Oktatási és Kulturális Miniszter Igazságügyi és Rendészeti Miniszter

Oktatási és Kulturális Miniszter Igazságügyi és Rendészeti Miniszter Tervezet! ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosításáról Budapest, 2007. március

I. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ I. Előzmények Jelenleg a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerését az európai közösségi jog szintjén számos ágazati és néhány általános irányelv szabályozza. (Magyarországon ezt a joganyagot a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésről szóló 2001. évi C. törvény ültette át a hazai jogrendbe.) Az Európai Bizottság egységesíteni kívánta a széttagolt joganyagot, s az irányelvek gyakorlati tapasztalatait felhasználva egy korszerű, egységes irányelvtervezetet készített. Ezen tervezet alapján alkották meg a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005/36/EK számú irányelvet, amelynek előkészítésében a magyar Kormány képviselői előbb megfigyelőként, majd Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozása után teljes jogú tagként vettek részt. Az irányelvtervezetet az Európai Bizottság 2002. március 7-én nyújtotta be az Európai Parlamentnek, majd több mint hároméves egyeztetés és tárgyalás eredményeként az Európai Parlament szavazását követően 2005. június 6-án az Európai Unió Tanácsa is elfogadta. II. Az előterjesztés szakmai hatásai Az előterjesztés a szakmai képesítések elismeréséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK számú irányelvét (a továbbiakban: Irányelv) ülteti át a hazai szabályozásba. Az Irányelv kettős céllal készült: orvosolni kívánja egyrészről a szakképesítések elismerésére vonatkozó szabályok ellenmondásaiból származó problémákat, másrészről az új Irányelvtől az európai munkaerőpiac további liberalizációja és az európai versenyképesség globális megerősödése várható. III. Az előterjesztés kapcsolódása az Európai Közösség joganyagához Az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK számú, a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelvét az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2005. szeptember 30-i számában hirdették ki. A hatályba léptető rendelkezés szerint az Irányelv a kihirdetést követő huszadik napon lépett hatályba. Az Irányelv előírja, hogy az egyes tagállamoknak a hatálybalépést követő két éven belül kell az új normákkal összhangba hozniuk jogszabályaikat. Mind a 2005/36/EK irányelv, mind a jelen törvénymódosítás a belső piaci szolgáltatásokról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK számú irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. IV. A várható társadalmi hatások Az előterjesztés tárgyát képező irányelvi szabályozás rugalmasabb elismerési rendszere és kevesebb komitológiai bizottságot létrehozó szabályai egyszerűbbé teszik az elismerési 2

eljárást, s a széttagolt szabályozás megszűntetése hozzájárul a jogterület kedvezőbb áttekinthetőségéhez. Az Irányelv főbb újdonságai a következők: Az Irányelv megalkotásának az volt a célja, hogy egy egységesebb, rugalmasabb és átláthatóbb általános rendszert hozzon létre a jelenlegi, számos, olykor egymást ismétlő vagy éppenséggel egymásnak is ellentmondó, az esetjogot is segítségül hívó irányelvi szabályozás helyett. Míg az európai közösségi jog korábban csak azon szakmák (állatorvos, ápoló, építész, fogorvos, gyógyszerész, orvos és szülésznő) esetében tette lehetővé a határon átnyúló szolgáltatásokat, amelyeknek képzése harmonizált volt, azaz a minimális képzési követelményeket a közösségi jog ágazati irányelvei meghatározták, addig az új Irányelv a határon átnyúló szolgáltatás lehetőségét a képzés harmonizációja nélkül valamennyi szabályozott szakmára kiterjeszti. Az Irányelv a jelenlegi szabályozást liberalizálva lehetővé teszi közös európai képzési követelményrendszerek (common platforms) létrehozását. A közös követelményrendszer sok tekintetben összevethető a hatályos európai közösségi jogban már létező európai minimális képzési követelményekkel. Ha a tagállamok és az európai szakmai szervezetek valamely szakma gyakorlását lehetővé tevő képzés tekintetében közös követelményrendszert fogadnak el, akkor a migráns a közös követelményrendszer alapján kiállított oklevelével jogosulttá válik arra, hogy esetében mellőzzék a képzés különbözősége miatt hozott úgynevezett kompenzációs intézkedéseket (alkalmassági vizsga, alkalmazkodási időszak teljesítése). Az Irányelv bevezeti a szabad foglalkozás (liberal profession) fogalmát, amely esetében a szakma gyakorlója jellemzően személyesen nyújt intellektuális szolgáltatást ügyfelei részére. A jogszabály a közjegyzők közhatalmi tevékenységét kifejezetten kivonta az Irányelv hatálya alól. Az Európai Parlament javaslatának megfelelően az Irányelv a közösségi jog eddigi négy szintjét ötre bővítette oly módon, hogy az eddig egy kategóriába tartozó felsőoktatási képzéseket (középiskolai érettségit követő legalább hároméves képzés) két szintbe sorolta be. Hatályos európai közösségi jog képzettségi tanúsítvány (igen rövid képzési idő vagy csak vizsga letétele) bizonyítvány (a végbizonyítvány szintjét el nem érő szakképzés) végbizonyítvány (érettségit követő legalább egyéves, de három évet el nem érő időtartamú szakképzés) oklevél (érettségit követő legalább hároméves időtartamú felsőoktatási képzés) Új Irányelv szerinti európai közösségi jog A-szint (azonos a képzettségi tanúsítvánnyal) B-szint (azonos a bizonyítvánnyal) C-szint (azonos a végbizonyítvánnyal) D-szint (a négyéves képzést el nem érő felsőoktatási képzés) E-szint (a négyéves időtartamú képzést elérő felsőoktatási képzés) 3

V. A várható költségkihatások A jogszabály elsősorban eljárási törvény. A külföldről érkező bizonyítványok és oklevelek elismerésének szervezeti rendszere, az eljáró hatóságok személyi állományának kialakítása már megtörtént, így a jogszabály módosítása költségvetési többletet nem igényel. VI. Kapcsolódás más kormány-előterjesztéshez A döntés nem kapcsolódik más, előkészítés alatt álló kormány-előterjesztéshez. VII. Kapcsolódás a kormányprogramhoz Az előterjesztés kapcsolódik a kormányprogram Biztonságos köztársaság című fejezetében meghatározott azon célkitűzéshez, miszerint a Kormány célja az európai uniós integráció elmélyítése. Az európai közösségi jog implementálása is ezzel a szándékkal történik. VIII. Megjegyzések Az előterjesztés nem tartozik a műszaki tartalmú jogszabálytervezeteknek az Európai Bizottsággal és az Európai Unió tagállamaival való egyeztetéséről szóló 94/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet, illetőleg a kereskedelem, illetve az áruk szabad áramlása akadályaival kapcsolatos egyes értesítési és bejelentési eljárások végrehajtásáról szóló 44/2004. (III. 16.) Korm. rendelet hatálya alá. Kérjük a Kormányt, hogy az előterjesztést fogadja el. Budapest, 2007. március Dr. Hiller István Dr. Petrétei József 4

