Zánkán született. Általános iskoláit Zánkán és Révfülöpön, a gimnáziumot Tapolcán végezte. Később gyors- és gépírói, majd műszaki rajzolói képesítést szerzett. Dolgozott a Veszprémi Vegyipari Technikumban, majd a Magyar Ásvány- és Földgázkutató Intézet műszaki könyvtárosa volt. 1967-től főállású édesanya és lelkészfeleség, hatodik gyermeke születése után pedig, nyugdíjba vonulásáig, a balatonkenesei háziorvosi rendelő orvos-írnokaként dolgozott. 1966-ban kötött házasságot a végzős teológushallgató Németh Gyulával, akit ettől kezdve hűségesen végigkísért egyházi szolgálataiban is, egy évig Balatonendréden, majd két évet Pápán, 1970-től 1978-ig Magyaralmáson és végül mind a mai napig Balatonkenesén. Házasságukat Isten 6 gyermekkel, gazdagon megáldotta Már gyermekként és fiatalként is kötődött a Tóth Kálmán, Nádasdi Lajos, Tarr Tamás pásztorolta zánkai gyülekezethez, az Ács Gyula evangélikus kántor-tanító által gondozott lelki közösséghez. Veszp- Németh Gyuláné rémi évei alatt aktív tagja volt az ottani ifjúsági bibliakörnek. Kora ifjúsága óta elkötelezett munkása a Siffer Jolán Vasárnapi Iskola Szövetségnek, fáradhatatlan szolgája a gyermekmissziónak. Ezt később nagytiszteletű asszonyként is végezte, Örömhír Klubok, nyári gyermektáborok szervezésével és vezetésével, lelkipásztor férje mellett a hitoktatás jelentős részének felvállalásával. A rendszerváltás után elsők között Dunántúli Nőszövetség szervezte újjá a Református Nőszövetség helyi csoportját, a gyülekezet asszonyait összegyűjtve, az egyházukért, közösségükért való szolgálatra buzdítva. A helyi nőszövetség elnökeként, a hívő asszonytestvérekkel együtt aktívan részt vesznek a közösség életében, látogatják az idős, beteg, otthonukhoz kötött egyháztagokat, szervezik a Gyülekezeti Ház és a Templom gondozását, takarítását, és süteménysütéssel, szervezőmunkával segítik a gyülekezet ünnepi alkalmait. Részt vesznek az Országos és Kerületi Nőszövetség rendezte konferenciákon, és adományaikkal rendszeresen támogatják a nyarankénti hittantáborokat. A Dunántúli Egyházkerület Nőszövetségének alapító tagja, az Országos Nőszövetségnek Intézőbizottsági tagja. Felkutatta a Zsindelyné Tüdős Klára által tervezett medált, s annak másolatát elkészítette. Leírásával együtt sokaknak ajánlotta, s mindannyiszor nemcsak a medálról, hanem Nőszövetségünk első elnökének munkásságáról, hiánypótló szolgálatról is beszélt. Büszkén viseljük sokan, nemcsak nyakékként, hanem szellemi örökösként. Ősi református család leszármazottjaként született, szülei második leánygyermekeként. Üldöztetésük ellenére szülei vállalták, hogy a három Szathmári lányt Sükös Pálhoz hittanra beírassák. Abban az iskolában akkor csak a Szathmári szülők vállalták ezt a kockázatot. 1954-ben konfirmációi fogadalmat tett. Gyermekkorában és fiatalon aktív tagja volt gyülekezetének Miskolc Tapolcán. Munkába állása után már csak sátoros ünnepeken járt templomba. Első házassága sikertelen volt. Ekkor elfordult Istentől. Másodjára házasságot kötött dr. Vogl Konráddal. Házasságukat Isten két leánygyermekkel áldotta meg. Szegeden jogi egyetemet végzett, de csak levelezőre vették fel politikai okok miatt. Munkaügyi bíró, majd vállalati jogtanácsos lett. Hitéletében fordulatot 1989-ben édesanyja halála hozott. A temetésen elhangzó igehirdetés megragadta és megtérésre indította. Jób 1,21 alapján megértette az örök élet és bűnbocsánat reménységét. Ekkor kezdett újra templomba járni. Ma már elképzelhetetlen a számára, hogy ne olvassa napi rendszerességgel Isten Igéjét. 1990-ben Budapestre költözött családjával. A rákosligeti templomban szeretettel fogadta őt mind a gyülekezet, mind a gyülekezet lelkésze Szombathy Gyula. Lelki életében a fejlődést és a szolgálatokig való kiteljesedést emberi oldalról a Nőszövetségnek köszönhet, melynek munkáját 1992-től jogi kérdésekben segíti. 1993. február 11-én aktív részvételével megalakult a Budapest Rákosligeti Református Egyházközség Nőszövetsége, melynek elnöke lett. A gyülekezetben először pótpresbiterré, majd presbiterré választották. Jelenleg a gyülekezet gondnokaként a második ciklusát tölti. dr. Voglné dr. Szathmári Ilona A Református Nőszövetség Intéző Bizottságának tagja, mint a Dunamelléki Református Nőszövetség küldötte. A Szövetség jogi ügyeit intézi, és bizonyságtétellel szolgál mindenhol, ahol kérik. Belföldön számtalan helyen, Kárpátalján háromszor járt, Horvátországban ötször, Délvidéken egyszer. A magyarországi Református Nőszövetség rendezvényein rendszeresen részt vesz. A Magyar Református Presbiteri Szövetségben, mint jogtanácsos elnökségi tag szolgál. A Dunamelléki Református Egyházkerület Bíróságában világi bírói tisztet tölt be, emellett a mai napig ügyvédként dolgozik. Két lánya konfirmált, aktív gyülekezeti tag. Isten megáldotta öt unokával, akik közül ketten már konfirmáltak. Minden egyházi szolgálatot az Isten iránti hálával vesz és végez el. Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban. Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját, hogy ez a mi földünk biztos otthona lehessen Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak és Békességnek. / Szent-Györgyi Albert / Oldal 10 Református Nőszövetség Értesítője
