Szerepe, tulajdonságai és hatása Részletek Ellen G. White írásaiból

A ZENE Szerepe, tulajdonságai és hatása Részletek Ellen G. White írásaiból Ellen G. White Estate Silver Spring, Maryland 1972 (újra kiadva 2003 júniusában) A szerkesztő előszava A zenéről szóló munkacsoportos tanulmány közeledtére való tekintettel a White Alapítvány megbízást kapott, hogy állítson össze E. G. White anyagokat, melyek kapcsolatban állnak a Bizottság által vizsgált kérdésekkel. A munka során kiadott és kiadatlan forrásokat is felhasználtak. Először sorra veszi a világos elveket megfogalmazó tanácsokat, majd alkalmazza ezeket az elveket, hogy Ellen White tanácsait közvetlen összefüggésbe hozhassuk az előttünk álló kérdésekkel. Jelen dokumentumban nem kísérlünk meg egy általános, kimerítő bemutatást nyújtani a zene témájáról. Valószínű, hogy átsiklottunk néhány kijelentés felett, melyet aztán a bizottság egyik vagy másik tagja a jelen tanulmányban megragadott. Hisszük azonban, hogy a következő kijelentésekben alapvető elvek fogalmazódnak meg, melyeket most hatékonyan kell alkalmaznunk. Ezek a zene szerepét és tulajdonságait összegzik; a zene a hatását a jóra vagy a rosszra; a zene hatékony felhasználását az egyházi szolgálatokban, és néhány tanácsot, melyek elsősorban a zenét gyakorlókat érdekelhetik. Az 1900-as és 1901-es indianai események során, melyre a Szent Test Mozgalom néven szoktunk hivatkozni (részletes tárgyalása a Válogatott Bizonyságtételek 2. kötetében olvasható, a 31-39. oldalon), a zene kiemelkedő szerephez jutott. Szemtanúk beszámolói állnak rendelkezésre a történtekről. Megvan Ellen White erre vonatkozó tanácsa, mely egy 1900 januárjában, Ausztráliában kapott látomáson alapul a Szent Test Mozgalom indulásakor, valamint beszámolókon, melyeket a Haskell házaspártól kapott hét hónappal a látomás után. Ezen összeállítás anyagai között olyan elveket fedezhetünk fel, melyek ma is útmutatást adnak. Ezeket az anyagokat anélkül terjesztjük be, hogy megpróbálnánk az összeállítást kimerítő jellegűvé tenni, ugyanakkor szeretnénk körvonalazni olyan kijelentéseket, melyek összefüggésben állnak a bizottság tanulmányával. A. L. White, titkár Ellen G. White Alapítvány Washington DC 1972. június 30. 1

1. A zene szerepe A Biblia énekei által elbeszélt történetek tele vannak az ének és a zene gyakorlására való buzdítással, amint ezek hasznáról és áldásairól beszélnek. A zenét azonban gyakran megrontják, hogy gonosz célokat szolgáljon, és így a kísértés egyik legcsábítóbb eszközévé válik. Helyesen felhasználva viszont Isten értékes ajándéka, melynek célja, hogy gondolatainkat magasztos és nemes dolgokra irányítsa, lelkünket megérintse és felemelje. Egykor Izrael fiai a pusztai vándorlás során útjukat szent énekek dallamaival tették vidámabbá. Isten ma is felszólítja gyermekeit, hogy énekekkel vidítsák fel földi életük zarándokútját. Isten Igéjének kijelentéseit énekek által őrizhetjük meg a legjobban emlékezetünkben. Az ilyen énekeknek csodálatos hatalmuk van, mert megfékezik nyers, neveletlen természetünket, felüdítik gondolatainkat, felébresztik rokonszenvünket, elősegítik, hogy kiegyensúlyozottan cselekedjünk, segítenek elűzni a homályt, a bánatot, az aggodalmat, amelyek semmivé teszik bátorságunkat és gyengítik erőfeszítéseink hatékonyságát. Az ének az egyik leghatásosabb eszköz arra, hogy bevésse a szívekbe a lelki igazságokat. A szorongatott, a kétségbeesés határán álló hívőnek eszébe jut Isten néhány Igéje vagy egy régen elfelejtett gyermekkori ének és a kísértés elveszti erejét felette. Élete új jelentőséget nyerve új célkitűzéseket, bátorságot és örömöt tud másoknak is adni. Az ének nevelő hatásának értékét sohase veszítsük szem elől. Énekeljünk otthonunkban kedves, tiszta énekeket, akkor kevesebbet fogjuk szólni az elítélendő megrovás szavait, hanem inkább több reményt, vidámságot és örömöt árasztunk szét mindenfelé. Énekeljünk az iskolában, így a gyermekeket közelebb vonjuk Istenhez, tanítóihoz és egymáshoz! Az ének mint az istentisztelet szerves része, ugyanolyan fontos tényezője a vallásos szolgálatnak, mint az ima. Sok ének valóban ima. (Nevelés, 167-168. oldal) Védőpajzs a csüggedés ellen Ha sokkal inkább dicsérnénk az Urat, ha sokkal kevésbé idéznénk fel csalódásainkat, akkor jóval több győzelmet aratnánk. (1896, 53. levél Az evangélium szolgái, 499. oldal) Adjunk énekben hálát és dicsőséget Istennek! Amikor Sátán megkísért, ne adjunk hangot érzéseinknek! Inkább énekeljünk hittel hálaadó éneket Istennek! Az ének az a fegyver, amelyet mindig használhatunk a csüggedés ellen. Amikor kitárjuk szívünket a Megváltó jelenlétéből áradó napfény előtt, egészség és áldás lesz az osztályrészünk. (A nagy Orvos lábnyomán, 254. oldal 1905) Szívbe vésni a lelki igazságokat Az ének az egyik leghatásosabb eszköz arra, hogy a lelki igazságokat a szívbe vésse. Gyakran fakadnak fel a bűnbánat és a hit forrásai egy szent ének szavaitól. (Review and Herald, 1912. június 6.) A keresztény tapasztalat megőrzése Este és reggel gyermekeiddel együtt tarts istentiszteletet, olvasd Igéjét, dicsőítsd őt énekkel. Tanítsd meg őket és ismételtesd el velük Isten törvényét. A parancsolatokra nézve Izráel a következő oktatásban részesült: Ennek megfelelően Mózes utasította az izraelitákat, hogy a törvény igéit 2

