zer Székely Leány Napja

E zer Székely Leány Napja

Kiadja: A Csíkszereda Kiadóhivatal Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának kiadója Az Ezer Székely Leány Napja rendezvényről szóló sajtóbeszámolókat válogatta és az archív képanyagot összeállította: Daczó Katalin. A régi felvételek tulajdonosai: Gál Józsefné, özv. Nagy Lászlóné, özv. Kopacz Antalné, Koszticsák Annamária, Kriza János Néprajzi Társaság, Petres Zoltán, özv. Szász Béláné, Vass József. Az archív felvételeket Andory Aladics Zoltán, Seiwarth László, valamint ismeretlen fényképészek készítették. A kiadványban megjelenő szemelvényeket eredeti formában közöljük, akkori helyesírásukat megőriztük. Az 1990 utáni fotókat készítette: Ádám Gyula és Dobos Árpád. Csíkszereda Kiadóhivatal, 2009 A kiadásért felelős: Antal Attila, a Csíkszereda Kiadóhivatal vezetője Szerkesztette és a szövegeket gondozta: Mihály Réka Korrektúra: Prigye Kinga Tervezte és nyomtatta: Gutenberg Grafikai Műhely és Nyomda, Csíkszereda Felelős vezető: Tőzsér László, igazgató

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Tisztelt ünneplő közösség, székely testvéreim, leányok, legények! Éppen keresztelőről jöttem ide fel a Nyeregbe. Amint tudjuk, a keresztség felvételekor három mozzanat is történik az egyházi szertartás során: előbb olajjal kenik be a kisded homlokát, aztán keresztvíz alá helyezik, végül krizmával kenik fel. Valahogy így vagyunk mi is itt együtt az Ezer Székely Leány Napján. Képletesen ugyanis először olajjal kenjük be a homlokunkat azért, hogy se az ördög, se egyéb kísértés, se a globalizáció ne találjon fogást rajtunk, székelyeken, hogy megmaradhassunk hagyományainknál és hitünknél, megmaradhassunk itt a szülőföldön. Ez követően képletesen keresztvíz alá tartjuk magunkat, hogy megújítsuk fogadalmunkat és törekvéseinket, hogy itt maradjunk, megmaradjunk, hogy megerősítsük hitünket, és megerősödjünk ezáltal mi magunk is. Végül pedig krizmával kenjük be homlokunkat, kenjük fel önmagunkat, és képletesen így azok is székelyekké, székely testvéreinkké válnak, akik anyaországból látogatnak el ide hozzánk, azért hogy együtt ünnepeljünk, együtt köszöntsük egymást, együtt legyünk örömmel felvértezve és boldogsággal eltöltve ezen a napon, július első szombatján, a hagyományos Ezer Székely Leány Napján. Én köszönöm Önöknek, hogy ilyen nagy számban, ilyen számosan és ilyen számos helyről eljöttek ide hozzánk Csíkországba, Csíkszeredába, Csíksomlyóra, a csíksomlyói Nyeregbe, hogy együtt legyünk és együtt ünnepeljünk ma. Köszönöm Önöknek, hogy együtt erősödünk és együtt erősítjük egymást, együtt hiszünk és együtt teszünk azért, hogy jobb legyen egy picivel a holnap, mint a ma, hogy jobb legyen egy picivel a holnapután, mint a holnap. Azt gondolom, hogy azok a Fotó: Ádám Gyula 3

kockázatok, veszélyek és kísértések, amelyek a két világháború között Domokos Pál Pétert a Szürke Nővérekkel együtt arra késztették, hogy életre hívják az Ezer Székely Leány Napját, nem múltak el az elmúlt évtizedekben, hanem erősödtek, és erősödnek nap mint nap. Ezért is helyénvaló az, hogy hagyományként, ünnepként tovább él bennünk és rajtunk keresztül a székelységhez való kötődés, a Székelyföldhöz való kötődés. Kedves barátaim, székely testvéreim! Végezetül köszöntöm a székelyföldi önkormányzatokat, köszöntöm az anyaországi vendégeinket, élükön a testvértelepüléseinkből érkezetteket. Külön szólnék a hőgyésziekről, hiszen itt láttuk őket, és tudjuk, hogy nekik is jó boruk van. Köszönjük, hogy ellátogattak mihozzánk, és ízletesebbé, zamatosabbá teszik ezt az ünnepet. Jó időt, jó szórakozást, hitben való megerősödést kívánok mindenkinek. Isten bennünket így segéljen! Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármesterének köszöntőbeszéde a 2008-as Ezer Székely Leány Napján 4

