AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA XXVI. évfolyam 6. szám. 2015. március 15. Ára 0,80 lej Március 15. Istennel van újrakezdés Jn 8,32 Mindennapjainkban, de különösen ezen az ünnepen kikerülhetetlenül szembesülünk a kérdéssel: milyen kapcsolatban van keresztyén hitünk magyarságunkkal? Két egymástól elválasztható identitásterülete ez életünknek? Magyarul dicsérem az Istent, vagy pedig magyarként? És megismeritek az igazságot tanítja Jézus az igében. Nekünk is innen kell kiindulnunk. Bizonytalan alapokon állva, nem építhetünk biztos jövőt. Milyen igazságot kell nekünk megismernünk? Először azt, amelyik világosan tudtunkra adja, hogy mindannyian Isten teremtményei vagyunk. Mindannyian egyedi módon, kivételesen értékesek vagyunk az Atya szemében. Senki nem törhet életünkre, jogainkra, nem tarthat kisebbrendűnek anélkül, hogy ezáltal ne az Ő szívén ejtene sérelmet. Az életnek ebbe a szent ajándékába belefoglaltatik közösségi, nemzeti mivoltunk, magyarságunk is. Vajon merő véletlen, hogy magyarok vagyunk? Teremtettségünk egyik lényeges, megkülönböztető sajátossága ez, amivel nem dicsekednünk kell, hanem vállalnunk kell azt. Éppen e nép tagjaiként, e történelem folytatóiként, e kultúra örököseiként akar Isten minket felhasználni. Ehhez a néphez tartozni az idők Urától kapott küldetés. Az volt 1848-ban, és az ma is. Hosszú, küzdelmek szegélyezte történelmi utunk páratlan szakasza népünk 1848 49-es szabadságharca, és mindaz, ami tényszerűen vagy az utókor emlékeiben hozzákötődik: Petőfi és a márciusi ifjak lelkesedése, Kossuth európai kitekintésű politizálása, a fegyveres küzdelmek, Bem tábornok, győzelmek és vereségek, Az országgyűlés megnyitója (August von Pettenkofen litográfi ája, Borsos József festménye alapján). Az 1848. IV.-i törvénycikk Pozsonyból Pestre helyezte át az országgyűlést. Az első népképviseleti országgyűlés július 5-én Pesten kezdte meg a munkáját (Folytatása a 4. oldalon) Domahidi Béla Háborúskodás alulnézetből Negyedszázados emlékezés a fekete márciusra Gyermekkorunkban csodálkozással hallgattuk szüleink háborús élményeit. Úgy nőttünk fel, mint akiknek apjuk, nagyapjuk a csataterekről hősökként tértek haza. Azt viszont senki sem merte megkérdezni, miért veszítettük el a háborút, ha ők hősök voltak. Csakhogy a meséléseken túli valóság egészen más, a háború és a történelem kegyetlen törvénye ez: kell lenni veszteseknek is. Negyedszázada hordozom emlékemben a marosvásárhelyi fekete márciusként elhíresült verekedést. Úgy érzem, még ma is úgy élem meg, kétszeresen is igaz a kegyetlen történelmi igazság: huszonöt évvel ezelőtt mindkét fél vesztesen hagyta el a csatateret, a szép szecessziós városháza előtti teret. Ha nagyon irodalmias szeretnék lenni, akkor talán így lehetne reálisan meghatározni a történtekre való visszaemlékezésemet: háborúskodás alulnézetből. Mert ez az írás nem egy történelmi kiértékelés, nem is a krónikás elfogulatlan bizonyítása, csak egy őszinte kitárulkozása annak, amit egy negyedszázad óta magunkban hordozunk. Előzmény Közvetlen előzmény volt az a február 10-i gyertyás felvonulás, amelyen körülbelül százezer magyar vonult végig békésen Marosvásárhely utcáin, így kérve az Ötvös József (Folytatása az 5. oldalon) Keresztes háborúk: vallási fanatizmus vagy kereskedelmi érdekek? A vallás nevében alkalmazott erőszak, fegyveres harc a keresztyénség létezése előtt is ismert volt. Napjainkig sem ritka olyan területeken, ahol a keresztyénséget nem ismerték, vagy nem volt meghatározó szerepe. A Római Birodalom három évszázadig a keresztyénség ellen, majd később éppen fordítva, annak terjesztése érdekében is alkalmazott erőszakot. A római impérium bukása után az erőszakot a népvándorlás barbár népeinek keresztyén hitre térítésében is szerfelett igénybe vették, néha éppen az illető népek vezetői. Az avar birodalom szétzúzására pl. az szolgáltatott ürügyet, hogy nem keresztyén. Az iszlám szent háború, a dzsihád eszméje és gyakorlata ami újszövetségi mértékkel mérve a keresztyénség világától teljesen idegen mind a nyugati, mind a keleti egyházban követésre talált. Az iszlám világában a 11. században a szeldzsukok hatalmi átstrukturálódást hoztak. Ez a harcias nép mohamedán hitre térve elhódította az araboktól Közép- és Közel-Kelet jelentős részét, köztük Szíriát, Palesztinát és Egyiptomot. Vallásilag és gazdaságilag erőszakosabb módszereket vezettek be, mint amilyeneket azelőtt azokon a területeken az arabok alkalmaztak. Azok ugyanis lehetőséget biztosítottak a Jeruzsálembe és más bibliai kegyhelyekre történő keresztyén zarándoklatra. A latin és a bizánci egyház hívei kolostorokat, templomokat tarthattak fenn, és évente Csohány János (Folytatása a 7. oldalon)
Tanulságos igék Az elhívásról és kiválasztásról (II.) 2 Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. Mt 7,13 14 Talán sokan ismerjük azt a képet, aminek a címe: A széles és a keskeny út. E kép erről az igéről szól. Az egyik oldalon van a széles út, ami a kárhozatba torkollik, a másik oldalon pedig ott a keskeny út, aminek végén ott az örök élet. A kettőt összekötik ösvények, amelyeken a széles útról a keskeny útra lehet térni. A széles út kívánatos. Olyan dolgok vannak rajta, amelyek ellenállhatatlan erővel vonzzák az embert. Becsapós dolog, hogy a széles kapu bejárata fölött is ez áll: Isten hozott. De mi ne ezt nézzük, hanem hallgassunk arra, hogy Jézus mit mond erről: ez a veszedelemre visz. A széles útnak gazdag a kínálata, sokfajta élvezet és szórakozás kínálja magát. Az ember kiélheti bűnös természetét, még a titkos vágyainak is teret engedhet. Az út szép és színes kövekkel van kirakva, ahol nincs szükség hitre. Épp ezért minden bűn rajta, még az is, ami emberi mértékkel mérve becsületesnek tűnik. Az is megtévesztő, hogy sokan járnak rajta: az emberek többsége. Duccio: Péter és András elhívása Jézus egy másik lehetőséget kínál fel nekünk: ez a keskeny út. Erre Ő maga hív szeretettel. A nagy kérdés: hogyan juthatunk erre az útra? Ez fontos kérdés. Először Jézus egyik tanítványa, Tamás tette fel a kérdést: honnan tudhatnánk az utat? Erre