Tizenkettedik évfolyam- 42, sz. Pozsony, 1894, évi Október 20-fa. E VA NGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. I Előfizetési ár: 1 MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. F" 7 7 J Egész évre... 12 kn. " félévre.. 6, j Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. negyedevre 3 Egy szám ára: 24 flr. Felelős szerkesztő s kiadó: - J TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetes ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: A theol. akadémia 1894/5. tanévének megnyitása alkalmából mondott igazgatói beszéd. Tanács. (Farkas Geyza.) Belföld Vegyesek. Pályázatok. Â theol. akadémia 1894/5, tanévének 1 megnyitása alkalmából mondott igazgatói beszéd. Szeretve tisztelt kartársak! Kedves pályatársaim! Akadémiánk mélyen tisztelt barátai! Isten segedelmének s áldásának esdésével kezdettük meg e napot. Krisztusban, mint életünk fejedelmében egyesültünk; s Ígértük, hooy az ő szellemének vezérlete mellett futjuk meg e most megnyitó tanévet! Ily ima, ily tény, ily igéret alapjáról emelkedik le akadémiánk tanévének megnyitó ünnepélye! Csak jól megvetett alapon épülhet fel maradandó alkotmány; s csak oly építkezés birja állandóságának biztositékát önmagában, mely az anyag feldolgozásánál, elhelyezésénél mindég tekintettel van magára az alapra. Ezért is most, midőn ev. egyházi életünk oly mélyre ható zavaroknak, oly éles ellentétű küzdelmeknek van kitéve; most, midőn hazánk és az egyház nevében támasztott, a nép legalsóbb rétegeit is izgalomban tartó lázongásnak szinbelye : nemcsak korszerű, hanem szükséges is, hogy éppen mi a theol. akadémia polgárai, a kiknek feladata a vallásos és egyházi élettel alapos és tudatos foglalkozás, hogy mi a rrostani viszonyok közt vallási és egyházi épületünk ezen alapjáról meg nem feledkezve : ezt e tanév megnyitása alkalmával akadémiánk álláspontjáról is kellő megvilágositásba helyezzük. I. Isten segedelme és áldása esdésével kezdtük meg e napot. Nincs másban segedelmünk, mint Istenben ; nem várjuk munkánk sikerét, elismerését, dicséretét másban, mint Isten áldásában. Tudományos alapon kiváuja akadémiánk evang. egyházunkat szolgálni. Tudományos alapon nyugvó lelkészképzés által. Nincs-e itt ellentét az egyik és másik alap között?! Hisz a tudomány éppen az önálló, szabad emberi szellemnek legértékesebb virága! A tudós önmagára, önerejére támaszkodva éri el az emberek által dicsért és magasztalt sikerét! Hisz éppen a tudomány szorítja ki a hitet a köztudatból; s a mindent természeti szükségszerűségében felfogó tudósnak elméje, mely ezen törvényszerűség tudata alapján uralkodik a természeti és szellemi világ fölött detronisálja magát az Istent! Hitre, vallásosságra, Istenre a tudomány korszakában nincs szükség; s Isten áldása is csak üres szó a mely mögött az emberi sikernek emberek által való elismerése rejlik! Nem tagadjuk azt, hogy számosan a tudományt ily szemmel nézik; nem tagadjuk azt, hogy számos, a közvélemány által elismert tudós szellemi életének e magaslatára emelkedve kicsinyléssel tekint le uralkodása tudatában mindenre, a mi // ' nem 0. De másrészt nem tagadhatja senki azt sem, hogy az ily uralkodási vágy által vezérelt tudományos kutatás és e vágytól eltelt tudós sem az emberiségnek, sem a tudománynak nem igaz prophétája! Az uralkodási vágy elszigeteli Őt az emberiség szerves egészétől ; az egyént egyeddé alacsonyítja le. Ily szellemű ember csakis önmagában lát czélt, minden másban csak is eszközt; mely eszközt nem erkölcsi, hanem csakis természeti szempontból használja fel. Minden legyen az bár mennyire is kikapva a természetszerű összefüggésből kénytelen őt, az ő czélját szolgálni ; s uralkodását biztosító tekintélye fenntartása czéljából szövetkezik bármely heterogen elemekkel. A tudóst igy egy clique környezi, melynek feladata, minden másnak kicsinyítése, gyalázása által a tudós tekintélyének emelése. Emberek által való elismertetés, dicsőittetés s igy mások fölötti uralko-
dás a végső czél. Az önhittség és irigység posványaiból élősködő s nevezetesen a theológia történetéből ismert r a b i e s az ily tudósok visszatetsző fegyvere. Ily világi zaj, ily kiméletlen küzdelem, ily szenvedélyes, csak is a tudós uralkodására irány ló harcz közepette az igaz tudományos törekvés megbénul ; az igaz tudomány géniusa szomorkodva félrevonul s csendes magányban ihleti igaz profétáját. S mennyire más kép tárul fel ennek láttára! Az igaz tudós minél mélyebbre hatol az igazság kutatásában, annyival inkább érzi az igazság absolut fenségét és feltétlen erejét ; s ezzel szemben saját ismerete részszerintiségét, saját törekvése gyarlóságát. Az alázat és szerénység alaphangulata nélkül nincs igazi tudós. S midőn az ily tudós ily alaphangulattal mélyed el a tudományos munkásság addig ismert terébe : mások munkásságára nem kicsinyléssel tekint le, hanem minden egyes tudós munkájában az igazság egységes, tiszta világosságának színárnyalatokban való megtörését látja s e megtört színek összességében a mennyei világosságnak gyönge visszfényét. Minden egyes tudományos törekvés ez alapon nem hiába való; sőt ellenkezőleg az egyik a másikra utal ; az egyik a másik nélkül el nem gondolható. Az igazság szelleme egységesen hatja át mindnyáját s ez egységet csak a kor, a körülmények, az egyes tudósnak egyénisége és sajátossága szinezik ; az igazság végtelensége ezen végetlen külömbözőségben érvényesül. Az egységen belül való kölcsönös kiegészítésnek tudata és ezen alapuló szeretetnek érzelme az igaz tudósnak jellemzője. De a mint méltányolva elismeri az igaz tudós másoknak tudományos munkáját: úgy érzi s tudja azt is, hogy ő is az egységes igazságnak egy sajátos, senki más által nem helyettesíthető és éppen azért az egészre nézve feltétlen értékű orgánum. 