A TOKAJI BORVIDÉK V I L Á G Ö R Ö K S É G

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG A TOKAJI BORVIDÉK KULTÚRTÁJ V I L Á G Ö R Ö K S É G Kezelési Terve A dokumentációt közreműködők segítségével összeállította a VÁTI KHT Készült a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság Titkársága megrendelése alapján Budapest 2003

A KEZELÉSI TERV TARTALOMJEGYZÉKE 1. Bevezetés 3 1.1 A világörökségi cím jelentősége 3 1.2 A kezelési terv státusza, célja és feladata 4 1.3 A kezelési terv területi érvényessége 5 1.4 A kezelési terv és egyéb tervek összefüggései 5 2. A helyszínnek és környezetének leírása 6 2.1 A terület leírása 6 2.2. A lehatárolás megállapítása 7 2.3. A magterület leírása 7 2.3.1 A világörökségi védelemre való felvétel alapja 7 2.3.2 Részletes leírás 9 2.3.3 A helyszín illeszkedése a régióba 17 2.3.4 Történelem, fejlődéstörténet 18 2.4 A helyszín jelentősége 21 2.4.1 Kulturális jelentőség 21 2.4.2 Ökológiai jelentőség 23 2.4.3.- 2.4.4 Társadalmi-gazdasági jelentőség 23 3. A kezelési terv és jogi kérdések összefüggései 24 3.1 A kezelés szervezete: Tokaji Világörökségi Egyesület 24 3.2 Az önszabályozás dokumentumai 25 3.3 Jogi korlátozások 26 3.4 A lehetséges konfliktusok forrásai 27 3.5 Kiigazító folyamatok 28 4. Célok, irányelvek 29 4.1 Természeti és kulturális értékek leltára 29 4.2 A helyszínt fenyegető veszélyek felsorolása 29 4.3 Megőrzési és védelmi elvek 29 4.3.1 Katasztrófa védelem 29 4.3.2 Tűzvédelem 29 4.3.3 A bányászati ártalmak kiküszöbölése 30 4.4 A helyszín jelenlegi védettségi és megőrzési állapotát erősítő célok 30 4.5 Célok 31 4.5.1 Jövőkép (Hosszú távú célok) 31 4.5.2 Közép- és rövid távú célok, prioritások, megvalósítási stratégiák 31 5. Idegenforgalmi adatok, célok, akciótervek 41 5.1 A térségi turisztikai kínálat fő elemei 41 5.2 Idegenforgalmi infrastruktúra 42 5.2.1 Közlekedési lehetőségek 42 5.2.2 Információ 42 5.2.3 Vendéglátási szolgáltatások számadatai 43 5.3 Jelentősebb túrisztikai programok és látogatóik száma 44 5.4 A látogatók által okozott esetleges károk 44 5.5 Az idegenforgalmi politika leírása 45 5.6 Az idegenforgalom fenntarthatóságára vonatkozó különös célok 45 5.7 Rövid- és középtávú idegenforgalmi célok 45 6. A kezelési terv megvalósulása 47 6.1 A rendszeres értekezletek ütemterve 47 1

6.2 A Tokaji Világörökségi Egyesület Titkára 47 6.3 Költségvetés 47 6.4 Kommunikáció és tájékoztatás 47 7. A Kezelési Terv rendszeres felülvizsgálata a kiinduló állapot bázisadatai 49 7.1 Felülvizsgálat 49 7.2 A kiinduló állapot bázisadatai 49 8. Mellékletek 50 - A Tokaji Történelmi Borvidék Világörökségi Egyesületének Alapszabálya 51 - Szőlőkataszter és borászati adatok 60 - Táji és természeti értékek 61 - Régészeti kataszter 66 - Műemléki kataszter 67 - Helyi értékvédelmi kataszterek 72 - Bányakataszter 76 - Térképek 86 2

1. Bevezetés A Tokaj borvidék jelentőségét már igen korán felismerték. VI. Károly német-római császár III. Károly néven magyar király 1737. évi rendelete a térséget a világon elsőként zárt borvidékké nyilvánította megteremtve ezzel a terület fejlődésének, valamint sajátos és különleges értékei fennmaradásának és megőrzésének lehetőségeit és feltételeit. A védelmet erősítették a szőlőterületek klasszifikációi, továbbá a különböző bortörvények is. A XX. század második felének magyar törvénykezése mind a természeti, mind pedig a kulturális értékek védelmében jelentőset lépett előre, s különösen igaz ez az elmúlt évtizedre, amely már az európai jogharmonizációhoz igazodott és megcélozta az egyes ágazati törvények konformitásának kialakítását is. A Tokaji borvidék egyedülálló és különleges értékei egy több száz éve folyamatosan létező földhasználati formának, a szőlőtermesztésnek és a tőle elválaszthatatlan borkészítésének köszönhetik létrejöttüket és fennmaradásukat. Alapvető kötelessége és felelőssége mind a magyar államnak, mind pedig a helyi közösségeknek, hogy a Tokaji borvidék kultúrtájának térségében felhalmozódott értékeket a jövő generációk számára sértetlenül megőrizze és átadja. E cél elérésének alapvető feltétele, hogy ez a sajátos, a természettel harmóniában élő földhasználati forma, a szőlőtermesztés és a borkészítés régi hagyománya a jövőben is fennmaradjon. A Világörökség területének csak akkor van jövője, ha az érintett településeknek is jövője van. Ehhez szükséges, hogy a szőlészet és bortermelés, az erre épülő idegenforgalom a települések életében jövedelmező munkalehetőséget adjon, emellett olyan alternatív fejlesztések is teret nyerjenek, amelyek a világörökségi értékeket nem károsítják, de hozzájárulnak az itt élő lakosság életminőségének javulásához. 1.1 A világörökségi cím jelentősége A világörökség cím elnyerésével elvitathatatlanul új dimenziók jelentek meg a térség életében. Ez a jövőre nézve egyrészt olyan új, önként vállalt kötelezettségeket jelent, amelyeknek állandóan és folyamatosan meg kell felelni az elnyert címet el is lehet veszíteni -, másrészt pedig a térség ismertségének kiszélesedése, világméretűvé válása következtében eddig nem látott, új lehetőségek megragadását teszi lehetővé. 3

