FF JOSVAFOI HELYTORTENETI FÜZETEK 4.füzet, 1996 Kiadja: a SZINLO Barlangi-vendégforgalmi Kft., a jósvafői tájház (Falumúzeum) létrehozója és üzemelik tője Szerkesztette: Szablyár Péter
Jósvaföjövője - Jósvafő múltja A Jósvafői Helytörténeti Füzetek negyedik számát a '96-os Falunapokra szerettem volna megjelentetni Az anyag szépen gyűlt év közben, de júliusra annyira összetorlódtak a jósvafői teendők, hogy a tördelésre, sokszorosításra már nem jutott idő-energia. Amikor 1994. februárjában megvásároltam a Szakái portát, egy részletes ütemtervet készítettem a felújításra. Dr Varga Lajosné - Györgyi Néni - elkészítette az épületegyüttes felújításának engedélyezési tervét és az Országos Műemlékvédelmi Hivatalhoz benyújtandó támogatási pályázathoz egy részletes költségvetést Az ütemterv 1996-ra - a Honfoglalás 1100. évfordulójának tiszteletére - az építési munkák teljes befejezését és a kiállítások megnyitását tartalmazta. Bár a munkálatok előrehaladtával a rekonstrukció műszaki tartalma bővült, a nem mérséklődő infláció hatására a megvalósítás költségei évről évre növekedtek, az 1996-os Falunapok előestéjére a nagyközönség által látogatható területek, kiállítások és a színpad elkészültek, A nagyszámú falubeli, és vendég jelenlétében 1996.július 26-án este megnyílt a helyi kisipart és mezőgazdasági-földművelő eszközöket bemutató kiállítás, majd ezt követően felcsendült Schmidt Ferenc barátom "Áldd meg, I ram!minket, Áldd meg szép földünket!" (Pálóczi Horváth András) mottójú - 1100 esztendő az élő népdalok, népmesék és a magyar irodalom tükrében - című millecentennáriumi műsora. Ezt követte az Aggteleki Hagyományőrző Népdalkor "Fonóban" című vidám, énekekkel tarkított összeállítása, majd a Jósvafői Népdalkör népdalcsokra zárta a műsort. Felejthetetlen este volt számomra, elmondhattam, hogy vágyaim - álmaim megvalósultak. Köszönet mindenkinek, aki hozzá segített ehhez!!! Budapest-Jósvafö, I996.auguszíus Szablyár Péter Ez a kiadvány bolti terjesztésre nem kerül. Másolása nem tilos, inkább megtisztelő! Készült 60 számozott példányban. Ez a. példány!
A karsztforrások szerepe a jósvafői ipar kialakulásában* - Szibtyár Péter 1 Összefoglalás A térség meghatározó jelentőségű karsztforcásai Jósvafö határában fakadnak. A korai középkorban már felismerték ezek jelentőségét. Energiájukat az érczúzástól a kovácsoláson át a gabonaőrlésig hasznosították. A század elsö felében még villamos energiát is termeltek a Jósva-forrás vizével, közvilágítást is kiépítve a településen, majd később a barlangban. A XIX-XX. század új energiaforrásai fokozatosan háttérbe szorították a helyi vízenergia hasznosítását, olyan mértékben, hogy ezek az ipari emlékek is megsemmisültek. Maradványaik felkutatása, konzerválása, bemutatása, tárgyi emlékeik közkinccsé tétele a mai kor feladata. Az Aggteleki-karszt 21 nagyobb hozamú forrása közül 7 Jósvafó határában fakad. Előadásomban nem kívánok foglalkozni a források hidrológiai-, hidrogeológiai viszonyaival, hiszen az előadás tárgyához inkább vízjárásuk jellemző adatait kell számba venni. Az 1.táblázat a 7 jósvafói fonás jellemzőit, ill. a 21 forrás összesített-, ill. átlagolt adatait tartalmazza [MAUCHA1986]. Sorszám Forrás neve Átlagos vízho- 7Ü Q m3/nap Szélsőérték max. m3/nap Szélsőérték min. m3/nap Vízhozam ingadozás Q&j/Qrciin 80 %-os átlagos vízhozam tartósság Tengersziiit feletti magasság (m) 1. Jósva 16.591 648,000 5.616 3 10,900 218 2. Nagytohonya 10,682 209,000 1.987 5 3.614 217 3. Komlós 1.224 39.500 17 72 233 220 4. Szabókút 580 4.600 156 4 326** 219 5. Babotkút 1.580 6.600 717 2 1,498** 254 6. Kistohonya 1*694 37.411 101 17 263 268 7, Lófej 523 21.600 9 58 56 423 8. 21 forrás összesen 49.707 1.358,581 8,603 - w - * elhangzott a " Kutatás, védelem, kezelés" c. konferencián 1996.05 04-én Aggteleken ** beesőit értékek
