{k19951a} 1995/1 VEZÉRCIKK Fogy az idő Kovács Zoltán Év végén szinte az élet minden területén mérleget készítünk az eltelt esztendőről. Az ország gazdasági mérlege, a különböző szervezetek működési mérlege stb. mellett jóformán minden ember számot vet a vele történtekről, és elgondolkozik a jövőn. Lázasan készülnek a tervek mind a magánéletben, mind a gazdasági szférában, mintha olyan természetes lenne, hogy lesz új év, lesz jövő. Pedig ez egyáltalán nem magától értetődő. Az idő Isten kezében van, és csak addig tart, ameddig Ő akarja. Kizárólag Isten kegyelme az, hogy 1995-re hajthattuk a naptárt. Nem tudjuk, mennyi idő van még hátra az Ő évkönyveiben. Életünk hátralevő évei vészesen fogynak most is eggyel kevesebb lett belőlük. Ugyanilyen gyorsan fogy Isten kegyelmi ideje is, melyben még van lehetőség a megtérésre, az evangélium hirdetésére. Az idő különleges erőforrás mondta egy közgazdász, hiszen minden más pótolható, de az elvesztegetett idő nem. S valóban, az idő szüntelenül halad, teszi a dolgát, amíg Urunk véglegesen meg nem állítja. De mit cselekedjünk mi, hisz fogy az időnk?! Mondjuk azt, nem érek rá Isten dolgaira, mert a magaméra sincs elég időm? Vagy a lelkesedéstől hajtva kapkodva fogjunk hozzá Krisztus örömüzenetének hirdetéséhez, mert sietni kell a lelkek megmentésével? Tegyük ezt, minden mást elhanyagolva? Pál apostol hirdette az evangéliumot, de gondja volt a saját megélhetésére (sátorkészítés), és üdvösségére is. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos, hanem megsanyargatom testemet, és szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek (1Kor 9,26 27). Maradva a sportpéldánál: ha egy focicsapat pár perccel a mérkőzés vége előtt vesztésre áll, és nem törődve a kevés idővel, a szokásos kényelmes tempóban játszik, akkor nincs esélye az egyenlítésre; miként akkor sem, ha a játékosok kapkodva kezdenek előrerohanni. Ha kevés az idő, fegyelmezetten kell játszani, nem kapkodva, hisz akkor könnyen becsúszhat egy egy hiba, de mégis sietősen, mivel nincs idő felesleges mozdulatokra. Így van ez a hitéletben is. Mivel kevés az időnk, ezért fegyelmezetten, nem kapkodva a legfontosabb dolgokra kell koncentrálnunk, elhagyva a felesleges kitérőket, időnk és energiánk lényegtelen dolgokra való pazarlását. Fogadjuk meg az Ige tanácsát: A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok (1Pét 4,7). Legyünk mértékletesek az anyagi javak és a ranglétra magasabb fokainak megszerzésében, és legyünk józanok, hogy ne tudjanak elcsábítani bennünket a buta reklámok és a divat, sem a sikeréhség vagy a karriervágy! Józanul tegyünk különbséget szükséges és szükségtelen, lényeges és lényegtelen között, hogy ráérjünk imádkozni. Az ima az, amire a hívőnek leginkább szüksége van. Az imádkozó háttérrel végzett munka a legeredményesebb. Az imádkozásra vesztegetett idő megtérül, míg a kapkodó szolgálatnak kevés a gyümölcse. Kívánok hát minden kedves olvasónknak mértékletességet, józanságot és sok imádkozást ebben az esztendőben!
MEDITÁCIÓ Miért nem mosták meg a kezüket Jézus tanítványai? John Ortberg, a Christianity Today 1994. aug. 15-i számából fordította: ifj. Kovács Béla A vallási vezetők a határvonalak világos meghúzásával foglalkoztak, de Jézus arról beszélt, mi a lényeg. Miért van az, hogy a keresztények, akik arra hívattak el, hogy szentek legyenek, megelégszenek azzal, hogy emberek fölöttiek? A Római levélhez írt kommentárjában James D. G. Dunn brit bibliatudós arról beszél, hogy Pál apostol idejében a rabbinikus irodalomban a törvény három aspektusával találkozunk: a körülmetélés, a szombat megtartása és az étkezési előírások. Mindezek azonban mellékes dolgok. Egyetlen kegyes első századbeli rabbi sem mondta volna, hogy ezek az előírások alkotják a törvény magját. A törvény lényege ugyanis világos volt: Halljad Izráel, a mi Istenünk egy Úr. Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből (5Móz 6,4 5). Akkor miért van mégis nagy hangsúly a körülmetélkedés, a szombat és az étkezési szokások kérdésén? A magyarázathoz Dunn segítségül veszi a szociológusok határjelző fogalmát. A határjelzők olyan, mindenki előtt világos, de bizonyos fokig elhanyagolt dolgok vagy cselekvések, amelyek arra szolgálnak, hogy az egy csoporthoz tartozó embereket elkülönítsék a kívül levőktől. Ha például egy hatvanas évekbeli Volkswagen mellett állsz meg, amire különböző békejelszavak vannak ragasztva, vagy a lökhárítóra az van írva, hogy Make love, not war, és a sofőrje hosszú hajat és nagymama szemüveget visel rögtön tudni fogod, kivel van dolgod. A vallási csoportok talán másoknál jobban hajlamosak arra, hogy magukat valamiképpen megkülönböztessék a kívülállóktól. Éppen ezért volt az, hogy Pál idejében a vallási szakértők nagy mértékben foglalkoztak a határjelzőkkel. Ezek kötötték le figyelmük oroszlánrészét nem azért, mert önmagukban olyan fontosak lettek volna, hanem azért, mert ezek voltak az indikátorai annak, hogy ki tartozik az Isten népéhez, és ki nem. Vagyis egy határ-orientált lelki életet jelenítettek meg. Míg a vallási szakértők a határok világossá tételére koncentráltak, Jézus azzal foglalkozott, mi van a hívő élet középpontjában. Amikor a törvény lényegéről kérdezték, szavai azonnal a szívbe találtak: szeresd az Istent, és szeresd az embert (Mk 12,29 31). Máskor, amikor arról kérdezték, hogy tanítványai miért nem követik a farizeusok rituális kézmosási szokásait, Jézus azonnal rámutatott a szenny igazi forrására: az emberi szívre (Mk 7,1 23). Az Újszövetségben következetesen azt látjuk, hogy a lelki életet az határozza meg, mi van a középpontban, és nem a határjelzők. Ez az ige-orientált keresztény élet. Mindez megmagyarázza, miért is volt olyan sok konfliktus a vallási vezetők és Jézus, illetve Pál között a szombat, az étkezés és a körülmetélés kérdésében. Jézus nemcsak más véleményen volt a törvény alkalmazását tekintve, hanem egyszerűen alapjában fenyegette a farizeusoknak a saját magukról mint Isten népéről alkotott tanítását. A szűkkeblű rajongás a határjelzőkért állandó kísértést jelent a hit embere számára. Azok, akik komolyan követik Istent, hajlamosak hinni, hogy ez valami olyan különbséget hoz életükben, ami másokká teszi őket. És ha például nem lesznek nyilvánvalóan szeretőbbé, majdnem elkerülhetetlenül keresnek olyan határjelzőket, amelyek azt bizonyítják, hogy az ő hitük mégis más. Bizonyos gyülekezetekben például a pásztor lehet megkeseredett, vagy neheztelő szívű, szolgálatát mégsem kérdőjelezi meg semmi komolyan, amíg a dolgok jól mennek. De ha netalán rágyújtana egy cigarettára a parkolóban, amíg a testvéreket üdvözli,
hatalmas kavarodást okozna. Miért? Senki sem vitatja ugyan, hogy egy cigaretta kisebb bűn, mint a keserűséggel teli élet, de a cigizés mégis egyfajta határjelző. Mi a rossz a dzsesszben? Az ilyenféle határjelzők generációról generációra változnak. Abban a bibliai főiskolában, ahová a hetvenes évek végén jártam, még mindig tiltva volt a dzsessz hallgatása. A főiskolát századunk elején alapították, amikor még a dzsessz jelentős határjelző volt. Bár ötven év eltelt, még mindig senki sem volt hajlandó megkérdőjelezni ezt a határt, mert úgy tűnt volna, hogy kiegyezett a bűnnel. Szabadon hallgathattuk a punk zenét vagy a heavy metalt, de Louis Armstrong tilos volt. Vasárnaponként a teniszpályák zárva voltak, de valami okból kifolyólag a röplabdapályák nem. (Mint teniszjátékos, mindig fenntartottam azt a nézetemet, hogy a két sport közül a röplabda a világiasabb, mert szorosabban kapcsolódik Kaliforniához, ahol a strandokon gyakran játsszák.) A határjelzők mind liberális, mind tradícionális környezetben egyaránt léteznek. A formái viszont különbözők lehetnek, úgymint bizonyos korrekt politikai nézetek felkarolása, vagy mint a hímnemre utaló szavak használata Istennel kapcsolatban (bizonyára az angol nyelvben A fordító megjegyzése), de a mögötte húzódó szándék ugyanaz. Természetesen vannak olyan kérdések, amelyek elkerülhetetlenül választóvonalat képeznek azok között, akik Krisztus követését választották, és azok között, akik nem. Jézus világossá is tette ezt szolgálatát illetően, amikor arról beszél, nem azért jött, hogy békét hozzon a világnak, hanem kardot, hogy meghasonlást támasszon az ember és az apja között (Mk 10,34 35). Krisztus követőinek állást kell foglalniuk olyan kérdésekben, mint a szexuális erkölcs, az erkölcsi alapigazságok, a materializmus és militarizmus elutasítása stb. De különbséget kell tennünk az erkölcsi normák és a határjelzők között. A Biblia például úgy tanítja, hogy a nemi kapcsolatnak a heteroszexuális házasságon belül van a helye. Ez az állítás bizonnyal éles vitát vált ki azok között, akik egyetértenek vele, és akik ellenzik. Mindez önmagában még nem határjelző, legalábbis abban az értelemben nem, ahogy mi használjuk ezt a szót. A határjelzők magukban foglalhatják az elfogadott erkölcsi alapvetéseket (szexuális erkölcs), vagy nem (étkezési szokások vagy a kártyázás kérdése). Bármi határjelzővé válhat, ha a csoportban úgy tekintik, mint ami megerősítheti a felsőbbrendűség érzését, és ezzel együtt hozzájárul mások kirekesztéséhez. Jézus tanításában szemlélhetjük ezt az állítást a leginkább a nemi erkölcsöt illetően, különösen amikor szembekerült azokkal a vallási vezetőkkel, akik ellenálltak neki. A Jn 8-ban egy házasságtörő asszonyt hurcoltak Jézus elé. Ekkor Ő az erkölcsi normát (a bűn kérdését) hangsúlyozta a házasságtöréssel szemben, de tovább is ment ennél, rámutatva, hogy a házasságtörés mint erkölcsi alapkérdés nem használható határjelzőként, ami által határt lehetne vonni az erkölcsileg magasabbrendű nem-házasságtörők és az alacsonyabbrendű házasságtörők között. Hasonlóan ilyen esetről van szó, hogy megpróbáltak volna erkölcsi alapigazságokat határjelzővé tenni, amikor Jézus arról beszél, hogy ha valaki gonosz kívánsággal tekint egy asszonyra, szívében már el is követte a házasságtörést (Mt 5, 28). Azonban nem azt mondta, hogy a kívánság ugyanolyan veszélyes, mint a házasságtörés. A szexualitást érintő emberi gyarlóság ugyanis általános. A házasságtörés csupán technikai elkerülése nem adhat alapot az erkölcsi felsőbbrendűség érzésére és mások kirekesztésére. Jézus követőinek Isten erkölcsi normáit kell képviselniük a nemiség területén is. De amikor a kinyilatkoztatott igazságokat humorosan fogalmazzuk meg (mint azon a plakáton, ami a homoszexuálisok jogai ellen szólt, és ez volt olvasható: A Biblia azt mondja, Isten teremtette Ádámot és Évát, nem pedig Ádámot és Gézát), elfelejtjük közölni, hogy a nagy szakadék nem az ideológiailag helyes és helytelen között van a Bibliában, hanem a szent Isten és a bűnös teremtmények között. Különben megkíséreljük az erkölcsi normát határjelzővé tenni.
