AVEL O RASHAJ! JÖN A PAP!

AVEL O RASHAJ! JÖN A PAP!

Összeállította: Juhász Éva Előszó: Kocsis Fülöp Sajtó alá rendezte: Szabó Sándor Lektorálta: Dr. Seszták István Korrektúra: Szopkó Bernadett Kiadó: Hajdúdorogi Egyházmegye 4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5.

TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ... 4 CIGÁNYPASZTORÁCIÓS KEZDEMÉNYEZÉSEK A GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZBAN... 7 CIGÁNYPASZTORÁCIÓ A CSEGÖLD-I GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGBEN... 25 CIGÁNYPASZTORÁCIÓ AZ ENCSI GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGBEN... 27 CIGÁNYPASZTORÁCIÓ FELSŐREGMECEN... 29 VALLÁSOS-E A GADNAI CIGÁNY?... 33 AZ EVANGÉLIUM EREJE - CIGÁNYPASZTORÁCIÓ HODÁSZON... 35 HOMROGD HÁT AZ MEG HOL VAN?... 39 KÁNTORJÁNOSI - AHOL A CIGÁNYSÁGNAK IS TEMPLOMA VAN... 45 A SZOLNOKI SZENT TAMÁS GÖRÖGKATOLIKUS ÁLTALÁNOS ISKOLA... 51 RAKACASZEND... 55 A MAGYAR CIGÁNYSÁG ÉS A MAGYAR GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZ OBBÁGY MIKLÓS GONDOLATAI... 57 ÚJ OTTHON A RÉGIBŐL - NYÚJTSUNK SEGÍTŐ KEZET EGYMÁSNAK 2010-11... 61 GYPSYPASTORATIONAL INITIATIONS IN THE GREEK CATHOLIC CHURCH... 65

ELŐSZÓ Avel o Rashaj! Jön a pap! Iskolai munkám során én is hallottam hasonlót a tanterem felől, amikor a folyosón már közeledtem az osztályhoz. Persze, nem cigányul, csak magyarul. Az én esetemben miként pedagógus társaim esetében is leggyakrabban a diákok ezzel egymást figyelmeztették, hogy érdemes elhallgatni, nehogy nagyobb baj legyen. Az érkezésem híre bármily szomorú inkább fenyegető volt számukra. Nem így volt ez Hodászon. Éppen Sója Miklós bácsi fia, Dr. Sója Szabolcs, mesélte el nekem, hogy amikor kiment édesapja a kolerásra, akkor egymásnak adták a hírt: Avel o Rashaj! Jön a pap! No, Miklós bácsi közeledte nem azt jelentette, hogy maradjunk csendben, nehogy büntetést kapjunk. Az ő érkezése sohasem fenyegető volt az ott lakók számára. Épp ellenkezőleg. Fölbolydult a cigánysor, szaladtak a gyerekek, kijöttek az asszonyok a ház elé, odacsoportosultak a férfiak is köréje. Kinek ezt, kinek azt tudott adni. De leginkább jó szót mindegyiküknek. S ezt értékelték legtöbbre, minden más keksznél, cukorkánál, kiscipőnél, ruhácskánál is jobban. 4

Igaz, sokévi, sok évtizednyi munkája volt abban a hodászi papnak, hogy a jövetele ne riasztó legyen. Az köztudott, hogy hamar maguk közé fogadták a hodászi cigányok a jólelkű pap bácsit, de hogy egy-egy ilyen látogatás ne csak pusztán szíves beszélgetés legyen, hanem minden alkalommal egy pici emelkedés, egy-egy lépés az Úr Isten felé ez kemény, kitartó munka eredménye. Miben tartott ki Miklós bácsi? Az odafigyelő szeretetben, a kifogyhatatlan türelemben, a rászorultak megsegítésében. Aki dolgozott már terepen, az tudja, hogy ez a kitartás a kulcsa a hatékony munkának. Könnyű, nagyon könnyű rövid időn belül látványos eredményt elérni. Ez sok helyütt így van, de cigány testvéreinknél különösen. Oly lelkesek, olyan odaadóak, olyan szeretetreméltóak tudnak lenni azzal, aki szereti őket. Annyira hallgatnak a szavára, hogy öröm közéjük menni. Meg is teszik, amit tanácsolnak nekik egy darabig. De a gyarló, rosszra hajló természet, mely mindnyájunkban jelen van, bizony lassan eltéríti a leglelkesebb követőket is. No, nem csak a romáknál. Jézus is egyedül maradt élete végén, teljesen egyedül. De tudta, hogy semmi sem hiábavaló. Hogy a legapróbb tette is és minden elejtett szava Evangéliummá válik. Éppen azért nem veszett el egyetlen pont vagy egy vesszőcske sem a tanításából, mert hiteles közvetítője volt az Istennek. Ő volt az egyetlen hiteles ember, mi csak utánozhatjuk őt. Az a pap, aki rendületlenül Krisztus szeretetét sugározza, annak sem vész el egyetlen erőfeszítése sem. Egyetlen ötlete és terve sem esik kútba, még ha nem is valósul meg oly látványosan, mint szeretné. 5

