ב ה A NAGYFUVAROS UTCAI TEMPLOMKÖRZET HETILAPJA IX. évfolyam 13. szám 2013. január 4. - 5773. tévét 22. HETISZAKASZ MÓZES II. SMOT ZSIDÓ SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS Az eheti pársában olvasható történet (2Mózes 1:1 6:1) a rabszolgasággal, a zsidók keserű egyiptomi rabságával kezdődik. A nyomorító teher, a nehézségek és a megaláztatások ellenére, a zsidó nép a száműzetésnek ebben a tüzes kemencéjében formálódott. A zsidó asszonyoknak különös részük van a végső megszabadulásban. Azon generáció igaz asszonyainak érdemeiért szabadulhatott meg Izrael Egyiptomból (Talmud, Szotá 11b). Az asszonyok legfontosabb hozzájárulása az ügyhöz az volt, hogy hajlandóak voltak világra hozni gyermekeiket, tekintet nélkül a szinte lehetetlen életkörülményekre. Ők bátorították a férfiakat is családalapításra, dacára a rabszolgaságnak. A Talmud elbeszéli, hogyan kedveskedtek a férjeiknek, hogyan édesgették őket a mezőn. Az ő elszántságuk révén születhetett meg a következő generáció. Hát manapság hogy állunk? Nincs többé rabszolgaság, és az életünkben kevés a szenvedés. A legnagyobb nehézségünk a hitelek törlesztése, a gyermekek taníttatása, meg hogy elromlott a rádió a család második autójában. De azok is, akiknek köztünk anyagi problémái vannak, messze kényelmesebben élnek, mint elődeink. Úgy programozott minket (nevezzük agymosásnak) a társadalmi értéktudat, a média manipulációja, hogy a nagycsalád valami primitív, fejletlen dolog. Mindenki tudja, hogy a Biblia legelső parancsolata a gyarapodjatok és sokasodjatok, és mindannyiunk küldetése, hogy felépítsük és benépesítsük a világot. Ez ellen érvelnek úgy, hogy az ilyesmi csak az idők kezdetére volt igaz, Ádámra és Évára, amikor kevés volt az ember, de hát ma a túlnépesedés a gond, az éhség és a szegénység. Na de mindenki tudja, hogy a túlnépesedés nem a gazdag országok, közösségek gondja, és azt is tudjuk, hogy az éhínségen könnyedén segíthetnénk egy globális élelmiszergazdálkodási programmal. Ha Kaliforniában valaki még egy gyereket vállal, attól Bangladesben senki se fog éhezni! Zsidó perspektívából nyilvánvaló, hogy mi, zsidók, nem vagyunk túlnépesedve. Még mindig nem pótoltuk a népünk azon egyharmadát, mely a holokauszt során elpusztult. Mára már annál is sokkal többen kellene hogy legyünk. A számunk az asszimiláció miatt is fogyatkozik, ez igaz, de ugyancsak azért is, mert kisebbek a családok. Úgy tűnik, jobban igazodunk a családonként két gyerek szabályához, mint mások. Ha van olyan nép, amely a népességnövekedés tilalma alól felmentést kaphat, az nyilván a zsidó nép, hiszen a veszteségeinket pótoljuk ma is. Az is biztos, hogy nem az ENSZ vagy a Világbank tartja majd el a gyerekeinket. Segítünk mi magunkon, ha kell. Aztán ott van Izrael. Nézzünk szembe a ténnyel: a közel-keleti nehézségeink egyik oka, hogy a palesztinoknak több a gyerekük, mint az izraelieknek. Ha minden izraeli családban csak még egy gyermek volna, nem függenénk a tömeges alijától. De nem túl költséges-e a nagycsalád? Több szájat kell etetni, ruházni és taníttatni, tehát nagyobb a büdzsé. De a lényeg a prioritások, a gazdálkodás és a sáfárság terepe. Nem luxuskocsit veszünk, hanem családi autót. A nagycsalád gazdálkodik. A nap végén az Örökkévalóba vetjük a bizalmunkat, és szilárdan hisszük, hogy az új gyermekkel új áldás jön, ami segít felnevelni őt. Az évek során számos alkalommal hallottam nőket panaszkodni a menopauza után, bár szültek volna több gyermeket. Hány híres színésznőt foglalt le a karrierje, és mikor kész lett volna családot alapítani, már nem volt könnyű. Saját biológiai órájuk lejárt szép lassan, míg mások életét élték a színpadon vagy a vásznon. Aki tehát gyerekre vágyik, ne habozzon! Ha sok szép áldásban szeretnénk részesülni (nem beszélve az unokákról) az eljövendő sok-sok évben, vállaljunk még egy gyereket. Ne félemlítsen meg minket a konvenció, a cinikusok, se az anyós! Tervezzünk nagyobb családot. Az minket magunkat is megnövel, megelégedéssel és büszkeséggel tölt el egy életre. Nagyanyáink Egyiptomban hősnők voltak, az ő hitükre épült egy nemzet. Tegyük meg mi is a magunkét, s az Örökkévaló engedelmével hadd legyen részünk nekünk is a megváltásban! Glitsenstein Smuel rabbi Ez a kiadvány Szent szövegek idézeteit és azok magyarázatait tartalmazza. Kérjük ne dobja ki!
