PROHÁSZKA OTTOKÁR ÖSSZEGYŰJTÖTT MUNKÁI

PROHÁSZKA OTTOKÁR ÖSSZEGYŰJTÖTT MUNKÁI GYŰJTEMÉNYES DÍSZKIADÁS

PROHÁSZKA OTTOKÁR ÖSSZEGYŰJTÖTT MUNKÁI SAJTÓ ALÁ KENDEZTE SCHÜTZ ANTAL IX. KÖTET. SZENT ISTVÁN-TÁRSULAT AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KÖNYVKIADÓJA BUDAPEST

PROHÁSZKA OTTOKÁR VILÁGOSSÁG A SÖTÉTSÉGBEN PÁSZTORLEVELEK SZENT ISTVÁN-TÁRSULAT AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KÖNYVKIADÓJA BUDAPEST

Fenntartank minden jogot, a fordítás jogát is. Copyright by Stephaneum Budapest. Nihil obstat. Nr. 2207. Dr. Theophüus Klinda, censoram praeses. Imprimatur. Strigonii, die 23. Julii 1928. Dr. JuHtu Walter, Tic. cap. Kiadja a Szent István-Társulat. STEPHANEUM NYOMDA ÉS KÖNYVKIADÓ E. T. Budapest, Vm., Szentkirályi-utca 28. sz. Nyomdaigazgató: Kohl Ferenc.

BEVEZETÉS. Az a Prohászka, aki annyit és oly tűzzel hordta szívében és ajkán Xavéri sz. Ferenc szavát: «Lelkeket adj nekem, lelkeket!» és aki harminc éven keresztül régi és új utakon ennek a szent szenvedélynek szolgálatába állította zsenijének minden fényes tehetségét: mikor IX. Pius pápa akaratából a székesfehérvári püspöki székbe került, híveivel szemben nem is gondolhatott másra, mint hogy leiküknek lett püspöke : episcopus animarum vestrarum... ö, aki a keresztény lélek Isten-fiúi méltóságáról olyan mélységes meggyőződést táplált, nem gondolhatott mást, mint hogy hívőinek a legjobb lelki táplálék is épen csak elég jó. Nem habozott tehát lelki életüket a gyökérszerű, alapvető nagy kinyilatkoztatott igazságokra beállítani, nevezetesen az Űr Krisztusban való misztikái egységre ; sőt a modern élet kikezdettségének világos tudatában vállalkozott arra, hogy miként korábbi hallgatóságánál, az ország értelmi elitjénél a hit alapjait biztosítsa : Isten léte és jelenléte, a lélek halhatatlansága, a kegyelem valósága, a vallási alapélmény elemzése ezekkel a témákkal mert és tudott egyszerű hívei elé is állni. Ilyenformán ezeknek a pásztorleveleknek csak a tisztán elvi jelentőségűek kerültek bele ebbe a gyűjteménybe a lapjairól és soraiból kibontakozik egy olyan püspöknek a képe, mint voltak a régi dicső egyház nagy püspökei: Nagy sz. Vazul, Szent Ágoston, Nagy sz. Gergely, akik a püspökség hierarchiai tekintélyét az egyéni szellem kiválóságával elevenítik; amikor leülnek a templomuk apszisában álló püspöki székre, tanításukból a hierarchiai tanító tekintély, a géniusz fénye és a szuverén lelki vezér ereje szól. Aki Prohászkát csak egyebünnen ismeri, annak kutató^tekintetét itt főleg két dolog köti le : A korszak-

VI BEVEZETÉS alkotó, úttörő budapesti konferencia-szónok, akit kemény egyszerűsége és apostoli bátorsága miatt Savonarolához mertek hasonlítani, mily felsőbbséges magátólértetődőséggel ölti fel a püspöki palástot; és : ez a szédítő magaslatokon járó sas mikép változik át a fiait szárnya alá váró anyatyúkká. Ezekből a levelekből is folyton elővillan a lángeszű gondolkodó és alakító, aki a legmagasabb igazságokat is szinte fogható közelségben és szemléletességben rajzolja elénk; de ámulattal nézzük a felsőbb művészetű pedagógust is, aki tejjé és kenyérré tudja tenni a hitnek legmélyebb^titkait is, aki biztos fogással bele tudja kapcsolni az Isten országának igazságait és követelményeit az egyszerű ember életszemléletének legszilárdabb pilléreibe, s aki zseniális leleményességgel az annyira elszegényedett magyar élet talajában is meg tudja találni azokat az ott maradt gyökérszálakat, melyekből melegebb és gazdagabb hitélet fakadhat. Nincs a hívő magyar nép egyszerűek és tanultak számára jobb és gyümölcsösebb lelkiolvasmány, mint ezek a pásztorlevelek, melyek egyben ennek a hányatott korunknak is örökre beszédes okmányai lesznek. Budapest, 1928. június 19. Schütz Antal.

