstromán szerepelt. A megfelelő (táblázatos) kérdőpontba a háztartások számára és összetételére vonatkozó hasonlóképpen számszerű adatokat (a férfiak és nők külön részletezésében a családfők, családtagok, egyéb és összes ott lakók, valamint a háztartáshoz tartozó távollevők számát) kellett bejegyezni. 1880-ban a háztartások számát és tagjaiknak megoszlását az említett kategóriák szerint a bejegyzett adatoknak minden kombináció nélküli egyszerű összesítése alapján mutatták ki.3 Az 1890. évi népszámlálás az 1880. évihez hasonló módon szerezte be és csoportosította (vonta össze) a háztartásokra (családokra) vonatkozó adatokat.4 1900-ban az idevágó adatok tudakolása a házi gyűjtőívről az egyéni számlálólapra került át (mégpedig M i címen lakik a lakásban? Mint családfő, feleség, családtag, rokon stb. szövegezésben). Az adatok feldolgozása legalábbis elvileg alig változott : csupán a családi háztartásban vagy magányosan élő családfők, a családtagok, az egyéb személyek, a családfővel közös háztartásban élő nők és az intézeti háztartásban élők egyszerű összeadás útján nyert számát részletezte nem szerint. Ugyanakkor a háztartások számának közvetlen kimutatása elmaradt (erre csupán a családfők száma alapján lehetett több-kevesebb pontossággal következtetni). Az 1910-es népszámlálás alkalmával a háztartás tagjainak megoszlását tudakoló kérdés ismét a házigyűjtőíven szerepelt táblázatos formában, de valamivel részletesebben, rendszeresebben5; egyúttal azonban a férfiak és nők adatainak külön kimutatása nélkül6. A feldolgozás lényege ekkor sem változott. 1 E n n e k részb en s ta tis z tik a i te c h n ik a i okairól J. M a g ya r S ta tisztik a i Szem le, 1 9 3 7.1. sz. 1. p. 2 1869-oen a külön lakó családnélküli egyéneket is k ülön h á z ta rtá sk é n t m u ta ttá k ki. 3 A k ü lö n la k ó c sa lá d ta la n eg y én ek (egyed ü lálló k ) e z ú tta l is u g y a n ú g y k ü lö n h á z ta rtá s o k n a k s z á m íto tta k, m in t 1869-ben. 4 E g y é b k é n t az in té z e ti h á z ta r tá s o k a d a ta it is e k k o r 1890-ben d o lg o zták fel országos an elsőjzben. 5 Ü m. család fő, feleség, c sa lá d ta g, ro k o n, h á z ta r tá s i a lk a lm a z o tt, a c salád fő v el közös h á z ta r tá s b a n élő n ő, a lb é rlő család fő és c sa lá d ta g, á g v ra já ró család fő és c sa lá d ta g, in té z e ti ta g, egyéb és ideig len esen o t t ta rtó z k o d ó. 6 A M i cím en la k ik a la k á s b a n k érd és u g y a n az 1910-es szám láló lap o n is r a jta v o lt, de csak a 24 évnél idősebb férfiak ra v o n atk o zo tt.
