Országgyűlési választások Az 1848:5. tc. amely népképviseleti alapra helyezte az országgyűlés alsótáblája tagjainak megválasztását eltörölte a feudális rendi képviseletet. A nemesség megtartotta ugyan szavazati jogát, az értelmiség jelentős része is aktív választójoghoz jutott, s jelentős vagyoni cenzushoz kötve szavazhatott a megerősödő polgárság, valamint a legalább 1/4 úrbéri telekkel rendelkező paraszt is. Az országgyűlési választásokról szóló törvény Fejér megyében 5 választókerület kialakítását tette lehetővé, Székesfehérvár szabad királyi város pedig önálló választókerületet alkotott. Az előző fejezetben már utaltunk arra, hogy a kerületek kialakítása és azok székhelyeinek kijelölése jelentős politikai küzdelmek közepette valósult meg. A megyei bizottmány döntése értelmében a bodajki, a csákvári, a sárkeresztúri, a rácalmási és a váli választókerületek létrehozására került sor (a választókerületek elnevezései a székhelytelepülésekre utalnak). A bodajki kerülethez tartozó települések: Mór, Bodajk, Isztimér, Bakonysárkány, Ondód, Veleg, Csókakő, Söréd, Balinka, Csurgó, Gút, Keresztes, Moha, Inota, Csór, Kiskeszi, Sárpentele, Sárszentmihály, Úrhida, Sárladány, Jenő, Falubattyán, Szabadbattyán, Csákberény, Gánt. A kerület népessége: 29 580. A sárkeresztúri kerülethez tartozó települések: Vajta, Alsószentiván, Cece, Sáregres, Igar, Alap, Sárszentmiklós, Sárbogárd, Szentágota, Káloz, Kisláng, Nagyláng, Nagylók, Kislók, Sárkeresztúr, Aba, Soponya, Csősz, Felsőszentiván, Tác, Polgárdi, Füle. A kerület népessége: 29 435. A rácalmási kerülethez tartozó települések: Előszállás, Baracs, Kisapostag, Hercegfalva, Nagyvenyim, Kisvenyim, Nagyhantos, Kishantos, Dunapentele, Rácalmás, Nagyperkáta, Kisperkáta, Sárosd, Adony, Szolgaegyháza, Pusztaszabolcs, Seregélyes, Újfalu, Iváncsa, Besnyő, Ercsi, Dinnyés, Agárd, Gárdony, 112
Ráckeresztúr, Baracska. A kerület népessége: 29 555. A váli kerülethez tartozó települések: Bicske, Érd, Martonvásár, Vál, Batta, Csabdi, Alcsút, Felcsút, Etyek, Gyúró, Kuldó, Mány, Kajászószentpéter, Sóskút, Tabajd, Tárnok, Tordas, Óbarok, Diósd, Zámor. A kerület népessége: 29 660. A csákvári kerülethez tartozó helységek: Kozma, Csákvár, Boglár, Bodmér, Acsa, Fornapuszta, Vereb, Lovasberény, Pátka, Csalapuszta, Kisfalud, Pákozd, Sukoró, Nadap, Pázmánd, Pettend, Velence, Nyék, Magyaralmás, Zámoly, Szár, Újbarok. A kerület népessége: 29 175. 125 Május 2-án alakult meg a megye 50 főből álló központi választmánya. E testület feladata a választások lebonyolítása, a választójoggal rendelkező polgárok összeírása, a panaszok, ellenvélemények felülvizsgálata volt. Cserna másodispán, a központi választmány elnöke a nemzetgyűlési választásokat közvetlenül megelőző hetekben rendszeres kapcsolatot tartott fenn a belügyminiszterrel. Május végén június elején került sor a választók összeírására. A helyi parasztmozgalmakat leverték, vezetőiket bebörtönözték; viszonylagos nyugalom jellemezte a megyét. Ugyanakkor a parasztság jelentős részét, a jobbágyfelszabadításból is kisemmizetteket kizáró törvénycikk súlyos fogyatékosságai ellen több helység emelte fel tiltakozó szavát. Móron 26 szőlőművelőt zártak ki a választók sorából azzal az indoklással, hogy szőlőtermésük különféle változásoknak van kitéve, 100 ezüst forint biztos jövedelmet nem hozhat. Csákváron 46 fazekasmestert és szőlősgazdát nem vettek fel a választók listájára. A mezőváros elöljárósága eredménytelenül járt el érdekükben. Hiába igazolták ingatlanukat és évi jövedelmüket, a központi választmány kérésüket visszautasította. 126 A megkezdődő korteskörutak, a tudatosan felszított ellentétek sok esetben személyi ellentétek is megosztották a kerületek választóit. A megyebizottmány megalakulásakor a nagyjából egységesen fellépő liberális nemesség soraiban most szakadás volt 113