1.2 A kezelési terv státusza, célja és feladata A kezelési terv státusza A magyar jogrendben a világörökség fogalom, illetve a világörökségi elismertségből következő jog és kötelezettség csak érintőlegesen szerepel. A világörökség, illetőleg a világörökségi elismertséget elnyert helyszínekkel kapcsolatos eljárásokra, így világörökségi kezelési terv készítésére nincs jogszabály. Pusztán két miniszteri rendelet - az 1/1998. (I.23.) KTM-MKM együttes rendelet és az építészeti-műszaki tervtanácsokról szóló 40/1999. (IV.23.) FVM rendelet - említi meg a világörökséget. Az olyan kezelési terv, amely nem egyetlen, műemléki védelem alatt álló objektumra, vagy teljes egészében a természetvédelem által védett területre vonatkozik, a jelenlegi törvényi szabályozás értelmében csupán a tulajdonosok, a közösségek saját elhatározására, önkorlátozására, érdekérvényesítő szándékára és képességére támaszkodhat. Ez a helyzet ugyan nagyon demokratikus, de nem tartalmazza a tágabb közérdek védelmét. A közérdek csak akkor érvényesíthető, ha jogilag megfelelően artikulálva van. A közérdeket semmi jobban ki nem fejezheti, mintha a világ közössége fogadja el és vallja saját örökségének az érintett objektumot vagy területet. A kezelési terv jelenlegi státuszát tehát nem a magyar jogrend, hanem az UNESCO Világörökség Bizottságának elvárása határozza meg: a világörökségi felterjesztés elfogadását meghatározott tartalmú kezelési terv elkészítéséhez és működtetéséhez köti. A Világörökség Bizottság a világörökségi helyszínek kezelési tervében olyan hatékony eszközt lát, amely alkalmas arra, hogy többféle érdeket harmonizáljon egyetlen cél, az értékek védelme, megőrzése és fenntartása érdekében. A kezelési terv - megfelelve az UNESCO elvárásainak - olyan tanácsadó, keretjellegű, stratégiai irányító és befolyásoló szereppel bíró dokumentum, melyet az érintettek egyhangú jóváhagyása legitimál. A kezelési terv célja A Világörökségi Konvenció elvárásaival és ajánlásaival összhangban, a magyar állam érintett szervei és a helyi önkormányzatok kezelési tervet hoznak létre, amely a Tokaji borvidék feltárt és megismert, illetőleg feltárandó értékeinek védelmét és megőrzését, kibontakoztatását, hasznosítását és fenntartható fejlesztését szolgálja. A kezelési terv feladata A kezelési terv feladata, hogy a hatályos magyar törvényekre, jogszabályokra támaszkodva és irányt mutatva az országos, a megyei területrendezési és az önkormányzati terveknek, az érintettek közös elhatározásával meghatározza a világörökségre felterjesztett terület, a magterület és a védőzóna jelentőségét és értékeit, jövőképét, a megőrzés, a védelem és a fenntartás követendő stratégiáját, a rövid-, közép-, és hosszú távú célokat. 4

A kezelési terv létrehozása és folyamatos működtetése az alapvető feltétele annak, hogy: - a világörökségi terület értékei, állapota és potenciálja feltáruljon, nyilvánosságra kerüljön és tudatosuljon, - a világörökségi terület kulturális, ökológiai és társadalmi-gazdasági jelentősége és előnyei feltáruljanak, - a világörökségi egyezmény céljainak, a megőrzésnek, a védelemnek és a fenntartásnak a megvalósulását a helyi, a nemzeti és a nemzetközi közösség a helyszínen folyamatosan figyelemmel kísérhesse, - a felelősök számára a tervezés, programozás és finanszírozás folyamatos rendszerében a megvalósítás alapdokumentuma legyen. 1.3 A kezelési terv területi érvényessége Magyarország a Tokaji borvidék kultúrtájat 2001-ben több különálló magterülettel, valamint az ezeket övező egységes védőzónával terjesztette az UNESCO elé. Az UNESCO Tolcsva és Hercegkút településein található történelmi pincesorokat ajánlotta még bevonni a magterületbe és a kiegészítés elkészítését követően elfogadta a felterjesztést és megadta a világörökségi elismertséget. A kezelési terv területi érvényessége az 1997. évi A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló CXXI. Törvényben rögzített Tokaj-hegyaljai borvidék településeinek teljes közigazgatási területére terjed ki. 1.4 A kezelési terv és egyéb tervek összefüggései A kezelési terv státuszából és műfajából következően keretjellegű: a magterület és a védőzóna jelentőségének és értékeinek rögzítése mellett meghatározza a megőrzés, a védelem és a fenntartás követendő stratégiáját, a rövid-, közép-, és hosszú távú célokat. A kezelési terv által lefektetett elhatározásokat a területrendezési tervek, települési szinten pedig az egyes települések településrendezési tervei foglalhatják szabályzatba. 5

2. A helyszínnek és környezetének leírása 2.1 A terület leírása A felterjesztési terület az ú. n. magterület - és a védőzóna Észak-Kelet Magyarországon, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén fekszik. A megye területe 7248 km 2, népessége 735 000 fő, központja Miskolc. A felterjesztési terület és a védőzóna földrajzi határai: északon a Zempléni-hegység belső területei, keleten a magyar-szlovák országhatár és a Bodrog, délen a Tisza egy rövid szakasza és a Taktaköz, nyugaton pedig a Hernád völgye. A teljes terület, a felterjesztési terület és a védőzóna együttes területe megegyezik az 1997. évi CXXI. törvényben lehatárolt Tokaj-hegyaljai borvidék területével. A felterjesztési terület a Tokaj-Hegyalja borvidék legkiemelkedőbb termőhelyeit magában foglaló alábbi kilenc település közigazgatási területének része: Tokaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tarcal, Tállya, továbbá a Sátoraljaújhelyen elterülő Ungvári Pince és a Sárospatakon lévő fejedelmi Rákóczi Pince, a Hercegkúton található pincesor, valamint Tolcsván a történelmi pincesor és az Oremus pincészet és a Tokaj Kereskedőház Bormúzeuma. A magterület (felterjesztési terület) a borvidék természetes egysége. Déli és délnyugati határa a hegy lábánál futó vasútvonal illetve a 3713 számú összekötő út, északi és északkeleti határa egybeesik az említett települések közigazgatási határával illetve a 37 számú főútvonallal. Ahol a határ beépített területen fut, a felterjesztés az érintett utcák mindkét oldalára kiterjed. A magterület határán belül eső és az 1993 évi XLVIII számú Bányatörvénynek megfelelő kitermelési engedéllyel rendelkező bányatelkek ki vannak véve a felterjesztett világörökségi területből. A világörökségre vonatkozó UNESCO konvenció az Általános elvek 17. pontjában védőzóna kijelöléséről rendelkezik. Minden olyan esetben, ahol szükséges, a jelölt kulturális vagy természeti érték megfelelő megőrzése érdekében egy védőzónát kell létrehozni és azzal is biztosítani kell a védelmet. A védőzónát, a világörökségi értéket körülvevő olyan területként lehet meghatározni, melynek használata annak érdekében van korlátozva, hogy ezzel is nagyobb védelmet nyújtson. A védőzónát Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu települések közigazgatási területei alkotják, - tehát mindazok a magterületen kívül eső területek, amelyek egyébként a zárt borvidék határán brlül esnek. Elhelyezkedés és földrajzi koordináták: (WGS-84 ELLIPSOIDI KR.) Magterület: Magterület és ütköző zóna: északi 48 6 12 -től 48 16 32 -ig keleti 21 11 31 -től 21 26 34 -ig északi 48 4 11 -től 48 26 30 -ig keleti 21 4 14 -től 21 42 30 -ig Terület: 132,555 km 2 Védőzóna: 748,797 km 2 6