Az 1.számú táblázat alapján az alábbi a fö megállapítások tehetők: a vizsgált 21 nagyobb forrás összesített átlagos vízhozamának 66 %-a a 7 Jósvafö határában fakadó forrásban lép a felszínre; s a Jósva-forrás legnagyobb vízhozama mellett vízhozam tartósságával is kiemelkedik a többi forrás közül. a 209 tszfm-ban fekvő község közelében lévő nagy hozamú források 10 m-en belüli relatív szintkülönbséggel fakadtak, kedvező vízlevezetési adottságokkal. Tekintettel arra, hogy a kora középkortól itt megtelepedő embereknek szinte kizárólagos energiaforrása az itt fakadó források vízenergiája volt, ebből következett, hogy az energiaigényes "feldolgozó iparok" itt telepedtek meg. Jósvafö és a vizek kapcsolata Dr Dénes György levéltári kutatásai alapján ismerjük [DÉNES 1979], hogy az 1272-évi teresztenyei királyi adománylevél, 11. az 1295-évi - az egri káptalan által készített adásvételi szerződés már említi a Jósva folyócskát, míg az előbbi fluvius ilsuafey az utóbbi fluvius Jlsua néven. Az llsua > Jósva földrajzi név az etimológiai kutatások szerint a Jósva völgy mocsaras voltára utal, amelyhez hozzáfűzött -fóf(fó) szócska egyértelműen forrás vidékre utal. Az l399.október 24-én kelt Zsigniond kori ítéletlevél tartalmazza az első részletes leírást Jósvaföről [Zsigmond kori okmánytár F szekció]; "végül Ilswafw birtokon húsz népes jobbágytelket és két elhagyottat, hat ekére* menő szántóföldet, három ekére menő csipkebokrost, egy torony nélküli kőegyházat, egy kétkerekű malmot) amely felülről hajtatik, eme kerekek közül egyik az említett Istváné és az Ő fiaié, egy elhagyott malmot és egy közönségesen hámornak nevezett malmot,«.." (* 1 eke = 120 hold) Az idézett oklevél-leírás alapján Marjalaki Kiss Lajosnak 1958-ban sikerült azonosítania e "hámornak nevezett malom" helyét, majd 1964. őszén a Kohászati Történeti Bizottság szervezésében Nováki Gyula és Dr. Vastagh Gábor vezetésével ásatások kezdődtek a jósvafői határban lévő Huta-rét ill. Almás-torok térségében.
3 Megállapították, hogy az utóbbi helyen működött hámort alul csapó vízikerekek hajtották. A nagyobb átmérőjű kerék működtette a hámor kalapácsát, a kisebb átmérőjű kerék a vas olvasztására szolgáló "bucakemence" fujtatóját (l.ábra). Lábra Az Almás-torki hámor lehetséges elrendezése Dr Vastagfa Gábor szerint A feltárt kemencetöredékekből magát az olvasztó-berendezést nem sikerült rekonstruálni, az ásatás során előkerült nagy mennyiségű salak elemzéséből azonban egyértelműen megállapítható volt, hogy a hámor magas barit-tartalmú rodabányai vasércet dolgozott fel. A salakok jellege és összetétele alapján a jósvafói hámort un. átmeneti típusnak minősítették a 10-12.századi kemencék (Rennofen) és a későbbi aknás kemencék (Stückofen) között [VASTAGH 1986], Heckenast Gusztáv megállapítása szerint a vízierő felhasználása Magyarország vaskohászatában 1320 után, legkésőbb 1340-es évek elején kezdődött meg, gyorsan terjedt és valószínűleg 1380 táján már általánossá vált [HECKENAST 1980]. A térség salakielőhelyeit és olvasztóhelyeit a 2.ábra mutatja [HECKENAST- NO V ÁKI-V AST AGH-ZOLT A Y 1968].
