Regina Krónika VII. évfolyam 2. szám 2006. február 5. «A veszprémi Regina Mundi Plébánia ingyenes havilapja» Jézus, a betegek gyógyítója Az evangéliumi szakaszban (Mk 1,21 2,12) Márk evangélista Jézus kafarnaumi tevékenységéről ír. Az első két jelenetben csodatevőként mutatja be Jézust: először konkrét esettel (Péter anyósának meggyógyítása), majd általános formában, összefoglaló híradásban. Mindkét jelenetben Jézus mint Üdvözítő áll előttünk, aki együtt érző a testi-lelki betegségek terhét hordozókkal, és kész segíteni rajtuk. Ám Jézus szolidaritása mellett az embertársak szolidaritása is hangsúlyos, hiszen a betegek általuk kerülnek kapcsolatba a gyógyító Jézussal. Péter anyósának érdekében a családtagok szólnak, a kafarnaumi betegeket és megszállottakat pedig a hozzátartozók viszik Jézus elé. A harmadik jelenetben (Mk 1,35 39) az evangélista először is a nyilvánosságtól félrevonuló és imádkozó Jézust állítja elénk, s ezáltal mutat rá arra, hogy Jézus működésének alapja az Atyával való bensőséges párbeszéd. Az evangéliumi szakasz ezen utolsó részében az is világossá válik, hogy Jézus működése alapvetően az evangélium hirdetésére irányul, és nem egyetlen helyhez kötődik. Amikor a kafarnaumiak tartóztatni akarják, így szól tanítványaihoz: Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem. A kijelentés mindenekelőtt a csodák helyes értelmezése szempontjából jelentős. A kafarnaumiak s úgy tűnik, a tanítványok is karizmatikus csodatevőt látnak Jézusban, s a földi szenvedések teljes megszüntetését várják tőle. Jézus ellenben az igehirdetést állítja középpontba. A csodák is ennek az igehirdetésnek fényében kapják meg értelmüket. Jézus azt hirdette, hogy általa, az ő fellépése és működése által elérkezett Isten uralma (az üdvösség ideje), bár ennek végső, egyetemes és dicsőséges megvalósulása még hátravan. A csodák ennek a végérvényesen elérkezett, de teljességre még nem jutott istenuralomnak a jelei. A gyógyítások és démonűzések jelzik, hogy Jézus eljövetelével alapvetően megtört az embereket fenyegető, sötét és titokzatos erők uralma (J. Erns). Illusztráció: Simon András Minden emberi nyomorúság megszüntetéséről azonban egyelőre nincs szó. Jézus küldetése éppen azzal éri el majd tetőpontját, hogy maga is vállalja a szenvedést, s az üdvösség forrásává teszi azt. A szenvedés fontosságát Márk evangéliumában az úgynevezett hallgatási parancsok is alátámasztják, melyekben Jézus megtiltja a mai evangéliumban a démonoknak, más helyeken a meggyógyítottaknak és a tanítványoknak, hogy róla nyíltan beszéljenek. A hallgatási parancs Jézus kereszthalálakor oldódik fel, amikor a pogány százados nyilvánosan vallja meg Jézus istenfiúságát (vö. Mk 15,39). Jézusról tehát csak az tud hitelt érdemlően tanúskodni, aki szenvedésének is tanúja volt, s megértette annak jelentőségét. Jézus kínszenvedése által válik világossá, hogy a beteggyógyítások fontos, de nem kizárólagos jelek, melyek az Isten hatalmába vetett hitet és a végső üdvösség reményét erősítik. Erre a végső üdvösségre való eljutásnak azonban a megfeszített és feltámadt Krisztusba vetett hit, illetve a vele való élet- és sorsközösség a feltétele. Az előző megfontolásokból következik, hogy a betegek (és szenvedők) lelkigondozása alapvető egyházi feladat. Természetesen mindent meg kell tenni az orvosi értelemben vett gyógyulás, illetve a fájdalmak enyhítése érdekében, de a legfontosabb mégis a Jézushoz vezetés, a Jézusba vetett bizalomra hangolás: az, aki Péter anyósának és a többi rászorulónak segítséget nyújtott, s aki életének végén maga is vállalta a testilelki fájdalmakat, mindenkinek megadja a szükséges segítséget a szenvedés hívő lélekkel történő elfogadásához és elviseléséhez. Az evangéliumi szakasz ugyanakkor óva int az egyoldalúságtól. Miként Jézus működésében az igehirdetés, a cselekvés és az imádság egységet alkotott, s miként Jézus mindenkihez (bár a földi működés folyamán egyelőre csak Izraelen belül) küldetést érzett, úgy kell lennie a Jézus küldetését folytató egyház életében is. Az egyháznak mint igehirdető, liturgikus, imádkozó, karitatív tevékenységet folytató, s nem utolsósorban mint Jézus szenvedésével azonosuló közösségnek kell a Krisztus által hozott örömhírt és üdvösséget mindenki számára hozzáférhetővé tenni. Kocsis Imre www.katolikus.hu/ujember/