Hogyan nem költöztek a zsidók Angolába? (3/3.) Az 1912. június 20-án megszövegezett, 159. számú törvény a zsidóknak juttatandó koncessziós jogokat sorolta fel. A törvénycikkely világosan jelezte, hogy a zsidó bevándorlástól Portugália az Angola feletti gyarmati hatalmának megerősítését várja, ellensúlyozva ezzel az ibériai ország kolóniáit felosztó titkos német-angol egyezmény homályos pontjait. A törvény egyik kezével adott, a másikkal viszont elvett volna: kimondta, hogy egyetlen jótékony szervezetnek mint például az ITO sem lehet vallási karaktere, s a portugál marad a kizárólagos nyelv az oktatásban. Gregory angolai útja Zangwill és az ITO delegáltjai Bécsben tárgyalták meg a portugál javaslat számukra vállalhatatlan pontjait. Hosszas tanácskozás után a képviselők arra következtetésre jutottak, hogy a Lisszabon által felajánlott terv megakadályozná az autonóm zsidó telep létrehozását, ezért elutasították azt, fenntartva azonban a lehetőséget, hogy újra tárgyalóasztalhoz ülnek. Zangwill korának legismertebb tudós-felfedezőjét, a Royal Society köztiszteletben álló geológusát, John Walter Gregory-t kérte fel a Benguela-fennsíkra vezetett expedíció élére. Akinek neve, bár nem volt zsidó, szorosan összefonódott az ITO-val, ráadásul felesége és Zangwill házastársa, a híres szüfrazsett, Edith Ayrton unokatestvérek voltak. A Foreign Office nem akarta belekeverni a londoni kormányt a portugál gyarmati ügyekbe, de a helyzetet tovább bonyolította, hogy a brit külügy vitába keveredett a Brit Rabszolgaellenes Társasággal, amely a portugál gyarmatokon uralkodó embertelen munkakörülményekre hívta fel a figyelmet. Zangwill tudta, hogy Lisszabon rabszolgákat dolgoztat gyarmatain, de reményét fejezte ki, hogy a zsidók érkezésével sikerül megváltoztatni a gyakorlatot. Gregory és útitársa, Charles J. Martin 1912. augusztus 22-én kezdték meg utazásukat Angola belsejébe. Öt héten át utaztak 32 fős karavánjukkal vonaton, szekéren és gyalog. Gregory feljegyzéseiben leírja, hogy a területen bőségesen terem banán, narancs és kávé, nem beszélve az Európában is ismert zöldségekről, továbbá elegendő fa áll rendelkezésre az építkezésekhez és a tüzelőanyagokhoz, a fennsíkon pedig gyakorlatilag ismeretlenek a trópusi betegségek, így ott az európaiak egészséges és megfelelő életet élhetnek. Forrás: http://www.mult-kor.hu/20121218_hogyan_nem_koltoztek_a_zsidok_angolaba?pidx=2
SMOT Mózes II. könyve. 11. hetiszakasz 40. fejezet Smot jelentése: Nevek A könyv tudományos elnevezése Exodus - görög szó, jelentése: kivonulás Egyiptom országából. Lényegében az első könyv 46. fejezete névszerint sorolja az ősatyákat és nemzetségeit. A bölcsek megemlítik, hogy amikor Egyiptom várfalához értek, akkor született Jocheved, Mózes édesanyja. A második könyv felsorolja Jákob fiait, Józsefen kívül, aki már Egyiptomban tartózkodott. Ezek férfi leszármazottai 70-en voltak. Hozzáadjuk a feleségeket, gyerekeket, szolgákat, szolgáló lányokat, tehát a háza népét, 400-at esetleg ennél lényegesen többet is elérhet e szám. Tanui lehetünk a hetiszakasz kapcsán az antiszemitizmus kialakulása menetének. A fáraó meghívására József hozzátartozói letelepedtek Gosen földjén. A kezdeti tisztelet kihült, felváltotta a gyűlölet. Új király került trónra, aki József érdemeiről nem akart tudni. József a hikszosziak uralma idején volt alkirály, a hikszosziak kiűzése után nemzeti kormány alakult Egyiptomban, akiket aggasztotta a zsidók nagy száma. Megtelt velük az ország - ami azt jelentette, hogy elhagyták Gosen földjét. Elárasztották a színházakat, szórakozóhelyeket, esetleg hivatalokat. A féltékenységet felülről terjesztették. Populista szlogenekkel: a zsidók a háború esetén az ellenzékhez