baptista ifjúsági lap ZÜMMÖGÕ DALOCSKA Egy virágról / más virágra száll a méhek / fürge szárnya. Szorgalommal / gyûjtögetnek, zümmögõ dalt / zümmögetnek. Züm az élet / csak úgy élet, ha te által / nem henyéled. Züm, repülj a / mi nyomunkba! Édes méz a / szorgos munka. Züm, siessünk, / gyûjtögessünk, jõ az este, / úgy siessünk. Züm, hanyatlik / fenn a nap már, mézaranyra / vár a kaptár! Méhe zümmög / át a kerten, vele zümmög / züm, a lelkem. Züm, siessek, / gyûjtögessek, mint ti, szorgos / hadd lehessek. Életemet / hadd tetézze züm, a munka / édes méze. Züm, hanyatlik / fenn a nap már, mézaranyra / vár a kaptár. Istenemnek / szent szavára munkálkodjam / más javára! Zümmögõ, szép / méhedalban annyi dolgos / diadal van! Túrmezei Erzsébet AZ AUGUSZTUSI SZÁMBAN: Országos konfi õsszel Váradon Hegy, nyár, szabadság Mártírok, missziók Héber nyelvtan túlélõtúra elnevezést Aazért nem szeretem, mert a hegyi utak számomra nem teljesítményt jelentenek. Éppenséggel a teljesítménykényszereimbõl szállok ki, mikor a hegyekbe indulok. Mindig csak addig jutok, ameddig a hegy enged, s ha felérek egy nehéz csúcsra, ott vagyok a legparányabb. Hiszen az én erõfeszítésemhez képest hasonlíthatatlanul több kell ahhoz, hogy ami történik, hegymászás legyen. Egy konditeremben is kifejthetném ugyanazt az erõt, de ahhoz, hogy kedvemre barangoljak, kell még valami: a hegyek. Nem hõsnek, inkább kiválasztottnak érzem IMA A HEGYEN Fotó: M. A. magam. Egyedül, családdal, egykét baráttal, télen, nyáron, éjjel, nappal, esõben, napsütésben, alaptáborból vagy vándortúrán, jelzett és jelzetlen ösvényeken, erdõben, szurdokban, sziklapárkányokon, a csillagok vagy a vadak nyomában annyiszor járok a hegyen, ahányszor csak tehetem. Minél tovább tanulom a hegyeket, annál káprázatosabbak, bõkezûbbek és otthonosabbak. De egyet nem tudnak: megbocsátani. Ha lecsúszol egy jeges gerincrõl, ha nincs meleg ruhád, mikor leszáll a téli éjszaka, ha rosszul tájékozódsz a ködben, ha sziklamászáskor feleded, hogy lefele nehezebb lesz, ezeknek következményei vannak. >>> (folytatás a harmadik oldalon)
MAG TÁR MUSTÁRMAG ÉRTESÍTÕ Országos ifjúsági konferencia lesz idén Nagyváradon! Idõpont: 2008. október 17-19. Helyszín: Belvárosi Baptista Imaház, Nagyvárad. Mottó: LÉLEK ÉS ÉLET! Lépésben a Lélekkel Gal 5,25 Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Elõadások: A Szentlélek vezetése (Id. Veress Ernõ) Prófétálás és nyelveken szólás (Borzási István) Gyógyulás az Õ sebei árán (Mike Sámuel) A Szentlélek ajándékai és azok felismerése (Kovács József) Bõvebb infók a jelentkezésrõl a Mustármag következõ számában lesznek és a www.varadifi.ro weboldalon! Kérünk, hogy imádkozzatok a konfiért egyénileg és ifjúsági szinten is hogy ne csak beszéljünk a Szentlélek munkájáról, hanem rendkívüli módon meg is tapasztaljuk azt! Szeretettel várunk! A nagyváradi ifjúság és az EMABISZ vezetõi OLVASNI JÓ! (könyvismertetõ) Balázs Anna Magdolna: Magamnak örökre Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2007. Eljegyezlek magamnak, örökre mondja a szerelmes võlegény. Hatalmas hófehér rózsacsokrot képzelhetnénk e szavak mellé, egy fiatalember aranygyûrûket szorongat kezében, s jól szabott öltönyében szûzies szépségû jegyese lábainál térdre ereszkedve, férfiasan csengõ hangon ejti ki száján az édes szavakat. Csakhogy az immár 84 éves Balázs Anna Magda néni önéletrajzi írása nem egy leányregény. Eljegyeztetésének díszletei riasztóak: árvaság, éhezés, vándorlás, hányattatás, könnyek, világháború, bombázás, letartóztatás, hosszú évekig tartó börtön, kényszerlakhely, betegápolás, késõi férjhezmenetel, megint kényszerlakhely, elvetélés, gyerektelenség, megfeszített munka, súlyos betegségek... Mégis és ez az, ami ezt a könyvet számomra igazán megdöbbentõvé teszi az örömnek egy mérhetetlenül nagyobb dózisát találja meg benne olvasója, mint egy ábrándgyártó, rózsaszín szappanoperában. Talán egyetlen egyszer sincs leírva benne az öröm vagy a boldogság szó, mégis csöndesen és józanul ott van minden mondat gyökerében, és felszívódva a betûk hajszálerein áthatja az egész könyvet. A mesélés utóidejûsége által még azokat az elsõ fejezeteket is, melyekben a fõhõs mit sem tud még a Võlegényrõl, aki eljegyezi õt, visszavonhatatlanul, örökre. Ennek az elsõ résznek a legmélyebb pontja nemcsak átvitt, de földrajzi értelemben is az, amikor az elkeseredett, fiatal lány elhatározza, hogy egy temetõ kútjába öli magát. Már egészen mélyre lemegy a vödör láncába kapaszkodva, amikor eszébe jut nagymamája intelme, hogy az öngyilkosokra a kárhozat vár, mert elutasítják Isten segítõ kezét, bocsánatát. És visszatér. Aki volt már ilyen mélyen, az igazán tud örülni, amikor rájön, hogy van Valaki, aki teljesen elfogadja, vele van minden nehézség közepette, még a börtön rideg falai között is, hogy törõdik vele, számot tart életére, kizárólagos és féltékeny szeretettel. Hát igen, ez a könyvbeli öröm forrása (kútja): van Valaki, és ez a Valaki sokkal nagyobb egy álomlovagnál. Õ mindenek Ura, az ég és a föld Teremtõje. A kútjelenet után néhány hónappal ugyanis a fiatal Magdus (akkor még nem Anna Magda néni) megismeri Jegyesét, Megváltóját, és utána évekig, számtalanszor hallja a hívását, hogy eljegyezlek magamnak, örökre. Boldog ember az, kinek vétke elfedeztetett. A könyv szerzõjét valamikor a nyolcvanas években ismertem meg. Abban az idõben még csak egészen kis körben mesélhetett azokról az évekrõl, amikor a Krisztusba, égi Jegyesébe vetett hite miatt súlyos börtönt szenvedett. Beszámolója után egy éneket tanított meg nekünk: Hál adás, hál adás, hál adás szívünk mélyén mindig ott a hál adás. Jaj után hál adás, vér által gyógyulás. Nagy kék szeme ragyogott, arca hajszálfinom rezdülései teljes összhangban voltak azzal, amit énekelt. Arra gondoltam: íme, egy ember, aki nem színészkedik, akinek valóban a szíve mélyérõl jön a hálaadás. Másfél évtizeddel azután, hogy nyilvánosan is lehet beszélni a nagy nyomorúságról, egy lebilincselõen érdekes könyvben olvashatjuk el ennek a boldog életnek a történetét. Depressziósoknak, útkeresõknek, hitükben megfáradtaknak orvos kellene, hogy felírja, receptre. [Visky] Anna, Kolozsvár 2. oldal * augusztus 2008
