20. fejezet Mennyei matematika C süggesztı a helyzet! Szép lassan nyolcmilliárd ember él a Földön, mi, adventisták pedig körülbelül tízmillióan vagyunk ezen a bolygón. Az emberek száma évente mintegy harminc százalékkal növekszik. Az adventista gyülekezetek tagsága hat-hét százalékkal. Ez a képlet viszont arról szól, hogy a Jézustól kapott misszióparancs végrehajtása elkeserítıen messze van tılünk! Számoljunk egy kicsit! Gyülekezetenként átlagosan százfıs tagságot vehetünk alapul. Ha egy gyülekezet egy évben egy evangélizációs sorozatot tart, azon átlagosan kétszáz ember hallja az örömhírt. E kétszáz lélekbıl átlagosan húsz szokott megkeresztelkedni, de elmondhatjuk, hogy a maradék száznyolcvannak is volt lehetısége az evangélium hallására. (Jézus soha nem mondta, mindenkinek meg kell térni, hogy İ visszajöhessen, csak azt, hogy mindenhol hirdettetik az evangélium az İ visszajövetele elıtt.) A világon ma, nagyvonalúan számolva, mintegy negyvenezer gyülekezetünk van, s ha mindegyik tartana egy sorozatot, akkor elmondhatnánk, hogy egy év alatt nyolcmillió ember hallotta az evangéliumot. Ha az emberiség száma nem is nıne, ez akkor is azt jelenti: még legalább 1250 év kellene ahhoz, hogy mindenkihez eljusson a jó hír. Vagyis Jézus 3250 körül jönne vissza! (Ugye, megbocsátasz, ha a számítások részleteivel nem untatlak?) Ám az emberiség létszáma egyre nagyobb léptékkel növekszik. 216
Mennyei matematika Lehangoló, ugye? Nem éppen rózsásak a kilátásaink! Még szerencse, hogy az evangélium hirdetését nem a földi, abszolút matematika törvényei szerint kell elvégeznünk. Az Isten által alkalmazott matematika másképpen mőködik! A gyermek kenyerei és halai Nem vagyok matematikus alkat, de most mégis ilyen irányba lódult neki az agyam. A Ján 6:1-14-ben olvashatunk egy történetet, amely arról szól, hogy egy gyermek öt kenyerébıl és két halából Jézus ötezer embert vendégelt meg. A tanítványok nem láttak reális lehetıséget arra, hogy ennyi embert ellássanak élelemmel. Lukács beszámolójában ezt olvashatjuk: A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettı ıhozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba, megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. (Luk 9:12) Filep meg is jegyezte: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? (Ján 6:5) A tények tehát arról beszéltek, hogy baj lesz. Esteledett, az ötezres lélekszámú tömeg kezdett éhes lenni, a tizenkettınek nem volt elég pénze ennyi ember megvendégelésére, de ha lett volna, a legközelebbi falu akkor is túl messze volt. Az öt kenyér és a két hal, amit Péter által egy számunkra névtelen gyermek felajánlott (Ján 6:8-9), nevetségesen semmiség volt ennyi embernek. Péter ez utóbbit szóvá is tette az Úrnak, jelezve, hogy reálisan, nagyon reálisan kell nézni a makacs tényeket. S ekkor történt valami! Az öt kenyér és a két hal Jézus kezében, az İ hálaadása nyomán megszaporodott! Mindenkinek jutott belıle, sıt a végén, amikor összeszedték a maradékot, tizenkét kosárral még maradt is belıle! No, számoljunk csak újra! Ha az a kisgyermek, aki odaadta a tanítványoknak a magával hozott ételt, mindennap meghívott volna magához négy fıt vacsorára, akkor az egy év alatt 1460 embert látott volna vendégül. Tudom, nem kis munka vendégeket fogadni, hiszen amikor csak módunkban áll, mi is ezt tesszük otthon, és olyankor aktív segítséget nyújtok feleségemnek, Erikának az elıkészületekben. Mindennap vendégeket fogadni pedig erın felüli feladat. 217
