EGYENRUHÁINK Selmeczi akadémisták 1856-ban Selmecen a legrégebbi tanulók azok az expactansok és praktikánsok voltak, akik egy bányatiszt mellé osztva tanultak. Ezek a korabeli diákokkal egyezı ruházatot hordtak. Térden alul érı kabátot, magas szárú csizmát viseltek és hoszszúszárú pipát hordtak magukkal. Lassan átvették az itteni bányászok viseleteit, amely korántsem volt egységes. A felvidéki bányavárosokban négyféle viselet terjedt el: a magyar viselet, a tiroli fehér viselet, a bibertárói viselet (ebbıl alakult ki a gruben) és a fekete freibergi viselet (ebbıl keletkezett a bányaing). A különbözı bányászviseleteket legtöbben keverve hordták, néha civil öltözetekkel kombinálva. Az 1820-as évektıl a Burschenschaft tagjai az összetartozás kifejezéseként az ún. Alt Deutschen Tracht-ot (régi német viselet) hordták. Ehhez valamilyen bányász jellegő, nyitott fekete zubbonyt, mellényt, lapos sildes, ún. német tányérsapkát, a jobb vállon átvetett ezüst-zöld-ezüst, ún. Burschenschaft-szalagot viseltek, melyre vulgójukat és beiratkozási évszámukat hímeztették ki. A magyar származásúak erre a szalagra keresztben piros-fehérzöld szalagot varrattak. Az erdészek megjelenésükkel némi magyaros viseletet hoztak be. Alt Deutsch viseletben a bányászruhákhoz hasonló kabátot, de már magyarosabb, a késıbbi csendırkalaphoz hasonló keménykalapot hordtak. 1
Az akadémia hallgatóinak egyenruháját késıbb több rendelet szabályozta. 1838-ban a bécsi udvari kamara engedélyezte valamennyi bányász akadémikusnak a bányászok ısi ruházatának egyöntető viselését, de tiszti jelvények és rangjelzés nélkül. 1839-ben pedig az erdészruhát szabályozta (zöld egyenruha, világosabb zöld gallérral és hajtókával, a gallér ezüst csíkkal beszegve, a kabát világosabb zöld anyagú, a galléron tölgyág és sima fehér gombok voltak elıírva).a hatvanas években mind a bányász, mind az erdész hallgatók is készítettek olyan ruhákat, amelyek már nem egyeztek meg az 1838-39-ben engedélyezettekkel. A bányászok ekkor már a grubenhez hasonló Bieber-stollen -t, a féldísz aufhauert és a díszruhát, a bergkittelt is hordták. Az erdészek ruhája akkoriban sötétszürke anyagból készült, négy zsebfedıs álló gallérú zubbony volt, a jobb vállon vállpánttal. Ezt nem gombolták be, hanem mellényt hordtak hozzá. Fehér inghez, fekete csokorra kötött, hosszan lelógó magyaros nyakkendıt viseltek. 1884-ben az akkori (1881-ben elfogadott) államerdészeti egyenruhát írták elı, színét azonban a lucfenyı kérgéhez hasonló vöröses barna színre változtatták. Ehhez puha sildes lehajtható szélő utazósapkát hordtak. Ebbıl alakult ki késıbb a walden. Az egyenruhát 1892-ben az új akadémiai épület átadása után rendeletileg egységesítették. A véglegesen kialakult hétköznap használatos ruha a bányászoknál és kohászoknál a gruben (bányászka), míg az erdészeknél a walden (erdészke) lett. E hétköznapi viselet mellett használatos volt a kis és nagyestélyi ruházat is. Gruben A gruben eredetileg bányász munkaruha volt, ami a szabásán és a kialakításán is látszik. Ezt az egyenruhát csak bányászok és kohászok viselhetik. Durva, vastag, fekete anyagból készült, derékban szabott, lefelé bıvülı, hátul felhasított rövid zubbony. Mostanság a grubent kabátszövetbıl készítik. Elöl eredetileg nyolc, manapság már csak öt arany gomb található. A felhasítás mentén háromhárom, szintén arany-, vagy ezüstszínő gomb díszíti. Állógallérja és bársonyborítása a szaknak megfelelı színő bársonyból készül. Különös ismertetıjele a vállperec és a vastag válltömés. A vállperec megakadályozta, hogy a szerszám leessen a vállukról. Mindkét felkaron és a vállban is erıs tömések voltak, amik megóvták testi épségüket, mikor szők vájatokban közlekedtek. Rossz nyelvek szerint a gruben arra is alkalmas volt, hogy egy hosszú éjszaka után a burschok 2
