S TUDIA CAROLIENSIA 2006. 2. SZÁM 95 108.

S TUDIA CAROLIENSIA 2006. 2. SZÁM 95 108. FODORNÉ NAGY SAROLTA IGAZSÁGOSSÁG ÉS HISTÓRIAI CREDO Isten bennünket ide helyezett Európa és Ázsia peremére. A kettő öleléséből születtünk, mindegyik számára kissé idegenként. De éppen az idegenek és mostohák érzékenységével hamarabb túllátunk az álságoson, a szemfényvesztésen, a mulandón. Ezerszáz évünk Európában arról szól, hogy kerestük azt, ami örök, ami otthon, ami igaz, ami megmarad. Küzdelmeink az enyészet ellenében vívott élet-halál harcok voltak, ezért nem mértük józanul még a vért sem, ha a remélt igazságért áldozni kellett. Az életnek ez a minőségi igénye vitte ötven éve az utcára a tömegeket, akik az igazság látomásával mintha egy másik dimenzióba emelkedtek volna: feledték a tankok realitását, a nekik szegezett puskacsöveket, a politikai pártállásokat, a máskor csábító, adománygyűjtő, nyitott pénzesládákat, mert többet sejtettek meg az életből, mint amit osztályrészként kiporciózott számukra a kommunista diktatúra. Csak alvajárók mozognak ilyen veszélyérzet nélkül, csöppet sem tétovázva, képtelen egyszerűséggel, meg akik számára az élet több, mint amit látnak, vagy mint amit megesznek jóllehet erre igyekezett idomítani őket akkor már egy évtizede az ateista-materialista doktrína. Ezek az emberek nyugodtak voltak, mint Pál apostol, amikor mérges kígyó tekeredett a karjára. Nem fatalisták, hanem nyugodtak, mert nagyobb összefüggésekben látták a jövendőt. Az igazságnak ez a látomása hívta elő az 1848-as forradalmat, ihlette Petőfit, s szikrájából született a Talpra magyar!, ez izzította Kossuth szívét és szabadította fel Landerert, hogy a forradalmárokkal foglaltassa le saját nyomdagépét, így ajánlva fel a 12 pont kinyomtatásához. Ez az igazság hívta Széchenyit, a magyarság felemelését gazdasági eszközökkel megálmodni. Négyszáz éve ugyanez: az örök igazság keresése acélozta meg Bocskai karját, hogy a vallásszabadság jegyében hajdúi élére álljon, és Dávidként harcoljon a Góliát államapparátus gépezetével szemben. Ez bontotta ki Rákóczi selyemzászlait és íratta rá a jelmondatot: Cum Deo Pro Patria et Libertate Aztán észrevétlenül lekopott a Cum Deo és maradt a Pro Patria et Libertate, vagy mára csak Pro Libertate, emlékhelyül meghagyva Rodostót és Világost. Bocskai népéből maholnap isa por és homou marad, 1956-ból pedig mártírlista. Az ötvenedik évforduló alkalmából méltó megemlékezni róla: a fővárosban és vidéken 20 ezer sebesült (1956. október 23. és december 31-e között), 2700 halott, ebből 350 sortűzzel kivégzett mártír. A forradalom leverése után hozzávetőleg 200 ezren hagyták el az országot, több mint 30 ezer ember ellen indítottak eljárást és több mint 14 ezer embert ítéltek börtönbüntetésre. A bírósági ítéletekből majdnem 400-at rögtönítélő bíróság hozott. A forradalom 95

F ODORNÉ NAGY S AROLTA miatt kivégzettek száma 229 fő. (Összehasonlításul a Haynau-féle rémuralom 1849-ben 120 halálos ítéletet hajtott végre!) A kivégzettek majdnem háromnegyed része 35 év alatti volt. 1 Ennyi? Nem! Mert 56 miatt nem távolodhatott el jobban, mint karnyújtásnyira tőlünk az igazság; 48-ból megmaradt a márciusi 12 pont soha be nem teljesülő, mégis örök mértéke, s szolgálhatott fáklyaként későbbi korokban, amikor az igazságot lábbal taposták; a bölcs Rákóczi fejedelem személyén és rongyos gárdáján mégis felragyogott az örök értékek erkölcsi példája; Bocskaiból megmaradt a száraz csontokat életre keltő, a református teológia által felismert ige. Ezek megmaradtak, mert bennük Isten örök rendje, törvénye érvényesült. Kisebbségként a maguk korában, de az örök -höz mérték céljaikat. Isten örök igazsága villan fel példájukban, követeléseikben, évfordulós-ünnepeinkben. A lelkiismeret kudarca Az, hogy az igazságtalanság fájni tud, mutatja, hogy minden emberben van az igazságnak valamilyen szintű ismerete. Isten oltotta az emberbe, a lelkiismeret törvényével. A lelkiismeret: igazságérzet alapfokon. A dogmatika szerint az általános kijelentés egyik módja. Ez fékezi meg az erkölcsi káosz erőit, ez teszi lehetővé a társas együttélést. Ezért létezhet jogrendszer, benne polgári jog, büntetőjog stb., mert az igazságról a nem-hívő embernek is van valamiféle ismerete. A szívünkbe írt erkölcsi törvény Kantot csodálatra indítja. Annyira nagy jelentőséggel bír, hogy Isten a pogány törzseket addig, amíg az evangélium nem jut el hozzájuk, a szívükbe írt lelkiismereti törvény alapján ítéli meg (Rm 1,18kk). A lelkiismeret értékítélete azonban meglehetősen bizonytalan, viszonylagos. Az egyik ember lelkiismerete többet enged meg magának, mint a másiké. Az egyiké már vészt jelez, amikor a másiké még alszik. A szív ugyanis csalárd, nem megbízható