Terület és védőzóna: 881,352 km 2 2.2. A lehatárolás megállapítása A Tokaji Borvidék Magyarországon a bortörvényben egzaktul lehatárolt terület. A védőzóna határát ezzel egybevágóan állapítottuk meg. Ennek jogszabályokon nyugvó jelentősége van. Törvények, tervek erre a területre vonatkozóan állapítanak meg védelmet, korlátozásokat, a fenntarthatóság elveivel egyező szabályokat. A területen belül az értékeket különösen koncentráltan tartalmazó magterület lehatárolása kézenfekvő. A magterület a borvidék természetes morfológiai egysége. A délnyugati lejtőkön elterülő kiváló minőségű szőlőterületei a borvidék elkülönült, zárt egységét képezik. A szőlőkataszterben levő területek 89%-a I. osztályú. A magterület egymáshoz közelfekvő településeinek jelentőségét mutatják a gazdag archeológiai lelőhelyek száma és az, hogy ezek a kicsiny falvak már a középkor folyamán mezővárosi rangot nyertek. Az egész borvidék területének egy hetedét kitevő magterületen található a terület műemlékállományának az egyharmada és az első és másodosztályú szőlőterületek fele. 2.3 A magterület leírása 2.3.1 A világörökségi védelemre való felvétel alapja a világ első zárt borvidéke (1737) világhírű borvidék a vitis tokajensis a miocénkori ősszőlő lelőhelye a vitis sylvestris ősszőlő ma is vadon él Tokajban 1000 éves szőlőkultúra gazdag földtörténeti örökség talajok sokfélesége sajátos földrajzi fekvés kedvező klíma botrytis cinerea (a szőlőkben) sajátos mikroklíma gladosporium cellare (a pincékben) helyi erdők adják a hordók anyagát (kocsánytalan tölgy) a kaukázusi és római borkultúra találkozó helye sok nép és sok vallás települési öröksége a társadalom sok rétegének építészeti öröksége földalatti mennyország (történelmi borpincék) szüreti ünnepek a hely a táj és az ember évezredes összetartozásának ma is élő tanúja A Tokaji borvidék mai formájában is tanúskodik egy több száz éve folyamatosan létező, világviszonylatban is egyedülálló földhasználati civilizációról és hozzá kapcsolódó kivételes kulturális hagyományról. 7

A szőlőművelés és borkultúra évszázados tapasztalatokkal mind a mai napig hasznosítja a Tokaji táj kivételes és egyedülálló földrajzi-geológiai, geomorfológiai, vízrajzi és klimatikus adottságait. A Tokaji borvidék kulturális táj egy rendezetten kialakított térség. Jelenlegi állapota környezetéhez fűződő viszonyából, a természettel összhangban fejlődött ki, formája és jellegzetes alkotóelemei ezt a kibontakozási folyamatot tükrözik. A Tokaji borvidék kulturális táj tájilag, történetileg folytonos vidéket mutat be, amely a múltbéli társadalomban aktív szerepet mondhatott magáénak szorosan kötődve a hagyományos életszemlélethez -, s amelyben a fejlődés folyamata továbbra is jelen van. Ugyanakkor jelentős tárgyi bizonyítékkal szolgál a kialakulás utáni időkből is. Szoros és kölcsönös kapcsolat van a táj jelenlegi sajátosságai és az agrárius földhasználat között. A kultúrtáj különleges sajátossága és értéke, hogy a kezdetektől megvolt benne a képesség a társadalmi-gazdasági változásra. Jövője akkor lesz, ha a hagyományokból építkező változás képessége fenn is marad. A világörökségi elismertség megtartásához a jövő útkeresése nagyon fontos mozzanat. A természet továbbra is a megélhetés forrása és eszköze maradt a helyi lakosság számára. Számos műemlék is kifejezi ezt. A Tokaji borvidék kulturális táj kulturális és természeti dimenziójának szerves egysége még mindig része a társadalmi struktúrának, az aktuális gazdasági tevékenységeknek, az agrárius földhasználatnak és az általános életmódnak. Az itt megtelepedett soknemzetiségű lakosság életmódja mindenkor igazodott a természeti adottságokhoz, gazdasági életének és kultúrájának alapjait a mai napig jelentős szőlőművelés és bortermelés határozta meg. A Tokaji borvidék kulturális táj kultúrtörténeti, topográfiai valamint természeti és ökológiai szempontból ennek az évszázadok óta változatlan földhasználati hagyománynak a dokumentuma. A szőlőműveléses földhasználat évszázadok óta töretlen hagyományát nemcsak a térség mai szőlőültetvényei bizonyítják, hanem a felterjesztési terület és a védőzóna települései is, melyek egészen a mai napig egy olyan civilizáció és kultúra speciális építkezési formáját példázzák, melyben az arisztokrácia és a polgárosodó parasztság, a városi és vidéki ember, a magyarok és az ide betelepült idegenek életmódja kerek egészet alkotott és alkot ma is. A szőlőművelésre és bortermelésre alapuló életforma és civilizáció több évszázados jogrendre támaszkodva szervezi az életét napjainkban is. A Tokaji borvidék hagyományos irányítási és védelmi mechanizmusának írásos nyomai az 1600-as évek elejére nyúlnak vissza. A Tokaji borvidék települései a 17. század elején közösen határozták meg a szőlőterületek védelmére is vonatkozó jogrendjüket. A törvényi védelem VI. Károly német-római császár (III. Károly magyar király) 1737. évi rendeletével kezdődött. A király a most felterjesztett területtel és ütközőzónával lényegében megegyező területet a világon elsőként zárt borvidékké nyilvánította. A védelmet erősítették a 8

szőlőterületek osztályba sorolásai, (klasszifikáció) amelyeknek korai emlékei az 1730., 1765., 1772. évekből valók. Ma is szigorú osztályba sorolás érvényesül a Tokaji borvidéken. 1893. évben alkották meg az első bortörvényt, amelyet követett az 1908., az 1924., az 1936. és az 1997. évi bortörvény és az 1994. évi hegyközségi törvény. A Tokaji borvidék hegyközségei saját borrendtartási szabályzatot is elfogadtak. 2.3.2 Részletes leírás Földtani, domborzati és vízrajzi adottságok A vizsgált terület K-i része a Szerencsi-dombságon helyezkedik el. Ennek felszíne közel É-D-i csapású dombhátakból áll, melyek tengerszint feletti magassága átlag 250 m. A relatív relief átlagos értéke: 70 m/km 2. A felszín több mint 80%-át szarmata riolittufa fedi. Kiemelkedései preparálódott riolit és riodácit kúpok. Értékes ásványi nyersanyagait a zeolit, kaolin, hidrokvarcit és bentonit jelentik. A dombok lábainál és a Tokaji-hegytől D-DK-re 150 m vastag kavicsból, homokból és iszapból álló édesvízi hordalék rakódott le. Talajai a felsőbb részeken: nyirokszerű agyagon képződött barnaföld, az alsóbb részeken mészlepedékes csernozjom. A Zempléni hegység D-i csúcsát képező Tokaji-hegy magját andezit és riolit, riolittufa képezi. A hegy lejtőlábi részeit 250 m magasságig lösz borítja kúppalástszerűen. Ennek vastagsága az alacsonyabb részeken 30-40 m is lehet. A hegy átlagos relatív reliefje 117 m/km 2. Ásványkincsei az andezit és a riolittufa. Uralkodó talajtípus a nyirokszerű agyagon képződött savanyú kémhatású barnaföld. A Tokaji hegytől É-ra és Ny-ÉNy-i irányban húzódó erősen tagolt, DK-i kitettségű lejtővonulatok átlagos magassága 514 m a tengerszint fölött. A felszín több mint 80%-a talajerózióval veszélyeztetett. Az évenkénti erózió mértéke eléri az 1-3 cm-t. A felszín alatt a vulkáni utóműködés termékei találhatók meg, a felszínt szoliflukciós üledék, néhány helyen pedig lösz borítja. Az ásványkincsek közül kiemelkedő a zeolit, a kaolin és a bentonit. De fellelhető itt még andezit, kovaföld és hidrokvarcit is. A talajok 55%-a agyagbemosódásos barna erdőtalaj, 34%-a barnaföld. A köves kopárok részaránya csak 4%. A fent említett lejtővonulat alatt húzódik a Bodrog és a Tisza hullámtere között a Bodrogköz. A kistáj 95 és 128 m közötti tengerszint feletti magasságú ártéri szintű síkság. Az átlagos relatív relief 4 m/km 2. A felszín 90%-át újholocén öntésképződmények, réti anyagok és lápos-kotus üledékek borítják. Talajait legnagyobb részt az öntés csernozjomok, valamint láptalajok, kisebb mértékben szikes talajok alkotják. A jelentősebb vizek a Tisza és a Bodrog, valamint az ezek szabályozása után keletkezett holtágak, morotvák. A vízminőség a Tiszán I., a Bodrogon II. osztályú, de időnként még ennél is szennyezettebb. A tiszalöki duzzasztás a Bodrogot is hajózhatóvá tette. A terület jelentősebb kisvízfolyásai a Szerencs-patak, a Gilip-patak (Monok mellett 39 hektárosos vízfelületté duzzasztva), a Takta-csatorna, a Fennsíki csatorna (amely a Fürdő-patak és a Mádi-patak összefolyásából keletkezik), a 9

