Állatorvosi növénytan gyakorlat, 2020 10. Gyepek, gyepalkotó takarmánynövények, botanikai szénaelemzés
A világ nagy füves élőhelyei A szárazföldi ökoszisztémák teljes területének egyharmadát alkotják füves puszták Préri Szavanna Sztyepp Pampák Veld Brigalow
Magyarország füves élőhelyei Magyarország területének kb. 11%-a (1 millió ha) gyep, de ez a mennyiség folyamatosan csökken (felhagyott, visszaerdősülő legelők) A mezőgazdasági területek kb. 20%-a gyep Védett természeti értékeink egy jelentős része gyep (löszgyepek, szikes puszták, hortobágyi ősgyep...) Gyepjeinkben kb. 850 növényfaj honos: ezekből 500 taxon a népi gyógyászatban, 200-250 étkezési célra, v. fűszerként, míg kb. 600 faj méhlegelőként használatos
A gyepek növénytársulások, ahol: a domináns növényfajok a Poaceae családba tartozó füvek alig, v. egyáltalán nem találhatók cserjék és fák az élőhely jellegét a Poaceae családba tartozó füvek mellett a palkafélék (a sások, Cyperaceae), a pillangósvirágúak (Fabaceae) és az egyéb nem fűfélék alkotta közösség fajösszetétele és tömegességi viszonyai adják természetközeli (v. természetes) élőhelyek az állatok (és más élőlénycsoportok) számára a takarmányok legtermészetesebb forrását biztosítják (a fehérjék és a szénhidrátok aránya 1:5)
A gyepszőnyegtől a természetes gyepig Kaszáló (szénatermelésre) Legelő (legelésre) Természetes gyep Pázsit Meliorációs gyep A növényközösség fajszáma (diverzitása) Természetesség Gyepszőnyeg A kaszálók és a legelők takarmányadó képessége a legmagasabb
A takarmánytermelés gyakran mesterséges legelőkön zajlik A szántóföldeket időnként parlagon kell hagyni (ugaroltatás), hogy a talaj pihenhessen legelők létesítése Pázsitfűféléket és pillangósokat gyakran keverve ültetnek (ld. zabosborsó ), hogy a legelő teljes értékű takarmányt adjon
Minden legelő állatnak fajra jellemző legelési módja van Minden legelő állat a számára legideálisabb (legtáplálóbb) növényfajokat fogyasztja Bizonyos legelő állatfajok konzekvensen leszakítják, míg mások leharapják, v. gyökerestül húzzák ki a növényeket Attól függően, hogy hány növényfajt fogyaszt az állat, megkülönböztetünk szelektíven legelő, ill. nem válogató fajokat Néhány növényevő háziállat takarmánypreferenciája Takarmánytípus Ló Marha Juh Kecske Pázsitfüvek 90% 70% 60% 20% Egyéb lágyszárúak 4% 20% 30% 20% Fásszárúak 6% 10% 10% 60%
Marha A marha, a juh és a ló legelési módja nyelvével tépi le a növényeket (előbb megízleli, megtapogatja őket) a fűfélék és az egyéb lágyszárúak húsos, zsenge, puha leveleit szereti Juh a talajfelszínhez közel harapja le a növényt túllegeltetést okozhat megelégszik a sovány, homokos talajon növő füvekkel is Ló a talajfelszínhez közel harapja le a növényt; nagyon válogatós főleg a pázsitfüveket szereti, de ritkán széles levelű, érdesebb növényeket is fogyaszt
Sertés A sertés és a házilúd legelési módja a kevés rostot tartalmazó, húsos növényeket szereti a természetben is főleg gyökereket evett káros a legelőre, mert túrja vizenyős talajú, mocsaras területekre hajtják Házilúd (szárnyasok) minden zöld növényi részt lecsipked; csupasz talajfelszín marad utána bélsaruktól kiégnek a növények
A legelés a háziállatok és a környezet számára is hasznos A szabadon legelő állatok: kedvükre mozoghatnak a friss levegőn életerősebb, jobb kondíciójú egyedek többféle növényfajt is fogyaszthatnak változatos étrend (mérgezések!) csaknem zavartalanul élhetnek társas és ivari életet A környezet számára: a legelés létfontosságú a biológiai sokféleség előmozdításához és fenntartásához (a szabadon legelő állatok jelenléte azonban a bennük élő parazitáknak is kedvez)