viszonyítási pont. Egymást sem, de önmagunkat sem lehet biztonsággal hozzá mérni. Az emberi szív tele van mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal. Besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok (Rm 1,29-31). Ezért akkor sem lehet teljességgel bízni benne, amikor a legszebbeket állítja magáról. A szív elferdítheti az igazságot a környezet, az önös érdek, előny, kényelem, pénz-tekintély stb. hatására, s a csalásokat akár hivatalos dokumentumokká és államszerződésekké is avatja. A XX. századi baloldali mozgalmak ideájukban pusztán emberi síkon mozgó igazságosságot célozták meg, azaz ateista alapon. Volt fogalmuk az igazságról, hiszen az iskolapadokban még tanulták, és a templomokban még hallották. Ám mihelyt hatalmat kaptak annak megvalósításához, és pusztán emberi síkon próbálták megvalósítani, fájdalmasan kellett tapasztalni, hogy nincs igaz- 1 13 nap, amely megforgatta a világot. http://1956.fidesz.hu/dokumentumok/veszteségek.htm. 96

IGAZSÁGOSSÁG ÉS HISTÓRIAI CREDO ságosság Isten trónfosztása árán. A második kőtábla nem mellőzheti az elsőt. Az URától elfordult szív gonoszsága a magyarázata annak, hogy a legszentebb eszmék jegyében induló igazságtörekvések is olyan istentelen, véres következményekbe fulladnak, vagy éppen oktalan megalkuvásokká válnak, s ezzel megteremtik, mint ahogy meg is teremtették a posztmodern kor anomiájának és ezzel válságának alapjait. Isten irgalma az, hogy ebben a helyzetben sem hagyta bizonyság nélkül örök igazságát, csak akik ezt képviselték, a kor mártírjai lettek, s korukból erkölcsi példaként csak ők maradtak a következőknek. Hogy milyen kusza helyzetet teremt az emberi igazság, példaként szolgáljon egy 1941-es, irodalmivá szelídült hadüzenet : Magyarország ugye köztársaság? Nem uram, királyság. Akkor van királyuk? Nincs, tengernagyunk van. Akkor van flottájuk? Nincs, mivel nincs tengerünk. Van valamilyen követelésük? Igen. Amerikával szemben? Nem. Angliával szemben? Nem. Oroszországgal szemben? Nem. Hát akkor kivel szemben vannak követeléseik? Romániával szemben. Akkor Romániának is hadat fognak üzenni? Nem, uram. Szövetségesek vagyunk. 2 E világ fejedelme és az azt megjelenítő lelkület viselkedések, intézkedések, törvények bár a tökéletes felé törekszik, száma mindig hatszázhatvanhat marad, azaz tökéletlen, gonosz, alatta marad az isteni teljességnek, mert emberi eszközökkel nem lehet az isteni teljességet elérni ezt mondja el a Bábel tornya történet. Jóllehet gyakran úgy érezzük, hogy csak egészen kevés kell hozzá, hogy sikerüljön egy jobb korszakot megteremteni, az a kevés hiány mégis mindig elérhetetlenné teszi azt, amire vágyunk, s végső soron nem az igazság, nem a szabadság, hanem az erőszak és a halál győz Vagy mégsem?! Amikor az örök belép a történelembe a veritas Micsoda az igazság? kérdezte már Pilátus is. Az embernek egy önmagán kívüli pontot kell keresnie, ha a választ meg akarja találni. Önmagában nem lelheti meg, de meg sem ismerheti. Filozófiai gondolkodással és meditációval sem juthat el hozzá. Istennek kellett kijelentenie. S ezt úgy tette, hogy eseménynyé tette önmaga igazságát. Istennek, ha hozzánk le akart hajolni, alkalmazkodnia kellett emberi alkatunkhoz, természetes hitetlenségünkhöz: igazságát beleszőtte az emberi történésbe, hogy megmásíthatatlan, letagadhatatlan, s egyáltalán megismerhető legyen. Az objektíve létező igazság így lett számunkra valósággá. A tényigazság = veritas = ajlhvqeia = tma. A héber szó felől megközelítve a jelentéstartalmat: a tényigazság olyan valóság, ami abszolút megbízható, ezért szilárd, érvényes és elkötelező. Szoros 2 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, 2005, Osiris Kiadó. 255. o. 97

F ODORNÉ NAGY S AROLTA összefüggésben van a šalôm -mal mint teljességgel. 3 Isten lényének és ÚRvoltának bizonyossága csak a szövetségén keresztül vált megismerhetővé. Önmagában nem. Igazságából következően szentséges közelébe nem engedhette az elpártolt embert, csak egy módon: ha szövetséget kötött vele. Isten tehát szövetséget kötött Ábrahámmal, hogy kezdje megvalósítani az édenkerti szabadításígéretet. Ábrahám története és folytatólagosan utódaié is, Isten létének, szavának, tetteinek dokumentuma, aki a történeteken keresztül úgy ismerhető meg, mint valóságos, hűséges, igaz Isten, aki megbízhatóan igaz, akire hagyatkozhatott Ábrahám, Izsák, Jákób, Mózes, Józsué. Hűsége megnyilvánult megtartásban, szabadításban, honfoglalásban, sőt ezek kihívások (challenge) voltak, amelyek választ (response) 4 követeltek szövetséges népétől. Toynbee felhívja a figyelmet, hogy a hitvallásos választ a kultúrák változásában mindig egy teremtő erejű kisebbség tette meg, akin megfordul a történelem kereke. Ilyen válasz az un. históriai krédó, amit a honfoglalástól kezdve mondtak el a pap színe előtt, miközben kosarukban hálaáldozatot tettek le a gyümölcsök zsengéjéből: Vallást teszek ma az ÚR Isten előtt, hogy bejöttem arra a földre, amelyet esküvel ígért az ÚR... Bolyongó arámi volt az ősöm, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt kevesedmagával, de nagy, erős és hatalmas néppé lett ott. Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, nyomorgattak, és kemény rabszolgamunkát végeztettek velünk. Akkor az ÚRhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk segítségért, az ÚR pedig meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat. És kihozott bennünket az ÚR Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelmet keltő jelek és csodák között. Azután behozott bennünket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. Azért hoztam most ide a föld termésének a legjavát, amelyet te adtál nekem, Uram! (5Móz 26,3kk). De históriai krédóvá vált a próféták üzenete is: a kiválasztó, és kiválasztásához hűséges Isten nem hagyja el hűtlenül népét. Még akkor sem, ha látszólag minden körülmény ellene szól. Csak a prófétai istenközelségéből fakadó feltétlen bizalom látta, hogy Isten szövetségéhez kötötte magát akkor is, amikor népét a babiloni fogságba vitte, hogy ott, mint kohóban megtisztítsa őket az egyre hódítóbb bálványimádás kísértéseitől. A fogság szenvedése végső soron kegyelem volt, a nép megtartását szolgálta, hogy föl ne olvadjanak a népek tengerében. A fogság új elkötelezést szült az ÚR mellett, mert újra ráébresztette őket, hogy Rajta kívül nincs más isten. S hogy Isten szövetsége még erősebb legyen, vagyis az isteni megbocsátásra épüljön fel, Jeremiás meghirdeti, hogy a szövetség nem tört 3 Kittel, Gerhard Friedrich Gerhard: The Theological Dictionary of the New Testament. Grand Rapids, MI. 2000, Wm. B. Eerdmans Publishing Company, c1964. 4 Vö.: Toynbee In: Pákozdy László Márton: Válogatott tanulmányok az általános és bibliai vallástörténet köréből. Budapest, 1984, Ráday Kollégium Kiadványai I. köt. 2. o. 98

IGAZSÁGOSSÁG ÉS HISTÓRIAI CREDO össze a fogsággal. Isten megbocsát, és a szövetségnek meg fog jelenni egy új, gazdagabb értelme, új, isteni formája, melyet Jeremiás Krisztus előtt 500 évvel már újszövetségnek mond, mely az előzőt mindenképpen felülmúlja (Jer 31,31-34). 5 Istennek kevés volt az, hogy csak Izrael Ura legyen, azt akarta, hogy Izraelen keresztül a pogányok, a zárkózott értelmű 6 nép is bejusson békessége szövetségébe. Akarta, hogy népe mint Szolga, ismeretével igazságra, Istennel helyes viszonyba vigyen sokakat. De Izrael nem akarta vállalni ezt a szolgai küldetését. Viszont ez az, amire az Újszövetség népe, a zsidó keresztyénség boldogan ráismert. Ráismerhetett, mert Mestere, Jézus Krisztus magára vállalta ezt a szolgai szerepet. Általa Isten az idők teljességében az ó-szövetséget megújította, ami a héber szó értelme szerint»megújított«, de nem más szövetség, mint az ó A Krisztus-hit belevon bennünket ennek a régi-megújult szövetségnek a rendjébe és abba a szakadatlan küzdelembe is, amelyben Isten népe folyvást újraértelmezi a maga sorsát, immáron úgy, hogy az Egyház nem értelmezheti a maga sorsát Izrael nélkül és Izrael sem a maga sorsát az Egyház nélkül. Isten szabadító és ítéletes-kegyelmes tetteinek nem szakadt vége. 7 Az új-szövetség tényigazsága: a logos testté létele, azaz Jézus Krisztus tettei, halála és feltámadása. Én vagyok az igazság (Jn 14,6) mondja Jézus. Azt jelenti, hogy egyedül ő képes az Atya valóságát kijelenteni. 8 Az ajlhvqeia az, ami az ember alapszükséglete, ha az üdv és az élet értelme után vágyódik, ha tisztán akarja látni önmagát az ember rábízhatja magát, hiszen Isten hűségéből és megbízhatóságából következik. 9 Ő testté lett igazság, érvényre juttatott isteni jogrend. A történelem kristályosodási pontja, aki testben megjelenítette Isten országa jogrendjét. Viszonyítási pont, akihez viszonyítva születik meg a világ perében a legátfogóbb bírói igazságtétel. 10 Jézus Krisztus a történelem kontinuitásában emberként jelent meg, testté létele mégis diszkontinuitás is, hiszen Szentlélektől fogant. Szenvedése a szövetségen kívüliek megtérését, üdvösségét szolgálja. Milyen felséges gondolat a másokért viselt szenvedésben akarta megmutatni az izraelita történet felséges teodíceáját [ami] a»krisztus«testében, az»igazi Izraelben«van teljesülőben. A másokért való szenvedés titkát és egész mélységét a Kereszten csodálhatjuk és imádhat- 5 Szathmáry Sándor: A szabadság teológiája. Kézirat. 2006. 6 Pákozdy László Márton: Az Ebed Jahweh Deuterojesaja Theologiájában. Az Úr szenvedő szolgája Ésaiás könyve 40-55. fejezetében. 2. kiad. Budapest, 1989, Ráday Kollégium. 214. o. 7 Pákozdy László Márton: Válogatott tanulmányok az általános és bibliai vallástörténet köréből. Ráday Kollégium Kiadványai. Budapest, 1984. I. köt. 7. o. 8 Bolyki János: Igaz tanúvallomás. Kommentár János evangéliumához. Budapest, 2001, Osiris Kiadó. 367. o. 9 Ibid. 241. o. 10 Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár. Budapest, 1991, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. 227. o. 99