4 1. Uppony 2. Vadna 3. Alsószuha 4. Dövény 5. Felsőkelecsény 6. Edelény 7. Rudabánya 8. Kurityán 9. Kánó 10. Ragály 11. Szuhafó 12. Trizs 13. Imola r 14. Égerszög 15. Jósvafö 16. Aggtelek 17. Tomabarakony 18. Tomaszentjakab vassalak lelőhely imolaí típusú olvasztókemencék 2.ábra A térség salaklelőhelyei és olvasztóhelyei A XV. századtól már alig találni utalást a térségben folyó vasiparról Ezt részben az erdők fokozatos kiirtását követő folyamatos vándorlás, másrészt az egyre jobban terjedő vizienergíára alapuló technológiához szükséges vízfolyások elégtelensége indokolja. A török hódoltság alatt készült adólajstromok említenek e térségből néhány települést, amelyek Msin vas sál" adóztak, de ebben az időben a borsodi és dél-gömöri vasművelést fokozatosan kiváltja a mai Szlovák Érchegység területén roham léptekkel fejlődő vasipar. Gabonaőrlés vízimalmokban Nem kevés jelentőséggel bír a kora középkori társadalmak fejlődésében a vízimalmok megjelenése. Míg két személy kézimalmon óránként 4,5-7 kg lisztet volt képes megőrölni, addig egy vízimalom 150 kg-ot. Az első vízimalmokat a XI. század végén építették Magyarországon. Teljesítményük 0,5-1 LE volt (1 LE= 0,73549 kw). Az 1399-es ítéletlevél már működő és használaton kívüli vízimalmot említ Jósvafón,
5 A középkort és az azt követő századok vízierőre alapozott iparáról eddig nem került elő adat, vagy tárgyi emlék. A XIX.századból újra felbukkannak a jósvaföi malmok emlékei. A jósvafői Klein család utolsó leszármazottja - a nemrég elhunyt Zádor Lajos - foglalta össze a Klein család jósvafői vízhasznosítási tevékenységét. Leírása szerint [ZÁDORI 1983] a mai Tengerszem-tó gátjának helyén nagyapja 1840-ben építette meg a megszerzett vízjog alapján az ún. felső-malmot'1. Erről Sándy Gyula - barlangi témájú festményeiről is ismert - festő rajza ad hiteles képet, amelyet a Vasárnapi Újság 1863-as száma közöl, 1A jósvafői malom, s az aggteleki barlang vizei" c. írás illusztrációjaként. J 6 #* í 4 i atlox - C/vli- 3. ábra A jósvaföi vízimalom (Sándy Gyula rajza után; Vasárnapi Újság 1863.) Dr Dudich Endre 1932-ben megjelent könyvében Lendvay Károly fotóját közli "A Jósva vizével hajtott hajdani malom" képaláírással (4. ábra). A fotón a malomépület még a víz hozzávezető árokkal és az épület előtt álló omladozó melléképülettel látható, A völgyet ekkor MTörőfej-völgy"-nek nevezték, ami a korábban ott folyó kendertörésre-áztatásra utal. Az elhagyott malmot 1933-ban Baradla-menedékház néven turistaszállássá alakították [POLGÁRDY, 1941], ahol 1936-ban - a jósvafői barlangszakasz saját
6 turbinával fejlesztett árammal kivilágított szakaszának ünnepélyes megnyitására Jósvafőre érkező Horthy kormányzó villás reggelijét elfogyasztotta [D.S.* 1937], 4.