EZER SZÉKELY LEÁNY NAPJA 1931 1940 Szemelvények a korabeli sajtóból Ezer-Székely-Leányok napja. Csíksomlyó, 1931. Csík és Udvarhely megye összes plébániáira körlevelet küldtünk, amelyben a plébániákhoz tartozó egyházközségek leányait vezetőikkel együtt meghívjuk a közös nagy találkozóra: Csíksomlyóra, hogy ott ősi viseletükben vagy falusi ruhájukban megjelenve részt vegyenek a közös szentmisén és szentáldozáson és régi magyar énekeink, játékjaink, táncaink előadásában aktive vagy passive részt vegyenek. Az Ezer-Székely- Leányok napjának az a célja, hogy egyrészt a leányok katholikus és női öntudatát, népviseletük iránt érdeklődésüket felkeltse és magukat ilyen nagy tömegbe látva, az összetartozás érzetét bennük növelje, másrészt az arra hivatottaknak indítást adjon a leányvédelmi munkára, amelynek komoly megszervezése kisebbségi életünkben létkérdéssé vált. (...) A Romániai Katholikus Nőszövetség megbízásából: Stettner Andrea testvér Erdélyi Tudósító, 1931/1. Ezer Székely Lányok Napja Különös napra virradt Csíkszereda 1931. június 18-án. Ezer-Székely-Lányok napja ilyen még nem volt eddig. De minek is lett volna? Kinek jut eszébe nyári verőfényben esernyőt tartani, sértetlenül álló házat vízzel öntözni? Hanem aztán, ha dörög, villámlik és megindulnak az ég csatornái: akinek van, esernyője alá, akinek nincs, ahol legközelebb fedelet lát, oda húzódik. S ha ne adja Isten tüzkakas szállna a ház tetejére, hej serény a háznép, de még a szomszéd is a tűzoltásban, ki barátságból, ki még előrelátásból is, nehogy a szél épen az ő portáján ejtse le a romlásthozó szikrát. 5

Eze r Sz é k e ly Le á n y Na p j a 1931 1940 Sz e m e l v é n y e k a k o r a b e l i s a j t ó b ó l Kinek jutott eddig eszébe a székely-lányokért aggódni, vagy ősi viseletünk, faji kulturánk pompás, virágos hajtásainak hervadására felfigyelni? Ma székely lányaink tízezrei kénytelenek idegen, nagy városban tiszta lelküket, gyenge testüket fenyegető ezer veszély között kenyeret keresni. Falusi népeink a nyomor és az esztelen igényesség taposómalmában őrlődnek fásult, kétségbeesett vagy lázadó árnyakká. Rendeztünk hát Ezer-Székely-Lányok napját Csiksomlyón. Égi háboru elől fedél alá bujni, árasztó zuhatagnak ernyőt tartani, recsegve-ropogó, lánggal égő kicsi kunyhónk rejtett kincsét menteni, vagy a magunk házát a szomszédégés szikrájától megóvni. Jöttek: Udvarhely-, Csik-, Háromszék falvaiból a lányok, a szemükben ott égett Máriás-tiszta lelkük teremtő tüze, kacagott le róluk székely ruhájuk ezerszinü szépséges tarkasága. Jöttek 1600-an, ki erőt kérni, ki hálát leróni, ki kétkedő, nyugtalan lelkét a mennyország békéjében megfüröszteni, jöttek mind: találkozni, a szeretet-lakomán egy lélekké válni, egy lélekkel kérni a náluk levő, köztük lakó Krisztust. (...) Stettner Andrea Erdélyi Magyar Naptár az 1932-ik szökőévre Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet RT. Cluj-Kv., 1931 Ezer székely leány nap Csiksomlyón, 1931. junius 7. (...) Néhány éve már annak, hogy kiadták a jelszót: le kell szegényiteni ezt a népet s akkor könnyü lesz vele elbánni. Hát eléggé leszegényedtünk. S még most is vannak, akiknek tavaszról nyárra, nyárról őszre uj divatu ruha kell? S még most is vannak, akik tartani akarják a divattal ezt az őrült iramot? Nem lehet! nem lehet! Enni is kell, nemcsak ruházkodni. A hiányos, szegényes táplálkozás miatt már ugyis annyira satnya és minden betegségre hajlamos az ifjuságunk, hogy egy falatot is megvonni a ruházkodásért: nemzetgyilkosság. Ha sok időbe kerül is, szőjjétek, fonjátok, varrjátok magatok a ruhát, és akkor igazán nem sokba kerül a szőttes ruha. A régi szőttes ruhák is az első cérnaöltéstől az utolsó foltig otthon készültek. Miért fussunk mi minduntalan a rőfös boltjába? Lám, igy szerzi vissza a szőttes ruha a nagyanyák szép örökségét: a müvészi lelket, munkaszeretet, takarékosságot és szorgalmat. (...) P. Takács Gábor (Elhangzott Csíksomlyón, az Ezer Székely Leány Napján 1931-ben.) Katholikus Naptár 1932 Kolozsvár: Szent Bonaventura Könyvnyomda, 1931 6