Éppen ezért nem látványos eredményekre törekszünk, hanem kitartásra. Krisztus szeretetében. Krisztus tekintetében. Hogy Őrá szegezzük lelki szemeinket, és csakis az ő látásával, az Ő tekintetével akarjuk látni és szemlélni embertársainkat. Így válnak a mi szavaink is Evangéliummá, Jó hírré. Szeretetünk átalakul az Ő szeretetévé. Ezt a szeretetet, ezt a látást és tekintetet akarjuk elvinni embertársainkhoz, legyen az magyar vagy cigány. Ebben áll a cigánypasztoráció lényege: Kitartani Krisztus szeretetében mindvégig. Így bárhová megyünk, Krisztust visszük magunkkal az emberek közé. Ez a misszió, ez a lelkipásztorkodás, hogy közéjük megyünk, hogy közöttük vagyunk, s rajtunk keresztül a ránk bízottak Krisztussal találkozhatnak. Ekkor fogják egymásnak örömmel kiáltani: Jön a pap! Bárcsak mindenütt úgy fogadnának bennünket, görögkatolikus lelkipásztorokat, igehirdetőket, mint Miklós bácsit a Koleráson. Rajtunk múlik, ezen munkálkodunk. Kocsis Fülöp püspök 6

CIGÁNYPASZTORÁCIÓS KEZDEMÉNYEZÉSEK A GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZBAN Elsőként Európában Sója Miklós hodászi görögkatolikus parókus ismerte fel, hogy minden lelkipásztornak feladata, hogy a nyáj összes tagjával ugyanolyan odaadással törődjön, még ha az más is, mint a megszokott, a többieket pedig ennek hasonló szeretetére nevelje. Nincs mindenhol szükség ruhára, cipőre, élelemre, de a cigányoknak mindenhol szüksége van arra, hogy érezhessék saját emberi méltóságukat, értékes voltukat. Az Evangélium bármilyen sajátos embercsoportot ér el, mindig a környezethez, a sajátos szituációhoz alkalmazkodva jelenik meg. Erről szól az Ige megtestesülése. A cigányság a pasztoráció területén egy érdekes, különleges színfoltot képvisel. Társadalmi helyzetük, életmódjuk, mentalitásuk, kultúrájuk eltér a társadalom más csoportjaitól, ez nem jelenti azt, hogy csökkentett, redukált Evangéliumot kell hirdetni számukra, hanem először a szociális kérdésekre kell választ találni. 7

Meg kell ismerni kultúrájukat, hogy bizonyos helyzetekben értsük reakcióikat, szokásaikat. Értékeiket be kell építeni az egyházközség értékei közé. Dúl Géza atya szavait idézve a cigánypasztoráció nem néhány lelkes ember hobbija, hanem a katolicitás következménye. A cigánypasztoráció elemei: az evangelizáció, a hit terjesztése, a karitatív munka társadalmi felzárkóztatás, a hagyományápolás, valamint egymás kölcsönös megismerése. A görögkatolikus egyházban a cigánypasztoráció Sója Miklós munkájával kezdődött el az 1940-es években. A hodászi cigányegyházközség átvészelte a diktatúra éveit, amikor az egyház működésének szabadságát bizony súlyosan megnyirbálták. A diktatúra nyomásának terhe alatt születettek és növekedtek újabb kezdeményezések. Az elmúlt 10 évben 100-110 kisebb-nagyobb katolikus kezdeményezésről tudunk. Mindegyiknek közös vonása, hogy nem valamiféle felső utasításra, rendeletre születtek. Az országban folyó cigánypasztorációs tevékenységek elismeréseként 2003-ban a Vándorlók és Útonlévők Pápai Tanácsa Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen rendezte meg az V. Cigánypasztorációs Világkongresszust. Nagy kitüntetés ez a magyar Egyház számára. A Vatikán ezáltal ismerte el a Magyar Katolikus Egyház cigánypasztoráció területén végzett tevékenységét. (Ebben a munkában sokat köszönhetünk Dr. Keresztes Szilárd nyugdíjas görögkatolikus püspöknek.) A cigányság pasztorációjához nem elég papnak lenni, hanem olyan elkötelezett embernek kell lenni, aki életét Istenre építi és ezt szeretetével meg is tudja jeleníteni a mindennapi életben. 8