megzenésítsék. Míg az idősebb gyermekek hangszereken játszottak, az ifjabbak meneteltek és együtt énekelték Isten parancsolatainak énekét. Az emlékezetükben tartott törvények, melyeket gyermekkorukban tanultak meg, könnyen felidéződtek gondolataikban. Ha fontos volt, hogy Mózes a parancsolatokat szent énekekbe szedje, hogy menetelésük közben a pusztában a gyermekek is megtanulhassák a törvényt szakaszról-szakaszra, mennyivel fontosabb napjainkban, hogy gyermekeinket Isten Igéjére megtanítsuk! Jöjjünk tehát az Úr segítségére, oktassuk gyermekeinket, hogy megtartsák a parancsolat minden egyes szavát. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy otthonunkban zenélhessünk, hogy Isten megjelenhessen közöttünk. (Review and Herald, 1904. szeptember 8.) Tegyétek kellemes időtöltéssé a munkát! Tegyétek kellemessé a munkavégzést dicsérő énekek éneklésével. (Child Guidance, 148. oldal) Ami elűzi az ellenséget Láttam, hogy naponta felemelkedve, felül kell kerekednünk a sötétség hatalmain. A mi Istenünk hatalmas. Láttam, hogy ha Isten dicsőségére éneklünk, az elűzi az ellenséget, és ha dicsérjük Istent, az visszaveri a gonoszt és a győzelem a miénk lesz. (1850, 5. levél) Ellenállni az ellenségnek Mikor Krisztus gyermek volt, mint ezek a gyermekek itt, Őt is bűnre kísértette a gonosz, de nem hajlott a kísértésre. Ahogy idősebb lett, szintén kísértés környékezte, de Ő énekelt, éspedig olyan énekeket, melyekre anyja tanította; ha ezek eszébe jutottak, dicsénekek hangzottak el ajkairól. S mielőtt még társai feleszméltek volna, már énekeltek is, vele együtt. Isten azt akarja, hogy felhasználjunk minden lehetőséget, melyről a menny gondoskodott, hogy ellenállhassunk az ellenségnek. (1901, 65. kézirat) A menny öröme A kora reggel sokszor találta (Jézust) valamilyen elhagyatott helyen: elmélkedett, kutatta a Szentírást, vagy imádkozott. A reggeli fényt énekszóval köszöntötte. Hálaénekével tette vidámmá a munkával telt órákat, és a menny örömét hozta a munkában kifáradtaknak és az elcsüggedteknek. (A nagy Orvos lábnyomán, 52. oldal) Jézus zsoltárokat és mennyei énekeket énekelt Szívének örömét gyakran zsoltárokkal és mennyei énekekkel fejezte ki. Názáret lakói gyakran hallották hangját, amint dicsérettel és hálával járult Isten elé. A mennyel éneke által tartotta a kapcsolatot. Ha társai a fárasztó munkáról panaszkodtak, a Megváltó ajkáról felszálló édes dallam felvidította őket. Úgy tűnt, hogy dicsérete elűzi a gonosz angyalokat, és mint a tömjén, jó illattal tölti be a környéket. Hallgatóinak gondolatait a földi élet terhéről a mennyei otthon felé irányította. (Jézus élete, 73-74. oldal) 3

2. Izrael tapasztalata a zene gyakorlati hasznáról Az éneklés segít megőrizni a tanítást az elmében A pusztai vándorlás idejéből sok értékes tanítás maradt meg elméjükben az éneklés által. A fáraó seregétől való szabadulásuk alkalmával Izraelnek egész serege diadalénekben egyesült. A pusztán és a tengeren át messze hangzott örömteljes énekük és a hegyek is visszhangozták dicséretük szavait: "Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő... " (2Móz 15:21). Ezt az éneket gyakran megismételték vándorlásuk alatt, megvidámítva a szíveket és felgyújtva zarándoktársaik hitét. A parancsolatokat - melyeket a Sinai hegyen kaptak Isten kegyelmének ígéreteivel, és szabadulásuk csodálatos művének jelentésével - isteni utasításra énekben fejezték ki és zenével kísérték. A nép lépést tartott a zene ütemével, amíg dicséretben emelték fel hangjukat. Így gondolataikat elterelték az út próbáiról és nehézségeiről. Lázongó lelkük lecsendesedett és megnyugodott, az igazság alapelvei bevésődtek emlékezetükbe és hitük megerősödött. Az összehangolt cselekvés rendre és egységre tanította őket, és a népet szorosabb kapcsolatba hozta Istennel és egymással. (Nevelés, 39. oldal) A prófétaiskolákban a tanterv része volt Az iskolában és az otthonban élőszóval folyt a tanítás nagy része, de az ifjak megtanulták a héber írások olvasását és az Ószövetség pergamen tekercseit is tanulmányozták. A tananyag fő témája Isten törvénye volt a Mózesnek adott utasításokkal, valamint a szent történelem, a szent zene és a költészet. (Nevelés, 47. oldal) Amit a zenével elérhetünk A megszentelt értelem állandóan "régit és újat" hozott elő számukra az Úr kincstárából és Isten Lelke a prófétálásban és szent énekben nyilatkozott meg. A zene külön, szent célt szolgált. Feladata volt, hogy az emberek gondolatait tiszta, nemes és felemelő dolgokra irányítsa és hogy a lelkekben Isten iránti hálát és tiszteletet ébresszen. Mennyire különbözik az ősi szokás és alkalmazás attól, amit ma a zene szolgál. Hányan használják fel zenei képességüket a maguk és nem Isten dicsőítésére! A meggondolatlanokat a zene szeretete sokszor olyan helyek látogatására csábítja, amelyek felkeresése Isten gyermekeinek tilos, mert ott összekeverednek azokkal, akik e világot szeretik. És így az, ami helyesen alkalmazva áldások forrása lehetne, Sátán leghathatósabb eszközévé válik, hogy az emberek gondolatait az örökkévaló dolgoktól elvonja. A zene a mennyei hajlékokban folyó istentiszteletnek egy részét alkotja. Törekednünk kell azért arra, hogy dicsénekeinkben, amennyire csak lehet, megközelítsük a mennyei karok harmóniáját. A nevelésben a hang helyes képzése igen fontos tényező, s ezért azt nem szabad elhanyagolnunk. Mert az ének éppen úgy szerves része az istentiszteletnek, mint az ima. Az emberi szívnek át kell éreznie az ének szent üzenetét, hogy helyesen tudja azt tolmácsolni. (Pátriárkák és próféták, 591. oldal) Visszatekintve A jeruzsálemi utazás egyszerű, patriarkális módja, a tavaszi időszak szépségei, a nyárközép gazdagsága vagy az ősz megérett dicsősége közepette gyönyörűséges volt. Hálaáldozattal jöttek az ősz hajú férfiútól a kicsiny gyermekig, hogy találkozzanak Istennel szent hajlékában. Utazásuk közben 4

