..Jrta: Barta István. B otanika. Árterek fái SZOMORÚ FŰZ, susogó nyár

Hasonló dokumentumok
SZABÁLYSÉRTÉSI IRATOK ÜGYKEZELÉSI SZABÁLYZATA

Természetmadárvédelem. gyerekszemmel

ú ü ú ö ú í ü í ű ö ü ü ú ú ö ú ö íö í ú ü

í ű í í í ű ö ü ü ö ú ű ú ö ö í í í ű ö ü ü ö ö ö ö í í í ű ö ü ü ö ü ö í í í ű í ö í ö ö ű í ü ü ö í ö ö ö ü í í ű í ú ö ö ö ü ö ö ú ö ö ö ü ö ö ö ö

íő ö Ú ö ö ő í ű í ű í í ű ö í ö Ü ö

ó ú ó ó ó ó ó ó ó ó ó ó ü ó ü ö ü ó Á Á Ő ű ü ó ó ó Í ó ü ú ü Á Á ű ö ó ó ó ó ö ü

É ö É ó Á É ó ü Á Ő Ö ü ö Ö ő ü ö ő Ü ű ő ó ő ó ő ő ő í ö ö ö í ő ü ü ő ü ü ő ö ó ő ő ú ő ő ö ö ő ő ő ú ő ő ü ú

Ú ú ö é ö é Ú ú ö ű ö ö ű ö é ö ö é í í Ö ö í í Á Á Ó é ű ü é é ü ú é ü é ű ü é

ó Ó ó Ó Ő ó Ő Ó Í

Á ú ú ű ű ú ú Í ú ú Ö ű Ö ű Ö Ö ű ű ú ÍÍ Í ú Í Í Í Í Í ú ú

ó ó ó ö ü ő ö ó ú ő ó ö ó ó ő ü ő ó ő ü ö ő ő ó ó ő ó ö ö ú ó ő ö ó ő ő ó É ó ő ü ö ú ű ü ő ő ú ó ö ú ó ó ó ó ő ó ö ú Á ő ő ő Á ó ó ü É ö ú

ő ű í ő ú í í Á ű í ő ő ő ő í É í í ő Ö Ö Ö Á Í Á ő ő ő ő É ő ő ú ú ú í ő Á Ö ő ő

KÖZÖS UTASÍTÁSA. A BELÜGYMINISZTÉRIUM I. ÉS IV. FŐCSOPORTFŐNÖKÉNEK 004. számú. Budapest, évi március hó 1-én BELÜGYMINISZTÉRIUM

ö á á ö á ü á í á ö ü í ö ö ő ö á á ó ö á á á í ó á á á ő ő ú ú á á ó ó ó ő ö ü ö ö ü ö Ö á ő á á Ö á Í á ó á ő ü á ö á á ü ö ö á ö á á ö ó ü ú ő á í

ü ö ű ö ű ö Ö ö ú ü Á ü ü ö

É í ű ö ő ü ú ö ü ö ó ö ü í ő ó ú ő ű ú í ő ö ú ő ű ü í ő ó ü ö í ő í ö í ó ó í ó í ó ű ö ö ú í ő ú í í ó í ő í ő ó í ó ó í ó ó í í í í ó ö ö ü ó í ó

Garay János: Viszontlátás Szegszárdon. kk s s. kz k k t. Kö - szönt-ve, szü-lı - föl-dem szép ha - tá-ra, Kö - szönt-ve tı-lem any-nyi év u-

í ű ű ö í ö í ű í ú ű ű ű í Í í ö í Í ÍÍ ö ü ö í ű í ö ö ö ű í í ö í ö í ü ö í í í ű í ű ö ö ö í ű ö ö ű ü ö ö ö í ú ü ű ö ú í ö ö í ü ö ö í í í í í í

í ó ó ő ő ő Íő í ó í ó ó ő ő ó ő Íő í ó ú ő í í ó ö ő ő í ő ő í ó ü ö í ő ő ó ú ő ő ő ó ő í ő Í ő í ó í ü ő í í ü í í ó ö í ő í í ö í í őí ö í ü í ó ö

é é ó ó ó é ö é é é ó é é é é é é é é é é é é é ú ó é ó ö é é ó é ö é ó é éú é ú ó é é é é é é é é ö é é é ö é Ö é é ö ó é ö é é é é ű é ö ö ü é ö é Í

ó Í Ó ó ö ö ó ö ó ó ó ö ó ü ö ó ó Í ó ó ó í Í ó ö í í ó Í ó ö ó í í í ó ö ó ó í ó Í Í ö ö Í ö ó ó ó ö ö ó í ü í ó Í ó ö ó ó í ó ö Í Í

ö ő ó í ő ü ő ö ő ő ö í ő ó ő ü ú ő ö í ő ő ö ő ü ó ő ó ű ü ó ő ó ó ü ü ő ő ó ó Á í Ő ó ő ő ó í ő ó ó ő Ó ó ö ö Ö ó ő ó ő ö Ö ő ü ő ó ő ö ő ó í

