Új évfolyam 147. szám 2011 július S E P S I S Z E N T G Y Ö R G Y I EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ A lélek vágya Isten után www.katolikussepsi.ro Igazi, fáradságba kerül, míg bensőségesen és elevenen tudatossá válik bennünk, hogy van lelkünk és semmi sem lehet végzetesebb tévedés, mintha abban a balhiedelemben élünk, hogy meg értettük, mit jelent e tan, mert használni tudjuk a szót, mellyel kifejezzük. Bensőségesen megérteni, hogy lelkünk van, annyit jelent, mint érezni a látható dolgoktól való különválásunkat, függetlenségünket tőlük, egészen sajátos létezésünket önmagunkban, személyes létünket, hatalmunkat, hogy saját elhatározásunkból így vagy másként cselekedhetünk, felelősségünket azért, amit teszünk. Egyetlen emberben sem válik egészen tudatossá, mit jelent az, hogy lelkünk van. Még a legjobb is csak emelkedőben van az egyszerű igazság felé vezető úton. Születésünktől kezdve függünk a körülöttünk lévő dolgoktól. Látjuk és érezzük, hogy nem él he - tünk vagy nem juthatunk előbbre emberek segítsége nélkül. A gyermeknek minden a világ: e vi - lág részének érzi magát abban az értelemben, mi - ként a gally a fa része, és ha anélkül vándorol át az életen, hogy fogalmai változnának, akkor élete végéig nincs igazi tudomása róla, hogy van lelke. Az ilyen ember csak a világgal összefüggésben látja magát; a világ a mindene. Jóléte érdekében úgy néz e világra, mint valami bálványra; és ha egyszer megkísérli, hogy ez életen túl is nézzen, képtelen meglátni a különbséget, mert ezen életen kívül semmiről sincs eszméje és elképzelése. És ha túlvilágként el kellene valamit képzelnie, ak - kor ezt az életet képzeli el még egyszer, éppen úgy, mint a pogányok: ha elgondolkoztak hagyományaikról, melyek a másvilági életről szóltak, a holtak boldogságát csak a ko rábbi örömök mintájára, nap és kék ég alatt s a földön tudták elképzelni, csak mindent ragyogóbban, mint földi éle - tükben. Ilyen a mi életünk: segítségért kiáltva ingó nádszálba kapaszkodunk és megfeledkezünk igazi hatalmunkról a jelenben, amikor Isten gondviselése nagy tervében helyünk igazi felismerésére szólít bennünket. És ha sújt minket, ha csak rövid ideig is, máris megzavarodunk: lelkünk kénytelen meglátni e világ dolgainak hívságát, és elégtelenségét. Vágyódunk valami után, és nem tudjuk mi után, de bizonyosak vagyunk, hogy van valami, amit a világ nem adott meg nekünk. És azután oly gyakoriak a világ változásai, oly hirtelenek, oly alattomosak: oly állandó e változás, sohasem szűnik meg, mindig tovább változik, míg szívünk egészén belefájdul; végülis elveszítjük bizalmunkat a világban. Világos, hogy nem támaszkodhatunk rá tovább, hacsak meg nem békülünk vele és nem követjük változásait. Ezt azonban nem tudjuk: é - rezzük, hogy mialatt változik, mi egy és ugyanazok maradunk; és így világlik fel Isten áldásából némiképp e világtól való függetlenségünk és halhatatlanságunk tudata: és ha valami baj ér, (amint gyakran történik), akkor még ha marább és még Newman kardinális (folytatása a második oldalon)
(folytatás az első oldalról) mélyebben meg fogjuk érteni e vi lág semmiségét; akkor még inkább kénytelenek leszünk rá, hogy bizalmatlanok legyünk iránta és leszokunk a szeretetéről; míg végül már csak úgy lebeg a szemünk előtt, mintegy ködfátyolként, mely színjátékaival sem tudja már elfedni a másvilági életre vetett tekintetünket, így kezd bennünk lassanként tudatossá válni, hogy csak két igazi valóság van az egész világmindenségben: a tulajdon lelkünk, és Isten, aki teremtette. A végén mindenki számára csak két dolog ma rad a világon: önmagunk és Isten. Mert ami e külső színpadot illeti, élvezeteit és foglalatoskodásait, tiszteletadásait és gondjait, intézményeit és személyeit, királyságait és serény rabszolgáinak tömegét: mi az a számunkra? Semmi! El- múlik a világ gyönyörűségével. És ami azokat a másokat illeti, kik közelebb állnak hozzánk, kiket nem számíthatunk e hiú világhoz, gondolok barátainkra és rokonainkra, kiket különösen szeretünk: