ÖKOLÓGIA 2.1 ökológiai rendszerek 2.2 Környezeti tényezők hatása 2.2.1 A fény hatása 2.2.2 A hő hatása 2.2.3 A levegő hatása 2.2.4 A víz hatása 2.3 A talaj 2.4 Az ökológiai rendszerek anyagforgalma 2.4.1 A szén körforgása 2.4.2 Termelők, fogyasztók, lebontók 2.4.3 Biológiai produkció, biomassza Az ökológiai rendszerek = ökoszisztéma jellemzői -Az élővilág szerveződési szintjei (tk. 27. ábra) Egyed szintje: szervezet Egyed alatti szerveződési szintek: szervrendszerek, szervek, szövetek, sejtek, Egyed feletti szerveződési szintek: populáció, társulás, biom, bioszféra Populáció: szaporodási közösség. Egyedei egymás között szaporodnak, így biztosítják a populáció fönnmaradását. Pl. a Gemenci-erdő szarvas-populációja vagy a debreceni Nagyerdő kocsányos tölgyese. Társulás: természetes körülmények között a populációk együttélése, közössége. Általában több faj populációja alkotja. Együttélésüket meghatározzák a környezeti feltételek. Pl.. a hazánkban élő bükkösök. A társulás jellegét a bükkfák határozzák meg, de más növényfaj és állatfaj populációit is megtaláljuk. Biomok: a társulások övezetesen (zonálisan) elhelyezkedő, egész kontinensre kiterjedő egységei. Pl.: a szavanna élővilága vagy a tundra élővilága. Bioszféra: az élővilág szerveződésének az egész földi életet átfogó, legmagasabb szintje. A kőzetburok, a levegő- és a vízburok. Az egyed feletti szerveződési szintekkel foglalkozó tudományág az ökológia. (Az ökológia a biológiában környezetet jelent)
Az élőlények egy adott földrajzi térben, az élőhelyen élnek. Meghatározott környezeti tényezők veszik körül őket. Környezet: az élőlények közösségeire az adott élőhelyen ténylegesen ható tényezők összessége. A környezeti tényezők lehetnek: élők és élettelenek. Ezek állandóan változnak: térben (éghajlati övezetek) időben (a nap vagy az év folyamán) Tűrőképesség: egy faj populációjának alkalmazkodóképessége (Tk.: 29. ábra) lehet: szűk, pl.: korallok tág, pl.: vándorpatkány Azonos faj tűrőképessége másik környezeti tényezőt tekintve más-más lehet. Pl.: maláriás szúnyog hőmérséklet szempontjából tágtűrésű: +30 és -30, a levegő vízgőztartalma szempontjából szűktűrésű: 90% az optimális. A tűrőképesség grafikus ábrázolása: Kérdések, feladatok: 32. Melyek az egyeden belüli szerveződési szintek?
33. Melyek az egyed feletti szerveződési szintek? 34. Mi a populáció, a társulás, a biom, a bioszféra, az ökológia? 35. Mit értünk környezeten? 36. Hogyan változhatnak a környezeti tényezők? 37. Milyen lehet a tűrőképesség? A fény, mint környezeti tényező Kapcsolat: természeti földrajzzal: Kérem, ismételjék át a Nap fölépítése, sugárzásai anyagokat. Fénysugárzás lehet: közvetlen szórt (visszavert) sok a hosszúhullámú sugárzás, olyan energiát tartalmaz, amely a melegítő hatású fotoszintézishez fontos Az Egyenlítőnél a közvetlen, a sarkköröknél a szórt sugárzás jellemzőbb. Fényviszonyokat a közvetlen és a szórt fény aránya, a megvilágítás erőssége, a megvilágítás időtartama jellemzi egy területen. Ezek változnak: földrajzi szélesség szerint, függőleges irányban tengerben is, hegységben is. a felhősödéstől, a növényzettől függően. Az élőlények fénytűrő képessége A fotoszintetizálóknál: energiaforrás a saját szerves anyagok fölépítéséhez Fényigény szempontjából: a növények lehetnek: fényigényesek, fény-és árnyéktűrők, árnyéktűrők; az állatok lehetnek: nappal aktívak, szürkületkor aktívak, éjjel aktívak. Kérdések, feladatok: 38. Milyen lehet a fénysugárzás? 39. Mi jellemző a fényviszonyokra? 40. Fényigény szempontjából hogyan csoportosítjuk az élőlényeket? A hő, mint környezeti tényező - A hőmérsékleti viszonyok alakulása a bioszférában: tk.: 33. ábra