Igemag Berszán István: Ima a hegyen (folytatás az elsõ oldalról) szerre bukkanunk fel a nappal a gerincen: õ az egyik, én a másik oldalon. Nem ugyanaz a világ csillagfényben, pitymallatkor, déli verõn, hamvas alkonyatkor vagy a hold világánál. Egyszer láttam valamit egy másik bolygón. Huszonkilencezer év óta akkor állt legközelebb hozzánk a Mars, s a teleszkópban, mely akkor kivételesen laikusok számára is hozzáférhetõ volt, tisztán tündökölt a vörös égi szomszéd déli sarkán a jégsüveg. Egynapos túráimon (amelyek hajnali fél négytõl hajnali fél négyig tartanak) ugyanígy megdöbbentenek a fény által teremtett kontúrvonulatok, színerdõk és árny-hegyoldalak. Veszélyek nélkül is lélegzetelállító, ahogy a meredek szerpentineken biciklivel vágok át a felhõkön a völgy iránt, ahogy két órán át követem a szarvasokat, vagy az, amikor a medve, a gyanútlan sohasem fogja megtudni, hogy néhány lépésrõl láttam felszállni orrából a párát. A hegyi út intenzív figyelemgyakorlat. Olyan mint az ima, melyben annak ritmusába kapcsolódom, amit nem én irányítok. A hegy legnagyobb kihívása nem az, hogy meghódítatlan csúcsokra jussak fel, hanem hogy merjek kiszállni a figyelem bejáratott gyakorlataiból a megfigyelésbõl, Fotó: Szöllõsi Orsi >>> És nincs undo gomb a táj sarkán, mellyel a zuhanást, csonttörést vagy odafagyást vissza lehetne váltani egy korábbi, baj nélküli változatra. Persze, gyakran a bajban is van még mit tenni, és sok múlik azon, hogy mit teszek a bajban. De ennél is fontosabb, hogy a hegyekben is van Gondviselés. Enélkül néhány túlélõtúrám egészen másként is végzõdhetett volna. Egyszer nyolc métert zuhantam, és a befagyott patak táblákra tört jege tûzoltóhálóként fogott ki sértetlenül. A Lespezi falán nem ott ereszkedtem le, ahol egy középhosszú kötéllel már el lehet boldogulni, és nekem egyáltalán nem volt kötelem. Az éjszakai erdõben csaknem szó szerint belebotlottam az éléstárát õrzõ medvébe ma sem értem, miért nem támadott. Egy három órás úszótúrán (merthogy olykor a tenger is a hegyekben van) a kiszemelt sziget felé menet nem-csak delfinnel találkoztam, hanem egy többezer tonnás komppal is. A Nagy-Vist katlanban pedig egyszerre indultunk lefele a lavinával: õ a mellékvölgy felé tartott, én maradtam az élen. De nemcsak az úgynevezett túlélõtúrák kápráztatnak el. Ugyanilyen felejthetetlenek a fények is. Amikor hajnalban egyfelügyeletbõl, értelmezésbõl, s olyan történések késztetéseire figyeljek, amelyek másféle gyakorlásra tanítanak: ott maradni, ahol vagyok, utánaindulni az engem érõ impulzusoknak, gesztusaimmal ráhangolódni a ritmusukra. Egyszer tinikkel beszélgettem a tábortûznél az éjszakai erdõrõl. Vérengzõ vadállatoktól, szörnyektõl és élienektõl riadoztak. Mondtam nekik, hogy amitõl félnek, az nem az éjszakai erdõben, hanem a fejükben van. Menjünk biztattam õket, s nézzük meg, mi van az éji erdõben. Megegyeztünk, hogy senki nem beszél, míg vissza nem érünk a tûzhöz, hanem ébren vár és figyel arra, ami a sötét erdõben történik. Az ima nagyon hasonlít ehhez. Utána indulunk annak, ami nem a fejünkben van, hanem az Istentõl jön. Nemcsak elgondolni próbáljuk Õt, hanem a hit, alázat, hála és várakozás gesztusaiban rezonálunk a hívására. Olyankor ezek nem fogalmak, hanem történések. A sokféleképpen berendezett élet kényszerei között is tájékozódnunk kell, hogy túljussunk ezeknek a kényszereknek a késztetésein, és ráhangolódjunk arra, amire az Isten indít. Nem arra törekszem az imában, hogy leírjam a helyzetet, s óvatosan néhány tanácsot is adjak Istennek, hogy mit kellene tennie. Gyakorlottá lenni a bizalomban iránta ez az igazi túlélõtúra. A hegyi utak idõt ajándékoznak, ilyenkor más történések ritmusában gyakorlom magam, mint a városi tendõk közben. Ezért segítenek az imádkozásban is kilábalni a szövegelésbõl, hogy eljussak a hit történéséig. 3. oldal * augusztus 2008
Interjú B. E.: Dennis, te vagy a csoport vezetõje, megkérlek, mutasd be a csoportot. Dennis: Húszan vagyunk itt amerikaiak, valamennyien Virginia államból, de két különbözõ baptista gyülekezetbõl. Mi volt az indítóoka annak, hogy ide jöttetek, s mi volt ideutazásotok célja? Beverly: Láttam két évvel ezelõtti képeket a gyerekekrõl, s azt mondtam, nekem el kell jönnöm, még akkor is, ha nem ugyanazokkal a gyerekekkel találkozom, akik már táboroztak itt. Jim: A lelkipásztorunk a nagy miszszióparancsról beszélt, s felmerült a kérdés, hogy mit is kell feladnunk a misszió érdekében: szabadidõnket, nyári szabadságunkat, pénzünket. Közvetlenül ez után szólított meg gyülekezetünk ifjúsági vezetõje, hogy gondolkozzunk el azon, én és a feleségem, hogy nem szeretnénk-e részt venni a romániai programban. Imádkoztunk, vezetést kértünk és itt vagyunk. Különben ez az elsõ missziós utunk együtt, házaspárként. Dennis: Gyülekezetünk már 1993 óta kapcsolatban áll a romániai magyar baptista gyülekezetekkel. Így aztán már körülbelül 10 éve járunk ide a Egy nap meghallották Isten hívását... 