Gilicze Andrásné: A Református Nőszövetség feladatai változó társadalmunkban, Református válaszok korunk szociális, diakóniai kérdéseire A nőszövetségi munka alakulása a történelem során nem volt zökkenőmentes. Máriák vagy Márták legyünk? Igeolvasás és imádság legyen több, vagy szolgáljunk teljes erővel? Csak hívők szolgáljanak, vagy jöhetnek a hitetlenek is? Kit Milyen a kapcsolatom a gyülekezetemmel? visznek a szívükben a szolgálók? Kinek szolgálnak? Megtérhetnek-e szolgálat közben is? De vajon ki lesz a domináns, a hívő Milyen a kapcsolatom a környezetemmel? vagy a hitetlen? Milyen a kommunikáció ezekben a kapcsolatokban? Az 50-es években megszűntek a szövetségek és egyletek, csak a Mindezek mellett az imádságnak, az Istennel való beszélgetés gyülekezeti élettér maradt. Itt nyilvánvalóvá lett, hogy nem is része legyen a diakóniai szolgálatnak. Akit segítünk, legyen szerkezetre, alapszabályra, hanem LELKÜLETRE van szükség. Így épül Isten Országa bennünk és az személy vagy intézmény, imádságban kell hordoznunk. közöttünk. A nők szerep- és feladatkörét a Szentírás több helyen elénk adja. Segítőtársa a férjének. Anyja a gyermekeknek. Gondoskodik a családról, ahogyan a derékasszony dicséretében olvashatjuk. Az emancipáció felerősítette a családon kívüli munkavállalást a nőkben. Ennek okai részben az egyenjogúság, részben az anyagi szükség voltak. A mi nemzedékünkben elsősorban nem hatalmi harcból, hanem a megélhetésért kellett a nőknek munkát vállalni. Ez sokszor erő feletti mutatványra kényszeríti a nőket. Hatása: sok idegesség, feszültség, deviancia, pszichoszomatikus megbetegedés, halál. Gátolja a természetes szaporulatot, mert a kérdés úgy jelentkezik: munka, munkahely, vagy anyaság. Ez tulajdonképpen erkölcsi kérdés anyagi vonzattal ma már, mert az életszínvonal romlása a nőket tömegesen munkába kényszerítette. Hatása a házasságra: az alá, fölé, mellérendeltségi viszony megoldatlan szőnyeg alá söprése sok válásnak az oka: ha a férj kevesebbet keres, ha férjnek nincs munkája, ha nem olyan sikeres, ha a férj a 2. műszakból nem akarja kivenni a részét. A dolgozó feleség, térben, időben kiemelkedik és eltávolodik a családtól. Hatása a gyermeknevelésre: nem ismerik egymást a család tagjai (ha egy tanár lelkiismeretes, odafigyel, jobban ismeri a tanítványát, mint annak szülei). Mi mit tehetünk? Ausztriában tábla az autópálya mellett 15 éve: Frauen zurück zu dem Herd.??? Ilyen környezetben, háttérrel élnek ma az asszonyok, ebből lesz a mi Nőszövetségünk. Akiknek választ kell adni a társadalmi változásokra keresztyén módon. A diakónia valódi célja: gyümölcsöt kell teremni. Isten gyönyörködhessen benne és az Ő dicsősége, az Ő országa növekedjen, épüljön itt lent a földön. Ehhez a Szentlélek termékenyítő erejére is szükség van. Református Nőszövetség Értesítője A diakónia Krisztusi célja nem a szociális segítségnyújtás, hanem hogy általa épüljenek a kapcsolatok. A diakónia mélységét és tartalmát kapcsolataink mélysége határozza meg. Milyen a kapcsolatom Istennel? A gyülekezetekben a diakóniai szolgálat irányát három csoportban taglalom: Gyülekezeten belüli Gyülekezet közvetlen környezetében missziói célzatú Határainkon kívüli Gyülekezeten belüli: A gyülekezet közösségének tagjai felé kifejtett diakóniai szolgálat. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban. (Jak 1, 27a) A mai embereknek sérültek az emberek egymás közötti kapcsolatai, sérült az emberek kapcsolata Istennel, melynek következménye: Hiányérzet, magány, szomorúság, depresszió. A cél a sérült kapcsolatok helyreállítása. Miben szenved a XXI. század embere hiányt? Szeretetben, törődésben, odafigyelésben, megértő, szerető közösségben, emberi, társas kapcsolatokban, és-meghallgatásban. És egyre többen és többen anyagiakban. Ezeket a hiányosságokat kell megpróbálni bepótolni a gyülekezethez tartozók esetében is. Idősgondozás, beteglátogatások, magányos idősek sétáltatása, gépkocsi szolgálat istentiszteletre, orvoshoz vinni. (Mert a család elfoglalt) Válóháló feldolgozni a válással keletkezett traumákat, önértékelési gondokat. (Modern korunk betegsége) Szenvedélybetegek gondozása, Kékkereszt, játékszenvedély, drog (Munka nélkül unatkozók) Lelki gondozás; családgondozás-mert a 3 generáció nincsen együtt-, gyászolók temetés után vigasztaló kártyával megszólítani és alkalmat adni, hogy beszélhessen róla. (Mert nem ismerik az Igei válaszokat és biztatásokat vagy féket, útbaigazítást). Oldal 11
Baba-mama kör a GYES betegség ellen, tanulás, életvezetés, babaruha cserék Komatál program: a gyülekezet tagjai a gyermekágyas anyának napi rendszerességgel, egymás között felosztva főtt ételt visznek. (Mert kiszakadtak a családi, rokoni közelségből, nincs családi segítség). Önkéntesek képzése, hogy szakszerűen lássák el munkájukat, akár látogatás alkalmával A templom ajtóban fogadószolgálat, mert aki idegen, tele van félelemmel: Hova ülhetek? Mikor mit kell csinálni? Kinek vagyok én itt fontos? (Mert sok idő kiesett vagy sohasem volt még templomban) Kölcsönhöz segítség, ennek már sok formája van gyülekezetekben (pl. a tizedét néhány tag erre adja össze és kamatmentes kölcsönt tud adni a gyülekezet a bajbajutott tagjainak)- villanyszámla, gáz, gyermekétkeztetés kifizetése, gyógyszerkiváltás, tűzifa vásárlása, felajánlása. (Mert gazdasági válság van, és sokan csúsznak lefelé az anyagi nehézségek lejtőjén) Használt, de még használható ágyneműk, bútorok, használati tárgyak, mosógép, hűtőszekrény továbbítása rászorulóknak. Zöld beruházásos pályázatban idősek készülékeinek cseréje. Élelmiszerbankos pályázatban tartós élelmiszerrel ellátni rászorulókat. Konfirmandusoknak közös szeretetszolgálatot szervezni Szeretethíd, 72 óra, templom körüli takarítás, időseknél kerti munka (Mert otthon sokszor nem tudják a szülők kimozdítani a gép elől) Munkahelyfigyelés ha munkanélküliek vannak a gyülekezetben. Gyermekek beiskolázási segítése: füzet, táska, íróeszközök, tornafelszerelés A gyülekezet közvetlen környezetében kifejtett missziós célú diakónia: A közvetlen környezetünkben élő, hitben nem járók missziós irányultságú diakóniai gondozása, segítése, támogatása. Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek megz-. (Mt 25,40)Környezetfigyelés, mert félnek az idősek. Hajléktalangondozás, étel, tea-, ruhaosztás, önkormányzati idősek otthonában, fogyatékkal élők (nagyothallók, mozgáskorlátozottak, csökkentlátók) klubjában rendszeresen istentiszteletek, igei alkalmak, részükre szeretetcsomagok, süteményadományok eljuttatása. Nyitott kulturális programok a környezetünkben lakóknak, ahova hívogatni tudjuk a magányosokat. Korrepetálás lemaradó vagy nehezen tanuló gyermekek korrepetálása, akiknek nincs pénzük külön tanár megfizetésére. Tanya és föld felajánlása hajléktalanoknak, hogy önellátóak legyenek. Agrármisszió több termékből lehet megrendelést gyűjteni, közös beszállítással, (méz, meggy, száraztészta, alma, krumpli, házi tejtermékek stb.). A termelő református hittestvérek számára is támogatás és a hitbeli összetartozás megerősítése is egyben Határokon átívelő, határtalan szolgálat: Szeretetkapcsolatok kiépítése hittestvéreinkkel a határainkon túl. Egymás erősítése, bátorítása, segítése, szeretetkapcsolatok folyamatos bővítése. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. (Gal 6,10) Legyen legalább egy református gyülekezet vagy oktatási intézmény, mellyel kapcsolatot építünk ki és tartunk fent. Nehéz sorsú, nagy terheket hordozó gyülekezetek, szórványok, intézmények meglátogatása, támogatása. Felhasználva az egyházi iskolák kötelező osztálykirándulásait a határon túli területekre, valamint könyvek, adományok eljuttatására. Így a diákok a diakóniával élet közelben találkoznak. Református intézményben tanuló (Erdélyben, Kárpátalján) diákok, határon túliak támogatása alapítványokon keresztül, vagy személyesen. Isten szeretete és vezetése, tanítása, amit Tőle imádságban elkérünk és hittel, alázattal elfogadunk, nagyon sok mindent eszünkbe juttathat. Mi hát a feladatunk a gyülekezeti diakóniában? Ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. (1Jn 3,18) Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be a Krisztus törvényét! (Gal.6,2) Jézus is így szeretett bennünket! Nem szóval, nem nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan! Ebben is kövessük őt! És akkor megtapasztaljuk az élő diakónia áldásait, gyümölcseit a gyülekezetben. Barthnak tulajdonítják azt a mondatot, hogy A gyülekezet, missziói és diakóniai felelősség nélkül nem keresztyén gyülekezet. A Krisztust követő gyülekezetben, nőszövetségekben élő és ható gyülekezeti diakóniai szolgálat legyen! Ha kérhetem: Akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, Őket állítsuk be ebbe a munkába Apcsel.6,3/b. Oldal 12 Református Nőszövetség Értesítője
Mert mi Isten munkatársai vagyunk. (1Kor 3,9) 20 éves jubileumát ünnepelve, hálaadó konferenciát tartott a Dunamelléki Református Nőszövetség Az Egyházkerület Ráday utcai székházában gyűltünk össze október 20-án, ezen a napfényes őszi napon, hogy együtt örvendezzünk születésnapunkon. A konferenciát Svébisné Juhász Márta elnök asszony nyitotta meg és köszöntötte a megjelent vendégeket, a dunamelléki gyülekezetek nőszövetségeit, a megjelent 130 asszony-testvért. A köszöntő szavak után a nyitóáhítatot dr. Szabó István püspök úr tartotta. A 25. zsoltár első versének eléneklése után a Fil. 3,1-14. versek alapján magyarázta az igét. Az örömről beszélt és arról az áldásról, melyet a nők munkája jelent az egyház számára. Arról, hogy a mi életünk nem a régiből táplálkozik, melyet bár nem kell elfelejtenünk, de napi táplálékunk az Örökkévaló kell, hogy legyen. Ez határozza meg emlékezésünket, ünneplésünket, örömünket. Az Örökkévalót keressük, hiszen Isten abból ad nekünk kóstolót, elfordít a mulandótól, és maga felé, az Örökkévaló felé fordít. A hívő ember sóvárog az isteni megtartatás, megújítás után. Ezt munkálják a nőszövetségek is a gyülekezetekben: segítenünk kell az Istent keresőknek. Olyan munkát végezhetünk az egyházban, melyet Isten különösképpen az asszonyokra bízott, kezelhetjük, ápolhatjuk Isten tisztaszobáját : a templomot. Imádságában püspök úr köszönetet mondott munkánkért Istennek és további áldást kért a nőszövetségek életére, erőt a gyülekezeti munkánkra. Hálával emlékezett meg az alapító asszonyokról, akik 1991-ben a megvert, megzúzott református egyházban felemelték a fejüket és Isten dicsőségére megkezdték a nőszövetségi munkát. Ezt követte Sárai Szabó Katalin, a Ráday-gyűjtemény munkatársának nagyon izgalmas című előadása Női szerepvállalás a magyar református egyházban Pilder Mária szolgálata címmel. Az előadás közben kiderült, hogy nem csak a cím volt izgalmas, hanem a téma is. Az előadó áttekintette a reformáció óta a női életstílusban, neveltetésben, feladatkörökben történt változásokat, ezek hozadékát. Kiemelte, a belmisszió, mint új kegyességi áramlat és munkaterület megjelenését, és az ebben aktív és kezdeményező asszonyok munkáját az egyházi világban. A kezdeti szerveződés önálló, egyesületi formában zajlott, egyháznak segítve, de független szervezetként. Ilyen volt a Lorántffy - Egyesület, vagy a Filadelfia-diakonisszák közössége. A hagyományos női szerepkör mellett egyre erőteljesebben jelent meg az Úr szolgálóleánya női típus. Így mutatkozott meg pl. a teológián való tanulás igénye a lányokban. 