Gazdaságfejlesztés egy borsodi településen Az 1600 lelkes település borsodban található. A település szőkebb régiója, az encsi kistérség tipikusan aprófalvas település-szerkezető, a régió 55 településébıl 36 sorolódik az 500 lakosnál kisebbek közé. A település lakosságának mintegy húsz százaléka tartozik a cigány kisebbséghez. Különálló, teljesen szegregált romatelep nincs a faluban, de a cigánycsaládok jelentıs része két utcában lakik, csak néhányan laknak elszórtan a falu többi utcájában. Csakúgy, mint a tágabb régióban, az egyik legnagyobb probléma itt is a munkanélküliség, ami a többségében szakmával egyáltalán nem rendelkezı roma lakosságot sújtja a leginkább. A rendszerváltás elıtt a közeli város bútoripara, a miskolci gyárak illetve a helyi tsz nyújtottak megélhetést a helyieknek ezek a munkahelyek szinte kivétel nélkül megszőntek, illetve a szövetkezetet privatizálták. A munkanélküliség a cigányok körében kilencven százalékos, a családok jövedelme a szociális ellátásból, az alkalmanként néhány hónapos idıtartamú közhasznú munkavégzésbıl és alkalmi fekete munkákból származik. A helyi cigányszervezetet 1998-ban 16 helyi lakos (többségében romák) alakította meg. Függetlenül az alapító okiratban foglaltakkal, a szervezet elsısorban nem a klasszikus értelemben vett érdekképviselettel foglalkozik. Fı tevékenysége alakulásától kezdve olyan gazdálkodói, munkaerı-piaci programok szervezése, ami a helyben élı, szociálisan rászoruló családok számára valamilyen jövedelmet generál. Programjaik többsége a mezıgazdasági munkák körül szervezıdött. Kezdetben alapszintő konyhakerti programokat bonyolítottak, amikben a résztvevı családok vetımagcsomagot, gyümölcsfa csemetéket kaptak, amit saját kertjükben vetettek, ültettek el. Ehhez a tevékenységhez pályázati úton, a Magyarországi Cigányokért Közalapítványtól és az Autonómia Alapítványtól kaptak 500.000 és 1.000.000 forint közötti támogatásokat két-két alkalommal. Itt még nem volt cél a piacra termelés, csak a családok saját szükségleteinek kielégítése, és a szervezet projektszemléletének kialakítása. A késıbbiekben az adományozók elvárásaival összhangban, a szervezet mezıgazdasági programjai már az egyéni gazdálkodás elısegítését és az ıstermelıvé válást célozták meg. Ekkor már bérelt földterületen olyan közösségi gazdálkodást valósítottak meg, ami a saját szükségletek kielégítésén túl a piacra termelést is célul tőzte ki. A kezdeti programokhoz képest éves szinten megduplázódott támogatások (két évig) segítségével hat hektáros területen gazdálkodott az a nyolc-tíz család, amelyik az alapszintő programokban sikeres volt. A támogatások segítségével közös traktort vásároltak, a mővelés alá vont területet pedig megfelezték: az egyik felén a résztvevı családok többnyire saját részre babot és burgonyát termesztettek, a másik felén pedig egy hosszabb távon hasznot hozó, piaci termelésre szánt bogyós gyümölcs (szeder, málna, ribizli) ültetvényt alakítottak ki. A málnaés szedertermesztés öt család részvételével még 2008-ban is zajlott, de a burgonya és babtermesztést abbahagyták, miután egymást követı két évben a közelben lévı Hernád folyó kiöntött, tönkretéve ezzel a teljes termést (a szervezet ugyan kapott kártérítést, de annak mértéke a valódi kárhoz képest elhanyagolható volt). A ribizli termesztést a tartósan alacsony felvásárlási árak miatt szintén abbahagyták.