2. oldal Regina Krónika 2006. február 5. A hónap szentjei: Szent Cirill és Szent Metód Egy Leó nevű császári hivatalnok gyermekei voltak. A fiatalabb Konstantin 827-ben született Tesszalonikában (Cirill a kolostori neve volt) először szülővárosában, majd Konstantinápolyban tanult. A császárváros művelt köreiben a megtisztelő filozófus néven ismerték. 858 táján abbahagyta a tanítást, hogy egy időre visszavonuljon egy kolostorba, ahová már évekkel előbb belépett a bátyja, Metód (keresztneve valószínűleg Mihály volt). Ő 815-ben, szintén Tesszalonikában született. 860-ban a kormány Konstantint testvérének társaságában a kazárok közé küldte a Fekete-tenger partjára. Politikai és vallási küldetés volt ez. Ekkor találta meg Konstantin Kerszonban Szent Kelemen vértanú pápa ereklyéit. A görög misszió 863-ban érte el Morvaországot. Konstantin drága kincset hozott magával: a perikopákat és liturgikus szövegeket, amelyeket görögből ő fordított szláv nyelvre, és lejegyzésükhöz maga állított össze írásjeleket (ez az ún. glagolita ábécé, a cirill ábécé ősi formája). A testvérek kísérőikkel együtt több mint három éven át áldásos működést fejtettek ki. Missziós munkájuk azonban ellenérzést váltott ki a bajor püspökökből. Különösen a szláv nyelv liturgiai használatát támadták. A rítus ügye, hogy bizánci legyen-e, vagy római, abban az időben csak mellékes kérdésnek számított. Rasztiszláv szeme előtt egy saját egyháztartomány képe lebegett, amely független a birodalmi egyháztól. Konstantin és Metód ennek az egyházpolitikai kérdésnek a megoldását csak a pápa döntésétől várhatta. Útra keltek tehát Rómába, ahol II. Hadrián pápa ünnepélyesen fogadta őket, mert Szent Kelemen ereklyéit magukkal vitték. Ragyogóan megvédték missziós módszerüket, és a szláv nyelvű istentisztelet jóváhagyást nyert. Rómában Konstantin megbetegedett, és rövidesen, 869. február 14-én, negyvennégy éves korában meghalt. Testét a Szent Kelemenbazilikában helyezték nyugovóra, és mind a mai napig ott tisztelik. Kocel pannóniai fejedelem sürgetésére Metódot kinevezték Pannónia és Morvaország érsekévé ezzel visszaállították a népvándorlásban elpusztult Sirmium (Szerém, ma Sremska Mitrovica) püspökségét, ugyanakkor megkapta a szlávok között a szentszéki legátus hatalmát. Ez azonban nem szüntette meg a keletfrank és a szláv egyház közötti feszültséget. Metód azt hozta föl saját védelmére, hogy neki Szent Péter utóda osztotta ki ezt a missziós területet, ezért ő nem avatkozik bele a birodalmi egyház ügyeibe. A salzburgi püspök ösztönzésére egy bajor zsinat elfogatta, elítélte, s két és fél éven át fogva tartotta Ellwangen kolostori börtönében. Végül is VIII. János pápa erélyes közbelépésére 873-ban kiszabadult. Szvatopluk nagyfejedelem azonban már nem mutatott a görög misszió iránt akkora érdeklődést, mint elődje, Rasztiszláv. Metód 885 virágvasárnapján halt meg, és székesegyházában temették el. Ez valószínűleg a morvaországi Velehradban volt (ma Staré Město). Az új régészeti föltárások sokszorosan igazolták a régi hagyományt. Nagy-Morvaország másik középpontja Mikulicice volt Hodonin mellett, csak negyvenhárom kilométerre dél felé Staré Městótól. Itt a IX. századból származó templomok romjait tárták föl. A görög misszió lelke Cirill volt, korának egyik legműveltebb görögje. Vonzó személyiség volt, aki sikereiben is megőrizte keresztény szerénységét. Hogy a morva újkeresztények mindkét testvért szerették, azon nincs csodálkoznivaló. De hogy a rómaiak és a pápa környezetéhez tartozó klerikusok, akiknek szemében a testvérek missziós tevékenysége a hagyományok megtörésének látszott, Cirill meggyőző erejű érvelése előtt meghajoltak, az már figyelemre méltó. Szelídsége sohasem vált gyöngeséggé. Eljárásának helyességében bízva kész volt fölvenni a harcot még túlerővel szemben is. Szívóssága nem hátrált meg a háromnyelvűek és a Pilátus-követők szűkkeblűsége előtt sem azokról a latin klerikusokról van szó, akik csak a latint, a görögöt és a hébert akarták engedélyezni az istentiszteletben, vagyis a kereszt feliratának nyelveit. Nagylelkűen a harcot választotta a kolostori cella csendje helyett, hogy embereket nyerjen meg Krisztusnak. Amikor pedig az aratás idejének kellős közepén magához szólította az Úr, örvendező szívvel sietett eléje. Ünnepüket 1880-ban vették föl a római naptárba, július 5-re, Szent Péter és Szent Pál oktávájába. De már 1897-ben, amikor e napon Szent Zaccharia M. Antalt ünnepelni kezdték, hetedikére, majd 1969-ben február 14-re, Cirill halála napjára helyezték át. (Forrás: A szentek élete)