végül ők is semmik itt e földön nekünk. Nem tudnak valóban segíteni vagy használni. Csak távolból, az érzékek közvetítésével látjuk őket és így hatnak ránk; nem tudnak lelkünkbe férkőzni, nem tudnak behatolni gondolatainkba, nem tudnak valóban a társaink lenni. A másvilágon Isten kegyelméből másként lesz. Itt azonban nem élvezzük a jelenlétüket, hanem csak sejtelmét annak, ami egy nap majd beteljesedik; úgy, hogy végül eltűnnek a tiszta kép előtt, mely először tulajdon létünkről, azután a nagy Istennek, urunknak és bíránknak bennünk és fölöttünk való jelenlétéről kialakul, bennünk lakozó helyettese, a lelkiismeret által. Az Isten néz téged, bárki légy, úgy amint vagy, személyesen. Neveden szólít. Lát és megért téged, úgy ahogy teremtett. Tudja, mi lakozik ben - ned, ismeri minden érzésedet és gondolatodat, képességedet és óhajodat, erőidet és gyengéidet. Lát örömöd napján és lát szomorúságod napján. Veled érez reménységeidben és megpróbáltatásaidban, részt vesz minden aggodalmaidban és em - lékezésedben, szellemed minden felfelé lendülésében és lehanyatlásában. Valóban megszámlálta hajad szálait és alakod méreteit. Átölel és a karjában hord. Felemel és letesz. Olvas vonásaidban, mosoly van-e bennük vagy könnyek, egészségtől virulnak vagy betegségtől hervadnak-e? Gyöngédséggel néz kezedre és lábadra, fülel hangodra, szíved dobogására, még lélegzetedre is. Te ma - gad sem szereted jobban, mint ahogy Ő szeret téged. Nem riadhatsz jobban vissza a fájdalomtól, mint amennyire neki, fáj, hogy fájdalmat vi - selsz; és ha rád méri, csak azt teszi, mit te magad is megtennél, ha bölcs lennél, nagyobb üdvösségedre. Én Istenem, itt vagyok, hogy örökké éljek, ne egy ideig. És nincs hatalmam létezésem fölött. Nem tudom magamat elpusztítani, még ha oly go nosz lennék is, hogy kívánjam. Tovább kell él - nem, lélekkel és öntudattal örökké, magam ellenére. Te nélküled az örökkévalóság, csak más neve lenne, az örök nyomorúságnak. Csak Te vagy, ki támaszom lehet örökre. Csak Te vagy a lelkem tápláléka. Csak Te vagy kimeríthetetlen, és mindig újat adsz megismernem és szeretnem. Millió évek multával oly kevéssé foglak Téged ismerni, hogy úgy fogom érezni, mintha még csak kezdenélek ismerni. Millió évek multával ugyanolyan (vagy helyesebben nagyobb) édességet fogok Benned találni, mint kezdetben és, úgy fogom érezni, mintha csak a kezdetén lennék él - ve zetednek. És így mindörökké kis gyermek ma - radok, ki végtelenségedről, isteni fényedről az el - ső elemeket kezdi tanulni. Kedves fiatal Barátaim, nagy veszélyt jelent számotokra a reklámok rossz befolyása. Ezek ugyanis az erőfeszítések kerülésére irányuló természetes emberi hajlamokat szítják, az ember vágyainak azonnali kielégítésére csábítanak, és emellett az általánossá váló fogyasztói társadalmi szemlélet azt diktálja, hogy önmaga megva - lósítását mindenekelőtt az anyagi javak élve ze - tében, kihasználásában keresse... Néhányan közületek talán kísértést érezhetnek arra, hogy elmeneküljenek a felelősségvállalás terhe elől: az alkoholizmus és a kábítószerek csalóka világába, futó, házasságra és családa la pí - tásra nem irányuló kapcsolatokba, közömbösségbe, cinizmusba, sőt erőszakba. Óvakodjatok a vi - lág csapdáitól, amely arra törekszik, hogy kihasználja vagy eltorzítsa a boldogság és az élet értelmének keresésére irányuló vágyaitokat, erőfeszítéseiteket! Boldog II. János Pál pápa 2
Sík Sándor: Vakáció Otthonomtól messze járok, Mint a madár, szabadon. Hegyek vállán napot várok, Erdők csendjét hallgatom. Újságlapot fel se bontok, Nem olvasok levelet: Kimondom a kontrabontot Évköznapom, ellened. Minden gondom elátkozom, Mókusokkal barátkozom. Nem parancsol a bíró! Éljen a vakáció! Három hétig fittyed hányom, Bölcsesség és tudomány. Eprészés a tudományom, Bölcselőm a csalogány. Ha a tóra kievezek Csillaghűvös estelen, Bizony minden úgynevezett Okosságom restelem. Berzenkedő tekintélyem Rövid úton elintézem: Ki vet nálam, gyerekek, Különb cigánykereket? Ám ha audienciára Járulnom a