Tanítvánnyá tétel és tanítványképzés Abonyi Sándor Jézus nagy megbizatása így hangzik: Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén (bemerítvén) őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! (Máté 28:19-20) Mindenki ismeri ezt az Igét, de annak végrehajtása és eredménye sok esetben megkérdőjelezhető. Az ige tanítványokat említ és nem gyülekezetbe járókat, gyülekezeti tagokat, látogatókat, és nem egyszerűen hívőkről van szó. Az újszövetségben legtöbbször tanítványként említi az ige a hívőket, de pontosan megmondja azt is, hogy mit kell tanítványon érteni. Az, hogy valaki hisz, az nagyon kevés, mert az ördögök is hisznek és rettegnek. Tanítványnak csak akkor tekinthető egy hívő, ha megfelel a Jézus által meghatározott szigorú követelményeknek. Ez nem néhány szuperhívőt jelent a többi hívő között, hanem a hívők minősítését jelenti, aminek minden hívőnek meg kell felelni. Nincs értelme a hívő életnek e nélkül, mert Jézus minden ígérete a tanítványokra vonatkozik. A gyülekezeti gyakorlatban általában tanítványképzésről beszélnek, ami a gyülekezetbe járó hívők valamiféle módszeres képzését jelenti, de az említett missziósparancsnak ez csak egy része. Világosan meg kell különböztetnünk a missziósparancs szerint a tanítvánnyá tételt és a tanítványképzést, ami két jól elkülöníthető tevékenység, amelyek további két-két részre oszthatók. Tanítvánnyá tétel: 1. El kell menni ez azt jelenti, hogy ki kell menni a gyülekezetből a világba. 2. Tanítvánnyá kell tenni világi embereket. Tanítványképzés: 1. Meg kell tanítani őket minden parancsolatra a gyülekezetben. 2. El kell várni tőlük, hogy meg is tartsák azokat, azaz engedelmeskedjenek a parancsolatoknak. Félretéve most minden igétől eltérő gyülekezeti gyakorlatot, nézzük meg részletesen, hogy miről is beszél az ige. I. Tanítvánnyá tétel 1. Menjetek el! - parancsolta Jézus (ez azt jelenti, hogy ki kell menni a gyülekezetből!) Jézus ezt mondta Péternek és Andrásnak az ő testvérének, akik halászok voltak:
2 Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok. (Máté 4:19) Ezzel Jézus - egy halász ember számára is érthető - egyszerű módon megmagyarázta a következőket: oda kell menni ahol a hal van! Ki kell menni a világba, mint bárányok a farkasok közé. a halászat (az evangélium hirdetése) nehéz, fáradságos és türelmes munka, a hal a neki életet jelentő környezetből (a vízből) nem akar kijönni a szárazföldre, mert az a halálát okozza. A halnak ezért egy másfajta, új életre van szüksége. 2. Tegyetek tanítványokká! - szól a parancsolat további része, a magyarázattal együtt. Tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében. (Máté 28:19) Itt ismét két dologról beszél Jézus: tanítványokká kell tenni az embereket, amit úgy tudunk elérni, ha egy valóságos megtérést (a régi élet teljes halálba adását) követően bemerítjük őket vízbe és betöltekeznek Szent Szellemmel. Fontos meglátnunk, hogy az Ige szerint mindez alapvetően gyülekezeten kívül, világi környezetben zajlik és nem gyülekezeten belül. Lásd erre a következő bibliai példákat: Péter prédikációja Kornélius házánál, Filep evangélista nyilvánosan hirdeti a Krisztust Samáriában (ott akkor még nem is volt gyülekezet, csak azt követően jött létre) Filep szolgálata a szerecsen komornyik felé a gázai úton, akit még útközben be is merít, Anániás szolgálata Saul (a későbbi Pál) felé, amikor Pál bemegy Damaszkuszba: Anániás bemegy a házba, ahol Saul tartózkodik, kezeit rávetve imádkozik érte, akit betölt a Szent Szellem és ezt követően visszanyeri látását és bemeríti őt, Pál és Silás munkája a Filippi börtönben, ahol a börtönőr megtér és még akkor éjszaka be is merítik. Nézzük meg a 70 tanítvány példáján (még Pünkösd előtt!), mit tettek a Jézus által kiküldött tanítványok: Ezek után pedig rendelt az Úr másokat is, hetvenet, és elküldi azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ő menendő volt. Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Menjetek el: Íme én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne
3 köszöntsetek. Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességetek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza. Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt egyétek és igyátok, amit ők adnak, mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról - házra. És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit előtökbe adnak: És gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa. Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok: Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa (királysága) elközelített hozzátok. (Lukács 10:1-11) Talán ebből is látszik, hogy mennyire más - mondhatnánk teljesen ellentéte ez - annak, amit ma a gyülekezetek csinálnak. A Biblia szerint a tanítványok: erővel felruházott hívők voltak, oda mentek, ahová Jézus is ment - volt szellemi vezetésük, hogy hová menjenek, bárányként bátran bementek a farkasok közé, bementek azokba a házakba, ahol szívesen fogadták őket, azt ették és itták, amivel az örömhírt halló emberek vendégelték meg őket (üres tarisznyával kellett menniük - pénz és váltóruha nélkül!) az első és legfontosabb teendőjük a betegek gyógyítása volt, bemutatva ezzel Isten természetfeletti erejét és természetét, és mindezek után az Isten királyságának a jó hírét hirdették! Nézzük meg, hogy milyen feltételeket támasztott Jézus a tanítványokkal szemben? Először is valódi megtérés és újjászületés: Ettől fogva kezdte Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa. (Máté 4:17) Bizony, bizony mondom néktek: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Szükség néktek újonnan születnetek. (János 3:5-7) Másodszor vízkeresztség (bűnbánat, és bűnbocsánat elnyerése), Szent Szellemmel való betöltekezés és elszakadást a világtól. Ezekről beszélt Péter Pünkösd napján a 3000 új megtértnek: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti őket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! (Ap.csel. 2:38-40) Ha valakik követni akarták Jézust, azoktól a következőket várta el:
4 semmit nem volt szabad Jézus követésénél fontosabbnak tartani (előbbre sorolni): család, közvetlen hozzátartozók, a világ dolgai, anyagi kérdések, le kellett mondani a kényelemről, mindenkinek hordoznia kellett a keresztet (meghalni a test számára minden nap), felhívta a figyelmet rá, hogy mindez nem könnyű, ezért nyugodtan (üljön le mindenki) gondolja végig érdemes-e elkezdenie, hogy végig tudja-e csinálni, nehogy később nevessenek rajta a barátai. Jézus nem rábeszélni, hanem a reális elvárásokra is figyelmeztetve inkább lebeszélni igyekezett azokat, akik őt követni akarták. Nem egy könnyű evangéliumot hirdetett, hanem kihívás elé állította azokat, akik őt követni akarták. Nem mindenki alkalmas arra, hogy tanítvány legyen és Jézus nem is hívta azokat, akik nem tudták vállalni azokat a kihívásokat, amikkel szembesítette őket. Több fajsúlyos, kizáró kritériumot támasztott azok felé, akik Őt követni akarták, akik az Ő tanítványai akartak lenni. Ezek a követelmények a tanítványokkal szemben ma sem változtak, és ha Jézus példáját akarjuk követni