Ikonográfia: Bardi Terézia
Képek 1. Címlap XIX. század vége Papír, fekete színû tintával írott szöveg 1 277x176 mm A lap közepén fekete színû tintával írott szöveg: gekauft durch [alatta egykorú tintával áthúzva: von] Franz Storno senior/um 5 gulden, in Ödenburg bei/einem [egy kitörölt szó helye]/trödler in Sopron. Ödenburg 1890/ Die Zeichnungen sind meistens um /1710 herum und wurden 1728/bei den Ödenburger Jesuiten Patres/catalogisirt. Es komt auch einige-/mal Österreichischer Binden Schild vor. A lap Staud Géza feljegyzései alapján (Staud, 1980, IV. sz. függelék, p. 286) az egykori album elõzéklapja volt. A vétel körülményeit rögzítõ szöveget minden bizonnyal a tágyakat megvásárló idõsebb Storno Ferenc, a neves soproni mûbarát írta. A Storno-gyûjtemény kiemelkedõ darabjai közé tartozó mûtárgyakról elõször Csatkai Endre adott hírt 1936-ban A Színpad címû folyóirat hasábjain, és 7 terv fényképfelvételét is közölte (29., 30., 32., 34 36., 44.). 1965-ben az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (akkor: Színháztudományi Intézet) az õ közvetítésével vásárolta meg Storno Gábortól az egykori albumot (Vételi napló: 1965/48), amelyet állagmegóvási és restaurálási szempontok miatt szétbontottak, s ma önálló lapokból áll (Staud, 1980, p. 188). Jóllehet a 2. képen olvasható bejegyzés szerint a gyûjtemény 1728-ban a soproni jezsuita rendház tulajdonában volt, s a szakirodalom ezért máig Soproni Jezsuita Díszletkönyvként jegyzi a kollekciót, nem egységes albumról van szó, hanem eltérõ provenienciájú és kvalitású mûtárgyak kolligátumáról, melyeknek természetesen a sokszorosított lapok kivételével pontos származási helye és készítõje jelenleg ismeretlen. A legkitûnõbb darabok feltehetõen itáliai vagy olyan Tirolból származó, délnémet, osztrák mesterekhez köthetõk, akik Itáliában mûködtek vagy tanultak, például a Rómában mûködõ Giovanni Paolo Schorhoz és köréhez (vö. Fagiolo, p...). Más részük ugyan jól képzett és erõs dekoratív érzékû, de kevésbé biztos kezû alkotó mûve. A tervek egy része a liturgiához, theatrum sacrumhoz, szentségimádáshoz vagy más egyházi ünnephez kapcsolódik. A többi lap esetében az ábrázolás tárgya (kertek, diadalkocsik, allegorikus-mitologikus alakok stb.) nem zárná ki, hogy rendi (mindenekelõtt természetesen jezsuita) fennhatóság alatt mûködõ iskolák színielõadásain bemutassák õket, azonban számos lap kvalitása jobb az iskoladrámák esetében ismertekétõl, illetve egyes díszlet- és jelmeztervek kivitelezési költségei meghaladják azokét. Ezeknek a lapoknak az eredetét a XVII. század végének, a XVIII. század elejének udvari ünnepségei, illetve efemer vagy állandó színházépületben bemutatott spektákulumai körében kell keresnünk. A kolligátum, mint felépítése is mutatja, bizonyára mintakönyvként szolgálhatott: a lapok jó része (noha valószínûleg konkrét elõadáshoz kötõdhetett) különbözõ darabok elõadásaiba behelyettesíthetõ, a korszakban általánosan használt ún. típusdíszlet. A díszlet- és jelmeztervek egy része használható lehetett a Les Noces de Pelée et de Thetis (Francesco Buti Isaac de Benserade Carlo Caprioli, 1654) címû darab színreviteléhez is, melynek Giacomo Torelli-tervezte színpadképei megtalálhatók a kolligátum lapjai között (106., 107., 108. kép). A 111 önálló mûtárgy leltározása során az egykori album lapjainak, illetve terveinek Staud Géza által rögzített sorrendjét követtem (Staud, 1980, IV. sz. függelék), feltételezhetõen az 1728-as állapotot bemutatva, még akkor is, ha egyrészt ezáltal a jól elkülöníthetõen azonos kéztõl származó lapok esetleg nem egymás után következnek, másrészt, ha ily módon fel borult is a Torelli-tervezte színpadképek egymásutánja, illetve más, valószínûleg egymáshoz tartozó tervek feltételezett sorrendje. (A feldolgozás során összetartozónak vélt csoportok listáját lásd az II. függelék 1. táblázatában a kötet végén. Az azonos kéznek tulajdonítható lapokat római szám jelzi.) Nemcsak a leltári számok követik Staud Géza sorszámait, hanem a valamikori album recto és verso oldalainak rögzítése is Staud nyomán történt. Staud Géza jegyzéke szerint egyes oldalakon nem volt ábrázolás: felsorolásukat lásd a II. függelék 2. táblázatában, a kötet végén. Egyes lapokon egykorú számozás található. 2 (A képszámok, leltári számok, az egykori verso és recto oldalak és az egykorú oldalszámok egybevetéséhez lásd az II. függelék 1. táblázatát.) A kötetben szereplõ Knapp Éva-tanulmány meghatározásait a szerzõ hozzájárulásával az ikonográfiai leírások végén közlöm, minden kiegészítõ hivatkozás nélkül. A különbözõ egységek elkülönítéséhez a késõbbiekben hozzájárulhat a vízjelek jelenleg folyó vizsgálata és értékelése is. 96 97