2006. február 5. Regina Krónika. oldal Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben... Ökumenikus imaóra a Reginában Imádkozzunk a keresztények egységéért! Ismét aktuálissá vált ez a felszólítás január közepén, amikor nyolc napot szenteltünk annak, hogy az egykor szétvált keresztény közösségek újra utat találjanak egymás felé. A széthúzás, a különbözőségek hangsúlyozása gyengíti, az összefogás, az egymás megismerésére törekvő sszeretet viszont erősíti a kereszténységet. Erre az erőre mindennél nagyobb szükségünk van manapság, amikor a nemzetünk lelki megújulásáért meghirdetett imaév keretében naponta kell imádkoznunk a közömbösek, a rosszakaratúak, az önmaguk és szűkebb-tágabb környezetük ellen bűnt elkövetőkért, országunk megmentéséért. Talán máris elmondhatjuk, hogy az évenkénti egy ökumenikus imahét nem tekinthető alkalmi fellángolásnak, hiszen jó példa az együtt gondolkodásra, hogy a református és evangélikus testvéreink közül is sokan csatlakoztak már a katolikus konferencia által meghirdetett imaévhez, és naponta együtt imádkozhatunk nemzetünkért. Isó Dorottya evangélikus lelkész, aki az idei igehirdető volt templomunkban január 18-án, az aznapi evangéliumi szakasz köré csoportosította gondolatait: A házasságtörő asszony (Jn 8,1 11.) Amikor az írástudók és a farizeusok sarokba akarják szorítani Jézust, ő mielőtt válaszolt volna lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Vajon mit írt Jézus a porba? A körülöttük állók neveit írta? Vagy az asszony büntetését kívánók bűneit? A vádlók szerepére magukat alkalmasnak találók bűneit? Amikor mi vádolunk valakit, vagy rossz hírét költjük másoknak, a mi nevünk is oda kerül? A saját felekezetünknek is vannak bűnei, milyen jogon emelünk mi a másik felekezetre követ? Sokszor eltelünk a saját nagyságunk tudatával, és ritkán tesszük fel magunknak a kérdést, hogy mi vajon mennyiben vagyunk/voltunk okozói a materializmusnak vagy az elvilágiasodásnak. Elegendő-e számunkra Jézus figyelmeztetése? Ő maga adja meg a választ, amikor a bűnös asszonynak ezt mondja: Én sem ítéllek el. Ezzel új lehetőséget kap, hogy megtérjen, és új életet kezdjen. Ne tartsuk jelentéktelennek bűneinket, azokat el kell ítélni, de a bűnösöket megmenti az Isten, ha megtérnek. Ninive is így menekült meg. A bűnét megbánó ember kegyelemben részesül, és üdvözülhet. Tudunk-e testvéri közösséget formálni a rettegésből? Abból biztosan nem, de Isten értünk vállalt halálától igen. Mit érezhetett a bűnös asszony? Örök hálát és örök elköteleződést Jézus mellett. Ha a bűnös elhagyja a bűnét, élete megváltozik. Mi is a Jézusért érzett hálából építhetünk közösséget. Ebben a közösségben vannak egymástól eltérő elemek (más liturgia, más szokások), de ez csak azt jelenti, hogy sokszínűen képviseljük Jézust a világban, az ő különböző tagjaiként. Minden tagnak más a feladata, de egy célért dolgozik, és mindegyik a saját értékeit nyújtja. Krisztus evangéliumának hirdetése így válhat teljessé. Ezért szűnjön meg közöttünk minden ellenségeskedés! Örvendezzünk együtt, hogy Isten kegyelme egyaránt sugárzik mindnyájunkra! Építsük közösségeinket egymás javára! Demény Anna Gitáros szentmise a Regina Mundiban Kedves fiatalok és lélekben fiatalok! 2005. december 18-ától minden hónap második vasárnapján a reggel 8 órai szentmisét ifjúsági zenekar színesíti. Mindenkit szeretettel várunk! 2006-ban: február 12., március 12., április 9., május 14., június 11., július 9., augusztus 13., szeptember 10., október 8., november 12., december 10.
