Ludovika Huszár Díszszakasz Öltözeti Szabályzata 1
Tartalomjegyzék 1., A huszárság ruházatának kialakulása... 4 2., Általános határozatok... 13 3., Kitüntetések viselése... 13 4., Szolgálati jelvények viselése... 13 5., Egyes ruházati cikkek leírása... 14 5. 1., Csákó... 14 5. 2., Atilla... 19 5. 3., Zubbony... 20 5. 4., Mente... 21 5. 6., Lovaglónadrág... 23 5. 7., Lovassági köpeny... 23 5. 8., Nyakravaló... 25 5. 9., Ing... 26 5. 10., Gatya... 27 5. 11., Csizma lovasság számára... 27 5. 12., Kapca... 29 5. 13. Bőrkesztyűk... 29 6., Felszerelési cikkek... 30 6. 1. Lovassági derékszíj... 30 6. 2. Kardkötők lovasság számára... 30 6. 3. Markolatszíj... 31 6. 5. Lovassági kardbojt... 32 6. 6. Karabélyszíj... 32 6. 7. Töltéstáska... 33 6. 8. Pisztolytáska 98 M. forgópisztolyhoz... 33 6. 9. Pisztoly hord zsinór... 34 7., Fegyverzet huszárok számára... 35 7. 1. Lovassági kardok honvédhuszárok számára... 35 7. 2. Lőfegyverek honvédhuszárok számára... 36 8., A legénység öltözete és felszerelése... 38 8.1.A huszár öltözete díszben... 38 2
8.2. A huszár öltözete háborúban (menetöltözet)... 39 8.3. A huszár öltözete gyakorlatok alkalmával... 39 8.4. Szolgálaton kívül... 39 9., Huszártisztek öltözete és menetfelszerelése... 39 9.1. A huszártiszt öltözete díszben... 39 9.2. A huszártiszt öltözete háborúban (menetöltözet)... 39 9.3. A huszártiszt öltözete gyakorlatok alkalmával... 40 9.4. A huszártiszt öltözete szolgálaton kívül... 40 10., Lószerelvény... 40 Felhasznált irodalom... 43 3
1., A huszárság ruházatának kialakulása A magyar hadrendben mindig voltak könnyűlovas alakulatok, de őket csak az 1600-as évek végétől nevezték huszárnak. Hosszú út vezetett a tényleges huszárság kialakulásához. Jelen munkában csak a XVI. század második felétől vizsgáljuk meg, hogy miképpen alakult át a könnyűlovas huszárrá. Az 1500-as évek második felének könnyűlovas viseletét csak néhány fennmaradt leírás alapján lehet rekonstruálni. Annyi bizonyos, hogy többségük süveget hordott, bő hosszú kaftánszerű ruhával. A tehetősebbek láncinget és sisakot, valamint tárcsapajzsot viselt. Kezükben kopja, oldalukon szablya. Igen hasonlítottak a török könnyűlovasságra. Ez megfelelt az akkori középréteg harci felszerelésének. Természetesen a szegényebbek bőrből készült ruházatot, vagy csak egyszerű posztó ruhát viseltek. Igazán jellemző volt sisak formája, amely a szpáhi sisakot utánozta. Fő jellemzője a csúcsos harangforma, a szívalakban kidudorodó fülvért és a jellegzetes keskeny orvas. Jellegzetes volt még a korszak magyar könnyűlovasának csizmája, amely egy hegyes orrú kurta (rövidszárú) csizma volt, amely meg volt patkolva. Az 1500-as évek végére teljesen átalakult a fegyverzetük, eltűnik a kopja, a tárcsapajzs, a láncing és a sisak helyettük a lőfegyverek kerülnek előtérbe. Természetesen a ruházat is ennek megfelelően változott meg. Maga a huszár kifejezés 1619 után került először a császári-királyi hadsereg szótárába. Ebben az időszakban horvát lovasokat is toboroznak a császári-királyi haderőbe, akiknek a feladatuk a kötetlen harcmodor adta lehetőségek kihasználása volt. Így elsősorban felderítés, portyázás, és az ellenséges vonalak, és az utánpótlás zavarása. 1630-ban viszont már huszárezrednek nevezik a gróf Forgách Miklós nádor által toborzott 500 lovast, akiket 1000 főre duzzasztottak. Bár őket két év múlva leszerelték, bár a Lützen-i csatában igen jól helytálltak. Érdekes, ebben az időszakban közel 30 huszárezredet alakítottak meg, de azokat is csak rövid időszakra alkalmazták. A XVII. század második felében ismét számos huszárezredet állítottak föl, elsősorban a nemesi felkelés kiegészítésére a török ellen. Ilyen ezrednek volt parancsnoka gróf Bercsényi Miklós és Bottyán János is. A császári-királyi hadvezetés jól látta, hogy a magyar könnyűlovasságot kiválóan lehet alkalmazni a hasonló harcmodorú, mozgékony török lovasság ellen, így 1688-ban megbízta gróf Czobor Ádám tábornokot két reguláris huszárezred felállításával. Ezredenként 10 században 1000-1000 lovassal. Losonc, Nyitra, Korpona vidékén verbuvált ezred szervezését gróf Pállfy János ezredes végezte. Ez lett a császári-királyi haderő legrégebbi huszárezrede, amely később a 9. számot viselte. A másik ezredet 1721-ben feloszlatták. A korabeli leírások mindkét ezredet Czobor ezredként emlegetik, így nehéz megállapítani, hogy a korai egyenruha leírások melyiket illetik. Ruházat: Sárga zsinóros sárga bőrzekét, a tisztek pedig aranyzsinóros sárga posztóruhát viseltek. Hozzá sárga zsinóros és rókaprémes fehér mentét, fekete csizmát, piros nadrágot, rókaprémes piros kalpagot, piros-fehér övet hordtak. 4
Fegyverzetük: Rézveretes fekete bőrhüvelyes szablya, fekete vállszíjas tölténytáska egy pár pisztollyal. A gróf Pállfy által toborzott huszárok 1726-ban tetőtől talpig piros ruházatban pompázott, ám a kalpagjuk leffentyűje zöld volt. Néhány év elteltével ugyanezt az ezredet zöld dolmányban, és mentével, valamint kék színű nadrágban ábrázolták. A legénység ruházatát ekkor még kurta, ritka zsinórokkal zárták és féldomború gombokkal gombolták. A kalpagnak csak az alsó szélét szegélyezte szőrme, a tarsolyt nem a kardszíjon hordták, hanem a jobb vállra akasztották. A tiszti ruha viszont alig látszott a rengeteg aranyozott paszománytól, boglároktól. Deák Pál 1696-ban egy irreguláris huszárezred felállítására kapott megbízást az udvartól, amelyet aztán 1698-ban reguláris lábra emeltek, de két év múlva ezt is feloszlatták. A feloszlatással egy időben Deákot újra megbízták egy új ezred felállításával. Természetesen az új a régiből alakult meg. Ez az ezred lett később a 8. huszárezred. Ruházatuk: Mentéje, dolmánya zöld volt piros zsinórzattal. Piros lett a nadrág és a köpeny, a nyakravaló és a tarsoly (a császár névjelével ékesített) színe is. Savoyai Jenő főherceg tisztában volt a magyar huszárok sokoldalú alkalmazhatóságával ezért 1702-ben nyolc ezredre emelte létszámukat. A császári-királyi huszárezredek ruházata Jenő főherceg alatt 1709-körül Az öt új ezredből Loosz, Czungenberg és Gombos ezredeket 1705 és 1706 között fölosztották a megmaradt ezredek között, az Esterházy József ezredét 1721-ben összevonták a nagyon sok veszteséget szenvedett Ebergényi ezreddel (korábbi Czobor). Csupán a dunántúli sorozású gróf Forgács Simon ezredtulajdonos ezrede maradt meg egészen 1918-ig mint 3. huszárezred. 5