A szervezet mezıgazdasági programjai sikeresnek voltak mondhatóak, de egy évtizedes idıtávlatban az eredmények teljes körő és hosszú távú fenntartása nem valósulhatott meg. Ennek okai között a mezıgazdasági szektor általános problémáin túl a tevékenységek idényjellegét, és a tıkehiányból adódó kiszolgáltatottságot említhetjük. A programokban résztvevı családok egyrészt nem rendelkeznek elegendı földterülettel és megfelelı technikai felszereléssel, másrészt nem voltak képesek reagálni a piac változásaira. Ezek a programok így a résztvevı családok saját szükségleteinek egy részének a kielégítésére és néhány esetben minimális piaci értékesítésre voltak elegendık. A mezıgazdasági programok iránt minden évben nagy érdeklıdés volt a helyi lakosság körében, de az emberek általában csak egy-egy szezont tudtak dolgozni és csak akkor tudták tevékenységüket folytatni, ha nyereséggel zárták az idényt, vagy újabb támogatást kaptak, különben nem volt mit befektetni a következı évben. A résztvevı családoknak egyenként nem volt annyi megtakarított tıkéjük, hogy abból egy-egy kevésbé profitábilis év után is finanszírozni tudják a következı évi termelést, (többek között) ezt a tıkepótlást a szervezettıl várták. A szervezet azonban szintén csak a bevételekbıl, vagy újabb pályázatokból tudott ehhez forrást szerezni egy ideig. A külsı források csökkenésével, majd elapadásával pedig az addig kialakult termelési rendszer is megszőnt. A programokban általában 10-15 család vett aktívan részt, vegyesen romák és magyarok. A szervezet programjaiban kiemelten fontosnak tartotta, hogy a résztvevık között ne csak kizárólag romák legyenek. Egy kizárólag romák részvételével zajló program komoly feszültséget okozhat egy olyan hátrányos helyzető kistelepülésen, ahol a roma és nem roma családok jelentıs része ugyanolyan rossz szociális helyzetben él, ugyanolyan problémákkal küzd. A résztvevı családok közül többen egyénileg (családi szinten) is elkezdtek foglalkozni a mezıgazdasággal, földeket vettek, béreltek, gyümölcsösöket telepítettek, rendszeresen nagy területen (nem konyhakerti léptékben) burgonyát, hagymát és babot termesztettek. Az elsı évek sikerei után azonban ezek a kialakuló kis kvázi parasztgazdaságok is megakadtak, jelenleg maximum konyhakerti szintő termelés zajlik újra. A viszonylag kis költségvetéső mezıgazdasági programok lebonyolításával a szervezet olyan projektvezetési és tervezési tapasztalatokat szerzett, melyek segítségével nagyobb léptékő programok szervezésébe is belefoghatott. Az uniós csatlakozással párhuzamosan jelentısen átalakuló támogatási struktúra és a mezıgazdasági programok hosszú távú fenntarthatatlansága erre rá is kényszerítette a szervezetet. A szervezet két másik település roma civil egyesületével és az Autonómia Alapítvánnyal együtt 2002 és 2004 között tagja volt a Hernád-völgyi romák elnevezéső Fejlesztési Társulásnak, ami a Magyarországon akkor még kísérleti jelleggel mőködı EQUAL program öt kedvezményezettjének egyike volt. Ez a projekt már gyökeresen különbözött a korábbiaktól, mind költségvetésének nagyságában, mind a program jellegében és tartalmában. A három kistelepülésen megvalósuló program keretében a településen alapfokú és államilag elismert szakmai végzettséget biztosító oktatási programot szerveztek felnıttek részére, amiben a szervezetnek helyi koordinációs feladatai voltak. Teljes egészében a szervezet volt a felelıs a húsz fı részvételével zajló nehézgépkezelı képzés szervezéséért és bonyolításáért a hallgatók mindannyian végzettséget szereztek és többségük a program végeztével el is tudott helyezkedni. Ez a program már lehetıséget nyújtott az infrastrukturális háttér fejlesztésére is, többek között hozzájutottak tíz számítógéphez, amiket a projekt vége után egy, a települési önkormányzattal közösen kialakított és fenntartott, mindenki elıtt nyitott