Bárhol is legyen az, a határjelzők keresése (vagy hogy közérthetőbbé tegyük: a törvény betűjéhez való ragaszkodás) kétféleképpen jelentkezik. Először is helytelen állításként egy kérdésről (például: a kártyázás erkölcsileg rossz), vagy másodszor: egy bizonyos viselkedés követésének illetve elutasításának hangsúlyozásaként, mégha ez a viselkedés bibliailag szankcionálható is, mégis határt von és szelektál az emberek között. Ezáltal figyelmen kívül hagy más, lényegibb kérdéseket. Mindezt az a szükség indokolja, hogy bizonyítani tudják, Isten igazán kedveli azokat, akik betartják ezeket a határokat. A határjelzők erőltetésének tendenciája sokféleképpen befolyásol minket. Az egyik legrosszabb az, hogy eljelentékteleníti a szentséget. Ami azt jelenti, hogy egyrészt félelmetessé, másrészt közönségessé és üressé teszi a szentség fogalmát. Ez az, amiről Stephen Mosley ír, amikor azt mondja: A világ számára különleges és mellékes emberekké válunk, akik többé nem a vonzó világosságot képviselik. A szentséget helyettesítő pótszerek meglehetősen siralmasak, használóik a szenthely sarkából siránkoznak, félbeszakítják az örvendezést, kifogásokat mormolnak, elvétik a lépést és lemaradoznak. Az ilyenfajta szentségre törekvés a világi kortársak szempontjából meglehetősen szűkkeblű, sőt triviális törekvésnek tűnik, mondjuk, a világbéke elérése vagy a világméretű éhezés leküzdése érdekében hozott erőfeszítésekkel összehasonlítva, vagy mondjuk, akár az ékszerekbe vagy a trágárságba belefeledkezettekkel összevetve is nem látszik valami eget rengetőnek. Ez valami olyasmi, amiről Jézus beszél, amikor azt mondja, hogy a mi igazságunknak meg kell haladniuk a farizeusok és írástudók igazságát. Mint tudjuk, ez az állítása igencsak meglepte hallgatóságát. A farizeusok problémája nem az volt, hogy nem munkálkodtak elég odaszántan, hanem hogy rossz helyen munkálkodtak. Figyelemben tartották ugyan a határokat, de figyelmen kívül hagyták a lényeget, és így fényévekre voltak Isten szívétől. ( Jaj nektek farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok a jogosságot és Isten szeretetét mondja Jézus a Lk 11,42-ben.) Amikor Jézus azt mondta, hogy a mi igazságunknak meg kell haladnia a vallási vezetők igazságát, valójában elég alacsonyra tette a mércét: a valódi igazságosságból ugyanis nekik alig volt valamijük. (Annak meghaladása tehát nem nagy teljesítmény.) A kizárólagosság kísértése A hit határjelzők általi megközelítése kiváltja a zártkörűség utáni vágyat. Ki ne ismerné ezt a jelenséget? Iskolák, klubok, éttermek vagy más közösségek is egyaránt az exkluzivitás (zártkörűség) igényével lépnek fel. Az evangélium célja azonban, hogy a történelem legnyitottabb közösségét hozza létre ezen a megosztott világon. Dunn azt bizonyítja, hogy Pál apostolnak a törvény helytelen használatát érintő kritikája a Római levélben nem arra irányult, hogy az emberek túlontúl igyekeztek jók lenni vagy erkölcsi hitelt gyűjteni maguknak. Hanem éppen arra, hogy a törvény olyan fegyverré vált, aminek segítségével akarták a lelki szegényeket kizárni Isten népe közül. Az eredmény pedig az lett, hogy ugyanazok az emberek, akik úgy gondolták, hogy nagy igazságukat hangoztatják, valójában egyre keményebb szívűvé és kevésbé szeretővé váltak a pogányoknál, akiket pedig megvetettek. Georg Barna arról ír, hogy a különböző, hit alapján szerveződött közösségek hogyan válnak saját érdekeiket szolgáló szubkultúrákká, amelyek, jóllehet nem tudatosan de a kívülállók számára átjárhatatlan határokat állítanak: Közvélemény-kutatási adatok bizonyítják, a legtöbb amerikai szerint nincs különbség az újjászületett hívők és a nem hívők között abban, ahogyan élnek. Az egyetlen különbség az, mondják az emberek, hogy a hívők vallásosabbak, fanatikusabbak és szűklátókörűbbek. Nincs olyan széleskörűen elterjedt nézet, miszerint a hívők vallási tapasztalata megváltoztatná a gondolkodásunkat vagy az életmódunkat. Azonban az igeorientált keresztény arra koncentrál, mi Isten akarata az ember életében. Ez
folyton arra késztet engem, hogy megvizsgáljam: Krisztus az én Uram? Vajon Ő van-e életem központjában? Vajon egyre jobban szeretek, és egyre inkább megélem azt, amit Ő tenne az én helyemben? Bizony nagyon megalázó, sőt kétségbeejtő az a felismerés, hogy a valóságos szeretetben Isten és emberek felé nem sokkal vagyunk előbbre (sőt talán lemaradva is) azoktól az emberektől, akiknek nincs, vagy alig van vallásos hitük. Elsődleges fontosságú kérdés ilyenkor, hogy életünk mennyire orientált az Igére (a lényegre). Ugyanez magyarázza a Jézus és ellenzői közötti sok konfliktust is. Jézus foglalkozott olyanokkal is, akik nyilvánvalóan messze kívül estek azon a bizonyos határon gondoljunk csak a parázna nőre vagy a vámszedőkre. De amint ezek közül egy is Isten üzenete felé fordult (vagyis megtért, ahogy a Biblia mondja), Jézus azonnal Isten népéhez tartozónak ismerte el őt. Ugyanakkor azokat a vallási vezetőket, akik minden percükben igyekeztek tiszteletben tartani a határjelzőket, Jézus messze a szajhák és vámszedők mögött levőknek titulálta. Csoda, hogy nem ölték meg Őt azonnal! Manapság túl ritkán alkalmazzuk azt a fajta hívogatást, amit Jézus példaként adott elénk. Az esetek többségében a Kövess engem! felszólítást azzal helyettesítjük, hogy Tudod te azt, hogyan lehet a mennybe kerülni halálod után? Ennek következménye, hogy a követés iránti igény megvan ugyan, de meglehetősen az egyén választásától függ (akarja-e követni Jézust, vagy csak a mennyet?) Hasonlóan a hólánchoz, vagy a hátsó ablak páramentesítőhöz, rajtunk múlik, használjuk-e vagy sem. Gyakran a mennybe jut vagy a pokolba jut kategóriájában gondolkodunk, mintha ezek megváltoztathatatlanok lennének. Hajlunk afelé, hogy vitatkozzunk a határok megfogalmazásán, amelyek úgymond a mennybe jutás minimális feltételei. Egyszer olvastam egy verset, aminek a címe Az ajtónál állok volt. Ez a vers azt gondolatot fejtette ki, hogy azok az emberek, akik egyre beljebb jutnak a keresztény életben, egyre kevésbé képesek szeretni azokat, akik kívül vannak. Egyre inkább belemerülnek saját szubkultúrájukba, annak fogalom- és ízlésvilágába. A költő épp azt akarja mondani, hogy ne merüljünk bele annyira a hívő kultúrába, hogy ezáltal éppen a kifelé vezető ajtó közelébe kerüljünk. A vers kifejezi azt, mi történik akkor, amikor a hit határorientált szubkultúrává válik. Azonban a Kövess engem felhívásra adott válaszban nincs olyan aspektus, ami arra késztetne, hogy egyre beljebb kerüljünk a sajátos keresztény kultúrába. Ellenkezőleg, aki egyre beljebb halad a hitben, az Isten királyságának dolgaiban, az kerül Jézushoz hasonlóan egyre közelebb a menny ajtajához. ÍRÁS AZ ÍRÁSRÓL Az evangélium szolgálata Fábián József Az Úr Jézus feltámadása után megbízta tanítványait, hogy folytassák azt a munkát, amelynek alapjait lerakta a három és fél éves szolgálata során és a Golgotán elvégzett váltságműve által. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek (Mt 28,19 20). Ez a parancs összefügg az ApCs 1,8 9-ben olvasható igével: hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok, és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a földnek mind végső határáig. Pál apostol ezt a szolgálatot követségnek nevezi (2Kor 5,18 21). A Jézus Krisztus által felhatalmazott követek feladata, hogy minden embernek hirdessék az örömhírt: Krisztus halála és feltámadása által kifizette Isten előtt a bűneink nagy tartozását. Ezzel kiengesztelte az Atyának a bűnös emberiséggel szembeni jogos haragját. Ítélet helyett szeretete és