Mégis, figyelj csak! Ha Jézus a két halból ötezret imádkozott ki az Úrtól, az azt jelenti, hogy kétezer-ötszázszoros (!) növekedést ért el. Ha a gyülekezetekre alkalmazzuk ezt a szorzót, akkor Van egy csodálatosan jó hírem! Úgy is mondhatnám, hogy nálam van az igazi evangélium! E logika alapján kiszámolható, hogy mikor jön vissza Jézus Krisztus értünk! Ugye, kimondhatatlanul örülsz, és kifejezhetetlenül kíváncsi vagy, mikor is lesz meg ez? Lássuk csak! Ha a gyülekezetek által elért emberek számát (nyolcmillió ember/év) megszorzom Jézus halszaporító szorzójával, akkor kiderül, hogy Jézussal egy év alatt húszmilliárd ember érhetı el, vagyis ha így dolgozunk, akkor a mai naphoz viszonyítva a Megváltó fél éven belül eljön! Hát ez aztán evangélium, nem? Most miért vagy ilyen? Semmi jókedv, semmi öröm, csak egy szkeptikus Mát 24:36, hogy azt úgysem lehet tudni? Igazad van! Én is tudom, hogy nem lehet. Bár szép lenne, ha így volna, de az egész számításom csak feltételezések és téves következtetések tömkelege. Azonban azt azért mégse felejtsd el, hogy az öt kenyérbıl és a két halból ötezer ember evett! A kisgyermek Térjünk csak vissza János evangéliumához és a kenyérszaporítás csodájához! A kisgyermek Péter által felajánlotta azt, amije volt. Mennyire értelmetlen dolognak tőnhetett ez! Ugyan mit tud kezdeni ennyi ember ilyen csekély mennyiségő ennivalóval? Nézd csak meg lépésenként, mi történt akkor! A gyermeknek volt valamije, amit odaadott az Úrnak, tegyen vele, amit akar, belátása szerint. Nem érdekelte, hogy emberi logikával értelmetlen, amit tesz. Jézus megszaporította a felajánlását. Odaadta a tanítványoknak, akik azután továbbadták az ötezernek. Elgondolkodtató, hogy bár milyen sok okos, elırelátó felnıttel volt körülvéve, mégis, csak ennél a kisgyermeknél volt élelem. Persze, elképzelhetı, hogy nemcsak nála volt, de csak ı ajánlotta fel Jézus tanítványának. A felnıttek közül senki sem mozdult. A gyermek, mint tulajdonos, kicsi volt, amije volt, az szinte elhanya- 218
Mennyei matematika golható, ám ha ı nincsen, mennyire másképpen alakult volna ez a nap! Bár logikátlannak tőnt, de a saját éhsége ellenére felajánlotta Jézusnak azt, aminek İ szemmel láthatólag híján volt. Jézus elfogadta a felajánlást, s figyelj csak: amikor elfogadta, akkor úgy vette el, hogy megsokszorozta azt! Vajon mi kellett mindehhez? Egy gyermek adakozó szíve és csodálatos bizalma. Az adni tudása és az, amit adott! A késıi esı ideje A Biblia több helyen is beszél arról, hogy a Jézus adventjét közvetlenül megelızı idıben az evangéliumhirdetés a Lélek hatalmas erejével jut majd teljességre (Joel 2:18-32; Jer 3:3, 5:24; Hós 6:3; Zak 10:1; Jak 5:7; Mát 24:14). Ellen White számtalan bátorítást, figyelmeztetést írt le számunkra a késıi esıvel kapcsolatban. Ismert és nagyon jellemzı például az alábbi idézet. Ahogy az apostolok idejében, most is sok lélek fog megtérni az Úrhoz. A föld fénylik a mennyei angyal dicsıségétıl Nem lesz kisebb az az erı, amivel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel ezt a munkát elindította. A próféciák, amelyek az evangélium hirdetésének kezdetén a korai esı kiáradásában teljesedtek be, a lezárulásakor a késıi esıben ismét be fognak teljesedni Isten szolgái szent lelkesedéstıl fénylı arccal sietnek egyik helyrıl a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés. Csodálatos dolgok fognak történni. Betegek meggyógyulnak, és a hivık munkáját jelek és csodák kísérik. (GCB, 1892. febr. 28.; NK, 544-545.) 