VIII. évfolyam 2. szám, PÜNKÖSD 2011. június www.pilis.reformatus.hu Vendégségben Jézussal. 36 Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus 37 házába, és asztalhoz telepedett. Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. 38 Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente 39 kenettel. Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, 40 hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös." Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő 41 pedig így szólt: "Mester, mondd!" Erre ezt mondta Jézus: "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, 42 a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?" 43 Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet 44 engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" - és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: "Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig 45 könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a 46 lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel 47 kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés 48 bocsáttatik meg, kevésbé szeret." Az asszonynak pedig ezt 49 mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid." Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is 50 megbocsátja?" Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!" Lukács 7,38-50 Kedves Testvérek! Ebben az évben olyan missziói igéket szeretnék a gyülekezet elé hozni, amivel újra gondolhatjuk: merre vezet minket Isten? Hogyan erősíthetjük Isten bennünk lévő Szentlelkét? Hogyan segíthetünk másokat Jézushoz? Ahagyományos és évszázadokig jól működő menet: -Isten csodálatos világot teremtett és szeretetével ajándékozta meg az embert. -Az ember vétkezett, elszakadt Istentől, ebben az elszakadt állapotban keserítjük magunk és egymás életét. -Jézus azért halt meg a kereszten, hogy helyreállítsa kapcsolatunkat Istennel. -Ez a kapcsolat úgy lehet az enyém, ha Istenhez fordulok, megbánom bűneimet és Lelke teljességével új életet kezdek. Sok millió ember élete változott meg ennek a tanításnak, hitünk lényegének a hatására. Az elmúlt években szolgáltak köztünk olyan lelkipásztorok, akik az evangélizációkon, hitmélyítő alkalmakon már egészen másképp közelítették meg a hitre segítés, megerősítés folyamatát. A bűnbánat és bűnbocsánat kettősége után arra a szeretetközösségre fordították figyelmünket, ami Jézus és az Atya között volt, a Szentháromság személyei között és a testvéri közösségben lehet. Jn17,21-24 21 hogy mindnyájan eggyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy 22 elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy eggyek legyenek, ahogy 23 mi eggyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél." 24 "Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok Bizony, az Újszövetségben a bűnbocsánat mellett az örömhír más arca is megjelenik. A megfáradtság, belső szomjúság, Isten országának megélése. Erről szeretnék ma és ebben az évben még többször is szólni. Arról az egységről, ami megvalósul a Szentháromságban. Ami a Szentlélek által a mi életünkben is megjelenhet, sokszor szavak, magyarázatok nélkül.
2. oldal A szeretet-kapcsolatról, amit mindannyian keresünk. Amit (remélhetőleg) gyermekként megéltünk a szüleinkkel, nagyszüleinkkel kapcsolatban. Vagy megélhetünk most a házastársunkkal, gyermekeinkkel kapcsolatban. Morva Ákos Meggyőződésem, hogy ez a krisztusi szeretet változtatta meg az életünket. Aki Jézus mellett nem ezt keresi, az éppen a lényeget veszíti el. És úgy jár, mint a farizeus ebben a történtben. Simon meghívja magához a Mestert, de nem érti a lényeget.abűnös nő igen. Amit Simon nem értetett meg, hogy: -Nem csupán az számít, amit teszünk, hanem ahogy tesszük. -Jézus ismeri a gondolatainkat, egész életünket. -Jézusnál nyugszik meg a szívünk. Általa gyógyul az életünk. Nem csak az számít, amit teszünk, hanem az is, hogy hogyan. Simon a farizeus, aki jól ismeri a Szentírást, a törvényeket, elmondhatja magáról: VENDÉGÜL LÁTTA JÉZUST! Igaz, de csak külsőleg. Mert valóban megtörtént, de inkább ne történt volna meg! Ne így. Simon ugyanis nem érti, hogy az Istenben való hit, nem szokások és előírások betartását jelenti, hanem olyan szeretet-kapcsolatot, mint amiről ebben az igében, az asszonyról olvasunk. Megalázkodni, Jézus lábához borulni, könnyekkel öntözni, Őt elfogadni, lélekben gyógyulni. Simon azt hiszi, amit tesz (vendégül látja Jézust) azzal eleget tesz kötelességének Isten előtt. Annyiszor beleesünk mi is ebbe a csapdába. Próbálunk megfelelni külső, hitbeli kötelezettségeinknek, de belül nem történik semmi. Ez a történet megerősíti: hitetek mellé jó cselekedetet, DE HITTEL! Pál ír erről a Róma 8,9-11-ban: Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Jézus ismer minket Tudja, hogy mi jár Simon fejében és minden bizonnyal ismeri a bűnös nő gondolatait és múltját is. Egy könyvben (Kerekes Szabolcs: Mátrix beszélgetések11. oldal) olvastam erről a nőről, akit az igemagyarázó Miri-nek nevezett el és elképzelt egy történetet, ami Miri múltja, jelene is lehetne. Egy leányt, akinek talán az anyja is prostituált volt, s bár megfogadta, hogy soha nem lesz olyan, mégsem tudott kitörni ebből. A folyóparton volt egy kanyar, egy mélyedés ezernyi virággal. Itt feküdt le estefelé bámulni a nap ragyogó fátylának ellebbenését és a felkelő csillagokat. Ha menyasszony leszek, ilyen gyönyörű fátylam lesz. Táncolni fogok, körbeforgok, lebegni fog körülöttem, ráborul mindenkire, aki szeret Miri úgy nőtt fel, hogy szinte mindenki szemében szennyesnek, testnek, férfiak eszközének látta magát. Született céda, velejéig romlott, mindig magányos Persze azt is látta, ahogy más lányok találkoznak kedves, tiszta, szerelmes tekintetű fiúkkal. Egymás szemébe néznek, és megáll számukra az idő. Látta őket olyan éjszakákon, amikor egyedül volt és a lelke úgy fájt, mintha belülről szorítaná-karmolná egy vaskéz. Ha engem valaha valaki szeretni fog párnája leszek, ha elalszik. Nem nézek többé senki másra csak az ő szemébe, bárhová is sodor az élet. Benne, belőle, érte akarok élni. Betakarom szerelmem fátylával, hogy virágillatban járjon. Miért születtem erre a világra? Jogosan büntet Isten valami bűnömért? Az az isten nem Isten, csak mennydörgés az éjjeli viharban, áldozati kés a templomban. Aztán hallott róla, hogy egy szegény galileai tanító körül megváltoznak az emberek. Kigúnyolja az undorodógonosz tekintetű hívőket, akik szeméből halál sugárzik rá. De magához fogad bűnözőket, szegényeket, betegeket, még utcanőket is és az emberek megváltoznak meggyógyulnak körülötte. Ha van Isten, akkor benne ott van mondta a csillogó szemű árus, aki nem vette észre rajta, hogy prostituált. (Hála Istennek, hogy a másik ruhába mentem a piacra.) Vajon kinek fogom látni magam az ő szemében? Ha eljön ide, elmegyek hozzá és belenézek. Ha tényleg Isten embere, akkor meglátom magamat annak, akinek ő alkotott. Jézus minket is ismer. Tudja a történetünket. Talán ezért is tud jobban szeretni, mint mi, egymást. Olyan jó, hogy előtte nem kell megjátszanunk magunkat. Nem kell mást mutatnunk, mint amilyenek és akik vagyunk! Ne is tegyük. Ráadásul, minél jobban megismerjük egymást, annál nagyobb türelemmel lehetünk egymás iránt. De ehhez figyelnünk kell mindazokra, akiket mellénk, körénk (néha talán szembe) állított az Úr. Jézus közösségében ez a történet természetes. Aki Jézussal találkozik, az MEGVÁLTOZIK. Az GYÓGYUL. Ez csoda. Ami több, mint elképzelünk, de mégsem lepődünk meg rajta. Mert éppen ezért vannak gyülekezetek. Hívő közösségek.