Múzsa int, Vált az arcom egy szavára Fehéret és rózsaszínt. Füleimbe furulyáznak Neveletlen rigmusok, Rímgolyókkal gurigáznak, Igen-nagyon pajkosok. Erre tépnek, arra húznak, Ihletemnek szárnya duzzad, Zsebeimet lehúzzák A megvadult ceruzák. Elfogyott a toll, a töltő, Kész az újdon versezet. Erdőben a cserkész költő Publikumra szert tehet. Minden állat idefülel, Fű, fa csupa áhitat, Galagonya, fülemüle, Szamócák és nyúlfiak. Kellőn koppant rímet rája Harkály mester pálcikája. Hangom is majmolja már Egy bolond Mátyásmadár. Így élem bíz én világom, Három hétig úr vagyok. Mind a jót kimuzsikálom, Ami szívemben gagyog. Rosszat is, ha benne serceg, Rímszellőbe kifújom. Gyűlnek a mihaszna versek Ősz fejemre, mint a gyom. S mire kész a paksaméta, Már szegény szezon-poéta Penzióba iszkola: Kezdődik az iskola. Lelkemet egyedül Lelkemet egyedül Te kerested! Hűséged jogát ki akarja kisebbíteni? Lelkem olyan volt, mint egy gyermek, Melyet lopva kitesznek. Lázára, volt az élet minden asztalának, Özvegy a szerető karjaiban. Fivéreim, megvetették őt S nővéreim elhagyták a bajban. Elárulták őt a világ bölcsei, Ha szomjazott, vele elmúlást itattak, Ha félt, azt mondták: hiszen te nem is vagy! Szívemhez küldték, mintha más sem lenne, Mint annak egyik lüktető vércseppje, Értelmemhez küldték, mintha nem volna más, Mint belőle egy gondolat. Olyan volt, mint egy vad sötétlő ösztönök, erdejében S mint riasztott madár a halott mindenségben. Olyan volt, mint, aki haldoklik egy életen át. De Te imádkoztál érte. s elkerülte a halált, Áldozatod bemutattatott és ő abból táplálkozott. Sirattad őt, mint egy drágaságot, Ezért a nevedre ujjongást kiáltott. Mint egy Királynőt, felemelted őt, Ezért hever a lábaid előtt. Ki akarja hűséged jogát kisebbíteni? Tűz Tamás 3
Igehirdetésének egyik mondata ho zott ide. Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat. A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és azt hiszem, így hangsúlyozta gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!? Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani. Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer el vált aszszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy el - sősorban anyám kislánya legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt ré mülten döbbentem rá rettenetes kimondani is, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet va lóban engem öl. Míg házasságban éltem, jó formán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó va - gyok, s szüntelenül fáj va lamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek? Mit tett eddig? Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat. Mióta imádkozik ezért? Amióta tudom, hogy gyűlölöm. Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje? Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam. Engedjen meg egy kérdést. Hogyan vár ta en nek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt? 4 R e c e p t Hát, hogy szeretni tudjam. Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt, így van? Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában. Szeretnék valami mást is ajánlani. Azért jöttem. Érzésekre várt, de nem tett semmit. Ar ra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit, így van? Igen, körülbelül így. Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban... A kereszten? Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cse lekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket. De mit tegyek? Céltudatosan, rendszeresen és naponként te - gyen jót édesanyjával és eközben i mádkozzék ér - te, ha még tud. De mondtam, hogy gyűlölöm. Meg akar gyógyulni? Igen. Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is. Mit tegyek hát? Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei el - len, kiváltaná? Kiváltanám. Bevenné? Bevenném. Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet, írja? Írom. Íme a RECEPT: Tessék: hétfőn reggel mosolyogva kö szöntöm őt és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is.