mindenben, akkor nekünk is ezekhez kell tartanunk magunkat. Nem tehetünk engedményeket, mert akkor megalkuszunk és meghamisítjuk Isten igéjét, ill. engedetlenekké válunk. Jézus semmi olyat nem vár tőlünk, amit Ő maga ne tett volna. Jézus földi életéből is azt látjuk, hogy idejének nagy részét zsinagógán kívüli szolgálattal töltötte: szabadban: gadarénusok földjén, utcán, tereken házakban: Péter anyósánál, Mária és Márta lakásában, bemegy a farizeus házába, Zákeus házába, nyilvános helyeken: Bethesda tavánál és más helyeken gyógyította a betegeket és megszabadította a megkötözötteket különböző helyeken. Fontos tudatosítani, hogy a tanítvánnyá tétel és a tanítványok képzése két, egymástól élesen elválasztott - területileg is elkülönített - feladat. A tanítvánnyá tétel alapvetően gyülekezeten kívüli tevékenység, amit a hívők, mint bárányok elmenve a farkasok közé a világba kimenve végeznek. Jézus nem akarja, hogy a tanítvánnyá tétel és a tanítványképzés, a hívők érett-korra vitele és a szolgálatra való felkészítése keveredjen, mert az két különböző feladat. A tanítvánnyá tétel a kiküldöttek munkája (alapvetően gyülekezeten kívüli munka), ami arról szól, hogy elkötelezett (a világtól elszakadt, a világnak meghalt) hívőkké kell tenni a hitetlen embereket. Ezt jelképezi a víz alá merítés, ami után (fizikálisan és
5 szellemileg is) csatlakozhatnak az új megtértek a hívők közösségéhez, a gyülekezethez. Erről beszél a következő Ige: (Péter) Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti őket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! Akik azért örömest veszik az ő beszédét, megkeresztelkednek; és hozzájuk csatlakozik azon a napon mintegy háromezer lélek. (Ap.csel. 2:40-41) A fentiek alapján, - az Igei mintát és Jézus példáját alapul véve - ha eredményesek akarunk lenni, úgy tűnik, hogy át kellene értékelnünk az egész evangelizációs gyakorlatunkat, és vissza kellene térni a Jézus által bemutatott és parancsba adott, jól bevált mintához: tudni kell, hogy a mezők érettek az aratásra, imádkozni kell a munkásokért (nem ébredésért!), Isten vezetését keresve, ki kell menni az emberek közé és bemenni a házakba meg kell gyógyítani a betegeket, eloldozni a megkötözötteket, Jézus királyságát kell hirdetni és nem mást, figyelmeztetni kell a leendő hívőket a hívő élet nehézségeire, Jézus elvárásaira, és akik hajlandók elszakítani magukat a világtól, azokat mielőbb be kell meríteni vízbe (ahol lehet) és Szent Szellembe, és mindezek után csatlakoztatni őket a gyülekezetekhez, de csak azokat, akik valódi tanítvánnyá tudtak válni. Persze ez sem jelent 100%-os garanciát, mert Júdások mindig lehetnek, de a jelenlegi evangelizációs módszerekkel elérhető 5%-os megmaradási arány várhatóan lényegesen nagyobb lenne, ha betartjuk Jézus parancsolatait. Derek Prince Isten gyülekezetének újrafelfedezése című könyvében egy evangélista fiatalember a következőkről számol be: Prince testvér, nincs probléma az evangelizációval Afrikában. Csak bemegyek egy faluba és megkérdezem, ki beteg ott? Mindig van beteg Afrika falvaiban. Imádkozom értük, hogy meggyógyuljanak és megvan az első gyülekezet!" Ez az újszövetségi minta. Az egyetlen valóságos dolog a Szent Szellem természetfeletti bizonyságtétele. Kik nem alkalmasak Isten országára, kik nem lehetnek tanítványok? - Akik nem mondanak le a pénz szeretetéről az életükben, és a mammonnak szolgálnak. Ha valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom. (Lukács 14:33. lásd. még a gazdag ifjú példázatát) - Aki nem hordozza a keresztet minden nap.