kegyelme hajol felénk. Isten megbékélt a bűnös emberiséggel! Szeret az Isten, de mi is fogadjuk el szeretetét és bűnbocsátó kegyelmét! Ezt az üzenetet közvetítik a követek minden ember számára. Ez az Evangélium, az Örömhír! Isten ellenségei az Ő gyermekeivé, a halál rabjai az örök élet birtokosaivá, az elkárhozók az örök üdvösség részeseivé lehetnek. Ez egy csodálatos és igen nagy kiváltság ingyen, kegyelemből, amit nem pótolhat semmi ezen a világon! Ezt a rendkívül nagy horderejű szolgálatot egyedül az Úr által meghatározott feltételek betöltése árán lehet eredményesen elvégezni. E feltételek a következők: 1) Csak arról tehetünk bizonyságot, amit magunk is átéltünk. Az apostolok bizonyságtételét azért követték olyan nagy megmozdulások, mert arról tettek bizonyságot, amit átéltek: Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem mint akik szemlélői voltunk az Ő nagyságának Vele voltunk a szent hegyen (2Pét 1,16 18). amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, és kezeinkkel illettünk, az életnek igéjéről, és ez az élet megjelent, és láttuk, és tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük néktek az örök életet, mely megjelent nékünk (1Jn 1,1 2). A személyes átélés nélkül hirdetett evangélium csak üres okoskodás, és gyümölcstelen fáradozás. Az Úr Jézus igaz tanúi csak azok lehetnek, akik átélt tényeket hirdetnek Vele kapcsolatban. 2) A tanítványok három évig a legnagyobb Mestertől tanulhattak. Ennek ellenére az Úr ezt parancsolta nekik: Maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel (Lk 24,49). Ímé én elküldöm tireátok az Atyának ígéretét! Péter apostol a pünkösdi prédikációja alkalmával ezt mondta: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnök bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, akik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr a mi Istenünk (ApCs 2,38 39). Az igék szerint nemcsak az apostoloknak szólt a parancs, hogy maradjanak Jeruzsálem városában, amíg beteljesednek Szentlélekkel, hanem mindazoknak, valakiket elhív magának az Úr a mi Istenünk. Az eredményes bizonyságtevő szolgálatnak feltétele, hogy a bizonyságtevő be legyen teljesedve Szentlélekkel! A Szentlélek teszi élővé és hatóvá a hirdetett Igét! Jeruzsálemben maradni azt az őszinte vágyakozást jelenti a Szentlélek kitöltetése után, ami nélkül nincs Szentlélek-keresztség. A Szentlélek a bűntől megtisztult szívbe költözik, hogy ott erővel és hatalommal munkálja az evangélium szolgálatát. Jó, ha van felkészültség és lelkesedés, ám ezek önmagukban nem alkalmasak Jézus magasztalására. Ez a Szentlélek feladata (Jn 16,14). A Szentlélek kitöltetése egyben felkenettetés a papi szolgálatra is (1Pét 2,9). A Szentlélek által erő és hatalom adatik a papi szolgálat valóságos betöltésére. Ó, bárcsak az Úrnak minden gyermeke fel lenne kenve a Szentlélek által erre a nagyon fontos közbenjáró papi szolgálatra! 3) A személyes küldetés is szükséges. Pál apostol ezt írja: Mimódon prédikálnak, ha nem küldettek? (Róm 10,15a) Ha az Úr küld, annak világos jele van. Lelkünkben belső kényszert érzünk, ami nem hagy nyugodni addig, míg el nem indulunk a küldetés teljesítésére. Jeremiás próféta ezt írja önmagáról: az Ő nevében többé nem szólok, de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztve, és erőlködöm, hogy elviseljem, de nem tehetem (Jer 20,9). Pál apostol pedig így kiált fel: Jaj nékem, ha az evangéliumot nem hirdetem! (1Kor 9,16b) Vannak, akiket nem küldött az Isten, és mégis mennek. Némelyek versengésből prédikálják az evangéliumot, és nem tiszta lélekkel (Fil 1,16). Sajnos, ma is vannak, akik nem Krisztusnak gyűjtik a lelkeket, hanem maguknak. Önző céljaiknak csak takarója és eszköze az evangélium. Az ilyen evangélisták úgy beszélnek Jézusról, mint aki mindent megad a megtérőknek, amit szemük-szájuk kíván, csak mondják el az általuk diktált bűnösök imáját. Ezzel hamis megtérést és hamis evangéliumot terjesztenek, aminek a legtöbb esetben csalódás és kiábrándulás a következménye, mert felismerik azt, hogy az Úr nem automata,
ahová bedobnak egy imát, vagy dicsőítést, és ölükbe hullik a csoda, a kívánságok teljesedése. Nem ilyen Isten az Úr, a mi Istenünk! Ő szent, szuverén Úr, nem a mi esztelen kívánságaink engedelmes kiszolgálója. Az említett evangélisták az Igéből csak az ígéretet olvassák és hirdetik, de az ígéretek teljesítésének feltételeit figyelmen kívül hagyják. Akik Istentől küldettek, nem féligazságokat hirdetnek, hanem bátran hirdetik az ígéretek feltételeit is. Az Úr Jézus azt parancsolta, hogy tegyetek tanítványokká minden népeket Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek. Tehát nemcsak a könnyebb felét, hanem mindazt, amit parancsolt! A küldetés nemcsak nagy tisztség, hanem igen nagy felelősség is: mindent úgy tenni, mondani, amint Ő parancsolta, ki nem kerülve a nehezebbet! Az Igében mindenütt együtt találjuk az ígéreteket a beteljesedéshez vezető feltételekkel. A Mt 11,28-ban az Úr Jézus hívja magához a megfáradtakat és a megterhelteket. Kivétel nélkül mindenkit hív magához függetlenül attól, hogy miben fáradt el és mi terheli oly nagyon. Ez egy drága üzenet, ami ígéretet is tartalmaz: megnyugvást. Tehát aki valóságos nyugalmat keres, jöjjön Jézushoz! Az ígéret a nyugalom. A feltétel: Jöjjön Jézushoz! Ám hogy ez a nyugalom maradandó legyen, annak az a feltétele, hogy az ember vegye fel az Ő igáját (29. vers). Jézus igájáról beszélni nem olyan hatásos, mint a megnyugvásról. Sokan ezért hirdetnek fél evangéliumot. Az Úr Jézus igája alázatosságra tanít. Iga alatt nem lehet ugrándozni, hencegni és nagyzolni. Az iga Vele köt össze. Ez nagy kiváltság, de nagy felelősség is. Az Úr igájának felvevése azt is jelenti, hogy a megtisztított szív nem maradhat üresen. Jézusnál nemcsak megnyugszunk, ott feladat is vár ránk. Ha nem töltjük be feladatunkat, elvész a nyugalmunk. Az Úr Jézus példázata szerint, ha kimegy a tisztátalan lélek egy emberből, az visszakívánkozik. Ha a szív nincs elfoglalva jóval, nemessel, akkor hetedmagával tér oda vissza (Lk 11,24 26). Ez az eredménye a fél evangélium hirdetésének. Sokan örömmel fogadják el, de közülük sajnos nagyon kevesen maradnak Jézus nyájában. Az Istentől küldetett evangélista nem hallgatja el az Úr igájának felvevését sem. Hiszen ez az iga gyönyörűséges és könnyű, mert Megváltónkkal köt össze, és terheinket Vele közösen viseljük ezután! És Vele az iga is gyönyörűséges! Ne akarjunk tehervállalás nélküli hívő életet! Ne csak örvendezni és táncolni szerető híveket szerezzünk, ez csak látszatnyereség. Ezekből elbizakodott, felszínes és tétlen hívők lesznek, akik messziről elkerülik a szolgáló szeretet útját. Az Úr Jézus azt mondta: Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem (Mt 16,24). Ő nem csupa örömmel és jókkal csalogat magához. De nem is az Ő keresztjét ajánlja, hanem a saját keresztünk elhordozására buzdít. Világosan megmondja, hogy követése kereszthordozással jár. A kereszt nem csak Pál apostol idejében volt botránkozás és bolondság (1Kor 1,23), hanem korunkban is az. De a kereszt Pál apostol dicsekedésének tárgya volt, és ő nem törődött azzal, hogy bolondnak tekintik ezért. A kereszten a világ megfeszíttetett számára, és ő is a világ számára (Gal 6,14). Talán éppen azért marad ki sok igehirdető programjából a kereszt, mert az helyet kínál az ő óemberük számára is. Pedig csak akkor lehet Krisztussal az új életben járni, ha az óember Vele együtt megfeszíttetett. Az óembernek nagyon kedves az az üzenet, amit ma sokan hirdetnek, miszerint a hívő nem lehet beteg, szegény és keresztet viselő ember. Csupa jólét, öröm és teher nélküli élet! Ezzel szemben az Úr Jézus azt tanítja, hogy e világon nyomorúságtok lészen, de bízzatok, én meggyőztem a világot! (Jn 16,33) Azt is mondta, hogy szegények mindenkor vannak veletek (Jn 12,8). A jeruzsálemi gyülekezetben is sok szegény volt, akik számára Pál apostol is segélyeket gyűjtött. Azt tanácsolja, hogy cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünk cselédeivel (Gal 6,10). Az Úr gondot visel az övéiről, azonban az Ő dolga, hogy milyen módon és kiken keresztül végzi azt. Amikor az Úr a pusztában megvendégelt ötezer embert, a tanítványok is éhesek lehettek, de az Úr nem őket elégítette meg először. Ők éhesen hordták a kenyeret és halat az éhezőknek. Amikor mindenki jól lakott, szólt az Úr, szedjék össze a maradékokat és tizenkét teli kosárral gyűjtöttek össze.
