Suhai György 1. oldal 2000.12.08. Gen. 2: 4-18: Kétféle teremtéstörténet létezik? Fő kérdés: Mi a célja a második leírásnak? Mi a célja Istennek azzal, hogy leírta ezt az un. második teremtéstörténetet? A mai alkalomnak 3 része van: I. Valóban két teremtéstörténet van? II. Az ember teremtése és lénye. III. A jó és a gonosz tudásának fája. A 4. versről néhány szót: Ez egy bevezetés, nem pedig az előző részt lezáró mondat. Az itt szereplő héber kifejezéshez (toledoth = eredet) hasonló kifejezések találhatóak a későbbi nemzetségtáblázatok bevezető mondataiban, melyek egyértelműen a kezdetét jelölik meg annak a leírásnak, ami ezután következik. A 4. vers tehát helyesen így hangzik: Ezek azok a dolgok, melyek az égből és földből erednek. Tehát nem az ég és föld eredetéről lesz szó a továbbiakban (hiszen az már az előző fejezetben le lett írva), hanem arról, ami ezekből állt elő. Látjuk, hogy megfordul a sorrend az előbbi beszámolóhoz képest: föld és ég teremtése Itt a föld van a középpontban. I. Nézzük meg a két történetet együtt én (az ember), mint viszonyítási alap! Az emberre nézve van leírva minden a 2. fejezetben (a 4. verstől) A liberális bibliakritika azt állítja, hogy két teremtéstörténet van a Bibliában. Ennek a gondolatmenetnek a gyökere az evolúciótan! Az evolúciót a Biblia könyveinek keletkezésére is ráhúzták és arra is, hogy a többistenhitből alakult ki az egyistenhit! Minden fokozatosan keletkezett, a primitívtől a bonyolultig, a káosztól a rendig. Mózes könyve sem állhatott elő egyszerre, hanem az idők folyamán gyűjtögették össze az anyagát. Azt nem is Mózes írta, hanem több szerző, jó pár száz, sőt ezer évvel Mózes után! mondják. (A Mózes könyveinek mózesi szerzőségéről szóló bibliai tanulmányt olvashatsz a http:\\www.geocities.com\sgyuri74\pentmoz.html címen) Lám, milyen kiválóan támasztja alá ezt a második teremtéstörténeti leírás! Az egyiket a mózesi könyvnek egyik szerzője, a másikat nyilván egy másik szerző írta. Sok különbség és ellentmondás van a két történet között, ezért nem lehet mindkettő igaz, és nem is írhatta le ezt ugyanaz a szerző Vizsgáljuk meg ezt közelebbről! Mit mondjunk ezeknek a bibliakritikusoknak? Ha jobban megnézzük ezt a szakaszt, láthatjuk, hogy bizonyos teremtményekről részletesebben olvasunk, más teremtett dolgokat pedig meg sem említ ez a szakasz. Tehát nem egy újabb teremtéstörténetről van szó! részletesebben írja le meg se említi elhanyagolva említi - ember (6.nap) - világosság (1.nap) - növények (3.nap) - fák (3.nap) - mennyezet, légkör (2.nap) - állatok (6.nap) - égitestek (4.nap) - madarak (5.nap) - pihenőnap (7.nap)
Suhai György 2. oldal 2000.12.08. Mindkét leírásnak más a célja! Mi lehet a célja az elsőnek és mi a másodiknak? Gen. 1. fejezet: A teremtésnek egy általános, vázlatszerű leírását olvassuk, amelyből a teremtett dolgok teremtési sorrendjét tudhatjuk meg, vagyis azt, hogy mit mikor teremtett az Úr. Az első fejezet tehát egy kronologikus leírás. Gen. 2. fejezet: A hangsúly az ember teremtésén, az ember eredetén, az emberi történelem kezdetén van. Vagyis mindent az ember szempontjából ír le! Tehát itt már nem kronologikus sorrendiségről van szó. Hogy mit mikor teremtett Isten, nem innen, hanem az 1. részből tudhatjuk meg. Ez nem más, mint ugyanannak az eseménynek a párhuzamos leírása, más hangsúllyal! Hol van még a Bibliában ilyen párhuzamos tudósítás ugyanarról az eseményről? Pl. Jézus keresztre feszítése vagy maguk az evangéliumok (Jézus életének négy különböző szemtanú tollából származó leírása!) Mi a célja ezeknek a párhuzamos leírásoknak? Ha valamilyen eseményről párhuzamos tudósításokat olvasunk, azzal Istennek mindig az az egyik célja, hogy a