Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete. Budapest Szigethalom, 2010. október 28 30.

HADAK ÚTJÁN XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete Budapest Szigethalom, 2010. október 28 30. Assembly of Young Scholars on the Migration Period XX, Budapest Szigethalom, 28th 30th October 2010 Budapest, 2012

HADAK ÚTJÁN XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete Assembly of Young Scholars on the Migration Period XX

HADAK ÚTJÁN XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete Budapest Szigethalom, 2010. október 28 30. Assembly of Young Scholars on the Migration Period XX, Budapest-Szigethalom, 28th 30th October 2010 Szerkesztõ / Edited by: Petkes Zsolt Kiadja / Published by: Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum Az angol szövegek fordítója / English summaries by: Sárosi Edit Kivéve: 25 26., 41 42., 59., 325 326. oldal a szerzõk fordításai Except: pages 25 26., 41 42., 59., 325 326. translated by the authors A tanulmányok lektorai / The articles were revised by: Balogh Csilla Csiky Gergely Csörsz Rumen István Éry Kinga Feld István Hatházi Gábor Henszelmann Imre Hoppál Mihály Istvánovits Eszter Kiss Gábor Kovács László Makk Ferenc Molnár Erika Redõ Ferenc Ritoók Ágnes Tomka Péter Torbágyi Melinda Török Béla Vaday Andrea Vida Tivadar A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta This volume was published with the financial support of the National Cultural Found Budapest, 2012

A címlapon: Rakamaz, Túróczi-parti korong (JAM 64.875.7.) Front cover illustration: Breast-disc from Rakamaz, Túróczi-part ISBN 978-963-88584-7-4 Kiadja a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központja Published by the National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum Felelõs kiadó / Editorial responsibility: Dr. Csorba László Nyomdai elõkészítés / Word processing, desktop editing and lay out: Heritage Consulting Kft. Nyomás Nyomás és kötés kötés / Printed / Printed and and bound bound in Hungary in Hungary by: Print by:??????? Production Kft. Példányszám: 500 500 db, db, terjedelem: 26,625 25,5 A/4 ív / Circulation 500 copies, 26,625 25,5 A/4 A/4 pages pages

TARTALOM KISS GÁBOR, LÕRINCZY GÁBOR, VIDA TIVADAR: EMLÉKRÖGEINK A KEZDETEKRÕL OUR REMINISCENCES ABOUT THE BEGINNINGS.................................... 9 PÁSZTÓKAI-SZEÕKE JUDIT: VASBÓL KÉSZÜLT SZÖVÕESZKÖZÖK ÉS TEXTILMÛVESSÉG A 4. SZÁZADI DUNÁNTÚLON IRON WEAVING TOOLS AND TEXTILE PRODUCTION IN TRANSDANUBIA DURING THE FOURTH CENTURY AD............................. 15 PROHÁSZKA PÉTER: KÉSÕRÓMAI SOLIDUSLELETEK TITELRÕL LATE ROMAN SOLIDUS FINDS FROM TITEL..................................... 27 MASEK ZSÓFIA: KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉSEK KUTATÁSA RÁKÓCZIFALVA BAGI-FÖLDEK 5. 8. 8A. LELÕHELYEK TERÜLETÉN SETTLEMENTS SURVEYS FROM THE EARLY PHASE OF THE MIGRATION PERIOD AT RÁKÓCZIFALVA BAGI FÖLDEK (SITES 5.-8.-8A)................................. 43 HAJDU TAMÁS, MARCSIK ANTÓNIA: KÉSÕ SZARMATA/HUNKORI GÖDÖR EMBERTANI LELETEINEK VIZSGÁLATA TISZABURA-PUSZTATASKONY I. 3. LELÕHELYRÕL THE STUDY OF LATE SARMATIAN/HUNNIC PERIOD ANTHROPOLOGICAL FINDS OF THE PIT FROM TISZABURA-PUSZTATASKONY, SITE NR I. 3...................................... 61 TÓTH GÁBOR, PUSKÁS TAMÁS, BÕTSCH ENIKÕ: 85-ÖS SZÁMÚ FÕÚT ENESE ELKERÜLÕ SZAKASZ RÉGÉSZETI LELÕHELYEINEK EMBERTANI ANYAGA ANTHROPOLOGICAL MATERIAL FROM THE ARCHAEOLOGICAL RESCUE EXCAVATIONS AT THE PROPOSED BYPASS OF THE M85 HIGHWAY AT ENESE.......................... 71 HULLÁM DÉNES: APRZEWORSK-KULTÚRA HAMVASZTÁSOS TEMETKEZÉSEINEK IDÕRENDI VIZSGÁLATA A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉSZÉN THE CHRONOLOGY OF THE PRZEWORSK CULTURE S CREMATION BURIALS IN THE NORTH-EASTERN PART OF THE CARPATHIAN BASIN........................... 83 TÓTH ANDRÁS: RÚNAFELIRATOS TÁRGYAK MAGYARORSZÁGRÓL. PÉLDÁK A RÚNAJELEK SZAKRÁLIS-MÁGIKUS HASZNÁLATÁRA RUNIC ARTEFACTS FROM HUNGARY. EXAMPLES ON THE MAGICAL USAGE OF THE RUNIC SCRIPT........................... 97 CSIKY GERGELY, PHD: FEGYVERZET ÉS TÁRSADALOM AZ AVAR RÉGÉSZET TÜKRÉBEN A DUNÁNTÚLI GERMÁN KONTINUITÁS KÉRDÉSE THE QUESTION OF GERMAN CONTINUITY IN TRANSDANUBIA: THE CONFESSION OF WEAPON COMBINATIONS.................................. 109 SZÜCSI FRIGYES: A KORA- ÉS KÖZÉP AVAR KORI BALTÁK ÉS FOKOSOK AXES AND HAMMER AXES IN THE EARLY AND MIDDLE AVAR PERIOD................... 121

