MÁSODIK HÉT: HÉTFİ ISTEN SZENTSÉGE ÉS IZRAEL SZENTSÉGE

MÁSODIK HÉT: HÉTFİ ISTEN SZENTSÉGE ÉS IZRAEL SZENTSÉGE LEV 19, 1-2.11-18; 19.ZSOLTÁR; MT 25, 31-46 Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok! ( ) Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat! ( ) Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erıszakkal se nyomd el ıt! Napszámosod bére ne maradjon reggelig tenálad! Ne kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint ítélj felebarátodnak. ( ) Ne győlöld testvéredet szívedben ( ) szeresd felebarátodat, mint te magadat. LEV 19, 2B.11-18 Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt [az éhezınek enni adni, a szomjazónak inni adni, a mezítelent felöltöztetni, befogadni az idegent, a fogságban levıt és a beteget meglátogatni] egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek. ( ) amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg. MT 25, 40.45 Ha valakire azt mondjuk, hogy szent, az általában azt jelenti, hogy visszahúzódó jellem, gyakorlatiatlan, aki mértéktelen mennyiségő idıt tölt imádkozással, akivel ha beszélgetek, legvalószínőbb, hogy valami ájtatos intésben vagy buzdításban van részem, akinek alig van étvágya és könnyen elsírja magát. A kép azt mutatja be, mennyre félreértelmezzük a szentség fogalmát. A Leviták könyve egyszerően írja le a szentség jelentését: praktikus, gyakorlatias, bölcs és bármilyen életállapotban megvalósítható. Az utolsó ítélet leírásakor Jézus nem tesz említést az imáról, böjtrıl, vallásos hitrıl, szokásról, a vallás semmiféle hagyományos részérıl. Annyit mond mindössze, hogy az Istennel való kapcsolatunk a felebaráttal való kapcsolatunkban van. A felebarátnak tett szolgálat az Isten szolgálata, és ha nem veszünk tudomást a felebarátról, Istenrıl nem veszünk tudomást. Világos az üzenet, mi mégis folyamatosan figyelmen kívül hagyjuk, és inkább kitartunk abban az álláspontunkban, hogy a szentség egy különálló dolog, az elmének és a szívnek olyan hozzáállása, amely megfelel a templomba, de amúgy meglehetısen távol áll a hétköznapi élettıl. Isten szent. A szent szó Isten kétféle természetét írja le, transzcendenciáját és immanenciáját. A transzcendencia azt jelenti, hogy Isten mindig nagyobb, mindig túl van a gondolkodásunk és képzelıerınk határain, elkülönül a teremtésétıl és különbözik tıle. Ez a szentségének az egyik megközelítési módja. A másik az, hogy ı ugyanakkor immanens is, jelen van mindenben, ahogy Szent Ágoston írta: közelebb van hozzám, mint én magamhoz, benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy pedig Pál. Velünk-létében irgalmas és könyörületes, hosszan tőrı és nagy irgalmú (Zsolt 103, 8). Amikor Izrael ezt a parancsot kapja: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!, az azt jelenti, hogy Izrael tartsa külön magát mindentıl, ami ellentétben áll Isten szentségével, és ezért szól így az elsı parancsolat: Ne legyen más Istened rajtam kívül. Nem szabad, hogy a nép bármivel is azonosítsa Istent a teremtésben. Az a hivatása, hogy zarándok nép legyen, és a végsı úticélja túl legyen ezen a világon. De amíg ebben a világban él, kell, hogy Isten velünk-lévı szentségét hordozza elméjében, szívében és tetteiben, és ezáltal Isten szelídségét, irgalmát, jóságát és hőségét tükrözze. Az imának és a böjtnek csak annyira van értelme, amennyire hozzásegít bennünket, hogy megtartsuk Istent, a Szentet elménk és szívünk középpontjában, hogy minden és mindenki irányában az ı irgalmának csatornáivá válhassunk. A szentséget nem azzal kell mérni, hogy mennyi idıt fordítunk imádságra, nem is a látomások, elragadtatások, lebegések, bensı érzések számával és intenzitásával, hanem az emberi kapcsolataink minıségével, hogy azok mennyire tükrözik Isten jóságát és szeretetét. Valaki azt írta: Olyan közel vagyunk Istenhez, mint ahhoz a személyhez, akit a legkevésbé kedvelünk. Azzal a szörnyő gyanúval élek, hogy lehet, hogy a sor írójának igaza van! Isten Szent Lelke, öntsd belénk a Te Lelked, hogy a bálványimádás minden formájától szabadon, az életünk a te minden teremtés felé megnyilvánuló szelíd és gyengéd irgalmadat tükrözhesse. A mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük ezt. Ámen. 1