kijelentett eseményt mélyebben megértsük! Vagyis ugyanazt az eseményt különböző szemszögből láthatjuk. Mindegyik leírás valamilyen céllal születik, és attól függően, hogy mi a célja és kinek szól, annak megfelelő részleteket fog tartalmazni, kidomborítani ugyanazon esemény kapcsán! Pl. Máté zsidóknak írta az evangéliumát, ezért sok ÓSZ-i idézet, szombatnapi gyógyítás szerepel benne. Márk Péter prédikációiból írta az evangéliumot. A pogányoknak írta, illetve azzal a céllal írta, hogy könnyen memorizálható legyen. Olyan a szerkezete, hogy akkori aggyal könnyen meg lehetett tanulni! Lukács műve a szegények és betegek evangéliuma. A legtöbb gyógyítás itt található. János evangéliuma a legrégebbi. Olyan részek vannak benne, amik az előzőekből hiányoznak. János Jézus Istenségét ragyogtatja fel. Ez tehát azt jelenti, hogy Isten valami nagyon fontosat akar velünk tudatni a párhuzamos tudósítások által! Ugyanez a helyzet a 2. fejezettel is. A hangsúly itt az emberen van, nem a teremtett világon. Hálára kellene, hogy kötelezzen minket, hogy nem csak 1 tudósítás van a világ kezdetéről és az ember eredetéről! Mivel ez a leírás az emberre koncentrál, nézzük meg, hogy mi mindent tudunk meg az emberről: Isten a föld porából formálta a testét belelehelte az orrába az életnek leheletét (ez nem azonos a Szentlélekkel!) Isten az ember számára kertet ültetett (8-10. versek) Isten az emberrel egy parancsot (16. vers) és egy tilalmat közöl (17.) Isten odaviszi az állatokat ez emberhez, hogy elnevezze azokat (19.) Isten asszonyt teremt a férfi számára, miután bizonyos időt egyedül töltött. Ellentmondások feloldása:
Suhai György 3. oldal 2000.12.08. Az 5.,6.,7. versek azt a benyomást kelthetik, mintha Isten az embert a füvek, növények előtt teremtette volna. Megoldás: az 5.,6. versek a 3. nap közepének állapotát írják le! Úgy tekinthetők, mint átvezetés az I. Móz. 1:10 és 11. versei között. Hogyan nézett ki ekkor a föld (5, 6. vers)? még nem voltak növények még nem esett eső még nem létezett ember (a szárazföld már létezett, hisz már megtörtént a tenger és a szárazföld szétválasztása) a földet pára borította, hogy előkészítse a talajt a növények számára. Vagyis, egy bevezetést olvasunk az Édenkert (az ember lakóhelye) megalkotásának leírásához! Az Édenkert előkészítéséről van itt szó! - Az És, Azután kötőszavak nem kronológiai sorrendiséget fejeznek ki, pl. 8. vers: Az Úr Isten ültetett egy kertet azután fákat ültetett? Ez elég furcsa lenne. A 8. vers mintegy előre vetíti a soron következő eseményeket, melyeket aztán ki is fejt a szentíró (9-15). Bizonyára azért említi meg itt az ember teremtését, mert itt beszél a földről, amelyből őt az Isten megalkotta! A 19. vers problémás vers, hiszen azt sugallja, mintha Isten az állatokat az ember után teremtette volna! Magyarázat: a korai sémita történetírók fogalmazási módja jön itt elő. Miszerint egy olyan eseményt, amely korábban történt, a leírásban időben későbbre tesz! Vagyis, a helyes értelmezés a következő: Isten odavezette Ádámhoz azokat az állatokat, amelyeket a föld porából formált. Egy másik, meggyőző példája ennek a történetírási szokásnak (stílusnak, módszernek) az I. Kir. 7: 13,14-ben található: A 7: 1-12-ben a királyi palota építéséről van szó. Miután ennek vége, a 7:13,14-ben arról olvasunk, hogy Salamon elküldött Hirámért, aki neki segített az építkezésben. A helyes értelmezés így hangzik: Salamon, mielőtt a királyi palota építésébe belekezdett volna, elhívta Hirámot, aki mindent megcsinált. A liberális értelmezés szerint ebben az esetben azt kellene mondanunk, hogy itt egy másik építési történetről van szó. Forrás: W. Gitt: A teremtés bibliai tanúságtétele, 126. old.