2008. június 26. és július 4. között közel 130 gyerek és kísérõje töltött egy csodálatos hetet a Hargita Keresztyén táborban. A programot amerikai testvérek szervezték és vezették. Minden tökéletesen meg volt szervezve: már a táborba érkezéskor mindenki megtudta, hol lesz a szálláshelye, milyen csoportba van beosztva a hat közül: piros, narancs, zöld, sárga, fehér, vagy kék. Attól függõen, hogy ki milyen színhez tartozott, máris megnézhette az elõre elkészített plakátokon, hogy mikor milyen tevékenységen vesz részt. Egyidõben zajlottak ugyanis a programok: amíg a gyerekek egyharmada bibliai tanítást kapott, a másik harmada kézimunkázott, a fennmaradó harmadik harmad pedig sporttevékenységen vett részt a szabadban. Majd egy óra után cseréltünk, s így egy nap folyamán minden gyerek részt vett mindegyik tevékenységen. A szervezõk rengeteg (mint megtudtuk, 20 nagy bõröndnyi) anyagot, annál is több ötletet, nagyon sok szeretetet és mosolyt hoztak magukkal. Nem csoda hát, hogy közel kerültek a gyerekek szívéhez. A gyerekek pedig határozottan jól érezték magukat, sportoltak, tanultak, hallottak Isten igéjérõl, sokan közülük döntöttek az Úr Jézus Krisztus mellett. Utolsó nap beszélgettem öt résztvevõvel, hogy megtudjuk, nekik hogy teltek az elmúlt napok. Beszélgetõtársaim: Dennis Adams, Jim Wiser, Beverly Parker, Courtney Adams és Michelle Adams. táborba kétévenként. Ezen kívül néhány kisebb gyülekezetben is jártunk már itt országotokban. Nagyon összeforrott csapat benyomását keltitek. Mi ennek a titka? Dennis: Egyrészt az, hogy ismertük egymást már otthonról, a gyülekezetbõl. Ezen kívül találkoztunk többször is ideutazásunk elõl, hogy szervezzük, tervezzük ezt a hetet, hogy gyakoroljunk. Jim: Dennis vállalta az oroszlánrészt ebbõl a munkából, mert õ sok-sok hónappal ezelõtt már megkezdte a szervezést. Nekünk könnyebb dolgunk volt. Mi a foglalkozásotok? Michelle: Egy kávét forgalmazó vállalatnál dolgozom. Courtney: Helyettes tanár vagyok, alsó tagozatos gyerekeket tanítok. Beverly: Nyugdíjas vagyok, korábban szociális munkásként dolgoztam. Jim: Ügyvédként keresem a kenyerem. Dennis: Teljes idejû alkalmazottja vagyok gyülekezetünknek, zenei szolgálatot végzek. Vannak köztetek fiatalabbak is, akik még tanulmányaikat végzik. Michelle: Igen, vannak egyetemi hallgatók, középiskolások is a csoportban. Ki támogatta anyagilag ezt az utazást? Dennis: Mindkét gyülekezet, ahonnan jövünk, nagyon hûségesen mellénk állt ebben. Voltak olyan testvérek, akik odajöttek hozzám, s konkrét összeget adtak egy vagy két gyermek táboroztatására. Ezen kívül árverést szerveztünk gyülekezetünkben, s az ott összegyûlt pénzt is erre a célra szántuk. Aztán persze más helyekrõl is jöttek adományok. Mi az, ami legjobban tetszett? Courtney: A gyerekek. Úgy szeretem mindegyiket, mintha a sajátom lenne. Jim: Persze, a gyerekek, de nekem különösen tetszik a környék, a táj egyszerûen gyönyörû. Beverly: Én is nagyon szeretem a gyerekeket. Lenyûgözött, hogy milyen sok gyerek imádkozott, amikor arra lehetõséget kaptak. Nem értettem, amit mondtak, de éreztem rajtuk, hogy õ- szinték. Tanulhatnánk tõlük. Ugyanakkor örömömet leltem abban is, hogy szinte minden nap meglátogathattuk a Barnabás-házban üdülõ mozgássérülteket. 4. oldal * augusztus 2008
Nev edért A mártírok kiáltása (3) Dennis: Sokat jelent, hogy a tábor nagyon jól felszerelt. Joggal nevezhetjük a magyar baptisták ékességének. És mi az, ami nem tetszett? Kérlek, legyetek õszinték. Dennis: Teljes õszinteséggel mondom, egyedül azt sajnálom, hogy vége van a hétnek. Tudom, hogy ilyenkor ezt szokták mondani, de ez a valóság. Bármennyire fáradtak is vagyunk, azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ha idõnk megengedné, szívesen maradnánk még egy hetet. Olyan gyorsan történik ilyenkor minden: annyi ideig tervezel, aztán úgy érzed, a hét eltelt, mielõtt még megkezdõdött volna. Említetted a fáradtságot, Dennis. Mikor éreztétek úgy, hogy kifáradtatok, hogy erõtök esetleg megfogyatkozott? Courtney: Már akkor fáradtak voltunk, amikor ideérkeztünk. Nem csoda, hiszen 26 órát utaztunk. De amint másnap megérkeztek a gyerekek, rögtön aktiválódtak az energiakészleteink és bekapcsoltunk. Mindamellett tegnap volt az a nap, amikor reggel nem hallottam a csengõt. Eltöltöttetek egy hetet az itteni gyerekekkel. Milyen különbségeket, illetve hasonlóságokat láttok, ha az amerikai gyerekekre gondoltok? Courtney: Hálásabbak az itteni gyerekek, jobban örülnek a dolgoknak 5. oldal * augusztus 2008 és értékelik õket, mint az amerikai gyerekek. Vasárnap hosszú sétát tettünk itt a tábor környékén. Ha erre a sétára amerikai gyerekekkel indultunk volna, tíz percen belül mind leálltak volna és panaszkodtak volna. Én nem beszélek ugyan magyarul, de nem hallottam semmi panaszt, elégedetlenkedést részükrõl. Beverly: Egy másik pozitív dolog: az elején láttam olyan gyerekeket, akik egyszerûen nem mosolyogtak. Jó volt látni, hogyan oldódtak fel õk is a napok múlásával. Melyik tevékenység volt a legkimerítõbb? Michelle: A csengõ-tanítás. Jim: A bábozásról nem is gondoltam volna, hogy ennyire fárasztó (ami a karjaimat illeti). Beverly: A szabadtéri, szervezett játékok. B. E: Ha megtehetnétek, újra jönnétek ide? Michelle: Én már negyedszer vagyok itt, ez magáért beszél. Jim, Beverly, Courtney: Határozottan. Lehet tehát, hogy két év múlva újra találkozunk? Dennis: Ha az Úr akarja, és élünk. Köszönöm a beszélgetést! Fotó: Bogya Emese Kérdezett [Bogya] Emese, Nagybánya INDIA Lelkipásztorokat érte támadás és erõszakos térítés vádja Június 24-én Murugan lelkipásztort hindu aktivisták verték meg, akik lesbõl ütöttek rá és két másik hívõre, miközben egy imaóráról tartottak hazafele Moodalpalya-ban (Karnataka, India). A hírszerzõk szerint A másik két személynek sikerült elmenekülnie és így minden bántalmazást elkerülnie. Az aktivisták azzal vádolták a lelkipásztort, hogy erõszakos terítõmunkát végez az emberek között, hogy megmérgezi a gyerekek gondolkodását. A helyi rendõrõrsre vitték, ahol fogva tartották. Ettõl az eseménytõl függetlenül június 26-án hindu aktivisták törtek be egy helybeli hívõ otthonába Hubli-ban (Karnataka); átkokat szórtak a keresztényekre, akik imaalkalomra gyûltek össze és megverték Vinod Talakere lelkipásztort. A hírforrás hozzátette: A lelkipásztort és egy másik hívõt a helybeli rendõrõrsre hurcolták, ahol a férfiakat olyan vádakkal tartották fogva, hogy erõszakosan térítik az embereket, elrabolnak helybeli lányokat és bibliaiskolába íratják be õket. Imádkozzatok, hogy engedjék szabadon ezeket a lelkipásztorokat. Kérjétek Istent, hogy áldja meg a többi keresztény szolgálatát és munkáját, akik az evangéliumot hirdetik Indiában. Filippi 4,13: Mindenre van erõm a Krisztusban, aki engem megerõsít. (folytatás a 9. oldalon)