290 K Ö Z L E M É N Y E K 1920-ban a háztartásokra, családokra vonatkozólag egyetlen kérdést sem tartalmaztak a különféle népszámlálási kérdőminták. Az 1930. évi népszámlálás házigyűjtőívén az 1910. évinek megfelelő, de kissé tömörebb táblás kimutatás szolgált a háztartási és családi adatok bejegyzésére. Az 1910. évihez hasonló módon történt az adatok számszerű összefoglalása is. Az 1930. évi házigyűjtőív egyébként családstatisztikai szempontból igen jelentős újításként lajstromosan tudakolta még a családfők foglalkozását, anyanyelvét, vallását és háztartásuk, ill. családjuk tagjainak számát (a családfőt beszámítva) is. Ezeknek az adatoknak a feldolgozása azonban nyilván költségvetési okokból nem történt meg. 1941. évi népszámlálásunk az eredménytelen 1930-as kezdeményezésnél is jóval tovább ment. Ekkor ugyanis azonkívül, hogy a számlálólapon is feltüntették a lakásban tartózkodás jogcímét a háztartás- és családstatisztika kiépítése céljából a házigyűjtőív külön (lakásszelvényszerű) részén lajtstromosąn, családonkénti sorrendben fel kellett sorolni az egyes lakások jelenlevőinek és távollevőinek főbb adatait (név, foglalkozás, az esetleges földbirtok nagysága, a lakásban tartózkodás címe, születési év, vallás, anyanyelv).7 Ezen az alapon terv szerint külön tömörebb feldolgozás készült volna a háztartásokról és külön részletesebb adatcsoportosítás a családokról. Az utóbbi feldolgozás kettős családtípusok és családnagyság szerinti tagolásban a keresők és nem keresők családonkénti számát, továbbá a családfők megoszlását társadalmi-gazdasági helyzetük, valamint anyanyelvűk és vallásuk szerint kívánta megállapítani. Az idevágó feldolgozások azonban háborús okokból nem készülhettek el (a Központi Statisztikai Hivatal akkori népszámlálási osztálya a feldolgozásoknak csak az előkészítését tudta elvégezni) ; csupán egy, az eredeti tervben nem szereplő különlegesebb családvédelmi célú feldolgozás készült el az ún. sok- (4 és több-) gyermekes családokról. Hazánkban egyébként országos keretekben ez volt az első bár a családoknak csupán egy részére szorítkozó valóban családstatisztikai feldolgozás. Teljes adatfeldolgozásra elsőízben legutolsó népszámlálásunk alkalmával, 1949-ben került csak sor. Erre az országosan először alkalmazott lakásösszeírólap (az 1941-es házigyűjtőív lakásszelvényének tökéletesítése) szolgált alapul. Ennek megfelelő lajstromos kérdőpontjában családok, ill. háztartások szerinti csoportosításban egyenként fel kellett sorolni a jelenlevők és a távollevők főbb adatait (név, nem, foglalkozási ág és foglalkozási viszony, esetleges birtoknagyság, születési év, családi állapot, családfővel való rokoni kapcsolat, ill. az ott tartózkodás címe).7 1949-es népszámlálásunk idevonatkozó feldolgozása az 1941. évi tervekhez simuló külön családi és külön háztartási adatcsoportosításra kiterjedő első elgondolások egyszerűsítésével csak a családokról készült el. A feldolgozás alapvető tagolása a családfő társadalmi-gazdasági helyzete volt. A foglalkozási ág és a foglalkozási viszony, valamint a birtoknagyság egybevetése alapján 19 ilyen kategóriáról készült külöti-külön feldolgozási tábla. A feldolgozás ebben az alapcsoportosításban a családi jellemzőket a következő családtípusok szerint állapította meg : egyedülálló férfi egyedülálló nő ; házaspár gyermekszám szerint (0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 9, 10 és több gyermekkel) : házaspár felmenővel vagy (és) más rokonnal, gyermekszám szerint ;8 csak apa gyermekszám szerint ;8 csak apa felmenővel vagy más rokonnal gyermekszám szerint ;8 csak anya gyermekszám szerint ;8 csak anya felmenővel vagy más rokonnal gyermekszám szerint ;8 más családfő gyermekszám szerint ;8 más családtöredék ; más családonkívüli. 7 Az ideiglenesen jelenlevőkről ezenfelül m ég állan d ó lak ó h ely ü k et, az ideiglenesen tá v o l lev ő k rő l je le n le g i ta rtó z k o d á s i h e ly ü k e t is b e je g y ezték. 8 G y e rm e k szám -k ateg ó riák, m in t a felm enő s tb. n é lk ü li h á za sp áro k n ál.