1708-ban újabb három huszárezred alakult meg, de ez sem bizonyult hosszú életűnek. A Rákóczi Ferenc fejedelem kurucaitól dezertált Ocskay László huszárjait azonnal feloszlatták, legénységüket a Nádasdy és az Eszterházy ezredekbe osztották be. A lengyel örökösödési háború idején 1733 és 1735 között ismét öt új ezredet állítottak fel, amelyek közül a Hávor ezred a későbbi 4., a Károlyi ezred a 6., számot kapta meg 1798- ban. Létezik ebből az időszakból is egy korabeli rajz, amely a Hávor, a Károlyi és a báró Splényi ezredek ruháját rajzolta le: Mindegyik ezred huszárjait sárga bőrnadrágra húzott piros salaváriban és övvel ábrázolja. A dolmányuk hajtókaszíne piros volt. A Hávor ezred sötétkék kalpagot, dolmányt és fekete prémes mentét hordott, a zsinórzat, a sabrak (török eredetű szó a nyerget befedő posztó lótakarót jelenti) és a karabély vállszíja piros. A Károlyi ezred felsőruhája és sabrakja világoskék, a kalpag, a zsinórzat és a karabélyszíj itt is piros volt. A Splényi ezred mentéje, dolmánya, nadrágja, sabrakja, a tarsolya világoszöld, piros viszont a zsinórzat, és a kalpag, és barna a pantallér színe (karabélyszíj). 1734-ből eredeti számlák alapján a Károlyi ezred öltözetét pontosan lehet rekonstruálni. Tisztek: Rubinvörös mentét, világoskék dolmányt és nadrágot viseltek dús arany zsinórzattal, rojtokkal és hímzéssel, meggyvörös selyemövet, karmazsin csizmát. A barna kalapot aranyozott madárszárny és sastoll díszítette. A törzstisztek kócsagtollat viseltek. Legénység: Fekete báránybőrrel szegett és fehérrel bélelt világoskék mentét hordott, 5 sor gombbal és piros zsinórral. Hasonló volt a dolmányuk is piros hajtókával, a nadrág piros zsinórzattal készült. A sabrak színe világoskék, hátsó sarkaiba Károlyi címert hímeztek sárga posztóból kivágott lombkoszorúban, elöl kétfejű császári sassal. A tarsoly színe piros, sárga zsinórral szegett kék lombok között a családi címer kapott helyet. 6
A császári királyi huszárezredek tarsolyai 1740 és 1765 között 1751-ben az udvari haditanács kiadta a huszárok számára az első Gyakorlati Szabályzatot. A szabályzat VII. fejezete kifejezetten az öltözettel foglalkozik: Kalpag: 28 cm magas mosómedve kalpag posztóleffentyűje a föveg alsó széléig lógott. 95 cm hosszú kettős zsinór tartotta, amelyet a huszár a nyaka köré tekert. Kivonulásokon kívül fekete csákó-süveget hordtak, amelynek 47 cm-es szabadon lévő szárnyát fekete színű szalag fedte. A kalpagot szemöldökig behúzva egyenesen, míg a csákót a bal szemre csapva viselték. Mente: A mentét olyan hosszúra szabták, hogy annak alsó széle 4 cm-el legyen a nyereg fölött. A mente hónalját és a könyökét bőrerősítés védte. Dolmány: Hossza akkora legyen, hogy csak 2-3 cm lógjon ki a zsinóröv alól. Hónalját és a könyökét bőrerősítés védte. Nadrág: A nadrágot csípőre szabták, de olyan bőre, hogy a huszár kényelmesen tudjon benne lóra ülni. A nadrág térdrészen bőrerősítést kapott. Lovassági köpeny: Teljes kört képező ujjatlan köpeny gallérja a vállakat is befedte. Bőrkesztyű: fehér, rövid száras. Felszerelés: Karabélyszíj: 8 cm széles fehér szíj. Tölténytáska szélessége 4 cm volt, szintén fehér színben. Kardszíj: Már a tarsolyt is hordozta, a kard markolatszíja fekete volt. Zsinórzat, hajtóka és a gombok színét, a zsinórozás formáját, a tarsoly és a sabrak díszítését színeit a mindenkori ezredtulajdonos határozta meg. 7
A sabrakra erősített fekete nyeregbundát fogazott posztócsík szegélyezte. A nyereg mögé csatolták a hengeres formájú köpenyzsákot, amelyben a huszár a személyes holmiját tartotta. A tizedesek feketével kevert sárga gyapjú kardbojtot kaptak, a káplári pálcát pedig fekete bőrszíjjal akasztották a dolmány felülről a második gombjára. Az őrmester kardbojtja selyemből készült. 1756-ban a Poroszok elleni hétéves háborúban két új huszárezred állítatott fel. Az egyiket I. Ferenc, Mária-Terézia férje állítatta fel. Ez az ezred lett később az 1. huszárezred. Tulajdonosa mindig a királyi trónt éppen betöltő uralkodó volt. A másik ezredet pedig a nádor, gróf Batthyány Lajos szervezte meg a Jászkunságban (ez az ezred lett a Nádor huszárezred). 1762-ben pedig létrejött a Székely határőr huszárezred is (később ez lett a 11. huszárezred). 1762-ben létező 12 huszárezred már állandónak minősült. 1767-ben négy fő színt írtak elő a huszárruhák számára: világos és sötétkék, világos és sötétzöld. A kalpagot csak a tisztek és az őrmesterek hagyhatták meg a legénység hengeres formájú csákót kapott. Az 1762 M. csákó: Hengeres formájú fekete csákó, szemernyő nélkül. A csákó tetején körbefutó zsinórral, mely oldalt karikába szedve, fonatokkal ellátva lógott. Felső peremén fekete sárga gyapjú rózsa ült, mögötte drótra fűzve fekete tollforgó magasodott, amelynek alsó harmada sárga színű volt. A homlok fölött egy fekete gombhurok egy sárga kokárdával, amelynek fekete közepe volt. 1772-ben egy császári leírat elrendelte, hogy néhány ezred a könnyebb megkülönböztetés miatt színes csákót viseljen. Huszár 1762 után 8
Meg kell azonban jegyezni, hogy az új szabályzatok nem azonnal voltak végrehajtva. A 8. ezred tulajdonosa 1779-ben saját maga adott ki egy részletes öltözeti utasítást saját ezrede számára. A lovasság ekkor kapott először oldaltgombolós világosszürke pantallót, amelyet (díszöltözet kivételével) egyszerűen ráhúztak a nadrágra. Az új lovas nadrág neve hivatalosan Reithose, vagyis lovaglónadrág. Az egyszerű huszár csak rajthúzli-nak nevezte ezt a praktikus viseletet. Átmenetileg kisebb lett a körköpeny gallérja, a kabátzsák pedig fekete báránybőrből készült. Ekkor jelenik meg a tizedes csákóján a 2,6 cm széles arany paszomány, az őrmester mentéjét rókahát, a tisztek fehér rókatorok prémezte, a legénységét pedig fekete báránybőr. Az 1773-as szabályzat már részletesen leírja a huszárok ruházatát, fegyverzetét, és felszerelését. Az 1798-ban szabályzat sok újítást vezetett be: Csákó: Megjelenik a szemerő és a tarkóvédő maga a díszítés változatlan maradt, de a tollforgó 37 cm magas lett. A tisztek csákójának peremét aranyhímzés övezte egymást fedő karikák formájában, a törzstisztekét pedig kettősen. Ezt a formát 1806 után paszomány váltotta fel. Tiszti rendfokozatok csákón: hadnagy-főhadnagy feketével