Szerdán: két szelet süteményt hozok ne ki. Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pe dig kérdezgetek és hagyom őt csak őt be szélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott. Már évek óta nem zongorázik. De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó tú - rós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor le - feküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Is - meri ezt a zenei kifejezést: da capo ál fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo ál fine s egy hét múlva fel keres és megbeszéljük a többit. A csókot is kell? Igen. Jaj! Miért, jaj? Mert évek óta nem csókoltam meg. Vállalja ezt a hetet így? Megkísérlem. Isten segítse. Várom. Nem jött. Hetekig nem jött. De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva: Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kőkemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könynyes a szeme és azt mondta: De jó vagy mostanában hozzám. Akkor évek óta először éreztem, hogy szeretem az anyámat. Aztán hozzátette: Adja másnak is oda ezt a receptet Tessék. Gyökössy Endre A nehézségek miértje Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét ki - szabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes. A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könynyen kijutott. De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább néz te, mert várta, hogy bármelyik pillanatban ki - nyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak, és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek. Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni. Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett. Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó ki - szabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival ké - pes legyen repülni. Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben. Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni, repülni. Kértem Erőt és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem Bölcsességet... és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket. Kértem Jómódot... és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak. Kértem Bátorságot... és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat. Kértem Szerelmet... és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek. Kértem Jóindulatot... és kaptam lehetőségeket. Semmit nem kaptam meg, amit akartam... De mindent megkaptam, amire szükségem volt. Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket. forrás: internet 5
A hívő és papja Az 1950-es évek második felében a francia katolikusok egyik vezető folyóirata, az Ecclesia körkérdést intézett vezető világi katolikusokhoz, írókhoz, egyetemi tanárokhoz, mondják el, mit jelent számukra a pap. Egy másik vezető folyóirat a La Vie Catholicqe Illustrée a tö - megek véleményét igyekezett megfogalmazni u - gyanerről a kérdésről, nagyszabású közvéleménykutatás keretében. A téma aktuálitásáról az írás elolvasása, után reméljük a kedves ol vasó is meggyőződik! A válaszok mindenekelőtt az alapvető tényt tudatosítják és domborítják ki: átalakulóban van a világi hívők viszonya, magatartása a papság és az egyes papok fe lé. A paphoz való régebbi viszonyukban a barokk ember magatartása tükröződött a felsőbbség, az elöljáró, a vezető felé. A barokk embere vezetőjétől pompát, előkelőséget, hatalmi fellépést kívánt és viszonzásul hódolatot adott, a - mely szertartásos viselkedésben, a bírálattól való tartózkodásban nyilvánult meg. A huszadik század embere demokrata, forradalmár. Viselkedésében elveti a szertartásosságot, vezetőit, feljebbvalóit szabadon bírálja. A külsőségekre nem sokat ad. Olyan tény ez, amelyet nem lehet tudomásul nem venni. Ezeknek a kor és nemzedék szerint meg nyilatkozó magatartásbeli különbségeknek egyaránt hordozói papok és világiak. Visszatérve pedig az előbb említett körkérdésre, a legszebb választ az ismert katolikus író, Mauriac adta arról, hogyan nézi a papot. Válaszának lényege a helyes katolikus magatartás lényege is e kérdésben: A pap a mi számunkra (modern hívők számára) az az ember, aki Istent nyújtja. Létének ez ad ér - telmet: a szent áldozat, amelynek bemutatására egyedül ő jogosult, Krisztustól az apostolokon és utódaikon keresztül reá származott hatalmánál fog - va. Az oltár, a keresztelőmedence, a gyóntatószék, a hitvesi kezeket öszszekötő stóla, a haldoklók lábához kenettel nyúló kéz, a prédikálószék, ahonnan Krisztust hirdeti: ezek jelentik azt, amiért és amiben a pap nem pótolható mással, amiért hívő éle tünk szereplője... Valóban az a lényeg számunkra, modern hí vők számára: legyen bár a pap rokonszenves egyéniség vagy sem, villogó szellem vagy csak egyszerű jámbor lélek, a lényeg: Krisztust, az ő ke gyelmét nyújt- 6 ja nekünk. A lelki nagykorúságnak, amelyről oly sokszor esik szó az utóbbi években külföldön is, nálunk is, egyik legfontosabb jegye, hogy a paphoz való vi - szonyában ki-ki meg tudja találni a helyes ma - gatartást. A lelki nagykorúság vagy a hívők nagykorúsága nem modor kérdése, nem külsőség, ha - nem tartalma vallási műveltség s hitbeli tudás. A pap ember is, de számunkra, hívők számára a szentségek kiszolgáltatója. Nem játszhat szerepet emberi megítélés kicsinyessége, rokonszenv, amikor áhítattal letérdelünk az oltár lépcsőjén, a gyóntatószékben mert mindenképpen Krisztus papja előtt térdelünk le. Hozzá tartozik a lelki nagykorúsághoz annak felismerése