MEDGYESSY FERENC MEDIKUSKORI RAJZAIBÓL SZÁLLÁSI ÁRPÁD JVajzai síkon megérzett szobrok", mondja róluk a magyar rajzművészet élő mestere, Barcsay Jenő. Hasonlóképp fogalmazta meg életművének legavatottabb értője, László Gyula is (Medgyessy Ferenc, Corvina, 1968). Visszaemlékezéseiből ismeretes, hogy a megrögzötten rajzolgató debreceni diák szülei kívánságára lett medikus, majd a megszerzett diplomát szögre akasztva a saját elhatározásából szobrász, hazai viszonylatban a legeredetibb és legnagyobb. A halottak tanítottak meg rá, hogy nem a gyógyítás a hivatásom''' összegezte a tőle szokásos tömörséggel, s ennek illusztrálására ismertetünk néhány eddig még nem közölt firkálását". Bár rajzait nemigen keltezte, és ritkán szignálta, ez esetben a kórbonctani témakörből és a még inkább ösztönösségről tanúskodó stílusjegyekről koraiságukra lehet következtetni.
Bár a hatalmas életmű szempontjából lényegtelen, a teljes pontosság kedvéért a sokszor idézett biográfia medikuskori szakasza némi korrekcióra szorul. A páratlanul jószemű és nagyszerű Lyka Károly emlékezése alapján szokás a következőket idézni: Medgyessy Ferencet medikus korában egyszer rajtakapta professzora, Minnich Károly, hogy ebédszünetében a bonctani szertárban nagy elmélyedéssel rajzol". \ A kegyeletsértés nélküli igazság az, hogy Medgyessy medikus korában Minich Károly (és nem Minnich) nem volt professzor. A millennium (1896) évében a Genersich Antal vezetése alatt álló I. sz. Kórbonctani Tanszék első tanársegédje (1. Hőgyesféle Emlékkönyv 414. oldalát), katedrára semmi esélye nem volt a később világhírűvé vált Krompecher Ödön, az akkor még patológus Kelen Béla vagy a Kolozsvárról
Pest felé tekintgető Buday K á l m á n mellett. Medgyessy medikusi éveiben M i n i c h az A j t a i K. Sándor kriminalisztikai tanszékének a kötelékébe tartozott. A m i k o r az E r ő s z a k o s halálnemek törvényszéki orvostana" tárgyköréből 1905-ben m a g á n t a n á r r á habilitálták (1. G y ő r y Tibor kartörténetét), Medgyessy m á r Párizsból írja a p j á n a k : ne tessék haragudni, de én nem leszek orvos". Pedig lett. M i n i c h tehát tanársegédként pártfogolta a törvényszéki intézetben lakó cívisvárosi orvostanhallgatót. Bálint Jenő a Művészfejek" c. könyvében (Amicus k i a d á s, 1929) olvashatjuk, diplomájának kelte: 1907, a l á í r á s : Michael Lenhossék. A k u t y a b ő r dip l o m á r a azért egy kicsit mindig büszke volt. Rövid ideig a Szolnok Doboka vár megyei Nagyilondán volt helyettes f ü r d ő o r v o s, az első világháború alatt mindvégig orvosfőhadnagy, de betegekkel nemigen foglalkozott. Visszatérve a medikuskori ujjgyakorlatokhoz, a saját kiadású, 1965-ban megjelent 100 rajz között, valamint a Koczogh Á k o s szerkesztésében kiadott Életemről, m ű vészetről" (1960) c. k ö n y v 62. lapján található egy-egy boncasztalon fekvő halott, de m é g szekció előtti állapotban. Szerette őket rajzolni, mert érdekes pózaikban zavartalan megmaradtak, nem ásítoztak, nem nyugtalankodtak". L á s z l ó Gyula alapvető könyve szerint orvostanhallgató korában egyszer olyan hullát rajzolt, amelynek szegycsontját már kiszedték s bordái szétnyíltak; a rajzot mutatván kajánul megjegyezte: kigombolták". Valószínűleg a mellékelt 1. sz. kadaver lehetett az. A zsigerektől megfosztott hullatest rövidülésben (skurcban) k i t ű n ő e n érzé kelteti a boncolás lényegét, a belszervek kiszedését, amely a kliniko-patológus diag-
nosztikai szembesítés elengedhetetlen feltétele. Ez a rajz m é g v a l ó b a n nem szobor* szerű, nem f o r m a í r ó " (László), de h á t b o r z o n g a t ó halálhűsége lenyűgözően művészi. A második rajz egy halott csecsemő. A k i ismeri Medgyessy gyönyörű gyermekábrá zolásait, a kis csecsszopókat, m é g i n k á b b érzi benne az élet és halál oly korai, rettene tes kontrasztját. A harmadik rajz m ú m i á v á a s z a l ó d o t t k o p o n y á k a t idéz. A baloldalinak nagy üveges /"''- 4 szemei m á r nem sugározzák az életet. A szem nemcsak a lélek t ü k r e, hanem az életé is. Ezeket m á r befoncsorozta a sorvasztó enyészet. A látszólag szenvtelenül rajzoló orvostanhallgató m á r tudja, kézügyessége nem a szike forgatására v a l ó, kopogtatni csak kalapáccsal fog, egyelőre halálfátyolos tekinteteket rögzít ceruzájával az örökké valóságnak. Végül a negyedik rajz egy élet-halál határán v e r g ő d ő n ő felső testét ábrázolja, a ter hességi r á n g ó g ö r c s b e n (Eclampsia) vonagló szülőanyát. A görcs u t á n i fáradtság és az újra készülő vergődés közötti állapot ez. A m á r t í r a n y á k keresztrefeszülése, a veszé lyeztetettek kényszerülése. Medgyessy mestere az aktoknak. I t t azonban a résszel
érzékelteti az egészet. Az összképben a vonalak is vonaglanak, legyenek bár különkülön szálkaegyenesek. Lyka Károly szakértő szemei korán felismerték a rajzoló különc medikusban a rendkívüli tehetséget. Az eredetiséget. Óriási adottságai, kitartó szívóssága mellett leginkább neki köszönhető, hogy a mokány medikusból nem egy esetleg elkallódó vidéki orvos, hanem egy európai szintű szobrász lett. Rajzai a látványban szunnyadó szobrot hámozzák kv írja László Gyula. Már korai rajzai is ezt sejtetik. Hullafiguráinak egyben orvostörténeti érdekességük-jelentőségük van. Medikus rajzolta, és minőségük miatt. Továbbá a Medgyessy-életmű minél teljesebb megismerésének eleven szükségéért, mert ahogy Barcsay írja, a magyar művészet legmagasabb színvonalát képviseli". IRODALOM László Gyula: Medgyessy Ferenc (1968) Bálint Jenő: Művészfejek (1929) Barcsay Jenő: Medgyessy Ferenc esztergomi kiállításának megnyitója (1975) Győry Tibor: Az orvostudományi kar története (1936) Hőgyes-Emlékkönyv (1896) Medgyessy Ferenc: Életemről, művészetről (1960) László Gyula: Forradalmak az újkori művészetben (1945) Dévényi Iván: Alföld (1963) Kádár Zoltán: Alföld (1957 1958) * A bemutatott rajzok a szerző tulajdonában. Á. SZÁLLÁSI, Dr. med. District Doctor Esztergom, POB 101, Hungary, H-2500