0 is szolgálja az igazság végtelen országát s ezen szolgaságában csak akkor válik feltétlen értékűvé, ha az igazságnak szelleme egész lényegét, e g y é n i s é- gét, személyiségét is áthatotta, olyannyira, hogy ő immár az igazságnak sajátos kifejezésére alkalmas. Az ily tudós minden emberi Ítélettől, megitéltetéstől mentnek tudja magát. Nem kivülötte létező indító okok vezérlik kutatásában, hanem egyes egyedül a személyiségét, egyéniségét átható igazságnak szelleme, tehát a feltétlen értékét alkotó lényege munkásságának mozgatója. Ezért is az ily igaz tudós: valóban szabad férfiú. S a mint a külső körülmények nem i n d i t ó, hanem legfeljebb alkalmi okok tudományos munkásságában: ugy nem tekint az igaz tudós tevékenységében a külső sikerre sem. Irányító reá nézve nem a tudomány által való uralkodás, hanem az igazság szellemében való szolgálat minden sikertől eltekintve. Nincs ily tudósban forróbb vágy azon egynél, hogy az igazság szelleme legyen ő benne, az ő egész személyiségében minél erősebb, s győzedelmeskedjék ne ő, hanem az ő benne érvényesülő igazság. A feltétlen igazsággal szemben érvényesülő alázat, szerénységnek alaphangulata, s az igazság erejében érvényesülő szabadságnak tudata, egységben adja azon érzelmet, melyet mi vallásosnak nevezünk. Igaz tudós más mint vallásos tehát nem lehet. Egész munkásságát egy ha nem is kimondott mégis mindig személyisége központjában átélt ima lelkesíti: Igazság! nélküled semmis vagyok, csak a Te szellemed erejében vagyok erős, minden csak a Te segedelmedtől függ ; nem kivánok, nem akarok semmit, mint hogy csak azt, hogy a Te szellemed áldásával győzedelmeskedjék!" Az igazság szelleme mint ily önmagában feltétlen értékű és erejű más szóval: Istennek szelleme, s igy ime látjuk, hogy midőn igazán tudományos alapon kivánjuk egyházunkat tudományos alapon nyugvó lelkészképzés által szolgálni, nem tehetjük ezt a nélkül, hogy folytonosan Isten segedelméért, Isten áldásáért esdő imában ne fohászkodjunk ; hogy életünk ne legyen az imának élete. S ha ez általában áll a tudományos törekvésről, a tudósról : úgy különösen áll ez a theol. tudományos törekvésről, a theologusról. A theologusnál nem csak a munkásságot és érzületet vezérlő szellem szükségszerűleg a vallásos, hanem munkásságának tárgya is a vall S j 3iZ clz Istennek szelleme, a mennyiben az az emberi szellemmel kölcsönhatva a vallási tüneményeket az egyesben, a vallási alkotásokat a történetben létesítette, s melyek összegükben azon egy igazságot hirdetik, hogy igaz vallás és vallásosság csak ott volt és van, a hol e tüuemények és alkotások alaphangulata e szavakban nyert kifejezést: Nem az én, hanem a Te akaratod legyen meg ; Te vagy a gyöngében erős ; a Te erődben birjuk fiuságunk és ezzel szabadságunk tudatát. (Folyt, köv.) <x> -> Tanács, E lapok hasábjain nem igen régen túl a Dunáról panasz hallatszék, keserű hangok üték meg füleinket, mivelhogy ifjú papi nemzedékünk a tettre kész és tenni vágyó Timoteusok sok sok évi keserű káplán kenyérre vannak kárhoztatva, vagy, hogy papi foglalkozást egyáltalában nem találva igy úgy mint nevelők s más egyébbféle, kénytelenek eltékozolni ifjú éveiket az Isten országának szánt ruganyos erőiket. E panasz mig egyrészt elszomorító, úgy másrészt arra sarkal, hogy a baj mivoltáról s elhárításának okairól gondolkodjunk. E felette komoly tárgy feletti gondolataimnak eredménye ime e sorok.
339 Elszomorító mondám e panasz, nagyon elszomorító, mert ismervén a többi kerületek helyzetét a káplánokat illetőleg, a hol eddig példátlan eset volt, ha elvétve egy végzett candidatus káplánul ajánlkoznék, ellenkezőleg a hol eddig elég sűrűn jelennek meg pályázatok kápláni állásokra, a melyek nem is egy hamar s nem minden esetben töltetnek be, szinte meglepett a jelzett feljajjdulás, meglepett a káplánoknak oly nagy bősége hitbuzgó dunántúli kerületünkben. Lám mig mi itt műnk ás hiányban szenvedünk túlnan meg éppen m unka hiányról panaszkodnak. Van azonban e szomorú tényben valami vigasztaló is. Vigasztaló pedig az, hogy lám hát mégis van föld,, van ország, a hol a szegény evang. egyháznak egy tekintetben, pedig főtekintetben bőség és gazdagság jutott osztályrészül, habár ez a gazdagság látszólag, s pillanatnyira mintha terhére lenne anyaegyliázunknak s ez a föld éppen a mi jó magyar hazánk! De bát a baj mégis megvan, a mint a dal mondja ez a dunántúli kerületben a káplánok fölös száma. S ez nem csak azon szempontból baj, a melyből az idézett czikk irója mérlegeli, t. i. anyagi szempontból, hogy a pálya sok évi fáradság és tauulás után nem nyújt az ifjúnak, vagy csak igen későn kenyeret: de főkép erkölcsi szempontból, hogy a fiatal ember figyelme elvonatik a theol. tanulmányoktól, taláu oly társadalomban s oly eszmék centrifugál körébe sodortatik, a melyek lelkét ellenállhatatlan örvényként magukkal vonják, s ha idővel a papi pályára vissza is tér a férfiú, azok lelkéről letörölték a lelkesedés, az ideálismus zománczát s többé-kevésbé keserűséggel töltik el szivét ha alkalma volt a saját szerény anyagi helyzetű pályáját a világ fiainak szerencséjével összehasonlitani s ezt egész közvetlenségében megismerni. Mert ugyan az erős megáll az élet hullámzó habjain; s éppen a lelkésznek szólnak az apostol szavai : legyetek erősek mint férfiak, álljatok meg! De uram fia! nem mindnyájunkat igy tanított e az Úr imádkozni, ne vigy minket a kísértetbe! De a legjobb esetben is, minden körülmények között is t. i. még