6 Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. (Máté 16:24) - Aki jobban szereti a családját, mint Jézust. Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli (jobban szereti) az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. (Lukács 14:26) - Akik kényelmesek. És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy. És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjuk és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani. (Máté 8:19-20) - Akik bármi mást Jézus követése elé helyeznek. Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát. (Lukács 9:59-60) Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik az én házamban vannak. És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára. (Lukács 9:61-62) - Aki nem gyermeki bizalommal és alázatossággal közelít Jézushoz. És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. (Máté 18:3-4) - Aki ismeri, mondja az igét, de nem cselekszi, nem a szerint él. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lesz; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lesz. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába. (Máté 5:19-20) - Akinek az életében tartósan bűn van, bűnben él. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek. (Gal 5:19-21)
7 Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál. (Jel. 21:7-8) Jézus ezeket a feltételeket támasztotta a tanítványok felé, akik követni akarták Őt. Krisztus követése nem könnyű életpálya, életmód, hanem nagyon is nehéz, sok próbával, nehézséggel, kihívással, szenvedéssel, üldözéssel, esetenként az életünk kockáztatásával jár. Erre nem mindenki alkalmas! Jézus nyilvánvalóvá tette ezt azok felé, akik alkalmatlanok voltak és úgy akarták követni Őt. Nyíltan szembesítette őket ezzel a ténnyel rögtön az elején, hogy senki se érezze becsapva magát, ha jönnek a kemény próbák, ne kerüljön számára megoldhatatlan helyzetbe és szégyenszemre ne tudja befejezni azt, amit elkezdett. Ha engedelmeskedni akarunk az Ő parancsolatának, hogy tanítvánnyá tegyünk másokat, akkor nekünk is ezeket a feltételeket kell támasztani azok felé, akik ma követni akarják Őt. II. Tanítványképzés Csak az ige által meghatározott feltételeknek megfelelő tanítványokat lehet tanítványképzésben részesíteni, és megtanítani mindenre. Ma sok olyan hívő van a gyülekezetekben, akik nem felelnek meg a tanítványság feltételeinek és azon túlmenően sokszor engedetlenek és taníthatatlanok. Így sokszor olyan emberekre vesztegetjük az időt, akik nem alkalmasak arra, hogy tanítványok legyenek. Azt látjuk, hogy a gyülekezetek többségében az egyszemélyes pásztor, mint vezető és szolgáló a hívők lelkét simogatva folyamatosan tejnek italával táplálja a hívőket, akik így örökre kiskorúak maradnak és sosem nőnek fel az érett korra. Ebből adódóan nem válnak alkalmassá a szolgálatra sem. Ennek eredménye az, hogy 15-20 éves hívők - még mindig bűneikkel küszködnek, - nem tudják mi a személyes elhívásuk és ebből adódóan a szolgálatuk sem, - kiskorúságukból adódóan pedig képtelenek különbséget tenni igaz és hamis dolgok között, aminek jelei különösen ma láthatók az egyházban. Jézus minden ígérete kizárólag tanítványokra vonatkozik: veletek leszek minden napon a világ végezetéig. Tekintettel arra, hogy a gyülekezet a világtól már elválasztott emberek, a szentek közössége, oda (a világiak tanítvánnyá tételi munkáját) a világot bevinni nem szabad, mert ott (házanként és egybegyűlve) a tanítványok képzése történik. Jézus maga is tette ezt a földi szolgálata során: tanított a templomban: Jeruzsálemben, zsinagógákban (Názáret, Kapernaum), és nyílt helyen is (mezőn prédikálva, vagy hajóban állva a parton lévőkhöz), de