Február... M ár jócskán benne vagyunk a nyárban, mikor e cikket írom. A naptárt, s a hõmérsékletet tekintve is. Valószínû, hogy ha megkérdeznénk többeket is, mi jut eszükbe a nyárról, egy fogalom ott szerepelne a legtöbb válaszban: szabadság, vakáció. Ez is beletartozik ugyanis a nyárba. Kinek több, kinek kevesebb. Kipihenjük (legalábbis megpróbáljuk kipihenni) a munka, a tanulás fáradalmait. Ahhoz, hogy a pihenés igazán jól essen, ajánlatos becsületesen odatenni magunkat Szabadságon? a tanuláshoz, munkához, hisz ezt mondja- véleményem szerint, igaz- a közmondás is: Munka után édes a pihenés. Kicsit megfordítva a dolgokat: Munka nélkül a pihenés sem olyan édes (nem beszélek itt azokról, akik egészségi okokból nem tudnak dolgozni). Tanuljunk, dolgozzunk jókedvvel, Isten szerint, a lelkünkre is kellõ gondot fordítva, hogy jól essen a pihenés. Feltûnõ lehet azonban, hogy a címben kérdés szerepel. Nincs szándékomban elvitatni a szabadsághoz való jogot. Nem is az én hatásköröm ez. Amikor viszont szabadságról beszélünk, hívõ embereknek óhatatlanul eszébe jut, hogy a Biblia is beszél a szabadságról. Két igeverset említek összekapcsolva azokat a fenti címmel. Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek (Jn 8,36); Mert ti szabadságra hívattatok el atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sõt szeretettel szolgáljatok egymásnak (Gal 5,13). Az elsõ igevers arról a szabadságról beszél, amelyet, hiszem, sokan megtapasztaltunk már az Úr Jézusban. Ameddig Õ meg nem váltott, rabjai voltunk a bûnnek. Az ördög szabadságunknak csak látszatát keltve tartott fogva. Azt hittük, szabadok vagyunk, közben azt tettük, amit a gonosz mondott. És jött egy pillanat az életünkben, amikor engedve Isten hívásának, felkiáltottunk Hozzá, szabadítson meg. Õ pedig megtette. Felszabadított a bûn alól s egyúttal betöltötte életünket. Felfedeztette velünk az Õ szolgálatának gyönyörûségét. Lelki és fizikai törvényszerûség ugyanis, hogy életünk nem lehet üres. Vagy betölti azt az Úr, és vezet bennünket, vagy automatikusan az ördög uralma alá kerülünk. Harmadik út nincs. Tudom, sokaknak nem mondok újat ezzel, viszont Péter apostolt parafrazálva nem árt egyikünknek sem az emlékeztetés ( melylyel a ti tiszta gondolkozásotokat emlékeztetés által serkentgetem 2Pt 3,1/b). Tehát, szükséges, hogy Õ betöltse életünket, és szabadságában járjunk. A második idézett igeverset Pál apostol írja a galatáknak, akik a törvény betartása által akartak megigazulni. A törvény jó, hisz Isten adta azt, márpedig, amit Õ ad, mind jó. Ugyancsak Pál fogalmaz úgy: Krisztusra vezérlõ mesterünkké lett (Gal 3,24). Aki a törvényt be akarta tartani, rájön, hogy erre nem képes magától, mert bûnös Fotó: Bogya Emese természete minduntalan mást diktál. Itt lép közbe az isteni kegyelem. Nem úgy, hogy hatályon kívül helyezi a törvényt. Megbocsátja bûneinket, Szentlelkével betölt, képesít törvénye teljesítésére. Ha jól megfigyeljük a dolgokat, az Úr Jézus mindenütt emelt a mércén az ószövetségi törvényekhez képest. Csak egy példát idézek: Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, gyûlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyûlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak, és kergetnek titeket (Mt 5,43-44). Pál apostol tehát errõl a szolgálatra nyert szabadságról beszél, amelyre csak az Úr tud felszabadítani. S hozzáteszi azt is: A szabadság ne legyen ürügy a testnek. Vagyis: vigyázzak, mit teszek a szabadság címszó alatt. Ugyanis az nem arra való, hogy minden tervemet, esetenként bûnös kívánságomat végrehajtsam. Fordítva a szót a nyári szabadságra, vakációra: nem mindegy, mivel töltjük a szabadságot. A lelkiekben nincs uborkaszezon, az ördög talán még jobban támad, amikor az ember szabadságon van. Az a kísértésünk lehet, hogy az imádkozásban, igeolvasásban, közösséggyakorlásban is lazítsunk, s így könnyû prédájává válunk az ordító oroszlánnak. Ugyanakkor igyekeznünk kell arra, hogy az úgynevezett eseménytelen nyári napokat, amikor sem táborozás, sem falumisszió nincs napirenden, a mindennapi munka mellett bölcsen töltsük. Hasznos dolgokkal, az Úr szerint. Az ördögnek pedig még a kikapcsolódásban se adjunk helyet. Ennek pedig az a legjobb módja, ha értelmes, hasznos tevékenységekbe fektetjük idõnket, energiánkat. Pál apostol ezt így fogalmazza meg: Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet (Ef 4,27). A címben felvetett kérdésre a választ összegezve: A fizikai szabadság ideje alatt (is) éljünk a bûntõl szabadon, lelkileg ne vegyünk ki szabadságot, hanem teljes erõbedobással szolgáljuk az Urat. Áldja meg Õ vakációnkat, szabadságunkat. [Vékás] Beni, Szatmár 6. oldal * augusztus 2008
Vakációs tábori szolgálat Fotó: Bogya Emese zeretettel köszöntök mindenkit, Skülönösen a vakációzókat, ebben a napsütötte, meleg nyári hónapban. Már túl vagyunk néhány táboron, és errõl szeretnék megosztani néhány élményt, tapasztalatot Isten nevének dicsõségét és a ti lelki épüléseteket szolgálva. Június közepén, ahogy elérkezett a vakáció, én máris útnak indultam egy táborba. Az elsõ hetet szabadságomból a Hargitán töltöttem tanítói minõségben az elsõ gyerekhéten, amelyet Borzási Istvánné Márta szervezett a Maros megyei és perecsenyi gyerekek részére. A tábori hét folyamán úgy tûnt, nem történik semmi különös. A hét utolsó napján a dolgok azonban megváltoztak, este ugyanis id. Veress Ernõ testvér evangelizált. A gyerekek, akiknek úgy tûnt kiegyensúlyozott családi, fizikai és lelki életük van, teljesen másképp reagáltak. A felhívásra, hogy adják át életüket, néhány