ábra A jósvafői "Felső-malom" Lendvay Károly felvételén pu D IC H 1932] A Klein család a Törőfej-völgy alsó végében megépítette az un. villanytelepet, amelynek turbinájához egy nyitott árokban vezették tovább a vizet a malomtól. Az ide telepített áramfejlesztő kezdetben a család birtokában lévő lakó- és gazdasági épületek világítását szolgálta, majd 1917-től a község lakóházait is ellátta. A falusi lakosok lámpánként és havonta 3-4 tojással vagy napszámmal fizettek. Ekkor már egy cséplőgépet is hajtottak a termelt árammal. A Tengerszem-tó megépítésével egyidejűleg új turbinát telepítettek a Jósva felduzzasztott vizére, az ezzel termelt energiával világították ki a barlangot és a később itt megépült Tengerszem Szállót. A Klein család a Törőfej-völgyből egy ásott árokban tovább vezette (közel szintvonalon) a Jósva vizét, és a községi temető alatt megépítette az. un. "középső malmot". Itt a vízi erő kiegészítésére egy faszénnel fűtött un. szívógáz motort is telepítettek, ezzel a malom őrlési teljesítménye napi 60 mázsára nőtt. 1902-ben építette a Klein család a község alsó végén az un, "alsó malmot", ezzel gyakorlatilag teljesen kihasználva a patak energiáját.
7 Ennek az őrlési teljesítménye 25 mázsa volt naponta, de igen kedvelt volt a benne őrölt grízes nullás liszt, amit akkoriban csak a nagy gőzmalmokban tudtak őrölni. Ebben a malomban működött egy hántoló gép is, és udvarán egy kendertörő. A Törőfej-völgyi villanytelep lebontása után ebbe a malomba került az áramfejlesztő dinamó is. Sajnos ez a malom a II. világháború után teljesen elpusztult. Ma még a malom melletti gazdasági épület és a kendertörő beton alapja látható. Romjaiban felismerhető még az alsó malom árkának kiágazása, ill. ennek műtárgyai. A malom és a kendertörő vasalkatrészei a vasgyűjtés áldozataivá váltak. Kecső-völgyi hámorok, malmok A Jósvafö környéki vízenergia hasznosítás másik jellegzetes helyszíne a Kecsővölgye volt [SZABLYÁR 1994]. Közvetlenül a település szélén találjuk a még e század első felében működött kendertörőt vízzel ellátó árkot és a vízikerék helyét. A völgynek ezt a részét Törő-kertnek nevezték. A völgy nagy hozamú forrása - a Babot-kút - előtt egy kőépület alapfalainak már nehezen fellelhető maradványai jelzik a Kecső-völgyi hámor épületét. Ezt a hámort - a mely 3 vízikerékkel hajtott 2 kalapácsot és egy köszörükövet tartalmazott Szedlák Mihány meczenzéíi hámoros 1923-ban még látta, de szóbeli közlése szerint 1925-ben már romokban hevert. Alaprajzi elrendezését Kiszely Gyula technikatörténész 1972.március 21-én kelt - Szedlák Mihállyal készült beszélgetését rögzítő - feljegyzése őrizte meg [SZABLYÁR 1995]. Tárgyi bizonyítékai ma már nem lelhetők fel, de az idős helybeliek állítása szerint a Babot-kút forrása is malmot hajtott valaha. A forrás foglalása és a vízmű létesítése eltüntette ennek nyomait. Kapahámor és szeszfőzde a Tohonya-völgyben A Jósvafö környéki vízenergia hasznosítás következő helyszíne a mai Tohonyavölgy, ahol a Klein család 1920-21-ben kapahámort építtetett meczenzéfi iparosokkal. A hely kiválasztásában valószínűleg szerepet játszott az a felismerés is, hogy a Nagy-tohonya-forrás vízhőmérséklete télen a 15 C -ot eléri, mivel feltörő vizéhez melegebb, mélykarsztból származó vizek is keverednek. A többi felvidéki hámor télen általában nem, vagy korlátozott időben üzemelt, hiszen a kis patakok ekkor alig csörgedeztek, vagy teljesen befagytak.