felezett 5,3 cm-es, a századosoknál egy teljes arany 4 cm-es, és ez alatt a törzstiszteknél még egy 1,3 cm széles paszomány húzódott. A csákó díszítések (oroszlánfej, láncok) az ezüst, illetve az aranygombos ezredeknél is aranyozottak voltak. Mente: három gombsoros, 17 zsinóros. Az őrmester mentéje is fekete bárányprémből készült. A világos alapszínű ezredek mentéjét fekete, a sötétekét pedig szürke színű szőrme szegélyezte. Dolmány: Gombok, zsinórzat mint a menténél, viszont az ujjvégeken a hajtóka megszűnt. Nadrág: A huszárnadrág ezredre jellemző színben készült. A nadrághasítékot egy, a nadrág előrészével egybeszabott posztólap fedte, amelynek oldalszéleit kapcsokkal erősítették a nadrághoz, külső szegélyeit pedig fekete-sárga zsinór szegélyezte. Ugyanilyen zsinór futott combok tengelyében, és 10 cm magas vitézkötésben végződött. A hadseregben használatos zsinórt 3 mm vastagságú fekete és 4 mm-es sárga szálakból sodorták össze. A fenék és a térdrészen a nadrág anyagából egy megerősített folt volt varrva. A nadrág tartozéka volt egy 3 cm széles bőröv, amelyet egy egytüskés vas csattal csatoltak össze. A törzstisztek nadrágján a combok vitézkötését 4 cm-es paszomány keresztezte. Szolgálatban a díszes nadrágra ugyanolyan oldalt gombbal záródó lovaglónadrágot húztak mint a legénység. A lovaglónadrág gombjai 1811-től fémgombos, majd 1827-től rejtett gombolású lett, valamint a nadrág alsó szélére 20 cm magas fekete bőr védőborítást vezettek be. 9
A tarsoly egységesen buzérvörös és a sabrak fekete-sárga zsinórdíszét ugyanilyen színű paszományra cserélték. A köpeny: továbbra is fehér kör alakú, a gallér szélessége 40 cm. Ez rossz idő esetén nemcsak a tarkót védte, hanem az egész csákót betakarta. Zsinóröv: A tiszti övet sárga zsinórok alkották, melyeket feketével átszőtt arany gombok fogtak össze. Ezt csak a dolmányhoz viselték. Vállszíjas tölténytáska: a tisztek szolgálati jele, fekete vállszíjon oroszlánfejről lógó láncocskával és az uralkodó névjelével díszített kis arany pajzs. 1800-ban a nemesi felkelésen belül egy új huszárezred is alakult a Jász-Kun kerületekben és a Hajdúságban ez lett a 12. huszárezred. 1811-ben bevezetésre került a Spenzer. Ez tulajdonképpen a dolmány kímélését szolgáló ruhadarab volt. A nyakát és a kézelőjét szegélyezte zsinór, a mellen csupán négy, majd 1837- től öt zsinór húzódott, melynek végei kettős hurkot képeztek. A dolmány színében készült, és télen fekete báránybőrrel prémezve is viselték. 1850-ig a 12 huszárezred színei többször megváltoztatták, de lényeges változások nem történtek. Csak a csákó méretei változtak lényegesen. 1840 szabályzat az új csákót következő képen írja le: Magassága 15 cm, felső karimája megegyezik az alsó nyílással (fejméret). Elöl a csákó tetején 5,3 cm átmérőjű gyapjú csákórózsa, közepén fekete, a szélén sárga színből. Alatta aranyozott gombhurok, gomb és sárgaréz kokárda. A bőrből készült szemernyő egyenes és 4,5 cm széles. Az állszíj szélessége 2,6 cm. A vitézkötés anyaga színe, formája változatlan maradt. 1837 M. huszártiszti csákó 10
Huszárezredek színei 1840-ben Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc új honvédhuszár egyenruháival most nem foglalkozunk. 1850-től a csákóra a korábbi kokárda helyett a császári kétfejű sas került, az új egyenruhák az eddigi sokszínű helyett csak sötét és világoskék színekben készültek. Az új huszáratilla a régi tiszti Spenzer kettős hurkos zsinórzatát kapta meg. A zsinóröv ezentúl nem hathurkos, hanem csak háromhurkos kivitelben készült. A tarsolyra és a sabrakra az új uralkodó neve került. A tisztek új szolgálati jelet kaptak. Az ezüst tölténytáskát aranyszínű kétfejű sas díszítette, vállszíját meggypiros bársony bélelte, és 4,6 cm széles, középen feketével áthúzott arany paszomány borította. A mellrészen oroszlánfej tartotta kettős lánc és a kétfejű sas ezüstből volt készítve. A fehér köpeny a gyalogsági szabását követte, de a gallérját atilla posztó borította. A tarsoly viselésétől már a Dán háborút követően tiltottak, de azért még egy két alakulatnál az 1866-os háborúban egy két helyen látható volt. Ezután végleg eltűnt. Az 1868. évi öltözeti utasítás a fehér szíjazat helyett, a bagariabőrt rendszeresítette. Formáját is módosította, mert az egész lovasságot a pisztoly helyett hátultöltő karabélyokra fegyverezték át, amelyet a háton keresztbe vetve hordtak. A barna bőr derékszíjra két tölténytáskát húztak. A csattal ellátott derékszíjat csak szolgálatban viselték, a karabéllyal felszerelteknél a derékszíj hátsó felén egy vékonyabb szíj volt varrva, amellyel a karabélyt rögzíteni lehetett. A karabély helyett pisztollyal, majd 1871-től Gasser-féle forgópisztollyal felszerelt altisztek fegyverüket barna bőrtáskában tartották. A lovasság sötétbarna, két sorgombos köpenyt viselt. Az állógallér parolija a huszároknál atillaposztóból készült. Piros lett az új tábori sapka és a huszárnadrág is. Az atillát a legénység számára megszüntették, csak a tisztek tartották meg, viszont ők is sima sötétkék zubbonyt viseltek, ha csapattal vonultak ki. Díszben, huszárzubbonyban panyókára vetett mentében vonultak ki. A menetöltözet csak a nyereg málházásában különbözött. A köpenyt főleg esős időben, belső szolgálatban viselték. A tisztek könnyített öltözetként buzérvörös szegélyzetű kékesszürke pantallót viselhettek. 1871-től a kucsma helyébe újból csákót rendszeresítettek a huszárok részére is, mégpedig az 1862 M. gyalogsági csákót a kucsma zsinór díszítésével. A kétfejű sas 11