Jézus adja meg az egyszerű választ: én vagyok az út. Jézus maga az út tehát, ami az életre vezet. Nemcsak mutatja az utat, hanem Ő maga az. S nemcsak egy darabig, hanem végig. Ő drága árat fizetett, óriási áldozatot hozott azért, hogy számunkra úttá legyen: végig kellett járnia a szenvedés, a halál mélységeit. De épp ez által vált számunkra értékessé. * Hogyan lehet hát ezen az úton járni? Erre csak egyetlen válasz van: hit által. Hinni kell azt, hogy Jézus az út, amely minket megtart. A hit és az út keskeny volta is szoros összefüggésben van egymással. A keskeny utat leginkább egy hegyi ösvényhez lehetne hasonlítani: jól ki kell nyitnunk szemünket, hogy észrevegyük, s nagyon kell figyelnünk, hogy le ne térjünk róla. Nem sok rajta az útjelző tábla sem, de azokra ügyelni kell. Ez az út nemcsak keskeny, hanem szoros is. Ez azt jelenti, hogy sokszor jutunk szorultságba. Az úton megpróbáltatások és fájdalmak is lehetnek. Aki ezen jár, annak vállalnia kell, hogy mások megbotránkoznak rajta, vagy épp nevetségesnek találják. Ez nem kényelmes és veszélytelen út. Ez a szoros kapu az egyház történetében arénákba vezetett, kiéheztetett oroszlánok elé, máglyára vagy bilincsbe, és börtönbe is. De akármin át is vezessen, egy dolog mindig vigasztaljon: az életre vezet. Az se zavarjon meg, hogy ezen az úton a kevesek közé kerülünk, mert tudnunk kell, hogy jó helyen járunk, jó társaságban vagyunk. * Jézus választás elé állít mindenkit. Nem úgy, mint a rabló, aki ránk szögezi a pisztolyt, vagy nyakunkra helyezi a kést. Hanem szeretettel. Lehet érezni, mennyire szívén viseli a döntést. Szinte reszket, amikor elmondja: ha rosszul döntünk, a veszedelemre jutunk. Kedves, hívogató, szinte unszoló hangon szól, amikor a keskeny útra hív. Ő jó Pásztorként beszél, aki keresi az elveszettet. Akik pedig döntöttek a keskeny út és a szoros kapu mellett, azokat nem csak valamilyen lelki élvezetre hívja, hogy helyezzék magukat kényelembe, mert immár biztos az üdvösségük. Az ilyeneket fel akarja használni abban, hogy menjenek Krisztus nevében azok után, akik még a széles úton járnak. A keskeny úton járók kiváltsága és öröme lehet, hogy Isten megáldhatja a bizonyságtételüket úgy, hogy a széles útról átjöhetnek emberek a keskeny útra. Ezért az, aki a Bibliaolvasó kalauz Április 1. Sze Ez 38 Jn 18,33 40 2. Cs Ez 39 Jn 19,1 16a 3. P Ez 40,1 27 Jn 19,16b 30 4. Szo Ez 40,28 49 Jn 19,31 42 5. V Ez 41,1 12 Jn 20,1 18 6. H Ez 41,13 26 Jn 20,19 29 7. K Ez 42 Jn 20,30 31 8. Sze Ez 43,1 12 Jn 21,1 14 9. Cs Ez 43,13 27 Jn 21,15 19 10. P Ez 44,1 14 Jn 21,20 25 11. Szo Ez 44,15 31 Gal 1,1 9 12. V Ez 45,1 12 Gal 1,10 24 13. H Ez 45,13 25 Gal 2,1 10 14. K Ez 46 Gal 2,11 14 15. Sze Ez 47 Gal 2,15 21 16. Cs Ez 48 Gal 3,1 18 17. P Józs 1,1 9 Gal 3,19 22 18. Szo Józs 1,10 18 Gal 3,23 29 19. V Józs 2 Gal 4,1 11 20. H Józs 3 Gal 4,12 20 21. K Józs 4,1 9 Gal 4,21 31 22. Sze Józs 4,10 24 Gal 5,1 15 23. Cs Józs 5 Gal 5,16 26 24. P Józs 6,1 21 Gal 6 25. Szo Józs 6,22 27 Kol 1,1 8 26. V Józs 7 Kol 1,9 23 27. H Józs 8,1 29 Kol 1,24 29 28. K Józs 8,30 35 Kol 2,1 15 29. Sze Józs 9,1 15 Kol 2,16 23 30. Cs Józs 9,16 27 Kol 3,1 4 keskeny úton jár, már feladatot is kapott, tudja, hogy mi a szent kötelessége és elhivatottsága, hogy mi a küldetése. A keskeny útra való hívás egyúttal a szolgálatba való hívás is. Krisztus nemcsak engem és téged, hanem másokat is életre akar vezetni. Nagyon jól látjuk magunk előtt azokat az embereket, akik a veszedelem felé tartanak, akik ha a széles úton maradnak, tönkreteszik magukat és a körülöttük élő embereket is. * Egy dologra azért nagyon kell vigyázni: nehogy túl magabiztosak legyünk az úton. Nehogy olyan szabályokat gyártsunk, amihez aztán az embereket hozzámérve mi döntjük el, ki jár a keskeny és ki a széles úton. Az üdvözülők névsorát ugyanis nem mi hordjuk a mellényzsebünkben. Ebbe a hibába estek Jézus idejében a farizeusok, s ez a veszély minket is fenyeget. Vigyáznunk kell arra is, ne vonuljunk ki a világból, és ne hozzuk létre a keskenyutasok szigetét, hanem az ösvényen maradva keressük és hívogassuk az embereket. A mi feladatunk nem az, hogy eldöntsük, ki melyik úton jár, hanem az, hogy legyünk jó reménységgel minden ember felől. A szoros kapu még nyitva áll mindenki előtt, még mindenki bemehet. Mi járjunk ezen az áldott úton, s hívogassunk másokat is, hogy mégis sokan járjunk azon. Lőrincz István
Mit ér az iskola, ha magyar? Országszerte zajlanak az iskolai beiratkozások. Ilyenkor évről évre előkerülnek a pró és kontra érvek arról, hogy román vagy magyar iskolát válasszanak-e a szülők. Sajnálatos módon a közvéleményben téves berögződések terjedtek el, melyeket nem lehet elégszer cáfolni. A tét ugyanis hatalmas: a jövőnk. 1. Jobban tud érvényesülni a gyerek, ha román iskolába jár! Ha választani lehetne, hogy melyik mondatot véssük az erdélyi magyarság sírkövére, akkor ez vinné a pálmát. Ez egy 60-as években útjára indított suttogó propaganda, ami páratlan karriert futott be Erdély-szerte és napjainkra önjáróvá vált. A magyar szülők ötödének meggyőződése, hogy a létező legjobb döntést hozza, ha gyerekét román tannyelvű oktatási intézménybe küldi. A román iskola jobb iskola téveszméje hihetetlenül virulensnek tűnik. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a beiratkozási kampányok már ahol megvalósulnak elégtelenek, és általában rossz érvrendszert használnak. A mítosszal szemben a valóság az, hogy a magyar gyerekek román iskolába csöppenve nem értik, mi folyik körülöttük, ami valószínűsíthetően tanulási és önértékelési zavarokhoz, lemaradáshoz és a sikerélmények hiányához vezet. Idegen nyelvű iskolában a gyerekekből egyszerűen nem lehet kihozni a maximumot. A rossz döntés a későbbiekben is megboszszulja önmagát: a gyenge előmenetel beszűkíti a középiskolai továbbtanulás lehetőségeit, a felsőoktatásról már nem is beszélve. A fene is megette a jobb érvényesülést, ha a boldoguláshoz szükséges román nyelvtanulás az öszszes többi tananyag rovására megy. Márpedig gyerekkorban az információk elsajátításának leghatékonyabb módja az anyanyelven történő tanulás. 