3. oldal Hogy változzunk (reformálódjunk), gyógyuljunk Fontos ezt átgondolni a gyülekezetünknek! Hol van most az a hely Pilisen, ahol Miri otthon érezheti magát, ahol gyógyulhat megtaposott lelke, ahol úgy tudja egyre jobban szeretni Istent, hogy a közösség nem lesz ennek akadályává? Ami, keresztyén közösségünk kell, hogy ilyen legyen! Fontos átgondolni egyénileg is! Hol tudsz lelkileg fejlődni? Hol érzed magad igazán Jézus közelében? Sokszor mondják: lehet otthon is hinni, imádkozni... Biztos, hogy így van? Van/vannak otthon olyan lelki társ/társak, akikkel ezt a krisztusi szeretet-közösséget megtapasztalhatod? Ha igen, akkor ezt mutasd meg másoknak is! Ha nem akkor keresd meg azt a hívő közösséget, ahol társaddal, gyermekeddel, szüleiddel ezt átélheted. Arról olvasunk, hogy ezután sok asszony, bizonyára ez a lány is követte Jézust és neki szolgált. Új életet, lehetőséget kaptak, hálából Jézusért éltek. Ez a mi egyedüli lehetőségünk. Bármi is a munkánk, világi-családi feladatunk, életünket odaadni, odaszánni Jézusnak. Ő életét adta értünk a kereszten. Ennek a jele az úrvacsora. Mi tartozunk azzal, hogy őt keressük, szolgáljuk, és hálából CSAK NEKI ÉLJÜNK. Adja meg az Úr, hogy így legyen! Dicsőség legyen az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek, amiképpen kezdetben volt, úgy most és mindörökké. Ámen! Várady Zsolt radostyáni lelkész verse: Élj és küzdj! De szeress! Boldog lesz Az út, Veled lesz Az Úr, Ha Krisztus Lesz az Út, Győzni fogsz Minden Felett. Elhangzott Pilisen, 2011. május 30-án. Valcsó Mihály: Meddig még? Féltő szeretettel írom-e versemet, Szentlélek Isten vezeti a kezemet. Tőletek kérdezem, kik néha templomba jártok, megtérésetekkel Ti még meddig vártok? Isten nem erőszakos, én sem vagyok az, a sürgetés részemről szívből jövő igaz. Az Úr Jézus már régen meghalt miattunk, ideje, hogy eldőljön bennünk válaszunk. Isten még mindig vár. Tán végtelen kegyelme? Vajon meddig tart még? Ne élj vissza vele! A próféta kérdezi; vajon mire vártok, kétfelé Ti még meddig sántikáltok? Tudósok kutatják az örök élet titkát, csak tenni kellene Isten akaratát. Elfogadni tőle a fölkínált kegyelmet, ráadásként pedig az örök életet. Itt a földön most mindenki maga dönthet, ne késlekedj tovább, közel az ítélet. Ott dől el barátom, hogy majd mivé leszünk, az Atya trónja előtt megkapjuk a részünk. A Sátán szolgájaként; örök kárhoztatást, hallasz majd ott sírást és fogcsikorgatást. Isten gyermekeit a Menny üdve várja, hófehér ruhája, s az élet koronája. Válaszd az utóbbit ameddig nem késő, az igen szó legyen ajkadon a végső. Öröm lesz nemcsak itt, odafönn a Mennyben, A megtért ember nevét följegyzik egy könyvben. Köszönöm Istenem a feljegyzett nevemet, köszönöm érdemtelen drága kegyelmedet. Még élek, örökké áldom szent nevedet. Ülést tartott az egyházmegyei közgyűlés, amelyen szavazati joggal a gyülekezetünket Morva Ákos lelkipásztor és Varju Zoltán gondnok képviselte
4. oldal Szemem olvassa, szívem s eszem felfogja, kezem agyagból formálja meg a Szentírást A húsvéti istentisztelet után az alkotó mondja el gondolatait az avatás alkalmából. Egyházunk ajándékot kapott! Mindenki láthatja, templomunk bal oldalán ott ül egy legényke. Ölében szakajtó, s benne cipók. Nem megy el onnan, szoborból van, mellette helye is van a megfáradt embernek... Aki a címet beszélgetésünk alatt elejtette, Zombori Árpád a fiúcska megformálója. Hogyan is van leírva a János Evangéliumában? Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy a nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?... Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?...jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek ; hasonlóképen a halakból is, amennyit akarnak vala Erről szól az a kislegény Meg arról, hogy bármilyen kevesünk is van, ha azt jó szívvel felajánljuk, a Teremtő gondoskodik arról, hogy megsokszorozva, de visszakapjuk azt. - Szép szavait hallgatva, azonnal tudtam Erdélyből származik. Hol van az a fészek amelyből madárka módjára, idáig repült? - Zetelaka az én szülőfalum. Hármunkat nevelt fel két szülém: Sándor bátyámat, László öcsémet és engem. Édesanyámnak Margitnak, keze simogató, szava édes lépes méz. Édesapám Mózes, szigorú ember volt. Nagyapám 94 éves koráig élt, ügyes kezű kovács-mesterként becsületben nevelt a munka szeretetére. Rányitotta szemem a szépre, kezembe simította az anyag tiszteletét. Az akaratot, mellyel készre, megfoghatóvá formálhatom gondolataimat. Igen, talán tőle örökölték kezeim a fogásokat, s ahogyan Isten igéit készre teremtem a szerszámaimmal. Agyagba vésem az igék mondandóját. Vallom, hogy aki keresi, annak bizonyságot tesz az Isten. Igen, nap, mint nap érzem gondoskodását, szívem meghallja a szavát. Mikor voltam a legboldogabb? Szerencsés szülött vagyok én, hiszen minden munkám végeztével szemem gyönyörködik, szívem ujjong. De volt két másfajta örömöm is. Egyik, amikor a fiam megszületett, a második, amikor negyvenhét éves koromban megtértem. Békés, szerény, boldog házasságot is kaptam a Teremtőtől. Hálámat munkáimmal köszönöm. Áldást, békességet, aki e szobor előtt eljárván, meghallja a Teremtő üzenetét. (-vf-) - Úgy legyen. Ámen. Szorgos kezek díszítették fel templomunkat Virágvasárnap reggelén 2011-ben konfirmációra jelentkeztek: Antal Uzonka, Kifut Viktória, Laczkó Cintia, Lovász Norbert, Papp Tamás, Szűcs Richárd Lovász Norbert, családi okokból Kolozsváron tett vizsgát és fogadalmat. Mindannyiuk életére, családjára Isten áldását kívánjuk! Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el. Ézsaiás 40,31 Többen is jelentkeztek felnőtt konfirmációra, melyre, reménység szerint, július 3-án az istentiszteleten kerül sor. Árvai Emil Ökölbe szorult szívvel építeni mást nem lehet. Imára KULCSolt kézzel kinyithatunk zárt szíveket. A húsvéti istentisztelet
qys qys Isten és a zene. Napjaink egyház-zenei világát egy igen érdekes probléma foglalkoztatja: vajon a régmúlt zenei öröksége a modernítás hiánya miatt megvetendő-e? Másképpen közelítve: mit tud kezdeni egy XXI. századi magyar református ember azokkal az énekekkel, amelyeket pl. több száz évvel ezelőtt írtak külföldi, vagy magyar elődeink? Sok közülük régi nyelvezetű, ritmusuk, szövegük nehezen énekelhető. Több zsoltárunknál megfigyelhető az ún. ötnyolcados. Egyházunk egy új énekeskönyv megírásán fáradozik, a bizottság egyik híres tagja Berkesi Sándor is. Berkesi tanár úrnak sokat köszönhetnek a magyar református kórusok, gyülekezetek. 2006-ban megjelentetett egy ifjúsági énekeskönyvet, több gyülekezet vásárolt is belőle. Ezt az énekeskönyvet mi is megtalálhatjuk gyülekezeti termünk könyvespolcán. Sajnálattal tapasztalom, hogy ritkán vesszük a kezünkbe, csak kivételes, ünnepélyes alkalmakkor. A hatvanas évektől kezdve a magyar református ifjúság folyamatosan olyan énekeket ismert meg, amelyek elsődlegesen a könnyűzene világát tükrözik. Ezek lényegesen eltérnek a gyülekezeti énekeskönyvek énekeitől. Nagyon sok helyen, hallani sem akarnak a könnyűzenei egyházi énekfeldolgozásról az istentiszteleteken, sőt méltatlanul mellőzik is ezeket. Az ifik - válaszul erre, - ezért ritkán, vagy egyáltalán nem, sőt kikerülik a szép, veretes gyülekezeti énekeinket. Az érvek: a könnyűzenét sokan (tévesen) isten-ellenesnek sőt testi zenének vallják. Arra hivatkozva, hogy Dávid király is dobokkal, hárfákkal, sípokkal dicsérte Istent, miért tennénk mi is ugyanezt? Dávid király egészen más zenét ismert, mint mi, akik nap, mint nap, más ütemű- szövegű dalokat hallhatunk a rádióból, tévéből. A könnyűzene a jazz-ből fejlődött ki, a jazz pedig afrikai eredetű zene. A fekete kontinensen élő néger törzsek úgy estek és esnek révületbe, hogy folyamatosan dobszó hallatszódik a rituálékon, a dob erős, testet rázó hatása útján érik el az említett más testi-lelki-szellemi állapotot. Ugyanezt tapasztalhattuk meg más népek kulturájában, a sámánok dobolása miatt transzba, révületbe esettek mozdulataiban, viselkedésében. A mai könnyűzene ezernyi változata - szintén az ütemre - s, a dob erős hatására koncentrál, legyen az rock, disco, house, techno, rave, r&b, rock ' n' roll. Fölmerül(het) a kérdés: szabad-e beengednünk ezt a zenét az istentiszteletekre? Mielőtt válaszolnánk, tudnunk kell, hogy ifis énekeink olyan szöveggel és lelkiséggel rendelkeznek, amelyek megérintik lelkünket, Istenhez vezetik az Istent és a zenét szerető fiatalokat, sőt idősebbeket is. (Amerikában elfogadott és elterjedt az ilyen jellegű zenélés az istentiszteleteken). Istent hogyan dícsérjük helyesen és jól? Őszinteséggel és alázattal! Imával vagy zenével kísért énekkel. Mindenki ismerheti e fogalmakat. Isten dicséretét képtelenség stílusokra leszűkíteni. Isten előtt kedves az a zene amelyben ott van az a lelkiség, őszinteség, alázat és az a 5. oldal mérhetetlen szeretet, mely Feléje irányul. A könnyűzenét is lehet úgy játszani, énekelni, hogy az valóban a Teremtőt magasztalja, olyan lelki dimenzióba emeljen föl bennünket, mely az egyházi alkalomhoz való. Amiben nem értek egyet: feltétlenül szakadéknak kell lennie a könnyűzenei és a gyülekezeti énekek zenei kultúrája között. Véleményem szerint meg kell tartanunk a régmúlt zenei értékeinket, de meg kell szerettetnünk (ha óvatosan, lassan is) a könnyedebb, kissé más zenét is - a mai, templomba betérő emberekkel. A Szentlélek előtt sem léteznek olyan akadályok, amelyek a zenei stílusból eredhetnek. Ha nincs azonban őszinteség, lelkiség és alázat a zenében, akkor az zsákutcába torkollik, célját soha nem éri el. Isten az Ő Lelkével akarja és folyamatosan meg is újítja az egyházunkat, s ez a megújulás a zenében is megjelenhet. Szívünket, tudatunkat ezért ne zárjuk el a modern egyházzenei feldolgozásoktól. Mindenképpen, minden alkalommal figyeljünk arra, hogy Istennek tetszően énekeljünk, kövessük Őt őszintén, szelíden és mély alázattal, szeretettel, tisztelettel. Ceabescu Május 28-án, egyházmegyei konfirmandus evangélizáción voltunk Somogyi Csabával. A konfirmandusok közül Lovász Norbert, Kifut Viktória, Antal Uzonka volt velünk Ócsán. Játékos, szórakoztató, egyben lelki alkalom volt, közel 200 konfirmandussal közösen Képünkön Albert Ferenc testvérünk látható, amint a karzat szerelési munkáit végzi. Istennek hála, Pünkösdre el is készült mindannyiunk örömére