Így minden tanítványnak egy egész kosárra való eleség jutott. Ha először ők esznek, akkor csak annyit kapnak, amennyi éhségüket csillapítja. De mivel éhesen is készek voltak szolgálni, bőséges lett a jutalmuk. Ez a történet előkép az Úr gondviselésének programjáról. Ne engedjük megcsalatni magunkat olyan igehirdetőktől, akik jómódot, betegségtől mentes életet ígérnek! Az Úr nem ígérte ezeket! Az ilyen igehirdetőket nem az Úr küldi! Istennek minden ígérete feltételhez van kötve. A feltételek kikerülésével senki sem nyeri meg az ígéreteket. A feltételek nagyon világosak és érthetőek. Például a Zsoltárok könyvében ezt olvassuk: És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem (Zsolt 50,15). De ennek a drága ígéretnek is van feltétele, amit kevesen figyelnek meg: Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek (tett) fogadásaidat (14. vers). Ezt követi az ígéret! Sokan csak a 15. verset hirdetik, mert az olyan biztató. Mindez azonban eredménytelen, ha a 14. versben foglalt feltételeket figyelmen kívül hagyjuk. A jó Isten inti Józsuét: Vigyázz, és mindent úgy cselekedj, amint parancsolta az Úr neked. Attól se jobbra, se balra ne hajolj vigyázz, és mindent úgy cselekedj, amint írva van! (Józs 1,7 8) Tehát mindent, és nem csak azt, amit könnyű teljesíteni! Az Úr Jézus először magához hív, azután küld hirdetni az evangéliumot, amibe szervesen beletartozik a Krisztus igája, az önmegtagadás, és a keresztünk hordozása. Ha a Szentlélek fényében látjuk ezeket, csodálatosan ragyog felénk a Krisztus igája, boldogító lehetőség lesz az önmegtagadás, és a keresztünk gazdag áldások kútfejévé válik. A hirdetett ige is úgy lesz élő és ható, ha nem választjuk külön az ígéretektől a feltételeket. Az igehallgatók pedig nem a hangulatra, hanem az Élő Kősziklára építik hitük hajlékát, amin nem vehet diadalt még a pokol hadserege sem. Akik így szolgálnak az Igével, azoknak ígéri az Úr Jézus, hogy velük lesz a világ végezetéig (Mt 28,20). {k1995101} {k1995102} Télutó Nagy Bernadett grafikája A CSALÁD Újfajta szeretet Fordította: ifj. Kovács Béla %Az alábbi cikk Marion Stroud: Loving God, loving you c. könyvéből fordított sorozatunk része, amely a hitetlen családban élő megtért feleségek, édesanyák mindennapi problémáival foglalkozik. Mit jelent számodra a szeretet? Lehet, hogy ma ezt, holnap meg azt, hiszen a szeretet szóval gyakran egész sor különböző érzést fejezünk ki. Beszélünk emberekről, akik pénzszeretetből képesek ölni, máskor meg olyanokról, akik hazájukért vagy barátaikért érzett szeretetből áldozzák fel életüket. Mondhatjuk, hogy szeretjük a kedvenc ételünket vagy a munkánkat, vagy a lakóhelyünket de egészen természetes, hogy ezek a kifejezések másfajta érzelmet jelenítenek meg, mint amit férjünk vagy családunk iránt érzünk. De egyik sem fejezi ki azt a tökéletes önátadást, amiről Jézus beszélt, amikor megparancsolta tanítványainak, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Mint mindannyian jól tudjuk, a keresztények életét a szeretetnek kellene fémjeleznie, ami nemcsak holmi rózsaszínű szuper-boldog állapot, hanem a gyakorlatban megmutatkozó olyan elv, amely kormányozza gondolkodásunkat és életvitelünket. Az 1Kor 13,4 8 kifejezi pontosan milyen is a keresztény szeretet: A szeretet türelmes és kedves, a szeretet nem féltékeny vagy dicsekvő, nem felfuvalkodott és durva. A szeretet nem ragaszkodik a maga elgondolásához, nem érzékenykedő vagy neheztelő, nem örül a rossznak, de örül az igazságnak. A szeretet mindent elhordoz, mindent hisz, mindent remél és mindent
elvisel. A szeretet soha nem ér véget (Angol fordítás). Ha most azt gondolod, hogy ez lehetetlen, teljesen igazad van emberileg szólva! Mert ez valójában isteni szeretet, amelyet Ő kitöltött, hogy elborítson minket és túlcsorduljon rajtunk, amint igazából szeretünk másokat. De ehhez emberi közreműködés is szükségeltetik! Pál apostol azt mondja, hogy a szeretetet tegyük célunkká (1Kor 14,1). Mi magunk döntünk, engedjük-e vagy sem túláradni a szeretetet, félretesszük-e saját jogainkat és érdekeinket. Isten soha nem erőltet ránk semmit, még a szeretetet sem. Miképpen működik mindez a gyakorlatban? Képzeljünk el egy csővezetéket, amely vizet szállít A-ból B-be! Hogy jól működjék, ahhoz az kell, hogy a cső ép legyen. Ha törések vagy lyukak vannak a cső falában, a víz hamar elszivárog, és a vezeték kiürül. Éppen így a hívőnek is, aki Isten szeretetének csatornája akar lenni a szomjazó világ felé, teljes szívűnek kell lennie. Túl sokan közülünk csak játszani akarjuk, hogy hívők vagyunk boldogan elfogadni az áldásokat, amelyek hívő létünkkel járnak, mindaddig, amíg az nem kerül nekünk semmibe. Az ilyen keresztény hasonló egy szivárgó csőhöz, ami csak vékonyka vízfolyást tud biztosítani ott, ahol zúgó áradatnak kellene lennie. A csővezetékeknek mindig tisztáknak kell lenniük. A piszok és a szennyeződések, amelyek bekerülnek, hamar eldugítják a csöveket, aminek következményeként az áramlás lelassul vagy meg is áll. Mi akadályozza életünkben Isten szeretetének áradását? Mi magunk? Önös érdekeink, önszeretetünk olyan magatartásunk, ami éppen ellenkezőleg hat az önátadó szeretethez képest, amiről Pál ír? Talán az engedetlenség vagy lázadás az ellen, ahogy Isten vezet minket, netalán a hitetlenség, amely eltömi életünk csatornáját? Isten ismeri ezeket, és meg is mutatja neked, sőt ki is tisztít, ha ezt igazán kéred Tőle. A vízvezeték számára a legfontosabb dolog, hogy össze legyen kötve a vizet adó forrással. Ami a keresztény ember számára azt jelenti, hogy engedje munkálkodni Isten Szentlelkét az életében. A Bibliában azt olvassuk, hogy a szeretet az első gyümölcs vagy eredmény a Szentlélek munkálkodásának következtében életünkben de mégis nekünk kell engednünk Őt, hogy megteremje ezt bennünk. Minden hívő embernek az életében ott van a Szentlélek, de mégsem minden hívő az Övé. Olyan sokan engedjük, hogy a Szentlélek életünk egy kis részén uralkodjon, de a nagyobb részt mindenesetre szorosan tartjuk a kezünkben! Isten azt akarja, hogy ne így éljünk. Az Ige azt mondja, hogy teljesedjetek be Szentlélekkel, nem pedig azt, hogy zárjátok be Őt életetek egy sarkába. Kérjétek Jézust, hogy adja nektek Lelkét teljes egészében, hogy az Ő jelenléte töltse be az egész házat: a pincétől a padlásig! Ne féljetek, hogy hová vezet ez! A szeretetnek az a hivatása, hogy újabb szeretetet teremtsen, még a leginkább utálatos emberekben is. És csak a Szentlélek által lehetséges az is, hogy elkezdjük a gyakorlatba átültetni az Ő szeretetét azt az embert illetően, aki a leginkább igényli és elvárja tőlünk ezt ő pedig az én férjem és a te férjed. A házasságnak megvan az esélye, hogy minden más emberi kapcsolatnál boldogabb, vagy elviselhetetlenebb legyen. Természetesen senki sem úgy házasodik, hogy boldogtalan akarna lenni, mégis a legtöbbünk ismer legalább egy olyan házaspárt, akik jól kezdték együtt, néhány éven belül azonban lélekben annyira eltávolodtak egymástól, mint két idegen. Mert ha Isten teremtette a házasságot, bizonnyal Ő az, aki képes azt jól működővé tenni. Ahogy a házasságkötésekkor mondják, Isten olyanra akarta a házasságot, hogy az a benne levő két embernek kölcsönös segítséget, támogatást és közösséget jelentsen. Közösség, segítség, támogatás mi van ezekkel a te otthonodban? Vagy olyan légkör van nálatok, hogy mindketten féltékenyen vigyáztok saját jogaitokra, mint a felfegyverzett világhatalmak? Mert legyen elég boldog, vagy meglehetősen keserves is a házasságotok, Isten szeretete át tudja azt formálni, mint ahogy bármilyen más kapcsolatot is, ha legalább az egyik fél enged Neki. A szeretet akcióban Mindig van valaki, aki csókot ad, és másvalaki, aki tartja az arcát vajon melyik vagy te?
Szereteted türelmes és kedves, mindazzal együtt, amit ez jelent? Olyan türelmes vagy férjed hiányosságait illetően, amilyennek elvárod, hogy ő legyen a tieiddel szemben? Hogy vagy azokkal a kis dolgokkal, amelyek olyan kedvessé tették kezdetben, de amelyek egyre bosszantóbbak lettek az évek múlásával? A Szentlélek irányítja a nyelvedet, vagy te magad próbálod felépíteni és erősíteni őt azzal, amit mondasz? Vagy sokunkhoz hasonlóan bűnös vagy a szóbeli vagdalkozásban, amelyek jobban sértenek, mint bármilyen ütés? Ha mindannyian megmérnénk beszédünket az Ige zsinórmértékével, sok otthonban nagy csend állna be a beszéd helyett. Most, hogy már hívő vagy, elkerülhetetlenül lesznek az életedben olyan dolgok, amelyeket a férjed nemigen tud értékelni. Fogadd el ezt a tényt, de soha ne kezdj el falat építeni kettőtök között azzal, hogy azt mondod, X testvér bezzeg megértené, mi is bánt téged. Ha érdeklődik, mert látja, hogy rosszkedvű vagy, akkor ne kendőzd el érzésedet (nem szükséges, hogy részletekbe bocsátkozzál), hanem meríts erőt és bátorságot abból a szeretetmegnyilvánulásból, ami arra késztette őt, hogy felfigyeljen rossz kedvedre. És ne feledd, hogy maga Isten az, aki tökéletesen előítéletmentes és együttérző hallgatód, aki mindig elérhető, még akkor is, ha mindazt, amit mondanod kell, nem érzed éppen imádságnak. Ő adhat neked egy bölcs és bizalomraméltó hívő barátnőt, aki segít és tanácsol téged a problémákban, ami valóban hatalmas segítség. Ne vesd azonban bizalmadat az olyan fecsegő személyekbe, akik tönkre teszik a kapcsolatokat, mégis sok asszonyka szereti őket. Az ilyenek könnyen válnak bajkeverőkké óvakodj tőlük! A szeretet