nem magukat horzsolták le a szők utcákon, hanem a házak falát. Eredetileg a farbır is hozzá tartozott, mivel a meredek vágatokban a testüket és ruhájukat ezzel védték a csúszkálás sérelmei ellen (lefele csúszáskor a farbır középsı részét két lábuk között elöl megfogva ültek rajta). Ma már csak szakestélyeken hordja a balekcsısz (bányászoknál), illetve a farbırugráshoz használják. A grubenhez is fehér inget, fekete nadrágot, fekete cipıt, vagy csizmanadrágot és csizmát viselnek. A gruben ma már nem munkaruha, hanem a többivel egyenlı értékő egyenruha. Régebben elıfordult, hogy a nyári viseletre tiszta fehérbıl készíttették el a grubent. A ruhához az egyszerő, felhajtott szélő selmeci sapka tartozott, elıl-hátul hathat gombon keresztbe font arany zsinórral, a bal oldalon pedig bányászjelvénynyel. (A sapka felsı szélén a kar színének megfelelı zsinórozása volt.) Mindehhez fokos járt. A gruben színei a szakoknak megfelelıen: Bányász: fekete alapon fekete paszomány Kohász: fekete alapon meggypiros paszomány Grubent jelenleg csak Miskolcon hordanak a Bányász- és Kohászhallgatók. Walden Az erdészhallgatók mindennapi ruhája a walden ızbarna, ördögbırszerő anyagból készült. Ez derékban szabott és melltıl karcsúsított, rövid zubbony volt, a derék alatt lefele bıvült és hátul felhasított volt. Elöl öt nagyobb erdészcsillagos arany gombbal teljesen begombolva, esetleg melltıl felfelé nyitva hordták nyakkendıvel, vagy anélkül, kihajtott apacsinggel. Hátul a hasíték két oldalán szintén háromhárom nagyobb erdészcsillagos gomb. Alul és elöl a derékszabás alatt mindkét oldalán ferdén vágott, zsebfedél nélküli zsebek. A nyaknál sötétzöld bársony borítású, 3-4 cm-es álló galléron az ötágú kocsányos tölgy sziklevelet utánzó stilizált erdészcsillag mindkét oldalon. A zubbony ujjvégein szintén sötétzöld bársonyból kiképzett kézelı. A vállvarrásba is keskeny sötétzöld vállmagasítást tettek 3
Elıírás szerint fekete nadrág - a külsı varrásban zöld csíkkal - és fekete cipı járt hozzá. A fejfedı régen sildes sapka, Sopronban már az un. selmeci sapka (barna bársonyból, barna zsinórral szegett felhajtott szélő, a külsı anyag hasítékának 2-2 oldalán 3-3 erdészcsillagos kis gombokon át keresztbe font arany zsinórral, a sapka bal oldalán az erdészcsillaggal) volt. Sokan hordtak hozzá erdész jelenetekkel díszített erdész fokost. Bányaing Még Mária Terézia idejébıl maradt fenn a freibergi fekete egyenruha. Ebbıl fejlıdött ki kisebb változtatásokkal a bányász díszruha, a bányaing (Bergkittel). Jobb minıségő fekete anyagból készült zseb nélkül, de a mell mindkét oldalán zsebutánzó, ferdén húzódó pánt, rajta öt-öt kisebb aranyozott gomb volt felvarrva. Mindkét kar felsı részén arany sújtásokkal és rojtokkal volt díszítve, közte fekete bársonyon bányász-jelvény díszlett aranyfonalból. Az álló galléron fekete (vaskohászoknál zöld, fémkohászoknál piros) bársonyon szintén aranyszínő kettıs kalapács mindkét oldalon. A kabát ujjvégein a gallérral egyezı színő mandzsetta volt bársonyból, felette bársony pánton öt-öt kisebb aranyos díszgomb. Csak a mell alatt gombolták be, ezért kemény mellő inget és fehér mellényt viseltek hozzá. Mindehhez jó minıségő fekete nadrágot hordtak, amelynek külsı varrásába a karnak megfelelı fekete, zöld vagy piros színő zsinór volt fogva. A cipı mindig fekete volt. A fejfedı a századfordulón dísztollakkal ellátott magasított kalpag, elöl arany koszorú között arany bányász jelvénnyel. Sopronban a keményített fekete tiszti sapka volt a divat. A bányaing lényegében csak díszruha, melyet csak ünnepélyes alkalmakkor, bálokon viseltek és egyenlı volt a katonatisztek atillájával, vagy a filiszterek frakkjával. A bányaing lassan visszaszorult nálunk, de külföldön kissé változott formában még mindig sok helyen viselik. A bányainghez mérnököknek és hallgatóknak járt a lovassági markolatú díszkard, melyet kivonulásokon, díszırségben és temetéseken fehér kesztyős kézben, kihúzva tartottak. 4