6. oldal Erzsikénk... Mindegyikünk így hívja, asszonyneve: Kapás Erzsébet. Mosolygós arca, dolgos két keze sok fiatalnak példát mutat. Kétezer óta presbiterként szívvel-lélekkel szolgálja a Teremtő Istent, segít Lelkészünknek, s mindenkire jut a mosolyából. -Hol, hogyan konfirmáltál és átérezted-e a pillanat ünnepélyességét? - 1957-ben Cegléden a Nagytemplomban éltem át ezt a csodálatos alkalmat. Jól emlékezem még Cegléd sebeire, a forradalom miatt feldúlt utcákra, házakra. De a lelkem muzsikált. Pünkösd volt akkor is, a konfirmációt szombaton tartották. Édesanyám fontosnak tartotta, hogy leánya meghallja a Teremtő Isten szavait. S, igaza volt. Életem nem mondható könnyűnek, s most sem az. Istenben bízom, az Ő áldását, segítségét kérem és köszönöm minden napjaimban. -A Segítő Kezek berkein belül Francz Géza bácsinak házát, s Őt is rendben tartod. Főzöl rá, s a legtöbbet, a ma, s a holnap, sőt a holnapután biztonságát is megadod. Honnan meríted ezt a sok erőt? Neked is csikorognak az izületeid, s bizony egy-egy időjárásváltozáskor Neked is vannak panaszaid. Hogyan győzöd le a fájdalmakat? Honnan ez a töretlen kötelességtudat? -Olvastuk, tudjuk és valljuk, hogy a Teremtő Isten próbára tesz minket. De soha nem terhel minket túl. Csak annyi terhet rak ránk, amennyit még el tudunk viselni. Mihályom állapota nagyon megrángatott lelkileg. De együtt, mi hárman: a Teremtő, Mihály, s jómagam győzzük a rosszabb napokat is. Tudjuk, a holnap csak szebb lesz. Négy gyermekem van, Mihály ötvenkettő, Pista ötven, Sándor negyvenhat, Attila fiam pedig negyven évesek. Vannak unokáim, sőt két leányka dédunokám is. A Pünkösd nagy ünnepe a szívemnek. Hiszek Szent Lélekben, tudom, hogy létezik. Többször önti belém a Teremtő Isten erejét. Csak így bírom a fizikai és egyéb megpróbáltatásokat. Mindnyájan így bírjuk. -Amikor még nem volt templomunk, hol és hogyan gyülekeztek református testvéreink? -A régi Renkó háznak volt egy utcáról nyíló kapuja is. Ott gyűltünk össze imádkozni, egymást jó szóval megsegíteni. -Áldás, békességgel megköszönöm szerény, igaz szavaid! pilis.reformatus.hu (-vf-) Felvettük a kapcsolatot a solingen-i gyülekezettel, egy új partnergyülekezeti kapcsolat kialakítása céljából Kedvencem az Ákom-Bákom rá gondolok télen-nyáron! Az Ákom-Bákom családi napon ismét sok gyermek, fiatal és szülő töltötte el jó hangulatban a délutánját. A sok játékos programot fűszerezte színház, mesekert, börze és végül az ismét nagysikerű Makám koncert
A gyermekeinkért szól a sziréna Évente majd háromezer bajba jutott kisgyermekhez jut el a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat valamelyik gyermekmentő egysége az Országos Mentőszolgálat kötelékében. László Endre Márton alapítót kérdeztem az alapítványról és arról, milyen érzés a piciny életekért küzdeni. Hogyan lehet nap, mint nap feldolgozni az életveszélyes helyzeteket, az átélt tragédiákat. - Nem a tragédiákról szól a gyerekmentősök élete, hanem a segítségnyújtásról. A beteg gyermekek kiszolgáltatottak, ahogy szüleik is azzá válnak a bajban. Nagyszerű érzés biztonságot nyújtani és az ország legjobb mentőfelszerelésével segíteni a sérült gyermekeken. - Hány gyermekmentőjük van szolgálatban? - Tizenkét éve működik a közép-magyarországi régióban az ország egyetlen gyermek-rohamkocsija. Ez a mozgó gyermek-intenzív osztály napi 24 órás szolgálatot lát el Budapesten és Pest Megyében. Sokszor járunk a megyében, a súlyos-életveszélyes állapotú kisgyermekeket, csecsemőket általában ez az egység szállítja be a budapesti kórházakba. Miskolcon két éve, Debrecenben egy éve működik sikeresen egy-egy gyermekmentőorvosi kocsink, amelyek régiós szinten segítik az Országos Mentőszolgálat munkáját a gyermekmentésben. - Hogyan lehet önöket hívni? - A gyermekmentő egységeinket az Országos Mentőszolgálat a kötelékén belül működteti és irányítja, azaz a 104-es segélyhívóra érkező bejelentések után dönti el, hol lehet szükség a gyermekorvosra. Külön NEM lehet a gyermekmentőt hívni. - Miben különbözik az önök mentőegysége egy átlagos mentőtől? - A gyermek-rohamkocsi közel olyan komplett és magas szintű ellátást tud biztosítani egy baleset vagy rosszullét helyszínén, mint egy gyermek-intenzív osztály. Rengeteg különleges felszerelés és gyógyszer kapott helyet a mentőnkben, de a legfontosabb a kiválóan képzett gyermekorvosok köre, akik a szolgálatot adják, a