Napjainkban a cigányok társadalmi felzárkózásának segítése egyrészt missziós feladat, másrészt hosszú távú társadalmi befektetés. A demográfiai mutatók ismeretében nyilvánvaló, hogy a probléma nem csupán kisebbségi és emberi jogi, hanem gazdasági, politikai és végső soron nemzetstratégiai kérdés. Az elmúlt évek egyházi kezdeményezései azt mutatják, hogy van lehetőség, remény arra nézve, hogy a cigányság helyzetén, életminőségén javítsunk. Ehhez azonban az elkötelezett papok, hitoktatók, pedagógusok, hívek mellett anyagi forrásra is szükség van. 9

A görögkatolikus egyház fő irányvonala az oktatás, a családi napközi hálózat kialakítása, szociális ellátó rendszer működtetése. Részt kívánunk venni az általános iskolák átvételében, a felsőoktatási roma szakkollégiumok kialakításában Nyíregyházán és Miskolcon, családi napközi hálózat működtetése folytán pedig kérjük az egyházi fenntartású normatívák megemelését. LEGHÁTRÁNYOSABB HELYZETŰ KISTÉRSÉGEK (FORRÁS: KSH 2007) 10

A CIGÁNY NÉPESSÉG TERÜLETI ELHELYEZKEDÉSE MAGYARORSZÁGON (FORRÁS: KSH, A 2001. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAI) 11

GÖRÖGKATOLIKUS NÉPESSÉG TERÜLETI ELHELYEZKEDÉSE MAGYARORSZÁGON (FORRÁS: KSH, A 2001. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAI) A görögkatolikus egyház kifejezetten fontosnak tartja a cigányság helyzetének javítását, hiszen a mellékelt térképek is azt bizonyítják, hogy a cigányság és munkanélküliség tömeges jelenléte megegyezik azon területekkel, ahol a görögkatolikus egyház jelen van. Számos községben sikerült a cigányságot bevonni az egyházközségbe, elvezetni őket Krisztushoz. Kántorjánosiban és Hodászon saját templomuk van. Hodászon megoldott az ellátás a bölcsődés kortól az idősekig. Rendszeresen 12

részt vesznek az országos katolikus cigány találkozón a csegöldi, gadnai, felsővadászi, rakacai és rakacaszendi, sajópetri, felsőregmeci, boldogkőváraljai, ópályi, sajószentpéteri, hodászi, kántorjánosi, garadnai egyházközségek tagjai. A 2010-es évben már regionális találkozót szerveztünk Máriapócson több mint 500 fő részvételével. Rakacaszenden, Szolnokon általános iskolát működtetünk, melyek többségét cigány gyerekek alkotják. Elindult egy új kezdeményezés a nethittan, folyamatban van több iskola és óvoda átvétele (Homrogd, Miskolcon egy szakközépiskola, Rakaca). A mindennapi gondok, problémák megoldása mellett nagyon fontos egymás elfogadása, megismerése, tisztelete, melyben nagy szerepet kapnak a parókusok, hitoktatók. Pál apostol szavait idézve: Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket. Juhász Éva 13

14

LAKATOS PÉTER Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. (Gal 3, 28) Lakatos Péter vagyok, 29 éves görögkatolikus tanulmányvégzett papnövendék. Egy oláh cigány cerhari (sátoros) család első gyermekeként nevelkedtem a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kántorjánosiban, igen szegény körülmények között. Édesapám segédmunkás volt, édesanyám háztartásbeli. Van egy 19 éves húgom. Nős vagyok, feleségem Tréfa Henrietta, van egy öt hónapos kisfiunk, Péter Krisztofer. Falumban - mint a legtöbb helyen elkülönülve éltek magyarok, magyar cigányok, és oláh cigányok. Mióta az eszemet tudom, soha nem volt békétlenkedés a három csoport között, ugyanakkor mindenki tudta a maga helyét, tudta hova tartozik, és hogy ez mivel jár. Nekem, oláh cigányként hamar, már óvodásként rá kellett jönnöm, hogy ez pontosan mit is jelent. Egyik ebéd alkalmával felajánlottam az ételem egy részét egy számomra kedves magyar lánynak, aki tőlem nem - viszont a mellettem ülő magyar fiútól elfogadta azt. Haza mentem, és anyukámtól ezt kérdeztem: Sostar hadi? Miért van ez? Mire ő in medias res csak ennyit mondott: Tu rom han. Te cigány vagy. Nem magyarázta meg, hogy ez pontosan mit jelent, csak annyit, hogy te cigány vagy. 15