Legeltetési módok: szabad legeltetés Régen az állatokat azokra a legelőkre hajtották, amelyeken éppen volt fű A legideálisabb legelési mód az állatok számára (az állatok jólétét is figyelembe veszi) A növényzet számára optimális legelési nyomást jelent A legelő állatok relatíve alacsony létszámát feltételezi egy viszonylag nagy legelőterületen ez napjaink nagy létszámú állatállományai mellett fenntarthatatlan eltűnőben lévő legeltetési mód Ugyanakkor a védett természetes gyepeken egyre gyakrabban alkalmaznak szabad legeltetést, hogy az élőhely biológiai sokféleségét megőrizzék (conservation grazing)
Legeltetési módok: irányított (pányvás) legeltetés Kötéllel a nyakukban kötik ki az állatokat egy póznához Napjainkban ez a legelési mód már Európa-szerte, de a világ számos más országában is tiltott
Legeltetési módok: szakaszos legeltetés A legelő állatokat egy előre megtervezett szisztéma szerint hajtják friss legelőrészekre: hatékony tájhasználati mód a gazdálkodás tervezhető a minőségi takarmány hozama maximális
Legeltetési módok: sávos legeltetés A legelőt széles sávok mentén hasznosítják, melyeket 1-3 naponta kézzel, v. távirányítású robotokkal időben folyamatosan helyeznek át Egyfajta szakaszos legeltetés szigorúbb szabályokkal
A legelés veszélyei: fertőzések Féregfertőzés: májmételyek, galandférgek és egyéb férgek okozta fertőzések Protozoafertőzés: kokcidiózis Rovarcsípés: házilegyek, böglyök, bagócslegyek, darazsak, kullancsok Megelőzésük kémiai védekezéssel (legeltetéshigiénia)
A legelés veszélyei: a tápcsatorna problémái Lehetséges tünetek és okok hasmenés habos felfúvódás (frothy bloat) talajfelhalmozódás a tápcsatornában (bendőhomokosodás) idegentest a tápcsatornában (bálakötöző zsineg, egyéb háztartási hulladékok)
A legelés veszélyei: ásványi anyagok hiánya Legelőtetánia Kora tavasszal az éppen kihajtó füvek általánosságban szegények Mg 2+ - és Ca 2+ -ionokban alacsony Mg 2+ - és Ca 2+ -bevitel hipomagnezémia, hipokalcémia Tünetei: remegés, szemtekerezgés (nystagmus), izomgörcsök, szívroham Kérődzőknél jelenik meg: főleg teheneknél 2-3 hónappal ellés után Megelőzés: a túl korai legeltetés kerülése, sok rostot tartalmazó takarmány etetése
A legelés veszélyei: ásványi anyagok hiánya A nátriumhiány tünetei: krónikus hasmenés erős verejtékezés elapadó tej általános gyengeség megelőzés: nyalósó kihelyezése
A legelés veszélyei: ásványi anyagok hiánya Csontlágyulás alacsony foszfát- és Ca 2+ -ionszint tünetei: sugárzó fájdalom a test számos részén, i- zomgyengeség, törékenynyé váló és deformálódó csontok, nehézkes járás, bénulás, gyakori fekvő testhelyzet megelőzés: foszfát- és kalciumion, ill. D-vitamin adása
A legeléshez karakteresen köthető tünetek: legelőmérgezés Egyszerre számos állategyed mutat hasonló, v. azonos tüneteket Ájult, v. levert állatok jelenléte normális, v. túl alacsony testhőmérséklettel Szokatlan szagú lehelet; bűzös bélsár és vizelet Mérgező növények megrágott darabjai hevernek a talajon Egyéb veszélyforrások pl.: napszúrás, hőguta
Az állatok felkészítése a szabad legelésre Csülökápolás: a csülökirha-betegség (laminitis) elkerülésére (3-4 héttel a legelés előtt) Egyéni bélsárvizsgálat: paraziták ellen (14 nappal a legelés előtt) Az állatok szoktatása a zöldtakarmányhoz (1-2 héttel a legelés előtt kezdik), ill. a természetes körülményekhez: az alacsony hőmérséklethez és a szélhez (az istállók szellőztetése) Az állatokat jártatják, hogy ne legyen izomlázuk a legelőn