ő ő ü ö ö ü ő ő ö ő ö ő ö ö ó ö ő ő ö í Ö ö í őí ö ö ó ö ö ő ö í Ö ő ő ö ö í í ő í ö ó ő ö ó í ó í Ö Í ó ö í ó ó ö Í Ö ő Í ő ő ó ö ő í ó ö í í í ü ö í

ő ö ö ő ó ö ü Ö ö ő í í ő ő ű ö ö ú ö ö ö ő ő ö ö ö ö ő ő ö ő ű í Á ó ó ö ő ö ü ö ö í ű ő ö ö í ö í ü ö ü ü ö ö ö ö ő ö ü í í ő ö ö ű ö ö ó ő ö ö ü ó

Í Í í ú Í ü í ő í ö ö ö ü í Í Í Í ü í í ü í ő ő

ö ö í őí ö ö í ő ö ő ú ú ö ő ú ö ő ú ö ü ö ö ö ö ö ő ö í ő ü ü ő ö ü ű ő ö ú í ö ő ö í í ű ű í ő ö í ú ű ő

ű ú Í Ó Á ú Ű ű Ő Ö Á ú Ű Ü ú ú Á ú ű

É ö Ű ő ű ő ő ű ű

Ö Ö Ú Ó Ö ű Ő Ő ű ű Ü Ő Ó Ő

ú Ü Í ú ú ú ú ú ú

é ú é é é é é é é é é é é é ú é ö é é é ö Ő é é é ú é é é é é é é é ö é é é ö é Ö é é ö é ö é é é ű é ö ö é ö é é ö ö é é ö ö é ö é Ö é ú é é é é é é

ő ö ő ú ő ö ö ő ó ő ö ü ú ö ö ó ő ö ü ó ó ó ó ő ő ő ó ó ú ő ü ő ö ö ó ü ö ö ő ű ö ö ő ú ú ó ö ő ű ö ó

ó ú ú ü ú ő ó ő ő ó ó ó ö ó ü ő ó ő ö ü ü ó ö ő É ó ö ö ö ó ó ö ü ü ö ü ó ó ő ó ü ó ü ü ö ö É ú ó ó ö ú ö ü ü ó ó ó ü Á ö ö ü ó ö ó ö ö ö ö ó ó ö ó ó

ö ö ö ö ö ö ö ü ö ü ö ű ö ú ü ű ö ü Í ö ú ü ü ű ö ú ü Á ü

ú ú ö ö ü ü ü ü ű ü ü

Ü

ö ö ó ú ö ö ú ü ó ö ö Í ö ö ö ü ó ö ö ú ú ö ü ó ü ó ü ö ú ü ó ü ö ó Á Á ö ü ú ó ö ü ü ö ó ü ü Á ü ö ü ö ü ö ö ö ü ö ú ö ö ö ü ú ö ú ö ű ú ú ü ö ó ö ö

é ö é Ö é é ő í ó í é ő ö ú é ó é ő ü ü é ó ö é é ó é é ö é ő í é é ő é é ö é ű ö é í ó é é í ö í ó í ó é é ö ó í ó ó í ó é é ö ő í ó ó í ó ü é í ü

Ü ü Ü Ö Ó ö ü ö Ó Ú Ó ü Ó ö ö Á ö ö ö ö ü

ő ő ő ő ú É ü ú ú ű ú ű ő ő ő ő Á Á ü ő É É É É É É Á Ú Á Á ő ő ő ő ő É Á Á Á ő ő ő Á ü ő ő ü

í ó ő í é ö ő é í ó é é ó é í é é í é í íí é é é í é ö é ő é ó ő ő é ö é Ö ü é ó ö ü ö ö é é é ő í ő í ő ö é ő ú é ö é é é í é é í é é ü é é ö é ó í é

É Ö Á Í Á Ó Ö ü

ő ö ő ű ó ö ó ű Í Ö Ö Á Í Ó Ö Ü É Ö Ö Ö Á Á Ö É Á Ö

ó É ó í ó ó í í ö í ó í ö ö ö ü ö ó ó ó ü ú ö ü ó ó ö ö ü ü ü ö ö ó ö í ó ű Ü ó í ú í ö í ö í Í ó ó í í ö ü ö ö í ö í ö ö ö ü ó í ö ö ó í ú ü ó ö

Í Í Í Ü Ó Ó Ö Á Ü Ü Ó Ü Ü Ó Ö Í É Ö

É Í Á Á É Ü Ó É É É É Í Ó Ó Ő Á Á É Á É É É É Á É É Á Á É É Á É Í

Ö Ö ű ű ű Ú Ú ű ű ű Ú ű

ú ú ü ü Á ú ú ü ű ű ú ü ü ü ü

ú ű ú ú ű ú ű ű ú ű ú ű Á ű ű Á ű ű ú ú ú ú ú ú ű ú ú ú ú ú ú ú ú

Ö ő ü Ö Ö Ő ü ő Ö Ö ü ű Á Í Ö ű ü ő ő ő Ö ü ü ő ő ő Ü ü ő ő ő ü ő ő ü ü

Ö Ö Ö Ö Ö Á Ű É Ö Ö Ö

É ú É ö ö ű ö ö ö ú ú ú ű ű ú ö ű ö ű ű ü ö ö ü ű ö ü ö ö ö ö ú ü ö ö ö ú ö ö ú ö ö ú ü ú ú ú ű ü ö ö ű ú ű ű ü ö ű ö ö ö ű ú ö ö ü ú ü ö ö ö ü ú ö ű