nagyon kicsi gyerek és a tanítók kivételével mind sírva jöttek elõre. A pillanat bevallom, még engem is nagyon meghatott, és... csak imádkozni voltam képes. Imádkozzunk, hogy ezek a gyerekek kitartsanak a döntésükben. A hétnek egy másik érdekessége, hogy közvetlenül mellettünk mozgássérültek egy csoportja táborozott. Egy este szolgáltak is közöttünk bizonyságtevésekkel, aminek nagyon örültünk. Egy vasárnap megkértek Igei szolgálatra közöttük, amíg a többi tanító a gyerekekkel foglalkozott. Ezek a kedves emberek a szolgálatom végén szinte sírva bocsátottak el és kérdezték, hogy mikor lehetünk még együtt, hogy egymás hite által épüljünk. Nagyon sokat tanultam, és tanulok tõlük. Imádkozzunk értük is, hogy közülük is egyre többen megismerjék az Urat. Az egész hét, amit ott töltöttünk, nagyon áldásos volt. Hazajöttem és már a következõ hétvégén újra útra keltem. Vasárnap ugyanis Szilágyperecsenybe egy bemerítésen vehettem részt egy jó barátommal és testvéremmel az Úrban. Ennek a napnak az érdekessége az volt, hogy itt 10 fiatal meritkezett be és az istentisztelet végén a lelkipásztor felhívást intézett a népes gyülekezethez a megtérésre. Elõhívta azokat is, akik a Hargitán döntöttek. Örömteljes meglepetésben volt részem, mert az elõzõ héten döntött perecsenyi gyerekek mind elõre mentek. Csak áldani tudtam csendesen az Urat. Imádkozzunk értük továbbra is. ó, ió, ció Egy néhány napos itthoni pihenõ után a következõ hétvégén egy újabb táborba kötöttem ki, amelyet az erdõszentgyörgyi körzet roma gyerekei részére szervezett Tõtös János lelkipásztor és Borzási Márta Parajdon. Csak 32 gyerek volt, és két család kivételével, mind félárvák, árvák vagy félmostoha családok gyerekei voltak. Voltak olyanok, akiket a nagyszülõk vagy rokonok neveltek, voltak olyanok is, akiknek egyik szülõje mostoha, de olyanok is voltak, akik már évek óta nem látták szüleiket, mert külföldön dolgoznak. Ezek a gyerekek, a hargitaiaktól eltérõen, szabályosan éhezték a szeretetet és a törõdést. Az Úrnak legyen hála, egész héten nyitottak voltak az Igére, néhányan döntöttek is mellette, és utolsó este Borzási István felhívására a tábor nagy része kész volt elfogadni Jézust személyes Megváltójának. Értük különösen kell imádkoznunk. Hazatérve levontam néhány következtetést, amelyekkel szeretnélek szolgálatra bátorítani. Az emberek szomjasak, szükségük van az élõ vízre, amit csak Jézus Krisztus tud megadni. Nem számít a kor (gyerek, fiatal vagy idõs), nem számít a családi vagy társadalmi helyzet (árva, félárva, elhanyagolt vagy megvetett), nem számít a nemzetiség (magyar, román, roma), de még fizikai állapot sem (egészséges vagy sérült), mindenkinek szüksége van Jézusra és csakis rá. Nekünk, akik elfogadtuk Õt, vinnünk kell az evangéliumot hozzájuk, ez a mi felelõsségünk. A probléma akkor van ha válogatunk vagy lelki szabadságra mentünk. Mire vártok? Induljatok hát a szolgálatra, fiatalok! [Barabás] Zoltán, Marosvásárhely 7. oldal * augusztus 2008
Kishéber Borzási István: Betû és Lélek 1. A HATÁROZOTT NÉVELÕ ÉS A KÉRDÕJEL (Mottó: 2Kor 3,6) sten igéje gyakran közvetít olyan Iüzenetet, amelyet a fordításokban ritkán, vagy egyáltalán nem lehet megtalálni. Ebben a sorozatban a Biblia héber szövegének jellegzetességeit próbáljuk tanulmányozni, amelyek segíthetnek a Biblia jobb megértésében. Olvassuk tehát az igét úgy, ahogyan meg van írva! Bevezetésként elõbb tisztáznunk kell néhány alapvetõ kérdést a héber betûk átírásáról. Megpróbáljuk kerülni a héber betûket, helyette latin betûs, fonetikai átírást (transzliterációt) alkalmazunk. A héber mássalhangzókat a következõ betûkkel jelöljük:, B, G, D, h, w, z, H (=kh),, y, K, l, m, n, s, `, P, c (=c), q, r, S (=sz), š (=s), T. A zäyin, lämed, mëm, nun, SämeKh, qôp, rëš és šin betûk változatlanul, mindig ugyanazok. Az ún. begádkefát mássalhangzók (BëTh, Gimel, DäleTh, Käp, Pë és Täw), mikor magánhangzót követnek és nincsenek kettõzve, lágyabb hangzást kapnak, de ezeket az egyszerûség kedvéért a b/b (= v) és P/p (= f) kivételével nem különböztetjük meg. A magánhangzók átírása is az általánosan ismert rendszer szerint történik: a (=a), ä (=á), â (=áh), i, î (=í), e, ë (=é), e (=éj), o, ö(=ó), ô (=ó), u (=u), u (=ú). A s e wä számára az e jelet használjuk, felsõ indexben. A többi félhangzókat (HaTëp-PaTaH, HaTëp- SeGöl, HaTëp-qámec) az á, é és ó jelöli. Egy héber Ószövetség és egy BDB (Brown-Driver-Briggs) Lexikon hasznos segédeszköz lehet, ha nyelvi tanulmányainkat valakik behatóbban kívánják nyomon követni... Mivel is kellene kezdeni? Talán a határozott névelõvel, a h; [ha] a, az elõraggal, és az ehhez hasonló kérdõ h] [há] elõraggal. Az összes nyugat-sémita nyelvcsaládban (héber, arám, föníciai) és az arab nyelvben megtalálható a határozottságot jelzõ morféma, amely mindig egybeolvad a szóval, sohasem áll egyedül. Variációi nincsenek, sem nemben (eltérõen a franciától le/la, vagy görögtõl ho/hë/to), sem számban (le/les). Határozatlan névelõ sem létezik, habár néha, a magyar nyelvhez hasonlóan, az [ ehäd] egy szó jelölheti a határozatlanságot. Lásd: [`ágälâ HáDäš ehät] egy új szekeret (1Sám 6,7). Talán mutató névmásból származik (ahogyan a magyar nyelvben is elõfordul), és eredetileg [hal-] vagy [han-] formával rendelkezhetett, ahol az l/n végzõdés felszívódott a szó elsõ betûjébe, megkettõzve azt. Innen van például, hogy [hal/nšemeš] az l/n felszívódásával [haššemeš]-sé alakult (- a nap /égitest/). A torokhangok (, h, H, `, r) gyakran megváltoztatják a határozott névelõ magánhangzóját, meghosszabbítva vagy megrövidítve azt. Nemcsak a fõnevek, hanem a melléknevek is határozott névelõt kapnak, ha a melléknév jelzõi és nem állítmányi funkcióval rendelkezik: [häiš hätôb] a jó ember. Ha csak [häiš Tôb]-ot mondanánk, annak jelentése: az ember jó. Ami még ennél is furcsábbnak tûnhet, hogy határozott névelõt kaphatnak az igék és az