2. Ünnepi dekoráció terve (Quarantore) Papír, ólomvesszõvel 3 készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve 299x184 mm Felirat középen fenn: Collegij S. J. Soproniensis/Catalogo Inscri[p]tus/Anno 1728.; barna színû (feltételezhetõen vasgallusz) tintával 4 írott egykorú szöveg Az egykori album elsõ lapja (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 286), illetve 2. recto oldala (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 286). Ünnepi dekorációval feldíszített szentségtartó szekrény fél oldalának terve, mely feltételezhetõen a barokk vallásosságban kiemelkedõen fontos negyven órás szentségimádáshoz (Quarantore) készült. Az arannyal díszített, felhajtott bíborfüggöny láttatni engedi a középütt álló monstranciát. A szentségház oszlopának volutáján virágos füzérdísz és vázákban égõ tûz. A lap kidolgozottsági foka alapján nem dönthetõ el, hogy a terv egy állandó vagy egy efemer oltár díszítéséhez készült-e. Knapp Éva meghatározása szerint Úrnapi theatrum sacrum Oltáriszentség tematikájú háttérdekorációja. 98
3. A Megváltás allegóriája Theatrum sacrum díszletterve Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve 370x301 mm Felirat az oltáron álló kehely alatti táblán: ANGELI PACIS/AMARE/FLEBANT A dekoráció, melyet a szakirodalom korábban egy magas rangú hadvezér castrum dolorisaként tartott számon (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 286), negyven órás szentségimádás (Quarantore) díszítményeként szolgálhatott. A jelenet csomópontja Krisztus alakja és szimbolikus megjelenítése az Eucharisztia jegyeiben: fenn Krisztus erõteljes figurájának jobbjában töviskoszorú, vállain szenvedésének és felmagasztaltatásának keresztje; alatta kerubok gyûrûjében a Szent Ostya (Krisztus testének szimbóluma); lenn, a kazettás kupolával fedett szentélyben álló, szarkofág alakú oltárépítményen pedig a misekehely (a bor mint Krisztus vérének szimbóluma). Kínszenvedése és kereszthalála árán Krisztus megváltotta az emberiséget bûneibõl, s legyõzve a halált, Passiójának eszközei, melyeket a kép felmutat számunkra, diadaljelvényei, az ellenséget legyõzõ fegyverei lesznek. Az oltár fölött puttók emelik a Passió eszközeit: a létrát, Veronika kendõjét, a Krisztus-tartotta keresztet, az oszlopot, és végül jobbra lenn a nádszálra tûzött ecetes spongyát. A gazdag ornamentikájú architektúra is a szenvedésrõl beszél : a diadalív síró hermái és angyalai, a vázákban lobogó tûz, mely katafalkok díszítésénél is gyakori, a szentélyoszlopok elõtt álló angyalfigurák megoldása, az oltár felsõ részének volutáin és az oltár elõtt térdelõ síró angyalok vagy az utóbbiak elõtt látható fedett kosár, felborult kancsó és tál, lámpás, benne égõ gyertyával. A síró angyalokra utal vissza az oltár elõtti táblán olvasható felirat: ANGELI PACIS/AMARE/FLEBANT (A béke angyalai keservesen sírnak). A háborúra és a békére, így Krisztus diadalán keresztül az ellenség fölött aratott gyõzelemre utal Victoria szárnyas alakja is, jobbra a szentély oszlopai elõtt: jobbjával az oltárra mutat, baljában lándzsát és pálmaágat tart (a harc és a béke jelvényeit). Az Eucharisztiának szóló hódolat mellett, a misekehely fölé hajló angyalok kezében tartott pálmaág is a békére, illetve a virágvasárnapi pálmaágakra utal. A kupola ívérõl kétoldalt félrehúzott, a jelenetet keretezõ aranyrojtos, vörös drapéria színházi hatást kelt. Az oltár fölött festett háttérfüggöny vagy mozgatható színpadi díszletelem lehetett. Knapp Éva a linzi jezsuita templom fõoltára elõtt 1684-ben kialakított szent sírként határozta meg. Mivel a templom apszisának építészeti kialakítása eltér a rajzon ábrázolt állapottól, meghatározása további bizonyítékokat igényel. 100
