ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ Kövér László úrnak az Országgyűlés elnöke Helyben Tisztelt Elnök Úr! Az Alaptörvény 6. (1) bekezdése alapján mellékelten benyújtom egyes devizaalapú hitelszerződések rögzített árfolyamon való végtörlesztésének utólagos kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot. Budapest, 2019. április Csárdi Antal LMP
2 2019. évi törvény egyes devizaalapú hitelszerződések rögzített árfolyamon való végtörlesztésének utólagos kiterjesztéséről 1. (1) A Magyarország területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog, Magyarországon lévő vagyontárgyon alapított egyéb zálogjoggal vagy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. -a alapján vállalt állami készfizető kezesség fedezetével fogyasztóval kötött deviza alapú kölcsönszerződések az azok tartalmában az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény alapján végrehajtott módosítások szerinti kötelezettségekre is kiterjedően az e törvényben meghatározott feltételekkel 2020. január 1-jén megszűnnek, illetve e törvény szerinti feltételekkel módosulnak. (2) A pénzügyi intézmény az (1) bekezdés szerinti kölcsönszerződés adósával a) az e törvény hatálybalépésekor a kölcsönszerződéssel összefüggésben lakóingatlanra vezetett végrehajtás hatálya alatt álló fogyasztó esetében 2020. január 1-jéig, b) az e törvény hatálybalépésekor hatvan napot meghaladó fizetési késedelemben lévő minden további fogyasztó esetében 2022. január 1-jéig, b) az a) pont hatálya alá nem tartozó kölcsönszerződések esetén 2023. január 1-jéig köteles e törvény szerint elszámolásból fakadó fizetési kötelezettségét teljesíteni. (3) A pénzügyi intézmény a Magyarország területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog vagy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. -a alapján vállalt állami készfizető kezesség fedezetével fogyasztóval kötött deviza alapú, 2019. december 31- ig megszűnt kölcsönszerződések adósai felé a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/B. -a szerinti végtörlesztett kölcsönszerződések kivételével az e törvény szerinti utólagos elszámolásra köteles: a) a pénzügyi intézmény által nemfizetés miatt felmondott, legalább részben lakóingatlan zálogtárgyként történt értékesítésével teljesített kölcsönszerződések esetén 2021. január 1-jéig, b) az a) pont hatálya alá nem tartozó kölcsönszerződések esetén 2024. január 1-jéig. (4) Az e törvény szerinti elszámolás során a pénzügyi intézmény a fogyasztót terhelő fizetési kötelezettség forint összegének meghatározásakor svájci frank esetén 180 HUF/CHF, euró esetén 250 HUF/EUR, japán jen esetén 200 HUF/100 JPY árfolyamot alkalmaz. Az e pénznemekben nyilvántartott tartozások után felszámítható kamat legmagasabb mértéke a kamatfizetéssel érintett időszakra az adott pénznemre irányadó jegybanki (központi banki) alapkamat mértéke. (5) E törvény rendelkezései nem alkalmazhatóak a kölcsönszerződésre, ha a) ha az érintett deviza alapú kölcsön folyósításánál alkalmazott árfolyam az (3) bekezdésben meghatározott árfolyamnál nem volt magasabb, b) a kölcsönszerződés 2009. január 1-jét megelőzően szűnt meg. (6) A pénzügyi intézmény a kölcsönszerződés (1) bekezdésben meghatározott megszűnéséért, valamint az e törvény szerinti elszámolásért a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvényben meghatározott költségtérítést és egyéb díjat vagy jutalékot nem számíthat fel.