elbeszélték a gyerekeknek a múlt tapasztalatait, azokat a törvényeket, amelyeket minden fiatal és idős ma is szívesen hallgat. Az énekek, amelyeket énekeltek, felvidították őket pusztai vándorlásukban. Megénekelték Isten parancsolatait. A természet áldott befolyása és a kedves emberi társaságok olyan élményeket adtak, amelyek sok gyermek és ifjú emlékezetében örökre megmaradtak. (Nevelés, 42. oldal) 3. Kívánatos tulajdonságok Világos dallam érthető szöveg Nincs olyan szó, mely megfelelően kifejezhetné az igaz istentisztelet áldásosságát. Amikor az emberek lélekből és értelemmel énekelnek, mennyei zenészek veszik át a dallamot, csatlakoznak a hálaadó énekhez. Aki megajándékozott minket a tehetséggel, mely képesít Isten munkatársaivá lennünk, elvárja szolgáitól hangjuk művelését, hogy közérthetőn tudjanak beszélni és énekelni. Nem harsogó éneklés való ide, hanem világos dallam, helyes kiejtés, s érthető szavak. Mindenki szakítson időt hangja művelésére, hogy tisztán és lágyan dicsőíthesse Istent, ne pedig harsogva, rikoltón és fülrepesztőn. Az éneklés képessége Isten ajándéka - használjuk azt Isten dicsőségére. (Bizonyságtételek, 9. kötet, 143-144. oldal) A hatásos zene jellemzői A zene nagy hatalom lehet a jóra; mi mégsem használjuk ki teljesen az istentiszteletnek ezt az ágát. Általában csak ösztönszerűen énekelünk, vagy különleges esetekben, máskor pedig az énekesek egyedül bukdácsolnak, a zene pedig érezteti kellő hatását a jelenlévők szívére-lelkére. A zene legyen szép, lendületes, hatásos. Dicséret és odaadás hangjai emelkedjenek Istenhez. Ha lehet, hangszereket is használjunk, szálljon fel Istenhez dicső összhangban, mint elfogadható áldozat. Néha azonban nehéz az énekeseket fegyelmezni s őket munkarendben tartani. Sokan saját elgondolásuk szerint akarnak cselekedni; nem akarnak tanácskozni, vezetésnek engedelmeskedni. Isten szolgálatában jól kigondolt tervek szükségesek. A józan ész kiváló tényező az Úr imádatában. (Az evangélium szolgái, 325. oldal) A megfelelő pátosz Az emberi hang sok érzelmet, dallamot fejez ki, s ha a tanuló törekszik, olyan szokásokat vehet fel beszédében és énekében, melyek arra képesítik, hogy lelkeket nyerjen meg Krisztusnak. (1886, 22. kézirat) Nem a hang erőssége, hanem a jó minőség számít Éneklésünk nagy mértékben javítható. Néhányan azt hiszik, hogy minél hangosabban énekelnek, zeneileg annál szebb; azonban a lárma nem zene. A jó ének olyan, mint a madarak éneke - halk és dallamos. Néhány gyülekezetünkben hallottam énekszámokat, melyek az Úr házának szolgálatára egyáltalán nem alkalmasak. A hosszan kitartott hangok, az operai ének sajátosságai nem tetszenek az angyaloknak. Csak az egyszerű, természetes hangon énekelt dicséretekben gyönyörködnek. Énekekben, melyeknek minden szavát világosan, dallamosan kiejtik, ezeket éneklik velünk együtt. A szívből felszálló, lélekkel és értelemmel telt refrént éneklik el velünk együtt. (1903, 91. kézirat) 5

Ünnepélyességgel és komolysággal Az ének, amely világos mondanivalójával sok szívből árad, Isten egyik eszköze a lélekmentés munkájában. Vezessük az egész szolgálatot ünnepélyesen és komolyan, mintha Mesterünk láthatóan is jelen volna. (Bizonyságtételek, 5. kötet, 493. oldal) Dallamosan és érthetően Boldog vagyok, hogy a zene tanítása is bekerült a healdsburgi iskola tanrendjébe. Az ének oktatása minden iskolában nagyon fontos. A hang kiművelésére sokkal nagyobb gondot kellene fordítanunk, mint általában tesszük. Tanulók, akik megtanulták a szép evangéliumi énekeket, jó szövegkiejtéssel, sok jót tehetnek, mint evangélisták. Sok alkalmuk nyílik, hogy Istentől nyert tehetségüket felhasználhassák, amennyiben dallamot és napfényt árasztanak a bűn, a bánat, a szenvedés által elsötétült, elhagyott helyeken; énekelhetnek azoknak, akik ritkán részesülnek az Ige szolgálatában. Tanulók, menjetek el az utakra és a sövényekhez. Igyekezzetek megszólítani a módosabb osztály tagjait ugyanúgy, mint a szegényebb rétegbe tartozókat. Otthonukba belépve, ha van lehetőségetek tegyétek fel a kérdést: Megörvendeztethetjük egy énekkel? Igazán nagy boldogságot jelentene számunkra ez a szolgálat. És ahogy a zene hangjára az emberi szívek meglágyulnak, megnyílhat az út, hogy imában néhány szóval dicsőítsétek az Urat. Nem sokan fogják visszautasítani. Az ilyen szolgálat igazi missziós munkának számít. Isten vágya, hogy mindannyian az ő szolgái legyünk és tanuljuk meg, hogy végezhetünk komoly missziós munkát. A másokért való igyekezetünkért az Úr áldása nem marad el, és megláthatjuk szabadítását. (Review and Herald, 1903. augusztus 27.) Isten által ránk