100 F ODORNÉ NAGY S AROLTA juk. 11 A benne való hit nem föltétele az igazság elnyerésének, hanem eszköze, 12 ami belekapcsol Isten szövetségi jogrendjébe a feloldozás kegyelmi tettével. Fentiekből következik, hogy a Jézus Krisztusról szóló vallástétel is históriai krédó. Ahogy Pákozdy professzor írja: Az újszövetségi krédó is históriai krédó! Konfesszionális summázása mindannak, amit Isten tett sok rendben és sokféleképpen az atyákkal, végül Jézus Krisztusban és a Szentlélek által az egyházban. 13 Isten Krisztusban kijelentett uralmának felmutatása, históriai krédó tehát az egyház történelme is. S talán nem szentségtörés hozzátenni: a saját történelmünket is vizsgálhatjuk így: hitvallásos értelmezéssel, Isten kihívásai és az azokra adott válaszok tükrében. Úgy, ahogy ezt Kölcsey a Himnuszban tette. Amikor történelmünkben egészen jelen időnkig elismerjük Isten Krisztusban adott, új szövetségéből fakadó gondviselését vagy éppen ítéletét amivel fölöttünk jogrendjét érvényesítette, s vállaljuk az áldozathozatal ránk eső részét a kapott földért, s minderről vallást teszünk, ez históriai krédó. Az örökhöz viszonyított igazság iustitia Az örök isteni tényigazsághoz mért viselkedés: jogosság, igazság, igazságosság. Az Isten országa rendjének megfelelő, az Ő jogrendjébe betagolódó viselkedés. Az igazság megismerésének közösségi,- embertársi,- horizontális következménye az igazságosság. Az igazságosság erkölcsi kategória, benne az isteni kijelentéshez való igazodás készsége mutatkozik meg. Az értékigazság = iustitia = dikaiosuvnh = hqdc. Jelentése az érvényre juttatott szövetségi egyezmény, 14 ahhoz mért igazság. Igaz az, aki Isten rendeléséhez igazodik, aki engedi érvényesülni Isten akaratát, rendjét. Igaz az, aki a bíró előtti igazságot keresi. 15 Pál apostol ezért mondja: Én pedig legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az ÚR az (1Kor 4, 3). A szövetség alapkönyve a Tóra, amely azonban nem csak hagyományosan értelmezett törvény, hanem tanítás is, sőt benne foglaltatik a történet is. Mózes öt könyvében a törvény mindenütt szorosan összefügg a történettel, annyira, hogy maga a Tízparancsolat is történetre való utalással kezdődik 16. A 11 Pákozdy László Márton: Az Ebed Jahweh... 216. o. 12 Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár. Budapest, 1991., Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. 227. o. 13 Pákozdy László Márton: Válogatott tanulmányok 6. o. 14 Pákozdy László Márton: Válogatott tanulmányok 3. o. 15 Kittel, Gerhard Friedrich Gerhard: The Theological Dictionary of the New Testament. Grand Rapids, MI: Wm. B. Eerdmans Publishing Company, 2000, c1964. 16 Pákozdy László Márton: Bevezetés a bibliai kijelentéstörténet általános ismertetésébe. Budapest, 1979, Református Theologiai Akadémia. 32. o.

IGAZSÁGOSSÁG ÉS HISTÓRIAI CREDO törvény tehát történetbe ágyazottan jelenik meg. Tanításáért a léviták voltak felelősek. 17 Az nem kétséges, hogy Isten szövetséges hűsége biztos, mint a kőszikla, amire építeni lehet, de a szövetségnek vannak kötelezvényei az emberre nézve is, sőt a szövetségi jogrendnek hivatásokra és társadalmi helyzetekre nézve is megvannak a maga alkalmazott imperativusai. Pákozdy professzor szavaival: A szövetség emberi oldalán is mindennek megvan a maga mišpât-ja rendje, törvénye, amit a szövetségben érvényre kell váltania. Az Isten szövetségében más a mišpât-ja a föld királyainak, a véneknek, a papoknak, az asszonyoknak, a gyermekeknek, a jövevényeknek és a vendégeknek, de valamennyit egyformán kötelezi a hűség, a loyalitás. 18 Izrael hívői Izrael egész történelme során az egyszer kapott szövetség alaprendelkezésének a szakadatlan újraértelmezésével és alkalmazásával küzdöttek. Innen érthető, hogy még a Tízparancsolat is legalább két változatban maradt ránk (2Móz 20 és 5Móz 5). 19 A mišpât jogi kifejezés, döntés, megmásíthatatlan elhatározás, követelés, mint ilyen, irányt ad a cselekvésnek, s ezáltal a közösség széttört rendjét újra helyreállítja 20. Jelentőségét mutatja, hogy 422-szer fordul elő az Ószövetségben, hangsúlyozottan Jóel, Abdiás, Jónás, Náhum, Aggeus próféta, valamint Eszter és Ruth könyvében. 