4. Ünnepi dekoráció szentségimádáshoz Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve 299x184 mm Felirat jobbra lenn: barna színû tintával írott egykorú német szöveg: Man kan es Ein wenig beßer zu Sahmen Ruken daß es Enger wirdt. A lap feltételezhetõen negyven órás szentségimádás (Quarantore) dekorációjához készült. Középpontjában monstrancia áll, melyet palmettákkal, girlandokkal és volutákkal díszített oszlopok s a belõlük kiinduló voluták kereteznek. Az ívrõl aranyrojtos, vörös drapéria hull alá a monstrancia mögött. Az oszlopok lábazatánál és tetején, s a voluták találkozásánál egy-egy puttófejes váza, bennük lobogó tûz. A szentségtartó két oldalán látható volutákon egy-egy puttó térdel az örökimádás pózában. (Hasonló grafikai megoldást látunk a 3. képen.) 102
5. A Megváltás allegóriája Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet 1707 k. Papír, ólomvesszõ-rajz, vízfestékkel színezve, barna színû tintával írt feliratok 193x151 mm A barokk közkedvelt témájának, a Megváltás, illetve a Jó Halál allegóriájának finoman megrajzolt jelenete egy falpillérek tartotta ív mögött, oltárképet idézve tárul elénk: a Halált, az elmúlást szimbolizáló csontváz veszi át Charon szerepét, s viszi át a haldokló lelkét a túlsó partra, ahol az Ég Királynõje, Mária várja õt. A kezeit imára kulcsoló haldoklót Hermes Psychopompos szerepében egy angyal kíséri a túlvilág felé: jobbjával a széltõl dagadó vitorlára mutatva idézi fel a hívõnek a Megváltás egyedüli reményét, Krisztust. A vitorlán a keresztre feszített Krisztus képmása fölött felirat olvasható: HoC DVCe/MorIentI. A keresztény hívõ számára a halál egy új élet, a Krisztusban feltámadt valódi élet, azaz az örök élet kezdete (vö. Ján., 11,25 26), Krisztus pedig, kinek kereszthalála és feltámadása a megváltás és a feltámadás ígéretét jelenti, ehhez az igazi élethez vezetõ kapu (vö. Ján., 10,9). Máriát is a Paradicsomba vezetõ ajtóként, a Mennyek kapujaként (Porta coeli) tekintették, hiszen õ szülte a világra Jézust. Az itt látható ábrázolása a Mária hét fájdalmát bemutató ikonográfiai típus változata. A Szûzanya lábai alatt a sziklán olvasható felirat pedig a hívõre váró örök világosságra utal, melyért Mária is közbenjár: MarIa Coeleste/LIttVs Dat. A jelenet fölötti ívmezõben olvasható zsoltáridézet az istenfélõ keresztény hívõ számára ígér áldást: sic benedicetur homo: psal:127:v:4. Mind a zsoltáridézet, mind a feliratok kronostichonjai az 1707-es évszámot adják ki. Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp), a kronosztichon alapján feltételezve, hogy egyegy tervet többször felhasználtak. 104
6. A Megváltás allegóriája Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet Papír, ólomvesszõ-rajz, vízfestékkel színezve 194x150 mm A 3., 5. és a 7. képhez hasonlóan a jelenet a Megváltás, illetve a Jó Halál allegóriájának ábrázolása, ikonográfiájában pedig a 7. és a 10. kép változata. Keretezése is hasonló az 5. képen láthatóhoz: az íven azonban itt nem szerepel felirat. Míg az elõbbi rajzon a tenger vize jelentette a két létforma közötti átmenetet, a jelenetet itt egy kertbe helyezte a mûvész. A kert közepén szökõkút: a magas talapzaton álló kútszobor a kereszten függõ Megváltó alakja, feje körül fénysugarakkal. A talapzaton látható pajzson Krisztus sebei: a belõlük csorgó vér tölti meg a kút tálcáját, melynek rajzolata kagylót idéz. Krisztus kínszenvedésének eszközei vannak az oldalt álló ládákban: a töviskoszorú, a kesztyû, amelylyel arcul csapták, a kehely, s az oszlop, amelyhez hozzákötözték. A baloldalt térdeplõ, Krisztushoz könyörgõ nõalak számára valószínûleg itt is egy angyal (lobogó palástos, fénysugaras alak) mutatja meg az Üdvözülés útját, baljával a feszületre mutat. A keresztre feszített Krisztus a világ bûneiért önmagát adó Megváltó maga is kút: az ábrázoláson in concreto, mint kútszobor, és