1917 és 1940 között 112 nő iratkozott be a teológiára, melyet 74-en el is végeztek. Ebben az időben nevezték ki Pilder Máriát utazótitkárnak Erdélyben, Makkai Sándor püspök munkatársaként. Ravasz László hívta át az alakuló református nőszövetség titkárának, Zsindelyné Tüdős Klára elnök mellé, akivel elképesztő menynyiségű és minőségű munkát végeztek mind fizikai, mind szellemi értelemben. Az asszonyok lelki ébresztését Pilder Mária végezte nagy, Istentől kapott tehetséggel, eredményesen. Kitűnően egészítette ki egymást a két nőszövetségi vezető. Pilder Mária bibliamagyarázatai képezték az asszonyok tanításának alapját. Szénási Sándorné, nőszövetségünk első elnöke - verebi lelkipásztor - beszélt személyes élményeiről és emlékeiről. Sok minden történt az elmúlt húsz évben, volt miről megemlékezni. A másik, személyes élményekről szóló beszámolót Veresné Simon Ida, a nőszövetség elnökhelyettese, e sorok írója tartotta a Kárpát-medence református egyházkerületeinek nőszövetségeivel kialakított kapcsolatokról. Kezdettől fogva szoros és testvéri együttléteken találkozunk a kerületi nőszövetségek tagjaival, vezetőivel. Együtt alapítottuk 2005-ben a Kárpátmedencei Imanapot. Alapítóleveles testvér-nőszövetségi kapcsolatunk van a Királyhágó-melléki Nőszövetséggel. A Dunamelléki Nőszövetség Tahiban tartott nyári konferenciáin mindig szeretettel látott vendégeink a testvér nőszövetségek képviselői. Testvéri szívvel megyünk mi is az általuk rendezett alkalmakra. A személyes emlékek felidézése után következett Gilicze Andrásné országos titkár előadása, melynek címe: Református nőnek lenni változó világunkban. Ha az első előadás a női szerep elméleti vonatkozásait tárgyalta, úgy ez a második teljesen a református nő testi és lelki megjelenésének gyakorlati bemutatása volt. A testi és jellembeli megjelenés azt kell, hogy példázza a hívő református asszony életében, amelyet Isten adott elénk, azaz: a test a Szentlélek temploma. Püspök úr azt mondta igemagyarázatában, a templom Isten tisztaszobája. Nos, így rímel egymásra Isten tanítása elméletben és gyakorlatban egyaránt. Ez felelősség: a testben és lélekben ápolt, nem elhanyagolt, de nem is kihívó, nem magamutogató református asszony tudja beteljesíteni és ellátni Istentől kapott feladatát. Énképünk így lesz a helyén, így látjuk és tudatosíthatjuk magunkra nézve Isten szeretetét, mint megbecsült munkatársakét. Tudjuk és hirdetjük: Jézus mindenkiért meghalt. Az Istentől való megelégedettségben boldognak kell lennünk. A Református Nőszövetség Értesítője Oldal 13
Az előadás után a jelenlévő vendégek köszöntötték a jubileumi konferenciát: Dr. Pásztor Jánosné országos elnök, P. Tóthné Szakács Zita dunántúli elnök, Pappné Papp Mónika tiszántúli titkár-helyettes, és Bogya-Kis Mária, a Szatmárrnémeti - Szamos megyei lelkipásztor, mint a testvér nőszövetség elnöke. A záró úrvacsorai istentisztelet igehirdetője Lakatos Enikő budai beosztott lelkész, a nőszövetség titkára volt, Fil. 2,5-11 versek alapján hirdette Isten Igéjét. Az úrvacsorai ágendát Bogya-Kis Mária nagytiszteletű asszony mondta. A konferencia zárásaként állófogadás és szeretetvendégség volt, melynek süteményeit a jelenlévő asszonyok készítették és hozták magukkal. Jubileumi füzet is készült erre az alkalomra, melyet a beküldött cikkek és 20 év képei gazdagítanak igényes kivitelben. Nagy dolog egy szervezet életében húsz esztendő. Nagy öröm és nagy felelősség Isten szolgálólányának, munkatársának lenni. Ehhez kérjük továbbra is Isten kegyelmét, Jézus Krisztus szeretetét és a Szentlélek erejét. Úgy legyen. Ámen. Veres Józsefné Simon Ida a Dunamelléki Református Nőszövetség elnökhelyettese IM MEMORIAM Dobos Ágostonné Narancsik Márta 2012. november 10-én 78 évesen elment a minden élők útján Dobos Ágostonné Márta, kedves és szeretett testvérünk. Az október 20-i dunamelléki jubileumi nőszövetségi konferencián elmondta nekünk, hogy testében gonosz betegség növekszik Vigasztaltuk, bíztattuk, de mondhatom nyugodtan, nem szorult rá. Betegségét elviselő és nekünk megmondó erejét magától az élet Atyjától nyerte, és így is viselte, mindenkit vigasztalva és csendre, imádságra indítva. Megköszönjük hitvalló életét a mi Mennyei Atyánknak, köszönjük, hogy ismerhettük és szerethettük családi kapcsolatok, gyülekezeti közösség, nőszövetségi együttléteink kapcsán. Fényt sugárzó, mélységes hitét példázó élete jelképe és megszemélyesítője annak a református asszonyképnek, mely példánk és célunk lehet. Hálásak vagyunk, hogy erősíthetett minket hitének megvallása, bizonyságtételei által. Most miatta sírunk, s mégis az ő életének példaadása vigasztal Jézus szavával: Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Mt 5,4 Köszönjük hívő életét és közöttünk való forgolódását. Áldozatos életét a következő Igével szeretnénk emlékezésetekre bízni: Joppéban pedig volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami lefordítva ezt jelenti: Dorkas, azaz zerge. Sok jót tett és bőven alamizsnálkodott. /ApCsel 9,36 / Menedékem Múló időm, Uram Teremtőm, csak forgács az időtelenből, a véges út, a földi pálya a teremtés hasadt szilánkja. Hogy is lehet, hogy e szilánkot jelenléteddel így megáldod? S a halandó emberi lelket hatalmaddal újjáteremted? Köszönöm, hogy hinni, remélni én is ide jöhettem é l n i! S földi időm, ha itt letelne, Kaput nyitsz az időtelenbe, Mert a múlás csalóka látszat, mert hatalma nincs a halálnak azon, akit Krisztusa éltet! Menedékem: az örök élet! / Füle Lajos / Oldal 14 A Református Nőszövetség Értesítője