pártolnak. Ezért sem elengedni, - nehogy az ellenséget szaporítsák - sem az országban megtűrni nem akarták őket. Negatívumnak tüntették fel egykor nagyon dicsért József intézkedését, hogy a földet a király megvette, birtokolta, a paraszt tisztes haszonnal bérelte. Nehéz rabszolgamunkával felépítettek két várost Pitumot és Ramszészt, ennek ellenére a szaporulatot nem tudták megakadályozni, mert a héberek feleségei mindent elkövettek, hogy a fáradságos munka után meleg otthon fogadja férjeiket. Később a születendő fiuk megölésére akarták rábírni a héberek körében tevékenykedő bábaasszonyokat, Sifrát és Puát. Nevük arab eredetű, de Sifra ma már kedvelt ivrit név. A bábaasszonyok az életet kívánták segíteni hivatásuk szerint, nem a halált, ezért megtagadták az engedelmességet. A Teremtő szép házakkal jutalmazta cselekedetüket. E tény bizonyítja, hogy a szülésznők nem zsidók voltak, hiszen velük szemben természetes elvárás lehetett volna a királyi rendelet szabotálása. Kegyetlenebb parancsot adott ki az uralkodó. Mindenki számára kötelezővé tette a születendő fiúk vízbefojtását. Jocheved, Mózes anyja gyékénykosárba rejtette el fiát, és a folyóba tette, amikor a fáraó lánya szolgálói kiséretében fürödni ment. A hercegnő megtalálta a kosárkát, kihúzta a vízből. Innen a fiú neve: Mose - a vízből mentett. Mirjam Jochevedet ajánlotta bábának. Mózes felnövekedett. A nép között járva tapasztalta a rabszolgahajcsárok kegyetlenségét. Egy ilyen különlegesen kegyetlen kínzást nem tudott végignézni, az igazságra érzékeny Mózes leütötte az ütlegelőt és elrejtette a homokba. Kitudódott az eset. Mózesnek menekülni kellett, Midjánba távozott. Itt újabb igazságtalanságot látott. Pásztorlányok Jitró gyermekei atyjuk nyáját akarták megitatni, de a férfiak elkergették őket. Mózes a gyengék védelmére kelt és megitatta a főember nyáját, aki feleségül adta hozzá Ciporát, a lányát. A pásztor a nyáját legeltette, amikor észrevette, egy báránykája hiányzik. Keresésére indult. Látta, az állatka a pataknál ivott. Mózes feljajdult: te szomjas voltál és én nem vettem észre. Az Örökkévaló tapasztalta, hogy igaz pásztorra lelt, őt szemelte ki a nagy feladatra: legyen egy egész nép pásztora, vezére. Megjelent Mózes előtt az égő csipkebokorban. Mivel az égig hallatszott Izrael jajkiáltása. Megemlékezett a Teremtő a szerződésről, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött, elhatározta, hogy kivezeti Izrael fiait Egyiptomból. Mózes szabódott. Nehéz beszédűségére hivatkozott. A Gondviselés Áront, a testvérét jelölte mellé, legyen tolmácsa. Vigyék a népnek az üzenetet, Ehje aer ehje A lét vagyok. Atyátok I ne, ez az én emlékeztető nevem, nemzedékről nemzedékre. Mózes találkozott Áronnal, fivérével és elindultak a parancs szerint összegyűjtötték Izrael véneit, előadták jövetelük célját és a nép hitt nekik. Deutsch Gábor
HETI HÁFTÁRÁ SMOT Hábáim jásrés Jáákov... Egyenként összeszedve Azon a napon elcsépeli az Örökkévaló a kalászokat az Eufrátesztől Egyiptom patakjáig. De titeket, Izrael fiai, egyenként fognak összeszedni! Azon a napon megharsan a nagy kürt, és visszajönnek, akik elvesztek az asszírok földjén, és akik szétszóródtak Egyiptom földjén. Leborulnak az Örökkévaló előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben. [Ézsaiás (Jesájáhu) 27:12 13.] Jesájáhu ben Ámoc próféta Jeruzsálemben született, előkelő patríciuscsaládban. Unokaöccse volt Ámácjának, Júda királyának. Négy évtizeden át prófétált, mialatt a szomszédos Asszíria meghódította a környező országokat, és a polgári időszámítás előtt 721-ben bekebelezte Júda testvérállamát, Izrael királyságot, amelynek Somron volt a fővárosa. Húsz évvel később, 702- ben Jeruzsálemet is megostromolták az