TARTALOM. Oldal Bevezetés V 1. Mint szent karácsony püspöke (1905) 1 2. A böjt lelke (1906) 11 3. Krisztusvárás (1906) 15 4. Humiliate capita vestra Deo (1907) 25 5. A házasságról (1908) 31 6. Krisztusi papság (1908) 50 7. Az igazi, mély vallásosság (1909) 56 8. Hogyan élhet az ember hitből? (1910) 76 9. A vallásos erkölcsről (1911) 101 10. A gyermekek erkölcsi neveléséről (1912) 125 11. Isten országa (1913) 138 12. Az egyház (1914) 164 13. Az egyházmegye fölajánlása Jézus Szívének (1914) 179 14. Az ember a viharban (1915) 185 15. Lelkipásztori munka (1916) 201 16. A békevárás napjaiban (1916) 205 17. A világháború sebei (1916) 209 18. Háború és béke (1917) 225 19. A világháború romjain (1918) 239 20. A kommunizmus bukása után (1919) 260 21. Gyakorlati kereszténység (1919) 265 22. A katholikus élet megszervezéséről (1920) 273 23. Élő hit, gyakorlati szeretet, Istenben való megnyugvás (1921) 280 24. A fegyelem Szentlelke (1921) 286 25. Az Oltáriszentség (1922) 295 26. A szent tisztaságról (1923) 303 27. A házassági elválások ellen (1923) 315 28. A katholikus missziók (1925) 327 29. Krisztus királysága (1927) 335 A kiadó jegyzetei 345

1. Mint szent karácsony püspöke... Kedves híveim! Apostoli nyomokon az Ür Jézus nevében jövök felétek s mint a szent karácsony püspöke krisztusi kegyelmet, mennyei békét, messiási erőt kívánok és hozok is nektek, hogy ti is viszont rám imádkozhassatok a Messiást köszöntő népnek üdvözletét: Áldott, ki az Űr nevében jön! Igen, az Űr nevében s apostoli, nyomokon s a karácsonyé] áhítatával jövök felétek 1 Útjaim nem járatlan, nem nyomtalan utak, melyeket a pusztaságnak s a züllésnek futó homokja temet el; ez egyházmegye mezőit nem veri föl gaz és bojtorján ; mert az Isten kegyelme a lelkipásztoroknak munkájában s szentéletű elődömnek verejtékében megtermékenyítette hantjait. Türelmes szeretettel s buzgó gondossággal munkálta ő lelketek üdvét s erényeivel szívetekbe írta föl nevét; a Mester emlékéhez fűzte emlékét, kivált annak a krisztusi szónak erejében: tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok s alázatos szívű. Aranynál, ezüstnél drágább, műremekeknél kiáltóbb emléke az apostoli férfiúnak, ki életével élni tanított s tevékenységével a Mesterre emlékeztetett. Buzdítás a hívekre, hogy példáját kövessék, utasítás az utódra nézve, hogy mily utakon járva férkőzzék a szívekhez, melyekhez küldetése van. E nagy jótéteményért hálásak leszünk, emlékét megőrizzük, nevét imánkba foglaljuk s a kijelölt úton haladni iparkodunk. De mikor Székesfehérvár földjére lépek, más lábnyomoktól is rendül meg lelkem ; annak az első királynak, apostolnak és szentnek haló porától, ki az ősi, szent kereszténységnek erejét a népek lelki halálból való föltámasztásában, a hit- s az örök reménynek ezredévre szóló ránk derítésében, a régi életnek új krisztusi életté való átalakításában érvényesítette. Szent István királynak nyomaiban állok s járok, ki a kereszténység szellemét ránk lehelte, hervadatlan ifjúságát bennünk fölélesztette; ez apostolnak, a nemzet ez éltetőjének, az élet e kiárasztójának, a szívek s lelkek e szerencsés Prohászka : Világosság a sötétségben. 1