rendes kórházi munkájuk mellett. - Miből tartja fenn magát az alapítvány? - A mentőkkel nagyszerű az együttműködésünk, így a költségeket megosztjuk egymás között. Az alapítványunk pedig kizárólag az adó 1%-ából és céges adományokból működik. Egy gyermekrohamkocsi éves működési költsége több tízmillió forint. - Tervezik-e más városokban is a szolgálat beindítását? -Természetesen szívesen visszük majd el a tapasztalatot újabb városokba is, ahol a helyi gyermekorvosok partnerek az együttműködésben. A következő célunk az ország déli fele lesz, de ez még nagyon sok szervezést igényel. Most egy új gyermekrohamkocsira gyűjtünk, mert a budapesti tartalék kocsink kiöregedett. - Sok sikert és türelmet kívánok önöknek, köszönöm a beszélgetést. Gyermekek húsvétja és tojásvadászat 7. oldal A Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat Közhasznú Alapítvány adószáma: 18162785-1-42 További információk a honlapon: www.gyerekmento.hu Pest megyében dolgozik a gyermek-rohamkocsiegy súlyos közlekedési balesetnél A gyermek-rohamkocsi betegtere, akár egy gyermek intenzív osztály Cseh vendéglelkész szolgálata gyülekezetünkben
8. oldal Ifis-konfis hétvége az inárcsi táborban Ez a kis versike a tábortűz mellett hangzott el! Köszönjük fiúk! Foglalkozások és tábortűz Az inárcsi verselés A tábor résztvevői Az inárcsi verselés Mi vagyunk Ádám, Ricsi Tomi, verset fogunk mondani Hallgassátok szeretettel jutalmazzátok jó kedvvel. De mielőtt elkezdenénk Egy kis lángost ennénk. Most, hogy már mind jól laktunk, tőletek jó társaságot kaptunk Így a verset elkezdjük már végre, hogy mielőbb érjünk szavaink végére. Neveink örökre töri könyvbe lesznek írva, a lányok meg szaladnak majd utánunk sírva. De mivel nekünk van már párunk, reméljük Ricsinek is szép lányt találunk Most halljuk, hogy a vers nem szól semmiről, elkezdjük hát az elejéről... Az inárcsi verselés... Na jó unalmas lenne még egyszer hallani, ezért befogunk valamit most vallani. Munka helyett csak játszottunk és nevettünk Erre a feladatra nem készültünk. Sajnáljuk, hogy az időtöket raboltuk, de azért a verset jól elszavaltuk. Sajna most el kell búcsúznunk, mert megtámadott a rajongó táborunk!
TOMI és TIMÓ története Gyerekoldal Szűk negyedóra volt még az órakezdést jelző csengőig, amit a III./B-sek igyekeztek alaposan kihasználni. Az osztálytermen máskor egykedvűen átsuhanó papírrepülő most kíváncsi köröket írt le a levegőben, hogy mindent jól megnézzen. Így láthatta, amint néhányan sebesen körmölik az otthon elmulasztott házi feladatot, míg mások az Anyám tyúkját próbálják, no nem ketrecbe, hanem a fejükbe zárni; magukban halkan ismételgetve, bele- bele pislantva az olvasókönyvbe. A repülő szárnycsóválva szállt tovább, s szinte megállt egy kis csoport fölött, ahol éppen Timó vitte a szót. Mosolyogva figyelt, hallgatózott. - A medve összehívja az erdei tisztásra az állatokat és azt kéri; a szépek álljanak a tisztás bal oldalára az okosak, pedig a jobb oldalra. Fel is sorakoztak annak rendje és módja szerint; az őzike után a szépek, a bagoly után az okosok. Egyedül a béka marad középen, idegesen tanácstalanul toporog. Neked mi a problémád béka? kérdi a medve. Nem tudom mitévő legyek.azt azért nem kívánhatja tőlem senki, hogy tépjem ketté magam! Még el sem ült a kacagás mikor tanítójuk lépett be az osztályba, ami egy cseppet sem volt baj, mert Józsi bácsi szerette a vidámságot. Ám most kicsit szomorkás volt az arca, karját vastag fásli pólyálta körül. - Gyerekek! - ki tudna eljönni délután hozzám, hogy megöntözze a virágaimat? Nem kellett magyarázat, rögtön látták miért kéri a segítségüket. Tomi és Timó az osztálytársaikat megelőzve egyszerre kapták fel a kezüket. - Köszönöm, akkor öt órára várlak benneteket. Az idős tanító takaros házikóját, gondozott kertjét megcsodálta, aki csak arra járt. Az apró százszorszéptől a nagy illatos rózsalugasig sok színes virág díszítette az udvart. A fehérre meszelt veronda alatt éhes szájú kis fecskék lesték fáradhatatlan szüleik csőréből az újabb legyeket, kukacokat. A fák lombjai közt szorgos cinkék gyűjtögették a rovarokat, így hálálva meg, hogy a kemény téli napokon mindig került az etetőjükbe eleség. Ha a rigó kis időre abba hagyta vidám énekét, az öreg diófán kukacot ásó fakopács dobolása; ta-da-da-dam, újra dalra fakasztotta. Akét ámélkodó fiú a jól ismert hangra ocsúdott föl. - Ebben a nagy dézsában találjátok az összegyűjtött esővizet. - Tudjátok magyarázta a tanító ez olyan a növényeknek, mint betegnek a nagymama főztje; nem közönséges étel ám az sem! - hanem orvosság, mert benne van az összes szeretete, féltése. Ebben a selymes esővízben is benne van a Teremtő gondoskodása. A virágokban,a madarakban a kedvessége, gyümölcsökben pedig az Ő jósága. Timó nekilelkesülve az egyik legnagyobb öntözőkanna fülét ragadta meg. Színültig merítette, izmait megfeszítve, erejét nem kímélve hordta az