asszírok, és csak isteni csoda révén menekült meg a pusztulástól. A hagyomány szerint Jesájáhu aki nem ismert tekintélyt, és csípős nyelvvel ostorozta mind az orgiákat ülő előkelőségeket, mind az ügyetlenül politizáló, a nemzet ügyét eláruló vezetőket Menássé király pogány uralma alatt szenvedett mártírhalált, mert a király elégedetlen volt defetista jövendöléseivel. * * * A háftárá és a heti szidrá, a Smot közötti összefüggés nyilvánvaló. Izrael szenvedett Egyiptomban, de Izrael elnyomói megkapták méltó büntetésüket; Izrael szenvedései Jesájá napjaiban csekélyek ahhoz képest, ami ellenségeire vár. Izrael Egyiptomban a rabszolgaság évszázadai alatt már egészen elfásult a megváltás elhúzódása miatt, elfáradt Mózes és Áron tárgyalásai alatt; Jesájá korában is kigúnyolták a prófétai tanítás unalmas egyformaságát, és kételkedni kezdtek az isteni ígéret beteljesülésében. Az egyiptomi felszabadulás megmutatja, hogy végül az igazság győzedelmeskedik a világegyetemben; a késői korok emberei is meg fogják látni, hogy Isten keze igazgatja a világot, és hogy senki sem állhat ellen Isten rendelkezéseinek. (Dr. J. H. Hertz.) Ennek a háftárának egy részében Efrájim iszákosait pellengérezi ki a próféta: azokat, akik fényűzéssel és kicsapongással töltött életüket nem a nép szolgálatába állítják, hanem kizárólag saját élvezeteiknek élnek, ezért nem kerülhetik el végzetüket. Mint a legtöbb próféta, Jesájáhu is mesterségesnek tekintette a két zsidó állam közötti határt, és mindkét állam vezetői rétegét egyformán ostorozta. Egyaránt elítélte Somron azaz Számária pompázó ékességének hervadó virágát és a jeruzsálemi uralkodóréteget, a papokat, akik a prófétákkal együtt tántorognak az italtól, megzavarodtak a bortól! Támolyognak az ital miatt, tántorognak, amikor látomásuk van, ingadoznak, amikor döntést hoznak. (Ézsaiás 28:7.) A jó helyzetismerettel rendelkező próféta felháborodva folytatja: Minden asztal tele van undok hányással, nincs sehol tiszta hely! (Uo. 8.) Egy kommentátor szerint ezekben a sorokban egy orgia konkrét leírása olvasható. Jesájáhu belép, és undorának ad kifejezést, de a jelenlévők sem maradnak adósak: Kit akar ez a tudományára tanítani? Kivel akarja e kijelentést megértetni? Akiket most választottak el az anyatejtől? Akiket most vettek le az anyamellről? (Uo. 9.) A részeg gúnyolódók röhej tárgyává teszik a próféta papolását, ami csak arról szól, mit nem szabad: Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi! (Uo. 10.) A vérig sértett próféta, akit a korhelyek azzal vádoltak, hogy úgy beszél velük, ahogyan a gyerekekkel szokás, azt válaszolja, hogy ha jön az ellenség, az valóban idegen, érthetetlen nyelven fog szólni (Ámosz Cháchám): Isten nemsokára asszír nyelven fog veletek beszélni. A könyörtelen hódító kemény, rövid szavakkal fog benneteket megismertetni, és ez lesz méltó büntetéstek. (Dr. J. H. Hertz.) * * * A prófécia nagy ígérete a 27. fejezet végén a szórványok egybegyűjtése Jeruzsálemben, amikor felharsan a nagy kürt, a sófár hangja, és az Örökkévaló elcsépeli a kalászokat az Eufrátesztől Egyiptom patakjáig, vagyis a Nílusig. Ámosz Cháchám a Dáát Mikrá ban azt a magyarázatot adja erre, hogy Asszíria és Egyiptom itt a gálut, a szétszóratás összes országát