II. A KÜLFÖLDI BIZONYÍTVÁNYOK ÉS OKLEVELEK ELISMERÉSÉRŐL SZÓLÓ 2001. ÉVI C. TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁNAK INDOKOLÁSA ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS Előzmények A szakmai képesítések elismerésére vonatkozó európai közösségi normarendszer az elmúlt negyven évben jött létre, igen jelentős mértékben hozzájárulva az egységesedő európai munkaerőpiac kialakulásához. Az Európai Unió közösségi jogi szinten kizárólag azon szakmai képesítések elismerését szabályozza, amelyek ún. szabályozott szakmák gyakorlását teszik lehetővé. Szabályozottnak az a szakma minősül, amelynek gyakorlását a közösségi jog bizonyos oklevél vagy bizonyítvány meglétéhez köti. Az egyes tagállamok maguk határozzák meg, hogy mely szakmákat minősítik szabályozottaknak, ezért a szabályozott szakmák száma tagállamonként eltér. A szabályozott szakmák elismerésének rendszerén belül különleges elbírálás alá esik az ún. ágazati irányelvekkel szabályozott általános orvos, fogorvos, gyógyszerész, ápoló, szülésznő, állatorvos és építész szakképzettség, mivel ezek esetében valamennyi tagállamban megtörtént a képzés összehangolása, így ezeket a képesítéseket a tagállamok, anélkül, hogy vizsgálnák az adott diplomához vagy bizonyítványhoz vezető képzés milyenségét, automatikusan elismerik. (Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az Európai Unió tagállamainak többségében a tevékenység folytatását különböző egyéb feltételekhez is kötik még, pl. erkölcsi bizonyítványhoz, feddhetetlenségi igazoláshoz.) A gyógyszerész képesítések kivételével a fenti szakmák gyakorlóinak a hatályos közösségi jog további kedvezményeket biztosít, amennyiben ún. határon átnyúló szolgáltatást kívánnak nyújtani. Mindennek ellenére sem élveznek azonban a fogadó tagállamban letelepedett személyekkel minden tekintetben azonos jogokat. Azon szakmák esetében pedig, amelyek ugyan szabályozottak, de nem tartoznak a fent említett egészségügyi, illetve építész szakmák közé, a közösségi jog könnyített elismerési eljárás lefolytatását teszi lehetővé. Az ún. általános irányelvek értelmében ugyanis a jogszerűen kiállított oklevél elismerését arra hivatkozva, hogy nem megfelelő képzés után szerezték, nem lehet elutasítani, legfeljebb kiegészítő feltételként szakmai gyakorlat igazolását, adaptációs (alkalmazkodási) időszak teljesítését, illetve alkalmassági vizsgát lehet előírni. Az alkalmassági vizsga és az alkalmazkodási időszak kizárólag vagylagosan írható elő, és ha jogszabály kivételt nem tesz, a kérelmezőt illeti meg a választás joga a két intézkedés között. Az általános irányelvek hatálya alá tartozó szakmák esetében a közösségi jog nem tartalmaz szabályozást a határon átnyúló szolgáltatásokat illetően, így a fogadó államnak joga van 5

ahhoz, hogy előírja a kérelmező számára a képesítés teljes elismerését, hasonlóan ahhoz, mintha a szakképesített személy letelepedni kívánna egy másik tagállamban; ez a jogszabályi helyzet azonban számottevően gátolja az európai munkaerőpiac igazán rugalmassá válását. A fentiekre, valamint arra tekintettel, hogy napjainkra a képesítések elismerését szabályozó, az esetjogot is gyakran segítségül hívó közösségi joganyag igen terjedelmessé, szerteágazóvá, sokszor önmagát ismétlővé, illetve önmagának is ellenmondóvá, s ezáltal nehezen alkalmazhatóvá vált, időszerű lett e normarendszer megújítása annak érdekében, hogy Európa a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb gazdaságává váljon 2010-re (az Európai Tanács lisszaboni ülése, 2000. március). Az Európai Bizottság az Európai Tanács 2001. márciusi stockholmi ülését követően az Európai Tanács kérésére elkészítette az európai közösségi szakmai képesítések egységes, átlátható és rugalmas elismerési rendszerére vonatkozó irányelvtervezetét, melyet 2002. március 7-én nyújtott be az Európai Parlamentnek, majd több mint hároméves egyeztetés és tárgyalás eredményeként az Európai Parlament szavazását követően 2005. június 6-án az Európai Unió Tanácsa is elfogadott. A szakmai képesítések elismeréséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK számú irányelve (a továbbiakban: Irányelv) azzal a céllal készült, hogy egységesítve az elmúlt negyven évben elfogadott tizenöt irányelvet, ugyanakkor megtartva a meglévő elismerési rendszerek által nyújtott biztosítékokat, létrehozzon egy egységes, következetes jogi keretet, amely a szolgáltatások nyújtásának további kiterjesztésén, a képesítések automatikusabb elismerésén és az irányelveket korszerűsítő eljárások rugalmasabbá tételén alapszik. Az Irányelv hatálya Ezen új Irányelv vonatkozik valamennyi tagállam olyan állampolgárára, aki szabályozott szakmát kíván gyakorolni akár önálló vállalkozóként, akár foglalkoztatottként egy attól eltérő tagállamban, mint amelyikben a szakmai képesítését megszerezte. Az Irányelv megalkotása az európai jogalkotás egységesítési folyamatának részeként a három általános irányelvet (89/48/EGK, 92/51/EGK tanácsi irányelv és 1999/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv) a tizenkét ágazati irányelvvel együtt (93/16/EGK, 77/452/EGK, 77/453/EGK, 78/686/EGK, 78/687/EGK, 78/1026/EGK, 78/1027/EGK, 80/154/EGK, 80/155/EGK, 85/432/EGK, 85/433/EGK és 85/384/EGK tanácsi irányelv) egységes szövegben egyesíti, lefedve a következő hét szakmát is: orvos, ápolónő, fogorvos, állatorvos, szülésznő, gyógyszerész és építész. Az ügyvédi szolgáltatások nyújtására és az ügyvédek letelepedésére vonatkozó irányelvekre (77/249/EGK és 98/5/EK irányelv) a 2005/36/EK irányelv hatálya nem terjed ki, mivel az ügyvédek tevékenységét szabályozó irányelvek nem a szakmai képesítések elismeréséről, hanem a szakma külföldön történő gyakorlásáról rendelkeznek. Az ügyvédek képesítésének elismerését ugyanakkor a 89/48/EGK irányelv szabályozta, ezért erre az új Irányelv hatálya kiterjed. 6