ha meg is marad az ifjú lelkesedés, mindig veszít az egyház, ha rá nézve az erők parlagon hevernek. Veszít, hogy úgy mondjuk paszive már az által, hogy az ifjak az egyházra nézve holt tőkét képeznek, de veszít az által is, a mire sokan talán nem gondolnak, veszít, hogy jobb kifejezés hiányában ugy mondjuk, active is, hogy egy-egy üresedés esetén minthogy sokan mégis megakartak maradni a papi pályán, a keve'sbbé tisztességes eszközöktől sem fognak visszariadni uti figura docet csak liogy megválasztassanak. Pedig ha az első lépés rossz, jöhet utána még több is. A választási üzelmek mindig bénitólag, mert deinoralisálólag hatnak a gyülekezetre. S ez utóbbi veszteség, hogy sokkal nagyobb az előbbinél úgy hiszem, bizonyítani nem szükséges. A baj tehát komoly. Kérdés, miből származik az? És lia e káplánbőség okánál gondolkozunk, e tekintetben a bajt oly alaposnak nem tekinthetjük. Legalább az idézett panaszhangok alapján nem. Mert mit is hoz fel a panasz irója a baj forrásául? Azt mondja hogy legfőbb baj az, hogy valaki az idegen azaz nem magyar nyelvek ismerete nélkül nem juthat parókiához. Azért hát jó tanácscsal látja el s felhívja a theológiai tanárokat mondván : én arra kérem theol. tanár urainkat, ne sajnálják a szelid szót jelentkező theológusainktól, kérdezzék meg, milyen nyelveket beszélnek, s ha rámondja valamely fiatal magyarsága büszke érzetében, hogy a magyart", úgy intézzék hozzá e szavakat : próbáljon szerencsét másfelé, édes öcsém, a jó Isten áldja meg bejövetelét és kimenetelét". Változatlanul s egész terjedelmében idéztem a panaszló szavait, nem csak, hogy a panaszt teljes valójában megismerjük, de egyúttal, hogy magából a panaszból kimutassam annak alaptalanságát s belőle merítsem az egyedüli és biztos gyógymódot. Mert ugyan kérem, hol van az megirva, hogy magyar ember más nyelvet nem beszélhet, vagy mert, hogy valaki bármily büszke is legyen különben magyar önérzetére magyar létére nem magyar ajku gyülekezetnek lelkésze ne lehessen. Lehet-e nekünk magyarhoni evang. theologusoknak egyedül a nyelv az a conditio sine qua non, a mely a lelkészi pályafoglalásra határozólag befoly? Az evangyéliomnak ilyen életnézet semmiképen sem válhatik hasznára. Mert az evangyéliom első követelménye a szíveket megnyerni. Már pedig hogyan fogjuk a szíveket megnyerni de csak hogy is férkőzhetünk hozzájuk, ha nyelvükön beszélni nem tudunk, vagy a mit nem szeretnék magammal elhitetni a büszke önérzet alapján nem akarunk? Hát az apostol nem volt-e a zsidóknak zsidó, a görögnek görög, hogy mindeneket megnyerjen? Avagy az első 12 apostol nem azzal állott-e be az úr szolgálatába, hogy elkezdének szóllani idegen nyelveken? De tán a magyarságnak vél szolgálatot tenni az a büszke magyar önérzet, a mely azért mert magyar, más nyelvet nem gyakorol, ha mindjárt máskülönben kedves pályáját is fel kellene adni. Ha igen, akkor többé magyar ne zarándokoljon nagy hitrokonunk és hazánkfia Kossuth Lajos sírjához a ki azt a bizonyos önérzetet letette s elragadó szónoklatokat tartott idegen földön Angolországban Amerikában persze nem magyart, s ez által a mívelt világ figyelmét a magyar emigrátióra fordította s annak rokonszenvét megnyerte! Nem, nem használ az az önérzet az a büszke-
s ég, sem hordozójának, sem egyházunknak, sem a hazának! Azért atyámfiai nem helyes a ti dicsekede'stek! Azért én azt hiszem, hogy nem is önérzet, nem is büszkeség sugalmazza panaszos ifjú atyánkfiait, hanem legfeljebb egy kis idegenkedés az idegen nyelvektől s mondjuk ki őszintén egy kis kényelemszeretet. Pedig hát mibe is kerül egy élő nyelvet elsajátítani, s főkép a magyarnak, a kiről tudva van, hogy Isten oly jó tulajdonsággal s tehetséggel áldotta meg, hogy minden más fajnál könnyebben tanul idegen nyelvet. Ifjú korban, nyelvekben gyakorlott elmével nem nagy de mindenesetre bőven kárpótló fáradság lenne ez! Egy linguae haebreicae professortól hallottam, hogy ezer szónak ismerete képessé tesz az ó testamentom eredetijének folyékony olvasására. Napjára tiz szó betanulását számítva ez a boszorkányságnak látszó mesterség száz nap alatt lenne elérhető. Ha e számításban illetőleg magában a teóriában lenne is némi túlzó, de abban minden túlzás ki van zárva, hogy valaki 3 4 év alatt kellő szorgalom kifejtése mellett, egy sőt két idegen élő nyelvet megtanulhat, akkor, mikor az ifjúnak az egy tanuláson kivül, a világon semmire sincs gondja, akkor, mikor ettől függ jövendő életének szerencséje, boldogsága! Azért hát én is tanácsolnék egyet, még pedig úgy evang. egyházunk mint magyarságunk érdekében tanácsolnám először ifjainknak : magyar ifjak! lelkesüljetek a Dévayak, Bornemiszák, Siboltiak, Karsayak, Czékusok példáján s lépjetek mindnagyobb számban a papi pályára! Aztán pedig lépjetek ki szűkebb körű hazátokból a dunáninneni kerületből s jöjjetek át széles e hazába ide a többi kerületekbe, s tanítsatok minden népeket, akár magyar akár német, akár tót, s szerezzetek tudástokkal, hitbuzgóságtokkal s hazafiságtokkal dicsőséget az evangyéliomnak s a magyar nemzetnek messze földre! A theológiai professor uraknak pedig tanácsolnám, ha ugyan erre szükségük lenne tegyék félre nyelvi tekintetben az elfogultságot, s ne sajnálják a szelid, de őszinte szót jelentkező theologusainktól, kérdezzék meg, milyen nyelveket beszélnek, s ha rámondja valamely fiatal, magyarsága nemesen büszke érzetében hogy a» magyart", akkor^ intézzék hozzá e szavakat: csak komolyan lásson hozzá édes öcsém tanulmányaihoz, s minthogy polyglott egyházunkban egy nyelvvel nehéz boldogulni, feküdjön neki valamely más honi nyelv tanulásának mi a mint