mellpajzsára az ezredszám került a sárgaréz rózsa közepébe helyezett császári korona alá az uralkodó névjelével. 1881-ben a lovasság részére a gyalogsági köpeny szabását vették át, a tiszteknél bársonygallérral. A zubbony viselését 1890-ben a huszárságnál is megszüntették, helyette az 1868-ban megszüntetett atillát kapták vissza. A honvédhuszárok ruházatát részletesen leírják az öltözeti szabályok. Jórészt ugyan azt a ruházatformát viselik, mint a közös huszárok, csak meggypiros vitézkötéssel és zsinórzattal. A honvédhuszár legénységnél elmaradt az atilla újbóli bevezetése. A huszárok 1906-ban belső szolgálatra ugyanolyan sima zubbonyt kaptak, mint a gyalogosok, de a zsinóros zubbony is megmaradt. Közös huszárezredek színei 1918-ig A ruházatban az igazán nagy változás az 1908 M. csukaszürke ruházat megjelenése volt. A lovasság, így a huszárok viszont még a színes egyenruhájába kezdte meg az első világháborút. A huszárok közül csak azok kaptak csukaszürke tábori öltözetet, akik a lovas géppuskás osztagoknál szolgáltak. A nagy veszteségek felgyorsították a ruházati módosításokat is, így 1915 végére már ők is csukaszürkében, majd 1916-tól tábori szürkébe öltöztek. A ruházat jellegében ugyan az maradt, mint a háború előtt, csak a színek módosultak. A háború után az új nemzeti hadsereg megtartotta a monarchia korában létező ruházati cikkek nagy részét, azonban tábori barna színben. A honvédhuszárok csak a parolijuk színével árulták el hovatartozásukat a huszárcsizmán és a lovassági kardon kívül. Egyedül a huszármente, mint a lovasság kiváltsága maradt, ezt más csapatnem katonái nem viselték. szabásában, díszítéseiben az 1909 M. huszármente volt csak tábori barna szövetből készült, barna prémezéssel. A mentét 1933 után csak felöltött állapotban volt szabad viselni. A gyorsfegyvernem, benne a lovassággal a búzavirágkék paroliszint viselte. Jelentősebb ruházati változás csak az 1936-os rendeletben fogalmazódott meg. A fegyverzetük, és felszerelésük a korabeli szabályzatokból jól megismerhetők. 12
2., Általános határozatok: Haj és szakáll: A haj elöl 7 cm-nél, hátul 3 cm-nél hosszabb nem lehet. A bajuszt nem szabad leborotválni, és ezen felül teljes, vagy az állon kiborotvált ápolt szakál viselése csak oly módom van megengedve, hogy a galléron viselt rendfokozati jelek láthatóságát ne zavarja. 3., Kitüntetések viselése: Az tiszthelyettesek, és honvédek díszben és minden szolgálati alkalommal az összes (saját maga kapott) kitüntetéseket a zubbony, atilla, mente baloldali mellrészén viseljék. Ha az említett ruhadarabokból kettőt egymásra kell felhúzni, akkor a kitüntetéseket a felső ruhadarabra, huszárok a panyókára vetett mentére rögzítették fel. Köpenyen kitüntetések, rendjelek, jelvények nem viselhetők. Kitüntetések viseleti módja: A kitüntetések szalagjainak felső része a bal oldali mellrész legfelső gomb magasságában, valamint a legfelső zsinór alatt helyezkedjenek el, mégpedig úgy, hogy a mell közepétől a bal váll felé vízszintesen haladjon. Viselési sorrend: - Állami kitüntetések - Érdemérmek, szolgálati jelek - Egyéb emlékérmek Nagyon fontos az, hogy az állami kitüntetések, érdemérmek, szolgálati jelek nem viselhetők együtt az emlékérmekkel. Csak az illető egyén által kapott, adományozási okirattal igazolt kitüntetések viselhetők. Kivételt képez, ha valamilyen történelmi előadás vagy bemutató megkívánja a korszaknak és az adott rendfokozatnak megfelelő kitüntetés viselését. 4., Szolgálati jelvények viselése: Szolgálat jelvényül a derékövet, huszártiszti tölténytáskát vagy tábori övet a tisztek a következő esetekben viselik: - Háborúban, bármilyen szolgálati feladat közben, - Őr, ügyeleti, készültségi, parancsőrtiszti és küldönc szolgálatban (és még: becsületügyi, haditörvényszéki, rögtön ítélő eljárásnál, halálos ítéletek végrehajtásánál) - Temetéseknél, de csak akkor ha a tisztek csapatban vesznek részt, - Díszkivonulások alkalmával, 13
- Teljes díszben, Ami fontos: a deréköv, huszártiszti vállszíjas tölténytáska, tábori vállöv köpenyen soha nem viselhető. Tábori jelvény viselése: Nyáron cserfalomb, télen fenyőgally, melynek hossza cc. 16 cm magas és 13 cm széles legyen. A tábori jelvény a következő esetben viselendő: - Ő felsége (Államfő) által tartandó díszemlék, illetve ha a tábornoki kar díszben jelenik meg (állami ünnepeken) - Szent István napján, Úrnapi kivonulásokon, Föltámadási ünnepségen. A tábori jelvény gyalogsági és huszárcsákó esetében a csákórózsa mögött, a rózsahüvelybe rögzítendő. 5., Egyes ruházati cikkek leírása 5. 1., Csákó Legénység számára A huszárcsákó szürkésfehér nemezből készült, ezredszínű posztóval borítva. A csákófedél, az állszíj feketére lakkozott bőrből, az állszíj a csákó belsejébe volt varrva a jobb oldalon sárgaréz csattal, és csat-csukoral ellátott csatos darab, balra pedig a csatlék darab volt rögzítve. A csákó közepén elöl csákórózsa hüvely (lószőrforgó, és tábori jelvény tartására), alatta tombak bádogból préselt 8 cm magas honi címer. A szemernyőt feketére lakkozott bőrből készítették. A lószőrforgó 24 cm hosszú, (a trombitás vörös) színe 1909-ig fehér onnantól fekete volt. Lószőrforgó és csákórózsa huszár legénység számára (szabályzat) 14
A vitézkötés 7 mm vastag négy élű, meggyszín vörös gyapjúzsinórból állt, amelynek mindkét végét egy 1,5 cm széles csukor fogott össze, ehhez két vékonyabb zsinór volt erősítve, melyek mindegyike egy-egy 4 cm átmérőjű lapos, kerek fonadékot tartott. A hadrendi szám a baloldalon volt, amely egy 2,5 cm magas szám volt sárgarézből. Huszár legénységi csákó oldalnézeti képei (szabályzat) Tisztek számára Huszárcsákó méretei (szabályzat) A tiszti csákó sötétkék posztóval bevont vízhatlan nemezből készült. A födél szemernyő, állszíj és a felszíj fekete bőrből. A szemernyő feketére lakkozott bőrrel szegélyezve a külső oldalán, annak szélétől 2 mm-re 1,3 cm szélességben fényes aranyszállakkal hímezve készült. A szemernyő bevarrását egy 4 mm halványarany, középen vörös selyemfonállal átszőtt lánczsinór fedte. 15
A csákó jobb oldalán 1,1 cm széles meggyszín vörös csíkkal átszőtt arany zsinórból készült vitézkötés helyezkedett el. Fonadékán az uralkodó névjele, fölötte magyar korona volt hímezve. A két fonadék úgy volt kialakítva, hogy azok egymást fedték. Huszártiszti csákó fonadéka a szabályzatból A csákócímer és az állszíj csatja, mint a legénységé, de aranyozott kivitelben készült. A csákó magassága 10-11 cm. A tiszti csákóhoz tartozott egy csákószínéhez hasonló színű, viaszos vászonból készült selyemmel bélelt boríték, amelyet esős időben kellett használni. Rendfokozati jelek csákón: Hadnagy-főhadnagy: 4 cm-es aranybeszövéses hímzés, szélein 2 mm-es vörös beszövéssel. Százados: 4,6 cm-es hímzés szélein és középen 2 mm-es vörös beszövéssel. Törzstisztek: 6,6 cm széles, fönt és lent egy-egy vörös csíkkal ellátva, és hosszában két vörös csíkkal három egyenlő részre osztva. 16