í í É í ó ó É ö í ó í ó í ó ó í ó í í ó ó ó í ö ö ö ö í í í ó ó ö ó

ö ő ő ü ü Ó ü ö ű Á ő ő ö ő Á Ó ű ö ü ő ő ű

ü ö ú ö ú ü ö ü Á Ó ö ö ö ö ú ü ú ü ü ú ú ö ö ü ü ú ü ü ö ö ű ö ü ü ü ü ö ö

ö ö Ö ó ó ö ó ó ó ü ö í ü ú ó ó í ö ö ö ó ö ü ú ó ü ö ü ö ö Ö ü ö ö Ö ó

í Ó ó ó í ó ó ó ő í ó ó ó ó

É Í ü ú É ü ő ő ő ő ú ő ú ü ü ő ü ú ü ű ú ú ü ü Í ü ű ő ő É ő

ú ü ü ú Ö ú ü ü ü ü ü ú ü ú ü ű Í ü ü ű ü ű Ó ü Ü ű ú ú Á ü ű ű ü ü Ö ü ű ü Í ü ü

ű í ú ü ü ü ü ü Ó í ü í í í É Á

ű ú ú Ö ó Ö ó ó ó Ö ű ó ű ű ü Á ó ó ó ó ü ó ü Ö ó ó ó Ö ű ű ü Ö ű Á ú ú ú ó ű í í Ő ú Á É Ö í ó ü ű í ó ű ó Ö ú Ő ú ó í ú ó

ö ü ü ú ó í ó ü ú ö ó ű ö ó ö í ó ö í ö ű ö ó Ú ú ö ü É ó í ö Ó Á í ó í í Ú ö ú ö ű ü ó

Í Í Ó ű Ü Ó Ó Ü ü Ö Í Ü Í Í ú Ö Ó Í ú ú Ö Ó É Í ű ú

ö Ó ű ö ó í ó ü ö Ó ó í ö ö ó Ö ó ö í ó í ó Á í ó Á Á Ő ú ü ó Í ü ú ü

É ő ő ű ú Á ő Á ő ű ő ő ő ő ő ő ő ő ű ú ű ű ő ő ő ű

ő ő ő ő ő ő ú ő ü Á ü ü ő ő ő ő ő ő ő ő ő ő Ö Ó ő ő ő Ö ő ő ő

Í Ú É ő ő ú ö Ö ú ú ú ö ö ú ö ö ű ö ő ö ö ú ö ő ő ö ö ö ő ő ú ő ú ö ö ö ú ö ö ú ő ö ú ö ű ö ő Ó ő Á ö ő ö ö

í ó í ó ó ó í í ü ú í ú ó ó ü ü í ó ü ú ó ü í í ü ü ü ó í ü í ü ü í ü ü í ó ó ó í ó í ü ó í Á

Ö Ö ö Ó Ó Ó Ó Ü ú ü Ű Ö Ö Ö ö Ü ö Í ü ű


Í ö ö ű ú ö ö Í ö ü ö ü

ü ö ö ő ü ó ó ú ó

ü É ö É É ö ö ö ü ö ö Á ű ö ű ű ű Á Í ö ö Ó ö

Ü ű ö Á Ü ü ö ö

Ö Ö ú

ő ő Ű ü ú ú Ú ü ű ő ő ő ő Á Á Í ü É ő ő ő ő ő É ő ú ú ú ő Á Ö ő

í í í í ó í ó ö ö í ű ü ó ó ü ú Á Á ó ó ó ó ó ó í ó ö ö ü Ó ö ü í ö ó ö í í ö í ó ó í ö í ú ó ú í ö ú ö ö ö í ó ó ó ú ó ü ó ö í ó ó í í í Á í ó ó ó

Í Ó ü ü í ü ü ü í Í í É í í Í Í ü ü ü í Í ü

ű ö ú ö ö ö ö í ű ö ö ö ű ö ö ö í ü ú í ű í ö í ú ű í ü ö ö ú ö í ö ű ú ü ö ö í ö ü ö ú ű ö ö ö í Á í ü í ö ü ö í ü ö Ő ü ö í ű ü ö í í í í í

ó ö í í ü Ű Ö ó ó ű ö ü Í í í ö Ö Ó ö Ű Ö ú ó ó í í ű ö ö ö ö í ó ö ö í ö ű ö ű ö ö ö ö ö í ó Ö Ö ü ú ö ó ü ö Ö ű ö Ö ü ó ö ö ó ö ö Ó í ű ö ű ö ö ű í