. oldal Regina Krónika 2006. február 5. Kedves Gyerekek! Nem csak gyerekeknek! Amikor ezeket a sorokat írom nektek, ragyogóan süt odakint a nap, de azért cudar hideg van. Idén is hóval, faggyal köszöntött ránk böjtelő hava, február. Már két hónap eltelt a télből, és bizony ilyenkor már kezdünk belefáradni, beleunni a nagy fehérségbe, kopárságba, kimerülnek a szervezetünk vitamintartalékai, idegesebbek leszünk a bezártságtól és a fényhiánytól. Alig várjuk már a tavasz első szívet-lelket melengető fuvallatát. Hát, ahogy így elnézem, arra még várhatunk! Ez az időszak nehéz: fel kell vérteznünk magunkat a betegségek ellen, meg kell küzdenünk a sötét reggeleken ránk törő búskomorsággal, fáradtsággal. Hogy is írja Kosztolányi Dezső Februári óda című versében? Jaj, mily gödörbe buktat e február, mily mély homályba? Csillagaim hunyó világa hamvad. Földre ver le szörnyű betegség. Ne felejtsétek el, hogy nem csak számotokra nyűgösek a reggeli felkelések, fárasztóak a délutáni hóban-fagyban való hazabotorkálások! Forduljatok különös figyelemmel most családotok idősebb tagjai felé, hiszen az öreg nagymamák, nagypapák, dédik vagy akár az idős szomszéd bácsik és nénik most fokozottabban igénylik a törődést. Számukra egy elcsúszás a jeges udvaron, egy influenza, egy átdidergett délután a fűtetlen szobában nagyon komoly veszélyt jelenthet. Ne felejtkezzetek hát meg róluk! A nagyobb fiúk már el tudják lapátolni a havat, fel tudják sózni a járdát, a kislányok be tudnak vásárolni, de még a legkisebbek is rengeteget segíthetnek, ha csak bekukkantanak egy kis beszélgetésre, kártyázásra, hogy mosolyukkal, vidám fecsegésükkel megfényesítsék az öregek mindennapjait. Bizonyára szüleitek is büszkék lesznek rátok, ha így tesztek! És persze róluk se felejtkezzetek el: egy fárasztó nap végén nekik is jól fog esni egy illatos forró tea, egy jó szó, egy kedves, megértő mosoly. A kényszerű rabságot pedig használjátok fel okosan! Olvassátok el a karácsonyra kapott könyveket, játsszatok társasjátékokat, rakjátok rendbe a szobátokat, szervezzetek közös családi programokat, hívjátok szüleiteket, testvéreiteket színházba, moziba, kiállításra, koncertre ilyenkor erre is jut idő! És persze mindenekelőtt az első félév tapasztalataiból okulva nagy szorgalommal kezdjetek neki az iskolai feladataitoknak is, hiszen még semmi sincs veszve! Februári ünnepek, jeles napok, népszokások Január 6-án, vízkereszt napján lezárult a karácsonyi ünnepkör, és megkezdődött a vidámság, a mulatságok ideje, a farsang, mely egészen hamvazószerdáig tart. Ebben az évben hosszú a farsang, az egész február hónap végigmulatható, végigtáncolható. A farsang elnevezés egyes kutatások szerint a német faseln fecsegni, pajkosságot űzni Fotó: Markó Csaba szóból ered. Európa-szerte elterjedtek a farsangi karneválok, maskarás felvonulások, alakoskodások, tréfás játékok, bálok, melyek fénypontja természetesen a hamvazószerdát, a böjt kezdetét megelőző pár nap, amit nálunk farsang farkának is hívnak. Mint a farsangi népszokásaink között fellelhető téltemetés, kiszehajtás is bizonyítja, ezeknek a tél végi mulatságoknak a hideg, a sötétség, a rossz idő és a rosszkedv elűzése a célja, segítenek átvészelni a tél utolsó heteit, reményt adnak, melegséget csempésznek a szívekbe, egy kicsit felrázzák az elmúlt hónapok alatt ellustult lelkeket. A magyar falvakban a farsang idején a fonóházakban minden este zajlott valamilyen vidám esemény. Az ilyenkor szokásos játékok között a legtöbb a párválasztásról szól, hiszen a farsang időszaknak nem titkolt üzenete az sem, hogy közeledik a tavasz, hamarosan ébredezik a természet, ez az alkalmas idő a fiatal leányoknak és legényeknek az udvarlásra, a házasodásra, a családalapításra. A másik fontos, visszatérő eleme a farsangi szokásoknak az álarcöltés, maskarába bújás. A jelmezes felvonulások célja nemritkán az ijesztgetés volt, ezt látjuk a Mohács környékén ma is élő hagyományban, a busójárásban. Nemcsak a bámészkodókat és a kisgyermekeket akarják megfélemlíteni a