A legelők helytelen kezelései: túllegeltetés és alulhasznosítás Mindkét esetben az értékes takarmányt adó fűfajok egyedszáma csökken A túllegeltetés jelei gyomnövények elszaporodása, a csupasz talajfelszín területének megnövekedése, talajerózió, kilúgozódás, kisavanyodás Az alulhasznosítás jelei a nád, a cserjék és a facsemeték borításának megnövekedése a kaszálás, v. a legelés elmaradása miatt A helytelenül kezelt legelők leggyakrabban helyreállíthatók
A legelők kezelésének állatorvosi vonatkozásai A növényi biomassza rendszeres eltávolítása néhány év elteltével kimerítheti a legelők talaját a hozam növeléséhez trágyázni szokták a legelőket a szerves trágya (a növényevők ürülékének és alomjának keveréke) kiszórását követő 4 hétben kerülni kell a terület legeltetését, hogy a parazitózis veszélyét csökkentsük a túlzásba vitt műtrágyahasználat nemcsak megnöveli a nitrátmérgezés veszélyét, de meg is változtatja a legelő növényközösségének fajösszetételét a pázsitfüvek rovására magasabbá válik a gyomok (ezek leggyakrabban nitrofiták) egyedszáma ha a legelő területéhez képest túl nagyszámú állatot legeltetünk, megnő a taposás veszélye a sérült növények bomlani kezdenek elfogyasztásuk káros lehet a legelő állatoknak
Szénatermelés Kaszálás, széna, szenázs a kaszálók domináns fűfaja virágzásának kezdetén érdemes kaszálni ahhoz, hogy a legtöbb és a legtáplálóbb takarmányhoz jussunk 2-3 napos helyszíni szárítás után a csaknem kész szénát bebálázzák (bálakötöző zsineggel) Szenázskészítés a lekaszált növényeket csupán fél, v. egy napig szárítják (kb. 60 w/w%-os vízvesztésig), majd szecskázzák és légmentesen lezárt bálákban fermentálják
A legelők növényvilágának ideális faji összetétele az állattartó szemszögéből A kaszálók lágyszárúközössége legtöbbször 30-40 (> 100) különböző illatú, ill. ásványi- és tápanyagtartalmú fajból áll I. Pázsitfüvek (borításuk: 50-70%) II. Pillangósvirágúak: (borításuk: ~20%) III. Szittyók és sások (savanyúfüvek): (borításuk kevesebb, mint 1%) IV. Egyéb lágyszárúak: (borításuk: 15-30%) gyógynövények, v. takarmányértékű gyomok mérgező, ill. tüskés növények
I. Pázsitfüvek A pázsitfüvek morfológiáját az 1. gyakorlat részletezi A pázsitfüvek jól tűrik a legelést: a merisztémáikat tartalmazó csúcsrügyük a legelési szint alatt található Leveleik és hajtásaik rostokban gazdagok (15-30%); a növényegyed korával a rosttartalom rohamosan emelkedik Szemterméseik szénhidrátokban gazdagok, míg fehérjékben és kalciumban viszonylag szegények (7-9%) Poaceae pázsitfűfélék családja
A pázsitfüvek két fő növekedési formája Bokrosodó fűfajok Tömöttbokrú Alacsonyabb hozam Főleg juhnak Pl.: Festuca ovina Földfelszíni indákkal Terjedő tövű (klonális) fűfajok Alacsony hozam Kiválóan tűrik a legelést Lazabokrú Magasabb hozam A legtöbb fűfaj ilyen Felszín alatti rhizómákkal pl.: Cynodon dactylon pl.: Agropyron repens
A pázsitfüvek két fő növekedési formája: példák Bokrosodó fűfaj Klonális fűfaj
Más növekedési forma, más hasznosítási mód Aljfüvek A levelek főleg a szár alsó részén helyezkednek el inkább legeltetik pl.: LOLIUM PERENNE Szálfüvek A levelek a szár teljes hosszán megtalálhatók főleg szénának használják pl.: DACTYLIS GLOMERATA
A pázsitfűfajok beltartalmi értékük szerint csoportosíthatók Elsőrendű pázsitfüvek meghatározzák a legelő eltartóképességét (az állatállomány méretét) produktív, könnyen megemészthető, ízletes, magas tápértékű takarmánynövények Másodrendű pázsitfüvek kevésbé ízletes, kisebb hozamú takarmánynövények Harmadrendű pázsitfüvek hozamuk meglehetősen alacsony Negyedrendű pázsitfüvek gyomok, melyek képesek kiszorítani az értékes fűfajokat kellemetlen ízük miatt az állatok gyakran kerülik őket nehezen emészthető, a növényevők szájában sebeket okozó fajok (levélszélük éles)