ű ú ü ü ü Í ü ö ü ö ü ö ü Ó ü ö ü ö ö ü ű ű ú ü ö ö ü Ó ö ű ü ö ú ö ö ü ü ű ü ü ö ö ü ü ú ö ö ü ü ú ü

ű ú ó ó ü í Á Á ú ó ó ó ó ó ó ó ó ó ó ó ó ó ó í ó ü É ű ü ó í ü í í í í í ó í ü í í ó ó Á

ú ű ű É ü ű ü ű ű í ü í ő í Ü ő ő ü ú Í ő ő í ú ü ü ő ü

ö ö ö Ö ö ú Ö í Ö ű ö í Ö í ö ü ö í ú Ö Ö ö í ű ö ö í ö ö Ő ö í ü ö ö í Ö ö ö í ö í Ő í ű ű í Ö Ó í ö ö ö ö Ö Ö ö í ü ö ö Ö í ü Ö ö í ö ö ö ö ö Ö ö í

í ü í ü ő ő ü Í ő ő ő ú í ő ő ö ö ö ű ü í ő ő í ú ö ö ú ő ő ú í ő í ő ö ö í ő ü ü í ő ö ü ü ú í í ü ő í ü Í í í í ö ő ö ü ő í ő ő ü ű ő ő í ő í í ő ő

ű Á ü ő ö í ö ö ő ő ő ő ö

í í ü í í í í í Ó ő ő í í í Ú ü Ú í í Ú ő ü Ú ü ő

ú ü ü ú

ü ő ő ü ü ő ő ű í í ű ő ő ő ü ő ő í í ő ő ő ő ő ő ü ü í ő Ö ő ü í ő ü í í ő ü ő í ő ő í í ő ü ü í ő ü í ő í ő í ő ü í ő í ü í í ő

É Í ó Í Í ó Íó ó ó Á ó ú ö ű ü ú Á Í ó ó

ú í ü ü ö ű í í í í ü ö ö ö ö í í í ű í ö Á ö ö í í ü ö ü ü ű

ú í ü ö ú ö ö ő í ö ü ö ő ö ü ö í í ü ö í ü ő ö ú ú ő ő ő ő ő ő ö ö ő ő ü ö ü ő ő ö í ő ő ü ü ö í ü Á ő í í ő

Á í ó ó ö Á ö ü É Á É ü É ó ó É ü Á í Á Á ö É ó Á Á Á ó ú É ö ö É Á Á Á í ó Á É É Á ó Á Á É Á ó ü Ű Ö Á Á Á ó ö É Á Á ü É Á É ó É Á Á Á Á Á Á ö ö É Á

Á É Ő Ö É Á Á É í í ő ő ő ó ú ő ü ű ő ü ő í ü ó ú ó ű ő ó ő ő ú ő ő ó ó ó ő í ú ó í ú ó í í É ü ő ó ó

í ő ő Ü Ü Ü Ó í őí Ü ő ű í í ú í ő Ú ő Ü í ő í Ó ő ü í í ú ü Ü ü

ő ő Á Á ó ü ő ó Í ő ö í ö ö óú óú ő ú í ő ú ó ó ó ü ö ö ü ö í ő ö ő ó ü ö ö ü ő í ő ő ó í ó ó ő ő ő ő ü Í ó É ü Ö í ö ő Í Í ő Í ő

ö ü ü Á ö ü ö ö ö Í ü ü ö ö ú ö ű ű Í ü

KOCSÁR MIKLÓS. Dalok magyar költ k verseire

ű ő ű ő ő í ü ő ü í ű ű ó ó ü í ü ó ű ő í ó ő ő ő ű ó ü ó ő ő í ó ó í ű ű ű í ó ü ő ű í ó ó ó ő Á Ö ő ó ő ő ó ü ő ó ő ő ő ő í ó í ü ő ő í ű ő ü ü ő ő

í ö ü ö í ó ü ó ó ö í ó ó ó ó ó ó í ü ó ó ö ü ó ó ü ó ó É í ó ö í í ó ó í ö ó ö í ö ö ó í í ó ö í ó ú í ó í ó ü ö ó í ö í ű í ű ó ö í ú í ó ú ö ü í ó

Átírás:

..Jrta: Barta István B otanika Árterek fái SZOMORÚ FŰZ, susogó nyár

A füzek családja - amelyben a névadó növények mellett a nyárfák is helyet kaptak - körülbelül 500 lombhullató fajt számlál. Ebből mintegy 400 tartozik szorosan is a füzek nemzetségébe, amely a latin Salix nevet az ógermán szürke szóról, vagy a kelta vízinövény kifejezésről kapta. űzből ju t az északi félteke legtö b b élőhelyére, sőt m utatóba néhány h írm o n d ó m ég az afrikai és dél-am erikai k ontinensre is k e rült. A leg tö b b en azonban m eg m aradtak az eurázsiai és északam erikai területeken, ahol szinte m in d en zugot benépesítettek. A folyók, patakok partján élő füzek m egszokott látványt nyújtanak, de alacsony, csenevész, pám ás fü zek be b o to lh atu n k a magas hegyek sziklái k özött, a sarkkör vidékén, de m ég a hosszú szárazságok sújtotta félsivátagokban is. H azánk a képzeletbeli fűzbirodalom szívében h e ly ezk edik el. Itt n in csen ek szélsőséges éghajlati viszonyok, am elyek ap ró te rm e tű v é n y o m o ríta n á k őket, h an em kiteljesedhetnek, terebélyes fává n ő h etn ek kedvükre. Lábuk a vízben I z ország terü letén ek k épze- 1 letbeli felosztásakor a víz által leginkább m eg h atáro zo tt tájak ju to tta k a fűzféléknek: a vízfolyások és állóvizek partjai. M ás néven puhafás ligeterdőnek is nevezik ezek et a növénytársulásokat. A folyók partján fordulnak elő, ott, ahova m in d en évben egyszer-kétszer k iö n t a víz. A m i a leg tö b b fának elviselhetetlen, az a fű zn ek kívánatos. A n a gyobb áradások után kialakuló sóderfövenyek, vagy a sem m iből k e letkező és néh án y év elteltével a sem m ibe vesző szigetecskék, zátonyok első lakói biztosan a füzek nem zetségéből kerülnek ki. G yakran csak annyi idő áll a növények rendelkezésére, hogy m éteres h u sángokból álló laza b o k ro k at n e veljen ek, m ielő tt elm ossa ő k et a víz. A part v édelm ében azonban term etes fává cseperednek, és a rendszeres áradások által biztosíto tt jó tápanyagellátás m iatt gyorsan n ő n ek. N y o m u k b an és v é ti d elm ü k b en az ártereken m eg jek len h etn ek a társulásra jellem ző tö b b i fafajok: a nyár és az éger. ** V égül a fákra kúszó lágyszárúak m egjelenésével kialakulhat a ligeterdő. Hálátlan katonák A kárókatonák ürülékétől idővel lekopaszodnak a fészkelőtelepként szolgáló fűzfa ágai 9

Tarzan az ártéren / rdem es n éh án y szót ejteni a folyóparti ligeterdők lágyszárú növényeiről, hiszen ezek a szún y o g ra jo k tó l h em zseg ő erd ő k Az ártéri nyárfák ágaira liánok kúsznak, az aljnövényzetben pedig gyakori a kellemetlen csípéséről hírhedt csalán olyan látványt nyújtanak, m in t a term észetfilm ek legvadabb d zsungeléi. A fákra m in d en h o l lián o k kapaszkodnak; kusza szövevényük et jo b b a n szem ügyre véve kid e rül, h o g y vadszőlő, iszalag, kom ló és sü n tö k alkotja. Az iszalag k arvastagságúra hízó szárai akár egy em b er súlyát is elbírják, de vigyázz: a sű rű aljn ö v én y z etb en k ö n n y en csalán közé vagy egy rejte tt pocsolya vizébe eshetsz! P e r sze a talajszinten is várnak egzotikus érdekességek, például a n e- báncsvirág rózsaszínű virágokkal ékes bokra. Védett füzek G / / azánkban a füzek h áro m faja ia is szerepel a v éd ett n ö (í / L vények listáján. A legritkább k ö zülük a babérfűz, m ely M agyarországon kihalással k ö zv e tle n ü l veszélyeztetett növény. Kis fává n ö v ő tö v ei K elet-m ag y aro rszágon, például B átorligeten láthatók. A füles fűz szintén előfordul az őslápban, de ez a néhány m éteres, elágazó b o k o r sokkal biztosabb gyökereken nyugszik, m in t a babérfűz. A parti fűz nevéhez híven kifejezetten a zátonyok, hordalék- 10