33 A Prófétaság Lelke azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy ebben a munkában nem vesz mindenki részt, aki ma adventistának vallja magát, sıt, azt is mondja, sokan észre sem veszik majd, hogy hullik körülöttük az esı. A [h. n. adventista] templomokban Isten hatalmának csodálatosan kell megnyilatkoznia, de az nem befolyásolja azokat, akik nem alázták meg magukat az Úr elıtt, és nem nyitották meg a szív ajtaját a beismerés és bőnbánat által. A földet Isten dicsıségével megvilágító hatalom megnyilatkozásából ık csak keveset fognak látni, de ezt is vakságukban veszélyesnek gondolják, némileg felkelti félelmüket, és ellenállva, ellene fordulnak annak. Mivel az Úr nem dolgozik elgondolásuk és elvárásuk szerint, szembe- 219
szegülnek a munkával. Azt kérdik:»mi nem ismerjük Isten Lelkét, amikor oly sok évet töltöttünk a munkában?«(rh Extra, 1890. dec. 23.) Kevesen vannak tisztában közülünk azzal, hogy történelmünk folyamán a késıi esı cseppjei egyszer már elkezdtek hullani, de valamiért hamarosan szétoszlottak az esıfelhık. Miért állt el az esı? Az 1888-as év hatalmas traumát tartogatott egyházunk számára. Két fiatal prédikátor, Ellet J. Waggoner és Alonso T. Jones egyesek számára meglepı, mások számára megbotránkoztató üzenettel lépett a közösség elé. A minneapolisi konferencián nagyon világosan és érthetıen tárták üzenetüket a küldöttek elé. Azonban süket fülekre találtak. Pedig az üzenet nem volt új, csupán a Biblia által megfogalmazott evangélium újrafelfedezése: Jézus Krisztus halála és feltámadása következményeképpen gyızhetünk a bőn felett, a Megváltó fıpapi szolgálata által pedig végleg megtisztulhatunk tıle. Mivel a háttérben sokak szívében beleértve olyan nagy nevő adventista úttörıket is, mint a Generál Konferencia akkori elnöke, Buttler testvér vagy a leghíresebb próféciamagyarázónk, Uriah Smith a galáciabelieknek írott levél bizonyos értelmezési kérdése, illetve a két prédikátor fiatal kora miatt heves ellenkezés és ellenségeskedés támadt, képtelenek voltak meghallani azt az örömhírt, amit Isten rajtuk keresztül küldött. Egyedül Ellen G. White állt melléjük, pontosabban üzenetük mellé. Sokan polemizálnak ma is afölött, vajon mit tartalmazott pontosan, részleteiben a Jones és Waggoner által hirdetett hit általi megigazulás üzenete. E kérdések közé tartozik például az adventista berkekben sok vihart és szakadást munkáló krisztológiai kérdés: Jézus emberi testében vajon ott volt-e az eredendı bőn, vagy sem. Én itt, anélkül, hogy részleteiben meg akarnám határozni üzenetük lényegét, valamit szeretnék nagyon világossá tenni: a megváltás és bőneltörlés evangéliumának jó hírét, ahogyan az 1888-ban megnyilvánult, Ellen White határozottan és félreérthetetlenül a késıi esı kiárasztása kezdeteként értelmezte! A Jel 18:1-4-ben ezt olvashatjuk: És ezek után láték más angyalt leszállani a mennybıl, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsıségétıl. És kiálta teljes erejébıl, nagy szóval 220