nem féltékeny jól tudod ezt, ugye? Akkor tégy is így! Mert ez a fájdalmas és veszélyes érzés szinte észrevétlenül hatalmába keríthet, sok mérges szót és boldogtalan órát okozva. Szükséges, hogy idejében felismerjük és leküzdjük. Tudsz örülni, amikor másoknak sikerük van a munkájukban, vagy jól töltik a szabadidejüket, vagy a padlón érzed magad amiatt, hogy életed egyhangú a másokéval összehasonlítva? Mi van benned férjed és a gyerekek kapcsolatát illetően? Mit érzel, amikor házastársad elmegy a fiatalokkal egy futballmeccsre mint férfiak egymás között, amíg téged otthon hagynak a kisbabával? Féltékennyé tesz ez téged, amiért bevágod a konyhaajtót, és kizavarod a macskát? Vagy talán a lányod jelleme napfényes oldalát a férjed felé mutatja, úgy, hogy neked csak annyi jut, hogy mindig helyreigazítsd őt? A féltékenység félelem; félelem attól, hogy kevésbé fognak szeretni, kevésbé akarnak majd, vagy kevésbé leszel sikeres a tökéletes szeretet viszont, ami Istentől származik, kiűzi a félelmet (1Jn 4,18). Ez a tökéletes orvosság bármilyen és minden féltékenységgel és bizonytalansággal szemben használd naponta, ahogy kell! Kis dolgok Nem az a nehéz, amikor nagy problémákban kell szeretettel kitartanunk, hanem a kicsiny dolgok bosszantóak hasonlóan a vízcsepegéshez, mely a sziklát is kivájja. Nem az a gond, hogy Péter nem hívő éppen, hanem sok olyan apró dolog van, amit mindketten másképp látunk mondja Jane, aki még fiatal hívő, és nehéznek találja ezt a helyzetet, majd folytatja: Vegyük például a tévét. Én nem bánom, ha megnézünk valami jó filmet benne, de utálom, amikor vasárnap este hazaérve a gyülekezetből, mindent túlharsog. Olyan, mintha egy másik világba csöppennél bele. És amikor Péter kesereg, ha valamivel többet akarok adni valamilyen keresztény célra, holott ő sokkal többet költ havonta hanglemezekre, mint amennyit én valaha is adakozok, ez nem igazságos! Aztán ott van az olvasás lefekvés után. Vagy gondolod, hogy problémát okoz az, hogy szeretem olvasni a Bibliát lefekvés után? Képzeld, ott vagyok az ágyban olvasva az Igét, miközben Péter az ágy másik szélén szintén olvassa a maga véres krimijeit! Elégetném az összeset, ha lenne rá lehetőségem! Miért rossz ez annyira? kérdi Elizabeth, aki idősebb és hitben is előrébb jár Jane-nél. Péter egyszerűen úgy viselkedik, ahogy természetes neki. Úgy, ahogyan te is viselkedtél még
nem régen. Sajnos, nincs igazad Jane, hogy elvárod a férjedtől, hogy keresztényként viselkedjen, amikor nem az. Egészen természetes, hogy arra akarja költeni a pénzét, ami neki örömöt szerez. És neked nem kell vétkesnek érezned magad, ha nem tudsz annyit áldozni a hívő munkákra, mint amennyit szeretnél. Isten ismeri az indítékaidat, és hogy mennyit teszel félre magadnak, és ez az, ami Nála számít. Tehát ne panaszkodj Péterre, vagy a televíziós szokásaira, vagy a könyveire, vagy bármi másra sem. Ha nyafogsz, azt sugalmazod neki, hogy csak akkor szereted, ha alkalmazkodik a te normáidhoz. Amire Jézus nélkül az életében nincs sem oka, sem ereje, hogy megtegye. Tegyük fel, hogy igazad van mondja Jane kelletlenül, de mit tegyek az esti olvasással? Ez nagyon bosszant. Azt szeretném, ha a Biblia lenne az utolsó dolog, amivel elalvás előtt foglalkozom, hogy Isten gondolatai töltsenek meg alvás közben, de tudom, hogy Péter nem nagyon szereti. Nem mintha mondana is bármit, hanem tudod jól hát olyan a légkör. Képzeld magad az ő helyébe tanácsolja Elizabeth, és nem lesz nehéz megértened, miért! Péter valószínűleg azt gondolja, te azért teszed ezt, hogy befolyásold őt, ami azonnal ellenállást vált ki belőle. El tudom képzelni, hogyan érzed magad, amikor ő, tegyük fel, Mao gondolatait olvassa, és azt mondja neked, hogy az a könyv, amit te olvasol, merénylet az egyszerű emberek felszabadult gondolkodása ellen! De van egy megoldás, ha például kívülről megtanulsz igeszakaszokat a Bibliából. Ez nagyon jó dolog lehet, mert elalvás előtt gondolkodhatnál ezeken az igéken anélkül, hogy bárkit felidegesítenél. Ami a tévét illeti, nálunk a bélyegek megoldottak mindent. Nem mintha felmértem volna, mi fog történni, ha elkezdek érdeklődni John bélyeggyűjteménye iránt, és csak azt akartam, hogy beavasson a hobbijába. Azóta vasárnap esténként istentisztelet után elővesszük a bélyegeket, a tévé meg egyre inkább háttérbe szorul. Előfordul, hogy John nézni akarja, ekkor kérem Istent, hogy őrizze meg szívemben az istentisztelet békéjét és örömét, és szeretetével simítsa el ezeket az apróságokat, hogy ne legyen sértődés és Ő meg is teszi fejezte be Elizabeth. A szeretet tudománya Ha szeretsz valakit, kitartasz mellette, bármi legyen is az ár. Mindig hiszel benne, mindig a legjobbat tételezed fel róla, és mindig kiállsz mellette, ha védelemre szorul (1Kor 13,7 Living Bible fordítás). Talán ez újfajta kifejezése annak, hogy a szeretet nem veszi észre a szeretett személy hibáit? A szeretet vak mondjuk. Bár lehet, hogy így van emberi síkon, de Isten szeretete soha nem vak. Isten szeret minket, bár tudatában van összes hibánknak, de szeretetében úgy intézi a körülményeinket, hogy fegyelmezzen és tanítson egyúttal, hogy hibáink és hiányosságaink, amelyek elrontanák életünket, lassanként eltűnjenek. A mi zsinórmértékünknek is Isten mindent elfogadó szeretetét kell tekintenünk. Két ember nem élhet egymás mellett a házasság kötelékében anélkül, hogy ne ismernék egymás hibáit. A probléma csak az, hogy mindannyian túl készségesek vagyunk kijavítani mások hibáit. És jóllehet igazunk van bizonyos esetekben, amikor rámutatunk a hiányosságokra, mégis jól meg kell fontolnunk, mielőtt szólnánk. Testvéreim, ha valakit valami rossz tevésében találnak, közületek az, aki lelki, kell, hogy őt helyreigazítsa, de mindezt tapintatosan tegyétek. És vigyázzatok magatokra is, hogy meg ne kísértessetek (Gal 6,1 Angol fordítás, TEV). Aki közületek lelki vajon én az vagyok? Vagy te, aki örülsz, hogy ez alkalommal neked van igazad, alkalmasabb lennél? Tapintatos és alázatos vagy? Voltál már hibás valamiben? Vagy illúziókat kergetsz saját ellenállásodról a kísértéseket illetően? Szükséges, hogy mindenáron mondj valamit, vagy jobb lenne imádkozni és a Szentlélekre hagyni a dolgot? Alaposan átgondolva és átimádkozva az előbbi felvetéseket, add át Jézusnak az egész problémát! Ha az az Ő akarata, hogy mondj valamit a férjednek, akkor Ő megteremti az
alkalmat is, hogy szeretetteljesen és finoman beszélj vele. Ha nem jön a lehetőség, maradj csendben. Istennek talán más terve van, amit Ő végre is hajt a maga idejében, bármilyen lehetetlennek tűnik az előtted. A szeretet soha el nem fogy Ez a fajta szeretet nem olyan, mint ami csak egy napig vagy egy hétig, esetleg egy hónapig tart, hanem örökké. Úgy érzed, a magad erejéből sosem tudod ezt megvalósítani? Teljesen igazad van, nem tudod megtenni, és én sem. Jézus a Jn 15, 5-ben azt mondja: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. De az a dicsőséges ebben az egészben, hogy nem nekünk kell megtennünk a magunk erejéből! Amit nekünk tennünk kell, az annyi, hogy kérjük az Ő segítségét nap mint nap, hogy tartsa életünk csatornáját mindig tisztán, épségben és összekötve az Ő szeretetével, hogy engedelmességünkben a Szentlélek megteremtse bennünk a szeretet gyümölcsét, amely beragyogja Isten világának azt a kis sarkát, amiben élünk, és aminek lángját semmi és senki sem olthatja ki. LÁTÓSZÖG Közösségterápia Dunaharasztiban Durkó Sándor % Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam valakivel, akinek nincs lába. (Perzsa közmondás). Te fontos vagy számomra! Hiszem, hogy képes vagy megváltozni, és kész vagyok ezt visszajelzéseimmel elősegíteni. Tisztában vagyok azonban azzal, hogy sokkal több vagy, mint amennyit én látok belőled. Visszajelzéskor a saját érzéseidet fogalmazd meg egy esettel kapcsolatban! Figyelj rá: a cselekedetet értékeld, ne a személyt! Pl: ezt vagy azt rosszul, ill. jól tetted; nem pedig: ilyen vagy olyan vagy. AGAPÉ Gyülekezet Rehabilitációs Otthona, Dunaharaszti Útban Budapestről Dunaharaszti felé az ülésre kihajtott térképre pillantgatok, nehogy eltévedjek. Budapestet elhagyva néhány perc autózás után feltűnik a helységnévtábla: Dunaharaszti. Hamarosan sorompó, majd az ABC-nél balra, az ötödik utcánál pedig jobbra. Nagyot dobban a szívem, látva, hogy jó helyen járok, mert a keresett címet Dunaharaszti, Vörösmarty u. 17 19. megtaláltam. Sokat hallottam már Dunaharasztiról, de valahogy olyan távolinak éreztem. Kadarkút, az más, hiszen sokunknak vannak már ottani személyes élményeink. Dunaharasztiról régebben olvashattunk a közösségi körlevelekben, a kiváltságosok a közgyűlésen vagy Fábián Attiláné Erzsébet előadásaiból juthattak némi információhoz. Vannak néhányan olyanok, akiknek családtagjai, ismerősei kerültek oda akár gondozóként, akár gondozottként. Valahogy úgy vagyunk akkor, ha valamit hallomásból vagy részben ismerünk, hogy gyanús, ki tudja, mi minden történik ott. Ezért kell a nyilvánosság. Egy közösségnek mint egy testnek tudjuk a Szentírásból különböző részei vannak. A mi Közösségünknek egyik ilyen testrésze Dunaharasztiban a rehabilitáló otthon. A kapuban állva elnéztem a mainak éppen nem mondható, de tekintélyt parancsoló, impozáns épületet. Zárt kapu, nagy kerítés. Mint később megtudtam Nyeste Ferenc lelkipásztortól, a kerítés nemcsak korlátot jelent az otthonban levő gondozottak számára, hanem védelmet is a külvilágtól.