erre nézve minden segédeszközzel szolgálunk (tanév, gyakorlatok, olvasmányok) úgy ezt nem csak tanácsoljuk hanem határozottan megkívánjuk, s hogy előmeneteléről meggyőződést szerezzünk időnként kellő súlyt fektetendiink nyelvi vizsgáira, a melyeknek sikerétől tesszük függővé további előmenetelét." Igy aztán a tanár urak sem fáradnának hiába s a theológus tanulmánya se veszne kárba. És a panasz legalább ez egy felette fontos tekintetben elnémulna. Farkas Geyza. BElFfUtt. A dunántuli evang. egyházkerület ünnepe. (Vége.) Nagymélt. és főtiszt, egyházkerületi elnökség! Midőn szerencsém van az egyházkerületi építő bizottság nevében a (részben átalakított, részben újonnan felépített) szép és diszes lyceumi épületeket a nm. egyházkerületi elnökségnek tiszteletteljesen átadni, kötelességemnek ismerem, forró köszönetemet kifejezni a duná.ituli ev. egyházkerületnek és mélyen tisztelt elnökségének, azon beonünket olyannyira megtisztelő, határtalan nagy bizalomért, melylyel ezen fontos, évszázadra szóló építkezési ügy keresztülvitelét reánk bízni és működésünkben támogatni kegyeskedett. Lelkiismeretes munkálkodásunk legszebb jutalmát abban fogjuk találni, hogy ha sikerült ezen fontos ügyet egyházkerületünk és annak nm. és főtiszt, elnöksége teljes megelégedésére keresztül vezetni! Adja az Isten, hogy dunántuli ev. egyházkerületünk ezen főiskolája, mely a tudomány, a magyar nemzeti és protestáns szellem szolgálatában már több mint három századon át áldáso3an működött, a mai nappal nyert szép, tágas és egészséges tanépületeiben, nagy és magasztos, hazafias és kulturális misszióját jövőben is legnagyobb sikerrel teljesíthesse!! Schreiner szavainak elhangzása után R a d ó Kálmán állott fel, hogy az intézetet átvegye a kerület számára. Jelentős eszmékben gazdag, érdekes fordulatokban bővelkedő beszéd kíséretében tette ezt. Beszéde bevezetésében köszönetet mondott a tanügyi kormánynak, a mely érdeklődését az által is tanúsította, hogy képviselőjét elküldötte, de köszönetet mondott folytatásképpen a kormánynak, Sopron sz. kir. városnak, a soproni gyülekezetnek és mind azoknak, a kiknek áldozatkészsége az átalakítást lehetővé tette. Kivánja és óhajtja, hogy a multak példája szerint ez intézet melegágya legyen a hazafiságnak és a vallásos érzésnek. Magyar protestantizmus és hazafiság ugy mond egy fogalom; a ki nem így gondolkozik az korcs, az szólónak nem hittársa. Különös köszönetet érez azon férfiú iránt, a ki az építési munkálatokat nagy áldozatokkal vezette. 0 maga is ez intézet növendéke volt és kétszeres öröm tölti el keblét, hogy a megifjodott intézetet átveheti a dunántuli kerület számára. Meg van győződve róla, hogy a tanári kar éppen olyan buzgalommal, szeretettel és lelkesedéssel fog munkálkodni, mint munkálkodtak elődjei, a kiknél nem volt ritka az anyagi és szellemi elnyomottság, üldözés. Radó szavait gyakran szakította meg az Éljen, a melynek elhangzása után kalapemelve, áhítattal hallgatta végig mindenki azt az áldást, a melyet K a r s a y püspök könyörgött le az intézetre, annak megalkotóira, tanítóira, tanítványaira»z égtől. Végsőnek lépett a pódiumra G o m b ó c z Miklós igazgató, hogy szívhez szóló melegséggel, szónoki erővel s
341 négy jeles beszédű előzőjének beszédeihez nagyon méltó beszéddel siettesse az ünnep végét. Gombócz Miklós ezt mondotta : Főtisztelendő s Nagyméltóságú Elnökség! Nagyérdemű ünneplő közönség! Szeretett nemes ifjúság! Midőn az előttünk lefolyt szép és magasztos jelenet után, mely e diszes épületet rendeltetésének adta át a tanévet, mint főiskolánk egy részének ez idő szerinti vezetője, ünnepélyesen megnyitom, a hála és öröm érzése fogja el szivemet, hogy tanúja lehettem e szép alkotásnak, melyben a mult áldozatkészsége és a jelen nemes buzgalma nyújtanak egymásnak kezet. Közel negyedfél század története vonul el e pillanatban szemeim előtt. Látom a mint a korszellem megvetette szerény alapját e mai nap virágzó intézetnek, látom a mint a,letűnt századok áldástalau vallási küzdelmei alatt nem kifáradott, hanem megerősödött hitbuzgó férfiak, büszke családok sarjai, a föld egyszerű népe, egymással vetekedve hordják össze filléreiket, hogy biztosítsák az intézet fennállását. Látom, szerető szivű nő alakjában a jótékonyság angyalát leszállani reá, hogy a tudományok kútfeje mellett ülő, anyagi gondokkal küzdő ifjú homlokát felderítse; ama komoly ifjút, a ki egy nemzet gondjait veszi gyenge vállaira és hasonlelkekkel egyesülve, az édes zengzetű, de elhagyott, megvetett magyar nyelv kimüvelődésén fáradozott. Látom a valódi genius által ihletett tanférfiak egész sorát, kik letudnak mondani minden önérdekről és egyedül a nemzeti kulturát szolgálják, kik fényt árasztanak mugukra, fényt az intézetre és kiknek szivéből fakadó melegség kelt és lelkesít. A lelkes, elköl tözött Ősök helyébe pedig támad hitbuzgó és tetterős nemzedék, mely a reá maradott örökséget szentül megőrzi és öregbíti. A midőn pár hónappal ezelőtt az első romboló csákányütés az elébb csendes hajlék nyugalmát felzavarta a századok élő hitének ez emlékét, annyi ifjúi ábrándnak és lelkesedésnek megszentelt otthonát lassan-lassan összeomlani láttam, szivem elszoiult s önkéntelenül felsóhajtottam: az istenek elköltöztek." De ime a fájdalmat öröm váltja fel, a mult nagyságán merengő lélek a jelen lelkesedésében talál vigasztalót, a régi Aedes Musarum" helyén diszes, büszke ormu épület áll. Alma materünk díszben, fényben jelenik meg, hogy a mi volt századokon át, az legyen megszépülve, megifjodva a jövendőben is : a valódi műveltség kútfeje, a nemzeti öntudat fentartója, a hazaszeretet ápolója