szimbolikus értelemben is; Krisztus oldalából vér és víz folyt ki Longinus lándzsadöfése nyomán (vö. Ján., 19,34), a sebeibõl csorgó vér az Élet vize. [...] Fons hic est vitae, qui totum diluit orbem,/sumens de Christi vulnere principium. [...] fogalmazza meg a gondolatot egy V. századi felirat a lateráni bazilika baptistériumában (Dölger, 1930, pp. 252 257). A vízkeresztség révén a hívõ újjászületik az Egyházban, a Szent vér maga az élõ víz; a kép jobb oldalán látható kehely az Utolsó Vacsora kelyhe (önmagában is a Megváltó szimbóluma); Ecclesia is kehelyben fogta fel a Krisztus oldalsebébõl kifolyó vért. A kert és a kút ugyanakkor gyakori Mária-szimbólumok is: Mária, a szûz Istenanya hortus conclusus, bezárt kert, bepecsételt forrás (vö. Énekek Éneke, 4,12). A kert végében ciprusok sora magasodik. Nemes anyaga révén a ciprus mindig is kiemelkedõ szerephez jutott a mindennapi életben és szimbolikus értelemben egyaránt: az Ótestamentumban a templomépítõk és hajóácsok megbecsült anyaga (vö. 1Kir., 6, 15,34; Ez., 27,5), Ezékiel látomásaiban pedig Isten kertjének fája (vö. Ez., 31,8); az apokrif Keresztlegendában annak a három fának az egyike, mely az Édenkertbõl származó magvakból Ádám sírján nõtt, s amelybõl késõbb Krisztus keresztjét ácsolták (vö. Marienlexikon, 1994, p. 815, irodalommal). Krisztus keresztje az Élet fája, sírja, az Élet vizének forrása, a Paradicsomban áll, az itt ábrázolt kert így a Paradicsom kertjének szimbóluma. Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp). 106
7. A Megváltás allegóriája Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve 306x191 mm Az 5. képhez hasonlóan itt is a tenger adja a színteret a Megváltás, illetve a Jó Halál allegóriájának ábrázolásához: a háborgó tengerár azonban itt elsüllyesztette a hívõ csónakját, ki a hullámok között hánykódva karjait könyörgõen tárja az ég felé. Fölötte két angyal emeli magasra a Krisztusba vetett Hit szimbólumát, a horgonyt, rajta mint kereszten a Megváltóval: nyilvánvalóvá téve a horgony keresztszimbólum voltát. A horgony már az ókeresztény idõkben titkos keresztény jel volt, ugyanúgy, mint a hajó vagy a galamb és a hal. Tágabb értelemben az Istenbe vetett hit, a keresztény hit szimbóluma (vö. Zsid., 6,10 19). Krisztus sebeibõl a vér a hajótörött kezére csöppen: a hívõ számára a halál az új élet, az örök élet kapuja; Krisztus vére hullatásával, kereszthalálával megváltotta bûneibõl az emberiséget, Szent vére az Élet vize, õ maga az Élet kútja (fons vitae). Ikonográfiai szempontból a motívum egyik legfontosabb barokk megfogalmazása Bernini egyik lapján látható: a feszület a tenger fölött lebeg, melynek vize a Megváltó kiömlõ vére (Brauer Wittkover, 1931, p. 166; Fagiolo, M. Fagiolo, M., 1967, 228. kép). Krisztus vére végtelen tenger, mely beborítja a földet írja Padre Francesco Marchese az 1670-ben Unica speranza del peccatore che consiste nel sangue di N. S. Gesù Cristo címmel megjelent kötetben, melynek címlapja a Bernini rajza nyomán kiadott metszet (vö. Lavin, 1998, pp. 30 35). Már maga a cím közli a könyv alapgondolatát: a Megváltás egyedüli forrása Krisztus, az Élet kútja, melynek vize, Krisztus vére, az Élet vize, az Örökélet forrása: a hívõ életének s a liturgiának középpontjában az Eucharisztia áll. Ikonográfiailag a kép a 6. és a 10. kép változata. Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp). 108
8. Színpadkép Xavéri Szent Ferenc ünnepére Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, vörös krétarajz 203x402 mm; két darabból összeillesztve Xavéri Szent Ferenc tiszteletére rendezett ünnepi elõadás színpadképe: a perspektivikusan ábrázolt játéktér oldalait kariatidák tartotta három ív tagolja. A két szélsõ ív hátterében minden bizonnyal egy-egy festett függöny: a bal oldali Xavéri Szent Ferenc halálát ábrázolja Kína kapuinál, Csangcsun szigetén (St. John-sziget) a tengerparton, a jobb oldali pedig a hittérítõ szentet kereszttel a kezében. Feltételezhetõen a középsõ, függönnyel keretezett üres ívmezõ s az ívek elõtti tér szolgált játéktér gyanánt, melyet négy kandeláber világított meg (talapzatukon meggörnyedt alakok tartanak egy-egy akantuszlevéllel díszített medencét). Az ívmezõk tetején álló angyalok füzérdíszt tartanak, mely a kandelábereket is összeköti. Knapp Éva értelmezése szerint a jelenet Xavéri Szent Ferenc halálát és megdicsõülését illusztrálja. 110