8 foglalkozott szűkebb körben a tizenkét tanítvánnyal is, felkészítve őket a szolgálatukra, hogy amikor magukra hagyja őket, akkor maguk is tovább tudják vinni azt a munkát, amire Jézus megtanította őket. 1. Megtanítani mindenre Jézus parancsa arról szól, hogy miután tanítvánnyá tettük az embereket, azt követően meg kell tanítani őket mindenre. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! (Máté 28:20) Nem elég csak néhány dologról tanítani az elkötelezett hívőket, hanem meg kell tanítani őket mindenre. Nézzünk meg ezzel kapcsolatban néhány igét, és figyeljük meg - a ma kialakult gyakorlattal szemben - azokat a jellemző dolgokat, amelyek megmutatják nekünk, hogy Jézus hogyan gondolta el a tanítványképzést a gyülekezetben. Amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hű emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. (2 Tim. 2:2) A tanítványképzés nem személytelen, elméleti, teológia ismeretek átadása, hanem - sok személyes bizonysággal alátámasztott gyakorlatias tanítás, - hűséges emberekre van szükség, akik a nehézségekben is kitartanak, - olyan embereket kell tanítani, akik másokat is képesek lesznek tanítani. Pál itt egy nagyon hatékony módszert mond el a hűséges tanítványának Timótheusnak. Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet, üldöztetéseimet, szenvedéseimet, (2 Tim. 3:10-11) A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese; Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. (1 Péter 5:1-3) Fontosak a követhető példaképek, amik által nemcsak ismeretek átadása történik, hanem a példakép betekintést enged az egész életébe és egy életmódot, jellembeli tulajdonságokat ad tovább. Egy harcos, küzdelmes és győzedelmes szolgáló életre készít fel. A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen akik a beszédben és tanításban fáradoznak. (1 Tim. 5:17)
9 A tanítványképzésben résztvevők részéről fontos a gyülekezet presbitereinek tisztelete és a nekik való engedelmesség, mert engedetlen, lázadó embereket nem lehet tanítani. Semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, (Ap.csel. 20:20) Pál, mint apostol Jézushoz hasonlóan nem restellett tanítani nemcsak nyilvánosan, hanem kisebb közösségekben házanként is, ami nagyon személyes és gyakorlatias. Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg: Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek. A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg. De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson. Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen; És a prófétalelkek engednek a prófétáknak; (1 Kor 14:26-32) Ebből az igéből látjuk, hogy mindenki a saját személyes szellemi ajándékaival szolgál, hogy mindenki tanuljon és épüljön. A próféták szolgálatának és a próféciák megítélésének pedig kiemelt szerepe van a gyülekezet életében. Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban. Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben. (Ef. 4:11-16) Az egyszemélyes pásztori szolgálattal szemben itt világosan látjuk, hogy Jézus 5 fő szolgálati ajándékot adott a hívők és az egyház építésére: apostol, próféta, tanító, pásztor és evangélista. Ők többnyire egy helyi gyülekezet elöljárói, presbiterei különböző ajándékokkal, amelyekre mindre szükség van - a szentségben való növekedéshez, - az érett korra való eljutáshoz, - és a szolgálatra való felkészítéshez. A kemény tanítások és a próféták szolgálata nélkülözhetetlen az érett korra való eljutáshoz.