Erkölcstan vagy hittan avagy gondolatok a döntés szabadságáról 2013. április májusában a nagycsoportos és negyedik osztályos szülők többségének döntést kell hoznia: szep- tembertől gyermekük az állami általános iskolában hittanórán vagy erkölcstan órán vesz részt. Röviden és tömören így lehetne összefoglalni szülői oldalról nézve azt a változást, amelyet az új köznevelési törvény lehetővé tesz jövő év szeptemberétől. Mindenkinek döntenie kell: lelkiismeretének, hitének, szemléletmódjának megfelelően, a kérdés csak az, hogyan élünk ezzel a lehetőséggel? Tudatosan, bölcsen vagy pedig felelőtlenül, esetleg nem megfelelően mérlegelve? Mindenesetre a választás joga a szülő kezében van. Neki kell ugyanis az elsős gyermek beiratkozásakor, illetve a negyedikes gyermek esetében május 20-ig nyilatkoznia arról, hogy a következő tanévben milyen órára íratja a gyermekét. Hívő emberként egyszerűbb a döntés, és a felekezeti hit- és erkölcstan felé billen a mérleg nyelve. Elsősorban azért, mert ott Isten Igéje hangzik. A Szentírás alapján hallhatják meg gyermekek és fiatalok, hogy Isten hívogatja őket. Megismerhetik az alapműveltség egy fontos részét, a Bibliát a lelkész vagy egy hitoktató segítségével, de megtapasztalhatják azt is, hogyan lesz élő Igévé, Istennek a mindennapokra szóló üzenetévé a számunkra. Mindezt úgy, hogy közben az iskolában vannak. Nagy előrelépés és hatalmas lehetőség volt, amikor 1989- ben újra lehetett hittanórákat tartani az önkormányzati iskolákban. Igaz, mind a mai napig gyakran a délutánra szorulnak az órák, amikor éppen udvari játékidő van, vagy éppen párhuzamosan több szakkör és egyéb érdekes foglalkozás. Talán merész a szóhasználat, de a hittanórára érkezve eszembe jut néha, hogy napjaink kis hithőseinek lehet tekinteni azokat a gyermekeket, akik a délutáni játékidő, a kis barátokkal való közös szórakozás, vagy esetleg más kedvenc foglalatosság helyett választják a hittanórát. Ami nem is mindig egy teljes óra. Mert néha az iskolában éppen a hittanóra ideje rövidül meg egy rendezvény miatt, vagy mire minden gyermeket összeszedünk az udvarról és az osztálytermekből addigra jó néhány perc elmegy. Néha termet kell keresni, vagy éppen a kapott helyiség nem igazán alkalmas egy tanórához. Isten azonban minden körülmény ellenére áldássá tudja formálni ezeket az alkalmakat is! Jövő szeptembertől azonban az elsősök és az ötödikesek számára új utak nyílnak. A Jézus által adott parancs, Tegyetek tanítványokká... egy új formában jelenik meg. Órarendi keretben, a hit- és erkölcstannak megadva a tanóra méltóságát (reménység szerint állandó tanteremmel, a 45 perces tanóra lehetőségével, stb.) találkozhat Isten Igéje és a gyermekek életvalósága. Sőt, attól sem kell félnünk, hogy a hittanórára járó gyermekek lemaradnak azokról az erkölcsi igazságokról, amelyeket erkölcstan órán hallanak (tanulnak) a többiek. A hit- és erkölcstan mindezeket magában rejti, de mindezt Krisztus etikája, a keresztyén életszemlélet alapján. A döntés szabadsága adott. A kérdés: tudunk-e, merünke, akarunk-e élni ezzel a lehetőséggel? A szülők többségének döntenie kell imádkozzunk azért, hogy bölcs legyen a választás! De napi imánkban hordozzuk a szolgálattevőket is, hogy valóban vonzóak legyenek a hittanórák és Istennel való jó kapcsolat lehetőségét mutassák meg a gyermekek számára! Szászi Andrea lelkipásztor Az a fontos hivatás, melyet Isten a nőnek kijelölt: a gyermek jellemének alkotása. A gyermek szíve pedig olyannyira tárva-nyitva áll a szeretet és az igazság befogadására és így, ha nem is mondható minden anyának: Nagy a te hited, de mondhatjuk: Sok a te alkalmad. A gyermekkorban az értelem oly fogékony, mint a tapló és oly megrögzítő, mint a márvány. A gyermekkor az az idő, mikor az élet legértékesebb és legszükségesebb igazságai a legkönnyebben és legtartósabban gyakorolnak hatást az észre..nem törlődik ki egész életén át az a tanítás, amelyet az anya térdein nyer. Hester Earl: A Nő a Király szolgálatában A Református Nőszövetség Értesítője Oldal 15
Református nagyjaink: Karácsony Sándor Karácsony Sándor dr. Földesen született 1891. január 10-én és 1952. február 23-án hunyt el Budapesten. Pedagógus, filozófus, író, aki a múlt század első felének legnépszerűbb személyiségei közé tartozott, nemcsak országosan, de nemzetközileg is ismert volt. Édesapja Karácsony Zsigmond jómódú birtokos, könyvszerető, rendkívül művelt ember, édesanyja a balmazújvárosi református lelkész leánya volt. Az elemi iskolában a kis Sándor hamar kitűnt éles eszével, érdeklődésével, kiváló emlékezőtehetségével. Ezekről az évekről több művében is ír és megemlíti, hogy Talán sohasem lettem volna pedagógus, ha már a földesi elemi iskolában két áldott nevelői lelkületű tanítóm nem lett volna. A gimnáziumot a Debreceni Református Kollégiumban végezte 1902-től 1910-ig, ahol nagyon aktívan tevékenykedett. Az ifjúsági gyülekezet vigyázó presbitere volt. Már ekkor tudta, hogy Isten tanárnak teremtette. Bár édesapja mezőgazdasági akadémiára akarta küldeni, de ő ragaszkodott a tanári pályához. A Magyar Királyi tudományegyetem magyar-német szakán tanult, de vendéghallgató volt Münchenben, Bécsben, Grazban és Genfben is. Az 1914-es háborúban a Kelet-Galíciai fronton súlyosan megsérült, ami miatt egész életében két mankóval, illetve két bottal tudott csak járni. 