LOLIUM PERENNE angolperje Elsőrendű pázsitfű; egy lazabokrú aljfű Legelésre kiváló; mesterséges legelőkön gyakran vetik Fehérjetartalma relatíve magas Virágzása után emészthetősége gyorsan csökken Ízletes
LOLIUM PERENNE angolperje Magassága 90 cm Kalásza lapos: füzérkéi élükkel ülnek a kalászorsón Nincsenek szálkái Külső pelyvalevele nagy Nyelvecskéje nagyon rövid, csonka; hosszú, fehér fülecskéi szárölelők
Az angolperje antinutritív tényezői Az angolperjében él egy endofiton gombafaj, Neotyphodium lolii, ami mérgező indol-alkaloidokat (lolitremeket, pl. lolitrem B-t) termel lolitrem B Két héttel a fertőzött növény elfogyasztása után a lolitrem B az emlősökben KIR-i tüneteket (pl. fejrázást, szabálytalan szemmozgást, megváltozott testtartást, merevséget, zsibbadtságot, támolygást, felbukásokat), izomgörcsöket és izombénulásokat okoz; a halál kiszáradás, éhezés, v. a bendőmozgások megszűnése miatt következik be
Az angolperje antinutritív tényezői Az angolperje egy másik endofiton gombafaja, a Pseudopithomyces chartarum (syn.: Pithomyces chartarum), sporidezmint termel, ami a májat károsítja és másodlagos fényérzékenységet vált ki (facial eczema)
DACTYLIS GLOMERATA csomós ebír Elsőrendű pázsitfű; egy lazabokrú szálfű Fiatal hajtásai jól legelhetők, szénának is kiválók, de virágzása után hamar nagyon rostossá válnak Hozama magas silózni is kiváló Gyakran macskafűnek is ültetik Nincsenek jelentős hatású, antinutritív vegyületei
DACTYLIS GLOMERATA csomós ebír Hajtásának töve lapos Magassága 20-140 cm Bugaágai rövidek, füzérkéi tömöttek Szálkája nagyon rövid Levél: 20 50 cm hosszú, 1,5 cm széles; nyelvecskéje nagy
AGROSTIS STOLONIFERA tarackos tippan Elsőrendű pázsitfű; egy klonális (indás) aljfű Üde élőhelyek évelő pázsitfűfaja; Európában invazív Sportgyepnek kiváló Hozama alacsony, viszont ízletes Nincsenek jelentős hatású, antinutritív vegyületei
AGROSTIS STOLONIFERA tarackos tippan Bugája hosszú, érdes tapintású ágacskákkal Bíborvörös füzérkéi egyvirágúak Szálkái és fülecskéi hiányoznak; 5 mm hosszú nyelvecskéje kihegyesedő Levelei kékeszöldek Magassága 40 cm
ARRHENATHERUM ELATIUS franciaperje Elsőrendű pázsitfű; egy lazabokrú szálfű Félszáraz élőhelyek évelő pázsitfűfaja Az állatok gyakran kerülik Foszforban és kalciumban gazdag; hozama magas Szaponinokat (ízük keserű) és fitoösztrogéneket tartalmaz
ARRHENATHERUM ELATIUS franciaperje Magassága 150 cm Külső toklászán hajlott a szálka 30 cm magas bugájának pelyvái halványak, zöldesek, bíborvörösesek Nyelvecskéje nagy, fülecskéi nincsenek
TRISETUM FLAVESCENS aranyzab Elsőrendű pázsitfű; egy lazabokrú szálfű A legelést kevésbé tűri (lassan nő) Sok D 3 -vitamint (glikozidokból felszabaduló kalcitriolt) tartalmaz kalcinózis a kalcitriol a vér kalciumtartalmát emeli mészlerakódás az erekben Fitoösztrogéneket is termel Braun et al. 2000. Enzootic calcinosis in 16 cows from 6 dairy farms in Unterengadin. Schweiz Arch. Tierheilkd. 142 (6): 333-338. Esettanulmány Enzootic calcinosis was diagnosed in 16 cows, which originated from 6 dairy farms. During the winter, the cows were fed haylage, which contained up to 50 percent golden oatgrass (Trisetum flavescens), and hay and grain. The first symptoms of enzootic calcinosis were noted in March 1998, when some of the cows developed locomotor abnormalities. Additional cases were diagnosed during the following three months.