bízott tálentum Az emberi énekhang Istentől kapott tálentum, amelyet dicsőítésére kell felhasználni. Az igazság ellensége ezt a tehetséget a saját szolgálatában érvényesíti. S azt, ami Isten ajándéka, hogy a lelkek áldására szolgáljon, elferdíti, ellene fordítja és saját terveit építi. Az énektehetség áldás, ha az Úrnak szentelik, hogy ügyét szolgálja. (1893, 62. levél) Éneklés a kórusban és a gyülekezetben Válasszatok ki embereket, akik az összejöveteleken az énekszolgálatot vezetik. Ügyesen kezelt hangszerek kísérjék őket. Ne tiltsuk munkánkban a hangszerek használatát. Gondosan szervezzük meg az istentiszteletnek ezt a részét; énekünkben Istent dicsőítjük. Ne mindig csak néhányan énekeljenek. Amilyen gyakran csak lehet, a gyülekezet egyesüljön az éneklésben. (Bizonyságtételek, 9. kötet, 144. oldal) Énekszolgálat Ne csak néhányan énekeljenek. Minden jelenlévőt bíztatni kell, hogy vegyen részt az énekszolgálatban. (1902, 157. levél) A hangszerek túl nagy szerephez jutnak Érvényesüljön az énektehetség a műben. A hangszerek használata egyáltalán nem kifogásolható. Hajdan is használták őket a vallásos szolgálatban. Dicsérjék Istent az Őt imádók hárfával és cimbalommal; istentiszteleteinken adjunk helyet a zenének. Fokozza az érdeklődést. (1898, 132. levél) 6

Hangszeres zene az 1905-ös Generál Konferencián Örvendek, hogy hallhatom az itt lévő hangszereket. Isten akarja, hogy hangszereink legyenek. Azt akarja, hogy dicsérjük Őt, szívvel-lélekkel és ajkunkkal, magasztaljuk nevét a világ előtt. (Review and Herald, 1905. június 15.) 4. Nem kívánatos tulajdonságok Dicsőítés visító hangon A zene Isten tiszteletének egyik részét képezi a mennyei udvarokban. Dicsénekeinkben törekedjünk arra, hogy amennyire csak lehetséges, megközelítsük a mennyei énekkarok összhangját. Gyakran fájdalmat okoztak a műveletlen, éles, magas hangok, melyek szó szerint visítozták valamelyik dicsének szent szavait. Mennyire helytelenek, nem Isten ünnepélyes tiszteletére valók ezek az éles, fülrepesztő hangok! Csak füleimet kívánnám bedugni vagy menekülni szeretnék arról a helyről. Örvendek, amikor az ilyen kínzó hatású gyakorlatnak vége. Akik az éneket avatják az istentiszteletnek egyik részéül, olyan énekeket s hozzávaló zenét válasszanak, melyet az alkalom megkíván, ne gyászénekeket, hanem vidító, de ünnepélyes dallamokat. A hangot lehet és kell szabályozni, lágyítani, alkalmassá tenni. (Az Idők Jelei, 1882. június 22.) Ne legyen zagyvaság, sem hangzavar Láttam, hogy mindnyájunknak együtt kell énekelnünk a Lélekkel, mégpedig értelmesen. Isten nem kedveli a zagyva beszédet és hangzavart. A helyes mindig jobban tetszik neki, mint a helytelen. S minél jobban megközelíti Isten népe a helyes, hibátlan hangzású éneklést, annál inkább dicsőíti Istent, szolgálja a gyülekezet javát s hat kedvezően a hitetlenekre. (Bizonyságtételek, 1. kötet, 146. oldal) Lélekkel és értelemmel énekelni Ne bérelj világi zenészeket, ha elkerülhető. Gyűjts össze énekeseket, akik lélekkel és értelemmel énekelnek. A rendkívüli műsorszámok, melyeket néha megengedsz magadnak, felesleges kiadásokat okoznak, melyeket a testvérek nem fedezhetnek. Majd idővel rájössz, hogy a hitetlenek nem adnak pénzt arra, hogy ezeket a költségeket fedezd. (1902, 51. levél) 5. A vallásos zene, mint Sátán csapdája Az 1900-as indianai tábor-összejövetelen elhangzó zene a szemtanúk leírása szerint Csaknem mindent elárasztó hatás A napjainkban tevékenykedő Szent Test nevű mozgalom hatalmas befolyásoló erővel bír. Szinte bárkit a hatalmába tud keríteni, még a lelkiismeretes embereket is, akik a szertartáson elhangzott zene iránt akár egy kicsiny tetszést is mutatnak. A hangszerek közül az orgona, egy basszus viol, három hegedű, két fuvola, három csörgődob, három kürt és egy nagy basszus dob szólalnak meg, és talán még pár hangszer, amit nem említettem. Zeneileg épp olyan képzettek, mint bármelyik 7

Üdvhadsereg kórus, amit az ember valaha hallott. Valójában ez az újító törekvésük szinte tökéletes mása az Üdvhadsereg módszereinek. A gyülekezet a szertartásaikon magas hangon énekel, a szövegből nem sokat érteni, talán egy csapat félőrült éles sikítozásához lehetne hasonlítani. A könyörgésre való felkérés után néhányan a gyülekezet vezető tagjai közül mindig előre mennek imádkozni, buzdítva másokat is, hogy tegyék ugyanezt. A túlfeszített zenei hatás olyan izgalmakat kelt a jelenlévőkben, hogy minden alkalommal a közösség több tagja is előlép imádkozni. (S.N. Haskell beszámolója E. G. White-nak, 1900. szeptember 25-én) Tánchoz illő dallamok és szent szavak Van egy nagy dob, két tamburin, egy nagybőgő, két kis hegedű, fuvola, két trombita, egy orgona és némi énekhang. Az Ízek kertje című énekeskönyvükből kiválasztott szent szövegű énekeiket táncos dallamokkal kísérik. Sosem használják a mi egyházi énekeskönyvünket, kivéve ha Breed vagy Haskell testvér prédikál, ilyenkor a nyitó és záróének onnan van, de az összes többit, ami a szertartás során elhangzik, a sajátjukból választják. Mindannyian együtt harsogják az ámeneket és az olyan felkiáltásokat, mint Dicsérjük az Urat, dicsőség az Úrnak!, csakúgy mint az Üdvhadseregnél szokás. Ezt látva némelyeket aggodalom tölt el. A többieknek megfelel az így hirdetett tanítás. Az igaz