3 2. (1) Az 1. (1) bekezdés alapján megszűnő szerződésekre a pénzügyi intézmény elszámolást készít az 1. (4) bekezdés szerint megállapított forintösszegről. Ha az ez alapján számított tartozás a 2012. január 1-jét követően a fogyasztó által teljesített a fogyasztóra terhelt hitelezői jogérvényesítési végrehajtási költségekkel, valamint a zálogtárgy forgalmi érték alatti érvényesítése esetén a vételár és a forgalmi érték közötti különbözettel növelt törlesztésnek összegét meghaladja, úgy a pénzügyi intézmény a fogyasztót az elszámolás megküldésével a teljesített a fogyasztóra terhelt hitelezői jogérvényesítési végrehajtási költségekkel, valamint a zálogtárgy forgalmi érték alatti érvényesítése esetén a vételár és a forgalmi érték közötti különbözettel növelt törlesztéssel csökkentett forintösszegről 2019. július 31-ig tájékoztatja. (2) A fogyasztó 2019. október 31-ig nyilatkozhat arról a pénzügyi intézménynek, hogy az (1) bekezdésben meghatározott tartozásra teljes előtörlesztést teljesít. Az erre irányuló igényt a pénzügyi intézmény csak abban az esetben utasíthatja el, ha az előtörlesztéssel érintett deviza alapú kölcsönhöz közvetlenül kapcsolódik áthidaló vagy gyűjtőszámlahitelből eredő tartozás, és annak teljes előtörlesztését a fogyasztó az igénybejelentéssel egyidejűleg nem vállalja. (3) Ha a fogyasztó a (2) bekezdés szerinti nyilatkozatot nem tett, vagy a teljes előtörlesztés az igénybejelentés napját követő 60. napig nem történt meg, akkor a fogyasztói kölcsönszerződés az e törvényben meghatározottak szerint a törvény erejénél fogva úgy módosul, hogy a tartozás összege az (1) bekezdésnek megfelelően változik. A pénzügyi intézménynek a szerződés módosításával kapcsolatos eljárására az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a szerződés egyéb rendelkezései ebben az eljárásban nem módosíthatóak. 3. (1) Ha az 1. (4) bekezdés szerint megállapított forintösszeg alapján számított tartozást a 2012. január 1-jét követően a fogyasztó által teljesített a fogyasztóra terhelt hitelezői jogérvényesítési végrehajtási költségekkel, valamint a zálogtárgy forgalmi érték alatti érvényesítése esetén a vételár és a forgalmi érték közötti különbözettel növelt törlesztés összege meghaladja (a továbbiakban: pozitív különbözet), akkor a pénzügyi intézményt erről a fogyasztót a) a 2. (1) bekezdése szerinti tájékoztatás részeként, b) az 1. (3) bekezdése hatálya alá tartozó, már megszűnt szerződések esetében a fogyasztó 2019. augusztus 31-ig előterjesztett kérelmére, a kérelem előterjesztését követő harminc napon belül, az ezt megalapozó elszámolás megküldésével értesíti. (2) A pénzügyi intézmény a pozitív különbözet összegét a fogyasztónak az 1. (2)-(3) bekezdésben meghatározott időpontokig köteles kártalanítás jogcímen megfizetni. (3) A pénzügyi intézmény jogosult arra, hogy kérelmére a Magyar Állam a (2) bekezdés szerinti kifizetéshez szükséges összeget előlegezze. Az erre irányuló kérelmet a kifizetés esedékességét megelőző 60. napig lehet az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszternél előterjeszteni. 4.
4 Ez a törvény a kihirdetését harmincadik napon lép hatályba. 5. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 48. -a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki: (3a) Ha a végrehajtandó követelést érintően az egyes devizaalapú hitelszerződések rögzített árfolyamon való végtörlesztésének utólagos kiterjesztéséről szóló 2019. évi törvény szerinti elszámolásnak van helye. akkor a végrehajtást foganatosító bíróság az adós kérelmére az elszámolás megtörténtéig köteles felfüggeszteni a végrehajtást. 6. Hatályát veszti a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 37. (1) bekezdése.