Aufhauer (Auf) Az auf eredetileg bányász díszegyenruha volt, amit a bányászok kizárólag ünnepi alkalmakkor viseltek, valamint akkor vették fel, amikor hazaindultak, (hiszen szakadt, foltos grubenben mégsem mehettek). Az aufot általában teljesen begombolva hordták. Az idık folyamán az auf az utódszakok hivatalosan elfogadott egyenruhájává vált. Manapság az auf jó minıségő fekete vagy kék színő anyagból varrott teljesen zárt kabát. Az állógallér és a paszomány bársonyból készül. Elöl öt bányászjelvényes aranyszínő gombbal gombolják. Eredetileg zseb nélküli volt. Az aufhauer napjainkban a miskolci és dunaújvárosi diákok egyenruhája. Dunaújvárosban minden szak egyenruhája aufhauer, Miskolcon pedig a mőszaki karos hallgatók viselnek aufot. Miskolcon a bányász- és kohászhallgatók mind aufhauert, mind grubent viselhetnek, míg a többiek kizárólag aufot. Kizárólag fekete nadrágot, fehér inget és fekete cipıt hordhatnak hozzá. Az aufhauer színei jelenleg: Bányász: (Miskolc) fekete alapon fekete paszomány Kohász: (Miskolc és Dunaújváros) fekete alapon meggypiros paszomány Gépész: (Miskolc és Dunaújváros)fekete alapon sötétkék paszomány Mőszaki tanár: (Dunaújváros) fekete alapon barna paszomány Szervezı: (Dunaújváros) kék alapon kék paszomány Gazdász: (Dunaújváros) kék alapon zöld paszomány Gazdász: (Miskolc) szürke alapon óarany paszomány Mőszaki menedzser: (Dunaújváros) fekete alapon acélszürke paszomány 5
Atilla Az erdészek díszegyenruhája az atilla volt. Ezt sötét palackzöld anyagból készítették, s aranysújtásokkal díszítették. Az akkori honvéd tiszti atillához hasonlított. Derékban szabott; hét alulról felfelé hosszabbodó aranypaszománttal gombolható díszruha volt. Alul a ferde zsebfedél nélküli zsebeket aranyzsinórral szegték be, a mellén nem volt zseb. A nyaka álló gallérú, rajta mindkét - Sopronban csak a bal - vállon arany váll zsinórfonat volt. Hátul hasított szabással, kettıs, vállig érı zsinórozással és a végein vitézkötésekkel. Fekete nadrágot hordtak hozzá (a külsı varrásban zöld csíkkal), fekete félcipıvel. Régebben zöld színő ellenzıs katonasapkát, Sopronban fekete tisztisapkát viseltek. Mindehhez kissé ívelt kard volt kötelezı. A kardot díszırségben kihúzva, fehér kesztyős kézben tartották. Ma már ismét hordanak atillát. MAI SOPRONI EGYENRUHÁINK Walden Az idık folyamán sokat változott ez az egyenruha, míg kialakult a ma ismert walden. İzbarna színő, ördögbırszerő anyagból készült, derékban szabott rövid zubbony a derék alatt lefelé bıvült és hátul felhasított volt. Sajnos az 50-es évek elején ezt a diákegyenruhát is betiltották, és csak az 1971-es Vadászati Világkiállítástól viselhették újra. Napjainkban létezik az ún. selmeci-szabású derékban szabott, és a soproni derékban karcsúsított vagy egyenes szabású. Elıl öt arany-gomb található. A mai waldent is állógallér és bársonyborítás jellemzi, melyek a szaknak megfelelı színő bársonyból készülnek. Hátul a hasítékot három-három gomb díszíti. A galléron egy-egy erdészcsillag, a kézelın háromhárom kis erdészgomb található. 1985-ben a székesfehérvári geodétáknak is engedélyezték a walden viselését. A waldenhez fehér inget, fekete cipıt és fekete nadrágot, vagy csizmanadrágot hordanak csizmával 6