juhok igencsak összezavarodnak. (Mrs. S.N. Haskell beszámolója Sara McEnterfernek, 1900. szeptember 12.) Lendületes énekek és önmagunk hisztériába kergetése 1900-ben ellátogattam egy Muncie-ben rendezett tábori találkozóra, ahol első kézből lehettem tanúja annak a fanatikus felindultságnak és vakbuzgó tevékenykedésnek, ami az ottani embereket jellemezte. Szerte a tábor területén vitatkozó csoportokkal találkoztam, ezek a heves emberek szervezték a nagysátorban lévő zenei szolgálatokat. Különböző hangszerekkel fokozták a hangulatot, mint például trombita, fuvola, vonós hangszerek, tamburin, orgona és egy nagy basszus dob. Lendületes dalaikat ezek kíséretében szinte már ordítva énekelték, amíg végül hisztérikus állapotba kerültek. Akárhányszor láttam ezeket az embereket az ebédlőben a reggeli alkalmak után, úgy remegtek egész testükben, mintha gutaütést kaptak volna. (Burton Wade beszámolója A.L. Whitenak, 1962. január 12.) Ellen G. White értékelése az 1900-as indianai tábor-összejövetelen elhangzott zenéről Őrült hangzavar, mely összezavarja az érzékeket Az Úr megmutatta nekem, hogy amikről beszámoltál az Indianában történteket illetően, azok meg fognak ismétlődni a próbaidő lejárta előtt. Mindenféle elképesztő dolgokkal állnak majd elő. Dobok, zene és tánc kíséretében fognak kiáltozni. Értelmes emberek annyira megzavarodnak, hogy nem lesznek képesek helyes döntésekre; és mindezt a Szentlélek munkájának nevezik. A Szentlélek soha nem jelenik meg ilyen módon, ilyen tébolyszerű zsivajban. Ez Sátán találmánya arra, hogy elfedje ravasz módszereit, melyeket a napjainkra szóló őszinte, felemelő, nemesítő és megszentelő igazság hatástalanítására használ. Inkább soha ne került volna zene az istentiszteletbe, minthogy úgy alkalmazzuk a hangszereket, ahogyan azt januárban bemutatta nekem az Úr, a tábori összejöveteleink jövőjére vonatkozóan. A napjainkra szóló igazságnak semmi ilyenre nincs szüksége a lelkek megnyerése érdekében. A zajok tébolya megbénítja a józan észt és megakadályozza azt az 8

áldást, amit az összejövetel helyes levezetése egyébként jelenthetne. Sátáni erők keverednek a lármával és a zűrzavarral, és ezt nevezik a Szentlélek munkájának. Nem szabad bátorítani az ilyenfajta istentiszteletet. 1844 után ugyanez az áramlat áradt be sorainkba. Ugyanezek a dolgok történtek. Az emberek fellelkesedtek, és az őket késztető hatalmat Isten hatalmának gondolták. (1900, 132. levél) 6. A világi zene csábítása A prófétaiskolákban nem volt haszontalan tánc és semmitmondó éneklés A próféták házában a szent dallamokat szorgalmasan művelték. Semmilyen komolytalan táncra serkentő zene nem hangzott fel, sem pedig embert felmagasztaló léha dalok, melyek elvonják a tekintetet Isten dicsőségéről. Az itt elhangzó ünnepélyes és szent zsoltárok a Teremtőt dicsőítették és csodálatos munkájáról beszéltek. (A keresztény nevelés alapjai, 97.o.) Amikor Sátán veszi át az irányítást Számos társas összejövetel került eddig megrendezésre, melyek résztvevői teljesen más elveket követnek, hisz fontosnak tartják az olyan kikapcsolódást, mellyel érzékeiket szórakoztatják; ez szégyen egyházunkra nézve. Nem mondanak nemet az öltözködés, a megjelenés hiúságára, az önfelmagasztalásra, és nem zárják ki életükből a harsány jókedvet sem. Sátán, mint egy megtisztelt vendég jól szórakozik látva ezeket az összejöveteleket és uralkodik el azok lelkében, akik pártfogolják az ilyen alkalmakat. Megmutatták nekem egy ilyen társaság találkozóját, melynek résztvevői azt állították magukról, hogy hisznek az igazságban. A zene volt a középpontban és csak ömlöttek az olyan dalok, amik a szemlélő angyalokat biztosan elszomorították. Vidámság, közönséges, durva nevetés, túláradó lelkesedés és valamiféle indíttatás, ami jellemezte az ott uralkodó hangulatot. Egyértelmű volt, hogy az ilyen örömök csak Sátántól származhatnak. Ez a rajongás és elvakult buzgóság az, amit az Úr igaz szolgái elutasítanak és szégyellnek. Az ilyen alkalmak előkészítik a talajt az istentelen gondolatoknak, amik gonosz cselekedetekre sarkallnak. Van okom azt gondolni, hogy néhányan ezen emberek közül őszintén megbánták, hogy ilyen szégyenletes dolgokban vettek részt. (Tanácsok tanítóknak, 339.o.) Amikor a zenét rossz célokra fordítják Aggaszt, amikor mindenfelé tanúja vagyok a fiatal férfiak és nők felületességének, pedig vallják, hogy hisznek az igazságban. Úgy tűnik, Isten nem játszik szerepet a gondolataikban. Tele van a fejük bolondságokkal. Beszédük hiábavaló és üres. Jó fülük van a zenéhez, és Sátán tudja, melyik érzékszervüket izgassa, hogy serkentse, lekösse és elbűvölje gondolataikat, hogy ne vágyjanak Krisztus után. Hiányzik belőlük a lelki vágy Isten ismerete és a kegyességben való növekedés után. Megmutatták nekem, hogy a fiataloknak magasabb álláspontot kell elfogadniuk és Isten szavát kell megtenniük tanácsadójukul és irányítójukul. Súlyos felelősség nyugszik a fiatalokon, amiket ők könnyen vesznek. A zenének otthonaikba való bevezetése, ahelyett, hogy megszentelődésre és lelkiségre buzdítana, arra vezet, hogy elterelje gondolataikat az igazságról. Semmitmondó énekek és 9