is, hogy mindenféle természetű, jellemű, típusú papnak megvan a maga értelme és je lentősége az egyház és a lelkek életében. Kell a vi dám, kellemes, közvetlen termeszetű pap, de kell a tartózkodó, a szigorú is. Kell a nagyvonalú és kell az aprólékos is, kell a magasműveltségű szellem, de kell a jámborul egyszerű is Isten és a lelkek szolgálatára. A nagykorú, lelkileg érett hívő Isten szolgáját látja minden papban, mert mindegyiknek, ro konszenvesnek vagy kevésbé rokonszenvesnek, ba rátságos megjelenésűnek és komoly, zárkózottnak egyaránt Krisztustól az apostolokon keresztül rászármazott lelki hatalma van. Sinkó Ferenc Urunk, adj jó papokat nekünk, ne olyanokat, amilyeneket megérdemlünk. Akik hivatásuk fenségét átérzik, és azt nem saját fényüknek tekintik. Akik szolgálni szeretnének Neked, és nem uralkodni akarnak helyetted. Akik a Te igazságaidat hirdetik, és nem a saját igazságaikat terjesztik. Akik a Te akaratodat kutatják, és nem a sajátjukat erőltetik ránk. Akik nem szégyellnek rólad mindenütt beszélni, de tudnak tapintatosan magukról hallgatni. Akik nem akkor nyugtalanok, ha miattad őket éri bántás, hanem mikor miattuk Téged ér ócsárlás. Akik hiszik mindazt, amit tanítottál, és azt nemcsak velünk elhitetni akarják. Akik velünk együtt járják a göröngyös utakat.... Assisi Szent Ferencnek tulajdonított ima
Ha megdobnak kővel Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mer - cedesre. Végül a sok munka és félretett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új álomautót. Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet, ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni: Te normális vagy, kölyök? Nincs neked e - szed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld! Bácsi kérem, ne haragudjon! válaszolta a fiú. A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta: Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább. És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mö - gött egy tolószékkel felborult gyerek van. Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj volt megdobnom a kocsiját, hogy megállítsam magát. Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba. Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk. Jézus halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb. Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak kővel? A világ hét csodája Egy csapat diák azt a feladatot kapta, hogy ké szítsenek egy listát arról, mit tekintenek most a világ hét csodájának. Valószínűleg némi eltéréssel, de a következők kapták a legtöbb szavazatot: 1. az egyiptomi nagy piramisok; 2. a Taj Mahal; 3. a Grand Canyon; 4. a Panama-csatorna; 5. az Empire State Building; 6. a Szent Péter-székesegyház; 7. a kínai nagy fal. Amikor a tanár összeszedte a szavazatokat, ész revette, hogy egy diák még nem végzett a listájával. Így megkérdezte a lányt, hogy talán gond van a lista elkészítésével. A lány azt fe lelte, hogy Igen, egy kicsit. Nem teljesen tudom eldönteni, mert olyan sok van. A tanár azt mondta, Oké, oszd meg velünk, amid már van, ta - lán tudunk segíteni befejezni. A lány hezitált, de aztán felolvasta: Szerintem a világ hét csodája a kö vet - kező: 1. Látni... 2. hallani... 3. tapintani... 4. ízlelni... 5. érezni... 6. nevetni... 7. és szeretni. A teremben olyan csend lett, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett volna. Az egyszerű és hétköznapi, általános dolgok elkerülik a figyelmünket, és amit termé - szetesnek tartunk, azok valóban csodála to sak! Egy szelíd figyelmeztetés: A legértékesebb dolgokat az életben nem lehet kézzel felépíteni vagy megvásárolni. Ne légy annyira elfoglalt, hogy ne vedd észre ezt! 7
Látogatóban Istennél Álmomban látogatóban jártam Istennél. Be - kopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt: Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi? Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben? El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk, és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is. Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt: Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit cselekedtél. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük. Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jö vőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy él - nek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna. Atyaként mit szeretnél, hogy gyermekeid mely tanulságokat jegyeznék meg? Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erő - vel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű má sokhoz mérni magukat, saját magunkhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. 8 Jézus, kegyeknek szent kegye, minden reménynek öröme, forrás, kegyelmek kútfeje, szívünknek édes gyönyöre. Jézus, bűnösnek nagy remény, hozzád esdőknek jó kenyér, hozzád vágyóknak drága fény, hozzád jutóknak égi bér. Jézus, szerelmed ad vigaszt, lélek-frissítő hűs patak, betölt, elolt nagy szomjakat, de vágyunk újra lángra kap. Ó, drágalátos Jézusunk, sóhajtva hozzád fordulunk, téged keresve kutatunk, legbensőnk kérlel, légy Urunk! Jóságos Úr, te légy velünk, világoddal légy reggelünk, éjből fényedbe merülünk, édességeddel eltelünk. Jézus, jóság és szeretet, megfoghatatlan szent kegyed; szívünk csodásan egy veled, hozzád fűz égő szeretet. Szűznek virága, gyermeke, Jézus, szívünknek mindene, dicsérjen ajkunk éneke, örök boldogság tengere. Ámen.
