Madarak és fák napja projekt 2015. Otthon végezhető feladatok 1-4. osztály Kaposvári Egyetem Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 2015. május 16. évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében. Herman Ottó Készítette: Szemenyei Kitti
1. osztály A fecskék Egy áprilisi reggel édesapánk csendesen kinyitotta a szobánk ajtaját. és közben ébresztgetett bennünket: Halljátok csak, ti álomszuszékok, vendégeink érkeztek az éjszaka! Hallgassátok csak, hogy köszöntenek benneteket! A tornácról a hajnali csendességben élesen csicsergett be a köszöntő. Fittyfiritty, fittyfiritty kikelet kivirít. Terike, gyere ki, Ferike, gyere ki csicseri, csicseri! Megjöttek a fecskéink. Még abban az órában hozzáfogtak a fészekrakáshoz. Az eresz szögletében ragasztották meg gömbölyű kis fészküket maguk gyúrta sárból, szalmatörekből. Nincs az a kőművesmester, aki fürgében dolgozna náluk. S ahogy a sarat hordták, rakták, simították, gömbölyítették, minden mozdulatuknál mondtak valami: Vakolat van-e még? Van elég. Add errébb! Fuss szalmáért, picike! Hozom én ízibe! Hocc ide! Cvikk, cvikk, cvikk! Mi tetszik? Jó ebéd tetszenék. Mi legyen az ebéd? Bogaracska, legyecske. Kis fecske, gyere csak a kertbe, gyere, gyere, gyere! Azzal huss! ki a kertbe, ahol igazán terített asztalt találtak. Csak a szájukat kellett tátogatni: szinte magától hullott bele a sok bogár. El is pusztították őket egy hét alatt úgy, hogy aranyért se lehetett volna egyet se találni közülük. Még az utcánk tájékáról is eltakarodott a sok bogár. olyan rendet tudtak tartani a mi kis zselléreink. Feladatok: 1. Készíts illusztrációt a meséhez egy A/4-es rajzlapra! 2. Igaz vagy Hamis? A fecskék szorgalmasan építik a fészkük. az embertől távol fészkelnek. bogarakkal táplálkoznak. egész évben hazánkban maradnak. szalmatörekből, sárból építkeznek. nem hasznos madarak.
3. A tavaszi szél elfújta a betűket a szókártyákról. Pótold a j/ ly-t a madárnevekből!
2. osztály Kié a fecskefészek? (Bába Mihály) Ősszel, amikor már hűvös szelek kergetőztek a határban, összegyűltek a fecskék és melegebb vidékre költöztek. Csak most, tavasszal tértek vissza régi fészkükre. Ám az egyik frakkos házaspárt nagy meglepetés érte. Kis lakásukban, az eresz alatt verébhad tanyázott. Ősszel, amikor elmentek, egy verébcsalád nyomban beköltözött, és most hallani sem akartak arról, hogy visszaadják a fecskepárnak a kényelmes kis lakot. Olyan hangos veszekedést csaptak az eresz szélén, hogy a kíváncsi madarak hetedhét határból is odaröppentek. Az egyik a fecske pártját fogta, a másik a verébét, a harmadik meg kacagott mindkettőn. A szarka volt a leghangosabb, de ő sem tudott igazságot tenni. Ekkor a cinke elrepült a bagolyért. Nagyon kérlek, tudós madár, gyere és tégy közöttük igazságot, mert hallgatni is rossz a szörnyű veszekedést. A bagoly nyomban odaröppent és meghallgatta a fecskét is, meg a verebet is. Két esztendeje raktam ezt a fészket a párommal, olyan erős, hogy még három nyarat is eltölthetünk benne szólt a fecske. Igaz, igaz, - mondták a fecskepártiak. Ketten hordtuk a tollat a párommal csicseregte a veréb -, hogy meleg fészkünk legyen a télen.. Benne laktunk, mindenki tudja, aki ismer minket. És most ezek a vándormadarak ki akarnak zavarni bennünket a lakásunkból. Úgy van, úgy van helyeseltek a verébpártiak. Nagy gondban volt a bagoly, nem volt könnyű igazságot tenni. Gondolkozott, töprengett egy ideig, aztán így szólt a két veszekedőhöz: Mind a ketten azt mondjátok, hogy a ti fészketek, hogy ti csináltátok Hát majd most kiderül, hogy ki ilyen ügyes fészekrakó Látjátok az ajtó mellett letörött egy darabka, aki előbb és ügyesebben kijavítja, csak az csinálhatta a fészket. Rajta, kezdjetek hozzá! A fecskepár