MÁSODIK HÉT: KEDD IZ 55, 10-11; 34. ZSOLTÁR; MT 6, 7-15 Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bıbeszédőségükért nyernek meghallgatást. Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielıtt még kérnétek ıt. Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezıknek; és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól. MT 6, 7-13 Ne fecsegjetek, mint a pogányok. Csak úgy tudjuk mi is fecsegni a Miatyánkot, mint bármelyik pogány! Van egyfajta ima-neurózis, amelyre mindnyájan hajlamosak vagyunk, ami ima-kitartási próbára kényszerít bennünket, ahol a siker a kiejtett szavak számával mérendı. Ha befejeztük, fellélegzünk, és reméljük, hogy megnyugtattuk Istent, mintha Isten valami ima-vámszedı lenne, aki mennydörgést küld azokra, akik nem fizetnek rendesen. Csakhogy az ima a mi javunkat szolgálja, nem Istenét. A próféták épp elégszer elmondják, hogy İt nem érdeklik az imáink, kivéve, ha az imánk az elménk és szívünk İfelé való vágyódásának a kifejezése. Valószínőleg ez az imáról adott tanítás Jézus saját imájának a leírása. Sokféle módon lehet imádkozni a Miatyánkot. Egy módja, hogy a légzésünk ritmusára imádkozzuk, egy szótagot, szót vagy kifejezést minden lélegzetnél. Ha sétálunk, a szó vagy kifejezés egybeeshet a lépéseink ritmusával, egy, két vagy három lépésenként. A ritmikus ima segít a csendbe jutni. Ha megszületett bennünk a csend, maradjunk benne, ne érezzük, hogy végig kell imádkoznunk az egészet. Az ima egy másik módja, ha olyan hosszan idızünk egy-egy kifejezésnél, amennyire csak tudunk, átelmélkedjük, lassan ismételjük, és úgy beszélünk Istenhez, ahogy az a kifejezés indít bennünket. Miatyánk. (vagy Anyánk, ha az jobban segít) Mi, vagyis minden emberi lény a testvérem. Kérjük Istentıl, hogy érzékelhessük ezt az egységet mindenkivel, barátainkkal, ellenségeinkkel, ismerıseinkkel és az idegenekkel. A mennyekben. Isten, a transzcendens, mindig nagyobb a mi róla alkotott elképzeléseinknél. İ a mindig maga felé hívogató Isten, aki meghív minket, hogy az İ zarándok népe legyünk. Szenteltessék meg a te neved. Add, hogy soha ne használjunk Téged saját, önzı érdekeink igazolására. Add, hogy az életünk szereteted és gyengédséged tükrözze. Jöjjön el a te országod. Az igazságosság, igazság és béke országa. Add, hogy a te országod uralkodjék a szíveinkben, közvetlen környezetünkben, egyházunkban és nemzetünkben. Taníts meg minket újra és újra feltenni a kérdést minden tettünkkel, viselkedésünkkel, érzésünkkel kapcsolatban: Kinek az országáért teszem, az enyémért vagy a Tiédért? Legyen meg a te akaratod. Segíts felismerni az akaratod az életem minden helyzetében, észrevenni lökdöséseidet az élet örömeiben, bánataiban, sikereiben, kudarcaiban. Segíts megváltoztatnom azokat a dolgokat, amelyeket képes vagyok megváltoztatni, elfogadnom, amit nem tudok megváltoztatni, és add meg a bölcsességet, hogy észrevegyem, melyik dolog melyik kategóriába tartozik az életemben. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Segíts úgy élnünk, mint a ránk bízott javak szolgái, hogy soha ne fosszunk meg másokat a mindennapi kenyerüktıl. Szabadítsd meg mindannyiunkat a fogyasztás bálványimádásától. Bocsásd meg vétkeinket. Engedd megtudnunk, mennyire szükségünk van megbocsátásodra, hogy felfedezhessük megbocsátó szereteted mélységeit irányunkban, és így mi is képesek legyünk megbocsátani azoknak, akik vétettek ellenünk. Atyja és Anyja mindeneknek, taníts minket türelemre az imában és az életben, hogy megtanuljunk sötétségünkben is meglátni, ürességünk csendjében is meghallani Téged, aki világosságunk, megváltásunk, Istenünk vagy, akiben bízunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük ezt. Ámen. 2