Eze r Sz é k e ly Le á n y Na p j a 1931 1940 Sz e m e l v é n y e k a k o r a b e l i s a j t ó b ó l Az Ezer Székely Leány-nap (...) Az első összejövetel után a következő években is összejöttek, hacsak a hivatalos hatóság meg nem akadályozta. A gondolat életrevalóságát mi sem bizonyítja jobban, hogy szükségét látták ezen a napon a legényifjúság felvonultatását is. Az Ezer Székely Leány-nap kezdett kiszélesedni. Életrehívták azt vidékekint is, hogy annál tömörebbé tegyék a cél megvalósítását. Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Kolozsvár, Budapest jelzik azokat az útvonalakat, amelyeken a székely ifjúságot keresik, hogy a csíksomlyói gondolat áramkörébe bekapcsolják. Akárhol is rendezik meg az Ezer Székely Leány-napot a központ mindig Csíksomlyó. Ide, a segítő Mária köré gyűjtik össze legalább gondolatban Mária lelkes leventéit. Akárkik rendezik, akárhová hívják össze ifjúságunkat, csak a csíksomlyói tűznél melegednek, s ennek a tűznek kialudnia nem szabad; amint arról sem szabad elfeledkezni, hogy ezt a tüzet a csíksomlyói ferencesek gyújtották ki. P. Boros Fortunát Csíksomlyó, a kegyhely Kolozsvár, 1943 7

Eze r Sz é k e ly Le á n y Na p j a 1931 1940 Sz e m e l v é n y e k a k o r a b e l i s a j t ó b ó l Az Ezer Székely Leánynap Csiksomlyón Csikszereda (Saját tud.) Diszkrét, halk szerenád szüremlik át az ablakokon, amelyeken már világosodik a hajnal... A városi aranyifjuság köszönti muzsikával a város vendégeit: az idegenből jött székely leányokat... Autobuszok száguldanak az uccán. Belsejükből halk énekszó hallszik: jönnek a székely leányok a szomszédos megyékből... felvirágzott koberes szekerek egyre hozzák a leányokat... Ma van az Ezer Székely Leánynap... Zachariás Flóra, a kolozsvári Kath. Nőszövetség kiküldöttje várja dr. Nagy Béninét, az ünnepség rendezőjét. Zachariás Flóra szervezi a csoportokat. Elől zászlóval a csiksomlyóiak, Faragó Vilmos káplán vezetésével. Utána a mádéfalvaiak, csicsóiak, csikszentdomokosiak, karcfalviak, szenttamásiak, taplocaiak, csikszentsimoniak, csatószegiek, szentegyházafalviak, kozmásiak, és vége-hossza nincs a gyönyörű festői csoportoknak. A csikszentmártoniak remek, szép zászlójukkal tünnek ki a csoportozatból. A parajdiak piros fejkendője, mint pipacsok a buzában. Aztán a csikszeredaiak gyönyörü leányai. De fel sem lehetne sorolni, olyan sokan vannak és annyi községből... (...) Félháromkor májusi vecsernye a kegytemplomban, mely után megkezdődött a székely nemzeti táncok bemutatása és népballadák előadása. A régi szeminárium hatalmas udvara, emeleti és földszinti folyosói szükeknek bizonyultak a rengeteg közönségnek. (...) A. I. (Albert István) Erdélyi Lapok, 1932. június 1. A csíkmadarasi csendőrőrmester is. A madarasi csendőrőrmester június 29-én szétoszlatta a székely leánynapra készülő ifjuságnak az iskola termében tartott próbáit. Csíki Lapok, 1933. július 2. 8

Eze r Sz é k e ly Le á n y Na p j a 1931 1940 Sz e m e l v é n y e k a k o r a b e l i s a j t ó b ó l A harmadik Ezer Székely Leány nap Az ősi székely viselet, tánc, dal és imádság ünnepe Csiksomlyón (...) Az idén julius hó 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén rendezték meg az Ezer Székely Leányok napjá -t. Kellemes idő volt, ugy hogy a körmenetet és a szabad téri szinpadon a müsort akadálytalanul lehetett bonyolitani. Csak estefelére kezdet cseperegni az elmaradhatatlan eső. A program 9 órakor szentmisével kezdődött, amelyet Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök mondott fényes papi segédlettel, a gyönyörüen felvirágozott Mária-oltárnál. Mise alatt a megjelent leányok szent áldozáshoz járultak és felemelően énekeltek közös szent énekeket Jakab Lajos Ferenczes növendék mesteri orgona kiséretével. (...) Mise után a csiksomlyói és csikszeredai Oltáregyletek lelkes vezetői hamisitatlan székely kürtőskaláccsal és kávéval vendégelték meg a lányokat. Majd hófehér templomi lobogók alatt megindult Flóra és Andrea szociális növérek valamint P. Takács Gábor házfőnök vezetésével a csodaszép-leánymenet... Rajtuk, a jövő székely anyáin, nagyanyáik viselete, ajkukon egyházi ének, hófehér lelkükben szüzi ragaszkodás a Minden Asszonyok Asszonya : Mária iránt... Mindenütt fényképezőgépek, filmaparátusok, a mintegy hatezer érdeklődő szemében meleg érdeklődés és örömteli csodálkozás... A menet a csikszeredai templom előtt felállitott oltárnál állott meg... A fehér margarétás oltárt Kövér Sándorné diszitette... Tóth Kálmán esperes szentségi áldást adott a leányseregre... Aztán a menet fegyelmezetten, tömött négyes sorokban visszafelé indult... A hirtelen kerekedett rövid eső nem zavarta a rendet. Délután 3 óra után vette kezdetét a délutáni ünnepség. Közös Mária énekkel kezdődött, majd a hatalmas szabadtéri szinpadra felvonult a csikszeredaiak, somlyóiak és taploczaiak közel 150 tagu szavaló-kórusa P. Takács Gábor vezetése alatt és nagy hatással adott elé költeményeket megrázó erővel, fegyelmezett lendülettel. Majd a csikszeredaiak gyermekfonó jelenetében gyönyörködhettünk. A kis Buzás Gabi és Fenke Ferike a többi csöpp társával együtt, ismét nagyszerüen kitett magáért. A közönség alig tudott betelni a talpraesett 4-10 éves gyermekek ügyes énekével, táncaival. Utána a csiksomlyóiak a hétféle tánccal remekeltek, amelyhez méltóan csatlakozott a kilyénfalviak, szenttamásiak, somlyóiak és karczfalviak pompás közös tánca. Igen helyes volt a csikszentdomokosiak székely páros tánca. A nagykászoniak fonó-jelenete hatásos életkép volt. Ren- 9