10 A különböző szolgálati ajándékú emberek fedezik fel a hívőkben a különböző szellemi és szolgálati ajándékokat (az apostol az apostolt, a próféta a prófétát, a tanító a tanítót stb.) és ők készítik fel őket a szolgálatra, magukkal vive szolgálati útjukra, így tapasztalt szolgálók mellett gyakorolhatják szolgálatukat, míg maguk is érett szolgálókká nem válnak. Nemcsak néhány kellemes, a viszkető füleknek kedves dolgot kell tehát tanítani a hívőknek, hanem az ige teljességét, kivétel nélkül, beleértve a kemény beszédeket is, ami sokakat lehet, hogy a gyülekezet elhagyására késztet, de nem kell megijedni ettől, mert ez nagyon is igei, és nagy szükség van rá: Jézust is sokan elhagyták, amikor kemény beszédet kezdett el hirdetni. Ha engedelmeskedni akarunk az Úrnak, akkor kemény beszédeket is kell szólni, hogy a hívők el tudjanak jutni az érett korra és kialakulhasson a megkülönböztető képességük. Csak ez biztosíthat védelmet számukra a sok hamis próféta becsapása ellen, hogy leleplezzék őket, akik pedig nem bírják hallgatni a kemény beszédet, hadd menjenek el, semmiképpen se tartsuk vissza őket. 2. Ige szerinti cselekedetek elvárása Nézzünk meg kiindulásképpen ismét néhány igét: Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. mondja Jézus a János 14:21-ben. Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel műveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ. (Zsidó 13:17) Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé. (1 Kor.11:1) A keresztyén azt jelenti Krisztust követő. Jézus mindent az Atya akarata szerint cselekedett, ezért Ő a tökéletes minta számunkra. Ő azonban testben ma nincs itt, de vannak érett Krisztust követő szolgálók, akiknek az élete szintén követendő példa az ige szerint: ők a példaképek, akik életére figyelni kell, hogyan élik meg a Krisztust minden nap. A tanítványoknak az érettség felé való haladásukban folyamatosan - engedelmeskedni kell azoknak az igéknek, amiket már megtanultak, - engedelmeskedni kell az őket tanító elöljáróiknak, de nem feltétel nélkül. Pál, amikor magát követendő példaképként állította, azzal együtt kérte az őt követőket, hogy minden esetben hasonlítsák össze a cselekedeteit Jézus cselekedeteivel és az igével és csak akkor kövessék őt, ha azok megegyezést mutatnak. Ezt jelenti, a mint én is feltételt meghatározó kifejezés. Jézus tanítása, cselekedetei és az ige a legvégső tekintély, aminek engedelmeskedni kell!
11 Ugyanezt az összehasonlítás szerinti megvizsgálást és feltételes engedelmességet látjuk a következő két esetben is: - Péternek és Jánosnak megtiltották a jeruzsálemi vének, hogy nem taníthatnak a Jézus nevében és ők megtagadták azt: nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. (Ap.csel. 4:20) - ugyanezt a megvizsgálást látjuk a béreabeli hívők esetében is, akiket Pál megdicsért, mert minden nap tanulmányozták az írásokat és az ige szerint megvizsgálták Pál tanítását is, hogy úgy vannak-e azok? Minden híres szolgáló tanítását és életét meg kell vizsgálni és összehasonlítani Jézus és az apostolok életével és tanításával, és csak akkor kell követni őt és engedelmeskedni neki, ha valóban úgy vannak azok; vagyis hitelesnek és igaznak bizonyul a szolgáló, nem hamis szolgáló, aki hamis tanokat hirdet. Ez nagyon fontos! Jézus és az apostolok is sokszor figyelmeztettek, hogy sok hamis szolgáló tűnik fel közöttünk, akik igyekeznek sokakat megtéveszteni, ha lehet a választottakat is, ezért mindent meg kell vizsgálni! Az igére nemcsak meg kell tanítani a hívőket, hanem el is kell várni (számon is kell kérni), hogy a szerint is cselekedjenek, éljenek - azaz engedelmeskedjenek az igének: ezt jelenti a tanítván, hogy megtartsák mindazt kifejezés Jézus parancsában. A gyülekezetben minden hívőnek komoly felelőssége van abban, hogy a gyülekezet a szentek közössége legyen folyamatosan. Egyetlen hívő bűne, mint kis kovász az egész gyülekezetet megkeleszti, azaz az egész gyülekezetet megfertőzi. Ha valaki észlel egy bűnt a hívő társa életében és nem szól, akkor bűnrészessé és Isten igéjével szemben engedetlené válik: Jézus parancsa szerint meghatározott módon, és határozottan fel kell lépni minden egyes bűnnel szemben. Ezt jelenti, hogy a gyülekezet, mint az igazság oszlopa gyakorolja bírói tekintélyét, de szükséges, hogy az igazságot követve, szeretetben tegye ezt. Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. (Máté 18:15-17) Ez az igeszakasz a bűnök megítéléséről szól a gyülekezetben, és végső soron a megtérni nem akaró bűnös kizárásáról a gyülekezetből. Ma alig van gyülekezet, ahol ezt igei módon gyakorolnák! Inkább az fordul elő, hogy a gyülekezetek egyáltalán nem gyakorolják a bűn ilyenfajta megítélését, inkább azokat zárják ki, akik meg mernek ítélni a gyülekezetben tapasztalt igeellenes dolgokat. Erre csak azt lehet mondani, hogy az ilyen gyülekezet a gonoszok gyülekezete, ahol a kis kovász már az egész tésztát megkelesztette.