A walden színei a karoknak megfelelıen: Erdımérnöki Kar: ızbarna alapon zöld paszomány Faipari Mérnöki Kar: ızbarna alapon fekete paszomány Geoinformatikai Mérnöki Kar: ızbarna alapon sötétkék paszomány Veblen A soproni közgazdászok egyenruhája. 1999-ben alapította az elsı közgazdász évfolyam. Nevét Torsten Veblen Nobel-díjas közgazdászról kapta. Fekete színő, egysoros gombolású, szürke ívelt paszományos, esetenként karcsúsított egyenruha, két ezüstszínő Anjou liliommal az állógallér két szélén. Gombjai szintén ezüst színőek, öt darab nagy van elıl, hátul a hasíték mentén 3-3 nagy. Az ujjak végén pedig 3-3 kis gomb található. A zseb és váll szürke bársonyszegélyes. Viselni fehér nyakig gombolható galléros inggel, fekete szövetnadrággal és fekete cipıvel kell. Foltok A gruben és a walden a sok használattól elkopott, kilyukadt. Az így keletkezett rongyos felület vagy lyuk eltüntetésére a leányismerıs eleinte még színtelen, majd késıbb kedves emlékként színes, rajzos foltot varrt, így tarka, színes külsıt kapott a nıi kezek hímezte foltokkal az egyenruha. Néha a Firma égette ki, hogy foltot kapjon kedvesétıl. A legrangosabb folt a Tempus-folt, egy piros szívbe arany betőkkel a kedves által kihímezve a Tempus szó. A Tempus egy szent ígéret volt, mely azt jelentette, hogy az illetı szíve foglalt. Aki a Tempust megszegte, azt verschiess-el büntették. Tempus-os egyenruhát a tulajdonosán kívül más nem hordhatta. A selmeci diáknak a grubenra, waldenra és a valétaszalagra varrt Tempus-folt volt a karikagyőrője, amit az egyenruhán baloldalon a szív fölött hordott. Az évfolyamok is készítettek jelvényeket; a keresztelésnél kapott vulgo és egy-egy szép nóta képekben került a ruhára, mely lassan tele lett. Minden soproni egyenruhán megtalálható az állományjelzı a bal mellnél (két tölgylevél, közte a kart jelképezı mintával), az évfolyamcímer a jobb felkaron, a bal felkaron a kar színének megfelelı bársony pajzs a megkezdett félévek számát jelzı ferde sárga csíkokkal (illetve akit visszaírtak, az adott félévet jelképezı csíkot egy függılegessel csíkkal húzza át). Sok egyéb foltot is felvarrunk, melyek jelentéssel bírnak számunkra, mint a társasági címerek, Tempus-folt stb. Gyakran viselünk különbözı jelvényeket is. Gyakori eset hogy a különbözı karok hallgatói kicserélik gombjaikat, jelvényeiket. 7
Sopronban szép hagyomány hogy az azonos szakokon tanuló hallgatók egymást az évfolyamcímerük alapján különböztetik meg. Az évfolyamcímert mindig a jobb felkaron viseljük, melyet az évfolyam maga tervez meg és készíttet el. Az évfolyamcímert elcserélni nem illik, és több évfolyamcímert is csak abban esetben szabad viselni ha valaki abba az évfolyamba tényleg jár, azaz visszaírták! Az egyenruhák viselésével kapcsolatos tudnivalók Az egyenruha tiszteletet érdemel, ezért nem hordani, hanem viselni kell! Egyenruhát csak azok viselhetnek, akiket Selmeci Hagyományok szellemében megkereszteltek! Az egyenruhát a megfelelı öltözékkel illendı viselni! (fekete cipı, fekete nadrág, fehér ing)! Ha egyenruhát kölcsönkérünk, a kölcsönadó személyéhez kötıdı foltokat (pl. asztaltársasági folt, stb.), valamint a pajzsot ilyenkor kötelezı letakarni, vagy akár levenni. Az is elfogadott, hogy ideiglenesen áthúzzák egy-egy fekete vagy nemzeti színő szalaggal. Egyenruhát ritkán indokolt esetben kérünk kölcsön. Tempus-foltos egyenruhát soha! Sopronban használt jelképeink bányász ék és kalapács: A bányászok ısi jelképe, az irántuk érzett tiszteletbıl szinte minden selmeci diák egyenruháján megtalálható. A bányászjelvény a keresztben egymásra fektetett éket és kalapácsot foglalja magába. Neve németül Shlagel und Eisen. Ma helytelenül Pickhammer -nek is nevezik, ami valójában a sőrített levegıvel hajtott fejtıkalapács neve a bányászatban. erdészcsillag: Az erdészek jelképe a kocsányostölgy csemetét utánzó stilizált kép, az ún. Erdészcsillag. Már Selmecen is használták. A Sopronban tanuló faiparos hallgatók jelképe a tölgyfaleveles erdészcsillag és a körfőrészlap egyesítésével keletkezett. 8
A soproni közgazdászok jelképe, az Anjou liliom. Károly Róbert családi címereleme. Elsı anjou királyunk gazdasági intézkedései nagy mértékő fejlıdést idéztek elı hazánkban. Pénzrendszerünkbe bevezetésre került az aranyforint, amelynek elsı típusán is liliom volt látható. A fenti jelképek minden, a hagyományokat ırzı diákok egységét kifejezı tárgyon (egyenruha, győrő, stb.) megjelennek. 9