Eze r Sz é k e ly Le á n y Na p j a 1931 1940 Sz e m e l v é n y e k a k o r a b e l i s a j t ó b ó l dezése és ötletessége minden elismerést megérdemel. A madarasiak régi székely táncait sok tapssal és elisme réssel jutalmazta a közönség. Közös ének után igen sikerült volt a madéfalviak, szentkirályiak, szentimreiek, koz másiak, gyergyó szent miklósiak és remeteiek közös tánca. A csikszentmártoniak menyas szony-bucsuztatója ugy ötletre, mint megrendezésre egyike volt a legsikerültebb számoknak, a csiktaploczaiak virágos-kalács jelenetével együtt. Elsőrangu hatást értek el a csikszenttamásiak, akik saját fuvós zenekarukkal nagyszerüen mutatták be a tulipán csárdás -t. A kozmásiak sikerült táncszámai és a szentegyházasfalviak hatásos énekszámai után a programmban kevés változás állott be, mert már estére hajlott az idő, de azért a csikszentimreiek, gyergyószentmiklósiak majd a zetelakiak, szentegyházasfalviak, lövéteiek, udvarhelyiek, parajdiak bemutathatták pompás tánctudásukat. Különösen a kilyénfalviak palotása tünt ki, ragyogó előadásával. A lövéteiek éneke, s a csikcsicsóiak, kászoniak, taploczaiak igen ügyes tánczszámai után Kádár Kata népballada élőképesitésére került a sor. A csiksomlyóiak valósággal remekeltek és hogy jobban nem dicsérjük meg, tulajdonitsák annak, hogy ők voltak a vendéglátó házigazdák. A számokat László Ignác főgimn. hittanár jelentette be, szeretetreméltó modorban füzve ismertetéseket az egyes népi szokásokhoz, táncokhoz, dalokhoz. Szándékosan nem irtunk eddig neveket, mert nincs erre helyünk. Azok a lelkes tanitók, tanitónők, papok, nőegyleti tagok, legényegyletek tagjai stb., akik közremüködtek ennek a szép ünnepségnek a létrehozásán, elégedjenek meg azzal a tudattal, hogy népük vallásosabbá, jobbá, bizakodóbbá tételén buzgolkodtak, aminek előbb-utóbb meglesz a jutalma. Mégis meg kell emlitenünk dr. Nagy Béninét a csikszeredai és özv. H. Papp Andrásné csiksomlyói Oltáregyleti elnököket, P. Takács Gábor házfőnököt, akik fáradságot nem ismerő vezérkarukkal áldozatos lélekkel munkálkodtak az ünnepség sikerén. A szines és megkapó ünnepség minden fázisáról mintegy kétszáz felvételt készitett Aladics Zoltán erdőmérnök foto-müterme, amelyekből a legméltányosabb áron szerezhetnek be a résztvevők és érdekeltek fényképeket. Albert István Csíki Lapok, 1933. július 9. 10

Eze r Sz é k e ly Le á n y Na p j a 1931 1940 Sz e m e l v é n y e k a k o r a b e l i s a j t ó b ó l Julius 2. (...) A közel 500 éves bucsu (Sarlós Boldogasszony búcsúja a szerk. megjegyezése) is elveszitette eredeti, egyszerü bensőségét. A mai bucsu bensősége felett a külső disz volt domináló. Az 1000 székely leány látványos felvonulása, a lacikonyhák, árubódék, szeszesitaláruló sátrak kifestett kiszolgáló tündéreikkel, a különböző zenekarok hangversenye és a látni vágyó kiváncsi bámészkodók tömege háttérbe szoritotta a IV. Jenő pápa által engedélyezett ősi bucsu jellegét. Ugyan kinek jutott eszébe az, hogy ugy végezze áhitatosságát, hogy érdemet szerezzen a Jenő pápa által kilátásba helyezett hét évi vezeklés elengedésére? Ugy látom, hogy az 1000 székely leány napnak sarlós napjára való áttétele hátrányára volt a bucsu céljainak. De ezen kivül az idei 1000 székely leány nap az eredetileg kitüzött céltól is eltért s bizonyos üzletszerü szint öltött magára. A cél eredetileg az volt, hogy: 1. a régi székely viselet, 2. a régi székely dalok; 3. a régi székely táncok a feledéstől megmentessenek és divatba hozassanak s a résztvevőkben a vallás-erkölcsi érzés és az együvé tartozás érzése ápoltassék. Nem akarok kritikát gyakorolni a délutáni 29 pontból álló szines, látványos előadás felett sőt inkább elismeréssel adózom azoknak a tanitóknak és tanitónőknek, kik az egyes számokat sok fáradsággal betanitották és rendezték. De mégis meg kell kérdeznem: mit kerestek a székely dalok és táncok műsorán a Vigécek és a Bob herceg cimű oprette bohózatok zene részletei és a mult század 50-es éveiből itt ragadt német táncok elrontott figurái? Ezek csak ugy kerülhet- 11