MÁSODIK HÉT: SZERDA ISTEN IRGALMA MINDENEK IRÁNT JÓN 3, 1-10; 51. ZSOLTÁR; LK 11, 29-32 Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt mondta:»kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.«felkelt erre Jónás és elment Ninivébe ( ) nagy hangon hirdette:»még negyven nap, és Ninive elpusztul!«ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik és kicsinyeik egyaránt szırruhát öltöttek. És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ı felkelt trónjáról, letette palástját, szırruhába öltözött és hamuba ült. És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében:» Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék! Öltsön szırruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr? «Mikor látta Isten az ı cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyrıl azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk. JÓN 3, 1-3A.4-10 [Jézus] így kezdett beszélni:»ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. ( ) A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ık Jónás szavára bőnbánatot tartottak; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.«LK 11, 29.32 Jónás jövendölése szellemes és komikus leírása annak, hogy mekkora Isten irgalma népe felé egyfelıl, másfelıl milyen gyáva, szőklátókörő és nyers tud Isten népe lenni, ahogy itt Jónás megtestesíti. Isten meghívja Jónást, hogy Ninivében prédikáljon, a hatalmas és kegyetlen szomszédos népnek. Jónás erre úgy felel, hogy hajóra száll az ellenkezı irányba. A hajó viharba kerül. A pogány matrózok szabadulásért imádkoznak, miközben Isten választottja békésen alszik a hajó aljában! Jónás elismeri végül, hogy az ı engedetlensége volt a katasztrófa oka. A hajósok némi huzavona után bedobják a tengerbe, és a nagy hal gyomrában köt ki, amelyik kényelmesen Ninivébe, az onnan több száz kilométerre elhelyezkedı városba szállítja ıt. Elviszi Isten üzenetét, és a niniveiek bőnbánatot tartanak, még az állatok is böjtölnek. Isten megbánja elhatározását, és nem rombolja le a várost. Jónás keservesen csalódik, de reméli, hogy Isten visszatér az eredeti tervhez. Leül a városszéli domboldalon, a repkény árnyékába, hogy lássa, hogyan pusztul el a gonosz birodalom. Egész éjjel ott marad, de reggelre a növény elszárad, és Jónás rosszul lesz a forró széltıl és az égetı naptól, és a halálát kívánja. A jövendölés Isten Jónáshoz intézett szavaival zárul:»te bánkódsz a repkény miatt, pedig nem dolgoztál érte, nem nevelted ( ) én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több, mint százhúszezer ember van, aki nem tud különbséget tenni jobb és balkeze között, és számos állat?«az Evangéliumban Jézus bírálja a zsidókat, akik jeleket várnak, és kijelenti, hogy az egyetlen jel, amit kapnak, az, amit Jónás kapott. Mi is még mindig jeleket keresünk fantasztikus gyógyulásokat, jelenéseket, forgó napot, és így tovább. Az igazi jel, a csoda, nem külsı történés, hanem az elme és a szív bensı megtérése, ahogy az a niniveiekkel is történt, Jónás igehirdetésére. Szabadíts meg, Urunk, a gyızedelmeskedés minden formájától. Bármikor, ha más hitő vagy hitetlen emberrel találkozunk, segíts, hogy óvatosan és tisztelettel lépkedjünk, mert Te már jártál ott elıttünk, és a te élı Lelked van minden szívben. A mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük ezt. Ámen. 3