A kapu kinyílt, én pedig egy hosszúnak tűnő járdán eljutottam az épületbe. Épp ebédidő volt. Az asztalok körül többségében fiatal lányok, asszonyok. Már a desszertnél tartottak. A feleségével egy asztalnál étkező Nyeste Ferenc soltvadkerti lelkipásztor maguk mellé invitált egy adag aranygaluska melletti ismerkedésre a környezettel. Bár tele szájjal nem illik beszélni, két falat között feltett kérdéseimmel próbáltam kideríteni, hogy ők mit keresnek itt. Megtudtam, még ceglédi lelkipásztorkodása idején kérték fel arra, hogy heti három alkalommal tartson bibliatanulmányozást az otthonban levőknek. Időközben Soltvadkertre kerültek, de megpróbálják feleségével, Évával megoldani, hogy ezt a szolgálatot is betöltsék. Szerda reggel jönnek fel, majd a bibliatanulmányozást követően Nyeste testvér hazamegy, felesége viszont marad; a nem könnyű lelkigondozói feladat vár rá. Pénteken délelőtt ismét bibliatanulmányozásra kerül sor, melyet a már visszaérkező Nyeste testvér tart, majd délután feleségével együtt mennek haza. Mire ezt megértettem, el is fogyott a maradékból kiporciózott aranygaluskám. Ebéd után a jóllakott társaság vidám lelki énekekkel próbálta elűzni az álmosságot. Éneklés közben szemem a faliújságra tévedt, melyen a napirenden és különféle belső információkon túl a közösségterápia mottója is ki volt tűzve. Közben megérkezett Fábián Attila testvér, aki hetente kijön személyesen tájékozódni az otthon pillanatnyi helyzetéről. Gyorsan lecsapott rám, hogy nézzem meg új beruházásaikat. Én eddig arról hallottam, hogy az otthon lakói kertészkedéssel foglalkoznak. A mellékelt képen látható salátafejek is ezt bizonyítják. Attila az előszoba melletti helyiségben egy zsák zokni és egy gép mellett arról beszélt, hogy pályáztak az illetékes minisztérium által kiírt munkahelyteremtő támogatásra, és pályázatot nyertek, melyből vettek egy zoknikötő gépet (400 ezer Ft-ért), és felépítették a gombatermelő pincét (4,8 millió Ft támogatásból + 0,5 millió Ft saját forrásból) ahol 20q-s tételben csiperke gombát lehet folyamatosan termelni. Olyan a tőle megszokott vehemenciával beszélt róla, hogy én is egészen felvillanyozódtam. Elképzeltem, amint gyülekezeteink előterében válogathatunk az öltönyünkhöz legjobban illő zoknik közül, az alkalom végén pedig mindenki megkapná az ünnepi ebédhez szükséges gombaadagot. Vesztemre ezen víziómnak hangot is adtam, melyre Fábián testvér azt mondta: Ha így lenne, akkor megérnénk a templomtisztítás csodáját, csak most nem Jézus, hanem az én egyetértésemmel a lelkipásztor testvérek űznék ki az árusokat Isten házából. Természetesen az otthon örülne azon vállalkozó testvérek jelentkezésének, akik úgy a zoknik értékesítésében, mint a gomba eladásában segíteni, netán közreműködni tudnának. Az épületből kilépve feltűnik, hogy a kert egy része úgy néz ki, mintha alatta bunker lenne. Nem bunker ez, mondja Attila, hanem a gombás pincénk. Néhány lépcsőn kell lemenni, mert félig a földbe van süllyesztve. Az ajtón belépve megcsap a pára, de kellemes az idő. Két lány permetezi vízzel a falakat, mint megtudtam, párásítanak. Még nagy a lelkesedés. Hogy ez ne lanyhuljon, ösztönzőrendszert dolgoznak ki. Teljesítménytől függően, jövedelemre tehetnek szert. Attila idegenvezetésével megnézem még a főépület melletti utógondozó szárnyat. A programban résztvevő és meggyógyult lányoknak szükségük van utógondozásra. Itt egyelőre ez megoldódna, mert 4 5 lány akár gyermekeivel együtt is elfér majd a házban. A terepszemlét követően bejelentkeztem az otthonvezetőhöz, Fábiánné Erzsébethez. Amíg körbejártunk, láttam, többen kopogtattak szobája ajtaján. Régebbi gondozottak látogattak vissza. Volt, aki édesanyjával jött, volt, aki egyedül. Mint kiderült, ez mindennapos dolog. A közel tíz év alatt megfordult 75 gondozott nagy része igényli tanácsait, a távolabb élők pedig leveleit. Az irodába egy szobán keresztül lehet bejutni, ahol gyerekek hancúroznak. Amíg a felkínált helyet elfoglalom, és magnómat beüzemelem, arra gondolok, hogy mennyi
ambíciója van ennek az asszonynak? Volt, aki egyszer úgy jellemezte, hogy Erzsébet mindig a talajszint fölött jár két lépéssel. Első benyomásom a fáradt tekintetű, de csillogó szemű asszonyról, hogy nagyon is a földön jár. Az ő gondja a család, így a férj, valamint a kiröppenő négy fiú, bár ez már így nem igaz, hisz van, aki már családot alapított. Viszont itt van a rehabilitációs otthon vezetésének minden gondja-baja, az elmúlt közel tíz évben hetvenöt gondozott terápiája, tizenöt gondozó irányítása, és mindemellett folyamatos szakirányú tanulás. Nem kis teljesítmény. És mindez Nem jutok tovább gondolataimban, mert kérdőn néz rám, várva kérdéseimet. A szokásos puhatolódzó, feloldó bevezető kérdések helyett rákérdezek a lényegre. Erzsébet, mi a titkod? Honnan ez az energia, lelkesedés? Bizonyára vannak olyanok is, akik mindezt gyanakodva nézik. Férjed azt mondta, csodál, és nagyon becsüli a munkádat. Utóbbi kérdésre csak annyit, hogy nem volt ez mindig így. Még mielőtt férjhez mentem, elhívást kaptam az Úrtól erre a munkára. Mondtam a vőlegényemnek, Attilának, hogy én a legnagyobb nyomorúságban levők, a foglyok felé kaptam elhívást. Férjhez mentem, jöttek a gyermekeink, négy fiú. Férjemtől azt hallottam, hogy csak legyek jó feleség, jó édesanya. Igyekeztem az lenni, de mindig dolgozott bennem az elhívás. Tizenöt év után az Úr sürgetett igék és próféciák által, hogy álljak be az elhívása szerinti szolgálatba. A legnagyobb bizonyíték, hogy mennyire az Úrtól volt ez, az, hogy Ő meggyőzte a férjemet is egy külföldi utazás alatt. Aki a legjobban ellenezte tehát, az lett ennek a missziónak a vezetője. Ilyen csodálatos az Úr humora. Isten azt mondta az Igéből, hogy fiaimat bízzad csak rám. Nem tévedés, fiaimat. Az Úr kézbe vette őket, és amikor a szolgálat miatt a legkevesebb időm volt velük foglalkozni, az Úr akkor foglalkozott velük a legintenzívebben. Fiaim Isten fiaivá lettek ígérete szerint. Mielőtt elkezdtem ezt a szolgálatot, nagyon beteg voltam. De Isten meggyógyított. Ha valakit elhív, Ő meg is adja a feladathoz szükséges erőt. Mióta működik ez a szenvedélybeteg nőket rehabilitáló otthon? 1985. augusztus eleje óta. Akkor hamarosan tíz évesek lesztek. Bizony. Nagyon készülünk is rá. Szeretnénk egy olyan megemlékezést, születésnapi találkozót, ahol itt van mindenki, aki az elmúlt tíz évben akár gondozottként, akár gondozóként megfordult itt. Az otthont anyagilag vagy természetben támogatókat is szeretettel várjuk. Ha meghívtok, az Élő Víz is képviselteti magát, bizonyára érdekes riportokat lehet majd készíteni a megtért gondozottakkal. Szeretettel várunk! Ha már így kiprovokáltam a meghívást, és szóba került a születésnap kapcsán, rákérdezek hányan voltak, ill. vannak, akik gondozóként vagy támogatóként résztvettek ebben a munkában? Jelenleg ez persze már holnapra változhat nyolc gondozott, velük négy gyermek és négy gondozó van. Az elmúlt közel tíz évben hetvenöt gondozotton túl tizenöt gondozó is megfordult nálunk. Nem nagy egy kicsit a gondozói fluktuáció? De, sajnos. Többen voltak, akik idejöttek gondozónak úgy, hogy feldolgozatlan problémáik elől menekültek. Így akartak másoknak segíteni. Ez jó hívő hozzáállásnak látszik, de ebben a munkában nem szerencsés. A gondozottak olyan érzékenyek, hogy a nem hiteles embert azonnal észreveszik. Itt mindenben példát kell mutatni. Ha valahol, akkor itt különösen igaz a mondás: Az, aki vagy, olyan hangosan beszél, hogy nem hallom tőle, amit mondasz! Nem könnyű a gondozók feladata, mert nemcsak fizikai jellegű a megterhelés, hanem sokszor nagyon intenzív a lelki csata, és itt a lelki harcban nem védekezni, hanem támadni
kell. Mindezeken túl pedig tanulni, tanulni. Mecénás kerestetik Ki a támogatótok, egyáltalán miből tartja fenn magát az otthon? Az első három évben munkánkhoz külföldi segítséget kaptunk. Ennek megszűnte után nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, de az Úr mindig gondoskodott arról, hogy legyen mit ennünk, valamint a fedélről is a fejünk felett. Eredményeink alapján az államtól a gondozottakra normatív támogatást is kapunk már, de ez nem fedezi a költségeket. A gondozottaktól vagy családjuktól, ha tudunk, költség-hozzájárulást kérünk. Ez persze nem mindig megoldható. Mostani beruházásunk reményeink szerint anyagi helyzetünkön is segít majd. Bevételi forrás lenne a testvérek, gyülekezetek segítsége, de ez az utóbbi időben nagyon lecsökkent. Szentlélekkeresztség lekvárért menet Ugye nemcsak pénzt, hanem természetbeni juttatást is elfogadtok? Igen, volt, amikor Makóról hagymát, Soltvadkertről szőlőt kaptunk. De a legérdekesebb eset az otthon beindulása után történt, amikor idős testvérek élelmet, befőttet ajánlottak fel, csak nem volt, aki elhozza. Magam mellé vettem néhány lányt, és Trabanttal elindultunk, mert már teljesen kifogyott a kamránk, s a felajánlást imameghallgatásként éltük meg. Az autóban az egyik lány annyira örvendezett, hogy az Úr ilyen gyorsan válaszolt imánkra, hogy menet közben hálát adva Szentlélek-keresztséget kapott. Egy nemrég történt bizonyságom pedig arról szól, ha a hívőket nem tudja Isten ilyen szolgálatra felhasználni, akkor a hitetlenek szívébe ad jóakaratot. Budapesten egy helyen pont olyan polcokat láttam, mint amilyenekre szükségünk volt. Elmondtam az illetékeseknek, hogy kik vagyunk, és mi célból kellenének a kért polcok. Azt a választ kaptam, hogy ingyen megkapjuk, sőt még ki is szállítják. Krisztus katonái sorakozzatok Nincs kétségem afelől, hogy ezek a bizonyságok az otthon lakóinak a hitét is erősítik. Természetesen mindezeket megbeszéljük. Van egy katonánk, Horvát Laci. Teljesen hitetlen háttérből jött. A bizonyságaink olyan hatással voltak rá, hogy két hónap alatt hitre jutott, és az Úr csodálatosan tudja használni. Pedig a katonaság pont fordított hatású szokott lenni. Hívő fiataljaink ott szoktak hitetlenekké válni, nem pedig a hitetlenek hívővé. Nincsenek önként jelentkező hívő fiatalok, akik itt töltenék polgári szolgálatban katonaidejüket? Öt főre van státuszunk, de jelenleg csak Laci katonáskodik itt. Örömmel várjuk tehát fiatal testvéreinket Dunaharasztiba katonának. Az eredmény az Úrtól van Mennyire lehet mérni a gondozottaknál az eredményt? Lehet, de attól függ Mitől? Honnan, milyen mélyről, milyen háttérből jött. A táblázat szerint a gyógyulás fokát mutató skála 20-tól +20-ig terjed. Igen. A 20 állami gondozott, kábítószeres lányt takar, akinél a 5-re jutás is komoly eredmény. A 0 fölötti abszolút eredmény az, ha valaki teljesen stabilizálódik, tartósan megáll a maga lábán, gyülekezethez kapcsolódik, és absztinens marad. Családba illeszkedik vagy családot alapít. Abszolút számokban a mi eredményességünk 60% feletti, míg az állami