2 PROHÁSZKA OTTOKÁR vezérének nyomai taposták számomra az utat: e nyomokon akarok járni; e nyomokon, a szentek nyomain jövök felétek s üdvözöllek titeket. Küldetésem isteni, követségem krisztusi, föladatom nagy! Jövök mint a karácsony angyala, Istennek dicsőséget, embernek békességet hirdetve ; jövök mint az Ür Jézus szolgája, ki csak az ő szent akaratját kívánja cselekedni, jövök mint küldöttje s föltétlen híve, jövök mint munkása nagy föladatok komoly napszámára. S hozzátok jövök, a fáradó, munkás néphez, melyet az élet terhe elcsigáz s a gazdasági küzdelem elszegényít, jövök a kor bágyadtságától beteg intelligenciához, melynek lelkére a kétely árnyéka borul, jövök hívő s hitben megfogyatkozott emberekhez, kikre mindnyájukra ráfér az Isten kegyelme ; jövök bűnösökhöz, kik éjben állnak s azt napnak tartják ; jövök a szenvedélyek lázában elgyötört szomjazókhoz, kik mélyebb örömök nélkül tengődnek, de bizonyára szintén a jó s nemes felé fordulnak, mihelyt az a maga kedves s fölséges alakjában mutatkozik be nekik. S jövök, hogy keltselek, hogy fölvilágosítsalak, hogy emeljelek, hogy hittel, szeretettel s örömmel telítselek ; jövök, mint ahogy az Űr Jézus jött, hogy élet, mélyebb, gazdagabb, erősebb élet legyen bennetek s hogy a XX. században, annak igényei s föladatai közt érvényesítsük a kereszténységnek kimeríthetlen, el nem gyöngülő erőit egy erős, keresztény Magyarország megteremtésére, mint ahogy Szent István tette 900 év előtt. E nagy művön akarok dolgozni, dolgozni minden erőmből ; e nagy munkának napszámosa akarok lenni reggeltől estig, faluban, városban. Dolgozni akarok. Kétféle munkát tisztelek; tisztelem a kérges, durva kezet, mely a természet fölötti uralmunk jogarát tartja ; a napsugár barnította arcot, mely emberarc a javából ; a hajlott fejet és hátat, mely azért görbült meg, hogy mi egyenesen álljunk s fölemelt fővel járjunk. De tisztelem a munkást is, ki nem a mindennapi kenyeret, hanem az élet kenyerét szegi, tisztelem a nagy gondolatoktól sugalmazott tudóst és művészt, tisztelem a szellemi munkának napszámosait, s Magyarországnak ugyancsak mindkettőre van szüksége. De különösen szüksége van Magyarországnak a keresztény szellem s a keresztény összetartás munkájára. Szüksége van Magyarországnak a keresztény igazságoknak a lelkekben való kimélyítésére s a keresztény meggyőződésnek a nemzet életében való érvényesítésére. A keresztény szellem s a keresztény érzés

MINT SZENT KARÁCSONY PÜSPÖKE. 3 közmunkájára van Magyarországnak szüksége. Ásóval, kapával nem dolgozhatom, bár azt is szívesen tenném a testvériség öntudatában, dolgozom tehát a lelkek fölvilágosításán, a bűnök irtásán, az erkölcsök javításán, az erény művelésén, hogy embereklegyünk s éljünk, hogy keresztények legyünk s a hit fényében s melegében fejlődjünk, hogy szentek legyünk, kik az életbe az Űr Jézus szeretetét fektetik, s dolgozom, hogy a keresztény érzés az élet minden terén jótékonyan s győzelmesen érvényesüljön. Mert bánt engem, k. híveim, az elkínzott, elgyötört élet, az a nagy kedvetlenség s örömtelenség, azok az elkeseredett, fáradt, kislelkű emberek, az a sok «caput languidum et cor moerens»; bánt, hogy a keresztény hit megrendül fönt és lent, az értelmiség körében épúgy, mint a nép rétegeiben s mégsem lángol föl lelkünk s nem forr föl vérünk, mely testvéri összetartásra, vállvetett védelemre, elszánt tevékenységre ösztönözne, a «caput languidum» s a «cor moerens» mellett a kar is lehanyatlik, a kéz is erőtlen. Ó tehát úgy-e itt tenni, itt dolgozni kell! Kettős munkánk van: föl kell ébreszteni a keresztény hitéletet, éleszteni kell a krisztusi szeretetet s azután egyesíteni kell a testvéreket, hogy lelkük az életet is átjárja, s hogy akik Istennek élnek, azok a világot is Istennek meghódítsák. I. A keresztény hitélet s a krisztusi szeretet fölélesztésére van egy csodálatos eszközöm, mely az apostoli erőnek s a lelkek meghódításának páratlan titka: megmutatni az Urat, szemeitek elé állítani az Űr Jézus imádandó, fölséges, meleg, szép alakját úgy, hogy a lelketek legmélyéig hasson 1 így tett Pál apostol Galáciában, így Efezusban s Korinthusban: a hívek szemei elé állította Krisztust, élénken, begyőzően, diadalmasan! Nektek is meg kell pillantanotok az Űr Jézus arcát, mit annyiszor kér az egyházi imáiban ; föl kell fognotok, hogy mily nagy, győzelmes és szent az az Üdvözítő, ki a legnagyobb hivatás fölségével s a legimádandóbb föladat áldásával jön felétek. Közeledése jó hír, evangélium; megjelenése áldás és boldogság! Mérhetlen átkot jön eloszlatni, jön poklokat zárni; jön az élet sötét gondját, a bűnt eltörülni. Jön erővel és hatalommal; mert ő győzi; szavával teremt s lehel életet: verbo virtutis suae. Jön győzni: zsákmánya a bűn, a halál s a pokol. Kiönti nagy lelkét s attól világosság, szépség, báj, erő, öröm lesz a lelkekben, mint a májusi napsugártól fény, virág, illat lesz a földön. Jön lelkeket lefoglalni, szívéhez szorítani, azzal a lélekkiáradással 1»