2006. február 5. Regina Krónika 5. oldal torz álarcok mögé bújt busók, hanem a telet is így szeretnék messzire űzni. A jelmezöltés, álarc mögé rejtőzés szelídebb formájával ti is bizonyára évről évre találkoztok az óvodai, iskolai farsangi összejöveteleken, sőt akár a felnőttek farsangi báljain is. Ugye milyen izgalmas dolog kitalálni, hogy minek is öltözzetek be, hogy milyen regényhős, filmszereplő, vágyott vagy vicces foglalkozás jellemzőit öltsétek magatokra? Talán azért kedvelik az emberek nyelvtől és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül évszázadok óta a jelmezes karneválokat, mert ilyenkor egy estére elképzelhetjük, hogy királylánnyá, herceggé, hős lovaggá, nagy varázslóvá váltunk, hogy szépek vagyunk, gazdagok, bátrak, erősek és okosak. Eljátszhatjuk azt a szerepet, amit mindig is szerettünk volna, csak esetleg nem volt hozzá elég erőnk, kitartásunk, bátorságunk vagy lehetőségünk, hogy a való életben is azzá váljunk. Visszautazhatunk egy este erejéig rég múlt időkbe vagy akár a mesék birodalmába, és tét nélkül, következmények nélkül kóstolhatunk bele olyan viselkedésformákba, melyeket egyébként nem engedhetünk meg magunknak. Ez valóban jó játék, rendkívül szórakoztató és mulatságos időtöltés. De vajon a valós életben is ilyen könnyű lesz-e a hazáért az életét áldozó, a nőket és a gyerekeket védelmező hős lovagnak lenni, ilyen szórakoztató lesz-e nap mint nap felölteni a munkásruhát és kézbe kapni a csavarkulcsot, vagy kormos ruhában kéményt seperni, naplóval a hónunk alatt, pálcával a kezünkben csintalankodó diákoknak magyarázni, és biztos, hogy nagyot kacagunk-e, ha valakit az ismerőseink közül rabruhába bújva pillantunk meg? Ugye nem? A jelmezbál éppen attól jó, hogy ha már meguntuk a jelmezünket, ha már szorít, ha már kínos, levehetjük. Ám ha majd felnőtté váltok, felelősen és megfontoltan kell döntenetek, milyen szerepet is tudtok és akartok vállalni egy életen át. Mert az már nem játék lesz, és nem karnevál, és lesznek szép pillanatok, de lesznek nehéz döntések is, és olyankor sem bújhattok majd ki a felelősség alól. Ráadásul mint már bizonyára ti is tapasztaltátok a valóságban nem hipp-hopp, varázsszóra lesz belőlünk jó tündér, nagy és igazságos király, hanem hosszú és rögös út vezet odáig, míg azzá válhatunk, akik valóban lenni szeretnénk. Sok a kelepce, a buktató, és tudom jól, hogy nagyon nehéz eligazodnotok nektek is a világban, de ha mindig szem előtt tartjátok azokat az értékeket és útmutató, féltő, óvó jó tanácsokat, melyekkel szüleitek a gyermekéveitek alatt ellátnak benneteket, és ha igyekeztek mindig a jó Isten parancsai szerint imádságos lélekkel, hittel élni, akkor nem kell majd időről időre maskarát cserélnetek. Az álarc a farsangi bálban lehet titokzatos, szép és szórakoztató. De ha az életben is folyton álarc mögé bújunk: ha megpróbálunk elrejtőzni a jó Isten tekintete elől, ha elrejtjük a többi ember elől a valódi énünket, ha oktalan önvédelemből nem mutatjuk ki a családtagjaink, barátaink, embertársaink felé szeretetünket, együttérzésünket, részvétünket, akkor nagy hibát követünk el. Ha nem állunk ki hitünk, meggyőződésünk, az igazság és a tisztesség mellet, hanem félelemből vagy kényelemből a körülöttünk lévő világ által időnként ránk kényszerített álarcokat hordjuk, akkor bizony nemhogy nem fogunk jól mulatni, de egészen biztosan boldogtalanok leszünk. Kedves gyerekek, azt kívánom nektek, hogy szórakozzatok jól a farsangi rendezvényeken, legyen ez a hónap tele örömmel, vidámsággal, de soha ne bújjatok álarcok és álruhák árnyékába az életetekben! Rejtvény Óvodásoknak, kisiskolásoknak: 1. Rajzoljátok le, hogy zajlott nálatok a farsangi bál az óvodában, iskolában! 2. Mit csinál a medve gyertyaszentelőkor, és ebből mire következtet a népi időjósló hagyomány? A megfejtést, illetve a képeket, rajzokat nevetekkel és címetekkel ellátva hozzátok be a sekrestyébe! Péti Mária Az Egyházban különböző alkalmakkor megszentelünk, megáldunk valamit vagy valakit. Próbáld megtalálni, hogy melyik ünnepen mit szoktunk megszentelni, megáldani! Július 25., Szent Kristóf, az utazók védőszentjének ünnepe Hamvazószerda, nagyböjt kezdete Vízkereszt (a háromkirályok) ünnepe Február 3., Szent Balázs püspök emléknapja Április 25., Szent Márk ünnepe Február 2., Gyertyaszentelő Boldogasszony, Jézus bemutatásának ünnepe Húsvétvasárnap Virágvasárnap, Jézus jeruzsálemi bevonulásának ünnepe Barkaszentelés Ételszentelés Búzaszentelés Járművek megáldása Lakásszentelés Gyertyaszentelés Balázs-áldás Hamvazás A Jó Hangulat Klub ez évi farsangi bálja február 24-én 18.30-tól lesz az egyetem E épületének kamaratermében. Mindenkit szeretettel várnak a szervezők!