Bodrogba lejtő Ronyva-, Hercegkúti-, Szarkakúti-, Tolcsvai-, és a Bényei-patak. Többségük időszakos vagy a nyári időszakban alaposan leapadó víz. Helyi klimatikus adottságok A magasabban fekvő részek a mérsékelten nedves övezet határán húzódnak, az alacsonyabban fekvő részek mérsékelten meleg, mérsékelten száraz éghajlatúak. Az évi napfénytartam 1900-2000 óra körüli, nyáron 750-790, télen 200 óra körüli napsütés az átlagos. Az évi középhőmérséklet 9,6-9,6 o C, a vegetációs időszakban 16,3-16,9 o C. Évente kb. 184 napon át a napi középhőmérséklet meghaladja a 10 o C-t, mégpedig az április 14-től október 14-ig terjedő időszakban. Átlagosan 180 napig a hőmérséklet nem csökken a fagypont alá, de a D-i kitettségű lejtőkön ez az időszak 190napnál is tovább tart. A fagymentes időszak április 20. körül kezdődik és október 15-ig tart. Az évi legmagasabb hőmérsékletek átlaga 33 o C körüli, a legalacsonyabb pedig 16 o C. Az évi csapadékösszeg 600-620 mm körüli, melyből 370-390 mm a vegetációs időszakban hull. Éghajlata alkalmassá teszi meleg-igényesebb kertészeti kultúrák termesztésére. Tokajhegyalja kiválóan alkalmas szőlőtermesztésre, a laposabb részeken pedig szántóföldi növénytermesztésre, a magas talajvizű területeken pedig gyepgazdálkodásra, legeltetésre. Élővilág A terület növényföldrajzi hovatartozása szerint a Magyar flóratartomány (Pannonicum) Északi-középhegység flóravidékének (Matricum) Tokajense flórajárásába sorolható. A kevésbé jellemző északias kitettségű lejtőkön és az üdébb völgyekben a gyertyános és cseres tölgyesek (Querco petreae-carpinetum, Querco petreae-cerris) alkotják a természetes klimax társulást. A délies kitettségű lejtőkön a melegkedvelő tölgyesek (Corno-Quercetum pubescenti-petreae) jellemzőek. A cserjék közül említésre méltó a húsos som (Cornus mas), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a kányabangita (Viburnum lantana) és a törpemandula (Armygdalus nana) helyenkénti tömeges előfordulása. Elsősorban melegebb fekvésben gyakori lágyszárúak a nőszirom (Iris variegata, Iris graminea ssp. pseudocyperus), a szürke gerebcsin (Aster cinereus), a lednek (Lathyrus pisiformis), és az árvalányhaj (Stipa stenophylla). A Kopasz-hegyen 17 féle orchideafaj él. Az erdők nagy része tájidegen fenyő és akácerdő. Az előbbi károsító hatása a talaj kémiai tulajdonságainak megváltoztatásában áll: a lehullott tűlevelek erősen savanyítják a talajt. Az utóbbi a talaj tápanyagtartalmát emészti fel, úgyszólván kizsarolja a talajt, miközben kiirthatatlan polycormon telepet képez. Mindkettő közös hatása, hogy egyrészt a mélyárnyék (fenyő), másrészt az allelopátiás tulajdonságok (akác) miatt aljnövényzetüket igen elszegényítik, s értékes lágyszárú populációnak szüntetik meg az életterét. A legjellemzőbb termesztett kultúra a területen a szőlő, de déli fekvésben találunk még őszibarackot, szilvát és elvétve mandulát is. A legjellemzőbb szántóföldi kultúra a búza, mellette a kukorica, rozs és napraforgó érdemel még említést. Az állatvilág életterének tekintetében a legnagyobb szerepe a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet területeinek van. Jelentős madár-fészkelő és költőhely, emellett 10

gazdag halállománnyal is rendelkezik. Legjellemzőbb és legértékesebb fajok a bakcsó, kanalas gém, szürke gém, kárókatona, fehér gólya, kígyász ölyv, parlagi sas, békászó sas. A Nagy-Kopaszon a Magyarországon ismert hét-nyolc pár uhu közül kettő él. A vadállományban jelentős számú üregi nyúl, őz, vaddisznó populációk vannak, melyek leginkább a szőlőterületek fölötti erdőségekben, réteken húzódnak meg. Az állattartás nem számottevő. A természetvédelmi területek közül kiemelkedő a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet, és a Zempléni Tájvédelmi Körzetnek a vizsgált területre eső részei, de említésre méltóak még a sokszor ugyanolyan becses értékeket védő helyi jelentőségű természetvédelmi területek is, a sok egyedileg is védett növény- és állatfaj mellett. Kulturális értékek Régészeti értékek Tokajhegyalja geológiai-régészeti nevezetessége a Vitis Tokaiensis, ez a miocén kori időszak flórájához tartozó lelet, amelyet Erdőbényén találtak. Ez az ősi szőlőlevél, amely minden egyes szőlőfajta ősének tekinthető növény lenyomata, bizonyítja, hogy a szőlő történelem előtti, őshonos növény Tokajban. A vitis sylvestris ősszőlő ma is vadon él Tokajban. A neolitikumban Boldogkőváralján olyan emberi település volt, melynek lakói obszidiános kovaeszköz-készítéssel foglalkoztak. (Obszidián lelőhelyek: Erdőbénye- Liget, Aranyosvölgy, Erdőhorváti stb.) Réz és bronzeszközöket használó emberek ( bodrogkeresztúri kultúra ) éltek a Tokaji-hegy északi előterében (Dereszla-tető, Henye). Korabronzkori lelőhelyek ( hatvani kultúra ) Tarcal, Mézesmál-tető, Szerencs, Mezőzombor, Erdőbénye és Sárazsadány határában találhatók. Bronz kincs lelet került elő: Tiszaladány- Nagyhomokoson (Ürgehát). Bronzkor: a halomsíros kultúra leletei Rakamazon, a füzesabonyi kultúra körébe tartozó cserepek Tokaj Szerelmi dűlőben, a pilinyi kultúra leletei: Tarcalon, Mádon, Bodrogkeresztúron, Tokajban (országút), a gávai kultúra leletei: Tokaj környékén, Szerencsen, Tállyán, Mádon, Tarcalon, Tolcsván, Bodrogkeresztúron bukkantak fel. A népvándorláskori leletek lelőhelyei: vandál telep: Tiszaladány-Nagyhomokos. hun leletek: Mád, Végardó, Tiszaladány. avar lelőhelyek: Tiszadada, Tiszalök, Tiszaeszlár, Bashalom, Tiszanagyfalu. népvándorláskori cserepek: Tokaj Szerelmi dűlő. Honfoglalás-kori és Árpád-kori leletek, építmények: Tarcal vezér sírja : Tarcal, Mestervölgy felett, 11