9. A Jó Halál allegóriája Oltárkép, vagy theatrum sacrum terve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet Papír, ólomvesszõ-rajz, indigó vízfestékkel lavírozva 191x153 mm Felirat a haldokló ágyának végén és oldalán: Christus, Virgo Parens, Michael, Ignatius hic sunt/in tanta Coeli, Mors bona, Luce venit. Barna színû tintával írott egykorú szöveg A Jó Halál allegóriája egy (feltételezhetõen jezsuita) szerzetes, szent (?) halálának ábrázolása. Amennyiben a kép verso oldalán található szignatúra a recto oldalon látható képre vonatkozik, a lap annak a szent halálát ábrázoló metszetnek a másolata, melyet Cesare Agostino Bonacina (1620/1634 1656 u.) mûve után Albertus Clowet (1636 1679) készített (Thieme Becker, VII, 1912, p. 121). A szóban forgó metszetet vagy annak elõképét az eddigi kutatások során még nem sikerült azonosítanunk. A kompozíció középpontjában egy férfi fekszik halálos ágyán: baljában égõ gyertya, mellén feszület, jobb karjára fûzve olvasója; fejét az ágy mellett álló Szûz Mária felé fordítja. Mária baljával a haldokló jobbját fogja, másik kezével pedig az ágy elõtt térdelõ glóriás szentre mutat. A szent kilétére, s egyben a többi ábrázolt személy azonosítására az ágy oldalán olvasható felirat nyújt támpontot ( a felirat szövege megegyezik a 4/a és a 9/a képen látható szöveggel): Christus, Virgo Parens, Michael, Ignatius hic sunt/in tanta Coeli, Mors bona, Luce venit. A szövegben két szó (Coeli és Luce) aláhúzásával is erõsítik a mennyben a hívõre váró örök világosság ígéretét. A haldokló lelki üdvéért közbenjáró, térdelõ szent a jezsuita rend alapítója, (Loyola) Szent Ignác (1491 1556). Az ágy mögött Szent Mihály harca a Gonosszal: baljával megragadja a gonoszt megtestesítõ, könyvet tartó figura jobbját, a másik kezében tartott kardjával épp lesújtani készül rá. Elõttük angyalfigura: jobbjával az ölében tartott könyvre valószínûleg a Bibliára mutat, fejét pedig elõre fordítja. Balra fenn Krisztus alakja lebeg: fejét dicsfény övezi, jobb kezében babérkoszorú. Elõtte angyal térdel jobbjában a mártíromság pálmaágával, az angyal fölött pedig szárnyas puttó babérkoszorút tart. A XVII. században, fõképp a jezsuita rend körében megélénkül a hívõ halálának mikéntjérõl, a Jó Halál gyakorlatáról (Ars Moriendi) való elmélkedés, útmutatók jelennek meg, kongregációk alakulnak Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp). 112
10. A Megváltás allegóriája Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet Papír, biszter toll, vízfestékkel színezve 185x152 mm A Megváltás allegóriájának ábrázolása egy kút fölé boruló baldachin keretében tárul elénk, mely a római San Pietro in Vaticano baldachinjának elsõ terveit idézi; a korinthoszi oszlopokon nyugvó voluták váza formájú talapzaton álló, fénysugaraktól övezett keresztet tartanak. A 6. képhez hasonlóan itt is a Megfeszített Üdvözítõ látható egy kút fölött: míg ott a feszület maga a kútszobor, itt Krisztus kereszten függõ, fénysugaraktól övezett testét angyalok és puttók emelik a kút fölé. A Megváltó sebeibõl vér csorog a középen álló kútba, amely körül gyógyulást várók csoportja áll. Az 5. és a 6. képen látható megoldáshoz hasonlóan itt is egy angyal vezeti a hívõt Krisztus felé, jelezve, hogy egyedül Krisztusban rejlik a Megváltás. Az elöl látható üres írásszalag a lap befejezetlenségére utal. Krisztus az Élet vizének kútja (fons vitae), vére mint az élet vize ad gyógyulást a betegeknek, halála és feltámadása pedig a megváltásba és a feltámadásba vetett Hit forrását jelenti. Ugyanezt a gondolatot fogalmazza meg Georgette de Montenay Emblematum christianorum centuria (elsõ kiadása: Lyon, 1571; vö. Praz, 1964, 9. ábra p. 44, pp. 431 432) címû kötetének 30. emblémája: gyógyulást keresõ betegek járulnak egy díszes kúthoz, s merítenek