K Ö ZLEM ÉN Y EK 291 A feldolgozás a családkategóriák szerint részletezve mindenekelőtt a családok és a gyermekek összes számát mutatta ki. azután a felmenős és a más rokonos családok számát (a felmenők és más rokonok száma szerint is) ; továbbá azokét a családokét, amelyekhez általában ún. idegen személyek, mégpedig külön részletezve háztartási alkalmazottak, mezőgazdasági alkalmazottak, egyéb (üzleti stb.) alkalmazottak, ill. kosztos diákok is tartoztak (az idegen személyek összes számának kimutatásával). Kiterjedt még az 1949. évi családstatisztikai feldolgozás a családok lakásbérleti viszonyainak megvilágítására (főbérlő, társbérlő mindkét esetben szobáik száma szerint is, albérlő, ágyraj áró), a 14 évnél fiatalabb gyermekek száma (0, 1, 2,... 8 és több) szerinti megoszlásukra (a 14 évnél fiatalabb gyermekek összes számának kimutatásával) ; végül a kereső-probléma alapos tisztázására (a családok részletezésére egyfelől a keresők száma, másfelől a különböző keresőtípusok gyakorisága szerint9) és a keresők számának kimutatására. Mint említettük, 1949-ben a háztartásokról külön feldolgozás nem készült ; közvetve azonban a feldolgozás eredményeiből a háztartásokra vonatkozólag is lehetett egyes megközelítő pontosságú, tájékoztató adatokat kiszámítani. Az 1949. évi családstatisztikai adatfeldolgozás megyénként készült el, de háromfelé bontva : a) a nagyobb (volt tj.) városok egyenkénti, b) a kisebb (volt megyei) városok és a városias települések és végül c) a többi község egybefoglalt kategóriái szerint (és Budapest 22 kerületéről külön-külön). A jelenlevő népességről számot adó többi feldolgozástól eltérően az 1949. évi családstatisztikai táblák megfelelő elvi megokolással az állandó népességre vonatkoztak. Az együttlakó (gyermekes, vagy anélküli) két vagy több házaspár mindegyike külön családnak számított, míg a családban élő egyetlen felmenőt (pl. a házasfelek egyikének özvegy szülőjét) a családhoz tartozónak kellett tekinteni.10 A teljesség kedvéért még azt is megemlíthetjük, hogy Budapest Főváros Statisztikai Hivatala Kőrösy József kezdeményezése nyomán 1869-től kezdve Budapestről az országos feldolgozásokon némileg túlmenő terjedelmű háztartási, ill. családstatisztikai feldolgozásokat (helyesebben többnyire egyszerű adatösszevonásokat) készített el.11 1949-et megelőzően szorosabb értelemben vett háztartási, ill. családstatisztikai feldolgozás azonban fővárosunkban is csupán egy ízben, 1906-ban készült (Thirring Gusztáv tervei szerint). Az 1906. évi, csak Budapesten végrehajtott (évtizedközepi) népszámlálás alkalmával ugyanis nemcsak a háztartási tagok megoszlását mutatták ki, hanem jellegzetes háztartási, ill. családtípusok szerint feldolgozták a lakásviszonyokra (albérletre, ágyraj árasra is) s a családfő anyanyelvi, vallási megoszlására és mindenekelőtt társadalmi rétegeződésére vonatkozó adatokat is. Ezenkívül már csak egyetlen reprezentatív jellegű és szekundérstatisztikai adatfeldolgozás sorozható a Budapestre vonatkozó kifejezetten család- és háztartási statisztikai munkálatok közé ; mégpedig az 1947-ben a fővárosi élelmiszerközponti nyilvántartás (a családi törzslap kartoték-anyag) alapján ugyancsak a Fővárosi Statisztikai Hivatalban készült adatfeldolgozás, mely a családok és háztartások nagyságának s összetételének megállapítására is kísérletet tett. A magyar népszámlálások család- és háztartás-statisztikai munkálatainak fenti ismertetéséhez néhány általánosabb tapasztalatot és megjegyzést is érdemes hozzáfűzni. A háztartások (családok) tagjainak korábbi népszámlálásaink alkalmával leggyakoribb számszerű tagolása a háztartásban (családban) elfoglalt helyüknek ( állásuknak, a családfőhöz a háztartás fejéhez való viszo- P l. csa k az a p a (férj), csa k az a n y a (feleség), csa k g y erm ek, csa k felm enő (m ás ro k o n ) s tb. a k ereső, v a g y ezek k ü lönböző k o m b in á c ió i a k e re ső k (kereső g y erm ek ek ese té b e n azo k szám a szerin t való to v á b b tagolással). 10 A z in té z e ti h á z ta r tá s o k ra a c s a lá d s ta tis z tik a i cso p o rto sítás n em te r je d t k i (ezekről 1949- ben és előzőleg is 1900-tól fogva k ülön feldolgozás készült). 11 Az ily e n feld o lg o záso k n ak egy része a z o n b a n az id ev ág ó a d a to k n a k a lak á sv isz o n y o k ra és a tá rs a d a lm i ta g o z ó d ásra v o n a tk o z ó a d a to k k a l v aló ta n u ls á g o s eg y b ev etéséb en k é sz ü lt el. H a so n ló k ép p en n e m te k in th e tő k u g y a n te lje s é rté k ű c s a lá d sta tisz tik a i feldolgozásoknak, de ebből a sze m p o n tb ó l is fig y e lm e t é rd em eln ek a család fő k d em o g ráfiai a d a ta iró l az ú ja b b b u d a p e s ti népszám lálások alk alm áv al m égpedig szintén a la k á ssta tisz tik a keretében k é sz íte tt feldolg o záso k is.