Mi köze a barkának a Húsvéthoz? A fűzbarka - hazánkban főleg a kecskefűzé - valószínűleg évezredek óta a tavasz és az újjászületés jelképe. A Bibliában a zsidók sátoros ünnepének elengedhetetlen kellékei voltak a leveles faágak. Sajnos mivel a fűz és a nyár héber neve azonos - ebből is látszik, hogy a közeli rokonságot már réges-rég felismerték nem lehet tudni, hogy melyik volt a szertartás igazi kelléke. A régi hiedelmek eltűntek ugyan, de a jelképek egy része feltartóztathatatlanul tovább él. Ma a keresztény vallások éltetik és viszik tovább a barka különleges szerepét azáltal, hogy a barkaszenteléssel a húsvéti ünnepkör elválaszthatatlan és elmaradhatatlan részévé teszik. A tél végén levágott és a meleg szobában vízbe állított ágakon megduzzadnak, és néhány nap alatt kipattannak a rügyek, így akár már a természet ébredése előtt felrázhatod a barkát téli álmából. A rügyek egy részéből tavasszal különleges virág, a barka fejlődik. A virágport pedig rovarok szállítjá k egyik fától a m ásikig. C serébe a fűz a b arkában elrejtett n e k tá r m irigyek édeskés váladékát kínálja a rovaroknak táplálékul. Fehér fűz - a király év szerint is ki kell em elni a legim pozánsabb hazai fűzfát, a fehér füzet, am ely akár a 30 m éteres m agasságot is elérheti. R áad ásul, b ár elsődlegesen a n a g y o b b fo ly ó k (D u n a, D ráva, Tisza) árterületén él, m eghódítja a d o m b o k at is, és akár 600 m éteres ten gerszint feletti m agasságig elő fordul a nedves erdőkben. T örzse szabálytalan, koronája g öm bölyded, kérge repedezett, barnás. Levelei oly an o k, m in t a leg tö b b fűznek: k esk enyek, lándzsásak, szürkés színűek, finom an fűrészes szélűek. T e r m esei apró padok cserjéje. Csak a D ráva és a Tisza felső folyásánál fordul elő. T erm észetvédelm i értéke m in d össze 2000 forint, ebből is látható, hogy m ég viszonylag gyakori n ö vénye a K árpát-m edencének. Füzek családfája h h o z, hogy legalább a jó l- neveltség szintjén eligazodj a hazai fűzfák rokon ságában, legkevesebb 20 fajt k ellen e m egism erned. R áadásul n em is lenne k ö n n y ű dolgod, m ert a legtöbb faj ahogy ro k o n o k h o z illik hasonló m egjelenésű: hosszú, lándzsás leveleket nevel. Agai, a legtöbb csúcsrügyet n ev elő fáétól eltérő en, folyam ato san n ö v e k e d n e k egészen őszig; télen részben visszafagynak, de az o ld alrügyekből újra k ih ajtanak. Az ártéri fák alatt szerényen bújik meg a gyalogbodza virága, és a rajta lakmározó gyöngyházlepke

Kalotás Zsolt felvétele A rendszeresen visszavágott ún. botoló füzeknek fontos szerepe van a part védelmében tokterm ések, am elyek m ár nyár elején b eérn ek. K ülönlegessége gyors növekedésében is m eg m u tatkozik. M ár az első nyáron térd magasságú hajtást nevel, am ely a k ö v etk ező é v e k b en évi m ásfél m étert is növekszik, m egelőzve ezzel m in d en erdőalkotó hazai fát. 10 évesen kezd virágozni, n ö v e- 12 A fűz és az árvízvédelem Az alföldi folyók töltésén sétálva gyakran lehet olyan fákat látni az ártéren, amelyeket derékmagasságban visszavágtak. Ezek legnagyobb része fűz, amely levágás után a törzsön lévő alvórügyekből kihajt, és nagyon jó l felújul. A magasan meghagyott törzsek a télvégi jeges ár levonulását is segítik, mert megvédik a gátat a zajló jé g rombolásától, és összetörik az árral rohanó jégtáblákat. A természettel összhangban élő nép bölcsessége így oldja meg egy füst alatt a fakitermelést és az árvízvédelmet.