2. A sikeresség kulcsa egyedül az államnyelv ismeretében rejlik! Hitelesség vagy kapaszkodás? Nem könnyű mondta a közelmúltban régi ismerősöm, akivel véletlenül futottam össze egy kolozsvári rendezvényen. Régóta tudtam, hogy fáj a foguk az állásra, s személyemet sem kedvelték, mert szerintük letűnt kor régi relikviájaként maradtam itt, holott még mindig a fi atalok táborát erősítem panaszkodott. Próbáltam ismerősömet nyugtatni, hogy szakmaisága megkérdőjelezhetetlen, tartása egyenes, emberekhez való bánásmódja példaértékű. Nem használt: továbbra is keserű szájízzel beszélt munkájáról, családjáról, jövőjéről. Igaza lett. Kicsinálták. Hiába a tudás, hiába a hozzáértés és a becsületesség. Dilettáns munkatársainak irigysége, a többéves áskálódás és alap nélküli gyanúsítgatás beért: ismerősömnek új munka után kellett néznie. Ha ez így lenne, akkor kb. 19 millió sikeres ember élne Romániában. Bármilyen hihetetlen, a siker kulcsa nem (csak) az államnyelv tökéletes, hibamentes ismeretében rejlik. Sokkal inkább a tanulás iránti elszántságban, ügyességben és igyekezetben. És emiatt van az, hogy sok szülő más nyelvű iskolába adja gyermekét, mint amilyenbe ő maga is járt. Ezzel a hamis gondolatmenettel akarja ugyanis elfedni, megmagyarázni, vagy valahogy utólag kijavítani saját lustaságát, saját sikertelenségét, azt a lehetőségét, amit elszalasztott. A nyelvnek ehhez vajmi kevés köze van, de sokkal kényelmesebb erre fogni, minthogy akár önmagának is bevallani az igazságot. Számtalan példa igazolja, hogy akarattal a nyelvi akadályok különösebb gond nélkül teljesíthetőek. Gondoljunk csak az egyre növekvő angol, német és egyéb idegen nyelv oktatására. Egyre nagyobb teret nyer az iskolákban, birtoklóinak száma egyenes arányban növekszik ezzel. Pedig egyáltalán nem mondható, hogy a nyelvkörnyezet ezeknek a viszonylag távoli nyelveknek oly mértékben kedvezne, mint például az államnyelvnek. 3. Ahány nyelven beszélsz, annyi ember vagy! Az ismert közmondás melyet gyakran használnak érvként az idegennyelv-oktatás alátámasztására teljes mértékben helytálló. Ebben meg is egyezhetünk. És tanácsoljuk is mindenkinek, akinek csak lehetősége van, tanuljon idegen nyelveket. De ne az anyanyelve kárára! Ne annak a nyelvnek a kárára, melyen egy gyermek a legtöbbet képes elsajátítani a világból. Hanem éppen ellenkezőleg, tanuljon anyanyelvén a lehető legmagasabb fokon, hogy szilárd alapokra erős falak épülhessenek. Majd ezt a felhalmozott szellemi tőkét kamatoztassa, és tárja ki vele a világot. Bessenyei György erre már jóval korábban, mintegy 300 éve megadta a választ: Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem. Erdélyi Magyarságért Egyesület A jelenlegi rendszerben azt gondolnánk, elég a jól végzett munka és a becsület. A hozzáértés és tisztesség. A hitelesség és nyílt beszéd. Nos, nem minden esetben van így sajnos. Az érvényesülés miatt néha kell az ügyeskedés, a helyezkedés. Máskor alázat helyett megalázkodás. Esetleg saját elveidet feladó kompromisszumkészség vagy kétszínűség. Ezekre azonban nem mindenki kapható, illetve nem mindenki képes. Mitévő legyen tehát az ember? merül fel a kérdés ebben a sokszor kettős mércét alkalmazó, hiteltelenséggel és alakoskodással tele világban. Nekünk, keresztyéneknek semmiképp sem kellene a sorba beállnunk, és a mulandó értékek vagy előnyök, esetleg a ranglétrán való kapaszkodás érdekében hitelességünket feladni. Hanem emlékeznünk kell Jézus parancsára, aki a Mt 5,37-ben a következőkre tanít: a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van. Somogyi Botond A legnagyobb veszteség Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? (Mk 8,36) Ebben a világban bármit elveszíthetünk. Elveszíthetjük a pénzünket: van, akinek a zsebéből hull ki a pénztárcája, de megtörtént már az is, hogy egy pénzleértékelés miatt vált semmivé, amit sok év alatt gondosan félretett valaki. Elveszíthetjük a jó hírnevünket: elég, ha valaki egy álhírt kezd el terjeszteni rólunk, máris minden tisztességünk odavan. Elveszíthetjük munkahelyünket: már egy kisebb gazdasági válság is elég ahhoz, hogy helyenként nagy leépítések történjenek. Elveszíthetjük egészségünket: megtörténhet, hogy valaki még tele energiával, lendülettel kezdi a napot, és estére már kórházban van. Elveszíthetjük barátainkat: partnert, üzlettársat viszonylag könnyen találhatunk, megtartani a barátságot viszont sokkal nehezebb. Elveszíthetjük családtagjainkat: hány és hány ember szenved amiatt, hogy megszakadt a kapcsolata szüleivel, gyerekeivel vagy testvérével. Elveszíthetjük emlékezetünket: nem kell, hogy valaki nagyon idős legyen ahhoz, hogy döbbenten fedezze fel, mennyire feledékennyé vált. Elveszíthetjük életünket. Mindenki tudja, hogy bármilyen életkorban meg lehet halni. Persze nem szívesen gondolunk erre. Mégis így van. Jézus azonban arra fi gyelmeztet, hogy elveszíthetjük lelkünket is. Ez a legnagyobb veszteség, ami érhet bennünket. Milyen meghökkentő arányok. A mérleg egyik serpenyőjében ott van az egész világ, a másikban egyetlen egy lélek: a te lelked. Mennyi mindent megteszünk azért, hogy pénzünket, vagyonunkat biztonságban tudjuk. És közben éppen arról feledkezünk meg, ami a legfontosabb: a lelkünkről. Ha eddig nem tetted meg, gondolkodj el rajta: a nagy loholásban, nem sérül-e a lelked? Nem veszítetted el a legfontosabbat? Sérült lelkünk gyógyulását ma is csak annál kaphatjuk meg, aki ezt mondta magáról: Én vagyok az élet. És akiről egyik tanítványa is ámulva ismerte fel: Akié a Fiú, azé az élet. Keresd ma is a kapcsolatot Vele, mert Ő nemcsak testedet, hanem lelkedet is egészségessé, az életedet is teljessé tudja tenni. Ő a kereszthalált is vállalta, hogy életed ne üres kagylóhéj maradjon, és hogy ne halálod óráján sajnálkozz, hogy elveszett lélekkel valójában nem is éltél eddig. Veress László 3