1919-ben Pestre került és a Tavaszmező utcai gimnáziumban tanított. Ifjúsági lapszerkesztőként is sokat dolgozott. Doktori disszertációját A népfőiskolai reform és az alsónéposztály lelki alkata címmel írta ás a Debreceni Tudományegyetemre nyújtotta be. 1927-ben kezdte meg tudományos munkásságát az Akadémián, a magyar etimológiai szótár szerkesztő bizottságában. 1929. év májusában a Debreceni Tudományegyetem bölcsészeti karán a filozófia, pedagógia és a magyar nyelvészet doktorává avatták. 1942-től előbb, mint magántanár, majd, mint kinevezett professzor tanít a Debreceni Tudományegyetemen 1950-ig. 1944-től nem szerepelhetett nyilvánosan, vidéken élt, mert a Gestapo érdeklődött utána, mivel írásaiban a szomszéd népekkel való megbékélést hirdette. 1935-ben ezért rendőri felügyelet alá is helyezték. 1945 áprilisától vállal újra közéleti szerepet, így pl.: az Országos Köznevelési Tanács elnökségi tagja, a középiskolai szakosztály elnöke, a Magyar Népművelők Tudományos Társasága Pedagógiai Szakosztály elnöke lesz. Ugyanez év júliusától a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli elnöke Sík Sándorral együtt. Októberben a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSz) újra elnökévé választotta. Az erősödő dogmatizmus háttérbe szorította, az egyetemről nyugdíjazták, irodalmi munkásságát lehetetlenné tették. Tisztségeiről lemondott. 1950 márciusában a katedráról is lezavarták. Karácsony Sándor elsősorban és mindenekelőtt pedagógus volt, akitől megtanulhattuk, hogy a tanulókat szeretni kell, akiknek növekedniük kell, a pedagógusnak pedig alábbszállnia. A pedagógus igyekezzen belülről is megismerni tanítványát. Minden gondolatunk, minden tervünk azt célozza: hogy lehetne benneteket vidámabbá, életrevalóbbá, műveltebbé, derekabbá tenni. A pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert a pedagógusnak egyetlen karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa. A nevelés Két emberi lélek közös funkciója: a nevelőké és a növendékeké. ÉBREDJ! Valahol Skandináviában, egy kisvárosi gyülekezetben már csak ketten jártak a heti bibliaórára: a lelkész és egy idős asszony. Történt egy napon, hogy az öreg néni lábát törte, és az ágyában fekve a bibliaóra ideje már elérkezett szomorúan fordult a kis unokájához, egy ábrándos, kék szemű, szőke kislányhoz: - Ma Olaf tiszteletes úr nem tudja megtartani a bibliaórát, mert hiányzik a kettes szám. A kettes szám? csodálkozott a gyermek. - Igen. Az Úr Jézus tanította egyszer, hogy "ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." Mi már csak ketten voltunk minden héten. A tiszteletes úr bizonyára bánkódni fog egyedül, mert vár engem, hogy Jézus közöttünk legyen a gyülekezetben. A kis szöszke tűnődött ezen egy darabig, majd rálelve a megoldásra hirtelen felkiáltott: - Hát majd én elmegyek hozzá helyetted! és a választ meg sem várva kivágtatott az előszobába. Lábára kapta a csizmáját, hátára a kabátot, és az ajtót bevágva maga mögött kirohant az utcára. Hideg eső csapott az arcába, sötét volt már, és viharos, kegyetlenül éles, metsző szél fújt a tenger felől. A kislány egy pillanatnyi visszahőkölés után erőt gyűjtött, mély lélegzetet vett, és futásnak eredt. Az utcasarkon egy férfinak ütközött. Ismerték egymást, vasárnaponként találkoztak néha a templomban. Te gyerek! állította őt maga elé az ember, hová rohansz öreg este ilyen ítéletidőben? -A tiszteletes bácsihoz megyek, mert a nagymama helyett ma én leszek a kettes szám, hogy ott legyen az Úr Jézus is, mert ő beteg és nem tud ott lenni a bibliaórán! hadarta a kislány egy szuszra, de kissé zavarosan. Nem csoda, hogy a férfi nem értette. --Az Úr Jézus beteg, és nem tud ott lenni a bibliaórán? akarta volna kérdezni tréfálkozva, de már nem volt kitől. A leányka ugyancsak fürgén szaladt. A férfiban azonban ekkorra már kíváncsiság ébredt; gondolta, megnézi magának a dolgot, és a gyermek után eredt a templomba. Ha már odament, ott ragadt ő is. Hazaérve elmesélte a történteket a feleségének és a gyermekeinek. Legközelebb ők is vele tartottak. A rákövetkező héten néhány barátjukat is elhívták; majd azok is másokat. Isten ébredést adott a gyülekezetben. Oldal 16 A Református Nőszövetség Értesítője
A kisfiú naponta kiült a folyópartra. Szerette a falu szélén csörgedező patakot. Szerette színének váltakozását. Szerette, mikor szinte megszűnt önmaga lenni, annyira áttetsző volt. Időnként pedig, mintha a mezők rétjeinek pompás zöld színe jelent volna meg benne. Máskor az ég felhőinek kékségét vélte felfedezni. Persze időnként haragos volt a folyó tekintete, mint édesapjáé, mikor bűnei miatt elé kellett állnia. Szerette a folyó ezernyi arcát, szerette az éppen megcsendülő hangját. A szinte észrevétlen, de folyamatos susogását, de szerette azt is, mikor a befagyott folyó jégpáncélja pattogni kezdett. Sokszor hallhatta, hallgatta ágyából, bebújva a paplan alá, s mosolygott, mert valami olyan erőt érzett ilyenkor szeretett folyója által, mint édesapja karjaiban. Szerette, igen szerette a folyó gazdaságát. Szerette forró, nyári napon kezét hűsöltetve meríteni belőle és lüktető ajkához emelve a merített vizet, szomjúságát csillapítani. Szerette a folyó bőségét, az ezernyi apró csillogó követ, amelyeket, ha kiemelt a napra fényüket veszítették. De legjobban az életet, az élet illatát