A szolgáltatásnyújtás szabadságának és a letelepedés jogának biztosítása a tagállamok állampolgárai számára A szakmai képesítések elismerése lehetővé teszi a képesítés tulajdonosa számára, hogy a fogadó tagállamban megkezdje a képesítésének megfelelő szakma gyakorlását, és a fogadó tagállam állampolgáraival azonos feltételek mellett gyakorolhassa azt. Az Irányelv különbséget tesz a szolgáltatásnyújtás szabadsága" és a letelepedés szabadsága" között az Európai Bíróság által meghatározott szempontok (úgymint a szolgáltatások nyújtásának időtartama, gyakorisága, rendszeressége és folyamatossága) szerint. A határon átnyúló szolgáltatásnyújtás megkönnyítése Egy adott tagállamnak az Európai Közösség valamely tagállamában törvényesen letelepedett állampolgára ideiglenes és eseti alapon bármely másik tagállamban eredeti szakmai címét használva szolgáltatást nyújthat anélkül, hogy el kellene ismertetnie a képesítését. A fogadó tagállam előírhatja, hogy a szolgáltatást nyújtó a szolgáltatásnyújtás megkezdése előtt tegyen nyilatkozatot és azt évente újítsa meg. A fogadó tagállam a szolgáltatást nyújtani kívánótól azt is megkövetelheti, hogy az első szolgáltatást megelőzően nyújtson be bizonyos, az Irányelvben felsorolt, például a szolgáltatást nyújtó nemzetiségére, törvényes letelepedésére és a szakmai képesítéseire vonatkozó iratokat. Amennyiben a fogadó tagállam pro forma regisztrációt követel meg az illetékes szakmai szervezetnél, akkor ennek automatikusan kell megtörténnie. Olyan szakmák esetében, amelyeknek közegészségügyi vagy közbiztonsági vonatkozásai vannak, és nem esnek automatikus elismerés alá, a fogadó tagállam az arányosság elvének keretein belül előzetesen ellenőrizheti a szolgáltatást nyújtó szakmai képesítéseit. Azokban az esetekben, amelyekben a szolgáltatást a letelepedés szerinti tagállam eredeti szakmai címét használva nyújtják, a fogadó tagállam illetékes hatóságai a szolgáltatást nyújtó számára meghatározott adatok közlését írhatják elő. Az illetékes hatóságok kötelesek biztosítani azon információk cseréjét, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a szolgáltatás megrendelőjének panaszait a szolgáltatást nyújtóval szemben megfelelően érvényesíteni lehessen. A fogadó tagállam a letelepedés szerinti tagállamtól kérheti továbbá, hogy adjon információt a szolgáltatást nyújtó letelepedésének jogszerűségére, helyes magaviseletére, valamint arra vonatkozóan, hogy nem szabtak-e ki vele szemben szakmai jellegű fegyelmi vagy büntető intézkedést. Az Irányelv kölcsönös tájékoztatási kötelezettséget ír elő a tagállamok hatóságai számára, amennyiben az adott szakmát gyakorló a szakma szabályait súlyosan megszegi. Ezt az információcserét minden esetben a meglévő adatvédelmi jogszabályoknak megfelelően kell végrehajtani. A letelepedés szabadsága" alapelv akkor érvényesül, ha egy szakember ténylegesen szabadon megteheti, hogy állandó szakmai tevékenység folytatása céljából letelepedhessen egy másik tagállamban. A letelepedés tekintetében az Irányelv magában foglalja a három meglévő elismerési rendszert: A szakmai képesítések elismerésének általános rendszere (az Irányelv I. Fejezete). Ez a rendszer alkalmazandó mindazokra a szakmákra, amelyeket nem 7

fednek le az ágazati elismerési szabályok. Ez az általános rendszer a kölcsönös elismerés és bizalom elvén alapszik. Ha azonban jelentős különbségek mutatkoznak a származás szerinti tagállamban elvégzett képzés és a fogadó tagállam által megkövetelt képzés között, a fogadó állam kompenzációs intézkedésként alkalmazkodási időszak vagy alkalmassági vizsga teljesítését írhatja elő. E két kompenzációs intézkedés között a választás joga a kérelmezőt illeti meg; A szakmai tapasztalat automatikus elismerésének rendszere (az Irányelv II. Fejezete). Az Irányelvben felsorolt ipari, kézműves és kereskedelmi szakmák adott időn keresztül való tényleges és jogszerű gyakorlása esetén az elismerés automatikus; Meghatározott szakmai képesítések automatikus elismerésének rendszere (az Irányelv III. Fejezete). Meghatározott szakmák esetében a képzési követelmények európai szinten harmonizáltak, ezért ezek a képesítések automatikus elismerés alá tartoznak. Ezen képesítések a következők: orvos, ápoló, fogorvos, fogszakorvos, állatorvos, szülésznő, gyógyszerész és építész. A szakmai képesítések elismerésének általános rendszere (az Irányelv I. Fejezete) Ha a fogadó tagállamban a szakma gyakorlásának megkezdése és a szakma gyakorlása szabályozott, azaz meghatározott szakmai képesítések birtoklásától függ, az illetékes elismerési hatóság lehetővé teszi a kérelmező számára az adott szakma gyakorlásának megkezdését, illetve annak gyakorlását ugyanazokkal a feltételekkel, mint a saját állampolgárai számára, amennyiben a kérelmező egy másik tagállamban szerzett, a fogadó tagállamban megkövetelt képesítéssel azonos vagy annál legfeljebb egy szinttel alacsonyabb szintű képesítéssel rendelkezik. Másrészről viszont, ha a kérelmező tagállamában egy szakma gyakorlásának megkezdése nem függ meghatározott szakmai képesítések megszerzésétől, a kérelmezőnek annak érdekében, hogy megkezdhesse a szakma gyakorlását egy olyan fogadó tagállamban, amely viszont szabályozza a szóban forgó szakmát a képesítésén túl bizonyítania kell a megelőző tíz évben, legalább kétéves, teljes munkaidőben szerzett szakmai tapasztalatát is. Az Irányelv a szakmai képesítések öt szintjét különbözteti meg: Hatályos európai közösségi jog képzettségi tanúsítvány (igen rövid képzési idő vagy csak vizsga letétele) bizonyítvány (a végbizonyítvány szintjét el nem érő szakképzés) végbizonyítvány (érettségit követő legalább egyéves, de három évet el nem érő időtartamú szakképzés) oklevél (érettségit követő legalább hároméves időtartamú felsőoktatási képzés) Új Irányelv szerinti európai közösségi jog A-szint (azonos a képzettségi tanúsítvánnyal) B-szint (azonos a bizonyítvánnyal) C-szint (azonos a végbizonyítvánnyal) D-szint (a négyéves képzést el nem érő felsőoktatási képzés) E-szint (a négyéves időtartamú képzést elérő felsőoktatási képzés) 8