a népszerű hétköznapi zene látszik megfelelni ízlésüknek. A hangszerek fölemésztik az időt, amit imára kellene szentelniük. A zene nagy áldás, ha nem fordítják rossz célra, de borzasztó átok, ha helytelenül használják. Felkorbácsol, de nem adja meg az erőt és a bátorságot, amelyet a keresztény csak a kegyelem trónjánál talál meg, amikor alázatosan fölterjeszti kéréseit, s erős kiáltással és könnyhullatással könyörög mennyei erőért, hogy szilárd legyen ellenállni a gonosz hatalmas kísértéseinek. Sátán fogságba vezeti a fiatalokat. Jaj, mit is mondhatnék, hogy megtörjem az elvakultságot! Ötletes csábító, aki a kárhozatba csalogatja őket. (Bizonyságtételek, 1. kötet, 496-497.o.) Sátán arra használja, hogy utat törhessen magának Az örök dolgoknak kevés a súlyuk a fiataloknál. Isten angyalai könnyeznek, amikor bejegyzik a tekercsbe a hitvalló keresztények szavait és tetteit. Angyalok lebegnek a ház fölött. Ott jönnek össze a fiatalok; ének- és zeneszó hallatszik. Keresztények gyűltek itt össze, de mit hallani? Üres dalocska ez, inkább táncterembe illő. Íme, a tiszta angyalok összébb vonják világosságukat; sötétségbe borul a hajlék, mert az angyalok eltávoznak a helyről. Arcukon szomorúság ül. Íme, sírva fakadnak. Ezt láttam megismétlődni néhányszor, végig a szombatünneplők sorain, különösen...-ban. Énekszó kötötte le az órákat, melyeket imára kellett volna szentelniük. A zene az a bálvány, melyet sok szombatünneplő keresztény imád. Sátán nem kifogásolja a zenét, ha fölhasználhatja a fiatalok gondolatainak foglyul ejtésére. Bármi megfelel céljának, ami eltereli a gondolatokat Istentől és leköti az időt, melyet Isten szolgálatára kellett volna szentelni. Azokat az eszközöket használja, amelyek a lehető legerősebben tartják a legtöbb embert a kellemes elvakultságban, míg hatalma megbénítja őket. Ha jóra használják, a zene áldás lehet, gyakran azonban Sátán egyik legvonzóbb eszköze a lelkek csapdába ejtésére. Mikor visszaélnek vele, büszkeségre, hiábavalóságra, hiúságra vezeti a megszenteletlen embert. Borzalmas átokká válik, amikor elfoglalja az áhítat és az ima helyét. A fiatalok összejönnek énekelni, s bár hitvalló keresztények, hiábavaló beszélgetésükkel, s rosszul választott énekekkel gyakran szégyent hoznak Istenre és hitükre. Nincs ínyükre a szent zene. Fölhívták a figyelmemet Isten Igéjének világos tanításaira, melyeket észrevétlenül mellőznek. Az ítélet napján az ihletés szavai fogják elítélni azokat, akik nem engedelmeskedtek azoknak. (Bizonyságtételek 1. kötet, 505-506.o.) Alantas énekek, buja gesztusok A szórakozások egyik legveszedelmesebb fajtája a színház. Ahelyett, hogy az erkölcsiség és az erény iskolája lenne, mint azt igen gyakran hangoztatják, inkább az erkölcstelenség melegágya ez. Az ilyen szórakozás aljas szokásokat, bűnös tulajdonságokat erősít és rögzít meg. Alantas énekek, buja mozdulatok, kifejezések, testtartások rontják meg a képzeletet, aljasítják le az erkölcsöket. Minden fiatalnak, aki gyakran eljár ilyen előadásokra, romlottak lesznek az elvei. Nincs földünkön erőteljesebb hatás, hogy megmérgezze a képzeletet, eltörölje a vallásos benyomásokat, elvegye az élét a csöndes időtöltések, az élet józan valóságainak kedvelését, mint a szórakoztató színházi előadások. Az ilyen jelenetek iránti szeretet minden egyes alkalommal növekedik, ugyanúgy, mint a részegítő ital utáni vágy is erősödik a fogyasztással. Az egyedüli biztos út, ha elkerüljük a színházat, a 10

cirkuszt s a szórakozások összes többi gyanús, kérdéses helyét. (Bizonyságtételek, 4. kötet, 652-653.o.) A pogány zene hatalma Izrael felett Bálám tudta, hogy Izrael boldogulása Isten törvényének való engedelmességétől függ; nem mondhatott ki rájuk átkot, de törvényszegésre csábíthatta őket. A próféta biztosítani akarta magának Bálák a által ígért jutalmat és a hőn vágyott elismerést azzal, hogy megmutatja a moábitáknak, mi juttatja kárhozatra Izraelt. Az izraeliek pogány szertartásokra való meghívását tanácsolta a királynak, hogy a zene és a legszebb midianita nők elcsábítsák őket, hogy Isten hívő népe az ott tanúsított erkölcstelen magatartásával és bálványimádó áldozataival eltapossa az Ő törvényét. Ez a sátáni tanácsadás jól működött. (Spiritual Gifts, Vol. 4, p. 49.) Zenétől és tánctól mámorosan, a pogány papnők szépségétől elbűvölve, megszegték Jahve iránti hűségüket. (Pátriárkák és próféták, 454.o.) Zenés szórakozás a vallásos légkör kialakításáért Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem minden család, akinek ismerete van az igazságról, alkalmazza azt mindennapi életében. A befolyásolás egy olyan képesség, amire szentül kell vigyáznunk, hogy lelkeket menthessünk és jól tudjuk felhasználni Krisztus munkájában. Fiatal férfiak és nők ne gondoljátok, hogy a -hoz hasonló zenei szórakozás megfelelő missziós munkának számít. Egészen másféle léleknek kell irányítania őket. Ugyanaz a lélek vezetett minket a 30 évvel ezelőtti találkozónkon amikor egyértelműen állást foglaltunk a Battle Creek-ben történtek ellen. Az ilyen találkozóinkon egy határozott vallásos légkör kell hogy uralkodjon. Kétségkívül a világosság újra és újra megadatik nekem. Harminc évvel ezelőtt, amikor az esti zenei összejöveteleken a résztvevők nem zárták ki az ítélkezés lelkületét, a szívekben olyan sérülések keletkeztek amik sokakat végleg elfordítottak az Úrtól. (1906, 57. kézirat) Mit kockáztatunk