21 A mišpât az ítél igéből származik, s mint ilyen uralkodói tevékenység. Jólétet, megbékélést és szabadulást teremt, aminek különösen az elnyomottak örülnek. Ezért imádkozik úgy a zsoltáros: Isten! Add törvényedet a királynak (Zsolt 72,1). Isten az ő törvényének nem pusztán külső eszközökkel szerez érvényt, hanem az immanens módon hat. A mišpât-on belül maradva Isten országának védő ereje van. Rajta belül maradva még az ítélet is kegyelmes, és az életet szolgálja (lásd Dávid, 2Sám 24,14). Ellenünk fordulva, rajta kívül viszont halált oszt. Az ítélet önmagában a törvény figyelmen kívül hagyásában van. Istennek nem kell külön ítélnie, ha az ember nem tartja magát hozzá, felborul a rend, s ellene fordul minden. Rajta kívül kerülve hiába kérünk tőle igazságszolgáltatást, tanácsot, védelmet. A gonoszságban Isten nem lehet partner. Isten nem személyválogató, nem részrehajló. Ami az ő rendjén kívül esik, bármilyen jónak látszik, ítélet alatt van. Jogrendje ítél. Jogrendjébe viszont Jézus személyében beépítette a feloldozást mindazoknak, akik elismerik bűnös-adós voltukat. Ezért mondja Jézus: Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta (Jn 5,22). Ez azt 17 Fodor Ferenc: Az Exodus 1 4. fejezeteinek magyarázata. Komárom Nagykőrös, 2002, Calvin J. Teológiai Akadémia Ószövetségi Tanszéke. 162. o. 18 Pákozdy László Márton: Isten szövetsége. Református Egyház. 1953. 19. sz. (október 1.) 18. o. 19 Pákozdy László Márton: Válogatott tanulmányok 7. o. 20 Vö.: Botterweck, G. Johannes Helmer Ringgren Heinz-Josef Fabry: Theologisches Wörterbuch zum Alten Testament. Stuttgart, Berlin, Köln, Mainz, 1986. W. Kohlhammer Verlag. 95. o. 21 Ibid. 101

F ODORNÉ NAGY S AROLTA jelenti: kegyelmet is csak jogszerűen lehet kérni. Jézusban adatott az élet tovább-ja minden egyéni és közösségi bűnünkből is. De csak Benne. Nélküle a bírói igazság érvényesül felettünk. Jézus elégtételében bízva viszont Isten szövetséges partnerei lehetünk, igaznak nyilváníttatunk, mintha betöltöttük volna a törvényt, és akár ha szenvedéseink árán is, de használ népünk megtartásában, hiszen kijelentései láncolatában arról győz meg minket, hogy ő az életet munkálja, nem a pusztulást. Az egyháznak mint a magát Isten rendjéhez/szövetségéhez tartó kisebbségnek a hite és ragaszkodása veti meg az új világ alapjait. A hűségesek vagy újszövetségi fogalommal: a hívők azok, akik új eget és új földet várnak s munkálnak, amelyben új ethos, az Igazsághoz mért rend, mégpedig a Krisztusban kijelentett, kegyelemmel átszőtt rend lakik, (2Pt 3,13), ahol Isten királyi uralkodása tökéletesen érvényesül. 3. Isten jogrendje érvényesülésének jellemzői Isten szövetséges rendjének jól felismerhető jellemzői vannak. Alább néhányat felvillantunk ezek közül. Minden szövetség áldozat árán tartható fenn. A szövetség mindkét féltől áldozatot követel, egyik sem csak magára nézve élhet. Jézus Krisztus az, akinek személyében Isten teljesítette az Ábrahám kettévágott állatai között átvonulva magára vállalt kötelezvényt, önmagából kiszakított önnön részeként megüresítette önmagát, és emberré lett. Ugyanő az, aki a szövetség emberi áldozatrészét is vállalta, helyettes áldozatával mint korporatív személyiség (corporate personality) 22 keresztre vitte a szövetségesek bűnét, aki így a törvény vége lett (Rm 10,4). Isten immár nem egyiké vagy másiké, nem zsidóké és nem pogányoké, hanem mindegyiké amint azt Deuteroézsaiás prófétálta. Az Atya nem csak az elsőszülötté, s nem csak a tékozló fiúé. Azzal, hogy Jézus tökéletesen betöltötte a törvényt, közbenjáró lett Isten és bármely ember között. Személye mindkét szövetséges fél Isten és ember áldozati kötelezettségét magára vállalta. A mi részünk az maradt, hogy hálaáldozatként szánjuk oda magunkat az igazság/törvény szolgálatára: Tagjaitokat adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek (Rm 6,13). Az ószövetségi históriai krédó újszövetségi megfelelője a törvény hálából való megtartására való igyekezet, úgy, amint azt a Heidelbergi Káté is elénk adja. Azon a földön, amelyet a népek Ura kinekkinek adott (ApCsel 17,26-27), lehet hálából sáfárkodni. Jogosságot rendet, teremt. Isten minden jog őre, a hozzá történő igazodás igazságot teremt. De sietünk hozzátenni, hogy ez a legnagyobb jószándék mellett is csak törekvéseiben jelenik 22 H. W. Robinson. In: Rowley, H. H.: The Faith of Israel. Aspects of Old Testament Thought. London, 1956, SCM Press. 118. o. 102