és temploma a hitnek. Az emberrel mélyen tisztelt ünneplő közönség és szeretett nemes ifjúság a tudás vágya veleszületett. Megismerni a természet és az emberi élet jelenségeit, felemelkedni az eszmék világába, a hol a valóság ellentétei kiegyenlítődnek, az itt lenn töredékes, harmonikus egészbe olvad, hol az emberi élet vezérlő fáklyái kigyulladnak : az embernek oly ösztöne, melynek kielégítésére a nemes lelkek mindenkor törekedtek. A ki tehát a tudományok kútfejét az ember előtt megnyitja, az az élet egyik kincses házát nyitja meg, az ember igaz lényegét juttatja érvényre, mely eszmél önmagáról s a világról. És mégis az elme, mely gondolkodásával és értelmi működésével ismereteit megszerzi, egymagában véve még csak félig tárja fel előttünk létünk titkát. A mi a megismert igazságot egyúttal életczéllá is teszi, az a kedély világa, melyből a megismert iránt való lelkesedés fakad. A valódi művöltség mindenkor feltételezi az érzelmek nemességét is, és a valódi nevelés nem a rideg fogalmak közlésében és elsajátításában, hanem a kedély melegének, az igazért való lelkesedésnek felébresztésében és ápolásában áll. Ily elvek vezérelték ez intézetet eddig és fogják vezérelni ezentúl is. Nevelni akarunk, de nem rideg értelem embereit, kik az igazság és jog diadalában hitüket elvesztették, a kik fogalmaikat, meggyőződésüket a világ ítélete szerint ruhaként cserélik, kik a kötelességet addig teljesítik, a meddig a kényszer hatása ér, hanem olyanokat, kik háttérbe szorítva, félreismerve, sőt megalázva is a felismert igazság után indulnak : nevelni akarunk erkölcsi jellemeket. Sokan vélekednek ugy, hogy a szellemi javak a tudomány vívmányai valamint a művészetek az általános emberi természetből fakadva csak az emberiségnek képezhetik valódi tulajdonát, miért is azokat az egyes nemzetek életének szűkebb korlátai közé szorítani nem lehet. De a történelem ennek ellenkezőjéről tesz tanúságot, mert azt mutatja, hogy a szellemi javak mindenkor a nemzeti kultura utján lettek az embernek is, az emberiségnek is tulajdonává. Az igazi nevelésnek ezért a nemzeti érdekeket és sajátságokat figyelmen kivül hagynia sohasem szabad. A mint nem tudóst, hanem az igazért lelkesülő tudóst, ugy nem embert, hanem a nemzet érzésébe, gondolkozásmódjába, vágyai és törekvésébe magát bele élni tudó embert koll nevelnünk. Ez az ünnepélyes óra, mely intézetünk múltja és jövője között áll, legyen egyúttal szent fogadás arra nézve is, hogy itt a tudományok csarnokában a hazafiság oltárán sem fogjuk a tüzet elaludni hagyni soha és gondoljuk meg és gondold meg különösen te, szeretett ifjúság, a mit az idők tanuja mond, hogy e hazát, a melyet egykor karddal foglaltak el őseink, neked szellemi fegyverekkel kell meghódítanod. A valódi nemzeti kultura, mely nem gőgben, elbizakodottságban, hanem valódi szellemi és erkölcsi fölényben nyilvánul, ez van hivatva jövőnket biztosítani. Legyen a tudomány és nemzeti törekvések e megszentelt hajléka egyúttal a hit temploma is. Legyen ápolója a vallásosságnak, az egyházhoz való ragaszkodásnak. A hol az igazság honol, ott nem hiányozhatik az emberi bölcsességnek, minden szép és igaz törekvésnek legmélyebb és örökké buzgó kútfeje, a vallás, az Isten félelme sem. Intrate nam et hic dii sunt. Lépj be tehát múzsák ifjú serege ez uj csarnokba! Te vagy hivatva, hogy azt, a mit ember keze megkezdett, igazán befejezd azáltal, hogy a mit itt hirdetnek, mit itt szivedbe csepegtetnek, az életbe is kivigyed és a tudománynak, nemzeti műveltségnek, vallásos nemes érzésnek e szép otthonát magadra és a késő korra nézve áldást hozóvá tegyed. És lépjünk be mi is szeretett hittársaim, hivatásunk csarnokába, szolgálva nem bérért, hanem szeretetből és lelkesedésből a tudomány, a nemzeti kultura reánk bizott szent ügyét. Erre segítsen bennünket az ég és a népek és nemzetek sorsa felett őrködő hatalmas Isten, hogy mun-
342 kánkon legyen áldás és ez intézet, mint e nemzeti kultura egyik otthona messze időkre fennállhasson, fényt és áldást árasztva maga körül. Ezután felzendült újra a dal s a közönség szétoszlott, hogy megtekintse az uj épület szép helyiségeit. A bankett. A bankettnél találkoztunk újból. A Pannonia-szálló udvari nagy üvegboltozatos étterme színültig megtelt vendéggel, legalább is voltunk vagy kétszázan. Felül az ünnep vezetői, alább hosszú sorokban azok, a kiket az ünnephez valamelyes kötelék fűzött. Mondjam-e, hogy az illustris társaságban Schambach ízletes ételei és italai melegétől hamar lábra kapott a jó kedv és volt tószt is, sok, sok, igen sok. Elsőnek Radó Kálmán állott fel, hogy poharát ő felségére, a tudományok és felekezetek hű védőjére emelje. Karsay püspök a tanügyi kormányt és annak képviselőjét, Gömöry Oszkárt éltette. A püspök ur még ezután is szólott, emelve poharát első izben Schreiner Károlyra, másodízben a soproni gyülekezetre. Takács Dénes a püspökre és Radóra emelte poharát. Poszvék igazgató a vendégeket éltette. Gombócz Miklós Németh főigazgatót köszöntötte fel. Németh a líceumi tanárokra ürített poharat. Későre maradt, de lelkes és lelkesítő volt az a tószt, a melyet Rndó mondta Eőry Sándorra és Kiss Sándorra, azokra a volt egyházmegyei jegyzőkre, a kik az elnyomatás korszakában viselték is a felelősséget a felterjesztésekért. Ugy négy óra tájt oszlott csak el a társaság, hogy öt óra után komoly tanácskozásra gyűljön a soproni evangelikus népiskolába, a hol a tegnap és ma tartandó közgyűlésnek volt előértekezlete. A dunántúli ev. egyházkerület közgyűlése. A dunántuli ev. egyházkerület képviselői f. hó 12-én tartották Sopronban rendes egyházkerületi