5 ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS A törvényjavaslat célja a 2011. végi, rögzített és csökkentett árfolyamon történt végtörlesztés feltételeinek utólagos érvényesítésével a még élő, eredetileg jelzálogjoggal biztosított fogyasztói devizahitelként kötött szerződések megszüntetése, valamint a már megszűnt ilyen szerződésekkel kapcsolatban az adós által megfizetett terhek arányos csökkentése, illetve a végtörlesztés esetén fennálló fizetési kötelezettségek alapján fennálló fizetési kötelezettségekhez képest megfizetett többletbefizetés visszatérítése. Az LMP álláspontja szerint ugyanis ennyi és nem kevesebb szükséges ahhoz, hogy az állam utólag orvosolja a 2011-es teljesítőképességhez kötött, azaz a valóban rászoruló hiteladósok számára el nem érhető adósmentéssel okozott hátrányos megkülönböztetést. A 2011. végi végtörlesztés, vagyis a devizahitelcsapda elleni állami fellépés egyetlen eddigi hatékony eszköze volt. Ezekkel a feltételekkel lehetett igénybe venni: a) a Magyarország területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog vagy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. -a alapján vállalt állami készfizető kezesség fedezetével fogyasztóval kötött deviza alapú kölcsönszerződésre lehetett igénybe venni, b) az adós részéről történő teljes előtörlesztést igényelt, c) a végtörlesztés forint összegének meghatározásakor svájci frank esetén 180 HUF/CHF, euró esetén 250 HUF/EUR, japán jen esetén 200 HUF/100 JPY árfolyamot alkalmaztak, de az árfolyam alkalmazásának feltétele volt, hogy ca) a végtörlesztéssel érintett deviza alapú kölcsön folyósításánál alkalmazott ezeknél az árfolyamoknál nem volt magasabb, cb) a kölcsönszerződést a bank a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény (az árfolyamgátról szóló törvény) hatálybelépéséig, azaz 2011. június 30-áig nem mondta fel, cc) ha a törlesztett jelzáloghitelhez kapcsolódott áthidaló vagy gyűjtőszámlahitelből eredő tartozás, akkor azt is törleszteni kellett, d) 2011. december 30. napjáig lehetett beadni a kérelmeket, majd ezt követően 60 napon belül meg is kellett történnie a törlesztésnek. A végtörlesztés óta a nem végtörlesztett szerződésekben a következő változások álltak be: a) a szerződések egy része 2012 eleje óta értelemszerűen a hitel törlesztésével szűnt meg, de a végtörlesztés feltételeihez képest mindenképpen hátrányosabb feltételek (kedvezőtlenebb árfolyam alkalmazása, illetve a hosszabb törlesztésből eredő többletterhek) mellett, b) a szerződések más része bedőlt: a bank a hitelt nemfizetés miatt felmondta, a zálogingatlant értékesítették, a vételár vagy fedezte a tartozást, vagy nem, c) a szerződések harmadik részében valamilyen szervezett adósságrendezési formát (az ingatlan állami tulajdonba vétele, magáncsőd) alkalmaztak, ami vagy szintén a szerződés törlesztéssel történő megszüntetését vagy kedvezményes, de a 2011-es végtörlesztésnél értelemszerűen kedvezőtlenebb törlesztési terheket jelentett, d) a 2014-ben még élő szerződéseket nagyon szűk körű kivétellel az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény alapján az ezt követő kamatperidósokra kiterjedően forinthitellé alakították az akkori (CHF: 256,5, EUR: 309,0, JPY: 2,1) árfolyamon. A javaslat szerinti utólagos kiterjesztés által érintett hitelek mindenekelőtt ugyanazok, amelyekre annak idején a végtörlesztést is alkalmazni lehetett, azaz minden 2011 előtti, lakóingatlanon