MAGYAR ANDRÁS: A KUNSZENTMÁRTONI AVAR MELLPÁNCÉL ÚJ REKONSTRUKCIÓS LEHETÕSÉGÉRÕL. A REKONSTRUKCIÓ SZEREPE EGY RÉGÉSZETI LELET ÚJABB SZEMPONTÚ VIZSGÁLATÁBAN. PROPOSAL FOR A NEW RECONSTRUCTION OF THE AVAR BREASTPLATE ARMOUR FROM KUNSZENTMÁRTON: THE ROLE OF RECONSTRUCTION IN THE INTERPRETATION OF AN ARCHAEOLOGICAL FIND................................................ 139 SZALONTAI CSABA: ISMÉT AZ AVAR KORI LEPRÁRÓL AGAIN, ABOUT THE LEPROSY IN THE AVAR PERIOD............................... 149 CSUTHY ANDRÁS: A KÉSÕ AVAR KORI FÜLES LÓSZERSZÁMVERETEK LATE AVAR CAST LOOPED HORSE HARNESS MOUNTS............................... 163 KATONA-KISS ATILLA: AZ OGUZ ÉS A KARLUK TÖRZSEK SZÁLLÁSVÁLTÁSA A VIII. SZÁZADBAN THE MIGRATION OF THE OGHUZ AND KARLUK TRIBES IN THE EIGHTH CENTURY............ 187 SZABADOS GYÖRGY: ÁLLAMSZERVEZÉSI MODELL A DE ADMINISTRANDO IMPERIO SZÖVEGÉBEN THE MODEL FOR ESTABLISHING THE STATE IN THE TEXT OF THE DE ADMINISTRANDO IMPERIO.............................. 195 LANGÓ PÉTER: A CSÚCSBAN ÖSSZEFUTÓ, BELSÕ ÍVVEL ÉS ÁTTÖRT LAPPAL RENDELKEZÕ, FÉLHOLD ALAKÚ FÜLBEVALÓK ELTERJEDÉSE ÉS KLASSZIFIKÁCIÓJA KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA 10 11. SZÁZADI LELETANYAGA ALAPJÁN THE SPREAD AND CLASSIFICATION OF PEAK TERMINATED CRESCENT SHAPED EARRINGS WITH INNER BEND AND OPENWORK PLATE IN THE EASTERN EUROPEAN ARCHAEOLOGICAL MATERIAL............................................. 205 TAKÁCS MIKLÓS: A KORONGOLT, KORAI ÁRPÁD-KORI CSERÉPBOGRÁCSOK FORMAI SAJÁTSÁGAIRÓL ABOUT THE FORMAL CHARACTERISTICS OF THE ÁRPÁDIAN AGE WHEEL-THROWN CLAY CAULDRONS......................................... 229 MERVA SZABINA: A 10 11. SZÁZADI KERÁMIA KELTEZÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJA EGY KISALFÖLDI ESETTANULMÁNY TÜKRÉBEN THE DIFFICULTIES IN DATING THE TENTH ELEVENTH CENTURY CERAMICS IN THE LIGHT OF A CASE STUDY FROM THE KISALFÖLD REGION IN HUNGARY.............. 271 GÁLL ERWIN: KRISZTIANIZÁCIÓ ÉS RÉGÉSZET. AERDÉLYI-MEDENCEI 11 13. SZÁZADI TEMPLOMKÖRÜLI TEMETÕK KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA. CHRISTIANIZATION AND ARCHAEOLOGY. THE RESEARCH OF ELEVENTH TO THIRTEENTH CENTURY CHURCHYARD CEMETERIES IN THE TRANSYLVANIAN BASIN................................................. 287 HORVÁTH ZOLTÁN, MINDSZENTY ANDREA, TEREI GYÖRGY: AZ ÁRPÁD-KORI KÁNA FALU OBJEKTUMAIBAN TALÁLT KÕZETTÍPUSOK ÉS AZOK LEHETSÉGES SZÁRMAZÁSI HELYEI BUILDING STONES OF THE MEDIEVAL VILLAGE OF KÁNA. TYPOLOGY AND POSSIBLE PROVENANCE...................................... 313

SIMONYI ERIKA: ADATOK A KÉSÕ ÁRPÁD-KORI FEHÉR KERÁMIA KIALAKULÁSÁHOZ NEW DATA ON THE DEVELOPMENT OF THE LATE ÁRPÁDIAN AGE WHITEWARE.............. 327 LEGENYEI-BODNÁR GÁBOR: GONDOLATOK SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY LEGVITATOTTABB LEGENDÁJÁRÓL SOME THOUGHTS ABOUT THE MOST DEBATED LEGEND OF KING SAINT LADISLAUS I......... 345 SUDÁR BALÁZS: DOBOT DOBOLTATNI EGY RÉGI MAGYAR HANGSZER NYOMÁBAN HAVE THE DRUM BEATEN TRACKING BACK AN OLD HUNGARIAN INSTRUMENT............................... 355 VÉNINGER PÉTER: SOVÁNYÍTÓ ANYAGOK ERÕSSÉGÉNEK MÉRÉSE. AZ AGYAG KÉPLÉKENYSÉGE ÉS A FORMÁZÁSI ELJÁRÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA THE MEASUREMENT OF TEMPERING AGENTS................................... 375 THIELE ÁDÁM: A KORA KÖZÉPKORI VASELÕÁLLÍTÁS TECHNOLÓGIÁJA A X. SZÁZADI FAJSZI-TÍPUSÚ BUCAKEMENCÉBEN ELVÉGZETT PRÓBAKOHÓSÍTÁSOK TÜKRÉBEN FROM ORE TO IRON PRODUCTS THE TECHNOLOGICAL AND ARCHAEOMETRICAL ASPECTS OF IRON SMELTING IN CONQUEST PERIOD HUNGARY................................ 395