gyűlésüket. De a szerdán folytatott tanácskozmányok a gyűlés hosszú tárgysorozatának csak felét merítették ki; a többit a csütörtöki folytatólagos ülésre kellett halasztani. I. nap. Harangok zúgása hívta egybe szerdán reggel a kerületi küldötteket a soproni egyház nagy templomába gyámintézeti istentiszteletre. Az oltári imádságot Gyurácz Ferencz, kerületi gyámintézeti egyházi elnök és a kerület egyházi főjegyzője tartotta. Az ima után megszólalt a templom hatalmas orgonája és annak kíséretében százak ajakán a gyönyörű ének Ne csüggedj el, kicsiny sereg." Majd Bognár Endre lovászpatonai ev. lelkész, egyet, gyámintézeti jegyző lépett a szószékre, hogy elmondja megkapó beszédét az igaz keresztyén szeretetről. Az istentisztelet befejezése után a szeretet adomán}' növelésére offertorium tartatott a mely alkalommal a templomajtókban álló kisasszonyok kosaraiba 126 forint gyűlt össze. Néhány percznyi szünet után a kerületi küldöttek ismét visszatértek a templomba. Elől Radó Kálmán az egyházkerület világi, mellette Karsay Sándor püspök, a kerület egyházi elnöke. A közgyűlést Radó Kálmán nyitotta meg, mngemlékezvén kegyeletes szavakban arról a veszteségről, a mely agg elnöktársát érte nejének elhunyta folytán, tolmácsolván egyben e veszteség fölött az egyházkerület meleg részvétét. Folytatólag felemlíti a felügyelő, hogy a dunáninneni egyházkerületben folyton duló pánszláv, hazaellenes mozgalmak meggátlására a zsinat kénytelen volt újra beosztani az egyházkerületeket és a dunántúlitól elvette a fehérkomáromi egyházmegyét, ezen intézkedésbe a szent czél érdekében bele kell a kerületnek nyugodni. Megválasztották kerületi főjegyzőnek Berzsenyi Dezsőt, aljegyzőnek pedig dr. Radó Gyulát Majd a mult év folyamán érkezett miniszteri leiratok kerültek sorra. Ezek közül a tanítói fizetéseknek törvényesen megállapított minimuma keltett nagyobb vitát, mert akárhány gyülekezet van, a mely a minimumot megállapítani, illetőleg megadni nem képes. Mindazonáltal a kerület a törvénynek megfelelőleg intézkedni kiván, de feliratilag kér majd halasztást a kormánytól, mert a megszabott határidőn belül a tanítói fizetéseket nem rendezheti. Nagy érdeklődéssel tárgyalták a pánszláv kérdést, a melyben állást foglalni hazafias kötelességének jelentette ki a kerület. De határozatra ma még nem került sor; a holnapi ülésen kerülnek majd szóba újból a dunáninneni egyházkerület kebelében fölszínre vergődött üzelmek, a melyeket botrányosnak jelzett a közgyűlés minden tagja. Az egyetemes gyűlésre a következő képviselőket küldik : dr. Schreiner Károly, Nádassy Kálmán, Rupprecht Tasziló, Bélák István, Gebhárdt József, Andorka Gyula, Ihász Lajos, Barcza Géza, Nagy János, Kund Samu, Poszvék Sándor, Stettner Gyula, Laucsek Jónás, Nagy Sándor, Renner Henrik, Bognár E., Németh Pál, Mészáros J., Gombócz Miklós, Fejér Lajos. A nagy iskolai bizottság indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy a király és királyné névünnepének s a koronázásának napján iskolai ünnepek tartását fogja indítványozni az egyetemes gyűlésen, illetőleg kérelmezni fogja, hogy az egyetemes gyűlés rendelje el, miszerint a mondott és minden hazatíúra fontos napokon, az ország összes evangelikus iskoláiban szüneteljen a tanítás. II. nap. Csütörtökön folytatták és egyben be is fejezték a dunántuli evangelikus gyülekezetek képviselői ez évi rendes egyházkerületi közgyűlésüket. A második napon Karsay Sándor püspök mellett, Radó Kálmán világi felügyelő helyén, mint világi elnök Nádassy Kálmán ült, a kit az egyéb elfoglaltsága miatt Sopronból távozni kényszerült Radó helyébe kért fél a közgyűlés az elnökösködésre. A csütörtöki tárgyalások és határozatok legfontosabbjai szintén iskolai ügyeket illetnek. Egyhangúan határozta el közgyűlés, hogy miképen a soproni főgymnasium tanárainak fizetését és szolgálati évek arányábao járó előbbre jutását, üzetési fokozatok szerint rendezte, azonképen rendezi és szabályozza a tanítóképző és theologiai tanári kar járandóságát. Ezen elvi megállapodás alapján elhatározta a közgyűlés, hogy a képző tanárok 1200, majd azután 1400 frtnyi fizetést kapnak, a theologiai tanárok fizetési fokozata pedig ez leszen : 1300, 1500 és 1700 frt, mindegyik fokozatban 300 frtnyi lakbérrel. A 100 frtos ötöd-
343 éves pótlékot megkapják a képzőintézeti és a theologiai tanárok. A Kőszegen felállítani tervezett evangelikus felsőbb leányiskola sorsa nem került dűlőre. A bizottság, a mely a felállítandó iskola kérdésének tanulmányozásával volt megbízva, nem tudott olyan tervezetet készíteni, a mely az iskola helyére és a nervus rerumra kellő útmutatást adhatott volna a közgyűlésnek. Kőszeg városa által felajánlott helyet a bizottság nem találta elfogadhatónak és így még mindig kérdés, hogy hol és mikor lesz a dunántuli egyházkerületnek felsőbb leányiskolája. Osztatlan örömöt okozott a közgyűlésen az elnökség abbeli jelentése, miszerint Sopron, Ruszt és Kőszeg sz. kir. városok ev. gyülekezetei kinyilatkoztatták hajlandóságukat, hogy belépnek az egyházmegyébe. A mondott három sz. kir. város evangelikus lakossága századokon át önálló egyházközséget képezett és azon előjogoknál fogva, a melyeket, mint municipalisták élveztek nagy szolgálatokat tettek az ev. egyháznak. A változott viszonyok folytán önkényt mondottak le önállóságukról és a soproni felss egyházmegyéhez csatoltattak. A gyűlés bezárása előtt közre adta az elnökség, hogy a soproni ev. főiskola átalakítása eddig 75,000 forintba került; a még szükséges munkálatok felemésztenek majd 100,000 frtot. (^ Sopron" után.) Orosházi ünnepségek október 13 14. Az orosháziak kiknek ünnepsége