Ő is móriczos diák volt 107
Az idén évkönyvünk vendége Gryllus Dorka színésznő, aki 1987 és 1991 között volt iskolánk diákja. Vöröslő arccal, zihálva rohantam be egy magyar népmese címére hallgató pesti étterembe, ahol már várt rám a pultnál egy hajdan volt móriczos diáklány, Gryllus Dorka. Néhány mosolyt és kínos bocsánatkérést követően fogtuk hatalmas, limonádéval teli poharainkat, és az ablak mellett árválkodó asztalhoz ültük. - Hogyan kerültél éppen a Móricz gimnáziumba? -A válasz igen egyszerű: a szomszéd utcában laktunk (bár még így is sikerült mindig elkésnem), illetve édesapám is a Móriczba járt, úgyhogy elég egyértelmű volt, hogy ott a helyem. - Elkéstél a szomszéd utcából? - Bevallom, igen, mert amíg a messziről jövők, ha öt perccel később tették ki a lábukat a házból, még útközben behozhatták a lemaradást, én, ha később indultam, már el is késtem. A korai kelés halálos kín volt a számomra. - Jó tanuló voltál? - Hááát Nem voltam kitűnő, sem szorgoskodó kisdiák. - De nem tartoztál a rossz diákok közé, ugye? - Nem, bár ha gond volt, mindig engem vettek észre elsőként, még ha éppen nem is volt a dologhoz közöm, akkor is. De ez ma is így van, ha valakit igazoltatnak, az tuti én vagyok, azt hiszem, nem lennék jó csempész, nem tudok rejtőzködni. - Ha választanod kellene, melyik tantárgy az, amire azt mondanád, hogy igazán szeretted? -A matematika, amiben azt szerettem, hogy egyértelmű és logikus, illetve a magyar, ami közel állt a szívemhez, bár nálam akkor volt igazán nagy sikere egy tantárgynak, ha szerettem a tanárt. - És melyik tárgy volt az, amit nagyon nem szerettél? -A kémia. Szörnyen szenvedtem tőle. Amikor lázadoztam otthon, hogy miért kell nekem olyat tanulni, amivel biztos, hogy soha nem fogok foglalkozni, a papa azt mondta, hogy egy adott súlyt meg kell emelned, mindegy, hogy az a súly papírból vagy téglából van, a lényeg, hogy bebizonyítsd, te azt a súlyt fel tudod emelni. Szóval bizonyos dolgokat megtanulni azért kell, hogy tudd, képes vagy rá, és ettől erősebb, több legyél. - Sportoltál a gimis évek alatt, részt vettél valamilyen fakultatív foglalkozáson? - Igen, és mivel szeretem az embereket és a nagy társaságot is, szívesen részt vettem egy-két szakkörön. - Például? - Például benne voltam a filmklubban, meg az olvasókörnek is a tagja voltam. Ezek nagyon jó délutánok, esték voltak. Mai napig emlékszem könyvekre, filmekre, amikkel ott találkoztam először. - És a sport? - A kosár volt a menő a gimiben, egy ideig még én is próbálkoztam vele, de nem bizonyultam sikeresnek benne, így inkább csak a pálya szélén álltam, és drukkoltam a többieknek. 108
- Tartod még a kapcsolatot a többiekkel? - Sokan voltunk barátok, de nem maradt meg mindenkivel a kapcsolat, annak ellenére, hogy nagyon szerettem az osztályomat. Viszont a legjobb barátnőm, akivel egy padban ültünk négy éven keresztül, a mai napig a legjobb barátnőm, attól függetlenül, hogy ő nem volt mindig benne a bandában. - Vele milyen rendszeresen tartod a kapcsolatot? - Hetente egyszer legalább beszélünk, olykor többször is, és bár nehezebb így tartani a kapcsolatot, hogy Berlinben is lakom, és sokat utazom, de azért megoldható. - Sokat buliztatok a barátaiddal? - Hát előfordult, bár nem voltam benne a Moszkva téri csapatban, akik discóba jártak. A szilveszteri buli egy párszor nálunk is volt - emlékszem, azok jól sikerültek. Az elsőnél még egy kicsit nehéz volt a szüleimnek kimagyarázni a padlószőnyegbe ragadt konfettiket, de aztán már a következő években a buli is jó volt, és a lakás is úgy ahogy egyben maradt. -A szüleid ilyen lazák voltak, hogy megengedték a házibulit? - Nem kezelték olyan szigorúan ezt a témát, persze mindig haza kellett a barátomnak kísérnie, és mindig tudták, hogy merre járok, de nem tiltották a szórakozást. Ám egyszer nem mehettem el a Whitney Houston-koncertre. Akkoriban ő volt a kedvencem, és emiatt egy napig zokogtam. Emlékszem, hogy lett volna jegyem is, és ráadásul nagyon odavoltam a fiúért, akivel mentem volna, de nem lehetett. - Sokszor hallja a korosztályom, hogy bezzeg a mi időnkben nem így volt, és hogy mennyire szabadjára vagyunk eresztve - Szerintem mi is ugyanúgy buliztunk, csak nem voltunk kitéve annyi veszélynek, mint a mostani fiatalság. Nálunk még nem volt téma a drog meg a pornó. Ezekkel a fogalmakkal először a főiskolán találkoztam. - Ha lenne egy gimis lányod, el mernéd engedni bulizni? - Persze, de csak ésszel. - Már gimnáziumi éveid alatt is tudtad, hogy színésznő szeretnél lenni? - Édesanyám rendező, azt mondta, bármi lehetek, csak színésznek ne menjek, mert az egy borzasztó pálya, így érettségi után közgázra jelentkeztem, ahova nem vettek föl, majd egy év kihagyást követően úgy döntöttem, én mégis színésznő szeretnék lenni. - A szüleid mit szóltak a döntésedhez? - Tekintve hogy egy évet kihagytam, és a végére már az egész család kétségbe volt esve, hogy engem semmi nem érdekel, elfogadták a pályaválasztásomat, és örültek, hogy legalább van már tervem. - Úgy érzed, a Móricz jó ugródeszka volt a színművészetire? - Igen. Nagyon jó suli volt, szerettük a tanárainkat, és az oktatás is színvonalas volt. - Ha Magyarországon élnél, és lenne egy gyereked, akit most kellene gimibe íratni, beadnád a Móriczba? - Persze. Ha olyan, amilyennek én emlékszem rá, akkor mindenképpen. 109
- Ha választanod kellene, hogy melyik év volt a legjobb a négy közül, melyiket választanád? - Nem tudok választani. Mind a négy csodálatos év volt, rengeteg élménnyel gazdagodtam a Móriczban. - Köszönöm a beszélgetést! Csernus Fanni 12. D Ilyés Dorottya 12. D 110