jelképezi: mindenhonnan jönnek majd az elveszett, elkallódott, asszimiláns, öntudatukat, identitásukat vesztett zsidók haza, Jeruzsálembe, hogy hálatelt szívvel vállalják újra zsidóságukat. És az Örökkévaló aki, ha kell, elcsépeli a kalászokat egyenként gyűjti majd össze a magukat elveszettnek hitt zsidókat, és hozza őket haza, Jeruzsálembe, ahová a sófár hangja hív. Nemhiába iktatták Jesájáhunak ezeket a fennkölt verseit a Ros HáSáná-i imádság egyik legfontosabb részébe, a muszáf Sofrot jába: a kibuc gálujot, a szórványok egybegyűjtése a megváltás előfeltétele. Más magyarázat szerint az Eufrátesz és a Nílus közötti terület a bibliai Ígéret Földje. Az Örökkévaló azért csépeli Erec Jiszráélt, hogy elválassza a búzát az ocsútól: eltávolítsa az idegeneket, hogy csak a zsidók maradjanak országukban (Ámosz Cháchám: Dáát Mikrá). (Részlet Naftali Kraus AZ ŐSI FORRÁS (2) Próféták Népe c, könyvéből, Budapest, 1992) Női egyenjogúság: Izrael világelső a hadseregben legalábbis Az Izraeli hadsereg (héber rövidítés szerint: a Cahal) teljes állományának egyharmada, a tiszteknek fele nő. A legmagasabb katonai rangot a közelmúltig Yehudit Grisaro töltötte be, aki dandártábornoki rangban szolgált, mint a vezérkar női ügyekben illetékes tanácsadója. 2010-es leszerelése óta az El Al (izraeli légitársaság) alelnökeként dolgozik. Mikor megkérdezték, ez idő alatt volt-e része szexuális zaklatásban, azt mondta: Nem tudom, volt-e valaki, aki elég bátor volt, hogy megpróbálja. Az izraeli hadseregben ez nem ügy. Grisaro nem is igazán érti a férfiak fölényeskedésére, lenéző magatartására vonatkozó kérdéseket. A férfiak a hadseregben tisztában vannak azzal, mit jelent a szexuális zaklatás, itt ilyesmi nem fordul elő A katonák többsége tiszteli a nőket és azt, amit a hadseregben tesznek. A nőkkel ugyanúgy bánnak, mint a férfiakkal, és ugyanúgy fizetik őket, mint a férfiakat. Miközben a Cahal állományának egyharmada nő, a tisztek közt ez az arány 50 százalék. Ugyanez az arány az amerikai hadseregben 13,4 százalék. Így a Cahal a világ számos hadseregének ad tanácsot a nők katonai szolgálatára vonatkozóan. A törvény 1949 óta írja elő a nők katonai szolgálatát, és azóta számos jogszabály nyitott meg számukra újabb és újabb lehetőségeket. 16 évvel ezelőtt Alice Miller, egy polgári pilóta pert nyert a hadsereggel szemben, mely addig a harci gépek pilótái közé nem engedett nőket. Ma már a tüzérségnél, a légelhárításnál és a légierőnél is szolgálnak nők. Az összes katonai pozíciók 92 százaléka elérhető a számukra. A közelharcra kiképzett harci alakulatokban még nem veszik be őket, de Grisaro szerint ez is csak idő kérdése. Az a kérdés, milyen képességeid vannak, nem az, hogy milyen nemű vagy. Harminc évvel ezelőtt senki nem hitte volna, hogy mára ideáig jutunk. Lépésről lépésre változnak a dolgok. Hogyan tudott háromgyerekes anyaként ilyen tiszti karriert befutni a hadseregben? A Cahal nem tart fenn óvodákat a laktanyában és én nem vagyok wonder woman. Erőfeszítést kellett tennem. Felfogadtam egy bébiszittert, segített a férjem, a szüleim, a barátaim. Sosem éreztem megkülönböztetést, mert családos nő vagyok ellenkezőleg. Persze a család és a katonai karrier együtt nem könnyű de lehetséges. Két célom volt mindig: igazi profinak lenni és példaképnek más nők számára Minden nőnek kötelessége így kell viselkedni. Ha azonos képességű férfi és nő között kellett választanom egy előléptetés során, én mindig a nőt választottam. Másképp sosem jutnak a nők vezető tisztségekbe. Grisaro leszerelése óta Orna Barbivai a legmagasabb rangú tiszt a hadseregben, aki immár vezérőrnagyi rangban szolgál. Ez a legmagasabb rang, amit a Cahalban egy nő eddig elért. A The Guardian nyomán Írta: Szombat - 2012-12-30 Rovat: Politika