Törzstiszti rendfokozat a szabályzatból A csákórózsa mögött 1909-ig fehér, majd fekete színű lószőrforgó kapott elhelyezést. Tiszti csákó Tábori sapka legénység részére: Buzérvörös (nadrágszínű) posztó anyagból készült, belül bélésvászonnal bélelve és a belső alsó széle mentén verítékbőrrel volt borítva. A nyakvédő a fejrész alsó szélén a 17
szemernyőig terjedően be volt varrva. A nyakvédőt először két rétegben, azután a fejrész köré hajtjuk a bal szárnyát, a jobb szárnyon lévő 14 mm átmérőjű 2 db gombbal gomboljuk. A rózsácska két részből állt. Tombakból sajtolt előrészen az uralkodó névjele kapott helyet. Az ónozott vasbádogból készült hátsó részen két sárgaréz fül és egy kör alakú kivágás volt. A tábori sapka minden alkalommal viselendő, amikor a csákó nincs előírva. Tisztek számára: Szabása azonos a legénységivel, de félfinom posztóból készült. A gombok aranyozottak, a rózsa fémszálas arany sodralékból készült, közepében 0,5 cm fekete bársony az uralkodó aranyból hímzett névjelével. Sapka tisztek részére (kényelmes viselethez) Tiszti tábori sapka (eredeti) Anyaga fekete posztó, magassága középen elöl 11-12 cm, középen hátul pedig 13-14 cm volt. Alsó szélére középen átszőtt 8 mm szélességű négy élű aranyzsinór volt felvarrva. A szemernyő 4,5 cm széles lakkozott bőrből készült, és elöl kissé lefelé hajlott. A 2,2 cm széles állszíj feketére lakkozott bőrből, aranyozott csattal a szemernyő végei fölött egy-egy aranyozott kisgombbal volt felvarrva. A sapka közepén elöl egy hurok feketével átszőtt aranyozott zsinórból egy kis fémgombbal, fölötte aranyozott rózsával. A rózsa 3 cm átmérőjű 2 mm vastag szorosan záródó fényes aranysodralékból, készült. Közepén egy bársony mezőben kis fémpillangókkal díszített keret által övezve az uralkodó névjele kapott helyet. Komód csákó tisztek számára: Komód csákó (eredeti) 18
5. 2., Atilla Huszár legénység: Az atilla dolmányposztóból készült, meggypiros gyapjú zsinórokkal és galambkosarakkal díszítve. Az ujjaknál és a deréknál bélésvászonnal, az aljrészen pedig kalikóval bélelve. Az atillát a mellrészen fentről derékig öt makkgombbal és mellhurokkal lehetett begombolni. A baloldali részen belűről egy belső zseb volt kialakítva. Az atillán a derékrészen egy-egy ferde zseb volt amelyet vitézkötés takart. Az ujjak a torkolatnál hasítva voltak, ennek széle mentén a torkolattal párhuzamosan zsinórral voltak díszítve, amely az új közepén egy-egy vitézkötésben végződött. A hasítékot egy-egy feketére lakkozott francia kapocs zárta. A hátvarrás szintén zsinórral díszített, amely felül hármas karikából indulva a deréknál két karikát alkotva az aljrészen szétágazó vitézkötésben végződött. Elöl két részben fektetett öt pár mellzsinórzat amelynek végei hármas karikát képeztek, amelyek előtt egy-egy galambkosár volt felvarrva. A zsinórok egymástól egyenlő távolságra, a legfelső a gallér magasságában, a legalsó pedig a derékvarráson feküdt. Az atilla elöl öt feketére lakkozott francia kapoccsal záródott. A balvállon két részre hajtott vállzsinór, egy fonott gyűrű és egy fém rózsácska volt. A rózsa 1,8 cm átmérőjű, közepén egy 8 mm átmérőjű sima korong. A makkgombok 3,7 cm hosszú, középén 1,3 cm vastag tombak bádogból készültek, felületükön 6 csavar alakú bordát képeztek. Huszár tisztek: A huszár atilla méretei (szabályzat) A tisztek részére az aljrész skarlátvörös selyemmel volt bélelve, a makkgombok aranyozott fémből voltak. A zsinórzat 7 mm vastag négy élű arany fémszálas meggyszín beszövéssel. A vállzsinór rózsája szintén aranyozott volt. A galambkosarak aranyból voltak, középen meggyszín vörös szállakkal elegyítve. A rendfokozati jelek olyanok mint a dolmánynál. 19
Az atilla elöl és hátulnézeti képe (szabályzat) Huszár törzstiszti atilla (másolat) 5. 3., Zubbony A huszárzubbony csak annyiban különbözik a gyalogság által viselttől, hogy a gombok és gomblyukak helyett az előrész mindkét végére meggypiros mellzsinórzat és makkgombok voltak felvarrva. Az ujjak és a gallér zsinórral volt díszítve. A vállszalagok helyett a balvállon, mint a mentén vállzsinór volt. A galléron hajtóka nem volt, díszítése mint az atillán. A mellzsinórzat öt pár k étrétben fektetett zsinórból állt, melyek mindegyike egy-egy 2,5 cm hosszú makkban végződött. A mellzsinór hossza makkrésszel együtt 8,5 cm. A legfelső pár a gallérzártól 2 cm-re, a legalsó a zubbony alsó szélétől 18 cm-re, a többi pár pedig ezek között egymástól egyenlő távolságban voltak felvarrva. Az ujjak meggyszín vörös vitézkötéssel voltak díszítve. A bélés színe olyan volt, mint a zubbony színe. Tisztek: A tiszteknél a zsinórzat meggyszín vörös selyemmel átszőtt aranyzsinórból, a zászlósoknál pedig meggyszín vörös selyemből készült. 20
Honvéd huszár legénységi és törzstiszti zubbony (másolat) 5. 4., Mente Legénység: A huszármente sötétkék színű prémezett posztóból készült. A prém 1909-től az eddigi fehér helyett fekete színű báránybőr. Bélése a derék és az aljrészeken fehér báránybőr, az ujjaknál bélésvászon. A mellrészen öt pár meggypiros színű hármaskarikás vitézkötés, galambkosárral. A mente elől a gallértól az aljáig öt fém makkgombbal gombolódott. Vitézkötés volt a háton (pávafarkas), és az ujjvégeken. A gallér tölcsérszerűen felhajtható, úgy hogy akár az egész arcot takarta. A gallér anyaga posztó, amely kívül fekete szőrmés báránybőr, egy nyakszalaggal és egy köpeny hurokkötéssel ellátva. Mindkét első aljrészen sapkaposztóból készített ferde zseb volt kialakítva, melynek torkolatai két részben fektetett, felül egyszerű, alul hármas karikát képező zsinórból álltak. A gallérszélek belső oldalára volt rögzítve az 5 mm szélességű, négy élű gyapjúzsinórból készült mentekötő. A balvállon két rétben fektetett zsinórból készült vállzsinór és egy sárga fém rózsa olyan mint az atillánál. Az ujjak alsó széle szintén prémmel borított volt. A legénységi mentét öt méretben készítették. 1915-től megjelenik a tábori szürke huszármente, ettől az időponttól a sötétkék színű már csak díszben viselendő. Huszármente (szabályzat) 21