NÉPVÁNDORLÁSKOR FIATAL KUTATÓINAK XX. ÖSSZEJÖVETELE, BUDAPEST SZIGETHALOM, 2010. OKTÓBER 28 30. 9 EMLÉKRÖGEINK A KEZDETEKRÕL 1989 májusában együtt ültünk a Tolna megyei Tengelicen a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete által szervezett nemzetközi konferencián és hallgattuk az elõadásokat, amelyeket a korai középkor kutatásának hazai és számunkra eddig csupán a szakirodalomból ismert nemzetközi, vezetõ személyiségei tartottak (ld. WMMÉ 15, 1990). A fehér asztal mellett ülve fogalmazódott meg bennünk, hogy sok fiatal hiányzik innen. A park fái között tartott reggeli séta közben vetõdött fel bennünk elõször: nekünk is rendezni kellene egy konferenciát a szárnyaikat bontogató, néha még botladozó fiatal népvándoros kollégák részvételével. A második napi ebéd közben körvonalazódott, majd fogalmazódtak meg bennünk a részvételi feltételek: 40 év alatti kollégákat hívunk meg és a résztvevõknek kötelezõ elõadást tartania. Az elõbbit az indokolta, hogy a diákköri konferenciák után szükségesnek látszott egy átmeneti megnyilvánulási lehetõséget szervezni a fiatal, végzett régészeknek, az utóbbit pedig, hogy az volt a tapasztalatunk, csak az veszi komolyan a konferenciát, aki készül is rá. Szó szót követett és felmerültek a konkrét kérdések is: ki, hol, mikor szervezi meg az összejövetelt, melyik lesz a fogadó intézmény, és meg lehet-e majd jelentetni az elõadások szövegeit egy kötetben, valamint kit kérjünk fel levezetõ elnöknek, az esetleges vadhajtások gyomlálójának. Emlékeink szerint az utolsó problémát maga az illetõ oldotta fel. Az ebédlõ egyik sarkából felhangzott Tomka Péter harsány kacagása. Egymásra néztük, és ugyanarra gondoltunk: A Tomkát! És ezzel meg is voltunk. A tervezett konferencia megszervezését egyelõre nyitva hagytuk. Lõrinczy Gábor vállalta, hogy tájékozódik igazgatójánál, Trogmayer Ottónál a lehetõségekrõl, keretekrõl, stb. Az örökifjú szegedi múzeumigazgató az elsõ szóra teljes támogatásáról biztosított bennünket. A helyszín szinte magától adódott, hiszen a meghívottak között is szereplõ, ugyancsak örök fiatal Vörös Gabriella szentesi múzeumigazgató is azonnal mellénk állt és elvállalta a házigazda szerepét. A konferenciának a kissé romantikusan hangzó Hadak útján címet választottuk, s õsz lett mire a meghívó is elkészült. Közös elképzelés alapján Kiss Gábor a konferenciának saját levélpapírt tervezett és bátran ráírta a fejlécre: I. Ki hitte volna akkor, hogy egyszer lesz XX. konferencia is? Szentesen, a múzeumban könnyû volt megszervezni az elõadásokat (amelyek reggeltõl késõ estig tartottak), a szállást a szomszédos kempingben, és ugyanott, illetve magában a múzeumban az étkezést. (Ez utóbbiakra sokszor magunk készítettük el a hagymás-zsíros szendvicseket, kísérve azokat finom alföldi borokkal.) Az ötlettõl a megvalósulásig alig telt el 16 hónap, és 1990-ben a késõ szeptemberi meleg, napfényes napokon Szentesen a disciplinák közötti jobb kapcsolatra törekedve a népvándorlás és római koros régészek mellett fiatal történészek, egy nyelvész és egy mûvészettörténész, továbbá antropológusok, archaezoológusok, néprajzosok is megjelentek. A szentesi közös lét kitûnõ hangulatú és lelkesítõ volt. Vörös Gabriella mellett sokat tett ezért Rózsa Gábor mérnök muzeológus is, aki a konferencia egyszemélyi mindenesének szerepét töltötte be. Már a konferencia elõtt és azt követõen is számtalan kolléga fogalmazta meg ellenérzését, ellenvetését a találkozóval kapcsolatban, elsõsorban a kor szerinti diszkriminációt kifogásolták. Akkor õk nem ismerték fel milyen hiányérzet késztetett bennünket, pályakezdõket e konferencia megszervezésére. Mi akkor úgy éreztük, hogy egy statikus világban élünk, a tudomány szervezete pedig számunkra túl merev, túlságosan központosított és hiányoznak az egyenrangú, egymással is vitázni képes tudományos mûhelyek. 1989 90-t írtunk, amikor a háttérben zajló belpolitikai változások, a kulturális élet átalakulása elhozta a lehetõségek váratlan kiszélesedését, a tudományos szabadság kiteljesedését. Ekkor már nem kellett engedélyek sorozatát begyûjteni. A körülöttünk zajló hatalmas változások ránk is felszabadítóan hatottak. A szentesi konferencián a fiatal népvándorláskoros kutatók új nemzedéke mutatkozott be. Kezdeményezésünk életképesnek bizonyult és a következõ generációk maguk képére formálva vitték tovább az alapötletet. De Hajdú Zsigát, aki õskoros létére elõadással vett részt a szentesi konferencián, már akkor is, és utána évekig próbáltuk rábeszélni arra, hogy szervezzenek hasonló konfe-