éltető vizet és bőségesen megöntözte a szomjas virágokat, sőt még a 9. oldal málnabokroknak is adott belőle. Alaposan elfáradt, de nagyon elégedett és boldog volt, amikor végig nézett a szépen elvégzett munkáján. Közben Tomi egy picinyke játékkannával szökdécselt ide-oda, majd később a kerti hintából nézte a nehéz kannával szorgalmasan fel alá járó osztálytársát. Késő délután volt, amikor Józsi bácsi újra felbukkant közöttük. Két aprócska csupor volt kezében a fiúk kedvenc csemegéjével; az egyikben illatós virágméz, a másikban finom szilvalekvár. Odaadta Timónak, majd két nagy színültig telt csuprot Tomi felé nyújtott. A fiú zavartan sütötte le tekintetét, a füle tövéig elvörösödött. Hosszú másodpercig állt így némán. Lassan emelte fel a fejét, és amikor szeme találkozott a tanító meleg tekintetével, akadozó szavakkal csak ennyit mondott. - Bocsánatot kérek, de nem nem engem illet ez Józsi bácsi én még a kis csuporokat sem érdemlem meg - Dehogy nem! sajnálta meg szégyenkező osztálytársát Timó hiszen segítettél és és. - És (cirógatta meg Tomi kobakját a tanító) belátni a hibáinkat, megbánni azt, bocsánatot kérni és minden helyzetben becsületesnek maradni olykor nehezebb, mint szívósan dolgozni. Persze ne gondolja senki, hogy véletlen cserélte fel az ajándékokat Józsi bácsi és azt sem, hogy Timó nem kapott két ugyan olyan színültig telt csuprot, amit aztán boldogan vittek haza és osztották meg testvéreikkel. Sokáig emlegették, hogy a kakaó mellé ilyen finom mézes és szilvalekváros kenyeret még nem ettek. Innentől lett a két fiú elválaszthatatlan jó barát. Tomi egyre gyakrabban kísérte el Timót hittanra, a gyülekezeti alkalmakra, templomba és egyik legnagyobb örömük az lett, amikor szüleiknek, iskolatársaiknak beszélhettek Istenről, az Ő jóságáról, megbocsátó szeretetéről. Sok- sok év telt el azóta; Tomiból Tamás lett, aki tanítóját, Józsi bácsit választotta példaképének. Természet és gyerekszerető kiváló pedagógus vált belőle. A szolgálatkész, kedves kis Timót ma már csak Timótheusként ismerik. Ő a lelkészi hívatásban találta meg az örömét. Egy alkalommal, amikor az iskolában hitoktatást tartott, kezén vastag kötéssel Tamás bácsi lépett be az osztályba. Halvány mosoly futott végig az arcán. - Gyerekek! Ki tudna segíteni Tamás bácsinak a virágai megöntözésében? kérdezte és jókat derülve mesélték el ezt a történetet. Innen tudom én is.. (Bretka Ferenc) Gyerekek! Kérdezzétek meg anyát vagy apát, hogy mit ábrázol a kép és azután fessétek ki!
10. oldal Maradj velem, mert mindjárt este van. Nő a sötét, ó el ne hagyj Uram A szeretet és hit fonata Mint a kalács, melyet összefontak, ebben a családban úgy szorul össze a hit és a szeretet. Mári Sándor és felesége Nagy Anita, hét gyermeket nevel. A legkisebbnek a keresztelőjén én is fogadalmat tettem, s máig büszke vagyok erre. - Már a házasságuk kezdetén nagy családot terveztek? - Hat gyermekben már az első randevúnkon megállapodtunk. A legkisebbel, Benedekkel, nem is tudom, hogyan számolunk el... - Gyermekeiket nagy szeretetben, hitben nevelik. Sok családnak példaképül szolgálnak. Többen félnek gyermeket vállalni, sokszor még az egykét is meggondolják. Mit üzenne ezeknek az embereknek? - Nemrég olvastam egy felmérést, amely szerint a magyar családok szívesen vállalnának átlagosan (statisztika szerint, ezért a tizedes szám!) 2-2,1 gyermeket. Ebből, szintén átlagosan, 1,3 születik meg. Sokat gondolkodom azon, mi az oka ennek a különbségnek. A legelterjedtebb magyarázat a pénzzel függ össze, de ennek ellene mond, hogy többnyire nem a jómódú családok válnak nagycsaládosokká. Második, főként harmadik vagy negyedik gyermeket az egymásban bízó társak vállalnak. (Nem lehet véletlen, hogy élettársi kötelékben fele annyi gyermek születik, mint házasságban). Miként a többi, a nagycsalád is csak egy férjjel és egy feleséggel kezdődik. Ha mernék üzenni, tanácsolni valamit, az lenne: a férj és a feleség kapcsolatának szilárd alapokon kell állania.nemcsak a mában, de a holnapban, sőt a holnap utánban is kell gondolkodni! - Milyen érzés tölti el, amikor körbeülik az asztalt és áldást mondanak? - A nagymamám nem ült le enni, amíg a férfiak apám és nagyapám jól nem laktak és ők is csak annyit beszéltek étkezés közben, amennyi elengedhetetlenül szükséges volt. Mi ettől a szokástól igen messzire elrugaszkodtunk Így aztán nem mondhatom, hogy a legmeghittebb pillanatokat a terített asztalnál éljük át. Mindenki egyszerre és hangosan beszél, folyton leesik, kiborul, kiömlik valami. Ettől függetlenül jó együtt lenni, hálát adni az ételért - nem tartjuk természetesnek, hogy sosem kellett nélkülöznünk. - A Mári családban hittel, de a munka (tanulás) szeretetére is nevelik a gyermekeket? Mindenkinek megvan a maga dolga, feladata? - Mindenki tudja, mi a feladata, ám sok vesződséggel jár, amíg eljutunk addig, hogy el is végezzék. Nem mindig könnyű elérni