teleházban helyeztek el. A projekt hatása így jóval túlmutat a számszerősíthetı mutatókon, mert a településen az új szolgáltatás bevezetésével jelentısen nıtt a szervezet ismertsége és elismertsége is. 2004-ben, az Equal programmal párhuzamosan, ahhoz kapcsolódva, a szervezet a Soros Alapítvány, a UNDP és az Autonómia Alapítvány közös energetikai programjában energia-audit felmérés elkészítésében vett részt valamint a rászoruló cigány családoknál lakás felújítási (üvegezéses) pilot-programot valósított meg. Ez a program, illetve ennek a továbbfejlesztése lett az egyik eleme a 2005 és 2008 között megvalósított Equal programnak. A BRIDGE Fejlesztési Partnerség 2005. januárban kezdte meg az Equal program megvalósítását. A partnerségben három roma civilszervezet mellett egy szakképzı iskola és az Autonómia Alapítvány vesz részt. A program keretében öt építıipari szakmában 50 ember képzése és továbbfoglalkoztatása valósult meg, kialakításra kerül egy kovácsmőhely Perkupán és egy asztalos üzem a jelen esettanulmányban érintett településen, valamint a térségben közel száz szociálisan rászoruló család házának energetikai felújítása valósul meg. A helyi szervezet a faipari mőhely felépítése és üzemeltetése mellett lebonyolított egy asztalos képzést és több mint egy éven át foglalkoztatta az ott végzetteket. A projekt megvalósítása egy újabb mérföldkı a szervezet életében, ugyanis a szervezetre jutó támogatási összeg már közel 50 millió forintot jelentett. Ez egyrészt azt jelentette, hogy a szervezetnek jelentısen növelni kellett az adminisztrációs kapacitását, olyan feladatokat kell ellátniuk tömegével, amit eddig még nem csináltak. Másrészt pedig az utófinanszírozási rendszer, és annak nem megfelelı mőködése folyamatos financiális problémákat okozott, amit csak különbözı hitelek segítségével tudott kiküszöbölni. Az Equal program foglalkoztatási szakasza 2007 októberéig tartott, eddig kellett a szervezetnek megalapoznia a létrehozott mőhely hosszú távú fenntarthatóságát. A program lezárása óta kisebb-nagyobb megszakításokkal négy-öt embernek adnak munkát, amivel a településen az egyik foglalkoztatójává léptek elı, jelentısen tehermentesítve ezzel a folyamatosan forráshiánnyal küzdı települési önkormányzatot. A fenntarthatóság egyik lehetséges útja lehet az önkormányzattal való szoros együttmőködés, ami már a program kezdete óta fennáll. A program foglalkoztatási részében az asztalos üzemben részben a szociális lakásfelújításhoz szükséges famunkálatokat végezte, részben pedig a piaci igényekhez igazodó faipari termelést/szolgáltatást kezdte meg. A kezdeti gazdálkodói programoktól eljutottak odáig, hogy tényleges havi jövedelmet tudtak biztosítani a programban résztvevıknek, és esélyük van rá, hogy ezt az állapotot viszonylag hosszútávon fenn is tudják tartani. A szervezet alapítása óta összesen 52 fı szerzett különbözı szakképesítést, majd munkahelyet a programjainak köszönhetıen. A bı egy évtizedes története alatt a szervezet eljutott egyrészt addig, hogy egyre nagyobb szabású, egyre professzionálisabb vezetést igénylı projekteket valósított meg, egyre nagyobb támogatási forrásokat nyerve. Ez a fejlıdés ugyanakkor együtt járt egy másik folyamattal is: egyre kevesebben vettek részt az aktuális programokban az eredeti alapító tagok, családok közül. Egy civil alapú szervezetbıl egyre inkább átalakult egy projektszervezetté, ami egyre kevésbé volt civil, és bizonyos szempontokból már csak nevét illetıen volt szervezet. Ugyanakkor a szervezet vezetıi sem akarták volna a korábbi közös munkát és közös sikereket magánhaszonná konvertálni, ezért az újabb nagyszabású képzésifoglalkoztatási projekt tervezésekor a legfontosabb szempont a lokalitás volt: mindenképpen
helyben valósuljon meg, mindenképpen a helyiek igényeinek megfelelıen. Ezt a szándékot tükrözte a 2009-ben elkészített TÁMOP programjuk. A TÁMOP 1.4.3 kiírásra leadott terv a faipari üzemet egészítette volna ki egy gyógynövény-szárító és feldolgozó résszel az üzemben és otthon is munkát és jövedelmet kínálva a mélyszegénységben élı családoknak. Ebbıl adódóan kizárólag olyan képzési és foglalkoztatási lehetıségek jöhettek szóba, amik megfelelnek a célcsoport igényeinek és lehetıségeinek. Mivel jobbára az alapfokú képzettséget jelenleg vagy a közeljövıben megszerzı emberekrıl van szó, ezért olyan programban gondolkodtak, ami az alapfok elvégzését követıen lehetıvé tesz számukra egy erre épülı szakmásító vagy betanító képzést. A foglalkoztatási elképzelések is elsısorban a könnyen