6. oldal Regina Krónika 2006. február 5. Január első vasárnapján a fővárosban, ahol lakunk, a görög katolikus templomunkban s gondolom az ország minden katolikus templomában felolvasták a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia igen tartalmas és aktuális buzdító körlevelét. Itt tanítok az egyetemen, s rögtön azon a héten a római katolikus templomban (Regina Mundi) a szent liturgiák (szentmisék) végén, az elbocsátó áldás előtt együtt imádkoztuk a körlevélben is ajánlott módon az üdvözlégyet, miatyánkot és dicsőséget. Ehhez kapcsolódva szeretnék buzdítani, hogy hasonló módon, ugyanezzel a céllal mondhatnánk (olykor) a Jézus-imát is, templomainkban, de alán napközben is, ha éppen lehetőség adódik. Ezt az imát Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, (bűnösön)! keresztény Keleten úgy imádkozzák, mint Nyugaton a rózsafüzér imádságot. Imádkozhatjuk a Jézus-imát magunkért ( könyörülj rajtam!), de másokért is ( könyörülj Jézus-ima Engesztelő imaként nemzetünk megújulásáért és az egységért Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, (bűnösön)! szolgádon/szolgáidon!), sőt kell is, hogy imádkozzunk másokért. Javaslatom a fenti, nemzeti megújulási célon túl egy másikat is megjelöl. Január első hetében az Új Ember is jelezte, hogy több nagy esemény várható ez évben Kelet és Nyugat találkozását illetően. Közel vagyunk a keresztények egységéért való imahéthez, ez is sugallja, hogy többet kell tennünk ilyen dolgainkért. Nemzeti megújulásunkat sem tudom elképzelni lelki megújulás nélkül. S nem lehet megújulni, ha nem fogunk össze! A keresztényeknek pedig kereszténységükben is össze kell fogniuk. Azonban ne akarjuk előre meghatározni, megszervezni, és kőbe vésni, hogy miben és hogyan fogjunk össze, hanem óhajtsuk, tegyük, s mindenképpen imádkozzunk a helyes megoldásért, a helyes útért! Imádkozzunk azért, hogy amit eddig elértek, elértünk, megmaradjon, és a fejlődés, a gyarapodás legyen töretlen, s mindenképpen Istennek tetsző. Tehát, imádkozzuk a Jézus-imát magunkért, magamért: Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, hogy legyen erőm véghezvinni azt, ami terveidben rám ruházva szerepel, legyen képességem felismerni ezeket a feladatokat, legyen bölcsességem, erőm másoknak segítségére lenni ebben a közös törekvésben, de másban is! Imádkozzuk a Jézus-imát másokért: Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj szolgáidon, hogy ők is felismerjék akaratodat, külön-külön és közösségben egyaránt, megérezzék és megértsék: együtt könnyebb megvalósítani terveidet, sőt: csak együtt, közösségben lehetséges ez, közös erővel, közös példával, összefogásban növekedjen azok száma, akik ugyanerre vagy hasonló célra törekszenek! Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtunk, hozzád forduló, hozzád esdeklő bűnösökön! (-s s-) Jókívánság Békét, csendet, mely elűz vihart, Szent erőt, mely próba közt kitart, Érző szívet, mely enyhít nyomort, S mély alázattal porig hajolt, Örömöt, mely nap sugaraként Tud gondfelhők között is szórni fényt, Bátorságot, mely meg nem remeg, S kész odaadni kincset, életet, Szívet, mely a bűnöst szereti, Gyengeségét, vétkét elfedi, És hitet, mely mint a sasmadár Fölfelé tart, és az égbe száll, Melynek nincs nehéz, nincs nem lehet... Ezt kívánom! s kell-e több neked? Jézus Krisztusban mindezt megtalálod. Beteljesíti ezt a kívánságot. Nyomába lépsz, boldogan követed, És hálaének lesz az életed. Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe: egy jó szót szólni, egy beteget fölvidítani, óvatosan csukni be az ajtót, apróságoknak örülni, mindenért hálásnak lenni, jó tanácsot adni, egy levél megírásával örömet szerezni, jogos panaszt nem melegíteni fel újra, nem tenni szóvá, amit a másik hibázik, a levert hangulatot nem venni komolyan, nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt, megtalálni a dicsérő, elismerő szót a jóra, megtalálni az együtt érző szót a megalázottaknak, találni egy tréfás szót a gyerekeknek, elismerni az elkövetett helytelenséget, örülni a holnapi napnak, bizonyos dolgokra aludni egyet, mindenre rászánni a kellő időt és gondot, és mindenben, de mindenben szeretettel lenni.