Kapcsolat: a földrajzzal: a levegő fölmelegedése, az üvegházhatás. Kérem, szíveskedjenek átismételni. A hőmérsékleti viszonyokat befolyásolja: a földrajzi szélesség, a domborzati viszonyok, a lejtő északi és déli oldala - Az élőlények hőtűrő képessége lehet: tág: nagy hőingásokhoz is képesek alkalmazkodni zuzmók, mohák, szűk: kisebb hőingást képesek elviselni: Ezek lehetnek: melegigényesek trópusokon az emberszabású majmok, hidegtűrők déli sarkvidék pingvinjei. Kérdések, feladatok: 41. Hogyan melegszik föl a talaj és a levegő? 42. Milyen tényezők befolyásolják a hőmérsékleti viszonyokat? 43. Milyen lehet az élőlények hőtűrő képessége? A levegő hatása az élőlényekre - A levegő kémiai tulajdonságai Kapcsolat: a földrajzzal: a levegő összetétele a biológiával: a fotoszintézis. - Kérem, ismételjék át ezeket az anyagrészeket! Gáz halmazállapotú anyagaiból - a CO2 mennyisége befolyásolja a fotoszintézis mértékét. Optimális mennyiség: 0,03% Pótlása: a talajban élő baktériumok, gombák a szerves anyagok lebontásakor termelik, a légzési folyamatban: kilégzéskor. - az SO2 a vízgőzzel kénessavat, kénsavat alkot, a csapadék hátráltatja a növények fejlődését, elősegíti a pusztulásukat. - Fizikai tulajdonságai: a levegő áramlása: a szél. Haszna: megporzás, magvak elterjesztése, párologtatás fokozása (ha sok a víz) repülő madaraknál energiaforrás. Kára: az erős szél tönkre teheti a növényeket, elsodorhatja az állatokat. Kérdések: 44. Mi a levegő gázainak szerepe az élővilágban?
45. Melyek a levegő fizikai hatásai? A víz hatása az élőlényekre Nélkülözhetetlen az alapvető életműködésekben (fölépítő anyag, részt vesz a biokémiai folyamatokban, oldószer, élethely). Befolyásolja a fajok elterjedését. - A növények vízellátása függ: a víz felvételétől, a víz szállításától a növényekben, a párologtatással történő vízleadástól. A vízháztartás egészének szempontjából megkülönböztetünk: változó vízállapotú és állandó vízállapotú növényeket. - Változó vízállapotú növények: vízháztartásuk a környezet vízviszonyaitól függ. Kiszáradástűrők víz hatására fölélednek moszatok, mohák, zuzmók - Állandó vízállapotú növények: vízháztartásuk egyenletes a környezet ingadozó víztartalma mellett is. Ok: jó a vízmegtartó képességük, szabályozható a párologtatásuk harasztok, nyitvatermők, zárvatermők A szárazföldi növények vízellátása függ: a levegő és a talaj nedvességtartalmától, befolyásolja: a hőmérséklet, a csapadék mennyisége, a légmozgás, a területet borító növényzet (erdőirtás!). - A víz az állatok számára: fontos környezeti tényező, az elterjedés feltétele, élethely. Tűrőképességük a vízveszteség szempontjából: emlősök: 15-20 % már káros, csigák: 60 %-ot is elveszíthetik. Vannak szárazságtűrő állatok: az anyagcsere-folyamatban keletkező víz egy részét képesek raktározni, majd újra fölhasználni. Kérdések: 46. Mi a víz szerepe az élővilágban? 47. Mitől függ a növények vízellátása? 48. Milyenek lehetnek a növények a vízháztartás egésze szempontjából?