IGAZSÁGOSSÁG ÉS HISTÓRIAI CREDO meg, hiszen az embernek mindenkor csak tulajdonított igazsága van. 23 Ahogy törvénye a teremtettséget rendezettségben tartja minden kaotikus erők ellenében is!, úgy teremt rendet az emberi közösségekben, s így a társadalomban is. A jogosság köznapi megjelenési formája a morál síkján: a becsületes, tisztességes ember. A szociális törvények sorában helyet a bálványimádás tiltása (3Móz 19,4), mert a bálványimádás emberségétől fosztja meg az embert. A bálványistenek tiszteletét tiltó intelem nem vallásos idegen test a szociális parancsok sorában, hanem azok éppen ezen alapulnak. 24 Isten törvénye megfékezi a káosz erőit a természetben (Zsolt 19,1-7), s ugyanaz a törvény a társadalomban érvényre jutva felüdülést, bölcsességet, örömet, világosságot, igazságot hoz (Zsolt 19,8 kk). Ahol érvényt szereznek parancsainak, ott mindenki felismeri a maga helyét, s mint a test részei harmonikus egységbe szerveződnek különbözőségeikkel együtt. Isten ökológiájában ezért nem csak rend, hanem egység is van! Ahol Isten jogrendje érvényesül, ott nem kell diktálni és számon kérni a feladatokat, mert belülről készteti az embert felismert kötelességei teljesítésére. Amikor viszont jogrendjét nem veszik figyelembe, s szava nem hallható: olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgáló, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós (Ézs 24,2). Ilyenkor fegyelmezéssel lehet visszaállítani a rendet. A fegyelemnek sokan még a nevétől is iszonyodnak, pedig az az idegek szerepét tölti be, amely által a tagok mindegyike a maga helyén marad. 25 Isten jogrendje átláthatóságot, őszinteséget teremt Isten jogrendje átláthatóságot, őszinteséget, bibliai kifejezéssel élve: világosságot teremt. Ahol Ő az ÚR, ott az ember beszéde nem lehet hazug, ott az igen: igen, a nem: nem. Következésképpen ott az emberek nem beszélnek kétfelé, nem rágalmazók, nem szószegők, nem árulók. Mondjatok igazat egymásnak! (Zak 8,16) mondja Isten. Továbbá: ahol Ő az ÚR, ott nincs kettős mérce: ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb. Ne legyen házadban kétféle véka, nagyobb és kisebb. Pontos és hiteles súlymértéked, pontos és hiteles vékád legyen, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked. Mert utálatos az ÚR előtt, Istened előtt mindenki, aki ilyet tesz; mindenki, aki hamisan cselekszi. (5Móz 25,13kk). Az igazság megvilágosítja a szemet, a gondolatot, a szociális kapcsolatokat. Kiteljesedett formája a nap nélküli város lesz, ahol nem lesz éjszaka és nem lesz szükség lámpásra sem, mert az ÚR Isten fénye ragyogja be azt (Jel 22,5). 23 Kozma Zsolt: Bibliai fogalmi szókönyv. Kolozsvár, 1992, Az Erdélyi Református Egyházkerület kiadványa. 156. o. 24 Baldermann, Ingo: A Biblia a tanulás könyve. A bibliai didaktika alapjai. Budapest, 1989, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. 42. o. 25 Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere. Magyar Kálvin-fordítók kiad. 1910. Pápa. IV. 12. 1. 507. o. 103

F ODORNÉ NAGY S AROLTA Örömet jelent Isten törvénye Megörvendezteti a szívet (Zsolt 19,9). Ezt élte át Jeremiás: Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, Uram (Jer. 15,16) akkor is, ha ez az ige mindenkivel szembefordította és szenvednie kellett érte. Isten királyi uralmát felismerni és elismerni: a szívnek olyan maradéktalan öröm, ami minden áldozatot megér. Ezt vállalták az apostolok, az ősegyház, és a történelem során az a szövetségi hűséget élő kisebbségi csoport amely szüntelen responzorikus kapcsolatban élt a Feltámadottal, s úgy formálta a történelmet, hogy szüntelen belevonta szavain és áldozatán keresztül saját korába az igét. A Feltámadottal való szív szerinti közösség adott erőt nekik, hogy ne legyenek megalkuvók, ne a korszellemet szolgálják ki, hanem szüntelen az örökre megmaradó igazságot keressék. De örömöt él át a menny is, amikor egy elveszett megtaláltatik (vö. Lk 15 példázatai). Istennek és embernek az egymásra találása öröm, amit menyegzőhöz lehet földi fogalmaink szerint hasonlítani. A ÚR az egyházra, mint menyasszonyára tekint, akit a megigazulás jeleként fehér ruhába öltöztet, a bűnesettel elvesztett méltóságába visszahelyez. Ezért a kegyelmi tettért a Jézusról szóló tanúságtétel: örömhír, evangélium. Az Isten országa öröme nem szerencsés külső körülmények függvénye, sőt gyakran azok ellenében élik át szegények, vakok, foglyok, megkínzottak (Lk 4,18). Isten országa páratlan örömét érzékelteti az igazgyöngy megtalálásáról szóló példázat is: a kereskedő szép gyöngyöt keres, s amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, eladja érte mindenét, hogy megvásárolja (Mt 13,45). Akár kereséssel, akár véletlenszerű rábukkanással (Mt 13,44) találja meg az ember Isten országát, félreismerhetetlen kísérőjelensége: az öröm. Szabadságot ad A szabadság a kijelentéstörténet alapján nem csupán fogalom, hanem elsősorban történés, esemény, amely mindig a rabsággal és a halállal szemben átélt élmény. 26 Történeti példáját az egyiptomi szabadulás adja. A szabadság a halállal szembeni élet. Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket (Jn 8,32) mondja Jézus. Jézus Krisztus igazsága az, ami bennünket önmagunk, emberlétünk s ezzel együtt a bukott Ádám halála, korlátai fölé emel, a halálból az élet tágasságába visz. Ezt a tágasságot éli át Péter a csodálatos halfogás élményében, az ötezer ember a kenyér bőséges megszaporításában, a béna a testi-lelki gyógyulásban, a tanítványok az ördögűzés hatalmában. Jézus megszabadítja övéit a reménytelenségtől, az előítéletektől, de még a sablonos gondolkodástól is, mert a lehetőségeknek mindig új elemével gazdagítja tapasztalatainkat. Jézus a szabadságnak abba a teljességébe visz, amelyben az ember nem fél. Nem félti elveszíteni azt, ami az övé, sőt önmagát sem, s nem félti elveszíteni a maga igazát sem, mert ráébredt arra, hogy a maga igaza úgyis mindig alatta ma- 26 Szathmáry Sándor: A szabadság teológiája 5. o. 104

IGAZSÁGOSSÁG ÉS HISTÓRIAI CREDO rad a Tóra normájának. A Jézus Krisztusban való hit félelemmentes életre, szemben a diktatúrákkal szólásszabadságra, sőt Isten előtti szólásszabadságra hatalmaz fel. Jézus nem győz bátorítani: ne félj! mert tudja, hogy az ember alapvető életérzése a félelem, mivelhogy alapvető életérzése a rabság és a halál. A hit ettől a megnyomorító köteléktől szabadít meg. A szűk-ségből a szabadságba az evangélium visz bennünket. A zsoltáros költői képpel ezt úgy fejezi ki: Kiszélesítetted lépésemet alattam (Zsolt 18,37 Károli ford.), Tágas térre vitt ki engem (Zsolt 18,20). A szabadság belülről hatja át az embert, s belülről kifelé ható erővé válik. Az új ember szabadságának titka az, hogy megismerte, hogy a legnagyobb kincset, a benne lévő életet senki nem tudja elvenni tőle. Különös, hogy a tanítványok az Isten országa szabadságát akkor tapasztalták meg még erőteljesebben, amikor elkezdték hirdetni (Lk 9,1-5). Biztos nem véletlen, hogy még felszerelés tekintetében is teljesen szabadok voltak: semmit nem vittek magukkal az útra. Teljesen kiszolgáltatták magukat annak az igének, amelynek hirdetőivé lettek, sorsuk egy lett az igével, de az Ige is egy lett velük. Isten országa távlatokat nyit, cselekvésre hív, mondhatjuk: motivál. Isten országa új utakra visz, új célokra késztet. Miképpen a példázatbeli ember a szántóföldben talált kincset elrejtette, s hogy az teljesen és jogszerűen is az övé legyen, elment, mindenét eladta, hogy megvegye a szántóföldet (Mt 13,44). Isten országa ilyen nem várt irányokat szab az életünknek. Simon-Péter, Lévi-Máté, Saul-Pál eredetileg mind máshogy képzelte az életét, de mindegyikük sokkal bővelkedőbb életre jutott Isten országa szolgálatában, mint amit valaha álmodni mert volna. A kánai menyegzőn a víz borrá változtatása, mint első messiási jel is ezt az üzenetet hordozza: Vele együtt járva a következő lépés mindig jobb, mint az, ami elmúlt. Biztonságot nyújt Szikla, vár, hegy, oltalom olyan metaforák, amelyek biztos támpontot nyújtanak. Megragadó élmény volt egyszer látni a Vereckei-hágó hegyeit, s belegondolni, hogy a honfoglaló törzsek is többé-kevésbé ugyanazokat a hegyvonulatokat látták. Egy hegy nem sokat változik az évszázadok múlásával sem. Hasonló állandóságot, stabilitást, megbízhatóságot jelent számunkra Isten jelenléte. Míg a gonoszok hamisságukban bíznak, eszközeik: átok, csalás, durvaság, gyilkosság, csapda (vö. pl. Zsolt 10.), addig Isten szövetségesének nem marad más mentsvára, csak az ÚR, aki azonban a gyámoltalanok, árvák, alázatosok, s egyáltalán a benne bízók oldalán biztosan előhozza igazságát. Ebben akkor is bíznunk kell, ha átmeneti ideig a hamisság burjánzik. Jézus azt mondta, hogy az, aki hallgatja, és cselekszi tanításait, olyan, mint aki kősziklára építette a házát (Mt 7,24kk) az életének van egy kikezdhetetlen stabil pontja nemcsak az élet viharaiban, hanem a kárhozat ítéletével szemben is. A világban az egyház Sion-hegy, nem önmagáért, hanem az ige teszi azzá, amelyet hordoz és hirdet. Addig, amíg az egyház az igéhez hű, Jézus ígérete biztos védelmet nyújt neki: a 105

F ODORNÉ NAGY S AROLTA pokol kapui sem vesznek diadalt rajta! De megmaradásunk érdekében az igéhez nem külsőségekben, hanem szív szerint kell igazodni. Jézus int: Mondom nektek, ha a ti igazságotok felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába (Mt 5,20). Birodalmak és kormányok támadnak, és porba dőlnek, de Krisztus igéje megmarad, s megmarad az egyház, amely Kálvin kifejezésével élve az igébe mintegy bezárja magát. Szeretettel hat át Szeretet nélkül hideg lenne az Isten országa. Jézus Krisztus kereszthalála igazolja azt, hogy Isten lénye valóban szeretet, s hogy Ő nemcsak bírói igazságát tartja fontosnak, hanem az irgalmat is. Igazsága és szeretete ugyanazon egy éremnek két oldala. Ezért mondja Jézus, hogy a törvény betöltése a szeretet, mert nem lehet elválasztani a kettőt egymástól. A törvény, azaz a Tóra summája: Szeresd az Urat, a te Istenedet és szeresd felebarátodat, mint magadat (Mt 22,37kk). Kevés olyan szó van, amit annyira félre lehet érteni, mint a szeretet, mondja E. Fromm. Kevés hasonlóan sokértelmű és megtévesztő szó létezik, mint a»szeretet«, mely a gyűlölet és az undor kivételével mindenfajta érzést jelenthet. 