Március 15. Istennel van újrakezdés (Folytatás az 1. oldalról) fegyverletétel a többszörös túlerő előtt, az aradi tizenhárom. Magyar históriánkat általában komor jelzőkkel illetjük. Bizony, nem volt diadalmenet a történelmünk, voltak nálunk sokkal szerencsésebb nemzetek, azonban némelyeknek még nagyobb viszontagságokat kellett átélniük. Jellemző, hogy ünnepnapjaink többnyire népünknek sikertelen, megtorlásba torkolló szabadságtörekvéseire emlékeztetnek. Így március 15-e is. Ám történelmünk üzenetének végkicsengése nem a kudarc, hanem az ámulatra késztető csodás megmaradás. Istennek legyen hála: mindig volt tovább. A pusztítás, a megtorlás után volt újrakezdés Nem az az erős, aki üt, hanem aki bírja. Nos, bírtuk, és Isten kegyelméből bírni fogjuk a nehézségeket is, csak el ne vessük bizodalmunkat. Nincs okunk a csüggedésre, nincs időnk az önsajnálatra. Ezért neki kell dőlni teljes erővel annak, ami előttünk van. Rendüljön meg lelkünk szabadságharcainak nagyszerűsége, a mérhetetlen áldozatvállalás felett, ugyanakkor eszméljünk rá arra, hogy eleink nemes, Isten akarata szerinti törekvéseinek mi vagyunk a továbbvivői! Másodszor meg kell ismernünk azt az igazságot is, hogy erényeink mellett vannak hibáink, bűneink is. Széthúzás, pártoskodás, meghasonlás ugye, mindannyian tudjuk, miről beszélünk. Vád terheli lelkünket utódainkkal szemben is: elsősorban a meg nem születettekre gondolok. Szólnunk kell népünk hitetlenségéről is: Krisztus követésére kell odaszánnunk magunkat, ha meg akarunk maradni. Egy másik bűnünk a nemzeti öntudat elnyomorodása: magyarságunkat olykor restellnivaló tehernek érezzük, amit örömtelenül és különösebb céltudatosság nélkül hordozunk. Petőfi elszavalja a Nemzeti dalt a Nemzeti Múzeum előtt, 1848. március 15-én A krisztusi igazság harmadszor a mi személyes, másra nem ruházható felelősségünkről szól. Istentől kapott értékeinkkel másoknak is szolgálnunk kell. Évszázadokon át Európa védőpajzsa voltunk. De mit adunk ma a világnak? Amit Isten személyesen ránk ruházott, feladatként a mi vállainkra tett, azt csak mi végezhetjük el. Magyarságunk nem cél, hanem eszköz arra, hogy tudatosan, hűségesen és hitelesen éljünk Isten dicsőségére, embertársaink javára. Nekünk a minőséget kell képviselni fogalmazta meg Németh László. Tegyük hozzá: a krisztusi minőséget. Népemnek fiait a fennálló nézetkülönbségek ellenére is tisztelni kell, felismerni a közös cselekvés lehetőségeit, becsületesen munkálkodni, tudásom, erőm legjavát adva e nép anyagi-szellemi-lelki gazdagodásáért. Túl sok ez? És az igazság szabadokká tesz titeket mondja Jézus. Régi bilincseket old, sebeket gyógyít, békességet teremt. Lehet, túl ideális ez a kép. De belőle annyi válik valóra, amennyit vállalni tudunk, akarunk Ünnepelni, reménységet ápolni csak a szabadság feltétele mellett lehet. Ahol ez nincs meg, ott nem lehet higgadtan a múltba tekinteni, nem lehet felismerni a jelen igazi feladatait, nem lehet jövőt tervezni. De szabad-e a mi magyar népünk? Nem szorít-e minket szűk látókörű ellenségeskedés, nem bénít-e kishitű beletörődés, nem kötöznek-e kisszerű érdekek? Szabadok vagyunk-e lélekben arra, hogy nemzetként betöltsük isteni küldetésünket ezen a világon? Ha még nem is mondhatjuk ki a szívünk szerinti igent, de munkálkodhatunk azon, és kérhetjük igaz hittel, hogy úgy legyen. Wass Albert A magyar nemzet hét parancsolata Az Úristen kegyelméből azonban nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége nélkül. Ha fölismerjük a veszedelmet, és él bennünk az akarat, hogy segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz! S ha már egyebet vénségemnél fogva nem is tehetek: szavakba foglalhatom a törvényt, mely részben minden nemzetre egyformán vonatkozik, de különösképpen a magyarra. És elnevezhetem ezt a törvényt A MAGYAR NEMZET HÉT PA- RANCSOLATÁNAK: 1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből, és rajta kívül más Istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, önimádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt. 2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében. 3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden Isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is. 4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat. 5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is. 6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniük kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van. 7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak. Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz! 4
Háborúskodás alulnézetből (Folytatás az 1. oldalról) anyanyelvű oktatás helyreállítását. A 89-es fordulat utáni kijózanodás első nagy békés és figyelemre méltó felvonulása volt az abban az erdélyi városban, ahol még 52%-ban magyarok laktak. A Maros megyeiek úgy élték meg mindezt mint a megújuló erdélyi magyar kultúra legerősebb bástyájának felébredését. Meglátásom szerint a román hatalom is ezt érzékelte, amikor engedte talán uszította?! a román ellenlépést. 1990 márciusában eredménytelen tárgyalások után a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar hallgatói ülősztrájkba kezdtek követeléseik egyenlő arányban vegyenek fel román és magyar hallgatókat elutasítása miatt. A MOGYE magyartalanítása azóta is folyamatosan tart. Március 16-án a város legnagyobb tömbház negyedében ittas, randalírozó románok belekötöttek a 28-as gyógyszertár magyar feliratába, és elkezdődött egy magyarellenes provokáció. Március 19-én nagyszámú román embert hoztak be autóbuszokkal a Görgény völgyéből és a Mezőség román falvaiból, akik a másfélszáz éve halott Bolyait is meg szerették volna ölni. A magyarság vezetőinek egy része, köztük Sütő András író, az RMDSZszékház padlására menekült az ittas, felbőszült románság elől. Az egyik román ezredes szabad elvonulást ígért ugyan a bent rekedteknek, de a kivezényelt katonaság csak tétlenül szemlélte, amint a kijövő magyarokat ütlegelni kezdte a vérszomjas, felbérelt és leitatott román tömeg. Meggyőződésem, mindezeknek volt egy régebbi, közvetett előzménye is, s ezért lehetett ilyen egyszerűen egymásnak uszítani két nemzetet. Négy évtizedes szocialista tudatmosásos idő alatt lassan kezdték leépíteni az erdélyi magyar kultúrát, de vele együtt a románt is. Színházak műsorait cenzúrázták, kétórásra csökkentették a televízió napi műsorát. Félelemben