A talaj alapvető jellemzői - A talaj a földfelszín legfelső, laza, termékeny rétege. Kapcsolat: a földrajzzal: Kérem, ismételjék át a talaj kialakulását (az éghajlati övezeteknél az általános természetföldrajz könyvből) Kialakulása: Aprózódás (fizikai folyamat) Mállás (kémiai, biológiai folyamat) humuszképződés - A talaj kémiai tulajdonságai: a talajrészecskék határozzák meg. - Talajkolloidok: 1-500 nanométer nagyságrendűek. (A nanométer a méter ezermilliomod része: 10-9 m) Jellemzői: -aprózódáskor a részecskék kis tömegéhez képest nagy felület jön létre. -Itt a részecskék nagy mennyiségű anyagot képesek megkötni. Ez a jelenség a kolloidok adszorpciója. -A kolloidok vízmolekulákat vagy vízben oldott ionokat adszorbeálnak a felületükön. (Tk.: 41. ábra) -A talajok vízmegkötő képessége a kolloidok mennyiségétől függ. Pl.: a homok kevés kolloidot tartalmaz, a humuszban gazdag talajok sokat. A talajkolloidok negatív töltésű részecskék, felületükön kationokat adszorbeálnak. Közülük a Ca-ionok a legkedvezőbbek a talaj szerkezetére. Hatására morzsalékos talaj alakul ki. Ez a szerkezet teszi lehetővé a megfelelő víz és levegő jelenlétét, amelyek nélkülözhetetlenek a talajélet számára. - A talaj kémhatása: a felszíni réteg kémhatása többnyire a savas tartomány felé tolódik, mert a felsőbb tétegekben több élőlény található. A légzésből fölszabaduló szén-dioxid hatása és az ott található humuszsavak befolyásolják a kémhatást. - A talaj tápanyagtartalma: változó. Gyarapodik: biológiai fölhalmozással, víz vagy szél általi ráhordással. Csökken: a csapadék kimosó hatására,
a növények tápanyag fölvétele következtében. A talaj különböző elemeit változó mennyiségben használják föl a növények. - A talaj fizikai tulajdonságai: -A talaj szerkezete: mállás során létrejött részecskék mekkorák, hogyan helyezkednek el egymáshoz képest, mennyire kapcsolódnak össze. Meghatározza a talaj levegő-és vízellátottságát. - A talajban élő állatok Életükre a talaj fizikai tulajdonságai hatnak. Mozgásukat meghatározza a talaj szerkezete. (Vakondok) A talaj hőmérséklete befolyásolja a függőleges mozgásukat. (Cserebogár lárva) Lényeges a talaj levegő- és víztartalma. (A sok talajvíz káros) Kérdések: 49. Mi a talaj, hogyan lakul ki? 50. Melyek a talaj kémiai tulajdonságai? 51. Miért változik a talaj tápanyagtartalma? 52. Melyek a talaj fizikai tulajdonságai? 53. Milyen tényezők befolyásolják a talajban az állatok életét? Az ökológiai rendszerek anyagforgalma A bioszférában az anyag állandó körforgást végez. Élő és élettelen alkotói kapcsolatban állnak egymással, közöttük anyagforgalom játszódik le. Az anyagok közül néhánynak alapvető szerepe van a biológiai folyamatokban. -.A szén körforgása: TK.: 43.ábra Az élőlények szerves anyagai számára a szénforrást a levegő és a víz széndioxid tartalma biztosítja. Az autotróf növények ebből állítják elő szerves anyagaikat.