Azóta is sokat gondolkodom ezen az egy mondaton, s ahogy az Istenszülő Szűz Mária - én is szívemben forgatom e szavakat. (Vö. Lk 2,19) Próbáltam megvizsgálni minden oldalát ennek a mondatnak. Innen is megnézni, s onnan is megnézni. S arra jöttem rá, hogy ez a mondat azt jelenthette, s talán ma is azt jelenti: Te társadalmilag alacsonyabb szinten állsz, te nehezebben jutsz munkához, rólad hamarabb mondanak negatív ítéletet. Olyan szavakkal illetnek, mint büdös, koszos, lopós, munkakerülő, segélyből élő, alkoholista, sőt, származásodnál fogva bűnözőnek is titulálnak. Ugyanakkor jelentette, s talán jelenti azt is. Ragadd meg a lehetőséget, soha ne add fel, ne adj támadási felületet, ne adj teret a sátánnak, fogadd el az építő jellegű kritikát, s próbálj jobb ember lenni. Jelenti továbbá, hogy a szegénység még nem jelenti azt, hogy hanyagul kell kinézned, nem kell tisztálkodnod, el kell innod minden pénzedet, és teljesen lecsúsznod. Azt hiszem, mindenkinek szíve-joga, hogy magyarként melyiket üzeni, vagy cigányként hogyan értelmezi ezt az üzenetet. Nehéz cigányként minden esetben pozitívan felfogni a minket érő támadásokat, de keresztényként igyekeznünk kell más emberben Istent meglátni, s ahogy Szent Pál apostol tanácsolja: a szeretetben mindent eltűrni (1Kor 13,4). Isten szava, melynek hirdetője az Egyház, sok vigaszt, s reményt tud nyújtani mindannyiunknak. Görögkatolikus Egyházunk nagyon szép, és más egyházak számára is példaértékű, követendő munkát végez, hiszen iskolákat, szociális intézményeket, életet szebbé, jobbá tevő programokat indít cigányok számára, amelyek lehetőséget biztosítanak a hiányok pótlására, s az egymás mellett való békés, krisztusibb élet megvalósítására mindkét oldalon. Egyházunk a 16

történelem során mindig is élen járt a cigánypasztoráció területén, így van múltja, s jelenben végzett munkája is arra enged következtetni, hogy a Mindenható Isten kegyelméből lesz boldog, sikeres jövője is ezen a területen. Magam is egy magyar görögkatolikus pap példája gyanánt döntöttem a papi hivatás mellett. Zolcsák István atya nagyon sokat tett a falumbeli cigányok krisztusibbá válásához. Nem kritikával, cigányozással, büdösözéssel és különböző kifejezésekkel, hanem szeretettel, szelídséggel, alázattal, türelemmel. Nem bírája volt a cigányoknak, hanem orvosa. (Vö. Lk 12, 14) Azt gondolom, hogy felismerte azt, hogy a csecsemőket tejjel kell táplálni. Nem lehet elvárni egyik napról a másikra, hogy jobbá váljanak. Ez egy élet műve, ugyanakkor, ami embernek lehetetlen, Istennek lehetséges. (Vö. Mt 19, 26; Mk 10, 27; Lk 1, 37) Gyerekkoromban úgy éreztem, ha ő magyarként megtette ezt, akkor nekem cigányként nemde ugyanezt kellene tennem? Isten meghívott papjának, s neki hála 2007-ben nehéz, de nagyon szép és tanulságos évek után szereztem meg teológiai diplomámat. Három éves lelkipásztori gyakorlatom alatt értek jó és rossz dolgok is. Istentől kapott ajándék, amikor tömött templomban cigányként prédikál az ember, dicséretet kap, és sok-sok gyermek szeretettel veszi körül. De olyan is volt, amikor a püspök által az egyház tekintélyével egy helyen szolgáltam, reverendában voltam, s lecigányoztak, mondván lopni mentem oda, mert a másik helyemen már mindent elloptam, továbbá az áldott állapotban lévő feleségem is oda szüli majd a cigány fattyát. Ezek az emberek is napi szinten templomba járók voltak. Távol álljon tőlem 17