MÁSODIK HÉT: CSÜTÖRTÖK A KÉRŐ ESZT 4, 17; 138. ZSOLTÁR; MT 7, 7-12 Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetınek ajtót nyitnak. Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tıle, követ ad neki? Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik ıt? Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták. MT 7, 7-12 Gyakran eszembe jut, vajon az evangélisták nem rontottak-e el valamit ebben a fejezetben, mert inkább úgy kellene szólnia, hogy Kérjetek és nem adnak nektek! A kérı ima értékérıl megoszlanak a vélemények keresztény körökben. Vannak, akik olyan buzgón alkalmazzák, mintha Isten nagyon feledékeny lenne, és állandóan emlékeztetni kellene ıt saját és barátaink szükségleteire. Mások viszont egészen elhagyják a kérı imát, mert úgy gondolják, Isten ismeri minden szükségletüket. Az Evangéliumban viszont egyértelmően az áll: Kérjetek és adnak nektek, és ez biztosan nem elírás! Sıt, Jézus arra tanít, hogy úgy zaklassuk Istent, ahogy az özvegyasszony a bírót, vagy mint az az ember, aki az éjszaka közepén felébreszti a barátját és kenyeret kér tıle: Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. A kérı ima mégiscsak felvet bizonyos kérdéseket: mit is várok Istentıl, amikor kérek tıle? Például imádkozom egy vonatút elıtt. Vajon azt kérem-e Istentıl, hogy húzzon meg minden csavart, amit esetleg a fenntartók kifelejtettek, vagy hogy élesítse ki a mozdonyvezetı reflexeit, vagy hozza helyre a félreállított váltókat? És amikor másokért imádkozom, azt kérem, hogy Isten függessze fel a természet törvényeit a barátaim kedvéért, hogy Fred mája mégse menjen tönkre az összes általa fogyasztott alkohol-mennyiség ellenére sem? Biztos vagyok benne, hogy rengeteg buzgó ima elhangzik, amikor az emberek leadják a totószelvényeiket. Akkor azt várjuk Istentıl, hogy kormányozza a kóbor labdákat a különbözı kapukba, csak hogy megfeleljen a lentrıl kapott utasításoknak? A kérı ima lényege nem az, hogy megkapjuk pontosan azt, amit kértünk, hanem hogy a kérı ima által elismerjük, hogy Istentıl függünk és ennek a függésnek a tudata elmélyüljön. Az is fontos, hogy a kéréseink szavakba foglalása során megtanuljuk megkülönböztetni valós és hamis szükségleteinket. Amikor biztonságos utazásért, totónyereményért vagy egy barátomért imádkozom, a saját és mások életének gazdagodásáért teszem, az én javamért és az ı javukért. Ha rátekintünk az életünkre, meglátjuk, mennyire nehéz megkülönböztetni valós szükségleteinket a hamisaktól. Azt hisszük, több pénzre, sikerre, népszerőségre van szükségünk. Ha megkapjuk, az további problémákhoz vezet; ha nem, és még mindig bízunk Istenben, akkor viszont elkezdhetünk bölcsességet tanulni. Annak a bölcsességét, ahogy a pénz hiányában felfedezzük a bensı gazdagságra, lelki békére és elégedettségre irányuló szükségünket. Valamint annak a bölcsességét, hogy mivel nem tudunk mások elvárásai szerint teljesíteni, és ezért nem ismernek el minket úgy, ahogy szeretnénk, felszabadultunk arra, hogy engedelmességben éljünk szívünk igazán hiteles vágyaival. Ezekben a mély vágyakban megtaláljuk Isten akaratát, aki sokkal jobban kívánja a javunkat, mint mi bármikor is. Istenünk, add meg nekünk azt a gyermeki bizalmat, hogy a Te jóságodba burkolva élünk, hogy minden eseményben, találkozásban, legyenek azok bármilyen sötétek vagy kiábrándítóak, Te jelen vagy, óvsz, vársz, dédelgetsz és magadhoz vezetsz bennünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük ezt. Ámen. 4