Rakamazi vezéri sír (mindkettőben: vezéri kard, tarsolylemez stb.), Rakamaz-gyepiföldi griffes női hajfonatkorongok, Karos: vezéri sír (kard, tarsolylemez, napkorong), Kenézlő. népes köznépi temetők, Tiszaeszlár: vezéri és katonanépesség sírjai, köznépi temető, faluhely, Tiszalök-Rázompuszta: faluhely, Mezőzombor: rangos női sír, Sárospatak: sírlelet. Tokaji kincs : ezüst lelőhely Zalkod-Szegfarka. Szabolcsi földvár (X-XI. sz.) Hymesudvar (Tokaji földvár) 1200 körül. Települési vonatkozású építészeti értékek A Tokaji borvidék településhálózata és településformái elválaszthatatlanok a térség morfológiai és vízrajzi sajátosságaitól. A vidék településhálózatának és településközi kapcsolatainak egyik váza a Bodrog folyó, a másik pedig a nyugati határán húzódó Szerencs-patak és a Hernád. A Bodrog folyóra települések sora fűződik fel. Ezek a települések a Zemplénihegység lábainál kanyargó folyó jobb partján fekszenek. A Bodrog a hegység egyik vízgyűjtő folyója, a beléje futó patakok völgyeiben további települések találhatók. A Bodrog Tokaj városánál ömlik a Tiszába, kijelölve azt az ősidők óta használatos egyik átkelőhelyet, amely összeköttetést biztosított a Tisza két partján elterülő területek között. A Szerencs-patak egy széles torkolattal szalad bele a Takta-folyóba, két oldalán települések sorakoznak. A táj kimagaslóan értékes és letelepedésre alkalmas adottságait már a honfoglaló magyarok is felismerték. Maga a Tokaj név, amely a magyar nyelvben feltehetőleg a X. században átvett örmény szó és szőlőt jelent, egyszerre bizonyítéka a megtelepülés korai eredetének, az etnikai kapcsolatrendszernek és a szőlőművelés ismeretének. Tokajhegyalja borvidékké változása mélyen, talán az átlagosnál is jobban átitatta a helyi lakosság gondolkodását és kultúráját. A borvidékké válás folyamatán azonban ne egyszerűen csak uralkodói rendeletek sorát értsük. Sokkal inkább azt az egységes és csak Hegyaljára jellemző építészeti környezeti kultúra kialakulását, amely mind a mai napig fellelhető. A vidék épített környezetében egyedülállóan ötvöződik több évszázad építészeti kultúrája: megtalálhatók benne a középkori eredetű katolikus templomok és a XVIII- XIX. századi görögkeleti és zsidó egyházi építészet emlékei, a fejedelmi városépítészet dokumentumai, az arisztokrácia kastélyai és kúriái, valamint a népi lakóházak, borházak és pincék is. A terület korai betelepülésének fontos emlékei az ütközőzónában fekvő Bodrogolaszi XII. századi román stílusú római katolikus temploma. 12

A felterjesztési terület minden településén található középkori eredetű, gótikus stílusú római katolikus templom. Tokajban és Tállyán XIV. századi eredetű várromok vannak, a védőzónában fekvő települések közül Monokon, Sárospatakon és Szerencsen találhatók középkori eredetű várak. A szőlőtermesztésből és bortermelésből eredő gazdagság jelképei a nemesi kastélyok és kúriák, amelyből Tarcalon 4 db áll, az ütközőzónában pedig további 9 db. Ezek az épületek a Tokaji borvidék fénykorában a XVIII-XIX. században épültek. Ekkor épültek Tarcal, Tokaj, Mád műemlékileg védett zsinagógái és hitközségi épületei, Tokaj görögkeleti és görögkatolikus templomai, valamint az ütközőzónában fekvő Abaújszántó, Bodrogkeresztúr, Bodrogolaszi, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs műemlékileg védett görög katolikus templomai. A műemlékek sűrűsödését a védett műemléki területek jelzik, ebből egy-egy a felterjesztési területen található Tokajra és Tállyára esik, további 10 db pedig az védőzóna településein van. A Tokaji borvidék legjellegzetesebb létesítményei a pincék. Már 1110-ben említik Kálmán király tarcali pincéjét. Tokajhegyalján két alaptípus terjedt el: az ásott és a lyukpince. Az előbbi az épület alatt elhelyezkedő, azzal megegyező alaprajzú boltozott tér volt, amit a ház építésével egy időben készítettek. A pincébe általában a ház tornácáról induló lépcsőn lehetett lejutni. Ennél a típusnál a ház egyik hátsó helységében dolgozták fel a szőlőt. A másik típus az úgynevezett vágott vagy lyukpince nem kapcsolódott közvetlenül épülethez. A föld felszíne felett csak egy kőből rakott kapuépítmény jelent meg áttört kialakítású fa vagy acélajtóval. A vulkáni tufába vájt pincéket nem kellett boltozni, hiszen maguktól is megálltak. A borvidék pincéinek 80-85 százaléka ilyen technológiával készült. A legértékesebb pincetípus az évszázadok során az egymás közelében lévő egyszeri lyukpincék horizontális és vertikális összekapcsolásából létrejött, rendetlen alaprajzú, többszintes pincelabirintus (4), amely a borkereskedés központjaiban, Erdőbényén, Mádon, Tállyán és Tokajban jelent meg. Legismertebb a sátoraljaújhelyi Ungvári negyed pincerendszere, amely 27 különböző pince vízszintes és függőleges összekötésével jött létre. Négy szintje 13 000 gönci és szerednyei hordó befogadására képes. Ez a pince labirintus, a sátoraljaújhelyi Ungvári Pince, a felterjesztés része. Ugyancsak része a felterjesztésnek a történelmileg egyedülálló és látványosságában is lenyűgöző sárospataki Rákóczi Pince, melynek járatai 1 kilométert tesznek ki. A felterjesztésre kerülő területen belül is több ilyen értékes pince van. Sátoraljaújhely - Ungvári Pince A pincék eredetéről Sátoraljaújhely város alapító okiratában olvashatunk az 1200-as évekre visszamenően. Az őslakosok a Bodrog-folyó árvizei elől a Sátor-hegy lábához települve élelmiszer tárolásra és nagy valószínűséggel az ellenség elől menedéknek használhatták a riolittufába vájt pincéket. 13