felnőtt nemzedékeket könnyen egymás ellen lehetett uszítani, amit az akkori hatalom ki is használt. A csata Majdnem szégyenkezve írom le, a második keresztyén évezred utolsó évtizedében háborús időkhöz hasonlóan csatatérré változott egy európai város, ahol feldühödött románok és magyarok, végül pedig cigányok támadtak egymásra számtalan sebesült és öt halott maradt a csatatéren. A március 19-i román randalírozásokat követően másnap magyar tömeg vonult ki a főtérre, és követelte az előző napi rendbontók megbüntetését. Az óriási tömeggel szemben pár román ellentüntető is megjelent, de atrocitásra nem került sor. A délutáni órákra egyre nagyobb lett a román tömeg, és megjelentek a mezőségi, a Görgény-völgyi fehér fegyverrel (fejsze, rönkmozgató, vasvilla stb.) felszerelt románok, akiket autóbuszokkal és teherautókkal szállítottak a városba. Ez a tömeg áttörte a rendőrségi sorfalat, és rátámadt a puszta kézzel védekező magyarságra. A megtámadott magyarok egy része bemenekült a városházába, a díszlépcső bársonyszőnyegének fém lefogóit felszedték, másik része a főtéri padok léceit feszítette fel, s ezekkel harcolva, visszaverte a román támadókat, majd véres verekedés alakult ki. Este a város széléről a Hidegvölgyből legalább félszáz cigány érkezett, akik hangos Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok! kiáltással álltak a megtámadottak mellé. Éjszaka táján a nyárádmenti székelyek is megérkeztek, s ezzel eldőlt a harc: a románokat kiszorították a város központjából, és több száz magyar ott maradt a híres szecessziós városháza előtti téren. Háborús élményem: lét és nemlét 1990-ben a Marosvásárhely melletti Jedden voltam lelkipásztor, és a csatazaj elhallatszott a 2-3 km-re fekvő székely-magyar faluba is. Egyébként a szovátai és nyárádmenti székelyek Jedden keresztül érkeztek Marosvásárhelyre, s szemtanúként igazolhatom, pár követ és téglát ott szedtek fel az út mellől, legyen mivel védekezzenek. Magyar ügyként éltük meg a marosvásárhelyi vérengzést, úgy éreztük, ott kell lennünk Én egyáltalán nem haragudtam a leitatott és behozott Görgény-völgyi románokra, hiszen életem nagyon szép hat esztendejét töltöttem ott, velük szeretetben és békességben. Most pedig hatalmi emberek manipulálása miatt egymással szemben állunk, ellenségek lettünk, így ismeretlenül is Március 21-én reggel már bemondta az újraindult marosvásárhelyi rádió a történtek következményeit: a téren maradt pár száz magyart körbefogta a kivezényelt katonaság, de ők nem hajlandók elhagyni a teret, és már nincs se vizük, se élelmük. Nemrég érkezett külföldi segélyből válogattunk egy hátizsáknyi élelmet, és gyalog mentünk be a városba. Már a város szélén igazoltattak a román hadsereg katonái. Ez is bizonyítja: bizony háborús hangulat uralkodott akkor a városban. A városháza előtti térhez vezető út tele volt szeméttel és arasznyi törött üvegtörmelékkel: félelmetes volt a látvány és kegyetlen, mint a háború utáni csatatér. Ahogy közeledtünk a bezárt tér felé, egyre erősebben éreztük a harc hangulatát. Sohasem voltam bá- tor ember, de akkor nem éreztem semmi félelmet, amikor az odavezényelt fegyveres katona nem akart átengedni a sorfalon. Mai napig nem tudom, honnan volt bátorságom, de a fegyveres katonát puszta kézzel félrelöktem, s beléptem a bűvös körbe, a magyarok által őrzött térre. Fáradt, kialvatlan szemű ismerősök és ismeretlenek között osztottuk szét a kenyeret, tejet és mogyorókrémet. A katonai gyűrűn kívül jó pár román kiabált felénk, és Molotov-koktélt hajítottak át a katonai kordon fölött, mire én elkaptam egyet, és visszadobtam. Ma, huszonöt év múlva, szégyenkezve emlékszem legnagyobb háborús élményemre, amikor a felém dobott támadást viszonoztam, ahelyett, hogy az ige szavával tudtam volna válaszolni: aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is (Mt 5,39). Csakhogy ott, akkor egészen másként éltük át a lét és nemlét, az élet és a halál szembenállását, s ezért mertem itt csatáról és háborúról írni. Ellenségeskedés és bizalmatlanság Eltelt egy negyed évszázad, ami a történelemben sem kis idő, s mégsem tudjuk igazán feledni a fájdalmakat. Mert a háború következményeit egy egész életen át hordozzuk magunkban: testi-lelki sérültekként egyaránt. Fülöp G. Dénes vártemplomi lelkipásztor már másnap megírta és az Üzenetben meg is jelent a toleranciára felhívó vezércikket, de eltelt huszonöt év azóta, s Marosvásárhely román és magyar egyházi képviselői mégsem ültek le még egy közös imára. Az ellenségeskedésbe elvetett bizalmatlanság ma is él közöttünk. A világi igazságszolgáltatás nagyon gyorsan hozott egyoldalú ítéleteket, amelyekben csak magyarokat és cigányokat ítéltek el, s mindez még inkább hátráltatja az igazi megbékélés lehetőségét. Azóta legalább tizenötezer magyarral kevesebb él Marosvásárhelyen, s így a nemzetiségi arányok is megváltoztak a mi hátrányunkra. S mindennek hozadéka a magyar orvosképzés elsorvasztása, s az, hogy az egykori székely város vezetőségében csak elvétve lehet magyar nevet találni. Negyed évszázad távlatából nézve még ma is úgy éljük át: hősök nem voltak, csak legyőzöttek, győztesek nem voltak, csak vesztesek. Ennek a veszteségnek túlélői egyformán mi vagyunk: magyarok és románok, akik azóta is úgy élünk Marosvásárhelyen nagyjából felefele arányban, mint akik csak egymás mellett vagyunk, de nem együtt. S azóta is kérdés: mit tehet az egyház? Az akkori történelmi magyar egyházak vezetői Csiha Kálmán református esperes, Kolcsár Sándor unitárius esperes, Léstyán Ferenc római katolikus főesperes, Fülöp G. Dénes vártemplomi lelkipásztor jelzésképpen azonnal lemondtak politikai és közéleti tisztségeikről. A magyar templomok újból kinyíltak a nemzeti ünnepek és évfordulók megtartásához, s a marosvásárhelyi magyarság ismét átélte: hitének és nyelvének, vallásának és nemzeti megmaradásának egyetlen biztos bástyája a templom. 5