minden ítélet, hiszen bizonyára meg volt a megfelelő oka, amiért erre gondolt, de azt gondolom, ki kell mondani az igazat is nem csak a valót, hogy tisztábban láthassunk. De hálát adok Istennek, mert ezáltal is több lettem, mert boldognak mondhatom magam. (Vö. Mt 5, 11) A legfontosabb dolog, hogy minden embernek el kell fogadnia, hogy ugyanaz az Istentől kapott lélek van bennünk (Vö. Ter 2, 7), ugyanaz az Atyánk (Vö. Mt 23, 9), ugyanaz a Krisztus váltott meg minket (Vö. Jel 5, 9), ugyanaz a jutalom vár minket (Vö. Mt 5, 12), miként nincs cigány vagy magyar mennyország sem. Ugyanazokat a hibákat is képesek vagyunk elkövetni. Ma még talán állok, de holnap már elesek. (Vö. 1Kor 10, 12) Ki ember, és ne vétkezne? Ha a bűnöket nézed, Uram, ki az, aki megállhat előtted? (Vö. Zsolt 130, 3) S az vesse rá az első követ a másikra, aki nem bűnös. (Vö. Jn 8, 7) Sokszor vagyunk sajnos olyanok, mint a farizeusok, s ezt mondjuk: bezzeg mi, mi nem vagyunk olyanok, mint ezek a cigányok, vagy magyarok. (Vö. Lk 9, 11) S arra a kérdésre, hogy hányszor bocsássunk meg így válaszoljunk: hétszer hetvenhétszer, azaz mindig. (Vö. Mt 18, 21-22) Mert ha ti nem bocsátjátok meg az ellenetek vétkezőknek, Isten sem bocsátja meg bűneiteket. (Vö. Mt 6, 15) Ha csak azokat szeretjük, akik minket is szeretnek, mi a jutalmunk? (Vö. Lk 6, 32) Igaz ez, mind magyarra, mind cigányra egyaránt. Egy jámbor magyar néni egyszer azzal illetett a cigány kérdés kapcsán, hogy a tízparancsolat ott kezdődik, hogy ne lopj. Szerintem meg ott, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat (Vö. Mk 12, 31). S az irgalmas szamaritánus példája is int arra, hogy nem a törvény üdvözít, hanem a szeretet. (Vö. Lk 10, 25-37) Isten akarata a szeretet, nem a betű betartása. S hogy nem az ember van a 18

szombatért, hanem a szombat az emberért. (Vö. Mk 2, 27) Nem ítélkezésre hívott az Isten, hanem szeretetre. Milyen könnyen látjuk meg egymás szemében a szálkát, miközben a sajátunkban gerenda van. (Vö. 7, 1-5). Az ítélet napján sem azt kérdezi Urunk, hogy hányszor is voltál templomban, hányszor fizettél egyház adót, loptál vagy nem loptál. Ő maga kérdezi: adtál-e ennem, adtál-e innom, felruháztál-e, meglátogattál-e? Egyszóval, szerettéle? (Vö. Mt 25, 31-46) Szerettél-e úgy, hogy a világ szemében a legutolsó alkoholista, cigány, csavargó koldusban is - a Moszkvatéren vagy bárhol - Krisztust láttad-e? Láttad-e a szemében a fájdalmat, a nyomort, a kilátástalanságot, a gyászt, az igazságtalanságot? S ha láttad, szívedben megítélted-e? S többnek érezted-e magad, mint ő? Láttad a borsodi kis faluban, hogy biciklijével fát lop a cigány? Láttad a szemében a félelmet is, hogy ha elkapják, mi történik, és a kérdést, ha nem fűt, akkor reggelre megfagynak a gyerekei. Mindezt honnan láttad? A gázfűtéses házadból, a klímás autódból, a bőr kanapéról, a vörösbársonyos székedből, a bankkártyád mögül? Szó sincs arról, hogy a bűn meg lenne engedve bárkinek is, de nem ítélkezhetünk senki fölött. Minden Isten kegyelme. Minden ajándék tőle van. (Vö. Jak 1, 17) De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ha jobb kezem megbotránkoztat, tehát lopok, inkább vágjam le, mintsem ne jussak be Isten országába. (Vö. Mk 9, 43) Jézus azt is meg fogja kérdezni majd, hogy láttad-e annak a szegény néninek a szemében a rémületet, amikor kiraboltad vagy amikor megvertél valakit, láttad-e benne az Istent? Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtó nyittatik nektek. (Vö. Mt 7, 7) 19

Ha Isten megsegít, papként szeretném hirdetni, hogy fontos egymás elfogadása, egymás befogadása, egymás tisztelete, egymás megbecsülése. Mert gazdagodhatunk egymás által. Mert mind azt mondjuk Miatyánk, tehát testvérek vagyunk, testvérek az Úrban, aki érettünk, mindannyiunkért, magyarért, cigányért, élete árán szerzett üdvösséget. Jézus Krisztus örömhíre mindenkihez szól, ugyanakkor mindenkinek meg kell tennie a tőle telhetőt. Mindenkinek saját talentumai alapján. Ki, amit kapott, azzal kell, hogy gazdálkodjon. De aki többet kapott, attól többet követelnek. Hiszek az Atyában, a Fiúban és Szentlélekben, hiszek a Katolikus Anyaszentegyházban, boldog vagyok, hogy a Görögkatolikus Egyház tagja lehetek, mert cigányságomhoz közel állnak szertartásai, dallamvilága, szent szövegei. Büszke vagyok arra, hogy otthonomnak mondhatom. Bízom benne, s imádkozok érte, hogy minél több cigány fiatal fiú és lány hallja meg Isten hívását. Üzenem nektek, hogy ne féljetek Isten hívására válaszolni. Isten már anyánk méhében kiválaszt minket akár papnak, akár szerzetesnek, akár apácának. Akármilyen nehéznek is tűnik, Ő megad mindent hozzá, hogy sikerüljön, csak el kell indulni az úton. Hívlak benneteket én is. Ha van bennetek vágy, hogy papok - vagy hitoktatók legyetek, ne késlekedjetek igennel válaszolni Istennek. Kedves cigány fiatalok! Nagyon nagy szükség van rátok. Értékesek vagytok, ne hagyjátok elhitetni a világgal, hogy selejtek vagytok, hogy nincs rátok szükség. Nagyobb szükség van rátok, mint azt gondolnátok. A Katolikus Egyház, így a Görögkatolikus Egyház mellettetek áll. 20