A fogadó tagállam a képesítések elismerésének feltételeként kompenzációs intézkedésként a kérelmezőnek alkalmassági vizsga vagy legfeljebb hároméves alkalmazkodási időszak teljesítését írhatja elő, s ezek egyikét a kérelmezőnek teljesítenie kell, amennyiben: az általa elvégzett képzés legalább egy évvel rövidebb a fogadó tagállamban megszabott képzés idejénél, az általa elvégzett képzés a fogadó tagállamban megszabott képzéstől tartalmában alapvetően eltér, vagy a fogadó tagállamban a szakma egy vagy több olyan szabályozott szakmai tevékenységet is magában foglal, amely a kérelmező származás szerinti tagállamában nem része az adott szakmának, ezért a kérelmező által a származása szerinti tagállamában elvégzett képzés alapvető tartalmi eltérést mutat a fogadó tagállam képzésétől az adott szabályozott szakmai tevékenységekre való felkészítés tekintetében. A fogadó tagállamnak fel kell ajánlania a kérelmezőnek annak lehetőségét, hogy választhasson az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga között. A fogadó tagállam csak egyedileg meghatározott esetekben, vagy az Európai Bizottság jóváhagyásával térhet el ettől a követelménytől. Az Irányelv arról is rendelkezik, hogy a képviseleti szakmai szövetségek nemzeti és európai szinten egyaránt hozzanak létre közös követelményrendszereket, meghatározva azokat az intézkedéseket, amelyekkel a tagállamok legalább kétharmadában, továbbá minden olyan tagállamban, amely az adott szakmát szabályozza, kompenzálni lehet a képzési követelmények közötti lényeges eltéréseket. Amennyiben ez a követelményrendszer megkönnyíti a szakmai képesítések elismerését, az Európai Bizottság ezen követelményrendszert a komitológiai eljárás szabályai szerint a tagállamok elé terjesztheti és a követelményrendszerre vonatkozóan végrehajtási intézkedést kezdeményezhet. Amint ezt a végrehajtási intézkedést elfogadták, a tagállamok nem írhatnak elő kompenzációs intézkedéseket azon kérelmezőknek, akik megfelelnek a követelményrendszer feltételeinek. Egyes ipari, kézműves és kereskedelmi szakmák automatikus elismerésének rendszere (az Irányelv II. Fejezete) A korábbi átmeneti irányelvek (az 1999/42/EK irányelvvel már egységesített 64/222/EGK, 64/427/EGK, 68/364/EGK, 68/366/EGK, 68/368/EGK, 70/523/EGK, 75/368/EGK, 75/369/EGK, 82/470/EGK és 82/489/EGK irányelv) által lefedett szakmai tevékenységek kategóriáinak magában foglalásával, valamint az elismerési típusok számának háromra csökkentésével, az Irányelv tovább kívánja egyszerűsíteni azt a szabályozást, amely a szakmai tapasztalat elismerésének alapvető feltételeit határozza meg. A szakmai tapasztalat elismerésekor figyelembe kell venni az adott szakmában megszerzett szakmai tapasztalat időtartamát, valamint azt, hogy a kérelmező a szakmai tapasztalatát milyen minőségben (önálló vállalkozóként vagy foglalkoztatottként) szerezte. A korábbi szakmai képzést szintén figyelembe kell venni, s csökkenteni kell vele az előírt szakmai tapasztalat időtartamát. Minden korábbi szakmai képzést igazolni kell egy, a tagállam által elismert vagy egy illetékes szakmai testület által kiállított bizonyítvánnyal. 9

Az Irányelv IV. mellékletének I. jegyzékében említett szakmai tevékenységek gyakorlásának a feltételei, amelyek számos különféle ágazatra vonatkoznak a textilipartól a vegyiparon, a kőolajiparon, a nyomdaiparon, a gyártóiparon át egészen az építőiparig, a következők: Tapasztalat/évek száma A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként A korábbi szakmai képzés éveinek száma Önálló vállalkozó 6 Önálló vállalkozó 3 Önálló vállalkozó 4 2 Önálló vállalkozó 3 5 Foglalkoztatott (vezető beosztásban) 5 (kivéve a fodrászatokat) 3 Az Irányelv IV. mellékletének II. jegyzékében említett szakmai tevékenységek gyakorlásának az Irányelv szerinti feltételei, amelyek számos különféle ágazatra vonatkoznak a közlekedési berendezéseket gyártó tevékenységektől a közlekedési, postai szolgáltatásokon, a telekommunikáción át a fényképészeti stúdiókig, a következők: Tapasztalat/évek száma A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként A korábbi szakmai képzés éveinek száma Önálló vállalkozó 5 Önálló vállalkozó 3 3 Önálló vállalkozó 4 2 Önálló vállalkozó 3 5 5 Foglalkoztatott 5 3 Foglalkoztatott 6 2 Az Irányelv IV. mellékletének III. jegyzékében említett szakmai tevékenységek gyakorlásának az Irányelv szerinti feltételei, amelyek számos ágazatra vonatkoznak az éttermektől és szállodáktól egészen az egyéni, közösségi, üdülési és egyéb szolgáltatásokig, a következők: Tapasztalat/évek száma A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként A korábbi szakmai képzés éveinek száma Önálló vállalkozó 3 10

Tapasztalat/évek száma A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként A korábbi szakmai képzés éveinek száma Önálló vállalkozó 2 Meghatározatlan időtartam Önálló vállalkozó 2 3 Foglalkoztatott 3 Meghatározatlan időtartam Meghatározott szakmai képesítések automatikus elismerésének rendszere az orvos, ápoló, fogorvos, állatorvos, szülésznő, gyógyszerész és építész szakmák esetében (az Irányelv III. Fejezete) Minden egyes tagállam automatikusan elismeri az Irányelv V. mellékletében szereplő orvos, ápoló, fogorvos, állatorvos, szülésznő, gyógyszerész és építész szakmai tevékenységek folytatásának megkezdését lehetővé tevő okleveleket és bizonyítványokat. A jelen Irányelv kötelező minimális képzési követelményeket határoz meg a következő szakmákban: Orvosképzés: a háziorvosképzést és a szakorvosképzést egészségügyi alapképzésnek kell megelőznie. Egészségügyi alapképzés: az egészségügyi alapképzésbe történő felvételhez középiskolai érettségi bizonyítvány szükséges. A képzés legalább hatéves időtartamú vagy 5500 óra időtartamú elméleti és gyakorlati képzésből áll. Szakorvosképzés: a szakorvosképzésbe történő felvételhez az egészségügyi alapképzésben szerzett képesítés szükséges. A képzés elméleti és gyakorlati képzésből áll, és időtartama nem lehet rövidebb az Irányelv V. mellékletének 5.1.4 pontjában meghatározottnál (például általános sebészetre történő szakosodás esetén 5 év). Háziorvosképzés: a háziorvosképzésbe történő felvételhez egészségügyi alapképzésben szerzett képesítés szükséges. 2006. január 1-jétől a háziorvosképzés legalább hároméves időtartamú. Ápoló: az ápolóképzésbe történő felvételhez a közoktatás 10. évfolyamának elvégzését tanúsító bizonyítvány szükséges. A képzés legalább hároméves időtartamú vagy 4600 óra időtartamú elméleti és egészségügyi intézményben folytatott gyakorlati képzésből áll, és legalább az Irányelv V. mellékletének 5.2.2 pontjában leírt programot magában foglalja. Fogorvos: a fogorvosképzésbe történő felvételhez középiskolai érettségi bizonyítvány szükséges. A képzés legalább ötéves időtartamú elméleti és gyakorlati képzésből áll, és legalább az Irányelv V. mellékletének 5.3.2 pontjában leírt programot magában foglalja. Állatorvos: az állatorvosképzésbe történő felvételhez középiskolai érettségi bizonyítvány szükséges. A képzés legalább ötéves időtartamú elméleti és gyakorlati 11