4 PROHÁSZKA OTTOKÁR melytől megittasul a világ. Jön az Űr békecsókját kiosztani s a szívekben tüzet gyújtani! Jön mint az Isten Fia s a lelkek jegyese ; a karácsony szent éjének méze van az ajkán ; pünkösdi tűz ég szemében, az angyali köszöntés áhítata és pírja van arcán ; lelkek repülnek feléje, hódolnak neki, imádják őt, élnek s meghalnak érte! Mily szép, mily erőteljes, mily titokzatos, mily imádandó, mily győzelmes s boldogító ez az Űr Jézus 1 Mily lelki világot, mennyi gyengédséget s édes érzést, mennyi könnyet és könyörületet, mily tisztaságot s vértanúi lelket, mily életszomjat s halhatatlanságot rejtett a szent kereszténységbe! Felelet ő minden kérdéseinkre, nyugtatás minden aggályainkban ; minden nehézségünk az Istenről, a világ folyásáról, a bűnről s a pokolról szétfoszlik Jézus imádandó, kedves világosságában. E világosságban alakul ki egy új világ a földön. E világosságban járnak a szentek, kik Jézus életét önmagukban átélik, a tiszta, buzgó, Istent-szerető lelkek a mi testvéreink, kik, amit az emberi bölcseség álmodott erényről, békéről, belső világról, életértékről, azt mind az Űr Jézustól bírják. Mint ihletett, éneklő lelkek élnek köztünk, kik szépségüket kisugározzák, s szép lesz tőlük a világ; jóság, szentség, türelem, szeretet, irgalom, erő kiséri őket; porból, sárból, köznapi életből gyöngyszemeket, örök értékeket s érdemeket tudnak kiemelni; házakra, udvarokra, kerti palánkokra a megnyugodott, szép lélek világosságát árasztják ; falusi utcákon, szérűkön, polgári házak folyosóin, vagy palotákban s világvárosok piacain jár velük az örök élet lelkesülése. S mi e bűvös világ kulcsa? Az, hogy Krisztust megismerték, képét lelkükbe zárták, szeretetét átélték s átélvezték s nagy öntudattal ismételték a költőnek szavát: scimus, qua simus origine nati 1 Tudjuk s érezzük, hogy Isten fiai vagyunk 1 Mindezt nekünk is kell tennünk. Kell, hiszen megkezdtük s boldogulásunk művét abba nem hagyhatjuk ; megkezdtük abban a hitben, mely szerint valljuk, hogy minden reményünket Jézus halálába s föltámadásába helyezzük; «ez a mi reménységünk rendíthetetlen vallasa» (Zsid. 10, 23). Megkezdtük, mikor fölesküdtünk Krisztusra s átadtuk magunkat neki, «hogy valakik megkeresztelkedtünk a Jézus Krisztusban, az ő halálában keresztelkedtünk meg. Mert eltemettettünk vele együtt a keresztség által a halálba : hogy valamint Krisztus föltámadott halottaiból, úgy mi is az élet újságában jarjunk» (Rom. 6, 3 4). Tehát a bűnnek meghaltunk s új szent életre támadtunk a szent keresztség által.

MINT SZENT KARÁCSONY PÜSPÖKE. 5 Jézus gondolta, Jézus akarta így, hogy a régi ember tévelyeivel s kívánságaival együtt megróntassék bennünk s az ő élete áradjon lelkünkbe. S ha megint vétkeztünk, íme bizalmunkat ismét Jézusra fektetjük, hogy bűneink bocsánatát megnyerjük! Hisszük azt is, hogy csak az Űrban van minden igazság és erő (Izai. 45, 23) s hogy benne van megpecsételve szabadulásunk s üdvösségünk (Efez. 1, 13). Imáinkkal ostromoljuk, mert az örök élet Jézus ajándéka (Rom. 6, 23). Küzdünk a rossz ellen, mert jóllehet fölöltöttük Krisztust a keresztségben, de a mi régi emberünk még él bennünk, pedig meg kellene feszíttetnie, hogy a bűnnek teste megerőtlenedjék (Rom. 6, 4 6) s mindezen törekvés és küzdelem révén csak egyre vágyódunk, Krisztus Urunk barátságára : «Ha az én parancsolataimat megtartjátok,... megmaradtok szeretetemben» (Ján. 15, 10). Nos, k. k. hívek, e megkezdett művet folytatnunk kell; az élet kikezdéseinél nem lehet megmaradnunk; Krisztus hív ; Krisztus vonz; Krisztus kitárja karjait s suttogja : jöjj, jöjj lélek, jöjj, húgom, jegyesem ; jöjj szívemre I Fejleszd ki magadban életemet teljesen. S mi tényleg ki is akarjuk fejleszteni Jézus életét magunkban, mi magunk akarjuk átélni Jézust, az ő erejét és boldogságát. Más után nem indulunk; mástól tanácsot nem kérünk. Jézus szól, tehát hallgatjuk; Jézus világossága ragyog bele lelkünkbe, tehát követjük; megyünk, sietünk utána. El nem pártolunk tőle. Ugyan kihez is pártolhatnánk? Hiszen ez isteni arc világossága nélkül sötét nekünk a világ, sötét, esztelen, kegyetlen, örömtelen. Napsugár és Krisztus nélkül nem élhetünk. A napsugár éleszti testi, Krisztus lelki életünket. A sötétség nem a mi elemünk; mi a világosság gyermekei vagyunk s Jézus a mi világosságunk. Hogy másoknak nem az, hogy vakok, mi nem tehetünk róla. Ha milliók is állnak bele készakarva a sötétségbe, én a napsugárról le nem mondok ; ha százezren vájják is ki szemüket, én a szememet a világnál jobban szeretem; ha egész Budapest fekszik le művészi koporsókba s eltemetteti magát, én a nagy temető mellett nyíló búzavirágnak szemébe nézek s mondom: úgy-e az élet több, mint a halál, s nekünk élet kell. Igen, nekünk élet, öröm, erő kell, vagyis nekünk Krisztus kell, az a bennünk élő, minket megvilágosító Krisztus. Továbbá, k. k. hívek, ugyan kihez pártolhatnánk, mikor az ő arcának világossága nélkül zűrzavar borul lelkünkre s összes gondolatainkban megtévedünk? Megzavarodunk az