tankönyvből a szénhidrátok fölépítését: a Kérem, ismételjék át a biológia II. fotoszintézist. Ezek a szerves anyagok eljutnak a heterotróf szervezetekbe. Közben minden élőlény a szerves szénvegyületek egy részét a szervezetben oxidálja, a légzéskor fölvett oxigén segítségével. A légzés végtermékei a víz és a szén-dioxid visszakerül a külvilágba. Az elpusztult élőlényekben sok szénvegyület marad vissza, ezt a lebontó szervezetek hasznosítják, majd szén-dioxid formájában visszajut a környezetbe. Ez a lebontási folyamat sokszor igen hosszú. Közben humusz-vegyületek keletkeznek, és ezekből jut a légkörbe a széndioxid, fokozatos átalakulással. Egyes esetekben a bomlatlan szerves anyag hosszú ideig fölhalmozódik, mint pl. a tőzeg. A korábbi földtörténeti időkben a felszín alá került szerves anyagok az évmilliók során szénné, kőolajjá, földgázzá alakultak. Ezek elégetésével nagy mennyiségű szén-dioxid kerül a légkörbe. A szén körforgalomból való kiválása a vizekben is előfordulhat. Ekkor a szén-dioxid, kalcium-karbonát formájában halmozódik föl, vagyis mészkőrétegek keletkeznek. Ezek egy része a szárazföldre kerülhet, és a növények savas váladékának hatására szén-dioxid szabadulhat föl belőle, amely újra bekerül az anyagforgalomba. Szíveskedjenek átismételni a természetföldrajzi részben tanultakból a szén, a kőolaj és a földgáz keletkezését. A nitrogén, a víz és a foszfor körforgása nem tartozik a középszintű érettségi anyagba. - A nitrogén körforgása: Tk.:44. ábra - A víz körforgása: Tk.: 45. ábra - A foszfor körforgása: A víz oldja ki a kőzetekből növények növényevő állatok
Az elpusztult élőlények szerves anyagai baktériumok fölszabadítják a növények számára ismét fölvehető foszfortartalmú vegyületet. A talajból a csapadékvíz az édesvizekbe, tengerekbe mossa halak ragadozó madarak szárazföld: madártelepeken foszfor tartalmú ürülék: guanó. Kérdések, feladatok: 54. Hogyan megy végbe a szén körforgása? 55. Hogyan történik a nitrogén körforgása? 56. Miért fontos a víz körforgása? 57. Hogyan történik a foszfor körforgása? Az ökológiai rendszerek energiaáramlása - Anyagáramlás az ökológiai rendszerekben A bioszférában az élő és az élettelen között a közvetlen táplálkozási kapcsolatot csak az autotróf élőlények tudják megteremteni. Az anyagforgalomban szervetlen anyagot vesznek föl, és alakítják saját szervezetük szerves anyagává. Az autotróf élőlények többsége fotoszintetizáló zöld növény, ezek vannak túlsúlyban. Ezek a termelők. (Tk.: 46. ábra) Alapvető jelentőségűek, mert a többi élőlény csak az általuk előállított szerves anyagot tudja hasznosítani. Fogyasztók: a bioszféra élő szerves anyagaival táplálkoznak. A fogyasztók lehetnek: Elsődleges fogyasztók: növényevők. Másodlagos fogyasztók: ragadozók: az elsődleges fogyasztókkal táplálkoznak. Harmadlagos fogyasztók: nagy termetű ragadozók. Lebontók: kisebb termetű állatok, gombák, baktériumok Saját testükbe építik be a törmelék szerves anyagokat. Teljesen lebontva ásványi anyagokká alakítják, és a termelők újra hasznosítják. Táplálkozási hálózat: a bioszférában a termelők, fogyasztók lebontók alkotják. A hálózat és a környezet közötti anyagforgalom zárt körfolyamat. A folyamat során ugyanaz az anyag marad meg, csak változtatja az alakját. Tehát újabb anyagra nincs szükség.