Eze r Sz é k e ly Le á n y Na p j a 1931 1940 Sz e m e l v é n y e k a k o r a b e l i s a j t ó b ó l tek a közönség elé, hogy nem volt egy hozzáértő szakember, ki az összegyüjtött anyagot átrostálta volna. Ugy hallom, hogy az 1000 székely leány napot az idén is, mint tavaly a Missziós Növérek rendezték saját pénztáruk javára. Mit jövedelmezett nekik az ünnepély? Nem tudom, nem kutatom. (...) Hagyjuk meg tehát Sarlós Boldogasszony napját eredeti rendeltetésének a szenvedő és bűnbánó lelkek békéjének. Az 1000 székely leányok napjának rendezését pedig ne bizzuk hozzá nem értő idegenekre, hanem csináljuk meg magunk, a magunk céljaira. Táncoljon már egyszer a csiki székely medve a maga jószántából, a maga javára is. Legalább ennyit tanuljunk az idei Sarlós Boldogasszonynapi bucsuból és 1000 székely leány napból. Bs. (Bs. álnéven a Gulyás Pál által szerkesztett, 1956-ban kiadott Magyar írói álnévlexikon szerint a karcfalvi születésű Bartalis Ágost[on] [1866 1935] közíró, helytörténész írt, alkotott.) Csíki Lapok, 1933. július 9. 12 Julius 2. mégegyszer (...) Egy éve már, hogy egy hozzáértő idegen szeredai urnak elgondolása szerint, akit zárdánk Domus Historiájában méltóképpen fogok megörökiteni ezért, végtelenül sokat nyert az Ezer Székely Leánynap tartalmában. A régi székely viselet, dal és tánc nem elégséges tartalom. Erre előkészülni elég két-három hét. Nekünk pedig egy egész évre szóló programmot kell adnunk fiatalságunknak s azt is ugy, hogy egy egész életen keresztül merithessen belőle. (...) Hogy pedig ez a sok szép elgondolás nem ugy sikerült a délutáni programmban, amint elterveztük, annak nagyon sok sajnálatos oka van. Amikor három-négy évvel ezelőtt megjelentek itt azok az idegen, Stettner Andrea és Zachariás Flóra nevü missziós testvérek, és bejárták székely falvainkat, hogy az elfárult székely koponyákba leányaink megmentéséért nagy gondolatokat ébresszenek, saját erkölcsi értékeinkből, segitőtársuk Domokos Pál Péter tanáron

Eze r Sz é k e ly Le á n y Na p j a 1931 1940 Sz e m e l v é n y e k a k o r a b e l i s a j t ó b ó l kivül, senki sem akadt. Kishitü, egy kézlegyintéssel mindent elintéző, annál több. S amikor két év után már megvolt az érdeklődés és ugy gondoltuk, hogy a vezetőségek közvéleményéhez fordulunk tanácsért, uj eszmékért egy év leforgása alatt a székely falvakból csak három válasz érkezett vissza. A Bob herceg is csak ugy került a pódiumra, hogy nagyon sok falu rendezője az utolsó két-három nap jelentette be érkezésüket. Német figuráikat pedig, ugylátszik, meglepetésnek szánták, mert hiszen a közreadott programmban ezek nem is szerepeltek. (...) A háziipari kiállitás és vásár megrendezésének is el kellett maradnia, mert annak egyedüli hivatott csiki képviselője betegsége miatt nem vállalhatta.(...) Bevallom, én voltam az, aki ebben az évben sürgettem a leánynap üzletszerü szinét a kürtőskalács, lacikonyhás, limonádés sátrakkal. Meg is buktam vele. A hasznot oda szántam, a kárt azonban megtartottam magamnak. Én voltam az is, aki kértem a nőegyleteket, hogy most mondjanak le a reggeliztetés áldozataiért remélt jövedelemről. Csiksomlyó és Szereda nemeslelkü hölgyei háttérbe is szoritották saját jótékony céljaikat, mert tudták, hogy milyen sziszifuszi erőlködésbe kerül manapság tömegeket megmozgatni és nekik valamit nyujtani. Hátunk mögött sajnos nincsenek nagy mecenánsok. Az államhatalomnak pedig ezért is köszönetet kell tartoznunk, ha lélegzethez enged jutnunk és az 5 lejes jegyekből 2 és fél lejt még meghagy a saját céljainkra (10 lejes jegyünk elenyészően csekély volt s a publikum nagy része potyanézőnek mászott át a keritéseken). Az ingyen reggeliztetés nemes tényén a sok-sok készséges lelkü ember kézi segitségén és a csiksomlyói közbirtokosság uri gesztusán kivül, mellyel egy hatalmas pódiumot adományozott a leánynapnak, részükre más anyagi segitség nem állt rendelkezésükre. Megértheti tehát mindenki, ha a szalmaszál is reménység számunkra, amikor a leánynap életéről van szó. (...) Csiksomlyón, 1933. julius 12-én. P. Takács Gábor székelyudvarhelyi zárdafőnök Csíki Lapok, 1933. augusztus 6. Nem tartják meg az ezer székely leány-napot. Miután ez évben az ezer székely leány-nap elmarad, hálás köszönetet mondunk mindazoknak, akik annak előkészitésében részt vettek. Midőn a város asszonyai által szivesen megajánlott kávét és kalácsot köszönettel vissza mondjuk, további szives pártfogást kér: A Szoc. misszió helyi vezetősége Csíki Lapok, 1935. június 29. Egy akarat ezer engedelmesség... (...) Leirhatatlan lelkesedés közben szállott gépkocsiba a kormányzói pár és indult Csiksomlyóra. Az utvonal két oldalán éljenző emberek állottak sorfalat és virággal vonták be az utat. A kegytemplom ajtajában P. Szőcs Dénes, a törhetetlen magyarságáért meghurcolt és megkinzott ferences házfőnök üdvözölte a legma- 13