TRISETUM FLAVESCENS aranyzab Hajtása szőrös Magassága 60-80 cm Bugája éretten is keskeny, sárgás (arany színű), színe fiatalon a zöldessárgától a bíborvörösig változik Szálkája kissé hajlott
PHLEUM PRATENSE réti komócsin Elsőrendű pázsitfű; egy lazabokrú szálfű Üde élőhelyek évelő pázsitfűfaja Kiváló takarmánynövény; a ló és a marha szereti a szénáját Virágzása után csak lassan válik túl rostossá Kaszálás után lassan nő Levelei Mg 2+ -ban szegények hiánybetegség (legelőtetánia) Tünetei: csökkenő tejtermelés, étvágytalanság, merev tekintet, nehézkes járás, izgatottság, vokalizáció, izomgörcsök, hirtelen halál
Magassága 50-140 cm 6-15 cm hosszú kalásza hengeres Szürkés színű PHLEUM PRATENSE réti komócsin Pelyvái szőrösek és szálkaszerűen kihegyesedők Nincs indája, rhizómája és fülecskéi
ALOPECURUS PRATENSIS réti ecsetpázsit Elsőrendű pázsitfű; egy lazabokrú szálfű Évelő; üde élőhelyeken Főleg szénának használják Miután lekaszálták, jól legeltethető Az egyik legkorábban (már áprilistól) virágba boruló pázsitfűfaj; júniusig virágzik Elnyílás után hamar rostossá válik
ALOPECURUS PRATENSIS réti ecsetpázsit Magassága 110 cm Hengeres kalásza szürkésbíbor színű Füzérkéi szőrökkel borítottak Vannak szálkái Nyelvecskéje hegye szakadozott
POA PRATENSIS réti perje Elsőrendű pázsitfű; egy klonális aljfű Évelő növény; a hűvös, nedves klímát szereti Legeltetik, de szénának is használják A parkok pázsitjában domináns faj A legjobban emészthető és a legtáplálóbb fűfaj; nincsenek antinutritív vegyületei
POA PRATENSIS réti perje Magassága 30-70 cm Levélcsúcsa csónak alakú Nyelvecskéje (1-2 mm) lekerekített, hengeres Laza, piramis alakú bugája 15-20 cm hosszú Ovális füzérkéin nincsenek szálkák A legalsó körön 3-5 bugaága van, melyek egy oldalra néznek Levelének főere a fonákon kiemelkedő (Poa sín)
FESTUCA ARUNDINACEA nádképű csenkesz Másodrendű pázsitfű; egy lazabokrú szálfű Nincsenek indái és rhizómái Üde élőhelyek, évelő fűfaja Csak fiatal állapotban szabad legeltetni Levelei érdesek, élesek inkább szénának, v. szenázsnak használják Festuca toxikózis
FESTUCA ARUNDINACEA nádképű csenkesz Magassága 150 cm Leveleinek széle fogazott Hajtásának keresztmetszete kerek Füzérkéi elliptikusak Vannak szálkái Virágzata alapján két bugaággal: a kisebbik ág fele akkora, mint a nagyobb Nyelvecskéje nincs, de karomszerűen hajlott fülecskéi igen
Festuca toxikózis A nádképű csenkeszben él egy endofiton gomba, az Epichloë coenophiala (syn.: Neotyphodium coenophyalum), ami ergovalint (egy indol-alkaloidot) termel Az ergovalinmérgezés tünetei hasonlítanak az ergotizmus tüneteihez (érszűkítő hatása miatt gangrénákat hoz létre) Lóban gátolja az ivari működést: elhúzódó vemhesség, vetélés, megnagyobbodott placenta, a tejelválasztás megszűnése (agalactia) ergovalin
(Paterson et al. 1995) Symptoms in cattle: decreased weight gains, milk production, fertilisation, serum prolactin level, and an inability to dissipate body heat Negative effects of fescue toxicosis were more significant during periods of environmental heat or cold stress (Blythe et al. 2007) Festuca toxikózis: esettanulmány Clinical signs of lameness and swollen feet were first noted by the owners in cows in herds A and B on December 25. Signs progressed to dry gangrene of the feet, often with subsequent fracture of the necrotic toes or lower limbs. By March 5 in Herd A, 449 animals had died or were euthanased due to fescue foot, 56 were lame, and 12 had uterine prolapses. In Herd B, 36 were dead or destroyed, 49 were lame, and three had uterine prolapses. Abortions and birth of weak or dead calves occurred in the majority of pregnant cows affected. Blythe et al. 2007. Clinical manifestations of tall fescue (Festuca arundinacea) and perennial ryegrass (Lolium perenne) toxicosis in Oregon and Japan. New Zealand Grassland Association: Endophyte Symposium, 369-372. Paterson et al. 1995. The effects of fescue toxicosis on beef cattle productivity. J. Anim. Sci. 73: 889-898.