6 PROHÁSZKA OTTOKÁR Isten tízparancsolata iránt; az erkölcsös élet eddigi formai, a szabad és tilos, a jó és rossz, az erény s a bűn iránt. Nem mondanám ki e merész szót, ha nem látnám a szomorú valóságot. De úgy van ; mindenünk elvész Krisztus nélkül; a régi erkölcs hite megrendül; feledteti azokat az új s jobb étel csalóka vágya. Aki pedig ez ingoványba tér, biztos talajt sehol sem ér. Ez úton, hol minden hidat letörnek, elvesztjük egyszersmind a tudományt s az ember az életkérdések körül való nagy bizonytalanságában'csakhamar meggyőződik, hogy itt erőteljes erkölcs, mely vezessen s igazítson, soha ki nem alakulhat. Ó Jézus, lelkek ereje, mily szomorú látvány, de másrészt mily biztató tudat, ki téged bír, meg nem rendül, nem szégyenül meg örökké 1 Kihez pártolhatnánk, mikor tudományunkkal s erkölcsi eszményeinkkel elvesznek egyszersmind intézményeink ; kivész életünkből a lélek s az erő ; munkánkból az öröm; megrendül hitünk az ember s az élet értéke, a küzdelem s törekvések észszerűsége iránt; megrendül hitünk a haza és család, az otthon, a gyermek ideáljai iránt; idegingerekké foszlik szét az élet5 erkölcsi tartalom nélkül; önzésnek bizonyul a barátság, s a férfi s nő tiszta, mély lelki egyesülését elnyeli a modern világ érdekházasságainak mocsara. Szóval az emberiségre sötét, hideg éj borul az Or Jézus nélkül, melyben pislogó mécset gyújt az ész s a humanizmus tüzénél melegszik a didergő ember 1 Szegényke; biztos, hogy a századok ilyetén folyamán megvakul és megfagy 1 Ó Űr Jézus, ments meg e pusztulástól, a lelki világ e romlásától ; gyújtsd meg világosságodat lelkünkben s szeretetedet szívünkben s fektess értéket életünkbe; mert ha ez az élet csak munka, csak kőfejtés, vályogvetés, szántás, cséplés, nincs rajta mit szeretnünk; ha ez az élet csak küzdelem az éhhalál ellen, ha észszerűtlen erőlködés, mely elemészt s nem is gazdagít, hanem szegényít, minek lelkesüljünk érte; ha szívünk vágyai kielégíthetlenek s boldogulásunkra nincs erőnk; ha örökös csalódások tövises útjain futunk a semmiségbe, minek viseljük el ez alávaló életet? Valóban igaz s mélységes e panasz, de szívünk e síró viharában Jézus nyújtja ki karját felénk, megragad, s megnyugtat, mondván: kislelkű ember, nos ha belátod, hogy tehetetlen vagy nélkülem s elpusztulsz, ha nem én vagyok napsugarad s szíved melege, hát jöjj s kövess, de kövess a szív s a lélek teljes odaadásával, s összes reményedet, kincsedet, s boldogságodat fűzd hozzám. Kövess szenvedéllyel s elszántan; szeress úgy. mint ahogy szereted az életet, hisz