Eze r Sz é k e ly Le á n y Na p j a 1931 1940 Sz e m e l v é n y e k a k o r a b e l i s a j t ó b ó l gasabb vendégeket. A templom megtekintése után az Ezer Székely Leánynapok müsorának egy részét nézte meg a kormányzópár. A diszemelvény előtt az Erdélyi Katholikus Nőszövetség nevében gróf Bethlen Györgyné mondott üdvözlő beszédet, miközben a sok-sok ezer székely leány és legény leirhatatlan szinpompás serege szakadatlanul éljenzett és szavaló kórusokba alakulva, ütemesen kiáltotta: Horthy, Horthy!... Csíki Lapok, 1940. október 13. 14

ÉVEK, EMLÉKEK, ÉLETEM beszélgetés a kilencven esztendős Domokos Pál Péterrel 15 Éjszaka a Kurtafa patak fejében hatalmas zápor esett, olyan, hogy a magas hegyekről leomló víz a Somlyó patakát, mely ér számba is alig megy el, hatalmas folyóvá duzzasztotta. Ezen a záporos éjszakán, június 28-ról 29-re virradólag, 1901-ben, Domokoséknál, a Domokos Elek családjában megszületett a legkisebb gyermek, s az én volnék. Így kezdődik annak a századdal egyidős Domokos Pál Péternek az életleírása, akinek neve mondhatni egybeforrt a csángó, a székely, a magyar szavakkal, munkássága pedig azzal a népével, amelyet minden lélegzetvételével szolgált és szolgál mind a mai napig. Életének, életművének még csak szűkszavú méltatására sem térhetek ki, hisz akkor egyetlen sorom sem maradna arra a budapesti beszélgetésre, amelyet részleteiben, olykor áttünéseiben, de a maga gondolati ragyogásában idézek fel egykori és mai testvéreinek, a csíkiaknak és a gyergyóiaknak, minden olvasónak, akik számára mindig nyitva áll lakásának ajtaja. Tanár úr, egyre inkább az az érzésem, hogy a kor, amelybe 89 után mi otthon belebonyolódtunk és belebonyolódunk, számos vonatkozásában a két világháború közötti Romániához kezd hasonlítani. A párhuzamok keresése, a múlt felelevenítése, tehát semmiképpen nem öncélú. Fel kellene lendítenünk művelődési életünket, új vagy éppenséggel régi formákat

Év e k, Em l é k e k, Él e t e m b e s z é l g e t é s a k i l e n c v e n e s z t e n d ő s Do m o k o s Pá l Pé t e r r e l kellene keresnünk, kapcsolatainkat a hagyományokkal szorosabbra fűznünk. A húszas-harmincas években hogyan sikerült ez önöknek? Arra kérem, ossza meg velünk emlékeit. Amikor a húszas évek derekán a csíksomlyói tanítóképzőben elkezdtem a tanítást, harisnyába és csizmába öltöztem, minden vasárnap ebben jelentem meg. A tanártársaim nem lelkesedtek ezért, mert az ő szemükben a nadrág volt a kultúra szélső határa. De én kitartottam amellett, hogy nem hagyhatjuk az ősi viseletet, és a legények egymásután csináltatták meg a harisnyákat, s a leányok is kezdték felvenni a szőttes rokolyát. De a leányoknál már nehezebb volt a kérdés, ezért megkértem Hirsch Hugónét, aki a divathölgye volt Szeredának, hogy öltözzön szőttes rokolyába és tegye fel a csepeszt. Felöltözött, és többé nem kellett aztán a többieket bíztatni, mert elkészültek a rokolyák, falunként szőttesbálokat csináltunk, s a bálban szőttes lett a viselet. Így aztán a rokolyák is elkészültek, és amikor ezer rokolya megvolt, akkor megtartottam az Ezer Székely Leány Napot. Akkor ott szociális nővérek is segítettek, egy Stettner Andrea nevű szociális nővér volt az, aki igen sokat segített. Azután népművészeti kiállítást rendeztem Szeredában, Orbán Balázs-ünnepséggel egybekötve, tizenkét-tizennégy szobát töltöttem meg a gimnáziumban Csíkban található eszközökkel, bútorokkal, szőtt holmikkal, és megnyitottuk a kiállítást, azt írva ki, hogy a magyar ember magyarul ír, magyarul olvas, de magyarul is farag. Ezenkívül fiatal tanárként megszerveztem a tanítóképző és a gimnázium énekkarát, és bejártam velük Csíkot, hangversenyeket rendeztünk, a Sepsiszentgyörgyi Múzeum jubileumán ez az énekkar még azokat a legfrissebb Kodály-műveket is megszólaltatta, amelyek Pesten éppen csak, hogy megjelentek. Volt olyan mű, amelyik hamarabb szólalt meg Szeredában, mint Pesten. A magyarázat egyszerű: én Kodállyal levelezésben álltam, és ahogy új műve elkészült, göngyölegbe elküldte nekem, én meg betanítottam. 17