A huszármente méretei (szabályzat) Tisztek: Anyaga sötétkék posztó, körben és a galléron fekete báránybőr prémmel. Bélése fehér bárányszőrme. A szabályzat feketét írt elő, de inkább az egyszerűbb fehéret alkalmazták. A szabása olyan mint a legénységé, de a fém rózsa, és a makkgombok aranyozottak. A mente zsinórzata fémszálas arany, meggyszín vörös beszövéssel. A rendfokozati jeleket a karvégeken helyezték el. A tiszti mentének kettő, egy rövid és egy hosszú, kötőpárja volt (mentekötő). A huszártisztek a mentekötőt a mente felöltött állapotában a lehajtott gallér fölött, míg a legénység a gallér alatt viselte. A rövid kötőt akkor használták, ha a mentét mindkét vállra terítették. A hosszút a panyókára vetett állapotban használták. A vitézkötések fémszálas arany zsinórból álltak. A mellrésznél hármaskarikás zsinórkötés, a hátrészen pedig a pávafarkas zsinórzattal. Huszár törzstiszti menték (az első eredeti, a második másolat) 22
5. 6., Lovaglónadrág Legénység számára: A huszárnadrág 5 méretben, nadrágszövetből készült. Az igazolványjegy elhelyezésére szolgáló kiszseb bélésvászonból, a jobb oldali nadrágzseb előrészének belső oldalán, közvetlenül a gombjuk alatt volt elhelyezve. A nadrág felső széle bélésvászonnal volt bélelve, lábcsuklónál hasítva voltak, mely hasíték két fehér horganygomb segítségével gombolható volt. Mindkét lábikrarészen egy-egy fehérítetlen lenből készült talpaló volt, amely szükség esetén rövidebbre igazítható. A használati nadrág, (második nadrág) a nyereggel érintkező felületén a nadrág színének megfelelő szövetborítás volt felvarrva. Tisztek számára: A lovaglónadrág lehetett bereeches szabású, vagy kötött anyagból készült, vagy szürkére festett szarvasbőrből készített nadrágokon kívül, a félfinom, vagy finom nadrágszövet, ebben az esetben, gyapotszövetből készítették a nyereggel érintkező felület megerősítését. A huszártisztek magyar nadrágján a lábszárak egy-egy darabból is készíthetők, valamint a vitézkötés, és az oldalvarrásokon fekvő zsinórdísz meggyvörös selyemmel átszőtt aranyzsinórból volt. Huszár legénységi nadrág (szabályzat) 5. 7., Lovassági köpeny Legénység: A lovassági köpeny köpenyszövetből készült, a testet a lábikra aljáig takarta, és a gyalogsági köpenytől a méreteken kívül az alábbiakban különbözött: A legombolható gyapjú bélés, a vállszalagok és a hozzátartozó gombok, valamint az előrész fölhajtásához szükséges kapcsok nincsenek rajta. A hátrész két részből állt, mindkét előrészen 17 cm-re az előrész 23
szélétől minkét részen felvarrt gombok közül, a legfelső a gallér illesztékétől 5 cm-re, az alsó pedig az alsó szélétől 70 cm-re volt varrva. A felső rész bélésvászonnal volt bélelve, a hátrész kettős ránca pedig 7,5 cm széles volt. A baloldali zseb torkolatánál köpenyszövettel szegélyezett 21 cm hosszú kardhasíték volt kialakítva. A hasíték egy szövetszalag, és egy horganygomb segítségével gombolható volt. Az 50 cm hosszú járhasíték mindkét széle 5 cm széles szövetdarabbal volt borítva, mely hasonló színű kalikóval (vászon) volt bélelve. A hasíték begombolására a jobb oldali borítékon, 4 db fekete horganygomb volt varrva. Lóháton a jár hasítéknak nyitva kellett lennie. Tisztek: A lovassági köpeny méretei a szabályzatból A tisztek az egységes, barna színű lovassági köpenyt viselték. A különbség a köpeny gallérhajtókája, és a szegélyezés volt. A közös huszárok szegélyszíne búzavirágkék. A köpeny szabása olyan volt, mint a legénységé, de az anyaga félfinom köpenyszövetből volt. A honvédhuszár tisztek szegélyzsinórja vörös színű volt. Lovassági köpeny (szabályzat) 24
Huszárlegénységi és tiszti köpeny (másolatok) 5. 8., Nyakravaló A nyakravaló felső végére egy szegélyzsinór van beszőve, elülső részét pedig egy felvarrt fekete klott szalag takarja. A nyakravaló alsó széle közepére a fűző és szalag között egy félkör alakú lebeny sötét gyapjúszövetből volt felvarrva. A nyakravaló hátsó részére egy fehér vászon volt erősítve, úgy hogy az első rész felső részére 2-3 mm-re átnyúlt és oda volt varrva. A nyakravaló három méretben készült: szélessége 4 cm, hossza: 36, - 39 és 42 cm volt. Nyakravaló (másolat) A nyakravaló méreti a szabályzatból 25
5. 9., Ing Egyszerű szabású alsónemű. Négy méretben készült, anyaga fehérítetlen vászon. Az ing újain és a galléron két fém (ón) gombbal gombolódott. Ing rajza a szabályzatból Ing (másolat) Az ing méretei 26
5. 10., Gatya Egyszerű szabású alsónemű. Öt méretben készült, anyaga fehérítetlen vászon. A deréknál egy vászon zsinórral összeköthető. Gatya (szabályzat) 5. 11., Csizma lovasság számára A gatya méretei (szabályzat) A huszárcsizmákat mindkét lábra külön készítették. Aljrészük olyan, mint a bakancsoknál, de vasszegecsek nélkül. A csizmaszár a lábikra alakjának megfelelően idomult, e fölé ért és juhbőr merevítéssel készült. A szár torkolata ív alakban volt kivágva, a széle 8 mm széles lapos zsinórzattal volt szegélyezve. Elöl egy 2,5 cm átmérőjű rózsával volt díszítve. A lapos zsinórzat és a rózsácska fejbőrből volt sajtolva. 27
Huszárcsizma rajza a szabályzatból, huszárcsizma másolat Huszárcsizmák méretei szabályzatból Tisztek: A tisztek csizmái a szár felső torkolatánál fonott, fekete bőrláncolattal szegélyezve és egyszerű bőr rózsácskával voltak ellátva. A díszöltözethez azonban a rózsa araból készült meggyszín vörös beszövéssel. Huszársarkantyú: Anyaga vas, a külső felületen csiszolva. A felfelé hajlított nyak az egyenes, lapos végén hasítva volt, amelybe 10, hegyes foggal ellátott acéltaréj, volt elhelyezve úgy, hogy az egy szegecs rögzítésével mozgatható volt. Az ágak kívülről legömbölyítve, végei pedig laposra 28
köszörülve. A két ág végén és a bürüben a kupalakú csavarok részére egy-egy lyuk fúrva. A sarkantyút három méretben készítették a csizma méretének megfelelően. Huszársarkantyú (szabályzat) 5. 12., Kapca Huszársarkantyú méretei (szabályzat) A kapca kalikóból (fehérítetlen vászon) négyszög alakúra vágott szegetlen anyagból két méretben készült. Az 1. méret hosszúsága 49 cm, a 2. méreté pedig 44 cm, a szélessége mindkét méretnél 41 cm. 5. 13. Bőrkesztyűk Fehérített irhaszerű juhbőrből, az ujjak ágazatuknál megerősítve, alsó szélein 6-6,5 cm hosszú hasítékkal ellátva készültek. A hasíték összekapcsolására egy darab 1 cm átmérőjű, fehér lapos fémgomb és egy gomblyuk szolgált. A felső részen három darab kettős tűzővarrás díszítette. Három méretben készítették. A szürke bőrkesztyű (gyakorlat, szolgálat stb. esetén) az előbbiektől nem különbözik. 29