megfigyelhető. Madarász József személye ellen irányuló tömörülésről is tudunk, amelynek célja a radikális politikus megbénítása volt. A Nyéken tartott értekezleten egy szűkebb köz- és kisbirtokosból álló csoport döntött a képviselőjelöltek személyéről. Főként olyan személyeket jelöltek, akik az áprilisi törvényeken nem akartak túllépni, és ez bizonyult a döntő oknak nem szálltak harcba a még meglevő feudális maradványok fölszámolásáért. Madarász József testvérbátyjához hasonlóan, aki Somogy megyében volt a nemzetgyűlési választások vezéregyénisége már május közepén megfogalmazta radikális programját. Általános választójogot, az aktív és passzív választójog, valamint a felsőtábla eltörlését követelte. Az egyház birtokait az állam vegye kezelésbe, s a birtokok jövedelméből iskolákat hozzanak létre, fizessék a tanítók, a lelkészek bérét. Síkraszállt a népművelés, a népoktatás színvonalának általános emeléséért, a törvény előtti egyenlőség megvalósulásáért, a halálbüntetés, a testi fenyítés eltörléséért, a katonai szolgálat maximálásáért (4 év), az ipar, a kereskedelem fellendítéséért, a közmunkák eltörléséért, a pénztőke különösen az országból kivitt megadóztatásáért. A progresszív program tehát több pontban a szentesített törvények módosítását, a polgári átalakulást határozottabbá tevő törvények alkotását követelte, mégis a leglényegesebb, a föld, a szőlődézsma, a kisebb királyi haszonvételek kérdésében közvetlenül nem foglalt állást. Politikai okok miatt a törvények iránti engedelmességre szólította fel választóit s az őt felkereső községi küldötteket is. Mindezek ellenére a községek és mezővárosok népe nagy lelkesedéssel fogadta a korteskörúton levő Madarászt; a választók követjelöltjüket tisztelték személyében. A megyeszerte ismert politikust a sárkeresztúri és a váli kerületben is jelölték. 127 A megye választóinak, az országgyűlési követjelölteknek a figyelme június közepétől a választásokra összpontosult. Fokozódott az agitáció, a politikai szempontoktól sem mentes küzdelem. A leghevesebb összecsapásra a bodajki kerületben lehetett számítani, ugyanis Festetics Gejza a kormánypárt képviseletében lépett 114
fel, ellenfele pedig a radikálisokhoz közel álló Salamon György volt. A választási küzdelem politikai szempontjait a vallásfelekezetek szembeállításával igyekeztek tudatosan felszítani. Erre az adott lehetőséget, hogy a Salamon-pártiak túlnyomó többségét a református magyarok, míg Festetics híveit a katolikus németek alkották. A bodajki kerületben nagyban megy a lélekvásárlás állapította meg a Közlöny megyei tudósítója. A politikailag iskolázatlan választókról szólva keserűen állapította meg: Jaj a népnek, ha nem tulajdon meggyőződése, hanem ittas feje után választja azt, kinek kezébe ügyét, szabadságát, egész jövőjét s még hazája boldogulását is rakja le. 128 A figyelmeztető jelek ellenére sem a megyebizottmány, sem a központi választmány rendkívüli intézkedéseket nem léptetett életbe, csupán két lovasfoglárt bocsátottak a kerület elnökének rendelkezésére. Június 20-án, a választások napján tragikus események színhelye lett a mezőváros. A móri választók Festetics hívei többsége a nemzetőrségnek is tagja lévén, egységesen