megtanulható, fıleg élımunkaigényes tevékenységekre koncentráltak. Mind a képzés mind a foglalkoztatás tervezésekor figyelembe kellett venniük a célcsoport (munkanélküli helyi nık, akik a kiskorú gyerekeiket is ellátják) speciális igényeit: rugalmas idıkeretek között tervezték a tevékenységeket, lehetıleg helyben, lakóhelyhez közel, hogy a tervezett gyógynövény-termesztést akár kiegészítı jelleggel, otthon is tudják végezni. A projekt középtávú célja az lett volna, hogy a helyi munkanélküli, munkajövedelemmel nem rendelkezı családok jelenlegi esetleges idényjellegő munkáikat (elsısorban a gyógynövénygyőjtést) koordináltan, kevésbé kiszolgáltatottan, magasabb jövedelmezıség mellett tudják végezni. A projekt közvetlen céljaként 32, maximum alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezı helyi munkanélküli számára biztosította volna a gyógynövénygyőjtéssel, - termesztéssel, - feldolgozással kapcsolatos szakmai végzettség megszerzését. A képzéseket sikerrel elvégzık közül 10 fıt a projekt ideje alatt a fenti szakmában foglalkoztatott volna a szervezet. A megtermelt, feldolgozott termékeket egy újonnan alakult, gyógynövény-felvásárlással és kereskedelemmel foglalkozó szociális szövetkezeten keresztül tervezték értékesíti. (A szövetkezet nem volt közvetlen résztvevıje a pályázatnak.) Észak-magyarországi hatókörrel alakult meg az Életerı Szociális Szövetkezet, ami a régió gyógynövénygyőjtési és felvásárlási tevékenységét kívánta koordinálni elsısorban a hátrányos helyzető csoportok megélhetését segítendı. A helyi szervezet személyi kötıdéseken keresztül alapító tagja a szövetkezetnek. A gyógynövény-felvásárlással és országos, ill. nemzetközi értékesítéssel kapcsolatos piaci elemzésekkel és tervekkel a szövetkezet rendelkezik, ezeket a szövetkezet budapesti alapítói dolgoztatták ki. A településen és a környéken nagyon sok roma család foglalkozik gyógynövények győjtésével, amit a környékbeli felvásárlók vesznek meg tılük. Ezt a tevékenységet teljesen a családi hagyományok és a felvásárló által szabott ár határozza meg. A tervezett projekttel a tevékenységhez szükséges szakmai ismereteket is elsajátíthatják a résztvevık és egy a szezonalitást jobban kiküszöbölı értékesítési rendszerbe tudnak bekapcsolódni, így folyamatosabban magasabb bevételt biztosítani a háztartásoknak. Azt is fontosnak tartjuk, hogy nem nyersanyagot fognak tudni a résztvevık elıállítani és értékesíteni, hanem egy már feldolgozott, hozzáadott értéket is tartalmazó termék kerül ki a kezük alól. A kétfordulós pályázati rendszerben az elsı körben sikerrel szerepelt a pályázat, a második legmagasabb pontszámmal jutott be a második körbe. Az ún. elıkészítı szakaszban a pályáztató szervezet (jelesül az ESZA) kisebb kiegészítéseket kért a szervezettıl, amit az
határidıre teljesített is. Az elhúzódó második körös értékelés eredményeként a szervezet pályázata nem nyert, két ponttal elmaradt a minimális kötelezı pontszámtól. Az elutasítás fıbb okai a következık voltak: A projektmenedzser nem helyi ember lett volna, hanem mintegy 160 km távolságból járt volna megfelelı idıközönként a településre; A szakmai vezetı nem rendelkezik kellı szakmai felkészültséggel, projekttapasztalattal (a szervezet egyik alapítójáról van szó, CV-ben igazolt 12 éves projektvezetési múlttal); A tervezett tevékenység fenntarthatósága nem kellıen bizonyított. A szervezet által létrehozott és mőködtetett faipari üzem jelenleg 6, az önkormányzat által közhasznúsként foglalkoztatott ember munkahelye, a település számára gyártanak fapadokat, kerítéseket, kültéri eszközöket. Az esettanulmány alapján vitára javasolt kérdések: - Mennyire piacképesek a helyi ötletek? - Mennyire életképesek a pályázati kiírás-orientált pályázati ötletek? - El lehet-e várni a helyi civil szervezetektıl, hogy megoldást nyújtsanak a tágabb régió strukturális problémáira (mint munkanélküliség, aluliskolázottság)? - Mennyire reális, hogy fenntarthatóságot, felsıfokú végzettséggel rendelkezı projektmenedzsment stábot, stabil pénzügyi hátteret vár el a pályáztató a helyi szervezetektıl? - A jelen pályázati rendszerben mi lehet a szerepük, hol lehet a helyük az ilyen típusú civil szervezeteknek?