Tiszti bőrkesztyű (szabályzat) Gyapjúkesztyű Csukaszürke gyapjúból kötve, a tenyérrészen bélésvászon borítással készült. Kesztyűk viselése: A tisztek zászlósok, hadapródok, altisztek fehér illetve szürke bőrkesztyűt viselhetnek. A legénység részére, hideg ellen a gyapjúkesztyű volt rendszerbe. 6., Felszerelési cikkek: 6. 1. Lovassági derékszíj A deréköv barna felsőbőrből készült két méretben. Az egyik 100,6 cm a másik pedig 130 cm hosszú volt. A szélessége 5, 3 cm. Az egyik végén egy vas csat, továbbá egy csat csukor és egy eltolható csat csukor, a másikon pedig öt lyuk van a szíjon lyukasztva. A karabéllyal ellátott legénység részére a derékszíj még egy csat csukorba foglalt vascsattal, valamint egy sodort zsineg duzzadék szerűen összevarrt és öt lyukkal ellátott csatlékkal volt képezve. 6. 2. Kardkötők lovasság számára: Lovassági derékszíj (szabályzat) A kardkötő bagariaszerű felsőbőrből, a derékszíjból és a csatos darabokból ellátott két hord szíjból állt. A 2,5 cm széles derékszíj vörös szattyánbőrből, barna vénybőrrel bélelve, egy sárgarézbél készült karikával, melyre a külső hord szíj volt rögzítve. A csatos darabok a kard rögzítésére szolgáltak, úgy hogy a csatlékok végeit a kardhüvely karikáin áthúzzuk, azután a hord szíjak alsó végeivel együtt, a bőrös csatba csatoljuk. A kardkötőt a nadrág felett kellett a derékra csatolni, úgy hogy az első hord szíj a bal felső comb mentén lelógjon, a hárító vas, 30
pedig a dolmány (atilla, zubbony) alsó szélét érintse. A hátsó hord szíjat pedig úgy kellett állítani, hogy a kard fölkötött állapotában egyenesen álljon. 6. 3. Markolatszíj Kardkötő (szabályzat) A kardmarkolatszíj egy bagaria szerű felső bőrből készült, amely 2,6 cm széles és 66 cm hosszú, két rétegben hajtva egy fonott karikával volt összefogva. A bojttal ellátott végére egy szűcsgomb volt varrva, melyre a bojtba tolható szíjnak gomblyukkal ellátott végét begombolhatták. Maga a bojt egy bőrcsíkból ált, és egy fonott karikával volt összefogva. Kardmarkolatszíj (szabályzat) 31
6. 5. Lovassági kardbojt Anyaga gyapjú és gyapot. A bojt egy átlyukasztott fa gombra épült, amely sárga gyapjúval volt befonva és három fekete csipkéscsíkkal díszítve. A fagomb közepétől kezdve annak alsó részén egy rétegben 4 mm vastag és 4,4 cm hosszú fekete gyapotból készült rojtok, ezek fölött pedig 2 mm vastag és 5,7 cm hosszú szabadon lógó aranysárga gyapjúrojtok voltak. A szalag aranysárga gyapjúból 2,2 cm széles és kétrétegű 32,5 cm hosszú. Benne egymástól egyenlő távolságra három csík volt beszőve, annak belső oldala fekete borjúbőrrel volt bélelve. A 7 mm széles egy betét által eltolható csukor, amely sárga gyapjúból, kívül fekete csíkokkal árnyékolva készült, a szalag összetartására szolgált. A tisztek kardbojtja méretében azonos a legénységnél taglaltakkal, viszont fémszálas arany fonadékból készült. A szalag és a rojtok között a gombon, egyik oldalon az uralkodó névjele, a másik oldalon a császári sas kapott helyet. 6. 6. Karabélyszíj Lovassági kardbojt és annak felkötése (szabályzat) Barna bőrből készült, egy toldalékkal, és egy hajlított tövissel készült vascsattal, továbbá a vékonyabb végén egy sárgaréz kettősgombbal, a vastagabb végén pedig egy haránt csukorral volt ellátva. Méreteit, alakját a következő ábrán láthatjuk: Karabélyszíj méretei (szabályzat) 32
6. 7. Töltéstáska Legénység részére (karabélyhoz): Barna bőrből készült, hátfalán egy tartó csatlékkal ellátva. Az elő és a hátfalon kivágások voltak. A táska lezárására egy vaslemezzel ellátott födél csatlék és a fenékrészen egy mozgatható vasszemölcs volt. Vállszíjas tölténytáska tisztek számára: A tölténytáska méretezett rajza (szabályzat) A táska ezüstözött fém, alpakka vagy ezüst körben aranyozott szegéllyel. Fedelén az uralkodó magyar koronával ékesített névjele. A táska oldalán aranyozott veretek voltak. A táska vállszíja fekete beszövéssel középen osztott fémszálas arany paszománnyal volt borítva. A szíj buzérvörös posztóval volt bélelve. A szíj díszei aranyozott oroszlánfej, lánc, jelsíp, a magyar szent korona, alatta az uralkodó névjelével. Az oroszlánfej és a korona közötti távolság 21 cm volt. A zászlósok számára azonos méretekkel készítettek a tölténytáskát csak vörös bagariabőrből. A töltéstáska fedelét a szintén a magyar koronás uralkodói névjel díszíti csakhogy az közvetlenül a bőrre volt felrakva. A vállszíj díszei azonosak a tisztiével. Valamennyi dísz csiszolt acélból készült. 6. 8. Pisztolytáska 98 M. forgópisztolyhoz A forgópisztoly alakjának megfelelően barna bőrből készült. A hátfalon egy 3 cm széles hord szíjjal. Tisztek: Barna bőrből készült, a hátfalon egy hord csukorral készült. Viselési módja a hord csukor segítségével a bőrövre rögzítve. A vállszíjas tölténytáskával felszerelt tisztek részére a hord csukor helyett két hord szíj a hátfal felső sarkai közelében volt felerősítve. 33
Pisztolytáska forgó pisztolyhoz (szabályzat) Pisztolytáska méretei (szabályzat) 6. 9. Pisztoly hord zsinór A pisztoly hord zsinór fekete gyapjúból 6,5 mm vastag, 1,04 m hosszú és egyik végén 47,4, a másik végén pedig 4,2 cm hosszú hurkot képez. Az utóbbiba a rugós kamó karikáját hurkolták. A nagy hurok a nyakba való akasztásra szolgált, a rugós kamóba pedig a pisztoly karikáját csatolták. 34
Pisztoly hordzsinór (másolat) 7., Fegyverzet huszárok számára 7. 1. Lovassági kardok honvédhuszárok számára: Alapvetően a következő típusú kardok voltak használatban és rendszerben: 1869 M. lovas legénységi, 1869 M. lovas tiszti, 1875 M. huszár legénységi, 1877 M. lovas legénységi 1904 M. lovas tiszti kard. A tisztek részére könnyített változatok is voltak, ún. szalonpengés kivitelben, de ezeket csak díszben, illetve egyéb alkalmakkor használták. 35
1869 M. lovas legénységi kard (1911-es összeírás) 1869 M. lovastiszti kard markolata (magángyűjtemény) 1904 M. lovas legénységi kard (magántulajdon) 36
1904 M. lovastiszti kard 7. 2. Lőfegyverek honvédhuszárok számára: Huszár legénység alapvető fegyvere az 1895 M 8 mm-es Mannlicher típusú ismétlő karabély volt. 1895 M. 8 mm-es Mannlicher ismétlő karabély A tisztek és a pisztollyal ellátott legénység a következő pisztoly típusokat viselhette: 1907 M. 8 mm-es Roth Steyr-öntöltő pisztoly; 1912 M. 9 mm-es Steyr-öntöltő pisztoly; 1898 M. 8 mm-es Rast Gasser-forgópisztoly; 1870 M. 11 mm-es Gasser-forgópisztoly. 37