rendezésénél maga a jó Isten is szép őszi napokkal kedveskedett, meglehetnek az elért sikerekkel elégedve. Már szombat reggel jött nem kevés vendég közelről távolról, de a dél után 3 kor berobogó vonat a Budapestről és országunk felsőbb és alföldi megyéiből jövő díszes vendégkoszorút hozta Orosházára. A vasúti kocsikból kiszállott : Zelenka és Sárkány püspökök, Gyurátz pápai, Dianiska lőcsei, Lauko kecskeméti lelkészek s kerül, gyámintézeti elnökök. Ide érkeztek: grf. Zay, Zsilinszky főispán, Szentiványi Árpád, Ihász, Br. Radvánszky Géza, Dohnányi, Kraetykó, Dr. Draskóczy, Halmi, Bánhegyi urak : a következő lelkészek : Frint L., Hofbauer, Löw, Sántha, Ebner, Áchim A., Korosi, Miklósi, Csermák, Czinkotszky, Kiss K., Fammler, Róth B. é3 mások. Minthogy ugy a község, mint az ág. ev. egyház fennállásának 150 éves jubileumát ünnepelte, azért a vendégeket a városi főjegyző Vangyel és Harsányi lelkész szívből jövő és szívhez ható beszéddel üdvözölte. Tüzes lovak vitték el beláthatlan számú kocsikon az érkezetteket az egyes vendéglátó és szerető orosházaiak lakásaiba a bandérium előhaladása s a harangok zúgása közepette. A 2500 főnyi iskolás éljen"-zése a levegőt megrezegtette Bezi tűzoltóparancsnok embereivel a rendet fenntartotta, ugy hogy semmi baj sem történt az 5 6 ezer főre menő emberáradatban: szombat d. u. 4 órára a szépen feldíszített új polgári iskola felszentelésére mentünk. Ezen új épület 4 fiu és 3 leány osztályt foglal Ö tanévben magában, de a felsőbb leányiskola is jövő tanévvel egy osztálylyal gyarapodni fog. A községi bíró, Jankó, a gyűlést rövid szavakkal megnyitja. Vangyel főjegyző elmondja az okát annak, hogy miért a polgári iskola tornatermében e gyűlés? S azt feleli : Az polgári iskola átadatik az iskolai széknek, s továbbá, mert f. é. ápril havában 150 éve annak, hogy Orosháza községe megalakult. Akik még a 100 éves jubileumot ünnepelték, vallhatják, hogy minő haladás észlelhető az óta is! A szónok ezt az itt virágzó 20 ez eleiket számláló egyháznak tulajdonítja, m<dy a politikai községgel mind nkor karöltve működött a közjóban. Az uj polgári iskolát Veres J. iskolaszéki elnök urnák átadja, aki szerfelett érdekes jelentést és összehasonlítást tett Orosháza hajdana és mostja között. Úgymond Veres, hogy a hóhér fizetése a megyénél 54 frt volt, a főorvosé csupán 34 frt. Ruhát csak Szolnokon, Aradon vehettek; most itthon is tetszés szerint kaphatnak a lakosok. 1751-ben 169 ház, 1891-beo 3310. 1818-ban 8 ez>r, most 20 ezeren felül van az orosházi lakosok száma, ugy hogy az ország lakosait tekintve Orosháza a 44-dik helyen áll. Sőt Orosháza már rajt is bocsátott ki magából : Földvárra, Fazekas -Varsándra. A kiköltözködés oka azon körülmény, hogy Orosházának csupán 20,000 katasteri hold földje vagyon, sok a birtoknélküli család. A bajt orvosolni, igen helyesen jegyzi meg, csak ugy sikerülhet, ha a házi ipart meghonosítják, ha a népnek uj kereseti forrást nyitnak. Mert most 180,513 frt adót kell különböző czim alatt fizetniök, nem számítva a fogyasztási és egyházi iskolai adókat. Jelenleg 34 36 / 0 -ot fizet a lakosság a tanügyre, azelőtt mindössz-i 340 frt iskolai kiadása volt. Most a községben magában van ev. elemi iskola kétkét osztálylyal: 13 az V. és VI. osztály külön elválasztva. Ezenkívül van 7 külső (tanyai) ev. iskola. Tervben van, hogy jmég e tanévben megnyílik a polgári iskolaépületben a gazdasági, kertészeti és szőlőszeti szakcsoportra vonatkozó tanítás is. Baj az, hogy az orosházi földbirtokosok nem akarnak ezentúl a hód-mezővásárhelyi határban fekvő ingatlanaik után kultus adót saját anyaegyházuk pénztárába fizetni, miáltal 50,000 lit. gabona bevétele iskolai adó" czirnén ezentúl elmarad. Tán innét már most emdktdnek egyes hangok, hogy a polgári iskolát minden áron az államnak, mely a tanerőket dotálni fogja s az épületet gondozandja évi kétezer frt viszont fizetés ellenében, át kell adni. A külföldi gabnakereskedő az orosházi búzáért 20 kr.-ral többet fizet. A községgel együtt az ev. egyház is gyarapodott, melynél hazánkban 22 esperesség kisebb. Szükséges folytatja Veres, hogy tanuljunk, küldjük fiainkat necsak a polgári, hanem a középiskolákba, hogy támadjon Orosházán egy középosztály is a földmivelési mellett. Szavait emígy végzi : polgári iskolánk hirdesse az elődök buzgóságát, s valamint kicsiny most a határunk, ugy kevés legyen tanulóifj&inkra nézve Í3 ezen polgári iskola, melyből okos szorgalom, míveltség nemzedékről nemzedékre terjedjen. Ezután püspökünk mondott áldást az intézetre. Szólt még Zsilinszky Mihály, mint espereségi felügyelő s végül Bánhegyi kir. tanfelügyelő. A hymnus elzengése után a polgári iskola felavató ünnepélye véget ért. Este illuminálva minden ház, s Az Alföld" szállóban 7 és J / 2 órakor sikerült concert fejezte be az első napi ünnepségeket. Másnap 9 kor az Ur házában gyűltünk egybe, hol Sántha Károly igen mesteries szent beszédét hallgattuk élvezettel. Alapszöveg Esaias 60, 20 s következő volt Tárgy: A próféta jövendőlése, vigasztalás (Isten mondja, örökké van reád gondja) 2. intés, 3. parancs és 4. remény. Minden egyes pontnál applicálta a szónok az oros-