igekötõk is! Megtörténhet, hogy megfelelõ magyar fordítás esetén névelõt kell alkalmazni ott is, ahol a héber szövegbõl ez hiányzik. De gyakori ennek ellenkezõje is. Például, a Sátán nevét, mint Isten ellenségét, az ÓSz mindig névelõvel adja: [hassä än] a Sátán (Jób 1-2-ben 14-szer). Ez utalás arra, hogy [hassä än] nem egy név, hanem csak egy cím! Az egyetlen hely, ahol Sátán névelõ nélkül, névként szerepel, az 1Krón 21,1, de ezt a 2Sám 24,1-gyel párhuzamban kell olvasni. A tulajdonnevek névelõ nélkül is határozottak. Ezt a jellegzetességet kihasználva, voltak, akik azzal érveltek, az 1Móz 1,2-ben található [T e hôm] mélység burkolt utalás a babilóniai Tiamat-ra, arra a nõnemû sárkányra, aki a sósvizû õsóceán megtestesítõje a babilóniai teremtés-történetben. Igaz, hogy a tulajdonnevekhez hasonlóan a T e hôm sehol sincs használva határozott névelõvel, de ez nem elegendõ érv az elmélet bizonyítására. Sõt, késõbb kiderült, hogy a bibliai T e hôm nem is a babilóniai Tiamat-ból, hanem az ugariti [Thm] ( mélység ) közvetítésével került a héber nyelvbe. A h; [ha] - határázott névelõ nem tévesztendõ össze a kérdõ h] [há] elõraggal. Ellentétben a magyar nyelvvel, a kérdést jelzõ elõrag nem a mondat végére kerül, hanem az elejére: ez az elsõ betû, odatapadva az elsõ szó elé. A 8. oldal * augusztus 2008
kérdõ [há] magánhangzója, attól függõen, hogy milyen mássalhangzó követi, lehet há/he/ha, DäGeš forte-val a következõ mássalhangzóban (vagyis: megkettõzve azt). Ez tehát egyszerûen maga a héber kérdõjel, a mondat elején. De megtörténhet, hogy a kérdõ [há] hiányzik, mégis kérdésként kell értelmezni a mondatot, mint például az 1Sám 11,12-ben: [šä ul yimlök `älenu] - Saul fog uralkodni rajtunk? Máskor, a kérdõ [há] jelenléte retorikai kérdést jelöl, amelyre legtöbbször a válasz negatív, mint például az 1Móz 4,9- ben: [hášömër ähî änökî] Talán õrzõje vagyok én a testvéremnek? Ritkán az is megtörténik, hogy az ilyen retorikai kérdésre a válasz pozitív. Ezt fõképp a prófétai írásokban láthatjuk világosabban, amikor a kérdõ [há] párhuzamosan van használva az ugyancsak kérdést jelzõ [ im] szócskával. Figyeljük ezt meg Jeremiás próféta írásaiban: Eltûnik-e [há-] a hó a Libánon sziklás tetejérõl? Kiszáradnak-e [ im-] az idegenben csörgedezõ hûs patakok? (Jer 18,14) A két kérdés egyértelmûen negatív választ vár. Azonban, a próféta tovább folytatja: Az én népem mégis elfelejtett engem, a semminek tömjéneznek! A két retorikai kérdés célja tehát bemutatni a nép természetellenes cselekedetét, rámutatva ezzel Isten haragjának jogosságára is. Jeremiás gyakran használja a [há-... im-...] kérdõjel-párost, hogy újrafogalmazzon általánosan elfogadott tényeket, amelyekre azután egy miért? -tel [maddus`], vagy ímé! -vel [hinnë] kérdez vissza: [ha`ebed yisrä ël im-yülîd BayiT hu ] Szolga-e Izráel? Vagy házban született? [maddus` häyâ läbaz] Miért lett prédává? (Jer 2:14); [háyin ör lü`ôläm] Mindörökké haragszik-e? [ im-yišmör länecah] Mindvégig bosszankodik-e? [hinnëh 9. oldal * augusztus 2008 DiBBarTî watta`ásî härä`ôt wattukäl] Ímé, ezt mondod, de cselekszed a gonoszságokat, amint tõled telik! (Jer 3,5); [háyipp e lu w e lö yäqumu] Ha elesik valaki, nem kel-e föl? [ imyäšub w e lö yäšub] Aki eltér, nem tér vissza? [maddus` šôb e bäh hä`äm hazzeh yürušälaim müšubäh niccahat] - Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem, örök elfordulással? (Jer 8:4-5) Máskor hagyományos vallásos hitelveket kérdõjelez meg: [hacórî en Bügil e`äd] Talán nincs balzsamolaj Gileádban? [ im-röpë en] Vagy nincs ott orvos?[šäm Kî maddus` lö `ältäh árukat BaT- `ammî] Akkor miért nem gyógyul meg az én népem leánya? (Jer 8,22). [hámä ös mä astä et-yühudäh] Vajon végleg elvetetted Júdát? [ im- Büciyyôn Gä`áläh napšekä] Vagy Siont megutálta lelked? [maddus` hikkîtänu wü en länu marpë qawwëh] Miért vertél meg minket, hogy nincs számunkra gyógyulás? (Jer 14:19) Gyakran megfigyelhetõ a [há-... im-... maddua` ] sorrendje a kérdésekben, ahol az elsõ két (retorikai) kérdésre egy miért? [maddua`] visszakérdezés történik. (Lásd még: Jer 2,14. 31. 8,4-5. 19. 22. 22,28. 49,1). Nem tudjuk, Jeremiás hol tanult homiletikát, de a próféta valójában a szillogizmus tézisére és antitézisére kérdez rá a harmadik Miért?! szintézis-kérdéssel!... Az elsõ két kérdéssel a hallgatói bizonyára egyetértettek. A harmadik kérdés pedig az elõbbiekbõl következõ, kikerülhetetlen, nyilvánvaló tényt közölt, és így a mondanivaló egyértelmû és félreérthetetlen volt. Éppúgy, mint Jób, Jeremiás is gyakran vitába szálló ember volt, aki nem tudott belenyugodni a rendellenességekbe. Bizonyára sok kérdése lenne Isten népe felé ma is, ha még élne! Nevedért A mártírok kiáltása (3) KÍNA Kilakoltatták egy házi bibliaóra csoportjának vezetõjét és családját. Július 2-án a Közbiztonság Hivatalának rendõrtisztjei kilakoltatták Hua Huiqi gyülekezetvezetõt és családját Beijing-i otthonából (Kína). A kínai hírforrás szerint Hua és a családja bérelt lakrészükben pihent, amikor a rendõrök Yang Jian parancsnok vezetésével egy 10 kilós kalapácsot használva betörték az ajtókat, leverve a zárakat. Hua fiútestvérét a rendõrök megverték, és a szeme komoly sérülést szenvedett. Hua és a családja, 90 éves édesapját is beleértve, az utcára kényszerült bútoraikkal együtt. Jelenleg egy új lakhelyet keresnek és egy keresztény család vendégei Beijing-ben. A hírek szerint a kínai kormány kifejezte abbeli szándékát, hogy fogva tartsa Hua-t szeptember 30-ig, amely jóval az olimpiai játékok utáni dátum, vagy Hua-t és családját teljesen eltávolítsa Beijing-bõl az olimpiai játékok ideje alatt. A kínai kormány Hua-t és emberi jogi, valamint vallásos aktivistákat bajkeverõnek bélyegzett, és hajthatatlan abban, hogy az ilyen emberek részvételét megengedje a játékokon augusztusban. Dicsérjük Istent Hua lelkipásztor és családja hûségéért. Kérjétek Istent, hogy õrködjön a családja, különösen idõs szülei felett, akik a hit és bátorság nagyszerû példái. Imádkozzatok, hogy a Szentlélek gyõzze meg az üldözõket és vonja õket Jézus Krisztus megismerésére. Zsoltárok 55,16-19: A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, keblükben. Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat. Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. Forrás: www.persecution.com Fordította: [Molnár] Adina