az evilági szórakozásokkal? Az Úr követői nem érezhetik magukat biztonságban a világi szórakozások élvezete közben. A világi jelleggel áthatott zenei szolgálatokat sok szombatünneplő ártalmatlannak tartja, de ezek az emberek veszélyes talajon mozognak. Sátán azután kutat, hogyan tud téves irányba vezetni férfiakat és nőket, hogy megszerezhesse a lelkük feletti irányítást. Az ellenség olyan finom és meggyőző munkát végez, hogy észre sem vesszük a mesterkedését, és ez az, amiért egyházunk számos tagja inkább élvezetei foglyává válik, minthogy Isten hű követője lenne. (1900, 82. kézirat) 7. A világi zene Melyek az elfogadható világi zene ismérvei? A köd közel egy óráig nem szállt fel és a napsugarak sem szűrődtek át rajta. A zenészek, akik készültek elhagyni a hajót még szórakoztatták a türelmetlen utazókat, körültekintően kiválasztott és remekül előadott darabjaikkal Más volt, mint az előző estén hallott fülsértő hangok, ez lágy volt és nagyon kellemes az érzékeknek, tényleg zenének lehetett nevezni. (1893, 6b levél) 11

Gyönyörű hangszeres zene egy svájci sörkertben Ugyanazon az estén gyönyörű zenét hallgattunk és tűzijátékot néztünk az út túloldalán. Van ott egy nagy kiterjedésű sörkert, amely a város tulajdona, és a város üzemelteti is. A kertet nagyon vonzóvá teszik a virágok, cserjék és nemes fák, amelyek kellemes árnyékot nyújtanak. Százak számára vannak itt székek, előttük kis ovális asztalokkal, de a legszebb a hangszeres zene, amelyet az együttes játszik. (1886, 33. kézirat) Egy leírhatatlanul szép koncert Egy leírhatatlanul szép koncerten vagyunk. Kilencen énekelnek - hollandul, németül vagy franciául, nem tudom. De a hangok olyan nagyszerűen szólnak, nagyon szórakoztató. Talán egy vasárnapi iskola kiránduló tagjai lehetnek. (1876, 8. levél) 8. A zenei előadók A szereplési vágy A körültekintően szervezett zenei előadások nem okoznak olyan károkat, melyek gyakran az ördögnek engednek teret. A társadalom jelenlegi állapotában, ahol az alacsony morális értékek már nem csak a fiatalokra, hanem a tapasztalt korosztályra is jellemzőek, elég nagy a veszélye annak, hogy az ember óvatlanná válik és túl nagy figyelmet szentel kedvenc dolgainak, melyek irigységet és féltékenységet ébresztenek benne, és ördögi gondolatokhoz vezetnek. A zenei tehetség túl gyakran táplálja az emberben a büszkeséget és a szereplés iránti vágyat, az énekesek gondolatait nem Isten dicsőítése köti le. Ahelyett, hogy az emberek tekintetét az Úrra irányítanák, gyakran inkább az ellenkező hatást érik el. (1890, 6a levél) Amikor csak a szereplés miatt éneklünk Néhány énekgyakorlásotokat láttam lélekben, olvashattam a csoportot uraló érzéseket, köztük a tiedet is. Láttam a kicsinyes féltékenykedést, irigységet, rágalmazást, gonosz beszédeket. Isten csak a tiszta szívből eredő szolgálatot fogadja el; a formai és a csak szájjal való szolgálat olyan, mint a zengő érc, a pengő cimbalom. Éneklésetek a fitogtatást szolgálja, nem azt, hogy Istent dicsőítsétek lélekkel és értelemmel. A szív állapota mutatja meg az istenfélelmet hirdető vallás értékét. (1890, 1b levél) Istent sértő zene A mutatvány, külsőség nem vallás, sem nem megszentelődés. Isten szemében nincs sértőbb, mint ha hangszerekkel igyekszünk kérkedni, de a zenészek megtéretlenek, szívükben nem énekelnek az Úrnak. Isten szemében a legkedvesebb áldozat az önmegtagadó, alázatos szív, mely felveszi keresztjét és követi Jézust. Nincs időnk arra, hogy azokat a dolgokat keressük, melyek csak az érzékeket gyönyörködtetik. Szigorú szívvizsgálatot kell tartanunk. Könnyek között és szívet tépő bűnvallomással közeledjünk Istenhez. (Review and Herald, 1899. november 14.) Az Isten előtt elfogadható zene Azokat a felületes dolgokat, melyeket -ben az istentiszteleten láttam, szigorúan kerülnünk kell. Isten csak azt a zenét fogadhatja el, mely megszentelt szívből fakad. Azonban sokan, akik szeretik a 12

zenét, mit sem tudnak arról, hogy szívükben zengedezzenek az Úrnak. Szívük bálványaik után hajlik. (1899, 198. levél) 9. Egy érzékeny kórusvezetőhöz írt bizonyságtétel Tanácsok a zenére és a zenei szolgálatot végzőkre vonatkozóan Megmutatták nekem S. testvér esetét, hogy ő csupán terhet fog jelenteni az egyháznak, hacsak közelebbi kapcsolatba nem kerül Istennel. Túlságosan öntelt. Ha bármiben megkérdőjelezik véleményét, sértve érzi magát. Ha úgy gondolja, hogy valakit előnyben részesítenek vele szemben, akkor ezt sértésnek érzi a maga számára S. testvér jól ért a zenéhez, de zenei képzettsége inkább a színpadiasságnak, mintsem Isten ünnepélyes imádatának felel meg. Az éneklés csak annyira jelenti Isten imádatát egy vallásos összejövetelen, mint a beszéd; a különlegességek és furcsaságok elvonják az emberek figyelmét, és lerombolják azt a komoly, ünnepélyes benyomást, ami a megszentelt zene eredménye kellene hogy legyen. Az éneklésben való bármilyen furcsaság vagy különcség csak elvesz a vallásos szolgálat komolyságából és szentségéből. A test gyakorlása keveset használ. Minden dolognak, ami bármi módon kapcsolódik a vallásos szolgálathoz, méltóságteljesnek, ünnepélyesnek és megkapónak kell lennie. Istennek nem tetszik az, amikor lelkészek, akik Krisztus képviselőinek vallják magukat, tévesen mutatják be Krisztust azzal, hogy