Egy igaz történet
Kezdetben volt egy darab fehér papír. A Nagy Művészé volt, aki arról volt híres, hogy tökéletes képeket rajzolt, és rajzolás közben sosem követett el hibát. Egy napon a Művész hozzálátott, hogy rajzoljon valamit az üres papírra
Megrajzolta a Napot és az eget, a szárazföldet és a tengert. Rajzolt állatokat, halakat, madarakat és rovarokat is.
Végül pedig embert rajzolt. Amikor mindezzel elkészült, minden tökéletes volt. Ekkor ezt mondta a Nagy Művész az embernek: Most mindez a tiéd.
A Művésznek ezen az új képén az ember boldog volt. De a legboldogabb akkor volt, amikor a Nagy Művésszel lehetett együtt. A Művész mindenét megosztotta vele, amije csak volt. Volt azonban egy dolog, amit az embernek még megérinteni sem volt szabad, ez pedig A TILTOTT CERUZA- ÉS ECSETTARTÓ VOLT.
Aztán a Nagy Művész rajzolt az embernek egy társat. Ez a társ segített a férfinek, és mindig vele volt. A Művész nőnek nevezte ezt a társat.
Egy napon azonban a férfi és a nő pontosan azt tették, amit a Művész megtiltott nekik: elvettek egy ecsetet a tiltott ceruza- és ecsettartóból. És abban a pillanatban PLATTY!!!
A képen minden összezavarodott. A férfi és a nő többet nem tudtak megszabadulni attól a nagy folttól, amit saját maguk okoztak, mert nem hallgattak arra, amit a Nagy Művész mondott nekik.
Ezzel tönkretették az egész képet, és őket magukat is elborították a foltok. A Művésszel való barátságuk is felbomlott, és nem volt rá lehetőség, hogy megszabaduljanak a foltoktól.
Az idők folyamán sok ember próbálkozott meg azzal, hogy hasonló szépeket rajzoljon, mint a Művész. Először jó dolgokat rajzoltak, mint amilyen a ruha és a ház.
Mivel azonban az emberek már nem hallgattak a Művészre, rajzoltak később rossz dolgokat is, mint amilyenek például a fegyverek.
Ekkor a kép már nem volt szép. Az emberek harcolni kezdtek egymással. Ők akarták meghatározni, mi történjen a képen, és nem kérdezték meg a Nagy Művészt, hogy mit tegyenek.
Kölcsönösen sebeket és fájdalmat okoztak egymásnak.
A Nagy Művész figyelte, mi történik az általa rajzolt képen, ami kezdetben olyan szép volt. Mivel még mindig nagyon szerette azokat az embereket, akiket rajzolt, ezért készített egy nagyon különleges könyvet, amibe beleírta, hogy kellene az embereknek élniük, és hogyan kellene egymással bánniuk.
Némelyik ember elolvasta ezt a könyvet, és megpróbált úgy élni, ahogy azt a Művész beleírta a könyvbe. De szörnyű nehéznek találták, mert hozzá voltak szokva, hogy azt rajzolják és azt tegyék, amit akarnak.
Egyesek még azt is elhitték, hogy a Művész nem is létezik. A könyvet ugyan sokan elolvasták, de csak nagyon kevesen tették meg azt, ami benne volt.
Ez bizony nagy probléma volt. Akárhogy is erőlködtek az emberek, egészen egyszerűen nem tudtak ugyanolyan jól rajzolni, mint a Művész. Arra pedig végképp nem voltak képesek, hogy kiradírozzák azokat a hibákat, amiket elkövettek.
A Nagy Művésznek azonban támadt egy jó ötlete, és egy csodálatos dolgot tett. Volt egy fia, akin nem volt semmiféle folt. Ezt a fiút belehelyezte a képbe, hogy megmutathassa az embereknek, hogy kell úgy élni és rajzolni, ahogy azt a Művész elgondolta.
Sok ember követte ezt a fiút, ő pedig megtanította nekik, hogyan éljenek, és azt is megmutatta nekik, hogy rajzoljanak úgy, mint a Nagy Művész.
Aztán elkezdte kiradírozni azokat a hibákat, amiket az emberek elkövettek.
Mivel a Nagy Művész fia volt, ugyanolyan jól tudott rajzolni, mint az édesapja. Ő se vétett soha hibát.
És mindent elmesélt az embereknek a Nagy Művészről, és arról, hogy mennyire szereti őket.
A Nagy Művész fia pontosan tudta, mit akar az édesapja. Ezért megmondta az emberek vezetőinek, hogy ők nem azt teszik, amit az édesapja mondott, ők csak arra használják a könyvet, hogy parancsolgassanak az embereknek. Emiatt a vezetők nagyon dühösek lettek.
Hazugnak nevezték a fiút. Nem hitték el, hogy a Művész fia, és ezért olyan sok foltot ejtettek rajta, hogy belehalt. Ők ugyanis úgy akartak élni, ahogy nekik tetszik.
Ezek a foltok nem a fiú saját foltjai voltak, ezért a Művész még egyszer lerajzolta a fiút.
A Művész fia elmondta azoknak az embereknek, akik követték őt, hogy mindenkit, aki hisz neki, a Művész még egyszer le kell hogy rajzoljon úgy mint saját gyermekét.
Aztán a fiú visszatért édesapjához.
A Művész mindenkit, aki hitt benne és a Fiában, újból lerajzolt. És ezért ezek az emberek újból a Nagy Művész barátai lehettek.
Azok, akiket a Művész újra rajzolt, meséltek Róla másoknak is.
Sok ember tért vissza a Nagy Művészhez, és Ő újra rajzolta őket.
Legvégül pedig a Nagy Művész kivette a képből azokat, akik hittek a Fiának, hogy örökre együtt éljenek vele és a családjával.
nincs vége... Ez a történet nagyon hasonlít ahhoz, amit a Biblia mond el az emberekről. Isten a Nagy Művészhez hasonlóan teremtette meg az embereket. Az emberek viszont megszegték Isten parancsait, nem engedelmeskedtek neki, és beszennyezte őket a bűn. Hogy megtisztítsa és visszavezesse őket önmagához, Isten a Fiát küldte el, az Úr Jézus Krisztust.
Ő magára vállalta a foltokat, a szennyet, a világ bűnét, és meghalt az emberekért a kereszten: helyettünk szenvedte el a büntetést. Figyeld meg, mit mond a Biblia: Mert úgy szerette Isten (ide tedd a saját nevedet), hogy egyszülött Fiát adta, hogy (ide is tedd a saját nevedet), el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16 Ha beismered a bűneidet, és hiszed, hogy Krisztus érted halt meg, mondd ezt el Istennek. Akkor Ő minden bűnödet meg fogja bocsátani. Mondhatod ezt Istennek: Hiszek abban, amit a Bibliában mondasz. Tudom, hogy bűnös vagyok. Sajnálom, hogy valóban rossz dolgokat tettem, és köszönöm, hogy Fiad, Jézus a büntetést magára vállalta, és meghalt helyettem. Szeretnélek követni, és egész életemben neked szeretnék engedelmeskedni. Ámen
Ha elfogadtad Jézust mint Uradat és Megmentődet, Isten gyermekének nevezheted magadat: Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. János 1,12
Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió H-1066 Budapest, Ó utca 16. www.evangeliumikiado.hu Misijná Spoločnost Evanjelija Ježiša Krista SK-841 04 Bratislava, Púpavová 4. Fundatia Biblos RO-400235 Cluj-Napoca, Str. Corneliu Coposu nr. 6. Printed and distributed by: Loukas Foundation Netherlands www.citybibles.com H