Mária Magdolna Mária Magdolna is követte a Mestert. Bár hová ment, nem hagyta el soha. Ott állt a kereszt tövében a keresztre feszítésekor is. A farizeusok között, akiknek kiváncsiságát szavai felkorbácsolták, közismert volt egy bizonyos leprás -nak nevezett Simon is; aki hallotta amint ezt mondja: Az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb volna Jánosnál. Az Isten országában azonban a leg - kisebb is nagyobb nála (Lk 7, 28). Mivel megismerte és becsülte Jánost, akit szentnek is tartott, megigézték ezek a szavak, és meghívta őt, egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz ült. Élt a városban egy rosszhírű nő. Amikor megtudta, hogy (Jézus) a farizeus há zában van vendégségben, alabástrom e dényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lá bára hullatta, majd hajával megtörölte, el árasztotta csókjaival és bekente illatos olajjal. Amikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában:»ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő«(lk 7, 36-39). Isten a farizeushoz fordult, és ezt mondta: Simon, mondanék neked valamit. Az pedig így válaszolt: Mester! Hát mondd el! Egy hitelezőnek két adósa volt. Az e - gyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát el - engedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban? (Lk 7, 40-42). Simon így válaszolt: Úgy gondolom az, akinek többet elengedett. Erre azt mondta neki: Helyesen feleltél - majd az asszony felé fordult, aki még mindig a széke mögött térdelt, és megkérdezte Simontól: Látod ezt az asszonyt? Betértem a házadba s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával tö - rölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött. Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek ke vés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret. Aztán így szólt az asszonyhoz:»bű - neid bocsánatot nyernek!«a vendégek összesúgtak:»ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?«de ő ismét az asszonyhoz fordult:»a hited megmentett. Menj békével!«(vö. Lk 7, 41-50). Mária Magdolna azonban nem ment el. Attól kezdve soha többé nem vált el tőle, mindörökre hűséges maradt hozzá. Nagyon szeretett, és így bocsánatot nyert, amit kimeríthetetlen bőségben ajándékul kapott: A hite mentette meg. Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja csodálkoztak a vendégek szívük mélyén, de nem mertek komolyan válaszolni. Mert Isten az egyedüli, aki megbocsáthatja a bűnöket, és lemoshatja mindegyiket. Ott volt közöttük, ott ült velük az asztalnál: maga Isten emberként, Isten, aki a szeretet! Féltek tőle, mert idegennek tartották, mert soha nem szerettek. Aminek pedig szemtanúi voltak, nyugtalan ámulatba ejtette őket. Márta, Mária Magdolna nővére, őszinte és figyelmes asszony, aki rendben tartotta házát barátságosan befogadta a szegényeket és megszorultakat. Meghívta őt és egész kíséretét, kiszolgálta őket, ahogyan illik, fe - jedelmi lakomát készített nekik, semmiben nem szenvedtek hiányt. Mária nyomban a Mester lába elé telepedett, és nem mozdult mellőle; teljesen megszűnt körülötte a nyüzsgés, csendben ült ott, égő szemmel figyelte; minden szavát magába szívta. Ételt nem vett magához, és nem kóstolta meg a finomabbnál finomabb italokat sem. Hallgatta a Mester beszédét. A munkával elhalmozott Márta egyszer csak az Úrhoz fordult és tiltakozott: Uram - 9
méltatlankodott nem törődöl vele, hogy hú - gom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem! Az Úr így válaszolt: Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, de csak egyre van szükség. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha (vő. Lk 10, 38-42). Jézus megértő volt, ismerte annak az égő szívét, aki a lábánál ült és hallgatta, aki mindent odaadott azért, hogy megkapja azt az egy és egyetlen jót, a jobbik részt, amit soha nem vehetnek el tőle, azt, amit az a va - lóságban ér: a jobbik részt, ami nem más, mint maga Jézus. Azután véget ért a Názáreti küldetése. Szenvedő, halandó testét, amelyben laknia Is tennek tetszett, levették a keresztről. Egy derék, nagylelkű férfi, arimateai József emelte le tisztelettel a keresztről, új és tiszta halotti lepelbe csavarta, és a testet egy új sírba fektette, amelyet eredetileg magának szánt. Arimateai József jómódú ember lelkét nem rontotta meg a gazdagság, vagyona nem ej - tett foltot hitének belső tisztaságán. Világi va gyonánál nagyobb volt lelki gazdagsága. Mivel közelgett a szombati pihenőnap (sabbath), a holttestet sietve helyezték egy közelben lévő sírba, lezárták egy kősziklával és lepecsételték. A kíséretében lévő asszonyok hazatértek, otthon kenőcsöket készítettek, hogy a szombat eltelte után visszatérjenek a sírhoz, és a szokásoknak megfelelően bekenjék a holttestet. A szombatot követő nap hajnalán Mária Magdolna elsőként sietett a sírhoz. Nem találta ott a holttestet, csak a halotti leplet a sarokban összehajtogatva. Két ragyogó angyal állt a sír bejáratának jobb és baloldalán. Méltóságteljesen jelentették Máriának, hogy Istent ne a sírban keresse, mert visszatér, és mindenkinek megjelenik, ahogyan megígérte. Tanítványai és a többi asszony, akik az - után odaérkeztek, megrendültek az angyalok tiszta ragyogásától, arcuk vakító fényétől. Mária ezzel nem törődött, az Urat kereste, Urát és Istenét. Keserű könnyeket hullatott, az angyal pedig megkérdezte tőle: Aszszony, miért sírsz? Ezt válaszolta: Mert elvitték Uramat! (Jn 20,1 3). Mária epekedő vágya teljesült. Megjelent neki. Gyásza és csalódottsága azon nyomban kimondhatatlan örömmé változott. Odafutott hozzá, a Mester azonban elhárította hevességét. Még nem volt szabad megérintenie. Ezeket a szavakat, egy hiteles ta - nú, kiválasztott tanítvány jegyezte föl e vangéliumának 20. fejezetében, a 14-17 vers ben. Eljön a nap, egész biztosan nincs túl meszsze, hogy vele lesz, örökké, elválaszthatatlan része lesz Istennek és mindent meghódító szeretetének, amelynek sen ki nem tud ellenállni. Shlomo Kalo Szűcs István: Mária Magdolna Fölöttem boltos templomívek. Halvány fény ül az ablakon. Hol itt a hívek összegyűltek, csönd ásít most a padsoron. Elém kitéve pulpitusra rizsmányi szűzfehér papír, és vár a megtévedt barátra, hogy szépségedről verset ír. A falra festett méla szentek kíváncsi szemmel néztenek: Miért maradt még mind üresnek? Öreg keze miért remeg? Szemed szépségét versbe szedni akarta, lám, a vén legény, Dehát azt nem lehet leírni, hisz az maga a költemény! 10
A pápa székesegyháza III. Laterán Érthető tehát, ha évszázadokon át a hívők áhítata vette körül ezt a szentségi oltárt, és VIII. Kelemen pápa is ezért emelt föléje olyan beszédes szentségkápolnát! Az egész kápolna felett uralkodik Giuseppe Cesari (1560-1640) hatalmas freskója, akit Arpino Lovagjának ismer a mű - vészet. Krisztus mennybemenetelét ábrázolja nagyszerű színezéssel és érzelmességgel. A ke - reszthajó szembenlévő falán látható a perugiai Luca Blasi csodás barokk orgonája. Ez a büszke építmény 1598-ban készült, és az egyházi zene valóságos apoteózisát képviseli. Giovanni B. Montano, a bűvöskezű fafaragó lebegő, éneklő, zenélő angyalkáira nagy tetszéssel tekint le maga a Teremtő Isten is, akinek világgömböt tartó alakját ott látjuk a magasban. Ezt az ünnepélyes, mennyei koncertet kiegészíti az a két márványdombormű, amely a hárfás Dávid királyt és az orgonasípos Ezekiás királyt ábrázolja Ambrogio Buonvicino (1552 1622) mesteri vésőjéből. Az Aldobrandini-pápa, VIII. Kelemen hatalmas cí - mere a két, Traján-Fórumról származó, sárga már vány-oszlop között büszkén hirdeti e pompás kereszthajó alapítójának dicsőségét. A két izmos, férfias angyalszobor egyedülálló angyalábrázolás a művészetben! A félköralakú apszis fönséges mozaikképe előtt minden látogató megtorpan. Ez a színpompás, csillogó aranymozaik a diadalmas kereszténység jelképe! Nemcsak a konstantini idők ke - reszténységének eszmevilágát tükrözi, hanem a katolikus középkor hitét is. A XIII. században ál - lította össze két ferences mozaikművész: a ró mai Jacopo Torriti és Jacopo Camerino, IV. Miklós pá pa (1288 1292), az egykori ferences