27 Mindaddig így van ez, amíg a szeretetet pusztán emberi síkon akarjuk meghatározni. Az igazi szeretet Istenből táplálkozik, s mindaz belefér, ami Isten országába belefér. Kálvin többet beszélt Isten dicsőségéről, mint a szeretetről, mert ahol Isten uralkodik, ott a szeretet is uralkodik. Ahol viszont a szeretetet egyoldalúan hangsúlyozzák, félő, hogy az kibúvó lesz az igazság alól, s ezzel Isten uralma alól. A tanítványság lényege: az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk szeretetben őhozzá, Krisztushoz (Ef 4,15). Áldozat, jogosság, rend, őszinteség, öröm, szabadság, biztonság, szeretet ezek Isten országának jellemzői. Ezeket megtaláljuk a mennyei Jeruzsálemben. Itteni, Krisztusban elrejtett életünk csírájában ezeket hordozza, s ezeket látjuk kiteljesedni az örökkévalóságban. Efelé az ország felé halad a történelem. Megmaradása annak van, aki a maga helyén, a maga idejében integrálódik ebbe a rendbe, Isten királyságába. 4. Mit tegyünk? Az egyháznak szüntelen megismétlődő kérdése ez, valahányszor a kihívást megértette. Milyen választ adjunk arra a helyzetre, amelyben éppen vagyunk? Ezt a kérdést megválaszolni az egyház prófétai küldetése. Megfelelő választ csak a szövetségi renden belül maradva, és azon tájékozódva tudunk adni. A pusztán emberi, lelkiismereti törvényeken tájékozódók nem, hiszen ha vak vezet világta- 27 Fromm, Eric: Az önmagáért való ember. Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata. Budapest, 1998, Napvilág Kiadó. 89. p. 106

IGAZSÁGOSSÁG ÉS HISTÓRIAI CREDO lant, mindketten verembe esnek. Az egyház mindenkori küldetése, hogy akár elsőként is, hitvallásos alapon válaszoljon társadalmi léptékű eseményekre. Az első lépés úgy körvonalazódik, hogy: az egyház tisztítsa meg önmagát. Jusson őszinte bűnbánatra önnön bűnei fölött. Mint Bíró előtt ismerje el hitszegését, ne keressen kifogásokat. Az nem a vádlott joga, hanem a Paraklétoszé, aki ezt Krisztusért megteszi, de ahhoz alá kell vetnünk magunkat Isten bírói döntésének azzal a hittel, hogy ha megöl is, bízom benne, éppen azért, mert Krisztusban a kegyelmi szándékáról győzött meg minket. Nem zártuk le a múltat, márpedig az egyháznak nem az adatott megoldásként, hogy majd az idő rendezi a visszásságokat, hanem a bűnbánat. A bűnbánattal együtt járó megtisztulásnak (=megigazulásnak) páratlan ereje van. Az egyház nemcsak önmagát, de népünket is megfosztja Isten országa erejétől, ha a múlt terheivel akar tovább menni. Hamis múltból nem lehet tiszta jövőt építeni. A hamis tényigazságaink hamis értékigazságok -ba vezetnek. Isten valóságához amely szentséges képest meg kell mérnünk közösségileg és egyénileg önmagunkat. Ez alól a szembesülés alól nem mentesít a kegyelem felszínes hirdetése, mert a kegyelem nem kiskapukat nyit meg, hanem az isteni jogrendbe helyez vissza, amelyhez pedig semmiféle tisztátalan nem fér. Ezen túlmenően az egyház sokkal bátrabban hirdesse meg Isten hatalmát, igazságát, minden idők fölött álló jogrendjét, minden fórumon. Az ige kerüljön ismét mint a reformáció idején a családfők kezébe, de éppígy bármely foglalkozású és társadalmi rangú ember kezébe. S ennek most kairos-a van. Bízzunk Jézus Krisztus ígéretében, hogy a Szentlélek, akit megígért, bennünket is elvezérel az igazságra (Jn 16,13), s megmutatja, mit kell tennünk! Napról napra, esetről esetre, magánéleti és közéleti döntéseinkben egyaránt megvilágosítja a helyes utat (Zsolt 119) legalább egy lépésnyire előttünk. Ez a ráhagyatkozás, ez a hit nyithatja meg az utat a halálból az életbe, a szűk-ségből a tágasságba. Isten nekünk nem engedte meg, hogy boldog történelmünk legyen. De ha hitvallásos szempontból értelmezzük jelen helyzetünket, azt mondhatjuk, hogy éppen bukott igazságtörekvéseink lettek, mint tövis a testünkben, amelyek erőtlenségünkre folyton emlékeztettek, és sarkalltak egy magasabb rendű igazság keresésére; űztek-hajtottak mint valami csodaszarvas után. Önfeledten soha nem volt lehetőségünk élni. A létezést mindig szenvedve tapasztaltuk. Most, 2006- ban úgy látszik, végképpen nem maradt más utunk, mint a Szenvedő Szolgához fordulni igazságért és kegyelemért, hogy Isten dicsőségének azok a számunkra is oly kívánatos vonásai legalább nyomaiban megvalósuljanak földi hazánkban is. 107