FESTUCA RUBRA vörös csenkesz Másodrendű pázsitfű; egy klonális aljfű Évelő; száraz (főleg hegyi) gyepekben Legeltethető, de hozama alacsony és íze nem túl jó Sportgyepnek használják Nincsenek jelentős hatású, antinutritív vegyületei
FESTUCA RUBRA vörös csenkesz Magassága 2-20 cm Szálkák Füzérkéi vörösesek Keskeny, tűszerű, begöngyölt leveleket fejleszt Alul egy fél és egy egész bugaággal
ELYMUS (Agropyron) REPENS tarackbúza Harmadrendű pázsitfű; egy klonális szálfű Évelő; zavart élőhelyeken, utak mentén Rhizómáit szereti a sertés Nincsenek jelentős hatású, antinutritív vegyületei
ELYMUS REPENS tarackbúza Magassága 40-150 cm Szálkái hiányoznak, v. nagyon rövidek Füzérkéi lapjukkal ülnek a kalászorsón; kalásza 10 30 cm hosszú Levelei érdesek, fülecskéi nagyok
ANTHOXANTHUM ODORATUM illatos (szagos) borjúpázsit Harmadrendű pázsitfű; egy lazabokrú aljfű Tápanyagban szegény, kisavanyodott talajokon Kumarin-glikozidokat tartalmaz íze keserű, illata jellegzetes (vaníliára emlékeztető széna); gátolja a véralvadást Magassága 20-40 cm
ANTHOXANTHUM ODORATUM illatos (szagos) borjúpázsit Rövid (4-6 cm), tömött kalász Pelyvalevelei és rövid szálkát viselő, külső toklásza hegyes, mindegyikük éretten sárga lesz Nyelvecskéje hosszú (5 mm), szőrös Levelei 3-5 mm szélesek
Szagos borjúpázsit okozta mérgezés egy esete An investigation commenced following the deaths of nine yearling heifers and three mature cows. Clinical signs included large subcutaneous and joint swellings in carpal, shoulder and tarsal joints, and haemolactia in one milking cow. Death usually followed a period of illness lasting 3 to 5 days, however three deaths (one cow and two heifers) occurred suddenly in apparently normal stock. Runciman et al. 2002. Dicoumarol toxicity in cattle associated with ingestion of silage containing sweet vernal grass (Anthoxanthum odoratum). Aust. Vet. J. 80 (1-2): 28-32.