BORSÁNYI SCHMIDT FERENC IRÁNI ZSIDÓSÁG A VESZÉLY ÉS HŐSIESSÉG ÓRÁJÁBAN (2/2.) Nagymértékben változott a helyzet a mongol elözönlés után, amely szétzúzta a zsidó közösségek többségét, de nem csak a zsidókat, és nem hagyta őket haladni a maguk választotta ösvényen. A középkor utolsó néhány évszázadában és a modern a modern kor kezdetén az iráni zsidóság csupán egy kis hányadát jelentette az Irán birtokolta terület kisebbségeinek. Ennek ellenére a zsidó-perzsa nyelv és a zsidó-perzsa vallási szertartás jelentős befolyást gyakorolt nem csak azokra a zsidókra, akik a perzsa befolyás alatt éltek, hanem mindazon zsidó közösségekre is, amelyek Közép-Ázsiában (pl. Bukhara stb.) élnek, de a Távol-Keleten is éreztették hatásukat.sajnos, azok az információink, amelyek a késői középkor és a korai modern idők ottani zsidó életére vonatkoznak, nagyon kisszámúak, azok is muzulmán utazóktól és nyugati keresztény misszionáriusoktól származnak. Ennek az időszaknak a zsidó-perzsa irodalma első sorban bibliai elbeszélések és bibliai történetek költői újra fogalmazványaiból, ezek költeménnyé formálásából áll, fűszerezve a héber nyelv és a zsidó vallás sajátos jellegzetességeivel, kincsestára egyedi ékköveivel. Ezért szinte teljesen a muszlim történetírókra és nyugat-európai hittérítők jelentéseire vagyunk utalva, ha meg akarjuk ismerni a vázolt kor perzsiai zsidóságának életét. Babai ibn Lutf krónikája ritka kivétel e szempontból, mert fontos társadalompolitikai adatokat szolgáltat erről a korról, és az iráni zsidók történetéről, a Szafavida uralomról, amely a modern iráni állam alapjának is tekinthető, erősen nemzeti jellegű vonásaival és si ita elkötelezettségével. Minthogy ezt a krónikát egy kortárs héber (zsidó) költő és történész írta, ez a mű egy túlélő hiteles beszámolóját nyújtja a nagy zsidó tragédiának, I. Nagy Abbasz (1587-1629) és az ő dédunokája, II. Abbasz (1642-1666) uralmának idején. Tisztában kell azzal lennünk, hogy ez a beszámoló éppen azért, mert költői elbeszélés formájában írta Babai ibn Lutf, pontosság tekintetében nem igazán felel meg a kívánalmaknak. Ennek ellenére beszámol sok kényszer hatására történt betérésről, helyesebben betérítésről, és több zsidó közösség teljes eltűnéséről. Ugyancsak rávilágít a zsidó lakosság hősies ellenállására, reménytelen kűzdelmére, és általában a perzsiai zsidók életére ebben az időszakban. Éppen ez az a rész, amelyben Moreen professzornő legjobban analizálja Babai ibn Lutf krónikáját és ezzel új fejezetet nyit a perzsiai (iráni) zsidóság hosszú történetében. A zsidó történettudomány már régóta hiányolta Babai krónikájának kritikai kiadását és pontos, mai fülnek is jól hangzó fordítását modern héber nyelvre és nyugati nyelvekre, aminek angol változatát most kaptuk meg kitűnő formában Moreen professzornő kezeiből. Jelenleg a zsidó-perzsa történelem iránt érdeklődők a Vera Basch Moreen által szerkesztett és kiadott, kitűnő angol fordítással ellátott könyvre, Bacher Vilmos 1906-ban közölt, a múlt század elején francia nyelven írott, kivonatos szövegközlésére, valamint M. Seligsohn írásaira vannak korlátozva. Moreen professzornő munkájában az eredeti kézirat összes változatát használta, és az Appendix (Függelék)-ben adta a zsidó-perzsa nyelvjárásban, héber betűkkel írott szöveg eredetijét és arab-perzsa írásos perzsa nyelvű változatát, valamint a teljes szöveg angol fordítását. Ebben a részben ugyancsak megtaláljuk az összes változattal való összehasonlítást, különösen fontosak a mostani perzsa történészek írásai az akkori zsidó-üldözésekről. Hasonlóképpen jó hasznát veszi Moreen professzornő az örmény Arakel (Arakhial) Tabrizban, a mostani Iránban készült leírásának a kortárs vallásüldözésekről, amelynek az örmények épp úgy áldozatul estek, mint a zsidók. Éppen ezért, nagyon ajánljuk Vera Basch Moreen könyvének elolvasását mindazoknak, akiket ez a téma érdekel, a perzsa és a zsidó történelem tanulmányozóinak, mert sok olyan részletet tartalmaz, amelyek eddig nyomtatásban nem jelentek meg. Vera Basch Moreen: Iranian Jewry s Hour of Peril and Heroism. New York Jerusalem, 1987. The American Academy of Jewish Research.