óhajtottak megjelenni Bodajkon. Kapitányuk, Luzsénszky Alajos báró engedélyt kapott arra, hogy a rend biztosítása céljából nemzetőrségben vonulhatnak fel. A választás napjának reggelén a móriak a Luzsénszky-kastély előtt gyülekeztek, s a földesúr beszédében utalt arra, hogy nem nemzetőrként, hanem választópolgárként vesznek részt a nemzetgyűlési választáson. Amikor a mezőváros határához értek, csatlakoztak a városon kívül gyülekező Festetics-pártiakhoz. Zeneszóval s Éljen Festetics Gejza! kiáltásokkal vonultak a választás színhelyére. A bevonulók és a Salamon Györgyre szavazók között már ekkor szóváltásra került sor, de a pártok vezetőinek az ellenségeskedőket sikerült lecsendesíteni. Eörsi Nagy Antal, a választás lebonyolításával megbízott elnök reggel 8 órakor nyitotta meg a választást. Blattner Mihály csíkvári jegyző Salamon Györgyöt, Körmendi Sándor móri ügyvéd Festeticset ajánlotta. A szavazatok leadása előtt Salamon kért szót, hogy ismételten megfogalmazza politikai hitvallását. Támogatói a kerület déli részének magyar és református választói 115
hosszasan éltették. A Festetics-pártiak elvonultak a városháza előtti térről, majd a szabadbattyániak kezdték meg a szavazatok leadását. A fellobbant és ingerült kedélyek lecsillapodtak. A Salamonra szavazók rendben fejezték be voksaik leadását. A kora délutáni órákban a Festetics-pártiak járultak a szavazatszedő bizottság elé. Egyre ingerültebbé, feszültebbé vált a légkör, s amikor a balinkaiak és a bakonykútiak adták le voksaikat, véres verekedéssé fajultak az ellentétek. A Festeticsre szavazókat Salamon támogatói megtámadták, köveket zúdítottak feléjük, s a városi vendéglőig űzték őket. Eörsi Nagy Antal elmenekült, a szavazatszedő bizottság tagjait pedig elkergették. Ekkor a németek, akik a vendéglőben tartózkodtak, továbbá a szavazást már befejezők kerítésléceket, husángokat ragadtak, betörtek a házakba, a városházára, padlásokon keresték az elrejtőzött magyarokat. A rend helyreállítása érdekében Luzsénszkyhez, a móri nemzetőrök kapitányához fordultak segítségért. A bodajki nemzetőröket is felszólították, fékezzék meg az elszabadult kedélyeket, azonban a nemzetőrök a rendet nem biztosíthatták, mert maguk is elvegyültek a verekedők között, sőt közülük többen is megsebesültek. A választójoggal nem rendelkező bodajkiak is részesei voltak az eseményeknek. A Móron állomásozó katonai alakulat sem tudott a helyszínre sietni, mert a választás napjának reggelén elhagyták a mezővárost. Az állomáshelyén tartózkodó főhadnagy kijelentette, másnap reggelre tud Kocsról Bodajkra katonaságot vezényelni. Időközben a magyarokat megfutamították, akik Csurgón gyülekeztek, s újult erővel támadásra készültek. Luzsénszky a móriakat nemzetőregységekben sorakoztatta fel, de a Csurgóra menekült magyarok várt támadása elmaradt. A kora esti órákra tehát helyreállt a rend, az összeütközésnek egy halálos és több súlyos sebesültje maradt az utcákon. A verekedés elcsitulta után a kerület elnöke folytatni akarta a szavazást, de a szavazatszedő bizottság tagjai már nem voltak a helyszínen. Ekkor a jegyzőkönyvek tanúsága szerint 83 szavazattal Salamon megelőzte az ellenjelöltet, de a balin- 116