10 KISS GÁBOR, LÕRINCZY GÁBOR, VIDA TIVADAR renciát a fiatal õskorosok számára is. Erre csak hét évet kellett várni, amikor Debrecenben megrendezték a Fiatal Õskoros Kutatók I. összejövetelét (ld. ÌÏÌÏÓ I. Debrecen 1997). De közben a példánkon felbuzdulva szervezték meg a fiatal néprajzkutatók országos konferenciáját Makón (ld. A Makói Múzeum Füzetei 75 (1993), majd 2006-ban Gyõrben a fiatal római korosok (Firkák I. Fiatal római koros kutatók I. konferenciakötete. Gyõr 2007) és 2009-ben Visegrádon a fiatal középkoros régészek konferenciájára is sor került. A népvándorláskoros konferencia folytatása is biztosítva lett, Istvánovits Eszter vállalta, hogy egy év múlva, 1991-ben a nyíregyházi Jósa András Múzeum ad otthont a résztvevõknek. A szentesi konferencia megszervezése mellett a kéziratok megszerzése sem volt kis feladat. Ezt is Lõrinczy Gábor vállalta el, és a Trogmayer Ottó által biztosított kereteken belül a kötetet is õ szerkesztette. Felmerült azonban a kérdés, hogy lektorálja-e valaki, és vajon ki? Végül is arra gondoltunk, hogy a tanulmányokat a nagy tekintélyû Bóna Istvánnak mutatjuk meg. Sokunk elsõ kéziratát Vida Tivadar vitte el a pesti egyetem Régészeti Tanszékére, amely akkor még a Duna parton, a mai Piarista Gimnázium épületében volt. Bóna professzor elismerõen lapozta át a terjedelmes kéziratköteget, rögtön felismerve és méltatva az új közléseket és az új tudományos eredményeket. Ám lektorálást egy rá jellemzõ hamiskás mosollyal hárította el: Ma Magyarországon teljes a tudományos szabadság, írásáért mindenki maga felel! Ezek után, 1991-ben mindenki kézbe vehette a 40 tanulmányt tartalmazó kötetet (MFMÉ 1984/85-2 (1991). És azóta kisebb-nagyobb zökkenõkkel, változatlanul sor kerül a fiatal népvándorláskorosok évi összejövetelére. Az elmúlt 20 évben 20 helyszínen megrendezett konferenciák megtanították a kollégákat a sokoldalú szervezésre (elõadások, technikai háttér, szállás és étkezés biztosítása), a kéziratok elkészítésére, megszerzésére és szerkesztésére. A szervezõk minden alkalommal törekedtek a konferenciák szakmai színvonalának emelésére és a kötetek gyors megjelentetésére. Közben persze a fiatal népvándorláskorosok újabb és újabb évfolyamai tûntek fel, s örömmel látjuk, hogy a legújabb nemzedék képviselõi is töretlen elszánással szervezik az éves találkozókat. Bátran állíthatjuk azonban, hogy a sorozat egyetlen állandó tényezõje, okos, megértõ és segítõkész szereplõje, mindannyiunk tanára, a lélekben és szellemében örök fiatal Tomka Péter, az örökös elnök. Isten éltesse! Hihetetlen, hogy már 70 éves! Ad multos annos! Budapest Szeged Szombathely, 2012. február 27. Kiss Gábor Lõrinczy Gábor Vida Tivadar

EMLÉKRÖGEINK A KEZDETEKRÕL 11

12 GÁBOR KISS, GÁBOR LÕRINCZY, TIVADAR VIDA OUR REMINISCENCES ABOUT THE BEGINNINGS In May 1989, we sat together at Tengelic, attending the international conference organized by the Ádám Béri Balogh Museum of Szekszárd and the Archaeological Institute of the Hungarian Academy of Sciences, and listened to the lectures in the field of early medieval studies, presented by the leading Hungarian and international experts, some of whom we knew only from scholarly literature before (see WMMÉ 15 (1990)). Sitting beside the white table, we found out that many young scholars are missing from there. Then, during a morning walk among the trees in the garden, we formulated: we should organize a conference on the Migration Period, involving those young scholars, who are faltering and taking their wings in that theme. On the second day, during lunch we drafted and later framed the terms of participation: we would invite colleagues under the age 40, and all participants were to present papers. Creating a transitional way of manifestation for young, graduate archaeologists after the undergraduate conferences seemed especially beneficial; besides, we agreed that participants would take this meeting more seriously if they were bound to prepare for that. One word led to another, and shortly some functional questions arose: who, where and when would organize the meeting, which institution would host it, and would it be possible to publish the texts of the lectures in one volume; and, especially, who should be asked to chair, in order to control the wildlings. To the best of our recollection, this last debate was solved by the future president himself; namely, the laughter of Péter Tomka was heard from the other corner of the dining room. We looked at each other and had the same idea: Tomka! Further on, this problem was solved. We left open the debates around the organization of the conference for a while. Gábor Lõrinczy took on inquiring his director, Ottó Trogmayer about the possibilities, frameworks etc. The forever young director assured us of his support from the very beginning. The site for the meeting soon became self-evident as well, since the ageless Gabriella Vörös, director of the Szentes Museum, who was also among the invited contributors, instantly supported the idea, and offered her assistance as host. We chose the romantic-sounding On the route of armies title to the conference, and autumn had arrived when the invitations were posted. Based on a joint idea, Gábor Kiss designed a letter-paper for the conference, and he bravely wrote on the heading: I. Who could have believed that once there would be a conference XX? At Szentes, it was quite easy to organize the lectures into the museum (lasting from early morning till late evening), the accommodation into the neighbouring camping, and the food at the camp site, in addition in the museum itself. (Concerning food, we usually prepared bread with fat and onion, accompanied by tasty wines from the Great Plain Region.) From idea to execution, scarcely sixteen months had gone, and at last, beside young archaeologists dealing with the Roman- and Migration Period, promoting the connections between the disciplines, historians, one linguist, an art historian, anthropologists, archeozoologists, and ethnographers appeared during the warm late September days at Szentes. The community life at Szentes was excellent and very inspiring. Beside Gabriella Vörös, this was owing to Gábor Rózsa, engineer-museologist, who was a one-person manager of the conference. There were many colleagues remonstrating with the organizers about the conference prior and after the conference; their main objection was the discrimination other periods from the meeting. At that time, we felt we were living in a static world, and for us the structure of science was much too rigid, overcentralized, lacking equal workshops capable of disputing. In 1989 1990, the changing frameworks of internal politics, the transformation of culture brought the sudden expanding of possibilities, the fullness of scientific freedom. From that time on, it was unnecessary to obtain a series of permissions. These huge transformations had liberating effects on us. At Szentes, a new generation of young scholars of the Migration Period was introduced. Our initiative proved to be viable, and the next generations transmitted the original idea shaped to their needs. We have been trying to persuade Zsiga Hajdú for years, who, despite being involved in prehistoric archaeology, contributed a lecture to the Szentes conference, that a similar conference should be