344 házi hajdani és mostani viszonyokra a beszédit, szem előtt tartván az egyetemes gyámintézet kifejlődését hazánkban. Az offertorium 126 frton felül eredményezett. Az isteni tisztelet végeztével megkezdődött az ev. egyetemes gyámintézet közgyűlés Zelenka püspök és Dohnányi urak elnöklete alatt. A Tartalmas elnöki beszédből megértettük, hogy 34 ezer frt kerülhet ez idén elosztás alá. Gyurátz nagyszabású emlékbeszédet tartott Gr. Adolf, svéd király felett. A közebéd hasonlókép az Alföld" szállóban tartatott, mel}nél sikerültnél sikerültebb tósztok mondattak. Másnap október 15-én a vendégek egy része Mezőhegyesre, más része directs haza utazott, azon óhajjal: A kegyelem Istene tetézze a maga legjobb áldásaival orosháza községét, az ottani tekintélyes ev. egyházat és valamennyi lakosát. Nyácsik. «Ci <x> ' f t i ï i t i ï L Zsinati törvények jóváhagyása. Király Ő Felsége a magyarországi ág. h. ev. egyház zsinata által f. évi június 7. napjától azon hó 10. napjáig tartott ülésében az egyházkerületek arányosításáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről, továbbá az egyetemes egyházi gyámintézetről és végül a nyugdíjintézetről készített törvényeket jóváhagyta és egyúttal a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumot megbízta, hogy az árvái, nyitrai, trencséni és túróczi ág. h. ev. egyházmegyék nevében az említett törvények megerősítése ellen intézett kérvényt saját hatáskörében elutasitólag intézze el. Ha a lapoknak e hire való, akkor nagyon kívánatos volna, hogy az egyetemes gyűléssel egyidejűleg megtartanék a zsinatnak utolsó ülését, melylyel az egyház törvényhozási munkássága legalább egyelőre be volna fejezve, hogy már az ez évi egyetemes gyűlés is, a kerületek uj felosztására vonatkozó intézkedéseit megtehesse, s egyházunk az átalakulás korszakából mielébb kivergődve uj mederben nyugodtan folytathassa pályafutását. Értesítés. Tisztelettel értesítem a Nt. Lelkész társakat, hogy Svedectvi Viry" tót szent beszédek második kötete jövő hónapban fog szétküldözgettetni. A szentbeszédek az összes vasár- és ünnepnapi epistolikus sz-ntigékre szóllanak. Egy példány fűzve 2 frt 15 kr., kötve 2 frt 45 kr., az előbbeni kötethez mérve olcsóbb, mivel öt nyomtatott ívvel terjedelmesebb. Az előfizetéseket kérem minél előbb reám czimezve küldeni. A könyv szétküldetése a megrendelés illetőleg előfizetés rendje szerint fog történni. Az első kötetből még két fűzött, és három bekötött példány maradt fel, az előbbinek ára 2 frt 15 kr., utóbbinak 2 frt 45 kr. Pongyelok, p. Nagy-Szuha, 1894. okt. 16 án. Bodicky lelkész. Mihály, Előfizetési felhívás. Vannak családok, melyek hazánk politikai és egyházi terén úttörő szerepet játszottak és melyeket mégis a feledés pora fed. Ilyen a Gradeczi Stansith Horváth család, melynek egyik kiváló tagja Horváth Gergely, ki a külföldi egyetemek szorgalmas látogatása után főként a Szepességen, az ősi fészekben Nagy-Eőrön mint tudós, iró, művész, gymnasium-alapitó, tanár és megyei alispán sokoldalú tevékenység által tüntette ki magát és oly áldást terjesztett, melyhez hasonlót ma hiába keresünk. Ennek a nagy férfiúnak emlékét a gazdag családi levéltár felhasználásával föleleveníteni czétja és föladata művemnek, melyre ezennel előfizetést nyitok. A mű ily czimmel fog megjelenni: Gradeczi Stansith Horváth Gergely és családja, történelmi korrajz kivált a XVI. század második feléből. Az előfizetési pénzek 1 frt 10 krral az alóürotthoz f. é. november hó végéig beküldendők. A megrendelőknek a könyv, mely Horváth Gergely arczképével lesz díszítve, portómentesen küldetik meg. Azon esetre, ha a nyomtatási költségek fedezve nem lennének, a pénz visszaszármaztatik az előfizetőknek. Szepes-Bélán, október hó elejével 1894. Weber Samu, ev. lelkész. Kérelem. Nagy Lajos dabronyi ev. segédlelkész az oltár, a szószék és a temető költészete" czimen kötött előfohászokat, imádságokat kiván nyilvánosság elé bocsátani és felkéri a tiszttársakat, hogy dolgozataikat 1895. évi január hó végéig hozzája küldjék b-\ A gyűjteményt 1895. év végéig kifogja nyomatni. Terjedelme és ára attól függ, milyen mértékben fogják pártolni. PÁLYÁZATOK. Az alsó szelii ág. hitv. evang. egyház megüresedett másodtanítói állás-ra ezennel pályázat hirdettetik. Kötelességek: az I III. osztály vezetése és még hetenként 2 órában az ismétlősök oktatása. Javadalom: évi 250 frt az egyház pénztárából havi részletekben fizetve; tandíjakból 60 70 frt; iy 2 öl fa a saját használatára, (az iskola fűtésére fa külön adatik); egy bútorozott szobából álló lakás ágynemű nélkül. Az állomás azonnal elfoglalandó. Pályázni szándékozók felszerelt kérvényeiket f. évi október 31-ig szíveskedjenek alulírotthoz be- ; küldeni. Kelt Alsó-Szeliben, 1894. évi Október 8-án. Rásó Mihály, ev. lelkész. A czeglédi evang. egyház káplántanítói pályázata f. hó 27-éig meghosszabbíttatik. Kötelesség az V VI. osztályban mintegy 30 növendéknek rendes tanítása, továbbá a lelkészi teendőkben segédkezés, valamint az ipariskolai tanulók és polgári iskolások vallásoktatása ez idő szerint heti 3 órában. Fizetés 300 frt, lakásul egy bútorozott szoba fűtéssel és takarítással együtt, továbbá reggeli Lelkészváltozás. Lelkészének távozásával megürült j péteri egyház (Pest megyében) a f. hó 14-kén tartott j közgyűlésében Sárkány Bélát főtiszt. Sárkány Sámuel püspök urnák fiát és segédjét választotta meg lelkészévé. A derék apának sok örömöt kívánunk fiában ; a fiúnak hosszú és áldott működést az anyaszentegyházban. és ebéd a lelkésznél. Jelentkezők forduljanak nt. Török Nagytiszt. Thébusz János lelkésztársunk előfizetést József lelkész és pestmegyei főespereshez. hirdet az 1891 1894 - d i k i országos zsinat történetére. A mint tudjuk, lelkésztársunk e kiváló történelmi Czegléd, 1894. október 7-én. jelentőségű munkájára e felhívást könyve tartalmának rajzával együtt lelkésztársainknak megküldötte. Ezen az egyháztanács megbízásából : érdekes és hü korrajzi művet melegen ajánljuk e helyen is testvéreink pártfogásába. Alexy Lajos, egyh. jegyző. WIGAND F. K. NYOMD ÁJA. POZSONYBAN.