Egyéb pázsitfűfajok Cynodon dactylon csillagpázsit Számos antinutritív vegyületet (pl.: cianogén glikozidokat) tartalmaz Tápértéke alacsony Hordeum murinum - egérárpa Gyom; kalászának összetöredezett darabjai hegyesek, felsérthetik az ujjak közötti vékony bőrt, vagy a fület
Egyéb pázsitfűfajok Festuca pseudovina sovány (sziki) csenkesz Harmadrendű pázsitfű; szikes pusztákon él, főleg a juh legeli Setaria spp. muharfajok Sertéi irritálják a szájat és a tápcsatornát
Phragmites australis - nád Téli szükségtakarmány (szecskázzák és silózzák) Egyéb pázsitfűfajok
II. A legelők pillangósvirágú növényfajai A pillangósvirágúak morfológiáját a 3. gyakorlat ismerteti Fehérjetartalmuk magas, aminosav-összetételük ideális Sok vitamint, kalciumot és magnéziumot tartalmaznak Antinutritív vegyületeik: fitoösztrogének, szaponinok Emészthetetlen Cuscuta fajok fertőzik őket fitobezoár Fabaceae pillangósvirágúak családja
TRIFOLIUM REPENS fehér here Elterjedés: Európaszerte, Ázsiába és az USA-ba behurcolták Évelő Parkokban, mesterséges gyepekben; legeltetésre vetik Linamarint és lotausztralint (cianogén glikozidokat) tartalmaz Habos felfúvódást okoz Trifóliózis (másodlagos fényérzékenység)
TRIFOLIUM REPENS fehér here Kúszó, klonális növény Levelei három (ritkán négy, ekkor szerencsét hozó: lóhere ), apró fogakkal díszített, tojásdad levélkével Virágai fejecskeszerű fürtbe tömörülnek
LOTUS CORNICULATUS szarvaskerep Elterjedés: mérsékelt égövi Eurázsia Természetesen száraz gyepekben és legelőkön honos; takarmánynak vetik Beltartalmi értékei hasonlók a lucerna értékeihez Linamarint és lotausztralint (cianogén glikozidokat) tartalmaz keserű; a tejet sárgásra színezi ld. a 4. gyakorlatot Csersavakat termel ld. a 3. gyakorlatot Nem okoz habos felfúvódást
LOTUS CORNICULATUS szarvaskerep Magassága 5 20 cm Hajtása elterülő Levelei három levélkével és két, csaknem azonos alakú pálhalevéllel
SECURIGERA (Coronilla) VARIA tarka koronafürt Elterjedés: kozmopolita (a világon mindenhol honos) Talajerózió ellen vetik; évelő Fehérjékben viszonylag szegény, rostokban gazdag Koronillint (ld. a 3. gyakorlatot), egy nitritionokat szállító méreganyagot, ill. (magvaiban) hirkanozidot, egy szívglikozidot tartalmaz; utóbbi a Digitalis mérgezés tüneteihez hasonló tüneteket okoz; mérgező hatása kiszárítva, v. silózást követően csökken koronillin
SECURIGERA VARIA tarka koronafürt Hajtás: kúszó, szögletes, 30-120 cm Levelek: páratlanul szárnyaltak, levélkéi elliptikusak Virág: pártája fehér, vitorlája rózsás; fejecskeszerű fürtbe rendeződnek Hüvelytermés: éretten darabokra hullik szét
Tarka koronafürt mérgezett papagájt Before the onset of signs, the client had placed freshly picked wildflowers in a vase adjacent to the birds cage. Two hours later, the male bird appeared weak and had vomited seeds multiple times. The owner noticed that 2 leaves from the wildflower plant adjacent to the cage were hanging in the cage and had been partially chewed by 1 or both birds. At that time, the bird was weak, markedly incoordinated, and moderately depressed, and it had difficulty perching in a normal manner. Instead, the bird would drape itself over the perch for balance (Fig 1). The bird exhibited mild, rapid tremors and had frequent contractions similar to those seen in a bird during egg-laying. Its respirations were rapid and shallow, and its heart rate was too rapid to count. Campbell 2006. Crown Vetch (Coronilla varia) Poisoning in a Budgerigar (Melopsittacus undulatus). J. Avian Med. Surg. 20 (2): 97-100.