Azzal kezdtem, hogy cigány vagyok. Igen, valóban az vagyok. De büszke vagyok cigányságomra, kultúrámra, hagyományaimra, hogy több száz éves vándorlás után is beszélhetem a cigány nyelvet, hogy ezen a nyelven dicsérhetem Istent. Sírok, amikor egy szomorú cigány hallgatót meghallok, s táncra perdülök, ha egy ütemesebb cigány zenét hallok. Cigány vagyok, mert Isten cigánynak teremtett, és Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit Ő alkotott. (Vö. Ter 1, 31) Magyar is vagyok. Petőfin és Wass Alberten nőttem fel, Arany Jánosból érettségiztem. Március 15-e nekem is Nemzeti ünnep. Üknagyapám a magyarok oldalán harcolt a II. világháborúban. Magyar nyelvű szépolvasási és szavalóversenyt nyertem. Amikor egy magyar feláll a dobogó tetejére, és a magyar himnusz szól, büszkén húzom ki magam és elérzékenyülök. Büszke vagyok magyarságomra és cigányságomra egyaránt. Több vagyok általa, gazdagabb vagyok általa. Változzon meg mindannyiunk szívében és eszében a gondolkodás. Fogadjuk el egymást és ne ítélkezéssel, hanem szeretettel intsük egymást. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! (Mt 28, 19) 21

22

BALOGH GYŐZŐ Az életemet a cigánypasztorációnak szeretném szentelni. Balogh Győző vagyok. 1984.11.28-án születtem Tiszalökön. Az általános iskolát Timáron végeztem, majd a középiskolát Hajdúdorogon a Szent Bazil Oktatási Központban. Kántori képesítéssel és érettségivel, felvételiztem a görögkatolikus szemináriumba, ahová felvételt nyerve Vácott töltöttem egy propedeutikus évet. Ezt követően Nyíregyházán a Szent Atanáz Hittudományi Egyetemen hat évig tanultam teológiát és teológusi diplomát szereztem, valamint ezzel párhuzamosan elvégeztem a tanárképző főiskolát. Tiszavasváriba kerültem gyakorlati félévre, majd Hajdúdorogra, mint teológiatanár és kollégiumi nevelő kerültem. Fél év után az egyházunk által nemrégen átvett Szent Tamás Görögkatolikus általános iskolába kerültem teológia, angol, hittan tanárként, valamint pasztorációs feladatokat ellátó szervező elemként. A hivatásomat nagyon korán, körülbelül 7 éves koromban kaptam meg. Nagyon furcsa volt a családom számára, hogy pap szeretnék lenni, mert még előtte hasonlóról soha nem hallottak. De annyira belém égett az a karácsony este, amikor a Jó Isten meghívott, hogy azóta sehová máshová nem húzott a szívem, csak kizárólag a papi hivatáshoz. Amikor először éreztem azt, hogy pap szeretnék lenni, az mozdított meg, hogy mennyire jó lenne, ha mindig mindenki otthon tudná érezni magát a templomban, mint ahogyan én is. A jövő templomát olyannak képzelem el, ahol cigányok és nem cigányok közösen építünk 23

jövőt. Főleg a mai politikai időkben szeretném ezt különösen hangsúlyozni, az országunkat jelképezi az, hogy mennyire vagyunk képesek összefogni egy cél érdekében mi, akik ugyanannak a földnek vagyunk a szülöttei. Az életemet a cigánypasztorációnak szeretném szentelni, mert rendkívül fontosnak érzem, hogy közülünk egyre többen kerüljenek ki olyan diplomás cigány emberek, akik visszamennek sajátjaik közé élő példaként, s reményt nyújtsanak a többieknek a felemelkedésre vonatkozólag. Diplomás emberként példát szeretnék mutatni, és motiválni minél több társamat, hogy cigányságunkat vállalva álljunk ki és mutassuk meg, hogy vannak olyan tulajdonságaink, amelyek rendkívüli módon integrálhatóak a magyar kultúrába, melyekre mi is büszkék lehetünk. 24