kedése ekkor lelassul, 40 évesen pedig csaknem m egáll, de ekkor m ár magassága m eghaladja a 25-30 m étert. A gyors növekedés viszont n em párosul hosszú élettartam m al, m ár a fáknál n em is olyan magas 100 éves k o rt is ritkán éri m eg. T iszteletet parancsoló törzse v i szont a m ásfél-, k étm éteres átm é rő t is elérheti, így a teknőváj ás leggyakoribb alapanyaga. A fehér fűz fája lágy faanyagot ad, ennek ellenére rendkívül értékes, m ivel egyöntetű szerkezetű, jó l m eg m unkálható és faragható. R áadásul olyan terü leten él, ahol a legtöbb faipari szem p o n tb ó l k eresett fa n e m képes fejlődni. Kecskefüz - az úttörő /I 8-1 0 m éteres m agasságig 1 n ö v ő kecskefűz nem olyan előkelő, m in t a fehér fűz, de a füzek képzeletbeli seregének m égis hasznos tagja. E lő rek ü ld ö tt felderítő k én t m egtelepszik szinte m in denhol, közöm bös számára a h ő m érséklet, a vízellátottság és a talaj is. A hol szabad teret talál, például egy k iv ág o tt erd ő h ely én, o tt gyorsan elterjed. E lég néhány év, hogy kim agasodjon az aljnövényzetből, és ontani kezdje m agvait, am elyek n y o m án újabb füzek sarjadnak. T íz év alatt eléri teljes m a gasságát, és addig tartja kivívott harcállásait, m íg a lassú n ö v ek e désű fák u to l n em érik, és be n em árnyékolják. Ilyenkor is sokáig tere m m ég, és m agjait m essze szétszórja k ö rn y e zetéb e n. És h o g y h o n n an kapta nevét? Szövetei k e vesebb keserűanyagot tartalm az- Fűzfakosár, nyárfateknő A fűz- és nyárfák több népi mesterséghez szolgáltattak anyagot. Közülük egyik-másik, például a teknővájás mára a néprajzi múzeumok világába szorult vissza, a fűzfavesszőből készült kosarak, fonott bútorok azonban ma is kelendőek Kitől kapjuk a kosarat? A fűz hagyományosan a kosárfonás alapanyaga. Vesszői évszázadok óta az elnyűhetetlen kosarak, bútorok, kerítések, halászati eszközök és egyéb használati tárgyak alapanyagát adják. A mesterséges anyagok elterjedésével a fűzvessző jelentősége csökkent ugyan, de az igazi háziasszonyok még mindig vesszőkosárral járnak a piacra. A vesszőket a kosárkötőfűzről vágják, amely közepes nagyságú cserje. Sokfelé kifejezetten a vesszők miatt ültetik, és évről-évre vágják. A kosárfonás minőségi alapanyagának rugalmasnak, hosszúnak és egységes színűnek kell lennie. Cipót d a ga sz t nyárfatekenőbe A teknővájás régi mestersége a cigánysághoz kötődött, akik a teknőket, kanalakat készítették. Munkájukhoz leggyakrabban fűz-, nyárés égerfákat választottak. A kidöntéssel megvárták a téli időszakot, mert nem akartak fájdalmat okozni a fának: hitük szerint a téli nyugalomban a fa nedvei a gyökerébe húzódtak vissza, és így a fa nem szenved a kivágás miatt. A kidöntött törzseket alapos tervezés alapján dolgozták föl. Mindig a családfő készítette a nagyobb, több szakértelmet igénylő darabokat, a gyerekek a döntésnél segédkeztek vagy kanalakat készítettek, az asszonyok pedig a környékbeli falvakban értékesítették az apróbb portékát. A nyarat a család mindig a megfelelő fák felkutatásával, vándorolva töltötte, télen pedig a kivágott törzseket dolgozták fel. A nagy szakértelmet és a fák ismeretét és tiszteletét kívánó munka miatt a teknővájó cigányok mindig a helyi közösségek elismert tagjai voltak. Kovács Zsolt felvétele 13

14 Az ártéri fák puha törzsét könnyű m egmunkálni". A harkály odút váj bele, a hód pedig kidönti, és várat épít belőle nak, m in t a legtöbb fűzé, ezért a kecskék és a vadak n em vetik m eg hajtását, lev eleit. K oratavasszal b om ló virágai a m éh ek kedvelt legelői.

Szomorú és csavaros szom orúfűz valójában egyáltalán n em szo m o rú : egyszerűen a lelógó hajtások m iatt kapta ezt a nevet. A sárga vesszejű szom orúfűz a vízpartok h an g u latának elengedhetetlen kelléke. A balatoni sétányokon óriási sátrat alkotó példányaival találkozhatsz. A k ertészetek sokféle füzet k ínálnak, am elyek a k ertek különleges díszeivé válhatnak. A változatos színű és m é re tű fajták m ellett m e g jelen tek a csavart vesszejű díszfüzelc is. Nyárak I fű z fafé lék (L / J. c s a l á d j á nak kisebbik ága a nyáraké: m in d össze 35 fajuk van. A z északi m érsékelt öv lakói, d e a füzekhez hasonlóan változatos k ö rü l m ények k ö zö tt képesek m egvetni gyökereiket. L eveleik leh etn ek a ju h a r levelére em lékeztetők, de annál legöm bölyítettebbek, vagy to jásd ad o k, illetv e h áro m szög- letűek is. Sokszor ugyanazon fa fiatalabb és id ő seb b ágain k ü lö nböző alakú leveleket találunk. A levél színe világoszöld, fonákja tö b b n y ire ezüstö sen csillog. Hosszú n y elü k n ek köszö n h ető en a legenyhébb szellő is m eg m o z gatja ő k et, m egvillantva a szám talan ap ró e z ü sttü k rö t. V irágaik tö m ö tt bark ák, am ely ek rü g y - fakadás előtt nyílnak. A virágpor a A z évszakot, am ely évről-évre szü n időt h oz, többes szám ban,,n y a ra k -n a k m ondjuk, a fá k a t pedig n y á ra k -n ak. H asonlóképpen n ya ra t m ondunk, ha a z évsza k o t em legetjük, de n yá rt, am ennyiben á fá t. szél szárnyán utazik egyik virágról a m ásikra. A nyárfa term ését a fehér, vattaszerű r e p í t ő k é s z ü l é - k ek rő l k ö n n y en felism erheted. A m ag ró l leváló, tö m eg esen szálló, g o m o ly gó vatta sok bosszúságot okoz a kertészeknek, házm estereknek és az autósoknak. Nyárfa-seregszem le i vadon előforduló nyárakat a C L / J. tu d o m án y szekciókba sorolja. V annak világos kérgű szőke nyárak, nagylevelű nyárak, illatos balzsam nyárak és susogó rezgő- nyárak. A term észetben előforduló ny árak m ellett szám talan n em es A nyárfa csomókban szálló termései sok bosszúságot okoznak A szomorúfüzet gyakran ültetik vízparti sétányokra, csón akázótavak mellé ny ár is létezik, am ely eket a n a g y o b b m en n y iség ű és jo b b m in ő ség ű faterm és érd ek éb e n nem esítettek. A nyárfajok m aguk-