OUR REMINISCENCES ABOUT THE BEGINNINGS 13 organized for young scholars of prehistory. Seven years later, the First Meeting of Young Researchers of Prehistory (ÌÏÌÏÓ I. Debrecen 1997) was held. Meanwhile, inspired by our success, the first conference of young ethnographers took place at Makó (see: A Makói Múzeum Füzetei 75 (1993)). Further on, in 2006, the first meeting of young archaeologists of the Roman Period was held at Gyõr, and at last, in 2009, at Visegrád, the young medievalists had their first conference. The conference series on the Migration Period went on in 1991, as Eszter Istvánovits, took up hosting the meeting in the András Jósa Museum at Nyíregyháza. Besides organizing the Szentes conference, the collection of draft papers was a difficult task. The articles were edited into a volume by Gábor Lõrinczy too, in the framework defined by Ottó Trogmayer. Still, it was a question, whether the papers of the young archaeologists should be revised, since these papers were the first printed publication for many of us. At last, we decided to introduce the papers to the highly respected professor, István Bóna. Many of our drafts were carried to the Archaeological Department of the university at Budapest, which, at that time was located on the bank of the Danube, in the today building of the Piarist Secondary School. Professor Bóna approvingly looked over the extensive manuscript, picking out and appreciating first publications and new scholarly results. However, he refused lecturing the material, saying with a mischievous smile that today in Hungary there was a total scholarly freedom, thus, everybody should bear all responsibility for his paper. Not much later, in 1991, the forty studies were published. (MFMÉ 1984/85-2 (1991)). And further on, even if not without hitches, the meeting of the young archaeologists of the Migration Period is still being held annually. In the last twenty years the conferences held at twenty places had taught the colleagues the process of many-sided organization (giving the technical background for the lectures, providing accommodation and food), the preparation, collection as well as edition of the manuscripts. In all cases the organizers made every effort to publish the papers as soon as possible. Of course, new and newer classes of Migration Period archaeologists appear, and we are glad to see that they are preparing the annual meetings with undiminished energy. However, we can firmly testify that the one and only constant contributor of the series is the clever, tolerant, helpful teacher for all of us, the spiritually and mentally ageless Péter Tomka, our president for life. God bless him! It is incredible that he is 70! Ad multos annos! Budapest Szeged Szombathely, on February 27, 2012. Gábor Kiss Gábor Lõrinczy Tivadar Vida