intézményekben ez 10% körüli. Itt magvetés folyik, így már az is eredmény, ha valaki bármennyi időt is itt tölt. Itt kötöttségek vannak, házirend, ami esetleg némelyeket elriaszt az otthontól vagy már az otthonból. Mi az elvárás az otthonba jelentkező gondozottal szemben? Aki idejön, általában nem magától, hanem külső kényszer hatására (nincs lakása, fél a rendőrségtől stb. vagy eleve ide irányítják az orvosok) jön. A legfontosabb, hogy eddigi életmódját ne akarja tovább folytatni, akarjon megváltozni, meggyógyulni. Igyekszem minden idekerülő hátterét személyesen feltérképezni. Az újonnan bekerülő gondozottól 8 10 oldalas önéletrajzot, valamint tíz féle teszt kitöltését kérjük. Ezek segítségével megpróbáljuk a személyiség töréspontjai vonalán a valódi okokat megtalálni. Ez tulajdonképpen az első két hónapot igénybe is veszi. Kudarcok pedig vannak Úgy tudom, nem minden idekerülő kész az együttműködésre. Ezeket az eseteket kudarcként élitek meg? Mivel, mint már említettem, általában nem önként jönnek ide, kb. 15% az első két hétben el is megy, ők nem Isten segítségével akarnak ha egyáltalán akarnak meggyógyulni. Őket nem tekintem kudarcnak, inkább a rehabilitációs rendszer hibájának, mert hiányzik az első lépcsőfok. Szükség lenne olyan motivációs házakra, helyekre, ahová a szenvedélybeteg bármikor betérhetne egy kávéra, baráti szóra, itt hallhatna Istenről, a prospektusokból sorstársai bizonyságait olvashatná, melynek eredményeként ő maga jutna arra az elhatározásra, hogy megváltozni nálunk, Isten segítségével akar. Azért a kudarcokból bizonyára tanultok is. Valaki azt mondta, ha nem tanulunk a hibáinkból, akkor nem érdemes elkövetnünk őket. Külföldi testvéreink huszonöt éves tapasztalatait a gyakorlatban próbáljuk alkalmazni, és mondhatom ez nagyon sokban segítette munkánkat. Egy bölcs szerint: Tanulj mások hibáiból! Nem élhetsz olyan hosszú ideig, hogy mind magad kövesd el. A gondozottaknak három hónap után rendeződik az egészségi állapota, eltűnnek a vészfelhők, az otthon már nem újszerű, és ilyenkor szinte menetrendszerűen jön a lázadás. Jobbik esetben csak passzívvá válnak, de az esetek többségében lázadnak és lázítanak. Egy ideig próbáltunk körömszakadtáig ragaszkodni hozzájuk, mire rájöttünk, ha valaki nagyon menni akar, akkor el kell engednünk. Szívükben már ott az Ige magja, és általában előbbutóbb tékozló fiúkként visszajönnek, mert már nem érzik jól magukat a moslékosvályúnál. Természetesen vannak olyanok is, akikkel ötször-hatszor foglalkoztunk, de hiába. Én helyettük nem dönthetek, nem szakíthatok a bűnnel. Akikből hiányzik az ősbizalom A tesztek kapcsán említetted az oknyomozást. Jellemzően milyen okok játszanak szerepet abban, hogy a lányok szenvedélybetegekké válnak? Különösen az állami gondozottaknál a legsúlyosabb az elutasítottság. Akit a szülei csecsemőkorában elvetettek, abból hiányzik az ősbizalom az élethez. Nagyon nehéz ezt megtörni: bár a szüleidnek nem kellettél, viszont kellesz Istennek. Általában nagy probléma a széttört családoknál, hogy az identitás kialakulása táján a fiatal lány nem tud saját nemével azonosulni, helyette apjával azonosul. Hét skizofrén, tudathasadásos lány volt nálunk, akiknél az okok erre a problémára voltak visszavezethetők. Az orvosok legnagyobb csodálkozására a hét lányból öt meggyógyult. Van még egy jellemző ok, amely a nemi szerep kialakulásának idejére (az öt éves kor környékére vagy a pubertás korra) esik. Ez pedig a másik nemhez való vonzódás, melyet a családtagok félreértelmeznek, és visszaélnek vele. Pszichiátriai szempontból ezek a legnehezebb esetek.
Nagycsalád modell A faliújságon láttam, hogy nemcsak bibliai foglalkozások és házkörüli munkák vannak feltüntetve, hanem csoportfoglalkozások és vasárnapi gyülekezeti alkalom is. Munkamódszerünk jellemzője a közösségformálás, a közösségterápia. Egy nagycsalád modelljét igyekszünk megélni, hisz a gondozottak többségénél hiányzik a családi háttér, az egészséges családminta. A csoportfoglalkozáson mindent meg lehet beszélni. Meg kell tanulni kommunikálni, és nem indulatból szólni a másiknak. Ezek a dolgok is megbeszélésre kerülnek. Attilától kérdeztem, hogyan viszonyulnak a lányokhoz a gyülekezetben. Nagyon diplomatikusan azt válaszolta, hogy ez a gyülekezet érettségétől függ. Igen. Sajnos, a világ más részén levő gyülekezetekben is probléma ez. Egy gyülekezetben sincs igazán otthon a szenvedélybeteg. Meg kell tanulnunk krisztusi szeretettel szeretni őket. Bioházak Terveitek? A zoknikötőgép és gombáspince már nem a jövő, hanem a jelen. Az augusztusi tíz éves évforduló megszervezése a közeljövő. És még? Ha nem is a rehabilitációs munka első lépcsőfokának számító motivációs házat, de egy motivációs lefutott BKV buszt nagyon szeretnénk, amellyel tudnánk igény szerint mozogni, valamint szolgálni a szenvedélybetegek körében. A már szintén említett harmadik rehabilitációs lépcsőfok, az utógondozás egy része az új épületszárnnyal megvalósulni látszik. De az Úr új kapukat nyitogat ezen a területen. Egy helyi lakos földet ajándékozott az otthonnak, amely Dunaharaszti határában van. Itt szeretnénk majd bioházakat építeni. Biogilisztáról már hallottam, de házról? Pedig Hatvan mellett Lőrinciben bioházakból biofalut építettek fel. Speciális gépekkel préselt földből vályoghoz hasonló formákat készítenek, mely jóval olcsóbb, mint a modern építőanyagokkal készült házak. Vigyázat, keménydrog! Úgy tudom, mind jobban terjednek a keménydrogok, melyből következik, hogy súlyosabb állapotban levő szenvedélybetegekre lehet számítani a jövőben. Eddig alkoholista, gyógyszer + alkoholfüggő vagy orvosilag gyógyszerfüggővé tett betegek voltak a jellemzőek. A keménydrogosoknál még komolyabbak a fizikai tünetek, de ami még veszélyesebb, az a nagyfokú lelki függőség. Épp van egy ilyen gondozottunk, akinél mindezt látjuk. A kábítószer elhagyása után hosszú ideig erős csontfájdalmai voltak. Isten viszont még a kemény drogosokon is tud segíteni. És mi van az AIDS-esekkel? Erzsébettől elköszönve hazafelé azon gondolkodtam, hogy mire számíthatunk még? Mert ugye mi burokban élünk. Reményeink szerint minden hívő család boldog, hisz Jézus Krisztusban minden feltétel adott, hogy az legyen. Gyülekezetbe járhatunk, ahol jól vagy talán még otthon is érezzük magunkat. Néha evangélizálunk is, de nem gondoljuk komolyan, hogy a menyegzőre az út széléről hívottak jöjjenek el. Pedig, ha nem jönnek a hivatalosak, akkor jönnek a testi-lelki csonkák-bonkák (Mt 22,1 14). Erre pedig fel kell készülnünk. Akik pedig már ilyen szolgálatban vannak, azokat támogatnunk kell. Mit tennénk, ha egy AIDS-es gyógyíthatatlan beteg megtérne, és a gyülekezetünkbe járna, netán még úrvacsorázni is akarna? Kiközösítenénk, eltiltanánk, vagy elintéznénk, hogy karanténba zárják? Minél nagyobb a bűn, annál nagyobb Jézus bűnbocsátó kegyelme. Mert Ő nem az igazakért,
hanem a bűnösökért jött. A kábítósokért és az AIDS-esekért is! Végezetül álljon itt az élet egy gondolkodó által megfogalmazott három szabálya: Az első: Indulj!, a második: Menj tovább!, a harmadik pedig: Segíts valaki másnak is elindulni! {k1995104} {k1995105} KÖRKÉP Mátészalka ifj. Kovács Béla A húszezres lakosú város, Mátészalka a szatmári térség fővárosa. Az országos híradásokból is jól ismert nehéz helyzetben, amit a gazdasági szerkezetváltás és az ezzel összefüggő munkanélküliség csak súlyosbít, a mátészalkai hívő embereknek erős biztatásuk van az Úrtól, aki előtt nem ismeretlenek gondjaik. A városban több mint tíz éve működik pünkösdi gyülekezet, amelynek lelkipásztorával, Dicső Gusztávval (Lacival) beszélgettem az Országos Presbitérium ózdi kihelyezett ülésén. Laci, 1983-ban kezdted feleségeddel ezt az úttörő munkát Mátészalkán, amelynek eredménye a jelenleg nyolcvan főt számláló gyülekezet. Úgy gondolom, nagyon érdekes dolog egy gyülekezet plántálása, ami megdobogtatja valamennyiünk szívét. Hogyan is kezdődött az egész? 1983-ban költöztünk a felépült új lakásunkba Mátészalkára, ahol a munkahelyünk is volt. Kántorjánosiban, ahol korábban laktunk, nem volt gyülekezet. Persze Mátészalkán sem volt, csak egy kedves testvérnő lakott itt, akit már régebbről ismertünk, és aki Vásárosnaményba járt gyülekezetbe. Nos, kezdetben nála, Édes Antalnénál jöttünk össze. Legelőször csak hárman voltunk, mi ketten és ő. De hamarosan többen lettünk. Elkezdtünk bizonyságot tenni a szomszédoknak, munkatársaknak, a testvérnő is hívogatott a rokonságán belül, és így egyre többen lettünk. Gondolom, mindehhez évek kellettek, no meg kitartás és elhivatottság. Természetesen. Feleségemmel már korábban tudtuk, hogy az Úr valami nagy munkára hívott el minket, csak még azt nem tudtuk, mi lesz az. Végül is minden a szemeink előtt játszódott le, és mi semmit sem tudtunk volna magunktól tenni, csak beleálltunk abba, ami az Úrtól adódott. 1985-ben nyolcan mentünk át a testvérnő lakásából a miénkbe, ahol aztán hat évig gyülekeztünk. 1991-ben harmincegynéhányan mentünk az újabb helyünkre, mert már kinőttük a lakásunkat. A dolog érdekessége, hogy a rendőrség volt épületében béreltünk két helyiséget, amit összenyitottunk. Úgy tudom, most már van saját gyülekezeti házatok. Igen, nem sokáig voltunk a régi rendőrségen, mert két évvel később az Úr kegyelméből sikerült vennünk egy családi házat, amit azután átalakítottunk. Hányan voltatok akkor, és mennyi most a gyülekezet létszáma? Negyvenhatan költöztünk 1993-ban az új imaházba. Jelenleg nyolcvan körüli bemerített tagunk van, bár pontosan nem tudom, mert nem számoltam meg. Tudod, Dávid király is hogy járt. Milyen a fiatalok aránya a gyülekezetben, és milyen munkát végeznek? Körülbelül harminc fiatal van a gyülekezetben. Inkább a tizenéves korosztályt képviselik, a huszonévesek kevesen vannak. Az ifjúsági vezetőnk viszont középkorú, ő vezeti a szombatonkénti ifjúsági órákat. Van dicsőítő csoportunk is, amelynek magját a Szabados család képezi. Ők minden vasárnap délelőtt szolgálnak. És mi van délután?