A török 16. századi előrenyomulása folytán elpusztuló dél-magyarországi, szerémségi szőlőterületekkel egyidőben értékelődik fel Tokaj-hegyalja s vele együtt az akkori Ungvár pincék negyede. A pincék elnevezését az ÉK-re irányuló borforgalmazást szolgáló főút melletti fekvése adja, mely kereskedelmi út Ungvár városát is érintette. Jelenlegi formájában az Ungvár Pincészet 50.000 m2 külszíni területen fekszik, Sátoraljaújhely É-i részén. A 27, eredetileg teljesen különálló pincék horizontális és vertikális összevágásával alakult ki a mintegy 14-16 km hosszú négyszintes pincészet, melynek tároló kapacitása 13.000 db gönci, ill. szerednyei hordó, (20.000hl). Kifejezetten labirintus jellegű pincészet. A pinceágak talpszélessége 180-200-250 cm, magassága 170-190 cm. Jellemző díszei a pincéknek az ún. körágak, melyek a 6-8 m-től a 20-25 m-en keresztül az 50-60 m hosszúságot is elérhetik. A kifejezetten jó pinceklíma kialakulását és fenntartását szolgálják a 15 m mélységet is meghaladó főszellőző nyílások és az egymás fölött elhelyezkedő szinteket összekötő kisebb méretű szellőző nyílások. A pincészet értékét elsősorban a tokaji borkülönlegességek szomorodni- és aszúborok érlelését biztosító speciális mikroklíma adja. A légmozgás optimális szabályozását a szellőzők és az ún. légajtók működtetésével valósítják meg. Ehhez társul a pincevágatok falát beborító nemes penész, Cladosporium cellare jelenléte. Mindezek eredményeként a pincék hőmérséklete 9-11 ºC, a relatív páratartalom 85-95% egész évben. A korábbi évtizedekben a felszínt különböző kertészeti megoldásokat alkalmazva hasznosították. ennek eredménye a látványos, növény és állatvilágában érdekes megjelenési formákat tükröző park jelleg. Pl.: a vörös mókus a téli nyugalmi időszakot leszámítva egész évben megtalálható a területen. A pince az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőház Rt Tulajdona. Sárospatak - Rákóczi Pince Sárospatak város történelmi központjában található a Rákóczi Várkastély parkja alatt 14 méter mélyen elhelyezkedő (vulkanikus kőzetbe vájt) 1000 méter összhosszúságú, tokaji borokat érlelő pince, amely Tokaj-hegyalja egyik legnagyobb és legszebb pincéje, mely élő tanúja a Hegyalja és Patak Árpád-korra visszanyúló szőlő és borkultúrájának is. Joggal sorolhatjuk Sárospatak történelmi nevezetességei közé, hiszen a XVI. sz. óta a vár és a vidék nevezetes urainak tulajdona, gazdaságuk egyik tárháza volt. A várkert alatti pince múltját, a várat 1534 és 1541 között építtető Perényi Péter idejéig követhetjük. Jelentőseb tulajdonosai voltak I. Miksa király, Dobó Ferenc. 1612-ben Lorántffy Mihály tulajdonába kerül. I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna házassága révén jelentős birtoknövekedés történik, így a pince is a Rákóczi fejedelmek tulajdona lesz a szabadságharc bukásáig (1711). Ezután 1712- től 1776-ig a Trautsohn herceg, majd 1806 és 1875 között a Bretzenheim herceg, 1875-1950-ig awindisch-graetz herceg tulajdona a pince. 1951-től a Tokajhegyaljai Pincegazdaság, 1971-től a T.Á.G.-i Borkombinát kezelésében van. Jelenleg 1992-től a Megyer Rt. tulajdona. 14

A pince végleges mérteit, nagyságát 1776-1791 között érte el, azóta bővítés, átalakítás nem történt. A kiváló állagú és állandó klímájú pince páratartalma 96%, amelyet a pince falán egyenletesen megtelepedő nemespenész (Cladosporium Cellare) bársonyos felületű, vastag rétege biztosít. A Cladosporium Cellare a Tokaji pincék egyedi sajátossága. Ez a nemespenész az aszú és szamorodni borok szoros kapcsolatban állnak egymással. A penész növekedéséhez szükséges a bor, annak karakterét pedig a penész adja. Ezáltal alkalmas a pince kiváló minőségű és magas élvezeti értékű szamorodni és aszú borok érlelésére. A pince 900 darab Szerednyei hordó befogadására képes, mely hordó Tokajhegyalja jellegzetessége. Két kóstolóhelyiség található a pincében. A 80 fő befogadására képes Nagykóstolóban nagylétszámú csoportok fogadására nyílik lehetőség. A Kiskóstolóban 14-en tudnak helyet foglalni. Az asztalok felett található 7 címer, melyek a régió legjelentősebb településeit szimbolizálják: Sárospatak, Tarcal, Tokaj, Mád, Tállya, Sátoraljaújhely, Tolcsva. A pince másik történelmi nevezetessége a Rákóczi szalonnasütő, ahol valószínűsíthetően a Rákóczi család kóstolta borait. 1957-ben Múzeumot hoztak létre azzal a céllal, hogy a legkitűnőbb évjáratú aszu borokat és a ritkaságokat megőrizzék az utókor számára. A Rákóczi Pince a Megyer Rt. tulajdona. A cég borászati és turisztikai célokra hasznosítja ezt a nevezetes történelmi múlttal rendelkező pincét. Hercegkút Kőporosi és Gomboshegyi pincesor A község a Tokaji Borvidék nagy múltra visszatekintő településeihez képest viszonylag fiatal. Az irtvány-települést 1748-49-ben hozták létre a Duna forrásvidékéről és a francia-svájci határvidékről származó sváb telepesek, akiket Trautson János herceg, a terület akkori birtokosa hívott be a török háborúkban és a Rákóczi szabadságharcban megfogyatkozott népesség pótlására. A faluban minden házhoz tartozott pince a falu mellett húzódó pincesorokon. A pincéket a házzal együtt adták, vették. Ilyen egységes kinézetű pincékből álló emeletes pincesorokkal a Tokaji Borvidéken másutt nem találkozhatunk, csak itt Hercegkúton. A falu északnyugati peremén helyezkedik el a több, mint nyolcvan pincét számláló, három-négy szintes Kőporosi pincesor, délkeleten a közel nyolcvan pincét számláló, négy szinten húzódó Gomboshegyi pincesor. A hegybe vájt pincesorok mindkét helyszínen egymás fölött sorakoznak. Az egymás felett több sorban elhelyezkedő pincék némelyike a településsel egyidős, bár nagyobb részük a XIX. század végi filoxéra vész után létesült. A pincék bejárati szakaszán általában keményebb, andezit kiboltozással találkozunk, beljebb haladva viszont láthatjuk, hogy a Tokaji Borvidék legtöbb pincéjéhez 15

hasonlóan itt is puha, riolittufa alapkőzetbe vájt járatok vannak. A pincék többsége egy vagy két ágból áll, de akadnak köztük háromágúak is. Tolcsva - Oremus pincesor Oremus Pincészet Rt., Tolcsva, Pincesor A Zemplén hegység tövében és déli lankáin mintegy 100 150 méteres tengerszint feletti magasságban a Tolcsva patak két oldalán terül el Tolcsva önálló község, 1638 hektáros területtel, 634 lakóházzal és 2445 lakossal. A Hegyalja leghíresebb bortermő településeinek egyike, a hegység Bodrog felé tekintő lejtőjének lábainál. A XIII. század második felében a tatárjárás környékén feltehetően a Tolcsván élő emberek föld alatti üregekben bújtak el a tatárok elől, majd ez követően a szőlőből készült borokat itt tárolva azt tapasztalták, hogy a borok értéküket hosszú ideig megőrzik. Mennyire függ a bor jósága a pincétől? Egy régi példabeszédből idézve adható meg a válasz: A pince teszi és csinálja jóvá a bort. Ezeket a pincéket a település nyugati felén található viszonylag magas domboldalba ásták, amelyeknek bejárata észak, észak-keleti tájolású. Keletkezésük a XIII. és XVII. századra tehető. Ekkor már kimondottan borérlelés céljára Tolcsva nyugati domboldalán rendre földalatti pincéket vájtak. Több pincelejáraton jutunk le a föld mélyében található közel 4000 méteres több emeleten elhelyezkedő Oremus pincelabirintusba. A több lejárat mutatja, hogy ezek a pincék valamikor önálló családi pincék voltak. A pincék összevágása, egyesítése a XIX. -XX. századra tehető. A pincék hőmérséklete 10 C o, a bennük lévő pára 96-98 %-os. A földalatti pincék természetes szellőzéssel rendelkeznek, a szellőző járatot a helyi nyelv léleklyuk - nak nevezi. A pincékben elszaporodik az úgynevezett pincei nemespenész, a Cladosporium cellare, amely biztosítja a pince kiváló klímáját, szabályozza a légnedvességet, tisztítja a levegőt. A pincékben a hagyományos 136 literes Gönczi hordók és a 200 literes Szerednyei hordók úgynevezett pincegadnáron (kemény tölgyfából készült ászokfán) fekszenek. Tolcsva Bormúzeum pincéi Tolcsva, Pincesor 1. Tokaj-Hegyalja több ezer pincéjének egyik legrégebbi és legnevesebb pincéje a Tolcsvai Bormúzeum, illetve Muzeális Pince, amely négy pincéből áll. A fő ág a Constantin pince, a másik az Adrianyi pince, a kettőt összekötő ág a felső Rákóczi pince, - az út másik oldaláról nyílik, de az Adriányi pincével földalatti összeköttetésben áll a Liebmann pince. A Rákóczi pince története a fejedelmi Rákóczi családhoz kötődik. A Constantin pince nevét a XVI. században Macedóniából Magyarországra települt gazdag görög kereskedő Constantinus családról kapta. Tokaj-Hegyalja borkereskedelmében - Tokaj központtal működő görög borkereskedők háza fontos szereppel bírt a XVII-XIX. századig, amikor szerepüket a lengyel kereskedők vették át. Az itt élt Constantin dinasztia egykori borkereskedőinek leszármazottai - Constantin Ottó, Constantin Mihály, Constantin Miklós - sokat tettek Tolcsva virágzó 16