CIGÁNYPASZTORÁCIÓ A CSEGÖLD-I GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGBEN Községünkben a cigány kisebbség a görögkatolikus egyházzal Galamb György /1940. 1.1.-1941. 12.31/ lelkész idejében került kapcsolatba. Az eltelt évtizedekben ebbe a vallásba születnek bele, és temetik el halottaikat. Voltak és vannak alkalmak, amikor buzgóságuk nagyobb. Egy-egy ünnepi alkalommal többen részt vesznek hol egy feltámadási, hol egy karácsony esti szertartáson, vagy templombúcsún. Községünk közel 700 lakosából jelenleg a kisebbség létszáma kb. 180 fő. Én 2001 őszén kerültem az egyházközségbe, ekkor még egy közös zarándoklatot szerveztünk a falunkból Máriapócsra. Akkor még közös szervezésben mentünk cigány és nem cigány hívekkel, amiből érezhető volt egyfajta feszültség. Hazafelé jövet a Kántorjánosi Cigány Egyházközség templomát kerestük fel, ahol a kisebbségben felmerült a vágy egy saját közösség kialakítására. Azóta minden évben külön megyünk a kissebség híveivel a cigánybúcsúra, visszaúton meglátogatunk egy útba eső templomot. Így jártunk már Hodászon, Nyírbátor három templomában, Nyírgyulajon, Nyírcsászáriban. 25

Sikeres pályázatnak köszönhetően töltöttünk el egy-egy napot Budapesten és Gödöllőn, Hodászon, Szendrőládon. Két alkalommal szerveztünk falunkban cigány kulturális napot, melyen vendégül láttuk a hodásziakat, napkoriakat, szendrőládiakat és kántorjánosiakat. Néhány családdal részt vettünk Leányfalun és Egerben az országos katolikus cigány találkozókon, és lelkigyakorlaton Máriapócson. Kezdeményeztünk felnőtt elsőáldozást és volt egy házasságrendezés. Az óvodás és alsó tagozatos gyerekek rendszeres hitoktatáson vesznek részt. 2010 szeptemberében 103 fővel vettünk részt Máriapócson a Cigánybúcsún. Öt évvel ezelőtt kántorunk halála miatt, egy cigány származású fiatalembert kértem fel a kántorizálásra. Nagy ellenszegülésbe ütköztünk, de időközben egyházközségi testületi képviselőtag és jelenleg gondnoka lett a közösségünknek. Azt gondolom, ez jelentős eredménye lelkipásztori munkánknak. Nagy Tibor 26

CIGÁNYPASZTORÁCIÓ AZ ENCSI GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGBEN Kányban születtem 1946-ban, ahol gyermekként mindig szívesen fogadtuk búcsúk alkalmával a Felsőgagyból érkező cigány zenészeket, akik ebéd idején hangulatos zenével derítették jobb kedvre a vendégeiket. Általános iskolás koromban mindig szívesen fociztunk együtt a cigány fiúkkal, nem ellenük, hanem velük együtt alkotva egy csapatot. Kispapként is hívtam és jöttek is hittanra a cigánygyermekek, bár a harangozó néni rosszallását fejezte ki érte. Másodéves koromban a szeptemberi szemináriumba való bevonulásom alkalmával a vonatig kísértek a cigánygyermekek, és mint az angyalok, úgy énekelték a megtanult énekeket. A máriapócsi búcsúkon is számtalanszor találkoztunk velük. Ezek az emlékek tettek fogékonnyá a kázsmárki iskolai és kápolnai, valamint az Encs-fügödi hittanos cigánypasztorációra. A kázsmárki kápolnaalapítás (1988) után egyre jobban növekedett azoknak a cigányoknak a száma, akik keresztelőre, búcsúra jöttek, vagy egyszerűen csak misére. 1993-ban már 18 cigánygyermeket vittünk a sajópálfalai hittanos évzáróra. Pályázati forrásoknak köszönhetően számos alkalommal voltunk 27

strandolni, vagy látogattunk meg más görögkatolikus egyházközségeket. 1990-től Encsen és Fügödön folytattam tovább a cigánypasztorációs munkát. Részt vettünk a máriapócsi ifjúsági búcsún, rendszeres látogatói voltunk a sajópálfalai hittanos évzáróknak. Voltunk Hodászon, Kántorjánosiban. Folytatódnak körükben a keresztelések, elsőáldozások, temetések, rendszeres látogatói a hittanóráknak, hittanversenyeknek. Petrasevits Dénes esperes 28