MÁSODIK HÉT: PÉNTEK KIENGESZTELŐDÉS EZ 18, 21-28; 130. ZSOLTÁR; MT 5, 20-26 [Így szól az Úr Isten]»Ha azonban a gonosz bőnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsomat, és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg; ( ) Vajon a gonosznak halálát akarom-e, mondja az Úr Isten, és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen? ( ) Mert ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot követ el és abban hal meg, igazságtalanságában hal meg, amit elkövetett.«ez 18, 21.23.26 [Jézus így tanította ıket:] Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott az adományodat az oltár elıtt, és elıször menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat. MT 5, 23-24 Egyszer, amikor stoppoltam, felvett egy ír buddhista, és elmondta, hogy a buddhizmusban az vonzotta, hogy ott nincs szó a bőnrıl. Úgy találta azt megelızıen, hogy katolikusként nagyon romboló hatású volt rá ez a fogalom, félelemmel és bőntudattal töltötte el. Vannak olyan megközelítései a bőnnek, amelyek már önmagukban is bőnösek, amelyek olyan Istent állítanak elénk, aki végtelen jóságában, a világunkat bevetette aknamezıkkel, ami vagy megsebez, de nem végzetesen, ezeket bocsánatosnak hívjuk, amelyek viszont meg is ölnek, azokat halálosnak. Az aknák pontos elhelyezkedését és robbanóerejét Isten a papságra bízta, akik tanításukban, prédikációban, írásaikban továbbadják a hívıknek. Ennek a hatása tényleg halálos, és eléri, hogy az emberek Isten fogalmát és így a bőn fogalmát is egészében elutasítsák, vagy belerokkannak a félelembe, szorongásba, félénkségbe és neurózisba. A bőn nem ugyanaz, mint a rossztett vagy törvényszegés. A bőn vallásos értelmő szó, és az élı Isten elleni vétket jelenti, aki szeretet és aki jelen van minden dologban és emberben. A bőn fogalma: nem megengedni Istennek, hogy a szeretet, gyengédség és irgalom Istene legyen. Ezért nem szabad addig az oltárhoz járulnunk, amíg ki nem engesztelıdtünk felebarátunkkal, mert addig nem lehetünk egységben Istennel, amíg nem állunk készen azokkal is egységben lenni, akik megbántottak minket. Azt kívánjuk, Isten bárcsak valahogy máshogy rendezte volna el ezt az egészet, és úgy oldjuk meg a problémát, hogy megpróbáljuk inkább meggyızni magunkat, Isten a mi pártunkat fogja, és ebben igazolva látjuk hosszú és elhúzódó veszekedéseinket. Vallásos emberek néha különösen is érintettek ilyesmiben. Ha kitérünk a kiengesztelıdés elıl, nem csak ellenségünket sebezzük meg, de saját magunkat is, mert elvágjuk magunkat Isten életétıl és szeretetétıl. Isten nem büntet: mi büntetjük magunkat. Vajon a gonosznak halálát akarom-e? (Ez 18, 23) A bőn az, amikor nem engedjük meg Istennek, hogy Isten legyen, vagy elfelejtkezünk a jóságáról. Lehet, hogy sosem vétkezünk és betartunk minden törvényt, mégis bőnt követünk el, mert az életünk célja a saját tiszteletreméltóságunk, erkölcsösségünk, amelyet szeretet nélkül próbálunk megvalósítani. Világosítsd meg elménket és szívünket, Urunk, hogy felismerjünk Téged saját életünkben és a világ életében, és így felismerjük, megvessük és ellenálljunk minden olyan viselkedésnek, tettnek, amely lerombolja a bennünk és körülöttünk lévı szereteted. A mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük ezt. Ámen. 5

MÁSODIK HÉT: SZOMBAT TÖKÉLETESNEK LENNI MTÖRV 26, 16-19; 119. ZSOLTÁR; MT 5, 43-48 Az Úr pedig ma téged választott, hogy tulajdon népe légy, amint szólt neked, s megtartsd minden parancsát, ( ) hogy szent népe légy az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta. MTÖRV 26, 18.19B [Jézus így tanította ıket:] Hallottátok, hogy azt mondták: Szeresd felebarátodat és győlöld ellenségedet. Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözıitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ı fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esıt ad igazaknak és gazembereknek. ( ) Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes. MT 5, 43-45.48 Épp elég azokat szeretni, akik szeretnek minket, vagy legalábbis a barátságosabb testvéreket, viszont Jézus azt mondja: Szeressétek ellenségeiteket!. Azokat, akik kárt okoztak nekünk, és talán még mindig a rosszakaróink. Azért mondja, hogy tegyünk így, mert az Atya ilyen, és hogy tulajdon népe légy, amint szólt neked, s megtartsd minden parancsát. Legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes sokszor szokták idézni ezt a jézusi mondást, szövegkörnyezetbıl kiragadva, ami szorongásos neurózist okozott már eddig is sok kereszténynek, akik úgy értelmezik a tökéletességet, hogy az egy bizonyos rendszerhez való teljes illeszkedés, szabályok, szertartások betartása. Ismertem egyszer egy iskola-igazgatót, aki errıl a mondatról prédikált a diákoknak, és aztán azt mondta, hogy Isten elvárja az összes iskolai szabály tökéletes betartását, amelybıl rengeteg volt, többek között egy, ami a megengedett hajhosszra vonatkozott! Lehet tökéletesnek lenni ebben az értelemben is, olyannyira odaszentelni magunkat egy rendszernek, egy szabálykönyvnek, hogy sem idınk, sem energiánk nem marad szeretni azokat, akik a közvetlen környezetünkben élnek, nemhogy az ellenségeinket. Sıt, minél inkább támogatunk egy rendszert, minél hőségesebbek vagyunk a tökéletességhez ebben az értelemben, annál több embert fogunk találni, akiket nem kedvelünk, mert nem illeszkednek a rendszerünkbe. Gyakran lehet hallani, hogy valakirıl ezt mondják: nagyon odaszánt pap/lelkész/segédlelkész/hívı. A kérdés mindössze az, vajon minek szánták oda magukat? Jézus beszélt a farizeusok odaszántságáról, akik bejártok tengert és szárazföldet, hogy egy megtérıt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gyehenna fiaivá teszitek, aztán így írta le ıket: viperák fajzata, meszelt sírok. Az igazi odaszántság próbája az, hogy hogyan viselkedik valaki azokkal, akik tıle eltérı véleményen vannak, kritizálják ıt, nem értenek egyet az ı elgondolásaival és tetteivel. Az igazi odaszántság mindig elfogadó lesz, figyelmesen meghallgatja a másik felet, jót gondol róla, és barátként kezeli. Az élet törvényei valamint a vallás szabályainak és szertartásainak betartása hasznosak és szükségesek, de ha nem vezetnek Isten, a felebarát és az ellenség iránti nagyobb szeretetre, akkor mit sem érnek, bármennyit imádkozik és böjtöl is az ember. A Szeressétek ellenségeiteket felszólításba az is beletartozik, hogy elfogadjuk és szeretjük saját magunkat, a sötét oldalunkat, azokat a részeket magunkban, amelyek távolról sem tökéletesek, és amelyeket szégyellünk. Ez nem az akaraterınk mőve, hanem csak úgy tudjuk megtenni, ha tudomást veszünk errıl az oldalunkról, megmutatjuk Istennek, aki, bízunk abban, hogy elfogad, amint vagyunk, telve van irgalommal és ezt mondja nekünk: Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó (Iz 1, 18). Szabadíts meg, Urunk, mindennemő önhittségtıl, a saját jóságunkban való tetszelgéstıl. Add meg nekünk a szemet, hogy lássuk és a bátorságot, hogy szembenézzünk bőnösségünkkel és rendezetlenségeinkkel, hogy felvállalva azokat és bízva abban, hogy bőnösségünkben is szeretsz, mi is képesek lehessünk ugyanazzal az irgalommal viseltetni még az ellenségeink felé is. A mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük ezt. Ámen. 6

HARMADIK HÉT: VASÁRNAP A SZÍNEVÁLTOZÁS TER 12, 1-4; MT 17, 1-9 Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak:»Menj ki földedrıl, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek. «TER 12, 1-2A Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte ıket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott elıttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter ekkor azt mondta Jézusnak:»Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.«amíg beszélt, íme, fényes felhı árnyékolta be ıket, s íme, a felhıbıl egy hang szólt:»ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, ıt hallgassátok.«ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. Jézus odament, megérintette ıket és azt mondta:»keljetek föl, és ne féljetek!«amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust, egymagát. MT 17, 1-8 Azért olvassuk a Szentírást, hogy Ábrahám és Jézus Istenét megtaláljuk a saját életünkben. Isten nem csak parancsokat adott a hegyen Ábrámnak, hanem egyezségre is lépett vele, amit szövetségnek neveztek. A nomád népek gyakran léptek szövetségre egymással, kölcsönös védelemért, és megígérték, hogy az ellenségeim az ellenségeid, a barátaim a barátaid lesznek. A szerzıdı felek aztán levágták egy állat végtagjait, letették a földre, végigmentek a lecsonkolt darabok között, és kijelentették: ha hőtlen leszek a szövetséghez, történjék velem is úgy, mint ezzel az állattal! A Teremtés könyvének 15. fejezete leírja, amint Isten felszólítja Ábrámot, hogy fogjon állatokat, vágja ıket ketté, tegye le és hagyjon helyet a felek között. És éjjel megjelenik egy tüzes fáklya, s átvonul a húsdarabok között. Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal. A kereszténység azt tanítja, hogy Jézus a szövetség teljessége, mert benne Isten a lehetı legszorosabb szövetségre lépett velünk. Jézus azt mondta: Én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10, 30), de azt is mondta: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek (Mt 25, 40). Isten és az emberi lények elválaszthatatlanul összeköttettek. Életetek Krisztussal el van rejtve Istenben (Kol 3, 3), írja Pál. Életünk útjának célja Isten, és felé közelítünk, amikor igazságban, igazságosságban, szeretetben egymás felé közelítünk. Az úton persze bıven találkozunk ellenállással, nem is annyira kívülrıl, mint inkább saját magunkból fakadó ellenállással, mert az igazságtalanság, az igazságosság hiánya és az erıszak elırelépést, szükségeinkben és ellenségeinkkel szemben biztonságot, éljenzést, népszerőséget kínál, míg az igazság, igazságosság és szeretet ösvénye veszélyezteti gazdagságunkat, pozíciónkat, sıt, az életünket is, ahogyan Jézusét. Nem sokkal Színeváltozása elıtt figyelmeztet: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. (Lk 9, 23) A Színeváltozás Jézus valóságának a pillanatnyi felfedése, aki a Törvény és a Próféták beteljesedése, Emmánuel, velünk lévı Isten. Az emberek Isten szentségének a tapasztalatát így fogalmazták meg: tremendum et fascinans, vagyis egyként vonzó és félelmet keltı. Péter megtapasztalja ezt a vonzódást, szeretné, ha állandó lehetne ez az élmény, de meg is ijed és arcra borul. Ne félj, mondja neki Jézus és a tanítványok csak Jézust látják. Nagyon üdvös, ha a képzelıerınkkel végignézzük, végigimádkozzuk ezt a részt, és kérjük Istentıl, hogy bepillanthassunk abba a dicsıségbe, amiben élünk. Egy olyan drámának vagyunk a részesei, amely minden gondolatunkat és képzelıerınket felülmúlja, amelyben az egész teremtés részt vesz. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. (Róm 8, 22). Elménk olyan elképzeléseket és képeket alkot Istenrıl, mintha Isten kívül lenne, túl rajtunk, pedig Isten bennünk is van, beborít minket, örömét leli bennünk és dédelget. Ez a valóság. Jó, ha azt kérjük, hogy bepillanthassunk a dicsıségbe, hogy aztán tudjuk, hogy az észlelésünk jelen állapota még torz, hogy most tükör által, homályosan látunk (1Kor 13, 12). A Színeváltozásban a tanítványok a valóságot látták meg: aztán már csak Jézust látták, a teljes valóság újra elrejtetett elılük. Imádkozz bensı tudásért, amely mélyebb, mint az érzékekkel történı megismerés vagy bármilyen szépen megformált gondolat, hogy megtudd, életünk valóban Krisztussal el van rejtve Istenben. Urunk, adj nekünk bepillantást abba a valóságba, amelyben élünk, jóságoddal körbevéve, és add, hogy remélhessünk a dicsıségben, amit megígértél számunkra. A mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük ezt. Ámen. 7