6 fennálló jelzáloggal biztosított fogyasztói (magánszemély által felvett) devizahitel. A javaslat azonban minden más, záloggal biztosított hitelre, így a fogyasztói gépjárműhitelekre is kiterjed. A törvényjavaslat alapján a 2011 óta bármely okból megszűnt szerződések adósai pénzbeli visszatérítést kapnak a szerződés teljes törlesztési költségei és a 2011-es feltételek közötti, kamatokkal korrigált elszámolás alapján. A még élő szerződések adósai esetén ugyanez az elszámolás megtörténik, a különbözettel csökkentett tőketartozás pedig piaci kamatozású forinthitellé alakul. A program több ütemben, két évre eltolt határidők mellett működik az alábbi sorrendet követve: 1. lakóingatlanra irányuló végrehajtás alatt lévő ügyek, 2. nemfizetés miatt a lakóingatlan értékesítésével bedőlt korábbi hitelek elszámolása, 3. még élő, a hatálybalépéskor késedelmes szerződések, 4. még élő további szerződések, 5. már megszűnt további szerződések. A kedvezményes árfolyam alkalmazásából eredő többletterhet a 2011-es végtörlesztés a bankokon hagyta. Tény ugyanakkor, hogy az utólagos végtörlesztés esetében a beavatkozás a korábbi jogalkotási mulasztás javítása érdekében radikálisabb, hiszen már lezárt szerződésekkel kapcsolatos, nyilvánvalóan előre nem kalkulálható kiadásokról is szó van. Erre tekintettel azaz nem méltányossági okból, hanem a pénzügyi közvetítőrendszer biztonságos működése érdekében indokolt az állam általi megelőlegezés előírása a visszafizetési kötelezettségekre. A törvényjavaslat ugyanakkor már csak azért nem változtat a hitelező pénzügyi vállalkozások helytállásának főszabályán. RÉSZLETES INDOKOLÁS Az 1. -hoz A rendelkezések az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXI. törvény által megállapított 2011-es végtörlesztési szabályok feltételrendszerére alapozva, de az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény mintájára önálló törvényben rögzítik az utólagos végtörlesztés feltételrendszerét, valamint az elszámolási határidőket. A 2. -hoz A rendelkezések a még élő időközben a végtörlesztésénél kedvezőtlenebb árfolyamon forintosított kölcsönszerződések esetében állapítanak meg elszámolási kötelezettséget, illetve teszik lehetővé a csökkentett hitelösszeg végtörlesztését, ennek hiányában pedig elrendelik a hitelszerződések ex lege módosulását a tartozás összegének csökkentésével. Az ezzel összefüggő adminisztráció elvégzése a pénzügyi intézmény feladata. A 3. -hoz Abban az esetben, ha a devizaadós jellemzően a fedezeti ingatlan árverési értékesítése miatt ténylegesen többet törlesztett, mint amennyiért 2011 végén végtörleszthetett volna, nem csak méltányos, de indokolt is a lezárt szerződésekre is kiterjedő elszámolás előírása. A visszafizetési kötelezettség ebben az esetben is felelőtlenül hitelező pénzügyi intézményeket terheli, de a bankrendszer működőképessége és az eddigi jogalkotás társtettessége egyrészt a visszafizetés időben megosztott, fokozatos ütemezését igényli (éves ütemezésben, a legsérülékenyebb
7 csoportoktól indulva), másrészt indokolttá teszik az állam cselekvő közreműködését a megoldásban. Ennek részeként a pénzügyi intézmények jogot kapnak arra, hogy az állam előlegezze meg számunkra a teljesítést. Hatálybaléptető rendelkezés. A 4. -hoz Az 5. -hoz A törvényjavaslat szerinti kötelezettségek végrehajtás alatt álló követeléseket is érintenek, amelyek esetében az elszámolás elvégzéséig indokolt előírni a végrehajtási eljárás felfüggesztésének kötelezettségét. Az elszámolás lezárását követően, annak eredményétől függően a végrehajtási eljárás az általános szabályok szerint megszüntethető vagy a csökkentett követelési összegre vonatkozóan folytatható. A 6. -hoz A törvényjavaslat az Európai Bíróság 2019. március 14-i Dunai-ítélete (C 118/17. sz. ügy, ECLI:EU:C:2019:207) alapján az uniós jog pénzügyi fogyasztóvédelmi szabályaival ellentétes rendelkezés hatályon kívül helyezésére irányul, amely a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvénnyel érintett tisztességtelen banki szerződési feltételek, köztük az árfolyamrést meghatározó tisztességtelen szerződési feltételek esetében kizárta a szerződés érvénytelenségének bírósági megállapítását.