A körforgás fennmaradásához föltétlenül szükséges egy állandó energiaforrás. A Földön ezt a Nap biztosítja. A fölhasznált fényenergia kémiai energiaként raktározódik. Az energiaáramlás nem középszintű érettségi anyag. - Energiaáramlás az ökológiai rendszerekben Az energiaforrás a Nap. -Fényenergiáját használják föl a termelők a szerves anyag fölépítéséhez. -Kémiai energiaként raktározódik a fényenergia a szerves anyagokban. A termelők energiakészletének legnagyobb része az -életfolyamatokban fölhasználódik és -hulladékok formájában a lebontókhoz jut. A többi energia a fogyasztói szintre kerül. Ezek a táplálékban veszik föl a kémiai energiát. Ennek egy részét: -fölhasználják az életműködéseikhez, a másik része -itt is a lebontó szervezetekbe kerül. - Hőenergia: mindhárom csoport életfolyamatai során az energia egy része hőenergiává alakul. -Ezt a külvilágba adják le. A bioszférában az anyagforgalom és az energiaáramlás egymással szoros összefüggésben megy végbe. Különbségek: Az energia - csak egyszer lép be a táplálkozási hálózatba, - szintről szintre haladva végleg eltávozik, - szállítása mindig egyirányú folyamat. Az anyag
- bizonyos hányada állandó körforgást végez, - a fotoszintézis során energiával telítődik, - majd leadja az energiát, egyre energiaszegényebb állapotba kerül, - ebben az állapotban újra a növénybe jut, és a folyamat kezdődik elölről. A termelők tehát mint az alapvető szerves anyagok hordozói egyúttal energiahordozók is. - Biológiai produkció: a bioszférában végbemenő szervesanyag-termelődési folyamatokat nevezzük így. A növények által előállított szerves anyag az elsődleges produkció. A fogyasztó és a lebontó szervezetek termelő folyamatai képezik a másodlagos produkciót. A biológiai produkcióban termelt szerves anyag egy részét az élőlények fölhasználják, másik részét fölhalmozzák a szervezetükben. A termelt szerves anyag tömege mérhető, értékét területegységre, meghatározott időre, szárazanyagra vonatkozóan adják meg. (Tk.: 50. ábra) Biomassza: adott élőhelyen, adott időpontban található élőlények összes tömege. A szerves anyagnak ez a nagy tömege nagy mennyiségű energiát tárol. A szerves anyagok elégethetők, így egységnyi tömegként meghatározott hőmennyiség szabadul föl. A biomassza energiatartalma kj-ban megadható. Kérdések, feladatok: 58. Hogyan megy végbe az anyagáramlás az ökológiai rendszerekben? 59. Hogyan történik az energiaáramlás az ökológiai rendszerekben? 60. Mi a különbség az energia és az anyag áramlása között? 61. Mi értünk biológiai produkción? 62. Mi a biomassza?
POPULÁCIÓK 1.1 Populációk tulajdonságai 1.2 Populációk változásai 1.3 Populációk kölcsönhatásai 1. A populációk szerkezete Populáció: az azonos fajhoz tartozó egyedek, amelyek adott helyen és időben együtt élnek, és egymás között szaporodnak. Tulajdonságai: az egyedek csoportjára jellemzők: Egyedszám: a populáció abszolút nagyságát fejezi ki. (Nem tudjuk, mekkora az élőhely, milyenek a környezeti tényezők) Sűrűség: egységnyi területen vagy térfogatban hány egyedet találunk. Térbeli eloszlás: a populáció egyedei az élőhely azon a részén csoportosulnak, ahol adott időszakban a legkedvezőbb életfeltételeket találják. Az eloszlás lehet, amint az ábra mutatja: egyenletes és egyenlőtlen. Az egyenlőtlen eloszlású populációban az egyedek elhelyezkedése lehet: csoportosuló és szigetszerű. Egyenletes eloszlású pl.: az ültetett erdő, vagy az énekesmadarak populációi. Csoportosuló eloszlás az indákkal, sarjakkal szaporodó növényekre jellemző. Szigetszerű eloszlás jellemző az erdei vörös hangyákra. Koreloszlás: a természetes populációkban általában több korosztály él együtt. Pl.: a peterakó rovarok, peték, lárvák, bábok, az ivarérett korosztály. A korelosztást a korfán ábrázolják. A korfáról leolvashatjuk az adott helyen élő emberek kor- és nem szerinti megoszlását az össznépesség %-s arányában.