kaiak, a bakonykútiak és a bakonysárkányiak, akik Festeticset támogatták, még nem szavaztak. Eörsi Nagy Antal június 21-re, majd 24-re tűzte ki a képviselő-választás folytatását, s Viczenty főszolgabíró az elnök utasítására körlevélben értesítette a helységek elöljáróit, hogy 24-én azok jelenjenek meg Bodajkon, akik még nem szavaztak. A szavazás folytatása ellen egyébként Festetics óvást emelt, aggodalma nem volt alaptalan, mert 24-én amikor az elmaradt szavazók a legnagyobb rendben befejezték voksaik leadását, kiderült: Salamon György 1032 érvényes szavazata ellenében Festetics 947-et kapott. A szavazás folytatása azonban törvényellenesnek bizonyult, s a képviselőház nevében Palóczy László tudatta a központi választmánnyal: a kerületben a választásokat meg kell ismételni. Salamont pedig megfosztották mandátumától. 129 A megye további választókerületeiben Sárkeresztúron, Rácalmáson, Csákváron és Válon (István nádor kérésére Alcsútról Válra tették át a kerület székhelyét) rendbontás nélkül ment végbe a képviselők megválasztása. A sárkeresztúri kerületben jelölt Madarász József ajánlója édesapja, Madarász Gedeon volt. Ellenjavaslattal senki sem élt, de Salamon Lajosnak is nevezetes pártja volt a választók körében. A pártok megoszlása után világossá vált, hogy Madarász József hívei abszolút többséggel rendelkeznek. Salamon az egész választó nép hallatára lemondott. A sárkeresztúri kerület nemzetgyűlési képviselője a radikális Madarász József lett. 130 A politikai pályájukat e megyében kezdő Madarász testvérek tevékenysége azzal aratott diadalt, hogy Madarász Lászlónak a csákvári kerület választói szavaztak bizalmat, jóllehet a képzettebb, politikai elveit tekintve kiforrottabb, idősebb testvér nem Fejér megyében, hanem a Somogy megyei tabi választókerületben volt képviselőjelölt. A kerület mandátumáért négyen: Verebi Végh János földbirtokos, Szluha Benedek szolgabíró, Fekete János ügyvéd és Madarász László küzdöttek. Szalay Sándor úgy ajánlotta Madarászt, hogy az nem is volt jelen a választásoknál. 117
Madarász László 118
Madarász József 119
Salamon Lajos 120
Ennek ellenére, általános többséggel 1097 érvényes szavazattal a csákvári kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Madarász László tabi mandátumáról lemondott, mert ahogy élete alkonyán megfogalmazta:...1848-ban én voltam a Tabi kerület első megválasztott képviselője, ám le kellett róla mondanom, mert a Csákváriak a távollevőtől is követelték előbbi jogaikat. 131 Ellenfelei közül Verebi Végh János 496, Szluha Benedek 22, Fekete János mindössze 1 szavazatot kapott. 29 175 fő volt a megyei bizottmány adatai szerint a csákvári kerület lakóinak a száma, viszont a választásra jogosultaké csupán 2572, az összlakosság 8,7%-a. Választási jogával azonban csak 1616 polgár élt. 38%-uk nem jelent meg Csákváron. 132 Távolmaradásuk oka részben abban keresendő, hogy a legnagyobb dologidőben hétköznapra írták ki a választásokat, és a központi választmány szervező tevékenysége sem volt kielégítő. Rácalmáson Fiáth István, Rosty Zsigmond, Éjszaky Károly, Horváth László és Kovachich voltak a jelöltek. Domokos Imrének, a kerület elnökének felszólítására a választók többsége Fiáth István nevét kiáltotta, mégis név szerinti szavazást rendelt el, mert 13 választót a közfelkiáltás nem nyugtatott meg. A kerület elnöke tehát nem volt feladata magaslatán, s döntése egyértelműen bizonyítja, nem Fiáth megválasztását támogatta. Alig kezdődött meg a szavazatok leadása, amikor Kandó József a megye volt alispánja Rosty támogatója felszólalt, és a szavazás azonnali befejezését követelte, mert Fiáth megválasztását a közfelkiáltás során már eldöntötték. Kandó javasolta a Rosty-pártiaknak, támogassák a megye reformkori ellenzékének ismert alakját. Hasonló értelemben szóltak választóikhoz Éjszaky, Kovachich és Horváth is. Fiáth István egyesült akarattal lett a rácalmási kerület képviselője. 133 A Madarászokkal közeli kapcsolatot fenntartó politikust 1848 végén Sopron, 1849 tavaszán Tolna vármegye kormánybiztosává nevezték ki. A váli kerületben Madarász József nagy szavazattöbbséggel (967) győzte le ellenfelét, Letenyey Károlyt, akit 400-an támogat- 121