Vasárnap csak egyszer jövünk össze, mert a gyülekezet fele vidéki, és nem tudnák megoldani a kétszeri bejárást. Visszatérve az ifjúságra, van egy ifjúsági imacsoportunk is. Az ifjúsági órákon különösen 1994 elejétől folyamatosan teltek be Szentlélekkel a fiatalok, így nagy részük most már Szentlélekkel keresztelt. Szeretnek imádkozni a fiataljaink, közülük többen már hajnalban felkelnek, hogy imádkozni tudjanak iskolába indulás előtt. Bizonyára az Úr használja is őket, hiszen felkészítette a fiatalokat?! A nyáron az Operation Mobilization (OM) nemzetközi ifjúsági missziós szervezet tagjai két hetet töltöttek városunkban. Fiataljaink velük kezdték az utcai evangélizációt. Azóta péntekenként végzik ezt a szolgálatot. Kimennek a terekre, parkokba, és beszélgetnek az emberekkel, néha gitároznak és énekelnek is. Hány fiatal végzi az evangélizációt? Az egész csoport? Hatan-nyolcan vesznek részt ebben a szolgálatban, de a gyülekezetben ugyanabban az időben imaórát tartunk, ahol a testvérek kimondottan azért imádkoznak, hogy az Úr áldja meg a fiatalokat. Van valamilyen csoportszervezet a gyülekezetben? Nyár elején indultak a házicsoportok, amelyekben főleg a mátészalkai testvérek szorgoskodnak. Három csoportunk van, amelyek hetente tartanak összegyülekezést. A heti biblia- és imaóra mellett nem megterhelő még a rendszeres házicsoport összejövetel is? Nem volt eddig probléma, a házicsoportos alkalmak ugyanis más jellegűek, mint a gyülekezeti összejövetelek. Az egyik csoportban sokat foglalkozunk a gyülekezet problémáival, szinte átimádkozzuk azokat. A másik csoportban inkább házi istentiszteletet tartanak, ahová vágyakozók is eljárnak. A harmadiknak pedig imádkozás és istentiszteleti jellege van. A csoportoknak már voltak előzményeik, ezeket most rendszeresebbé tettük, de újat is szerveztünk. Az volt az indítékunk, hogy a városért imádkozzunk, bár ez szerintem kevésbé tud megvalósulni. A gyülekezet alapításától kezdve mindmáig te vagy a pásztor. Így az évekre visszamenőleg fel tudod fedezni a Szentlélek munkájának vonulatát a gyülekezetben? Mindenképpen, hiszen ahogyan növekedtünk, visszaesések nélkül, mondhatnám folyamatosan, az mind a Szentlélek műve. Korábban a Szentlélek-keresztségek ritkábban fordultak elő, mint most. A lelki ajándékok is megnyilvánulnak, gondolok itt a gyógyulásokra, szabadulásokra, látomásokra, sőt leesések is előfordultak a Szentlélek jelenlétében. A dicsőítés is jó talajra talált közöttünk, nem okozott feszültséget, mint talán máshol, mivel új énekeink a Hitünk Énekeiből is van ilyen csodálatosak. Úgy tudom, a mátészalkai gyülekezet mellet Kántorjánosiban is van szolgálatod. Igen, Kántorjánosiban 1985-ben kezdődött a cigánymisszió. Mondhatnám, a két gyülekezet építése párhuzamosan haladt, a létszámnövekedés is közel azonos volt. Kovács László és Szabados Zoltán segítettek végezni ezt a munkát. Azóta már saját vezetőjük van Rézműves Mihály (Feri testvér) személyében, de apára még szükségük van. Laci, olyan sok munkát végeztél és végzel az Isten népe javára, hogy kíváncsivá tettél, miként kezdődött az Úr munkája az életedben, és hogyan fejlődött benned? Születésemtől kezdve Újkenézben éltem. Ott a hatvanas évek elején kezdődött a missziós munka. A szüleim akkor tértek meg, nyolc évesen engem is betöltött a Szentlélek. Tizennégy évesen elkerültem otthonról, három évig ritkán látogattam a gyülekezetet. Tizenhét évesen bemerítkeztem. Elhívásom volt a szolgálatra, így lettem huszonhat éves koromban az újkenézi gyülekezet vezetője. Egy évi szolgálat és házasság után nagy törést engedett meg Isten az életemben. Ez szomorú történet, mégis ezen keresztül ismertem fel, hogy Istennek szüksége van rám, és mennyire szeret engem. Ezek után kerültem először Kántorjánosiba, majd
Mátészalkára. 1991 őszén egy közlekedési baleset folytán életveszélybe kerültem, közel voltam a túlsó parthoz. Az intenzív osztályon egy angyal őrzött felépültem, és szolgálok, dolgozok tovább, végzem a polgári munkámat is, kútfúrással foglalkozom. Mit vársz a jövőtől? A Szentlélek kiáradását Mátészalkán és környékén. Több új gyülekezet alakulását, melynek alapjai már megvannak. Nagy reménységgel vagyok ezirányban. Bár tudom, az elvégzendő munka sokkal több lesz. Hála Istennek, vannak nagyon ígéretes, buzgó fiatal testvérek is a gyülekezetben, akikre számítani szeretnék. És mindenek előtt Isten kegyelmére. Köszönöm a beszélgetést. Hogyan lett új életem? Szűcs József %Harka Kálmán, aki nemrég tért haza Norvégiából egy kétéves felekezetközi bibliaiskolából, jelenleg Kecskeméten él feleségével, Bíborkával és két éves kisfiukkal. Más egyéb szolgálata mellett az Új Élet Levelező Bibliaiskolát irányítja teljes idejű lelkimunkásként. Vele készült a következő beszélgetés. Isten kiválasztott gyermekei között Mikor kerültél először Istennel kapcsolatba? Beszélj a megtérésed előtti időszakról! Evangélikus családban nőttem fel és lettem megkeresztelve. Nagymamám volt az, aki a hit dolgaira tanított, és sokat imádkozott értem. Én magam csak azért jártam a templomba, hogy a barátaimat elvigyem futballozni. Diszkókat is szerveztem akkoriban, de egy idő után nagyon megcsömörlöttem attól az élettől, az alkoholtól és az erkölcstelenségtől. Még akkor nem tudtam, hogy Istent keresem, de elkezdtem keresni valami mást. Találkoztam egy lánnyal, és sokat beszélgettem vele Istenről. Teljesen más volt, mint a többi lány a diszkóból. Elkezdtem vele járni, és kiderült, hogy Jehova Tanúja. Együtt olvastuk a Bibliát, eljártam vele az összejöveteleikre, és végül összeházasodtunk. Az egész családja Jehova Tanúja volt, én is az akartam lenni, ezért engedték meg az esküvőt. Az esküvő után kezdtem észrevenni, hogy teljesen máshogy élnek, mint ahogy beszélnek, és mint amit a Biblia tanít. Érdekes módon az utcán mindegyik olyan magabiztosnak tűnik. Ezek szerint az életük nem olyan, mint amit tanítanak? Én bent voltam a családban, és beleláttam a dolgaikba. Abban az időben még tiltották az Őrtornyok behozatalát Magyarországra. Volt apósom csempészte be az újságokat a határon, és ezzel együtt műszaki dolgokat is behozott. Csempésztek, üzleteltek, kihasználtak másokat. Sokat beszéltek a Jehova Istenről, de a pénz sokkal fontosabb volt nekik. Általában igaz ez a hozzáállás mindegyikükre? Szerintem nem. 75%-uk megtévesztett, és a vezetés kihasználja ezek jóhiszeműségét. Jól megélnek belőle, de a vezetők között is vannak, akik nem pénzért csinálják. Találkoztam én is olyanokkal, akik rájöttek, hogy szélhámosság, és otthagyták őket. A volt apósom is kilépett, amikor a megprófétált világpusztulás nem következett be. Ekkorra már én sem akartam Jehova Tanúja lenni. Sok problémánk volt, és egy nap arra mentem haza, hogy felforgatták az egész lakást, és elvitték a volt feleségemet is. Teljesen elzárták tőlem, úgyhogy csak a bírósági tárgyaláson találkoztunk. Hogyan tudtad ezt a válságos időszakot feldolgozni magadban? Azt mondtam: Ha ők Isten kiválasztott gyermekei, akkor semmi közöm hozzájuk. Ilyen Istenre nincs szükségem. Megkeseredtem és nagyon csalódott voltam. Először csalódtam a nagyegyházakban, most meg Isten kiválasztott népében, úgyhogy akkor már mindent kerestem, csak Istent nem. Ugyanakkor olyan lelki nyomás alatt tartottak, hogy elkezdtem ideggondozóba járni. Gyomorfekélyem lett, és gyógyszereken kellett élnem.