rendfőnök kívánságára. Nagy Konstantin császár, a ba - zilika alapítója az eredeti képen meg akarta örökíteni diadalát Maxentius társcsászár fölött és ez - zel jelképesen Krisztus és a kereszténység győzelmét a Sátán és a pogányság fölött. Ezért áll a kép középpontjában a drágaköves, diadalmas ke - reszt. A pápa, I. Szilveszter pedig, aki e bazilikát fölszentelte, az akkori Egyház legfőbb gondját, a keresztségre való meghívást akarta jelképesen ki - fejezni. Tudjuk a történelemből, hogy a IV. század egyházi írói és egyházatyái állandóan küzdöttek azok ellen, akik a keresztséget halogatták. A keresztség föltételeit, kellékeit és gyümölcseit látjuk tehát itt jelképekben. Aki meg akar keresztelkedni, annak hinnie kell a Szentháromságban és Jézus ke - resztáldozata által a megváltásban. Ezért látjuk a kereszt fölött, felhők és angyalok között az Atyaisten kezét, a Fiúisten mellképét és le begő galamb alakjában a Szentlelket. A Lateráni Szent János főszékesegyház, Róma főtemploma. Templombelső Dr. Tóth K. János 11
MAGUNKRÓL MAGUNKNAK A szent keresztségben részesültek: Szabó Ákos, Deák Hanna, Ambrus Maja Réka, Oltean Kristóf, Antal Márk Norbert, Cseh Zsófia. (Szt. József plébánia) Szentségi házasságot kötöttek: Bartha Csaba Skovrán Réka, Burján Tibor Cseke Izolda, András Leonárd Deák Timea, Demeter Csaba Kovács Éva. (Szt. József plébánia) Az Úr hazahívta: Nyáguly Sára. (Szt. József plébánia) Irgalmas Jézus, adj neki örök nyugodalmat! Portugáliai Szent Erzsébet július 4 Árpád-házi Szent Erzsébet unokahúga. 1271- ben született, gyermeklányként feleségül adták Déneshez, Portugália királyához. Házasságukból két gyermek született. Férje halála után szétosztotta vagyonát, és felvette Szent Ferenc harmadrendjének ruháját. Gyalog ment el Szent Jakab sírjához, Compostelába, majd visszavonult Co - imbrába, az általa alapított klarissza kolostorba. Sokat fáradozott a családi békéért. 1336-ban fe - jezte be földi zarándokútját. Szent Henrik július 13 Szent István király feleségének, Gizellának volt a testvére. A hildesheimi katedrális iskolában tanult, és hazájába csak akkor tért vissza, amikor apja visszakapta birtokát. Apja halála után átvette a hercegség vezetését, ahol fontos feladatának tekintette az egyházi élet megújítását. Huszonkilenc éves volt, amikor III. Ottó császár meghalt. Maga mellé tudta állítani a választó hercegeket, és így császárrá is koronázták. Az Egyház éle - tének igaz segítője volt a belső reformokban, de ugyanúgy a missziós tevékenységben is kitűnt. Számos egyházmegyét és kolostort alapított, így feleségével együtt jó példát mutatott. 1024-ben halt meg, és 1146-ban már szentté is avatták. A bencés obláták patrónusa. Olyan államférfi volt, aki a keresztény értékek megvalósítását tartotta fő feladatának és ezt tevőlegesen is segítette. VI. Pál pápa az ENSZ-nek küldött egyik üzenetében példaképként állította a politikusok elé. Szent Hedvig királynő július 18 1374-ben Magyarországon született. Édesapja Nagy Lajos magyar király volt. 1384-ben Lengyelország királynőjévé koronázták. Férje a litván Jagelló Ulászló. Nevéhez fűződik a litván nép keresztény hitre való térése. Tevékenyen részt vett az állam életében. Mint Litvánia apostola gondoskodott megfelelő személyekről, akik értették a megkeresztelt nép nyelvét, lelkületét, adottságait és jellemét. Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára, hogy ezzel is segítse a litvánok vallási életét. 1399-ben halt meg Krakkóban. II. János Pál pápa 1997. jú - nius 8-án Krakkóban avatta szentté. Szent Jakab apostol július 25 Betszaidában született, Zebedeus fia, János apostol testvére. Heves természetük miatt az Úr a mennydörgés fiainak nevezte őket. Jézus szűkebb körébe tartozott, így ott volt a Tábor hegyén és a Getszemáni kertben is. Ő volt az első az apostolok között, aki vértanúságot szenvedett. He ródes végeztette ki 42 körül. A spanyolországi Compostelában templomot emeltek tiszteletére. A középkortól kezdve mind a mai napig jelentős zarándokhely. Verbényi István 12