képzésből áll, és legalább az Irányelv V. mellékletének 5.4.2 pontjában leírt tanulmányi programot magában foglalja. Szülésznő: a szülésznőképzésbe történő felvételhez a közoktatás 10. évfolyamának elvégzését tanúsító bizonyítvány szükséges. A képzés időtartama nappali képzésben három év. Azon személyek számára azonban, akik ápoló szakképesítéssel rendelkeznek és így nyernek felvételt a szülésznőképzésbe, a képzés ideje 18 hónapra rövidíthető. Gyógyszerész: a gyógyszerészképzésbe történő felvételhez középiskolai érettségi bizonyítvány szükséges. A képzés legalább ötéves időtartamú képzés, beleértve egy legalább négyéves időtartamú, felsőoktatási intézményben folytatott elméleti és gyakorlati képzést, továbbá egy hathónapos, közforgalmú gyógyszertárban vagy kórházban folytatott gyakornoki képzést. Építész: az építészképzésbe történő felvételhez középiskolai érettségi bizonyítvány szükséges. A képzés legalább négyéves képzést foglal magában, vagy olyan hatéves képzést, amelyből legalább három év nappali képzés. Bizonyos képesítések esetében Németország eltér az építészek képzésének feltételeitől. Az Irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy felsőoktatási intézményeik a fenti szakmák esetében nem nappali képzést is folytathassanak azzal a feltétellel, hogy a képzés teljes időtartama ezáltal nem válhat rövidebbé, a képzés szintje és minősége pedig nem lehet alacsonyabb, mint a nappali képzésé. A fenti képzések esetében az Irányelv csak minimális kötelező képzési követelményeket határoz meg, mozgásteret hagyva a tagállamoknak a részletesebb tanulmányi program kialakítására. Ezek a képzési előírások, amelyek az Irányelv V. mellékletében (5.2.2, 5.3.2, 5.4.2, 5.5.2 és 5.6.2 pont) találhatók, egy komitológiai eljárás keretében módosíthatók, amennyiben ez a tudományos és műszaki fejlődés érdekében szükséges. Előfordulnak olyan esetek is, amelyekben az adott szakmák gyakorlóinak képzése nem felel meg a kötelező minimális képzési követelményeknek, mivel ezeket a képzéseket a képzési követelmények harmonizációja előtt folytatták. Mindezek ellenére az ilyen képzést végzettek korábban szerzett joguk alapján továbbra is jogosultak az adott szakma gyakorlására, amennyiben képzésüket az Irányelv V. mellékletében meghatározott referencia-időpontok előtt kezdték meg. A szakmai képesítések elismerésének eljárási szabályai Az egyéni kérelmet az Irányelvben felsorolt okiratokkal együtt (lásd az Irányelv VII. mellékletét) a fogadó tagállam illetékes hatóságához kell benyújtani. Az Irányelvnek megfelelően az illetékes hatóságnak egy hónap áll a rendelkezésére a kérelem átvételének visszaigazolására, és arra, hogy felhívják a kérelmező figyelmét az esetleg hiányzó iratokra. A hiánytalan kérelem átvételétől számított három hónapon belül kell döntést hozni. Az elutasítást természetesen minden esetben indokolni kell, és elutasítás vagy a határidőn belüli döntéshozatal elmulasztása esetén biztosítani kell, hogy a döntéssel szemben a kérelmezőnek jogorvoslati joga legyen a nemzeti bíróságokon. A tagállamok állampolgárai használhatják, rövidített formában is, a nekik adományozott szakmai címet, továbbá az adott fogadó tagállam szakmai címét is. 12

Nyelvtudás A tagállamok megkövetelhetik a bevándorolt szakemberektől a szakma gyakorlásához szükséges nyelvismeretet. E rendelkezést olyan mértékben kell alkalmazni, amely kizárja a nyelvvizsgák kötelezővé tételét a szakmai tevékenység folytatásához. Adminisztratív együttműködés és egyéb rendelkezések A fenti rendelkezések alkalmazásának megkönnyítése érdekében az Irányelv szoros együttműködést vár el a fogadó tagállam és a származás szerinti tagállam illetékes hatóságai között, és a következőképpen rendelkezik: minden egyes tagállamnak ki kell jelölnie egy koordinátort az Irányelv egységes alkalmazásának megkönnyítése érdekében; minden egyes tagállamnak legkésőbb 2007. október 20-ig ki kell jelölnie egy információs szolgálatot. A nemzeti információs szolgálat feladata lesz ellátni az állampolgárokat a szükséges tájékoztatással a szakmai képesítések elismerésére vonatkozóan, és segíteni őket jogaik érvényesítésében, különösen azon illetékes hatóságokkal történő kapcsolattartás révén, amelyek az elismerés iránti kérelmek ügyében döntenek; a tagállamoknak jelölniük kell egy-egy képviselőt a szakmai képesítések elismerésével foglalkozó, a tagállamok képviselőiből álló komitológiai bizottságba. Ez a bizottság, amelynek elnöke az Európai Bizottság képviselője, segíti az Európai Bizottság munkáját az Irányelv által ráruházott törvény-végrehajtási hatáskör keretein belül. Az Európai Bizottságnak konzultációt kell folytatnia az európai szakmai szervezetek képviselőivel. A tagállamok kétévenként jelentést küldenek az Európai Bizottság részére a rendszer alkalmazásáról. Amennyiben az Irányelv valamely rendelkezésének alkalmazása jelentős nehézséget okoz egy adott szakmacsoport esetében, az Európai Bizottság az ügyben érintett tagállammal együttműködve megvizsgálja ezeket a nehézségeket. 2007. október 20-tól kezdődően az Európai Bizottság ötévenként jelentést készít az Irányelv végrehajtásáról. A tagállamoknak 2007. október 20-án hatályba kell léptetniük nemzeti jogszabályuk részeként az Irányelvet, mely ugyanezen időponttól hatályon kívül helyezi a következő irányelveket: 77/452/EGK, 77/453/EGK, 78/686/EGK, 78/687/EGK, 78/1026/EGK, 78/1027/EGK, 80/154/EGK, 80/155/EGK, 85/384/EGK, 85/432/EGK, 85/433/EGK, 89/48/EGK, 92/51/EGK, 93/16/EGK és 1999/42/EK. 2010 végére, három évvel azt követően, hogy az Irányelvet a tagállamok átvették, az Európai Bizottság az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszt egy jelentést az Irányelvnek a közös követelményrendszerekre vonatkozó rendelkezéséről, és amennyiben szükséges, megfelelő javaslatokat tesz annak módosítására. 13