MINT SZENT KARÁCSONY PÜSPÖKE. 7 látod, hogy kívülem a halál pusztít; szeress, mint ahogy szeretned kell az erényt s a szépséget, hisz látod, hogy kívülem a bűn kísért; szeress, mint ahogy szeretned kell az erőt, hisz látod, hogy kívülem a tehetetlenség próbálkozik; szeress, mint ahogy szeretned kell a szabadítót, az örök reményt, hisz látod, hogy nélkülem kárhozatba rohansz; szeress, mint ahogy szeretned kell azt, kire fölesketted hitedet, reményedet, szeretetedet. Szeress s töltekezzél az én gondolataimmal, az én elveimmel; mély tisztelettel, hódolattal hallgasd igéimet; ez igék szerint alakítsd életedet, kerüld a bűnt; tisztítsd meg szívedet szentségeimben, a szentgyónásban s hevítsd át lelkedet a szentáldozásban s biztosítlak, hogy új, szent, krisztusi nemzedék jelenik meg a földön, mely a zsoltár versét énekli: «Isten által fejtünk ki majd erőt s ő megsemmisíti háborgatoinkat» (Zsol. 107, 14). Üj nemzedék, mely nem beszédben, hanem erőben mutatja majd ki az Isten országát (1. Kor. 4, 26). II. Az ilyen nemzedék elvégzi majd azt a munkát is, melyet a keresztény érzés közmunkájának neveztem, s érvényesíteni fogja a keresztény meggyőződést az élet összes terein; egyesíteni fogja a testvéreket, hogy egy mindért, s mind egyért álljanak. Ez az összetartás s ez a közreműködés köztünk még erőtlen. Csaknem tíz millió katholikus él e hazában, de a keresztény élet s keresztény szellem tekintetében, szemben a kultúrélet fokozott igényeivel ez a szám nem esik latba. Az óriási erkölcsi s anyagi hatalom nincs a társadalmi s kulturális életbe mint hajtó s lendítő erő beleállítva. Hírhedt gazdagságunk mellett templomaink nagy része szégyenletes téglatömeg ; fejedelemség nagyságú alapítványaink dacára iskoláink nyomorúságban tengődnek. Vannak püspökségeink, káptalanaink, kulturális, jótékonysági intézményeink, iskoláink, lapjaink, de pénzünk átlag nyomtalanul szivárog el a pauperizmus réseiben s erőforrásainkat nem használjuk föl rendszeres, intézményes s az értelmiség s a nép érdekeit fölkaroló tevékenységre. A szabadkőművesség jobban pártolja híveit, mint a kereszténység, s a szociáldemokráciától többet vár az éhes ember, mint a keresztény szeretettől. Lecáfolhatjuk-e e tényeket azzal, hogy ez is, az is ámít s merő érdekszövetkezet? Mindenesetre érdekszüvetkezetek, de a keresztény népnek is minden irányban vannak érdekei s bizonyára, ha valaki vagy valami, hát a krisztusi szeretet, a keresztény testvériség, a keresztény hatalom és befolyás van arra hivatva,

8 PROHÁSZKA OTTOKÁR azokat fölkarolni s a kereszt ellen irányuló szervezett támadással szemben a szervezett védelmet állítani. E célból szükséges mindenekelőtt a hitéletet föléleszteni, de szükséges a kereszténységnek gazdasági, társadalmi, kulturális erőit a kor igényeinek megfelelően a népélet fejlődésébe beleállítani; ('Krisztusból élni s nagylelkűen dolgozni», ez legyen jelszavunk. Szükséges, hogy Jézus legyen mindenünk : eszményünk, mesterünk s királyunk, s a szép, nemes, boldog s örök élet tekintetében más tekintélyt ne ismerjünk. Magasra emeljük a zászlót, lássa mindenki az Űr Jézus arcát, hódítson köztünk tért a Krisztus-ismeret. Fölvilágosult keresztények kellenek nekünk, kik tüzetes ismeretre tettek szert Krisztusról, lélekről, kegyelemről, természetfölötti életről s nem ütköznek meg gyerekes fogalmakon, nyomorult nehézségeken, sötét kételyeken, hideg félreértéseken. Ne kételkedjetek Krisztusban, hanem éljetek Krisztusból; akinek lelkében Krisztus igaz alakja kigyulladt, az kételyt többé nem ismer. Iskolák kellenek, hol krisztusi tanítók tanítanak, szószékek, hol krisztusi papok prédikálnak, egyház kell, hol Krisztus ismerete, mint langyos eső hull a rögbefagyott kietlen földre. Testvéreim, ismerjük meg s mutassuk meg egymásnak Krisztust, s elváltozik a föld színe. Mondogassuk egymásnak: ezt meg ezt mondta Krisztus s elcsitul a gyűlölet, a harc, a piaci lárma; mutassuk meg egymásnak : így meg így cselekedett Krisztus; így érzett, így könyörült, így szeretett s elváltozik a föld az emberi szív csodáinak bámulatától. Járjon köztünk Krisztus krisztusi lelkek alakjában, s lábaik nyomában virágok nyílnak, s megérzik a sötét, önző, kemény emberek, hogy maga az Isten jár köztük láthatatlanul, ó Jézus, mutasd meg arcodat; aki megpillant, el nem felejt soha. Igaz, hogy kevesen pillantották meg még így az Urat, kevesen látták meg szentséges arcát. Sokan beszélnek róla, kevesen ismerik, sok a lárma, kevés a bensőség, sok tinta folyik, de kevés méz csepeg az emberi szívekbe; sok, sok a tudatlan. S nemcsak a tudatlan sok, hanem sok az elfogult, az elbutult. Segítsünk rajtuk! A tudatlanokat szeretjük, hogy fölvilágosítsuk őket, de jaj az elbutultaknak, kik olvasmányaikkal, regényeikkel, lapjaikkal a Krisztus-arc elsötétítésén dolgoznak 1 Átkozott munka, mely a napvilágot oltja. Félre ez életet ölő sötétséggel 1 Győződjék meg mindenki, hogy szeretni fogja az Urat, ha megismeri; ha tehát nem szereti, akkor még nincs meg az a ragyogó, mély, meleg Krisztus-ismeret benne.