például, hogy a saját portájukon rendet rakjanak, de muszáj. Nálunk is a tanulás az első, de az önkéntes vállalásokat is számon kérjük, mint a zeneiskola vagy az edzés. Fontosnak tartjuk, hogy semmit se tegyenek lélek és kötelességtudat nélkül. Azt tartom, hogy a lelkiismeretünkkel, munkánkkal, annak eredményével, netán eredménytelenségével - mindenkinek - saját maga felé, majd Istennek tartozik elszámolással. - Minden gyermek egy külön személyiség, más-más akarattal. Hogyan lehet őket közös nevezőre hozni? Sokat segít ebben a Biblia ismerete? - Kisgyerekként mind találkoztak, találkoznak a legismertebb bibliai történetekkel. Családunkban, életükben ezért egyfajta nevelő és közösségépítő szerepe van a Bibliának Az irodalmi megközelítésnél fontosabb azonban, hogy tudják, az Írás - Istentől van.az Ige - pedig testté lett. Krisztust ők is, mint Anita vagy én, valóságos személynek ismerik. - Pedagógusként nemcsak otthon, de a munkahelyén is gyerekekkel foglalkozik. Soha nem érzi, hogy fizikailag forrponton van? Elfáradt? S, mit tesz azért, hogy pihenhessen? Mi a kedvenc időtöltése? - A munkából egy fáradt édesapa szokott hazaérni, nem egy megfáradt tanár. A két közeg a munkahelyi és az otthoni egészen más. Sokszor már a hazaérkezés ténye is felüdít. Kétségtelen, hogy bizonyos estéken már nem én vagyok a legtürelmesebb apa A fizikai feltöltődésem, hogy pihentet ilyenkor a futball, az olvasás, néha egy film, hétvégén egy délutáni szundítás. - Csodás ajándéka Istennek, hogy mindig van egy kicsi, akit babusgatni lehet. A nagyobb testvérek soha nem féltékenyek egymásra? Hogyan védi meg a gyermekeket a féltékenység rossz érzésétől? - A gyerekek elfogadják, megértik, hogy a sok testvér miatt egyikük sem állhat folyamatosan a középpontban. Nagyon ügyelünk arra, hogy annak, akinek egy kicsit kevesebb figyelemben volt része vagy úgy érzi, hogy kevesebb figyelemben volt része -, jusson néhány percnyi minősített idő velünk. Különkülön és együtt is. Másképp megfogalmazva: az egyensúlyi helyzetet iparkodunk fenntartani a gyermekeink között. Valamint velünk, szülőkkel is. Ebben nőttek, nőnek fel, az tudatosult bennük, hogy mi mindnyájan egy csapat vagyunk. Nincs különösebb gondunk ezzel. - Amikor gyermekként konfirmáltak, milyen érzés töltötte be a gyermek Sándort és Anitát? Átérezték-e az alkalom komolyságát, ünnepét? - Én felnőttként konfirmáltam, ami nem csoda. Gyermekként - szinte soha -, nem láttam templomot belülről. A családom az egyházzal szemben tartózkodó volt. Édesapám mindenfajta vallási meggyőződést elutasított. A konfirmáció előtti napon is megkért: - Fiam, ne térdelj le egy pap előtt! Sajnálom, hogy az ő szeme csak a külsőségeket látja. A szolgálót igen, a gazdát nem. Az útkeresés végén, a közös lépéseket már Anitával tettem meg. A konfirmáció alkalmával, ő volt a tanum. Az esküvőnk előtt két héttel. A feleségem születésétől kezdve tagja volt annak a gyülekezetnek, amelyikben konfirmált is. Családja pedig templomba járó, hitben elkötelezettként nevelte fel. Ezt látta, ebben nevelkedett, s ezt élte meg. Így boldogan és örömmel járt az előkészítő foglalkozásokra. Az ott hallottak, tanultak később is igazodási pontot
folytatás az előző oldalról jelentettek a számára. Magát az ünnepet, az első úrvacsorát nagyon várta és azt is, hogy a felnőtt közösséghez csatlakozhasson. Egy serdülő kislány számára ez rendkívül fontos és megtisztelő lehetőség. - Nagyszülők, rokonság mennyire segíti szeretetben, hitben a családot? - A nagyszülők, amiben csak tudnak, segítenek. Gyakran erejükön felül. Számíthatunk a testvéreinkre, a gyerekek keresztszüleire és barátokra is. Számos budapesti és pilisi gyülekezeti tag óvó figyelmét is érezzük. - Meg tudja-e fogalmazni, milyen felemelő, boldog érzés, amikor végignéz gyermekein? Van-e elképzelése, hogy melyik gyermekből mi lesz, ha felnő? Milyen jövőt álmodott meg nekik? - Remélem, hogy felnőttként is kitartanak majd egymás és a hitük mellett. A hit és a "gyökerek" megtartó erejét nagyon fontosnak tartom. Szükségük lesz mindkettőre, mert a jövő szélesebb értelemben is eléggé félelmesnek tűnik. Ám őket nézve, bizakodom és reményt kapok Istentől. Ugyanazt jelentik nekem, amit Noénak a szivárvány: Istennel kötött szövetséget. A mi Urunk nem ajándékozta volna meg őket az élet lehetőségével, ha nem szánt volna nekik élhető, biztonságos jövőt. Anita és jómagam megteszünk mindent, hogy szeretetben, hitben, békességben felneveljük a gyermekeinket. Ők az igazi Istentől megkapott, virágzó ajándékaink. - Köszönöm az időt, melyet a BÉKEKÖVET-re fordított, köszönjük a beszélgetést! (and-i) Hittanos évzáró! Június 5-én, a hittanos évzárón, a 3.