tak. 134 Madarász e második mandátumát nem tartotta meg, számára a sárkeresztúri szavazók bizalma volt a döntő. Így a váli kerületben is meg kellett ismételni az országgyűlési választásokat. A június 20-ai választások Madarász József és László győzelmét eredményezték, a választók és a választásból kirekesztettek elsősorban bennük látták jogos törekvéseik megvalósítását. A liberális nemességnek azon csoportja, mely a népképviseleti választásokat akarta felhasználni a radikális politikus háttérbe szorítására, vereséget szenvedett. De vereséget eredményezett az a liberálisok által a megyében oly gyakran hangoztatott kaparj kutya, neked is jut jelszó, illetve szemlélet, amellyel a parasztságot érintő problémák elől tértek ki. 135 A váli és a bodajki kerületben július 23-án bonyolították le az újabb választásokat. A sárkeresztúri kerületben vereséget szenvedett Salamon Lajos Válon lépett föl, ajánlója a mányi jegyző, Szabó Gábor volt. Az ellenjelöltet, Németh Dánielt igen kevesen támogatták, aki miként pártja részéről látja a kisebbséget viszsza is lépett. Salamon Lajost általános többséggel s közfelkiáltással a kerület országgyűlési képviselőjévé választották. 136 Bodajkon Eörsi Nagy Antal akit ismételten megbíztak az elnöki feladatok ellátásával reggel 7 órakor nyitotta meg a szavazást. A városháza előtti téren gyülekező választókat a rend és a fegyelem betartására szólította fel. Utalt a június 20-ai szomorú eseményekre is, a nemzetiségi, felekezeti ellentéteket felszítók, a szavazás rendjét megbontók ellen a kivezényelt katonaság bevetését helyezte kilátásba. A szavazatok leadását megelőzően Luzsénszky Alajos Festetics Gejzát, Oláh Sándor Salamon Györgyöt ajánlotta képviselőnek. A megismételt választáson ismét a volt ellenfelek csaptak össze, s most is, mint a júniusi választáson Salamon hívei, a többségükben református magyarok adták le először szavazataikat, majd a déli óráktól a katolikus németek. A voksok leadása délután 5 órakor fejeződött be, s az igen kiélezett a választási küzdelmet tükröző szavazatok összeszámlálása után vált ismertté, hogy mi- 122
nimális többséggel Festetics lett a bodajki kerület képviselője. A Salamon Györgyre szavazók száma 896 fő volt, az első népképviseleti országgyűlési követévé lett földbirtokosra 907-en szavaztak. 137 Igen tanulságos annak a táblázatnak az összevetése, amely feltünteti a képviselőjelöltekre szavazók számát, egyben bizonyítja azt a megállapítást is, hogy döntően nem a jelöltek személye és programja osztotta meg a választókat, hanem a felekezeti hovatartozás. A helység Festeticsre Salamonra Megjegyzés neve szavazók száma Szabadbattyán 37 katolikusok (642) és reformátusok (200) lakják Falubattyán 53 zömében reformátusok Sárszentmihály 36 többségük református Kiskeszi 55 többségük református Sárladány 35 többségük református Inota 6 69 többségük református Csór 35 34 reformátusok és katolikusok Iszkaszentgyörgy 18 42 reformátusok és katolikusok Moha 59 többségük református Keresztes 93 többségük református Csurgó 1 141 többségük református Bodajk 56 43 katolikusok és reformátusok Veleg 1 67 többségük evangélikus Csákberény 3 126 többségük református Mór 349 5 többségük katolikus Csókakő 15 1 többségük katolikus Sárpentele 3 katolikusok (73), reformátusok (60) Kőhányáspuszta 1 katolikusok lakják Gánt 54 katolikusok lakják Ondód (Pusztavám) 137 katolikusok lakják Isztimér 96 katolikusok lakják Balinka 40 katolikusok lakják 123