Mennyei matematika mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és győlölséges madárnak tömlöczévé. Mert az ı paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ı vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ı dobzódásának erejébıl meggazdagodtak. És hallék más szózatot a mennybıl, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belıle, én népem, hogy ne legyetek részesek az ı bőneiben, és ne kapjatok az ı csapásaiból. Ebben a szakaszban ez a negyedik angyal óriási erıvel ismétli meg a tizennegyedik fejezet két angyalának üzenetét. A másodikét szó szerint (Babilon bukása), a harmadikét pedig tartalmában (a hit általi megigazulás lehetısége). A szövegbıl világosan kiderül, hogy az üzenet ekkor már mindenkihez eljut majd a Földön. 1895-ben White testvérnı ezt írta az 1888-ban történt eseményekrıl: A próbatétel ideje közvetlenül elıttünk van, mert a harmadik angyal hangos kiáltása már megkezdıdött, Krisztus, a bőnt megbocsátó Megváltó igazságának kinyilatkoztatásával. Ez a kezdete amaz angyal világosságának, akinek dicsısége beragyogja majd az egész földet. (1ST, 363.) 221
Ha nem lenne világos, mit is jelent ez, akkor olvasd el még a következı idézetet is. Néhányan írtak nekem, megkérdezvén, hogy a hit általi megigazulás a harmadik angyal üzenete-e. Válaszom: az valóban a harmadik angyal üzenete Az Úr nagy kegyelmében a legdrágább üzenetet küldte népének E. J. Waggoner és A. T. Jones testvér által. Ennek az üzenetnek még feltőnıbben kell a világ elé tárnia a felemelt Megváltót, az egész világ bőnéért hozott áldozatát. Az a hit általi megigazulást mutatja be a Kezesben; meghívja az embereket, nyerjék el Krisztus igazságosságát, ami nyilvánvalóvá lesz az Isten összes törvénye iránti engedelmességben. Sokan elvesztették Jézust szemük elıl. Szükséges volt, hogy szemük az İ isteni személyére, érdemeire és az emberi család iránti megváltozhatatlan szeretetére irányuljon. Minden hatalom a kezébe adatott, hogy gazdag ajándékokat oszthasson szét az embereknek; saját igazságosságának felbecsülhetetlen ajándékát juttatva a tehetetlen emberi eszközöknek. Ez az az üzenet, amit Isten megparancsolt, hogy hirdessenek a világnak. Ez a harmadik angyal üzenete, amit hangos szóval kell hirdetni Lelkének nagymérvő kiárasztásával... Abban az idıben a»késıi esı«, vagyis felüdülés jön az Úr színétıl, amely erıt ad a harmadik angyal hangos szavának, és elıkészíti a szenteket, hogy megállhassanak a hét utolsó csapás kitöltésének idıszakában. (1SM, 372.; TM, 91-92.; EW, 86.) a Kérlek, nagyon figyelj! Abban az évben, amikor e sorokat írom, mintegy száztizenkét esztendı múlt el Minneapolis óta! Száztizenkét év! Ilyen lassan hullana a Lélek esıje? Ennyire erıtlen lenne, ennyire lassú lenne az utolsó napi üzenet terjedése? Természetesen nem! Nem Istenen múlt, hogy a lehetıség szép lassan kicsúszott az adventi nép kezébıl, s a világosságot sötétség váltotta fel. Ugye, emlékszel még, hogy a XX. század elején micsoda válságot élt át közösségünk? Igen, az alfa-válságra gondolok. Ugyanarról a közösségrıl van szó, amelyikrıl a fenti idézetben beszélt Ellen White! Ugyanaz a közösség került majdnem végleges válságba, alig húsz évvel Minneapolis után, amelyre Isten a két fiatal prédikátor igehirdetései által árasztani kezdte a Lélek esıjét! Mi történt? Hogyan múlt el az alkalom, hogyan lett semmivé a lehetıség? Hogyan és miért változott meg a helyzet? Miért hallgatott el a negyedik angyal? 222