a testet színészies mozdulatokra, nyers, kifinomulatlan gesztusokra késztetik. Mindez szórakoztató, és izgatólag hat azok kíváncsiságára, akik szeretik a különleges, izgalmas dolgokat látni, de ezek a dolgok nem emelik fel a jelenlévők elméjét és szívét. Ugyanezt lehet elmondani az éneklésről is. Olyan magatartást öltöztök fel, ami nem méltóságteljes. Beleadtok minden erőt és hangot, amit csak tudtok. Elfojtjátok azokat a finomabb hangokat, melyek sokkal zeneiebbek, mint a tiétek. A testnek ilyen fajta gyakorlása, és a harsány, hangos énekhang nem képez kedves dallamot azok számára, akik hallgatják a földön és a mennyben. Ez a fajta éneklés hibás, és Isten nem tudja elfogadni, mint tökéletes, lágy, kedves zenét. Az angyalok között nincsenek olyan előadások, mint amilyet néha láthatok összejöveteleinken. Az angyali kórusban nincsenek ilyen harsány hangok és gesztusok. Az angyalok éneke nem bántja a földi füleket. Lágy és dallamos, nem jellemző rá az a nagy erőfeszítés, melyet tapasztaltam köreinkben. Nem vontatott, nem erőltetett, és nem igényel fizikai erőfeszítést. S. testvér nincs tudatában, hogy milyen sok embert szórakoztat vagy éppen taszít mindez. Vannak, akik nem tudják elnyomni magukban a megszenteletlen érzéseket és gondolatokat, a komolytalanság érzését, amikor látják az éneklés során tanúsított nyers hozzáállást. S. testvér önmagát mutogatja. Éneklése nem tesz olyan benyomást, mely leigázhatná a szívet és megérinthetné az érzéseket. Sokan, akik eljöttek az összejövetelekre és odafigyeltek az igazság szavaira, mely a szószékről hangzott, elméjükben ünnepélyes meggyőződésre jutottak; ám sokszor az éneklés módja nem mélyítette tovább ezt a benyomást. A színpadiasság, a test mozdulatainak eltorzítása, a kellemetlen, vontatott erőfeszítések annyira jelen vannak már az Isten házában és annyira komikussá váltak, hogy az elmére tett komoly benyomások eltűntek miattuk. Azok, akik hittek az igazságban, már nem gondolják annyira komolyan, mint az éneklés előtt. 13

S. testvér esetét igen nehéz kezelni. Olyan ő, mint egy fegyelmezetlen, neveletlen gyermek. amikor eljárását megkérdőjelezik, ahelyett, hogy a feddést áldásnak venné, megengedi, hogy érzései eluralkodjanak rajta; elcsügged és inkább nem tesz semmit. Ha nem cselekedhet mindenben pont úgy, ahogyan ő szeretné, akkor inkább egyáltalán semmit nem tesz. Nem ügyel arra, hogy buzgón munkálkodjon viselkedése megreformálásán, ugyanakkor átadta magát a makacs érzéseknek, melyek elválasztják őt a rá vigyázó angyaltól, és amelyek gonosz angyalokkal környékezik meg őt. S. testvér úgy gondolja, hogy az éneklés a lehető legnagyobb dolog a világon, amit tenni lehet, és hogy ő nagyszerű módon végzi azt. Éneklésed távol áll attól, hogy tetsszen az angyali kórusnak. Képzeld oda magad, amint az angyalok csoportja előtt állsz, emelgeted válladat, szavaidat tagolgatod, himbálod a tested és teljes hangerőddel énekelsz. Miféle előadás és miféle harmónia kerekedne ki ebből a magamutogatásból az angyalok előtt? A zene mennyei eredetű dolog. Nagy erők rejlenek benne. Az angyali sokaság zenéje volt az, ami megremegtette a Betlehem mezején tanyázó pásztorok szívét, és ami beborította a világot. A zene az, ami feljuttatja dicséretünket Hozzá, aki a tisztaság és a harmónia megtestesítője. A zene és a diadalének lesz az, melynek kíséretében a megváltottak bevonulnak végül a mennybe, hogy elvegyék a halhatatlanság jutalmát. Van valami egyedien szent az emberi hangban. Harmóniája, valamint lebilincselő, menny által ihletett pátosza meghalad minden, hangszer által előidézett hangot. A hang zenéje Isten egyik ajándéka az embereknek, olyan hangszer, melyet nem lehet felülmúlni vagy egyenlővé tenni semmivel, ha a lélek túlárad Isten szeretetével. A lélekkel és értelemmel való éneklés még többet tesz hozzá az istentiszteleti szolgálatokhoz, mely az Isten házában zajlik. Mennyire lealacsonyodott ez az ajándék! Ha a zene szent és kifinomult, akkor nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ledőljenek az előítélet, a keményszívűség és hitetlenség korlátai, és a zene ilyenkor a lelkek megtérésének eszközévé válik. Nem elég megismernünk az éneklés alapjait, hanem ezzel az ismerettel olyan kapcsolatba kell kerülnünk a mennyel, hogy általunk az angyalok énekeljenek. Hangod annyira harsány és erős a gyülekezetben, és annyira vele járnak oda illőnek éppen nem mondható gesztikulációid, hogy a finomabb, ezüstösebb hangok és az angyali zene nem hallható. Inkább embereknek, mintsem Istennek énekelsz. Amikor hangod az egész gyülekezet fölé emelkedik, akkor arra a tiszteletre kezdesz figyelni, mely a többiek felől árad feléd, és ami izgatólag hat rád. Olyan sokat képzelsz éneklésedről, hogy úgy gondolod, jutalmat érdemelsz, amiért használod énektudásodat. A dicséret szeretete az életed fő hajtóereje. Ez nagyon csekély motiváció egy kereszténynek. Azt akarod, hogy úgy babusgassanak és dicsérgessenek, mint egy gyermeket. Sok minden van a természetedben, mellyel küzdened kell. Nem könnyű dolog számodra a természetedből fakadó gyötrő nehézségek legyőzése és az, hogy önmegtagadó, szent életet élj. (1874, 5. kézirat) Forrás: http://www.whiteestate.org/issues/music.html Ellen G. White Alapítvány, 1972. június 30. 14