Kúti (Bakonykúti) 45 katolikusok lakják Sárkány (Bakonysárkány) 46 katolikusok lakják Söréd 1 katolikusok lakják Összesen: 907 896 Az érvényes szavazatok száma: 1803 A kormánypárt jobboldalához tartozó politikus győzelmét elsősorban a móri választóknak köszönhette, hiszen a Bodajkon megjelentek közül 349-en adták le rá szavazatukat. Salamont csupán 5 móri lakos támogatta, akik bizonyíthatóan magyar nemzetiségűek voltak. A bodajki kerületben tehát a jobboldali erők arattak sikert, Festetics győzelmét követően azonnal kijelentette: a haza, a király s ezeknek köz érdekét, valamint a magyar minisztérium szolgálatát tartja legfontosabb feladatának, de a kormány politikájának támogatásáról szólva már megjegyezte, mindaddig követi, míg az a mostani törvényes ösvényről le nem tér. 138 Programjában, amelyet a választói előtt is megfogalmazott, nem szerepelt a nép, a parasztság sérelmeinek orvoslása, de az nem is volt várható a földbirtokostól, mert osztályhelyzete és érdeke szembeállította a forradalmi átalakulás tömegerejét jelentő néppel. Székesfehérvárott a város központi választmánya készítette elő az országgyűlési választásokat. 2022 választópolgárt írtak öszsze; az összlakosság mintegy 11%-a élhetett az 5. tc-ben biztosított jogával. Az országgyűlési választás ennek ellenére az egész várost mozgalomba hozta. Nem a politikai elvek különbözősége, hanem a jelöltek személye osztotta meg a választókat. Gróf Batthyány István és Haáder Pál polgármester küzdöttek a voksokért. Batthyányt nem politikai múltja, hanem családi kapcsolatai révén a földművesek jelentős része támogatta. A város polgármesterének táborát a kézműiparosok, a kereskedők és hivatalnokok alkották. A szavazatok leadására a városháza udvarán került sor, s az felizgatott kedélyek közt este 9 óráig tartott. A kölcsönös gyanúsítások, az elfogyasztott nagy mennyiségű bor hatására 124
Haáder és Batthyány hívei a főutcán összeverekedtek. A liberális Batthyányt támogatók a polgármester pártjának zászlaját elvették, a választás elnökét is bántalmazták. Június 12-én a 2022 választó közül csupán 1376-an adták le szavazatukat. A választók közel 30%-a 646 fő távolmaradt, választójogával nem kívánt élni. Az érvényes szavazatok összeszámlálása után derült ki, hogy Haáder 558, Batthyány 818 szavazatot kapott. Boross Mihály liberális ügyvéd a Közlöny megyei tudósítója így összegezte a történteket: A gróf követ politicai téren még nagyon nem működött, de ismeretes becsületessége, és a forradalomkor tanúsított szabadelvűsége a kisebbségben maradt pártot is, melly a választás ellen petitiót rebesget megnyugtathatja. 139 Fejér megye nemzetgyűlési képviselői valamennyien a nemesség két nagybirtokos, négy közbirtokos soraiból kerültek ki. Politikájukat illetően az eltérések jelentősek voltak, a radikálisoktól (a Madarászok) a kormánypárt jobb- (Festetics) és baloldalához (Fiáth, Salamon, Batthyány István) tartozók egyaránt mandátumhoz jutottak. Madarász József, Fiáth és Salamon kiválásával a megyebizottmány képzett, tapasztalt vezetői hagyták el a megyét és költöztek Pestre, hogy az országgyűlés munkájában vegyenek részt. Távozásuk után egyoldalúan a tisztikar akarata érvényesült a bizottmány ülésein. 125