Hány arab világ van? Egyiptomi keresztyén mártírok Líbiában A közelmúltban több sajtóorgánumban tettek közzé megrázó felvételeket arról, hogy az ISIS, az Iszlám Állam nevű szélsőséges iszlám félkatonai szervezet 21 egyiptomi kopt keresztyént végzett ki a líbiai főváros közelében. Itthon lehet okos nyilatkozatokat tenni egyházi és nem egyházi sajtóban, akadémiai intézményekben, a valóság azonban sokkal drámaibb annál, mint ahogy magyarázzák. Az 1,6 milliárd lelket számláló muszlim világ nem azonosítható a szélsőséges dzsihádistákkal, amint egy tucat cikkben erre rámutatnak. De azt is látni kell, hogy az iszlám világuralom felállítására militarista eszközökkel törő szervezeteket eddig még egyetlen főmufti sem tudta (akarta?) leállítani. Pedig Hasszan Ibn Talal jordániai herceg kezdeményezésére kidolgozták az Arab Szociális Chartát a Kisebbségek Védelmére, és 2014. szeptember 27-én 120 iszlám tudós nyílt levelet intézett az ISIS vezetéséhez, melyben a Korán alapján 20 tételben bizonyították, hogy amit művelnek, az súlyos bűncselekmény még iszlám törvények alapján is. A jordániai herceg egyenesen így fogalmazott: Az arab keresztyének végső soron arabok, ők az arab gondolkodás úttörői és az arab megújulás munkálói! Akkor hát hány arab világ van? Melyiké az elsőbbség pillanatnyilag? S miért kap hallgatólagos támogatást és pénzt minden szélsőséges iszlám katonai szervezet? És kitől? Kétarcú vagy sokarcú az iszlám? Vagy mégiscsak van egy közös cél? A világkalifátus felállítása bármi áron? A keresztes lovagok áhítozása Kairói jelentések szerint az egyiptomi légierő bombázta az ISIS feltételezett állásait Líbiában válaszul a kivégzett egyiptomi koptokért. 6 Ez volt az első olyan alkalom, hogy Egyiptom hivatalosan is bevetette légierejét a szomszédos Líbia területei ellen. Az egyiptomi gépek ISIS-táborokat, kiképzőterületeket és fegyverraktárakat vettek célba Líbia területén. A 21 egyiptomi kopt keresztyén férfi azért ment Líbiába, mert munkát keresett. Őket az ISIS katonái hajtották ki a tengerpartra, majd ott ölték meg őket. A brutális cselekmény végrehajtása előtt egy nem fekete, hanem terepszínű katonai ruhába öltözött férfi, késsel a kezében, a kivégzendők mögött állva, ezt kiáltozta: Ti muszlim asszonyokat üldöztetek kopt keresztes lovagokként Egyiptomban A biztonság Észak-Afrikából sok menekült indul el Dél-Európa felé, de nem mindenki érkezik meg Nem lehet eldönteni, hogy a menekültáradatban kik az elesettek, és kik az iszlám állam terroristái számotokra, keresztes lovagok, olyan valami, amire csak áhítoztok... A szavak borzalmas áthallásának is tanúi vagyunk a parancsnoki szöveg kapcsán. Hiszen Barack Obama amerikai elnök február eleji kijelentése miszerint az ISIS azt teszi, amit a keresztes lovagok tettek évszázadokkal ezelőtt most egy ISIS-kivégzőosztag vezetőjének szájából visszhangzik. Erre mit mondjunk? Milyen világban élünk? Egy kivégzőosztag parancsnoka ország-világ előtt az USA erős hatalmú elnökének szájából veheti ki a szót tettei igazolására? Iszonyú, milyen taktikai leleményesség az arab oldalon, s ugyanakkor ez hatalmas figyelmeztetés is: nem Nyugat ad fegyvert a kezükbe, szavakat a szájukba? A viszszájára fordult szavak, a szóbumerángok hatalma ez, s ez is hatalom mégpedig diabolikus! Lám, milyen messzeható ereje és hatásfoka lehet egyegy politikus kijelentésének. Amikor a szavak valóban életethalált osztó hatalommá válnak, s messze túlnőnek a washingtoni imareggeli áhítatán, vagy a tripoli tengerpart vértől hullámzó látványán Ki harcol a keresztyénekért? Ez az, amiről Jakab apostol már 2000 éve leírta: A nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa (Jakab 3,5 skk.). A szavak, melyek tűzbe boríthatják a világot. Vagy éppen a karikatúrák, melyek felelőtlen szabadossággal robbannak be a muszlim világ imarendjébe. Nem tudni, hogy az egyiptomi elnök miért lépett bele a forrongó közel-keleti helyzetbe. Feltételezhető, nem a kopt keresztyének halálát akarta megtorolni. Inkább meg kellett volna menteni őket korábban. De a hatalmi számítás nem másokról, hanem önmagáról szól általában önérdek a mozgatója igen sok esetben, még ha egy ország vezetője teszi is meg, nemzeti érdekre hivatkozva. Ezt a politológia zsargonja udvarképesen így mondja: a saját hatalmi legitimációja érdekében teszi. Nem a koptokért. Most éppen a többre, szebbre hivatott líbiai tengerpart vált vágóhíddá. Az Open Doors keresztyén szervezet, mely az üldözés világméretű megfigyelésével foglalkozik éjjel-nappal, tavaly statisztikaként nyilvánosságra hozott adatai máris kezdenek megdőlni. A 2014-es évben megölt mintegy 200 ezer keresztyén negatív világrekordját a Boko Haram, az ISIS és más terrorista csoportok akciói már vészes gyorsasággal látszanak behozni, vagy éppen túlszárnyalni 2015-ben. A kopt és szír, meg a már egymilliót számláló elüldözött iraki keresztyén testvéreinkért, akik hatalmas menekülttáborokban várják sorsuk jobbra fordulását idegen földön, egyelőre csak imádkozhatunk. De vajon ezt a keveset megtesszük-e? Kivel lehet tárgyalni? A Charlie Hebdo-dráma révén meglehetősen kellő adagú sokkot kapott francia elnök még érzékenyen reagált, s az egyiptomi elnökkel együtt felkérte az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vitassák meg a Líbiában kialakult helyzetet, és tegyék meg a szükséges lépéseket az ISIS ellen, melynek közel-keleti befolyása óráról órára nő. Hány arab világ van tehát? Az imák, a Korán arab világa, meg az olajüzlet külön világa, s a félkatonai fekete seregek harmadik-negyedik vegyes, arab-néger-fehér világa? Melyikkel kell tárgyalnia az ENSZ-nek, Egyiptomnak és persze a Nyugatnak, élükön az USA-val? Közben az Egyiptomi Kopt Egyház vezetői nyilatkozatot adtak ki, amiben kifejezték reményüket, hogy a kairói kormány igazságos megoldást keres és talál majd ebben a súlyos konfliktusban. Az Al-Azhar, Egyiptom központi iszlám egyeteme szintén állást foglalt a kivégzés kapcsán, s hangsúlyozzák: semmilyen vallás nem fogadhatja el ezt a barbár cselekményt. Dr. Békefy Lajos