1870 M. 11 mm-es Gasser-forgópisztoly (magántulajdon) 1898 M. 8 mm-es Rast Gasser-forgópisztoly (magántulajdon) 8., A legénység öltözete és felszerelése: 8.1. A huszár öltözete díszben: A huszár díszben lóháton teljesen felöltözve és felszerelve csákóban, nyáron a zubbonyra panyókára vetve, télen a zubbonyra felöltött mentében vonul ki. A köpeny télen mindig, nyáron pedig csak kétes, borús időben málházandó a nyeregre. Nyáron esős időben, külön parancsra a köpeny felölthető, ez esetben a mente visszahagyandó. A ló az előírt módon legyen nyergelve és kantározva, a málhatáskák, tábori eszközök, evőcsésze, kötőfék, lótáp, a takarmánykötéllel együtt visszahagyandók. Ha a köpenyt is viszik, de az nincs felöltve akkor a zabos zsák helyén a hátsó málhaszíjak első csatjaival a nyereghez csatolandó. Ha a díszelgés esetleg gyalog történik, akkor a huszár ugyan úgy vonul ki mintha lóháton vonulna ki. 38
8.2. A huszár öltözete háborúban (menetöltözet): A legénység éppen úgy öltözködik, mint díszben. Ha a köpenyt nem kell felölteni, akkor azt a nyereg mögé kell csatolni. Ha meleg időben esik az eső, akkor a köpenyt kell felvenni, a mentét ilyenkor a nyeregre kell csatolni. A fejes kesztyű nyáron hadjáratban nem viselhetők. leírva. Az élelmiszerek a málhatáska, illetve a zabos-táska málházási utasításában vannak 8.3. A huszár öltözete gyakorlatok alkalmával: Az öltözet és a felszerelés a háborúban (menetöltözet) megszabottak szerint, csakhogy nyáron nagy melegben, gyakorlatok alkalmával a menték, külön parancsra visszahagyandók. Ha vegyes fegyvernemi gyakorlat van, és mindkét részen vannak huszár csapatok akkor a könnyebb felismerés végett, a fehér jelszalagos részhez beosztott huszárcsapat tábori sapkával vonul ki. 8.4. Szolgálaton kívül: A mentét soha nem szabad panyókára vetett módon viselni. A köpenyt nyáron csak kétes vagy esős időben szabad viselni. Őr vagy küldönc szolgálatban azonban mindig elviendő. Lóháton a nyeregre csatolandó, gyalog pedig vállöv szerűen viselendő. Menetekben és más alkalommal rögtön beálló rossz idő esetén, lóháton a köpeny vállra akasztva viselhető. 9., Huszártisztek öltözete és menetfelszerelése 9.1. A huszártiszt öltözete díszben: A huszártiszt teljesen felöltözve lóháton csákóval, nyáron zubbonyban panyókára vetett, télen teljesen felöltött mentében, vörös magyar nadrágban, arany-rózsájú és arany lánccal díszített csizmában és tölténytáskával vonul ki. A mentén az összes kitüntetését viseli. A huszártiszt gyalog, a fent leírtak szerint öltözködik, nyáron csak atillában mente nélkül. 9.2. A huszártiszt öltözete háborúban (menetöltözet): A huszártiszt úgy öltözködik mint díszben, de a csákón és a csákó rózsán borítás van, a csizmán a díszítés pedig feketére festett bőrből. A forgópisztoly tokjában, a zabos zsákban lótáp, ló cövek, lábnyűg, evőcsésze. Málházás a legénységnél megadott szabályok szerint. 39
A huszártisztnek meg van engedve, hogy minden jelvény nélküli fekete bőr táskát használjon, amelybe térképet, iratokat tart. A táskát hord csokraival a kardkötő derékszíjra húzva jobboldalon kell viselni. Távcsövet és ivópalackot minden tiszt hordhat. Csapattal kivonuló huszártiszt az atillát állomáshelyén hagyja. 9.3. A huszártiszt öltözete gyakorlatok alkalmával: A huszártiszt a háborúban megadott öltözet szerint öltözködik, viszont a háborúban fölmálházni rendelt tárgyakat csak akkor viheti, ha azt utasításba kapja. Tábori sapka viselése a huszárlegénységnél leírtak szerint történik. 9.4. A huszártiszt öltözete szolgálaton kívül: A huszártiszt, az illem kívánalmainak és a helyőrség viszonyaihoz képest öltözködik. Atillában, mentében vagy zubbonyban, csákósan (boríték nélkül), vagy sapkásan, vörös nadrágban, kék szürke posztó vagy nyári pantallóban jelenhet meg. Menetekben és más alkalommal rögtön beálló rossz idő esetén, lóháton a köpeny vállra akasztva viselhető. 10., Lószerelvény 1899 M. Lófelszerelés 40
1906 M. lófelszerelés 1935 M. lófelszerelés (málházási utasítás) 10., 1. Kantár 10., 2. Kantárfej 10., 3. Pofaszíjak 41
10., 4. Feszítőzabla 10., 5. Állazó lánc 10., 6. Feszítőzablaszár 10., 7. Csikófék 10., 8. Csikózabla 10., 9. Csikózablaszár 10.,10. Lovassági nyereg 10.,11. Üléstakaró 10.,12. Lópokróc 10.,13. Felsőheveder 10.,14. Alsóheveder 10.,15. Kengyelvas 10.,16. Kengyelszíj 10.,17. Lovassági málhaszíjak 10.,18. Szűgy szerszám 10.,19. Kötőfék 10.,20. Kötőfékszár 10.,21. Málhatáska 10.,22. Patkótáska 10.,23. Zabos zsák 10.,24. Abrakostarisznya 10.,25. Vízveder 10.,26. Lóápoló eszközök 42
Felhasznált irodalom: SÁGVÁRI GYÖRGY: A Magyar Királyi Honvédség és a honvédegyenruha 1868 1918 REST ORTNER ILMING: Des Kaisers Rock im 1. Weltkrieg. Wien, Verlag Militaria, 2010, Edition Stefan Rest, SIRO UFFELLI: Le Armi E Gli Equipaggiamenti Dell esercito Austro Ungarico dal 1914 al 1918, volume secondo. Valdagno, 2002, Edizioni Gino Rossato SÁGVÁRI GYÖRGY: Magyar uniformisok, 2010, Kossuth Kiadó Zrt. SÁGVÁRI GYÖRGY: A Magyar Királyi Honvédség és a honvédegyenruha 1868 1918. 2010, Bécs, Verlag Militaria, Edition Stefan Rest. Barcy Zoltán: Évszázadok egyenruhái, Budapest, 1991, Stúdió-Pé Bt. Baczoni Tamás: A Magyar Királyi Honvédség Egyenruhái 1926-1945, Budapest, 2008, Keskeny és Társai Kft. Őltözeti és fölszerelési szabályzat a m. kir. honvédség számára. I VII. rész, Budapest, Pallas, 1911 1913; A-26 számú szabályzat Adjustierungs-und Ausrüftungs-Vorschrift für das K.K. Herr. Wien, 1878. Drud der Kaiserlichen königlichen Hof und Staatsbruderei. Adjustierungs-und Ausrüftungs-Vorschrift für das K.K. Herr. Wien, 1871. Drud der Kaiserlichen -königlichen Hof und Staatsbruderei. Sechzig Jahre Wehrmacht 1848-1809. 1908. Wien, im Verlage des k. u. k. Kriegsarchivs. Armee Verordnungsblatt 1908 1918 ERICH GABRIEL: Die Hand-und Faustfeuverwaffen der habsburgischen Heere, Wien, 1990, Österreichischer Bundesverlage. N. CHRISTIAN ORTNER ERICH ARTLIEB: Mit blanken Sabel Österreichischungarische Blankwaffen von 18481918, Wien, 2003, Verlag Militaria. SZÍJJ JOLÁN RAVASZ ISTVÁN szerk: Magyarország az első világháborúban Lexikon AZs, Budapest, 2000, Petit Real, Könyvkiadó. SUHAY IMRE tábornok vezetése alatt a M.kir. Hadtörténelmi Levéltár részéről kirendelt bizottság Berkó Imre szerkesztésével: A Magyar Királyi Honvédség Története, 1928, Budapest, M.kir. Hadtörténelmi Levéltár. UDOVECZ GYÖRGY: Az első világháború magyar katonáinak öltözete, felszerelése és fegyverzete, Budapest, 2014, Zrínyi nyomda. 43