2006. február 5. Regina Krónika Ünnepek zászlók nélkül? De hol vannak a zászlók? kérdeztem magamtól a legutóbbi nemzeti ünnepünkön szétnézve a környéken, ahol lakom. Mert persze központilag és helyileg is a különböző pártok és szervezetek megadták a módját 56 megünneplésének, s a város központ jában s az utak mentén lobogtak a zászlók; nem is itt támadt a hiányérzetem. Hanem a magán- és társasházak kopársága láttán. Félreértés ne essék, ez nem csak az októberi ünnep esetén van így, ugyanez a helyzet március 15-én és október 20-án is. Egyik kezemen meg tudom számolni azokat a házakat, amelyek ezen alkalmakkor fel vannak lobogózva. Hozzáteszem, családi házas környéken lakom, s nem tudom, mi lehetett a helyzet a lakótelepeken, de gyanítom, hogy ott még ennél is rosszabbak az állapotok. Néhány erkélyen láttam csak zászlót, mely jelezte, hogy ha a ház közössége nem is, de az ott lakó fontosnak tartja az ünnepet. A legszomorúbb az, hogy olyan családoknál sem találtam semmi ünnepre utaló jelet, akikről pedig tudom, hogy fontos nekik az ünnep, hiszen gyakran látom őket szentmiséken és különféle összejöveteleken. Nem tudom, hogy ez anyagi kérdés-e, de tartok tőle, hogy nem. Valószínűleg minden társasháznak s persze a háztulajdonosoknak is telik a közös költségből néhány évenként egy nemzetiszínű zászlóra, s gyanítom, hogy van is a raktárban, csak éppen elfelejtik kitűzni a házra. Éppenséggel az anyagi helyzet sem lehet kifogás, hiszen ha másra nem, néhány kis papírzászlóra az ablakba mindenkinek van néhány forintja. Hol vannak a zászlók? S hol van a nemzeti öntudatunk, hol van ünnepeink megbecsülése, aminek bizony külsőségekben is meg kell nyilvánulnia, hol van a megalkuvást nem ismerő karakán magyarságunk, hol van elveink nyílt felvállalása? Elcsépelt, százszor idézett mondatok, melyek arról szólnak, hogy tőlünk nyugatra és a tengeren túl is teljesen természetes dolog, hogy a házak falán, az udvarokon és nem csak a közintézményeken ott láthatók a nemzeti lobogók, a koporsókra zászlót borítanak, s emiatt senkinek nem jut eszébe e népeket nacionalizmussal vádolni. Nálunk egy ostoba elmélet mentén az a párhuzam rögzült meg az emberekben, hogy aki bármilyen módon vállalja magyarságát, az csakis nacionalista lehet. Szóval hol is vannak a zászlók? No, nem a kocsmák és éttermek söröket reklámozó zászlóira, meg a gyorséttermek, üzletek márkáit reklámozó zászlócskákra gondolok azokból van bőven, hanem a háromszínű nemzeti lobogónkra, amelyre felnézni bizony nagy szükségünk volna, hogy végre magunkra találjunk, hogy erőt merítsünk. Hogy nemzeti és egyéb ünnepeink ne csak virslievésrő1 és sörivásról, kopott melegítőben a tévé előtti tunyulásról vagy a kiskertben kapálásról szóljanak, hanem arról, amiről kell. -ehm- Kereszt a zsebemben Keresztet hordok a zsebemben. Egyszerűen csak arra emlékeztet, Hogy keresztény vagyok, Bárhol is járok. Ez a kis kereszt nem varázsszer, Sem nem amulett, nem azért viselem, hogy megvédjen bármely fizikai bántalomtól. Nem a világ kedvéért hordom, hogy hovatartozásomat bizonyítsam. Egyszerűen csak a megértés jele a Megváltó és köztem. Ha kezemmel a zsebembe nyúlok, hogy pénzt vagy kulcsot vegyek ki, a kereszt ott van, hogy emlékeztessen arra az árra, amit Ő fizetett értem.. oldal Arra is emlékeztet, hogy hálás legyek a kegyelmi ajándékokért, nap mint nap, és hogy arra törekedjem, hogy jobban szolgáljam Őt mindenben, amit teszek és mondok. Naponta emlékeztet arra is, milyen békében és vigaszban osztozom mindazzal, aki ismeri azén Uramat és az Ő gondjaira bízza magát. Így tehát: keresztet hordok a zsebemben. Senki mást, csak engem emlékeztessen, hogy Jézus Krisztus az életem Ura, de csak ha hagyom, hogy az legyen. (The Cross in My Pocket) fordította Demény Anna Egyházközségi képviselőtestületi gyűlés Január 29-én tartotta idei első rendes gyűlését az egyházközségi képviselő-testület. Az összejövetel fő témája a 2005. évre szóló számadás és a 2006-ra érvényes költségvetés volt. Ezen dokumentumok február 10-ig a plébánia hivatalban hétfőtől péntekig 8 12 óra között megtekinthetők.