292 K Ö Z L EM É N Y EK nyuknak) megfelelő kategóriák (családfő, feleség, gyermek stb.) szerint hasonló jellegű statisztikai művelet, mint az egy-egy kategóriába (pl. korosztályba) tartozók számát minden további összefüggés nélkül megrögzítő népességi adatcsoportosítások ; tehát a háztartások, ill. családok összetételéről inkább csak keresztmetszetszerű képet nyújt. Az ilyen adatanyag ugyan a háztartások (családok) számának és nagyságának megítéléséhez, becslésszerű kiszámításához is ad támpontokat,12 ezek azonban legfeljebb csak megközelítő értékűek. A népszámlálások háztartási és családstatisztikai feladatait csupán olyan feldolgozások segítségével lehet jobban megoldani, amelyek mint az 1906. évi budapesti, főleg pedig az 1941. évi tervek figyelembevételével kidolgozott 1949-es országos feldolgozások kifejezetten háztartási, ill. családstatisztikai jellegűek ; amelyeknek tehát a háztartás, a család az alapegysége s amelyek ezen az alapon a háztartási, ill. családi jellegzetességeket minél több szempontból és közvetlenül tudják megvilágítani. A háztartás és a család egymáshoz legalábbis gyakorlatilag nagyon közel álló, rokon fogalmak ; de teljesen nem fedik egymást. Ehhez képest az olyan adatgyűjtések és feldolgozások, amelyek vagy egyedül csak a háztartások, vagy csupán a családok életviszonyainak feltárására törekednek, egymagukban nem elégíthetik ki teljesen a rendszerint mindkét szempontból felmerülő adatigényeket. Ehhez vagy a kétféle feldolgozás párhuzamos elvégzése szükséges, vagy olyan kombinatív adatcsoportosításoké, amelyek a kétirányú követelményeknek, ha nem is egyforma mértékben, de lehetőleg minél jobban megfelelnek. A magyar népszámlálások eddigi tapasztalatait egybevetve úgy tűnik, hogy amennyiben nincs meg a teljes kombináció lehetősége helyesebb, ha az alaptagolás elsősorban a család (az együtt élő, együtt lakó családtagokból álló család társadalmi sejt, vagyis nem a teljes biológiai család) fogalmán nyugszik és csak másodsorban a háztartásén. Az ilyen eljárás egyébként a tiszta családi háztartások domináló számbeli súlyára való tekintettel az adatok felhasználása során nem okozhat nagyobb zavarokat, nehézségeket. Az 1949. évi számbavétel idevágó feldolgozása lényegileg a család fogalmán alapuló, de másodlagosan a háztartás szempontjait is figyelembevevő, tehát bizonyos mértékig vegyes megoldásra törekvő kísérlet volt. Nézetünk szerint ez a kísérlet legalábbis a korábbi tapasztalatok hiányát tekintetbe véve nagyban-egészben kielégítőnek volt mondható. A családi jellegzetességek feltárása elég jól sikerült ; ezenkívül a háztartási jellegzetességek megismeréséhez is kaptunk néhány eléggé tanulságos adatot ; egyben alapot a feldolgozás 1960-ban főleg az utóbbi szempontokból esedékes megj avításához, továbbépítéséhez. Eddigi tapasztalataink szerint a családfogalom meghatározása és általában a fogalmi kérdések tisztázása 1949-ben kielégítő volt ; csak egy vonatkozásban mutatkoztak valóban komoly fogyatkozások : az együttlakó nem egy esetben közös háztartást is alkotó (gyermekes vagy gyermektelen) rokon házaspárokra (pl. szülőházaspár és leszármazott házaspár), a nagy vagy nagyobb családokra vonatkozó feldolgozás-részlet megoldása ugyanis nem sikerült.1314 Az ettől 1960-ban helyesbítendő hibától eltekintve igen tanulságos és részletes adatfeldolgozás szerint a családok száma 1949-ben közel 2,4 millió, az egyedülállóké és egyéb családtöredékeké pedig 0,45 millió volt ; családi kötelékben akkor a 9,2 milliós népesség 92,6 %-a (valamivel több mint 8,5 millió fő) élt. A pontosabban 2 385 112 család túlnyomó része, 1 964 083 ún. tiszta családot alkotott ; ezekhez a családokhoz még felmenő vagy más rokon sem tartozott.11 A felmenős családok száma ugyanakkor 240 600 volt ; ez a szám 12 L. p l. A la k á so k és h á z ta r tá s o k M agyarországon 1 9 3 0 -b an (M a g ya r S ta tisztik a i S zem le, 1937. 