NÉPVÁNDORLÁSKOR FIATAL KUTATÓINAK XX. ÖSSZEJÖVETELE, BUDAPEST SZIGETHALOM, 2010. OKTÓBER 28 30. 15 VASBÓL KÉSZÜLT SZÖVÕESZKÖZÖK ÉS TEXTILMÛVESSÉG A 4. SZÁZADI DUNÁNTÚLON PÁSZTÓKAI-SZEÕKE JUDIT Gyõr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága 9022-Gyõr, Széchenyi tér 5. pszeoke23@yahoo.com Bevezetés Jelen dolgozat célja egy Pannoniából is jól ismert vas eszköz funkciójának meghatározása. A kérdéses szerszám 200-300 mm hosszú téglalap alakú, egyik hosszanti oldalán teljes egészében, centiméterenként általában 1-2 rövid foggal csipkézett vas penge, amelynek másik hosszanti oldalán középen egy, a pengével derékszöget vagy tompaszöget bezáró nyéltüske található. Rendszerint az utóbbi oldal mindkét sarkában egy-egy hullámszerûen visszahajtott nyúlvány látható, amelyekrõl vasgyûrû csünghet (1. kép). Pannonia területérõl legalább 35 ilyen darabot ismerünk (Pásztókai- Szeõke 2011): 1. Bátaszék, 56. sír (Péterfi 1993, 57 58, VI. tábla 56.3); 2. Bátaszék, 102. sír (Péterfi 1993, XIV. tábla 102.8); 3. Balatonaliga (Henning 1987, Kat. Nr. 20); 4. Balatonaliga (Henning 1987, Kat. Nr. 20); 5. Baranya megye (Müller 1982, Kat. 2030); 6. Baranya megye (Müller 1982, Kat. 2031); 7. Budakalászi burgus (Dinnyés et al. 1986, 33. tábla 10); 8. Intercisai castrum (Henning 1987, Kat. Nr. 149); 9. Intercisai canabae (Müller 1982, Kat. 175); 10. Hajmáskér-Seghegy (Éri et al. 1969, 99, 18.tábla 14; Müller 1982, Kat. 275); 11. Hajmáskér-Seghegy (Müller 1982, Kat. 276; Henning 1987, Kat. Nr. 200); 12. Keszthely-Dobogó, 111. sír (Sági 1981, 75, Abb. 57. 22; Müller 1982, Kat. 366); 13. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 464); 14. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 465); 15. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 466); 16. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 467); 17. Keszthely-Fenékpuszta (Müller 1982, Kat. 468; Kuzsinszky 1920, 84 85. ábrán összesen még 16 darab látható); 18. Leányfalui burgus (Müller 1982, Kat. 511; Dinnyés et al. 1986, 116; Henning 1987, Kat. Nr. 274); 19. Leányfalui burgus (Müller 1982, Kat. 512; Dinnyés et al. 1986, 116; Henning 1987, Kat. Nr. 274); 20. Leányfalui burgus (Müller 1982, Kat. 513; Dinnyés et al. 1986, 116; Henning 1987, Kat. Nr. 274); 21. Leányfalui burgus (Dinnyés et al. 1986, 116); 22. Somogyszil, 67. sír (Burger 1979, 13, 37 8, Abb. 44, Taf. 12.3, Taf. 43); 23. Tolna megye (Henning 1987, Kat. Nr. 523); 24. Tác-Gorsium, I. épület (Thomas 1955, 130. Nr. 19, Taf. XXXIII.1; Thomas 1964, Taf. CCXIII; Müller 1982, Kat. 917; Henning 1987, Kat. Nr. 535); 25. Tác-Gorsium, I. épület (Thomas 1955, 130. Nr. 20, Taf. XXXIII.Tab. 2; Thomas 1964, Tab. CCXI- 1. kép Fogazott szálleverõ, Keszthely-Fenékpuszta ltsz. 58.21.14 Fig. 1. Toothed iron weft-beater, Keszthely-Fenékpuszta Inv.nr. 58.21.14 ( Rupnik László)

16 PÁSZTÓKAI-SZEÕKE JUDIT II; Müller 1982, Kat. 918; Henning 1987, Kat. Nr. 535); 26. Tác-Gorsium, 140/780. szektor (Fitz-Bánki 1974, 209. vasak 1. és 20. ábra 1.; Müller 1982, Kat. 919; Henning 1987, Kat. Nr. 535); 27. Tác-Gorsium, 185/815. szektor (Müller 1982, Kat. 920; Henning 1987, Kat. Nr. 535); 28. Tác-Gorsium, Margittelepi temetõ 216. sír; 29. Veszprém-Ranolder utca (Müller 1982, Kat. 1683); 30. Veszprém megye (Müller 1982, Kat. 2028); 31. Veszprém megye (Müller 1982, Kat. 2029); 32. Tatabánya-Felsõ-Rét-föld (László 2011 Kat. 2, I. tábla 2); 33. Visegrád-Gizellamajor (Gróf és Gróh 1991, 89; Gróf 1992, 130); 34. Alsóheténypuszta; 35. Alsóheténypuszta. Pannoniában már a Kr.u. 2 3. század folyamán is használatban lehettek, azonban a 4. századtól kezdõdõen nincs kétség alkalmazásuk felõl. Eddig nem ismertek Pannonia városi településeirõl: néhányan 2 4. századra keltezhetõ villagazdaságok területérõl (Kat. 3 4; 10 11), mások 4. században épült belsõ erõdök (Kat. 13 17; 34 35), valamint Tác- Fövenypuszta 4. századi településérõl (Kat. 24 27) származnak, továbbiak egyéb katonai létesítmények, így erõdök (Kat, 33), õrtornyok (Kat. 7; 18 21), táborok (Kat. 8), valamint tábor körüli településekrõl (Kat. 9) is ismertek. 4. századi vidéki temetõkbõl további négy (Kat. 1 2; 12 és 22), egy pedig a tác-fövenypusztai 4. századi erõdített település temetõjébõl származik (Kat. 28). Mezõgazdasági és kézmûves szerszámokkal együtt is kerültek elrejtésre (Kat. 32, valamint Kuzsinszky 1920, 84 85. ábra). Pannnonián kívül is szórványosan már a Kr.u. 2. század folyamán elõfordul, de a többség Kr.u. 3 7. századra keltezhetõ (Müller 1982; Henning 1987; Gaitzsch 2005). Elterjedési területe elsõsorban a Balkán-félsziget, de ismert Itália (Gaitzsch 1980, 362, Kat. Nr. 177 180, Taf. 37. 177 180; Rich Chéruel 1859, 224 (Dens), 394 (Marra)), a mai Franciaország (Champion 1916, XIV. t.16852; Müller 1982; Marichal 2000, Cat. n 93-100), valamint Kis-Ázsia (Gaitzsch 2005, 129, Taf. 215. STR2) területérõl is. Néhány formai azonosságot mutató példány ennél késõbbre keltezhetõ (Nikitin 1971; Kirpicsnikov 1973, 1986). Funkció: állatvakaró? Sági Károly volt az elsõ, aki nemcsak formai analógiák után kutatva próbálta a fenti fogazott vastárgyak funkcióját meghatározni, hanem a Pannoniában elõkerültek leletkontextusát is figyelembe vette. Érvelésének középpontjában két olyan Kr.u. 4. századra keltezhetõ nõi sír került, melyekben a fogazott vaseszköz textilmûvességben használt szerszámokkal együtt került elõ: egyik esetben egy orsógombbal, míg mindkét esetben egy hosszú, egyik végén hegyben végzõdõ kerek keresztmetszetû vas tárggyal (Kat. 12 és 22). Az orsógomb textilkészítésben betöltött szerepe nem kérdéses. Véleménye szerint a fenti vas pálcák guzsalyként, míg a fogazott vas eszköz takácsfésûként azonosíthatóak (Sági 1973, 293 és 1981). Elképzelései nem találtak szélesebb körû szakmai elfogadásra, hiszen érvelésének felépítményét maga Sági aknázta alá egy szerencsétlenül kiválasztott, és fordítva elhelyezett illusztrációval: míg érvei szerint a takácsfésû kitûnõen alkalmazható a készülõ szövet vízszintes vetülékének leverésére, addig egy nehezékes szövõszék fejjel lefelé fordított képét adta szavai illusztrációjaként (Sági 1973, 293 4, 66. ábra; Sági 1981, 75 6, 22. kép) (2. kép). Az így közölt képhez kapcsolódó probléma kettõs: nemcsak a nehezékek lebegnek természet-, illetve gravitációellenesen a levegõben, de a fogazott pengével derék-/ tompaszöget bezáró nyelû szerszám a talpára állított nehezékes szövõszéken sem alkalmas a vetülék felverésére. Az általánosan elfogadott vélemény, mely szerint szarvasmarha és ló ápolásában vakaróként használhatták azon a tényen alapszik, hogy a legtöbb példány a Balkánon elrejtett, mezõgazdasági vaseszközöket nagy számban tartalmazó leletegyüttesekbõl ismert. Ebbõl következõen a formai analógiák után kutatók érdeklõdése késõbbi korok 2. kép Görög skyphos nehezékes szövõszék ábrázolásával (STAE RMOSE NIELSEN 1999, 69 nyomán) Fig. 2. Greek skyphos with the depiction of a warp-weighted loom (after STAE RMOSE NIELSEN 1999, 69)