borászatáért. Szőlőbirtokaikat, pincészetüket, borászatukat 1945-ben államosították. A pincészet ma a Tokaj Kereskedőház Rt. Tulajdona. A XIII. században a tatárjárás után (1241.) IV. Béla a lepusztult szőlők helyreállításához olasz és francia szőlőműveseket hozatott be, akik nyáron a szőlők felújításával, télen pinceásással foglalkoztak. A pince közel 1000 fm, kivájt pince, melyben több ezer palack muzeális bort tárolunk, valamint 999 db. fahordóban érik, fejlődik az úgynevezett muzeálisnak jelölt bor. A pince falát tapétaszerűen borítja a sötétszürke nemes penész Cladosporium cellare, ez penész a tárolt palackokra is átterjed, esetenként teljesen beborítja és különleges látványként jelentkezik. Nagy felületeken megköti, majd leadja a páratartalmat, így automatikus klíma szabályzóként is működik. A pincében a hőmérséklet télen-nyáron állandó 12 C o. A pince relatív páratartalma 88-90 %. A nemes penész mindemellett meggátolja a káros gombafajták elszaporodását. A pince alacsony hőmérséklete segíti a Gönci hordókban lévő borok fejlődését. Az itt tárolt aszúbor akár több évszázadig is eltartható. A pincészetben tárolt borok rendkívül nagy értékkel bírnak. Fellelhető a pincénkben az 1900-as évek elejéről származó termékek. Készletükben vannak 1906, 1912, 1915, 1920, 1936, 1937, 1940, 1942 stb. évjáratú borok is. A pincében tárolt borok több mint 80 %-a három, négy, öt és hat puttonyos aszúk kategóriájába tartozik. Jelentős készlet van, régi évjáratú aszúessenciákból is. A legjobbnak tartott borokat muzeális jelöltként kezelik. Tíz-tizenkét év után palackozzák. 2.3.3 A helyszín illeszkedése a régióba A magterület és a védőzóna Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Magyarország legészakibb területén, nagyobb részt a Zempléni-hegységben fekszik. A Zemplénihegység a Kárpátok legfiatalabb nyúlványa, s egyszersmind a kárpáti flóra és fauna peremvidéke. A megye további két, határos megyével együtt az Északmagyarországi tervezési-statisztikai régiót alkotja. A megye tájhasználatát természetföldrajzi adottságai határozzák meg. A megye két, egymástól jelentősen eltérő tájegységre oszlik, a morfológiailag és vízrajzilag igen változatos és különböző földtörténeti korok emlékeit őrző erdős hegyvidékre és a mezőgazdasági hasznosítású síkvidékre. A két tájegység találkozásánál terül el a szőlőtermelésre kiválóan alkalmas, jófekvésű, napsütötte enyhe lejtőkkel rendelkező Tokaji borvidék kultúrtája. 17

2.3.4 Történelem, fejlődéstörténet Sokan bizonyossággal állítják, hogy Attila hun birodalmának központja Tokaj volt. Könnyen lehet, hogy igazat mondanak. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a hun rokonságot ápoló honfoglaló magyarok számára kiemelkedő fontosságú lett ez a vidék. Hegyalján szelte át a Tiszát a máramarosi sóbányákból Budára vezető sóút, itt keltek át a Balkánra, Erdélybe vagy a Felső-magyarországi tájakra induló lengyel kereskedők. A tokaji rév utak, hadiutak keresztezésében keletkezett. Hamar benépesítették Tokajhegyalját, és még annál is korábban a mocsarak, folyóágak védelmében meghúzódó Bodrogközt, ahol a lakosság viszonylagos védettségben élhette át az eltelt 1100 évet. Nagy szükség volt az oltalomra, hiszen nemcsak a hazát kereső magyar törzsek egyik első szálláshelye lett a környék. Batu kán mongol seregei a vidéken áthaladva özönlötték el Magyarországot 1241-ben, hogy aztán alig néhány kilométerre Tokajhegyalja déli határától, a muhi pusztán letapossák a magyar királyi hadat. A tatárok ekkor ugyan nem vették be a legjelentősebb helyi erősséget Sárospatakot, de Hegyalja lakosságának negyede elpusztult a megszállás másfél esztendeje alatt. Hegyalja területe a magyar királyság első századaiban döntően királyi birtok, Patak és Szerencs pedig ispánsági központok voltak. A XIII. századra az adományozások révén a királyi földek főúri birtokokká váltak, majd egy újabb évszázad elteltével Hegyalja a központi hatalommal szembeszegülő bárók egyik fontos hátországa lett. A magyar borkultúra felvirágoztatásában fontos szerepet kaptak az országban új hazát kereső latin népek. Gyakran a német telepesekkel együtt érkeztek, vagy azokkal egy helyen alapítottak új városokat. Különösen nagy jelentőségűnek bizonyult jelenlétük a Szerémségben, amely Tokajhegyalja fénykorszaka előtt a legfontosabb magyar borvidék volt. De magának Hegyaljának a történetéhez is egész fejezetet írtak igaz erről igencsak gyéren állnak rendelkezésre tárgyi és írásos emlékek. Az első király III. Béla (1130-1162), a második IV. Béla (1235-1270) volt, aki latin telepeseket hívott Tokaj-hegyaljára. A jövevények valószínűleg Észak- Franciaországból érkezett vallonok voltak, akiket a népnyelv csakúgy mint egykor az összes újlatin népet előszeretettel nevezett olaszoknak. Egyes kutatók azonban valóban olaszoknak tartják e korai telepeseket, és érkezésükhöz kötik nem bizonyíthatóan a Furmint elterjedését is. E telepesek emlékét őrzi többek között Bodrogolaszi, Olaszliszka és vélhetően Tállya település neve is. A Felvidéken a magyar állam első évszázadai óta éltek németek. A Szepességben egy tömbben telepedtek meg és általában a városokban meghatározó volt a jelenlétük. Idővel többségük elmagyarosodott, de kultúrájukban, hagyományaikban sokáig őrizték eredetüket. Az Árpád-házi királyokat (1000-1301) követő Anjou-ház (1308-1387) előtt ugyan meghódoltak a bárók, ám a Hunyadiak XV. századában már új ellenlábas, a cseh Jan Giskra tartotta uralma alatt Felső-Magyarországot. Csehországból kiszorult husziták élén sokáig dacolt Hunyadi Mátyással, az utolsó nagy magyar királlyal, mígnem legyőzetvén az uralkodó egyik leghűségesebb alattvalójává vált. Huszitái emlékét ma is őrzi néhány jellegzetes épület a Hernád völgyében, ami a XIV-XV. 18