Év e k, Em l é k e k, Él e t e m b e s z é l g e t é s a k i l e n c v e n e s z t e n d ő s Do m o k o s Pá l Pé t e r r e l Sokat jártam falura, nemcsak egyedül, hanem a barátaimmal is. Venczel Jóskának, a számtantanárnak két fia volt, József és László, mindketten diákok, és lelkileg nagyon közel álltak hozzám, azt mondhatnám, hogy a lelki atyjuk én voltam, s az édesapjuk betegágyán is rám bízta, hogy figyeljek gyermekei törekvésére. Venczel Jóska egy külön újságot írt a saját kezével, sokszorosította és árulta. A lapnak, a diáklapnak az volt a címe, hogy: Vigyázz! Igen, ő maga írta s még verset is írt Orbán Balázs emlékére, talán otthon lehetne még egy példányt találni ebből. Venczel Józsefet (1913 1972 a romániai magyar társadalomkutatás jeles személyiségévé vált SZ. F.) én munkatársamnak tekintettem, kimentem vele Menaságra, s megnéztük, hogy megy a szövés, milyen az éjféli mise, hogy él ott az ember. Menaság az egyik legeredetibb, és az ősfoglalkoztatást űző népnek a faluja, az a hely, ahová a legszívesebben mentem. Gyergyószárhegyi származású ember, Ferencz Jenő volt a kántor, a pap meg azt hiszem, Antal József, de nem vagyok biztos benne. A falut jártuk, igen a falut járni kell, s olvasni mellé. Akkortájban került a kezembe Bartók Béla könyve, a Magyar Népdal, amelyikben írva van, hogy Bartók Béla és Kodály Zoltán az egész magyarlakta területen elvégezték a népdalgyűjtést, csak még a Bákó városa melletti magyar falvakba nem jutottak el. Ha nem jutottak el, akkor elmegyek én, s akkor már megvolt a kettős tanári képesítésem: matematika fizika kémia az egyik, ének-zene a másik, úgyhogy a kis zenei végzettségem alapján bemegyek döntöttem el, és elvégzem ezt a gyűjtést. Akkor mentem be Kézdivásárhelyen, Berecken, a Sós-mezőn át először Moldvába, és elkezdtem beszélni a csángókkal. Ki tartozott Csíkszeredában a tanár úr baráti köréhez? Hogyan emlékszik vissza az iskolákra? A zsögödi Nagy Imrével dolgoztam együtt, s a pálfalvi születésű Gál Ferenccel, ő jó magyar emberként, a művészetek pártolójaként ott halt meg Somlyón (1973-ban SZ. F.), Vámszer Géza is oda került tanárnak, és Somlyón meg volt az a teremtő hangulat és igyekezet, amit az oktatás évszázados hagyománya hozott létre. Csíksomlyón már 1630-ban gimnáziumot létesítettek, és ez a gimnázium Szeredában ma is áll jól tudom, hogy Márton Áron most a neve, ha aztán ehhez azt is hozzátesszük, hogy Csíksomlyón 1676-ban kinyomtatták a Kájoni János-féle híres énekeskönyvet, amely közel ezer éneket tartalmazott, nyolcszáz magyart és a többi latint, akkor ennek mérhetetlen hatása volt és van, ez tartotta meg magyarnak és katolikusnak az egész Csík vármegyét. S ne feledjük: ez az iskola a 18. század minden esztendejében színdarabokat adott elő, tehát a színészetnek is az egyik megalapítója s az első zászlóvivője volt a somlyói ferences zárda. S az egyházi zenének! Miért nem csinálnak most egyházi zenét? Csíksomlyó az erdélyi egyházi zene irányítóközpontja kell legyen. Hangversenyeket kell tartani, műsoros esteket, színdarabokat kell előadni, ezek mutatják majd meg a legnagyobb nehézségekkel való sikeres küzdelmet. Hogy lehet akármi, mégis csinálom! Amikor én gyermekeskedtem, a szemem előtt látom az akkor még csíksomlyói gimnáziumot, és tudom, hogy igazgatója akkor Pál Gábor volt, a későbbi Pál Gábor képviselőnek az édesapja, fizikát tanított. De tanított ott még Csathó János természetrajzot, Sípos nevezetű a rajzot, Ráduly Simon a latint. A 910-es évek táján Csíkszereda város urai azt mondták, hogy a gimnáziumnak nem a falun a helye, hanem a városon, s aztán ezek a sza- 18