A legelők egyéb, pillangósvirágú növényfajai (ld. a 3. gyakorlatot) Medicago lupulina Trifolium pratense Medicago sativa
A legelők egyéb, pillangósvirágú növényfajai Lathyrus spp. lednekfajok Néhányuk lathirizmust okoz; leveleik csak néhány pár levélkével és kacsokkal Anthyllis vulneraria nyúlszapuka Hegyi kaszálókon Keserű (az állatokat szoktatni kell hozzá), emészthetetlen szőröket visel fitobezoár Kis arányban alkalmazva javítja a tej minőségét
A legelők egyéb, pillangósvirágú növényfajai Vicia spp. bükkönyfajok Leveleik számos levélkével; a levelek mindig egy csúcsi kacsban végződnek Astragalus spp. csűdfűfajok Leveleik számos levélkével, de mindig csúcsálló kacs nélkül
III. Szittyók és sások (savanyúfüvek) Juncaceae (szittyófélék családja) Cyperaceae (palkafélék, sásfélék családja) Typhaceae (gyékényfélék családja) Sparganiaceae (békabuzogány-félék családja) Nagymértékben kisavanyodott és nedves talajokat, mocsaras élőhelyeket kedvelő növények Fehérjékben és kalciumban szegények ásványianyag-hiány Leveleik nagy arányban (25 mg/kg) tartalmaznak kovasavat (pl. H 2 SiO 3 -ot) Levélszélük gyakran éles sérülések Élőhelyük kiváló a tápcsatornában élő férgek számára parazitózis
Juncu spp. szittyófajok Nóduszok nélküli, hengeres hajtásukban átszellőztető szövet (aerenchyma) található Virágaik örvökben állnak
Hajtásuk keresztmetszete mindig háromszög alakú Rhizómát fejlesztenek Hosszú, fonalas leveleik keresztmetszetükben W -t formáznak Leveleik széle és azok főere (a fonákon) érdes Carex spp. sásfajok
IV. Gyomok a legelőn Mérgező gyomnövények ld. őket a 4.-7. gyakorlaton Tüskés gyomok mechanikai sérüléseket okoznak Carduus spp. bogáncsfajok (Asteraceae fészkesek családja)
Dipsacus laciniatus héjakút mácsonya Átellenes levélpárjaik levélvállai a hajtása körül összenőnek; megáll bennük az esővíz Hajtása és levélszélei tüskések Dipsacaceae mácsonyafélék családja
Eryngium campestre mezei iringó Tüskés évelő, merev, kemény hajtásokkal és fehéreszöld levelekkel Apiaceae ernyősvirágzatúak családja
Ononis spinosa tövises iglice Tövises törpecserje; 50-60 cm magas Gyógynövény: reuma, ekcéma és egyéb bőrbetegségek ellen használják Fabaceae pillangósvirágúak családja
Takarmányértékű gyomok (9. gyakorlat) Thymus serpyllum Artemisia absinthium Matricaria chamomilla
A szénaminőség meghatározásának legfontosabb szempontjai Egészségkárosító tényezők ellenőrzése Tartalmaz-e a széna mérgező, tüskés, v. fás növényfajokat, elhullott állatokat, v. emberi hulladékot? Megfigyelhetők-e egyéb egészségkárosító tényezők, mint pl. a nem megfelelő tárolás, a talajjal/ürülékkel való szennyezettség, ill. a penész-, v. a növénypatogén gombák jelenléte? A beltartalmi érték megbecslése Milyen takarmánynövényeket, milyen arányokban tartalmaz a széna? Milyen állatfajokat, mely állategyedeket szeretnénk etetni vele?
Szénaelemzés: egészségkárosító tényezők A mérgező, tüskés, v. fás (gyom-)növények aránya megfelelő: a széles leveleket, tüskéket és fás szárat fejlesztő, nem fű növényfajok teljesen hiányoznak, v. csak nagyon kevés van belőlük rossz: a szénában sok a tüskés, széles levelű növényfaj A szittyók és a sások (a savanyúfüvek) aránya megfelelő: a széna csak elenyésző (2-3%-nál kisebb) arányban tartalmaz savanyúfüveket rossz: a széna jórészt, v. kizárólag savanyúfüvekből áll A kaszálás időzítése optimális: közvetlenül a legelő domináns fűfajának virágba borulása előtt történik; a széna színe zöldes túl késő: a szénában jól láthatóan már számos füzérke lehullott; színe sárgás, a szalma színére emlékeztető
Szénaelemzés: egészségkárosító tényezők Tárolási körülmények megfelelő: olyan hely, ahol az alaposan megszárított széna nem lesz nedves, színe szürkészöld, illata kellemes, a száraz növények illatát idéző marad rossz: olyan hely, ahol a rossz szellőzés miatt a széna megpenészedik, befeketedik, sötétbarna színt ölt és bomlásnak indul, ill. szerves trágyával és/v. talajjal szennyeződhet
Szénaelemzés: a beltartalmi érték megbecslése A pázsitfűfajok arányai a szénában becsüljük meg az első-, a másod- és a harmadrendű füvek arányait; minél magasabb az első két kategória teljes aránya a szénában, annál jobb minőségű a takarmány A pillangósvirágú növényfajok aránya a szénában megfelelő: a széna kb. 20%-ban, v. ennél is nagyobb arányban tartalmaz pillangós növényfajokat azok leveleivel együtt rossz: a széna túl kicsi arányban (kevesebb, mint 10%-ban) tartalmaz pillangósokat, ráadásul ezek levelei már jórészt lehullottak