században talán még Hegyaljánál is jelentősebb szerepet játszott. Bővelkedett jó termő szőlőkben, de gazdaságföldrajzi helyzete még nagyobb súllyal nyomott a latban. A XVI. század első felében Magyarország területének harmada török hódítás áldozata lett. A mai Tokajhegyalja területe ezekben az években a senki földje volt nem tartozott a török hódoltsághoz, ám a betörések veszélye mindennapos maradt. Formailag ugyan a királyi Magyarország része volt, de kulturális és politikai kapcsolatai révén erősen kötődött az Erdélyi Fejedelemséghez, amely hatalmas szálka maradt a Habsburgok szemében. Végtelennek tűnő bizonytalanság, háborúskodás gyötörte a szétszakadt részeket, és földrajzi helyzetéből adódóan Tokajhegyalja felvonulási tereppé vált a XVI. század második felében. A Tokaji Aszú születését legkorábban 1630 környékére tehetjük azon történet alapján, amellyel általában először találkozhat a Hegyaljával ismerkedő borkedvelő. A fáma szerint Szepsi Laczkó Máté, Lórántffy Mihály udvari papja, erdőbényei prédikátor ez évben is időben szüretre vezette volna a helyi lakosságot, ám a török beütéstől félve a szüret kezdetét napról napra halasztgatták. Mire kivonultak a szőlőbe, a gyümölcs megaszúsodott, a szőlőszemek betöményedtek. Ezeket a betöppedt, aszott szőlőszemeket kiválogatták és a lelkész különleges húsvéti ajándékot készített belőlük Lórántffy Mihály leánya I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hitvese Zsuzsanna asztalára. A XVII. század elején a Rákócziakkal Erdély fejedelmi székébe egy olyan dinasztia megalapítója ült igaz mindössze két esztendőre amelynél kevés familia játszott fontosabb szerepet a magyar történelemben és amelynek története összefonódott a Tokaji világhírűvé válásával. Rákóczi György fejedelemségének idejére tehető a Tokaji Aszú sokáig hivatalosnak tartott születési éve is. A Rákóczi-birtokok egyik fontos bevételi forrása, így a fejedelmi hatalom egyik támasza már a tokaji bor volt. A ragyogó ital híre egyre messzebb szárnyalt és a kultúra is gazdagodott. A XVIII. század hajnalán a család utolsó nagy személyisége lépett a történelem színpadára. II. Rákóczi Ferenc akkor jutott szerephez, amikor szinte egész Magyarországról kiűzték a törököket és a Habsburg-ház akaratának semmi sem állt ellen. A zaklatott gyermekkor után családi örökségéhez jutott II. Rákóczi Ferenc már a katolikus vallás követője volt, de ugyanazon eszmék éltették mint protestáns őseit. Predisztinált volt arra, hogy 1703-ban Magyarország leghosszabb szabadságharcának élére álljon és vezérlő fejedelemmé válasszák. A nyolcéves háborúskodás alatt II. Rákóczi Ferenc intenzív nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Birtokainak legértékesebb kincse a Tokaji Aszú volt. Ahogy a tokaji bor már évtizedek óta pénzt termelt a szabadságharcok folytatásához, úgy emelte a bor hírét a függetlenségért folytatott küzdelem. A Tokaji Aszú pénzt hozott és kapcsolatokat ápolt. Különleges ajándék gyanánt Rákóczi útját is egyengette XIV. Lajos francia király és Nagy Péter orosz cár udvarába. A Tokaji becses ritkaság volt: a királyok bora és a borok királya. 19

Amikor II. Rákóczi Ferenc szabadságharca 1711-ben elbukott, a fejedelem Törökországba menekült. Birtokai, így tokajhegyaljai uradalmai is az uralkodóra szálltak. A századnak a szabadságharcot követő kilencven esztendeje alatt Magyarország lassan betagolódott a Habsburgok birodalmába, de megtartotta különállását. Gyötrelmes 150 év után aránylag békés idők köszöntöttek be. A kiegyensúlyozott piaci kereslet és az eltelt évszázadokban kiérlelt borkészítési gyakorlat birtokában Tokajhegyalja viszonylagos anyagi jólétben élte át a század nagy részét. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy 1780-ban Hegyalja már az ország legsűrűbben lakott vidéke volt. A négyzetkilométerenkénti 52 fős népsűrűség majdnem duplája volt az országos átlagnak, de meghaladta a korabeli Franciaországét vagy a fejlettebb német államokét is. Keresettebb bor volt a Tokaji, sosem akadt elég szorgalmas munkáskezekből. A XVIII. század lendülete átragyogta a békés századot. Lengyelország elsőrangú felvevőpiaccá emelkedett és az orosz cárok egész kolóniát tartottak Tokajban, hogy ellássák az orosz udvart kiváló minőségű Tokajival. A Tokaji borvidék a kezdetektől jelentős vonzerőt gyakorolt a környező területek népeire. A szlovákok főként a Zempléni-hegység északi, ma Szlovákiához tartozó vidékein és belső, apró falvaiban telepedtek le. Szorgalmas napszámosként, ügyes famunkásként tartották számon őket, akik gyakran eljártak a hegyaljai szőlőkbe dolgozni. A görögkeleti vallású ruszinok a XVI. századtól a XIX. századig folyamatosan érkeztek a területre. Az orosz cárok 1733 és 1798 között borvásárló Bizottság néven egész kis kolóniát tartottak fenn Tokajban, hogy kiváló minőségű és megfelelő mennyiségű aszúborhoz juthassanak. (A bizottságot Anna Ivanonva cárnő alapította.) A görögök a XVII. század végétől mint borkereskedők tűntek fel Tokajhegyalján és a következő század végéig meghatározó részt vállaltak a bor forgalmazásában. Tokaj városába II. Rákóczi Ferenc költöztette át a görögöket Szatmár elfoglalása után, akik hamarosan fontos szerephez jutottak a város életében. Nagyrészt macedóniai eredetűek voltak és csak kevesen telepedtek le végleg családjukkal is (ilyen a tolcsvai Konstantin család). A görög kereskedőket mint török állampolgárokat általában egy kalap alá vették a rác (szerb) és örmény kalmárokkal. A görög kereskedők helyét az 1700-as évek végétől a mind nagyobb számban betelepülő zsidóság vette át. A lengyel zsidó kereskedők a XVII. századtól már bizonyosan üzleteltek tokaji borral. A zsidóság Magyarországra költözésének első jelentősebb hullámát a lengyelországi Hmelnyickij kozáklázadás indította el 1648- ban, ami a XVIII. század második felében elérte Hegyalját is. A legfontosabb közösségek Mádon, Tolcsván és Sátoraljaújhelyen, később Tokajban alakultak ki. A második bevándorlási hullám (1800-1867) idején már az összes hegyaljai település gazdasági életében jelentős, a borkereskedelmében pedig döntő szerephez jutott a zsidóság. 20