nyomban felkerekedett, elröppent a közeli tó szélére, sarat gyúrt, beletett egy szalmaszálat és már röppent is vissza vele a fészekre. A verébpár viszont nagyon meglepődött, csak ugrált, csicsergett, bosszankodott, de amikor látták, hogy a fecskék már másodszor fordulnak, kénytelen-kelletlen ők is elröppentek a tó partjára, összecsipegettek egy kis sarat és repültek vissza. De olyan ügyetlenül dolgoztak, hogy mire a fészekhez értek, minden kihullott a csőrükből. Még borzas tolluk is sáros lett. Amikor a madarak meglátták a két kis sáros verebet, olyan hangosan csipogtak, csicseregtek, kelepeltek, fütyültek, hogy még a bagoly is befogta a fülét, a szarka meg felröppent, hogy szomszédjának ő mondja el elsőnek a hírt. A fecskepár nem törődött a nagy lármával, csak hordta a sarat és javította a fészket. A borzas verebek ekkor megint felröppentek, úgy, mintha megint vissza akarnának menni a tó partjára, de útközben másfelé szálltak. Egy udvaron a vályú szélére röppentek, lemosták sáros csőrüket, aztán elmentek másik fészket keresni. Azóta nem is látták őket még az eresz közelében sem. A bagoly is elrepült, mert tudta, hogy itt ár nem kell neki igazságot tenni. A fecskék meg boldogan rendezgették fészküket, hogy őszig felneveljék a kicsinyeiket. Feladatok: 1. Készíts illusztrációt a meséhez A/4-es rajzlapra!
2. Egészítsd ki a közmondásokat, majd kösd össze a madarakat a hozzájuk tartozó mondással! Sokat akar a nem bírja a farka. Jobb ma egy, mint holnap egy túzok. mondja verébnek, hogy nagyfejű. Egy nem csinál nyarat. Úgy járja, mint a. 3. A fecskére vagy a verébre igaz? Írd az állítás sorszámát a megfelelő madár alá! 1. Elsősorban legyekre, szúnyogokra és lepkékre vadászik. 2. Költöző madár. 3. A magvakat, rovarokat, konyhai hulladékot is elfogyasztja. 4. Fészeképítés mestere. 5. Szereti elfoglalni más madarak fészkét. 6. Civakodó, lármás természetű.
3. osztály A büszke tölgyfa (Fésűs Éva) Volt egyszer a Köröskörül erdőben egy sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitálgatott és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. Ő volt a legszebb az erdőn. A madarak vágyakozva nézték erős ágai hajlását, védelmező lombját. Szerettek volna rá fészket rakni, de a tölgyfa dölyfösen rázta magát. Hess innen, hangos népség! Nem leszek fészektartó! Szép koronám nem ilyenre termett. Hess, hess! Még a pihenő madárkát sem tűrte meg az ága hegyén és ha olykor egy-egy tudatlan kis jövevény mégis megpróbálkozott rajta a fészekrakással, a büszke tölgy lerázta magáról a félig elkészült madárfészket. Őszidőben a mókusok vidáman felkapaszkodtak a derekára és szépen kérték: Olyan éhesen vagyunk! Adj egy kis makkot! A tölgyfa akkorát reccsent mérgében, hogy a mókuskák ijedtükben majdnem lepotyogtak róla. Csak a hízelgő szél tudott befurakodni a lombjai közé. Annak a duruzsolását hallgatta reggeltől estig. Lassan mindenki elkerülte. Már az őz sem mert a kérgéhez törleszkedni. Igazán mondom, egyszer a saját szememmel láttam mellette kibújni egy gombát a földből, de amint észrevette, hogy hol van, gyorsan kalapot emelt és elgyalogolt máshová. Képzeljétek! már az árnyéka sem kellett senkinek! Egy darabig így is megvolt a tölgyfa. Hanem idővel az évgyűrűk vastagítani kezdték a derekát és tetszett, vagy nem tetszett belebújt a kukac. Hosszú éjszakákon át kegyetlenül rágta. A tölgyfa hasogató fájdalmakra ébredt. Tavasz volt akkoriban. Minden fa boldogan érezte magában az új nedvek keringését, csak a tölgyfa állt rosszkedvűen, magányosan, szárazon. A féreg egyre jobban gyötörte. Ó, jaj nekem sóhajtotta -, elpusztulok! Keserves nyögését meghallotta a közelben tanyázó mókusasszonyka. Tüstént abbahagyta fiacskái mosdatását. Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? kérdezte sajnálkozva. Mindjárt idehívom Harkály doktort! Nem kell! Nem kell! hadonászott a fa. Biztosan bosszút állna rajtam és összevagdalna a csőrével, amiért nem engedtem be az odúmba. Ugyan, mit képzelsz? csóválta fejét a mókus és azért is elfutott a harkályért. Harkály doktor tüstént ott termett. Még pici, piros sapkáját sem vette le a fejéből. Nem sokat törődött a tölgyfa nyögésével. Végigkúszott rajta, körbekopogtatta, azután egy helyen megállt és erős csőrét mélyen a kéregbe ütötte. Megvagy, mihaszna férge! Ügyesen kiemelte és volt, nincs! már el is tüntette éhes kis begyében. A tölgyfa felsóhajtott: Jobban vagyok! Körös-körül őzek, mókusok leskelődtek, madarak figyelték, hogy mi lesz. Mindenki örült, amikor a doktor bekapta a kukacot. A tölgyfa pedig csodálkozva kérdezte: Miért segítettél rajtam? Hiszen énrám mindenki haragszik! Erre a körülállók kacagni kezdtek és a harangvirágok összekoccantották a fejecskéjüket. Ó, te tölgyfa!... Senki sem haragszik rád, hanem te haragudtál az egész világra! Harkály doktor hozzátette:
Beteg voltál, de most már meggyógyulsz. Orvosságot is rendeltem: sok vidámságra, madárdalra van szükséged. Meglesz! Meglesz! kiáltották az állatok és mindjárt körültáncolták. A tölgyfa nagyon sokáig nem tudott szólni, csak állt közöttük, szégyenkezve. Aztán egyszer csak gondolt egyet és kitárta ág-karjait a madarak felé: Gyertek ide, hozzám! Azok nyomban odasereglette és örömükben olyan vidáman kezdtek csivitelni, füttyögetni, énekelni, mintha mi sem történt volna. Feladatok: 1. Készíts illusztrációt a meséhez A/4-es rajzlapra! 2. Egészítsd ki a közmondásokat! 1. Várja, hogy a sült.. a szájába repüljön. 2. Ritka, mint a fehér. 3. Kövér, mint Márton. 4. Idegen.. ékeskedik. 5. Úgy bánik vele, mint a hímes 6. Úgy néz rá, mint. a piros kukoricára. 7. Fütyül, mint a.. 3. Fejtsd meg a keresztrejtvényt! Segít a mese! 1. Keresd meg a mesében a valamihez oda- dörzsölőzni jelentését! 2. Nagyképű, elbizakodott más szóval. 3. A fa doktorának is hívják. 4. A fa korát határozza meg. 5. A madaraknál itt kezdődik meg a táplálék puhítása és előemésztése. 1. 2. 3. 4. 5. Megfejtés: 2015-ben az év fája?
4. osztály Vadgesztenyevirág (Szekeres Ilona) A vén vadgesztenyefa ott állott a Duna partján. Kegyetlen, zord február végi nap volt: a nagy folyó még jégtáblákat sodort, s a szél vadul, zabolátlanul nyargalászott, amerre csak kedve tartotta. Süvíthetsz már, nyargalászhatsz, úgyis rövid az időd! bólogatott bölcsen a vadgesztenyefa, s a dolga után látott. Megüzente minden ágának: Készülődjetek, nyújtózkodjatok, elég volt a szunyókálásból! A kis rügyek is sorba álltak, hogy meghallgassák Fa anyó utasításait: Te a harmadik ágam hegyében leszel te gyönge vagy, beljebb kell kerülnöd nézzelek csak.- vizsgálgatta az egyik rügyecskét -, úgy látom, elég erős vagy, hogy a koronámra tűzzelek.. Minden kis rügy megkapta a kijelölt helyét, s már indultak is felfelé, hanem az egyik rügyecske váltig elégedetlenkedett: - Én nem akarok a negyedik ágadra kerülni, s hozzá még legbelül hiszen ott nem lát meg senki! Fa anyó megcsóválta a fejét. Ej, hát hová akarsz menni? kérdezte haragosan. Fel, fel a koronádra, s annak is a leghegyibe. Senki se legyen körülöttem, sem mellettem. Azt akarom, hogy mindenki csak alattam legyen! Az az én dolgom, hogy kit engedek fel oda! mondta a vadgesztenyefa. Aztán csöndesen hozzátette: jobban tudom, mint te, hogy ki való a koronámra Pedig én csak azért is ott leszek! feleselt a kis rügy, s meg sem várta Fa anyó válaszát, elindult felfelé. Aki előtte járt, azt félrelökte, aki mellette jött, azt megelőzte, s nem is állt meg, amíg fel nem ért a gesztenyefa koronájára, annak is a legisleghegyibe. Kicsit