RÉSZLETES INDOKOLÁS 1. A 2005/36/EK számú irányelv preambulumának 12. bekezdése elvi éllel szögezi le, hogy a szakmai képesítések elismerése a külföldön folytatott tanulmányok alapján kiállított okiratok birtokosait illeti meg, nem lehetséges azonban egy másik tagállam által meghozott elismerési határozat további elismerése (például egy hazai, korábban megszerezhető dr. univ fokozat külföldi PhD fokozatként történő honosításáról szóló határozat hazai PhD fokozatkét történő honosítása), amennyiben a kérelmező nem bizononyítja, hogy további szakmai képesítést szerzett külföldön. 2. A 2005/36/EK számú irányelv szorosabb együttműködésre kötelezi az egyes tagállamok illetékes hatóságait. 3. A 2005/36/EK számú irányelv az elismerési eljárásra korábban megszabott négy hónapos határidőt három hónapra rövidítette, ugyanakkor lehetővé teszi az eljáró hatóság számára, hogy a határidőt egy hónappal meghosszabbítsa. Az eljárás határidejének meghosszabbítása azonban nem lehetséges a feltétel nélküli, automatikus elismerés hatálya alá tartozó oklevelek esetében. A tervezet a szakmai felügyeletet gyakorló miniszter feladatkörébe utalja a másodfokú hatósági ügyek elbírálását. A tervezet 5. -a módosítja az Elismerési törvény teljes III. Részét, ezért az áttekinthetőség érdekében a továbbiakban a módosuló rendelkések hivatkozásai találhatók. 4. 5. Az Elismerési törvény új 21-25. -ai A szóban forgó rendelkezések lényegében a korábbi európai közösségi jogi szabályozást, tehát az Elismerési törvény korábbi rendelkezéseit tartalmazzák. Újdonság az, hogy a tagállamok már megkövetelhetik a bevándorolt szakemberektől a szakma gyakorlásához szükséges nyelvismeretet, még a feltétel nélküli elismerés alá tartozó oklevelek esetében is. E rendelkezés alkalmazásánál nem a nyelvvizsgát kell kötelezővé tenni a szakmai tevékenység folytatásához, az eljáró hatóságnak azonban lehetősége és egyben kötelezettsége, hogy az adott szakma gyakorlására a nyelvtudás hiánya miatt alkalmatlan (emiatt az ügyfelek, betegek, tanulók számára közvetlen hátrányt vagy akár veszélyt jelentő) személyt a szakma gyakorlásától eltiltsa. A 2005/36/EK irányelv szintén előírja, hogy az eljáró hatóság (minden esetben) tájékoztatja a kérelmezőt a kérelem kézhezvételéről, ennek módját azoban nem írja elő. A tájékoztatás 14

történhet a kérelem átvételekor szóban, postai vagy elektronikus küldemény esetében elektronikus (válasz)levélben, távbeszélőn, stb. Az Elismerési törvény új 26-28. -ai A szakmai címek használatára vonatkozó rendelkezések lényegében megegyeznek a korábbi európai közösségi jogi, valamint hazai szabályozással. Az Elismerési törvény új 29. -a A szakmai képesítések elismerésére vonatkozó európai közösségi jogi fogalomtár, egy lényeges eltéréssel, megegyezik a korábban használt meghatározásokkal. A képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratokat a korábban alkalmazott négy szint helyett öt kategória szerint csoportosítja a törvény: Hatályos európai közösségi jog képzettségi tanúsítvány (igen rövid képzési idő vagy csak vizsga letétele) bizonyítvány (a végbizonyítvány szintjét el nem érő szakképzés) végbizonyítvány (érettségit követő legalább egyéves, de három évet el nem érő időtartamú szakképzés) oklevél (érettségit követő legalább hároméves időtartamú felsőoktatási képzés) Új Irányelv szerinti európai közösségi jog A-szint (azonos a képzettségi tanúsítvánnyal) B-szint (azonos a bizonyítvánnyal) C-szint (azonos a végbizonyítvánnyal) D-szint (a négyéves képzést el nem érő felsőoktatási képzés) E-szint (a négyéves időtartamú képzést elérő felsőoktatási képzés) Az Elismerési törvény új 30-32. -ai Szabályozott szakma esetében, azaz ha Magyaországon a szakma gyakorlásának megkezdése és a szakma gyakorlása meghatározott szakmai képesítések birtoklásától függ, az illetékes elismerési hatóság lehetővé teszi a kérelmező számára az adott szakma gyakorlásának megkezdését, illetve annak gyakorlását ugyanazokkal a feltételekkel, mint a saját állampolgárai számára, amennyiben a kérelmező egy másik tagállamban szerzett, a fogadó tagállamban megkövetelt képesítéssel azonos vagy annál legfeljebb egy szinttel alacsonyabb szintű képesítéssel rendelkezik. Ha a kérelmező tagállamában az adott szakma gyakorlásának megkezdése nem függ meghatározott szakmai képesítések megszerzésétől, a kérelmezőnek annak érdekében, hogy megkezdhesse a szakma gyakorlását egy olyan fogadó tagállamban, amely viszont szabályozza a szóban forgó szakmát a képesítésén túl bizonyítania kell a megelőző tíz évben, legalább kétéves, teljes munkaidőben szerzett szakmai tapasztalatát is. A fogadó tagállam a képesítések elismerésének feltételeként kompenzációs intézkedésként alkalmassági vizsga vagy legfeljebb hároméves alkalmazkodási időszak teljesítését írhatja elő a kérelmezőnek, amennyiben: az általa elvégzett képzés legalább egy évvel rövidebb a fogadó tagállamban megszabott képzés idejénél, 15