CIGÁNYPASZTORÁCIÓ FELSŐREGMECEN A cigánypasztorációs munkám Felsőregmecen (immáron tizenhatodik éve) nem más, mint hitünk megélése egy olyan nép körében, melynek szülöttei a világ szemében olykor botrányosak, sőt veszélyesek. Egy kis időnek el kellett telnie, míg a két fél megtalálta egymást. Köztük tanultam meg az időmet elfecsérelni, kapcsolatba lépni, minden számítgatás, várakozás nélkül, Isten türelmével nézni a cigányok életére. Persze a cigány eskü, ígéret is hozzájárult. Hála a gondviselő Istennek, hogy cigányaink járnak templomba. Minden vasárnap és ünnepnapokon. Beteg voltam és egyik idős cigány ember megfogadta, ha meggyógyulok, fog járni templomba. Meggyógyultam közel 10 éve, és járnak templomba. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert jönnek hálát adni Istennek gitárral, vonóval és hegedűvel. Felsőregmecen, sőt az egész hegyközben van már házasságra való felkészülés, megjelenik az egyházi esküvő. A keresztelő viszont más. Keresztelés alkalmával új tagot kell befogadni az életbe, a közösségbe, erre csak szent, szakrális helyen, templomban, kápolnában kerülhetett és kerülhet sor. Ezzel nyer bebocsátást az újszülött az életbe, ekkortól válhat romává. Ezért szükség van a 29

kápolnára. A betegség sem magánügy. A beteg mellett kell, hogy legyen valaki. Így hívnak a betegekhez is. A halál szintén olyan esemény, amikor szükség van a papra. Jelen voltam már jó pár temetésen, ahol gondot sem fordítanak az idő múlására, a gyász foga tartja őket, mindent megadva az elköltözőnek. Játékos foglalkozásaink alkalmával persze sok kacagás, móka van, de vidámság mellett tanulás is, és merítenek cigány hagyományaikból. Például kitartást, és állhatatosságot, és a cigány nép fennmaradásának csodáját. Nem lehet néhány sorban beszámolni munkánkról, mert minden egyes nap egy új kihívás. Csoportmunkák kiválasztása, képzések, szolgálatok megszervezése, fenntartása, nem utolsó sorban történelmi visszatekintés, és hogy a hányatott sors után büszkén vállalhatják magukról, hogy én cigány vagyok. Sokat foglalkozunk a hagyományőrzés, cigány kulturális örökségek megóvásával és az öntudat erősítésével. Felmerült a nyelvet nem beszélő közösségi nyelvoktatás bevezetése. Együttműködés keretében közös programjaink voltak és vannak a határon átnyúló szlovák görögkatolikus kassai egyházmegye pasztorális irodájával. Horváth Péter Atya szervezésével többször voltunk a hagyományőrző nemzetközi zene és tánc fesztiválon a Tátrában. Lelki motivációjukban büszkék voltak, mert a cigányzene hallatára minden nemzet hozzájuk jött. Ott vagyunk a máriapócsi cigánybúcsúkon, az országos katolikus cigány találkozókon. Jómagam igyekszem kilépni a merev, hivatalos keretek közül és emberközelbe kerülni a cigányaimmal, segítséget nyújtva, 30

mert manapság ez a legkínzóbb hiány. Ezt próbálnám megtenni most is, előtárva, hogy menyire szükség van a segítségre, óvoda és napközi ügyben. Bodolóczki Emil János esperes 31

32

VALLÁSOS-E A GADNAI CIGÁNY? Talán sokaknak összeszorul a szíve ennek a szónak hallatán. Főként azoknak, akiket gyermekkora köt ehhez a csereháti településhez, és örömteli emlékekre gondolnak vissza, de azoknak is, akik csak a sajtó felnagyított bűneseteiből ismerik ezt a falut. Egy biztos. Az elmúlt évtizedekben gyökeresen átalakult ez a falu is, mint sok minden ezen a vidéken, és ez az átalakulás új kihívások elé helyezi mind az itt maradt magyarokat, vagy ahogy itt mondják, parasztokat, mind pedig a cigányokat. Vallásos-e a gadnai cigány? - tehetjük fel a kérdést - hiszen sok felnőtt cigánynak magyarok a keresztszülei, akik rendszeresen imádkoznak értük. Erre a kérdésre azt kell felelnem, hogy igen. Más világ az, amiben ők élnek, más törvények uralkodnak az ő életükben, de a hitüket nem veszítették el. Nagyon könnyű dolga volna az itt élő atyáknak, ha csak annyit kellene mondani, hogy cigányok, gyertek a templomba imádkozni, és a következő vasárnap tele lenne a templom. De ez nem működik így náluk sem, - mint ahogy (nagyon jól tudjuk), a magyaroknál sem. Igenis, egyenként lehet csak őket megnyerni annak, hogy megszokott életükbe a görögkatolikus hit értékeit is el tudjuk helyezni. 33