Keresztes háborúk: vallási fanatizmus vagy kereskedelmi érdekek? (Folytatás az 1. oldalról) zarándokok ezreit fogadhatták. Bizonyos türelmi adó megfizetése fejében a helyben lakó keresztyének is viszonylag háborítatlanul élhettek, és biztosított volt az európai keresztyén országokkal a Távol-Keletről jövő áruk kereskedelme. Ezt arab kereskedők közbeiktatásával bonyolították le. A szeldzsukok uralma A szeldzsukok azonban megtámadták a keresztyén zarándokok karavánjait, kifosztották őket, nemegyszer legyilkolták vagy rabszolgának adták el őket. És elzárták a távolsági kereskedelem útjait. Az arab hajók nem vitték a szokott keleti árukat Európába, és az árukért hozzájuk menő európai hajók is üresen tértek haza. Az a virágzó kereskedelmi kapcsolat, amit a jelentős haszon fejében az arab kereskedők főleg genovai és velencei kereskedőkkel fenntartottak, megszűnt. A Bizánci Birodalmat nem csupán a keleti áruktól vágta el a szeldzsuk hódítás, hanem mohóságában a megmaradt bizánci területeket is veszélyeztette. A bizánci császár kérésére 1095. november 27-én, a clermonti zsinaton a pápa keresztes háborút hirdetett a Szentföld felszabadítására és a keleti keresztyén (ortodox) Bizánci Császárság megsegítése érdekében. A háttérben Velence és Genova kereskedőinek érdekei húzódtak. Általánosabb és nem is titkolt indok volt az európai túlnépesedés. Az akkori technikai szinten és elosztási viszonyok mellett Európa nem tudta eltartani megfelelő módon népességét. Szegények és gazdagok isteni útmutatást véltek felfedezni a keresztes háború meghirdetésében. Mélyen vallásos, csodaváró hitvilágukban fanatizmus vett erőt rajtuk. A vallási fanatizmus és rajongás mellett a mesés Keleten új életteret kívántak hódítani maguknak. Egyúttal a keresztyénség megvédése, sőt terjesztése lebegett szemük előtt. A pápa a kereszteseknek bűnbocsánatot, családjuk és honmaradt vagyonuk védelmét ígérte. Pápai rendeletre a kereszt jelét felvett személyek adósságainak behajtását ugyancsak felfüggesztették, amíg a keresztes vitéz meg nem tért a hadjáratból. Politikai, gazdasági és társadalmi érdekek így fonódtak össze a vallással tarka összevisszaságban. 1096 és 1270 között mintegy nyolc keresztes hadjárat zajlott le a Szentföld felszabadítása, illetve megvédése jelszavával. Egymillió ember vett részt bennük Nyugat-Európából. Az áldozatok száma részükről ennek felét, félmilliót tett ki. A keresztesek nyugati mintára kis államokat alakítottak Keleten. 1099- ben Jeruzsálemet is elfoglalták, és megalapították a Jeruzsálemi Királyságot. Tartósan nem sikerült kezükben tartani hódításaikat. 1187-ben Jeruzsálem elesett. Ezután a szent várost már csupán néhány évre sikerült visszaszerezniük. Lassan minden a muzulmánok kezére jutott. Szentföld helyett Bizánc Delacroix: A keresztes lovagok lerohanják Konstantinápolyt A keresztes háború eszméjével számos viszszaélés is történt. A negyedik hadjárat 1202 és 1204 között el sem jutott a Szentföldre vagy a mohamedánokkal történő összecsapásig. Velence biztatására a keresztesek Bizáncot hódították meg, és megalapították a Latin Császárságot. Velence ezzel kikapcsolta kereskedelmi vetélytársát. 1260-ig a Latin Császárság és a maradék Bizánci Birodalom harcolt egymással. Mindkettő részéről keresztyének harcoltak egymással. Az elsőben a latin rítusú, a római pápa egyházfőségét elismerő nyugatiak, míg a másikban a bizánci rítusú, a pápa egyetemes egyházfőségét tagadó keletiek. A küzdelem a bizánciak győzelmével végződött. A Bizánci Császárság uralma helyreállt és 1453-ig, Bizánc (Konstantinápoly) elestéig fennmaradt. Azt követően az új hódító muzulmán birodalom, az Oszmán Török Birodalom foglalta el. 1212-ben az egyház tilalma ellenére menynyei látomásokra hivatkozva fanatizált gyerekek tízezrei indultak el Nyugatról, hogy fegyvertelenül, ártatlanságuk és hitük erejével, isteni csoda segítségével szabadítsák fel a Szentföldet, vagyis valósítsák meg azt, ami a bűnös felnőtteknek nem sikerült. Ám a gyerekek éhség, betegség, szerencsétlenségek, hajótörés és rabszolga-kereskedők martalékává váltak. Jó példa ez arra, hogy bár az egyház mindent megtett ennek az esztelen vállalkozásnak a megakadályozására, mégsem volt hatalma rá: a babonás vallási fanatizmus erősebbnek bizonyult az egyházi tekintélynél. A keleti kultúra újrafelfedezése A történelem szempontjából számtalan jó eredményt is hozott a keresztes mozgalom. Politikailag az Ibériai-félsziget nagy részben, Szicília egészében felszabadult az arab uralom alól. A gazdasági kapcsolat helyreállt Nyugat-Európa és Kelet között. A nyugatiak számos építészeti, tudományos és technikai találmányt, ismeretet vettek át. A szélmalom is ezek közé tartozik. Fegyver, szerszám és textíliák, továbbá orvosságok készítésének módját, orvosi eljárásokat sajátították el. Megismerkedtek az antikvitás, a keleti és a hellenista kultúra Nyugaton már elfelejtett, vagy oda soha el nem jutott vívmányaival, az arab orvostudomány, csillagászat, matematika kincseivel. Ezek jó része a görög és hellenista kultúra arabra fordított, néha azonban továbbfejlesztett javai voltak, Nyugaton viszont akkorra már feledésbe merültek, még ha a Római Birodalom széthullása idején ismertek is voltak. A nyugati tudósok közül a 11. században kevesen tudtak görögül, és a nyugati kolostorok könyvtáraiban olvasatlanul lappangtak az ókori görög kultúra alkotásai. Keleten viszont számos keresztyén tudós megtanult arabul, és az arabra fordított ókori műveket le tudta fordítani latinra. Egyidejűleg a görög nyelv tanulása is megélénkült, és nem csupán a keleten talált görög műveket, hanem az Európa nyugati részén található görög szellemi kincseket is használatba tudták venni. Ókori mérnöki munkák olvasásával a technika felélénkült. Újra felfedeztek feledésbe merült technikai találmányokat, tehát a keletről hozott technikai újítások mellett a birtokukban volt szakirodalom is megnyílt számukra. Sokkal több élelmiszert tudtak előállítani, mint korábban, és el tudták tartani Nyugat-Európa lakosságát. Sok népélelmezési cikké vált növényt honosítottak meg, amit a keresztes hadjáratok során hoztak ide. Jelentős mozzanata a keresztes mozgalmaknak, hogy II. Endre magyar király 1217 18-ban részt vett seregével az ötödik keresztes hadjáratban. Részleges győzelmek után a szokatlan éghajlat szokatlan betegségei, az éhség és szomjúság megtizedelték seregét, úgyhogy kénytelen volt hazatérni. Felvette azonban Endre a Jeruzsálem királya címet, amit utódai is használtak. 7