Mennyei matematika Amikor ezen gondolkodtam, hatalmas horderejő eseményeket, nagy hitehagyásokat gyanítottam a háttérben. Egyáltalán nem errıl volt szó! Gondolom, te is nagyon kíváncsi vagy, hogy a történelmi jelentıségő lehetıség miért lett semmivé valójában. Jól figyelj! Azok, akikre Krisztus nagy világosságot bízott, akiket körülvett értékes lehetıségekkel, veszélyben vannak, ha nem járnak a világosságban, mivel tele vannak a saját véleményükre vonatkozó büszkeséggel és önfelmagasztalással Csaknem két éve sürgetjük a népet, hogy jöjjön, és fogadja el a Krisztus igazságára vonatkozó világosságot és igazságot, és ık nem tudják, vajon jöjjenek-e, és megragadják-e ezt a drága igazságot, vagy sem. (RH, 1890. febr 4., márc. 11.) a A háttérben tehát nem a közösségi kataklizmák, hanem az egyéni, apró kis bőnök, az odaszenteletlen akaratok álltak. Jézus azért nem jöhetett vissza 1888 idején, mert a nép nem értékelte a neki adott világosságot, s nem fordult mélységes bőnbánattal Istenhez! Ugye, te sem erre gondoltál? Ugye te is valami nagyobbat, valami láthatóbbat, kézzelfoghatóbbat, valami jelentıségteljesebbet vártál? De emlékszel-e még, mennyit ért az a két hal és az az öt kenyér? A kisgyermek adományát azért használta fel Jézus, mert az a szívét is adta vele! A gyermek Istentıl kapott adni tudása által áldhatta meg az Úr a halát és a kenyerét. Adta a szívét, s szaporodott, amit adott. Nem erıvel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel mondja az Úr (Zak 4:6). Bizonyára ezért is írja White testvérnı: Isten olyan módszerekkel fog dolgozni, amely az eddig megszokottaktól merıben eltér, és meg sem közelíti az emberi elképzeléseket. (BL, 300.) Mit jelent mindez? Az alábbi idézetek nagyon világossá teszik. A késıi esı jön, és áldása kitöltetik mindazokra, akik megtisztultak minden szennytıl. Ma az a munkánk, hogy átadjuk magunkat Krisztusnak, hogy alkalmasak lehessünk az Úr színétıl jövı felüdülés idejére, alkalmasak legyünk a Szentlélek keresztségére (1SM, 191.) 3 Vagyis a késıi esı akkor veszi a kezdetét, Jézus akkor fog visszajönni értünk, amikor mind többen felismerjük bőneink valós súlyát, és mind többen igényeljük az İ vére által elnyerhetı megtisztulást (Jel 7:14). Láttam, hogy Isten népe nem tesz semmilyen erıfeszítést, hanem inkább megvárja, hogy eljöjjenek e felüdülés órái, és eltüntessék jellemhibáikat. Ha azt várja, hogy akkor legyenek 223
a foltok ruháiról lemosva, és hogy alkalmassá váljon a harmadik angyal üzenetének hirdetésére, híjával fog találtatni Akaratunkat alá kell rendelnünk Isten akaratának, és el kell határoznunk, hogy kegyelme által megszabadulunk a bőntıl. (1T, 619.; RH, 1891. ápr. 14.) S a mennyei matematika, amit a hegyen levı kisgyermek készsége által az ötezer is megtapasztalt, így lesz majd teljessé, így lesz hihetetlenül valóságossá a szemünk láttára. S láttad, nem kell hozzá más, csak két hal, öt kenyér amit szívbıl adunk, azok a bőneink, amiket szívünk mélyébıl megvallunk és az Úr kegyelmébıl elhagyunk! 224