MINT SZENT KARÁCSONY PÜSPÖKE... 9 Továbbá, ha Krisztus mindenünk, mesterünk, királyunk, rakjuk lábai elé kincseinket, ajánljuk föl Neki erőinket, s dolgozzunk dicsőségén itt és most; most, a XX. század igényei és szükségletei közt, itt, e szép hazában, a nemzeti életnek Krisztus erejéből való kialakításán. Krisztus Urunknak kell vezetnie a világot 1 De ha ő vezet, akkor a keresztény szellemnek kell előljárnia 1 Ha az Űr vezet, nem szabad hátul kullognunk a világfejlődés szekere mögött s eszméinket s igazságainkat nem a szekér mögé, hanem a szekér elé kell fognunk; a világmegújítás eszméit nem szabad másoknak átengednünk, azok a mieink. A kereszténység mutat rá az igaz emberre, az hozta az igaz emberséget közénk s meg akarta valósítani azt; ne engedjük át tehát e munkát semminemű filozófiának vagy mozgalomnak. Nekünk, nekünk kell a világot előbbrevinnünk s a szenvedő s elnyomott embereket fölemelnünk; nekünk kell egyet éreznünk azokkal, kik az emberi életből, javakból s jogokból még keveset bírnak, nekünk kell az emberiség küzködő felének pártját fognunk. Álljunk bele a népremények zöldelő tavaszába, sejdítsük meg a jövőt s nyúljunk erős kézzel a világalakulásba, elsősorban természetesen azáltal, hogy mély hitre, tiszta, erős erkölcsre s krisztusi érzésre tanítjuk a népet, azután pedig, hogy kulturális s gazdasági tekintetben mozdítjuk elő fejlődését. A nép, mely hitében s gazdasági fejlődésében megizmosodott, s a papság, melyet az Űr Jézus szelleme éleszt, megállja a helyét s közösen megoldják az örök, szent kereszténységnek mai nagy feladatait. Ne vonuljunk félre Krisztus világosságával s szentségeivel a kor mozgalmaitól s az élet áramaitól ; véka alá rejtenők a gyertyát s elsötétítenők azt a fényt, melyet Isten derített ránk. A «lumen Christi»-nek «in luce Europae», a világ színe előtt kell ragyognia; a kereszténységnek a kor magaslatán, vezető s vajúdó eszméinek áramában kell állania, ahol megérezze, hogy mi mozgatja a világot, mi színezi álmait s hevíti lázait, s mi vonul el a vágyódó emberiség szemei előtt prófétai látomásokban ködösen bár és határozatlan vonalakban, de a jobb s több élet ígéretével. Akkor majd megnyílik a szemünk s amily mértékben megérezzük mások bajait, olyanban meg is segítjük egymást. Értelmiség, nép és papság nem lesz szétszakítva; az értelmiség nem nézi majd a gyakorlati kereszténységet klerikalizmusnak, a nép nem tekinti majd az egyházat uraságnak és uradalomnak, hanem testvér testvérére ismer s az egyházban Krisztus szellemétől és szeretetétől ihletett anyát lát.

10 PR0HÁSZKA OTTOKAR íme, k. k. híveim, e nagy munkára küld engem az Isten ; c nagy, szent ügyet és érdeket akarom szolgálni köztetek. Imádkozzunk s kérjük az Urat, hogy mutassa meg nekünk arcát: ostende nobis faciem tuam! Kérjük, hogy teljék el a föld Isten-ismerettel: repleatur terra scientia Domíni. Kerüljük a bűnt s tisztuljunk meg, papok, hívek egyaránt, hogy érzékünk legyen Krisztus iránt s megérezzük sugallatait, vágyait, megérezzük közeledését s ne forduljon el tőlünk az Isten soha : non avertas faciem Christi tui. Imádkozzatok értem is, hogy Szent Pál apostol kívánsága szerint «ige adassék nekem az én szám megnyitásakor, hogy bátorsággal hirdessem az evangélium titkait, melyekért követséget viselek, hogy a felől úgy merjek szólani, amint szükséges szolanom» (Efez. 6, 19). «Kegyelem mindazokkal, kik változatlanul szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust.» Amen.