Fekete István: Nyárfa 25 éves koráig m egőrizheti. U tán a ugyan ez lassul, de m ég 30 évig sz á m o ttev ő e n m agasodik a fa. L egöregebb példányai a 150-200 gas jegenye, m ely ennek az őshonos fekete nyárnak véletlenül létrejött m utációja. V alószínűleg N y u g a t-e u ró p á b a n alakult ki v alam ik o r a X V III. században. A zóta sikeres karriert fu to tt be, és m in t ü ltetett díszfa a világ számos vidékére eljutott. Rétaljban áll s berekszélen, utat mutat nyáron s télen, reszket, bár szellő se lebben. ősszel a varjú károg róla, nyáron kis vércsék ringatója, altatja őket az estben. éves k o rt és a k ét m éteres törzsátm érő t is elérik. G yors n ö v ek e dése m ellett érté k ét n ö v eli jó sarjadóképessége: a kidőlt vagy k i vágott tö v ek gyökeréről ren g eteg sarj fejlődik. D éli származására utal A felkelő nap rajta lobban, és Dávidot lesi a holdban, aki szomorún hegedül... Rajta kiált a sárgarigó: Huncut, huncut, huncut a bírói" Mintha ő tudná egyedül. a m elegigény, am ely a D una-t isza kö zé re korlátozza hazai elterje d é sét. Jelentősége a h o m o k m eg k ö tésében és a v éd ett állatoknak o tth o n t adó erdő biztosításában van. ló A nyújtófának 6 a fája, viharban - jaj! - ne menj alája, az istennyila szereti, a cigány teknőnek faragja, rajkóját is benne ringatja, s malacát belőle eteti. Szellős állványok pallófája, a kubikosok talicskája, kisszék is belőle készül, a felhők magas csúcsán ülnek, ágán a szelek hegedűinek, s nincs ünnep nyárfagally nélkül. Télben a kedves őszt siratja, ősszel a nyarat takargatja, tavasszal a nyarat várja, nyári füzekben nyárfa lobban, puha szíve csak nyárban dobban, a nyárfa: a nyárnak a fája. tói is k eresztező d n ek, így tulajd o n k ép p en csak a tö m érd ek változatból kellett kiválasztani m indig a legkedvezőbb tulajdonságúakat. A szőke nyárak csoportjának m e diterrán származású képviselője a 35 m éter m agas fehér nyár. L evelei változatosak, növekedése pedig egészen egyedülálló. A z évi egy m éteres növekedési ü tem et akár Rezgő nyár és jegenye I evelei sejtelm es suhogásának o L y k ö szö n h eti n ev ét és n é p szerűségét a rezgő nyár. Ő shonos fafajunk, am ely azonban előnyös tulajdonságaiban messze elm arad a fehér nyár m ögött. N övekedése alig fele társáénak, és életkora is m indössze 5 0-60 év, viszont jo b b ellenállóképessége m iatt m eg h ó d í to tta középhegységeinket is. G y ö - kérsarjakat kevésbé nevel, de m agja it páratlan tö m eg b en ontja. P uha fájának erdőgazdasági értéke n ap jain k b an n ö v e k e d ő b e n van. A fehér nyárra em lékeztető fekete nyár viszont akár 250 évig is élhet. K ülönleges változata a keskeny, oszlopos növekedésű, to ro n y m a- A harkály vájta füzfaodúban sok más m adár, így a búbos banka is megtelepszik Éger - a lábakon álló fa em lehet kihagyni a vízparti élő h ely ek fáinak felso ro lásából az égert sem, hiszen a ligeterd ő k b en, de m ég inkább a láperd ő k b en m in d en ü tt je le n van. E n n ek a n em túl gyorsan és nagyra n ö v ő fának a nev ét sem ism ernénk, ha nem nevelne lábakat. Az áradások id ején kialakuló le v e g ő t len körn y ezetb en olyan magasra kellett em elnie a gyökértörzsét, hogy az m ár a vízszint fölé k erü l jö n. így jö n n e k létre a gyökérlábak, és a térdm agasságban kezd ő dő törzs. Ezzel a trü k k el és a gyök erek k ö zö tt fejlődő léggyökerekkel m in d ig tu d kellő m ennyiségű o x ig é n t biztosítani a vízfelvételhez. Egyes tőzeges láp o k o n az éger erd ő k et alkot, víznek pedig nyom a sincs akkor veszed észre, ha egy tavon úszó vastag, egybe- Az égerfák töve kiemelkedik a vízből, termésük apró fenyőtobozra emlékeztet függő tőzegszőnyegen állva ugrálni kezdesz, és m egérzed lábad alatt a szilárdnak tű n ő talaj enyhe h u l lámzását. 17