Hírek Események Segítség szenvedélybetegeknek 18 év, 250 szolgálat A Székelyudvarhely III. Egyházközség kórusa a református örökség nyomdokán haladt, amikor felvette a Bethlen Gábor nevet. A kórus 1997-ben alakult, a templomépítés befejezése utáni második esztendőben. Karnagya Máthé Vilma tanárnő, aki az egyházközségben a kántori szolgálatot is végzi. Ugyanakkor, a karvezető hűségesen írja a kórus krónikáját, mely immár a harmadik kötetnél tart. Tagjai között megtalálni bibliaórásokat, presbitereket vagy énekhangjukkal szolgálni akaró egyháztagokat. Minden év februárjában emlékeznek meg az alakulás eseményéről. Ilyenkor rövid műsort adnak elő a vasárnapi istentiszteleten, mert a kórus elsődleges célja, hogy a gyülekezetben és a gyülekezetért szolgáljon. Nemrég a 18. év megünneplésére került sor. Berde László nyugalmazott lelkész ismertette a kórus történetét, ezt követte a dalárda ünnepi szolgálata. Mint kiderült, az idei ünnepség egyben a 250. fellépés is. A 18 év óta éneklő kórus tagjainak az egyházközség Maturandus-jelvényt adott át. Bekő István A Bonus Pastor Alapítvány és a Református Mentő Misszió rövid távú terápiás programot (12 napos) szervez szenvedélybeteg férfiak és nők számára, valamint felnőtt hozzátartozóiknak, 2015. május 4 15. között Szentkatolnán, Kézdivásárhely mellett. Várjuk azok jelentkezését, akik változtatni szeretnének alkohol-, drog-, nikotin-, játék- vagy társfüggőségükkel terhelt életmódjukon. Jelentkezési határidő: 2015. április 27. Ugyanakkor, az év egész folyamán működik a hosszú távú terápiás program (3 9 hónap) 18 50 év közötti férfiak számára a Magyarózdi Terápiás Otthonban. Bővebb információk a www. bonuspastor.ro weboldalon. Az érdekeltek keressék munkatársainkat a következő telefonszámokon: Brassóban (0744-901657), Csíkszeredában (0744-594440, 0741-258196), Gyergyószentmiklóson (0731-137191), Kolozsváron (0744-237945), Margittán (0747-064624), Marosvásárhelyen (0740-056691, 0743-039255), Szatmáron (0744-539213), Székelyudvarhelyen (0751-226906), Sepsiszentgyörgyön (0757-489778). A hűség és szeretet ünneplése Zsúfolásig megtelt az oroszfalvi templom a Házasság Hete rendezvénysorozat zárónapján. Néhány éve tűztük ki célul, hogy töltsük meg a templomot, és örömömre szolgál, hogy elmondhatom, szinte hónapról hónapra többen vagyunk, eljöttünk hálát adni a családunkért, a gyermekáldásért, és kérjük Isten segítségét életünk hátralévő részében szólt Raff Róbert református lelkész a több mint 160 tagú gyülekezethez. Az ünnepi szentmisét Farkas Alajos, a kantai római katolikus plébánia segédlelkésze celebrálta, aki azt a házaspárokért, a férfit és nőt összekapcsoló szeretet megerősödéséért ajánlotta fel. Keresztényként ünnepeljük ma meg a legnagyobb szeretetet, amely Istentől való, és amellyel egybekapcsol egy férfit és egy nőt. Imádkozzunk ma a házastársakért, azért, hogy az a szeretet és a hűség, a békés együttélés valóra váljon jelentette ki Farkas Alajos. Gyújtogatás a nagyenyedi parókián Az istentisztelet nem a templomban kezdődik, mert senki közülünk nem a templomban születik, hanem a családban. Az Istennek a tisztelete a családban kezdődik először, a templomban legfeljebb folytatódik. Ha a családnak van Istene, akkor az istentisztelet ott kezdődött meg fogalmazott igehirdetésében Ruszka Sándor, a kézdivásárhelyi kollégium iskolalelkésze. Az igehirdetést követően a jelenlévő házastársak vagy házasodni készülők a templompadok köré sorakoztak fel, és mindhárom lelkész áldását adta a közös életükre. Jelképes gesztusként, a házasság gyümölcseként pedig keresztelőre is sor került, egy Budapestről hazalátogató család ikerpárja részesült a keresztség szentségében. Az eseménysorozat szervezői egyébként a Mustármag és a Búzakalász családi közösségek, akik először tavaly hozták tető alá a rendezvényt, hogy minél jobban rátereljék a figyelmet a házasság fontosságára. A közösségeknek egyébként rendszeres Február derekán betörtek a nagyenyedi templom lelkészi hivatalába. A jelek szerint pénzt akartak elvinni a helységből, feldúlták a hivatalt, feltörték a perselyeket, majd meg is gyújtották a termet, így a hivatalban lévő értékek egy része megsemmisült. Tóth Tibor lelkipásztor szerint a kora esti órákban történt a gyújtogatás, amely miatt megsemmisültek a hivatalban tárolt lexikonok, szakkönyvek és a palást is. A levéltár ugyanakkor nem sérült. A gyülekezet közmunkával kitakarította a termet, amelyben a tűz pusztítást végzett. Ugyanebben az épületrészben van a gyülekezeti terem is, amely szintén kormos és használhatatlan a tűz miatt. Tóth Tibor szerint újra kell vakolni a termet, amely hosszas munka, hiszen egy régi épületről van szó, amelyben csak speciális vakolattal szabad dolgozni. Ugyanakkor ki kell cserélni a padlót, az ajtókat, de az anyagi károk mellett odaveszett a lelkipásztor minden jegyzete, lelkipásztori munkájának írott emlékei, amelyeket nem lehet anyagiakban mérni. Az egyházközség szívesen fogad anyagi támogatást, ugyanakkor arra kérik a lelkipásztorokat, hogy segítsenek Tóth Tibor lelkipásztornak abban is, hogy a könyvtárat legalább részben helyreállítsa, így aki teológiai szakkönyveket tud adományozni, kérjük, juttassa el a nagyenyedi egyházközséghez. Erdélyi keresztelő. Magyarországi gyerekek részesülnek a sákramentumban (Fotó: Vargha Gáspár András) programjaik vannak, többek között a családi bibliaóra, amelyet kéthetente tartanak családoknál. Berszán Réka ISSN 1223 8848 ÜZENET Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja A szerkesztőség címe: 400079 Kolozsvár Király utca (str. I. C. Brătianu) 51. sz. Telefon: 0731 019404 Drótposta: uzenet@reformatus.ro http://www.reformatus.ro/uzenet.html Főszerkesztő: Somogyi Botond Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Készült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Felelős vezető: Dávid Zoltán Olvasószerkesztő: Sztranyiczki Mihály Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos Tördelés: Czirmay Ágnes