1 6. p.), v a la m in t A d a to k és b ecslések a h á z ta r tá s o k és család o k 1930. év i s zám á ró l (M agyar Statisztikai Szem le, 1937. 67 70. p.) c. cik k ein k et. 13 A feldolgozási tá b la a szükséges ro v a to k a t ta rta lm a z ta ; az a d a tc s o p o rto s ítá so k te c h n ik ai v ég reh ajtása azonban hibás v o lt. 14 E s term észetesen ún. idegen elem sem.
K Ö Z L EM É N Y EK 293 a rokonnal együttélő családokat is hozzászámítva 369 573-ra emelkedik. Ün. idegen elem mindössze 64 273 család (helyesebben háztartás) kötelékébe tartozott.15 Száz családra 1949-ben átlagosan 339 családtag jutott ; a felmenőket is idevéve ez az átlagadat 350-re, a rokonokkal együtt 357-re s az idegenek hozzászámításával ami már háztartási átlagot jelent 360-ra nő. Az átlagos családnagyság természetesen családtípusok szerint eléggé nagy eltéréseket mutat. A száz családra számított idegenek nélküli (de az esetleges felmenőket és rokonakat számb avevő) 357-es családtag-átlag alakulása például az 1949-es adatok szerint a következő volt : házaspár gyermek n élk ü l... 200 egy szőlős (csak apás, csak anyás) család gyerm ekkel... 294 házaspár gyermek nélkül, de felmenővel vagy (és) más rokonnal... 318 egy szülős (csak apás, csak anyás) család gyermekkel és felmenővel vagy (és) más rokonnal... 399 házaspár gyermekkel... 413 házaspár gyermekkel és felmenővel vagy (és) más rokonnal... 517 Az 1949. évi adatokat széles keretek közt jelentős részben társadalmigazdasági rétegeződés szerinti alaptagolásban az 1949-es népszámlálási kiadvány 10. sz., Családstatisztikai eredmények c., tömören pedig a 12. sz., Összefoglaló főeredmények c. kötete közölte és elemezte szövegesen is. Kevésbé átfogó elemzést tartalmazott ezenkívül a főbb adatok táblázatos bemutatásával A z 1949. évi népszámlálás c. kisebb terjedelmű, szélesebb körű használatra szánt mű egyik tanulmánya is. Az ezekben a forrásokban közölt, ill. feldolgozott adatok irányadók lehetnek az 1960. évi népszámlálás családi-háztartási munkálatainak a népességtudományi követelményeket is figyelembevevő16 tervezésénél. Dr. Thirring Lajos В О П Р О С Ы С Е М Ь И И Д О М А Ш Н И Х ХОЗЯЙСТВ И ИХ ОБРАБОТКА В ПЕРЕПИСЯХ НАСЕЛЕНИЯ В ВЕНГРИИ Резюме Переписи населения в Венгрии (начиная с первой переписи, имевшей место в 1869 году) в прошлом также уделяли внимание, правда в сравнительно узких рамках, установлению особенностей семьи и домашнего хозяйства ; они в основном отражали численность населения на основе семейного положения (отношение отдельных лиц к главе семьи), но, однако не отмечая при этом взаимосвязей внутри семьи. Помимо нереализованного эксперимента в 1930 году и удачного собирания и обработки данных о населении Будапешта в 1906 году, в общегосударственных масштабах впервые в 1941 году была произведена попытка осуществить глубокое обследование отношений в семьях и домашних хозяйствах ; однако, обработка собранных данных, за исключением отдельных групп данных, относящихся к многодетным семьям, ввиду военного времени, не состоялась. Таким образом, фактически впервые лишь в 1949 году были выработаны, в основном в соответствии с планами, составленными в 15 A ro k o n n al e g y ü tté lő család o k k ö zü l 356 756 családhoz n em ta rto z o tt, 12 817 családhoz pedig ta rto z o tt ún. idegen elem is. 11 L. N ép essé g tu d o m á n y i s zem p o n to k, n é p sz á m lá lá si fe la d a to k. D em ográfia, 1958-1. sz. 58 67. p.