annak vizébõl: a kúttálca fölötti kútszobor a sebeit felmutató Fájdalmas Krisztus alakja, a kút vize az Élet vize, Krisztus kicsorduló vére (vö. Panofsky, 1927). Krisztus, mint az Élet kútja jelenik meg Bernini egyik rajzán is, ahol a tenger fölött ábrázolt, kereszten függõ Megváltó tengerbe csorduló vére válik a tenger életet adó vizévé (Brauer Wittkover, 1931, p. 166; Fagiolo, M. Fagiolo, M., 1967, 228. kép; Lavin, 1998, fig. 1, F. Spierre rézmetszete, Istituto Nazionale per la Grafica, Roma). Ikonográfiailag a kép a 6. és a 7. kép változata. A kereszten függõ Krisztus vére mint a gyógyulás, a megtisztulás és a Hit forrása jelenik meg Sandro Botticelli egyik fametszetén is, melynek címe Vasari nyomán A Hit triumfusa. A Savonarola egyik prédikációját illusztráló lapon a kereszten függõ Krisztus sebeibõl fakadó vér folyammá duzzad, melyben megmártózva a megtért hívek megtisztulnak bûneiktõl és örök életet nyernek (Krisztus mint az Élet kútja; vö. Weisbach, 1919, p. 94; Lavin, 1998, p. 38, fig. 6). Ha a rajz színpadi jelenettervet ábrázol, középen fenn színpadi repülõszerkezet vagy mozgatható díszletelem látható. Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp). 114
11. Díszedények terve Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve 154x199 mm A képen két sorban négy díszedény terve: lenn egy váza (esetleg gyertyatartó?), fenn két váza között egy tál. Mind a négy díszedénynek magas talpa van, a palmettával díszített edénytestek bíborszínûek, a felsõ sor bal oldalán álló kék váza kivételével, amelyet virágmotívum is ékesít. A felsõ sorban középütt álló tál szájperemét és talpát kékes-lilás sáv díszíti. Jóllehet minden valószínûség szerint díszedényekrõl van szó amelyek akár használati tárgyak, akár színpadi kellékek is lehettek, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a feltételezést sem, miszerint eredetileg párkánydíszek tervei voltak (Staud, 1980, IV. sz. függelék p. 288). Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült párkánydísz-tervként azonosította (Knapp). 116
12. A keresztény Hit triumfusa Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve 296x192 mm Hátlapja egy másik lappal megerõsítve A diadalszekérre helyezett feszület a halál fölött gyõzedelmeskedõ Megváltó, illetve tágabb értelemben a keresztény Hit, a katolikus Egyház triumfusa. A jelenet keretéül a 10. képen látható baldachin változata szolgál: korinthoszi oszlopokon nyugvó volutás boltozat, tetején kereszttel. A lankás tájháttérben középrõl spirális felhõsáv emelkedik ki: középsõ szintjén kék ruhás, vörös palástos angyal egy palmettákkal díszített diadalkocsit húz, melyen két angyal tartja a feszületet. Felettük szárnyas puttók viszik Krisztus Passiójának eszközeit (arma Christi), jobbról balra a következõ sorrendben: Veronika kendõje, pálmaág, a nádszálra tûzött ecetes spongya, lándzsa, töviskoszorú, nádpálca-jogar, szögek. Jobbra lenn az oszlopok elõtt Krisztushoz fohászkodók, illetve õt dicsõítõk csoportja térdel. A jelenet fölötti felhõgomolyagból elõbukkanó szárnyas puttófejek mögött áttörnek a ragyogó Nap sugarai. Egy Tiziano-rajzot követõ 1517-es fametszeten, amely a Hit diadalmenetét ábrázolja, a glóbuszon ülõ Krisztust látjuk: antik római triumfusok mintájára diadalszekere elõtt gyõzelmi jeleit, azaz szenvedésének jelképeit viszik, hasonlóan az itt bemutatott laphoz (vö. Weisbach, 1919, Abb. 41., pp. 94 95). Az egész jelenet vagy az oltárnál elhelyezett festett háttérfüggöny, vagy épített színpadi díszlet ábrázolása, színpadi repülõszerkezet vagy mozgatható festett díszletelem alkalmazásával (Krisztus diadalkocsija). A 19. kép apróbb eltérésekkel ugyan, de e kompozíció másolata: feltételezhetõ, hogy ez utóbbi elõképül, illetve vázlatul szolgálhatott az itt aprólékosan kidolgozott tervhez. Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp). 118