...hol a nyár yár lett, napsugaras, igazi, meleg. NAprók, nagyok nyaralni mennek, kinek hogy engedi a zsebe, aki teheti külföldre, akinek soványabb a pénztárcája csak ide az országba, vagy csak a város, illetve a falu szélére, a mezõre. Itthon is pontosan az a Nap süt, esetleg éget, mint külföldön, úgyhogy bárhol nyaralunk, jó lesz vigyázni. Szervezetünknek szüksége van a napsugárra. A csontrendszerünk egészséges fejlõdéséhez, mûködéséhez nélkülözhetetlen D-vitamin a fény hatására keletkezik, ezért szükséges a napozás. A napfény legnagyobb energiájú sugártartománya a nem látható, azonnal nem érzékelhetõ A, B és C részre osztott ultraibolya (UV) tartomány. Az UV-C tartományt a Föld ózonrétege elnyeli, a föld felszínére csak az A és B tartományba tartozó sugarak jutnak el. Leegyszerûsítve elmondható, hogy az azonnali kellemetlen hatásokért a B, míg a késõbbi kellemetlen hatásokért az A sugárzás a felelõs. A mélyebb bõrrétegekig eljutó erõs sugárzás a bõr rugalmas kollagén-rostjait károsítja a bõr öregedését okozva. A bõr fénnyel szembeni természetes védõanyaga a bõrpigment, a melanin. A bõrszín öröklött tulajdonság, amely szoros párhuzamot mutat a haj és szem színével. Fényérzékenység szempontjából 6 bõrtípust szoktak elkülöníteni: I: világos bõr, szeplõk, vörös haj, kék szem (északi típus) mindig leég, sohasem barnul II: világos bõr, szeplõk, szõke haj, világos szem nehezen barnul, könynyen leég III: világos bõr, világos haj (sötét szõke, világos barna), világos szem nehezen ég le, könnyen barnul IV: barna bõr, barna haj, barna szem (mediterrán típus) mindig barnul, sohasem ég le V: ázsiai típus (kínai, mongol, japán) VI: afrikai típus (néger) A szervezetet, a bõrt érõ fényhatás egy életen át összeadódik, bölcsen kell 10. oldal * augusztus 2008 tehát beosztani a napozásainkat egész életünkben, hogy elegendõ fényt kapjunk, de ne károsítsa a szervezetünket, tehát megfelelõen védenünk kell bõrünket. A bõr fényvédelme háromféle lehet: mechanikai védelem (betakarás ruházattal), fizikai védelem (fehér fémoxidokkal, például cinkoxiddal, titándioxiddal való bepúderezés, ami a fénysugarakat visszaveri), illetve kémiai védelem (fényvédõkrémekkel, fényvédõ olajokkal, amelyek a fénysugárzás káros tartományát elnyelik). A fényvédõ készítmények hatékonyságát a fényvédõ faktorral (SPF) szokták kifejezni. Az SPF=15 az UVB sugárzás 93%-át nyeli el, míg az SPF=34 az UVB sugárzás 97%-át. Az SPF maximális értéke 50 lehet. Amennyiben a bõrt a szokásosnál nagyobb mennyiségû sugárzás éri, az káros következményekkel járhat. A napégés a leggyakoribb. A fény által ért területen 1-3 óra lappangás után bõrgyulladás alakul ki, ez megnyilvánulhat bõrpírként vagy súlyosabb esetben ödéma, hólyagképzõdés formájában, a bõrfelület viszket, ég, fáj, majd késõbb a bõr felsõ rétege lehámlik. Délelõtt 10 óra és délután 4 óra között kerülni kell a direkt napfényt. Napozás elõtt 30 perccel fényvédõ krémet kell felkenni a bõrre, és fürdés után ezt meg kell ismételni (a legtöbb fényvédõ krém nem vízálló). A fényvédõkrém, illetve olaj megválasztásánál figyelembe kell venni, hogy milyen a bõrtípusunk, a könnyen leégõ bõrtípusúak magasabb SPF faktorost válasszanak, hogy lehetõleg biztosítson védelmet mind a UVB mind az UVA sugárzás ellen. Jó, hogyha természetes kivonatokat tartalmaz a fényvédõ készítmény, mint például Napsugaras kamilla, cickafark, körömvirág (gyulladáscsökkentõ, bõrnyugtató hatásúak), gesztenye (csökkenti a gyulladást, az ödémát), homoktövis (A-, C- és E-vitaminokat tartalmaz, megelõzi a bõr öregedését a napsugár hatására), sárgarépaolajat ( A-vitamint tartalmaz, gyorsítja a barnulást), olajbogyóolajat (táplálja és bársonyossá teszi a bõrt). A már leégett bõrre Fenistil gélt, Bepanthen kenõcsöt vagy Panthenol krémet, illetve habot tehetünk. A hámló bõrfelületet hidratáló krémmel kell ápolni. Ilyenkor nyáron gyakori a napszúrás (insolatio) is. Ez akkor következik be, amikor a szervezet nem képes a fokozott hõleadásra a zárt öltözet miatt, vagy a nagyon magas környezeti hõmérséklet miatt. Napszúrás esetén a bõr száraz, forró, kipirult lesz, a pulzus gyors, a testhõmérséklet magas, akár 40 C fok is lehet, a beteg nyugtalan, zavart, szédül, émelyeg, hányingere van, étvágytalan, fáj a feje. A beteget ilyenkor hûvös, elsötétített helyiségben le kell fektetni, fejére hideg vizes borogatást kell tenni, pótolni kell az izzadással elveszített folyadék és sómennyiséget ásványvízzel, gyógyteával. Például a hideg mentatea kellemes íze mellett, szünteti a hányingert is. A levendula tea, citromfû tea enyhe nyugtató hatással is bír. Kívánok kellemes és áldott nyaralást nektek és kívánom, hogy Isten ígérete valóra váljon ezen a nyáron is: Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobb kezed felõl. Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. Az Úr megõriz téged minden gonosztól, megõrzi a te lelkedet (Zsolt 121,5-7). [Barabás] Emõke, Sepsiszentgyörgy