-4. osztályosok egy kedves jelenettel ajándékozták meg a gyülekezetet. Egy hihetetlen történet. András és Eszter testvérek, a nyári szünetben mindig elutaznak nagypapájukhoz a tengerre. Egész évben várják már a nyarat, hiszen itt kialhatják magukat, úszkálnak, kagylókat gyűjtenek, homokvárat építenek és Andris horgászni szokott. A horgászat az, ami a leginkább szórakoztatja. Egyik nap kiment a tengerre, hogy halat fogjon. Egész álló nap nem fogott semmit. Ám egyszer csak megfeszült a zsinór és észrevesz rajta egy aranyhalat. Ahal megszólítja: -Jaj köszönöm, már úgy vártam, hogy kifogjanak. Segítségre van szükségem! Engedj vissza a tengerbe és kövess engem! Az aranyhal ekkor kiugrott a kezéből és András követte őt. Ám csodálkozva veszi észre, hogy ő is hallá változott. Szótlanul úsznak egymás mellett, gyönyörű szép korallzátonyon át vezet az útjuk a tengeri csillagok és a kagylók sokaságán át. -Szeretném már tudni, merre úszunk, és mikor érünk oda! Az aranyhal hirtelen megáll és így szól: -Innen már nem tudom az utat. Van a hátamon egy pikkely, térképet mintáz. Nagy kincset rejt, amit szeretnék megtalálni, de mivel a hátamon van, ezért segítened kell. Andris ettől nagyon izgatott lett és vezeti az aranyhalat a helyes irányba. Kiérnek a nyílt óceánra, ahol egy meglepően barátságos bálnával találkoznak. Megkönnyebbülten úsznak hát tovább. Útközben halakat is látnak, mikor megérkeznek a titkos jelzés nyomán. - Itt vagyunk szólal meg Andris. 11. oldal -Biztos vagy benne, hogy jó helyen vagyunk? kérdi az aranyhal. De a fiú nem válaszol, a domb mögé úszik, ahol megpillantanak egy elsüllyedt várost. A kis aranyhal ott felfedez egy követ, amin további utasítás látszik. - Ez itt a térkép egy darabja, csak követnünk kell! - Akkor indulás! Hamarosan elérkeznek céljukhoz. Hatalmas templom áll előttük, s a bejáratnál egy aranyhal üdvözölte őket, majd betessékelte mindkettőjüket. Akkor vették észre, hogy körülöttük mindenütt aranyhalak úszkálnak. A kis aranyhal nagyon megörült, hogy rátalált testvéreire, most már nem lesz olyan magányos. Szívből megköszönte Andrisnak a segítséget és egy aranypikkellyel ajándékozta meg. Andris a parton találta magát. Horgászbotja üresen lóg a levegőben. Mindezt csak álmodta? Összeszedelőzködött és elindult haza. Eszterrel találkozva elmesélte mit álmodott. De ahogyan a zsebébe nyúlt egy aranypikkely volt benne. - Lehet, hogy ez nemcsak álom volt? ismeretlen szerző Anett néni zárószavai: Az aranyhal sokat várt a testvéreivel való találkozásra. De Andris segítségével megtalálta őket. Hiszem, hogy nektek is ad Isten segítőtársakat, szüleitek, barátotok vagy akár osztálytársatok személyében. Figyeljetek oda nyári szünetben is Isten hívó szavára. Mikor eljöttök a templomba, Isten családjával, a testvéreiddel találkozol. És hogy ne felejtsétek el, hogy ti is név szerint, a keresztség által ide tartoztok, Isten családjához, a református gyülekezethez, ezért mindenkinek adunk egy ajándékot, amiről ez eszébe juthat. Képünkön a gyermekek megkapják az ajándékot. Az igehirdetés szolgálata
12. oldal Június 5-én vasárnap délután tartottuk az idősek délutánját. Képünkön vidám hangulatbam készülődnek a testvéri együttlétre az öregjeink Anyakönyvi hírek 2011. március 15. - június 10. Keresztség sákramentumát kapta: Mári Benedek Mári Sándor és Nagy Anita (hetedik) gyereke Szabó Anna Napsugár Szabó Ákos és Márhoffer Szilvia (második) gyermeke Fájdalommal búcsúztunk, emléküket kegyelettel megőrizzük:: Március 31-én Bíró Sándorné sz. Frenyó Anna (66) Április 28-án Fekete Tibor (88) Május 2-án Pásztor Klára sz Csősz Klára (67) Május 6-án Polgár Györgyné sz. Péter Ilona (68) Május 23-án Czira Mária (58) Június 3-án Gila Pál (76) Képünkön már látható az újonnan elkészült karzat. Reményeink szerint hamarosan a lépcső is elkészül! Szólítsd meg! ő PILISI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET KIADVÁNYA Megjelenik változó időpontokban, 250 példányban Felelős kiadó: MORVA ÁKOS lelkipásztor Pilis, Rákóczi út 30. 2721 Telefon: 06/29-496-368 és 06/30-637-3183 Email: morvaakos@gmail.com Főszerkesztő: P.Fné ANDRÁSI GYÖRGYI Telefon: 06/20-569-9517 Kéziratok megküldését pefere2008@indamail.hu címre kéri! Tördelőszerkesztő: VARJU ZOLTÁN gondnok Telefon: 06/29-498-803. Email: fotoboxfot@monornet.hu Teremt imával, szeretettel, hívással, kéréssel és köszönettel, de szólítsd meg a Teremtő Istent és Jézust Tudják, hogy Vagy, tudnak sikereidről, kudarcaidról, harcaidról és győzelmeidről. Kérsz és megsegítenek, megkönyörülnek rajtad. Meg- és felsegítenek gondjaidból, megromlott egészségi állapotodban segítő kezet nyújtanak, hogy el tudd viselni rosszabb napjaidat. Fontos a Biblia olvasása, fontos a napi kapcsolat Istennel, de ha csak magadban fogalmazod meg mondandódat, akkor is meghallgatásra találsz Hidd el nekünk, nekem Ha bánatod nem hagy nyugodni: Jézus! Sebeimhez engedem gyógyító kezeidet. Szólíts meg és kérdezzed szomorúságom okát. Adj erőt, hogy tudjak vallani erről, egyedül Neked. Készíts fel, hogy bánatomról szólhassak imádságomban. Irgalmas Jézusom, könyörülj rajtam! Ámen