13. A Megváltás allegóriája Színpadi jelenetterv (?); theatrum sacrum terve (?); festett háttérfüggöny vagy épített színpadi díszlet Papír, biszter toll, indigó vízfestékkel színezve 189x154 mm; teljes lapméret: 194x309 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 14. képpel Az 5., 6., 7., 10. és a 14. képhez hasonlóan a Megváltás allegóriáját látjuk. A jelenet egy boltozatos teremben Knapp Éva értelmezése szerint az Alvilág bejáratánál (Knapp) játszódik. A falon öt medalion, rajtuk Krisztus egy-egy sebének ábrázolása: kétoldalt átszögezett kezei, beljebb sebhelyes lábai, középütt pedig szíve. Jobbra egy lépcsõ vezet ki a térbõl. A terem közepén angyalok emelik magasba a kereszten függõ Üdvözítõt (hasonlóan a 10., 14. és a 20. képhez, illetve a 7. kép ikonográfiai változataként). Ha konkrét színpadképrõl van szó, színpadi repülõszerkezet vagy mozgatható díszletelem lehetett. Alatta a Szentlélek galambja száll a kereszt irányába. Balra lenn egy angyal mutatja fel a hívõ számára a krisztusi keresztáldozatot, Krisztust, a Megváltás egyedüli reményét (vö. 5., 6., 10., 14. kép). Jobbra a földön a Gonosz erõit szimbolizáló állatok (egy sárkány vagy szárnyas kutya, s egy kígyó) láthatók, melyeket Krisztus legyõzött. Isten és ember között a Szentlélek ereje teremt kapcsolatot; a gonosz erõk és a Halál fölött gyõzedelmeskedõ Krisztus szenvedései árán váltja meg az emberiséget bûneibõl. Hasonlóan boltozott terem részlete látható a 43. kép bal oldalán, valamint a 48. képen, a sziklaoszlopokon üres medalionnal/pajzzsal. Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp). 120
14. A Megváltás allegóriája Színpadi jelenetterv (?); theatrum sacrum terve (?); festett háttérfügggöny vagy épített színpadi díszlet Papír, biszter toll, indigó vízfestékkel színezve 193x153 mm; teljes lapméret: 194x309 mm; valószínûleg a XVIII. század folyamán ragasztották közös lapra a 13. képpel Felirat lenn: barna színû tintával írott, egykorú német szöveg: Hier kan man daß Fäghfeuer außlaßen wenn man will, wird aber nicht über herauß kunnen Az 5., 6., 7., 10. és a 13. képhez hasonlóan a Megváltás allegóriáját látjuk. Az említett rajzok megoldásához hasonlóan a hívõt itt is angyal kíséri Krisztus angyalok emelte keresztje elé (ikonográfiai változatához vö. 7., 10., 13., 20. kép). Amennyiben konkrét színpadképet látunk, az angyalok emelte feszület színpadi repülõszerkezet vagy mozgatható, festett díszletelem lehetett. A hívõ és Krisztus között emelkedõ sziklán térdelõ alak Mária vagy valamelyik szent ábrázolása: kezeivel a hívõre mutatva, közbenjár érte Krisztusnál, kinek kereszthalála megnyitja a keresztény hívõk számára az örök élet, az Üdvösség kapuját, s kimenti õt a Pokolból vagy a tisztítótûzbõl, melynek lángjai elõtt jobbra fohászkodó hívõk csoportja áll. Knapp Éva értelmezése szerint a tisztítótûz elõtt egy keresztény lélekért közbenjáró Szûz Mária ábrázolása látható (Knapp). 122
15. Utolsó Ítélet Színpadi jelenet (?); theatrum sacrum terve (?) Papír, ólomvesszõvel készített elõrajzolás nyomai, biszter toll, vízfestékkel színezve 368x306 mm Az Utolsó Ítéletet megjelenítõ lap egyben a Megváltás és a Jó Halál ábrázolása is (a Krisztus sebeibõl folyó vér mint az Élet Vize). Az ítélet napjára utalnak a megnyílt sírok, az azokból kiemelkedõ halottak, s az összedõlõ antik templom. Az elõtérben a padló alatti sírbolt üregének ábrázolása arra utal, hogy ha valóban színpadi jelenettervet látunk, akkor a járószint alatt süllyesztõ lehetett. A jelenet középpontjában hármas csoportozat van. Középen egy haldokló fiatal férfi egy nõalak ölében, míg jobbra egy térdelõ alak emeli könyörögve az ég felé összekulcsolt kezét. Egyedüli reményük a Krisztusba vetett hit: a fölöttük beomló kupolatérben puttók veszik körül Krisztus öt sebének dicsfénytõl övezett ábrázolását, a Krisztus szenvedései és kereszthalála által nyert bûnbocsánat és a megváltás jelképét. Knapp Éva szerint a jelenet a Krisztus halálát kísérõ jeleket ábrázolja, s a terv az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült (Knapp). 124