szerette, amely a folyóból áradt, s amely betöltötte falujának levegőjét. Szerette a vidám kacagást, amely akkor csendült fel, ha gyermeksereg vetette bele magát a folyóba egy nyári délutánon. Szerette a szavak és a dalok szépségét, melyek asszonyok ajkáról csendültek fel, akik ragyogó fehérre mosták a szennyes ruhát a folyó habjai között. S szerette a nyájak, az állatok dobogását, akik türelmetlenül siettek, hogy szomjúságukat csillapíthassák. Igen leginkább az Életet szerette, amely a folyó által támadt. Azonban egy valamit nem értett. S egyre inkább nem érette, ahogyan kibontakozott előtte a folyó ezernyi arca és gazdasága. Nem értette, a faluja lakói miért elégednek meg azzal, hogy csupán léteznek a folyó gazdagsága által. Miért csak csodálják annak ezernyi színét, de nem kérdezik meg: honnan árad ez a kiapadhatatlan bőség? Vajon az életüket széppé és örömtelivé formáló A FOLYÓ folyónak hol lehet a forrása? Hogyan lehet, hogy élve bőségéből az emberek nem kelnek útra, hogy felfedezzék a kezdetét, forrását mindennek? Igen, egy idő után a kisfiút ez érdekelte a legjobban. Öröme volt, ha felfedezett egy új színt, arcot, újabb gazdagságot. De a szíve mélyén a legnagyobb vágy az után égett, hogy elindulhasson. A benne élő és égő szeretet nem engedte, hogy mindez olyan szokványos vágy legyen, mely a felnőttekben időnként felmerül. Egy pillanatra gondolkodóba ejti őket, de azután megrémülnek, mert érzik a válaszadás, azt jelentené, hogy cselekedni, lépni kell, kilépni a megszokott, biztonságos mindennapokból. A benne élő és égő vágy, izzó, gyönyörű tervet szőtt a szívében és értelmében. Útra kelek, látni és tudni akarom honnan mindez a gazdaság, addig nem nyugszom, amíg meg nem találom a forrását! Tervéről senkinek sem beszélt, minek is tette volna. Tudta, hogy a felnőttek csak legyintenének Egyesek csupán annyit mondtak volna: fiam majd kinövöd, tudod az álmok veszélyes dolgok. Mások hálátlanak tartották volna, hogy ilyen butaságokkal foglalkozik, míg mások megszakadnak a munka terhei alatt. S lettek volna olyanok, akik kinevetik, pedig csak irigységüket palástolnák, amely azért élt bennük, mert egykor ők is útra készen álltak, de a falu, az emberek véleménye visszatartotta őket. Így tehát útra kelt. S csodálkozva látta, hogy emberek ezrei és ezrei élnek az ő szeretett folyója által. Városokat látott, melyek a folyó mellé épültek. Rejtelmes erdőket, melyeket egyedül az ő folyója táplált. Hatalmas sziklák tárultak elé, melyeket a folyó lágy hullámai koptattak simává. Emberek sokasága marasztalta útja során a kisfiút. Mindenki megszerette őt, mert látták szeme csillogásában a vágyat, mely egykor bennünk is élt. Úgy gondolták saját álmaikról való lemondásukért, valamely módon kárpótolja őket a gyermek A Református Nőszövetség Értesítője Oldal 17
tekintetének izzása. Marasztalni próbálták: Lásd, folyód itt mélyebb, szélesebb! Nézd a városunk szépségét, hídjait, melyek folyód fölé épültek! Mindez gyönyörű válaszolta a kisfiú de nekem látnom kell a forrást! A szívem a folyó kezdetével kíván közösségben lenni! Az út nehéz volt. Tudta, sejtette ő előre. Ki a forrást kívánja látni, minden szépségnek és gazdagságnak kezdetét, annak próbák sokaságán kell átmennie. Legjobban azonban két dolog fájt neki. Az egyik, amikor látta, hogy sokan érdektelenül mennek el a folyó szépsége mellett, mintha ott sem lenne. De talán még jobban fájt neki saját félelme, amely az által jelent meg a bensőjében, hogy újra és újra megkísértette a gondolat: nincs semmi a forrásnál, s talán nincs is igazi forrása a folyónak. Mindez csak úgy van és kész. Egy napon azonban megérkezett, útja célhoz ért. Nem volt semmi különleges abban a napban, nem volt más, mint a többi, az ég ugyan úgy ragyogott, mint más felhőtlen nyári délutánon. A táj sem volt különleges, amely körülölelte a forrást. Álmaiban sokszor elképzelte, milyen lesz megérkezni, milyen lesz rátalálni a forrásra. Álmai szépségét azonban azért múlta sokszorosan felül a megérkezés pillanata, mert mindez most már igaz volt, valóság lett. A forrásnál ülve eddigi kérdése választ talált, rátalált a kezdetére minden szépségnek. A forrásnál ülve visszaemlékezet mosollyal az arcán falujára és a megtett út minden élményére. Abban a pillanatban, a kíváncsiságára kapott válasz után, az ámulat kérdése fakadt fel bensőjében. Hogyan lehet ily pazarlóan gazdag a folyó, mely egyetlen kézből, egyetlen forrásból fakad? Hogyan képes ennyi életet teljessé tenni? Egy kicsit még megpihent, majd elindult, hogy az embereket a benne felfakadt ámulat kérdésére rádöbbentse. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem, hogy Ő szeretett minket, és elküldte az Ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten ő benne. I. János 4: 9, 16. Intéző Bizottsági hírek A Református Nőszövetség Intéző Bizottsága 2012. november 14-én tartott ülést. Dr. Pásztor Jánosné nyitó áhítata után dr. Voglné dr. Szathmári Ilona megbízott jogtanácsos terjesztette elő az új Civil törvénynek megfelelő, módosított Alapszabályt és annak mellékletét képező Szervezeti- és Működési Szabályzatot, valamint Választási Szabályzatot, melyeket az OIB tagjai megvitattak és úgy határoztak, hogy azokat elfogadásra a 2013. március hónapban tartandó küldöttgyűlés elé terjesztik. A küldöttgyűlésen megemlékeznek Pilder Mária születésének évfordulójáról is. Határoztak továbbá a 2013. évi díjátadó konferencia időpontjáról és programjáról. A konferencia tervezett időpontja 2013. szeptember 28. Dr. Pásztor Jánosné tájékoztatta az OIB tagjait, hogy a Kálvin téri Református Egyházközség presbitériuma iroda helyiséget bocsátott a Református Nőszövetség rendelkezésére. Az átköltözés tervezett időpontja december hó. A Református Nőszövetség új címe: 1091 Budapest, Kálvin tér 7. E-mail címe: orsz.ref.nosz.