294 K Ö Z L EM É N Y EK 1941 году, система вопросов для статистики семейных бюджетов, учета семейных связей и отношений внутри домашних хозяйств и способ обработки полученных таким путем данных. Данная система вопросов разбила различные виды семей на 19 общественно-экономических категорий (полные семьи и семьи с одним родителем по числу детей, к отдельному виду был отнесен учет семей по восходящей линии и т. д.), производя в таком двойном освещении установление характерных черт семей (величина и состав семьи ; число проживающих в семье родственников и посторонних лиц ; число детей до 14 летнего возраста ; число работающих членов семьи и их отношение к главе семьи ; величина и характер квартиры ; отколы от семьи и т. д.). В то же время, обследование домашних хозяйств было проведено в более узких масштабах и посредственными приемами. FAMILY AND HOUSEHOLD QUESTIONS AND COMPILATIONS OF HUNGARIAN POPULATION CENSUSES Summary From the first population census of 1869 on the Hungarian censuses paid attention even in the past, though only within a narrower compass, to establish family and household characteristics. Especially the number of the population was shown by their status in the family (relation to the head of the family, head of the household) but without indicating any family connections. Apart from the attempted survey in 1930, the tabulation of which did not take place, and the succesful survey and compilation of data in 1906 which was, however, restricted to Budapest it was in 1941 that the first attem pt was made to examine the family-household relations thoroughly, on a nation-wide basis. Due to the war, however, the compilation of the data collected did not take place with the exception of a separate grouping of data pertaining to families with many children. So it was for the first time in the 1949 census that, mainly based on the 1941 plans, the family-household statistical question system and compilation of data could be evolved. The census of 1949 grouped the statistical data about the families according to 19 socio-economic strata, showing in each group the different types of families (ranging them into further categories e. g. according to ascendant family members etc.) and illustrated their characteristics in such two-fold combinations (size and composition of family, number of relatives and outsiders living together with the family, number of children under 14 years of age, number of earners and their family status, character and size of the dwelling, family fractions, etc.) As to the households the compilation revealed data only indirectly and within a narrower compass. M IT T A N ÍT O T T F O D O R J Ó Z S E F A N É P E S S É G T U D O M Á N Y B Ó L Woytinsky1instruktív számokat közöl a világ népességének döbbenetesen nagymérvű gyarapodásáról. A népszám növekedésének ritmusa azonban nem volt mindig egyenletes, hiszen a lassú szaporodást csak a legutóbbi másfél évszázadban váltotta fel a szinte ugrásszerű népszámgyarapodás. A világ népességének ilyen gyorsröptű szaporodásával párhuzamosan és vele szinte egyidejűleg rendkívül megnövekedtek a gazdasági, a kulturális és a tudományos problémák. A megoldásra váró kérdések hallatlan tömege zúdult az emberiségre, melyet jogtudósok, szociológusok, technikusok, köz- 1 W. S. W o y tin s k y a n d E. T. W o y tin sk y : W o rld P o p u la tio n a n d P ro d u c tio n. N ew Y o r k, 1953.