Suhai György 4. oldal 2000.12.08. Nézzük meg a fákat! Hány fa volt az Édenben? Sok. Hány van megnevezve név szerint? Kettőt. Miért hívják őket úgy, ahogy hívják? Nyilván arról kapták a nevüket, amilyen hatást az ember életére gyakoroltak. Élet fája: az életet táplálta az emberbe: ha eszik, élni fog. Jó és rossz tudásának fája: ha eszik arról, tudni fogja, hogy mi az Isten szerint való jó és mi az Isten szerint való rossz. Igazi fákról van szó vagy csak szimbolikusan értendő ez a leírás? Igazi fákról van szó. Milyen gyümölcse volt a tudás fájának? Nem tudjuk. (Nem olvassuk sehol, hogy almafáról lenne szó!) Vajon miért tette be az Édenkertbe Isten ezt a két fát? Miért van szüksége az embernek a jó és rossz tudására? Mit is mondunk, mi a célja Istennek az emberrel? Az, hogy uralkodjon a többi teremtmény és a teremtett világ felett. Ahhoz, hogy helyesen tudjon uralkodni, tudnia kell, hogy mi a jó, mi a helyes, amit védeni, óvni, terjeszteni, fenntartani kell, és tudnia kell mi a rossz, amitől a jót védeni kell, ami ellen harcolni kell, amit irtani, pusztítani kell. Egy uralkodónak, vezetőnek minden nap döntenie kell a jó és a rossz között. Mindenkinél jobban kell tudnia azt, hogy mi a rossz és mi a jó. Ez egy óriási felelősség! Salamon király nem véletlenül könyörög ezért a trónra kerülése után: Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja megítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és a gonosz között, mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? (I. Kir. 3:9) Akkor vajon miért nem engedte Isten, hogy az ember is megtudja mi a jó és mi a rossz, ha egyszer őket uralkodásra teremtette? Egészen egyszerűen azért, mert Isten ennek eldöntését a saját hatáskörében akarta megtartani! Azt akarta, hogy az ember a Vele való közösségben kormányozza ezt a földet, hogy szüntelenül Istentől függjön. Úgy uralkodjon, hogy közben Istenre figyel, aki megmondja, mi a jó és mi a rossz. Tudta-e az ember a teremtéskor, hogy mi a jó és mi a rossz? Igen, mert Isten megmondta neki. Jó: ha a kert minden fájáról eszel, kivéve egyet. Rossz: ha a jó és rossz tudásának fájáról eszel. Másképpen: helyesen cselekszel, ha nekem engedelmeskedsz, rosszul cselekszel, ha nem engedelmeskedsz nekem. Vajon miért tette be ezeket a fákat az Úr Isten az Éden kertjébe? Azért, mert próbára akarta tenni az ember bizalmát, engedelmességét, szeretetét és hűségét Isten iránt.
Suhai György 5. oldal 2000.12.08. Isten nem robotokat teremtett! Szabad akarattal ruházta fel az első emberpárt a teremtéskor. Azt akarta, hogy szabadon, saját elhatározásából, saját döntésük alapján bízzanak Benne. Így szeressék Őt, így engedelmeskedjenek Neki, vagy így forduljanak el Tőle. Van ugyanis egy másik választási lehetőség az Istennek való engedelmes boldog, örök életen kívül: a halál, mely az engedetlenség következménye. az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod. (V. Móz. 30:19). Vagy Istennek engedelmeskednek Ádámék és akkor örökké élnek, vagy engedetlenné válnak és akkor meghalnak. Ez a két választási lehetőségük volt. Alkalmazás: Isten sokszor furcsa dolgokat két tőlünk. Tedd ezt, ne tedd ezt. Sokszor nem mondja meg, miért. Azt szeretné, hogy Jézus áldozata miatt, az abban irántunk kimutatott szeretete miatt bízzunk meg Benne feltétel nélkül. Ezt jelenti hinni: komolyan veszem, amit Isten mond és megteszem! Isten nem abban méri le a mi hűségünket, szeretetünket, bizalmunkat Iránta, hogy mennyire hisszük el amit mond, hanem abban, hogy mennyire engedelmeskedünk Neki. Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. (Jn. 14:15) mondja Jézus. Kiadja az Úr a parancsot: Műveld és őrizd! - Kertészek vagyunk! Mit jelent ez ma? Neked? Környezetvédelem, nem szemetelek, otthon rendrakás, rendet, tisztaságot tartok magam körül, nem rongálom a padokat a suliban. Igyekszem jobbá, szebbé tenni a környezetemet, nem szennyezem a levegőt (pl. környezetbarát neszeszerek!). Ha valami elromlik, megjavítom. Vigyázok mindarra, amiért és ami felett engem az Úr felelőssé és gondviselővé tett. Földművelők vagyunk! Tehát nem henyélésre teremtetett minket az Úr, vagy lustálkodásra. Nem lopta a napot Ádám és Éva sem az Édenben, hanem dolgoztak: feladatot kaptak Istentől. Tehát, a munka teremtettségbeli parancs az ember számára Istentől. Ebben Ádámék akkor még örömüket lelték! Ma ez nem mindig van így! Pál azt írja, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék (II. Thessz. 3:10) Mit jelentett az, hogy meghalsz? testi halál, (halandó leszel), az ember életének harmadik évtizedében beindul az öregedési folyamat! Huszonévesen már öregszünk. lelki halál: elszakadsz a Teremtőtől, megszakad a lelki kapcsolatod Istennel, az élet forrásával. Elveszted az örök életet, a halhatatlanságot. Vigyázat! Nem azért hal meg valaki, aki a tudás fájáról eszik, mert mérgező gyümölcsei vannak a fának! Alkalmazás: Akkor élhetünk teljes, békés, boldog, kiegyensúlyozott, értelmes és értékes életet, ha újra elismerjük az Istenre utaltságunkat, a rászorultságunkat, a Tőle való teljes függésünket. Ha újra tőle várjuk azt, hogy megmondja nekünk mi a jó és mi a rossz. Ha újra elismerjük Isten teljhatalmát az egész életünk felett és Jézus Krisztusban egészen alá is rendeljük magunkat Neki.