Kérdések: 1. Mit értünk populáción? 2. Mi a különbség az egyedszám és a sűrűség között? 3. Miért nem egyenletes az egyedek térbeli eloszlása a természetes populációban? 4. Mit olvashatunk le a korfáról? 2. A populációk változásai A populációk létszámát befolyásolja: a születések és a halálozások száma. Elvben minden populáció rendelkezik potenciális szaporodóképességgel: Ez az egyedek által elérhető legnagyobb utódszám, abban az esetben, ha az egyedek létrejöttét, fejlődését semmilyen tényező nem zavarja. (A levéltetveknek évente 15 nemzedéke lehetne. Átlagos populáció esetén ezek a Földet több rétegben beborítanák.) Természetesen a potenciális szaporodóképességnek csak kis hányada valósulhat meg. Ezt nevezzük: reális szaporodóképességnek. A populáció növekedését az egyedszám meghatározott idő alatti változásával fejezzük ki. Változási sebessége a születések és a halálozások különbségével azonos. Módosítja: a be- és a kivándorlás. A fiatal populációban: a születések száma fölülmúlja a halálozásokét az egyedszám növekedése fölgyorsul, egyre nagyobb a populáció létszáma. Tk.: 54. ábra. A növekedés kezdetben: korlátlan. Ez egy meredeken emelkedő exponenciális görbével írható le, később: a környezet eltartóképessége csökken, nő a halálozások száma. A reális szaporodóképesség érvényesül. A létszám annyi, amennyit a környezet még el tud tartani.
Ez a populáció a környezetével egyensúlyban van. Egyes fajok a környezet eltartó képességével szemben különbözőképpen viselkednek: -Rövid idő alatt minél több utódot hoznak létre. Az élethelyet gyorsan benépesítik A környezet változásaihoz csak kis mértékben tudnak alkalmazkodni. Sok utód pusztul el. Nem képesek elérni a környezet eltartóképességének a határát. Ilyenek pl.. a levéltetvek, a vizekben az ágascsápú rákok. -Kevés utódot hoznak létre. Az utódok lassan fejlődnek. Alkalmazkodóképességük kiváló. Tartósan megtelepednek az élőhelyen. Kihasználják a környezet teljes eltartóképességét. Ilyenek pl.: a fafajok, a madarak. -Gyakori a populációkban, hogy igen nagy számú utód keletkezik. Ezek zöme rövid idő alatt elpusztul. Pl.: halak A populáció szaporodását meghatározza a tagjainak életkora: A pusztán fiatalokból álló populáció az ivarérett kor eléréséig nem szaporodóképes. A csak idősekből álló populációt a kihalás fenyegeti. A természetben csak kevés egyed éri el a fajra jellemző életkort. Csak a mesterséges populációkban jellemző halálok az öregség. Vannak populációk, melyekben a halálozás valószínűsége minden életkorban közel azonos. Ilyenek pl.: az énekesmadarak, melyek ragadozók áldozataivá válnak. A termékenység fajok szerint változó: -életük végéig termékenyek a növények. Pl.: a bükkfa. -bizonyos életkor után csökken, majd megszűnik a termékenység. Pl.: az emlősök. - Vándorlás: a bevándorlás növeli, a kivándorlás csökkenti a populáció létszámát. Kérdések, feladatok: 5. Sorolja fel, milyen tényezők befolyásolják a populáció létszámváltozását! 6. Mi jellemző a potenciális, és mi a reális szaporodóképességre? 7. Mi jellemző a fiatal populációk növekedésére? 8. Milyen lehet a szaporodás, ha a környezet eltartóképességével szemben vizsgáljuk? 9. Hogyan változik a termékenység?