szédült idefent, de azért boldog volt, hogy sikerült a dolog. Jött aztán egy másik rügy, akit Fa anyó küldött fel ide; de a nagyravágyó rügyecske gorombán elkergette: Én voltam itt előbb, te keress magadnak más helyet! Most már nyugodtan szunyókált, csak néha kukkantott ki: Tavasz van-e már? És mert fázott még, hát magára húzta a ragacsos, bolyhos dunnácskát, s álmodozott Milyen szép is lesz idefent, ha majd melegen süt a nap. Enyém lesz a legislegszebb gesztenyevirág. Az emberek pedig megállnak a fa alatt és egészen külön csodálnak engem Mert, hogy odafent mindenki észrevesz, az bizonyos! Jött aztán az első, langyos napsugár. Körülcsókolgatta a rügyeket, de talán a legtöbb jutott belőle Rügyecskének ott, a fa leghegyiben. Most örvendezett csak igazán! Úgy ragyogott a barna-vöröses fejecskéje, mintha fényesre törölgették volna! Másnap friss szél fújdogált, s játékosan hintáztatta a rügyeket. Ebből is több jut nekem, - örvendezett magában. Éjszaka azonban hideg volt még; a kis rügyek borzongva bújtak az ágak alá, meg a fa derekához. Védelmet, segítséget kértek Fa anyótól. Mi tagadás, Rügyecske is didergett odafent, de aztán arra gondolt, hogy ő a legszebb, a legerősebb, hát csak nem ijed meg egy kis hidegtől. S keményen állta a sarat Valahogy azért elmúltak a zord, kora tavaszi napok, a hideg, viharos éjszakák. A tél végleg elköltözött a Duna partjáról, s a napsugárkövetek mind sűrűbben érkeztek a földre. Ébredt, éledt az egész világ! A kicsi rügyecskék ujjongva pattantak fel: apró, gyűrött ruhájú, zöld levelekkel öltöztették a vén gesztenyefát. A levelek között pedig karcsúbimbók fürödtek a napsugárban. Rügyecske odafent ugyancsak igyekezett. Gyönyörű leveleket bontott ki, s boldogbüszkén dajkálgatta bimbóját:
Te leszel a legislegszebb gesztenyevirág - dalolta neki harmatos hajnalokon. A budai hegyekben csodálatos májusi dalt csilingeltek a gyöngyvirág harangocskák azon a hajnalon, amelyen kinyíltak a gesztenyefa virágai. Mint a karácsonyfa gyertyácskái, úgy álltak szép sorjában az ágakon. Tiszták, fehérek voltak, s minden kis szirom belsejében pici, rózsaszínű szív ékeskedett. Odafent, a fa hegyébe is virággá nyílt a bimbó. Gesztenyevirág valóban mintha egy kicsivel pompásabb lett volna a többinél. Fehér volt, mint a frissen hullott hó, s szívecskéje pirosan dobogott. Napfény csókolgatta, szellő elringatta, rózsaszínű hajnalokon friss harmat mosdatta. A szép virág boldog volt; csak néha nézett le a többire. Egyszer aztán elbújt a nap, s úgy elbújt, hogy nem is látszott ki a sűrű fekete felhők mögül. Először csak a szél fújt, de aztán átadta helyét a viharnak. Az pedig zúgva, bőgve nyargalt végig a Duna partján, csavargatta, recsegtette a fákat, az ágakat. Sűrű, hideg esőt is hozott magával, s Gesztenyeanyó levelei gyűrötten, tépetten csüngtek alá; de még így is óvták, vigyázták a gyenge, hófehér virágokat. Csak Gesztenyevirágot nem védte meg senki. Hiszen olyan magasan volt, hogy még a saját levelei sem értek fel hozzá. Vihar pedig nekiment, tépte, cibálta, piros színű patyolatszirmait rendre lesodorta. Gesztenyevirág hajladozott, ingadozott; a vihar erősebb volt nála. Letörte, s Gesztenyevirág aléltan hullott a Fa anyó ölébe. Az pedig magához ölelte engedetlen, szép gyermekét és csendesen elringatta Feladatok: 1. Készíts illusztrációt a meséhez A/4-es rajzlapra! 2. Fejtsd meg a keresztrejtvényt! Segít a mese! 1. Azon vízcseppek, melyek a szabadban lévő tárgyakon, növényzeten figyelhetők meg. 2. Fejezd be a mondatot: Fehér és rózsaszín a gesztenyefa 3. Tollal megtöltött ágybél takaró. 4. Ekkor virágzik a gesztenyefa. 5. A fák leveleinek első kibúvása. 1. 2. 3. 4. 5. Megfejtés: 2015-ben év madara? 3. Fejtsd meg a képrejtvényeket!