@freemail.hu Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket Kárpát-medencei Imanap 2012. december 2. (1 Péter 2,9) A Kárpát-medencei Imanap gondolata a 2004. december 5-i népszavazás kapcsán, az anyaország határain túli magyarság sorsával való együttérzés jeléül született. Minden esztendőben más-más Kárpát-medencei Egyházkerület állítja össze az imanap liturgiáját. 2006-ban a Dunántúli, 2007-ben az Erdélyi, 2008- ban a Tiszáninneni, 2009-ben a Horvátországi, 2010- ben a Tiszántúli, 2011-ben a Kárpátaljai Egyházkerület történetét, munkáját, örömeit, gondjait ismerhettük meg. 2012-ben a Királyhágó-melléki Református Egyházkerülettel ismerkedhetünk meg az imanap liturgiáját is tartalmazó füzet segítségével. Együtt adhattunk hálát évezredes megtartatásunkért és könyöröghettünk egyházunkért, lelkipásztorainkért, presbitereinkért, magyar népünkért, a körülöttünk élő nemzetekért, vezetőinkért, családunkért, gyermekeinkért, ifjainkért, betegeinkért, szenvedőkért, árvákért és szegényekért. Oldal 18 A Református Nőszövetség Értesítője
Száz éve született Túrmezei Erzsébet Túrmezei Erzsébet Tamásiban született 1912. február 14-én, szülei hetedik gyermekeként. Magyar-német szakos diplomát a budapesti tudományegyetemen szerzett. Egyetemi évei alatt hívta el Isten diakonissza szolgálatra. Vasárnapi iskolai szolgálatot végzett a Fébé Diakonissza Egyesület keretében, leányköröket vezetett, gyülekezeti evangelizációkat végzett, népfőiskolai kurzusokat vezetett, több újságnak is munkatársa volt. 1938-tól több verseskötete is megjelent. 1951-ben feloszlatták a Fébé Egyesületet, szolgálatát betiltották. A diakonisszák az utcára kerültek. Túrmezei Erzsébet a balassagyarmati evangélikus gyülekezetben és szeretetotthonban talált menedéket, ahol adminisztrációs, majd otthonvezetői munkát, és - a tiltás ellenére igeszolgálatot is végzett. Versei ezidőben nyomtatásban nem jelenhettek meg, de titokban legépelve, kézről-kézre adva sokakhoz eljutottak. Később, a politikai helyzet enyhülése után újra megjelenhettek verseskötetei. 1989 után a Fébé Egyesület újra elkezdhette működését, melynek főnökasszonya lett. 1966-ban költözött be az Anyaházba, és itt élt egészen haláláig. Túrmezei Erzsébet versei hitet sugároznak, hitet ébresztenek a ma emberében is. Hatása határainkon is túlnő, és ismert valamennyi felekezet tagjai körében. Református találkozókon, összejöveteleken, konferenciákon is gyakran hangzanak fel költeményei gazdag költői hagyatékából. A legnehezebb kérés Legyen meg a Te akaratod Ha elkerülnek gondok, bánatok, könnyű kimondani. De ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész? Ha a szív vérzik, a lélek zokog, ha éjszakának tűnnek nappalok, eltördelni mégis a mondatot, hogy legyen meg a Te akaratod? Inkább sikoltanék: Atyám, ne, ne! Miért kell ennek így történnie? Szívem keserű lázadásba jut, ha érinthetetlen előtte az út. Sírva tesz fel kínzó kérdéseket: Én Istenem, ház ez a szeretet? Aztán elcsitul: Bocsáss meg Atyám! Te szeretsz engem híven, igazán. Kínban vergődő szívvel is tudom: Te vezetsz engem a legjobb úton. Ellenemre is véghezviheted, de szívem attól nem lesz csendesebb. Taníts meg hát szívből kiáltani ne csak szájjal, de szívvel mondani: Ahogy te akarod, ne ahogy én! A békesség csak így lesz az enyém. Lehet az út tövises, meredek, amerre vezetsz, bátran mehetek. S mindennapi kérésem az marad: Add, hogy csupán Téged kívánjalak! Legyen akaratod -, ha nap nevet. Legyen akaratod-, ha éj temet. Legyen most és mindörökké! Igen! Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem! Ha utam célját el is takarod: Hiszek! Legyen ahogy Te akarod! Karácsonyi kívánság Ha én betlehemi pásztorgyermek lennék, karácsony estéjén a jászolhoz mennék. Ha volna egy szelíd, szép, fehér báránykám, azt is odavinném, azt is odaszánnám. Gyorsan letérdelnék Milyen jó is volna! Angyalok éneke gyönyörűen szólna. Talán egy kis angyal kezemen is fogna. Megtartó Úr Jézus rám is mosolyogna. De én nem lehetek mért is nem lehetek betlehemi nyáját őrző pásztorgyerek! Magyar földön járok el is múlt az régen, hogy az a szép csillag ragyogott az égen. Van most csillag elég, de úgy egy se ragyog. Nem énekelnek már mennyei angyalok. Úr Jézus elébe elmegyek én mégis, száz nap és száz éjjel ha mindig mennék is. Száz nap és száz éjjel még nem is kell járnom: Odarepít engem az én imádságom. Mért megyek elébe? Megköszönni szépen, a sötét világra, hogy leszállott értem. Megmondani néki: életem, halálom: már én csak ezentúl mindig Őt szolgálom. Megsimogat, tudom, Szerető szemével. Megtelik a szívem szíve melegével. Megtartó Úr Jézus édes mosolyával: karácsonyestének nagy boldogságával. Református Nőszövetség Értesítője Oldal 19
Minden kedves Olvasónknak áldott, békés karácsonyt kíván a Református Nőszövetség Intéző Bizottsága HÍRLEVÉL A REFORMÁTUS NŐSZÖVETSÉG ÉRTESÍTŐJE Megjelenik évente kétszer, a Református Zsinat támogatásával Szerkeszti: Fogarasiné Frits Ildikó. Felelős kiadó: Dr. Pásztor Jánosné 1091. Budapest, Kálvin tér 7. e-mail : orsz.ref.nosz.@freemail.hu Kucsák Könyvkötészet és Nyomda, Vác. Felelős vezető Kucsák Gábor.