. oldal Regina Krónika 2006. február 5. Kitekintő Tiszteletbeli osztrák konzul Veszprémben Ünnepélyes programmal kezdődött az év Veszprémben a Megyeházán, ahol az Osztrák Köztársaság konzulátust nyitott Veszprém megyei hatáskörrel. Veszprém megye tiszteletbeli konzulja a sokáig Ausztriában élő, ott állami tisztséget viselő dr. Gálffy István lett. Az ünnepélyes megnyitón köszöntőt mondott Kuti Csaba, a megyei közgyűlés elnöke, Dióssy László, Veszprém város polgármestere, valamint dr. Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel osztrák nagykövet. Valamennyi beszédben hangsúlyozták az osztrák és a magyar nép történelmi gyökereit, a jószomszédi kapcsolatokat, melyet a konzulátus megnyitása csak tovább erősít, majd jó munkát kívántak a tiszteletbeli konzulnak. Dr. Gálffy István német és magyar nyelven is megköszönte az üdvözlő szavakat, és ígéretet tett arra, hogy a hagyományos konzuli feladatok mellett arra is törekedni fog, hogy a két nép közötti kulturális, turisztikai és gazdasági kapcsolatokat is tovább mélyítse. Miserend Hétfőtől szombatig: 7 órakor Szerda és szombat: 18.00 órakor is Elsőpéntek: 18.00 órakor is Vasár- és ünnepnap: 8, 10, 11.30, 18.00 Lelkiségi foglalkozások Hétfő: 18 órakor felnőttkatekézis a plébánián 19.30 órakor egyetemistaszentmise Kedd: 19 órakor egyetemi lelkészség: B/210-es terem Szerda: 18.30 órakor bibliaóra a templomi hittanteremben Csütörtök: 18 órakor szentségimádás Péntek: 19 órakor ifjúsági hittan a templomi hittanteremben Szombat: 18 órakor kóruspróba a templomi hittanteremben A Tetőtéri esték következő előadása Tihanyban február 17-én 17 órakor. Hírek és események Az imaapostolság szándékai februárra: Általános: Hogy a nemzetek közössége mindinkább felismerje az emberkereskedelem megszüntetésének sürgető fontosságát. Missziós: Hogy a missziókban a világi hívek nagyobb elkötelezettséggel ismerjék fel és szolgálják országuk politikai és szociális szükségleteit. Február 11., a Szűzanya lourdes-i megjelenésének az emléknapja a betegek napja. Templomunkban a következő vasárnap, 12-én a délelőtt 10 órai szentmisén szolgáltatjuk ki a betegek kenetét azon testvéreinknek, akik idős koruk vagy betegségük miatt veszélyben vannak, és kérik a szentséget. Ennek a feltétele a szentgyónás, ill. a megszentelő kegyelem állapota és a szentmisében a szentáldozás. Február 14. Szent Cirill szerezetes és Szent Metód püspök ünnepe, akiket Európa társvédőszentjeiként tisztelünk. Február 19-én délután 3 órakor lesz a siketek februári közös liturgiája. Február 22. Szent Péter apostol székfoglalásának az ünnepe. Február 24. hazánkban Szent Mátyás apostol ünnepe. Február 26-án lesz országos gyűjtés a katolikus iskolák javára. Ez a nap egyúttal a nagyböjt előtti utolsó, a 8. évközi vasárnap, könyörgőnap a világ éhezőiért. Ebben az évben március 1-re esik hamvazószerda, a nagyböjt kezdete. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezen a napon szigorú böjt van! Készüljünk a szentmisére! Olvasmány Szentlecke Evangélium febr. 12. Lev 13,1 2.44 46 1Kor 10,31 11,1 Mk 1,40 45 febr. 19. Iz 43,18 19.21 22.24b 25 2Kor 1,18 22 Mk 2,1 12 febr. 26. Oz 2,16b.17b.21 22 2Kor 3,1b 6 Mk 2,18 22 márc. 5. Ter 9,8 15 1Pt 3,18 22 Mk 1,12 15 A nagyböjt kezdete kapcsán idézzük fel egyházunk böjti fegyelmét! Minden pénteken Jézus szenvedésére és halálára emlékezve bűnbánati napot tartunk valamilyen bűnbánati cselekedet végzésével, elsősorban hústilalommal vagy más önmegtagadással, jó cselekedettel vagy több imádsággal Jézus szenvedésére emlékezve (pl.: keresztút, fájdalmas rózsafüzér). Nagyböjt péntekjein 14 éves kortól továbbra is kötelező a hústilalom. Hústilalom alól felmentést kaphatnak a betegek és azok, akik nem a saját asztaluknál étkeznek, de ilyen esetben más bűnbánati cselekményt kell végezniük. Hamvazószerdán és nagypénteken pedig szigorú böjt van, ami azt jelenti, hogy a hústilalom mellett a felnőttek (18 60 éves korig) legfeljebb háromszor ehetnek, és csak egyszer lakhatnak jól. Nagyböjt péntekjein este 6 órakor közös keresztúti imádságot végzünk a templomban. Imádkozzunk értük...!...mert az örök hazába költöztek: Straub Józsefné Straub Rozália (91 éves) január 10-én, Szalay Endre (79 éves) január 22-én. Regina Krónika A Regina Mundi Plébánia ingyenes lapja Felelős kiadó: Tóth Gyula plébános Szerkesztőség: a plébánián, Veszprém, Dózsa György út 9. Telefon: 88/327-609 Szerkesztők: Demény Anna, Kreschka Miklós, Selyem Zoltán