VASBÓL KÉSZÜLT SZÖVÕESZKÖZÖK ÉS TEXTILMÛVESSÉG A 4. SZÁZADI DUNÁNTÚLON 17 3. kép Középkori lóvakaró (CLARK 2004, 164. 122. kép nyomán) Fig. 3. Medieval curry-comb (after CLARK 2004, 164. picture 122) 4. kép Lóvakaró használat közben egy 16. századi ábrázoláson (CLARK 2004, 157 és 114. ábra) Fig. 4. Curry-comb in use on a 16th century AD depiction (CLARK 2004, 157 and fig. 114) mezõgazdaságban-állattenyésztésben használt eszközkészlete felé fordult és az állatvakarókban vélték felfedezni a megfelelõ párhuzamot (Gerassimov 1946; Kirpicsnikov 1973, 85 és 1986; Müller 1982, 384, 532 4; Gaitzsch 2005, 129). Ezek az állatvakarók ívesen meghajlított, mindkét hosszanti élükön fogazott pengébõl, valamint 1-, 2- vagy 3- ággal a pengéhez erõsített nyélbõl álltak (3. kép). A Kr.u. 12 13. századtól kezdõdõen ezek az állatvakarók bizonyíthatóan használatban voltak (4. kép) (Müller 1982, 384; Clark 2004, 157 165; Terei-Horváth 2007, 231). A fenti azonosítás hívei az állatvakarók meggyõzõnek tûnõ tipokronológiai fejlõdési sorát is felállították: a Kr. u. 2. századdal felbukkanó és azt követõen folyamatosan használt egyszerûbb, az általunk tárgyalt pannoniai darabokkal megegyezõ egyszerûbb egypengéjû formát (I. típus) a 14. századra teljes mértékben kiszorítja a fenti, ívben meghajlított pengéjû, így két vakaró felülettel rendelkezõ fejlettebb típus (II. típus), melyet esetenként már a 12. századtól használhattak (Müller 1982, 384, 34. ábra). Alternatíva: fogazott vetülékleverõ fésû Az így felvázolt tipokronológiai sorrendnek ellentmond az a tény, hogy az itt tárgyalt eszköz a késõbbi korok állatvakaróihoz fûzõdõnél szorosabb formai hasonlóságot mutat egy más funkciójú etnográfiai tárggyal: a törökországi Çatalcam nevû településen ma is ilyen fogazott vas szerszámot használnak a vízszintes vetülékszálak leverésére, miközben kilim szõnyeg készül függõleges kétgerendás szövõszéken (5 6. kép). A római korig visszanyúló helyi hagyományok alapján készülõ szövetek vetülékének leverésére (szintén kétgerendás szövõszéken) Marokkóban is ilyen szerszámokat használnak (Ciszuk-Hammarlund 2008, 125). Fanyélbe illesztett, hasonlóan fogazott vas pengék a 20. század elsõ felébõl Görögországból, Palesztinából, Törökországból, Szíriából, valamint Magyarországról is ismertek. Ezeket szintén a kétgerendás álló szövõszéken készített sátorlapok, zsákok és tarisznyák durvább szövetét alulról építõ vízszintes vetülékfonalának leverésére használták (Ébner 1931; Morton 1936, 63 64; Crowfoot 1936 1937, 1941; Dalman 1937, 107 129; Domonkos 1954, 2000; Szolnoky 1954; Báldy Bellovics 1974; Broudy 1979; Lukács 2007, 69; Ciszuk-Hammarlund 2008, 125). Ezek a legújabbkori szövõszékek mindannyian annak a függõleges álló, kétgerendás szövõszéknek az egyenesági leszármazottai, melyet a Kr.u. 1. századot követõen