12 Az ilyen gyülekezet azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik, pedig csak arról van szó, hogy nem ismerték meg az Atyát és Jézust. (lásd János 16:2-3) Nevezhetik magukat továbbra is gyülekezetnek, és ebben a tévhitben élhetik az életüket továbbra is. Fontos azonban tudni, hogy Jézus ilyenkor elhagyja az ilyen gyülekezetet, és az igazságban járó kizártakkal tart, és valójában így ők képezik az Ő menyasszonyát és az igazak gyülekezetét; akkor is, ha csak néhányan vannak, akik a keskeny úton járnak és sokan akik a széles úton. Záró gondolatok: Tapasztaljuk, hogy sok hívő, akik a gyülekezeti élet során szembesülnek a szentség és az odaszánás magas Krisztus által támasztott követelményeivel, nem tudnak kitartani és többéves hívő élet után lemorzsolódnak, visszamennek a világba. Ma többnyire ezt a lemorzsolódást a pásztorlási munka hiányosságának tartják sokan, mert úgy tűnik, hogy nem sikerült megtartani a hívőket. A fentiek alapján azonban jogosan felmerül a kérdés, hogy tényleg erről van-e szó és nem inkább a tanítvánnyá tétel és a tanítás hiányosságai miatt van sok probléma a gyülekezetekben? Az évek során kialakult rossz szokásokat követve ma nem alkalmazzák ezeket a parancsolatokat a gyülekezeti gyakorlatban, Jézus azonban azt várja tőlünk, hogy engedelmeskedjünk ezeknek a parancsolatoknak. Nem szabad engedni, hogy egyfajta hamis szeretet és az emberektől való félelem miatt ne engedelmeskedjünk megalkuvás nélkül minden igének! Isten csak az Ő parancsolatainak való engedelmességet áldja meg, minden más fáradozás csak kár és szemét, ami meg fog égni az ítéletben. A Jézus által meghatározott feltételek alkalmazásának hiánya a magyarázat arra, hogy a gyülekezetek állapota, szellemi színvonala ma erőtlen és elvilágiasodott, ezért hatástalan a világra: nem rendelkezik azzal a szellemi erővel, hogy valódi tanítványságról lehessen beszélni. Egy gyülekezettől csak akkor várható el bibliai eredmény, ha biblikus hívőkből tanítványokból áll. A gyülekezet nem tömegmozgalom, és nem érvényesülhet a mennyiségi szemlélet, csakis a minőségi. Jézus is csak tizenkét tanítvánnyal kezdte, majd hetvennel folytatta és így tovább. A tanítványokat pedig elszakította és óvta a vallásos zsidóktól és a farizeusok kovászától. Nekünk is távol kell tartani magunkat minden vallásosságtól, atyai hagyományoktól. Az Úr adjon nekünk bölcsességet és bátorságot, hogy merjünk engedelmeskedni minden parancsolatnak és az engedelmességben legyen örömünk. Ez látszólag egy nehéz és sok konfrontációval járó út, de Jézus tudta mit csinál és hosszabb távon mindenképpen ez a hatékony, gyümölcstermő út. - - Ez az írás - változtatás nélkül - szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlap címének megadásával: http://keskenyut.wordpress.com