16. Thronus Salomonis: A Megváltás allegóriája Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége Papír, ólomvesszõ-rajz, indigó vízfestékkel színezve 147x92 mm E jelenetre vonatkozik a 21/a kép második felirata: Thronus Salomonis. A baldachin alatt álló, díszes barokk trónusra helyezett feszület a krisztusi hatalom és a Megváltás allegóriája: emelvényéig kilenc lépcsõfok vezet fel két korinthoszi oszlop között. A lépcsõsor két oldalán öt-öt, üres medaliont tartó, kuporgó állatfigura, a trónszék két oldalán egy-egy angyal térdel az örökimádás pozitúrájában. Bár a jelenet nem felel meg minden részletében Salamon trónusa leírásának (1Kir., 10,18 20; 2Kron., 9,17 19), felidézi annak ábrázolását, mely a keresztény ikonográfiában, Márián keresztül Krisztus tipológiai elõképeként értelmezhetõ. A trónra helyezett feszület a halálában felmagasztaltatott Krisztus szimbóluma: Krisztus kereszthalála magában rejti a feltámadás ígéretét is; halálával Krisztus magát a Halált gyõzi le, diadalmaskodik felette. A Krisztus jelenlétét, uralmát jelképezõ üres trón ábrázolása már igen korán, a IV V. századtól feltûnik, a trónra helyezett, gemmákkal kirakott vagy Krisztus-monogrammal ékesített kereszt megjelenítésével együtt. Késõbb, az Utolsó Ítélet bizánci ábrázolásaiban a trónon ülõ, sebeivel ábrázolt Krisztus mellett Passiójának eszközei is szerepelnek egy trónusra helyezve. A vázolt ikonográfia a lapon még egy motívummal bõvül: a trón nemcsak az uralkodó és egyszersmind a világ fölött ítélkezõ bíró széke, hanem a Megváltás allegóriája is. 126
17. Diadal a Halál felett Theatrum sacrum díszletterve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenet XVII. század vége Papír, ólomvesszõ-rajz, indigó vízfestékkel színezve 175x109 mm Felirat középen fenn: fekete színû tintával írt egykorú szöveg: Ero mors tua ˆo Mors omnis armatura/fortium. E jelenetre vonatkozik a 21/a kép 4. felirata: Omnis armatura fortium. Krisztusnak a Halál felett aratott diadalát bemutató lap egyben a keresztény Hit, illetve Krisztus triumfusának ábrázolása: erre a gyõzelemre utalnak az elõtér ívén látható dia-daljelvények s a terem falain függõ kardok és pajzsok. A boltozatos tér középpontjában a kereszten függõ Krisztus: fejét fénysugarak övezik, keresztje mellett két, kendõt tartó angyal látható. A földön a legyõzött Halál megszemélyesítése, egy csontváz hever, jobbját védekezõn emeli maga elé. A keresztény hívõ számára a Halál az egyedüli igaz élet kezdete, s a lap felirata értelmében az erõsek minden fegyverzete, vagyis Krisztus halálával diadalmaskodik a Halál felett. Halála által megszûnik annak hatalma, megnyílik az örök élet kapuja. A szöveg második részére s Krisztus sebeire mint Krisztus fegyvertárába (arma Christi) beemelt szimbólumokra utalnak a hadi dicsõséget felidézõ diadaljelvények s a falon függõ kardok. A felirat szövege a Knapp Éva által azonosított cím, az Armatura fortium contra fidei hostes variánsa. Knapp Éva a rajzot a darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp). 128
18. Madonna a gyermekkel Oltárterv Papír, vöröskréta rajz 175x109 mm A napkorong rajzolatában ábrázolt Madonna a gyermekkel. A gyors vonásokkal megrajzolt vörös-kréta rajz önálló oltárképhez vagy efemer oltárdekorációhoz készített vázlat lehetett. 130
19. A keresztény Hit triumfusa Színpadi díszletterv (?); theatrum sacrum terve (?); festett háttérfüggöny vagy színpadi jelenetterv XVII. század vége Papír, ólomvesszõ-rajz, indigó vízfestékkel színezve 146x98 mm Erre a jelenetre vonatkozik a 21/a kép elsõ felirata: Triumphus. A keresztény Hit triumfusát ábrázoló jelenet a 12. kép változata, kidolgozottsága okán valószínûleg annak elõképéül szolgált. (Bõvebb értelmezését lásd ott.) Az ott látható baldachin helyett egyegy korinthoszi oszlop szegélyezi a képet; a diadalszekeret sem egy, hanem két, egymás felé forduló angyal húzza; hiányzik a jelenetet koronázó, felhõkön áttörõ napkorong a puttókkal. Hasonlóan a 12. képhez, vagy az oltárnál elhelyezett festett háttérfüggöny, vagy épített színpadi díszlet ábrázolását látjuk, színpadi repülõszerkezettel vagy mozgatható festett díszletelem ábrázolásával (Krisztus diadalkocsija). Knapp Éva az Armatura fortium contra fidei hostes címû darab 1684-es linzi elõadásához készült tervként azonosította (Knapp). 132