3. A populációk kölcsönhatásai Az együtt élő populációk befolyásolják egymás működését. A populációk közötti kölcsönhatásokban megkülönböztetünk: előnyös hatást: (+) hátrányos hatást: (-) semleges viszonyt: (0) Együttélés: (+,+) vagy szimbiózis: Ez mindkét populáció számára kedvező. Például: pillangós virágú növények nitrogénkötő baktériumok. -A baktériumok a gyökérszövetben gümőket képeznek. Ebben megkötik a talajlevegő nitrogéntartalmát. Ammónia keletkezik. -Ezt föl tudja venni a pillangós virágú növény. A baktérium a szénhidrát-igényét a növény fotoszintetizátumából fedezi. Fenyők gombák -A gombafonalak behatolnak a gyökér szöveteibe. Elősegítik a víz, a nitrogén fölvételét. -A gombák fenyőtől átveszik a kész szerves vegyületeket. Levélnyíró hangyák gombák -A hangyák beviszik a bolyba a leveleket, összerágják, megtrágyázzák. Hamarosan gombaszövedék fejlődik rajta. Ebből táplálkoznak a hangyák. -A gomba szaporodását, elterjedését segítik. Papucsállatka zöldmoszat A zöldmoszat a papucsállatkában él. -Ha bőségesen van szerves anyag, és kevés a fény, a papucsállatka populáció túlnövi a zöldmoszatot. Ilyenkor a heterotróf módon élők szaporodnak el - Ha kevesebb a szerves tápanyag, és bőséges a fény, azok szaporodnak, amelyekben zöldmoszat él. -Tehát: ezt a szimbiózist a környezet szabályozza. Akkor stabil az együttélés, ha a két populáció növekedési aránya dinamikus egyensúlyban van. Versengés: (-,-) A populációk együttes jelenléte egymás számára hátrányos, mert egyik vagy másik létfeltétel, amit hasonló módon használnak fel, nem elegendő mindkét populáció számára. Ilyenkor versengés támad az előnyösebb helyzet megszerzéséért. A versengés elősegítheti adott esetben a viszonylag legalkalmasabb genotípusok fennmaradását. -két papucsállatka fajt külön táptalajon tenyésztettek -a két fajt egy táptalajra oltották: növekedésük lassult a külön tenyésztettekhez képest A táplálékért versengnek. A lassúbb, egy idő után kihal, mert nem jut elég táplálékhoz. A gyorsabb faj populációja növekszik, míg a környezet eltartó képessége engedi. Tk.: 60. ábra Más esetekben egyensúlyt teremthet a versengés, ha a táplálékforrás különböző részeit megosztják egymás között.
Élősködés: (+,-) vagy parazitizmus Az egyik faj populációja az élősködő, a gazdafaj populációjából táplálkozik. Az élősködés a gazdaszervezet károsodásával jár. Tehát, a gazdafaj populációja számára káros az együttélés. A szőlő levél peronoszpóra A gomba, fonalait a levél szövetébe mélyeszti, innen veszi föl a tápanyagot. (Tk.:61. ábra) Az élősködők legtöbbször egy fajra specializálódtak (egygazdásak), de vannak közöttük többgazdásak is. A horgasfejű galandféreg megtalálható mind az ember, mind a sertés, mind a kutya bélrendszerében. Zsákmányszerzés: (+,-) Az egyik populáció a zsákmány, ezt fogyasztja a zsákmányszerző populáció. A zsákmánypopuláció alapján a zsákmányszerzési típusok lehetnek: növényevők, állatevők, mindenevők Szaprofiták: elhalt növényi vagy állati hulladékon élnek Pl.: gombák, baktériumok. Ezek lebontó szervezetek. Antibiózis: (0,-) Mikroorganizmusok között alakul ki. Az egyik mikroorganizmus faj anyagcseréjének terméke a másik számára kedvezőtlenné változtatja a környezeti tényezőket. Így megállítja a populáció növekedését. Ezek a kémiai hatóanyagok az antibiotikumok. Az egyik legrégebben ismert baktériumgátló a penicillin az ecsetpenész nevű gomba termeli (Szíveskedjék átismételni a Biológia I.rendszertani részében tanultakat!) Kommenzalizmus: (0,+) vagy asztalközösség. Az egyik populáció számára a másik léte közömbös, a másiknak viszont előnyt jelent a kapcsolat. A gólyafészek alsó részére gyakran telepednek verebek. A gólyák hozzák a táplálékot a kicsiknek. Ami hulladék belőle, azt a verebek hasznosítják. Hasonló a kapcsolat: a nagyragadozók zsákmányának maradványait fogyasztó dögevők, a cápákat kísérő kalauzhalak között. Ebben az esetben a ragadozó cápa védelmet is jelent a kalauzhalaknak Kérdések, feladatok: 10. Milyen kölcsönhatás alakulhat ki a populációk között? 11. Mit értünk szimbiózison? 12. Soroljon konkrét példákat a szimbiózisra! 13. Hogyan hat a versengés az élőlényekre? 14. Milyen kapcsolat az élősködés? 15. Mi a zsákmányszerzés, és milyen típusai vannak?