2. A böjt lelke. Sok kifogás esik manapság a böjt, a penitencia, az önmegtagadás ellen ; sokan fölpanaszolják a böjti törvény nehézségeit a munka s az élelmezési viszonyok bonyolultsága miatt, s azt hajtogatják, hogy inkább a belső érzületet kell művelnünk, mint a böjtöt sürgetnünk ; mindezekkel szemben szívesen elismerjük, hogy sok esetben mint később fölsoroljuk a böjti törvény tényleg nem kötelez és sokan bizonyos körülmények miatt ki is vannak véve alóla ; de mindenekelőtt hangoztatom, hogy ki a böjtről helyesen akar ítélni, s ki ezt az ősrégi, keresztény gyakorlatot jól akarja méltányolni, annak előbb bele kell hatolni a bűnét bánó s a bűnért vezeklő kereszténységnek szellemébe, annak előbb látnia kell mindazt, amit azok látnak, kik minket önmagunkbatérésre, penitenciára, bánatra, böjtre buzdítanak, annak előbb az örök, szent remény magaslataira kell hágnia s átéreznie az örök üdvösség vágyát, s az örök kárhozat borzalmát, hogy a bűnt magában letörni s az elkövetett bűnökért elégtételt s engesztelést nyújtani tudjon. Álljatok mindenekelőtt a komoly, imádkozó, vezeklő lelkek szempontjára; álljatok az imádandó, szenvedő Űr Jézus nyomaiba s aztán szóljatok. Az Űr Jézus gondolatai nélkül a böjtről hiába beszélünk; nem értjük meg. Nem tud böjtölni igazán az olyan ember, aki a dolgától s körülményeitől böjtölhetne ugyan, de az Űr Jézust nem érti, míg ellenben penitenciát tart, böjtöl, ég, lángol, áldoz az olyan hívő, aki a törvény szerint a böjt alól ki van véve, de szíve Jézus szívével egyet dobban, megérti őt, s az ő nyomaiban jár. Azért én azt sürgetem mindenekelőtt: értsétek meg az Urat, értsétek át gondjait, lépjetek a szenvedő Úr Jézus nyomába, s akkor a világias érzés kivész belőletek, s ajkatokon elhal a kényes ember kifogása. Mindent megtanultok; megtanultok tenni, tűrni, áldozni; megtanultok böjtölni is, ha átértitek s átérzitek azt, ami Krisztus szívét nyomta,

12 PROHÁSZKA OTTOKÁR amit Krisztus tett, tűrt, áldozott, hogy lelkűnkről lehengerítse a bűnnek terhét. Jézus lelkének terhe a világ bűne, az Isten végtelen fölségének esztelen és gonosz megvetése, a bűn büntetése, a lelkek kárhozata ; ezért lépett ő a keresztútra s szenvedett s a világ elé tűzte keresztfáját, mely hirdesse : emberek, nézzétek, mit tettem s tűrtem értetek; példát is adtam nektek, hogy mit tegyetek, hogyan küzdjetek, hogyan nyújtsatok elégtételt s engesztelést a Fölségesnek. Akiben szív van, az a szent kereszttel szemben a böjti szent időben csak egyet gondol: lelkem, indulj te is Megváltódnak nyomaiban, s tarts penitenciát. Aki az Ür Jézus keresztjére hívő szemmel feltekintett, annak csak egy érzése lesz : Uram, veled tartok, s nem az esztelen, fölületes világgal l Sebzett tested, töviskoszorús fejed, kiontott véred azt kiáltja felém : tarts penitenciát! Krisztus nem kímélte magát, te se kényeskedjél. Ő szenvedett, ő böjtölt; te is tagadd meg magadat, böjtölj te is. Akiben szív van, az nem fog azzal előállni: elhiszem én azt mind, s magam is úgy érzek, de áldozatot ez érzésért nem hozok, magamtól semmit meg nem vonok ; bűnös vagyok érzem, de penitenciát nem tartok, nem böjtölök. Mily hideg, haldokló érzés volna az, mely nem mozgatja meg a kényes embert egy betevő falat erejéig ; mily gyönge indulata volna az az isteni szeretetnek, mely egy kis áldozatra is képtelen ; mily szegényes engesztelési érzület volna az a nagy Isten számtalan sérelmeiért, mely elégtételre, mihelyt az kissé fáj, rá nem szánja magát; mily tehetetlen, szánalmas vágy volna az tisztulás s üdvösség után, melytől a szem nem lábbad könnybe, az ajk nem lesz beszédes, s az ember még egy falat eledeltől sem tartóztatja meg magát. Ily lágy-meleg érzéseket nem táplál a krisztusi kereszténység, ily elevenholt lelkekkel nincs közösségben az Ür Jézus, az az alázatos, vezeklő, szenvedő Krisztus. Aki egész ember s egész keresztény, annak áhítata, lelkesülése, bánata, szomorúsága, öröme, elégtételi vágya s engesztelő lelke kitör magából, kitör bensejéből s a külsőben nyilatkozik meg. Ha lelke imában elmerül, szívesen borul arcra, szívesen hajt térdet, hisz ez természetes; ha örvend és lelkesül, szívesen olvassa a zsoltárt, szívesen énekel; akit szeret, annak nyakába borul; ha pedig bánata van, akkor arca szomorú s szeme sír: épenúgy, ha Istent megbántotta, bánatát nemcsak szíve nyögi, de ajka is, s az elégtételt s az engesztelést nemcsak érzelmein veszi meg, hanem vérén, testén is; az