MUSIC-SKANDI. Rébusz Kedves rejtvényfejtõk! Ebben az évben egy sorozatot indítunk útjára. Magyar keresztyén elõadókat foglalunk rejtvénybe, hogy egy kicsit barátkozzatok velük, a zenéjükkel, a mûveikkel. Ha már ismeritek õket, könnyebben megy majd a fejtés. Kellemes fejtörést kívánok! [Meleg] Dávid A mellékelt képen az ehavi rejtvényfeladványt ábrázoló fotó ez alkalommal is egy keresztyén együttest ábrázol. Beküldendõ az együttes neve, az új CD-jük címe, valamint a szám címe, amely a szürke sorokban lesz olvasható, legkésõbb 2008. szeptember 10-ig! Pályázati felhívás A bárcsak örökké tartana ez a pillanat vágyát ezen a nyáron oldd fel azzal, hogy tollat ragadva kiírod magadból az élmény szülte gondolatokat, vagy lencsevégre kapod a látványt. Értékes könyvjutalmakat sorsolunk ki, ill. megjelentetjük a Mustármagban azon szerzõk legsikeresebb mûveit, akik friss élményeiket fejezik ki a következõ kategóriák egyikében: 1. próza, 2. líra, 3. fénykép, 4. grafika. Az adinkam@yahoo.com címre beküldött pályamû mellé, amely maximum 800, egy képpel 700, két képpel 600 szóból állhat, kérjük csatolni a szerzõ teljes nevét, posta és (ha van) e-mail címét, valamint életkorát. Határidõ: 2008. szeptember 20. A MUSTÁRMAG MEGSZOKOTT POSTALÁDÁJA mostanában megbokrosodott pejló módjára visszaver minden jóakaratú közeledõt, ezért kérjük, használjátok a szerkesztõ címét (adinkam@yahoo.com). 11. oldal * augusztus 2008
Szabimvan Beszéljük meg! Szabadság vagy/és szolgálat? Évközben a fiatalokat is leköti a munka, a tanulás, és nem sok idõ marad olyan tevékenységekre, amellyel Isten országát építhetnénk. Nos, természetesen minden körülményben fénykedni kell, de van, amikor intenzívebben rá kell szánni az idõt, az erõt. Mikor legyen az, ha évközben foglaltak az emberek? Például vakációban, vagy a nyári szabadságon. Sokszor felvetõdik a kérdés: vajon a hívõknek akkor nem lehet szabadságra menni? De igen, csak ha nincs ember, nehezen lehet szervezni nyáron miszsziókat. Sõt, még a táborokban is, ha megkérik egyik-másikat különbözõ feladatokra, az a válasz jön én most szabadságolok, pihenni jöttem.... Szabadságra lehet menni, de nem a hívõ életbõl, hanem a földi munkahelyrõl, elfoglaltságból. A testnek is meg kell adni, amire szüksége van, de a szolgálat fontosabb volt Jézusnak ennél (lásd Mk 6,30-56). Egyszer egy kedves prédikátor, aki (beteges volt) nem érezte jól magát egy hosszú fárasztó út után, amikor értesült arról, hogy még van egy lehetõség rövidebb utazással egy közösségi alkalmon részt venni és szolgálni, jelentkezett, hogy jön. Amikor az aggodó házigazdák mondták, de hát nem érzi jól magát, azt válaszolta: valahol nekem is helyre kell jönnöm... Mi jelent erõgyûjtést, szabadságot neked? Gondolataitokat, tapasztalataitokat várom a sandorkel@gmail.com e-mailcímre. romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja a ROMABISZ Elnök: Kelemen J. Sándor Szerkeszti: Molnár Adina Tördelés: Gönczi Géza Cím: Budai Nagy Antal 24, 540004 Târgu-Mures, Jud. Mures E-mail: adinkam@yahoo.com Internet: www.romabisz.ro A kovásznai ifirõl Kovászna kis fürdõváros. 11 ezer lakosa van, melybõl 7500 magyar és 3500 román. A város domináns vallása a református, ezen kívül vannak ortodoxok, római katolikusok, unitáriusok, adventisták, Jehova tanúi, és vannak baptisták. A 2002-es népszámlálás szerint 69 baptista él a városban. Két baptista gyülekezet van a városban, egy magyar és egy román, ez utóbbi A képen látható személyek nevei: elsõ sor (balról jobbra): Fejér Salomé, Knott Norbert, Szakács Annamária; második sor: Fejér István, Fejér Sámuel, Zágoni János, leghátsó sor: Fejér József és Zágoni Péter. kissé nagyobb létszámmal. A magyar gyülekezet viszonylag kis létszámú, 25 tag körüli, de hozzátartozókkal együtt a létszám eléri a 30-35-öt. Hála az Úrnak, ifjúsága is van a gyülekezetnek. Errõl fogok röviden beszélni. Röviden a kezdetekrõl Gyülekezetünk ifjúsági köre 2005. májusában jött létre. Volt régebben még egy ifjúsági csoport, amely Kaszta Áron lelkipásztor távozásával megszûnt. Kovásznára költözésekor János Csaba lelkipásztor úgy látta, hogy a gyülekezetbe levõ tinikkel és ifjakkal külön foglalkozni kellene, így bevezette minden pénteken öt órától az ifjúsági alkalmakat. Minden 12. életévét betöltõ személy részt vehetett ezeken az alkalmakon. Kikbõl áll az ifjúság? A kis ifjúságot a következõ személyek alkotják: Szakács Annamária (27), a Fejér-fiúk: József (21), István (19), Sámuel (16), Fejér Salomé (13), Knott Norbert(13), Zágoni Péter (18) és János (16) és Veres Ildikó (20). Hogyan zajlanak az alkalmak? Az alkalmakat mindig énekkel kezdjük, aztán imádkozunk. Ezt követi a tulajdonképpeni ifjúsági óra. Ifjúsági óra után általában asztalteniszezünk, vagy beszélgetünk. Vannak kivételes alkalmak is, amikor sütünkfõzünk, vagy betegeket látogatunk. Az ifjúság lelki élete: A fiatalok nagy része már döntött Jézus mellett, egyik közülük gyülekezeti tag is (Annamária), három fiú készül bemerítkezni ( István, Sámuel és János) augusztus elsõ vasárnapján. József is meg van térve, reméljük õ is elhatározza magát a keresztségre. Az ifjúság szerepe: Elsõdleges célunk az Urat szolgálni. Más funkciónk is akad: kapcsolatot teremteni a nem hivõ fiatalokkal és õket az Úrhoz vonzani. Kovászna nehéz, köves talaj, a magvak nehezen kelnek ki belõle, de hisszük, hogy az Úr ezen magvakat is táplálni fogja. Kötelességünk meglátogatni az idõs és beteg testvérnõket, mivel mi fiatalok és egészségesek vagyunk. Milyen kapcsolatban állunk más ifjúságokkal? Két kapcsolódási pont van: konferenciák és a Hargita. Novemberben többen is eljuthattunk Székelyföldi Ifjúsági Konferenciára, Sepsiszentgyörgyre, mivel az 30 kilóméternyire van tõlünk. Sajnos országos szintû konferenciákra nem sikerült még eljutnunk, mivel sokba kerülne az utazás. A Hargitára is csak egy-két személy jut el. Két nagyon közeli ifjúság a szentgyörgyi és a csernátoni, szeretnénk velük szorosabb kapcsolatot kialakítani, közös programokat szervezni, ez eddig nem nagyon sikerült. Reméljük a legjobbakat. Honnan tudtok meg többet rólunk? Ifjúságunk már bloggal is rendelkezik március 1-je óta. Rövid beszámolókat, bizonyságtevéseket tartalmaz. Meg lehet õket kommentálni. Mindig örömmel vesszük a visszajelzéseket. A blog címe: www.kovifi.blogspot.com. [Zágoni] János, Kovászna fotó: kovásznai ifi