Forrás: http://www.papp-szuleszet.hu/?p=semmelweis Semmelweis Ignác négyszeri kihantolása Dr. Papp Zoltán írása A fényképeket Dr. Csabay László készítette Talán nem mindenki tudja, hogy Semmelweis Ignác 1865-ös schmelzi eltemettetését követően négyszeri exhumálás után, halálának 100. évfordulóján, 1965-ben került csak végső nyughelyére, tabáni szülőháza kertjébe. Talán érdemes végigkísérni Semmelweis Ignác földi maradványainak az útját. Semmelweis Ignác 1865. augusztus 13-án az alsó-ausztriai országos elmegyógyintézetben halt meg, majd a bécsi kórbonctani intézetben Rokitansky igazgató professzor irányításával felboncolták. Holttestét augusztus 16-án a schmelzi sírkertben temették el. Amikor a bécsi hatóságok 26 évvel később, 1891-ben a köztemető kiürítését rendelték el, sor került Semmelweis Ignác exhumálására is. Markusovszky Lajos és Hirschler Ignác, akik egyébként jelen is voltak az 1891. április 15-én végzett kihantolásnál, a maradványok hazahozatalát kezdeményezték a családnál. A kihantolt koponyát és egyéb maradványokat kisméretű kettős fémkoporsóba tették, és abban szállították haza. Semmelweis Ignác maradványainak elhelyezése a Kerepesi úti temetőben a jobb oldali 109. számú Walthier családi sírboltban, korábban elhunyt három gyermekének nyughelyén, pénteki napon (április 17-én) délben, a család határozott óhaja szerint csendben zajlott le. A földi maradványokat a bécsi köztemetőből előző nap szállították haza. Az egyszerű halotti imával kísért sírba helyezésen a családon kívül az Egyetem rektora, az Orvosi Kar, a Szent Rókus Kórház és a Budapesti Orvosegyesület néhány tagja volt jelen, akik a testületek nevében koszorúkat helyeztek el a koporsóra. Márványtáblája felesége (Weidenhofer Mária) és leánya (Szemerényi Margit) névtáblája felett ma is látható. Semmelweis Ignác másodszori exhumálására 1894. április 21-én került sor, amikor a hatóságok önálló díszsírba temetését határozták el. Ekkor Semmelweis kis fémkoporsóját a 21.1.150-151. sz. sarokparcella díszsírhelyére temették. Az egyszerű szertartáson az Egyetem részéről jelen volt Kézmárszky Tivadar és Tauffer Vilmos professzor is. A díszsírhelyen márvány emlékművet és díszes mészkő szarkofágot (Schickedanz Albert és Herczog Fülöp alkotása) is felállítottak. Semmelweis harmadik exhumálása 1929. november 23-án folyt le, amikor nemcsak a koporsót, hanem magát a márvány síremléket és a mészkő szarkofágot is áthelyezték a 34/2-1-1. parcellába. Ennek az volt a magyarázata, hogy a sír 30 éves bérleti joga lejárt, s a neves halottakat a művészíró parcellába szállították át. A negyedik exhumálást Dr. Semmelweis-Lehoczky Kálmán nyugalmazott szülésztanár kérte a család nevében. Az exhumálást az Országos Orvostörténeti Könyvtár igazgatója irányította, s arra 1963. november 6-án reggel került sor. A kőszarkofág és márvány síremlék alól előemelt fémkoporsót az egyetemi Embertani Intézetbe szállították, ahol Bartucz Lajos, az intézet igazgatója végezte el az antropológiai azonosítást. A külső és belső koporsót bádogvágóollóval felnyitották, és megtalálták a belső koporsó oldalára rögzített vörösréz névtáblát, amely a halott schmelzi sírkeresztjének a felirata volt. A táblácska korróziós foltjai és érdessége Bartucz Lajos szerint a 72 éves földben fekvést igazolták, és így ez a lelet Semmelweis Ignác földi maradványainak legfőbb hitelesítője lett. A kettős ólombádog koporsóból a koponyát az állkapoccsal és az összedobált csontokat tették vizsgálat tárgyává. A vizsgálatok szerint a csontváz antropológiai jegyei teljesen egyeztek az életrajzi adatokban, képekben, boncolási jegyzőkönyvekben található személyes
adatokkal. Érdekesség, hogy a csontok között egy újszülött és egy félév körüli kisgyermek csontvázához tartozó csontok is voltak, amelyek Semmelweis Ignác két gyermekének, az 1858. október 16-án egynapos korában elhunyt Ignác és az 1860. március 15-én négy hónapos korában meghalt Mária csontmaradványainak felelhettek meg. Feltételezések szerint e csontok a Walthier sírboltból végzett nem tudományos jellegű exhumálás során juthattak Semmelweis Ignác koporsójába. Semmelweis Ignác csontjait halálának századik évfordulóján, 1965-ben a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba, szülőháza kertjébe helyezték, valószínűleg most már végső helyükre, örök nyugalomra. Nyugodjék Semmelweis Ignác végre békében! A Walthier család sírkövén jelenleg is látható Semmelweis Ignác és felesége márványtáblája A Walthier családi sírboltba helyezett halottak közül a 4. és az 5. Semmelweis professzor Ignác és Mária nevű gyermeke
A Fiumei úti Sírkert 1891. évi nyilvántartásában az ötödik sorban találhatók Semmelweis Ignác adatai, és a sor végén a 21.1.150-151. sírhelybe történő 1894-es áthelyezés bejegyzése A mészkőből készült szarkofág a márvány emléktáblával ma is a művész-író parcellában látható
Semmelweis Ignác hamvait 1963. november 6-án helyezték át a Semmelweis Múzeumba olvasható a Mező Imre úti Sírkert hivatalos bejegyzésén
Semmelweis Ignác szülőháza az 1800-as és az 1900-as évek végén Semmelweis Ignác végső nyughelye szülőházában, a Tabánban