az általa elvégzett képzés a fogadó tagállamban megszabott képzéstől tartalmában alapvetően eltér, vagy a fogadó tagállamban a szakma egy vagy több olyan szabályozott szakmai tevékenységet is magában foglal, amely a kérelmező származás szerinti tagállamában nem része az adott szakmának, ezért a kérelmező által a származása szerinti tagállamában elvégzett képzés alapvető tartalmi eltérést mutat a fogadó tagállam képzésétől az adott szabályozott szakmai tevékenységekre való felkészítés tekintetében. A fogadó tagállamnak biztosítania kell annak lehetőségét, hogy a kérelmező választhasson az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga teljesítése között. A fogadó tagállam csak egyedileg meghatározott esetekben vagy az Európai Bizottság jóváhagyásával térhet el ettől a követelménytől. Az Elismerési törvény új 33. -a Az Irányelv arról is rendelkezik, hogy a képviseleti szakmai szövetségek nemzeti és európai szinten egyaránt hozzanak létre közös követelményrendszereket, meghatározva azokat az intézkedéseket, amelyekkel a tagállamok legalább kétharmadában, továbbá minden olyan tagállamban, amely az adott szakmát szabályozza, kompenzálni lehet a képzési követelmények közötti lényeges eltéréseket. Amennyiben ez a követelményrendszer megkönnyíti a szakmai képesítések elismerését, az Európai Bizottság a követelményrendszert a komitológiai eljárás szabályai szerint a tagállamok elé terjesztheti, és a követelményrendszerre vonatkozóan végrehajtási intézkedést kezdeményezhet. A végrehajtási intézkedés elfogadását követően a tagállamok nem írhatnak elő kompenzációs intézkedéseket azoknak a kérelmezőknek, akik megfelelnek a követelményrendszer feltételeinek. Az Elismerési törvény új 34-37. -ai A szakmai tapasztalat elismerésének rendszere lényegében megegyezik a korábbi szabályozással, az alábbi fontos eltérésektől eltekintve. A korábbi átmeneti irányelvek (az 1999/42/EK irányelvvel már egységesített 64/222/EGK, 64/427/EGK, 68/364/EGK, 68/366/EGK, 68/368/EGK, 70/523/EGK, 75/368/EGK, 75/369/EGK, 82/470/EGK és 82/489/EGK irányelv) által lefedett szakmai tevékenységek kategóriáinak magában foglalásával, valamint az elismerési típusok számának csökkentésével az Irányelv tovább kívánja egyszerűsíteni azt a szabályozást, amely a szakmai tapasztalat elismerésének alapvető feltételeit határozza meg. A szakmai tapasztalat elismerésekor figyelembe kell venni az adott szakmában megszerzett szakmai tapasztalat időtartamát, valamint azt, hogy a kérelmező a szakmai tapasztalatát milyen minőségben (önálló vállalkozóként vagy foglalkoztatottként) szerezte. Figyelembe kell venni továbbá a korábbi szakmai képzést, melynek időtartamával csökkenteni kell az előírt szakmai tapasztalat időtartamát. Minden korábbi szakmai képzést igazolni kell egy, a tagállam által elismert vagy egy illetékes szakmai testület által kiállított bizonyítvánnyal. Az Irányelv IV. mellékletének I. jegyzékében említett szakmai tevékenységek gyakorlásának a feltételei, amelyek számos különféle ágazatra vonatkoznak a textilipartól a vegyiparon, a kőolajiparon, a nyomdaiparon, a gyártóiparon át egészen az építőiparig, a következők: 16

Tapasztalat/évek száma A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként A korábbi szakmai képzés éveinek száma Önálló vállalkozó 6 Önálló vállalkozó 3 Önálló vállalkozó 4 2 Önálló vállalkozó 3 5 Foglalkoztatott (vezető beosztásban) 5 (kivéve a fodrászatokat) 3 Az Irányelv IV. mellékletének II. jegyzékében említett szakmai tevékenységek gyakorlásának az Irányelv szerinti feltételei, amelyek számos különféle ágazatra vonatkoznak a közlekedési berendezéseket gyártó tevékenységektől a közlekedési, postai szolgáltatásokon, a telekommunikáción át a fényképészeti stúdiókig, a következők: Tapasztalat/évek száma A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként A korábbi szakmai képzés éveinek száma Önálló vállalkozó 5 Önálló vállalkozó 3 3 Önálló vállalkozó 4 2 Önálló vállalkozó 3 5 5 Foglalkoztatott 5 3 Foglalkoztatott 6 2 Az Irányelv IV. mellékletének III. jegyzékében említett szakmai tevékenységek gyakorlásának az Irányelv szerinti feltételei, amelyek számos ágazatra vonatkoznak az éttermektől és szállodáktól egészen az egyéni, közösségi, üdülési és egyéb szolgáltatásokig, a következők: Tapasztalat/évek száma A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként A korábbi szakmai képzés éveinek száma Önálló vállalkozó 3 Önálló vállalkozó 2 Meghatározatlan időtartam Önálló vállalkozó 2 3 17

Tapasztalat/évek száma A szakmai tapasztalat éveinek száma önálló vállalkozóként A szakmai tapasztalat éveinek száma foglalkoztatottként Foglalkoztatott 3 A korábbi szakmai képzés éveinek száma Meghatározatlan időtartam Az Elismerési törvény új 38. -a Minden egyes tagállam automatikusan elismeri az Irányelv V. mellékletében szereplő orvos, ápoló, fogorvos, állatorvos, szülésznő, gyógyszerész és építész szakmai tevékenységek folytatásának megkezdését lehetővé tevő okleveleket és bizonyítványokat. Jelen Irányelv kötelező minimális képzési követelményeket határoz meg a következő szakmákban: Orvosképzés: a háziorvosképzést és a szakorvosképzést egészségügyi alapképzésnek kell megelőznie. Egészségügyi alapképzés: az egészségügyi alapképzésbe történő felvételhez középiskolai érettségi bizonyítvány szükséges. A képzés legalább hatéves vagy 5500 óra időtartamú elméleti és gyakorlati képzésből áll. Szakorvosképzés: a szakorvosképzésbe történő felvételhez az egészségügyi alapképzésben szerzett képesítés szükséges. A képzés elméleti és gyakorlati képzésből áll, és időtartama nem lehet rövidebb az Irányelv V. mellékletének 5.1.4 pontjában meghatározottnál (például általános sebészetre történő szakosodás esetén 5 év). Háziorvosképzés: a háziorvosképzésbe történő felvételhez egészségügyi alapképzésben szerzett képesítés szükséges. 2006. január 1-jétől a háziorvosképzés legalább hároméves időtartamú. Ápoló: az ápolóképzésbe történő felvételhez a közoktatás 10. évfolyamának elvégzését tanúsító bizonyítvány szükséges. A képzés legalább hároméves vagy 4600 óra időtartamú elméleti és egészségügyi intézményben folytatott gyakorlati képzésből áll, és legalább az Irányelv V. mellékletének 5.2.2 pontjában leírt programot magában foglalja. Fogorvos: a fogorvosképzésbe történő felvételhez középiskolai érettségi bizonyítvány szükséges. A képzés legalább ötéves időtartamú elméleti és gyakorlati képzésből áll, és legalább az Irányelv V. mellékletének 5.3.2 pontjában leírt programot magában foglalja. Állatorvos: az állatorvosképzésbe történő felvételhez középiskolai érettségi bizonyítvány szükséges. A képzés legalább ötéves időtartamú elméleti és gyakorlati képzésből áll, és legalább az Irányelv V. mellékletének 5.4.2 pontjában leírt tanulmányi programot magában foglalja. Szülésznő: a szülésznőképzésbe történő felvételhez a közoktatás 10. évfolyamának elvégzését tanúsító bizonyítvány szükséges. A képzés időtartama nappali képzésben 18