HÍREK IZRAELBŐL IZRAEL LAKOSSÁGA 8 MILLIÓ FŐ A 2013. év kezdetén a zsidó állam lakossága eléri a 8 millió főt. A lakosság 75,4 százaléka zsidó, 20,6 százaléka arab és 4 százaléka egyéb. 2012-ben 1,8 százalékkal nőtt Izrael lakossága: 170,000 a természetes szaporulat, és 16,500 bevándorló érkezett. 2012. december 31-én Izrael lakossága 7.981 millió fő. Ebből 6.015 millióan zsidók (75,4%), 1.648 millióan (20,6%) arabok és 319,000 azoknak a száma, akik más csoporthoz tartoznak. A számok az izraeli Központi Statisztikai Hivatal becslésein alapulnak. 2012-ben az izraeli lakosság 145 ezer fővel nőtt, ami 1,8 százalékos növekedést jelent. Ez megfelel a korábbi évtized növekedési ütemének. A teljes számok nem tartalmazzák a külföldi munkásokat és azok családtagjait, akiknek a száma 203,000 fő volt 2011-ben, és azokat sem, akik illegálisan léptek be vagy tartózkodnak az országban (számukat 60 és 70 ezer közöttire becsülik). A más csoporthoz tartozók tartalmazzák a nem arab keresztényeket és a vallás alapján nem besorolhatóakat a Belügyminisztérium adatai alapján (többségük orosz ajkú).izraeli Hirlevél 2013. január 2. MÉRLEGEN AZ IZRAELI GAZDASÁG A 2012. év utolsó napján az Izraeli Statisztikai Hivatal közzétette az állam legfontosabb gazdasági mutatóit. A Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió közlése szerint a gazdaság növekedése tovább lassult. A ma végződő 2012. évben 3,3 százalékos volt, szemben a 2011. év 4,6 és a 2010. év 5.0 százalékos éves növekedésével. Ugyanakkor ez a mutató 2 százalékkal meghaladja az OECD államok átlagos növekedési arányát, és 1 százalékkal az Amerikai Egyesült Államokét is. Az idén tovább nőtt az államadósság: míg a 2011. év végén 22 milliárd sékel volt, az idén már 34 milliárd sékel (9,1 milliárd dollár), ami a nemzeti össztermelés 3,7 százalékát teszi ki. Munkanélküli a munkaképes lakosság 6,9 százaléka, ami egy teljes százalékkal alacsonyabb a fejlett gazdaságú államok hasonló adatánál. A viszonylag kedvező összehasonlítások ellenére Stanley Fischer professzor, a Bank of Israel, az állami jegybank kormányzója nem bíztat sok jóval a következő évben. Éves jelentését azzal kezdte, hogy gazdasági válság nincs, de a folyamatosan növekvő államadósság mérséklése a soron következő kormány egyik legfontosabb és legsürgősebb feladata lesz. Az államkincstár egyensúlyának a helyrehozása a tekintélyes közgazdász szerint csak népszerűtlen intézkedésekkel képzelhető el: adóemelésekkel és az állami kiadások erőteljes visszafogásával. A kormány valamennyi minisztérium költségvetéséből lefaragna, ám a honvédelmi minisztériuméból bajosan lehet, tekintettel a régió egyre bizonytalanabb biztonsági helyzetére. A Vaskupola és a többi rakéta-elfogó rendszer országos kiépítése csillagászati összegekbe kerül. Tartani lehet tőle, hogy az oktatásra, az egészségügyre és a szociális kiadásokra szánt forrásokból vonnak le az egyébként semmi hasznot nem hajtó, de a honvédelem szempontjából életfontosságú katonai kiadásokra.izraeli Hirlevél 2012. december 31. SÚLYOS ÖSSZECSAPÁS EGY SOMRONI FALUBAN Kedden, január 2-án súlyos összecsapásra került sor a Dzsenintől keletre fekvő Kfar Tamun somroni palesztin faluban. A helyszínre misztaaravim, arabnak öltözött katonák érkeztek, hogy egy készülő terrorakció résztvevőit őrizetbe vegyék. Amikor azonban megkezdték az érintett személyek letartóztatását, helyi fiatalok százai kövekkel és Molotov-koktélokkal támadtak a katonákra. Az erősítés könnygázzal és gumilövedékekkel mentette ki a katonákat és szórta szét a dühöngő tömeget. A katonáknak két, a palesztinoknak öt sebesültje van, valamennyien könnyebben sérültek meg. A múltban a falu több lakosa követett el halálos végű terrorakciót izraeliek ellen. Izraeli Hirlevél 2013. január 2.