18 PÁSZTÓKAI-SZEÕKE JUDIT 5. kép Fogazott vetülékleverõk Çatalcamból, a mai Törökország területérõl Fig. 5. Toothed weft-beaters from Çatalcam (Turkey) ( Jorgen / Christian Meyer) 6. kép Fogazott vetülékleverõ használat közben Çatalcamból, a mai Törökország területérõl Fig. 6. Toothed weft-beater in use, Çatalcam (Turkey) ( Jorgen / Christian Meyer) már széles körben használtak a Földközi-tenger medencéjében, valamint a római birodalom ettõl távolabb esõ területein is (Crowfoot 1936 7, 40; Dalman 1937, 107 129; Wilson 1938, 23 5; Crowfoot 1941, 148; Forbes 1956; Wild 2002, 11). Habár ez az álló szövõszék több római kori ábrázoláson is felismerhetõ (Johl 1924, 2. Abb. 2; Wilson 1938, 21; Wild 1970, 69 70; Broudy 1979, 48; D Ambra 1993; Roche-Bernard - Ferdiere 1993, 144; Larsson Lovén 2002, Pl. XV, Cat.no. 1.6.2; 5 ; Ciszuk-Hammarlund 2008, 125), a fogazott szerszámok használatához ezek egyike sem szolgál további adalékkal, hiszen az egyetlen, szövõszékkel együtt megjelenített eszköz az egy hegyes tárgy (7. és 8. kép), melynek funkciójára késõbbiekben térünk ki. Ezzel szemben az ókori latin nyelvû források megemlékeznek egy fésûrõl (pecten), melyet a vetülék leverésére a kétgerendás álló szövõszéken dolgozók használtak (Crowfoot 1936-1937; Wild 1967). A fenti álló szövõszék ábrázolása nem szûnik meg a római kor végével, és egyes középkori illusztrációk egyértelmû bizonyítékkal szolgálnak a vetülékleverõ használatára. A szövõszék és a fogazott eszköz legkorábbi ábrázolása a 9. századból származó Utrechti Zsoltároskönyv egyik miniatúráján (DeWald 1932, Pl. CXXXII), majd 12. századi másolatban a cambridge-i Eadwin Zsoltároskönyvben jelenik meg (9. kép) (Hartley-Elliot 1951, Pl. 22a; Hoffmann 1988, 242, 243. fig. 6; Walton Rogers 1997, 1759). Míg az elõbbiek oldalnézeti képét adják az eszköznek, addig a Hrabanus Maurus által jegyzett itáliai kézirat miniatúráján szembõl látható (10. kép) (Ling Roth 1917, 137, 144, Fig. 91c; Broudy 1979, Fig.3 34; Kolchin 1989, 122). Egy 13. századi bizánci kézirat valószínûleg egy ilyen szerszámot a szövõszék alatt heverve ábrázol (Huber 1986, 233, nr. 224; Constas 2003, 335, fig. 1). Pannoniai leletkörülmények Pannoniai leletkörülmények is valószínûsítik, hogy nem háziállatok ápolásában, hanem textilkészítésben vették hasznát. Öt példány ismert Kr.u. 4. századra keltezhetõ nõi temetkezésekbõl (Kat. 1 2, 12, 22, 28): két esetben egy-egy orsógombbal (Kat. 1 és 12), négy esetben pedig egy 200-300 mm hosszú, kerek átmetszetû, egyik végén hegyes vastárggyal együtt helyezték a sírba (Kat. 1 2; 12; 28). Az utóbbi, a Balatontól délre esõ terület falusias temetõire jellemzõ mellékletként ismert hegyes tárgy rendeltetésére többféle javaslat született már: többen nyársnak tartották (Dombay 1957, 289; Vágó-Bóna 1976, 182; Tóth 2006), de guzsalyként értelmezve textilmûvességgel is kapcsolatba hozták már (Sági 1973, 1981; Bíró 1996, 156; Kelemen 2008, 144; Müller 2009). Bár valóban textilkészítéshez használt tárgy lehetett, azonban nem fonó-, hanem szövõeszközként azonosítható. Az álló kétgerendás szövõszéken való szövés közben egy hegyben végzõdõ latinul radiusnak, görögül κερκιζ-nek nevezett pálcát (Crowfoot 1936 7, 44 45; Dalman 1937; Wild 1967) használtak a függõlegesen futó láncfonalak kiemelésére, illetve az

VASBÓL KÉSZÜLT SZÖVÕESZKÖZÖK ÉS TEXTILMÛVESSÉG A 4. SZÁZADI DUNÁNTÚLON 19 7. kép / Fig. 7. 9. kép / Fig. 9. 8. kép / Fig. 8. 10. kép / Fig. 10. 7. kép Severa Seleuciana sírköve (JOHL 1924, 2. Abb. 2 nyomán) Fig. 7. Tombstone of Severa Seleuciana (after JOHL 1924, 2. Abb. 2) 8. kép Genetiva galliai sírköve (WALTON ROGERS 2007, 35. fig.2.27) Fig. 8. Tombstone of Genetiva from Gaul (WALTON ROGERS 2007, 35. fig.2.27) 9. kép Szövõszék és fogazott szálleverõ ábrázolása az Eadwin Zsoltároskönyvben (WALTON ROGERS 1997, 1759 nyomán) Fig. 9. Depiction of a two-beam upright loom and a toothed weft-beater in the Eadwin Psalter (after WALTON ROGERS 1997, 1759) 10. kép Szövõszék és fogazott szálleverõ ábrázolása Hrabanus Maurus szerint (BROUDY 1979, Fig.3 34) Fig. 10. Depiction of a two-beam upright loom and a toothed weft-beater by Hrabanus Maurus (BROUDY 1979, Fig.3 34)