három év. Azok számára azonban, akik ápoló szakképesítéssel rendelkeznek és így nyernek felvételt a szülésznőképzésbe, a képzés ideje 18 hónapra rövidíthető. Gyógyszerész: a gyógyszerészképzésbe történő felvételhez középiskolai érettségi bizonyítvány szükséges. A képzés legalább ötéves időtartamú képzés, beleértve egy legalább négyéves időtartamú, felsőoktatási intézményben folytatott elméleti és gyakorlati képzést, továbbá egy hathónapos, közforgalmú gyógyszertárban vagy kórházban folytatott gyakornoki képzést. Építész: az építészképzésbe történő felvételhez középiskolai érettségi bizonyítvány szükséges. A képzés legalább négyéves képzést foglal magában, vagy olyan hatéves képzést, amelyből legalább három év nappali képzés. Bizonyos képesítések esetében Németország eltér az építészek képzésének feltételeitől. Az Irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy felsőoktatási intézményeik a fenti szakmák esetében nem nappali képzést is folytathassanak azzal a feltétellel, hogy a képzés teljes időtartama ezáltal nem válhat rövidebbé, a képzés szintje és minősége pedig nem lehet alacsonyabb, mint a nappali képzésé. A fenti képzések esetében az Irányelv csak minimális kötelező képzési követelményeket határoz meg, mozgásteret hagyva a tagállamoknak a részletesebb tanulmányi program kialakítására. Ezek a képzési előírások, amelyek az Irányelv V. mellékletében (5.2.2, 5.3.2, 5.4.2, 5.5.2 és 5.6.2 pont) találhatók, egy komitológiai eljárás keretében módosíthatók, amennyiben ez a tudományos és műszaki fejlődés érdekében szükséges. Előfordulnak olyan esetek is, amelyekben az adott szakmák gyakorlóinak képzése nem felel meg a kötelező minimális képzési követelményeknek, mivel ezeket a képzéseket a képzési követelmények harmonizációja előtt folytatták. Mindezek ellenére az ilyen képzést végzettek korábban szerzett joguk alapján továbbra is jogosultak az adott szakma gyakorlására, amennyiben képzésüket az Irányelv V. mellékletében meghatározott referencia-időpontok előtt kezdték meg. Az Elismerési törvény a feltétel nélküli elismerés szabályainak csupán a keretét határozza meg, a részletszabályozást (ideértve a szóban forgó fejezet hatálya alá tartozó, többszáz okirat megnevezésének közzétételét) alacsonyabb szintű jogszabályok hatálya alá utalja. Az Elismerési törvény új 39-43. -ai Egy adott tagállamnak az Európai Közösség valamely tagállamában törvényesen letelepedett állampolgára ideiglenes és eseti alapon bármely másik tagállamban eredeti szakmai címét használva szolgáltatást nyújthat anélkül, hogy el kellene ismertetnie a képesítését. A fogadó tagállam előírhatja, hogy a szolgáltatást nyújtó a szolgáltatásnyújtás megkezdése előtt tegyen nyilatkozatot, és azt évente újítsa meg. A fogadó tagállam a szolgáltatást nyújtani kívánótól azt is megkövetelheti, hogy az első szolgáltatást megelőzően nyújtson be bizonyos, az Irányelvben felsorolt, például a szolgáltatást nyújtó nemzetiségére, törvényes letelepedésére és a szakmai képesítéseire vonatkozó iratokat. Amennyiben a fogadó tagállam pro forma regisztrációt követel meg az illetékes szakmai szervezetnél, ennek automatikusan kell megtörténnie. Olyan szakmák esetében, amelyeknek 19

közegészségügyi vagy közbiztonsági vonatkozásai vannak, és nem esnek automatikus elismerés alá, a fogadó tagállam az arányosság elvének keretein belül előzetesen ellenőrizheti a szolgáltatást nyújtó szakmai képesítéseit. Azokban az esetekben, amelyekben a szolgáltatást a letelepedés szerinti tagállam eredeti szakmai címét használva nyújtják, a fogadó tagállam illetékes hatóságai a szolgáltatást nyújtó számára meghatározott adatok közlését írhatják elő. Az illetékes hatóságok kötelesek biztosítani az információcserét annak érdekében, hogy a szolgáltatás megrendelőjének panaszait a szolgáltatást nyújtóval szemben megfelelően érvényesíteni lehessen. A fogadó tagállam a letelepedés szerinti tagállamtól kérheti továbbá, hogy adjon információt a szolgáltatást nyújtó letelepedésének jogszerűségére, helyes magaviseletére, valamint arra vonatkozóan, hogy nem szabtak-e ki vele szemben szakmai jellegű fegyelmi vagy büntető intézkedést. Az Irányelv kölcsönös tájékoztatási kötelezettséget ír elő a tagállamok hatóságai számára, amennyiben az adott szakmát gyakorló a szakma szabályait súlyosan megszegi. Ezt az információcserét minden esetben a meglévő adatvédelmi jogszabályoknak megfelelően kell végrehajtani. A módosító törvény tervezetének 6. -a A szakasz Az Elismerési törvény módosuló III. Részének megfelelő rendeletek kiadására ad felhatalmazásokat az érintett miniszterek számára A módosító törvény tervezetének 7-9. -ai A módosító törvény zárórendelkezései a jogharmonizációs záradékot, jogtechnikai jellegű szövegmódosítást tartalmaznak. 20

III. HATÁROZATI JAVASLAT A Kormány megtárgyalta és elfogadta a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosításáról szóló előterjesztést, és egyidejűleg elrendeli az előterjesztés mellékletét képező törvény tervezetének az Országgyűléshez történő benyújtását a Kormány törvényjavaslataként. A Kormány a törvényjavaslat parlamenti előadójaként a Kormány nevében az oktatási és kulturális minisztert jelöli ki. 21

Melléklet a. számú kormány-előterjesztéshez 2007. évi törvény a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosításáról 1. A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény (a továbbiakban: Etv.) 1. -ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki: Nem minősül külföldi bizonyítványnak, oklevélnek, illetve szakmai képesítésnek a hazai bizonyítvány, oklevél, illetve szakmai képesítés külföldi elismeréséről szóló, külföldi eljáró hatóság által hozott döntés. 2. Az Etv. a következő 4/A. -sal egészül ki: 4/A. (1) A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséért felelős hatóság a Harmadik részben foglalt rendelkezések végrehajtása érdekében információs szolgálatként is működik, és mint ilyennek feladata: a) a tagállamok állampolgárainak és más tagállamok információs szolgálatainak a tájékoztatása a Harmadik részben foglalt rendelkezések végrehajtása érdekében, így tájékoztatás a szakmákat és e szakmák gyakorlását szabályozó nemzeti jogszabályi rendelkezésekről, közöttük a szociális rendelkezésekről és adott esetben az etikai szabályokról, és b) az állampolgárok segítése a Harmadik részben foglalt jogok érvényesítésében. (2) Az Európai Bizottság megkeresésére a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséért felelős hatóság a megkeresés kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztatja az Európai Bizottságot azoknak a vizsgálatoknak az eredményéről, amelyeket az (1) bekezdés b) pontjának rendelkezései alapján folytat. 3. Az Etv. 9. -a a következő (4) bekezdéssel egészül ki: (4) Nem hosszabbítható meg a IX. Fejezet szerinti eljárás határideje. 4. Az Etv. 11. (1) bekezdésének a helyébe a következő rendelkezés lép: (1) Oktatási intézmény eljárása esetén az elsőfokú döntés ellen az oktatásért felelős miniszterhez lehet fellebbezni. 5. Az Etv. 21 44. -a, valamint az azt megelőző cím helyébe az alábbi rendelkezések lépnek: HARMADIK RÉSZ AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGI JOG HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ELISMERÉS VI. Fejezet 22