TEMPLOMI IMAIDŐK 2013. jan. 4. jan. 11. között: Reggel Este 04. péntek 7,00 16,00 05. szombat 8,00 15,45 06. vasárnap 8,00 16,00 07. hétfő 7,00 16,00 08. kedd 7,00 16,00 09. szerda 7,00 16,00 10. csütörtök 7,00 16,00 11. péntek 7,00 16,00 Jan. 5. szombat: Újhold hirdetés Jan. 10. csütörtök: Jajm Kippur Kótajn ESEMÉNYEK Kedden tartott Jahrzeit-ot Zucker Immánuel kántor úr a nagymamája után. A reggeli imádkozás befejeztével Sebi Für-Lang s tikunt adott Photos az eltávozott emlékére. *** Csütörtökön Darvas György úr Jahrzeit-ot tartott édesapja emlékére. A reggeli imádkozás után tikunon látta vendégül kilénk tagjait. És mondta az Örökkévaló: Bizony láttam nyomorát népemnek, mely Egyiptomban van és hallottam kiáltásukat szorongatóik miatt, bizony ismerem fájdalmait. (2Mózes 3:7.) Gyertyagyújtás legkésőbbi időpontja BP.-en: jan. 4. péntek 15,49 jan. 11. péntek 15,57 Szombat kimenetele: jan. 5. szombat 17,00 jan. 12. szombat 17,07 Talmud-Tóra oktatás Január 6. vasárnap: 9 00-9 45 Hitéleti oktatás 10 00-10 45 Héber nyelvoktatás kezdő és haladó fokon. Gyermek oktatás: 9 00-11 00 Emberbarát klub A minden korosztály részére foglakozásokat biztosító klubdélután hétfőnként délután folyamatosan üzemel a félemeleti Díszteremben. Minden érdeklődőt, hittestvérünket szeretettel várjuk! A következő klubdélutánt január 7-én hétfőn délután 16,30 órától tartjuk! Magyar rabbi-történetek A rabbi-iskola, a jesiva szegény diákjai hajdan napokat ettek, ami azt jelentette, hogy a hét különböző napjain más-más családoknál kaptak ebédet. Gyakorta előfordult, hogy mindenütt ugyanazt adták, mint az akkoriban legolcsóbb ételt, a babfőzeléket. Amikor az egyik bóher elé már tizedszer is ezt tálalták, nem mondott áldást az étkezés előtt. A háziak persze számon kérték rajta a mulasztást, mire így válaszolt: Bocsánat, én megtanultam, milyen áldást kell mondanom arra a gyümölcsre, amelyik a földből jön ki, tudom az áldást arra is, amelyik a fából jön ki, de amelyik étel már a könyökömön jön ki, arra semmilyen áldást nem tanultam... Részlet a Makkabi kiadó által megjelentetett könyvből Kiadja: Nagyfuvaros utcai Templomkörzet. Budapest. 1084 Nagyfuvaros utca 4. 334 27 31 nagyfuvaros@freemail.hu Felelős kiadó: Streit Sándor Szerkesztő: Andrássy Béla 1936 Мукачеве/Munkács מונקאטש / Sebi Für-Lang s Photos A Smot szakaszában az Exodusban, Mózes második könyvében (2Mózes 1:1 6:1.) kezdődik az Egyiptomban lezajlott zsidóüldözés, ami Mózes küldetésével, a Tízcsapással és a csodálatos kiszabadulással végződik. Mózes születése után a Fáraó házában nevelkedik, majd emigrálni kényszerül, s Midjánban telepedik le, ahol elveszi Jitró egyik lányát és őrzi nyáját. A szakasz végén jön Mózes, és közli a zsidókkal: Isten küldte őt kiszabadításukra. Azonban a kényszermunkától elfásult nép nem hisz neki. www.zsido.com