Év e k, Em l é k e k, Él e t e m b e s z é l g e t é s a k i l e n c v e n e s z t e n d ő s Do m o k o s Pá l Pé t e r r e l badkőműves ügyvédek a gimnáziumot a városra vitték. Kassai Lajos lett az igazgató, új tanárai Venczel József, Buszek Gyula, Antal Áron, Albert Vilmos, Domanyác Péter, aki Krassó megyéből származott, de jól megtanult magyarul, s a gimnáziumnak és a tanítóképzőnek is nagyszerű magyar zenetanára lett, ő volt, aki magyar népdaltanulmányokat adott ki a 900-as években, tehát még Bartókék és Kodályék előtt. A tanítás a gimnáziumban s a tanítóképzőben magyar emberek magyar és magyarra tanítása volt: híresnek mondták mindkét iskolát, s hogyha innen kikerült tanító vagy tisztviselő jutott valahová, az rendszerint dicsőséget hozott a székelységnek. Sokszor gondolok Zsögön Zoltánra, kit Ady Endre írásköteles költőnek nevezett, s utolsó művét Széphistóriám címmel én rendeztem sajtó alá, s ő még nyomtatásban is megláthatta. A csíki tanügyet ezekkel a nevekkel lehet összefoglalni, és nyugodtan el lehet mondani, hogy Csík büszke volt arra, hogy Somlyója, van és Somlyó büszke volt arra, hogy neki iskolái vannak és voltak, s hogy a műveltség elindítója a somlyói obszerváns ferences barátok voltak. Említette a tanár úr Pál Gábor képviselő nevét. Képviselőink akkor is voltak a parlamentben, vannak ma is. Vajon milyen közhangulat kísérte akkor a szereplésüket? Amikor Gyárfás Elemér, Schwidler József, Pál Gábor, Pál és még egy másik Pál is van megjelentek a képviselőházban, ott olyan beszédeket mondtak, hogy a többségi társaiknak a szemük-szájuk tátva maradt. Valamennyien kitűnően és igen választékosan beszéltek románul, s amikor megszólaltak, annak nagy hatása volt. De még nagyobb hatása volt, hogy ezek a képviselők a Csíki Magánjavak ügyét az egész világ elé vitték. Pál Gábor személyesen többször megfordult Genfben 64 ezer hold erdejét vették el a Csíki Magánjavaknak, s a visszaperlésükhöz szükséges különböző idegen nyelvű iratokat a felesége készítette, akinek európai műveltsége volt. És a közös összedolgozás nem maradt eredmény nélkül, s ha nem is nagy, de valami hatása volt a közéletre. Tanár úr, a menni vagy maradni? fájdalmas szívszorongató kettőssége legalább olyan időszerű, mint egykoron. Lehet erre egyáltalán választ adni? 19

Év e k, Em l é k e k, Él e t e m b e s z é l g e t é s a k i l e n c v e n e s z t e n d ő s Do m o k o s Pá l Pé t e r r e l Tőlem mondhatni nap mint nap azt kérdezik, hogy menjenek-e vagy maradjanak? Nekem válaszolni azt, hogy menjetek, azt is, hogy ne menjetek, rendkívül nehéz, rendkívül súlyos, és a lelkiismeretemen, a nyugalmamban, a lelki békémben folytonos kérdésként csüng. Maradni kell, míg a világ, függetlenül milyen a világ? Igen ám, csakhogy jön az ott élő ember, és azt mondja: cseréljünk helyet. S ha majd saját tapasztalatodból válaszolsz, akkor lehet beszélgetni a kérdésről. Én sem tudom a pontos és tökéletes választ megfogalmazni. Csak azt tudom, hogy aki a Székelyföldön éli az életét, az nehéz iskolát jár, de olyan végbizonyítványt szerez, amellyel a világ minden tájára mehet, s meghozza a kenyerét bárhol. Mert a székely élet a rendes életnél nehezebb, de jobban emberré neveli a gyermekeit, igaz emberré, igaz magyar emberré, akik boldogok kell legyenek abban, hogy magyarok, és a magyarságuktól semmilyen más szándék nem tántoríthatja el. Kérem szépen, az egyik erdélyi költő azt írta, hogy eredj, ha tudsz. És ebben a feltételes módban benne van minden szemlélet, minden gondolkodási mód (...). Történjen is bármi Európában, azt látnunk kell, hogy a magyar élet az nem elítélendő, az követendő, és aki ezt érzi és ezt vallja, az csakis Isten áldásával hagyhatja itt a világot. Székedi Ferenc Csíki Lapok, 1991. január 15. 20