8 Meczenzéfi szakemberek tervezték, építették és kezdetben üzemeltették is ezt a három vízikerekes üzemet. Új kovács generációt is kineveltek, átadva tapsztalataikat. A trianon utáni Magyarország mezőgazdasági szerárukat gyártó üzemek nélkül maradt, ezért a diósgyőri alapanyagból dolgozó családi vállalkozás a 20-30-as években igen jól prosperált. A harmincas évek végén - a térségben monopol helyzetben lévő Ríma-Murány Rt, nyomására a hámort bezárták. A Klein család kitelepítését majd fizikai megsemmisítését követően az üzem pusztulásnak indult, széthordták. Első leírását Dr Vastagh Gábor és Nováki Gyula kéziratos leírásában olvashatjuk [VASTAGH-NOVÁKI 1964], akik Kovács László hajdani jósvafői hámorost kérdeztek ki emlékeiről. Az elmúlt évben pontos leírást és rajzokat is készített Beregszászi (Bak) Lajos jósvaföi lakos, akik évekig dolgozott az üzemben [BEREGSZÁSZI 1995]. Sajnos a Klein család deportálását követően a hámort nyomtalanul széthordták, helyére családi házat építettek. Vízvezető árkának nyomai a Nagy-tohonya-forrás előterének rendezése kapcsán szinte nyomtalanul eltűntek. A véletlen egy nagy átmérőjű tölgyfa gerendát Őrzött meg a hajdani hámorból, ez hamarosan a tájházban lesz kiállítva. A kapahámor közelében üzemelt a század elején a szeszfőzde, melynek hűtő vízigény ét szintén a bő hozamú Nagy-tohonya-forrásból biztosították, A vízi energiára épülő jósvafői ipar emlékeinek nagy része elpusztult. Azt a keveset, amely megmaradt azonnal védelem alá kell helyezni, meg kell menteni. Célszerű lenne az utolsó magyarországi kapahámor rekonstrukcióját elvégezve méltó emléket állítani a magyar vasipar egyik bölcsőjénekí IRODALOM: Dénes Gy.: A Jósva és mellékvizei az Árpád-kori oklevelekben (Hidrológiai tájékoztató, 1979., április; p=36-38 Zádor L.: "Kedves Élet és TudományM- hozzászólás Selmeczi Kovács Attila: Régi malmok és molnárok c. cikkéhez; Élet és Tudomány XXXVIII.évf., 15.szám 450.p., Heckenast G.: A vashámor elterjedése Magyarországon Történelmi Szemle 1980/1, p - 1-29. (14-15.század), Heckenast - Nováki - Vastagh - Zoltay: A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968., p=58-59.
9 Dr Dudich Endre: Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke - Népszerű természettudományi könyvtár 12.kötet; Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1932. Polgárdy G.: Magyar Turista Lexikon, Budapest, 1941., 97.p., D.S.: A kormányzó a Baradlában, A Magyar Turista Szövetség Értesítője II.(XII.) évf. 1937., p=44-45, Maucha L.: Az Északborsodi Karsztvidék regionális jelentőségű távlati vízbázis, vízbeszerzési, vízkutatási terve; VITUKI Hidrológiai Intézet, Budapest, 1986. Szablyár Péter: Helytörténeti- és ipartörténeti emlékek a jósvafői Kecsővölgyben; Jósvafői helytörténeti füzetek 1994.1.sz., p.=16-22. Szablyár Péter: írásos emlékek a jósvafői Kecső-völgyi hámorról ; Jósvafői helytörténeti fiizetek, 1995.2.sz., p=4. Vastagh-Nováki: Adatok a jósvafői volt Klein Antal-féle vashámorról - Kézirat, 1964., Öntödei Múzeum adattára, Budapest Beregszászi Lajos: Jósvafői szerszám- és kapagyár ; Jósvafői helytörténeti fiizetek, 1995., 2.sz. p = l0-15 A kapahámor megjelenítése egy jósvafői címertervben (Szarka-Szablyár)